"MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4759. számú törvényjavaslat

1997. évi ....törvény

a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT egyezmény kihirdetéséről


1. § 

Az Országgyűlés a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez való csatlakozásáról szóló nyilatkozat letétbe helyezése 1996. május 7-én megtörtént, így az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 1996. december 1-jén lépett hatályba.)

2. § 

Az Egyezmény eredeti angol nyelvű szövege és ennek hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
:

       „UNIDROIT CONVENTION ON INTERNATIONAL FACTORING

  The states parties to this Convention,

  conscious of the fact that international factoring has a significant role to play

in the development of international trade,

  recognising therefore the importance of adopting uniform rules to provide a

legal framework that will facilitate international factoring, while maintaning a

fair balance of interests between the different parties involved in factoring

transactions,

  have agreed as follows:

                                            CHAPTER I

              SPHERE OF APPLICATION AND GENERAL PROVISIONS

                                              Article 1

  1. This Convention governs factoring contracts and assignments of

receivables as described in this Chapter.

  2. For the purposes of this Convention, „factoring contract” means a

contract concluded between one party (the supplier) and another party (the

factor) pursuant to which:

  a) the supplier may or will assign to the factor receivables arising from

contracts of sale of goods made between the supplier and its customers

(debtors) other than those for the sale of goods bought primarily for their

personal, family or household use;

  b) the factor is to perform at least two of the following functions:

  - finance for the supplier, including loans and advance payments;

  - maintenance of accounts (ledgering) relating to the receivables;

  - collection of receivables;

  


  - protection against default in payment by debtors;

  c) notice of the assignment of the receivables is to be given to debtors.

  3. In this Convention references to „goods” and „sale of goods” shall include

services and the supply of services.

  4. For the purposes of this Convention:

  a) a notice in writing need not be signed but must identify the person by

whom or in whose name it is given;

  b) „notice in writing” includes, but is not limited to, telegrams, telex and any

other telecommunication capable of being reproduced in tangible form;

  c) a notice in writing is given when it is received by the addressee.

                                        Article 2

  1. This Convention applies whenever the receivables assigned pursuant to a

factoring contract arise from a contract of sale of goods between a supplier

and a debtor whose places of business are in different States and:

  a) those States and the State in which the factor has its place of business are

Contracting States; or

  b) both the contract of sale of goods and the factoring contract are governed

by the law of a Contracting State.

  2. A reference in this Convention to a party’s place of business shall, if it has

more than one place of business, mean the place of business which has the

closest relationship to the relevant contract and its performance, having

regard to the circumstances known to or contemplated by the parties at any

time before or at the conclusion of that contract.

                                        Article 3

  1. The application of this Convention may be excluded:

  a) by the parties to the factoring contract; or

  b) by the parties to the contract of sale of goods, as regards receivables

arising at or after the time when the factor has been given notice in writing of

such exclusion.

  2. Where the application of this Convention is excluded in accordance with

the previous paragraph, such exclusion may be made only as regards the

Convention as a whole.

                                        Article 4

  1. In the interpretation of this Convention, regard is to be had to its object

and purpose as set forth in the preamble, to its international character and to

the need to promote uniformity in its application and the abservance of good

faith in international trade.

  2. Questions sondering matters governed by this Convention which are not

expressly settled in it are to be settled in conformity with the general

principles on which it is based or, in the absence of such principles, in

conformity with the law applicable by virtue of the rules of private

international law.

                                      CHAPTER II


                       RIGHTS AND DUTIES OF THE PARTIES

                                        Article 5

  As between the parties to the factoring contract:

  a) a provision in the factoring contract for the assignment of existing or

future receivables shall not be rendered invalid be the fact that the contract

does not specify them individually, if at the time of conclusion of the contract

or when they come into existence they can be identified to the contract;

  b) a provision in the factoring contract by which future receivables are

assigned operates to transfer the receivables to the factor when they come

into existence without the need for any new act of transfer.

                                        Article 6

  1. The assignment of a receivable by the supplier to the factor shall be

effective notwithstanding any agreement between the supplier and the debtor

prohibiting such assignment.

  2. However, such assignment shall not be effective against the debtor when,

at the time of conclusion of the contract of sale of goods, it has its place of

business in a Contracting State Which has made a declaration under Article

18 of this Convention.

