"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA






T/4747. számú


T Ö R V É N Y J A V A S L A T


a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről







                        Előadó: Dr. Magyar Bálint
művelődési és közoktatási miniszter



1997. július




1997. évi ... törvény
a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről,
a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

A kulturális örökséghez tartozó javak múltunk és jelenünk megismerésének pótolhatatlan forrásai, a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség egészének elválaszthatatlan összetevői; szellemi birtokbavételük minden ember alapvető joga. Az e fogalomkörbe tartozó értékek különös védelme, megőrzése és fenntartása, valamint a nyilvánosság számára történő széleskörű és egyenlő hozzáférhetővé tétele a mindenkori társadalom kötelezettsége.

Az információs társadalom és a demokratikus jogállam működésének alapfeltétele a könyvtári rendszer, amelyen keresztül az információk szabadon, bárki számára hozzáférhetőek. A könyvtári ellátás fenntartása és fejlesztése az állampolgárok és a társadalom egésze szempontjából szükséges, a könyvtári és információs szolgáltatás állami fenntartása stratégiai jelentőségű. A könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia. 

 A kulturális hagyományok megőrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni művelődés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása, a polgárok életminőségét javító, értékhordozó tevékenységek, valamint az ezek megvalósulására létrejött intézmények és szervezetek működésének elősegítése a társadalom közös érdeke.

E célok megvalósítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. RÉSZ

Általános rendelkezések

A törvény célja

1.§

E törvény célja:
a) rendelkezni a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és megőrzött kulturális javak feltárásáról, megóvásáról, védelméről és közkinccsé tételéről,
b) a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megőrzése érdekében  szabályozni a javakkal kapcsolatos feladatokat és az intézmények tevékenységét,
c) mindenki számára biztosítani a könyvtárhasználat jogát, szabályozni a nyilvános könyvtári ellátás működését és fejlesztését,
d) szabályozni a közművelődési tevékenységek tartalmát,  lehetőségeit és  feltételrendszerét,
e) meghatározni az állam, az önkormányzatok és egyéb fenntartók feladatait, a szakmai és finanszírozási alapelveket.

Alapelvek

2.§

Az e törvényben meghatározott jogok érvényesítése során tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés, e jogok minden személyt megilletnek nem, kor, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

3.§

Az állami és a helyi önkormányzati fenntartású muzeális intézmény,  könyvtár és közművelődési intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet, vagy politikai irányzat mellett sem.

4.§

Mindenkinek joga, hogy:
a) megismerhesse a kulturális örökség kiemelkedő javait és ezek jelentőségét a történelem alakulásában, a nemzeti önismeret formálásában, valamint az ezek védelmével kapcsolatos alapvető ismereteket és a követendő magatartást a muzeális intézmények tevékenysége, a  könyvtári szolgáltatások, az oktatás, a közművelődés, az ismeretterjesztés, a sajtó és a tömegtájékoztatás útján,
b) igénybe vegye a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét,
c) műveltségét, készségeit életének minden szakaszában  gyarapítsa, közművelő-dési jogai érvényesítése céljából közösséget hozzon létre s külön jogszabályban meghatározottak szerint szervezetet alapítson, működtessen,
d) e törvény szerint művelődési céljai megvalósításához közművelődési közös-ségi színteret (a továbbiakban: közösségi színtér), szervező, szervezeti és tartalmi segítséget kapjon.

A törvény hatálya

5.§

(1) E törvény hatálya kiterjed 
     a) a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra - ide értve a régészeti és természettudományos jelentőségű földterületeket, és a műemlékek ingó tartozékait -, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre,
     b) a könyvtárhasználókra, a nyilvános könyvtárakra, azok fenntartóira, alkal-mazottaira, és a kötelespéldány-szolgáltatókra,
c) a közművelődési tevékenység megvalósulásában részt vevőkre, a közösségi színterek, közművelődési intézmények fenntartóira, működtetőire és alkalma-zottaira.

(2) A dokumentumok védelmével és nyilvántartásával kapcsolatosan e törvény hatálya kiterjed azokra a nem nyilvános könyvtárakra is, amelyeknek állománya a nemzeti és egyetemes kulturális örökség része.

(3) A könyvtári tevékenységről és a könyvtári alkalmazottakról szóló szabályok vonatkoznak a nem nyilvános könyvtárakra is.

(4) A 92. §-ban foglaltak kivételével e törvény hatálya nem terjed ki a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) hatálya alá tartozó iratokra, szervekre és személyekre. Nem terjed ki továbbá - viszonosság esetén - a diplomáciai mentességet élvező külföldi állampolgárok tulajdonában levő, külföldről behozott kulturális javakra.

(5) E törvény hatálya nem terjed ki a műemlékvédelemről szóló 1997. LIV törvényben, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben szabályozott kérdésekre.

(6) A kulturális javak e törvény szerinti védelme nem érinti az e javakon más jogszabályok alapján fennálló védettséget.

6. §

Fogalmak

E törvény alkalmazásában:

a)	Állami egyetemek könyvtárai: a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. sz. mellékletében felsorolt állami egyetemek könyvtárai.
	
b)	Állomány: a könyvtár által tartós megőrzésre nyilvántartásba vett dokumentumok összessége.
	
c)	Elektronikus dokumentum: a csak számítógéppel olvasható dokumentum.
	
d)	Gyűjtemény: a könyvtár tervszerűen fejlesztett, rendezett, feltárt állománya.
	
e)	Hungarikum: a Magyarország mindenkori területén megjelent, továbbá a külföldön magyar nyelven, magyar szerzőtől, illetőleg magyar vonatkozású tartalommal keletkezett dokumentum, függetlenül attól, hogy nyilvánosságra hozták-e vagy sem.
	
f)	Könyvtár: a fenntartó, vagy működtető által az e törvényben meghatározott könyvtári dokumentumok rendszeres gyűjtését, feltárását, megőrzését és használatát biztosító szervezet.
	
g)	Könyvtárhasználati jog: a könyvtárak szolgáltatásainak igénybevételére vonatkozó jog.
	
h)	Könyvtárhasználó: a könyvtár szolgáltatásait igénybe vevő személy vagy szervezet.
	
i)	Könyvtári dokumentum: a könyvtár által állományba vett és szolgáltatott, alap- és kiegészítő feladatai ellátásához szükséges tudományos, oktatási, művészeti, közművelődési vagy történeti értékű könyv, időszaki kiadvány, egyéb kiadvány, illetőleg minden szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés, beleértve a könyvtár állományába vett elektronikus dokumentumot is, kivéve az Ltv. hatálya alá tartozó, irattári jellegű levéltári anyagnak minősülő dokumentumot.
	
j)	Könyvtári dokumentum feltárása: az a folyamat, amelyben a könyvtári dokumentumokat a bennük lévő tartalmi és az őket jellemző formai jegyek alapján nyilvántartják, annak érdekében, hogy a könyvtárhasználó minél több szempont szerint tájékozódhasson a gyűjteményben.
	
k)	Könyvtári szakember: a felsőfokú végzettségű könyvtáros, a könyvtár alapfeladatai ellátásához szükséges felsőfokú végzettséggel rendelkező személy, könyvtári informatikus, továbbá a könyvtár munkájában résztvevő könyvtáros asszisztens, segédkönyvtáros, könyvtári restaurátor szakképesítéssel rendelkező személy.
	
l)	Könyvtárközi dokumentum-ellátás:
	- a dokumentumok lelőhelyének nyilvántartása,
	- a könyvtárközi kölcsönzés szolgáltatása függetlenül attól, hogy a dokumentum milyen formában és módon kerül az igénylőhöz,
	- a könyvtárak gyűjteményéből kivont dokumentumok hasznosítása a könyvtári rendszer számára.
	
m)	Könyvtárközi kölcsönzés: valamely dokumentum szolgáltatása egyik könyvtárból a másikba, beleértve az eredeti dokumentum kölcsönzését, a másolatok szolgáltatását, valamint a könyvtárközi dokumentum-szolgáltatásra vonatkozó kérések közvetítését is.
	
n)	Közgyűjtemény az állam, a helyi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) működő, vagy általuk alapított könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum.
	
o)	Közművelődési intézmény: a lakosság közösségei közművelődési tevékenységéhez erre a célra alapított, fenntartott, működtetett, megfelelő szakmai, személyi, infrastrukturális feltételekkel és alapító okirattal rendelkező költségvetési szerv vagy egyéb fenntartású intézmény.
	
p)	Közművelődési tevékenység: a polgárok iskolán kívüli, öntevékeny, önművelő, megismerő, kultúraelsajátító, művelődő és alkotó célú cselekvése, amely jellemzően együttműködésben, közösségekben valósul meg.
	
q)	Közösségi színtér: a helyi lakosság rendszeres vagy alkalmi közművelődési tevékenységének, a lakosság önszerveződő közösségeinek támogatása érdekében önkormányzati fenntartásban, önkormányzatok társulásában, vagy közművelődési megállapodás alapján működtetett, erre a célra alkalmassá tett és üzemeltetett, adott helyen rendszeresen működő létesítmény (helyiség-együttes, épület).
	
r)	Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének minden  kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, írásos és egyéb (hangdokumentum, vagy régészeti jelenség) bizonyítéka, valamint a művészeti alkotások.
	
s)	Muzeális intézmény: a múzeum, a közérdekű muzeális gyűjtemény és a közérdekű muzeális kiállítóhely.
	
t)	Művelődési szervezet: minden olyan jogi személyiséggel rendelkező települési, megyei, regionális, országos szervezet, amely alapító okirata szerint e törvény 77. §-ában felsorolt közművelődési feladatokból egy vagy több tevékenység megvalósítására jött létre.
	
u)	Művelődő közösség: a művelődési érdeklődési kör és az önképző, társas tevékenység szerint elkülönül - jogi személyiség nélküli - lakossági csoport.
	
v)	Nyilvános könyvtári ellátás: a nyilvános könyvtárak által nyújtott szolgáltatások és az e szolgáltatások nyújtását elősegítő központi szolgáltatások összessége.
	
w)	Régészeti feltárás: minden olyan tevékenység, melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása. Régészeti feltárásnak minősül a terepbejárás, az ásatás (hitelesítő és próbaásatás), a leletmentés, a falkutatás, a műszeres lelet- és lelőhely felderítés.
	
x)	Régészeti lelet: a régészeti örökség felszínre került, felfedezett tárgyi, vagy jelenségszintű eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyéről, összefüggéseiből, állapotából elmozdult, elmozdították, vagy sem.
	
y)	Régészeti lelőhely: az a földrajzilag egyértelműen meghatározható terület, melyen a régészeti örökség elemei elsődleges összefüggéseikben találhatóak.
	
z)	Régészeti örökség elemei: az emberi lét bármely, elmúlt korokból fennmaradt nyomai, amelyek segíthetnek rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. A régészeti örökség magában foglal minden lelőhelyet, építményt, szerkezetet, tárgyat vagy más emléket, jelenséget, érzékelhető összefüggést a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt, barlangokban.

II. RÉSZ

A kulturális javak védelme és a muzeális intézmények

I. fejezet

Általános rendelkezések

7. §

(1) A kulturális javak megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a védett kulturális javak veszélyeztetése, meghamisítása, megrongálása, megsemmisítése.

(2) A kulturális javakat tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni és értékelni. Az így számba vett értékek történeti adatait, leírását, illetőleg a rájuk vonatkozó forrásértékű dokumentumokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

(3) A kulturális javak a nemzet egészének közös szellemi értékei. A köz-gyűjteményben őrzött, illetőleg védetté nyilvánított ilyen javak felhasználásának, bármilyen technikával történő sokszorosításának, valamint adatrögzítésének és adatfelhasználásának jogát ezért senki nem sajátíthatja ki.

(4) Annak érdekében, hogy a  kulturális javak egyedileg és összességükben, lehetőség szerint eredeti helyükön, vagy az e célra alapított gyűjteményekben, intézményekben, illetőleg bárhol másutt megfelelő védelemben részesüljenek, megőrződjenek és fennmaradjanak, egyben lehetővé váljon tudományos feldolgozásuk, korszerű dokumentálásuk, valamint oktatási és közművelődési célú bemutatásuk és közreadásuk, az állami és önkormányzati szerveknek, az egyházaknak, a társadalmi és gazdasági szervezeteknek, valamint az állampolgároknak együtt kell működniük.

(5) Az állam a kulturális javak védelme érdekében együttműködik más államokkal és nemzetközi szervezetekkel, figyelembe veszi más államoknak a kulturális javak védelméhez fűződő érdekeit, egyben törekszik arra, hogy a területéről törvénytelen módon elszármazott javak eredeti tulajdonosukhoz visszakerüljenek.

(6) A kulturális javak védelmének összehangolását és irányítását, ágazati szakmai felügyeletét a művelődési és közoktatási miniszter (a továbbiakban: miniszter) látja el. E feladatának ellátására Kulturális Örökség Igazgatóságot (a továbbiakban: Igazgatóság) létesít, szakfelügyelői és más szakmai testületeket működtet.

(7) A kulturális javakat rendkívüli, illetőleg szükségállapot, természeti katasztrófa, vagy fegyveres összeütközés esetén is megkülönböztetett védelemben kell részesíteni.

II. fejezet

A kulturális javak
védetté nyilvánítása

8. §

(1) A kulturális örökséghez tartozó - nem közgyűjteményben, illetőleg muzeális intézményben őrzött - pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű javakat, gyűjteményeket, azok megőrzése érdekében az  Igazgatóság védetté nyilváníthatja.

(2) Nem lehet védetté nyilvánítani azokat a kulturális javakat, amelyek alkotójuk tulajdonában vannak.




Védetté nyilvánítási eljárás

9. §

(1) A védetté nyilvánítási eljárás (a továbbiakban: eljárás) hivatalból indul. A kulturális javak védetté nyilvánítására bárki tehet javaslatot.

(2) Az eljárás alá vont kulturális javak elidegenítésére, illetőleg őrzési helyének megváltoztatására, állapotában bekövetkezett változások bejelentésére a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. 

(3) Ha az eljárás alá vont kulturális javak épségét veszély fenyegeti, vagy tartani lehet annak az országból való jogellenes kivitelétől, az Igazgatóság a kulturális javakat azonnal végrehajtható határozattal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. Az ideiglenes védettség az eljárás végéig áll fenn. 

(4) Az Igazgatóság a védetté nyilvánításról szakértői vélemény alapján dönt. A védetté nyilvánító határozat előírhatja a tárgy őrzésével és kezelésével kapcsolatos feltételeket is.  

(5) Amennyiben az eljárás során a tulajdonosnak kára származik, az ezzel kapcsolatban felmerült kára után kártalanításra jogosult. A kérelmet az Igazgatósághoz kell benyújtani. 

Védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetése
10. §

Az Igazgatóság a kulturális javak védettségét megszünteti, ha  
a) a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn,
     b) a védett gyűjteményből vagy tárgy-együttesből kikerült tárgy esetében akkor, ha annak egyedi jelentősége a védettség fenntartását nem indokolja, 
c) a tárgy megsemmisült.

11. §

(1) Az eljárás időtartama legfeljebb 90 nap, egyebekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályait kell alkalmazni. 

(2) A védetté nyilvánítás  részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.

Védetté nyilvánított kulturális javak nyilvántartása

12. §

(1) A védetté nyilvánított kulturális javakat (a továbbiakban: védett kulturális javak) az Igazgatóságnál vezetett közhitelű nyilvántartásba kell felvenni. 

(2) A nyilvántartás tartalmazza:
a) a tárgy részletes leírását, valamint az azonosítását lehetővé tévő egyéb adatokat, ide értve a tárgyról készült fotót is,
b) a tárgy tulajdonosának (birtokosának) nevét, lakcímét,
c) a tulajdonszerzés idejét és módját,
d) a tárgy - állandó, ill. ideiglenes - őrzési helyét,  
e) a 13. § (4) bekezdésében foglalt adatokat.

(3) A védett kulturális javak nyilvántartása alapján bárki kaphat felvilágosítást arról, hogy egy adott tárgy szerepel-e a nyilvántartásban.

A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos
különleges előírások

13. §

(1) Védett kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerződés alapján lehet.

(2) Ellenérték mellett történő tulajdon-átruházás esetén az államot elővásárlási jog illeti meg. Az állam elővásárlási jogát az Igazgatóságon keresztül gyakorolja.

(3) Védett gyűjteményhez tartozó tárgy, vagy védett tárgyegyüttes bármelyik darabja csak az Igazgatóság előzetes hozzájárulásával idegeníthető el.

(4) Védett kulturális javak bírósági vagy államigazgatási eljárás során történt zár alá vételéről (foglalás, bűnügyi zárlat stb.), valamint a tárgy tulajdonjogát érintő egyéb körülményekről (zálogszerződés, öröklési szerződés stb.) az Igazgatóságot értesíteni kell.

14. §

(1) A védett kulturális javak tulajdonosa (birtokosa) köteles a javakat épségben fenntartani, őrzéséről, szakszerű kezeléséről és megóvásáról gondoskodni. 

(2) Megóvási (konzerválási), restaurálási, vagy átalakítási munkálatokat a tulajdonos csak az Igazgatóság engedélyével végezhet, illetőleg végeztethet. 

(3) A védett kulturális javakat, illetőleg a védési határozatban foglaltak betartását az Igazgatóság a tárgy őrzési helyén jogosult ellenőrizni, ilyen célból elrendelheti a tárgy rendelkezésre bocsátását.

(4) A védett kulturális javakkal  kapcsolatos - a védetté nyilvánító határozatban szereplő - adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos (birtokos) haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles bejelenteni az Igazgatóságnak.

(5) A védett kulturális javakat  hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében az Igazgatóság  a tulajdonost kötelezheti arra, hogy a védett javakat vagy gyűjteményt kiállítás vagy tudományos kutatás céljára rendelkezésre bocsássa.

15. §

Ha a védett kulturális javak megfelelő kezelése a tulajdonosnál, birtokosnál nincs biztosítva, valamint ha e védett javakat lefoglalták, az Igazgatóság elrendelheti azok közgyűjteményben való elhelyezését.

16. §

A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait a 14. §-ban meghatározott kötelezettségeikre tekintettel külön jogszabályban meghatározott kedvezmények illetik meg.

III. fejezet

A kulturális javak külföldre történő kivitele

17. §

(1) A kulturális javakat csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területéről kivinni.
(2) Nem vihető ki Magyarország területéről a nemzeti ereklyének számító magyar korona és a koronázási jelvények. 




Engedély nélkül kivihető kulturális javak

18. §

Engedély nélkül vihetők ki az országból 
a) azok a kulturális javak, melyeket visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat, stb. céljából) hoztak be az országba,
     b) élő alkotók művei, kivéve a muzeális intézmény gyűjteményében nyilván-tartásba vett, illetőleg védetté nyilvánított alkotásokat, 
     c) az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, kivéve azokat, amelyeket a miniszter az engedélyköteles tárgyak közé sorol.

Kiviteli engedélyezési eljárás

19. §

A 18. §-ban foglaltakon túl, kulturális javak - véglegesen vagy ideiglenesen - csak az Igazgatóság engedélyével vihetők ki az országból. 

20. §

(1) A kiviteli engedély iránti kérelmet a kijelölt közgyűjteménynél kell benyújtani, amely a kérelmet szakvéleményével együtt megküldi az Igazgatóságnak. A kérelemmel egyidejűleg a kivinni szándékozott tárgyat be kell mutatni.

(2) A kiviteli engedély közokirat, amely igazolja, hogy a kiviteli engedélyen feltüntetett kulturális tárgy az ország területéről kivihető.

(3) A kiviteli engedély tartalmazza a külföldre történő kivitelre engedélyezett tárgy azonosítására alkalmas adatait, ideértve a tárgyról készült fotót is. 

(4) A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt meghosszabbítani nem lehet.

(5) A kiviteli engedély nem helyettesíti a kulturális javak külföldre történő kiviteléhez szükséges egyéb engedélyeket, illetőleg a vámeljárást.

Végleges kiviteli engedély

21. §

(1) Nem adható végleges kiviteli engedély:
a) a közgyűjtemények, muzeális intézmények leltárában szereplő tárgyakra,
b) az e törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján védetté nyilvánított tárgyakra,
c) a miniszter által kiviteli tilalom alá sorolt tárgyakra,
d) régészeti leletekre,  
     e) műemlék részét alkotó, a műemlékek jegyzékében szereplő berendezési, felszerelési tárgyakra, tartozékokra, egyéb ingó javakra, védett műemlékhez tartozó töredékekre,
f) nem azonosított műemlék részekre, tartozékokra, töredékekre,
g) a kulturális javak töredékeire, ha azok eredete nem igazolható,
h) az ismeretlen, vagy bizonytalan tulajdonú tárgyakra,
     i) a hamisítványokra, valamint a megtévesztésre lehetőséget adó másolatokra, vagy más módon megváltoztatott javakra.

(2) Végleges kiviteli engedély akkor adható, ha:
a) az (1) bekezdés c) és d) pontjában megjelölt tárgy külföldi cseréje a nemzeti     kulturális érdeket, illetőleg muzeális intézmények, közgyűjtemények, egyházak gyűjteményi érdekét szolgálja, 
b) a tárgy öröklés útján került külföldi állampolgár, illetőleg külföldön élő magyar állampolgár tulajdonába.

22. §

A kulturális javak végleges kivitelére vonatkozó eljárást az Igazgatóság fel-függesztheti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplő tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték.

Ideiglenes kiviteli engedély

23. §

(1) Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát.

(2) Védett kulturális javak ideiglenesen akkor vihetők ki az országból, ha a kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál.

(3) Az ideiglenes kiviteli engedély csak meghatározott időtartamra adható.

(4) Az ideiglenes kiviteli engedély kiadásakor az Igazgatóság a tárgy visszahozatalának biztosítása érdekében biztosíték adására is kötelezheti az engedélyest. 

24. §

(1) A kulturális javak külföldre vitelének engedélyezésére vonatkozó eljárás időtartama legfeljebb 90 nap, egyebekben az  államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A kiviteli engedélyezési eljárás részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.

A kulturális javak behozatala

25. §

(1) Nem hozhatók be az országba 
1	a) azok a kulturális a javak, amelyek kivitelét a származási ország megtiltotta,
b) a származási ország engedélye nélkül azok a kulturális javak, amelyek kivitelét a származási ország engedélyhez köti, 
c) azok a hamisítványok, amelyek behozatala a nemzeti kulturális örökség érdekét sérti,
d) a lopott kulturális javak.

(2) A behozatali tilalom ellenére az országba került kulturális javakkal kapcsolatban az Igazgatóság jár el.

IV. fejezet

Régészeti védelem, régészeti feltárás

26. §

(1) A föld felszínén, a földben, a vizek medrében, vagy máshol rejlő, illetőleg onnan előkerülő régészeti lelet  állami tulajdon.

(2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam lemondhat régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára.

27. §

(1) A régészeti örökség elemeit lehetőség szerint eredeti helyükön és állapotukban, eredeti összefüggéseikkel kell megőrizni.

(2) A régészeti örökség elemei eredeti összefüggéseikből csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el.
(3) Aki a régészeti örökség elemeit régészeti feltáráson kívül felfedezi, megtalálja, köteles azokat haladéktalanul bejelenteni, illetőleg átadni a területileg illetékes jegyzőnek, aki azt továbbítja a területileg illetékes múzeumnak.

(4) A régészeti lelőhelyek kulturális, történeti környezetünk részei, ezért a köz- és magáncélú fejlesztések, beruházások tervezését, illetőleg a település- és tájtervezést a régészeti örökség védelmével összhangban kell végezni.

28. §

(1) Az ismertté vált, de védetté nem nyilvánított régészeti lelőhelyeket egységes nyilvántartásba kell venni.

(2) A nyilvántartást illetékességi területükön a megyei múzeumok és a Budapesti Történeti Múzeum vezetik, adataikat az Igazgatóság rendelkezésére bocsátják.
A régészeti lelőhelyek védelme

29. §

(1) Az ország kiemelt jelentőségű és a veszélyeztetett régészeti lelőhelyeit, továbbá azok környezetét az e törvény által meghatározott módon védelemben kell részesíteni.

(2) A kiemelt jelentőségű és a veszélyeztetett régészeti lelőhelyet az  Igazgatóság javaslatára a miniszter rendeletben nyilvánítja védetté (a továbbiakban: védett  régészeti terület).

(3) A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza: 
	a) védetté nyilvánítás tényét, 
	b) a régészeti értékek megnevezését, 
	c) a védetté nyilvánítás indokát,
	d) a földrészlet helyrajzi számát, 
	e) a védettség időtartamát,
	f) az Igazgatóság engedélyéhez kötött tevékenységek körét.

(4) A védett régészeti területen a védetté nyilvánítást követően nem szabad olyan munkálatokat végezni, melyek a terület jellegzetes állapotát megváltoztatják. Építkezéshez, telekalakításhoz, művelési ág változtatáshoz, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető (befolyásoló) más változtatáshoz, munkálatokhoz, valamint fémkereső műszer használatához az Igazgatóság engedélye szükséges.

(5) Védetté nyilvánításhoz belterületen a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, mezőgazdasági rendeltetésű területen a földművelésügyi miniszter, természetvédelem alatt álló területen a természetvédelmi hatóság, műemléki jelentőségű területen a műemlékvédelmi hatóság egyetértése szükséges.

