"A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4760. számú

törvényjavaslat

a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról

				Előadó: Dr. Nagy Frigyes
						           földművelésügyi miniszter						





Budapest, 1997. augusztus





1997. évi........törvény

a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról



I. FEJEZET

Bevezető rendelkezések

A törvény tárgya

1.§

	Ez a törvény szabályozza a szőlő telepítését, művelését, kivágását, a must, a bor, valamint a borpárlat előállítását, tárolását, forgalomba hozatalát, továbbá a szőlőtermesztéssel és bortermeléssel kapcsolatos közigazgatási feladatokat és hatásköröket.


Értelmező rendelkezések

2.§

	A törvény alkalmazásában:

	1. Házikerti szőlő: az az egy tulajdonos kezelésében lévő  szőlőterület, amely - a földrészletek számától függetlenül és a tervezett telepítés beszámításával együtt - az 500 négyzetmétert nem haladja meg. 

	2. Áruszőlő: a házikerti méretet meghaladó szőlőterület. 

	3. Törzsszőlő: a szaporító alapanyag termelése céljából létesített, termőre fordítás után az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet ( a továbbiakban: OMMI) tanúsítványával is ellátott ültetvény, továbbá a nemes és alany fajtájú törzskönyvezett szőlő állomány, a központi és az üzemi törzsültetvény.
	4. Kísérleti szőlő: kutató-, oktató-intézményekben - termelők esetén OMMI hozzájárulással - egyeztetett módszerek szerint telepített és vizsgálatba vont szőlő.

	5. Telepítés: a földterület beültetése szőlővel. Tágabb értelemben a telepítés fogalomkörébe tartozik a terület előkészítése, a támberendezés létesítése és az ültetvény ápolása termőre fordításig. 

	6. Pótlás: a hiányzó tőkék helyének beültetése, ideértve a döntést és a bujtást is. 

	7.a) Szőlő termőhelyi katasztere: a termőhelyek egységes nyilvántartási rendszere, a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása földmérési alaptérképek átnézeti térképszelvényein. 

	7.b) Szőlő ültetvény katasztere: az ültetvények egységes nyilvántartási rendszere, a fajta, a művelésmód, és más szőlőtermesztési jellemzők szerint.

	7.c) Pincekataszter: a szőlőfeldolgozásra, borkészítésre, tárolásra használt objektumok egységes nyilvántartási rendszere.

	8. Ökotop: a szőlő termőhelyi kataszterének ökológiai ismérvek szerint azonosnak minősített felvételezési alapegysége. 

	9. Ajánlott fajta: a meghatározott termőhely szőlőtermésének hasznosítási irányát meghatározó, de különösen borainak sajátos jellegét megalapozó, államilag elismert szőlőfajta. 

	10. Kiegészítő fajta: a meghatározott termőhely ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely borainak sajátos jellegében nem meghatározó szerepet betöltő, államilag elismert szőlőfajta. 

	11. Ültetvényes fajta: már nem telepíthető, de meglévő ültetvényben termeszthető fajta. Ültetvényes fajta direkttermő szőlő nem lehet.

	12. Borseprő: a must és a bor anyagaiból kierjedés után származó üledék. 

	13. Derítési alj: a derített mustnak és bornak az üledéke. Kékderítési alj a sárgavérlúgsóval derített bor üledéke. 

	14. Aljbor: a 13 tömegszázaléknál kevesebb természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból vagy a cefre utópréseléséből, valamint a borseprő vagy a derítési alj színeléséből és préseléséből származó melléktermék. Aljbor a telepítés idején érvényes jogszabály szerint nem engedélyezhető szőlőfajta terméséből származó vagy az ilyent tartalmazó bor is.

	15. Seprőtészta: a borseprő vagy a derítési alj préselése után visszamaradó szilárd anyag. 

	16. Sűrített must: a must víztartalmának meghatározott mértékű elpárologtatásával előállított termék. 

	17. Töményített must, illetve töményített bor: az a must, illetve bor, amelynek természetes víztartalmát fagyasztás útján vagy egyéb fizikai módszerekkel csökkentették. A töményített bor alkoholtartalma a 22,5 térfogatszázalékot nem haladhatja meg. 

	18. Szeszezett must (misztella): az erjedésben vagy a továbberjedésben magas fokú borpárlat hozzáadásával megakadályozott must, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartalommal.

	19. Párlási célra szolgáló szeszezett bor (brennwein): a borból vagy az aljborból magas fokú vagy középfokú borpárlat hozzáadásával készült, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartamú termék. 

	20. Borecet gyártására szolgáló bor: a borból magas fokú vagy középfokú borpárlat vagy finomszesz hozzáadásával készült termék, melynek az alkohol ecetsavas erjedéséből származó ecetsavtartalma legalább 3,0 g/l, vagy ecetsav hozzáadásával kiegészített ecetsavtartalma legalább 15 g/l. 

	21. Hibás vagy beteg az a rendellenes színű, illatú, ízű vagy zamatú must, illetve bor, amely e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával megjavítható vagy meggyógyítható. Hibás, illetve beteg bor az ecetesedésnek indult olyan bor is, amelynek illósavtartalma ecetsavban kifejezve literenként aszúbornál a 2,0 grammot, vörös- és sillerbornál az 1,4 grammot, fehér- és rozébornál pedig az 1,2 grammot meghaladja, de a 3,0 grammot nem éri el. 

	22. Romlott az a must vagy bor, amely az e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával nem javítható vagy nem gyógyítható meg. 

II. FEJEZET

A SZŐLŐTERMESZTÉS

Termőhelyek

3.§

	(1) A szőlőtermesztés termőhelyei - az alföldi, az észak-dunántúli, a dél-dunántúli és az észak-magyarországi szőlőtermő táj területein - a következők: 

	a) borvidékek, ezen belül körzetek; 
	b) bortermőhelyek; 
	c) egyéb szőlőtermő helyek. 

	(2) Borvidék az a termőhely, amely több szomszédos település közigazgatási területére kiterjedően azonos éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű, művelésű ültetvényekkel, szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos jellegű borokat termel és településenként a borvidéki besorolásra előírt termőhelyi kataszteri osztályú terület legalább 7%-kal, a szőlőültetvények területe pedig legalább 4%-kal részesedik a mezőgazdaságilag művelt területből. 

	(3) Körzet a borvidéknek egyes jól elkülöníthető (pl: fajtahasználat, hagyomány stb.) ismérvek szerint határozottan különböző része.

	(4) Bortermőhely az a termőhely, amely a borvidékre jellemző környezeti adottságaival, termelési hagyományaival, jellemző borminőségével, termőhelyi és ültetvény-területi arányaival elszigetelten helyezkedik el. 

	(5) Egyéb szőlőtermő hely az a borvidéken, bortermőhelyen kívüli termőhely, amelyet a szőlő termőhelyi kataszter borvidéken, borhelyen kívül az előírt osztályba sorol.


4.§

	(1) A borvidékeket és a bortermőhelyeket a mellékletben felsorolt településeknek a szőlő termőhelyi katasztere szerint meghatározott osztályú területei képezik. 
	(2) A szőlő termőhelyi katasztere az egyes települések földmérési alaptérképének átnézeti térképszelvényéből (szelvényeiből) áll, amelyen (amelyeken) a környezeti tényezők alapján értékelt területek (ökotópok) lehatároltak, és azonosító kódszámmal, valamint római számú osztályjelöléssel ellátottak. 

	(3) A szőlő termőhelyi kataszterének osztályozása szempontjából: 
	a) I. osztály: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas; 
	b) II. osztály: szőlőtermesztésre alkalmas; 
	c) III. osztály: szőlőtermesztésre feltételesen alkalmas; 
	d) IV. osztály: szőlőtermesztésre alkalmatlan. 

	(4) A szőlő termőhelyi kataszterét a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) adja ki. Kiegészítő vagy módosító termőhely-vizsgálatokat a Földművelésügyi Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetétől (a továbbiakban: SZBKI) kell kérni. A termőhelyi kataszter kiegészítéséről, módosításáról az SZBKI javaslata alapján a minisztérium határozatban dönt. 

	(5) Indokolt esetben a hegyközségi tanácsok kezdeményezése alapján a borvidékek I. vagy II. kataszteri osztályú területeiből  védett eredetű körzetek határolhatók le.


Telepíthető fajták

5.§

	(1) Árutermő szőlőültetvény létesítésére és pótlására a termőhelyeken felhasználható szőlőfajtákat a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján a borvidéki hegyközségi tanácsok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyetértésével összeállítják  a borvidékeken telepíthető ajánlott és kiegészítő fajták jegyzékét. 

	(2) Kísérleti és törzsszőlő létesítésére bármely államilag elismert vagy állami elismerésre az OMMI által nyilvántartásba vett fajta szaporítóanyaga felhasználható. 

	(3) Házikerti szőlő telepítésére bármely államilag elismert vagy szaporításra ideiglenesen engedélyezett, vagy korábban termesztett fajta szaporítóanyaga felhasználható. 

6.§

	(1) Direkttermő amerikai fajtákkal új szőlőt telepíteni, illetve meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos.

	(2) A direkttermő fajtákkal telepített szőlőket 2003. december 31-ig ki kell vágni. A határidő elmulasztása esetén a jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró elrendeli a szőlő kivágását. 

	(3) A határidőig kivágott ültetvény újratelepítéséhez költségvetési támogatás vehető igénybe, amelynek feltételeit a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.


Telepítés, kivágás

7.§

	(1) Árutermő szőlőt az ültetvény fekvése szerint illetékes jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró (a továbbiakban: engedélyező hatóság) engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, illetőleg kivágni. 