  3. Nothing in paragraph 1 shall affect any obligation of good faith owed by

the supplier to the debtor or any liability of the supplier to the debtor in

respect of an assignment made in breach of the terms of the contract of sale of

goods.

                                        Article 7

  A factoring contract may validly provide as between the parties thereto for

the transfer, with or without a new act of transfer, of all or any of the

supplier’s rights deriving from the contract of sale of goods, including the

benefit of any provision in the contract of sale of goods reserving to the

supplier title to the goods or creating any security interest.

                                        Article 8

  1. The debtor is under a duty to pay the factor if, and only if, the debtor does

not have knowledge of any other person’s superior right to payment and

notice in writing of the assignment:

  a) is given to the debtor by the supplier or by the factor with the supplier’s

authority;

  b) reasonably identifies the receivables which have been assigned and the

factor to whom or for whose account the debtor is required to make payment;

and

  c) relates to receivables arising under a contract of sale of goods made at or

before the time the notice is given.

  2. Irrespective of any other ground on which payment by the debtor to the

factor discharges the debtor from liability, payment shall be effective for this

purpose if made in accordance with the previous paragraph.


                                        Article 9

  1. In a claim by the factor against the debtor for payment of a receivable

arising under a contract of sale of goods the debtor may set up against the

factor all defences arising under that contract of which the debtor could have

availed itself if such claim had been made by the supplier.

  2. The debtor may also assert against the factor any right of set-off in

respect of claims existing against the supplier in whose favour the receivable

arose and available to the debtor at the time a notice in writing of assignment

conforming to Article 8 (1) was given to the debtor.

                                        Article 10

  1. Without prejudice to the debtor’s rights under Article 9, non-performance

or defective or late performance of the contract of sale of goods shall not by

itself entitle the debtor to recover a sum paid by the debtor to the factor if the

debtor has a right to recover that sum from the supplier.

  2. The debtor who has such a right to recover from the supplier a sum paid

to the factor in respect of a receivable shall nevertheless be entitled to recover

that sum from the factor to the extent that:

  a) the factor has not discharged an obligation to make payment to the

supplier in respect of that receivable; or

  b) the factor made such payment at a time when it knew of the supplier’s

non-perfomance or defective or late performance as regards the goods to

which the debtor’s payment relates.

                                      CHAPTER III

                             SUBSEQUENT ASSIGNMENTS

                                        Article 11

  1. Where a receivable is assigned by a supplier to a factor pursuant to a

factoring contract governed by this Convention:

  a) the rules set out in Articles 5 to 10 shall, subject to sub-paragraph b) of

this paragraph, apply to any subsequent assignment of the receivable by the

factor or by a subsequent assignee;

  b) the provisions of Articles 8 to 10 shall apply as if the subsequent assignee

were the factor.

  2. For the purposes of this Convention, notice to the debtor of the

subsequent assignment also constitutes notice of the assignment to the factor.

                                        Article 12

  This Convention shall not apply to a subsequent assignment which is

prohibited by the terms of the factoring contract.


                                      CHAPTER IV

                                   FINAL PROVISIONS

                                        Article 13

  1. This Convention is open for signature at the concluding meeting of the

Diplomatic Conference for the Adoption of the Draft Unidroit Conventions on

International Factoring and International Financial Leasing and will remain

open for signature by all States at Ottawa until 31 December 1990.

  2. This Convention is subject to ratification, acceptance or approval by

States which have signed it.

  3. This Convention is open for accession by all States which are not

signatory States as from the date it is open for signature.

  4. Ratification, acceptance, approval or accession is effected by the deposit

of a formal instrument to that effect with the depositary.

                                        Article 14

  1. This Convention enters into force on the first day of the month following

the expiration of six months after the date of deposit of the third instrument of

ratification, acceptance, approval or accession.

  2. For each State that ratifies, accepts, approves, or accedes to this

Convention after the deposit of the third instrument of ratification,

acceptance, approval or accession, this Convention enters into force in respect

of that State on the first day of the month following the expiration of six

months after the date of the deposit of its instrument of ratification,

acceptance, approval or accession.

                                        Article 15

  This Convention does not prevail over any treaty which has already been or

may be entered into.

                                        Article 16

  1. If a Contracting State has two or more territorial units in which different

systems of law are applicable in relation to the matters dealt with in this

Convention, it may, at the time of signature, ratification, acceptance, approval

or accession, declare that this Convention is to extend to all its territorial units

or only to one or more of them, and may substitute its declaration by another

declaration at any time.