(6) Fel kell oldani a terület védettségét, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem indokolják.

(7) A védetté nyilvánítást és a védettség megszüntetését az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzésről az Igazgatóság intézkedik.

(8) A védett régészeti területekről az Igazgatóság  nyilvántartást vezet. 

30. §

Régészeti lelőhelyek és környezetük hatékonyabb megőrzése, feltárása céljából az érintett földterületeket ki lehet sajátítani. 

31. §

(1) Amennyiben valamely nem védett régészeti lelőhely jelentős károsodásának veszélye áll fenn, az Igazgatóság - az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett - a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal, legfeljebb 3 hónapos időtartamra ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban korlátozhatja vagy felfüggesztheti, illetőleg megtilthatja a régészeti lelőhelyet veszélyeztető tevékenység folytatását.

(2) Az (1) bekezdés alapján a régészeti lelőhely megőrzése érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom kártalanítási igényt nem keletkeztet.

32. §

A régészeti lelőhelyek védettségi eljárására vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben határozza meg.

Régészeti feltárás

33. §

(1) Régészeti feltárást az Igazgatóság által - az Ásatási Bizottság javaslatára - kiadott engedély alapján lehet végezni.

(2) Az Ásatási Bizottság 7 tagú szakmai tanácsadó testület, amelynek elnökét, titkárát és egy tagját a miniszter, két tagját a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, két tagját a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bízza meg.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott engedély megadásához természetvédelem alatt álló területen az illetékes természetvédelmi hatóság, műemléki jellegű területen a műemlékvédelmi hatóság mint szakhatóság engedélye is szükséges.

(4) Régészeti feltárást régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeumok, és a miniszter által meghatározott más intézmények végezhetnek.

(5) Régészeti feltárás vezetője csak olyan felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező régész lehet, aki a feltárásra feljogosított intézménnyel munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll.

(6) Az ország területén lévő régészeti lelőhely feltárására - tudományos tervei alapján, komplex feltárási kötelezettséggel - a Magyar Nemzeti Múzeumnak elsőbbsége van.

(7) A régészeti feltárásokat az Igazgatóság az Ásatási Bizottság szakértőinek bevonásával ellenőrzi.

(8) Az Igazgatóság a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyt visszavonja, ha a feltárást végző az előírásokat megszegi.

(9) A feltárási engedélyezési eljárás, valamint a feltárások részletes szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.

34. §

(1) Régészeti feltáráshoz és annak megközelítéséhez szükséges ingatlan használatát elsősorban az ingatlan tulajdonosa és az ásató intézmény közötti megállapodás útján kell biztosítani.

(2) Az ingatlan tulajdonosa, használója a régészeti feltárást a feltárási engedélyben meghatározott határidőig tűrni köteles.

(3) A régészeti feltárás során keletkezett tényleges kára után kártalanítás illeti meg a tulajdonost. A kártalanítási kérelmet az Igazgatósághoz kell benyújtani.



Megelőző feltárás

35. §

(1) A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a nyilvántartott régészeti lelőhelyeket el kell kerülni.

(2) Ha a lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, illetőleg más, kivételesen indokolt esetben a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni (továbbiakban: megelőző feltárás).

(3) A szakmailag szükséges mértékű megelőző feltárás, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás teljes, és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit a fejlesztések, beruházások költségeiből kell fedezni oly módon, hogy a tervezés során a bekerülési költség legalább 9 ezrelékét kell erre a célra biztosítani. A leletmentés tényleges költségeiről a múzeum köteles elszámolni.

(4) A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdések eldöntésére az Igazgatóság az Ásatási Bizottság szakértőinek bevonásával jogosult.

Leletmentés

36. §

(1) Leletmentés a régészeti lelőhely vagy lelet váratlan előkerülésekor végzett, a lelőhely és a leletek mentését, illetőleg a terület felszabadítását célzó azonnali régészeti feltárás. A leletmentés megkezdésével egyidejűleg feltárási engedélyt kell kérni.

(2) Ha régészeti feltárás esetén kívüli munka (építkezés, földmunka, bányászati tevékenység, vízi munka, stb.) során vagy egyéb ok következtében régészeti lelőhely, illetőleg lelet kerül elő, a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles:
a) a lelőhelyen folyó munkát azonnal abbahagyni,
b) a lelőhely és a lelet(ek) őrzéséről - a felelős őrzés szabályai szerint - a jegyző, vagy a területileg illetékes múzeum intézkedéséig gondoskodni.

(3) A lelőhelyet, vagy leletet a lelőhely szerint illetékes önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni, e kötelezettség az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt, felfedezőt egyetemlegesen terheli.

(4) A jegyző a bejelentés alapján köteles a területileg illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint illetékes építési hatóságot haladéktalanul értesíteni.

(5) A múzeum köteles a lelőhelyet, illetőleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a munka folytatásának feltételeiről - a hozzá érkezett bejelentéstől számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni.

(6) Amennyiben az illetékes múzeum szakvéleménye alapján a további munkavégzés a lelőhelyet, illetőleg az előkerült régészeti leleteket nem veszélyezteti, az nyomban folytatható.

(7) Ha a múzeum szakvéleménye alapján a lelőhely, vagy a leletek  veszélyeztetése nélkül a tevékenység  még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint illetékes első fokú hatóság köteles azt legfeljebb 30 napra felfüggeszteni. A tevékenység csak a múzeum egyetértésével kiadott engedély alapján folytatható. 

(8) A múzeum köteles a leletmentést haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben - végezni, az előkerült régészeti leletet ideiglenesen gyűjteményébe venni, és szükség szerint kezdeményezni az Igazgatóságnál a lelőhely védetté nyilvánítását.

(9) Ha a lelőhely jellegéből adódóan a leletmentést nem lehet 30 nap alatt elvégezni az Igazgatóság - a múzeum javaslatára - a 30. § alapján ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet.

(10) Amennyiben az Igazgatóság nem nyilvánítja ideiglenesen védetté a területet, a munka folytatható.

(11) A régészeti feltárás esetén kívül előkerült régészeti leletet, illetőleg lelőhelyet a területileg illetékes múzeum köteles az Igazgatóságnak 72 órán belül bejelenteni.

(12) A leletmentést végző múzeum indokolatlan késedelmével okozott kárt a múzeum köteles megtéríteni.

37. §

(1) A leletmentést végző múzeum fenntartója jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról.

(2) A megelőző feltárások és leletmentések költségeihez állami támogatás adható.
(3) A régészeti lelőhely, illetőleg lelet felfedezőjét anyagi elismerésben kell részesíti.

V. fejezet

Muzeális intézmények

38. §

(1) A kulturális javak védelmével összefüggő, e törvényben meghatározott célok megvalósításának legfontosabb letéteményesei a muzeális intézmények.

(2) A muzeális intézmények a feladatellátás veszélyeztetésével nem vonhatók össze más intézménnyel.

(3) E törvény erejénél fogva védelem alatt állnak a muzeális intézményben elhelyezett kulturális javak.

(4)A muzeális intézmények leltárában szereplő kulturális javak korlátozottan forgalomképesek; elidegenítésükhöz a miniszter engedélye szükséges.

Muzeális intézmény alapítása és megszüntetése

39. §

(1) Muzeális intézményt - az e törvényben meghatározott kivétellel - bármely jogi és természetes személy alapíthat.

(2) Muzeális intézmény alapításához, már létező intézmény muzeális intézménnyé nyilvánításához a miniszter engedélye szükséges (a továbbiakban: működési engedély). Amennyiben a muzeális intézmény egyben műemlék is, úgy az alapításhoz a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedélyét is meg kell kérni.

(3) A működési engedély tartalmazza az intézmény elnevezését, tulajdonosát, fenntartóját, szakmai besorolását, gyűjtőkörét és gyűjtőterületét, valamint  elhelyezését.

(4) A működési engedélyben foglaltak megváltoztatása csak a működési en-gedély módosításával lehetséges.

(5) Működési engedély csak akkor adható, ha a muzeális intézmény tulajdonosa (fenntartója) biztosítani tudja - a miniszter által kiadott szakmai normatíváknak megfelelő - folyamatos és rendeltetésszerű működéshez szükséges feltételeket. 

(6) A muzeális intézmény szakmai besorolásától, minősítésétől függően a miniszter a működési engedély kiadását pénzügyi biztosíték adásához kötheti. 

(7) A működési engedélyeket az Igazgatóság tartja nyilván. A működési engedélyeket, illetőleg azok változásait a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.

(8) A működési engedélyben foglaltak betartását az Igazgatóság, illetőleg a miniszter által megbízott szakfelügyelő ellenőrzi.

40. §

A muzeális intézmény működési engedélyét a miniszter 
a) visszavonhatja, ha az intézmény eltér 
- a működési engedélyben meghatározottaktól, illetőleg
- a rá vonatkozó szakmai előírásoktól,
b) visszavonja, ha az intézmény megszűnik.

41. §

(1) Muzeális intézmény megszüntetéséhez a miniszter engedélye szükséges. Amennyiben a muzeális intézmény egyben műemlék is, úgy a megszüntetéshez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedélyét is meg kell kérni.

(2) A muzeális intézmény megszüntetésével egyidejűleg a tulajdonos (fenntartó) köteles gondoskodni az ott őrzött, kulturális örökségünkhöz tartozó értékek biztonságos elhelyezéséről. 

(3) Amennyiben a tulajdonos (fenntartó) a muzeális intézmény megszüntetésekor nem a (2) bekezdésben meghatározott módon jár el, az értékek elhelyezéséről - a pénzügyi biztosíték felhasználásával, annak hiányában a tulajdonos költségére - az Igazgatóság gondoskodik.

(4) A muzeális intézmények alapításánál és a megszüntetésnél az ezekre az intézményekre vonatkozó egyéb jogszabályok előírásait is alkalmazni kell.




Múzeumok

42. §

(1) Múzeum a kulturális javak tudományos kutatómunka útján létrejött, rendszerezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény.

(2) A múzeum feladata a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és publikálása, valamint kiállításokon és más módon történő bemutatása.

(3) A múzeum rendelkezik az e feladatok ellátásához a szakmai normatívák szerint szükséges tárgyi és anyagi feltételekkel, megfelelő épülettel, szakirányú felsőfokú végzettségű alkalmazottakkal.

(4) A múzeum elnevezést hivatalosan csak az e törvény alapján működési engedéllyel rendelkező múzeumok használhatják.

A múzeumok szakmai besorolása

Országos múzeum

43. §

(1) Az országos múzeum átfogó, egy vagy több alaptudományra támaszkodó, szakterületén kiemelkedő jelentőségű, művelődéstörténeti, tudományos teljességre törekvő gyűjteményt gondoz; gyűjtőterülete - a Budapesti Történeti Múzeum kivételével - az egész országra kiterjed. 

(2) Az országos múzeumok felsorolását, és felügyeleti szerveiket e törvény melléklete tartalmazza, alapító okirataikat felügyeleti szervük adja ki.

(3) Az országos múzeum ellátja a miniszter által jogszabályban ráruházott szakmai feladatokat.

(4) Az országos múzeum vezetője főigazgató, akit a felügyeletet ellátó szerv - a művelődési és közoktatási miniszter előzetes véleményének kikérésével - pályázat útján nevez ki, illetőleg ment fel.





Országos gyűjtőkörű szakmúzeum

44. §

(1) Az országos gyűjtőkörű szakmúzeum szakterületén tudományos teljességre törekvő, jelentős gyűjteményt gondoz; gyűjtőterülete az egész országra kiterjed. 

(2) Az országos gyűjtőkörű szakmúzeum ellátja a miniszter által jogszabályban ráruházott szakmai feladatokat.

(3) Az országos gyűjtőkörű szakmúzeum vezetője igazgató, akit a tulajdonos (fenntartó) - állami múzeum esetében a felügyeleti jogokat gyakorló miniszter - a  miniszter előzetes véleményének kikérésével, pályázat útján nevez ki, illetőleg ment fel.

Megyei múzeum

45. §

(1) A megye önkormányzata a kulturális javak gyűjtéséről, őrzéséről, tudományos feldolgozásáról és bemutatásáról, a régészeti örökség védelméről múzeumi szervezet fenntartásával gondoskodik.

(2) A megyei múzeum a megyei múzeumi szervezet irányító intézménye. Gyűjteményi anyagában több muzeológiai szakág magas színvonalon képviselt. Gyűjtőterülete az adott megye és a megyei jogú város egész területére kiterjed. 

(3) A megyei múzeum:
a) elősegíti a megyei múzeumi szervezet, illetőleg a területen tevékenykedő más muzeális intézmények szakmai együttműködését, munkájuk összehangolását, valamint az illetékességi területén lévő egyéb kulturális javak védelmét,
b) ellátja a régészeti lelőhelyek nyilvántartását, mentését,
c) rendszeresen ellenőrzi a régészeti jelentőségű földterületeket; azokkal kapcsolatban szakhatósági intézkedésre jogosult,
d) segíti az Igazgatóság területi feladatainak ellátását.

(4) Megyei múzeumot az illetékes önkormányzat közgyűlése, - a 39. (2) bekezdése szerint - alapíthat, illetőleg jelölhet ki a fenntartásában levő múzeumok közül. Vezetője igazgató, akit - a miniszter előzetes véleményének kikérésével - az önkormányzat pályázat útján nevez ki, illetőleg ment fel.

(5) Amennyiben a megyei önkormányzat az általa fenntartott múzeumi szervezetet nem egy megyei múzeum irányításával kívánja működtetni, a feladatot területileg megoszthatja a regionális múzeumok között. 

Regionális múzeumok

46. §

(1) A regionális múzeum több múzeumi szakágat felölelő gyűjtőkörrel, egy (városi, települési múzeum), esetleges több (tájmúzeum) önkormányzat területére kiterjedő gyűjtőterülettel rendelkezik. 

(2) Regionális múzeum működhet a megyei múzeumi szervezet részeként, vagy önálló jogi személyként. 

(3) Vezetője igazgató, akit - a miniszter előzetes véleményének kikérésével - a fenntartó (tulajdonos) nevez ki, illetőleg ment fel.

(4) Ha a regionális múzeum átveszi a megyei múzeum területileg megosztott feladatait, működésére a 45. § (2), (3) bekezdésében foglalt rendelkezések vonatkoznak.

Tematikus múzeumok

47. §

(1)A tematikus múzeum egy tudományos témát (muzeológiai szakágat) felölelő gyűjtőkörrel, korlátozott gyűjtőterülettel rendelkezik.

(2) Vezetője igazgató, akit - a miniszter előzetes véleményének kikérésével - a fenntartó (tulajdonos) nevez ki, illetőleg ment fel.

Közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek

48. §

(1) Közérdekű muzeális gyűjtemény a  kulturális javak meghatározott értékeinek egységes gyűjtési szempontok szerint létrejött, egységesen kezelt és őrzött, szabályozott módon nyilvántartott és dokumentált együttese, mely a múzeumi követelményeknek nem felel meg, de tudományos, illetőleg művészi értéke alapján a miniszter közérdekű muzeális gyűjteménynek minősít. 

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott gyűjtemények lehetnek: helytörténeti, intézménytörténeti, személyhez kötődő gyűjtemények, tematikus szakgyűjtemé-nyek, vallási és egyháztörténeti gyűjtemények.

(3) Közérdekű muzeális kiállítóhely az a jelentősebb önálló gyűjteménnyel nem rendelkező intézmény (pl. személyhez, eseményhez, szervezethez vagy földrajzi ponthoz kötődő emlékház, emlékpark, kastély, tájház, galéria stb.), amely a miniszter engedélyével jogosult a kulturális javak, illetőleg épületek vagy épület-együttesek tartozékaikkal és berendezéseikkel együtt történő bemutatására. 

(4) A közérdekű muzeális gyűjtemény, illetőleg kiállítóhely vezetőjét a tulajdonos nevezi ki.

(5) A közérdekű muzeális gyűjteményekre és kiállítóhelyekre egyebekben a múzeumokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Múzeumi letét

49. §

(1) A múzeum a gyűjtőkörükbe tartozó, más tulajdonában levő kulturális javakat határozott időre szóló, írásbeli szerződés alapján megőrzésre átvehetik.

(2) A múzeum a letétért a szerződésben meghatározott mértékű, de legalább a felmerülő költségeket magában foglaló díjat köthet ki.

(3) A szerződésben kikötött őrzési idő letelte előtt a letevő a letét visszavételét csak akkor követelheti, ha az nem sérti a múzeum közművelődési, illetőleg tudományos tevékenységét. Az ezzel kapcsolatos vitás kérdésekben az Igazgatóság állásfoglalása az irányadó.

(4) A múzeum a szerződésben meghatározott őrzés ideje alatt a rábízott kulturális javakat tudományos szempontból feldolgozhatja, kiállíthatja és publikálhatja. 

VI. fejezet

A Kulturális Örökség Igazgatósága

50. §

Az Igazgatóság a miniszter felügyelete alatt áll.
51. §

(1) Az Igazgatóság első fokú közigazgatási hatóságként - szakértők és szakmai testületek véleménye alapján - dönt:
a)	a kulturális javak védetté nyilvánításáról, illetőleg védettségének megszün-tetéséről,
b)	a kulturális javak kiviteli engedélyezésével kapcsolatos ügyekben,
c)	a védett kulturális javak, és a megszűnő muzeális intézmények anyagának közgyűjteményben történő elhelyezéséről,
d)	a kiemelt jelentőségű régészeti terület ideiglenes védetté nyilvánításáról,
e)	a régészeti feltárási engedélyezési ügyekben,
f)	vita esetén arról, hogy valamely tárgy, vagy jelenség a kulturális javak körébe tartozik-e,
g)	a megelőző régészeti feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben,
h)  a védetté nyilvánítással kapcsolatos kártalanítási ügyekben.

(2) Az Igazgatóság nyilvántartást vezet:
a) a védetté nyilvánított kulturális javakról, 
b) a régészeti jelentőségű védett földterületekről, valamint a nem védett, de ismert régészeti lelőhelyekről,
c) a jogtalanul eltulajdonított, eltűnt kulturális javakról,
d) a kiviteli engedélyekről,
e) a muzeális intézmények működési engedélyeiről. 

(3) Az Igazgatóság kezdeményezi a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál:
a) az állam e törvényben meghatározott elővásárlási jogának gyakorlását, 
b) az e törvényben meghatározott körben és módon az állami tulajdonról 
való lemondást.

(4) Az Igazgatóság: 
a) javaslatot tesz a kiemelt jelentőségű régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítására, és ellátja az ezzel kapcsolatos előkészítő feladatokat, 
b) intézkedik a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeknek az ingatlannyilván-
    tartásba történő bejegyzéséről, 
c) működteti az Ásatási Bizottságot,
d) az Igazgatóság jogosult kezdeményezni a régészeti lelőhelyek kisajátítását,
e) dönt a leletmentések állami támogatásáról,
f) ötévenként felülvizsgálja a muzeális intézmények szakmai besorolását,
g) ellátja a Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak visszakövetelésével, illetőleg visszaadásával kapcsolatos teendőket,
h) részt vesz a jogtalanul eltulajdonított kulturális javak nemzetközi információ- cseréjében és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat,
i) gyűjti, nyilvántartja, feldolgozza és közzéteszi a magyarországi muzeális intézmények működésével kapcsolatos adatokat, dokumentációkat.

VII. fejezet

A kulturális javak védelmének
pénzügyi alapjai

52. §

A kulturális javak védelméből, valamint a muzeális intézmények fenntartásából és működéséből adódó feladatok ellátásához a központi költségvetés az alábbiak szerint járul hozzá:
a) az állami tulajdonú muzeális intézményeket fenntartó minisztérium költségvetési fejezetében,   
b) a helyi önkormányzatok támogatása - közművelődési és közgyűjteményi normatív hozzájárulás keretében - a Belügyminisztérium költségvetési fejezetében,  
c) a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetési fejezetében biztosítja az Igazgatóság működéséhez és az alábbi feladatok támogatásához szükséges pénzeszközöket:
- a kulturális javak védelmével összefüggő hatósági és szakmai teendők ellátását (védett műtárgyak és régészeti területek nyilvántartása, régészeti leletmentés, állami elővásárlás, kártalanítás stb.),
- az egyházi muzeális intézmények támogatását,
- alapítványi, magán és egyéb tulajdonú muzeális intézmények támogatását pályázati úton.

III. RÉSZ

A nyilvános könyvtári ellátás

I. fejezet

A nyilvános könyvtári ellátással kapcsolatos
általános szabályok

53. §

(1) A könyvtárhasználati jog gyakorlását a könyvtári ellátás rendszere teszi lehetővé.
(2) A nyilvános könyvtári ellátás rendszerének működtetése az állam és a helyi önkormányzatok feladata.

(3) Az állami és a helyi önkormányzati fenntartású könyvtárak gyűjteményeit úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák az ismeretek tárgyilagos, sokoldalú közvetítését.

54. §

(1) A nyilvános könyvtár alapkövetelményei:
a) mindenki által használható és megközelíthető,
b) könyvtári szakembert alkalmaz,
c) rendelkezik kizárólagosan könyvtári szolgáltatások céljaira alkalmas helyiséggel,
d) rendszeresen, a felhasználók többsége számára megfelelő időpontban tart nyitva,
e) helyben nyújtott alapszolgáltatásai ingyenesek, 
f) statisztikai adatokat szolgáltat,
g) ellátja az 55. § (1) bekezdésében felsorolt alapfeladatokat.

(2) A nyilvános könyvtárakról a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jegyzéket vezet. Az állami költségvetési támogatás csak a jegyzékben szereplő nyilvános könyvtárakat, illetőleg fenntartóikat illeti meg, a 71. § (1) bekezdésében felsoroltak figyelembevételével.

(3) A fenntartónak az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésére vonatkozó nyilatkozata és kérelme nélkül bekerülnek a nyilvános könyvtárak jegyzékébe: a nemzeti könyvtár, a helyi önkormányzatok által fenntartott települési könyvtárak, a megyei könyvtárak, a 63. § (2) bekezdése szerinti országos szakkönyvtárak, illetőleg az állami egyetemek könyvtárai.

(4) Az egyházak és más könyvtárfenntartók az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésével és az erről szóló nyilatkozat csatolásával kérhetik a minisztertől könyvtáruk felvételét a nyilvános könyvtárak jegyzékébe.

(5) Az (1) bekezdésben felsorolt követelmények betartását a miniszter ellenőrzi. Ha a könyvtár nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt követelmények valamelyikének, a miniszter a könyvtárat törli a nyilvános könyvtárak jegyzékéből. 

(6) A települési és a megyei könyvtár megszüntetése esetén a fenntartó a döntés előkészítése során beszerzi és a döntést hozó testülettel ismerteti a miniszter véleményét.

(7) Nyilvános könyvtár megszüntetése esetén a fenntartó köteles gondoskodni a gyűjtemény további könyvtári hasznosításáról.

55. §

(1) A nyilvános könyvtár alapfeladatai:
a) a fenntartó által meghatározott alapító-okiratban és a szervezeti és működési szabályzatában jóváhagyott fő céljait nyilatkozatban közzé teszi,
b) gyűjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja, megőrzi, gondozza és rendelkezésre bocsátja,
c) tájékoztat a könyvtár és a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól és szolgáltatásairól,
d) biztosítja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérését,
e) részt vesz a könyvtárak közötti dokumentum- és információcserében.

(2) A fenntartó kiegészítő feladatokat is meghatározhat.

II. fejezet

A könyvtárhasználati jog gyakorlása

56. §

(1) A könyvtárhasználó jogosult bármely nyilvános könyvtár szolgáltatásainak igénybevételére.

(2) A könyvtárhasználót ingyenesen illetik meg a következő alapszolgáltatások:
a) a könyvtárlátogatás,
b) a könyvtár által kijelölt gyűjteményrészek helyben-használata,
c) az állományfeltáró eszközök használata,
d) információ a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól.

(3) A könyvtár az ingyenes szolgáltatásokat igénybe vevő könyvtárhasználónak az 57. § (1) bekezdésében meghatározott adatait beiratkozási díj nélkül regiszt-rálhatja.

(4) A (2) bekezdésben felsoroltakon kívüli szolgáltatások a könyvtárba való beiratkozással vehetők igénybe. A beiratkozásért a fenntartó döntése alapján beiratkozási díj szedhető. 

(5) A beiratkozási díj mértékét, a szolgáltatások térítési díját a fenntartó a miniszter által megállapított irányelvek, illetőleg szabályok szerint határozza meg.

(6) A beiratkozott olvasó ingyenesen kölcsönözheti a nyomtatott könyvtári dokumentumokat.

(7) A 14 éven aluliak és a 70 éven felüliek mentesülnek a beiratkozási díj megfizetése alól. A pedagógusok és a diákok más jogszabályban megállapítottak szerinti kedvezményekben részesülnek.

57. §

(1) A könyvtárhasználónak a beiratkozáskor a következő személyes adatait kell közölnie és igazolnia: név, anyja neve, születési helye és ideje, lakcíme, személyi igazolványának, vagy útlevelének száma. 

(2) A személyes adataiban bekövetkezett változásokat a könyvtárhasználó köteles bejelenteni a könyvtárnak.

