"1ż

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA








T/4416. számú

t ö r v é n y j a v a s l a t

a közalkalmazottak jogállásáról szóló 
1992. évi XXXIII. törvény módosításáról





Előadó:


Kiss Péter
munkaügyi miniszter





Budapest, 1997. május


1997. évi ............... törvény

a közalkalmazottak jogállásáról szóló 
1992. évi XXXIII. törvény módosításáról

1. §

	A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:

	\"1. § (1) E törvény hatálya - ha törvény eltérôen nem rendelkezik - az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.\"

2. §

	A Kjt. 13. §-a a következô (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:

	\"(2) A Munka Törvénykönyve 25. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az önkormányzat, az érintett munkáltatók és a szakszervezet megállapodása alapján, a több munkáltató szakszervezeti tagságának képviseletében az önkormányzati szintű érdekegyeztetésen eljárni jogosult szakszervezeti tisztségviselő részére a munkaidő-kedvezmény, vagy annak egy része az egyes munkáltatóknál meglévő szakszervezeti taglétszám alapján összevonható. Az összevont munkaidő-kedvezmény mértéke nem haladhatja meg a tisztségviselő havi munkaidejének ötven százalékát.\"



3. §

	A Kjt. 38. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:

	\"38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik Rész, IV. fejezet) a 86. §, a 86/A. §, a 87. § (1) bekezdése, a 88. §, a 89. §, a 91/A. §, a 92. § , a 93. § (1)-(2) bekezdése, a 95-97. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99-101. § nem alkalmazható.

	(2) A Munka Törvénykönyve  94/A. § (1) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltatónál a 30. § (1) bekezdés a)-b) pontja alapján - 30 napon belül - felmentésre tervezett közalkalmazottak száma

	a) 20 fő, vagy annál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább öt fő,
	b) 20-nál több és 100-nál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább tíz fő,
	c) 100, vagy annál több, de 300-nál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább a közalkalmazottak 10 %-a,
	d) 300, vagy annál több közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább harminc fő.

	(3) A 30. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt szervek létszámcsökkentést eredményezô döntését megelôzôen a Kormány a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetô Tanácsában, a miniszter az ágazati (alágazati) érdekegyeztetô tanácsban, az önkormányzat az önkormányzati érdekegyeztetô tanácsban - az érdekegyeztetésben résztvevô felekkel - tárgyalást kezdeményez.

	(4) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nemzetbiztonsági szolgálatoknál fennálló közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyve 94/A. §-át nem kell alkalmazni.

	(5) A Magyar Honvédség létszámát érintő döntéssel összefüggésben a honvédelmi minisztert a (3) bekezdés szerinti tárgyalási kötelezettség nem terheli.\"
4. §

	A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:

	\"(5) A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát  töltô munkavállalót évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg. Ha a közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz munkanap pótszabadságra jogosult.\"

5. §

	A Kjt. 59. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következô rendelkezés lép:
	[(2) A Munka Törvénykönyvének]
	\"b) a 128. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a készenlét (ügyelet) elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalány-díjazás (készenléti díj, ügyeleti díj) mértékét.\"
6. §

	A Kjt. 72. §-a helyébe a következô rendelkezés lép:

	\"72. § (1) A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha 
	a) foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy

	b) a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott megterhelést jelent.

	(2) A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés állapítja meg.

	(3) A pótlék mértéke a pótlékalap 30-100 %-a.\"

7. §

	A Kjt. 74. §-ának (4) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép:

	\"(4) Nem fizethető idegennyelv-tudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a fordítói (revizor-fordítói) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján.\"
8. §

	A Kjt. a 83. §-t követôen az alábbi címmel és 83/A. §-sal egészül ki:

VII. Fejezet

Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állókra vonatkozó eltérô szabályok

83/A. §

	(1) Az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében a kinevezés és felmentés, a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása és az állásból való felfüggesztés a képviselôtestület kizárólagos hatáskörébe tartozik, az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja.


	(2) A fegyelmi felelôsségre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 46. § (3) bekezdés a) pontjában és (5) bekezdésében megállapított határidôket a polgármester tudomásszerzésétôl kell számítani, a fegyelmi tanács tagjait és a vizsgálóbiztost a képviselôtestület saját tagjai közül jelöli ki.

	(3) Az (1) bekezdés szerinti esetben a 14-19. §, a 23. §, a 25/A. §, a 30. § (1) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése, valamint a (3) bekezdésébôl a c) pontra utaló szövegrész, a 37. § (2) bekezdésének harmadik mondata, valamint az 53/A. § nem alkalmazandó.

