"1ż





@



MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA









T/4297. számú 


t ö r v é n y j a v a s l a t


a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. 

törvény módosításáról













Előadó:  Dr. Kökény Mihály
	    népjóléti miniszter








Budapest, 1997. május

1997. évi ....... törvény

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
szóló 1993. évi III. törvény módosításáról

1. §

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló - többször módosított - 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi... törvény (a továbbiakban: Tbj.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi ... törvény (a továbbiakban: Tny.), a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi ... törvény (a továbbiakban: Mny.) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi ... törvény (a továbbiakban: Eb.), továbbá a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Csp.), valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.), és a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi ... törvény (a továbbiakban: Gyvt.) hatálya alá tartozó ellátásokra.\"


2. §

Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének b) és i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg új l) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában]

\"b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik az az ingatlan, jármű, gépi meghajtású termelő- és munkaeszköz, készpénz, takarékbetét, értékpapír, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek külön-külön számított forgalmi értéke, illetőleg összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a húszszorosát meghaladja. A szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan, amelyben az érintett személy lakik;

i) rendszeres pénzellátás: a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj - kivéve a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a baleseti táppénz, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás, az Flt. alapján folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, a házastársi pótlék, a házastárs után járó jövedelempótlék, a bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék;

l) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve ha élettársa van.\"


 3. §

Az Szt. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"17. § (1) Az e törvényben meghatározott feltételek hiányában vagy e törvény megsértésével nyújtott szociális ellátást meg kell szüntetni, az ellátást jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vevőt pedig kötelezni kell
a)  a pénzbeli szociális ellátás visszafizetésére;
b) természetben nyújtott szociális ellátás esetén a dolog visszaszolgáltatására vagy a szolgáltatásnak megfelelő pénzegyenérték megfizetésére;
c) a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás esetében az intézményi térítési díj teljes összegének megfizetésére [a továbbiakban: a)-c) pont alattiak együtt: megtérítés].

(2) Az (1) bekezdés szerinti megtérítést a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 232. § (2) bekezdésében meghatározott kamattal megemelt  összegben kell visszafizetni. Kamat csak a szociális ellátás jogosulatlan és rosszhiszemű igénybevétele és az erről való tudomásszerzés  közötti időtartamra számítható fel.

(3) A szociális hatáskört gyakorló szerv a jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vett ellátás megtérítését az igénybevételről való tudomásszerzésétől számított három hónapon belül rendelheti el. Nem lehet a megtérítést elrendelni, ha az igénybevételtől, illetőleg folyamatos ellátás esetén az ellátás megszűnésétől egy év már eltelt. 

(4) Az (5)-(8) bekezdésben foglaltak szerint megtérítésre kell kötelezni azt a személyt is, akinek a részére a szociális ellátás időtartama alatt visszamenőlegesen rendszeres pénzellátást állapítottak meg, feltéve, hogy a rendszeres pénzellátásra és szociális ellátásra együtt nem lett volna jogosult.

(5) A gyermeknevelési támogatást, az időskorúak járadékát, a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, a rendszeres szociális segélyt, az ápolási díjat és a legalább három hónapot meghaladó időtartamú átmeneti segélyt igénylő -, illetve ezen ellátások valamelyikében már részesülő személy a rendszeres pénzellátásra irányuló kérelem benyújtásától számított 8 napon belül -  köteles a szociális hatáskört gyakorló szervnek bejelenteni,  ha részére megállapítandó rendszeres pénzellátásra irányuló eljárás társadalombiztosítási igazgatási szervnél folyamatban van. 

(6)  Az (5) bekezdés szerinti  bejelentés alapján a szociális hatáskört gyakorló szerv a szociális ellátást megállapító határozatban, illetőleg ha a bejelentés az ellátás folyósítása alatt történik, határozattal rendelkezik arról, hogy  a visszamenőlegesen megállapított rendszeres pénzellátás összegéből a társadalombiztosítási igazgatási szerv a folyósított szociális ellátás  összegét  levonja és átutalja az ellátást folyósító önkormányzatnak, ha a személy a rendszeres pénzellátásra és szociális ellátásra együtt nem jogosult.  