(3) A könyvtárhasználó által igénybe vehető szolgáltatások körét, az igénybevétel módját és a díjak mértékét a könyvtár használati szabályzata tartalmazza, melyet a könyvtárhasználó köteles betartani.

(4) A könyvtárhasználó kezdeményezheti a könyvtár használati szabályzatának módosítását.

58. §

(1) A könyvtár használati szabályzatát nyilvánosságra kell hozni.

(2) A dokumentumok, illetőleg mások könyvtárhasználati jogának védelme érdekében a könyvtárhasználat részletes feltételeit a használati szabályzat állapítja meg.

(3) A könyvtárhasználó regisztrációjára, beiratkozására és a dokumentumok kölcsönzésére vonatkozóan a fenntartó további feltételeket, illetőleg kedvezményeket is meghatározhat.




III. fejezet

A nyilvános könyvtári ellátás működésének 
feltételei

59. §

(1) A miniszter a nyilvános könyvtári ellátás érdekében országos dokumentum-ellátási rendszert alakít ki, amely magában foglalja:
a) a könyvtárközi dokumentum-ellátást,
b) a könyvtári dokumentumok lelőhely-nyilvántartását,
c) a könyvtárak gyűjteményéből kivont dokumentumok hasznosítását a könyvtári rendszer számára.

(2) A könyvtári rendszernek kormányrendeletben meghatározott könyvtárai számára kötelespéldányokat kell biztosítani.

(3) A miniszter kialakítja a nemzeti kulturális örökség részét képező kép- és hangrögzítés országos nyilvántartási rendszerét a Magyar Filmintézet, a Magyar Rádió Rt., a Magyar Televízió Rt., a Duna Televízió Rt. és más, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerint műsorszolgáltatási jogosítványt szerzett szervezetek archívumaiban őrzött, továbbá az egyéb szervezetek által gyűjtött és őrzött dokumentumokról.

(4) A miniszter működteti a Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtárt, amely az audiovizuális, multimédia és elektronikus dokumentumok nemzeti szolgáltató központja.

60.§

(1) A nyilvános könyvtári ellátás rendszerének működtetését és fejlesztését segítő központi szolgáltatások:
a) az országos könyvtári informatikai hálózat fejlesztése és tartalmi feltöltése,
b) a Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatáson alapuló teljes körű gyűjtése, egyéb Magyarországon keletkezett dokumentumok, valamint a külföldi hungarikumok gyűjtése, továbbá mindezek megőrzése és bibliográfiai számbavétele, a kötelespéldányok elosztása, 
c) az országos dokumentum-ellátási rendszer működtetése,
d) a határon túli magyarok könyvtári ellátásának segítése,
e) a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek könyvtári ellátásának segítése,
f) a nemzetközi szabványos dokumentum-azonosító számok kiadása és nyilvántartása.

(2) Az 59. § (1) és (3) bekezdésében és az e § (1) bekezdésében felsorolt, valamint további, a könyvtári rendszer működése és fejlesztése érdekében a miniszter által meghatározott szolgáltatásokat mindazokban az esetekben, amelyekben a jelen törvény erről nem rendelkezik, az a nyilvános könyvtár, vagy intézmény teljesíti, amellyel a miniszter a feladat ellátására megállapodást köt.

(3) Könyvtáraknak nyújtott szakmai szolgáltatások:
a) könyvtári szakemberek továbbképzése és iskolarendszeren kívüli képzése,
b) könyvtári és információs szolgáltatás fenntartása a könyvtári és információ-szolgáltatási tevékenység szakterületén, 
c) a könyvtárak állománygyarapítását segítő, a hazai dokumentumokról adott rendszeres tájékoztatás támogatása,
d) az országos könyvtári rendszer működésével, a könyvtárhasználattal kapcsolatos kutatás, fejlesztés,
e) a könyvtári és rokon területi módszerekre vonatkozó szabványok, szabályzatok elkészítésének kezdeményezése és kidolgozása,
f) a könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozása, módszertani tevékenység,
g) a könyvtárak és a társadalom közötti kapcsolat fejlesztése,
h) az országos könyvtári statisztikai adatok összesítése, elemzése és szolgáltatása.

(4) A (3) bekezdésben felsorolt feladatokat a Könyvtári Intézet látja el. Az Intézet jogállását és gazdálkodását a miniszter rendeletben szabályozza.

IV. fejezet

A nemzeti könyvtár

61.§

(1) A nemzeti könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár. A fenntartói jogokat és kötelezettségeket a miniszter gyakorolja.

(2) A nemzeti könyvtár önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv.

(3) A nemzeti könyvtár gyűjteménye a kulturális örökség része, ezért használatára a miniszter a nyilvános könyvtárakra vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.



(4) Az 55. §-ban foglaltakon túl a nemzeti könyvtár alapfeladatai:
a) a Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatásra alapozott gyűjtése, megőrzése, szétosztása,
b) a külföldön megjelent hungarikumok teljességre törekvő gyűjtése, feltárása, megőrzése,
c) a sajtóterméknek nem minősülő hungarikumok gyűjtése, feltárása, megőrzése,
d) a nemzeti bibliográfia készítése,
e) gyűjteményének archiválása és védelme,
f) gyűjteményének elsősorban helyben-használat útján történő rendelkezésre bocsátása,
g) tevékenységi körébe tartozó kutatások végzése,
h) részvétel a 60. § (1) bekezdésében felsorolt központi szolgáltatások megvalósításában,
i) a kulturális örökség részét képező könyvtári dokumentumok és könyvtárak védetté nyilvánításával, nyilvántartásával és külföldre vitelének engedélyezésével kapcsolatos feladatok e törvény erre vonatkozó szabályai szerint,
j) könyvtári dokumentumokról hitelesített másolatok készítése,
k) a miniszter által megállapított további feladatok végzése.

(5) A nemzeti könyvtárt nyilvános könyvárveréseken elővásárlási jog illeti meg.

62.§

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Könyvtári Intézet irányításában közre-működik az Országos Könyvtári Kuratórium.

V. fejezet

Tudományos és szakkönyvtári ellátás

63.§

(1) A tudományos és szakkönyvtári ellátás az országos szakkönyvtárak, az állami egyetemek könyvtárai, valamint a nyilvános könyvtári ellátást vállaló egyéb szak- és felsőoktatási könyvtárak feladata.

(2) Országos szakkönyvtárnak minősül: az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, az Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ, az Országgyűlési Könyvtár, az Országos Idegennyelű Könyvtár, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, a Magyar Filmintézet Könyvtára, a Hadtörténeti Intézet Könyvtára.

(3) A tudományos és szakkönyvtári ellátás az (1) bekezdésben felsorolt könyvtárak, valamint a könyvtári rendszer minden egyéb tagjának együttműködésével valósul meg. Az egyes szakterületeken működő könyvtárak együttműködését a szakterület szerint illetékes minisztériumok támogatják.

(4) Az országos szakkönyvtárak és az állami egyetemek könyvtárainak alapfeladatai az 55. § (1) bekezdésében meghatározottakon túl:
a) szakterületükön szakirodalmi és információs szolgáltatásokat végeznek és közvetítenek,
b) szakterületükre vonatkozóan részt vesznek a 60. §-ban felsorolt szolgáltatások megvalósításában.
VI. fejezet

A települési és a megyei könyvtári ellátás

64.§

(1) A települési és a megyei könyvtári ellátás biztosítása a helyi önkormány-zatok kötelező feladata.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatot a községi, városi, megyei jogú városi önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy önkormányzatok közötti társulásban nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár szolgáltatásának megrendelésével teljesíthetik.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatot a megyei és a fővárosi önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával teljesíti.

(4) Amennyiben megállapodás alapján a megyei könyvtár székhelyén a települési könyvtári feladatokat is a megyei könyvtár látja el, a székhely szerinti önkormányzat köteles az e feladatok ellátásához szükséges támogatást biztosítani.

65.§

(1) A települési könyvtár a községi, városi, fővárosi könyvtár.

(2) A települési könyvtár az 55. § (1) bekezdésében foglaltakon túl:
a) gyűjteményét és szolgáltatásait a helyi igényeknek megfelelően alakítja,
b) közhasznú információs szolgáltatást nyújt,
c) helyismereti információkat és dokumentumokat gyűjt,
d) szabadpolcos állományrésszel rendelkezik.

(3) A fővárosi könyvtár a főváros területére vonatkozóan ellátja a 66. §-ban felsorolt feladatokat is.

66.§

A megyei könyvtár a megye egész területére vonatkozóan az 55. § (1) bekezdésében és a 65. § (2) bekezdésében foglaltakon túl:
a) ellátja a kötelespéldányokkal és a könyvtárközi dokumentum-ellátással kapcsolatos feladatokat,
b) szervezi a területén működő könyvtárak együttműködését,
c) végzi, illetőleg szervezi a megye nemzeti és etnikai kisebbségéhez tartozó lakosainak könyvtári ellátását,
d) a települési könyvtárak tevékenységét segítő szolgáltatásokat nyújt,
e) szervezi a megyében működő nyilvános könyvtárak statisztikai adat-szolgáltatását,
f) végzi az iskolán kívüli könyvtári továbbképzést és szakképzést.

67. §

A települési és a megyei könyvtár a feladatellátás veszélyeztetése esetén nem vonható össze más intézménnyel.

VII. fejezet

A könyvtárak fenntartása, irányítása

68. §

A fenntartó az e törvényben foglaltak alapján: 
a) meghatározza a könyvtár feladatait és használati szabályzatát, 
b) jóváhagyja alapító okiratát, valamint a szervezeti és működési szabályzatát,
c) biztosítja a feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket, ennek során figyelembe veszi a miniszter által meghatározott szakmai követelményeket és normatívákat,
d) jóváhagyja a könyvtár fejlesztésére vonatkozó terv(ek)et,
e) az országos könyvtári szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közreműködésével értékeli a könyvtár szakmai tevékenységét,
f) biztosítja a könyvtár szakmai önállóságát,
g) ellátja a könyvtár fenntartásával, irányításával kapcsolatos más jogszabá-lyokban meghatározott feladatokat.
69.§

A miniszter ellátja a könyvtári tevékenység és a nyilvános könyvtárak ágazati irányítását. Ennek keretében 
a) szabályozza:
- a könyvtárak szakmai működését, így különösen a dokumentumok védelmét és nyilvántartását, a muzeális dokumentumok védetté nyilvánítását, külföldre vite-lének engedélyezését, a könyvtári dokumentumok bejelentési kötelezettségét,
- a szakfelügyeletet,
- a könyvtári alkalmazottak képesítési feltételeit, illetőleg kedvezményeit,
- a különböző típusú könyvtárak szakmai követelményeit és normatíváit,
- az országos könyvtári szakértői névjegyzéket és a szakértői működéssel kapcsolatos kérdéseket,
b) kidolgozza az országos könyvtári informatikai hálózat és a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének fejlesztési tervét,
c) ösztönzi a könyvtári szolgáltatások összehangolását,
d) véleményezési jogot gyakorol a települési és megyei könyvtár átszervezése vagy megszüntetése esetén, 
e) a szakfelügyelet keretében ellenőrzi e törvény, a könyvtári tevékenységre vonatkozó jogszabályok, a szakmai követelmények és normatívák betartását és a központi támogatások felhasználását.

VIII. fejezet

A könyvtárak finanszírozásának és központi támogatásának alapelvei

70.§

(1) A könyvtárnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel. A könyvtár az alapító, illetőleg a fenntartó által biztosított pénzeszköz, valamint egyéb bevételei alapján gondoskodik feladatainak ellátásáról. A könyvtár fenntartási és működési költségeit az évente összeállított és a fenntartó által megállapított költségvetésben kell előirányozni.

(2) Az általános nyilvános könyvtári ellátásból adódó feladatok finanszírozásához a központi költségvetés az alábbiak szerint járul hozzá:
a) a nemzeti könyvtár és az országos szakkönyvtárak esetében a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben,
b) a helyi önkormányzatok támogatása - a közművelődési és közgyűjteményi normatív hozzájárulás  keretében - a Belügyminisztérium költségvetési fejezetében,
c) a Belügyminisztérium költségvetési fejezete központosított előirányzatként a helyi önkormányzatok számára a települési és a megyei könyvtárak állománygyarapítási kereteinek érdekeltségnövelő támogatását tartalmazhatja,

(3) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott érdekeltségnövelő támogatás elosztásának szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.

(4) Az érdekeltségnövelő támogatásra a nyilvános könyvtárak jegyzékében szereplő könyvtárak fenntartói adhatják be pályázataikat.

71.§

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetéből támogatandó:

(1) A nyilvános könyvtári ellátási rendszer működtetésének alábbi feladatai:
a) a 60.§-ban felsorolt szolgáltatásokban való részvétel,
b) a könyvtári dokumentumok vásárlása,
c) a kulturális örökség részét képező könyvtári dokumentumok állományvédelme,
d) a könyvtárközi dokumentum-ellátás postaköltsége,
e) a könyvtári rendszer működtetése szempontjából a könyvtár  alapfeladatain túl végzett tevékenységek,
f) a miniszter által meghatározott egyéb feladatok,
g) a szakfelügyelet működtetése,
h) a könyvtár-informatikai hálózat fenntartása és fejlesztése, valamint a dokumentumok elektronikus tartalmi feltárása és digitalizálása,

(2) A támogatások szétosztására a miniszter évente pályázatot ír ki.

(3) Az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban felsorolt feladatokra csak a nyilvános könyvtárak jegyzékében szereplő könyvtárak adhatják be pályázatukat.

(4) A fejezeti kezelésű címen elkülönített összeg felhasználásának részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.

72.§

A Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetében kell gondoskodni az országos dokumentum-ellátási rendszer létrehozásának és fenntartásának feltételeiről.



IX. fejezet

A könyvtári alkalmazottak

73.§

(1) A könyvtárosnak felsőfokú szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie. 

(2) A könyvtári alkalmazott a nyilvános könyvtárakban mentesül a beiratkozási díj fizetése alól. További kedvezményeket a miniszter rendeletben állapíthat meg. 

IV. RÉSZ

A közművelődésről

I. fejezet

A közművelődés általános szabályai

74. §

(1) A közművelődéshez való jog gyakorlása közérdek, a közművelődési tevékenységek támogatása közcél.

(2) A közművelődés feltételeinek biztosítása alapvetően az állam és a helyi önkormányzatok feladata.

75. §

A közművelődési intézmény szerepét - az 6. § o) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén - betöltheti:
a) művelődési otthon, -ház, központ, szabadidő központ, közösségi ház, ifjúsági és gyermekház, faluház, klubkönyvtár,
b) az oktatási és közművelődési, illetőleg egyéb feladatokat ellátó általános művelődési központ,
c) az alaptevékenységéhez kapcsolódóan közművelődési feladatokat is ellátó önálló vagy közös igazgatású kulturális vagy sportlétesítmény,
d) minden olyan egyéb közművelődési szolgáltatást ellátó intézmény, amely a polgárok közösségi művelődését szolgálja, fenntartójától, működtetőjétől függetlenül,


76. §

Közművelődési intézmény, illetőleg közösségi színtér működtetője települési önkormányzat, önkormányzati társulás valamint közművelődési megállapodás keretében egyéb szervezet, illetőleg magánszemély lehet.

II. fejezet

A helyi közművelődés

A települési önkormányzatok közművelődési feladatai

77. §

A települési önkormányzat közművelődési feladatai különösen:
a) az iskolarendszeren kívüli, öntevékeny, önképző, szakképző tanfolyamok, életminőséget és életesélyt javító tanulási, felnőttoktatási lehetőségek megteremtése,
b) a település környezeti, szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárása,  megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása,
c) az egyetemes, a nemzeti, a nemzetiségi és más kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése, a megértés, a befogadás elősegítése, az ünnepek kultúrájának gondozása,
d) az ismeretszerző, az amatőr alkotó, művelődő közösségek tevékenységének támogatása,
e) a helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének, érdek-érvényesítésének segítése,
f) a különböző kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése,
g) a szabadidő kulturális célú eltöltéséhez a feltételek biztosítása,
h) egyéb művelődést segítő lehetőségek biztosítása.

78. §

A települési önkormányzat a helyi társadalom művelődési érdekeinek és kulturális szükségleteinek figyelembevételével, e törvény és a helyi lehetőségek, sajátosságok alapján rendeletben határozza meg, hogy a  77. §-ban felsoroltakból mely feladatokat milyen konkrét formában, módon és mértékben lát el.




79. §

(1) A települési önkormányzat a közművelődési tevékenységek folyamatos megvalósíthatósága érdekében közművelődési intézményt, illetőleg közösségi színteret biztosít. 

(2) Megyei jogú városban, városban, fővárosi kerületben működő közművelődési intézmény fenntartásában részt vesz az önkormányzat, ezen belül e tevékenységek sajátosságainak figyelembevételével meghatározza azok nyitvatartási idejét.

(3) A települési önkormányzat indokolt esetben engedélyezi a közművelődési intézmény, illetőleg közösségi színtér más célra történő átmeneti igénybevételét, tevékenységének évente legfeljebb 2 hónap időtartamú szüneteltetését.

80. §

(1) A települési önkormányzat az önkormányzati rendeletben meghatározott közművelődési feladatok megvalósítására az e törvény követelményeinek meg-felelő jogi személlyel, magánszeméllyel közművelődési megállapodást köthet.

(2) A közművelődési megállapodásnak tartalmaznia kell:
a) az elvégzendő közművelődési szolgáltatást és annak díját;
b) a közművelődési tevékenységben érintettek körét;
c) az ingyenesen vagy térítési díjért igénybe vehető szolgáltatásokat;
d) a megállapodás személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeit;
e) közművelődési feladat megvalósításában közreműködőktől megkívánt szakképzettséget.

(3) A közművelődési megállapodást a helyben szokásos módon kell közzétenni.

81. §

A települési önkormányzat a rendeletében rögzített feladatai vagy egyéb feladatok ellátására pénzügyi támogatásban részesíthet közművelődési célú tevékenységet folytatókat. E támogatás nem veszélyeztetheti a közművelődési rendeletben rögzített feladatok megvalósítását.

82. §

(1) Az önkormányzati rendelet hatálya alá tartozó közművelődési intézmény létesítése, átszervezése, megszüntetése illetőleg tevékenységének 60 napon túli szüneteltetése esetén a testületi döntés meghozatala előtt 30 nappal a minisztérium véleményét be kell szerezni és annak tartalmát a testülettel ismertetni kell.

(2) A minisztérium a megkereséstől számított 30 napon belül nyilváníthat véleményt.

A közművelődés helyi lakossági képviselete

83. §

A közművelődés helyi, lakossági képviselete érdekében a településenként egy-egy Közművelődési Tanács (a továbbiakban: Tanács) alakítható.

84. §

(1) A Tanácsot községekben legalább három, városokban legalább tíz helyi művelődési szervezet hozhatja létre.

(2) A Tanács maga alakítja ki szervezetét és működési rendjét.

(3) A Tanács tagja lehet minden helyi művelődési szervezet, művelődő közösség, közművelődési érdekképviselet, közművelődési intézmény, valamint a helyi közművelődést folyamatosan támogató vállalkozás képviselője.

(4)A Tanács:
a) véleményt nyilváníthat, illetőleg javaslatot tehet a település közművelődési tevékenységével kapcsolatos valamennyi kérdésben,
b) elősegíti a különböző közművelődési szervezetek együttműködését;
c) az önkormányzat által közösségi és kulturális célra biztosított pénzügyi támogatás és vagyoni eszközök célszerű használatát figyelemmel kíséri, véleményezi.

(5) A Tanács ülései nyilvánosak és a működése során keletkezett dokumentumokba bárki betekinthet és azokról másolatot kaphat.

(6) A Tanács működési feltételeit a létrehozását kezdeményező, s a benne képviselettel rendelkező szervezetek biztosítják.




III. fejezet

A közművelődési szakmai tanácsadás és szolgáltatás

A megyei (fővárosi) közművelődési szakmai
tanácsadás és szolgáltatás

85. §

A megyei (fővárosi) önkormányzat a megye települései (a fővárosi kerületek) önkormányzatai, közművelődési intézményei, szervezetei és közösségei részére, a közművelődési tevékenységek elősegítése és fejlesztése érdekében közművelődési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásról gondoskodik.

86. §

A megyei (fővárosi) önkormányzat a közművelődési szakmai tanácsadás és szolgáltatás feladatkörében:
a) elősegíti a területén működő települési önkormányzatok, nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok és a megye területén működő közművelődési szervezetek művelődési céljainak megvalósulását,
b) együttműködik a Magyar Művelődési Intézettel, az országos szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel,
c) közművelődési tevékenységgel összefüggő elemzéseket és fejlesztő programokat készít és hasznosít,
d) részt vesz a térség nemzetközi, országos, megyei közművelődési rendezvényeinek szervezésében, gondozza a kistérségi, megyei, regionális, országos és nemzetközi kulturális kapcsolatokat,
e) gyűjti és összesíti a közművelődési információkat, megyei (fővárosi) adattárat kezel,
f) elősegíti a megye (főváros) környezeti, művészeti, közművelődési értékeinek, sajátosságainak bemutatását,
g) végzi a közművelődési tevékenységek szervezőinek, vezetőinek szakmai képzését és továbbképzését.

87. §

A megyei (fővárosi) önkormányzat a 86. § alapján rendeletben határozza meg:
a) közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladatait, intézményi szervezeti kereteit, formáit, költségvetési támogatását,
b) a szakmai tanácsadás és a szolgáltatások díjköteles- és díjmentességi körét.

Az országos közművelődési szakmai tanácsadás és szolgáltatás

88. §

A Magyar Művelődési Intézet a helyi közművelődési tevékenységek és a megyei (fővárosi) feladatok segítése érdekében országos közművelődési szakmai tanácsadást és szolgáltatást biztosító önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv, amelyet a minisztérium tart fenn.

IV. fejezet

A közművelődés finanszírozásának és központi támogatásának alapelvei

89. §

A közművelődést szolgáló és lehetővé tevő feltételek megteremtésében a tevékenységben részt vevők saját ráfordításaihoz, az intézmények működési bevételeihez és az egyéb forrásokhoz társulva, meghatározó a központi költségvetési hozzájárulás és a helyi önkormányzati támogatás. 

90. §

A települési és megyei (fővárosi) önkormányzatok a közművelődési feladataik ellátásához a költségvetési törvény szerint normatív állami hozzájárulásban részesülnek.

91. §

(1) A minisztérium költségvetési fejezetében biztosítja:
a) a közművelődés országos feladatainak finanszírozását,
b) a közművelődési intézmények telematikai, információs feladatainak fejlesztését,
c) a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete működési támogatását,
d) az országos közművelődési társadalmi szervezetek működési támogatását.

(2) A Belügyminisztérium költségvetése érdekeltségnövelő pályázati keretet tartalmazhat a közművelődési intézmények feladatellátást szolgáló technikai, műszaki fejlesztésére.




V. RÉSZ

A kulturális javak védelmével, a muzeális intézményekkel és a levéltárakkal, a nyilvános könyvtári ellátással, a közművelődéssel kapcsolatos központi költségvetési források

92.§

(1) A közművelődési és közgyűjteményi szakterületek feladatellátásához az állami-önkormányzati felelősségvállalás közérdekű jellegéből fakadóan e törvény és az Ltv. által előírt kötelezettségek teljesítéséhez központi költségvetési hozzájárulás szükséges, amelyet a Belügyminisztérium fejezetében megjelenő normatív hozzájárulás, központosított előirányzat, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetében megjelenő előirányzatok tartalmaznak.

(2) A helyi önkormányzatok a közművelődéssel, a könyvtári ellátással, a kulturális javak védelmével, a múzeumi és a levéltári tevékenységgel kapcsolatos feladataik ellátásához a költségvetési törvény szerint közművelődési és közgyűjteményi normatív költségvetési hozzájárulásban részesülnek, amelynek jogcímeit és összegét az éves költségvetési törvény határozza meg. A helyi önkormányzatoknak biztosított normatív hozzájárulás országosan összevont összege nem lehet kevesebb, mint az adott költségvetési évet két évvel megelőző esztendőben a helyi önkormányzatok által országosan a fenti tevékenységekre fordított teljes működési kiadások intézményi működési bevételekkel csökkentett összegének 60 %-a, és legalább el kell érnie a helyi önkormányzatok közművelődési és közgyűjteményi normatívájának az adott költségvetési évet megelőző évre előirányzott összegét.

(3) A központi támogatást a helyi önkormányzatok a mindenkori költségvetési törvényben a Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül a Helyi önkormányzatok támogatásai, hozzájárulásai címen a Normatív hozzájárulások alcímen az alábbiak szerint elkülönítve:
a) települési közművelődési és közgyűjteményi feladatokhoz jogcímen a települési önkormányzatok összesen a (2) bekezdés szerinti összeg kétharmadát kapják, melyet állandó népességszámuk alapján,
b) a megyei (fővárosi) közművelődési és közgyűjteményi feladatokhoz jogcímen a megyei (fővárosi) önkormányzatok összesen a (2) bekezdés szerinti összeg egyharmadát kapják, melyet a megye (főváros) állandó népességszáma alapján 

kell felosztani.

(4) A Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül a Helyi önkormányzatok támogatásai, hozzájárulásai címen, Központosított előirányzatok alcímen elkülönített Érdekeltségnövelő támogatást kell biztosítani az önkormányzati könyvtárak állománygyarapításához, a közművelődési infrastruktúra fejlesztéséhez, amelynek mértéke a (2) bekezdés szerinti összeg 5 %-a.