  2. These declarations are to be notified to the depositary and are to state

expressly the territorial units to which the Convention extends.

  3. If, by virtue of a declaration under this article, this Convention extends to

one or more but not all of the territorial units of a Contracting State, and if the

place of business of a party is located in that State, this place of business, for

the purposes of this Convention, is considered not to be in a Contracting

State, unless it is in a territorial unit to which the Convention extends.


  4. If a Contracting State makes no declaration under paragraph 1, the

Convention is to extend to all territorial units of that State.

                                        Article 17

  1. Two or more Contracting States which have the same or closely related

legal rules on matters governed by this Convention may at any time declare

that the Convention is not to apply where the supplier, the factor and the

debtor have their places of business in those States. Such declarations may be

made jointly or by reciprocal unilateral declarations.

  2. A Contracting State which has the same or closely related legal rules on

matters governed by this Convention as one or more non-Contracting States

may at any time declare that the Convention is not to apply where the

supplier, the factor and the debtor have their places or business in those

States.

  3. If a State which is the object of a declaration under the previous

paragraph subsequently becomes a Contracting State, the declaration made

will, as from the date on which the Convention enters into force in respect of

the new Contracting State, have the effect of a declaration made under

paragfaph 1, provided that the new Contracting State joins in such declaration

or makes a reciprocal unilateral declaration.

                                        Article 18

  A Contracting State may at any time made a declaration in accordance with

Article 6 (2) that an assignment under Article 6 (1) shall not be effective

against the debtor when, at the time of conclusion of the contract of sale of

goods, it has its place of business in that State.

                                        Article 19

  1. Declarations made under this Convention at the time of signature are

subject to confirmations upon ratification, acceptance or approval.

  2. Declarations and confirmations of declarations are to be in writing and to

be formally notified to the depositary.

  3. A declaration takes effect simultaneously with the entry int force of this

Convention in respect of the State concerned. However, a declaration of which

the depositary receives formal notification after such entry into force takes

effect on the first day of the month following the expiration of six months after

the date of its receipt by the depositary. Reciprocal unilateral declarations

under Article 17 take effect on the first day of the month following the

expiration of six months after the receipt of the latest declaration by the

depositary.

  4. Any State which makes a declaration under this Convention may withdraw

it at any time by a formal notification in writing addressed to the depositary.

Such withdrawal is to take effect on the first day of the mont following the

expiration of six months after the date of the receipt of the notification by the

depositary.

  5. A withdrawal of a declaration made under Article 17 renders inoperative

in relation to the withdrawing State, as from the date on which the withdrawal

takes effect, any joint or reciprocal unilateral declaration made by another

State under that article.


                                        Article 20

  No reservations are permitted except those expressly authorised in this

Convention.

                                        Article 21

  This Convention applies when receivables assigned pursuant to a factoring

contract arise from a contract of sale of goods concluded on or after the date

on which the Convention enters into force in respect of the Conracting States

referred to in Article 2 (1) a), or the Conracting State or States referred to in

paragraph 1 b) of that article, provided that:

  a) the factoring contract is concluded on or after that date; or

  b) the parties to the factoring contract have agreed that the Convention shall

apply.

                                        Article 22

  1. This Convention may be denounced by any Contracting State at any time

after the date on which it enters into force for that State.

  2. Denunciation is effected by the deposit of an instrument to that effect with

the depositary.

  3. A denunciation takes effect on the first day of the month following the

expiration of six months after the deposit of the instrument of denunciation

with the depositary. Where a longer period for the denunciation to take effect

is specified in the instrument of denunciation it takes effect upon the

expiration of such longer period after its deposit with the depositary.

                                        Article 23

  1. This Convention shall be deposited with the Government of Canada.

  2. The Government of Canada shall:

  a) inform all States which have signed or acceded to this Convention and the

President of the International Institute for the Unification of Private Law

(Unidroit) of:

  (i) each new singnature or deposit of an instrument of ratification,

acceptance, approval or accession, together with the date thereof;

  (ii) each declaration made under Articles 16, 17 and 18;

  (iii) the withdrawal of any declaration made under Article 19 (4).;

  (iv) the date of entry into force of this Convention;

  (v) the deposit of an instrument of denunciation of this Convention together

with the date of its deposit and the date on which it takes effect;

  b) transmit certified true copies of this Convention to all signatory States, to

all States acceding to the Convention and to the President of the International

Institute for the Unification of Private Law (Unidroit).