(7) A szociális hatáskört gyakorló szerv a (6) bekezdés szerint rendelkező határozat egy példányát megküldi a jogosult    rendszeres pénzellátásának megállapítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező társadalombiztosítási igazgatási szervnek, amely a visszamenőlegesen megállapított rendszeres pénzellátásról szóló határozatában rendelkezik az annak időtartama alatt folyósított szociális ellátás összegének a helyi önkormányzathoz történő  átutalásáról. A társadalombiztosítási igazgatási szerv határozatának  egy példányát  megküldi  a szociális hatáskört gyakorló szervnek. 

(8) A szociális hatáskört gyakorló szerv a társadalombiztosítási igazgatási szerv által a (7) bekezdés szerint megküldött határozata nyomán köteles intézkedni, ha nem az általa ténylegesen folyósított és megtérítendő szociális ellátásnak megfelelő összeget vonták le. Ha a levonás meghaladja a megtérítendő  szociális ellátás összegét, úgy a különbözetet 8 napon belül ki kell fizetni a jogosultnak. Ha a levonás kevesebb mint a megtérítendő szociális ellátás, úgy a különbözet megtérítéséről kell rendelkezni. 





(9) Ha a helyi önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó szociális ellátás megtérítését rendeli el,
a) a megtérítés összegét, illetve pénzegyenértékét és 
b) a kamat összegét
méltányosságból elengedheti, illetve csökkentheti.\"

4. §

Az Szt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(3) A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a szociális alapellátás keretében - a jogosult számára időskorúak járadékát, munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint (a továbbiakban együtt: szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások).\"


5. §

Az Szt. 32/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"32/A. § A települési önkormányzat az időskorúak járadékában részesülő személy esetében bejelenti, a rendszeres szociális segélyben részesülő személy esetében - az önkormányzat rendeletében meghatározott esetekben - bejelentheti hagyatéki teherként a folyósított járadék, illetőleg segély összegét  a területileg illetékes közjegyzőnél. A bejelentés tényéről a járadék, illetőleg a segély megállapításáról szóló határozatban rendelkezni kell. Az önkormányzat a hagyatéki teherből akkor nyerhet részben vagy egészben kielégítést, ha a hagyatékban van a 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti értelemben vett vagyon.\"


6. §

Az Szt. a 32/A. §-át követően a következő alcímmel és 32/B.-32/E. §-sal egészül ki:

\"Időskorúak járadéka

32/B. § (1) Az időskorúak járadéka a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező időskorú személyek részére nyújtott támogatás.  A települési önkormányzat időskorúak járadékában részesíti azt a 62. életévét betöltött személyt, akinek 
a)  havi jövedelme, valamint  
b) saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján számított egy főre jutó havi jövedelme

nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át, egyedülálló esetén 90 %-át.

(2) Nem állapítható meg az időskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg kell szüntetni ha a személy

a) előzetes letartóztatásban van, elzárás, illetőleg szabadságvesztés büntetését tölti;
b)  3 hónapot meghaladó időtartamban külföldön tartózkodik.

32/C. § (1) Az időskorúak járadékának havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-a, egyedülálló esetén 90 %-a. A jogosultnak folyósítható járadék havi összegének megállapítására a 36. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Az időskorúak járadékára való jogosultság feltételeit a települési önkormányzat két évente legalább egyszer felülvizsgálja.

32/D. § A hajléktalan személy részére megállapított időskorúak  járadékának folyósítására, elszámolására a 37. § (1)-(4) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

32/E. § A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok számára nyújtott időskorúak járadékának megállapítása a fővárosi önkormányzat feladata.\"


7. §

(1) Az Szt. 37/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
\"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése

a)  az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át,

b)  az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át, 

és vagyona sem neki,  sem családjának nincs.\"

(2) Az Szt. 37/A. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) A családi jövedelem számításnál a rendszeres szociális segélyt igénylő részére a kérelem benyújtását megelőzően folyósított jövedelempótló támogatást figyelmen kívül kell hagyni.\"