(5) A Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetési fejezetén belül 
a) az e törvényben és az Ltv-ben meghatározott közvetlen állami feladatok ellátására a közművelődési és a közgyűjteményi feladatfinanszírozásra, a közgyűjtemények telematikai, információs feladatainak ellátására a (2) bekezdés szerinti összeg 22,5 %-át, 
b) a kiemelt országos közművelődési társadalmi szervezetek működéséhez a Társadalmi szervezetek támogatására a (2) bekezdés szerinti összeg 3 %-át kell biztosítani.

(6) Az Országgyűlés, a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek által fenntartott közművelődési és közgyűjteményi intézmények költségvetési előirányzatait az éves költségvetési törvénynek a fenntartó szerinti fejezetében kell meghatározni.

VI. Rész

A muzeális intézményekben, a nyilvános könyvtárakban, a közművelődési intézményekben és a levéltárakban alkalmazottak foglalkoztatásának egyes kérdései

93. §

Az állami és önkormányzati fenntartású közgyűjteményi és közművelődési intézményekben a foglalkoztatottak létszámának meghatározásánál a fenntartó-nak figyelembe kell vennie az e törvény hatálya alá tartozó intézmények jogszabályban előírt alapfeladataiból, az ezek teljesítéséhez szükséges feltételekből, valamint szervezeti és működési rendjéből adódó foglalkoztatási követelményeket.

94. §

(1) Az állami és önkormányzati fenntartású muzeális intézményekben, nyilvános könyvtárakban, közlevéltárakban és közművelődési intézményekben alkalmazottként csak 
a) büntetlen előéletű, 
b) a munkakör betöltéséhez jogszabályban meghatározott végzettséggel és szakképesítéssel rendelkező személy alkalmazható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézményekben a szakfeladatok ellátása szakképesítéshez kötött.

(3) A szakképesítés alól jogszabályban meghatározott módon felmentés adható.

95. §

Az állami és önkormányzati fenntartású muzeális intézményekben, nyilvános könyvtárakban, közlevéltárakban és közművelődési intézményekben magasabb vezető beosztás ellátásával csak szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló bízható meg.

VII. RÉSZ

Záró rendelkezések

Hatálybalépés

96. §

(1) Ez a törvény - a II. rész kivételével - 1998. január 1-jén lép hatályba.

(2) A törvény II. része 1998. július 1-jén lép hatályba, e rendelkezéseket a hatálybalépés után indított eljárásokra kell alkalmazni. 

(3) 1999. január 1-jétől e törvény 92. § (5) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 
\" a) az e törvényben és az Ltv-ben meghatározott közvetlen állami feladatok ellátására a közművelődési és a közgyűjteményi feladatfinanszírozásra, a közgyűjtemények telematikai, információs feladatainak ellátására a (2) bekezdés szerinti összeg 45 %-át 
b) a kiemelt országos közművelődési társadalmi szervezetek működéséhez a Társadalmi szervezetek támogatására a (2) bekezdés szerinti összeg 5,5 %-át

(kell biztosítani)\".

Vegyes rendelkezések

97. §

(1) A közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 11. § (1) bekezdése c) pontjában szereplő könyvtárral akkor rendelkezik az iskola, ha az megfelel a miniszter által kiadott szakmai követelményeknek és nor-matíváknak. 

(2) A felsőoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXX. törvény 3.§ (2) bekezdés b) pontja szerint szükséges tárgyi feltételekkel akkor rendelkezik a könyvtár, ha megfelel a miniszter által kiadott szakmai követelményeknek és normatíváknak.

98. §

(1) Ahol jogszabály \"muzeális emlék\"-et említ, ott \"kulturális örökség javait\", ahol \"történeti (régészeti) jelentőségű védett földterület\"-et, azon \"régészeti jelentőségű védett földterület\"-et, ahol \"ásatás\"-t, ott \"régészeti feltárás\"-t kell érteni.

(2) E törvény nem érinti a hatálybalépése előtt a korábbi jogszabályok alapján  védetté nyilvánított kulturális javak és földterületek védettségét.

(3) A működési engedéllyel nem rendelkező azon intézmények, amelyek múzeum elnevezést használnak hivatalos irataikon, e törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül kötelesek megváltoztatni elnevezésüket.

(4) E törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül felül kell vizsgálni a muzeális intézmények - korábbi jogszabályok alapján kiadott - működési engedélyeit.

(5) Az e törvény hatálybalépésétől számított három éven belül felül kell vizsgálni a régészetileg védett földterületeket és a felülvizsgálat eredményétől függően az Igazgatóság javaslatot tesz azok e törvény alapján történő védetté nyilvánítására.

(6) A miniszter a védett kulturális javak jegyzékét a jelen törvény hatályba lépését követő egy éven belül, a védett kulturális javak gyarapodását és törlését pedig évenként hivatalos közlönyében külön mellékletben közzéteszi.

99. §

A Kormány létrehozza a Kulturális Örökség Szakmai Kollégiumát, amely tanácsadó, javaslattevő és véleményező testületként jár el az épített örökség és a kulturális javak, valamint a levéltári anyag védelmével, továbbá a muzeális intézményekkel, a nyilvános könyvtárakkal, valamint a közlevéltárakkal és a nyilvános magánlevéltárakkal összefüggő kérdésekben.

Felhatalmazások

100. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvény végrehajtásaként rendeletben szabályozza
a) a védett kulturális javak külföldre viteléhez, valamint a muzeális intézmény alapításhoz szükséges biztosítékot,
b) a múzeumi és a könyvtárhasználati kedvezményeket, 
c) a muzeális intézményben folytatható kutatást,
d) a műkereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket,
e) a nyilvános könyvtárak jegyzékének vezetését,
f) az országos dokumentum ellátási rendszer működését,
g) a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének központi szolgáltatásait és a könyvtáraknak nyújtott szakmai szolgáltatásokat,
h) az Országos Könyvtári Kuratórium jogállását, összetételét és működését,
i) a közgyűjtemények finanszírozását és központi támogatását.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza
a) a kulturális javak védetté nyilvánításának részletes szabályait,
b) a kulturális tárgyak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait, 
c) a régészeti lelőhelyek védettségi eljárását, valamint a régészeti feltárások részletes szabályait,
d) a muzeális intézmények működési engedélyeivel kapcsolatos kérdéseket,  
e) a védetté nyilvánított kulturális javak, valamint a régészeti lelőhelyek nyilvántartását,
f) a muzeális intézmények nyilvántartási szabályzatát,
g) a muzeális intézmények ügyrendi szabályzatát,
h) a szakmai felügyelet rendjét,
i) a kulturális javakkal kapcsolatos adatszolgáltatási és nyilvántartási szabályokat,
j) a muzeális intézmények szakmai normatíváit,
k) a kulturális örökség közgyűjteményekben őrzött javai sokszorosításának, 
másolásának, adatrögzítésének és adatfelhasználásának jogát,
l) a Kulturális Örökség Igazgatóságára és annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat, 
m) a különböző típusú könyvtárak működését, szakmai követelményeit és normatíváit,
n) a Könyvtári Intézet jogállását és gazdálkodását,
o) a könyvtárak szervezeti és működési szabályzatának kötelező tartalmát,
p) a könyvtári dokumentum-ellátást,
q) a beiratkozási díj és a könyvtári szolgáltatások térítési díjainak mértékét,
r) a könyvtári szakértői névjegyzék vezetését,
s) a könyvtári szakemberek képesítési feltételeit, illetőleg az e feltételek alóli felmentésre vonatkozó szabályokat, továbbá a könyvtári alkalmazottak kedvezményeit,
sz) az összevont önkormányzati intézmények működését,
t) az önkormányzatok érdekeltségnövelő támogatását,
u) a közművelődési és közgyűjteményi feladatfinanszírozás és a közművelődési és közgyűjteményi telematikai feladatfinanszírozás Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésű címe felhasználását,
v) a közép- és felsőfokú közművelődési továbbképzés és a minősített szakmai továbbképzés rendszerét és követelményeit,
z) az egyes közművelődési munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket, illetőleg az e feltételek alóli felmentésre vonatkozó szabályokat,
zs) a muzeális intézményekben foglalkoztatottak munkaköreinek betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket, illetőleg az e feltételek alóli felmentésre vonatkozó szabályokat.

(3) A miniszter az érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben nyilváníthat
valamely földterületet régészeti jelentőségű védett földterületté. 

    (4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel együttesen rendeletben szabályozza a könyvtári dokumentumok védelmét és nyilvántartását.

101. §

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 35. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: 
-	a Tanács 3199/92/EGK rendelete a kulturális javak exportjáról, 
-	a Tanács 93/7/EGK irányelve a tagállamok területéről jogellenesen elszállított kulturális javak visszaszolgáltatásáról, 
-	a Bizottság 752/93/EGK rendelete a 3711/92/EGK rendelet végrehajtásáról.

Módosító rendelkezések

102. §

(1) Az Ltv. a következő 9/A. §-sal egészül ki: 
	\"9/A. § (1) Közfeladatot ellátó szerv megszüntetése vagy feladatkörének megváltoztatása esetén a rendelkező szerv köteles intézkedni az érintett szerv irattári anyagának további elhelyezéséről, biztonságos megőrzéséről, kezeléséről és használhatóságáról. 
	(2) Ha a megszűnő szerv más szervbe olvad be, iratait a feladatait átvevő szerv irattárában kell elhelyezni. 
	(3) Ha a megszűnő szerv feladatköre több szerv között oszlik meg, vagy valamely szerv egyes feladatait egy másik szerv veszi át, az irattári anyagot csak irattári tételenként szabad megosztani. Az egyes ügyiratokra vonatkozó igényt másolat készítésével vagy kölcsönzéssel kell teljesíteni. Az irattári anyag irattári tételenkénti megosztását az illetékes közlevéltár egyetértésével kell elvégezni. 
	(4) Ha a közfeladatot ellátó szerv jogutód nélkül szűnik meg, irattári anyagának maradandó értékű részét az illetékes közlevéltárban kell elhelyezni. Az irattári anyag többi részének meghatározott ideig történő további őrzéséhez, kezeléséhez, illetőleg selejtezéséhez szükséges költségek biztosításáról a megszüntetésről intézkedő szerv gondoskodik.\"

(2) Az Ltv. 10. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki: 
	\"Az ágazati irányítást ellátó miniszter - a Magyar Országos Levéltár véleményének kikérésével - az állami és a helyi önkormányzati intézmények részére iratkezelési mintaszabályzatot ad ki.\"

(3) Az Ltv. 17. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
	\"a) a külön jogszabályban meghatározott szakmai követelmények érvényesítése érdekében módszertani ajánlásokat és egyéb segédanyagokat dolgoz ki, s azokat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyetértésével közzéteszi.\"

(4) Az Ltv. 17. §-ának (2) bekezdése a következő k) - m) ponttal egészül ki:
	\"k) ellátja a levéltári szakfelügyelet működtetésével kapcsolatos teendőit;
	l) gyakorolja a 33. § (5) bekezdésében és a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elővásárlási jogát;
	m) a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által meghatározott szempontok szerint gyűjti és feldolgozza a közlevéltárak, valamint a nyilvános magánlevéltárak működésével kapcsolatos adatokat.\"

(5) Az Ltv. 24. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
	\"(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott hozzájárulás megadásakor írásban nyilatkozni kell a kutató által megismert személyes adat - kutatás célja szerinti - felhasználásának elfogadásáról, valamint a személyes adatot tartalmazó iratok másolhatóságáról.

	(6) A (2) bekezdés c) pontja alapján végzett tudományos célú kutatás során feltárt személyes adatot tartalmazó iratról az (1) bekezdésben meghatározott védelmi idő lejárta előtt a kutató részére nem anonimizált másolat is kiadható.\"

(6) Az Ltv. a következő 24/A. §-sal egészül ki: 
	\"24/A. § (1) A személyes adatok azonos védelmét biztosító ország kutatója számára tudományos célból, a 24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idő lejárta előtt is engedélyezhető a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag kutatása, feltéve, hogy a 22. § (1) bekezdésében meghatározott 30, illetőleg 15 év már eltelt. A kutatás akkor engedélyezhető, ha
	a) a személyes adatok azonos védelmét az adott országot illetően az igazságügy-miniszter az adatvédelmi biztossal egyetértésben megállapítja;
	b) a kutató bemutatja a Magyar Tudományos Akadémia kutatási téma szerint illetékes bizottságának vagy intézetének - a kutató részletes kutatási terve alapján megadott - támogató állásfoglalását és írásos nyilatkozatban vállalja, hogy a megismert és kigyűjtött személyes adatokat országa adatvédelmi szabályai szerint kezeli és használja fel. 
	(2) Az (1) bekezdés szerint engedélyezett kutatás során feltárt iratok másolhatóságát illetően a 24. § (6) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. 
	(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy személyes adatot tartalmazó levéltári anyag másolatának - a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatása céljából - külföldi tudományos intézmény részére, a 24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idő lejárta előtt történő átadása tárgyában adatvédelmi szerződést kössön. 
	(4) A (3) bekezdésben meghatározott adatvédelmi szerződésen alapuló adattovábbítást - a 24. § (1) bekezdésében foglalt védelmi idő lejártáig - az érintett, illetőleg annak halálát követően bármely örököse vagy hozzátartozója megtilthatja. A tiltakozási jog gyakorlásával kapcsolatos eljárás szabályait a művelődési és közoktatási miniszter állapítja meg.\"

(7) Az Ltv. 30. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki: 
	\"A törlés elrendelésével egyidejűleg kezdeményezi a levéltári anyag védetté nyilvánítását.\" 

(8) Az Ltv 30. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
	\"A költségvetési támogatás a pártok által fenntartott nyilvános magánlevéltárakat is megilleti.\"

(9) Az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe  a következő rendelkezés lép:
	\"(2) A védett levéltári anyaggá nyilvánítást a tulajdonos, illetőleg a tulajdonos egyetértésével bárki kezdeményezheti bármely közlevéltárnál vagy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál. Nincs szükség a tulajdonos hozzájárulására, ha a védetté nyilvánítás a 30.§ (3) bekezdése vagy a 34. § alapján történik.\"

(10) Az Ltv. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyúttal a jelenlegi (2) - (3) bekezdésének számozása (3) és (4) bekezdésre változik:
	\"(2) Ha az (1) bekezdésben felsorolt iratokat a tulajdonos külföldre kívánja vinni, köteles azt bármely közlevéltárnak bemutatni. A közlevéltár, ha álláspontja szerint a bemutatott irat maradandó értékűnek minősül, kezdeményezi annak védetté nyilvánítását.\"

(11) Az Ltv. a következő V/A. fejezettel egészül ki:

		\"V/A. fejezet
		A levéltárak költségvetési támogatásával összefüggő egyes kérdések
			
	34/A. § 	(1) A közlevéltárakban őrzött levéltári anyag évi 2 %-ának átvizsgálásához, a szükséges selejtezés elvégzéséhez és a 13. § f) pontjában meghatározott biztonsági másolatok elkészítéséhez, valamint a veszélyeztetett állapotú iratok, illetőleg a bennük lévő információk tartós megőrzését szolgáló egyéb teendők ellátásához szükséges pénzügyi feltételeket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésű költségvetési előirányzatából kell biztosítani. 
	(2) Az (1) bekezdésben meghatározott előirányzat közlevéltárak közötti elosztásáról a Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázat kiírásával gondoskodik. A pályázat kiírásának, elbírálásának és az előirányzat felhasználásának szabályait a művelődési és közoktatási miniszter állapítja meg. 
	(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok ellátásának személyi, tárgyi és technikai feltételeit legkésőbb 2000. december 31-éig kell megteremteni. 

	34/B § A 17. § (2) bekezdésében felsorolt feladatok elvégzéséhez szükséges költségvetési előirányzatot a Magyar Országos Levéltár éves költségvetésének elkülönített tételeként kell meghatározni. 

	34/C. § 	(1) A nyilvános magánlevéltárak költségvetési támogatására szolgáló költségvetési előirányzatot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzataként kell évente meghatározni. 
	(2) A nyilvános magánlevéltárban őrzött anyag 1 folyóméterére vetített költségvetési támogatás mértéke nem lehet kevesebb, mint az általános levéltárakban őrzött anyag l folyóméterére az adott költségvetési évet két évvel megelőző esztendőben jutó működési kiadás - intézményi működési bevételekkel csökkentett - összegének 25 %-a.  
	(3) Az (1) bekezdés szerinti előirányzat nyilvános magánlevéltárak közötti elosztásának rendjét a művelődési és közoktatási miniszter állapítja meg. 
	34/D. § 	Az általános levéltárak esetében a 15. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti raktárak kialakítását a Kormány által jóváhagyott fejlesztési program segíti. A fejlesztési programot a művelődési és közoktatási miniszter 1998. június 30-áig terjeszti a Kormány elé.\" 

(12) Az Ltv. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
	\"(5) Felhatalmazást kap a művelődési és közoktatási miniszter, hogy rendeletben szabályozza a maradandó értékű magániratok védetté nyilvánítására vonatkozó eljárást, a 23. § (3) bekezdésében meghatározott kuratórium működését, továbbá - az igazságügy-miniszterrel együtt - az eredeti köziratot helyettesítő másolat készítésének rendjét, a 	levéltári szakfelügyelet és a levéltári szakmai testületek működését, valamint a levéltári anyag külföldre vitelét.\"

(13) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Ltv. 6. §-a (1) bekezdésének első mondatában a \"művelődési és közoktatási miniszter\" szövegrész helyébe a \"Művelődési és Közoktatási Minisztérium\" szövegrész, 8. §-ának b) pontjában a \"Magyar Országos Levéltár\" szövegrész helyébe a \"szakfelügyelők\" szövegrész,  10. §-ának (1) bekezdésében az \"Egységes iratkezelési szabályzatot\" szövegrész helyébe az \"Iratkezelési mintaszabályzatot\" szövegrész,  10. §-ának  (4) bekezdésében az \"Az (1)-(2) bekezdésben\" szövegrész helyébe az \"A (2) bekezdésben\" szövegrész, 10. §-a (5) bekezdésének utolsó mondatában a \"művelődési és közoktatási miniszter\" szövegrész helyébe a \"Művelődési és Közoktatási Minisztérium\" szövegrész, 30. §-ának (4) bekezdésében a \"külön jogszabályban meghatározott\" szövegrész helyébe \"a 34/C. §-ában foglaltak szerinti\" szövegrész, 33. §-ának (1) bekezdésében a \"művelődési és közoktatási miniszter\" szövegrész helyébe a \"Művelődési és Közoktatási Minisztérium\" szövegrész, valamint 34. §-ának (1) bekezdésében a \"valamely jelentős közéleti személyiség\" szövegrész helyébe \"a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életben jelentős szerepet betöltött személyek\" szövegrész lép.

(14) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Ltv.  9. §-ának (4) bekezdése és 10. §-ának (2) bekezdésében a \"valamint az állami intézmények és a helyi önkormányzati intézmények\" szövegrész hatályát veszti.

103. §

A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 4.§-a (1)bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
\"k) a régészeti lelőhelyek és környezetük megóvása és feltárása,\"


Hatályon kívül helyező rendelkezések

104. §

(1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti 
a) a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény, 
b) a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. törvényerejű rendelet, 
c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló, többször módosított 1991. évi XX. törvény 112., 122-125., 127. §-ai, 
d) az Ltv.  9. §-ának (4) bekezdése, továbbá 10. §-ának (2) bekezdésében a \"valamint az állami intézmények és a helyi önkormányzati intézmények\" szövegrész,
e) a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 17/1976. (VI.7.) MT rendelet, 
f) a művelődési otthonokról szóló 3/1979.(I.20.)MT rendelet,
g) a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról rendelkező 1035/1976.(XI.13.) Mt.h.  határozat, valamint a módosításáról rendelkező 23/1982. (V. 24.) MT. rendelet 5. §-a és a 44/1990. (III. 13.) MT. rendelet 18. §-a (2) bekezdésének d.) pontja,
h) a helyi önkormányzatok egyes szerveinek és a köztársasági megbízottaknak a közművelődési, közgyűjteményi, művészeti, továbbá más kulturális tevékenységekkel kapcsolatos államigazgatási feladat- és hatásköreiről szóló 20/1992.(I.28.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése, 3. §-a (1) bekezdésének b)-c) és e) pontja, (2) bekezdésének c)-g) és i) pontja, 
i) a művelődési otthonokról szóló 1/1979.(I.20.)KM rendelet,
j) a könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről szóló 5/1978. (XII.2.) KM rendelet.

(2) A törvény II. részének hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet, valamint a módosításáról rendelkező 1975. évi 6. törvényerejű rendelet, és az 1981. évi 19. törvényerejű rendelet,
b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló, többször módosított 1991. évi XX. törvény 126. §-a, 
	c) az országos múzeumok felsorolásáról szóló 1032/1981. (X. 30.) Mt.h. határozat, valamint a módosításáról rendelkező 31/1989. (XII. 22.) MT. rendelet és az 1022/1991. (V. 23.) Korm. határozat.


Melléklet az 1997. évi  .... törvényhez



Az országos múzeumok és felügyeleti szerveik felsorolása


Budapesti Történeti Múzeum				Budapest Főváros          									Önkormányzata
Hadtörténeti Múzeum					Honvédelmi Minisztérium
Iparművészeti Múzeum					Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Közlekedési Múzeum					Közlekedési, Hírközlési és 								Vízügyi Minisztérium	
Magyar Nemzeti Galéria					Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Magyar Nemzeti Múzeum				Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Magyar Természettudományi Múzeum		Művelődési és Közoktatási
								Minisztérium
Mezőgazdasági Múzeum					Földművelésügyi 
Minisztérium
Néprajzi Múzeum						Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Országos Műszaki Múzeum				Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Petőfi Irodalmi Múzeum					Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 		Népjóléti Minisztérium
Könyvtár és Levéltár				
Szabadtéri Néprajzi Múzeum				Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium
Szépművészeti Múzeum					Művelődési és Közoktatási 								Minisztérium


I N D O K O L Á S

A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényhez

Általános indokolás

I. részhez

A törvény kezelhetősége érdekében meghatározza a törvényben használt fogalmakat és alapelveket. A tervezet által kijelölt célok, valamint a törvény hatálya bemutatja azt a szerteágazó kulturális területet, amelyre vonatkozóan szabályoz a törvény-tervezet. 

II. részhez

Hazánkban 1881-ben fogadták el a műemlékek fenntartásáról szóló törvényt, amely az ingatlan műemlékeket a törvény védelme és a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá helyezte. E törvény hiányossága volt, hogy hatálya nem terjedt ki a történeti, művészeti vagy tudományos értékű ingó javakra. Ez utóbbi-ak védelmére vonatkozó első átfogó rendelkezést az 1929. évi XI. tc. tartalmaz-za. Az 1922. évi, a nemzeti nagy közgyűjteményekkel foglalkozó törvény útján létrehozott Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsára bízta az 1929. évi XI. tc. hatálya alá tartozó múzeumok, könyvtárak és levéltárak felügyeletét is. Az 1929. évi törvény a Tanácsot további központi hatáskörökkel ruházta fel: az ásatások engedélyezése és ellenőrzése, a kincsleletek közgyűjteménybe való elhelyezése, az ingó műemlékek védetté nyilvánítása, az ingó kulturális javak külföldre vitelének engedélyezése, az elővásárlási jog gyakorlása. 

Ennek a törvényalkotási folyamatnak eredményeként Magyarországon az ingó és ingatlan kulturális örökség védelme - az általános európai gyakorlattól eltérően - különálló törvények hatálya alá került, és ezzel együtt az ingó kulturális javak általános védelme törvényileg és közigazgatásilag is szorosan kapcsolódott a múzeumügyhöz. A kulturális örökség különböző részeire vonatkozó törvényeket a múzeumokról és a műemlékekről szóló 1949. évi 13. tvr. helyezte hatályon kívül. Az ezt követő jogszabályok különböző törvények védelme és két különböző tárca felügyelete alá helyezte a műemlékeket és az ingó kulturális javakat. 

A magyar jogrendszerben már 1881 óta folyamatosan léteznek a kulturális javak (és az ennek megőrzésével, védelmével foglalkozó intézményeknek) hol tágabb, hol szűkebb körét átfogó, a maguk idejében korszerűnek mondható jogszabályok. A terület utolsó átfogó szabályozását a múzeumokkal, a muzeális emlékek védelmével, valamint a kulturális örökség védelme feladatkörének jelentős részével a jelenleg hatályos, többször módosított 1963. évi 9. tvr., (a továbbiakban: Mtvr.), valamint az annak végrehajtására kiadott, ugyancsak többször módosított 2/1965. (I. 8.) MM sz. rendelet, és a hozzájuk csatlakozó ügyrendi és nyilvántartási szabályzat jelentette. E jogszabályok lényegében egységes elvek szerint, egységes keretbe foglalva kezelik a magyar múzeumügyet. Ugyanakkor nagyot léptek előre a szervezeti és finanszírozási decentralizálás útján: a szakigazgatás és az államigazgatás egymáshoz rendelésével önálló megyei múzeumi szervezeteket hoztak létre. A főbb szakmai kérdésekben továbbra is megőrizték a művelődési miniszter döntési jogát: pl. a közgyűjtemények alapításában, elnevezésében, átszervezésében, a gyűjtőkörök és gyűjtőterületek kijelölésében, a muzeális gyűjtemények egységes kezelésének, nyilvántartásának szabályozásában, a műtárgyak és a régészeti területek védetté nyilvánításának kérdésében, a műtárgyak külföldre vitelének engedélyezésében. 