9. §

	A Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény 2. §-ának (2) bekezdése helyében a következô rendelkezés lép:

	\"(2) A költségvetési szervekkel (intézményekkel), valamint a helyi önkormányzattal fennálló, az (1) bekezdés szerint közszolgálati jogviszonynak nem minôsülô munkavégzésre irányuló jogviszony e törvénytôl eltérô szabályait külön törvény állapítja meg.\"

10. §

	(1) E törvény - a 3. és a 7. § kivételével - 1998. január 1-jén lép hatályba. A 3. és a 7. § 1997. július 1-jén lép hatályba. 

	(2) A helyi önkormányzat által foglalkoztatottak munkaviszonya e törvény hatálybalépésével egyidejűleg közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.

	(3) A helyi önkormányzattal 1992. július 1-je után fennállt munkaviszony időtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál (Kjt. 64. § (2) bekezdés, 87. § (2) bekezdés) figyelembe kell venni.

	(4) A Kjt. 37. § (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából a helyi önkormányzattal 1992. július 1-je után fennállt munkaviszonyok időtartamát a helyi önkormányzatnál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. 

	(5) A (2) bekezdés alapján létrejött közalkalmazotti jogviszonyok esetében a közalkalmazott alapilletményének és illetménypótlékának együttes összege a jogviszonyváltozást megelőző személyi alapbérének összegénél nem lehet kevesebb. 



ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

	Az Alkotmánybíróság 50/1996. (X. 30.) AB határozata 1997. június 30-i hatállyal megsemmisítette a Kjt. 74. §-ának (4) bekezdését, miszerint nem jogosult idegennyelv-tudási pótlékra a nyelvtanári, a tolmács, valamint a fordító munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott. Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésére tekintettel a nyelvpótlékra vonatkozó rendelkezés pontosítása, valamint a gyakorlatban felmerült problémák rendezése érdekében a Kjt. néhány további rendelkezésének módosítása mindenképpen szükségesnek mutatkozik.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

1. §-hoz

	A háziorvosokkal összefüggésben felmerült problémák kapcsán, de nemcsak a háziorvosokat érintően szükségesnek mutatkozik a Kjt. hatályának tágítása. Indokolt, hogy a Kjt. hatálya ne csak az állami vagy önkormányzati költségvetési intézményekkel, hanem a közvetlenül az önkormányzattal - mint jogi személlyel - jogviszonyban (jelenleg munkaviszonyban) álló személyekre is terjedjen ki. Az önkormányzati feladatok ellátása érdekében foglalkoztatott személyek ugyanis jelenleg attól függôen állnak munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban, hogy az önkormányzat létesít-e intézményt vagy sem az adott feladat ellátására.

	A Javaslat 1. §-ában szereplô módosítás eredményeképpen pl. a háziorvos függetlenül attól, hogy önkormányzati intézménnyel vagy magával az önkormányzattal áll-e jogviszonyban, egységesen közalkalmazotti jogviszonyban látná el feladatait. 

	A Javaslat 8-10. §-a a Kjt. hatályának kiterjesztésével összefüggésben további rendelkezéseket fogalmaz meg.

2. §-hoz

	A közalkalmazotti területen az érdekegyeztetés lefolytatására helyi önkormányzati szinten is sor kerül,  sőt néhány területen az önkormányzati szintű egyeztetés a munkáltatói szintű egyeztetésnél nagyobb jelentőséggel bír. Ezért indokolt, hogy - az érintettek megállapodása alapján - lehetőség nyíljon az egyes munkáltatóknál meglévő szakszervezeti taglétszám alapján járó munkaidő-kedvezmény összevonására. A Javaslat 2. §-a az ennek megfelelő törvényi szabályozást tartalmazza.

3. §-hoz

	A Munka Törvénykönyve (Mt.) folyamatban lévő módosítása részletesen szabályozza a csoportos létszámleépítés intézményét a vonatkozó EU irányelv [75/129 (EGK)] alapján. Ennek lényege, hogy a munkáltató statisztikai létszámához  viszonyítottan határozza meg a csoportos létszámleépítés szempontjából mértékadó munkavállalói létszámot, a szabályozás alsó sávjában a  20 és 100 fő közötti foglalkoztatottal rendelkezô munkáltató szerepel.

	Az Mt. vonatkozó rendelkezéseit - kizáró szabály hiányában - a Kjt. hatálya alá tartozó területen is alkalmazni kell. Figyelemmel azonban az e területen működô kis létszámú intézményekre, a Javaslat szerint a 20 fő alatti közalkalmazotti munkáltató esetében csoportos létszámleépítésnek minősül, ha  a Kjt. 30. § (1) bekezdése a)-b) pontjában foglalt okok alapján legalább 5 fő elbocsátására kerül sor.

