"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4603. számú

t ö r v é n y j a v a s l a t

a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól,  a Személy-,  Vagyonvédelmi  és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról






							Előadó: Kuncze Gábor
								 belügyminiszter

							Budapest, 1997. június






1997. évi ..... törvény

a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi,
valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól,  a Személy-,  Vagyonvédelmi  és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról

E törvény célja, hogy - a közrend, a közbiztonság javítása,  s ezek részeként a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozása érdekében - erősítse a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szolgáltatás törvényességét, és további garanciát nyújtson a társadalom számára az e szolgáltatásokat igénybevevők,  illetve az e szolgáltatások gyakorlása során  érintettek személyhez fűződő jogai, vagyoni érdekei sérthetetlenségére irányuló igényeinek érvényesítéséhez. E cél  elérése érdekében az Országgyűlés a következő  törvényt alkotja:


I. fejezet

Általános rendelkezések


1. § (1)  A törvény  tárgyi  hatálya az egyéni, valamint a társas vállalkozás   (a továbbiakban: vállalkozás) keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, biztonságtechnikai, valamint magánnyomozói tevékenységre terjed ki. 

(2) A törvény személyi hatálya a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytatóra,  a magánnyomozóra, továbbá  a vagyonvédelmi biztonságtechnikai  tervezőre  és szerelőre terjed ki. 

(3) Egyéni vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenység - ha törvény kivételt nem tesz -  csak az e törvénnyel létrehozott Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (a továbbiakban: kamara) tagjaként folytatható. 

(4) A  szolgálati  viszony fennállása alatt a fegyveres erők (Magyar Honvédség,  Határőrség)  a rendvédelmi szervek   (rendőrség, polgári védelem,  vám- és pénzügyőrség, a büntetésvégrehajtási  szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) hivatásos állományú tagjai nem lehetnek  tulajdonosai, vezető  tisztségviselői, valamint tagjai az  (l) bekezdésben meghatározott vállalkozásnak. 

2. § A vállalkozó a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet egyidejűleg is folytathatja.   A vállalkozó  más gazdasági tevékenységet vagy szolgáltatást nem végezhet, kivéve,  ha tevékenysége  a  személy- és vagyonvédelemmel  közvetlenül  összefügg.  

3. §  Az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységek egyéni vállalkozás és bármely gazdasági társaság keretében is  végezhetők.

A rendőrhatósági engedély kiadásának feltételei 

4. § (1) Vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, biztonságtechnikai, valamint  magánnyomozói tevékenység csak a rendőrség által kiadott  engedély birtokában végezhető.

(2) A rendőrség - a vállalkozó kérelmére - akkor ad ki engedélyt, ha: 

a) a kérelmező igazolja, hogy a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet folytató tagja, alkalmazottja vagy a segítő családtag rendelkezik a tevékenység személyes végzésére jogosító igazolvánnyal; 

b) a  kérelmező   rendelkezik az általa végezni kívánt tevékenységre vonatkozó szolgáltatási felelősségbiztosítási szerződéssel, vagy tagja a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói biztosító egyesületnek; 

	c) a kamara az egyéni vállalkozó kérelmezőt előzetesen nyilvántartásba vette, továbbá igazolta, hogy rendelkezik a folytatni kívánt tevékenység végzéséhez szükséges anyagi és technikai  eszközökkel.   A nyilvántartott     adatokat    törölni   kell, ha   a kérelmező  felvételi kérelmét visszavonja  vagy  azt a kamara elutasítja.

(3)  A rendőrség az  engedély iránti kérelem teljesítését megtagadja, ha az egyéni vállalkozó, illetve a vállalkozó vezető tisztségviselője büntetett előéletű vagy a  (4) bekezdésben meghatározott korlátozó rendelkezés hatálya alá esik.

(4) Nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezet állományának volt tagja részére szolgálati viszonyának megszűnésétől számított két éven belül a magánnyomozói vállalkozói tevékenység folytatásához hatósági engedélyt a rendőrség nem adhat.



A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység folytatásának feltételei


5. § (1) Személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység  személyre szóló, a  rendőrség által kiadott igazolvány birtokában végezhető. 

(2) A tevékenység ideiglenes rendőrhatósági igazolvány (a továbbiakban: ideiglenes igazolvány) birtokában is folytatható. 
 
(3) Igazolványt kaphat írásbeli kérelmére 

	a)  az a büntetlen előéletű, a 4. § (4) bekezdésben foglalt korlátozás hatálya alá nem eső, nagykorú,  cselekvőképes - magánnyomozó esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkező  - magyar állampolgár,  aki belföldi lakóhellyel,  továbbá külön jogszabályban meghatározott  szakképesítéssel rendelkezik,   és

	b) nem folyik ellene három évi  vagy ennél súlyosabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetésének gyanúja  miatt  büntetőeljárás.

(4)  Ha a kérelmezőt személy elleni erőszakos bűncselekmény   (Btk. XII. fejezete I. cím, II. cím 174-176. §),   nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XIV. fejezet II. cím 197. §, 198.§, 200.§, 207. § (2) bek. b) pont),  hivatali bűncselekmény (Btk. XV. fejezet IV. címe),  hivatalos személy elleni bűncselekmény (Btk. XV. fejezet V. cím),  terrorcselekmény (Btk. 261. §)  vagy  vagyon elleni bűntett (Btk. XVIII. fejezete) elkövetése miatt elítélték, az igazolvány kiadása iránti kérelem az 1979. évi 5. tvr. 30. §-ában meghatározott ideig nem  teljesíthető.

(5) Az igazolvány kiadása iránti kérelmet el kell utasítani, ha  a korábban kiadott igazolványt az e törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése miatt a kérelmet megelőző két éven belül bevonták.

(6)  A kérelem elbírálását, ha a kérelmező ellen három évi vagy ennél súlyosabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntető eljárás folyik, annak befejezéséig fel kell függeszteni.

Ideiglenes igazolvány

6. § (1) Ideiglenes  igazolványt - írásbeli kérelmére, hat hónapi időtartamra - a vállalkozásnak az a tagja,  alkalmazottja, segítő családtagja kaphat,  aki - a szakképesítés kivételével - az 5. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelményeknek  megfelel, és nem esik az 5. § (3) bekezdésének b) pontjában, továbbá (4)-(6) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezések alá, valamint az előírt szakképesítés megszerzéséhez szükséges  ismeretek elsajátítására a szakképzést folytató intézménnyel  képzési szerződést köt.

(2) Ideiglenes igazolvány ugyanazon személy részére öt éven belül csak egy alkalommal adható.

(3) Az ideiglenes igazolvánnyal rendelkező a tevékenységét kizárólag igazolvánnyal rendelkező személlyel közösen végezheti. A feladat ellátásánál a 15. § (5) bekezdésében meghatározott eszközöket nem tarthatja magánál.  

A  nyilvántartás, a tevékenység rendőrhatósági  ellenőrzése

7. § (1) A rendőrség a kiadott engedélyekről, igazolványokról, 
 a kiadásuk alapjául szolgáló adatokról, az adatváltozásról, az engedély visszavonásáról,  illetve az igazolvány bevonásáról nyilvántartást vezet.

(2) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység hatósági ellenőrzését a rendőrség végzi, amely a tevékenység gyakorlásának jogszerűségére, a rendőrség által nyilvántartott adatok valódiságára, a rendőrség által hitelesített naplóban nyilvántartott adatokra,  az engedélyezés feltételeiben beállott változások vizsgálatára terjed ki. Az ellenőrzés a szerződés tartalmának megismerésére nem irányulhat. 

Az engedély,  illetőleg az igazolvány  
visszavonása, bevonása, elvétele

8. § (1) A rendőrség az engedélyt határozattal visszavonja, ha kiadásának feltételei megszűntek vagy a vállalkozó  e törvény szabályait ismételten vagy súlyosan megszegte.

(2) Az igazolványt a rendőrség határozattal visszavonja,  ha

a) kiadásának valamely jogszabályi feltétele már nem áll  fenn vagy jogerős bírói ítélet az igazolvány tulajdonosát e foglalkozástól eltiltja;

b) az e törvényben előírt szabályokat az igazolvány jogosultja ismételten vagy súlyosan megszegte.
(3) A  rendőrség az igazolványt  az eljárás befejezéséig bevonja, ha a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységet folytató ellen három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény elkövetése miatt indult büntetőeljárás. 

(4) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység személyes végzésére vonatkozó jogosultság megszűnik,  ha:

a) az igazolványt bevonják;

b) az igazolványt a jogosult a rendőrségnek visszaadja.