	(2) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban az ingatlan határától meghatározott ültetési távolságot írhat elő. 

	(3) Árutermő borszőlő és törzsszőlő telepítését borvidékekre és bortermőhelyekre, árutermő csemegeszőlő telepítését egyéb szőlőtermő helyekre szabad engedélyezni. 

	(4) Kivételesen engedélyezhető államilag elismert vagy az OMMI által állami elismerésre nyilvántartásba vett szőlőfajták telepítése, kizárólag  kísérleti célból. 

	(5) A (4) bekezdés szerint akkor engedélyezhető a telepítés, ha azzal a telepítő összes szőlőterületén belül a kivételesen engedélyezhető fajták - törzsszőlő nélkül számított - területe nem haladja meg az 5 százalék részarányt. Kutatási, szakoktatási intézményekre ez a korlátozás nem vonatkozik. 




8.§

	Európai szőlőfajta saját gyökerű szaporítóanyagával telepítést és pótlást kizárólag filoxérának ellenálló homoktalajra szabad engedélyezni és végrehajtani. A talaj tulajdonságát az illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomás szakvéleményével kell igazolni. Ez a rendelkezés házikertekre is vonatkozik. 


9.§

 	(1) A telepítési engedély iránti kérelmet az ültetés megkezdése előtt legalább 4 hónappal, a kivágási engedély iránti kérelmet pedig a kivágás megkezdése előtt legalább 2 hónappal kell az engedélyező hatósághoz két példányban benyújtani. 

	(2) Törzsszőlők telepítése, a 7.§ (3) bekezdésében szabályozott telepítés, valamint a fajtakísérletbe vont fajták üzemi kísérleti telepítése esetén az engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell az OMMI írásbeli nyilatkozatát. Nincs szükség ilyen nyilatkozatra a kutatási és szakoktatási intézmények engedély iránti kérelméhez. 

	(3) Engedélyezés előtt az engedélyező hatóság helyszíni szemlét tart, amelyre az érdekelteken kívül szakhatóságként

	a) az illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomást, 
	b) belterületi termőföld betelepítése esetén a föld fekvése szerint illetékes építésügyi hatóságot,
	c) természetvédelem alatt álló termőföld esetében a természetvédelmi hatóságot,
	d) törzsültetvény és üzemi kísérleti célú telepítés esetében az OMMI-t is meghívja. 

	(4) A helyszíni szemléről jegyzőkönyvet kell készíteni. A meghívott hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha észrevételeit a szemlétől számított nyolc napon belül írásban sem közli. 


10.§

	(1) Az engedély iránti kérelem tárgyában az engedélyező hatóság határozatban dönt. A határozatban rögzíteni kell a kérelem tárgyának adatait, valamint az engedélyes kötelezettségeit. A határozatot az érdekelteken kívül a helyszíni szemlére meghívottaknak is meg kell küldeni. A határozatokról az engedélyező hatóságnak nyilvántartást kell vezetnie. 

	(2) Az engedélyt legfeljebb 3 éves időszakra is ki lehet adni. Ilyen esetben éves - és évenként őszi, tavaszi - ütemezést kell előírni. A kezdés, illetőleg az egyes ütemek idejét indokolt esetben egy évvel meg lehet hosszabbítani. 

	(3) El kell utasítani a kérelmet, ha: 

	a) az engedély megadása ellentétes a terület- és településfejlesztési szempontokkal; 
	b) az engedélyezés ellen a helyszíni szemlén eljáró szakhatósági szervek kifogást emeltek; 
	c) a termőföld talajuntság vagy más talajtani okok miatt telepítésre igazolhatóan alkalmatlan; 
	d) a tervezett telepítés nem felel meg e törvény előírásainak. 


11.§

	A szőlőtőkék 25%-ot meghaladó hiányának pótlása vagy átoltása esetén a telepítésre vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Törzsszőlő átoltása esetén az OMMI hozzájárulását is meg kell szerezni. 


12.§

	(1) Az engedélyező hatóság elrendeli az engedély nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően telepített szőlő kivágását a telepítő költségére, ha:

	a) a telepítést a termőhelyre nem engedélyezett szőlőfajtával,
	b) a termőhelyen fel nem használható szaporítóanyaggal, vagy
	c) az adott borvidéken nem engedélyezett területen
 végezték. 

	(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetek kivételével az engedélyező hatóság - a kivágás elrendelése helyett - megfelelő határidő kitűzésével kötelezheti a szőlő használóját az ültetvény átalakítására. A határidő elmulasztása esetén a jegyző, illetve a hegybíró elrendeli a szőlő kivágását. 

13.§

	A szőlőben  július hó 1. napjától a szüret befejezéséig tilos vadászni.


A művelésre vonatkozó előírások

14.§

	(1) A szőlő tulajdonosa, kezelője, használója (a továbbiakban: birtokos) köteles az ültetvényt rendeltetésének megfelelően művelni.

	(2) Az ültetvények nevelését, ápolását az illetékes hegyközség előírásainak megfelelően, a talajerő gazdálkodást, a gyomirtást, a kártevők és kórokozók elleni védelmet környezet és természet kímélő módon, a természet- és tájvédelemre vonatkozó jogszabályok előírásaira figyelemmel kell végezni.

	(3) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban a művelésre vonatkozó további előírásokat határozhat meg, amelyek megsértése esetén a rendtartásban megfogalmazott szankciókat kell alkalmazni. 



III. FEJEZET

A MUST ÉS A BOR ELŐÁLLÍTÁSA 
ÉS KEZELÉSE

Borászati termékek

15. §

	(1) Friss szőlő: a szőlőtőke közvetlen fogyasztásra, borászati vagy egyéb feldolgozásra alkalmas érett vagy túlérett termése. 

	(2) Szőlőcefre (törkölyös must vagy törkölyös bor): a zúzott szőlő, mely a szőlő erjedésmentes, erjedő vagy kierjedt levét részben vagy egészében, továbbá a szőlőfürt szilárd részeit tartalmazza. 

	(3) Must (szőlőmust): a friss szőlőfürtnek a szilárd részeitől elválasztott erjedésmentes leve. Nem tekinthető mustnak a sűrített vagy töményített mustból visszahígított szőlőlé. 
 	(4) Szőlőtörköly (törköly): a friss szőlő vagy a cefre kisajtolása után visszamaradó, héjat, magvat, esetleg kocsányt tartalmazó anyag. 

	(5) Erjedő must vagy erjedő cefre: az a must vagy cefre - tekintet nélkül a benne keletkezett szesz, illetve visszamaradt cukor mennyiségére - amelyben az erjedés megindult, de a zajos erjedés nem fejeződött be.

	(6) Bor: a szőlőből származó must vagy a cefre szeszes erjedése, vagy ennek továbbfeldolgozása útján nyert e törvény szerint meghatározott ital. 


Borászati eljárások

Általános rendelkezések

16.§

	(1) Mustot, illetve bort csak szőlőből szabad előállítani. 

	(2) Asztali bort asztali bor készítésére alkalmas szőlőből, meghatározott termőhelyről származó minőségi bort minőségi bor készítésére alkalmas szőlőből, meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bort különleges minőségű bor készítésére alkalmas szőlőből szabad előállítani. Az egyes borminőségek készítésére alkalmas szőlőterméssel szemben támasztott követelményeket jogszabályok írják elő. 

	(3) Must és bor előállítására és kezelésére a külön jogszabályban meghatározott kiegészítő és segédanyagok (a továbbiakban: adalékanyag) használhatók fel.

	(4) Must és bor előállításánál csak a külön jogszabályban meghatározott eljárást szabad alkalmazni. A mustba és a borba vagy azzal érintkezésbe az engedélyezett anyagokon, illetve azok vivőanyagain kívül más anyag nem kerülhet. 

	(5) Azt a mustot, vagy bort, amelyet nem e törvény rendelkezéseinek megfelelően állítottak elő vagy kezeltek, hamisítottnak kell tekinteni.






17. §

	Egri Bikavér bort kizárólag az Egri borvidékbe, Szekszárdi Bikavér bort pedig kizárólag a Szekszárdi borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.


Egyes eljárásokra vonatkozó szabályok

18.§

	E törvény a must és a bor előállítása és kezelése körében szabályozza: a kékderítés, a házasítás, a must és bor cukortartalma kialakításának, savtartalma növelésének szabályait, továbbá a likőrbor, a szénsavas bor előállításának szabályait. 


Kékderítés

19.§

	(1) Kékderítés csak laboratóriumi vizsgálat mellett végezhető. A vizsgálatokat az Országos Borminősítő Intézet (a továbbiakban: OBI), továbbá szaktanácsadói tevékenységük keretében a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, az SZBKI, az egyetemi és főiskolai szakintézmények, valamint az OBI által arra alkalmasnak nyilvánított laboratóriumokban kékderítési vizsgával rendelkező személyek végezhetnek. 

	(2) A vizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.


A házasítás

20.§

	(1) Házasítás (vágás) két- vagy többféle szőlőnek, mustnak vagy bornak összekeverése természetes bor, likőrbor, szénsavas bor vagy egyéb bor előállítása céljából az egyöntetűség, a minőség javítása  érdekében. 

	(2) Ismételt házasítás(ok) esetén a korábban házasított mustot vagy bort összetételének arányában kell származási hely, fajta, minőségi kategória és évjárat szerint figyelembe venni, a 45.§ (2) bekezdésében előírt arányok betartásával.

	(3) Tilos házasítani mustot vagy bort törkölyborral, más gyümölcs levével, gyümölcsborral, szeszipari bormoslékkal, romlott musttal és borral, hamisított musttal és borral, párlási célra és borecet gyártására szolgáló szeszezett borral, aljaborral, az 5.§ (1) bekezdésében említett, a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtákból készült musttal és borral, kivéve a 7.§ (3) bekezdésének hatálya alá eső szőlőfajtából készült mustot és bort. 