Az 1980-as évek végétől kezdődő magyarországi nagyjelentőségű társadalmi, politikai és gazdasági változások a muzeális emlékek védelmének, a múzeumok működésének újragondolását, továbbá a kulturális örökség védelmének jogi újraszabályozását követelték meg. 

Az Mtvr. lényegében nem tért ki a kulturális tárgyi örökség tulajdoni kérdéseire, hiszen e javakat állami, ill.  társadalmi tulajdonként értelmezte, bár elismerte a magántulajdon létét. 

Az Mtvr. rendelkezései nincsenek összhangban \"A helyi önkormányzatokról\" szóló 1990. évi LXV., \"Az egyes állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról\" szóló 1991. évi XXXIII., \"A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint az egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről\" szóló 1991. évi XX. törvények rendelkezéseivel, az Alkotmány és a Ptk. módosításaival.

Az Mtvr. nem határozta meg a védettség egységes kritériumrendszerét, a műtárgyak védetté nyilvánítása a kijelölt országos múzeumokban szakáganként, egymástól függetlenül folyt. 

A kulturális örökség egészén belül jelentősen megnőtt a régészeti lelőhelyek és leletek veszélyeztetettsége a jelentős környezet átalakítással járó építkezések, az illegális ásatások és leletgyűjtések, valamint a leletekkel való illegális kereskedelem ugrásszerű növekedése következtében.

A korábban többnyire állami tulajdonban lévő földterületek magánkézbe kerültek, így a régészeti lelőhelyekkel és leletekkel sokkal többen kerülnek közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentőségének növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása is a régészeti tevékenység újraszabályozását kívánja. A nagyszabású építkezések következtében a régészeti szakhatósági tevékenység jelentősége megnőtt, és az építkezésekhez kapcsolódó leletmentések végzésének és finanszírozásának módja is új jogi rendezést kíván.

Az Mtvr. nem rendelkezik a jogellenesen behozott javakkal kapcsolatos teendőkről, a nemzetközi egyezményeknek és jogszabályoknak megfelelő visszaszolgáltatási kötelezettségekről. 

Az utóbbi években az egyes országok közötti határok könnyebb átjárhatóságával, a pénzügyi szemlélet előretörésével, az infláció növekedésével, a műtárgyakkal összefüggő bűnözés minőségi és mennyiségi változásával fokozódott a kulturális tárgyi és régészeti örökség veszélyeztetettsége is. E fokozottabb veszélyt elsősorban az illegális műkincs-kereskedelem megélénkülése és az ezzel összefüggő bűncselekmények nagyarányú növekedése jelenti a kulturális tárgyi és régészeti örökség számára.

Az új törvény megfogalmazása során egyrészt meg kell őrizni a magyar múzeumügy sok évtizedes története során kikristályosodott értékeket:

Ě	a múzeumokban és az intézményeken kívül bármely tulajdonformában lévő, a védendő értékeket egységesen kezelő átfogó szemléletet, 
Ě	a különböző tulajdonformák közérdekből történő korlátozhatóságának elismerését, 
Ě	a terület egységes szakmai felügyeletét a művelődési és közoktatási miniszter irányítása alatt, 
Ě	azon elvet, hogy a szabályozás kiemelten foglalkozzék a védelem intézményrendszerével: a múzeumi hálózattal.

Másrészt az eddigieknél jóval nagyobb mértékben kell figyelembe venni a különböző nemzetközi egyezmények rendelkezései következtében Magyar-országra háruló jogi kötelezettségeket. Ezen elvek és normák rendelkezései és szelleme be kell, hogy épüljön a nemzeti törvényhozásba, valamint segítse a kulturális javak védelmében - sokszor ellenérdekelt - államok együttműködését. 

A kulturális javak védelmére vonatkozó jogszabályokat több UNESCO és Európa Tanácsi okmány tartalmazza: az 1954. évi Hágai, az 1970. és 1972. évi Párizsi Egyezmények (mindhármat kihirdették tvr. formájában Magyarországon), valamint az 1995. évi UNIDROIT Egyezmény, továbbá tíz Ajánlás. Fontos dokumentum az Európa Tanács 1992-ben Magyarország által is aláírt un. Máltai Konvenciója (A régészeti örökség védelméről).

Mindezeken túlmenően, mivel hazánk az Európai Unió teljes jogú tagságára törekszik, jogrendszerünket az Európai Unió jogszabályaival harmonizálni kell. Az 1994. évi I. törvény az Európai Megállapodás kihirdetéséről, Magyar-országnak mint társult országnak az EU jogszabályaihoz való közelítést előírja. Az Európai Megállapodás 35. cikke kimondja, hogy az áruk szabad mozgását illetően \"A Megállapodás nem zárja ki az importra, exportra és tranzit árukra olyan tilalmak és korlátozások alkalmazását, amelyek indokoltak... \" \"...a művészeti, történelmi és régészeti jellegű nemzeti értékek védelme ...\" alapján. Ezt a fajta tilalmat és korlátozásokat, ill. ennek szabályozását három EU jog-szabály tartalmazza: a Tanács 3911/92/EGK rendelete a kulturális javak export-járól, a Tanács 93/7/EGK irányelve a tagállamok területéről jogellenesen elszál-lított kulturális javak visszaszolgáltatásáról, valamint a kulturális javak exportjá-ról szóló rendelet végrehajtásáról intézkedik a Bizottság  752/93/EGK rendelete. 

III. részhez

Az információs társadalom és a demokratikus jogállam működésének egyik alapfeltétele, hogy az információk szabadon áramoljanak, és azok illetve a könyvtári dokumentumok bárki számára hozzáférhetőek legyenek. 

Mindig is a könyvtár volt az az intézménytípus, amelyben dokumentumokat és információkat gyűjtöttek, feltártak, rendszereztek és szolgáltattak. Felbecsül-hetetlen nemzeti értékeket, az egyetemes kultúrához kapcsolódó dokumentu-mokat, gyűjteményeket őriznek könyvtáraink.  Mind a múlt, mind a jelen és a jövő társadalmának működését meghatározza a korszerű könyvtári ellátás biztosítása. A könyvtári ellátásnak segítenie kell az oktatásügy egészét, a kutatásfejlesztést, a közművelődést, a kikapcsolódást, a művészeti életet, a gazdaságot. A könyvtári ellátás fenntartása és fejlesztése tehát az állampolgár és a társadalom egésze szempontjából is szükséges, ezért a könyvtári és informáci-ós szolgáltatások kiemelt állami fenntartása  stratégiai jelentőségű.

A könyvtári és könyvtári információs rendszer a nemzeti információs rendszer része, fejlődését meghatározza az elektronizáció, a számítás és kommunikáció-technika fejlődése, a globális, elektronikus vagy digitális és virtuális könyvtár kialakulása. A könyvtári hálózatra alapozva lehet kiépíteni az ország minden települését magába foglaló egységes informatikai rendszert, amely az oktatási-kulturális célokon túl a gazdasági és társadalmi felzárkóztatás elengedhetetlen eszköze.

Az új törvény történeti előzménye hazánkban a  XIX. századra nyúlik vissza. Az 1897. évi XLI. törvény \"A nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló köteles példányainak beszolgáltatásáról\" szólt. 1929-ben lépett hatályba a XI. törvény \"A múzeum, könyvtár, és levéltárügy némely kérdéseinek ren-dezéséről\". Az 1956. évi szabályozás után 1976-ban lépett hatályba a 15. sz., még ma is érvényben lévő törvényerejű rendelet és ennek végrehajtási rendelete (17/1976. (IV.7.) sz. Minisztertanácsi rendelet), valamint 1978-ban a kulturális miniszter 5. sz. rendelete. Ezek határozták meg a könyvtárak feladatait, a könyv-tári szolgáltatásokat, tevékenységeket, a könyvtári együttműködést, a könyvtári állomány védelmét; rendelkeztek a nemzeti könyvtár, a felsőoktatási könyvtá-rak, a közművelődési, a szak és az iskolai könyvtárak feladatairól, a könyvtárak fenntartásáról és felügyeletéről, a könyvtári rendszer szervezetéről és műkö-déséről. 

A hatályos szabályozást erőteljesen meghaladták mind a társadalmi, mind a szakmai változások. 

Az újraszabályozásnak egyrészt azt kell rögzítenie, hogy az állampolgár milyen módon juthat hozzá információhoz és könyvtári dokumentumokhoz, másrészt azt, hogy az állami, az önkormányzati szervek, a gazdasági és az egyéb szervezetek által fenntartott könyvtárak milyen feltételek és szabályok szerint végezzék nyilvános könyvtári tevékenységüket.

Az új törvény megalkotását az is indokolja, hogy az elmúlt években több olyan törvény született, amely érinti a könyvtárügyet. Ilyen a közoktatási, a felsőoktatási, az adatvédelmi, az önkormányzati, a hatásköri, az államháztartási, a közalkalmazotti, valamint a nemzetiségi és etnikai törvények hatálybalépése.

A törvény megalkotásának szükségességéről a 1062/1996.(VI.4.) kormány-határozat rendelkezik. A kormányprogramnak megfelelően  a kormány 1996. évi munkaterve előírta a könyvtári törvény tervezetének elkészítését.

Mivel hazánk az Európai Unió teljes jogú tagságára törekszik, jogrendszerünkbe be kell építeni más nemzetközi egyezmények előírásait is, és velük harmonizá-cióra kell törekednünk, nemcsak jogi, hanem könyvtár szakmai kérdésekben is.

Fontosabb nemzetközi egyezmények: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ Közgyűlés, 1948. 22. cikkely), a Gazdasági, Szociális, Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ENSZ Közgyűlés, 1966. 2200. határozat), az UNESCO manifesztuma a közművelődési könyvtárakról (1994.). Az EU doku-mentumok közül az Európai Közösségek (később: Európai Unió) Bizottsága (Commission), Tanácsa (Council) és az Európa Parlament könyvtárakat érintő, illetve a könyvtárüggyel érintkező javaslatait, tanulmányait kell számba ven-nünk. Ezek: Az európai szakinformációs piac fejlesztéséről kidolgozott program (Európa Parlament, l984.), A könyv: Európa kulturális életének vitathatatlan része (EU Bizottság, 1989.), A könyvtárközi kölcsönzés és a szerzői jogok (EU Bizottság, 1992.), A copyright és más kapcsolódó jogok (EU Bizottság, 1993.), A könyvtári törvénykezés reformja Közép-Európában (EU Tanács,1996).

Az Alkotmány felsorolja az alapvető jogokat, amelyek közül leginkább a következők érintik az állampolgárok jogait a könyvtári ellátás keretében: a közérdekű adatok megismerésének joga; a nemzeti és etnikai kisebbségek joga saját kultúrájuk ápolására, anyanyelvük használatára, az anyanyelvű oktatásra; a művelődéshez való jog; a tudományos és művészeti élet szabadságának  joga.

Tehát törvényi szintű szabályozásra van szükség és e törvénynek rendelkeznie kell :
Ě	az állampolgárok információhoz, művelődéshez, kikapcsolódáshoz való jogának érvényesítése érdekében szükséges nyilvános könyvtári feladatokról,
Ě	a nyilvános könyvtárak megfelelő működési feltételeit biztosító fenntartói feladat- és hatáskörökről,
Ě	a nyilvános könyvtárak és fenntartóik feladatellátási kötelezettségeinek teljesítését lehetővé tevő pénzügyi feltételekről,
Ě	a könyvtárak információs-technológiai fejlesztésének pénzügyi lehetőségeiről,
Ě	azoknak a könyvtári és információs szolgáltatásoknak a finanszírozásáról, amelyek  üzleti alapon nem működhetnek,
Ě	a könyvtárak rendszerként való működését szolgáló szakmai feladatokról,
Ě	a könyvtári ellátáshoz szükséges kötelespéldány-szolgáltatásról,

Az új törvény megfogalmazása során meg kívánjuk őrizni mindazon értékeket, amelyek a magyar könyvtárügy sok évtizedes története során kialakultak.

Ugyanakkor a törvény lehetőségeivel nem csupán megtartani, de fejleszteni is kívánjuk a hazai könyvtári ellátást.

IV. részhez

A közművelődés XIX. századi eszméjét a felvilágosodás és reformkor ember- és társadalom-jobbító törekvéseit formálták a századvég- és századfordulóra általánosan elfogadott elvvé. Erre az időszakra kiépült a társadalmi haladást elősegíteni szándékozó művelődési folyamatok szervezeti-intézményi  háttere is: jelentős nemzeti összefogás eredményeként Széchenyi, Kölcsey és a negyvenes évek szellemi programját Eötvös József  teljesítette ki. A század utolsó harmadában kezdődött meg s ment végbe a köz- és felsőoktatás, valamint az iskolán kívüli művelődési folyamatok elkülönülése, a természet- és társadalomtudományi szervezetek, valamint a kultúra ma is létező típusú közintézményeinek megalapítása.

A XX. században a közösségi művelődést mindvégig egyidejűleg jellemezték a múlt hagyományainak megőrzését képviselő s az új, társadalmat formálni és megváltoztatni  kívánó szocio-kulturális irányzatok, az eszméket kisajátító és e szellemi kisajátítás ellen fellépő mozgalmak, valamint a minden mozgalomtól független értékalkotó és átörökítő művészeti és tudományos-ismeretterjesztő tevékenységek. A művelődés intézményrendszere kialakult majd átalakult, s összességében mindezen heterogenitás és ellentmondásosság  az ország kulturális életének gazdagító eleme, sőt, külső szemlélők számára egy különleges közösségi kultúra elismert jellegzetességévé vált, melynek nemzeti sajátosságú elemei más-más európai országokban külön-külön lelhetők fel.

A közművelődés törvényi szabályozása a piaci viszonyokhoz kettős módon viszonyul: figyelembe veszi a piaci viszonyok létét és esetleges hasznát annak érdekében, hogy a fentiekben felsorolt, súlyos szocio-kulturális aspektusokat felölelő  terület - mint alapvetően nem-piaci tevékenységkör - a lakosság minél nagyobb része számára elérhető maradjon. A jogszabály irányultsága közvetlenül természetesen bizonyos kulturális értékek, jogok és kötelezettségek körének szabályozása, áttételes hatása azonban ennél szélesebb körű.

A szakterület szabályozására már a klebersbergi időszakban kísérletet tettek, tényleges kodifikálása azonban csak az 1970-es években történt meg, melynek eredménye a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény. A korábbi hagyomá-nyokra építő jogszabálynak azonban nemcsak súlyos ideológiai ballasztja, de a társadalom megváltozott közigazgatási és gazdasági szerkezete miatt is, de facto részben már jóval 1990 előtt, s a rendszerváltást követően de jure is túlhaladottá vált.

A közművelődésre vonatkozó szaktörvényi rész megalkotása az Országgyűlés és a Kormány tartó jogszabály-megújító, deregulációs munkájának egyik fontos eleme. A szakterület alacsonyabb szintű jogszabályainak döntő részét - az idő-közben megváltozott politikai-társadalmi környezet változásával összhangban lehetett módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. A közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény hatályon kívül helyezése e terület újraszabályozásával oldható meg tekintettel arra, hogy a ténylegesen önszerveződő szervezetek által képviselt társadalmi igény, a több-ezres intézményrendszer működőképessége továbbra is biztosított legyen.

A közművelődés területén tényleges feladat-meghatározó jogszabályok a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ában a települési önkormányzat feladatának jelöli meg - mint közszolgálati feladat - a közösségi tér biztosítását, valamint a közművelődési tevékenység támogatását, s e célból a 9. §-ban lehetővé teszi önkormányzati intézmény, vagy más szervezet alapítását. Ez utóbbiak közül az intézmény alapítását ugyanezen jogszabály 10. § g) pontja a képviselőtestület hatáskörébe utalja.

A helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 107. §-ában - az önkormányzat művelődési és igazgatási feladatai között a település önkormányzatának kötelező erővel rendeli el a közművelődési tevékenység és szolgáltatások közösségi színteréül szolgáló hely biztosítását. E tevékenység helyi irányítási és ellenőrzési feladatait valamint az e célokat szolgáló, önkormányzati intézmények és egyéb szervezetek tekintetében ugyanezen törvény 111. §-a a képviselőtestület illetőleg a közgyűlés feladat- és hatáskörébe utalja.

A törvény 122. §-a a közművelődés központi ágazati irányítását szabályozza, melyet ennek megfelelően a művelődési és közoktatási miniszter lát el, akinek erre vonatkozó hatásköre kiterjed a törvény alá tartozó közművelődési tevékeny-ségre, függetlenül attól, hogy a tevékenységet folytató közművelődést szolgáló intézmény milyen szervezetben, illetőleg szervezeti alárendeltségben működik.

Európa nyugati részén a nem-iskolarendszerű művelődési tevékenységek a XIX. századtól döntő részben szociális indíttatású, esélynövelő és esélyegyenlőség-javító célzatú felnőttoktatási kezdeményezések voltak, pl. a dán és a skandináv népfőiskolai mozgalom, valamint az angliai, francia munkás-felnőttképzés. A magyar kultúra ápolása s ezen belül a műveltség emelése a nemzet felemelke-désének volt egyik meghatározó eszköze, mely utóbbit a \"közművelődés\" fogalmába foglalta össze nyelvünk. Később, az iparosodás és a mezőgazdaság fejlődése nálunk is indukált felnőttoktatási tevékenységeket, melyek a mind-végig - a dolgozók iskolarendszerű oktatása kivételével - a közművelődés fogalomkörében maradtak. 

Más országokban a felnőttoktatási intézmények tevékenységi köre bővült szabadidős művelődési tevékenységekkel, melyek életkortól függetlenül érintették a lakosságot. A német népfőiskolák gyermektanfolyamokat is szerveznek - ám önmeghatározásuk szerint - mégis \"felnőttoktatással\" foglalkoznak. A felnőttoktatási aspektus dominanciájának megfelelően ezen országokban a művészet-befogadói, illetve a nemhivatásos művészeti tevékenységek aránya a tanfolyamokhoz képest elenyésző.

Az 1980-as évektől kezdve a súlyosbodó gazdasági körülmények következtében erőteljesen megváltozott Magyarországon a lakosság napi tevékenység-szerke-zete. Az időmérleg-felmérések napi 10¦13 órás munkaidő-ráfordítást mutattak ki. Nagymértékben egzisztenciális céloknak rendelődött alá a munkaképes korú népesség szabadidő-felhasználása is. A művelődésre fordított idő csökkent és az egyéni kulturális szokások is megváltoztak: a kedvezőtlen körülmények között is modernizálódott a kultúra technikai eszközrendszere és az ország még nyitot-tabbá vált a világ művészeti és tömegkulturális folyamatai iránt. S noha a köz-művelődési tevékenységek között - az említett egzisztenciális okokból eredően - növekedett a nyelvtanfolyamokon, a képesítést vagy oklevelet nyújtó video- és számítógépes, gépírói képzéseken illetve más, a megtérülés reményével végez-hető tanfolyamokon való részvétel aránya, tovább erősödtek a közösséget igénylő, hagyományos kulturális értékeket őrző és megújító tevékenységek, mozgalmak is.

Megmaradt, sőt a gyermek- és ifjúsági korosztály valamint az időskorúak illetve a vidéki Magyarország esetében erősödött az igény a közösségi művelődés különböző formái iránt. 

Annak érdekében, hogy az igazgatás központi, területi vagy helyi szintje közművelődési ráfordítás mellett dönthessen - akár intézményfinanszírozó, akár tevékenység-támogató céllal - elsőrendűen annak meghatározása szükséges, hogy melyek azok a tevékenységek illetve szolgáltatások, amelyek a közművelődést alkotják. Ez a meghatározás ugyanakkor lehetővé teszi az intézmények és társadalmi szervezetek, sőt a lakosság öntevékeny (alkalmi) csoportjai esetében is a tevékenység közművelődési jellegének meghatározását.

A közművelődési folyamatok, tendenciák megítéléséhez szükséges megbízható, értékelhető információkkal, összevethető konkrét adatokkal a művelődési otthon típusú intézményekről rendelkezünk. 1995-ben Magyarországon a 3.125 településen 2.645 művelődési intézmény működött, melyeknek 85-90 %-a önkormányzati fenntartású intézmény volt.

A helyi társadalomban a közösségi művelődés legfontosabb színtere a közművelődési intézmény. Ehhez az intézményi körhöz kötődnek elsősorban a helyi civilszervezetek, ezek az intézmények szolgáltatják a legtöbb esetben a helyi társadalom közéleti hátterét is.

A művelődési otthon típusú intézmények és a hozzájuk kapcsolódó civilszerveződések működési és tevékenységi adatait elemezve a következő jellemző és meghatározó tendenciák állapíthatók meg:

- az intézményekben megvalósuló művelődési tevékenységek és az intézményi közművelődési szolgáltatások különböző típusai iránt az igények az elmúlt években módosultak, mennyiségi és minőségi tekintetben változtak, de a lakossági igény és aktív részvétel sajátos motivációi nem gyengültek. Ennek csak egyik oka az, hogy ezek a művelődési lehetőségek állnak elsősorban rendelkezésre és leginkább elérhetők a községi, de a városi lakosságnak is;

- az intézmények száma stabilizálódni látszik, a fenntartó-működtető tekintetében lassú átrendeződés figyelhető meg, növekedik a társadalmi szervezetek által működtetett intézmények száma;

- az intézményekhez kapcsolódó művelődési tevékenységek adataiból megállapítható, hogy legfontosabb tendencia az, hogy egyidejűleg és az intézményi tevékenység struktúrába egyaránt szervesen illeszkedően érvényesül az értékes hagyományokat ápoló standard tevékenység formák gondozása és a sokféle, változó társadalmi, lakossági igényekhez igazodó - azt befolyásolni akaró - modernizációs törekvés. Stabil az alkotóközösségek, klubok és tagjaik, valamint az ismeretterjesztő programok és résztvevőik száma. Ugyanakkor célirányosabbak és  a változó igényekhez jobban igazodnak az intézményekben szervezett képzési programok, tanfolyamok;

- az intézmények működtetésére fordított önkormányzati támogatások egyenletes növekedése részben ellensúlyozta a tevékenység szinten tartásához szükséges kiadások rohamos növekedését. A lakosságtól származó működési bevétel egyenletesen, de csak kismértékben növekszik, ami az ugyancsak eny-hén csökkenő lakossági látogatottság figyelembevételével jelzi azt, hogy a drágább szolgáltatások növelik a bevételt, de kiszorítják már a közművelődési intézményekből is a kevésbé fizetőképes rétegeket. A lakosságtól származó be-vételek igen mérsékelt emelkedése ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy egyelőre nem várható, hogy a helyi lakosság meghatározó szerepet tud vállalni a gyorsan emelkedő működési költségek kompenzálásában. Az állami hozzájárulás mérté-ke csökkent. Az 1995. évi 250,- Ft/fő központi költségvetési hozzájárulás össze-ge 1997-ben 157,- Ft/fő. Az önkormányzati források és a lakossági \"vásárlóerő\" korlátozottsága, valamint az központi költségvetési hozzájárulás elégtelen aránya együttesen felerősítik azt a folyamatot, melynek során a közművelődés színterei és maguk a tevékenységek egyre kiszolgáltatottabbá, másodrendűbbé válnak és az önfenntartás kényszere tendenciaszerűen végül is a tevékenységek rovására domináns megoldásként az infrastruktúra bérbeadásához vezet. Ezáltal maga az alapfeladat, azaz a közösségi tér funkció szorul háttérbe és kerül ve-szélybe. A színterek pedig elsősorban ott szűnnek meg - főként az amúgyis hát-rányos helyzetű kistelepüléseken vagy egykori ipari körzetekben -, ahol nincs lehetőség az infrastruktúra piaci bérhasznosítására. Így e települések lakosainak ellátása halmozottan romlik.

A szabályozás célja, hogy a hatályos jogszabályi környezetet kiegészítve, illetőleg ahhoz illeszkedve  meghatározza az állam és az önkormányzatok közművelődési feladatait az önkormányzati autonómia és a társadalmi szektorsemlegesség csorbítása nélkül. Ugyanakkor a nemzetközi kötelezettségvállalások jogszabályi megvalósulásaként biztosítja \"a kulturális értékekhez való hozzáférést\", illetve \"a kultúra megőrzését, fejlesztését és terjesztését\" (1976.évi 9. tvr.  15. cikk 2. bek.). A megújuló társadalmi viszonyok és feltételek, a modernizációs folyamatok figyelembe vételét a törvény az állandó kulturális jogok és értékek biztosításának nyitott, többtényezős feladatellátási lehetőségével garantálja.

Ezen kötelezettségek teljesíthetősége, illetve e jogok érvényesíthetősége érdekében a törvény meghatározza a közművelődés finanszírozásában az állami hozzájárulás mértékét és módját.