9. § (1) Ha  a személy- és vagyonőrt, a vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervezőt, szerelőt,  illetőleg a magánnyomozót e foglalkozása gyakorlása során szándékos bűncselekmény  vagy a foglalkozásának az e törvényben meghatározott szabályainak megszegésével összefüggő szabálysértés elkövetésén tetten érik, a rendőr jogosult az igazolványt a helyszínen átvételi elismervény ellenében elvenni.  Az elvett igazolványt köteles - az elvétel okának megjelölésével - az igazolványt kiállító rendőri szervnek megküldeni. 

(2) Az elvétel tartama alatt  a  személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenység nem gyakorolható.


A személy- és vagyonvédelmi tevékenységet, 
illetve magánnyomozást folytató kötelezettségei

10. § A személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenységre kötött szerződést írásba kell foglalni. A szerződésnek tartalmaznia kell a megbízó  hozzájárulását ahhoz, hogy nevét és lakcímét (vagy székhelyét, ennek hiányában telephelyét) a vállalkozó nyilvántartja, és ebbe a nyilvántartásba a rendőrhatóság a tevékenység ellenőrzése során betekinthet. A megbízó e  hozzájárulása nélkül a szerződés nem jöhet létre. 

11. § (1) A vállalkozó a szerződésekről a rendőrség által hitelesített naplóban nyilvántartást vezet és a naplót az utolsó bejegyzés napjától számított öt évig megőrzi. 

(2) A naplóban fel kell tüntetni:

a) a megbízó nevét, lakcímét, székhelyét vagy annak hiányában telephelyét;

b) a szerződés megkötésének és teljesítésének, illetve megszűnésének időpontját.

(3) A naplóban - vagy más alkalmas módon - kell nyilvántartani  a szerződést ténylegesen teljesítő személy vagy személyek nevét. Az adatok megőrzésére az  (1) bekezdés rendelkezései az irányadóak.  

(4) A naplóban, illetve az ahhoz kapcsolódó egyéb nyilvántartásban kiegészítés, javítás csak úgy végezhető, hogy az eredetileg rögzített szöveg olvasható maradjon.

(5) A vállalkozó köteles biztosítani, hogy a  rendőrség a naplót és a (3) bekezdésben meghatározott nyilvántartási okmányokat, illetőleg az érintett a róla vezetett adatokat megtekinthesse. 

12. § (1) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet  végző személy hatósági jogkörrel nem rendelkezik, a hatóság eljárását nem akadályozhatja. 

(2) A személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységet folytató a fegyveres erőre, rendvédelmi szervre, más hatóságra utaló elnevezést, formaruhát, illetve hatósági jellegre utaló, megtévesztésre alkalmas egyéb jelzést vagy címet, rangjelzést nem használhat.

(3) A személy- és vagyonőr formaruháján fel kell tüntetni a vállalkozás nevét vagy az engedélyezett rövidített nevét, valamint a személy- és vagyonőri elnevezést.

(4) A (2) bekezdés szerinti tilalom megszegése kérdésében annak a nyilatkozatát kell figyelembe venni, akinek érdekeit a megtévesztő név, formaruha vagy jelzés használata sértheti.


II. fejezet

A személy- és vagyonőrre,  illetve a magánnyomozóra vonatkozó
különös rendelkezések


A személy- és vagyonőrre vonatkozó szabályok

13. § A személyőr a szerződés keretei között a megbízó személyi biztonságának fizikai,  technikai  védelmét látja el.  Ennek érdekében az általa védett személy biztonságát fenyegető személyt kilétének közlésére,  jogsértő magatartásának abbahagyására felszólíthatja.

14. § (1) A vagyonőr a megbízó  közterületnek nem minősülő létesítményének területére belépő vagy az ott tartózkodó személyt jogosult: 

a) a kiléte vagy a belépés, a tartózkodás céljának közlésére felhívni, ennek megtagadása vagy a közölt adatok nyilvánvaló valótlansága esetén az érintett belépését, ott-tartózkodását megtiltani, és távozásra felszólítani; 



b) csomag, illetve menet-, szállítási okmány bemutatására felszólítani, csomagját, járművét, valamint a szállítmányt biztonsági szempontból ellenőrizni;

c) a  jogsértő magatartás abbahagyására felszólítani. 

(2) A vagyonőr a megbízó ingóságát - a szerződés keretei között - az őrzött létesítmény területén kívül is védheti, ennek során az (1) bekezdésben meghatározott jogok illetik meg.

(3) A rendezvény biztosítását végző személy- és vagyonőr jogosult:

a) a rendezvény megtartását akadályozó vagy zavaró, illetve annak biztonságát veszélyeztető személyt kilétének közlésére felszólítani, a rendezvényen való részvételét megtiltani és távozásra felszólítani;

b) zárt területen vagy helyen tartott rendezvényre - a rendőrség, illetve a rendezésért felelős személy intézkedése alapján - meghatározott tárgyaknak a bevitelét megakadályozni, ennek érdekében a rendezvényre belépő csomagját átvizsgálni. 

(4) A szállítmány kísérését, a pénz- és értékőrzést, valamint a szállítást végző személy- és vagyonőr jogosult a szállítást jogtalanul akadályozó, illetve a szállítmány biztonságát veszélyeztető személyt kilétének közlésére, veszélyeztető magatartásának abbahagyására felszólítani. 

15. § (1) A személy- és vagyonőr igazoltatásra nem jogosult. Ha a tevékenysége gyakorlása során az általa erre felkért személy a nevét és személyi adatait önként nem közli, a személyazonosság megállapítására  igazoltatásra jogosult hatósági személyt kérhet fel.

(2) A személy- és vagyonőr a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt jogosult a cselekmény abbahagyására felszólítani és elfogni, tőle a támadásra alkalmas eszközöket elvenni. Köteles azonban az elfogott személyt haladéktalanul a rendőrségnek vagy az ügyészségnek átadni, ha erre nincs mód, ezek valamelyikét értesíteni.  Így kell eljárni a tetten ért személytől elvett, támadásra alkalmas eszközöket illetően is.  

(3) A személy- és vagyonőr arányos mérvű kényszerítő testi erő alkalmazásával:

a)  a védett személy biztonságát fenyegető támadást elháríthatja;
	
b) a védett létesítménybe, területre való jogosulatlan belépést megakadályozhatja, a jogosulatlanul bent tartózkodót onnan eltávolíthatja;

c) a rendezvényt zavaró vagy annak biztonságát veszélyeztető személyt a rendezvényről eltávolíthatja;

d) a pénz- és értékszállítást jogtalanul akadályozó személyt eltávolíthatja, illetve a szállítmány biztonságát fenyegető támadást elháríthatja;

e) a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és elfogott személytől a támadásra alkalmas eszközt elveheti.

(4) A személy- és vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő  létesítményébe, területére, illetve  zárt területen vagy helyen tartott rendezvényére belépők ellenőrzésére fegyver-,  illetve robbanóanyag-kutató műszert alkalmazhat és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök bevitelét megtilthatja. 

(5) A személy- és vagyonőr a feladata ellátása során vegyi eszközt (gázsprayt), gumibotot, őrkutyát, valamint - az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint - lőfegyvert, gáz- és riasztófegyvert tarthat magánál és azokat a jogos védelmi helyzetben alkalmazhatja.

(6) Közterületen vagy a nyilvános forgalom számára nyitva álló helyen őrkutyát igénybevevő személy- és vagyonőri tevékenység csak az Országos Rendőr-főkapitányság Kutyavezető-képző Iskolája által minősített (vizsgáztatott) kutyával látható el. 

A magánnyomozóra vonatkozó szabályok

16. §  A magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében:

a) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;

b) az igazolvány bemutatását követően a hivatalos iratokba, nyilvántartásokba akkor tekinthet be, készíthet azokról kivonatot, másolatot,  ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult és arra kifejezetten   felhatalmazta, feltéve,  hogy  a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény másként nem rendelkezik.

c) kép- és hangfelvételt a Ptk.-nak a személyiségi jogok védelmére vonatkozó szabályai betartásával készíthet, illetve használhat fel.

d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak az érintett előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.

 17. §  A magánnyomozás nem irányulhat:

a) diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenységére;

b) a hivatalos személyek (Btk. 137. § 1. pontja) hivatali tevékenységére;

c) természetes személyek  személyes és különleges adataira, kivéve ha a személyes adatok törvény alapján a megbízó számára hozzáférhetőek, illetve ha az adatgyűjtéssel érintett ehhez - különleges adatai tekintetében - írásban hozzájárul. 