  In witness whereof the undersigned pleinpotentiaries, being duly authorised

by their respective Governments, have signed this Convention.

  Done at Ottawa, this twenty-eight day of May, one thousand nine hundred

and eighty-eight, in a single original, of which the English and French texts

are equally authtentic.


                                UNIDROIT EGYEZMÉNY

                           a nemzetközi követelés-vételről

  Az Egyezményben részes Államok,

  tudatában annak a körülménynek, hogy a nemzetközi követelés-vételnek

(faktoring) fontos szerepet kell betöltenie a nemzetközi kereskedelem

fejlesztésében,

  felismerve ennélfogva annak fontosságát, hogy egységes szabályok

elfogadása segítségével olyan jogi kereteket biztosítsanak, amelyek

megkönnyítik a nemzetközi követelés-vételt, megőrizve ezenközben a

követelés-vétel különböző felei között a tisztességes érdekegyensúlyt,

megállapodtak a következőkben:

                                        I. Fejezet

                    Alkalmazási terület és általános rendelkezések

                                          1. Cikk

  1. Az Egyezmény az e fejezetben ismertetett követelés-vételi szerződésekre

és kinnlévőségek engedményezésére irányadó.

  2. Az Egyezmény alkalmazásában „követelés-vételi szerződés” az a

szerződés, amelyet egyik fél (a szállító) a másik szerződő féllel (faktor) köt, és

amelynek alapján

  a) a szállító a faktorra engedményezi vagy engedményezni fogja az olyan

adásvételi szerződésből keletkezett kinnlévőségeit, amelyek a szállító és vevői

(adósai) által kötött szerződésekből erednek, ha ezek nem olyan szerződések,

amelyeknek tárgyát az adós személyes, családi vagy háztartási használat

céljából szerezte meg;

  b) a faktornak az alábbiak közül legalább két tevékenységet el kell látnia:

  - a szállító megelőlegezése, ideértve kölcsönöket és előleg folyósítását,

  - kinnlévőségekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés),

  - kinnlévőségek beszedése,

  - védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére;

  c) a kinnlévőségek engedményezéséről az adósokat értesíteni kell.

  3. Az Egyezmény alkalmazásában az „áruk” és „adásvétel” a szolgáltatásokat

és a szolgáltatások nyújtását is magába foglalja.

  4. Az Egyezmény alkalmazása során:

  a) az írásbeli értesítést nem kell aláírással ellátni, de azonosíthatóan meg

kell jelölni azt a személyt, aki azt küldte, vagy akinek nevében azt küldték;

  b) az „írásbeli értesítés” magában foglalja, de nem korlátozódik a telexre,

táviratra és más távközleményre, amelyet kézzelfogható alakban reprodukálni

lehet;

  c) az írásbeli értesítés megtörténtnek tekintendő, ha azt a címzett kézhez

vette.

                                          2. Cikk


  1. Az Egyezmény alkalmazandó, ha a követelés-vételi szerződéssel átruházott

követelések olyan eladó (szállító) és vevő közötti adásvételi szerződésből

keletkeztek, akiknek székhelye különböző államban van, és

  a) ezek az Államok és az az Állam, amelyben a faktor székhelye van,

valamennyien Szerződő Államok, vagy

  b) mind az adásvételi szerződés, mind a követelés-vételi szerződés

tekintetében egy Szerződő Állam joga az irányadó.

  2. Ha valamelyik szerződő fél több helyen folytatja üzleti tevékenységét, úgy

az Egyezménynek a fél székhelyére való utalása azt a telephelyet jelenti,

amely a kérdéses szerződéssel és annak teljesítésével a legszorosabb

kapcsolatban van, tekintettel a felek által a szerződés megkötését megelőzően

vagy megkötésekor ismert vagy mérlegelt körülményekre.

                                           3. Cikk

  1. Az Egyezmény alkalmazása kizárható:

  a) a követelés-vételi szerződés felei által, vagy

  b) az adásvételi szerződést kötő felek által olyan követelések tekintetében,

amelyek abban az időpontban vagy azt követően keletkeznek, amikor a faktor

a kizárásról szóló írásbeli értesítést kézhez vette.