8. §

Az Szt. 37/B. §-ának jelenlegi szövege (1) bekezdésre módosul és a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki:

\"(2) Ha a rendszeres szociális segély folyósítását katonai szolgálat teljesítése miatt az önkormányzat megszüntette, a rendszeres szociális segély ismételt megállapításakor nem kell vizsgálni a 37/A. § (3) bekezdése szerinti együttműködést a munkaügyi központtal, feltéve, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtása a katonai szolgálat teljesítését követő 90 napon belül megtörtént.\"

9. §

(1) Az Szt. 37/C. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

\"Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében előírhatja a családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való együttműködési kötelezettséget.\"
 
(2) Az Szt. 37/C. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása  (3) bekezdésre módosul: 

\"(2) Az együttműködési programnak a rendszeres szociális segélyben részesülő személy és családja önfenntartó képességének szintentartására és fejlesztésére kell irányulnia. Együttműködési program különösen az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló csoportos foglalkozáson,  tanácsadáson  való részvétel; a munkavégzésre történő felkészítő programokon való részvétel; a közcélú vagy az egyén környezetére irányuló munkajellegű tevékenység; a közhasznú foglalkoztatás.\" 

10. §

Az Szt. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"40. § Az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó része biztosított anyagi hozzájárulás.\"


11. §

Az Szt. 50. §-a (1) bekezdésének b)  pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Közgyógyellátásra jogosult]

\"b) a 37/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerint rendszeres szociális segélyben részesülő;\"


12. §

Az Szt. 54. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A települési önkormányzat polgármestere önkormányzati hatáskörben a társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételére jogosító igazolványt állít ki annak az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett szociálisan rászorult személynek, aki]

\"a) a Tbj. 42. § (2) bekezdésében előírt járulék megfizetésére nem képes;
 b) a Tbj. 16. § k) pontjában említett hozzátartozó.\"


13. §

Az Szt. 124. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:

\"(5) Az időskorúak járadéka 32/C. § (1) bekezdése szerinti összegének 70 %-át, a bentlakásos intézményben ellátottak és a hajléktalanok részére folyósított járadék teljes összegét a központi költségvetés megtéríti.\"


14. § 

(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) hatályát veszti az Szt.
aa) 37/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja;
ab) 55. §-a (1) bekezdésének első mondata;
ac) 116. §-ának (1) bekezdésében a \"gyermekétkeztetés kivételével a\" szövegrész;
ad) 116. §-ának (2) bekezdésében a \"gyermekétkeztetésnek nem minősülő\" szövegrész;

b)  az Szt. 34. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a \"33. § (2) bekezdése\" szövegrész helyébe a \"33. § (3) bekezdése\" szövegrész lép;

c)  az Szt. 121. §-a (2) bekezdésének e) pontjában a \"mérséklésére\" szó helyébe a \"mértékére\" szó  lép.

(3) A települési önkormányzat 1997. december 31-éig felülvizsgálja a 62. életévét betöltött személy rendszeres szociális segélyezési ügyét, és ha a személy az Szt. 32/B. §-ában foglalt jogosultsági feltételeknek megfelel, úgy számára 1998. január 1-jétől időskorúak járadékát állapít meg.

(4) A jegyző - hivatalból - közgyógyellátásra való jogosultságot állapít meg 1998. január 1-jétől annak a (3) bekezdés szerint időskorúak járadékában részesülő személynek, aki megfelel az Szt. 50. § (3) bekezdésében foglalt jogosultsági feltételeknek.

(5) 1997. december 31-ét követő időponttól nem állapítható meg új jogosultság házastársi pótlékra, valamint házastárs után járó jövedelempótlékra, valamint a 62. életévet betöltött személy esetén rendszeres szociális járadékra.

(6) Az 1998. január 1-je előtti időponttól megállapított házastársi pótlékot és házastárs után járó jövedelempótlékot 1998. január 1-jétől annak a személynek kell változatlan feltételekkel folyósítani, akire nézve azt megállapították.




ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS



A nyugdíjrendszer reformja szükségessé teszi a szociális ellátások összehangolását az új biztosítási rendszerekkel. 