18. § (1) A magánnyomozót  foglalkozási (hivatásbeli) titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt, adatot illetően, amelyről a megbízás teljesítése során  szerzett tudomást. 

(2) Törvény, valamint - saját adatait érintően - a megbízó a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat.

(3) A magánnyomozó a harmadik személyről gyűjtött személyes adatokról csak a megbízót tájékoztathatja, kivéve, ha - figyelemmel az (1) bekezdésben foglaltakra - a megbízás alapjául szolgáló üggyel összefüggésben levő bírósági vagy más hatósági eljárásban tanúként hallgatják ki.

(4) A magánnyomozót terhelő titoktartási kötelezettség teljesítése nem sértheti a hatóságok eljárása akadályozásának tilalmára vonatkozó rendelkezést.

19. §  Több megbízó érdekében a vállalkozó csak akkor járhat el, ha a megrendelők érdekei nem ellentétesek. Olyan megbízást, amely a korábbi megbízó érdekeit sértheti,  csak akkor teljesíthet, ha a korábbi szerződés teljesítésétől számított öt év már eltelt. 

20. § (1) A magánnyomozó a szerződés teljesítése során tudomására jutott és rögzített személyes adatokat a felhasználást követően azonnal,   felhasználás hiányában a szerződés megszűnésétől számított öt év elteltével köteles megsemmisíteni. 

(2) A 16-18. §,  és az (1) bekezdés rendelkezéseit a magánnyomozói tevékenységet folytató vállalkozóra is alkalmazni kell.


III. fejezet

A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói
 Szakmai Kamara

21. § (1) A kamara a személy-, vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni vállalkozók önkormányzattal rendelkező, közfeladatot és általános szakmai érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestülete. 

(2) A kamara a feladatait:

a) a megyékben és a fővárosban működő területi szervezetei (a továbbiakban együtt: területi szervezet), valamint

b) országos szervezete útján látja el.

(3) Területi szervezetet több megye közösen is létrehozhat. Ez esetben az érintett megyékben külön megyei szervezetek  nem hozhatók létre.

(4) A kamara területi szervezetei, valamint országos szervezete jogi személyek.

(5) Az országos szervezet székhelye Budapest. A területi szervezet elnevezésében utalni kell annak illetékességi területére.

22. § (1) A kamara tagjai önkormányzati jogaikat e törvénynek és a kamara alapszabályának megfelelően gyakorolják. 

(2) A kamara alapszabályában meg kell határozni:

a) a kamara nevét és székhelyét;

b) a kamara szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat;

c) a testületi	 szervek, valamint a tisztségviselők feladat- és hatáskörére, választásuk módjára, megbízatásuk időtartamára vonatkozó szabályokat;

d) a kamara gazdálkodására vonatkozó alapvető szabályokat;

e) mindazt, amiben e törvény az alapszabály rendelkezését írja elő.


A kamara feladatai

23. § (1)   A kamara

a) a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységgel összefüggő ügyekben képviseli és védi a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szakma .tekintélyét,   testületeinek és tagjainak általános szakmai érdekeit, elősegíti,  hogy a tevékenység végzése a hatályos jogszabályok, valamint a kamara által megalkotott etikai szabályok alapján történjen;  

b)  megalkotja  a kamara alapszabályát;

c) véleményt nyilvánít a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet érintő jogszabályokról;

d) a Belügyminisztérium oktatási intézményeivel együttműködve javaslatot tesz a szakképzés és a szakmai továbbképzés követelményszintjeire, közreműködik a szakképzésben és a vizsgáztatásban;

e) megalkotja a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység etikai szabályait;

f) etikai eljárást folytat le az etikai szabályokat megszegő tagokkal szemben. Határozatban figyelmezteti a megbízók érdekeivel ellentétes tevékenységet folytató és ezzel a szakma jó hírnevét sértő tagjait és ezt az etikai szabályzatban meghatározott esetben és módon nyilvánosságra hozza;

g) a kamara tagjairól névjegyzéket vezet és erről statisztikai adatokat szolgáltat;

h) előzetes nyilvántartásba veszi a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói vállalkozást kezdeni kívánó egyéni vállalkozókat, megvizsgálja, hogy rendelkeznek-e a vállalkozás indításához szükséges, a kamara önkormányzati szabályzatában meghatározott elégséges feltételekkel és erről a vállalkozónak igazolást ad;  

i) kezdeményezi  a  tagjai tevékenységéhez kapcsolódó biztosító egyesület létrehozását;

j) tagjai tevékenységéhez kapcsolódó konferenciákat, kiállításokat, vásárokat és más rendezvényeket szervez, önkormányzati szabályzatának megfelelően minősíti és felügyeli tagjai vásári, kiállítási megjelenését, tevékenységét;

k) hazai és nemzetközi szakmai és jogi információkat gyűjt és ezekről tájékoztatást ad tagjainak, illetve tagjai érdekében más személyeknek;

l) kapcsolatot tart a hasonló jellegű külföldi szakmai kamarákkal és nemzetközi szövetségekkel.


(2) Az (1) bekezdés g) pontja szerinti névjegyzékben fel kell tüntetni a magánszemély nevét, személyazonosító igazolványa számát, lakcímét, a rendőrkapitányság által kiállított igazolvány számát, továbbá, ha a magánszemély egyéni vállalkozó, a rendőrhatósági engedély, valamint a vállalkozói igazolvány számát. 


A kamarai  tagsági viszony

24. § (l)  A  tevékenység személyes végzésére jogosító igazolvánnyal rendelkező személyek az állandó lakóhelyük szerint illetékes területi szervezetnek a  tagjai. 

(2) Az engedéllyel rendelkező  egyéni vállalkozók a székhelyük (telephelyük) szerint illetékes területi szervezet tagjai. 

(3) Az egyéni vállalkozó, valamint az igazolvánnyal rendelkező személy  a területi szervezet megalakulását követő hatvan napon belül köteles  nyilvántartásbavétel  céljából bejelentkezni. 

(4)  A tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó, illetve az igazolványt  kiváltó személy  az engedély, illetve  az igazolvány kézhezvételétől számított harminc napon belül  köteles az illetékes területi szervezethez bejelentkezni nyilvántartásbavétel céljából.
 
25. §  A kamarai tagság megszűnik:

	a)  a természetes személy  halálával;

	b)  az engedély, illetve az  igazolvány  visszavonásával  vagy visszaadásával;

	c)  a  kamarából történő  kizárással.

A kamarai tag jogai és kötelességei 

26. § (l)   A  kamara tagjának joga van arra, hogy

	a)  szavazati joggal  részt vegyen a területi szervezet  küldöttgyűlésén;

	b) részt vegyen a területi  szervezet tisztségviselőinek, valamint küldötteinek megválasztásában,  továbbá arra, hogy tisztségviselőnek vagy küldöttnek  megválasszák;

	c)   igénybe vegye a kamara szolgáltatásait.

(2)  A kamara tagjának kötelessége, hogy

	a)  megtartsa a kamara alapszabályában foglalt rendelkezéseket; 

	b)  megfizesse  a kamarai tagdíjat.

(3) A  tagsági  díjat a gazdasági kamara tagjaira vonatkozó  szabályok alapján kell  megállapítani. 


A kamara szervezete és működése

27. § (1) Az országos szervezet a kamara országos képviseleti, ügyintéző és ellenőrző szervezeteiből áll. 

(2) A kamara legfőbb képviseleti szerve a területi szervezetek küldötteiből álló országos küldöttgyűlés.

(3) A küldöttek számát az alapszabály határozza meg.

28. § (1) Az országos küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatának megalkotása és módosítása;

b) a kamara éves költségvetésének meghatározása és az éves beszámoló (mérleg) elfogadásáról való döntés;

c) titkos szavazással  a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség, valamint az etikai és a felügyelő bizottság, továbbá más bizottságok elnökének és tagjainak megválasztása és visszahívása;

d) a tagdíjfizetés elveinek megállapítása az alapszabályban meghatározott módon és keretek között;

e) a területi szervezetek tagjai által fizetett tagsági díjból az országos szervezetnek járó rész meghatározása.

(2) Az országos küldöttgyűlést az elnök évenként legalább egy alkalommal, továbbá akkor köteles összehívni, ha a küldöttek legalább egyötöde - az ok és cél megjelölésével - írásban kéri.

(3) Az alapszabály az országos küldöttgyűlés összehívásának más eseteit is előírhatja, illetve az elnökön kívül más személyt is feljogosíthat annak összehívására.