VI. részhez

A kulturális terület legmeghatározóbb intézményeiben foglalkoztatottak alkalmazásához szükséges egy egységes szempontrendszer kialakítása, amely garantálja e területen dolgozók számára a foglalkoztatás biztonságát, s ugyanakkor azt is hogy a kulturális alapellátást igénybe vevők magasabb és egységes színvonalú szolgáltatáshoz jussanak. 

VII. részhez

A hatályba léptető és vegyes rendelkezések mellett e rész tartalmazza a közira-tokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) módosítását. Az Ltv. módosítására elsősorban a Kormány és a szakszervezetek közötti hároméves megállapodás alapján, a levéltári tevékenység finanszírozását illetően kerül sor. E szabályokat az Ltv. új 34/A-D §-ai rögzítik. 

A közlevéltárak anyagában folytatható kutatás szabályainak módosítására, illetve kiegészítésére az adatvédelmi biztos 1996. december 31-én, a náci korszak zsidóüldözéseivel kapcsolatos, személyes adatot tartalmazó iratok mikrofilmre vétele és a jeruzsálemi Yad Vashem Archívumba továbbítása tárgyában kiadott ajánlása alapján teszünk javaslatot.

Az Ltv. hatályosulásának eddigi tapasztalatai alapján vált szükségessé a köziratok kezelésére vonatkozó szabályok kiegészítése, illetve módosítása (9/A §, 10. §). Az egyéb módosításokat a kulturális javak védelmére vonatkozó szabályokkal való összhang megteremtése érdekében kezdeményezzük.

Részletes indokolás 

A 6-7. §-hoz

A törvény - a muzeológia és a régészettudomány elméleti eredményeit felhasz-nálva - korszerű, átfogó, ugyanakkor pontos, a jogalkalmazók által egységesen értelmezhető meghatározást ad a védelem elsődleges alanyairól: a kulturális javakról mint múltunk és jelenünk megismerésének pótolhatatlan forrásairól, nemzeti és egyetemes kulturális örökségünk elválaszthatatlan összetevőiről.

Különös veszélyeztetettségükre való tekintettel a törvény kiemelten foglalkozik a régészeti örökség védelmével.

Megfogalmazza az államnak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, gazdasági és társadalmi szervezeteknek - a fenti javakkal kapcsolatba kerülő minden állampolgárnak - ezen értékekkel szembeni kötelezettségét, de ezekkel összefüggő jogait is (elsősorban a tulajdonformától független, széleskörű és nyilvános hozzáférhetőség jogát, ill. a tudományos kutatás szabadságának e területen is megjelenő követelményét).

Annak érdekében, hogy a szóban forgó, a nemzet egészének közös szellemi örökségét képező értékek egyenlő hozzáférhetőségét és tudományos, ill. közművelődési célú hasznosítását a jövőben is folyamatosan biztosítani lehessen, a törvény kimondja a felhasználás (az adatfelhasználásra is kiterjesztett) kisajátításának, monopoli-zálásának tilalmát; e javak tulajdonosai és kezelői tehát ilyen jogi elkötelezettséget semmilyen formában nem vállalhatnak.

Kulturális javaink történelmi okokból különböző országok területén is találhatóak. Védelmük érdekében a törvény kimondja az állam együttműködési kötelezettségét más államokkal, nemzetközi szervezetekkel. A magyar állam figyelembe veszi más államok e téren jelentkező érdekeit, ugyanakkor arra törekszik, hogy a területéről törvénytelen módon elszármazott javak visszakerüljenek eredeti tulajdonosukhoz.

A törvény utal a kulturális javaknak (különösen legkiemelkedőbb nemzeti ereklyéinek és műkincseinek, valamint az őket magukba fogadó épületeknek, területeknek) rendkívüli, ill. szükségállapot, természeti katasztrófa, vagy fegyveres összeütközés idején történő megkülönböztetett védelmére. Erre az e tárgyban 1954. május 14. napján Hágában kelt (Magyarországon az 1957. évi 14. tvr-rel kihirdetett) nemzetközi egyezmény, a polgári védelemről szóló 1996. évi XXVII. tv., ill. a végrehajtásról kiadott 196/1996. (XI.22.) Korm. rendelet előírásainak megfelelően kerül sor.

A 8. §-hoz

Abból a célból, hogy az ország területén utódaink számára épségben meg-őriztessenek és a köz számára hozzáférhetők legyenek, a kulturális örökség  pó-tolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű elemeit különleges védelemben kell részesíteni. Ennek nemzetközileg is általános, hazánkban is hagyományos módja a tárgyak védetté nyilvánítása. Mivel a muzeális gyűjtemények a fenti céllal jöt-tek létre, az ott őrzött kulturális javak védelmét a múzeumokra vonatkozó előírá-sok biztosítják, a védetté nyilvánítás olyan kulturális javakra vonatkozó, amelye-ket nem őriznek szakmai szabályok betartására kötelezett intézményekben.

Az 1963. évi 9. tvr. értelmében a kulturális javakat az arra kijelölt országos közgyűjtemények nyilvánították védetté. Az egyes védetté nyilvánítási szempontokat nélkülöző, nem nyilvános és széttagolt nyilvántartások következtében senkinek nem volt átfogó ismerete a magyarországi védetté nyilvánított műtárgyállományról. Így a védetté nyilvánítás nem a hazánkban található értékek összességéhez viszonyítva történt, hanem esetenként az illetékes múzeum gyűjtőköre, a muzeológus látóköre alapján. Tág teret kaptak az egyéni kutatási, intézményi, kiállítási, szerzeményezési, tehát a cél szempontjából kevésbé fontos, szubjektív kiválasztási módszerek. E törvény alapján a védetté nyilvánítás kimondása egy központi hatóság által történik, amelynek nyilvántartási rendszere és az általa felkért szakmai testületek összetétele biztosítja az egységes elvek alapján történő tárgyilagos kiválasztást.

Az alkotójuk tulajdonában lévő kulturális javak a szerzői jogi törvény szabályozására tekintettel nem nyilváníthatóak védetté.

A 9. §-hoz

Az 1963. évi 9. sz. tvr. előírta a kulturális javak (muzeális emlékek) bejelentési kötelezettségét. Ezt a jelen törvény nem kívánja fenntartani. Tekintve, hogy pótolhatatlan vagy kiemelkedő jelentőségű kulturális javak nem mindig ismertek, vagy ismeretlen helyen találhatók, ezért védetté nyilvánításukra bárki tehet javaslatot. A bejelentett tárgyak kulturális jelentőségét szakértői munka alapján lehet helyesen megítélni. Az eljárás azért indul hivatalból, hogy csak valóban indokolt esetben folytassák le.
A védetté nyilvánítás jogerőre emelkedése hosszabb időt vehet igénybe, ezért kívánatos, hogy az eljárásba bevont tárgyat addig is az országban tartsuk és épségét megóvjuk.

A 10-11. §-hoz

Az 1963. évi 9. sz. tvr. alapján kialakult gyakorlattal ellentétben kívánatos, hogy a védetté nyilvánítás kimondására csak valóban indokolt esetben kerüljön sor. Korábban előfordult, hogy a tárgyat csupán feltételezés és nem alapos szakértői kutatómunka alapján nyilvánították védetté. Ezért ez a törvény a védetté nyilvá-nítási eljárás időtartamát hosszabban - az államigazgatási eljárástól eltérően - 90 napban határozta meg.

A 12. §-hoz

Az 1969. évi 9. sz. tvr. nem írta elő a védetté nyilvánított kulturális javak közhiteles nyilvántartását és annak hozzáférhetőségét. Mindazoknak, akiknek a kulturális javak védelmével kapcsolatban kötelezettségeik vannak, tudni kell arról, hogy az a műtárgy, amellyel kapcsolatba kerülte védetté nyilvánított-e vagy sem. A nyilvántartás kezelésére természetesen vonatkoznak a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései.

A 13. §-hoz

Az Igazgatóság védetté nyilváníthat gyűjteményt, mint egységes egészet. a védettség a gyűjtemény minden egyes darabjára kiterjed. A védett gyűjteményhez tartozó tárgy bármilyen módon történő elidegenítése csak az Igazgatóság előzetes hozzájárulásával lehetséges.

Az Igazgatóság szakértői vélemény alapján dönt az elidegeníthetőségről. Joga van az ezirányú kérelmet elutasítani, ha az elidegenítés a védett gyűjteményt jelentősen csorbítaná, ill. a védelem indoka jelentősen csökkenne vagy megszűnne. 

Az Igazgatóság védetté nyilváníthat kulturális tárgyegyüttest, mint egységes egészet. A védettség a tárgyegyüttes minden egyes darabjára, illetve elemére kiterjed. A védett tárgyegyüttes bármelyik darabja csak az Igazgatóság előzetes hozzájárulásával idegeníthető el. A fizikailag egybeépített vagy egymáshoz kapcsolódó darabokból, ill. elemekből álló tárgyegyüttes nem bontható meg, annak darabjai nem idegeníthetőek el.

A más jellegű tárgyegyüttesből történő elidegenítést az Igazgatóság megtilthatja, ha az elidegenítéssel a védettség indoka jelentősen csökkenne vagy megszűnne. Az Igazgatóság dönt arról is, ha az elidegeníthető tárgy védettsége megszűnik (vö. 10. §.b.) vagy a tárgy egyedileg védett marad.

A 14. §-hoz

A védett tárgy tulajdonosának kötelezettségeit a törvbényben kell rögzíteni, mivel ez egyben a tulajdonjog gyakorlásának korlátozását is jelenti. A hatósági ellenőrzés módját, a védett tárgyak kiállításának, ill. tudományos kutatásának feltételeit - a tulajdonos érdekeinek figyelembevételével - a miniszter rendeletben szabályozza.

A 15. §-hoz

A tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett - mivel a kulturális javak fennmaradása közérdek - az államnak gondoskodnia kell biztonságukról. Ezért helyezheti el - indokolt esetben - az Igazgatóság a veszélyeztetett kulturális javakat közgyűjteményekben, ez azonban nem jelenet semmiféle \"államosítást\".

A 16. §-hoz

A kedvezmények lehetnek természetbeni vagy pénzbeli juttatások (pl. restaurálás támogatása), ill. adó- és illeték kedvezmény. Ez utóbbit az EU adókedvezmény rendszeréhez hasonlóan kívánjuk kialakítani.

A 17-18. §-hoz

A kulturális javak megőrzéséhez szükséges források hiánya és a háborús pusztítások mellett \"előkelő\" helyet foglal el a kulturális örökséget veszélyeztető tényezők között a műtárgyak \"illegális forgalmazása\". a műtárgyak, régiségek, bármennyire is bőségesen fellelhetők, korlátozott számban léteznek, s a források bizonyos idő múltán kimeríthetőek. Ez növeli értéküket és kelendőségüket. Minthogy a műkincsek vándorlása a kereslet-kínálat törvényszerűségének meg-felelően történik, a törvényesen felállított akadályokat az illegális forgalom hatá-rokat nem ismerve lépi át. Ez az a terület, ahol az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül keveset tehetnek. Ebben az esetben is a gazdag örökséggel ámde kevés gazdasági erőforrással rendelkező országok a legkiszolgálta-tottabbak.

A tiltott kereskedelem a hatvanas-hetvenes években kezdett komoly méreteket ölteni. Ekkor alkotta meg az UNESCO a kulturális örökség védelmét szolgáló második nemzetközi egyezményt, az 1970. évi Párizsi egyezményt, amely a kulturális javak illegális kereskedelmét kívánja visszaszorítani. Ez az Egyez-mény előírja a tagállamoknak, hogy szabályozzák a kulturális javak exportját.

A lopott vagy jogtalanul külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT egyezményt hazánk is aláírta 1995. június 24-én. Az UNIDROIT Egyezmény szigorúbb előírásokat tartalmaz a jóhiszeműség bizonyítására, valamint különleges védelmet nyújt a kulturális javak legveszélyeztetettebb fajtáinak.

Az Európai Unió, amely a tagországok között teljes szabadkereskedelem létrehozása céljából jött létre, megengedi, hogy a tagállamok továbbra is korlátozzák a nemzeti kulturális örökségük részét képező kulturális javak kivitelét országuk területéről saját nemzeti törvényeik szerint (Római Szerződés 36. cikke). Ezeket a nemzeti törvényeket a többi tagállamnak is figyelembe kell venni. Ezen kívül az Európai Unió az európai kulturális örökség védelmében maga is meghatározta azokat a kulturális javakat, amelyek nem hagyhatják el az Unió külső határát.

A 19. §-hoz

A törvény a nemzetközi egyezményekkel és az EU jogszabályokkal összhangban felszámolja a kiviteli engedélyezéssel kapcsolatos intézményi széttagoltságot, egységes elveket vezet be, egységes központi adatlapot vezet be, és a kiviteli engedélyezés egységes áttekintését és nyilvántartását a közgyűjtemények szakértői munkáját összefogó országos központi szervre, az Igazgatóságra bízza. Ez a központi hatóság lesz az, amely a nemzetközi feladatokat, az EU jogszabályok által előírt kötelezettségeket végzi, végrehajtja.

A 20-23. §-hoz

Az 1969. évi 9. sz. tvr. alapján a kiviteli engedélyezés a kijelölt országos közgyűjteményekben történt központilag nem összehangolt módon. A jelen törvény a kiviteli engedélyezési eljárásban is különválasztja a szakértői és a hatósági munkát.

Az engedély megadása továbbra is a múzeumok szakértői munkája alapján fog történni. Az egységesített eljárás részletes szabályait, beleértve az egységes engedélyezési űrlap bevezetését is, a miniszter rendeletben szabályozza. 

Hagyaték csak rendkívül indokolt esetben, a tárgy védetté nyilvánításával tartható Magyarországon.
A törvény a kiviteli engedélyezési eljárást a nemzeti kulturális örökség általános és konkrét védelmének eszközeként kezeli. Ennek megfelelően a kiviteli engedély kiadását megelőző szakértői vizsgálat javaslatot tehet a kulturális tárgy védetté nyilvánítására.

A 24. §-hoz

A miniszter ugyancsak rendeletben szabályozza az engedélyezés részletes szakmai feltételeit részletesen felsorolva a kulturális javak különböző fajtáira vonatkozó tilalmi vagy engedélyezési megkötéseket. Ezt a szakmai szabályozási jegyzéket a körülményeknek megfelelően időről-időre a miniszter módosíthatja.

A 25. §-hoz

Ez a rendelkezés összhangban van a Magyarország által aláírt e témában hozott nemzetközi egyezményekkel.

Az EU kulturális javak exportjáról szóló rendelete, ill. a kulturális javak visszaadásáról szóló direktívája az európai örökség, ill. az EU tagállamainak nemzeti kulturális öröksége védelmének érdekében minden tagállamban egy központi hatóság kijelölését vagy létrehozását írja elő, amely minden ilyen kérdésben jogosult eljárni.

A 26-28. §-hoz

Összhangban az 1959. évi IV. tv. 132. §-ával, az 1992. évi XXXVIII. tv. IX. fejezetével, valamint a múzeumügy és a régészet kérdéseiről rendelkező korábbi törvényekkel (az 1929. évi XI. törvénycikk; az 1949. évi 13. tv. és az 1963. évi 9. tvr.) a földben lévő régészeti leletek az állam tulajdonát képezik.

Az 1991. évi XXXIII. tv. értelmében az önkormányzati múzeumok leltárába vett muzeális értékek bizonyos kivételekkel  a fenntartó önkormányzatok tulajdoná-ba kerültek.

A rendelkezés a gyűjtemények egységes tulajdonban tartását szolgálja, figyelemmel arra is, hogy célszerű és ösztönző hatású, ha a régészeti örökség védelmével kapcsolatos önkormányzati kötelezettségek együtt járnak a tulajdonszerzés lehetőségével is.

A régészeti örökség elemeit minél nagyobb számban az eredeti helyükön és összefüggésekkel kell megőrizni a jövő nemzedékek számára is tanulmányoz-ható elsődleges tárgyi bizonyítékok céljából.
Ha a földterületek felhasználása során erre nincsen mód, a régészeti örökség által hordozott információk minél teljesebb összegyűjtése és hasznosítása céljából a régészeti örökség elemeit csak szakszerű régészeti feltárás keretében szabad elmozdítani, különben ezek az információk pótolhatatlanul elvesznek a történettudomány és az emberi kultúra számára.

A bejelentési kötelezettség és a lelőhelyek kötelező, egységes nyilvántartása a régészeti  örökség védelmének egyik legfontosabb eszköze.

A 29-32. §-hoz

A régészeti örökség megőrzésének további fontos eszköze a védetté nyilvánítás. A korábbi rendelkezésektől eltérően indokolt a régészeti lelőhelyeket rejtő ingatlanok, földterületek védetté nyilvánításával kapcsolatos eljárást egységesí-teni a műemléki és természetvédelmi védettségi eljárással. 

A védettség kimondása önmagában nem jelent korlátozást a tulajdon rendel-tetésszerű használatában, adás-vételében, hanem jelentős nemzeti értékek és érdekek védelmét szolgáló olyan jogi előírásokat tartalmaz, amelyek a tulajdon-jog gyakorlásának módjára vonatkozó magatartási szabályokat tartalmaznak.

Ha a védettség kimondása a határozatban megfogalmazott építési tilalommal is együtt jár, a tulajdonost a Ptk. szabályai szerinti kártalanítás illeti meg. 
Amennyiben a régészeti lelőhely megőrzése vagy a régészeti kutatás elvégzése a magántulajdon használatának aránytalanul nagymértékű korlátozásával járna, ill. feltárás és hatékonyabb megőrzés céljából a régészeti lelőhelyet és környezetét tartalmazó földterületet ki lehet sajátítani.

A nemzeti és az egyetemes kulturális örökség jelentős károsodásával vagy pusztulásával fenyegető károk megelőzése érdekében hozott korlátozó vagy tilalmi intézkedések jogszerűek, kártalanítási igényt nem keletkeztetnek.

Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást - annak indokolatlansága miatt - nem követi régészeti feltárás vagy végleges védetté nyilvánítás a tulajdonos részére az ideiglenes védetté nyilvánításból eredő kárt meg kell téríteni.

A 33-34. §-hoz

A régészeti örökség védelmével összhangban, a megfogalmazott alapelveknek megfelelően régészeti tevékenységet csak a tudományosság biztosításával, engedély alapján lehet végezni.

Az Ásatási Bizottság a korábbi törvény alapján is működött, az ásatási engedélyt mint I. fokú államigazgatási határozatot adta ki. E törvény alapján a Igazgatóság veszi át ezt a hatósági engedélyezi feladatot. Az Ásatási Bizottság a szakmai hátteret biztosítja.

Az ország területe a 19 megye és a főváros által le van fedve, miután ásatási jogosultsága a megye (főváros) területén elsősorban a megyei (fővárosi) múzeumnak van. Az állam meghatározott eljárás keretében és esetekben lemondhat tulajdonjogáról az ásató intézmény tulajdonosa javára. 

Szükséges volt szabályozni az országos gyűjtőkörű (az állami tulajdonú régészeti leleteket őrző) régészeti múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum elsőbbségi jogát az ásatásokra, véletlenül előkerült régészeti leletekre vonatkozóan. Ez tudományos terveken, gyűjteményezési elképzeléseken alapuló lelőhely kiválasztást jelent komplex feltárási kötelezettséggel és az Igazgatóság mérlegelése alapján, nem \"leletkiválasztást\". A véletlenül előkerült régészeti leleteket az általános állami tulajdonlás folytán elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeumban kell elhelyezni, amennyiben az a fenti szempontok alapján igényt tart rá. Ilyen esetekben a leletek mentésére fordított költségeket meg kell téríteni a leletmentést végző múzeumnak. Ha a Nemzeti Múzeum nem tart igényt a leletekre, a mentést végző megyei önkormányzat kapja meg azokat. 

Legcélszerűbb eljárás az, ha az ásató intézmény és a földterület tulajdonosa közti megállapodásban rendezik az ingatlan használatát és a feltárással okozott tényleges kár (pl. zöldkár) megtérítését.

A 35. §-hoz

A lelőhelyek védelmének leghatékonyabb módja, ha azokat eredeti állapotukban és összefüggéseikkel őrizzük meg. Ha mégis meg kell bolygatni a lelőhelyet, ha a leletet el kell mozdítani eredeti helyéről és összefüggéseiből, az ezzel járó költségeket - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően is - annak kell fizetni akinek az érdeke ezt megkívánja. A régészeti célú környezeti hatásvizsgálatok, a feltárások módszereinek, eszközeinek (terepbejárás, műszeres vizsgálatok, az ásatási szelvények nagysága és mélysége, a feltáráshoz szükséges időtartam, stb.) megválasztása régészeti tudományos kérdés, melyet elsősorban a múzeumnak, vitás esetekben az Igazgatóságnak kell meghatározni. 




A 36-37. §-hoz

A törvény az előkerült leletekkel kapcsolatos felelősségi szabályokat a szerint állapítja meg, hogy mikor ki tud a leghatékonyabban intézkedni azok védelmében. 

A nagyberuházásnak, üzleti célúnak nem minősülő építkezések miatt szükségessé váló megelőző feltárás és leletmentés költségeihez állami támogatás adható, amennyiben az a tulajdonos számára aránytalanul nagy anyagi terhet jelent. 

Amennyiben a megyei múzeum a megyei önkormányzatok kulturális javak védelmével kapcsolatos kötelező feladatából adódóan elvégezte a leletmentést és a leletre az általános állami tulajdonlás folytán az állam igényt tartott, a leletmentésre fordított összeget a megyei múzeum részére meg kell téríteni.

A megtalálót, felfedezőt a lelet értékével arányos jutalom illeti meg, amit annak kell megfizetnie, akinek a tulajdonába kerül a lelet.

A 38-41. §-hoz

A kulturális javak védelmével összefüggő, e törvényben meghatározott feladatok végrehajtása valamennyi állampolgár kötelessége. A teendők legfontosabb szervezeti letéteményesei azonban az erre a célra alapított közgyűjtemények, muzeális intézmények. Szakmai önállóságuk biztosítékait és az általuk őrzött javak kiemelt védelmét, korlátozottan forgalomképes voltát - a tulajdonviszonyokat is érintő vonatkozások miatt - indokolt a törvényben kimondani.

Kulturális örökségünkhöz tartozó javakat - régészeti leletek kivételével - bárki birtokolhat és gyűjthet; muzeális intézmény alapítója, ill. tulajdonosa is lehet az állam, az önkormányzat, köztestület, /köz/alapítvány, egyesület, párt, egyház, gazdasági szervezet vagy intézmény, vagy akár más jogi, ill. természetes személy. Ez alól csak az országos múzeumok képeznek kivételt, amelyeket törvény, tehát az országgyűlés alapít, ill. nyilvánít azzá.

Muzeális intézmény alapítására (vagy azzá nyilvánítására), és ezzel a kulturális örökség kiemelt értékű javainak törvényes módon való (gyűjtésen túlmutató) felhasználására, bemutatására stb. azonban - éppen a fokozott védelem céljait szem előtt tartva - csak akkor kerülhet sor, ha a szakmai (anyagi-technikai és személyi) feltételek, és ezzel a kiemelt értékek hosszú távú, folyamatos megőrzése és hozzáférhetősége biztosított. Ezt szolgálja az alapításhoz, ill. a muzeális intézménnyé nyilvánításhoz kötelezően előírt működési engedély, amelyet a művelődési és közoktatási miniszter ad ki, és amelynek betartását a miniszter irányítása alatt működő igazgatóság és szakfelügyelet folyamatosan ellenőriz.

A működési engedély - azzal, hogy az intézmény legfontosabb meghatározó adatai között a gyűjtőkörök és gyűjtőterületek megnevezését is tartalmazza - egyben a szakmai tevékenység intézmények közötti elhatárolását, ill. össze-hangolását is szolgálja.

A törvény fellép a működési engedélyben meghatározottak be nem tartása ellen, amit végső soron az engedélyokmány visszavonását is jelentheti. Ilyen esetekben azonban gondoskodni kell a megszűnő intézményben őrzött értékek biztonságos elhelyezéséről, további sorsáról. Hasonló az eljárás akkor is, ha a megszüntetést a tulajdonos vagy a fenntartó kezdeményei. Ezért írja elő a törvény, hogy a muzeális intézmény megszüntetésére csak a művelődési és közoktatási miniszter egyetértésével, hozzájárulásával kerülhet sor; amennyiben szükséges, felhasználva ehhez az alapításkor letett biztosítékot is.

A 42. §-hoz

A törvény - az ellátott feladatok gyakorlásának szintje s teljes körűsége alapján - szakmai rangsort állít fel a muzeális intézmények között. Mindenekelőtt meghatározza a múzeum fogalmát, melynek legfontosabb kritériuma a gyűjteményi (gyűjtés, nyilvántartás, megőrzés, restaurálás), a tudományos (feldolgozó és publikációs), valamint a bemutató-közművelődési tevékenység alapfeladatainak együttes ellátása, ill. az ezekhez szükséges anyagi (tárgyi-pénzügyi, épület-), személyi (szakirányú felsőfokú végzettségű szakember) és jogi (működési engedély) feltételek együttes megléte.

A múzeumok szakmai besorolásuk szerint öt kategóriába kerülhetnek, melyek megállapításánál a tudományos és gyűjteményi bázis a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kap.

