"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA


T/4559.  számú

törvényjavaslat

a    m e n e d é k j o g r ó l















								Előadó: Kuncze Gábor
									  belügyminiszter
								Budapest, 1997. június




1997. évi ...... törvény
a menedékjogról






Az Országgyűlés az Alkotmány 65. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv (a továbbiakban: Genfi Egyezmény) előírásait figyelembe véve, továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 3. Cikkében foglaltakra és a nemzetközi gyakorlatra tekintettel, elismerve és igényelve a menekültek segítésében részt vállaló társadalmi szervezetek tevékenységét, az ország humanitárius hagyományainak tiszteletben tartásával a menedékjogról a következő törvényt alkotja:


I. Fejezet


Alapvető rendelkezések


1. § E törvény célja, hogy meghatározza a Magyar Köztársaság területén nyújtott menedékhez fűződő jogokat és kötelezettségeket, a menekültügyi hatósági eljárás törvényességi garanciáinak megállapításával biztosítsa az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmét, garantálja a faji, vallási, nemzeti hovatartozás vagy politikai meggyőződés miatti megkülönböztetés tilalmának érvényesülését.

2. § E törvény alkalmazásában 

a) menekült: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (a továbbiakban: külföldi), aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;

b) menedékes: az a külföldi, aki olyan területről érkezett, ahonnan a tömegesen menekülők csoportjának tagjait a hazájukban dúló külföldi megszállás, háború, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetőleg az emberi jogok tömeges és durva megsértése miatt a Magyar Köztársaság a Kormány döntése alapján ideiglenes védelemben részesítette, és a menekültügyi hatóság menedékesként elismerte;

c) befogadott: az a külföldi, aki átmenetileg hazájába azért nem küldhető vissza, mert ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, feltéve, hogy a menekültügyi hatóság befogadottként elismerte;

d) biztonságos származási ország: a menekültkénti elismerést kérő állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti országra irányadó vélelem, amely szerint ez az ország a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Genfi Egyezményt, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok  elleni nemzetközi egyezményt, továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt alkalmazza, illetőleg a jogrend jellemzői és a törvényesség garanciái miatt nem állhat fenn a nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, politikai meggyőződés, faji, vallási okból való üldözés, kínzás, embertelen, illetőleg megalázó bánásmód veszélye, és amely ország lehetővé teszi független nemzeti és nemzetközi szervezetek számára az emberi jogok érvényesülésének ellenőrzését és felülvizsgálatát;

e) biztonságos harmadik ország: amely megfelel a biztonságos származási országot jellemző feltételeknek, és ahol a külföldi a Magyar Köztársaság területére érkezése előtt úgy tartózkodott, letelepedett, átutazott vagy továbbutazott, hogy reá nézve, kérelmére a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát  elismerték vagy a kérelem benyújtására megvolt a lehetősége, de azzal nem élt; feltéve, hogy ezen  ország  jogszabályai szerint a külföldi nem küldhető vissza abba az országba, amelyben az üldözésnek, kínzásnak, embertelen, illetőleg megalázó bánásmódnak  lenne kitéve;

f) közvetlen családtag: a menekültkénti elismerését kérővel, továbbá a menekülttel együtt érkező, illetőleg a menekülthöz később érkező külföldi házastársa és kiskorú gyermeke, kiskorú  kérelmező esetén a szülő;

g) menedékjog: jogcím a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, egyidejű védelem a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen.

3. § (1) Kérelmére - a 4. §-ban foglalt kivétellel - a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy reá nézve  a Genfi Egyezmény 1. Cikk A. pontja, valamint B. pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. Cikkének 2. és 3.  pontjában foglalt okok miatt  a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.

(2) Menekültként - a 4. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok hiányában - kell elismerni azt is, akire nézve a belügyminiszter humanitárius okból,  kivételesen  méltányosságot gyakorolt.

4. § (1) Meg kell tagadni annak a külföldinek a  menekültkénti elismerését,

a) akire nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk D., E. vagy F. pontjában szereplő kizáró okok valamelyike fennáll;

b) akinek Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége nemzetbiztonsági érdeket sért;

c) aki  olyan országból érkezett, amely e törvény szerint biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak minősül,  és a kérelmező nem bizonyította, hogy reá nézve az az ország nem felel meg a 2. § d)-e) pontjában meghatározott feltételeknek;

d) aki menekültkénti elismerését korábbi kérelme jogerős elutasítása után azonos ténybeli alapon kéri.

(2) Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek,

a) aki az üldözését vagy az üldözéstől való félelmét kiváltó körülményeket hazája elhagyását követően azzal a szándékkal idézte elő, hogy menedékjogot kapjon;

b) aki a 16. § a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségét írásbeli felszólítás ellenére ismételten  megszegte, és ezzel az eljárás lefolytatását meghiúsította;

c) aki a magyar bíróság vagy hatóság által elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll.

5. §  A menekült jogállás megszűnik, ha a menekült

a) magyar állampolgárságot szerzett;

b) Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;

c) menekültkénti elismerését a menekültügyi hatóság visszavonta.

6. § (1) A menekültkénti elismerést vissza kell vonni, ha

a) a Genfi Egyezmény 1. Cikk C. és F. pontjában meghatározott feltételek valamelyike fennáll;

b) a menekültkénti elismerés feltételei már az elismerő határozat meghozatalakor sem álltak fenn;

c) a menekült magatartása nemzetbiztonsági érdeket sért;

d) a menekült e jogállásáról írásban lemondott.

(2) A menekült jogállásról való lemondás nem vonható vissza.

7. § A menekültkénti elismerés visszavonható, ha

a) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával történt;

b) a menekültet  végrehajtható szabadságvesztésre ítélték olyan  különösen súlyos, szándékos bűncselekmény elkövetése miatt, amelyet a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.

8. § A 9. §-ban meghatározott kizáró ok hiányában a menekültügyi hatóság menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki megfelel a  Kormány  által meghatározott feltételeknek (22. §).

9. § Menedékesként nem ismerhető el az a kérelmező,

a) akiről alapos okkal feltételezhető, hogy béke elleni, háborús vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi egyezményekben meghatározott bűncselekményt követett el;

b) akinek Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket  sért.

10. § Megszűnik a menedékes jogállás, ha 

a) a Magyar Köztársaság által nyújtott védelem időtartama a Kormány döntése szerint lejárt;

b) a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;

c) a menedékes Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;

d) a menedékes a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyta;

e) a menedékeskénti elismerést a menekültügyi  hatóság visszavonta.

11. § A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha

a) az elismerés feltételei már az elismerő határozat meghozatalakor sem álltak fenn;

b) a menedékes Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége nemzetbiztonsági érdeket sért.

12. § A menedékeskénti elismerés visszavonható, ha a menedékes a Magyar Köztársaság területét a menekültügyi hatóság hozzájárulása nélkül elhagyta, vagy megkísérelte elhagyni.

13. § (1) A menekültügyi hatóság - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel  -  a külföldit befogadottként ismeri el, ha a  2. § c) pontjában meghatározott okból hazájába  nem küldhető vissza.

(2) Nem ismerhető el befogadottként,

a) akinek a Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért;

b) akiről alapos okkal feltételezhető, hogy béke elleni, háborús vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi egyezményekben meghatározott bűncselekményt követett el;

c) akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek.

(3) A menekültügyi hatóság a befogadottkénti elismerést visszavonja, ha 

a)  a befogadás alapjául szolgáló ok megszűnt;

b) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával történt;

c) a befogadott ismételten vagy súlyosan megszegte a Magyar Köztársaság törvényeinek betartására irányuló kötelezettségét.


II. Fejezet

aZ ELISMERÉSÉT KÉRŐ,  A menekült, 
a menedékes és A BEFOGADOTT jogállása


14. § (1) A menekültként és a menedékeskénti elismerését kérő külföldinek, illetőleg a menedékesnek és a befogadottnak joga van a Magyar Köztársaság területén való tartózkodáshoz.
 
(2) A menekült menedékjogot élvez.


A menekültkénti elismerését kérő jogállása

15. § A menekültkénti elismerését kérő jogosult

a) külön jogszabályban meghatározott, személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodása jogszerűségét igazoló okmányra;

b) az eljárás ideje alatt a törvényben és kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint szállásra és ellátásra;

c) az eljárás ideje alatt az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával,  illetőleg jogi képviseletének biztosítása céljából bármelyik menekültügyi szervezettel való kapcsolat felvételére.


16. § A menekültkénti elismerését kérő

a) a befogadó állomáson, illetőleg a menekültügyi hatóságnál bejelentett  szálláshelyen életvitelszerűen köteles tartózkodni;

b) a hatósággal köteles együttműködni, így különösen: személyes adatait közölni, okmányait átadni, tűrni ujjlenyomatának, arcképmásának rögzítését, csomagjának, ruházatának, járművének átvizsgálását, számot adni vagyonáról, jövedelméről;

c) egészségügyi szűrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezően előírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési veszély esetén elrendelt hiányzó védőoltások pótlásának köteles magát alávetni;

d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat munkát.


A menekült jogállása

17. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem rendelkezik - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a magyar állampolgárokra vonatkozó  jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.

(2) A menekült

a) nem rendelkezik választójoggal;

b) nem hadköteles;

c) nem tölthet be olyan munkakört, illetőleg feladatkört, amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.

18. § A menekült jogosult 

a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a Genfi Egyezményben foglalt kétnyelvű úti okmányra;

b) a törvényben és kormányrendeletben meghatározott körben és feltételek szerint ellátásra, továbbá támogatásra;

c) díjmentes magyar nyelvoktatásban való részvételre.