(4) Az országos küldöttgyűlés akkor határozatképes, ha azon a küldöttek több mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt küldöttgyűlés az eredeti napirendben szereplő ügyekben a jelenlévő küldöttek számától függetlenül határozatképes.

(5) Az országos küldöttgyűlés határozatait szavazattöbbséggel hozza. Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott ügyekben való döntéshez a jelenlévő küldöttek legalább kétharmados többséggel hozott határozata szükséges.

(6) Az országos küldöttgyűlés összehívására, lefolytatására, határozatainak meghozatalára vonatkozó részletes szabályokat a kamara alapszabálya állapítja meg. 

29. § (1)  A kamara elnöksége az alapszabályban meghatározott számú tagból álló testületi szerv. Az elnökség feladata a kamara működésének irányítása a küldöttgyűlések közti időszakban.

(2) Az elnökség összehívására, működésére, határozatainak meghozatalára vonatkozó szabályokat a kamara alapszabálya állapítja meg. 

30. §  A felügyelő és az etikai bizottság elnökből, valamint az alapszabályban meghatározott számú tagból áll. Ügyrendjét a jelen törvény és az alapszabály keretei közt maga állapítja meg.

31. § A felügyelő bizottság ellenőrzi a kamara működésére, gazdálkodására, pénzügyi, számviteli rendjére vonatkozó jogszabályok és belső szabályok érvényesülését. A felügyelő bizottságot megillető ellenőrzési jogosultságokat az alapszabály határozza meg, azonban az ellenőrzéshez szükséges tájékoztatási kötelezettséget nem korlátozhatja.

32. § (1) A kamara tisztségviselőit - az elnököt, az alelnököket, a felügyelő, valamint az etikai bizottság elnökét - az alapszabályban meghatározott módon és időtartamra titkos szavazással választják. Az alapszabály más tisztségviselők választását is előírhatja.

(2) Az összeférhetetlenségi szabályokat, a megbízatás megszűnésének eseteit,  valamint az egyes tisztségviselők feladatait az alapszabály határozza meg.


A területi szervezet

33. § (1) A területi szervezet illetékességi területén ellátja a jogszabályban és az alapszabályban hatáskörébe utalt kamarai feladatokat.

(2) A területi szervezet  képviseleti, ügyintéző szervekkel, valamint önálló költségvetéssel rendelkezik.

(3) A területi szervezet képviseleti szerve a tagok által választott küldöttekből álló területi küldöttgyűlés. Amennyiben a tagok száma a kétszáz főt nem éri el, a küldöttgyűlés feladatait a közgyűlés látja el, a küldöttek jogai és kötelességei értelemszerűen a tagokra vonatkoznak.

(4) A területi küldöttgyűlés

a) meghatározza a területi szervezet önkormányzati és működési szabályait e törvény és az alapszabály keretei között;

b) dönt a területi szervezet éves költségvetéséről és az éves beszámoló (mérleg) elfogadásáról;

c) titkos szavazással megválasztja a területi szervezet elnökét, alelnökét, az elnökség alapszabályban meghatározott számú tagját, az etikai bizottság elnökét és tagjait, illetve dönt a velük szemben benyújtott visszahívási indítványról;

d) megválasztja az országos küldöttgyűlés küldötteit;

e) megállapítja a tagdíj mértékét az alapszabályban meghatározott keretek között.

(5) A területi küldöttgyűlés összehívására, a határozathozatalra és a választásra az országos küldöttgyűlés  szabályai irányadók.

34. § (1) A kamarán belül a képviselt szakmáknak megfelelően négy tagozat hozható létre:

a) magánnyomozói,

b) személyvédelmi (testőr),

c) vagyonvédelmi,

d) biztonságtechnikai tagozat.

(2) A tagozatok feladatait és működését az alapszabály határozza meg. 


Etikai eljárás

35. § (1)  Etikai vétséget követ el az a tag, aki

	a) e törvény rendelkezéseit tevékenysége gyakorlása  során szándékosan  megszegi;

	b)  a kamara által meghatározott  etikai szabályokat  megsérti;

	c)   a tagsági díjat  felhívás ellenére sem fizeti meg. 
 
(2)  Az etikai  eljárás lefolytatásának nem akadálya,  ha  ugyanabban az ügyben  állami szervek is eljárást folytatnak.  

36. §  Az etikai vétség  esetében  alkalmazható  intézkedések: 

	a)  figyelmeztetés;

	b) kizárás.






Az etikai eljárás  lefolytatása

37. §  Az etikai eljárást  a területi szervezet elnöksége (a továbbiakban: elnökség)  rendeli el  és lefolytatásával az etikai bizottságot bízza meg.   

38. § (l)  Az ügy kivizsgálásában, illetve elbírálásában nem vehet részt  az, 

	a)  aki  az eljárás alá vont személy  hozzátartozója;

	b)  akinek tanúkénti meghallgatása szükséges;

	c)  akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható.

(2)  Akivel szemben kizárási  ok áll fenn,  azt köteles azonnal bejelenteni az elnökségnek.

39. § (l)  Az etikai bizottság feladata a tényállás pontos  tisztázása.   Ennek során  az etikai eljárás alá vont személyt és a tanút meghallgathatja, szakértő közreműködését veheti igénybe, okiratba  betekinthet,  helyszínt megtekinthet.

(2) A vizsgálat eredményéről készült összefoglaló jelentést   az etikai bizottság  az elnökség elé  terjeszti.  

(3) Az elnökség  az összefoglaló jelentést értékeli és ennek eredményeként a  következő  intézkedéseket teheti:

	a)  megalapozatlanság esetén  a vizsgálat kiegészítését rendeli el;

	b) az eljárás alá vont személyt - kérelmére -  meghallgatja;

	c)  az eljárást megszünteti; 

	d)  a felelősség megállapítása esetén intézkedést  alkalmaz.

(4)  A (3) bekezdés d) pontja esetében az elnökség határozata ellen  a kézbesítéstől számított  tizenöt napon belül az eljárás alá vont személy a  küldöttgyűléshez  fellebbezést nyújthat be. 

(5) A küldöttgyűlés határozata   ellen az eljárás alá  vont személy  a  kézbesítéstől számított  harminc napon belül a  közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat.

40. § (1) A kamara felett a belügyminiszter törvényességi felügyeletet gyakorol.

(2) A belügyminiszter ellenőrzi, hogy az alapszabály és a többi kamarai szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá, hogy a kamara szerveinek határozatai nem sértenek-e jogszabályt, alapszabályt vagy  kamarai határozatot.

(3) Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye.

(4) Ha a kamara működésének törvényessége másként nem állítható helyre, a belügyminiszter a bírósághoz fordul. 


 A kamara választása

41. § (1) A kamara első választásának szervezését az egyéni vállalkozókat is képviselő, a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói szövetségek által létrehozott Szervező Bizottság végzi, amelynek működése a kamara tisztségviselőinek megválasztásáig tart.

(2) A választások költségeit a személy-, vagyonvédelmi  és magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni vállalkozók - első évi tagsági díjuk terhére  -  megelőlegezik.

42. § (1)  Választásra jogosult az   igazolvánnyal  rendelkező személy.

(2) A területi szervezetek küldötteit tagozatokban választják. 

(3) Az országos küldöttgyűlés küldötteit a területi  szervezetek választják meg.

(4) A területi szervezet megválasztott elnöke küldöttként vesz részt az országos küldöttgyűlésen.

43. § (1) A kamara testületi szerve tagjának, illetve a kamara elnökének csak a területi szervezet küldötte választható.

(2) Az országos és területi küldöttgyűlés  küldötteinek számát, összetételét és választásának módját az alapszabályban határozzák meg.


IV. fejezet

Felügyeleti bírság

44. § (1) A rendőrhatóság a személy- és vagyonvédelmi vagy magánnyomozói szolgáltatást jogosulatlanul végző, továbbá a tevékenységére vonatkozó, e törvényben meghatározott előírásokat ismételten vagy súlyosan megsértő vállalkozót százezer forinttól egymillió forintig terjedő felügyeleti bírsággal sújthatja. 

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában jogosulatlan a vállalkozás, ha

a) azt a vállalkozó engedély hiányában  végzi;

b) a szolgáltatást az engedély kiadásához szükséges, a  4. § (2) bekezdésében írt feltételek hiányában folytatja. 

(3) A felügyeleti bírságot a rendőrségnek a határozatában megjelölt számlájára kell befizetni. 

(4) Ha az egyéni vállalkozóval szemben mind a felügyeleti bírság, mind  az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 30/A. §-a szerint minősülő jogosulatlan magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi tevékenység szabálysértése miatti bírság kiszabásának feltételei fennállnak, kizárólag a felügyeleti bírság megállapítására irányuló  eljárásnak van helye.  