A 43. §-hoz

Országos múzeumok: kiemelkedő gyűjteményeik általában átfogó, \"alaptudo-mányi\" jellegű bázisra épülnek (pl. magyar vagy egyetemes képzőművészet, iparművészet, néprajz, történelem, műszaki tudományok, természettudományok stb.) Alapítójuk az országgyűlés, mivel felsorolásukat törvény tartalmazza, ill. módosíthatja. Szakfelügyeleti, kiviteli, védetté nyilvánítási ügyekben tevékeny-ségük képezi az Igazgatóság szakmai hátterét. 

A 44. §-hoz

Országos gyűjtőkörű múzeumok: egy-egy szűkebb szaktudomány/ág/ területén törekszenek tudományos teljességű gyűjtemény kialakítására (pl. bányászat-történet, kereskedelem és vendéglátás története, kortárs képzőművészet, egyházi művészet, stb.)

A 45. §-hoz

Megyei múzeumok: egy-egy megye (és az adott megyei jogú város) területének múzeumi feladatait látják el. A területi korlátokon belül viszont komplex gyűjteményt kezelnek, mellyel valamennyi fontos szakágat (és így tudományágat) felölelik (történeti muzeológia, régészet, képző- és iparművészet, néprajz, természettudományok stb.). Fontos szerepet vállalnak a területen tevékenykedő más múzeumok és muzeális intézmények, azaz a megyei múzeumi hálózat (szervezet) munkájának irányításában, összehangolásában. A kulturális javak védelmében szakhatósági feladataik is vannak, régészeti leletmentési kötelezettség terheli őket.

Míg az országos gyűjtőkörű, ill. egyéb múzeumok bármely (állami, önkormány-zati, egyházi, alapítványi, magán, stb.) tulajdonformában működhetnek, a megyei múzeumok fenntartója az adott önkormányzat. (A feladat ellátását számukra az önkormányzatokról szóló 1991. évi XX. tv. írja elő.)

E törvény ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy a megyei önkormányzat           - önálló döntése alapján - ne egy megyei múzeum irányításával, hanem a feladatot területileg megosztva, több egyenrangú, szakmai besorolását tekintve alacsonyabb fokozatú múzeummal lássa el ezt a feladatot.

A 46. §-hoz

Regionális múzeumok: gyűjteményeik egy-egy település vagy tájegység történetének, néprajzának, képzőművészetének, stb. kulturális javait ölelik fel. A fenti bekezdés értelmében - korlátozott gyűjtőterületükön - megyei múzeumi feladatokat is kaphatnak. 

A 47. §-hoz

Tematikus múzeumok: még mindhárom múzeumi alapfeladatot egyaránt ellátó intézmények; működhetnek önálló jogi személyként, agy egy-egy megyei múzeumi szervezet keretében, esetleg más jogi személyiségű szervezet részeként. 

A 48. §-hoz

A szakmai besorolás múzeumokat követő szintjén a közérdekű muzeális gyűjtemények és a közérdekű muzeális kiállítóhelyek állnak. Ezen intézmények személyi vagy anyagi-tárgyi feltételek hiányában nem képesek a 3 múzeumi alapfunkció egységes és együttes ellátására; vagy a tudományos feldolgozó-publikációs, vagy a bemutató-közművelődési funkció marad el; esetleg a gyűjteményi tevékenység nem teljes (pl. restaurálás hiánya).

Kulturális örökségünk javaiból álló anyaguk ugyanakkor olyan tudományos vagy művészi /forrás/értéket képvisel, hogy a \"köz\", a társadalom érdeklődésére tarthat számot; ezért a művelődési és közoktatási miniszter - megfelelő rendezettség, nyilvántartási állapot, biztonsági feltételek és anyagi források megléte esetén - működési engedélyt adott számukra.

Ez a (többi \"magánérdekű\" gyűjteménytől, kereskedelmi célú galériától stb. megkülönböztető) jogi kategória teszi lehetővé a szóban forgó intézményeknek, hogy - pályázatok útján vagy más formában elnyerhető - állami, központi költségvetési támogatásban részesüljenek.

A 49. §-hoz

A letét polgári jogban ismert fogalma a múzeumi letét esetében úgy a felhasználás (tudományos feldolgozás, publikálás, kiállítás), mint a felmondás körülményeit tekintve bizonyos sajátosságokkal rendelkezik, melyeket indokolt a törvényben rögzíteni. Újdonságként jelenik meg a múzeumi letét korábbi (1963. évi 9. tvr. és a végrehajtásáról intézkedő 2/1965. (I.8.) MM rendelet) jogszabályi rendezéséhez képest a díjfizetés hangsúlyos szerepe, melyet a letéttel a múzeumra háruló őrzési, nyilvántartási, állagmegóvási, esetleg restaurálási költségek magyaráznak.

A 50-51. §-hoz

A kulturális javak gondozásának hatósági feladatait a Művelődési és Közoktatási Minisztérium gyakorolja. E szerep teljes értékű ellátásához az MKM már régóta nem rendelkezik elegendő személyzettel. Ezért egyes feladatokat a miniszter már 1965-ben, a 2/1965. (I.8.) MM sz., többször módosított rendelettel átruházott az országos múzeumokra. más központi szakmai feladatokat pedig a később létrehozott, majd 1990-ben megszüntetett Központi Múzeumi Igazgatóságra.

Az évek során a kulturális javakkal kapcsolatban számos új feladat jelentkezett (a kulturális javak védetté nyilvánításának, kiviteli engedélyezésének egységes szempontok szerinti szabályozása, központi nyilvántartás létrehozása a védetté nyilvánított kulturális javakról, régészeti jelentőségű védett földterületekről, a Magyarországról háborús események során, ill. más módon jogtalanul kivitt kulturális javak visszakövetelése, stb.). Ezen túlmenően a különböző nemzetközi egyezmények, hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékával összefüggő jogközelítés, ill. jogharmonizáció is kötelezi Magyarországot egy ilyen szervezet létrehozására.

A kulturális javak védetté nyilvánítása jelenleg a kijelölt országos múzeumokban szakáganként, egymástól függetlenül folyik. A védettség társadalmi súlyát nagymértékben csökkentette, hogy az Mtvr. az első fokú hatósági jogkört és feladatokat is a múzeumokra ruházta át. A védettségi eljárás két összetevője a szakmai-tudományos munka és az államigazgatási teendők ellátása. E törvény szétválasztja a hatósági és szakmai feladatokat - összhangban a közigazgatás korszerűsítésével - s a hatósági jogkört az újonnan létrehozandó államigazgatási szervre, azaz az Igazgatóságra, a szakmai munkát pedig az arra kijelölt múzeumokra ruházza át.

A kulturális javak védelmének fontos feltétele a közhitelű nyilvántartás. Ennek az a célja, hogy az államigazgatási szervek, más hivatalok, hatóságok és a tudományos kutatás számára az adatok hozzáférhetőek legyenek. A védett tárgyak nyilvántartásának azonban szigorúan el kell különülniük a tulajdonosok személyi adatainak regisztrálásától, tekintettel a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. tv. rendelkezéseire. Ez azt jelenti, hogy a nyilvántartásba vett javak tekintetében e törvény biztosítja információk adását, viszont a tulajdonosok adatai titkosak. a védett kulturális javak nyilvánossága nemcsak a védelem egyik fontos eszköze, hanem egyúttal tudományos forrásanyag is. Ezeken túlmenően az Igazgatóság nyilvántartása képezi az alapját a lopás vagy más bűncselekmények útján az országból jogtalanul kikerült kulturális javak visszakövetelésének is.

A kulturális örökség védelmének ugyancsak fontos eszköze a nyilvántartás. A régészetileg védett területek regisztrálása megtörtént (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum). Az Igazgatóság ezeket központilag tartja nyilván az ismertté vált, de védetté nem nyilvánított régészeti lelőhelyekkel együtt.

Az Európai Unió kiemelten kezeli az illegális műkincsforgalom megakadá-lyozását, ill. a jogellenesen külföldre került kulturális javak visszaszolgáltatását a tagországok számára. erről rendelkezik a már korábban felsorolt három EU jogszabály, melyek előírják a tagállamok részére egy központi hatóság létreho-zását. Magyarországon ezt a feladatot az Igazgatóságnak kell ellátnia, szorosan együttműködve a hazai és külföldi intézményekkel és szervekkel (múzeumok, vám- és rendőri szervek). Fentiekből természetszerűleg következik, hogy a jogellenesen behozott javakkal kapcsolatos teendők ellátása is az Igazgatóság feladatai közé tartozik.

Az 52. §-hoz

E szakasz rögzíti a kulturális javak védelméhez, muzeális intézmények fenntar-tásához és működéséhez szükséges központi költségvetési hozzájárulás formáit.

III. részhez

Az 53. §-hoz

A könyvtárhasználati jog mindenkit megillet, azokat is, akik nem a nyilvános könyvtárakat veszik igénybe: az iskolásokat például az iskolai könyvtár használata, jóllehet az iskolai könyvtár nem nyilvános könyvtár. A könyvtári ellátás rendszere ugyanis bővebb mint a nyilvános könyvtári ellátás rendszere.

A nyilvános könyvtári ellátási rendszernek a fenntartása, amelyet minden állampolgár, illetve hazánkban tartózkodó  külföldi személy igénybe vehet, az állam és a helyi önkormányzatok feladata.  

A közpénzekből fenntartott nyilvános könyvtárak gyűjteményei nem szolgálhatnak részérdekeket.

Az 54. §-hoz

A nyilvános könyvtári alapkövetelmények meghatározásával garantálja az állam a könyvtári dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférést. E követel-mények teljesítése által a könyvtár, illetve fenntartója jogosulttá válik központi állami támogatások megpályázására.

A művelődési és közoktatási miniszter jegyzéket vezet a nyilvános könyvtárakról. 

Kivételt tesz e bekezdés szabálya az előző általános szabály alól a 71. § (1) bekezdése c., d., e., f., pontjaiban felsorolt feladatok ellátása esetén, ez esetek-ben a nyilvános könyvtárak jegyzékében nem szereplő könyvtár is kaphat az MKM fejezeti kezelésű címből költségvetési támogatást. Ezt a kivételt részben a kulturális örökség részét képező dokumentumok védelméhez, részben pedig a könyvtárak közötti szolgáltatási kapcsolatok működéséhez fűződő országos érdekek indokolják.

A törvénytervezet szerint a nyilvános könyvtári alapkövetelmények teljesítésére vonatkozó fenntartói nyilatkozat és kérelem nélkül bekerülnek a nyilvános könyvtárak jegyzékébe azok a könyvtárak, amelyek nyilvánossága ma is megkérdőjelezhetetlen és később is szükséges: a nemzeti könyvtár, a helyi önkormányzatok által fenntartott települési könyvtárak, a megyei könyvtárak, a törvény 63. § (2) bekezdése szerinti országos szakkönyvtárak és az állami egyetemek könyvtárai.

Ha a nyilvánosság bármely alapkövetelményét nem  teljesíti valamelyik könyvtár, akkor a miniszternek az (5) bekezdés alapján joga van eljárni a könyvtárral, illetve a könyvtár fenntartójával szemben. 

Az egyházak és más könyvtárfenntartók is kérhetik a könyvtáruk felvételét a nyilvános könyvtárak jegyzékébe. 

E törvény végrehajtási rendelete tartalmazza a jegyzék vezetésével kapcsolatos részletes szabályokat, a jegyzékbe való felvétel kérelmezésének módját, határidejét stb. is.

A (6) bek.-ben szabályozott véleményezési jog gyakorlására elsősorban a gyűjtemény védelme érdekében van szükség. Ha az önkormányzat úgy dönt, hogy könyvtárat tart fenn, vagyis gyűjteményt épít, akkor ennek csak úgy van értelme, ha biztosítja a gyűjtemény építésének a folyamatosságát. (Az elmúlt évek során drasztikusan megnőtt az un. szünetelő, vagy éppen nyitva tartó, de egy év alatt egy dokumentumot sem vásárló könyvtárak száma a 2700 önkormányzati könyvtárból 1985-ben 40, 1995-ben 407!). A véleményezési jog gyakorlása során a miniszter nem gátolja a képviselő-testületet döntési jogkörében, de felhívja figyelmüket a szakmai érvekre, s ezzel elősegíti, hogy a könyvtár és a fenntartó szempontjából is megfelelő megoldást találjanak.

Az 55. §-hoz

Az alapfeladatok teljesítésével válik a könyvtár nyilvános könyvtárrá. Ezáltal a könyvtárhasználat, illetőleg a hasonló feladatokat ellátó könyvtárak egységes ellátási rendszerbe illeszthetők.

Az 56-57. §-hoz

A törvény az EU irányelvekkel összhangban rendelkezik arról, hogy a könyvtárhasználónak milyen jogai és kötelezettségei vannak.
 
Az ingyenes alapszolgáltatások azt jelentik, hogy a könyvtárhasználónak ingyenesen joga van arra, hogy a könyvtárt megtekintse, bármilyen szabadpolcon elhelyezett könyvtári dokumentumot használhasson, megnézhesse a könyvtár állományát feltáró katalógusokat, tájékoztatást kapjon minden olyan könyvtári szolgáltatásról, amelyet a könyvtár végez, illetve, amelyet a nyilvános könyvtári rendszer biztosít számára.

A könyvtárba történő beiratkozás teszi lehetővé, hogy a használó dokumentumot is kölcsönözzön.

Az 58. §-hoz

Szabályozni kell a könyvtárnak a könyvtárhasználóval szembeni  kötelezettségét és jogát is. A mindenki számára egységes könyvtárhasználati szabályok mellett egy-egy könyvtár további, az előbbiekkel nem ellentétes, kiegészítő szabályokat is megállapíthat, amelyet minden könyvtárhasználóval ismertetnie kell. 

Az 59. §-hoz

Az utóbbi évtizedben akadozott, sok esetben egyáltalán nem működött a könyvtárak közötti dokumentum-ellátás, jóllehet ez az egyik alapja a könyvtári rendszer működésének. Az országosan megszervezett könyvtárközi kölcsönzés teszi lehetővé, hogy a kistelepülések könyvtárhasználói ugyanazokhoz a dokumentumokhoz juthassanak hozzá mint a  főváros lakói. 

A kötelespéldány-szolgáltatás a nemzeti dokumentumtermés regisztrálásának alapja, e nélkül nem lehet nyomon követni a nemzeti kulturális örökség részét képező hungarikumot.

Jelenleg a nemzeti bibliográfiai számba vétel esetlegesen tartalmazza csak az audiovizuális dokumentumokat, jóllehet ezek a dokumentumok a nemzeti dokumentum-vagyon fontos alkotóelemei. Meg kell oldani tehát, hogy legyen egy olyan nyilvántartási rendszer, amelyből a kutató vagy az érdeklődő ezekről a dokumentumokról is tudomást szerez. Emellett a műsorszolgáltató szervezetek archívumaiban őrzött dokumentumok adatai is részét kell hogy képezzék az említett nyilvántartási rendszernek, hiszen azok a dokumentumok is részei a kulturális örökségnek.

Jelenleg a könyvtári gyűjteményekben még nem igazán jelentős az  elektronikus dokumentumok száma, de az a szám hónapról hónapra növekszik, és a XXI. században meghatározó információhordozók lesznek. Ugyanakkor egyáltalán nem megoldott a dokumentumok szolgáltatása. A létrehozandó Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár ezeknek a dokumentumoknak lesz országos szolgáltató központja. Olyan szerepe lesz a könyvtárnak, amit jelenleg egyetlen könyvtár - beleértve az Országos Széchényi Könyvtárat is - sem tud teljesíteni. 

A 6O. §-hoz

A  nyilvános könyvtári rendszer működése érdekében központi szolgáltatásokat is fenn kell tartani. A nyilvános könyvtári ellátás olyan rendszert jelent, amelyben az erre alkalmas könyvtárak  központi szolgáltatásokat végeznek, és a kisebb könyvtárak fogadják és olvasóik számára közvetítik ezeket a szolgáltatásokat.  

A kisebb könyvtáraknak nyújtandó szolgáltatások fontos részét képezik azok a szakmai tevékenységek, amelyek hiányában a könyvtári információs hálózat nem tud működni, mert hiányoznak az egységes szakmai alapelvek. Ennek érdekében a Széchényi Könyvtár mellett létre kell hozni a Könyvtári Intézetet, az EU országok mintájára. Ez nem új intézmény alapítását és új státusok létrehozását, csupán a régi feladatok megújult körülmények közötti végzését jelenti.

A 61. §-hoz

A nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárak közötti szerepe primus inter pares szerep. Ezért feladatainak meghatározása a rendszer működése szempontjából alapvető.

E szerint a könyvtár átruházhatatlan feladata a kulturális örökség részét képező hungarikum gyűjtése, megőrzése, szolgáltatása, archiválása, a nemzeti bibliográfia készítése.

A 62. §-hoz

A fejlett könyvtárüggyel rendelkező országokban a nemzeti könyvtár és a Könyvtári Intézet irányításában részt vesz a társadalom különböző szervezetei által delegált képviselőkből álló testület.  

A 63. §-hoz

A tudományos és szakkönyvtári ellátásról történő rendelkezés teszi lehetővé, hogy a szakkönyvtárak és az egyetemi könyvtárak gyűjteményeiben őrzött dokumentumok is bekerüljenek a könyvtári rendszerbe, a könyvtárak bekapcsolódhassanak a központi szolgáltatásokat végző könyvtárak sorába, és ebben az esetben központi támogatásba részesülhessenek.
A 64. §-hoz

A törvény készítése során figyelembe vettük az UNESCO manifesztumát, amely a közművelődési könyvtárakról a könyvtári ellátás három szintjét határozza meg: településenként, régiónként és országos szinten. Ennek megfelelően rendelkezik a törvény a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi és megyei önkormányzatok feladatairól. Az általános nyilvános könyvtári szolgáltatás biztosítása a helyi önkormányzatok kötelező feladata, összhangban az önkormányzati és a hatásköri törvénnyel. E feladat könyvtár fenntartásával, önkormányzati társulásban való részvétellel, illetve nyilvános könyvtár szolgáltatásának megrendelésével teljesíthető. Kivétel ez alól a megyei és a fővárosi önkormányzat, amelyek kötelesek könyvtárat fenntartani, hogy a törvény célkitűzésében megfogalmazottakat teljesíteni lehessen.

A 65. §-hoz

A községi, városi és fővárosi könyvtár egyrészt ellátja a nyilvános könyvtár általános alapfeladait, másrészt gondoskodik arról, hogy gyűjteményét és szolgáltatásait a helyi igényeknek megfelelően alakítsa ki. Az eddigi gyakorlattól eltérően ez jelentős átalakulást eredményezhet például a különböző nemzetiségek által lakott települések könyvtárainak állományában, illetve az úgynevezett közhasznú információs szolgáltatást biztosító állományrészekben, mellyel tulajdonképpen az állampolgári jogok és kötelességek gyakorlását segítő információkat kell a könyvtáraknak szolgáltatniuk. Fontos változás a helyismereti, helytörténeti kutatást segítő információk és dokumentumok gyűjtésének és szolgáltatásának kötelező feladatkénti megfogalmazása.

A fővárosi könyvtár speciális helyzetéből adódóan nemcsak a települési könyvtárak feladatait látja el, hanem ennek központja köteles a megyei könyvtár feladatait is ellátni, természetesen a fővárosra vonatkoztatva.

A 66. §-hoz

A megyei könyvtár az országos könyvtári rendszer alközpontjaként biztosítja  minden olyan település lakója számára az általános nyilvános könyvtári ellátást, ahol az önkormányzat nem képes önállóan, vagy társulásban könyvtárt fenntartani. A szolgáltatás megrendelése esetén természetesen csak a legminimálisabb jogokat lehet biztosítani a lakosok számára. Szükséges ezért, hogy mindenki számára elérhető távolságban működjön nyilvános könyvtár. Ezt a szerepet kell egyrészt betöltenie a megyei könyvtárnak. Másrészt alközponti szerepéből adódóan a megye területén működő nyilvános könyvtárak működését kell segítenie, illetve biztosítania kell a települési könyvtárak csatlakozását az országos könyvtári rendszerhez.

A 67. §-hoz

A települési önkormányzatok eldönthetik, hogy a nyilvános könyvtári ellátás feladatát könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár szolgáltatásának megrendelésével teljesítik. Ha úgy döntenek, hogy önállóan, vagy társulásban könyvtárt tartanak fenn, akkor - a gyűjtemény védelme érdekében - bizonyos garanciákra van szükség, amelyek biztosíthatják a települési könyvtárak alapfeladatainak hosszú távon való megvalósítását, hiszen a gyűjtemény megfelelő kialakításához több évtizedre van szükség. A végrehajtási rendelet részletezi majd a gyűjtemény nagysága szerint, hogy mi minősülhet a feladatellátás veszélyeztetésének.

A 68. §-hoz

A fenntartó határozza meg a könyvtár feladatait és használati szabályzatát. A feladat-meghatározást teljesíti egyrészt az alapító okirat kiadásával, másrészt az alap- és kiegészítő feladatok folyamatos figyelemmel kísérésével. A könyvtár használati szabályzatának meghatározása a korábbi jóváhagyási gyakorlattól eltérően került most a fenntartó hatáskörébe, ugyanis a könyvtár használatának szabályai több olyan döntést igényelnek, amelyek a könyvtár költségvetését közvetlenül érintik, így ezeket a döntéseket a fenntartónak kell meghozni. 

A fenntartó jóváhagyja a könyvtár fejlesztésére vonatkozó tervet, terveket. A jogalkotó szerint nem a korábbi gyakorlat szerinti munkaterv jóváhagyása a döntő, hanem  a fejlesztési tervek meghatározása, mert ezek szorosan kötődnek a fenntartó által meghatározott feladatok végrehajtásához, a jóváhagyott célok megvalósításához. A végrehajtás módja ezt követően már a könyvtár vezetőjének dolga és felelőssége.

A könyvtár fenntartója az előzőkben felsorolt fenntartói feladatok után jogosult és köteles értékelni is a könyvtár szakmai tevékenységét. Minthogy a fenntartó az ehhez szükséges szakmai ismeretekkel általában nem rendelkezik, ezért szükséges, hogy az Országos Könyvtári Szakértői Névjegyzékben szereplő szakértők közreműködésével tegye meg.

A 69. §-hoz

E §-ban a törvény végrehajtásához szükséges miniszteri felhatalmazások szerepelnek a különböző kérdésekben való jogszabály kiadására.
Az ágazati irányítás keretében lényeges új szabály a fejlesztési terv kidolgozása az országos könyvtári informatikai hálózat és a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének fejlesztésére. Ezt a tevékenységet hiányolta eddig legjobban a könyvtárak köre, az összehangolt fejlesztés ma már nélkülözhetetlen a gazdasági és a szakmai elvárások ismeretében egyaránt.

A fejlesztési terv kidolgozásával összefügg a miniszter lehetősége arra, hogy biztosítsa a könyvtári szolgáltatások összehangolását. 

A szakfelügyeletre vonatkozó miniszteri feladat nem új szabály, de továbbra is szükséges a nyilvános könyvtári ellátás rendszeréhez megfelelő működése érdekében.

A 70. §-hoz 

A könyvtár fenntartását alapvetően a központi és önkormányzati költségvetésből kell biztosítani. A könyvtár bevételei a működési kiadásoknak csak kis részét képezhetik, hiszen a könyvtár a könyvhasználók jogait a dokumentumokhoz és információkhoz való szabad hozzáférés terén nem korlátozhatja. Térítést csupán kiegészítő szolgáltatásaiért kérhet.

Az elmúlt évek során a könyvtárak állománygyarapítási kereteinek reálértéke jelentősen csökkent. Ezért szükséges a többi európai ország mintájára a fenntartók ösztönzése. Ezt oldja meg a törvény az állománygyarapítási keretek érdekeltségnövelő támogatásával.

A 71. §-hoz

Azok a könyvtárak, amelyek az itt felsorolt feladatok, tevékenységek valamelyikét végzik, vagy abban részt vesznek, ennek a paragrafusnak a rendelkezései alapján kérhetik és kaphatják meg az igényelt támogatást. Ez a támogatási mód teszi lehetővé a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének működését és fenntartását.

A 72. §-hoz

Az 59. §-ban meghatározott dokumentum-ellátási rendszer működéséhez szükséges finanszírozási feltételekről rendelkezik.




A 73. §-hoz

Az információs társadalom könyvtáraiban elengedhetetlen fontosságú, hogy felkészült, korszerű ismeretekkel rendelkező szakemberek dolgozzanak. Ennek értelmében a könyvtárostól meg kell követelni a felsőfokú végzettséget. Szakmai ismereteik bővítéséhez alapvetően fontos, hogy a könyvtári szakemberek minden nyilvános könyvtárt kedvezménnyel látogathassanak.

IV. részhez

A 74. §-hoz

E § meghatározza a közművelődés közérdekű jellegét, s az ennek megfelelő állami és helyi önkormányzati feladatvállalás elvét.

A 75. §-hoz

A 6. § o) pontjában alkalmazott fogalom értelmezése a szakma által elfogadott terminológia szerint történt. A közművelődési feladatok ellátását 1995-ben 3125 településen 2645 művelődési ház jellegű intézmény biztosította.

A 76. §-hoz

A közművelődési intézmény, illetve a közösségi színtér működtetői körének teljes körű meghatározása. A törvényszöveg kerüli a priorizálást vagy bárminemű megkülönböztetést. 