A menedékeskénti  elismerését kérő jogállása

19. § (1) A menedékeskénti elismerését kérő jogosult a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá a törvényben és kormányrendeletben foglalt feltételek szerint szállásra és ellátásra.

(2) A menedékeskénti  elismerését kérő

a) köteles a hatósági eljárás során a hatósággal együttműködni, így különösen: személyes adatait közölni, okmányait átadni, tűrni ujjlenyomatának és arcképmásának rögzítését, ruházatának, járművének és csomagjának átvizsgálását, számot adni jövedelméről, vagyonáról;

b) egészségügyi szűrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezően előírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési veszély esetén elrendelt hiányzó védőoltások pótlásának köteles magát alávetni;

c) köteles az eljárás tartama alatt a befogadó állomáson vagy a menekültügyi hatóságnál bejelentett szálláshelyen életvitelszerűen  tartózkodni;

d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat munkát.


A menedékes jogállása

20. § (1) A menedékes jogosult

a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra;

b) külön engedély nélkül munkavállalásra;

c) a törvényben és kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és ellátásra.

(2) A menedékes köteles

a) szálláshelyét a menekültügyi hatóságnak bejelenteni;

b) a vagyoni helyzetében, illetőleg jövedelmi viszonyaiban bekövetkezett, az ellátásra való jogosultság szempontjából meghatározó változást a szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének (Budapesten a főjegyzőnek) bejelenteni.


A befogadott jogállása

21. § (1) A befogadott jogosult

a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá  törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és ellátásra;

b) a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint munkavállalásra.

(2) A befogadott köteles

a) a számára kijelölt befogadó állomáson vagy a menekültügyi hatóság által engedélyezett szálláshelyen életvitelszerűen tartózkodni;

b) a Magyar Köztársaság törvényeit megtartani, jogsértéstől tartózkodni, a menekültügyi hatósággal együttműködni.





III. Fejezet


A menekültügy irányítása és 
szervezeti rendszere

22. § A Kormány rendelkezik arról, hogy a külföldi megszállás, háború, polgárháború, etnikai összecsapás, illetőleg az emberi jogok tömeges és durva megsértése miatt  meghatározott területről tömegesen menekülők csoportját átmeneti időre védelemben kell részesíteni.

23. § A menekültügy ágazati irányítását a belügyminiszter látja el. E feladatkörében

a) létrehozza a menekültügy szervezetrendszerét;

b) kezdeményezi  a  Kormány 22.§-ban meghatározott döntését;

c) összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi beilleszkedésében, ellátásában és támogatásában résztvevő állami szervek együttműködését;

d) segíti a menekültügyben feladatot vállaló társadalmi szervezetek tevékenységének összehangolását.


A  központi menekültügyi szerv 

24. § A központi menekültügyi szerv

a) ellátja a menekültügyi hatósági és igazgatási tevékenységet; 

b) jogosult a menekültügyi eljárás céljából ujjlenyomat és arcképmás rögzítésére, a kérelmező  csomagjának, ruházatának, járművének átvizsgálására;

c) a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérőt, a menedékest és a befogadottat ellátja személyazonosításra alkalmas és magyarországi tartózkodásra, továbbá ellátásra jogosító okmánnyal;

d) működteti és felügyeli a befogadó állomásokat;

e) létrehozza és kezeli a központi menekültügyi nyilvántartást;

f) végzi és összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak ellátásával, társadalmi beilleszkedésével, hazatérésével és továbbtelepülésével kapcsolatos igazgatási teendőket;

g) gondoskodik a menekültügy céljára jóváhagyott költségvetési előirányzat felhasználásáról, elszámolásáról;

h) együttműködik a menekültügyben érdekelt állami szervekkel, valamint a nemzetközi menekültügyi és migrációs szervezetekkel,  továbbá az érintett hazai társadalmi szervezetekkel és a menekültek szervezeteivel.


A  befogadó állomás

25. § (1) A befogadó állomás irányítását a belügyminiszter a központi menekültügyi szerv útján látja el, a szakmai felügyeletet az érintett minisztériumok, országos hatáskörű szervek végzik.

(2) Az állomást a központi menekültügyi szerv vezetője által kinevezett igazgató vezeti.

26. § A befogadó állomás feladatainak megoldásában együttműködik a helyi önkormányzatokkal, az érintett állami és társadalmi szervekkel. Az együttműködő szervezeteket tájékoztatja működésének tapasztalatairól.

27. § A befogadó állomás feladata különösen, hogy

a) a hatósági eljárás időtartamára a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerésüket kérők számára elhelyezést és ellátást nyújtson, biztosítsa a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges rendezett körülményeket;

b) ellátást és szállást nyújtson a menekülteknek, a menedékeseknek és a befogadottaknak;

c) megadja a menekültek és a menedékesek társadalmi beilleszkedéséhez legszükségesebb támogatást, tájékoztassa őket a közérdekű tudnivalókról, valamint kötelezettségeikről, jogaikról és jogaik érvényesítésének módjáról, segítse elő foglalkoztatásukat;

d) segítse elő  a menekültek, a menedékesek és a befogadottak önkéntes hazatérését vagy befogadó harmadik országba távozását.




A menekültügyben közreműködő szervek

28. § A menekültügyi  hatóság a jogszabályok keretei között együttműködik

a) a befogadó állomáson biztosított életkörülmények figyelemmel kísérése, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése, továbbá az ellátások és támogatások biztosítása érdekében feladatot vállaló társadalmi szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel;

b) a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi beilleszkedését segítő, ellátásukban és támogatásukban szerepet vállaló települési önkormányzat képviselő-testületével, Budapesten a fővárosi közgyűléssel.

29. § A menekült, a menedékes, illetőleg a befogadott lakcíme vagy szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője, illetőleg Budapesten a főjegyző gondoskodik a törvényben és kormányrendeletben meghatározott egyes ellátások folyósításáról.

30. § (1) A külön törvényben meghatározott idegenrendészeti hatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok közreműködnek abban, hogy a menekültügyi eljárás megalapozott és gyors lefolytatásának feltételei rendelkezésre álljanak.

(2) A  Rendőrség és a Határőrség idegenrendészeti  feladatokat ellátó szerve a menekülésre irányuló szándékát előttük kinyilvánító külföldi

a) meneküléséről és más lényeges körülményekről szóló nyilatkozatát rögzíti, és a nyilatkozatot haladéktalanul megküldi a  menekültügyi hatóság részére;

b) személyazonosításához szükséges intézkedéseket a nyilatkozattal egyidejűleg elvégzi, így különösen: a külföldi ujjlenyomatát és arcképmását rögzítik, ruházatát, csomagjait, járművét átvizsgálhatja;

c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben szállításáról késedelem nélkül gondoskodik;

d) részére a nyilatkozat megtételét és az irányítás tényét tartalmazó igazolást állít ki. Az igazolás 24 óráig érvényes.


IV. Fejezet

A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS

Az eljárás általános szabályai

31. § (1) Az eljárás - a 36. §-ban foglalt kivétellel -  kérelemre indul, amelyet a menekültkénti vagy menedékeskénti  elismerését kérő (a továbbiakban együtt: kérelmező)

a) a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben az államhatáron történő beléptetésre jelentkezéskor azonnal;

b) a befogadó állomásra érkezésétől számított 24 órán belül 

szóban vagy írásban terjeszthet elő.

(2) A szóban előterjesztett kérelmet a menekültügyi hatóság köteles jegyzőkönyvbe foglalni.

(3) A kérelemnek tartalmaznia kell a menekülésre okot adó tényekre és körülményekre való utalást.

32. § (1) A kérelem előterjesztésekor  a kérelmezőt a menekültügyi hatóság  tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeiről, valamint a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről.

(2) A tájékoztatás tudomásulvételét jegyzőkönyvben  kell  rögzíteni.

33. § (1) A kérelmező az eljárásban személyesen részt vesz.

(2) A kérelmező az eljárásban szóban és írásban használhatja az anyanyelvét vagy azt a nyelvet, amelyet megért.

34. § A kérelmezőt a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben azonnal, egyéb esetben a kérelem benyújtását követő 5 napon belül a menekültügyi hatóság köteles meghallgatni.

35. § A menekültügyi hatóság az eljárást megszünteti, ha a kérelmező 

a) meghal;

b) kérelmét írásban visszavonja;

c) a személyes meghallgatáson ismételt írásbeli felhívásra nem jelenik meg, és távolmaradását kimenteni nem tudja.

36.§  A befogadottkénti elismerésre irányuló eljárás hivatalból indul. A hivatalból indult eljárásban a külföldit a kérelmező jogai megilletik.  

37. § Az eljárásban a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatóságként vesz részt.

38. § (1) Az érdemi határozatot a 45. §-ban foglalt kivétellel a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül kell meghozni, amely határidőt a  menekültügyi  hatóság vezetője további 30 nappal meghosszabbíthatja.

(2) A határozatot írásban kell közölni  és a külföldi anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven ki is kell hirdetni.

39. § (1) A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(2) A határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bíróság az eljárás általános szabályai szerint hozott és a rövidített eljárásban hozott határozatról is nemperes eljárásban, a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül határoz. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.

(3) A kérelmet a bírósághoz - a 46. §-ban meghatározottak kivételével - a határozat közlését követő 5 napon belül  lehet benyújtani.

40. §  A befogadottkénti elismerésről rendelkező határozat meghozatalához vezető körülményeket a menekültügyi hatóság évente felülvizsgálja.

41. § Az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának képviselője a menekültkénti elismerésre irányuló eljárásban, annak bármely szakaszában részt vehet. Ennek keretében

a) jelen lehet a kérelmező meghallgatásán;

b) betekinthet a menekültügyi iratokba, azokról másolatot készíthet;

c) a menekültügyi hatóság megküldi részére a határozatot.