	(4) Tilos egymással házasítani természetes bort, likőrbort és szénsavas bort, tilos továbbá a fehér, rozé, siller és vörösbor egymás közötti házasítása is.

	(5) Hibás és beteg bor csak megjavítása, illetve gyógyítása után, az ecetesedésnek indult beteg bor a kóros folyamat megakadályozása után házasítható. 


Must és bor cukortartalmának kialakítása

21.§

	(1) Must vagy szőlőcefre természetes eredetű cukortartalmának kiegészítése sűrített must, töményített must vagy répacukor hozzáadásával történhet akkor, ha a magyar mustfokban kifejezett természetes eredetű cukortartalom nem haladja meg a 19,0 tömegszázalékot (MMo). A felsorolt kiegészítő anyagok hozzáadásával a must cukortartalma legfeljebb 3,0 tömegszázalékkal (MMo), illetve 19,5 százalékig (MMo) növelhető. 

	(2) Must vagy szőlőcefre cukortartalmának kiegészítése a minőségi kategória megváltozását nem eredményezheti. 

	(3) Répacukor - az (1) bekezdés szerint - kizárólag a javítandó mustban feloldva alkalmazható. 

	(4) A természetes eredetű cukortartalom kiegészítése bejelentési kötelezettség alá esik. 





22.§

	(1) A bor cukortartalmának kialakítására - a (2)-(4) bekezdésben foglalt megkötésekkel - felhasználható a must, a töményített must és a sűrített must.

	(2) A meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor cukortartalmának kialakítására csak a borral azonos termőhelyről és szőlőfajtából származó, azonos minőségű must, vagy ebből készített sűrített must, illetve töményített must használható fel. 

	(3) A bor cukortartalmának kialakítása során az édesített bor összes alkoholtartalma - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb 2,0 térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés előtt.

	(4) A házasítással javított bor cukortartalmának kialakításához csak must használható fel, úgy, hogy az édesített bor összes alkoholtartalma nem lehet magasabb, mint édesítés előtt.

	(5) A bor cukortartalmának kiegészítése bejelentési kötelezettség alá esik.


A must és bor savtartalmának növelése

23.§

	(1) A must és bor savtartalmának növelését rendkívüli időjárású években a hegyközségi tanács engedélyezi. 

	(2) Az (1) bekezdés szerint engedélyezett esetekben 

	a) a savtartalom növelésére borkősav (D-borkősav) használható fel; 
	b) a borkősav hozzáadásával a must savtartalma legfeljebb 2,5 g/l-rel, a bor savtartalma 1,5 g/l-rel növelhető, de az így kezelt mustból erjesztett borban újabb savnövelés nem alkalmazható; 
	c) ha az engedélyező rendelet másként nem rendelkezik, a házasítással javított termék savtartalmának növelése nem alkalmazható; 
	d) a savtartalom növelése és a savtompítás ugyanabban a termékben kizárják egymást; 
	e) a savtartalom növelése csak a szüret évének utolsó napjáig alkalmazható; 
	f) a savtartalom növelése bejelentési kötelezettség alá esik.
Likőrbor előállítása

24.§

	(1) A likőrbor az a csemege-, ürmös vagy fűszerezett bor, amelynek cukor és szesztartalmát, valamint egyéb jellemző tulajdonságait a (2)-(4) bekezdésben meghatározott módon alakították ki. 

	(2) Csemegebor az a természetes borból készült likőrbor, amelynek cukortartalmát sűrített must vagy töményített must, a szesztartalmát borpárlat, a színét karamell vagy karamellizált sűrített must hozzáadásával, a különleges értékeit pedig érleléssel alakították ki. 

	(3) Ürmösbor az a természetes borból készült likőrbor, amelyet a (2) bekezdésben meghatározott anyagokon és eljárásokon kívül élelmiszerelőállítás céljára alkalmazható növényi eredetű adalékanyagok, vagy ezekből készített szeszes kivonatok felhasználásával állítottak elő. 

	(4) Fűszerezett bor (vermut) az a természetes bor felhasználásával készült likőrbor, amelynek cukortartalmát cukorszirup, szesztartalmát borpárlat vagy finomszesz, különleges illat-, íz- és zamatanyagait élelmiszerelőállítás céljára alkalmazható növényi eredetű vagy egyéb ízesítő és zamatosító adalékanyagok felhasználásával alakították ki. 


25.§

	(1) Likőrbor az e törvény előírásainak megfelelő természetes borból engedély alapján állítható elő. Ürmös és fűszerezett borok esetében az engedély iránti kérelemhez csatolni kell az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (továbbiakban: OÉTI) szakvéleményét. A szakvélemény kérésekor közölni kell a felhasznált drogok jegyzékét, a kioldás technológiáját, illetve a kivonat elkészítésének gyártástechnológiáját, aromák esetében azt, hogy természetes, természetazonos vagy mesterséges aromaanyagokról van szó, és a bor összetételére vonatkozó adatokat. 

	(2) Likőrbor cukortartalmának kialakítására sűrített must, töményített must, szeszezett must, továbbá fűszerezett borhoz cukor használható fel úgy, hogy a cukortartalom legfeljebb 300 g/l lehet. 

	(3) Likőrbor alkoholtartalmának kialakítására töményített bor, szeszezett must, magas fokú és középfokú borpárlat, továbbá fűszerezett borhoz finomszesz használható fel úgy, hogy az alkoholtartalom legfeljebb 22,5 térfogatszázalék lehet. 


Szénsavas bor előállítása

26.§

	(1) Szénsavas bor az az üdítő jellegű, gyöngyöző bor, habzóbor vagy pezsgő, amelynek szénsavtartalmát erjedésből származó széndioxid megőrzésével, esetleg visszajuttatásával, vagy élelmiszerelőállítás céljára alkalmazható ásványi eredetű széndioxid felhasználásával biztosítják. 

	(2) Üdítő jellegű bor az a szénsavas bor, amelynek üdítő hatását a szénsavtartalom mesterséges dúsításával, a szesz- és cukortartalmát cukorszirup felhasználásával alakították ki és legalább 70% természetes bort tartalmaz. 

	(3) Gyöngyöző bor az a szénsavas bor, amelyet széndioxiddal mesterségesen dúsítottak, egyébként az asztali minőségű természetes borokra vonatkozó előírások szerint állítottak elő.

	(4) Habzóbor az a természetes borból készült szénsavas bor, amelyet széndioxiddal mesterségesen telítettek, borban oldott cukorból, borpárlatból és élelmiszerelőállítás céljára felhasználható ízesítő vagy zamatosító adalékanyagból készült likőrrel ízesítettek. 

	(5) Pezsgő az a szénsavas bor, amely természetes borhoz adott cukorból zárt palackban vagy zárt tartályban képződött szénsavat tartalmaz és amelyet borban oldott cukorból, borpárlatból, természetes borból és a szükséghez képest élelmiszerelőállítás céljára felhasználható ízesítő vagy zamatosító adalékanyagból készült likőrrel ízesítettek. \"Minőségi\" megjelöléssel látható el az a pezsgő, amelyet bizonyíthatóan legalább hat hónapig palackban vagy tartályban érleltek. 


27.§

	Szénsavas bor az e törvény előírásainak megfelelő természetes borból állítható elő. A gyöngyöző bor kivételével a szénsavas bor cukortartalmának és pezsgő esetében széndioxid tartalmának kialakítása céljából is az alapborhoz cukor hozzáadása megengedett. 

28.§

	(1) Tartósított must, sűrített must, szeszezett must, töményített must és bor, párlási bor külön jogszabály előírása szerint és bejelentési kötelezettség mellett állítható elő. 

	(2) A likőrbor és a szénsavasbor előállítására cukrot borban feloldva vagy minimum 500 g/l cukortartalmú cukorszirupként lehet felhasználni. A cukorszirup a cukornak ivóvízben való feloldásával kizárólag a felhasználó üzemben állítható elő. 


29.§

	(1) Az e fejezetben előírt bejelentési kötelezettséget a hegyközség részére kell teljesíteni. A végrehajtott mustjavításról a mennyiségi végelszámolást minőségi kategória, termőhely és fajta megjelöléssel, november 30-ig kell megküldeni.

	(2) A likörbor előállításához az engedélyt az OBI adja ki. Az OBI a kiadott engedélyekről nyilvántartás vezet. 


Minőségi követelmények

30.§

	Természetes bor az az asztali, meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor, melyet a törvényben szabályozott módon állítottak elő az alábbi megkötésekkel: 

	a) asztali bor a legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból készült bor; 
	b) tájbor: az az asztali bor, amely egy meghatározott szőlőtermő táj terméséből származik, és teljes egészében államilag elismert szőlőfajták legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készül;
	c) meghatározott termőhelyről származó minőségi bor: a legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta termésének mustjából készült bor, mely meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 12,00 t/ha termésű ültetvényeiből származik, továbbá a termőhelyre és fajtájára, esetleg a készítésmódra, vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz;
	d) meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor: meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 10,0 t/ha termésű ültetvényeiből származó, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19,0 tömegszázaléknyi természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.
	e) muzeális bor az a meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor, amely legalább 5 évi érlelés után a termőhelyre, a szőlőfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban érlelésre jellemző különleges illat, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes. 


Tárolás, nyilvántartás 

31.§

	(1) Must, bor, borpárlat és borászati melléktermék tárolóedényzetén - palackozott italok esetében a tárolóhelyen - fel kell tüntetni a fajtát, a származási helyet, az évjáratot, a házasítás tényét, a származási bizonyítvány számát, azonosító számát és a minőség megjelölését, úgy, hogy az a pincedokumentumok alapján egyértelműen azonosítható legyen.
 