  2. Ha az Egyezmény alkalmazását az előző pont szerint kizárták, úgy a

kizárás csak az Egyezmény egészére vonatkozhat.

                                           4. Cikk

  1. Az Egyezmény értelmezése során figyelemmel kell lenni annak a

bevezetőben meghatározott tárgyára és céljára, nemzetközi jellegére és annak

szükségességére, hogy előmozdítsák az Egyezmény egységes alkalmazását,

valamint a jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben.

  2. Az Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó, de az Egyezmény által

kifejezetten nem szabályozott kérdéseket az Egyezmény alapjául szolgáló

általános elvek, ilyenek hiányában pedig a nemzetközi magánjog szabályai

alapján alkalmazandó jog előírásai szerint kell elbírálni.

                                         II. Fejezet

                              A felek jogai és kötelezettségei

                                           5. Cikk

  A követelés-vételi szerződést kötő felek között

  a) a követelés-vételi szerződésben szereplő és a meglévő vagy a jövőbeni

követelések átruházásáról szóló, a faktorra vonatkozó rendelkezés nem

tekinthető érvénytelennek amiatt, hogy a szerződés nem tartalmazza

egyenként ezek megjelölését, feltéve, hogy ezek a követelések a

szerződéskötés idején megállapíthatóan a követelés-vételi szerződés hatálya

alá tartoznak;


  b) a követelés-vételi szerződésnek az a rendelkezése, amely a jövőben

keletkező követelések átruházását tartalmazza, azt eredményezi, hogy e

követelések keletkezésük pillanatában szállnak át a faktorra anélkül, hogy

szükség lenne újabb átruházásra.

                                         6. Cikk

  1. A szállító követelésének a faktorra történt átruházása attól függetlenül

hatályos, hogy a szállító és adósa közötti szerződés a követelés átruházását

tiltja.

  2. Nem hatályos azonban az ilyen átruházás azzal az adóssal szemben,

akinek az adásvételi szerződés megkötésekor olyan szerződő államban van a

székhelye, amely a jelen Egyezmény 18. Cikke értelmében nyilatkozatot tett.

  3. Az 1. pontban foglalt rendelkezések nem érintik a szállítónak az adóssal

szemben jóhiszeműen vállalt kötelezettségeit vagy a szállítónak az adós

irányában amiatt keletkezett felelősségét, hogy a követelés átruházásával

megsértette az adásvételi szerződést.

                                         7. Cikk

  Az adásvételi szerződés alapján a szállítót megillető jogok vagy ezek egy

része tekintetében a követelés-vételi szerződés a felek közötti érvénnyel úgy

rendelkezhet, miszerint ezek a szerződés alapján vagy külön jogügylettel

átszállnak a faktorra. Ide tartoznak az adásvételi szerződés olyan

rendelkezései, mint a tulajdonjog-fenntartás vagy a követelést biztosító más

kikötés.

                                         8. Cikk

  1. Az adós csak akkor köteles a faktornak fizetni, ha nincs tudomása arról,

hogy más személy erősebb jogon követelheti a fizetést, és ha a követelés

átruházásról

  a) a szállító vagy ennek felhatalmazása alapján a faktor az adóst írásban

értesítette;

  b) az írásbeli értesítés ésszerűen megjelöli a követelést, amit átruháztak,

valamint a faktort, akinek részére vagy akinek számlájára az adósnak a

fizetést teljesítenie kell; és

  c) az írásbeli értesítés olyan követelésekre vonatkozik, amelyek az értesítés

elküldésekor vagy azt megelőzően kötött adásvételi szerződés alapján

keletkeztek.

  2. Függetlenül azoktól az esetektől, amelyekben az adóst a faktor részére

történő teljesítés mentesíti kötelezettsége alól, az e célból teljesített fizetés

csak akkor hatályos, ha az előző bekezdésnek megfelelően történt.

                                         9. Cikk

  1. Ha a faktor az adásvételi szerződésből keletkezett követelés megfizetése

iránt az adós ellen pert indít, az adós a faktorral szemben felhozhatja

mindazokat a kifogásokat, amelyek az adásvételi szerződésből erednek, s

amelyeket az adós akkor is érvényesíthetne, ha a pert a szállító indította volna.