A repülőtéren irányadó szabályok

42. § (1) Az idegenrendészeti hatóság köteles a külföldinek a Magyar Köztársaság területére a  Nemzetközi Légiforgalmi Határátkelőhelyen való beléptetése előtt azonnal értesíteni a menekültügyi hatóságot az eljárás megindítása céljából, ha a külföldi e törvényben meghatározott menekülési okra hivatkozik, továbbá biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országból érkezett, és személyazonosságát útlevéllel vagy annak megfelelő más okmánnyal nem tudja igazolni.

(2) Ha az eljárás alapján a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság elutasította, a továbbiakban - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A menekültügyi hatóság elutasító határozata ellen a bírósághoz benyújtott  jogorvoslati  kérelemnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. A jogorvoslati kérelmet a bírósághoz a rövidített eljárásra irányadó szabályok szerint lehet benyújtani.


A rövidített eljárás

43. § Rövidített eljárásban kell a kérelmező menekültkénti elismerésére irányuló kérelmét elbírálni, ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Ha a rövidített eljárás során a kérelmező valószínűsíti, hogy a kérelem nem nyilvánvalóan alaptalan, a továbbiakban az eljárást az általános szabályok szerint kell lefolytatni.

44. § A kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak kell tekinteni, ha a kérelmező

a) kérelmében nem utal a hazájában fennálló üldöztetésre vagy az attól való félelmére;

b) a menekültügyi eljárás során személyazonosságát vagy állampolgárságát, a menedékkérés okát illetően a nyilatkozatot megtagadta;

c) a személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozóan szándékosan hamis vagy megtévesztő adatot szolgáltat, továbbá hamis vagy meghamisított okmányt szándékosan felhasznál, és annak valótlan tartalmához ragaszkodik.

45. § A rövidített eljárásban a határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 7 napon belül kell meghozni.

46. § A rövidített eljárásban hozott határozat  felülvizsgálatát  a bíróságtól a határozat közlését követő 3 napon belül lehet kérni.

47. § A menekültügyi eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben foglaltakat e fejezetben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.


V. Fejezet

 Ellátás, támogatás, KÖLTSÉGVISELÉS RENDJE

Az ellátások és támogatások

48. § (1) A kérelmező, a menekült, a menedékes és a befogadott törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra és támogatásokra jogosult, ha a létfenntartásához elégséges vagyonnal nem rendelkezik, illetőleg ha munkából vagy más ellátásból származó rendszeres havi jövedelmének a vele együttélő közeli hozzátartozókra számított egy főre jutó összege nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

(2) A menekült beilleszkedését kormányrendeletben meghatározott körben és feltételek szerint támogatásokkal lehet segíteni. Ilyen különösen

a) az otthonteremtés,

b) a nevelés, az oktatás, valamint a nevelési-, oktatási- és gyermekintézményi elhelyezés,

c) a társadalombiztosítási és az egyes természetbeni egészségügyi ellátások és igénybevételük

támogatása.


A költségviselés rendje

49. § Az Országgyűlés

a) a központi menekültügyi szerv, a befogadó állomások és más szálláshelyek  létesítési, fejlesztési, fenntartási és működési költségeinek;

b) a kérelmező, a menekült, a menedékes és a befogadott ellátásának, támogatásának biztosításához, továbbá a szállításhoz szükséges eszközök beszerzési, működtetési költségeinek;

c) az egyes ellátások és támogatások költségének megtérítésével összefüggő kiadások;

d) a menekült magyar nyelvi oktatásával összefüggő kiadások;

e) a nemzetközi menekültügyi szervezet tagságával járó tagsági díj és hozzájárulás;

f) az eljárással összefüggő, így különösen: a személyazonosítás, az adatnyilvántartás és -kezelés, a tolmács, továbbá a szakértő költségeinek;

g) az idegenrendészeti hatóságok menekültügyi eljárással összefüggő költségeinek, ezen belül a tolmácsnak, az ujjlenyomat és arcképmás rögzítésének, a kérelmező utaztatásának és ellátásának költsége

fedezetét a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény a Belügyminisztérium fejezetében biztosítja.




VI. Fejezet


ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS

A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma

50. § (1) A menekültügyi nyilvántartás olyan központi hatósági nyilvántartás, amely a menekültek, a menedékesek, a befogadottak, továbbá a kérelmezők - hivatalból indult eljárás esetén az érintett külföldi - ( a továbbiakban együtt: külföldi) személyes adatait, a tartózkodásukkal, az őket megillető ellátással összefüggő adatokat, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza.

(2) A nyilvántartást a központi menekültügyi szerv, az 51. § (1) bekezdésének g) pontjában foglalt adat tekintetében  a Belügyminisztériumnak a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény felhatalmazása alapján kijelölt szerve  vezeti.

(3) A nyilvántartás feladata az e törvényben meghatározott adatok gyűjtése és kezelése, azokról okiratok kiadása és törvényben meghatározott jogosultaknak adatok szolgáltatása a menekült, a menedékes, illetőleg a befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetőleg az ahhoz fűződő jogosultságok biztosítása céljából.

51. § (1) A nyilvántartás a  külföldi következő adatait tartalmazza:

a) a személyazonosító adatait (nevét, korábbi nevét, álnevét, jelenlegi és korábbi állampolgárságát, nemét, születési helyét és idejét, menekült esetén személyi azonosítóját), anyja nevét és fényképét;

b) családi állapotát, foglalkozását, iskolai végzettségét;

c) szálláshelyét, tartózkodási helyét, lakcímét;

d) az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti ország nevét;

e) nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, vallási meggyőződésére vonatkozó adatok közül azt, amelyre kérelmének indokolásában hivatkozott;

f) a személyazonossági és úti okmányainak adatait ( az okmány azonossági jelét és számát, érvényességi időtartamát, a kiállítás időpontját, a kiállító hatóság nevét, a kiállítás helyét);

g) a vele együtt érkező közeli hozzátartozók személyazonosító adatait és a magyarországi tartózkodás jogcímét;

h) ujjlenyomatát.

(2) A nyilvántartás tartalmazza a törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátás biztosítása érdekében a  külföldi jövedelmi, vagyoni helyzetére vonatkozó olyan adatokat, amelyeket az érintett nyilatkozata vagy az általa szolgáltatott irat tartalmazott, továbbá a folyósított támogatás adatait.

(3) A központi menekültügyi szerv az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a kérelem elutasításától, illetőleg az elismerés megszűnésétől számított tíz évig, a (2) bekezdésben meghatározott adatokat a jogosultság megszűnésétől, illetőleg a visszatérítendő támogatás teljesítésétől vagy a követelés elévülésétől számított öt évig kezeli.  

52. § (1) A befogadó állomás nyilvántartást vezet

a) az állomáson elhelyezettek 51. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyazonosító adatairól;

b) az állomás által nyújtott támogatás mértékéről és időtartamáról.

(2) Az érintett  külföldi adatait az állomás  végleges elhagyását követő 1 évig kell kezelni.

53. § (1) A menekült, a menedékes, illetőleg a befogadott lakcíme (tartózkodási helye, szálláshelye) szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője (Budapesten a főjegyző) nyilvántartást vezet a hatáskörébe tartozó, támogatásra jogosult

a) 51. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyazonosító adatairól;

b) lakcíméről, tartózkodási helyéről;

c) a folyósított támogatás összegéről;

d) a folyósítás időpontjáról, visszatérítendő támogatás esetén a törlesztési határidőről.

(2) A támogatást folyósító szervek adatkezelést végezhetnek a külföldivel közös háztartásban élő közeli hozzátartozók kereseti és vagyoni viszonyairól, amennyiben a támogatás feltételeinek fennállása ennek alapján állapítható meg.

(3) A támogatást folyósító szervek adatszolgáltatásra kötelezettek a menekültügyi hatóságnak, valamint az adatok igénylésére törvényben feljogosított szerveknek.

(4) A támogatást folyósító szervek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott adatokat az érintett támogatásra jogosultságának, illetőleg a visszafizetési kötelezettsége fennállásáig kezelhetik.

54. § A menekültügyi hatóság a menekültügyi eljárás lefolytatásához adatokat igényelhet

a) a Belügyminisztérium bűnügyi nyilvántartásából; 

b) a beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók nyilvántartását vezető adatkezelő szervtől;

c) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából;

d) a fogvatartottak nyilvántartását kezelő szervtől;

e) nemzetközi szerződés alapján a külföldi bűnüldöző, idegenrendészeti és menekültügyi szervektől, illetőleg ilyen nemzetközi szervezetektől.


Adatszolgáltatás

55. § (1) Adatigénylő szerv a nyomozóhatóság, idegenrendészeti feladatai ellátása körében a rendőrség, a határőrség, a  közigazgatási hivatal, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv, a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság és a jogszabály, illetőleg szerződés alapján támogatást folyósító szervek.

(2) A központi menekültügyi szerv a menekültként történő elismerésről - az érintett személyazonosító adatainak közlésével - tájékoztatja a polgárok személyi adatai és lakcíme nyilvántartásának központi szervét a nyilvántartásba történő felvétel, illetőleg személyazonosító igazolvánnyal és személyi azonosítóval történő ellátás céljából.

(3) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra adatok szolgáltathatók. Az 51. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók. 

(4) A 51. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adat csak a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 84. § i)-m) pontjaiban meghatározott bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy ellen induló büntetőeljárásban a nyomozóhatóság, valamint törvényben meghatározottak szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át.

56. § A menekültkénti, a menedékeskénti és a befogadottkénti elismeréssel összefüggő iratok nem selejtezhetők, őrzésükről és nyilvántartásukról a központi menekültügyi szerv gondoskodik.