45. § Az  e törvényben előírt szabályok súlyos megsértésének minősül a 

a)   a  12. § (1),   a  15. § (5)-(6) bekezdéseiben,  a 16. § b)-d) pontjaiban,  a  18-20. §-ban foglalt rendelkezések megszegése, valamint

b)  a 12. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott szabályoknak a hatóság figyelmeztetése ellenére történő megsértése.

Vegyes és értelmező rendelkezések

46. §  Az  e  törvényben meghatározott hatósági eljárásra és ellenőrzésre az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

47. §   E törvény alkalmazásában:

l.	Vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység: a polgári jogi jogviszony keretében végzett olyan szolgáltatás, amelyet a vállalkozó a megbízót (megrendelőt) is megillető, a szerződésben a vállalkozóra átruházott jogok keretein belül szerződés alapján végez.

2.	Személy- és vagyonvédelmi tevékenység: 

a) létesítmény, telephely, terület, jármű vagy más dolog őrzése;

b)  rendezvény biztosítása;

c) szállítmány kísérése, pénz  és érték őrzése, szállítása;

d) természetes személyek  életének és testi épségének védelme;

e) vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszerek tervezése, telepítése, szerelése, üzemeltetése, karbantartása.

3.	Vállalkozó: a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet folytató egyéni vállalkozó  és gazdasági társaság.

4.	Személy- és vagyonőr: az a természetes személy, aki a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató vállalkozás keretei között a 2. pont a)-d) alpontjaiban meghatározott személy- és vagyonvédelmi tevékenységet személyesen végzi, szervezi  vagy irányítja.

5.	Vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervező, szerelő: az a természetes személy, aki - tevékenységéből eredően -  ismeretekkel rendelkezik a 7. pontban meghatározott vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer működéséről, s az ilyen rendszer (eszköz, berendezés) tervezését, telepítését, szerelését, üzemeltetését,  karbantartását személyesen végzi,  azt szervezi vagy  irányítja.  

6.	Magánnyomozó: az a természetes személy, aki a magánnyomozást folytató vállalkozás keretei között a 16. §-ban meghatározott tevékenységet személyesen végzi,  szervezi  vagy  irányítja.

7.	Vagyonvédelmi  biztonságtechnikai rendszer (2. pont e) alpont):  vagyonvédelmi célból  a vállalkozási szerződésben megjelölt ingatlanon telepítendő vagy telepített elektronikus jelző és képi megfigyelőrendszer, egyéb, a jel és  kép továbbítását vagy fény-, illetve hang jelzését is lehetővé tevő műszaki megoldás. 

8.	A személy- és vagyonvédelemmel,  illetve a magánnyomozással  közvetlenül összefüggő tevékenységek:

a) a tűzvédelmi, polgári védelmi,  munka- és egészségvédelmi tevékenység,  katasztrófa-elhárítás,   ha az ezzel megbízott személy  rendelkezik az előírt szakképesítéssel; 

	b) az üzleti és üzemi titok, valamint az informatikai adatok védelme;

	c) a pénz- és értékőrzéssel, valamint -szállítással kapcsolatos pénzfeldolgozó tevékenység;

d) a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói szakképzés, tanácsadás,  szakirodalmi kiadói, valamint szakértői tevékenység;

	e) a vagyonvédelmi célú kutatás; 

	f) a vagyonvédelmi eszközök   gyártása, forgalmazása; 

g) a mechanikai vagyonvédelmi rendszerek tervezése, szerelése, karbantartása;

h) a vállalkozó által őrzött objektum karbantartási és takarítási munkáinak elvégzése. 
Hatálybaléptető,  felhatalmazó rendelkezések

48. § (1) E törvény a  kihirdetését  követő harmadik hónap első napján lép hatályba. 

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg  a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti  szabályozásáról szóló  87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet és az azt módosító 68/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet hatályát veszti. 

49. §  (1) Felhatalmazást kap a Kormány,  hogy a közületi szervek rendészeti tevékenységéről  szóló  6/1988. (II. 12.) MT rendeletet vizsgálja felül,  és   ennek eredményeképpen  döntsön e tevékenység újraszabályozásáról.

(2)  Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy 

a) a kérelem elbírálását, a szolgáltatási felelősségbiztosítási szerződés szerinti díjfizetést, illetve a biztosító kockázatviselésének kezdő napját, a tevékenység engedélyezését,  az engedély, az igazolvány jogosultjának a nyilvántartott adatok változásának bejelentésére vonatkozó kötelezettségét, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet folytatók által használható jelzések tartalmát, az igazolvány kezelését és

b) - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység engedélyezésével, továbbá az igazolvány kiadásával kapcsolatos igazgatási szolgáltatási díjat, továbbá 

c) a szakképzésről szóló  1993. évi LXXVI. törvény 5. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint a személy- és vagyonőri, illetve a magánnyomozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit, valamint

d) a kamara megalakulásának és a nyilvántartások vezetésének szabályait

rendeletben szabályozza. 

(3)  Felhatalmazást  kap az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi  miniszter, hogy a szakképzésről szóló  1993. évi LXXVI. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint  - a belügyminiszterrel együttes rendeletben - a közületi szervek rendészeti tevékenységét, illetve a rendész szakképesítés szakmai és  vizsgakövetelményeit rendeletben szabályozza.

(4) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 4. §-ának (1) bekezdése d) és e) pontjaiban foglaltak szerint - a belügyminiszterrel egyetértésben - a személy- és vagyonőri,  és a  magánnyomozó szakképesítés, továbbá - a belügyminiszterrel, illetve az ipari, kereskedelmi  és idegenforgalmi   miniszterrel egyetértésben - a rendész szakképesítés szakmai vizsga- és vizsgáztatási díjait, valamint a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeit rendeletben szabályozza. 





    I  n d o k o l á s



a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól,  a  Személy-,  Vagyonvédelmi  és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról  szóló törvényjavaslathoz


Általános indokolás


  I.


A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai 

A  Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 100. §-a (1) bekezdésének h) pontja adott felhatalmazást a Kormány részére, hogy \"a törvényi szabályozásig a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelem, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályait rendeletben szabályozza\".

1995. szeptember 1-jén hatályba lépett a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályairól szóló 87/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet.

A kormányrendelet jogforrási szintje elégtelennek mutatkozott az olyan specifikus szabályok megalkotására, amelyek e kétségkívül bizalmi jellegű, s a megbízó (megrendelő) személyes és vagyoni érdekeire valóban potenciális kockázatot jelentő magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó, a vállalkozóval szemben elvárható feltétlen bizalmat garantálhatta volna.

A Javaslat  alapvető célja az volt, hogy az ilyen tevékenységet folytató   vállalkozásokban ne érvényesülhessenek  kriminális érdekek, illetve a jogi feltételeknek egyébként megfelelő \"magánrendőri\" vállalkozások ne elégíthessenek ki bűnözői törekvéseket (illegális pénzbehajtás, védelmi zsarolás, stb.), ugyanakkor  célul kellett kitűzni, hogy a kodifikációs munkálatok eredményeként a társadalmi, illetve a gazdaságpolitikai érdekeket egyaránt kifejező törvény születhessen.

A Javaslat érvényesíteni kívánja továbbá az Rtv.-ben megfogalmazott, valamint az e kérdést szabályozó kormányrendeletben rögzített, s az eddigi tapasztalatok figyelembevételével már beváltnak tekinthető  főbb elveket,  szabályozási megoldásokat is. 


II. 

A szabályozás elvei 


1. A magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenységre alapvetően a polgári jognak a megbízási, illetve a vállalkozási szerződésekre vonatkozó szabályai irányadók. A felelősségi kérdéseket a Polgári Törvénykönyv rendezi.

Az e tevékenységi formákhoz kapcsolódó jogviszonyok polgári jogi jellege, s e vállalkozásformák számos közös vonása a magánnyomozásra, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenységre vonatkozó normák ugyanazon  jogszabályba foglalását indokolja. 

2. Az üzletszerűen folytatandó magánnyomozás, valamint a személy- és vagyonvédelmi tevékenység egyben - gazdasági szempontból - vállalkozásnak tekintendő,   e tevékenységeket  tehát   az egyéni, illetve a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabály keretei között működő társasvállalkozási formákban lehet majd folytatni. 