A 77. §-hoz

A települési önkormányzatok közművelődési feladatait határozza meg. Első ízben történt meg a közművelődési tevékenységek tömörített meghatározása, amely lehetővé teszi közművelődési tevékenységek önkormányzati szempontú, rendeleti úton szabályozható kezelését. Jogszabályi alapot nyújt ugyanakkor a közművelődési tevékenységeket folytató polgároknak arra, hogy egyéni, vagy egyesülési jogaik érvényesítése során, és ezen bekezdések együttes alkalmazása alapján közművelődési célú tevékenységeiket, programjaikat az önkormányzat döntése elé bocsássák. 

A bekezdés kerüli a konkrét tevékenységi forma megnevezését, annak érdekében, hogy azok az a)-h) pontok valamelyikébe illeszthetőek legyenek, s így a törvényszöveg időtállósága is biztosított.

A 78. §-hoz

E § rendelkezik arról, hogy a 77. §-ban felsoroltak szerint a települési önkormányzatok rendeletben határozzák meg vállalt közművelődési feladataikat, melyek ezáltal válnak kötelező érvényűvé. A két bekezdés együttesen egyidejűleg biztosítja a kötelező feladat ellátást és az önkormányzatiság teljes autonómiáját, minthogy az önkormányzat maga határozza meg  a helyi sajátosságok és szükségletek figyelembevételével, hogy milyen formában, módon és mértékben tudja vállalni a helyi igények és saját lehetőségeinek arányait tükröző feladatellátást.

A 79. §-hoz

Az 1991. évi XX. törvény 107. §-a rendelkezik arról, hogy a település önkormányzata a lakosság művelődése érdekében köteles biztosítani a közművelődési tevékenység és szolgáltatások közösségi színteréül szolgáló helyet. A jelenleg működő színterek közül 2287 a közművelődési intézmény, ugyanakkor esetenként, de statisztikailag alig kimutatható nagyságrendben kötöttek megállapodást a helyi önkormányzatok egyesületi vagy vállalkozás által üzemeltetett színterek biztosítására. A bekezdés (2) pontja rögzíti, hogy városi, megyei jogú városi, illetve fővárosi kerületi önkormányzatok esetében a 75 §. d) pontjában meghatározott intézmény működtetéséről kell gondoskodni. Az intézmény a törvény alkalmazásában nem feltétlenül azonos a költségvetési szerv kategóriájával.

A 80. §-hoz

Vállalt feladatait vagy azok egy részét a települési önkormányzat közművelődési megállapodás keretében szerződő partnerrel is megvalósíttathatja. A § (2)-(3) bekezdései rendelkeznek a közművelődési megállapodás feltételeiről. 

A 81. §-hoz

E § értelmében - kellő források birtokában - a települési önkormányzat rendeletének hatálya alá eső, vagy azon túli közművelődési tevékenységeket is támogathat, e támogatás azonban nem veszélyeztetheti a rendeletében rögzítettek végrehajtását. E rendelkezés ugyanakkor lehetővé teszi az előre nem látható, nem tervezhető programok támogatását. 



A 82. §-hoz

A közművelődési intézmények létesítésére, átszervezésére és megszüntetésére az önkormányzatok teljes autonómiával rendelkeznek, a miniszter ágazati felelősségének érvényesítése azonban megköveteli, hogy az ezekre vonatkozó helyi döntések szakmai véleményezés után szülessenek meg. Minthogy megyei szintű vagy más decentralizált szervek e szakterületen nem működnek, a szakmai vélemény kiadására e tárgyban a törvény a minisztériumhoz helyezi a hatáskört, illetve a hatályos hatásköri jogszabályokra építve konkretizálja.

A 83-84. §-hoz

A közművelődés helyi lakossági képviselete érdekében rendelkezik a helyi Köz-művelődési Tanács megalakíthatóságáról, annak feltételeiről. A helyi működési körű, helyi székhellyel bejegyzett művelődési szervezetek által megalakítható tanácsok véleményt nyilváníthatnak a településen folyó közművelődési tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekről, véleményezhetik az önkormányzat által e célokra fordított támogatások és vagyoni eszközök célszerű használatát.

A helyi Közművelődési Tanács működése bővítheti a települések és telepü-lésrészek kulturális közéletének nyilvánosságát, biztosíthatja a település kulturá-lis életének olyan állandó és folyamatos fórumát, amely lehetővé teszi szakmai-szakértői nézetek kialakulását, s a helyi lakosság művelődési érdekeit az adott település vagy település-rész nyilvánossága elé tárva demokratikus eszközökkel befolyásolhatja a képviselőtestület döntéseit.

A 85-86. §-hoz

E §-ok határozzák meg az  önkormányzatokról szóló 1991. évi LXV. törvény 75. § (1) a) pontja szerinti megyei (fővárosi) közművelődési szakmai tanács-adási és szolgáltatási kötelezettségeket, a tanácsadó-szolgáltató feladatokat.

A 87. §-hoz

Az önkormányzati autonómia elve megköveteli, hogy a megyei (fővárosi) önkormányzat saját maga határozza meg feladatainak ellátási módját. Ennek megfelelően az önkormányzatok rendeletben határozzák meg a 86. § alapján vállalt közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladataikat, azok intézményi szervezeti kereteit, formáit és költségvetési támogatását, valamint a vonatkozó díjköteles és díjmentességi köröket.

A 88. §-hoz

A közművelődési területnek nyújtandó országos szakmai tanácsadást és szolgáltatást - információs, szakképzési, módszertani, elemző feladatok tekinte-tében - az MKM a Magyar Művelődési Intézet fenntartásával és működtetésével biztosítja. Az Intézet a szakmai egyesületekkel és intézményekkel egyaránt együttműködik, szolgáltató-tanácsadó szakmai feladatai keretében a szakembe-rek számára szakmai kézikönyveket és audiovizuális segédanyagokat ad ki, hagyományőrző tevékenységek támogatása céljából a gyűjtőmunkák eredmé-nyeit archiválja és elérhetővé teszi, továbbá zsűrizi a népi iparművészeti termékeket.

A 89. §-hoz

E § értelmében a közművelődés finanszírozása három fő összetevőből áll: a résztvevők saját ráfordításai (az intézmények működési bevételei) a helyi önkormányzati támogatás és a központi költségvetési hozzájárulás. A 74. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően e § rögzíti az állam hozzájárulási és az önkormányzatok támogatási kötelezettségeit. 

A 90. §-hoz

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (5) bekezdése értelmében az önkormányzati feladatok ellátásához a központi költségvetés finanszírozási hozzájárulást rendel, melynek mértékéről az Országgyűlés dönt. Minthogy a közművelődési tevékenységek folytatása e törvény 4 § c)-d) pontjai értelmében rögzített jog, mely minden állampolgárra vonatkozik, ezért a központi költségvetési hozzájárulás elosztási elve a település lakosainak száma szerint normatív.

A 91. §-hoz

A központi költségvetési hozzájáruláson kívül a közművelődési szakterület sajátosságaiból fakadó nemzetközi és országos rendezvények tervezhetősége és hosszú távú biztonságos lebonyolíthatósága érdekében, valamint a korszerű telematikai információs feladatok központi támogatására e § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban rendelkezik az MKM fejezetében az e célra fordítható költségvetési forrásról.

E § (1) bekezdésének c)-d) pontjai rendelkeznek a szakterületen működő egyes országos szakmai szervezetek és társadalmi szervezetek támogatásáról, amelyről az MKM költségvetési fejezetében gondoskodik. Intézményfenntartó szerepköre miatt nevesítetten szerepel a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete.

A (2) bekezdés megteremti a feladatellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatok érdekeltségi alapú részfinanszírozását, annak érdekében, hogy a hosszú távú, folyamatos korszerűsítési, fejlesztési feladatok pénzügyi hátterét ne kizárólag központi forrásból kelljen előteremteni, hanem abban pályázati úton az érdekeltté tett önkormányzatok is részt vegyenek.

V. részhez

A 92.§-hoz

A helyi önkormányzatokról 1990. évi LXV. törvény 1.§ (5) bekezdése értel-mében a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatá-rozásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról.

A (2) bekezdés e kötelezettségnek megfelelően az önkormányzatok adott költségvetési évet két évvel megelőző teljes működési kiadások intézményi működési bevételekkel csökkentett összegének 60 százalékában határozza meg a központi költségvetési hozzájárulás mértékét - amely ugyanakkor nem lehet kevesebb az azt megelőző költségvetési évre előirányzott összegnél - és normatívaként a hozzájárulás módját. Ezt a helyi önkormányzatok lakosság-arányosan kapják meg.

A (3) bekezdés rendelkezik a központi költségvetési hozzájárulás forrásának költségvetési helyéről, amely a Belügyminisztérium költségvetési fejezetén belül a Helyi önkormányzatok támogatásai, hozzájárulásai cím, a Normatív hozzájárulások alcím. Ugyancsak a Belügyminisztérium költségvetési fejezete tartalmazza a (4) bekezdés szerinti - (2) bekezdés alapján levezetett - érdekeltségnövelő támogatási keretet, amelynek célja az önkormányzatok finanszírozási helyzetének és döntéshozatalának pozitív befolyásolása, azaz a törvényben meghatározott feladatok teljesítését segítő önkormányzati finanszírozás kiegészítő támogatása.

Az (5) bekezdés meghatározza azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetén belül kapnak helyet s céljuk a közvetlen állami feladatok ellátása. A bekezdés ezek mértékét is a (2) bekezdésben megjelölt kiinduló összegből vezeti le.

A (6) bekezdés rendelkezik azon közművelődési és közgyűjteményi intézmények költségvetési előirányzatairól, amelyek az Országgyűlés, a minisztériumok illetve az országos hatáskörű szervek fenntartásában működnek.

VI. részhez

A 93. §-hoz

A kulturális területen dolgozó közalkalmazottak foglalkoztatási garanciáját jelenti, hogy a törvény a létszám meghatározásánál nem a költségvetési szerv fenntartójának gazdasági helyzetét, hanem az alapfeladatok ellátását jelöli meg meghatározó tényezőként.

A 94. §-hoz

E rendelkezés azt kívánja biztosítani, hogy a közpénzekből fenntartott intézményekben alkalmazott munkavállalók morálisan és szakmailag megfelelő színvonalon képviseljék a kultúrát. Vannak azonban olyan feladatok, amelyekhez nem feltétlenül a szakképzettség a legmeghatározóbb, hanem egy bizonyos olyan tevékenység, amely egyedi volta miatt szakképesítéshez nem köthető, vagy nem célszerű kötni, ezért a javaslat szerint a törvény felhatalmazást ad arra, hogy jogszabály alapján a szakképesítés alól felmentés adható.

A 95. §-hoz

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénnyel összhangban szabályozza a javaslat a költségvetés alapján gazdálkodó intézmények magasabb vezető beosztású dolgozóira az e feladat ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú végzettség kívánalmát.

VII. részhez

A 96. §-hoz

A hatályba léptető rendelkezéseknél különbséget kell tenni a II. rész tekintetében, mivel a törvényjavaslat itt olyan információs hálózat (közhiteles központi nyilvántartás) kiépítését írja elő, amelyhez hosszabb időt kell biztosítani.

A § (3) bekezdése a 92. § (5) bek. a)-b) pontjánál a finanszírozás fokozatosan bevezetésre kerülő, eltérő aránya miatt kell ezt a megoldást alkalmazni.

A 97-99. §-hoz

A vegyes, illetve felhatalmazást tartalmazó rendelkezések biztosítják az új szabályozásra való áttérést.

A 100. §-hoz

Az (1) bekezdéshez

A levéltári anyag használható állapotban történő megőrzésének általános érvényű követelményeként határozza meg az Ltv. 4. §-a a szervesen összetartozó irategyüttesek (az irattári anyag) egységének megőrzését. E követelmény érvényesítése a közfeladatot ellátó szervek megszüntetésekor, feladatkörük más szervvel történő megosztásakor körültekintő intézkedést igényel. Ezen intézkedés megtételét az Ltv. a megszüntetésről, illetve a feladatkör megváltoztatásáról rendelkező szerv hatáskörébe utalta, de a hatáskör részletszabályait nem határozta meg. Az Ltv. 9/A §-sal történő kibővítése ezt a hiányt pótolja. A részletszabályok meghatározása ugyanis - tekintettel azok pénzügyi vonatkozásaira - alsóbb szintű jogszabállyal nem végezhető el.

A (2) bekezdéshez

Az Informatikai Tárcaközi Bizottság által 1995-ben elfogadott, a közigazgatási szervek egymás közötti és belső ügyirat-kezelési, ügyintézési folyamatainak korszerűsítésére vonatkozó tervkoncepció szerint a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és az intézmények együttesen - egyetlen program keretében - tértek volna át a számítógéppel támogatott iktatási, ügyirat-kezelési és archiválási gyakorlatra. Az Ltv. a koncepció figyelembevételével rendelkezett úgy, hogy a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és az intézmények egységes iratkezelési szabályzat alapján végezzék iratkezelésüket. A koncepció megvalósításához, a számítógéppel támogatott iratkezelési rendszerre egységesen, egy adott időszakban történő áttéréshez szükséges pénzügyi feltételei azonban nem állnak rendelkezésre a kívánt mértékben. Így a korszerűsítés csak szakaszosan valósítható meg. A szakaszos bevezetés viszont nem egységes iratkezelési szabályzat, hanem iratkezelési mintaszabályzat kiadását igényli. A mintaszabályzat ugyanis biztosítja a korszerűsítést szolgáló iratkezelési követelmények érvényesítését, ugyanakkor a még hosszabb ideig hagyományos eszközökkel dolgozó szervek számára is megfelelő eligazítást nyújt. Ez indokolja az Ltv. 10. §-a (4) bekezdésének javasolt kiegészítését, valamint az (1) bekezdés olyan értelmű módosítását, amely szerint a Kormány iratkezelési mintaszabályzatot ad ki a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek részére. (Az erre vonatkozó javaslatot a (13) bekezdés tartalmazza.)
A (3)-(4) bekezdéshez

Az Ltv. a művelődési és közoktatási miniszter által meghatározott levéltári szak-mai követelmények érvényesülésének ellenőrzését a Magyar Országos Levéltár feladatkörébe utalta. Ez a megoldás azonban nincs összhangban azzal a múze-umi és könyvtári területen érvényesülő szabályozási koncepcióval, miszerint a szakmai követelmények végrehajtását a művelődési és közoktatási miniszter ál-tal megbízott szakfelügyelők ellenőrzik. Erre az Ltv. jelenlegi rendelkezéséből adódó ellentmondásra a levéltári szakmai szervezetek is nyomatékosan felhívták a figyelmet. Mindez indokolja, hogy a Magyar Országos Levéltár csak a szak-felügyelet működtetésével kapcsolatos feladatokat lássa el, s a szakfelügyelők megbízása - az Ltv. 8. § b) pontjának a (13) bekezdésben javasolt módosításá-val - a művelődési és közoktatási miniszter hatáskörébe tartozzon. Ugyancsak a múzeumi és könyvtári szakterületen érvényesülő szabályozási koncepcióval összhangban javasoljuk a Magyar Országos Levéltár azon feladatainak kiegészítését és pontosítását, amelyek a levéltári szakterület egészét érintik.

Az (5)-(6) bekezdéshez

Az adatvédelmi biztos által 1996. december 31-én, a náci korszak zsidóüldözéseivel kapcsolatos, személyes adatokat tartalmazó iratok mikrofilmre vétele és a jeruzsálemi Yad Vashem Archívumba továbbítása tárgyában kiadott ajánlásában foglaltak megvalósítása több vonatkozásban is szükségessé teszi az Ltv. 24. §-ában foglaltak módosítását, illetve kiegészítését. 

Az adatvédelmi biztos vonatkozó észrevételét elfogadva az Ltv. 24. § (2) bekez-désének b) pontjához kapcsolódóan javasolt új  szabály (Ltv. 24. § (5) bekezdés) az érintettek információs önrendelkezési jogának gyakorlásával kapcsolatos kö-vetelményeket egészíti ki és fogalmazza meg a jelenleginél pontosabban. Külön kiemelve azt a követelményt, hogy a hozzájárulást írásban kell megadni, s annak tartalmaznia kell az érintettnek a feltárt adatok - a kutatás célja szerinti  fel-használásával, valamint az iratok másolhatóságával kapcsolatos álláspontját is. 

Az idézett ajánlás kiemeli: az Ltv. nem tartalmaz explicit szabályt arra nézve, hogy a személyes adatot tartalmazó levéltári anyagnak a védelmi idő lejárta előtti kutathatósága csak a betekintést és a jegyzetelést, avagy a másolatok készítését is magába foglalja-e. Az ajánlás egyúttal javaslatot tesz a kutatás során feltárt, különleges adatot tartalmazó iratok anonimizálás nélküli másolásá-nak megtiltására. 

Az Ltv. 24. §-ának javasolt új (6) bekezdése - az adatvédelmi biztos ajánlásában feltárt értelmezési zavarok megszüntetése érdekében - pontosítja az Ltv. szövegét. A szövegpontosítást azonban nem a szigorítás igényével, hanem az Ltv. 22. §-ának (1) bekezdésében foglalt főszabály figyelembevételével javasoljuk elvégezni. A másolatkészítés lehetőségének korlátozása ugyanis egyrészt nehézkessé, körülményessé tenné a kutatómunkát, másrészt megnehezítené annak a jognak a gyakorlását is, amelyet a tudományos kutatók részére az Avtv. 32. §-a (3) bekezdésének b) pontja biztosít. Az idézett rendelkezés szerint ugyanis a tudományos kutatás során feltárt személyes adat az érintett hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható, ha az a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges. 

Az Európa Tanács Adatvédelmi Egyezménye 12. cikkének 3/a pontjában szereplő alapelv szerint személyes adatok külföldi adatkezelő részére történő továbbítását akkor nem lehet megtagadni, ha a fogadó fél azonos védelmet nyújt az átadott adatokat illetően. Az Ltv. javasolt új 24/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ezen alapelv érvényesítésének törvényi alapját kívánják megteremteni a tudományos célú adattovábbítás vonatkozásában. A 24/A. § javasolt (2) bekezdése pedig azt az elvet érvényesíti, miszerint a hazai és a külföldi kutatót azonos elbírálás illeti meg. 

A személyes adatok azonos védelmének biztosítása történhet az adatkezelők közötti adatvédelmi szerződés útján is, amelynek célja adatvédelmi garanciák megteremtése olyan országokba történő adattovábbítás esetén, melyek jogrendszere nem tartalmaz megfelelő szintű szabályokat a személyes adatok védelmére. Az Ltv. 24/A. §-ának javasolt (3) és (4) bekezdése ilyen célú adatvédelmi egyezmények megkötésére ad felhatalmazást a Kormánynak, a következő feltételekkel. A személyes adatot tartalmazó levéltári anyag átadása csak külföldi tudományos intézmény részére, és csak a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatása céljából történhet. További feltétel, hogy az adatok továbbítását az érintett - információs önrendelkezési jogából adódóan - megtilthatja.
 
A (7) bekezdéshez

Az Ltv. hatályosulásával összefüggő tapasztalat, hogy a nyilvános magán-levéltárak fenntartóinak egy része - igaz, eddig csak igen szűk köre  levél-tárának nyilvános magánlevéltárként történő működtetéséhez szükséges feltételeket, a költségvetési támogatás ellenére sem tudja biztosítani. A nyilvános működést megszüntető magánlevéltár anyagának megfelelő védelme teszi szükségessé az Ltv. 30. §-a (3) bekezdésének javasolt kiegészítését. 



A (8) bekezdéshez

Az Ltv. 30. §-ának (4) bekezdése szerint a nyilvános magánlevéltár költségvetési támogatásban részesül. E rendelkezés hatálya azonban jelenleg a pártok által fenntartott nyilvános magánlevéltárakra nem terjeszthető ki. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 4. §-ának (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a párt részére állami költségvetési szerv hozzájárulást nem adhat és a párt állami költségvetési szervtől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el. Tekintettel a pártok működése során keletkezett levéltári anyag megőrzéséhez és kutathatóságához fűződő tudományos érdekekre, teszünk javaslatot az Ltv. 30. §-a (4) bekezdésének - e korlátozást a nyilvános magánlevéltárral rendelkező pártok esetében feloldó - kiegészítésére. 

A (9) bekezdéshez

Az Ltv. 33. §-a (2) bekezdésének újra fogalmazása az eredeti szabályozási koncepciót nem változtatja meg, azt semmilyen vonatkozásban nem módosítja, viszont a jelenleginél pontosabban és egyértelműbben határozza meg a védett levéltári anyaggá nyilvánítás alapvető szabályát. Hasonló célt szolgál az Ltv. 33. §-a (1) és 34. §-a (1) bekezdésének - a (13) bekezdésben javasolt - módosítása is. 

A (10) bekezdéshez

Az Ltv. 34. §-ának javasolt új (2) bekezdése a magánlevéltári anyag védetté nyilvánításával, valamint a levéltári anyag külföldre vitelének engedélyezésével kapcsolatos eljárások közötti összhangnak - a jelenleginél egyértelműbb - biztosítását kívánja elősegíteni. 

A (11) bekezdéshez

A közlevéltárak 286 ezer folyóméter terjedelmű levéltári anyagának több mint 60 %-a (mintegy 180 ezer folyóméter) a XX. században keletkezett. Ezen irat-együttesből 100 ezer folyóméternyit - a papír- és íróanyag gyenge minősége miatt - a szétmállás és az elhalványulás veszélye fenyegeti. További 20 ezer folyóméternyi, korábbi korszakokban keletkezett iratanyag került napjainkra - különböző okokra visszavezethetően - veszélyeztetett állapotba. Az Ltv. 13. §-ának f) pontja e körülményre való tekintettel írja elő, hogy a közlevéltár feladat-körében: \"megrongált vagy pusztulásnak indult levéltári anyagnak konzerválásá-ról és restaurálásáról gondoskodik, ezekről, illetőleg a különösen jelentős levéltári anyagáról biztonsági másolatot készít vagy készíttet, és annak egy példányát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a Magyar Országos Levél-tár biztonsági filmtárának átadja.\" Jelenleg azonban a feladat végrehajtásához minimálisan szükséges személyi, technikai és pénzügyi feltételek sem állnak rendelkezésre. 

Az Ltv. javasolt új 34/A. §-ában foglaltak megvalósítása évente 350 mFt biztosítását igényli. A javaslat elfogadása esetén évente közel 6.000 folyóméter iratanyag átselejtezésére, ezt követően átlag 2.000 folyóméter iratanyag biztonsági másolásra - mikrofilmezésre - történő előkészítésére, másolására (átlag 16 millió mikrofilmfelvétel elkészítésére), illetőleg a megőrzést szolgáló egyéb feladatok elvégzésére nyílna lehetőség. A veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentése, illetve a tömeges méretű pusztulás megelőzése - a fenti ütemezéssel - közel 30 évig tartó folyamatos munkát igényel. 

Az Ltv. javasolt új 34/B §-a annak biztosítását szolgálja, hogy a Magyar Országos Levéltárnak az Ltv. 13. §-ában meghatározott - minden közlevéltárra nézve kötelező - alapfeladatainak, valamint az Ltv. 17. §-ának (2) bekezdésében felsorolt, a szakterület egészét érintő feladatainak finanszírozásának tervezése egymástól elkülönítetten történjék meg. 

A nyilvános magánlevéltárak folyamatos működését nagyban elősegítené, ha az Ltv. által előírt költségvetési támogatás minimális mértéke a fenntartók előtt ismert lenne. Az Ltv. új 34/C §-a ennek megvalósítását szolgálja. Az általános levéltárakban őrzött levéltári anyag egy folyóméterére az 1996. évi költségvetési évben jutó működési kiadás - intézményi működési bevételekkel csökkentett - összege 4,4 eFt volt. 

Budapest Főváros Levéltára és a megyei levéltárak többsége - a raktári férőhely állandósult hiánya miatt - az Ltv.-ben meghatározott iratátvételi kötelezettségé-nek nem tud eleget tenni, emellett meglévő raktáraik több mint 10 %-a nem alkalmas iratok tárolására. A maradandó értékű köziratok mennyiségének folya-matos növekedése, valamint a felszámolással vagy végelszámolással megszűnt gazdálkodó szervezetek levéltári anyagának elhelyezésével kapcsolatos követelmények ezt a problémát tovább súlyosbítják. Mindez szükségessé teszi az Ltv. új 34/D §-a szerinti program kidolgozását és végrehajtását. 

A (12) bekezdéshez

A művelődési és közoktatási miniszter rendeletalkotási kötelezettségének kibővítésére a (2)-(3) és a (10) bekezdésekkel kapcsolatban felsorolt indokok miatt van szükség. 


A (13) és (14) bekezdéshez

A magánlevéltári anyag védetté nyilvánítása és a levéltári anyag külföldre vitelének engedélyezése során a művelődési és közoktatási miniszter elsőfokú hatóságként jár el, így jogorvoslatra csak bíróság előtt van lehetőség. A múzeumi és könyvtári szabályozási koncepcióval összhangban indokolt, hogy ezen ügyekben a miniszter másodfokú hatóságként járjon el. A többi szövegmódosítás, illetve hatályon kívül helyezés indokoltságát az (1)-(12) bekezdésekhez fűzött indokolásokban már részletesen kifejtettük."