Nemzetközi adatátadás

57. § A központi menekültügyi szerv - nemzetközi szerződés alapján -  adatot szolgáltat más államok és nemzetközi szervezetek illetékes szerveinek a következő adatok tekintetében:

a) a menekültügy területén alkalmazandó jogszabályok és gyakorlat;

b) a külföldiek havi érkezésére és állampolgárság szerinti megoszlásukra vonatkozó statisztikai adatok. Ez utóbbi adatokat nemzetközi megállapodás alapján az Európai Közösségek Bizottsága által kijelölt szerv és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága részére is átadja;

c) a menedék iránti kérelmek újabb tendenciájára vonatkozó általános jellegű információk;

d) a külföldi  származási országa vagy a korábbi tartózkodása szerinti ország helyzetére vonatkozó általános tájékoztatások.

58. § (1) A központi menekültügyi szerv nemzetközi szerződés alapján - a külföldi származási országa kivételével - más államok illetékes szerveinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának kérelmére közöl minden olyan információt, amely szükséges a menedék iránti kérelem elbírálásához.

(2) A (1) bekezdés szerinti információ tartalmazhatja:

a) a külföldire vonatkozó személyes adatokat (név, esetleg a korábbi név, álnév, jelenlegi és korábbi állampolgárság, születési hely és idő);

b) a személyazonossági és úti okmányok adatait (azonossági jel és szám, érvényességi időtartam, a kiállítás időpontja, a kiállító hatóság neve, a kiállítás helye);

c) a kérelmező személyazonosságának megállapításához szükséges más adatokat;

d) más állam által kiállított tartózkodási engedélyre vagy vízumra vonatkozó adatokat;

e) a kérelem benyújtásának helyét;

f) a korábbi menedék iránti kérelem benyújtásának időpontját, a jelenlegi kérelem benyújtásának időpontját, az eljárás állását, illetőleg az érdemi határozat tartalmát;

g) a büntetőjogi felelősségrevonásra vonatkozó adatokat.

(3) Azokat az indokokat, amelyekre a külföldi kérelme alátámasztásául hivatkozott,  csak írásbeli  hozzájárulásával lehet közölni.

(4) A (1) bekezdésben felhatalmazott szervek kivételével külföldi szerv vagy személy részére személyes adat csak az érintett által írásban adott hozzájárulás alapján adható át. Az érintettet a felhasználás céljáról előzetesen tájékoztatni kell.




VII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

59. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a folyamatban lévő ügyekben alkalmazni kell.

(2) A menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a magyarországi szálláshellyel rendelkező külföldit, akire nézve a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát   az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Budapesti Irodája  e törvény hatálybalépéséig  megállapította; feltéve, hogy az érintett menekültkénti elismerését e törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kéri.

(3) A törvény 61. § (4)-(5) bekezdésében, valamint (7)-(9) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a hatálybalépést követően benyújtott kérelmekre kell alkalmazni.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a menekültként elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., továbbá a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1989. évi 15. tvr. 3. §-a hatályát veszti.


Felhatalmazó szabályok

60. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a menekültügyi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, a közegészségügyi szabályokat, továbbá a menedékesekre irányadó és az általános szabályoktól eltérő eljárási rendelkezéseket;

b) a beilleszkedésre, az ellátások és támogatások fajtáira, feltételeire, továbbá igénybevételük költségeinek megtérítésére irányadó szabályokat;

c) a menekült, a menedékes és a befogadott okmányainak fajtáit és azok adattartalmát.

(2) A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben

a) gondoskodjon a menekültügy szervezeti rendszerének létrehozásáról, megállapítsa feladatait és működési rendjének szabályait;

b) megállapítsa a menekültkénti, menedékeskénti, továbbá a befogadottkénti elismeréssel és az ellátással összefüggő adatok, valamint iratok kezelésére irányadó rendelkezéseket;

c) az érintett miniszterekkel egyetértésben a befogadó állomás részletes feladatait és működési rendjét meghatározza.


Módosuló szabályok

61. § (1) A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"14. § (1) Meg kell tagadni a menekült kiadatását.

	(2) A menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetőleg menedékeskénti elismerését kérő külföldi annak az államnak, ahonnan elmenekült,  nem adható ki.\"

(2) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 2. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(3) E törvény hatálya nem terjed ki - kérelmének jogerős elutasításáig - a menekültkénti, menedékeskénti elismerését kérőre, valamint - az eljárás jogerős befejezéséig -  arra a külföldire, akire nézve a befogadottkénti elismerésére irányuló eljárás megindult,  továbbá e jogállásának fennállásáig arra, akit a menekültügyi hatóság menekültként, menedékesként vagy befogadottként elismert, kivéve, ha a külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet nyújtott be.\"


(3) Az Idtv. 17. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

	/ Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést kaphat az a külföldi /

	\"b) aki magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszűnt, vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt.\"

(4) Az Idtv. 18. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) A bevándorlás iránti kérelem az előírt formanyomtatványon személyesen, illetőleg közös kérelmezés esetén nagykorú családtag (17. § (5) bekezdés) által a jövőbeni magyarországi lakóhely szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál (a továbbiakban: közigazgatási hivatal) vagy a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél nyújtható be.\"

(5) Az Idtv. 20. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség szakhatóságként véleményt nyilvánít.\"

(6) Az Idtv. 32. § (1) bekezdés helyébe a  következő rendelkezés lép:

	\"(1) Nem irányítható vissza, illetőleg nem utasítható ki a külföldi olyan országba vagy olyan terület határára, ahol faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldözés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve kiutasított külföldi kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak  lenne kitéve. Ezen okok fennállását a menekültügyi hatóság állapítja meg.\"



(7) Az Idtv. 47. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott rendőrség, határőrség, vám- és pénzügyőrség, közigazgatási hivatal és a vízumkiadó szerv.\"

(8) Az Idtv. 53. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

	\"(2) A nyilvántartás alapján az adatkezelő szerv névjegyzéket készít és azzal ellátja - a vám- és pénzügyőrség, valamint a közigazgatási hivatal kivételével - az idegenrendészeti hatóságot.\"

(9) Az Idtv. 56. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d) pont megjelölése e) pontra változik:

	/Az adatkezelő szerv az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból az alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:/

	\"d) a közigazgatási hivatalnak.\"

(10) A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény  32. §-ának  j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

	/A személyi azonosító kezelésére jogosultak/

	\"j) az idegenrendészeti szerv  és a központi menekültügyi szerv a 	 törvényben meghatározott feladataik ellátásához;\".

(11) A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 22. §-a a következő e/ ponttal egészül ki:

	/E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja 	szerinti adatok igénylésére jogosultak:/

	\"e) a központi menekültügyi szerv a törvényben meghatározott 	feladatai ellátásához\".





I N D O K O L Á S

a menedékjogról szóló törvényjavaslathoz



ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS


A magyar jogrendszerben ez idáig nem született olyan törvény, amely szabályozza a menedékjog biztosításának az Alkotmányban megfogalmazott kötelezettségét, holott az alaptörvény 65. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság - a törvényben meghatározott feltételek szerint - biztosítja a menedékjogot azoknak a külföldieknek, akiket hazájukban, illetve tartózkodási helyükön faji, vallási okból, nemzeti hovatartozásuk vagy politikai meggyőződésük miatt üldöznek.

Ezt a hiányt a Javaslat úgy kívánja pótolni, hogy figyelembe veszi az ország adottságait, a történelmi hagyományokat, a nemzetközi gyakorlatot, a menekültek és menedékesek ellátásának, a magyar menekültügyi intézmények működésének eddigi tapasztalatait, és eleget tesz az Európai Unió szabályozásához és a tagállamok jogszabályaihoz való közelítés követelményeinek.

A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján Genfben elfogadott egyezmény, valamint az azt módosító, 1967. évi január hó 31. napján kelt New York-i jegyzőkönyv (a továbbiakban: Genfi Egyezmény) az 1989. évi 15. tvr. kihirdetésével a magyar jogrendszer részévé vált, de végrehajtásáról átfogó, törvényi szintű rendelkezés eddig nem gondoskodott.

A Genfi Egyezményhez 1989. március 14-én történt csatlakozáskor bejelentett és azóta alkalmazott területi korlátozás feloldása az időközben bekövetkezett változások miatt szükségessé vált, s ez még inkább indokolttá teszi egy új, egységes menedékjogi törvény megalkotását.

A Javaslat a személyi hatály megfogalmazásakor a menedékjogi eljárásnak egy új, eddig a gyakorlatban sem alkalmazott kategóriáját vezeti be, amikor meghatározza a befogadott jogálláshoz fűződő szabályokat. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 3. Cikkében szabályozottak szerint azt a külföldit, aki hazájába azért nem tér vissza, mert alapos okkal feltételezhető, hogy ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, az államok nem kényszerítik a visszatérésre. Ez a szabály mostanáig csak a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és a bevándorlásról szóló 1993. évi LXXXVI. törvénynek a kiutasítást szabályozó rendelkezései között jelent meg,  a menedékjogról szóló törvénnyel az érintett személyi körből a menekültügy ellátási rendszerébe kerül  befogadottként az, akire nézve kizáró ok nem áll fenn.

Azzal, hogy a Javaslat a menedéket kérő külföldiek számára garantáltan biztosítja a menedékjogi eljárás igénybevételének lehetőségét, eleget tesz a Magyar Köztársaság emberi jogok védelme területén vállalt kötelezettségeinek és az eddig is ápolt humanitárius hagyományoknak. Az eljárás általános szabályai és az adatvédelemre irányuló rendelkezések garantálják a törvényességet, és biztosítják a menedéket kérők személyes adatainak védelmét.