A szociális ellátások átalakítása a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítását igényli. A nyugdíjrendszer átalakításával összefüggésben új ellátás, az időskorúak járadéka kerül bevezetésre. Egyidejűleg sor kerül a jogalkalmazás során felmerült problémák rendezésére, illetve az időközben megjelent jogszabályokkal való összhang megteremtését szolgáló rendelkezések beiktatására is. 

A törvényjavaslat egyik legfontosabb rendelkezése az időskorúak járadékának bevezetése. 

Az időskorúak járadékának bevezetésével az a cél, hogy az állam a szociális ellátórendszeren belül egy minimális szintű saját jövedelmet biztosítson a nyugdíjkorhatáron felüli és jövedelemmel nem rendelkező, vagy nagyon alacsony jövedelmű idős embereknek. A járadék távlatokban állampolgári jogon járna, amely minden idős ember számára a megélhetéséhez szükséges minimális szociális biztonságot garantálna. Jelenleg ehhez nincsenek meg a feltételek, de annak érdekében, hogy a távlati célok megvalósuljanak az első \"lépéseket\" már most meg kell tenni, a folyamatot el kell indítani. 

A jelenlegi feltételek mellett a járadék a szociális helyzet alapulvételével az idősek legrászorultabb rétegei számára kerül bevezetésre. 

Az időskorúak járadéka rászorultságtól, a jövedelmi helyzettől  függő szociális ellátás, amelyre azok a 62. életévüket betöltött személyek szerezhetnek jogosultságot, akiknek más forrásból származó jövedelmük nincs vagy az nem éri el a járadék felső összeghatárát, az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80 %-át. 

Az egyedülálló (özvegy, elvált, hajadon vagy nőtlen) időskorú személyek esetében a járadék az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a 90 %-áig biztosít kiegészítést. Az egyedül maradó idősek esetén a magasabb értékhatár alkalmazását a magasabb megélhetési kiadások teszik szükségessé. Mivel az időskorúak kb. 40 %-a tartozik ebbe a kategóriába, várhatóan 24 ezer főt érint ez az intézkedés, melynek éves többlet költségkihatása 330 millió Ft. 

A járadék megállapítása és folyósítása a települési önkormányzatok feladata, de a költségviselés megoszlik a központi és a helyi költségvetés között. A járadékot 1998-ban várhatóan 60-70 ezer fő fogja igénybe venni, és bevezetésének többletköltség-igénye kb. 4 milliárd Ft. 

A járadék bevezetésével egyidejűleg megkezdődik a hasonló funkciót betöltő nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások átalakítása is. 1998. január 1-jét követően új házastársi pótlék és házastárs után járó jövedelempótlék, valamint a rendszeres szociális járadék megállapítására 62 éven felüli személy esetében nem kerül sor, ugyanakkor a már megállapított ellátások továbbra is folyósításra kerülnek. 



RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A Javaslat szerinti rendelkezés az új nyugdíjrendszerről és egészségbiztosítási rendszerről szóló törvényekkel való összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy pontosítja a törvény tárgyi hatályát. 


A 2. §-hoz

A törvény értelmező rendelkezései kiegészülnek az egyedülálló személy fogalmával és a vagyon, illetőleg a rendszeres pénzellátás fogalma pontosításra kerül. A szociális ellátások tekintetében a vagyoni helyzetnek kettős szerepe van. Egyes rendszeres pénzbeli ellátásoknál (pl.: rendszeres szociális segély) egyrészt a jogosultság megállapításának feltétele, másrészt pedig a vagyon figyelembevételére a jogosult halálát követően, hagyatéki igény bejelentésével kerül sor. A vagyon fogalmát tehát úgy indokolt definiálni, hogy mindkét funkciót be tudja tölteni. Az ingó vagyon köréből csak a nagyobb értékűek kerülnek figyelembevételre. A vagyoni értékhatárra vonatkozó rendelkezés a korábbi együttes értékhatár helyett vagyon-részenkénti értéket tartalmaz, melynek összegét a Javaslat az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének húszszorosában határozza meg. 