  2. Az adós a faktorral szemben bármely, a szállítóval szembeni beszámítási

kifogást is érvényesíthet, ha a kifogásnak az engedményező szállítóval

szemben való érvényesítésére az adós abban az időpontban jogosult, amikor

részére a követelés átruházásáról szóló, írásbeli értesítést a 8. Cikk 1. pontja

szerint megküldték.

                                          10. Cikk

  1. Nem érintve az adósnak a 9. Cikkben biztosított jogait, az adásvételi

szerződés teljesítésének elmulasztása, hibás vagy késedelmes teljesítése

önmagában nem jogosítja fel az adóst arra, hogy a faktor részére teljesített

fizetését visszakövetelje, ha joga van azt a szállítótól követelni.

  2. Mindazonáltal az adós, akinek joga van a faktor részére valamely

kinnlévőséggel kapcsolatban fizetett összeget a szállítótól követelni,

visszakövetelheti azt a faktortól is, ha

  a) a faktor ugyanazon kinnlévőség tekintetében a szállítóval szemben fizetési

kötelezettségének nem tett eleget, vagy

  b) a faktor a fizetést olyan időpontban teljesítette, amikor tudomása volt

arról, hogy a szállító nem, hibásan vagy késedelmesen teljesített azon áruk

tekintetében, amelyekre az adós a fizetést teljesítette.

                                        III. Fejezet

                                Utólagos engedményezések

                                          11. Cikk

  1. Ha az Egyezményben szabályozott követelés-vételi szerződés alapján

meghatározott kinnlévőséget a szállító valamely faktorra engedményezi, úgy

  a) az 5-10. Cikkekben foglalt rendelkezéseket, figyelemmel a jelen Cikk 1. b)

pontjában foglaltakra, a kinnlévőség bármely - akár az eredeti, akár a későbbi

faktortól eredő - újabb követelés-átruházására alkalmazni kell;

  b) a 8-10. Cikkeket oly módon kell alkalmazni, mintha a későbbi faktor az

eredeti faktor volna.

  2. Az Egyezmény alkalmazásában a további követelés-átruházásról az

adóshoz       intézett    értesítés    egyben      az   eredeti     faktorhoz       intézett

követelés-átruházási értesítésnek tekintendő.

                                          12. Cikk

  Nem alkalmazható az Egyezmény olyan további követelés átruházására, amit

a követelés-vételi szerződés tilt.

                                        IV. Fejezet

                                    Záró rendelkezések


                                         13. Cikk

  1. Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az UNIDROIT-nak a nemzetközi

követelés-vétel és a nemzetközi pénzügyi lízing szerződésre vonatkozó

Egyezmény tervezeteinek elfogadása céljából Ottawában tartott Diplomáciai

Konferencia záró ülésén és azt követően is bármely Állam számára 1990.

december 31-ig.

  2. Az Egyezményt az aláíró Államoknak ratifikálniuk, elfogadniuk vagy

jóváhagyniuk kell.

  3. Az Egyezmény csatlakozás céljából bármely olyan Állam számára, amely

nem aláírója annak, nyitva áll ugyanattól a naptól fogva, amelytől aláírásra

nyitva áll.

  4. A ratifikáció, az elfogadás, a jóváhagyás vagy csatlakozás az erről szóló

valamely okiratnak a letéteményesnél történő letétbe helyezésével történik.

                                         14. Cikk

  1. Az Egyezmény attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap

első napján lép hatályba, amelyen a harmadik ratifikációs, elfogadási,

jóváhagyási vagy csatlakozási okmányt letétbe helyezték.

  2. Minden olyan Állam tekintetében, amely az Egyezményt a harmadik

ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe

helyezését követően ratifikálja, elfogadja vagy jóváhagyja, illetőleg ahhoz azt

követően csatlakozik, az Egyezmény attól a naptól számított hat hónap elteltét

követő hónap első napján lép hatályba, amelyen ez az Állam a saját

ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányát letétbe

helyezte.

                                         15. Cikk

  Az Egyezmény nem érinti a már hatályba lépett vagy a jövőben hatályba lépő

nemzetközi szerződések hatályát.

                                         16. Cikk

  1. Ha valamely Szerződő Államnak két vagy több olyan területi egysége van,

ahol az Egyezményben szabályozott kérdések vonatkozásában eltérő

rendelkezések vannak hatályban, úgy ez a Szerződő Állam az aláírás,

ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával kijelentheti,

hogy az Egyezmény hatálya valamennyi területi egységre, vagy azok közül

csak egyre vagy többre terjed ki és ezt a nyilatkozatát bármikor másikkal

válthatja fel.