3. A személy- és vagyonőrökre, valamint a magánnyomozókra az állampolgárok személyük, testi épségük, vagyonuk, titkaik megőrzését bízzák rá, így  közérdek az,  hogy ezt a tevékenységet csak a jogszabályi előírásoknak megfelelő, megbízható személyek lássák el, illetve e tevékenységek területén ne szerezzenek pozíciókat bűnöző elemek,  továbbá ezen szakmákat ne vonja ellenőrzése alá a szervezett bűnözés.

E tevékenységi formák  \"tisztántartása\" azonban  pusztán államigazgatási  eszközökkel  nem lehetséges, s könnyen belátható, hogy a rendőrség hatósági ellenőrző tevékenységénél jóval hatékonyabb szakmai és morális kontrollt tudna  a szakmai kamara kifejteni.

Ez a szervezet részben hatósági jogosítványokkal, részben a szakma törvénytisztelő vállalkozóinak összefogásával eredményesebben tud  fellépni - az állami szerveket támogatva - a fekete gazdaság ellen.  
4.  Tekintve, hogy a magánnyomozói tevékenység számos vonatkozásban  hasonlít a polgár-ügyvéd közötti bizalmi viszonyhoz, (titoktartási kötelezettség,  az ellentétes érdekű megbízások elvállalásának tilalma)  a Javaslat  egyes elemeiben elfogadta az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. számú tvr.,  valamint az annak végrehajtásáról szóló 6/1983. (VII. 28.) IM rendelet egyes megoldásait.

5. A magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi vállalkozói tevékenység folytatásának  előfeltétele a Javaslat szerint  változatlanul  a rendőrhatósági engedély marad. 

A Javaslat az egyéni vállalkozóval, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőivel szemben is fokozott követelményeket támaszt, függetlenül attól, hogy a érintett személyesen végezné-e az engedélyezni szükséges tevékenységet vagy éppen szervezné, irányítaná azt. 

6. A vállalkozások tevékenységét a rendőrség - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint - ellenőrzi, ugyanakkor e  jogosultsága nem terjedhet ki  a szerződések tartalmának megismerésére.

A rendőrség a kérelemben szereplő, másrészt a hatósági döntést igénylő adatokról nyilvántartást vezet, illetve az ilyen adatok változtatását regisztrálja. 

7.  Kriminálpolitikai szempontból  szükségesnek tartja a Javaslat  az ún. foglalkozási összeférhetetlenségi norma fenntartását.

E rendelkezés hatályosulásával a Javaslat legalábbis  korlátozni kívánja a \"kapcsolati tőke\" hasznosításának  lehetőségét, azt, hogy a magánnyomozást folytatni kívánók korábbi hivatali kapcsolataikat használhassák fel a megbízások teljesítése érdekében, s a közhatalmi szervezet számára megismerhető adatokat kifürkészhessék. Tapasztalatok szerint elsősorban a bűnüldöző szervek  birtokában lévő \"operatív\" információk azok, amelyek a megrendelői  igények középpontjában állnak, ezért az ilyen  gyakorlat alapvető büntetőeljárási érdekeket is sérthet. 

E szabály arról is szól, hogy  a rendkívül  drágán, államköltségen kiképzett,  nyomozóhatósági  jogkörrel rendelkező szervezetek  tagjai esetében  némiképp gátat szabjon a  tömeges pályaelhagyási törekvéseknek. 

8. A Javaslat abból az elvi alapállásból indul ki, hogy   a magánnyomozást, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytatót megillető jogok és kötelezettségek körének az őt megbízó polgár jogi helyzetéhez kell idomulnia.  Az ilyen szolgáltatás tehát  nem irányulhat olyan igények kielégítésére, amelyeket a jogszabályok a megbízó polgár számára is tiltanak, illetve amely jogosítványok gyakorlását a jog a közhatalmat gyakorló szervezetek számára tartja fenn. 

A fentiekből  következően a személy- és vagyonvédők a szolgálat ellátása során valójában azt tehetik, amit bármely polgár tehet a jogos védelmi, a birtokvédelmi és a végszükségi pozícióban.  

9. Alapvető kriminálpolitikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy az ilyen szolgáltatásokat rendező jogszabályok olyan különös garanciákat is tartalmazzanak, amelyek megléte minimálisra csökkentheti a megbízó (megrendelő) kiszolgáltatottságából eredő kockázati tényezőket.  Ezt a célt - többek között - speciális előéleti követelmények  útján lehet biztosítani.  

A Javaslat a szolgáltatás valamennyi szegmentumával szemben azonos kívánalmakat fogalmaz meg.  Ezért nemcsak a magánnyomozást, illetve  a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet személyesen végzőtől követeli meg a pontosan körülírt személyi előfeltételeknek való megfelelést, hanem a szolgáltatás személyes gyakorlásában, szervezésében, irányításában részt nem vevő egyéni vállalkozótól, a társaság vezető tisztségviselőjétől, továbbá a vállalkozás olyan tagjaitól, alkalmazottjaitól is, akik csupán szervezik, irányítják, koordinálják e tevékenységet.  

10.  A Javaslat új közigazgatási (felügyeleti) bírságfajtát vezet be az e körbe tartozó jogsértések eredményesebb szankcionálása érdekében, a  vállalkozást sújtó ún. felügyeleti bírság jogintézményét.

Egy ilyen igazgatásrendészeti szankció bevezetésének jogpolitikai indoka az, hogy a vállalkozás részére adott rendőrhatósági engedély bevonása vagy a természetes személy jogsértővel szemben kiszabható szabálysértési bírság,  illetve a magánnyomozói, a személy- és vagyonőri igazolvány bevonása esetenként alig-alig jelenthet visszatartó erőt a jogsértésben rendre \"vétkes\" vállalkozás számára.

11. A Javaslat  szerint a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény végrehajtási szabályait  belügyminiszteri rendelet  tartalmazza majd. 

E rendelet szabályozná  a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozó Szakmai Kamara megalakulására, tagjai nyilvántartására, az engedély és az igazolvány iránti kérelem tartalmára, mellékleteire, a kérelem elbírálására, a jogosult adatközlési kötelezettségére, az igazolvány kezelésére vonatkozó kérdéseket.

Ugyanakkor a személy- és vagyonőr,  a vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervező, szerelő, a magánnyomozó, a rendész szakképesítés szakmai  vizsga- és vizsgáztatási díjait, illetve a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeit, továbbá a szakképesítés megszerzéséhez szükséges vizsgát szervező intézmények körét, illetve e szakmák szakmai és vizsgakövetelményeit miniszteri szintű jogszabályok rendezik. 

A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységre vonatkozó szabályrendszer tehát kétszintű lenne, így  kormányrendelet megalkotását a Javaslat  nem tartja   indokoltnak.   

RÉSZLETES INDOKOLÁS  

I. Fejezet

Általános rendelkezések


Az  1. §-hoz

A Javaslat 1. §-a tételesen  meghatározza a  törvény tárgyi és személyi hatályát,  a részletes szabályozást megelőzően rendelkezik  a kamarai tagság kötelező voltáról, továbbá  egy  összeférhetetlenségi szabályt is tartalmaz.  Ezen rendelkezés meg kívánja akadályozni, hogy a hivatásos állomány   az állami  rendvédelemben  birtokolt kapcsolatait,  információit  a \"piaci  rendvédelem\" területén kamatoztathassa. A Javaslat ugyanakkor nem zárja ki,  hogy  a fegyveres  szerv hivatásos állományú tagja  -  az erre irányuló törvényi rendelkezések megtartásával - szabadidejében személy- és  vagyonvédelmi, magánnyomozói, biztonságtechnikai vállalkozás alkalmazottja lehessen. 

A  2-3. §-okhoz

A Javaslat  - összefüggésben a részben kötelező kamarai tagsággal -  a profilkényszer  mellett kötelezte el magát:  az értelmező rendelkezések körében (47.§  8. pontja) sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyek tartalmuk szerint összefüggnek  a személy és vagyonvédelemmel,  illetve a magánnyomozással.



További indok a profilkényszer mellett,  hogy   növeli  a szervezet  hatékonyságát, másrészt nem kívánatos, hogy   felfegyverzett,  úgymond  \"magánrendőri\" vállalkozások  a gazdaság  egyéb szféráiban  is közvetlenül,  tulajdonosuk útján érdekeltek legyenek, így  teremtve meg annak a lehetőségét, hogy  erőfölényükkel  illegális módon  visszaéljenek.   

A Javaslat nem lát indokot arra, hogy a hatálya alá tartozó tevékenységeket csak meghatározott gazdasági  társasági formában végezhessék, így elveti a  formakényszert.  A  piaci realitások azonban  -  elsősorban a   vagyonvédelem és a biztonságtechnika területén -  egyre inkább  a  jelentős tőkeerőt igénylő  társasvállalkozások  irányába   tolják el  ezt a területet. 