RÉSZLETES INDOKOLÁS
    I. Fejezet

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

Az 1-2. §-okhoz

A Javaslat célja, hogy keretet adjon a magyar jogrendben már hatályosuló, az Alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeknek, érvényesítse az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét az olyan külföldi személyek számára is, akik számára e védelmet hazájuk vagy más ország nem tudja garantálni.

1. A Javaslat meghatározza azoknak a fogalmaknak a pontos tartalmát, amelyek a törvény alkalmazása szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak. A menekült fogalma ötvözi az Alkotmányban és a Genfi Egyezményben alkalmazott fogalmi elemeket. A Javaslat rendelkezéseinek alkalmazásában tehát menekültnek minősül az a külföldi, akire nézve faji, vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy politikai meggyőződés miatti üldözés következtében a Genfi Egyezmény kiterjed.

A családegyesítés elvének érvényesülését garantálja az a szabály, amely alapján a menekült közvetlen családtagja e családi kapcsolat miatt részesül elismerésben.

A menekültnek jogai érvényesítésére akkor nyílik meg a lehetősége, ha e jogállását a menekültügyi hatóság elismerte.

A menekültkénti elismerés feltétele a Magyarország területén való tartózkodás, amely a külföldinek azt a szándékát fejezi ki, hogy a menedéket a Magyar Köztársaságtól kéri.

2. A menedékes fogalmával és a rájuk irányadó szabályok megalkotásával a Javaslat a gyakorlatot emeli törvényi szintre. A hazájukból tömegesen elmenekülni kényszerülők a fogalomban meghatározott okból, átmenetileg kérnek menedéket, aminek oka az életüket fenyegető háborús cselekmény, etnikai összecsapás vagy emberi jogaik tömeges és durva megsértése lehet.

Ezek az események a gyakorlatban a menekülőknek nagy számban történő érkezését eredményezhetik az ország területére. A Magyar Köztársaság olyan eseményekkel összefüggésben vállalja a menekülők befogadását, (védelmét, ellátását) amelyre nézve kormányhatározat megállapította a befogadás lehetőségét. A Kormány dönt tehát arról, hogy mely földrajzi területről érkezők, illetőleg mely népcsoport tagjai azok, akiket átmenetileg képes az ország védelemben részesíteni.

A menekültügyi hatóság elismerő határozata azt állapítja meg, hogy az érintett csoport tagja megfelel-e a Kormány határozatában foglaltaknak és a befogadása nem sért-e nemzetbiztonsági vagy a közrend fenntartásához fűződő érdeket.

A befogadott külföldi nem felel meg sem a menekültet, sem a menedékest jellemző feltételeknek. A befogadott az a külföldi személy, aki korábban az idegenrendészeti szabályok hatálya alá tartozott, a tartózkodás feltételeinek nem felelt meg, de hazájába mégsem lehetett visszafordítani vagy kiutasítani, mert a Magyar Köztársaság emberi jogainak védelmét nemzetközi egyezményekben vállalta.

A Javaslat rendelkezéseivel e körből a külföldieknek az a csoportja, akivel szemben kizáró ok nem áll fenn, a menekültügy szabályainak hatálya alá kerül, jogállásuk vizsgálatát és az ellátási kötelezettséget a menekültügyi hatóság veszi át.

A biztonságos származási országra és a biztonságos harmadik országra vonatkozó törvényi feltételek meghatározásával a Javaslat érvényre juttatja azt az elvet, amely szerint a menekülők nem maguk választják meg azt az országot, ahol számukra menedéket kell nyújtani.

Ha a menekülő hazájában nem állhat fenn üldözés veszélye, vagy ha volt olyan ország, amely a menekülés során biztonságosan védelmet nyújthatott volna, a Magyar Köztársaság csak akkor biztosítja a menedéket, ha a külföldi bizonyítja, hogy számára ez az ország a védelmet ténylegesen nem biztosította.

A hatályos Alkotmánynak megfelelően a menedékjog megilleti a menekültet. Noha a menedékjog tartalmi elemeit más törvények (pl. a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény) rögzítik, a törvény alkalmazása szempontjából lényeges kiemelni és meghatározni a menedékjog tartalmát.

A 3. §-hoz

A Javaslat rendelkezései (3. § (1) bekezdése) megfelelnek a Genfi Egyezményben foglaltaknak, azaz e törvény szempontjából is menekültnek kell tekinteni, aki Európában vagy máshol, bármely időszakban bekövetkezett esemény következtében faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon - hontalan esetén szokásos tartózkodási helyén - kívül tartózkodik és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni,  illetőleg akire nézve a belügyminiszter kizáró ok hiányában kivételesen - írói, közéleti vagy más kiemelkedő tevékenysége elismerésére tekintettel - méltányosságot gyakorolt.

A 4. §-hoz

Nem ismerhető el menekültként az, aki nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kap védelmet vagy támogatást, akinek a Magyar Köztársaság olyan jogokat és kötelezettségeket biztosít, amelyek az állampolgárság birtoklásához fűződnek, továbbá, akiről alapos okkal feltételezhető, hogy béke elleni, háborús, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt, avagy befogadását megelőzően más országban súlyos, nem politikai bűncselekmény követett el vagy az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös.

Nem ismerhető el menekültként, aki nem szorul a Magyar Köztársaság által nyújtandó védelemre, és az sem, akinek Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért. A nemzetbiztonsági érdek sérelmét a Nemzetbiztonsági Hivatal - mint szakhatóság - állapítja meg.

Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek, aki azért idézte elő az üldözését vagy az attól való félelmét, hogy menedékjogot kapjon, továbbá  a menekültügyi eljárás lefolytatását kötelezettségeinek megszegésével meghiúsítja, vagy a magyar hatóság beutazása és tartózkodása tilalmát elrendelő határozatának hatálya alatt áll.

Az 5-7. §-hoz

A Magyar Köztársaság csak addig biztosítja a menekült jogálláshoz fűződő jogokat, amíg a menekült bevándorlási engedélyt nem szerez, vagy magyar állampolgárrá nem válik, vagy amíg a menekültügyi hatóság az elismerést vissza nem vonja.

Köteles a menekültügyi hatóság az elismerést visszavonni, ha a menekült önkéntesen ismét igénybe vette az állampolgársága szerinti ország védelmét, elveszett állampolgárságát önként visszaszerezte, új állampolgárságot szerzett, és élvezi az új állampolgársága szerinti ország védelmét, önkéntesen visszatelepült az általa elhagyott országba, vagy megszűntek az elismeréséhez vezető körülmények, illetőleg ezek a körülmények már az elismeréskor sem álltak fenn.

Vissza kell vonni az elismerést, ha a menekült e jogállásáról írásban lemondott, vagy a menekültről a Genfi Egyezmény 1. Cikk F. pontjában felsorolt bűncselekmények (cselekmények) elkövetése alapos okkal feltételezhető. A visszavonásra súlyos közrendet sértő cselekmény vagy nemzetbiztonsági érdek sérelme is vezethet.

Vissza lehet vonni az elismerést, ha a menekült az elismerés elbírálása szempontjából lényeges tényt elhallgatott, noha ezek ismeretében a menekültügyi hatóság nem hozott  volna elismerő határozatot. 

A 8-12. §-okhoz

1. A Javaslat szerint a menekültügyi hatóság köteles elismerni menedékesként azt a külföldit, aki a Kormány határozatában foglalt feltételek szerint kér menedéket, és akinek a Magyarországon való tartózkodása nem sért nemzetbiztonsági érdeket, továbbá akire nézve nem lehet alapos okkal feltételezni, hogy béke elleni, háborús vagy emberiség elleni bűncselekményt követett el.

2. A menedékes jogállás fenntartása ideiglenes jellegű, függ az arra okot adó körülmények meglététől, a menedék iránti igény érvényesítésétől és attól is, hogy a külföldi jogállása más módon rendezhető-e.

3. A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha fenntartása nemzetbiztonsági érdeket sért vagy az elismerés nem volt megalapozott. A menekültügyi hatóság visszavonhatja az elismerést attól is, aki a menedékre való igényéről ráutaló magatartással lemondott.

A 13. §-hoz

A befogadott az a külföldi, akire nézve a Genfi Egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók, és menedékesként sem ismerhető el. A befogadott átmenetileg azért részesül védelemben, mert hazájába történő visszaküldése esetén ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. A védelem csak ezzel az országgal szemben áll fenn, és csak addig tart, amíg a befogadott a Magyar Köztársaság területén úgy tartózkodik, hogy azzal nem sérti a nemzetbiztonság  érdekeit, továbbá más kizáró ok sem akadályozza a kedvezőbb elbánást. A befogadott a menekültügy keretében részesül ellátásban.

II. Fejezet

AZ ELISMERÉSÉT KÉRŐ, A MENEKÜLT, 
A MENEDÉKES ÉS A BEFOGADOTT JOGÁLLÁSA

A 14. §-hoz

1. Az a külföldi, aki menekültkénti és menedékeskénti elismerését kéri vagy akit menedékesként, illetve befogadottként elismertek, jogszerűen tartózkodik a Magyar Köztársaság területén akkor is, ha egyébként a tartózkodás feltételeinek nem felelne meg. E jog biztosításával járul hozzá a Magyar Köztársaság annak a külföldinek a védelméhez, akit a hazája nem képes az üldözéstől vagy emberi jogainak sérelmétől megoltalmazni. A tartózkodás joga csak törvényben meghatározott okból vonható vissza. Ilyen ok lehet pl., ha egy adott személy az országba érkezését megelőzően külföldön súlyos bűncselekményt követ el. Ebben az esetben - a bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései szerint - a kiadatásról kell rendelkezni. A visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás tilalma a származási országgal szemben érvényesül.