  2. Ezeket a nyilatkozatokat a letéteményeshez kell eljuttatni, és azokban

kifejezetten meg kell jelölni azokat a területi egységeket, amelyekre az

Egyezmény hatálya kiterjed.

  3. Ha a jelen Cikk alapján tett nyilatkozat értelmében az Egyezmény hatálya

valamely Szerződő Állam egy vagy több, de nem valamennyi területi egységére

terjed ki, és ha valamely fél székhelye ebben az Államban van, úgy ez a

székhely az Egyezmény szempontjából úgy tekintendő, mint amely nincs olyan

területi egységben, amelyre az Egyezmény kiterjed.

  4. Ha valamely Szerződő Állam nem tesz az 1. pont szerinti nyilatkozatot,

úgy az Egyezmény hatálya annak valamennyi területi egységére kiterjed.


                                         17. Cikk

  1. Két vagy több olyan Szerződő Állam, amelyben az Egyezmény által

szabályozott kérdések tekintetében azonos vagy nagymértékben hasonló

rendelkezések vannak hatályban, bármikor kijelentheti, hogy az Egyezmény

nem alkalmazható, ha a szállító, a faktor és az adós székhelye ezekben az

Államokban van. Ilyen nyilatkozatot az Államok együttesen vagy kölcsönösen

egyoldalúan tehetnek.

  2. Az a Szerződő Állam, amelyben az Egyezmény által szabályozott kérdések

tekintetében azonos vagy nagymértékben hasonló jogszabályok vannak

hatályban, mint egy vagy több nem szerződő Államban, bármikor kijelentheti,

hogy az Egyezmény nem alkalmazható, ha a szállító, a faktor és az adós

székhelye ezekben az Államokban van.

  3. Ha valamely Állam, amelynek tekintetében a 2. pont szerint nyilatkozatot

tettek, utóbb Szerződő Állammá lesz, az említett nyilatkozat, attól a naptól

fogva, amelyen az Egyezmény az új Szerződő Államra vonatkozóan hatályba

lép, az 1. pont szerint közölt nyilatkozatnak tekintendő, feltéve, hogy az új

Szerződő Állam csatlakozik a nyilatkozathoz, vagy kölcsönösen egyoldalú

nyilatkozatot tesz.

                                         18. Cikk

  Bármely Szerződő Állam a 6. Cikk 2. pont alapján bármikor kijelentheti, hogy

a 6. Cikk 1. pont szerinti követelés átruházás nem hatályos olyan adóssal

szemben, akinek az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában

székhelye abban az Államban van.

                                         19. Cikk

  1. Az Egyezmény alapján annak aláírásakor tett nyilatkozatokat a ratifikálás,

elfogadás vagy jóváhagyás alkalmával meg kell erősíteni.

  2. A nyilatkozatokat és a nyilatkozatok megerősítését írásba kell foglalni és

az alakiságok betartása mellett a letéteményessel közölni kell.

  3. A nyilatkozat azzal egyidejűleg válik hatályossá, hogy az Egyezmény az

érintett Állam tekintetében hatályba lép. Az a nyilatkozat azonban, amelyre

nézve a letéteményes az említett hatálybalépést követően kap az

alakiságoknak megfelelő értesítést, attól a naptól számított hat hónap elteltét

követő hónap első napján válik hatályossá, amikor az értesítés a

letéteményeshez beérkezett. A 17. Cikk szerinti kölcsönösen egyoldalú

nyilatkozat attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első

napján válik hatályossá, amelyen a letéteményes az utolsó nyilatkozatot

kézhez vette.

  4. Az az Állam, amely az Egyezmény szerinti nyilatkozatot tett, azt a

letéteményeshez intézett, az alakiságoknak megfelelő írásos értesítéssel

bármikor visszavonhatja. Ez a visszavonás attól a naptól számított hat hónap

elteltét követő hónap első napján válik hatályossá, amelyen a letéteményes az

értesítést kézhez vette.

  5. A 17. Cikk alapján tett nyilatkozat visszavonása az adott Állam

tekintetében, a visszavonás hatályossá válásának napjával megszünteti a

valamely másik Állam által ugyanazon cikk alapján tett bármely együttes vagy

kölcsönösen egyoldalú nyilatkozat hatályát.