	(2) A 2.§ 16-22. pontjában felsorolt termékek megjelölését a tárolóedényzeten fel kell tüntetni. 

	(3) A borászati termeléssel kapcsolatos bizonylatokon az (1)-(2) bekezdés szerinti megjelöléseket olyan módon kell feltüntetni, hogy a készletek azonosíthatók legyenek. 

	(4) A must és bor előállításához vagy kezeléséhez meg nem engedett anyagokat ilyen célokra forgalomba hozni vagy must és bor előállítására, kezelésére, raktározására stb. szolgáló helyiségben tartani tilos. 

	(5) Szőlőmusttal vagy borral nem szabad egy helyen tárolni más gyümölcsből készített gyümölcslevet, gyümölcslé sűrítményt vagy ebből szeszes erjedés útján készült italokat.

	(6) Hamisított bort és annak előállításához szükséges, borászati célból felhasználásra nem engedélyezett anyagot birtokban tartani és tárolni tilos. 

	(7) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése esetén a bor nem hozható forgalomba évjárat, fajta és termőhely megjelöléssel.



IV. FEJEZET


A BORPÁRLAT ELŐÁLLÍTÁSA ÉS KEZELÉSE


32.§

	A borpárlat előállítására és kezelésére az e fejezetben és a külön jogszabályokban foglalt előírásokat kell alkalmazni. 


A borpárlat előállításához felhasználható anyagok 

33.§

	(1) Magas fokú borpárlat az a legalább 92,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból, borseprőből, hibás vagy beteg borból közvetlen lepárlással vagy ezekből készített párlatok újra- és továbbfinomítása útján állítható elő. 

	(2) Középfokú borpárlat az a legalább 50,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból vagy borseprőből állítható elő. 

	(3) Fogyasztási borpárlat (brandy) az a legalább 36,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely magasfokú vagy középfokú borpárlatból higítással, vagy borból közvetlen lepárlással készíthető.

	(4) Aki borpárlatot jogosultan állít, vagy állíttat elő 

	a) a magas fokú, a középfokú és a közvetlen lepárlású borpárlat készítésére szánt nyersanyagot a lepárlás megkezdése előtt; 
	b) a lepárlás során nyert magas fokú, középfokú és fogyasztási borpárlatot felhasználás vagy értékesítés előtt
minősíttetni köteles. Az OBI a minősítésről határozatot ad ki.
A borpárlat kezelése 

34.§

	(1) A borpárlat kezelésénél felhasználható anyagokat jogszabály tartalmazza. 

	(2) Borpárlat kezelésénél alkalmazható eljárás a higítás és a házasítás.

	(3) Fogyasztási borpárlat kezelésénél a (2) bekezdésben meghatározott eljáráson túl alkalmazható eljárás az ízesítés, a színezés, az érlelés és a derítés. 


A borpárlat palackozása és jelölése 

35.§

	(1) A borpárlat palackozásához üveg- vagy kerámiapalackot kell használni. 

	(2) Fogyasztási borpárlatot csak \"borpárlat\" vagy \"brandy\" termékelnevezéssel szabad megjelölni. Olyan italt, amelyet nem a 32-34.§ előírásai szerint állítottak elő, tilos olyan magyar, illetve idegen elnevezéssel jelölni, amely annak borból vagy borpárlatból való származására utal. 

	(3) Különleges megkülönböztetésre érdemes fogyasztási borpárlatot állami ellenőrző jeggyel kell ellátni. Ezen borpárlatoknál a V.S.O.P. jelölés is használható. Az ezzel kapcsolatos eljárásra és a 42-43.§-ok előírásai az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a származási bizonyítványt a 33.§ (4) bekezdésében meghatározott minősítő határozat helyettesíti.












V. FEJEZET

A MUST, A BOR ÉS A BORPÁRLAT
FORGALOMBAHOZATALA


A szőlő és bor származási bizonyítványa

36.§

	Bort, valamint borászati feldolgozás céljára szőlőt forgalomba hozni, forgalmazni csak származási bizonyítvánnyal szabad.


37.§

	(1) A szőlő és a bor származási bizonyítványa igazolja, hogy az adott mennyiségű termés meghatározott termőterületről (ültetvényről) származik. A bor származási bizonyítványa ezen kívül azt is igazolja, hogy a bor megfelel az e törvényben meghatározott követelményeknek; ennek igazolására - állami ellenőrzőjeggyel forgalmazott meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor esetében - helyszíni eljárást kell lefolytatni. 

	(2) A szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványát a hegyközség, a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor származási bizonyítványát pedig a hegyközségi tanács adja ki. 


38.§

	(1) Hegyközségi település esetén csak hegyközségi tag termelő, illetve felvásárló kérheti a származási bizonyítvány kiadását. A kérelmet az ültetvény fekvése szerint illetékes hegybírónál kell benyújtani. A hegybíró a kérelemben foglaltak valódiságát ellenőrzi, és a származási bizonyítványt kiadja, illetve a kérelmet - javaslatával ellátva - továbbítja a hegyközségi tanácshoz. 

	(2) Hegyközséggel nem rendelkező településen a termelőnek, illetve a felvásárlónak a származási bizonyítvány iránti kérelmet az ültetvényhez földrajzilag legközelebb eső hegyközségi település hegybírójához kell benyújtani. A kérelmezőnek hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a kérelemben szereplő terméshez (termék előállításához) szükséges szőlőültetvénnyel rendelkezik, illetve hogy azt olyan személytől vásárolta, aki e feltételnek megfelel. 

	(3) A termelő és a felvásárló fogalmán a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény szerinti fogalmakat kell érteni.


39.§

	(1) Ha a termelő a termését felvásárló részére értékesíti, származási igazolást állít ki. A felvásárló a származási igazolás alapján kérheti a származási bizonyítvány kiadását. 

	(2) A bor származási bizonyítványa iránti kérelemhez mellékelni kell a feldolgozott szőlőre vonatkozó származási bizonyítványt.


40.§

	A származási bizonyítványt csatolni kell az OBI forgalombahozatali engedély kérelméhez. Származási bizonyítvány hiányában az OBI az engedély kiadását megtagadja.


Az állami ellenőrzőjegy 

41.§

	Származási hely, fajta, évjárat vagy a készítés módja miatt megkülönböztetésre érdemes palackozott meghatározott termőhelyről származó minőségi borok állami ellenőrzőjeggyel láthatók el. Az 54.§ (5) bekezdésében meghatározott \"Bikavér\" borok és a muzeális borok - akkor is, ha ezek meghatározott termőhelyről származó minőségi borok -, valamint a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok csak állami ellenőrzőjeggyel hozhatók forgalomba.


42.§

	(1) Az állami ellenőrzőjegy alkalmazását az Országos Borszakértő Bizottság javaslata alapján az OBI határozatban engedélyezi. 
	(2) A beküldött minták egy eredeti kiszerelésű palackját az engedélyezéstől számított egy évig meg kell őrizni. 

	(3) Az állami ellenőrzőjegyek elkészítéséről az OBI gondoskodik és azokat elszámolási kötelezettség mellett kezeli. 

	(4) Az engedély a kiadás keltétől számított egy évig érvényes. Az engedély érvényességi határidején belül fel nem használt állami ellenőrzőjegyeket érték nélkülinek kell tekinteni, és azokat a határidő lejártától számított 15 napon belül az OBI képviselője jelenlétében meg kell semmisíteni.
 

43.§

	(1) Az állami ellenőrzőjegyet az engedélyben meghatározott borok palackján sorszám szerint kell elhelyezni úgy, hogy ez részben a palack dugóját lezáró kupakra, részben pedig közvetlenül a palack nyakára simuljon. Az állami ellenőrzőjegyekről a felhasználó köteles nyilvántartást vezetni és a felhasználásról kiállított összesítő kimutatást minden  év január 15-ig az OBI-nak meg kell küldeni. 

	(2) Az OBI köteles az állami ellenőrzőjegyek felhasználását, valamint - ellenőrző minták vételével - a bor azonosságát időközönként ellenőrizni. 


Fogalomba hozatal közfogyasztás céljára 

44.§

	(1) Közfogyasztás céljára mustot, bort és borpárlatot (a továbbiakban: ital) előállítani és forgalomba hozni csak a hegyközség által nyilvántartásba vett és az OBI által ellenőrzött pincészetből lehet. Közfogyasztásra forgalomba hozott az az ital, amelyet a termelő vagy az előállító közvetlenül a fogyasztónak vagy kereskedelmi szervnek ad el (értékesít). 

	(2) Italmérésre, italárusításra, termelői borkimérésre, szeszes ital alkalmi értékesítésére külön jogszabály alapján kiadott engedélyekről az engedélyező hatóság az OBI-t értesíti. Az OBI az értesítés alapján a forgalomba hozott bor minőségét a törvény alapján rendszeresen ellenőrzi.

	(3) A borok és borpárlatok közfogyasztásra csak akkor hozhatók forgalomba, ha azokat tételesen az OBI e törvény, valamint külön jogszabály alapján előzetesen megvizsgálta, minőségét megállapította, és megfelelőnek minősítette. Az OBI a minősítésről határozatban dönt.

	(4) Közfogyasztásra tilos forgalomba hozni 

	a) olyan italt, amely a törvény, vagy jogszabály előírásainak nem felel meg; 
	b) a hibás, romlott, beteg, hamisított vagy olyan bort, amelyet a megengedett anyagoknak meg nem engedett mértékű felhasználásával állítottak elő, illetőleg kezeltek; 
	c) a törkölybort; 
	d) a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtából készült mustot és bort, kivéve, ha az a 7.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozó, vagy a telepítés idején érvényes jogszabály szerint engedélyezhető szőlőfajta terméséből készült; továbbá
	e) magas fokú és középfokú borpárlatot.