A rendszeres pénzellátás fogalma az új nyugdíjrendszerre figyelemmel kerül pontosításra. 


A 3. §-hoz

A Javaslat újraszabályozza a jogosulatlanul igénybe vett ellátás megtérítésére vonatkozó rendelkezéseket. 

Ha a rendszeres pénzbeli szociális ellátásban részesülő személy számára - annak folyósítása alatt - rendszeres pénzellátást állapítanak meg és az érintett mindkét ellátásra egyidejűleg nem lett volna jogosult, akkor az Szt. korábbi rendelkezése szerint is a szociális ellátást vissza kell fizetnie. Az esetek többségében a visszafizetés realizálása nehézségbe ütközik. Ezért a Javaslat a jogosulatlanul igénybe vett szociális ellátás megtérítésére vonatkozó szabályt kiegészíti azzal, hogy a jogosult számára visszamenőleg egyösszegben járó rendszeres pénzellátásból a társadalombiztosítási igazgatási szerv a jogosulatlanul igénybe vett szociális ellátás összegét levonja és közvetlenül átutalja a települési önkormányzat számára. A Javaslat meghatározza az eljárással kapcsolatos szabályokat, bejelentési, értesítési kötelezettséget, melyek biztosítják a megtérítés zökkenőmentességét. 


A 4. §-hoz

A rendelkezés a szociális rászorultság esetén az önkormányzati hatáskörben megállapítható ellátások körét kiegészíti az időskorúak járadékával.


Az 5. §-hoz

A kifizetett rendszeres szociális segélynek hagyatéki teherként történő bejelentésével kapcsolatban az Szt. lehetőséget biztosít az önkormányzatok számára. A Javaslat az időskorúak járadéka esetében oly módon egészíti ki ezt a rendelkezést, hogy a kifizetett ellátás összegét az önkormányzatnak be kell jelentenie hagyatéki teherként. 


A 6. §-hoz

Ez a rendelkezés az időskorúak járadékát szabályozza. Az időskorúak járadékát a települési önkormányzat annak a 62. évet betöltött személynek állapítja meg, akinek nincs olyan jövedelme, melyből a megélhetését biztosítani tudná.

Az idős személy akkor jogosult az ellátásra ha a saját, és a házastársa figyelembevételével számított egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át. Az időskorúak járadékának legnagyobb összege - összhangban az egyéb megélhetést biztosító szociális ellátásokkal - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-a. Egyedülálló személy esetében - tekintettel ezen élethelyzetből adódó magasabb megélhetési költségekre - az időskorúak járadékának jogosultsági feltételeinél alkalmazott jövedelmi értékhatár és az ellátás legnagyobb összege is az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90 %-a. Amennyiben a jogosultnak van egyéb forrásból jövedelme, akkor az ellátás összegét úgy kell megállapítani, hogy az a meglévő jövedelemmel együtt érje az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-át, illetve egyedülálló esetén 90 %-át.

Ha az időskorúak járadékában olyan személy részesül, aki a törvényben szabályozott értékhatár feletti vagyonnal rendelkezik, a kifizetett járadék összegét a jogosult halálakor hagyatéki teherként be kell jelenteni. A járadékra való jogosultságot kétévenként felül kell vizsgálni, és csak a feltételek fennállása esetén lehet továbbfolyósítani. 

A Javaslat a hajléktalan személy részére folyósított időskorúak járadéka esetén a munkanélküliek és megváltozott munkaképességűek jövedelempótló támogatására vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el. 

A hajléktalan személyek esetében - a főváros kivételével - a tartózkodási hely szerint illetékes önkormányzat csak megállapítja az ellátásra való jogosultságot, a folyósítás  központilag, a fővárosi főjegyző által történik. Az ily módon kifizetett összeget a központi költségvetés megtéríti. A fővárosban eltérő megállapodás hiányában a hajléktalan személyek esetében a járadék megállapításával kapcsolatos hatáskör a fővárosi önkormányzatot illeti meg. 	