2. A menekült menedékjogot élvez. A menedékjog a menekültet nem csak származási országával szemben illeti meg.

A menekültkénti elismerését kérő jogállása

A 15-16. §-okhoz

1. A menekültkénti elismerését kérő jogosult személyazonosítására szolgáló és magyarországi tartózkodásának jogszerűségét igazoló okmányra, amelyet a menekültügyi hatóság állít ki. Megilleti továbbá szállás és ellátás, valamint az is, hogy jogainak érvényesítéséhez az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságától, illetőleg más menekültügyi szervezettől segítséget kérjen.

2. A Javaslat a menekültkénti elismerést kérőtől elvárja, hogy a menekültügyi hatóság által ismert helyen vagy befogadó állomáson tartózkodjon, jóhiszeműségét a hatósággal való együttműködés során bizonyítsa. Tekintve, hogy az eljárás alatt is biztosított a kérelmező létfenntartása, jogállásának végleges rendezéséig nem vállalhat munkát.

A menekült jogállása

A 17-18. §-okhoz

1. A Javaslat a menekültet a jogok és kötelezettségek szempontjából néhány kivételtől eltekintve a magyar állampolgárokkal azonosan kezeli. A törvény erejénél fogva ki van zárva a menekült a választójog alanyai közül, nem terjed ki rá a hadkötelezettség, és nem tölthet be olyan munkakört sem, amelyben csak magyar állampolgárt lehet foglalkoztatni.

A Genfi Egyezmény II. Fejezete a menekült jogi helyzetét tekintve a lehető legkedvezőbb elbánásra, de legalább az idegenekkel azonos elbírálásra hív fel. A Javaslat a menekültek esetében a magyar állampolgároktól eltérő elbánást csak törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint engedi meg.

2. A menekültnek külön jogszabály szerint jár személyazonosító igazolvány. A személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése kimondja, hogy a menekültként elismert személyt személyi igazolvánnyal kell ellátni.

Alanyi jogon részesül a menekült ingyenes magyar nyelvoktatásban, s joga van a törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra is.

A Javaslat nem nevesíti a menekült kötelezettségeit. A Genfi Egyezmény 2. Cikke mondja ki: minden menekültnek kötelezettségei vannak azzal az országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy magát az ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása érdekében hozott intézkedéseknek alávesse.

A menedékeskénti 
elismerését kérő jogállása

A 19. §-hoz

1. A menedékeskénti  elismerését kérő részére a menekültügyi hatóság állítja ki a személyazonosításra alkalmas, magyarországi tartózkodása jogszerűségét igazoló okmányt. Ez az okmány jogosít az ellátások igénybevételére is. A Javaslat szerint kötelezettségei megegyeznek a menekültkénti elismerését kérő külföldi kötelezettségeivel.

A menedékes jogállása

A 20. §-hoz

A menedékes jogainak és kötelezettségeinek megfogalmazásával a Javaslat rögzíti, hogy a jövedelmi, vagyoni viszonyaitól függően a menedékes jogosult lehet szállásra és ellátásra, de külön engedély nélkül munkát is vállalhat. A szálláshely szabad megválasztásának lehetősége kedvező azok számára, akik nem kívánnak a befogadó állomáson élni, hiszen a tapasztalatok szerint a mendékesek több évig kénytelenek hazájuktól távol élni.

A befogadott jogállása

A 21. §-hoz

A befogadott a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult munkavállalásra. Okmányai és azok tartalma megegyezik a menedékes okmányaival, és a befogadottat a törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátások igénybevételére jogosítja.

A befogadott fő szabály szerint köteles életvitelszerűen a befogadó állomáson élni. Kivételesen a menekültügyi hatóság más szálláshelyet is engedélyezhet.

A befogadott - különös tekintettel az évente elvégzett felülvizsgálatra (40. §) - köteles a hatósággal együttműködni.

III. Fejezet

A MENEKÜLTÜGY IRÁNYÍTÁSA ÉS 
SZERVEZETI RENDSZERE

A 22-27. §-okhoz

1. A Javaslat a Kormány és a belügyminiszter menekültüggyel kapcsolatos feladat- és hatáskörét úgy állapítja meg, hogy a jelenlegi jogi szabályozást és gyakorlatot a törvény szintjén rögzíti.

A Kormány határozatot hoz arról, hogy egy országot ért külföldi megszállás, háború vagy polgárháború, illetőleg etnikai összecsapás következtében tömegesen menekülőket a Magyar Köztársaság befogad a területére. A Kormány határozata biztosítja a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás jogát - a tartózkodás idegenrendészeti feltételeinek vizsgálata nélkül - azoknak a menekülőknek a számára, akik emberi jogaik tömeges és durva megsértését szenvedték el, illetve életük közvetlen veszélybe került.

A Kormánynak ez a döntése - ahogy ezt az eddigi gyakorlat is mutatja - a környező országokban bekövetkezett eseményekkel összefüggésben valószínű. Nem kizárt azonban - pl. nemzetközi összefogás részeként -, hogy nem csupán a határaink mentén élők megsegítésére kerül sor.

2. A menekültügy továbbra is belügyminiszter irányítása alatt áll. A belügyminiszter felel a szervezetrendszer létrehozásáért, gondoskodik a szerepet vállaló állami szervek együttműködésének összehangolásáról, feladat- és hatáskörében segítséget nyújt ahhoz, hogy a feladatok ellátásába bekapcsolódó társadalmi szervezetek tevékenysége összehangoltan vigye előbbre a menekültügyet.

3. A központi menekültügyi szerv feladatai a Menekültügyi és Migrációs Hivatalként működő szervezetéhez képest gyarapodnak, mivel:

- a hatósági eljárás a Javaslat szerint egyfokúvá válik, így a menekültügyi eljárás lefolytatása hatáskörébe kerül;

- a kérelmezők, a menedékesek és a befogadottak számára a központi menekültügyi szerv  - és nem az idegenrendészeti hatóság - állítja ki a magyarországi tartózkodásra jogosító okmányt;

- ellátja a befogadottkénti elismeréssel összefüggő új feladatokat is.

4. A menekültügy állami intézményeinek a Javaslat szerint egyetlen típusa van, a befogadó állomás.

Új feladata a befogadó állomásoknak, hogy szállást és ellátást nyújtsanak a befogadottaknak.

A gyakorlati tapasztalat szerint a rendszer akkor működik hatékonyan, ha az állami szálláshelyek létesítése és fenntartása helyett a pályázati úton kiválasztott társadalmi, karitatív szervezetekkel, intézményekkel szerződés útján történik a szállás és ellátás biztosítása.

Ugyanakkor az eljárás lefolytatásához szükséges feltételeket, rendezett körülményeket elsősorban a befogadó állomáson kell továbbra is biztosítani.

A 28-29. §-okhoz

1. A menekültügy alapvetően állami feladat, de megoldása nem nélkülözheti a települési önkormányzatok segítségét. A menekültügy területén a társadalmi szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel való együttműködés - a jogszabályok keretei között - mind a központi menekültügyi szerv, mind pedig a befogadó állomás részéről kötelező a Javaslat szerint.

2. A Javaslat rögzíti a települési önkormányzat jegyzőjének (Budapesten a főjegyzőnek) az egyes ellátásokkal összefüggő feladatát.

A menekültügyben közreműködő szervek

A 30. §-hoz

A Javaslat meghatározza azoknak a szerveknek a feladatait, amelyek közreműködése nélkülözhetetlen a menekültügyi eljárás lefolytatásához. Az idegenrendészeti hatóságok a menekültügyi eljárást megelőzően rendszerint kapcsolatba kerülnek az ország területén tartózkodó külföldivel.
Az esetek egy részében idegenrendészeti eljárás indul, más esetben a menedéket kérő azonnal bejelenti menekülésének okát és körülményeit, így az idegenrendészeti eljárás megindítására sor sem kerül.

A Magyar Köztársaság területére jogellenesen belépő, illetve jogellenesen tartózkodó külföldi kötelessége (Genfi Egyezmény 31. Cikk), hogy haladéktalanul jelentkezzen a hatóságoknál, és kellőképpen megindokolja jogellenes belépését vagy itt-tartózkodását. Ebben az esetben bármelyik idegenrendészeti hatóságnál megtett nyilatkozattal teljesül a jelentkezési kötelezettség.

Mindezek miatt az idegenrendészeti hatóságok feladatkörébe a menekültüggyel összefüggésben több új feladat is kerül, illetőleg a Javaslatban is megfogalmazódik a korábban ellátott feladatok köre.

Ennek megfelelően az a külföldi, aki menekülési körülményeiről és a menedékkérés okáról nyilatkozatot tesz - noha még az idegenrendészeti szabályok hatálya alatt áll -, jogosult arra, hogy nyilatkozatát rögzítsék, és őt maximum 24 óra alatt a befogadó állomásra irányítsák vagy szállítsák.

Ugyanakkor a külföldi együttműködési kötelezettsége a személyazonosságát megállapító idegenrendészeti hatósággal szemben is fennáll.

IV. Fejezet

A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS

Az eljárás általános szabályai

A 31. §-hoz

A menekültügyi eljárás - a befogadottkénti elismerésre irányuló eljárás kivételével - kérelemre indul, melynek előterjesztésére a Javaslat semmiféle formakényszert nem ír elő. Mind a kérelem benyújtására irányuló nyilatkozat, mind a kérelem előterjesztése történhet szóban vagy írásban. A szóban előterjesztett kérelmet az eljáró hatóság köteles jegyzőkönyvbe foglalni. A kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket és körülményeket, melyek a menekülésre okot szolgáltattak.