	(5) Hamisított mustot, bort és borpárlatot forgalomba hozni tilos. 


45.§

	(1) Aki bor forgalomba hozatalával foglalkozik, köteles a pincéjében, a raktárában és kimérő helyiségében tárolt italok termőhelyét, fajtáját, minőségi kategóriáját, évjáratát, illetve a jogszabályi előírásoknak megfelelő elnevezését és jelölését a tárolóedény címkéjén vagy a raktározási egységén, valamint a kimérőhelyiségben az ártáblán is feltüntetni. Aki nem palackozott bort közfogyasztás céljára forgalomba hoz, annak rendelkeznie kell a bor származását, minőségét tanúsító bizonylattal.

	(2) A különböző termőhelyekről, szőlőfajtákból és évjáratokból származó természetes bor, ezekre külön-külön vagy együttesen utaló elnevezéssel és jelöléssel akkor hozható forgalomba, ha 

	a) a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor 100%-ban 
	b) a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor legalább 85%-ban 
	c) az egyéb természetes bor legalább 70%-ban 
az elnevezésének, jelölésének megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú. Szénsavas bor elnevezésben a termőhelyre vagy a szőlőfajtára utaló jelölés akkor alkalmazható, ha az alapbor legalább 85%-ban a jelzett termőhelyről és szőlőfajtából származik.
46.§

	Borpárlatnak fogyasztói és termelői forgalomba hozatalára mind az e törvényben, mind a külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell. 


47.§

	(1) Borra és borpárlatra vonatkozó elnevezések, megjelölések és címkék használatához az OBI hozzájárulása szükséges. 

	(2) Közfogyasztás céljából forgalomba hozott bort és borpárlatot kísérő okmánnyal (számla, szállítólevél) kell ellátni. A kísérő okmányon fel kell tüntetni az \"OBI\" betűjelet és a forgalomba hozatalt engedélyező határozat számát.


Forgalomba hozatal továbbfeldolgozás céljából 

48.§

	(1) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozott az a szőlő, bor és borpárlat, amelyet termelőtől vagy előállítótól borgazdasági tevékenység folytatására, illetőleg borpárlat előállítására jogosult szervezet feldolgozás, tárolás, érlelés, kezelés, palackozás céljából vásárol meg. 

	(2) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozott szőlőt, bort vagy borpárlatot származási hely és évjárat megjelölésével csak akkor szabad ellátni, ha annak teljes egészében megfelel. 

	(3) A továbbfeldolgozás céljából történő forgalomba hozatal során e törvény előírásainak megtartásáért az eladó és a vevő egyetemlegesen felelős. 

	(4) Továbbfeldolgozás céljából mustot forgalomba hozni tilos. 

	(5) Aki magas fokú vagy középfokú borpárlatot továbbfeldolgozás céljából másnak értékesít, az értékesített termékkel együtt köteles az OBI minősítő határozatát (másolatát) - az értékesített mennyiség rávezetésével - átadni, egyidejűleg köteles az értékesítésről a minősítő határozatra hivatkozva és a hektoliterfokban kifejezett mennyiség közlésével az OBI-t haladéktalanul értesíteni. 
	(6) Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell a fogyasztási borpárlat átdolgozása vagy nem közfogyasztási célú értékesítés esetén is.


49.§

	A bor előállítása során keletkező borászati melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor, valamint a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba. Nem tekintendő forgalomba hozatalnak e termékek  bizonylat ellenében hulladékmegsemmisítő műnek történő közvetlen átadása.


A külkereskedelmi forgalomba hozatal 

50.§

	(1) A külkereskedelmi forgalomba kerülő italokra a közfogyasztásra forgalomba hozott italokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szőlőfajtára utaló elnevezésben alkalmazható a nemzetközileg elfogadott, vagy a fogadó országban honos szinonímanév, indokolt esetben a hivatalos magyar fajtanév zárójelbe fogott, kisebb betűmérettel való feltüntetése mellett.

	(2) Magyarországra utaló megjelölés csak olyan italok esetében alkalmazható, amelynek előállításához külföldről származó szőlőt vagy italt nem használtak fel. 

	(3) Az országból e törvény hatálya alá tartozó terméket kiszállítani az  OBI tételes minősítés alapján, szállítmányonként, kizárólag az OBI által kiadott  minőségi tanúsítvánnyal  szabad. A minőségi tanúsítványt a vámhatóságnak át kell adni.

	(4) A külkereskedelmi forgalomba kerülő palackozott borok címkéjén nem kötelező feltüntetni az 52.§ (2) bekezdésének c), e) és g) pontjaiban meghatározott adatokat és jelöléseket.

	(5) Egri Bikavér bort és Szekszárdi Bikavér bort kizárólag palackozva szabad külkereskedelmi forgalomba hozni.



Külföldi származású bor és borpárlat forgalomba hozatala 

51.§

	(1) Külföldi származású bort és borpárlatot csak akkor szabad továbbfeldolgozásra, fogyasztásra, vagy bérmunka céljából behozni, ha annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény előírásainak megfelel, továbbá ha azt az OBI minősítette.

	(2) Külföldi származású palackozott bor forgalomba hozatal előtti minősítését, hordós bor felhasználás vagy forgalomba hozatal előtti minősítését szállítmányonként a külön jogszabályban foglalt szervektől, továbbá az OBI-tól kell kérni. A minősítést a külkereskedelmet bonyolítónak kell kérnie, a minősítés bizonylatát pedig át kell adnia a forgalomba hozó vagy felhasználó szervnek. 

	(3) Külföldi származású palackozott bort és borpárlatot az eredeti állapotban kell forgalomba hozni. A hordós bor és borpárlat kezelésére, forgalmazására - az állami ellenőrzőjegyre vonatkozó rendelkezések kivételével - e törvény rendelkezései az irányadók. 

	(4) Külföldi származású szőlőből készített borra az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell. 

	(5) A külföldi származású borpárlat forgalomba hozatal vagy felhasználás előtti minősítésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazásában borpárlatnak kell tekinteni - a termék megnevezésétől függetlenül - minden olyan italt, amely e törvény értelmében borpárlatnak minősül.

	(6) Licenc átadása esetében a gyártandó borászati termék  forgalomba hozatal előtti vizsgálatához a licencet átadó eredeti termékét és  kiszerelt palackját is be kell küldeni.

	(7) A közfogyasztásra forgalomba kerülő külföldi származású bor és borpárlat palackján magyar nyelven fel kell tüntetni:

	a) a termék e törvény szerinti  megnevezését,
	b) a származási ország megjelölését,
	c) a cukortartalomnak megfelelő jelölést,
	d) az OBI forgalombahozatali engedély számát, valamint 
	e) az importőr nevét.	

A borok palackozása és jelölése

52.§

	(1) Borok palackozásához - kivéve az asztali és üdítő jellegű bort - üveg- vagy kerámiapalackot kell használni. Must, asztali és üdítő jellegű bor palackozására a népjóléti miniszter által engedélyezett és az OBI által alkalmasnak minősített más anyag is alkalmazható. 

	(2) Palackozott asztali borok címkéjén és kiegészítő címkéjén fel kell tüntetni:

	a) az asztali borra vonatkozó kötelezően előírt megnevezéseket és az asztali bor megjelölést; 
	b) a betöltött bor névleges térfogatát; 
	c) a bor színére utaló jelölést;
	d) a bor tényleges alkoholtartalmát; 
	e) a cukortartalomnak megfelelő jelölést; 
	f) a palackozó cégnevét és székhelyét, vagy az OBI-nál regisztrált azonosító számát;
	g) a palackozás időpontját; 
	h) a bor előállítójának vagy forgalmazójának nevét, vagy az OBI-nál regisztrált azonosító számát;
	i) az OBI forgalombahozatali engedély számát; 
	j) külkereskedelmi forgalomba hozatal esetén a Magyarországra utaló jelölést; 
	k) ha a bor nem Magyarországon szüretelt szőlőből származik, a termelő országra utaló jelölést;
	l) import termék esetén a forgalmazó magyar nyelvű megnevezését.
Az f.,g.,h.,i.,l., pontok kivételével a jelöléseket, megnevezéseket a főcímkén kell feltüntetni.

	(3) Palackozott asztali borok címkéjén és kiegészítő címkéjén fel lehet tüntetni: 

	a) a 41.§-ban és az 54.§-ban foglalt rendelkezések szerint feltüntethető megnevezéseket; 
	b) a védjegyet; 
	c) az eladásban részt vevő nevét, emblémáját; 
	d) a termelő nevét, ha nem azonos a bor előállítójával (palackozójával); 
	e) ajánlást a fogyasztónak a bor alkalmazására; 
	f) tájékoztatást a fogyasztónak a termelőhelyről, készítésmódról, termelőről, palackozóról, a termék jellegéről, összetételéről, történetéről; 
	g) a hegyközségre utaló megjelölést;
	h) a vonalkódot vagy ETK jelzetet.

	(4) Palackozott meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű borok címkéjén és kiegészítő címkéjén fel kell tüntetni a (2) bekezdésben meghatározott adatokon túl a meghatározott termőhelyről származó borra vonatkozó kötelezően előírt megnevezéseket, szőlőfajtát, termőhelyet, évjáratot és a bor minőségi megjelölését. 