A 7. §-hoz

A Javaslat a rendszeres szociális segély alapjául szolgáló jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket azok tartalmi változtatása nélkül pontosítja. Egyrészt a vagyon fogalmának újraszabályozása igényel e rendelkezésben is módosítást. Másrészt pedig indokolt annak kimondása, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott jövedelmeként a kérelem benyújtását megelőzően folyósított jövedelempótló támogatás összege ne kerüljön figyelembevételre.



A 8-9. §-okhoz

A Javaslat a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatban a jogalkalmazás során felmerült jogértelmezési problémákat pontosító rendelkezések beiktatásával rendezi. 

A rendelkezés a rendszeres szociális segélynek a katonai  szolgálatot követő ismételt megállapítását teszi lehetővé. A jogalkalmazás során problémaként merült fel, ha az aktív korú nem foglalkoztatott személy rendszeres szociális segélyének megszüntetésére katonai szolgálat miatt kerül sor, nincs lehetőség az ellátás ismételt megállapítására a katonai szolgálat letöltését követően. Erre csak a Munkaügyi Központtal történő kétéves együttműködés után kerülhet sor. A módosítás ezt a ellentmondást oldja fel. 

A Javaslat az Szt. szabályait kiegészíti azzal, hogy meghatározza azokat az együttműködési programokat, amelyeket az aktív korú nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyének folyósítása alatt az érintett önfenntartó képességének, munkaerőpiaci esélyének javítására indokolt szervezni. Ezek a programok egyrészt az egyén helyzetének javítását célzó képességek fejlesztését szolgálják, másrészt pedig a munka világától történő elszakadást gátolják meg. 


A 10. §-hoz

A Javaslat pontosítja az ápolási díjra vonatkozó rendelkezést azzal, hogy kimondja: ápolási díj igénybevételére a nagykorú hozzátartozó jogosult. 


A 11. §-hoz

A rendszeres szociális segélyre jogosultak körének újraszabályozásával összhangban módosítani szükséges az alanyi jogon közgyógyellátásra jogosultakat körét. Az idős korra tekintettel folyósított rendszeres szociális segély rendszerének az időskori járadékba történő beépülése okafogyottá teszi az időskorúak rendszeres szociális segélyéhez kapcsolódó alanyi jogon járó közgyógyellátást. Az időskorúak járadékában részesülők az Szt. 50. §-ának (3) bekezdése szerinti un. normatív alapon biztosított közgyógyellátást vehetik igénybe. 



A 12. §-hoz

A Javaslat a társadalombiztosításra vonatkozó új törvényi szabályokkal összhangban - tartalmi változtatás nélkül - pontosítja azon szociálisan rászorultak körét, akik számára a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt állít ki. 


A 13. §-hoz

Az időskorúak járadékára vonatkozó finanszírozási szabályokkal egészülnek ki az Szt.-nek a szociális ellátások finanszírozását meghatározó rendelkezései. A járadékra jogosultak ellátásának garanciáját szolgálja az a rendelkezés, hogy a központi költségvetés viseli a terhek nagyobbik részét. A Javaslat szerint az időskorúak járadékának 70 %-át a központi költségvetés megtéríti a települési önkormányzatnak, míg 30 %-ának a fedezete a szociálpolitikai feladatokhoz biztosított normatív hozzájárulás összegébe épül be. A bentlakásos intézményben élők, illetve a hajléktalan személyek ellátásának biztonsága érdekében a járadék teljes összegét központi forrásból indokolt biztosítani. 


A 14. §-hoz

A törvény hatályba léptetésére a Javaslat 1998. január 1-jét jelöli meg. A záró rendelkezések között szövegpontosító, valamint átmeneti intézkedések szerepelnek. A Javaslat rendelkezik továbbá arról, hogy a törvény hatályba lépését követően házastársi pótlék, illetőleg a házastárs után járó jövedelempótlék, továbbá a 62. évet betöltött személy részére rendszeres szociális járadék nem állapítható meg. Az időskori járadék bevezetése egyben szükségessé teszi azt is, hogy a már megállapított házastársi pótlék, illetőleg házastárs utáni jövedelempótlék annak a személynek kerüljön folyósításra, akire tekintettel megállapították. A Javaslat ezt a folyósításra vonatkozó rendelkezést is tartalmazza. 




"