A kérelem benyújtására irányuló nyilatkozat kinyilvánítására a Javaslat nem szab határidőt. Ez történhet a határátlépést követően vagy az ország területén való tartózkodás során bármikor, de a nyilatkozat megtételét követően a befogadó állomásra irányított külföldinek a megérkezését követő 24 órán belül, a repülőtéren nyilatkozatot tevő külföldinek pedig azonnal elő kell terjesztenie kérelmét.




A 32-33. §-okhoz

A kérelem előterjesztésével egyidejűleg a menekültügyi hatóság tisztviselője köteles tájékoztatni a kérelmezőt eljárási jogairól és kötelezettségeiről, valamint a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről. A tájékoztatás tudomásulvételét a kérelem benyújtásáról készült jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

A kérelmező az eljárás során szóban és írásban használhatja anyanyelvét vagy azt a nyelvet, melyet megért. Az eljáró hatóság kötelessége megfelelően képzett tolmácsról gondoskodni.

A kérelmező részéről jogi képviselő meghatalmazása nem mentesíti őt a személyes részvétel kötelezettségétől.

A 34. §-hoz

A kérelmezőt a menekültügyi hatóság legkésőbb a kérelem benyújtását követő 5. napon belül, a repülőtéren lefolytatott eljárás esetén azonnal köteles meghallgatni, és az elmondottakat írásban rögzíteni.

A kérelmező saját érdekében is álló alapvető kötelessége, hogy igazolja, de legalább valószínűsítse üldöztetésének vagy  az attól való félelmének okait, és ennek érdekében feltárja valamennyi bizonyítékát.

A menekültügyi hatóságnak ehhez alkalmat kell nyújtania, és segítenie a kérelmezőt a szükséges bizonyíték megszerzésében. Bizonyítási eljárást akkor folytat le az eljáró hatóság, ha a kérelmező által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok nem elegendőek a megnyugtató döntéshozatalhoz.

A 35-37. §-okhoz

1. A Javaslat szerint meg kell szüntetni az eljárást, ha a kérelmező meghal, vagy kérelmét írásban visszavonja. A kérelem visszavonására irányuló bejelentést nem lehet visszavonni.

Meg kell szüntetni az eljárást akkor is, ha a kérelmező ismételt írásbeli felszólítás ellenére sem jelenik meg a személyes meghallgatáson, és távolmaradását kimenteni nem tudja.
Az eljárást megszüntető határozat felülvizsgálatát 5 napon belül lehet kérni az arra illetékes bíróságtól.

2. A befogadottkénti elismerésre irányuló eljárást nem a külföldi ilyen irányú kérelme indítja meg,  hanem az a tény, hogy a menekültkénti elismerése  tárgyában indult eljárásban nyilvánvalóvá válik, hogy a kérelmező nem menekült, de hazájába mégsem küldhető vissza, mert ott kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ha a menekültkénti elismerés céljából nem indul eljárás, a menekültügyi hatóság hivatalból - szakhatósági közreműködése során - észlelhet olyan okot, ami miatt a külföldi hazájába nem küldhető vissza.

3. A Nemzetbiztonsági Hivatal az eljárásban szakhatóságként vesz részt.

A 38. §-hoz   

A határozat közlése írásban történik, de a külföldi anyanyelvén vagy az általa értett nyelven szóban is ki kell hirdetni.

A kérelemnek helyt adó határozat, azaz a külföldi menekültkénti, menedékeskénti vagy befogadottkénti elismerése határozatlan időre szól, tehát a határozatban elismert státus mindaddig fennáll, míg azt a Javaslat rendelkezései meg nem szüntetik, vagy e rendelkezések alapján a menekültügyi hatóság vissza nem vonja.

Az a külföldi, akinek kérelmét a menekültügyi hatóság elutasította, vagy menekültkénti, menedékeskénti illetve befogadottkénti elismerését visszavonta, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. hatálya alá kerül, és a továbbiakban e szabályok határozzák meg a szükséges intézkedést. Ezért a javaslat kötelezi a menekültügyi hatóságot, hogy a kérelem elutasításáról, illetve a jogállás megszűnéséről értesítse az  elbírálásra hatáskörrel rendelkező  idegenrendészeti szervet.

A 39. §-hoz

A határozat ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, azonban a kérelmező az eljárás általános szabályai szerint 5 napon belül kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A  kérelem halasztó hatályú, tehát a külföldit nem lehet az idegenrendészeti szabályok szerint az ország elhagyására kötelezni, míg a bíróság döntése jogerőssé nem válik.
A bíróság nemperes eljárásban határoz, a közigazgatási szerv határozatát megváltoztathatja. 



A 40. §-hoz

A Javaslat értelmében a menekültügyi hatóság évente köteles felülvizsgálni a befogadottkénti elismerésről rendelkező határozat meghozatalához vezető körülményeket. Amennyiben azt állapítja meg, hogy a befogadásra okot adó körülmények már nem állnak fenn, elismerését határozattal visszavonja, és erről értesíti az idegenrendészeti hatóságot.

A határozat  felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. A határozat jogerőre emelkedésétől a külföldire az idegenrendészeti jogszabályok az irányadók, és a befogadott jogálláshoz kapcsolódó jogok (szállás, ellátás biztosítása stb.) nem illetik meg.

A 41. §-hoz

A Javaslat a Genfi Egyezményben foglaltaknak megfelelően széleskörű jogosítványokat biztosít a Menekültügyi Főbiztosságnak a menekültügyi eljárásban való részvételre, annak bármely szakaszában. A részvételi jogosultság szempontjából nincs különbség a tekintetben, hogy az általános szabályok szerinti vagy rövidített eljárásról van e szó.

A Javaslat nem rendelkezik erről kifejezetten, de más rendelkezéseiből következik, indokolt, hogy a menekültügyi hatóság szükség szerint, különösen a rövidített és a repülőtéren lefolytatott eljárásban kérje ki a Menekültügyi Főbiztosság képviselőjének véleményét.

A repülőtéren irányadó szabályok

A 42. §-hoz

Ha a külföldi repülőgépen lép be az ország területére, első ízben az idegenrendészeti hatósággal  kerül kapcsolatba. Ebben az esetben a Javaslat az idegenrendészeti szerv kötelezettségévé teszi a menekültügyi hatóság haladéktalan értesítését, ha a külföldi menekülési okra hivatkozik, de személyazonosságát nem tudja igazolni, ugyanakkor olyan országból érkezett, ahol - a biztonságos származási vagy harmadik országra irányadó vélelem szerint - nem lehetett üldözésnek kitéve.

A menekültügyi eljárás soron kívüli lefolytatását az indokolja, hogy az alaptalan menedék iránti kérelem az idegenrendészeti - illetőleg a nemzetközi egyezményeknek megfelelő - eljárást ne akadályozhassa.


A 43-44. §-okhoz

A Javaslat új elemként bevezeti a rövidített eljárás intézményét a menedékjog iránti kérelem elbírálásánál, ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. A rövidített eljárást az Európai Közösség legtöbb országa és több más állam, így pl. Norvégia és Svájc is alkalmazza.

A Javaslat, miután a rövidített eljárás hátrányos a kérelmező számára, pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor a kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak kell tekinteni. Amennyiben bizonyos, hogy ezek valamelyike fennáll, az eljáró hatóság köteles a rövidített eljárás szabályait alkalmazni. A kérelmező ugyanakkor igazolhatja vagy valószínűsítheti, hogy kérelme mégsem alaptalan. Ez esetben az eljáró hatóság az általános szabályok szerint köteles vele kapcsolatban az eljárást lefolytatni.

A nyilvánvaló alaptalanság okai olyanok, amelyeknek fennállásához kisebb vagy nagyobb mértékben, de közrejátszik a kérelmező szándékossága, rosszhiszeműsége, de legalábbis mulasztása, hanyagsága.

A 45-46. §-okhoz

A rövidített eljárás ismérvei közé tartozik, hogy az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 7 napon belül kell meghozni, és bírósági felülvizsgálata 3 napon belül kérhető. Az első fokú bírói határozat meghozatalának határideje 15 nap.

Azokban az országokban, ahol alkalmazzák a rövidített eljárást, időtartamát általában 7 napban határozzák meg, de pl. Hollandiában 1 nap, Belgiumban 30 nap az eljárás lefolytatására nyitva álló idő.

A Javaslat a repülőtéren belépő külföldi esetében kötelezően előírja a rövidített eljárás lefolytatását, de tekintettel a speciális körülményekre  a határidőket még rövidebbre szabja.

Ez esetben a kérelmet azonnal elő kell terjeszteni, az eljáró hatóság rögtön köteles a külföldit meghallgatni, és határozatát a lehető legrövidebb időn belül, legkésőbb 7 napon belül kell meghoznia.
Ez esetben a bírósághoz benyújtott  kérelemnek nincs halasztó hatálya.





A 47. §-hoz

A menekültügyi eljárás  során az államigazgatási eljárás általános szabályait - tekintettel arra, hogy az eljárás alanya ügyféli oldalon külföldi (1957. évi IV. tv. 3. § (5) bek.) - az e törvényben és a végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.

V. Fejezet

ELLÁTÁS, TÁMOGATÁS, költségviselés rendje

Az ellátások és támogatások

A 48. §-hoz

A Javaslat a kérelmezőt, a menekültet, a menedékest és a befogadottat az ellátások és támogatások tekintetében főszabály szerint egyformán kezeli, amikor kimondja a jogosultság feltételeit. Ennek megfelelően az állam a menekültügy feladatrendszerében csak olyan személy esetében vállalja ellátás és támogatás nyújtását, aki nem rendelkezik a létfenntartáshoz elégséges vagyonnal, illetőleg a munkából származó rendszeres havi jövedelmének összege - a vele együttélő családtagokat is számítva - egy főre jutóan nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

A menekülés ténye önmagában nem feltétlenül jelenti a menekülő vagyontalanságát, noha kétségtelen, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az ország területére menekülők döntő hányada nincstelen.