	(5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározottakon kívül tilos más adatok, jelölések feltüntetése, azoknak más adatokkal összetéveszthető vagy a fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon való alkalmazása. Tilos továbbá a fogyasztók megtévesztésére alkalmas bármilyen ábra vagy rajz alkalmazása. 


53.§

	(1) Bort palackozni csak engedélyezett üzemben lehet. Az engedélyező hatóság az engedély kiadásáról az OBI-t tájékoztatja. 

	(2) Ha a termelő nem maga végzi a palackozást, a töltendő tétel minősítéséről szóló határozatot köteles átadni a bérpalackozónak.

	(3) Must vagy bor palackozására létesített üzemben más italt vagy folyékony terméket palackozni csak az OBI engedélyével szabad. Az engedély iránti kérelemben meg kell adni a más ital vagy folyékony termék pontos megnevezését.

	(4) Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha a más termék palackozása összeegyeztethetetlen a borászati technológiával. Az engedélyt vissza kell vonni, ha a más termék palackozása során e törvény rendelkezéseit megsértik.


54.§

	(1) A származási helyre utaló elnevezést a tájbor, a meghatározott termőhelyről származó  minőségi bor és a különleges minőségű bor esetében fel kell tüntetni.

	a) Tájbor megnevezésben alkalmazható a melléklet I. pontjában meghatározott szőlőtermő táj földrajzi, gazdaságföldrajzi vagy közigazgatási egységének neve, továbbá a borvidék, vagy a borvidéki, bortermőhelyi település \"-vidéki\", \"-környéki\", \"-táji\", \"-térségi\" toldatokkal kiegészített neve.

	b) Meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor megnevezésében alkalmazható a borvidék, a borvidéki körzet, továbbá a melléklet II-III. pontjaiban felsorolt települések, valamint ezek határában levő hegyek, dűlők neve. Nem alkalmazható a borvidék határán - a hegy kivételével - túlterjedő terület neve.

	(2) Asztalibor származási helyének megjelölésére - a tájbor kivételével - nem alkalmazható a borvidék, illetve a mellékletben felsorolt települések, vagy azok határán belüli dűlők és egyéb földrajzi helyek neve, de alkalmazható a szőlőtermő táj, vagy a szőlőtermő táj földrajzi, gazdaságföldrajzi, vagy közigazgatási egységének borvidékre, bortermőhelyre nem utaló neve.

	(3) Szőlőfajtára utaló elnevezés csak a Borvidéki Fajtalistában felsorolt, valamint a 7.§ (3) bekezdés hatálya alá eső fajták esetében alkalmazható az egyes minőségi kategóriákra vonatkozó rendelkezések szerint. A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és a különleges minőségű bor elnevezésében a szőlőfajta nevét - a (6) bekezdésben említett kivétellel és a 62.§ (1) bekezdése b) pontjában felsorolt borok kivételével - fel kell tüntetni. Természetes bor elnevezésében legfeljebb két szőlőfajta neve szerepelhet, ha a két fajta külön-külön legalább 15%-ban, együttesen pedig a 45.§ (2) bekezdésében meghatározott arányban alkotórésze a bornak, valamint - a minőségi és a különleges minőségű bor esetében - mindkét fajta minőségi kategóriára a 30.§-ban előírt fogalom meghatározásnak megfelel. Tilos szőlőfajtára utaló elnevezést alkalmazni a likőrborok esetében. 

	(4) Több szőlőfajta felhasználásával készült minőségi vagy különleges minőségű bor esetében a szőlőfajták neve helyett feltüntethető a \"küvé\" vagy \"cuvée\" kifejezés. A küvé fajtaösszetételére vonatkozó adatokat (szőlőfajták megnevezése, %-os részaránya) a forgalombahozatali engedélyhez csatolni kell. A fogyasztók tájékoztatása érdekében a küvét alkotó szőlőfajták nevét a címkén csökkenő részarányuk sorrendjében fel kell tüntetni.

	(5) A szőlőfajta neve helyett alkalmazható az Egri borvidéken és a Szekszárdi borvidéken termelt vörösborok elnevezésében a \"Bikavér\" kifejezés, valamint a sajátos színárnyalatú borok elnevezésében a \"Siller\" kifejezés. Az itt említett kifejezések nem alkalmazhatók az asztali borok elnevezésében. 

	(6) Az asztali bor elnevezésben - a tájbor kivételével - használható a minőségi kategóriára, a bor színére utaló kifejezés külön-külön vagy együttesen, a termőhely vagy a fajta mellett, vagy azok mellőzésével. Az asztali bor, a likőrbor és a szénsavas bor elnevezésében márkanév, továbbá a pezsgő és a likőrbor elnevezésében az előállító neve is alkalmazható.

	(7) A természetes borok elnevezésében fel kell tüntetni a minőségi kategóriát.

	(8) A meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor jelölésében fel kell tüntetni az évjáratot. A forgalomba hozott asztali és tájbor jelölésében az évjárat feltüntethető.

	(9) Egri Bikavér bort és Szekszárdi Bikavér bort belföldön közfogyasztás céljára kizárólag palackozva szabad forgalomba hozni. A palackozási kötelezettség nem vonatkozik az Egri borvidék és a Szekszárdi borvidék területén a termelők által forgalomba hozott saját termésű Egri Bikavér és Szekszárdi Bikavér borokra.



VI. FEJEZET

Zárt borvidékre vonatkozó külön 
rendelkezések


55.§

	Zárt borvidék az a termőhely, amelynek termékei megkülönböztetett védelemre érdemesek, a szőlő termesztésére, a bor készítésére, kezelésére, forgalomba hozatalára vonatkozóan különleges szabályokat igényelnek. 


Zárt területű borvidék kijelölés 

56.§

	Zárt területté olyan borvidéket vagy borvidék részt lehet kijelölni, ahol kiemelkedő és arra a borvidékre jellemző minőségű bor rendszeresen termelhető. A terület kijelölésére a hegyközségi tanács javaslata és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a földművelésügyi miniszter egyetértése esetén kerülhet sor.


57.§

	Zárt területű borvidéken a termőhelyi kataszter kiegészítése a hegyközségi tanács egyetértésével történhet.


Zárt területen termett must és bor előállítása 

58.§

	Zárt területű borvidéken termett szőlőt, szőlőből származó cefrét, mustot és bort - a 59.§ (2) bekezdésében foglalt kivétellel - tilos más helyen termett szőlővel, szőlőből származó cefrével, musttal és borral keverni (házasítani). 


Zárt területen bor és egyes anyagok forgalmazása 

59.§

	(1) Zárt területű borvidékre 75 kilogrammot meghaladó borszőlőt, cefrét, valamint 50 litert meghaladó mustot és bort más termőhelyekről bevinni csak az illetékes hegyközségi tanács előzetes engedélyével szabad. 

	(2) Zárt területű borvidékről szőlőt, mustot, bort és seprőt kiszállítani csak az illetékes hegyközségi tanács engedélyével szabad. Az engedélyben a kiszállítás céljától függően a bor házasítás nélküli palackozására vagy feldolgozás esetén a végtermék visszaszállítási kötelezettségére vagy tilalmára vonatkozóan is rendelkezni kell. Házasítás céljából történő kiszállítás esetén a borvidékre utaló elnevezés használatát a tétel felhasználásával készített borra meg kell tiltani. A kiszállítási engedély egy példányát az OBI-nak meg kell küldeni. 

	(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a palackozott borra. 

	(4) Zárt területű borvidékre idegen területről származó mustból készített sűrített mustot, továbbá mazsolaszőlőt, aszúszőlőt, ezen kívül borhamisításra alkalmas déligyümölcsöt, valamint ízesítőanyagokat tartalmazó vegyikészítményeket a borgazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezetek és a háztartások szükségletét meghaladó mennyiségben bevinni vagy ott készletben tartani tilos. 

	(5) Zárt területű borvidékről származó must, bor és seprő feldolgozásából nyert sűrített must, töményített must és bor, valamint borpárlat visszaszállítását - elszámolási kötelezettség mellett - az alapanyag kiszállítását engedélyező hegyközségi tanácsnak be kell jelenteni. 


Zárt területen bor tárolása 

60.§

	A más terület terméséből származó mustot és bort a zárt területű borvidékről származó musttól és bortól elkülönítve, külön helyiségben kell tartani, és tárolóedényét (hordóját) olyan megjelöléssel kell ellátni, amely a must, illetőleg a bor származását kétséget kizáró módon feltünteti. A kizárólag házi fogyasztás céljára bevitt idegen eredetű must és bor a zárt borvidékről származó musttal és borral egy helyiségben is tartható, származását azonban a tárolóedényen (hordón) ilyen esetben is fel kell tüntetni. 


A tokajhegyaljai borvidék zárt területére vonatkozó
 különleges előírások 

61.§

	A tokajhegyaljai borvidék zárt terület. A tokajhegyaljai borvidék zárt területén a must és a bor készítése, kezelése és forgalomba hozatala tekintetében e törvénynek a zárt területű borvidékre és a tokajhegyaljai borvidékre vonatkozó szabályait együttesen kell alkalmazni.


62.§ 

	(1) A tokajhegyaljai borvidékre jellemző borok a következők: 

	a) meghatározott termőhelyről származó minőségi borok a tokaji furmint, a tokaji hárslevelű, a tokaji muskotály, a tokaji orémusz;
	b) meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok a tokaji furmint, a tokaji hárslevelű, a tokaji muskotály, a tokaji orémusz; 
	c) meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek a tokaji máslás, a tokaji fordítás, a tokaji szamorodni, a tokaji aszú puttonyszám megjelölésével, a tokaji aszú-eszencia és a tokaji nektár (eszencia). 

	(2) A tokajhegyaljai minőségi borok a meghatározott termőhelyről származó minőségi borokra vonatkozó általános előírások hatálya alá tartoznak. 