A rendőrhatósági engedély kiadásának feltételei

A  4-5. §-okhoz

A Javaslat egyfelől a vállalkozás,  másrészt a konkrét tevékenység  folytatásának jogszabályi feltételeit tartalmazza.  A vállalkozás gyakorlásához a rendőrség - mint a  személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenység \"szakhatósága\" -   adja ki az engedélyt,  illetve  a tevékenység folytatásához szükséges igazolványt. 

Az engedélyezés  feltételrendszere  értelemszerűen  eltér egymástól, hiszen a vállalkozás esetében  a megfelelő tőkeerő biztosítása és a piac  megszervezése  áll a középpontban, míg a  személy- és vagyonőr, illetve a magánnyomozó tekintetében  a  szakképesítési  és  a fokozott előéleti követelmények a dominánsak. 

E logikának megfelelően a Javaslat  \"csak\"  büntetlenséget követel meg a  vállalkozótól, illetve  annak vezető  tisztségviselőjétől,  ugyanakkor - a  tevékenység fokozott bizalmi jellegére  figyelemmel  -  a  személy- és  vagyonőr,  illetve a magánnyomozó esetében   már  magasabb morális mércének kell  érvényesülnie.  A  büntetőjogi értelemben vett   büntetlenségen túli  előéleti  követelmény  nem ismeretlen a magyar jogalkotásban:  a szerencsejáték szervezéséről szóló  1991. évi XXXIV. törvény  a szerencsejátékok  szervezőivel szemben hasonló feltételt támaszt.






Ideiglenes igazolvány

A 6. §-hoz


Az ideiglenes  igazolvány bevezetésének  célja az,  hogy  lehetővé tegye annak a vállalkozói  körnek a   \"rajthoz állását\",  amely   esetében  a tag,  az alkalmazott, vagy a segítő családtag még nem rendelkezik szakképesítéssel, de  szerződéses kötelezettséget vállal arra,  hogy  ezt  belátható időn belül megszerzi. A  másik indok, hogy a tevékenység  végzője a gyakorlatban  szerezze  meg  a képzést.  A Javaslat  ügyelt arra,  hogy ezek a személyek  csak korlátozott jogosítványokkal rendelkezzenek. A személy - és  vagyonvédelem  területén  a gyakorlati ismeretek  kizárólag a \"terepen\", konkrét élethelyzetekben sajátíthatóak el. A képzés e formája egyben jelentősen hozzájárul az elméleti ismeretek   sikeres alkalmazásához. 

A nyilvántartás, a tevékenység rendőrhatósági ellenőrzése

A 7. §-hoz

A tevékenység  valamennyi szegmensének a   rendőrség a  felügyeleti hatósága. A  Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV.  törvény  határozta meg  a  vállalkozás  keretében végzett személy- és vagyonvédelem, valamint a magánnyomozás   állami   kontrolljának főbb elveit.   Ennek szerves részei az ellenőrzés és  az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartása.  A  hatóság tevékenysége elsősorban  a szolgáltatás  jogszerűségének ellenőrzését  szolgálhatja, és nem sértheti  a cégek  és megbízóik gazdasági   érdekeit.  

Az engedély, illetőleg  az igazolvány visszavonása, bevonása, elvétele

A 8-9. §-okhoz

Az érintett rendelkezések  azokat a  \"szankciókat\"  fogalmazzák meg,  amelyeket a jogsértő vagy  valamely jogszabályi feltétellel nem rendelkező   vállalkozóval  vagy a tevékenység gyakorlójával szemben  a rendőrség alkalmazhat. 

Engedélyköteles tevékenység esetében  a jogsértéssel szemben az államigazgatás  leghatékonyabb szankciója a  tevékenység  legális folytatásának megakadályozása. A Javaslat ezt a  követelményt teljesíti. A legerőteljesebb hatósági beavatkozást (intézkedést) a tettenért    személy- és vagyonőrrel,  illetve magánnyomozóval  szemben lehet  alkalmazni.

A  személy- és vagyonvédelmi  tevékenységet illetve 
magánnyomozást folytató kötelezettségei 

A 10-12. §-okhoz

A Javaslat kötelezővé teszi a szerződés írásbafoglalását, illetve meghatározza a nyilvántartandó adatok körét és  azok rögzítésének szabályait. Mindezek egyaránt szolgálják az állami ellenőrzés  hatékonyságát,  ugyanakkor elősegítik   mind a megbízó,  mind  pedig a  vállalkozó  érdekeinek érvényesítését.  A napló  létesítésének kötelezettsége  a minimális feltétele annak,  hogy  a  rendőrhatósági  ellenőrzés   egyáltalán  érvényesíthető legyen.   

A  12. § (1) bekezdése elvi jellegű rendelkezést tartalmaz:   a megbízó  jogállását   a  megbízott nem lépheti túl,  hatósági   jogkört tehát a Javaslat   nem adott  az érintett személyi körnek.  A  Javaslat - 12. §  (2)-(3) bekezdése - kifejezetten  megköveteli   az ilyen  tevékenységet folytatóktól,  hogy  a külvilág felé -  formaruhájuk,  jelzéseik segítségével -   jelezzék    ezt a   státuszukat. 

II. fejezet

A személy-  és   vagyonőrre, illetve a  magánnyomozóra 
vonatkozó   különös rendelkezések 

A  személy- és vagyonőrre vonatkozó szabályok

A  13-15. §-okhoz

A  fenti rendelkezések  részletesen  tartalmazzák  a személy- és vagyonőrök  \"intézkedési\" jogosítványait,  azokat a  cselekvési lehetőségeket, melyek  az egyes szolgáltatásfajtákhoz (objektumvédelem, pénzszállítás,  rendezvénybiztosítás  stb.)  kötődnek.  Megoldást kínálhatott volna  a  jól ismert jogos védelmi, végszükségi, illetve birtokvédelmi  helyzetre  történő   hivatkozás. Jónéhány esetben azonban jogalkalmazás számára is nehezen értelmezhetőek azok a konfliktushelyzetek,  amelyek    jogi szempontból  ilyen pozíciót  eredményeznek. 

Garanciális megfontolásból tehát a Javaslat részletezi, hogy a szolgáltatók milyen eszközökkel  rendelkezhetnek, s azokat milyen helyzetekben   és miképpen alkalmazhatják.  E részletszabályok megkönnyítik a  jogos védelmi vagy ahhoz hasonló helyzetek felismerését. 

A magánnyomozóra vonatkozó szabályok


A  16-20. §-okhoz

A magánnyomozó  jogállása  a megbízóéhoz   igazodik, tevékenysége abban merül ki,  hogy ellenérték fejében  gyűjt  információkat  megbízása tárgyáról anélkül,  hogy  valóságos  \"nyomozati\" jogkörrel rendelkezne.  A hatályos titokvédelmi szabályok tehát  a magánnyomozót éppúgy kötik, ahogy a megbízót.  A Javaslat   három  olyan esetkörben  tiltja kifejezetten  az ilyen jellegű információgyűjtést,   ahol  az adott tevékenységet végzők  személye, illetve maga a tevékenység vagy annak valamely eleme  esik   különleges  jogszabályi védelem  alá. 

A harmadik személyektől megszerzett adatok tekintetében ugyan a magánnyomozót titoktartási kötelezettség terheli, ugyanakkor a Javaslat szerint a hatósági,  bírósági eljárásokban erre vonatkozóan még relatív mentesség sem illeti meg,  tehát a tanúzási kötelezettsége  teljes körű.    

A 19. §  -  az ügyvédekre vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan - megtiltja,  hogy a vállalkozó  ellentétes érdekű megbízók   ügyében egyszerre   eljárhasson.  A magánnyomozó birtokába   jutott személyes adatok  védelme  indokolja,  hogy a felhasználást követően ezek az adatok vagy azonnal megsemmisítésre kerüljenek,  vagy pedig  -  felhasználás hiányában -   a szerződés megszűnését követő öt éven belül azokat a vállalkozó legyen   köteles megsemmisíteni. 

III. fejezet. 

A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói  Szakmai Kamara

A 21-22. §-hoz

A Javaslat egyik legfontosabb célja volt,  hogy az érintett egyéni vállalkozói kör szakmai kamaráját  - a  kötelező tagság elve alapján -  mint  autonóm szerveződésű  köztestületet létrehozza. A Javaslat a  kamara feladatait egy kétszintű szervezetrendszer  (területi és országos szervek)  hatáskörébe utalja.  E szervek  feladataik ellátásához megfelelő jogi önállóságot igényelnek, ezért a Javaslat  jogi személyiséget biztosít számukra. 