A Javaslat rendelkezései szerint a létfenntartás minimális feltételeit biztosítani kell. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az ország teherbíró képességétől és a rászorulók számától függően egyéb ellátások és támogatások is nyújthatók legyenek, amelyeket kormányrendelet határoz meg.

A kérelmezők jogállásának tisztázatlanságából, a menedékesek és a befogadottak védelmének ideiglenes jellegéből következik, hogy - a menekültek kivételével - a támogatások nem arra szolgálnak, hogy erősítsék a kötődést Magyarországhoz. Éppen ellenkezőleg, az a cél, hogy hazájuktól való átmeneti távollét után otthonukba vagy más befogadó országba történő távozásukat segítsük elő.



A költségviselés rendje

A 49. §-hoz

A menekültügyi feladatok köréből - értelemszerűen - a központi menekültügyi szerv vállalja a legnagyobb részt. E feladatok ellátásához szükséges pénzeszközöket a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény Belügyminisztérium fejezetében kell évről  évre biztosítani.

A Javaslat szerint más szervek, így különösen az idegenrendészeti hatóságok jelentős szerepet kapnak abban, hogy megteremtsék a menekültügyi eljárás lefolytatásához szükséges feltételeket, ha a külföldi az országba érkezését követően először e hatóságokkal lépett kapcsolatba.

A törvényben meghatározott feladataik ellátásának fedezetéről rendelkezik a Javaslat.

A legjelentősebb költségigény az ellátások és támogatások területén jelentkezik, valamint az eljárással összefüggésben keletkezik.

VI. Fejezet

ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS

A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma

Az 50-54. §-okhoz

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Atv.) 3. § (1) bekezdésének  c) pontja alapján személyes adat csak akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli. A jelen esetben az adatkezelés célja a menekült, a menedékes, illetőleg a befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetőleg az ahhoz fűződő jogosultságok biztosítása. Bár a jelen esetben az eljárás kérelemre indul, tehát az ahhoz szükséges adatok kezeléséhez való hozzájárulást vélelmezni kell (Atv. 3. § (5) bekezdés), azonban a jogbiztonság, a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése feltételeinek biztosítása  szükségessé teszi ezeknek az adatoknak nyilvántartássá szervezését, amelynek jogalapját indokolt a törvényben megteremteni. 

A menekültügyi hatóság által kezelhető adatok között szerepelnek fokozottan védett különleges adatok is ( nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozás, vallási meggyőződés). Ezeket az adatokat az Atv.  3. § (2) bekezdésének b) pontja szerint akkor lehet kezelni, ha az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli.   A  jelen esetben az Alkotmány 65. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a menedékjogot azoknak a külföldi állampolgároknak, akiket hazájukban faji, vallási vagy politikai okokból üldöznek. Miután tehát a menedékjog megadásának alapvető feltételei ezekhez az adatokhoz kötődnek, a kérelem elbírálásához a hatóságnak nyilvánvalóan ismernie kell ezeket. Ezen adatok ismeretére a szorosan vett menekültügyi eljárásban történő felhasználáson túlmenően is szükség van, egyrészt a kérelmező jogainak, biztonságának biztosítása érdekében (pl. a menedékesként táborban élők részére vallásuk gyakorlása feltételeinek biztosítása, vagy az egymással vallási, nemzeti hovatartozás miatt össze nem férők biztonságának szavatolása stb.), másrészt az ismételt kérelmek elbírálásához.

A menekültek, menedékesek személyes adatait a menekültügyi hatóság mellett azon szervek is kezelhetik, akik számukra támogatást folyósítanak. Ennek célja az, hogy a menekültek (menedékesek) biztonsággal megkapják a nekik járó támogatást, ugyanakkor erről az állam a költségvetési és egyéb források elosztásának ellenőrzése céljából megfelelő adatszolgáltatással rendelkezzék.

A menekültügyi hatóságnak a kérelem elbírálásához több nyilvántartás adatai alapján kell ellenőriznie a kérelemben foglaltak valódiságát, illetőleg a törvényben meghatározott kizáró feltételek fennállását, ezért a törvény tartalmazza a menekültügyi hatóság jogosultságát e nyilvántartásokból (pl. beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók nyilvántartása stb.) történő adatátvételre.

Adatszolgáltatás

Az 55-56. §-okhoz

A menekültügyi nyilvántartásból adatot igényelhetnek azok a szervek, amelyek törvényben meghatározott olyan feladatot látnak el, amelyek a menekültekkel (menedékesekkel) vannak összefüggésben, és az adatok átvétele a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés, illetőleg bűnüldözés vagy az érintett érdekében szükséges. A tervezet további korlátozást tartalmaz a különleges adatok átvétele tekintetében.




Nemzetközi adatátadás

Az 57-58. §-okhoz 

Az Európai Közösségek valamely tagállamában benyújtott menekült státuszt kérelmező folyamodvány elbírálásáért felelős állam meghatározásáról szóló egyezmény (Dublini Egyezmény)  olyan nemzetközi adatátadási szabályokat tartalmaz, amelyeket már az EU-tagságra történő felkészülés során átvehetünk és alkalmazhatunk. A tervezet e szabályokat tartalmazza, és ezzel a nemzetközi adatátadás területén megfelel az EU jogharmonizációs követelményeknek.

Ugyancsak e területre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket az Európa Tanács 5585. sz. határozata a menedékjogi eljárások minimális biztosítékairól, amely előírja, hogy \"a nemzeti jog köteles rendelkezni a megfelelő adatvédelmi biztosítékokról, különös tekintettel a menedékkérő származási országának hatóságaival szemben.\" Az általános adatvédelmi követelményeket a magyar adatvédelmi törvény, a származási ország részére történő adatátadás tilalmát pedig e tervezet tartalmazza.

VII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

A 59-60. §-okhoz

1. A Javaslat szerint a törvényben megfogalmazott rendelkezéseket a hatálybalépés napjától a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Ez alól csak a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény egyes, a bevándorlási ügyekben eljáró hatóságra vonatkozó rendelkezései képeznek kivételt. E szabályokat majd a hatálybalépést követően benyújtott kérelmekre kell alkalmazni.

A törvény hatálybalépését követő 90 napon belül a menekültügyi hatóságtól kérhetik menekültkénti elismerésüket azok, akikre nézve a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát a törvény hatálybalépéséig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Budapesti Irodája megállapította. Esetükben csupán ez a tény és magyarországi szálláshelyük megléte vizsgálandó.

2. A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a menekültként elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., valamint a földrajzi korlátozás feloldása érdekében az 1989. évi 15. tvr. 3. §-a.

3. A Kormány rendeletalkotásra kap felhatalmazást a törvény végrehajtásával összefüggésben. Ezek közül különösen nagy jelentőséggel bír a Javaslatnak az a rendelkezése, amely az ellátások és támogatások fajtáinak, biztosításuk feltételeinek, továbbá az igénybevétel költségeinek megtérítésére vonatkozik. Emellett a Javaslat a Kormány számára lehetővé teszi, hogy a menedékesek nagy számú egyidejű beáramlása esetén az általánosnál egyszerűbb, gyorsabb eljárási rendelkezések alkalmazását tegye lehetővé.

4. A belügyminiszter a törvény végrehajtásával összefüggő szervezeti és technikai jellegű rendelkezések megállapításáért felel.

A 61. §-hoz

A 61. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés kiveszi az Idtv. személyi hatálya alól a törvény 2. § a)-c) pontjaiban meghatározott külföldieket a menedékjogi eljárás jogerős elutasító határozattal történő lezárásáig, összhangot teremtve ezzel a két szabályozás között. Kivételt csak az     Idtv-ben meghatározott bevándorlási eljárás képez, ugyanis, ha a 2. § a)-c) pontokban felsorolt külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet nyújt be, ez esetben az Idtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 61. § (2) bekezdésében foglaltak tulajdonképpen választási lehetőséget biztosítanak az érintettek számára a menedékjogi védelem elnyerését követően a további magyarországi tartózkodás jogcíme tekintetében. A bevándorlási eljárás időtartama alatt a kérelmezőt természetesen megilletik mindazon jogosultságok, amelyek a menedékjogi törvényből fakadnak. A bevándorlási kérelem elutasítása a már megszerzett jogokat nem érinti.

A 61. § (3) bekezdése az Idtv-nek az állampolgársági törvénnyel való összehangolását célozza.

A 61. § (4)-(5) és (7)-(9) bekezdéseiben foglaltak a bevándorlási eljárás hatásköri szabályainak a módosításával függnek össze. Első fokú hatósági jogkörrel a törvény a rendőrség idegenrendészeti szerve helyett a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokat ruházza fel. A rendőrség a bevándorlási kérelmekkel kapcsolatos eljárásban közbiztonsági szempontból a továbbiakban szakhatóságként működik közre.

A 61. § (6) bekezdése az Idtv-ben meghatározott, a refoulement tilalmának alapjául szolgáló okok megállapítását a menekültügyi hatóság hatáskörébe utalja. A menekültügyi hatóságnak az okok fennállását megállapító határozata az idegenrendészeti hatóságot a továbbiakban köti. A határozattal a külföldivel szembeni idegenrendészeti eljárás helyébe a menedékjogi eljárás lép.
   
A 61. § (10) bekezdése lehetővé teszi a továbbiakban, hogy a menekültügyi nyilvántartás kezelhesse a menekült személyi azonosítóját, a (11) bekezdésben foglalt szabály pedig biztosítja a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból történő adatkérés lehetőségét."