	(3) A tokajhegyaljai meghatározott termőhelyről származó különleges minőségi borokra és borkülönlegességekre e törvénynek a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borokra vonatkozó általános előírásait is alkalmazni kell. 


63.§

	(1) Meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű tokaji furmint, tokaji hárslevelű, tokaji muskotály, tokaji orémusz bor: az adott fajtából, a borvidék legfeljebb 10 t/ha termésű ültetvényeiből származó, érett vagy tőkén túlérett, esetleg töppedt, vagy aszúsodott termésének késői szüretelésű legalább 19,0 tömegszázaléknyi természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából készült bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.

	(2) Meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegesség: azok a tokajhegyalján készített különleges minőségű borok, amelyek készítésmódjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak: tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú, tokaji aszú-eszencia, tokaji nektár (eszencia).

	(3) Tokaji máslás: a szamorodni, vagy az aszú seprőjére felöntött különleges minőségű mustból vagy borból alkoholos erjedés útján készült tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik és legalább egy évig fahordóban érlelték.

	(4) Tokaji fordítás: a kipréselt aszútésztára felöntött meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű mustból vagy borból alkoholos erjedés útján készült, legalább egy évig fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik.

	(5) Tokaji szamorodni: a tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen töppedt, tőkén aszúsodott szőlőbogyókat is tartalmazó, válogatás nélkül szedett szőlőfürtök feldolgozásával előállított, legalább 21 magyar mustfokú, 230 g/l cukortartalmú mustból szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, melyet a kialakult hagyomány szerint fahordóban érlelnek legalább 2 évig.

	(6) Tokaji aszú: a tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott, töppedt, szüretkor külön szedett szőlőbogyóknak és a feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű musttal vagy borral áztatott szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, mely a puttonyszámtól függően meghatározott mennyiségű cukormentes extraktot, valamint cukrot tartalmaz, és amelyet a hagyomány alapján fahordóban a puttonyszámnak megfelelően 3-6 évig érlelnek. Az évjáratmegjelölés az aszúszemek évjáratára vonatkozik.

	(7) Tokaji aszú-eszencia: a tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyóknak feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű musttal vagy borral áztatott szeszes erjedés útján készült, jellegzetes aszú- és érlelési illattal, valamint zamattal rendelkező aszúbor, mely literenként legalább 180 gramm természetes cukrot tartalmaz.

	(8) Tokaji nektár (eszencia): a tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis Cinerea hatására nemesen rothadt tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyókból préselés nélkül kiszivárgó, rendkívül magas cukortartalmú mustból minimális erjedés útján keletkező tokaji borkülönlegesség, mely legalább 0,6 térforgatszázalék természetes szeszt, literenként legalább 450 g összes természetes cukrot és 50 gr cukormentes vonadékanyagot tartalmaz, ezen kívül az aszúra jellemző különleges illattal és zamattal rendelkezik.


64.§

	(1) A tokajhegyaljai borvidéken termett szőlőből származó törkölyös mustra, borseprőre vagy törkölyre csak az e borvidéken termett szőlőből származó mustot vagy bort szabad önteni. 
	(2) A tokaji aszú, tokaji aszú-eszencia és tokaji nektár (eszencia) előállítója a felhasznált aszúsodott szőlőbogyó, a készített aszúbor, aszú eszencia és a nyert eszencia mennyiségét az illetékes hegyközségnek kategóriánként köteles bejelenteni.

	(3) A tokajhegyaljai borvidék zárt területén csemegebort, ürmösbort, fűszerezett bort, valamint gyümölcsből szeszes italt készíteni és tárolni tilos. 


65.§

	(1) Tokaji szamorodnit, tokaji máslást, tokaji fordítást, tokaji aszút, tokaji aszú-eszenciát és tokaji eszenciát kizárólag palackozva és állami ellenőrzőjeggyel ellátva szabad fogyasztás céljára forgalomba hozni.

 	(2) A palackozáshoz csak tokaji alakú, színtelen palackot szabad felhasználni. E rendelkezés alól a hegyközségi tanács egyetértésével a földművelésügyi miniszter különleges esetekben felmentést adhat. 

	(3) A palackozási kötelezettség nem vonatkozik a tokajhegyaljai borvidék területén a termelők által forgalomba hozott saját termésű tokaji szamorodni, tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji aszú, tokaji aszú-eszencia és tokaji eszencia borokra. 


66.§

	(1) A tokajhegyaljai borvidékre, s ezen belül községre (városra), dűlőre utaló vagy \"Tokaji\", \"Hegyaljai\" elnevezéssel csak a tokajhegyaljai borvidék jellemző borait lehet forgalomba hozni, ha e jellemző borok egyébként megfelelnek a vonatkozó szabványoknak, illetve e törvény előírásainak. 

	(2) A tokajhegyaljai borvidékre utaló elnevezéssel tilos fogyasztói forgalomba hozni mustot, továbbá olyan bort, amelyet más termőhelyről származó musttal vagy borral házasítottak. 

	(3) A palackozási kötelezettség alá vont tokaji borokat poharanként csak palackból szabad kimérni. 




VII. FEJEZET

A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIGAZGATÁS 


A szakigazgatás szervei

67.§ 

	(1) A szőlészeti-borászati igazgatással összefüggő egyes irányítási, szervezési, valamint hatósági feladatokat: 

	a) a hegyközségi szervezetek 
	b) az OBI valamint
	c) az OMMI,
látják el.

	(2) A hegyközségi szervezetrendszer hatáskörében ellátja az ültetvény telepítésével, művelésével, a származási bizonyítvány kiadásával kapcsolatos feladatokat, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.  

	(3) Az OBI a törvény hatálya alá tartozó termékek előállításával, kezelésével, minőségével és forgalomba hozatalával kapcsolatos hatósági feladatokat lát el, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.  

	(4) Az OMMI ellenőrzi az ültetvények telepítését, ápolását, valamint elvégzi a szaporító anyagok előállításának, forgalmazásának és felhasználásának ellenőrzését, azok minőségének vizsgálatát és minősítését, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.  


Hatósági ellenőrzés

68.§

	(1) Az ellenőrző hatóság képviselői külön engedély és előzetes bejelentés nélkül jogosultak az ültetvényekben, illetve minden olyan helyiségben, amely must és bor előállítására, elhelyezésére, kezelésére, átvételére és forgalomba hozatalára szolgál, vagy arra alkalmas, hatósági ellenőrzést folytatni, mintát venni, a jogszabály által előírt  nyilvántartásokat, jelentéseket, feljegyzéseket, a számadásokat és az egyéb iratokat megtekinteni, azokról másolatot igényelni vagy készíteni. 
	(2) A szőlő birtokosa és a bor előállítója, forgalmazója köteles a hatósági ellenőrzést eltűrni és az eljáró hatóság számára az ellenőrzés feltételeit lehetővé tenni. 

	(3) Az ellenőrzést végző hatóság megkeresésére az illetékes társszervek kötelesek az ellenőrző hatósággal együttműködni, részére tájékoztatást adni, továbbá a hatósági ellenőrzésben részt venni.


Az ültetvények ellenőrzése 

69.§ 

	(1) A szőlő ültetvények létesítésének, művelésének és kivágásának ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság - ha szabálytalanságot észlel vagy annak gyanúja merül fel - köteles jegyzőkönyvet felvenni és abban szükség szerint előzetes intézkedést is tehet. A jegyzőkönyvet az ellenőrzöttnek vagy képviselőjének kell aláírnia. Egyébként az ellenőrző szerv a helyszíni ellenőrzés eredményét a 10.§ (1) bekezdése szerint vezetett nyilvántartásba bejegyzi. 

	(2) Az ellenőrző hatóság eljárása során növény-, talaj- vagy egyéb mintát vehet részletes vizsgálat céljára. A mintavételt jegyzőkönyvbe kell foglalni. 

	(3) Az ellenőrző hatóság - amennyiben saját laboratóriummal nem rendelkezik - a mintát bármely arra alkalmas laboratóriummal megvizsgáltathatja. 


A borgazdálkodás körébe tartozó ellenőrzés 

70.§

	(1) Az OBI ellenőrzi: 

	a) a must és a bor származását, eredetét, minőségét (összetételi és érzékszervi tulajdonságok, térfogat, csomagolás és jelölés), a minőségcsökkenés mértékét, a telephely, objektum működésének jogszerűséget, továbbá a szállítás és a tárolás során felmerülő körülményeket,
	b) az adalékanyagok minőségét,
	c) a borászati termékek csomagolása során felhasznált csomagoló anyagok megfelelőségét,
	d) a gyártástechnológia műszaki feltételeit,
	e) a minőségbiztosító intézkedések hatékonyságát,
	g) a belföldre és az exportra kerülő borászati termékek minőségét,
	h) az importált borászati termékek minőségét,
továbbá megkeresésre, illetve megbízás alapján vizsgálatot tart, szakvéleményt, vagy szaktanácsot ad a borászati termékek minőségét érintő kérdésekben.

	(2) A borászati termékek ellenőrzését termékszabvány alapján a jogszabályokban előírt módszerek alkalmazásával kell végezni. Szükség esetén a területi felügyelő betekinthet a borászati termék előállítással összefüggő egyéb iratanyagokba is.


71.§

	(1) A hegyközség eljár a szőlő telepítésének és kivágásának engedélyezése, az ültetvény művelése, valamint a szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványának kiadása ügyében. 

	(2) A hegyközségi tanács: 

	a) eljár a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor származási bizonyítványának kiadása ügyében, 
	b) szakmai szempontból ellenőrzi a hegyközségi rendtartást, 
	c) elbírálja a hegyközség közigazgatási ügyben hozott határozata ellen benyújtott fellebbezést.