A kamarai  önigazgatás tartalmát   két  forrás határozza meg: a kamara tagjai jogaikat a Javaslatban megállapított szabályok, valamint a kamara alapszabályában meghatározott  normák alapján gyakorolják.   A  Javaslat a kamara működéséhez nélkülözhetetlen   négy olyan tárgyat jelöl meg,  amelyekről  az alapszabályban kell rendelkezni. 

A kamara feladatai

A 23. §-hoz

A Javaslat részletesen meghatározza  azokat a tartalmi kereteket, melyek között a kamara érdekképviseleti,  illetőleg szakmai jellege kifejezésre juthat,  s amelyek egyben behatárolják  a kamara önkormányzati  igazgatásának, illetőleg  részleges közhatalmi jellegének elemeit is.  A feladatok  felsorolása természetesen nem lehet teljes körű,  hiszen  jogszabályi felhatalmazás alapján a jövőben is  mód lesz  feladatbővítésre.

A kamarai tagsági viszony

A  24-26. §-okhoz

A Javaslat  a kamara szervezeti felépítésének alapegységeként a területi szerveket határozza meg,  így a  tagsági viszonyt is  a területi szervekhez köti.  A Javaslat megjelöli a kamarai tagsági viszony  megszűnésének eseteit, továbbá részletesen  rendelkezik a  kamarai tagok  jogállásáról.  

A kamara szervezete és működése

A 27-32. §-okhoz

A Javaslat a kamara  működése   szempontjából meghatározónak az országos szervezetet  alkotó  képviseleti, ügyintéző és ellenőrző szerveket tekinti. A kamarai   hatáskörök   megoszlása  szempontjából  kiemelt jelentősége van a kamara \"parlamentjének\",  az országos küldöttgyűlésnek,  amely a Javaslat szerint  megalkotja az alapszabályt,  az éves költségvetést,  megválasztja, illetve visszahívja  az országos szervek tisztségviselőit, dönt a tagdíjfizetés elveiről. 

Az országos küldöttgyűlés a területi szervek  küldötteiből tevődik össze, összehívásának,   működésének és határozathozatalának  legfőbb  szabályait a Javaslat, míg a  kamara elnökségének, felügyelő és etikai  bizottságának  működésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az összeférhetetlenségi szabályokat   az alapszabály  határozza majd meg.  

A területi  szervezet

A 33-34. §-okhoz 

A Javaslat   széles hatáskört biztosít   a területi szervezeteknek.  A területi küldöttgyűlés -  az országos   küldöttgyűléshez hasonlóan - a   területi szervezet legfőbb képviseleti szerve,   amelynek feladatait  -  ha a tagok száma a kétszáz   főt nem éri el  -  a  közgyűlés   látja el. 

A kamarán belül  - a  személy- és  vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói  szakma erős  belső differenciálódására  tekintettel -  a Javaslat  négy  tagozat  létrehozását teszi lehetővé, melyek feladatairól az alapszabálynak kell rendelkeznie. 

Etikai eljárás

A 35-36. §-okhoz

A  Javaslat háromféle  típusú szabályszegést minősít etikai vétségnek:  a szándékos - törvénysértő -  szakmai szabályszegésen kívül  idetartozik a kamara által  meghatározott etikai szabályok megszegése, valamint a tagsági díj nem fizetése.  A  Javaslat lehetővé teszi a  felelősségrevonásra  irányuló  párhuzamos eljárások lefolytatását.

Az etikai eljárás lefolytatásának eredményeképp  a Javaslat  kétféle szankciót helyez kilátásba: az enyhébb megítélésű szabályszegések esetére a figyelmeztetést,  a súlyosabb esetkörben pedig   a  komoly egzisztenciális hátrányt jelentő   kizárást,  amely -  a kamarai  kényszertagságból eredően -  a tevékenység további folytatásának akadályát képezi.    

Az etikai eljárás lefolytatása

A 37-40. §-okhoz

A Javaslat  lényegében a munkajogi (közalkalmazotti) fegyelmi eljárás szabályozási modelljét követi, s csak a kiszabható  intézkedések, illetve a határozathozatali, valamint a jogorvoslati rend tekintetében   fogalmaz meg értelemszerűen eltérő rendelkezéseket.  Az elnökség \"elsőfokú\"  határozata ellen  az érintett fellebbezhet a küldöttgyűléshez, ennek határozatával szemben  pedig megilleti   a közigazgatási bírósághoz  fordulás joga. 

A Javaslat a belügyminiszter  részére  törvényességi felügyeleti jogot biztosít.  E jogkörében  megilletik azok a tételesen felsorolt jogosítványok,  amelyek  a kamara törvényes működésének felügyeletéhez, illetve ennek helyreállításához szükségesek. 

A kamara választása

A 41-43. §-okhoz

A Javaslat ideiglenes szabályokat tartalmaz  annak  érdekében,  hogy a kamarai szervek első választása    megtörténhessen.  Az első választásokig nélkülözhetetlen szervezési feladatokat a Javaslat az egyéni vállalkozókat is képviselő, a személy- és vagyonvédelmi és magánnyomozói szövetségek  által  létrehozott ún. Szervező Bizottságra bízza.

A Javaslat valamennyi képviseleti szerv tagjának megválasztását a területi kamarai szervezet tagjának  jogává teszi. Választásra egyenértékű  szavazati joggal az igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó jogosult.

A    területi elv   érvényrejuttatását célozza, hogy  a  kamara   bármely testületi szerve tagjának, illetve a kamara  elnökének csak  a területi szerv küldötte választható. 

IV. fejezet

Felügyeleti bírság

A 44-45. §-okhoz

A  személy- és  vagyonvédelem a maga közvetlen katonai módon szervezett,  fegyveres, formaruhás jellegű megjelenési formájában jó néhány hasonlóságot mutat a közhatalom rendészeti típusú működéséhez. Éppen ezért  meghatározó jelentőségű, hogy az ebben a körben elkövetett     jogsértésekhez az állam milyen súlyú szankciókat fűz.  A   fentiekre tekintettel a  Javaslat  - eltérően a jelenlegi kormányrendeleti szintű szabályozástól - az ilyen típusú szolgáltatók súlyosabbnak értékelt  jogsértései esetében nem elégszik meg a szabálysértési felelősségrevonással, és bevezeti az ún. felügyeleti bírság intézményét. 

A Javaslat pontosan rögzíteni  kívánja a bírság  kiszabásának jogalapját,  tételesen felsorolja, hogy milyen normasértések   minősülnek  súlyos vagy ismételt   szabályszegésnek. 


Vegyes  és értelmező rendelkezések

A 46-47.  §-okhoz

A Javaslat   a  rendőrség  hatósági, felügyeleti eljárására  nem állapít meg  külön szabályokat,   arra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell  alkalmazni. 

A gyakorlatban a tevékenység végzésére jelenleg irányadó  kormányrendelet  számos ponton  értelmezési  problémát jelentett, mind az érintett vállalkozói kör, mind pedig a jogalkalmazó szervek számára.   A Javaslat  éppen ezért  nyolc pontban határozza meg  azokat a  legfontosabb  fogalmakat,  melyek  pontos tartalma nélkülözhetetlen a tevékenység végzése, illetőleg eredményes hatósági felügyelete számára. 

A törvény hatálybalépése,  felhatalmazó rendelkezések 

A 48-49. §-okhoz

A Javaslat  \"csupán\"  három hónap felkészülési időt ad  a felügyeleti   szervek számára,  hiszen az  érintett  szolgáltatások a gyakorlatban már működnek,  s az engedélyezési rendszer - a kamara kivételével -  alapvonalaiban  megtartja a kormányrendeletben   szabályozottakat. 

A közületi szerveknél működtetett üzemrendészeti tevékenység régóta felülvizsgálatra szorul,  így nyilvánvalóan   nem a Javaslat tárgya, hogy ezt a - nem vállalkozói alapra épülő - vagyonvédelmi kört újraszabályozza. A Javaslat  azonban felhatalmazást  ad a   Kormánynak, hogy ezt a területet - az időközben lezajlott társadalmi változásokra tekintettel  - felülvizsgálja,  s ha, szükséges újraszabályozza. 

A Javaslat  tételesen felsorolja a  törvény  hatálybalépéséhez elengedhetetlen  szabályozási tárgyakat, amelyeket miniszteri rendeletben kell  meghatározni."