	Ezen túlmenôen - tekintettel arra, hogy e körben a létszámleépítésre vonatkozó döntés meghozatalára alapvetôen nem intézményi szinten kerül sor - az Mt. módosításáról szóló törvényjavaslatban foglaltakhoz képest néhány további eltérô rendelkezés megállapítása indokolt. Ennek megfelelôen a Javaslat 3. §-a a döntést hozó szervek terhére - a megfelelô szintű érdekegyeztetô tanácsban - külön egyeztetési kötelezettséget ír elô. A nemzetbiztonsági szolgálatok speciális jellegére tekintettel, e körben a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok alkalmazását a Javaslat kizárja.

4. §-hoz

	A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint, ha az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó közalkalmazott naponta legalább három órát tölt ilyen munkahelyen, évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a közalkalmazott ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenkét tíz munkanap pótszabadság illeti meg.

	Az Mt. 132. §-ának (4) bekezdése az ionizálós sugárzásnak kitett munkahelyen foglalkoztatottak mellett a föld alatt munkát végzô számára is pótszabadságot biztosít. A két törvény vonatkozó rendelkezése közötti összhang megteremtése érdekében a Javaslat 4. §-a a Kjt. 57. § (5) bekezdését az Mt. 132. § (4) bekezdésével azonosan módosítja. 

5. §-hoz

	Az ügyelet törvényi fogalma a hatályos munkajogban nem ismert. A munkajog fogalomrendszere csupán az ügyeleti díjat határozza meg közvetett módon. Az Mt. szerint ugyanis a munkáltató a munkavállalót a lakóhelyén, a munkahelyen, vagy a munkahelytől eltérő egyéb helyen történő készenlétre kötelezheti, amelyért önmagában is díjazás jár. A készenlét alatt végzett munkáért a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint jár ellenérték, kivéve ha a munkavállaló a készenléti díjat és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló díjban (ügyeleti díj) részesül.

	Kétségtelen, hogy a Kjt. és a Ktv. vonatkozó rendelkezéseiben (a Kjt. tekintetében az 59. § (2) bekezdés b) pontjában) az \"ügyelet\" szövegrész szerepel, annak fogalommeghatározását azonban e törvények sem tartalmazzák. A Kjt-nek a szociális és egészségügyi ágazatban történô végrehajtásáról szóló kormányrendelet szövegébe ugyanakkor - az 1997. február 1-jén hatályba lépett módosítás (237/1996. (XII. 26.) Korm. rend.) eredményeképpen - az ügyelet egyfajta fogalommeghatározása bekerült. Az ügyeleti díj, mint a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását magában foglaló átalány megállapítása  - figyelemmel mind a korábbi, mind a jelenleg hatályos szabályozásra -  a népjóléti ágazatban tipikus.

	A fentiek miatt a Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontjának olyan módosítása indokolt, mely szerint a miniszter (amely az önkormányzati intézményeket is érintő területen a Kormányt jelenti)  nemcsak a készenlét elrendelése feltételeinek,  hanem a  készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló díjazás megállapítására is felhatalmazást kapna.

6. §-hoz

	A Kjt. 72. §-ának - az l996. évi XXVIII. törvény 28. §-ával módosított - rendelkezése szerint a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között került sor, vagy a védelem csak egyéni védôeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg. 

	Az \"egészségkárosító kockázat\" fogalmát a népjóléti miniszter 26/l996. (VIII. 28.) NM rendelete határozza meg. A miniszteri rendelet értelmében az egészségkárosító kockázat  kategóriái: a porok; vegyi anyagok; meleg/hideg környezetben végzett munka; zaj; helyileg/egész testre ható rezgés; különleges figyelmet igénylő munkakörök; biológiai tényezôk; kombinált kóroki tényezôk. A jogszabály értelmében az ún. expoziciós idô legfeljebb négy órával csökkenthetô.

	A kétséget kizáróan egységes joggyakorlat biztosítása érdekében a Javaslat a rendelkezés szövegébe - a hivatkozott NM rendeletre utaló - \"a jogszabályban meghatározott\" szövegrészt beemeli. Emellett - az expoziciós idô csökkentésére vonatkozó szabállyal összhangban - a pótlékfizetést akkor teszi lehetôvé, ha az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatásra a közalkalmazott munkaidejének legalább felében kerül sor. 

	Ezzel egyidejűleg szükségesnek mutatkozik a védőeszközre vonatkozó  rendelkezés pontosítása és a pótlék mértékének a kockázat \"mértékéhez\" való hozzáigazítása is. A védőeszköz fogalma ugyanis számos olyan \"eszközt\" (pl. gumitalpú cipő) foglalt magában, amelynek használatával (viselésével) összefüggésben a pótlék fizetésének elrendelése nem megalapozott. Ezen túlmenően pl. az expozíciós idő nagyobb mértékű csökkentése magasabb, kisebb mértékű csökkentése alacsonyabb pótlékmegállapításra adhat alapot. 