                                         20. Cikk

  Az Egyezmény által kifejezetten megengedett fenntartásokon kívül egyéb

fenntartásnak nincs helye.

                                         21. Cikk

  Az Egyezményt alkalmazni kell abban az esetben, ha a követelés-vételi

szerződés következtében átruházott követelések adásvételi szerződésből

keletkeznek, feltéve, hogy azt azon a napon vagy azt követően kötötték, hogy

az Egyezmény a 2. Cikk 1. a) pont szerinti Szerződő Államok, illetve

ugyanazon cikk b) pont szerinti Szerződő Állam vagy Szerződő Államok

tekintetében hatályba lépett, ha

  a) a követelés-vételi szerződést azon a napon vagy azt követően kötötték

meg, vagy

  b) a követelés-vételi szerződést aláíró felek úgy állapodtak meg, hogy az

Egyezményt kell alkalmazni.

                                         22. Cikk

  1. Az Egyezményt bármely Szerződő Állam azt követően, hogy az az ő

vonatkozásában hatályba lépett, bármikor felmondhatja.

  2. A felmondás ilyen értelmű okiratnak a letéteményesnél való elhelyezésével

történik.

  3. A felmondás attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első

napján válik hatályossá, amikor az erről szóló okiratot a letéteményesnél

letétbe helyezték. Ha a felmondásról szóló értesítésben a hatályossá válásra

hosszabb határidőt állapítanak meg, úgy a felmondás az értesítésnek a

letéteményesnél való letétbe helyezésétől számított e hosszabb határidő

elteltével válik hatályossá.

                                         23. Cikk

  1. Az Egyezményt Kanada Kormányánál helyezték letétbe.

  2. Kanada Kormánya

  a) értesíti valamennyi aláíró vagy csatlakozott Államot és a Nemzetközi

Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT) elnökét

  (i) az új aláírásokról, illetőleg minden ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási

vagy csatlakozási nyilatkozat letétbe helyezéséről, közölve egyben ennek

időpontját is,

  (ii) a 16., 17. és 18. Cikk alapján tett nyilatkozatokról,

  (iii) a 19. Cikk 4. pontja alapján tett nyilatkozat visszavonásáról,

  (iv) az Egyezmény hatálybalépésének időpontjáról,

  (v) az Egyezmény felmondásáról szóló okirat letétbe helyezéséről, a letétbe

helyezés és a hatálybalépés napjának egyidejű közlésével;

  b) megküldi az Egyezmény hiteles másolatait valamennyi aláíró Államnak,

valamennyi          csatlakozott      Államnak,        továbbá         a       Nemzetközi

Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT) elnökének.

  A fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak, Kormányaik szabályszerű

meghatalmazásának birtokában, az Egyezményt aláírták.


  Kelt Ottawában, ezerkilencszáznyolcvannyolc május huszonnyolcadikán,

egyetlen eredeti példányban, amelynek angol és francia nyelvű szövege

egyaránt hiteles.”



3. §

A törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1996. december 1-jétől kell alkalmazni.


Indokolás

a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz




Az ottawai diplomáciai konferencia 1988. májusában kidolgozta az UNIDROIT /Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet/ által előkészített, a nemzetközi követelés-vételről (factoring) szóló egyezményt. Az egyezmény előkészítésében Magyarország aktívan részt vett.

A Magyar Köztársaságnak az említett egyezményhez történő csatlakozását két körülmény indokolta. Egyrészt az egyezmény a magyar jog által nevesítetten nem ismert jogintézményeket szabályoz, ezért - többek között a külkereskedelmi szerződések esetében - a szerződő felek a felmerülő jogi problémákat csak valamely idegen jog kikötésével tudják kiküszöbölni, amely nemegyszer megnehezíti a magyar fél szerződésbeli helyzetét. Másrészről a csatlakozást indokolta az is, hogy az egyezményt több, a magyar gazdasági kapcsolatok szempontjából meghatározó állam (pl. Németország, Franciaország, Belgium, Finnország, Olaszország stb.) is aláírta.

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény rendelkezései magánszemélyek és jogi személyek számára közvetlenül és általános érvénnyel állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket, továbbá mivel az egyezményhez való csatlakozásról az Országgyűlés 49/1995. (V.10.) OGY határozatával döntött, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében a fenti nemzetközi szerződést törvénnyel kell kihirdetni."