7. §-hoz

	Az Alkotmánybíróság 50/l996. (X. 30. ) AB határozata l997. június 30-i hatállyal megsemmisítette a Kjt. 74. §-ának (4) bekezdését, miszerint nem jogosult idegennyelv-tudási pótlékra a nyelvtanári, a tolmács, valamint a fordító (revizor-fordító) munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott. Az Alkotmánybíróság  határozatának indokolása szerint a hivatkozott rendelkezés a munkakör tárgyát képezô nyelvismereten túli, további idegen nyelv(ek) esetében sem teszi lehetôvé a pótlék fizetését. A nyelvpótlék fizetése nem tiltható meg azon az alapon, hogy más nyelv ismerete egyenesen munkaköri kötelesség. A munkakör betöltéséhez nem szükséges, de egyébként a kollektív szerzôdés szerint indokoltnak minôsülô további nyelvismeret esetén nem lehet az idegennyelv-tudási pótlékra való jogosultság kizáró oka a közalkalmazott sajátos munkaköre. 

	A Javaslat - az Alkotmánybíróság döntésének megfelelôen - kizárólag a munkakör ellátásához szükséges idegen nyelv használata alapján zárja ki a nyelvpótlék fizetését. 

8. §-hoz

	A Kjt. hatályának - a Javaslat 1. §-a szerinti - kiterjesztése számos alapvetô elméleti problémát is felvet.

	A Kjt. szabályrendszere ugyanis az intézmény és a közalkalmazott viszonyára épül. Az önkormányzat [amely jogi személy és jogképes, ebből következően munkáltatói jogalanyisággal rendelkezik] nem intézmény. Ez a körülmény a Kjt. valamennyi rendelkezése, így különösen

	- a kinevezés, a felmentés, illetőleg az egyéb munkáltatói jogok gyakorlójának személyére, 
	- a fegyelmi tanács összetételére,  a vizsgálóbiztos személyére, a fegyelmi eljárással összefüggô határidôkre,
	- a magasabb vezető, illetve a vezető beosztás kérdésére,
	- a munkavállalói részvételi jogokra, illetve azok gyakorlására,
	- a szakszervezeti jogokra 
vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságának alapos vizsgálatát igényli.

	Célszerűségi szempontok alapján a Javaslat az érintett személyeket \"egyszemélyes\" intézménynek tekintve, olyan szabályozást fogalmaz meg, amely szerint

	a) a kinevezés és felmentés jogát a képviselő testület, az egyéb munkáltatói jogokat pedig a polgármester gyakorolja,
	b) a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása, valamint az állásból való felfüggesztés a képviselő testület hatáskörébe tartozik,
	c) a részvételi jogok az adott helyzetben egyáltalán nem értelmezhetőek, ezért a Javaslat annak kizárásáról intézkedik.
	d) a szakszervezet szervezése és működtetése alkotmányos alapjog, így a szakszervezetbe tömörült háziorvosok - elméleti - feltételezéséből kiindulva a vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók.

9. §-hoz

	A Javaslat az Mt.-nek e törvény miatt szükségessé váló módosítását tartalmazza. Eszerint a költségvetési szervekkel (intézményekkel), valamint a helyi önkormányzattal fennálló, közszolgálati jogviszonynak nem minôsülô munkavégzésre irányuló jogviszony speciális - az Mt.-tôl eltérô - szabályait külön törvény, azaz a Kjt. állapítja meg.

10. §-hoz

	A módosítással egyidejűleg átmeneti szabályok beiktatása is szükségesnek mutatkozik:

	- a Javaslat rendelkezik arról, hogy az érintett személyek munkaviszonya a törvény hatálybalépésével egyidejűleg közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át,
	- a Kjt. a fizetési fokozat megállapításához, illetve az egyéb juttatásokhoz (pl. jubileumi jutalom) szükséges közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál némileg eltérő szabályokat állapít meg. A fizetési fokozat megállapításánál az 1992. július 1. utáni munkaviszonyok időtartama is beszámít, ha a közalkalmazott már ekkor is rendelkezett a - jelenlegi, közalkalmazotti - munkaköre ellátásához szükséges iskolai végzettséggel. 

	Tekintettel arra az elméletileg lehetséges esetre, hogy az érintett személy 1992. július 1. után folyamatosan közvetlenül az önkormányzattal állt jogviszonyban, de valamely iskolai végzettséget csak később szerzett meg (és ezen időponttól kezdődően más munkakörbe került); a Javaslat az 1992. július 1. utáni, az önkormányzattal fennálló munkaviszonyok teljeskörű beszámításáról rendelkezik.


	E rendelkezés egyebekben általános. Ebből következően a besorolást azon közalkalmazottak esetében is el kell végezni, akiket - az időközbeni intézményalapítás folytán - jelenleg már intézményi keretek között foglalkoztatnak; korábbi munkavégzésükre azonban az önkormányzattal közvetlenül fennálló munkaviszonyuk alapján került sor.



"