	(3) A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elbírálja a hegyközségi tanács közigazgatási ügyben hozott elsőfokú határozata ellen benyújtott fellebbezést. 


72.§

	A termékre vonatkozó minősítő vizsgálat, az engedélyezési eljárás és az ellenőrzés során a hatóságok tudomására jutott adatok üzemi titoknak minősülnek, megőrzésükről gondoskodni kell. 


73.§

	(1) Az ellenőrző hatóság területi felügyelői feladatuk teljesítése céljából a vizsgálathoz szükséges mértékben térítésmentes mintát vehetnek és azt elszállíthatják. Az eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A mintavétel során a hatóság ellenőrzést végző munkatársa köteles az ellenőrzöttet figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára igényt tarthat. A mintavétel szabályait külön jogszabály állapítja meg.

	(2) A mintavételhez szükséges italokat, palackokat és egyéb anyagokat a mintaadásra kötelezett díjtalanul köteles rendelkezésre bocsátani. Megfelelő palackok hiányában azok beszerzéséről a mintaadásra kötelezett költségére kell gondoskodni. 


74.§

	(1) A hatósági minőségellenőrző tevékenység során kezdeményezett vizsgálatot - feltéve, hogy a termék nem hibás - az ellenőrző szerv díjmentesen végzi el. 

	(2) Ha az ellenőrző szerv más hatóság megbízása alapján végzett ellenőrzés során laboratóriumi vizsgálatot végez, a költségeket az ellenőrzést elrendelő, megbízó hatóság megtéríti. 

	(3) Amennyiben a vizsgált termék az előírt, illetőleg jelölésében deklarált jellemzőket nem elégíti ki, az ital előállítója, kereskedelmi ellenőrzés esetén a hiba okozója a vizsgálat költségeit köteles megtéríteni. A költségek megtérítésének és felhasználásának módjáról külön jogszabály rendelkezik. 


Jogkövetkezmények

75.§

	(1) Az OBI az ellenőrzés eredményeként 

	a) a termék előállítójára helyszíni bírságot szabhat ki;
	b) az üzemet, pincészetet időlegesen bezárathatja, gép, felszerelés, berendezés működését, csomagolóanyag felhasználását, tárolóhely vagy szállítóeszköz használatát megtilthatja, újbóli működését, használatbavételét, használatban tartását feltételhez kötheti;
	c) alapanyagot, adalékanyagot, készterméket közfogyasztásra alkalmatlannak, csökkent minőségűnek nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja;
	d) elrendelheti a hamisított terméknek az előállító költségére történő lepárlását;
	e)minőségvédelmi bírságot szabhat ki;
	f) szabálysértési eljárást, büntető eljárást kezdeményezhet. 

	(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjába foglalt rendelkezés fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.


76.§

	(1) Ha kereskedelmi egység ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság az e törvényben, illetve a hegyközségi rendtartásban foglaltak megsértését észleli, vagy ha az ellenőrzés végrehajtásában akadályozzák, kezdeményezi a jegyzőnél az egység bezáratását. 

	(2) A jegyző a kereskedelmi egységet az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen bezáratja. 

	(3) Az ideiglenes bezárást elrendelő határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

	(4) A jegyző a működési engedélyt visszavonja, ha a hiányosságot nem szüntetik meg, illetve ha a tiltott cselekményt ismételten elkövetik. 


77.§

	(1) Ha borászati üzem vagy pince ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság az e törvényben, illetve a hegyközségi rendtartásban foglaltak megsértését észleli, vagy ha az ellenőrzés végrehajtásában akadályozzák, kezdeményezi az OBI-nál a borászati üzem vagy pince bezáratását. 

	(2) Az OBI a borászati üzemet vagy pincét az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen bezáratja. 

	(3) Az ideiglenes bezárást elrendelő határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

	(4) Ha az észlelt hiányosságot nem szüntetik meg, vagy ha a tiltott cselekményt ismételten elkövetik, az OBI kezdeményezi az engedélyező hatóságnál a borászati üzem működési engedélyének visszavonását. 


A minőségvédelmi bírság

78.§

	(1) Ha a vizsgálat során az OBI megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott borászati termék nem felel meg az előírt, illetve jelölt minőségi jellemzőknek, vagy az engedélyezett szintet meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz, minőségvédelmi bírságot szab ki. 

	(2) A bírság mértéke húszezer forinttól egymillió forintig terjedhet. A minőségvédelmi bírság a 75-76.§-ban foglalt jogkövetkezményekkel együtt is kiszabható.

	(3) A minőségvédelmi bírság megfizetésére azt a termelőt, illetve forgalmazót kell kötelezni, aki a borászati terméknek az (1) bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minőségét előidézte, vagy - ha ez egyértelműen nem állapítható meg - azt, akinél a borászati terméket vizsgálat alá vonták.

	(4) A minőségvédelmi bírságot az OBI számlájára kell befizetni. A befolyt összeg felhasználásáról az ellenőrző hatóság vizsgálati és ellenőrzési módszereinek folyamatos korszerűsítésére figyelemmel a földművelésügyi miniszter dönt. 

	(5) A minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról külön jogszabály rendelkezik. 












VIII. FEJEZET


Vegyes rendelkezések 

Élelmezés-egészségügyi előírások

79.§

	Mustot és bort az élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelően kell előállítani, csomagolni, tárolni, szállítani és forgalomba hozni úgy, hogy az ital szennyeződésnek, fertőzésnek, romlásnak ne legyen kitéve. 


80.§

	(1) Szőlő feldolgozására, must és bor előállítására, átvételére, kezelésére, forgalomba hozatalára, csomagolására, tárolására szolgáló épületeket, helyiségeket, azok berendezéseit (gépeit), valamint az árusító helyeket az egészségügyi követelményeknek megfelelően szabad létesíteni, átalakítani vagy használatba venni. 

	(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységeknél használt eszközt, edényt és gépet csak olyan anyagból és úgy szabad előállítani, hogy az a vele érintkezésbe kerülő termékben egészségre káros elváltozást ne okozzon, ne tartalmazzon kioldható anyagot olyan mennyiségben, amely a vele érintkezésbe kerülő terméket az egészségre károssá teszi, illetőleg az ital minőségét, valamint tulajdonságait hátrányosan befolyásolja. 


81.§

	Italt nyílt árusítású üzletben vagy árusítás céljára szolgáló egyéb helyen az élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy az a szennyeződéstől, fertőzéstől, romlástól vagy minőségi értékcsökkenéstől védve legyen. 

82.§

	Az italmérési, italárusítási és termelői borkimérési tevékenység gyakorlásának módját külön jogszabály  tartalmazza.

Egyéb rendelkezések 

83.§

	A gyümölcslevekre, gyümölcsborokra, gyümölcsvermutokra, továbbá a szőlőlé (must) felhasználásával készített üdítőitalokra az élelmiszertörvény vonatkozó rendelkezései az irányadók. 


84.§

	Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy e törvény végrehajtási szabályait rendeletben állapítsa meg. 


85.§

	(1) Ez a törvény 1998. január 1. napján lép hatályba.

	(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet az 1.§ (1) és (3) bekezdése, valamint a 2. és 3.§ kivételével hatályát veszti. 




Indokolás

a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 
szóló törvényjavaslathoz


Általános indokolás


	Az elmúlt évek átalakulóban lévő társadalmi és gazdasági viszonyai szükségképpen megváltoztatták a szőlő- és borgazdálkodás környezetét. A magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulása, az ország gazdasági kapcsolatainak átrendeződése alapvetően meghatározzák azt a gazdasági és jogi feltételrendszert, amelyben az ágazatnak az elkövetkezendő évtizedekben működnie kell. 

	A magyar borok jóhírének visszaállítása, a termékek piacképességének javítása nem képzelhető el a szigorú minőségi követelmények előírása és érvényesítése, a termékek származásának garantálása, továbbá az utóbbi években elterjedt borhamisítások visszaszorítása nélkül. A nemzetközi gazdasági kapcsolatainkból eredő alapvető érdekeinken túl az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjai is abba az irányba hatnak, hogy már a csatlakozási tárgyalások időszakában olyan belső szabályozás érvényesüljön, amely közelít az EU feltételrendszeréhez, hogy később zökkenőmentesen lehessen átállni a közösségi jog alkalmazására. 

	A szőlő- és bortermelésre vonatkozó hatályos joganyag jórészt ma is tartalmazza azokat az alapvető minőségi, származással és termék megnevezéssel, valamint az ellenőrzéssel kapcsolatos normákat, amelyek lényegében azonosak az Európai Unióban érvényes szabályozással. Ennek köszönhető, hogy 1993-ban az Európai Közösség megkötötte hazánkkal a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodást, amelyet az 1994. évi XI. törvény hirdetett ki. Ez a helyzet jórészt annak köszönhető, hogy a ma hatályos szabályozás - amit az 1970. évi 36. tvr., valamint az annak végrehajtására 1977-ben kiadott MÉM rendelet jelent - fokozatos változtatásokkal az utóbbi években többször is módosult, amely változások a magasabb követelmények érvényesítését hozták magukkal. A borra vonatkozó jogszabályok előírásainak ellenőrzését, illetve az eredetvédelem intézményi feltételeinek kialakítását szolgálta a hegyközségi szervezet 1995-ben történt létrehozása, ami közvetve ugyancsak az EU-normákhoz való igazodás igényével történt. 
	Megállapítható ugyanakkor, hogy az Európai Uniós és a hazai szabályozás szerkezetében alapvetően különbözik. Az Európai Unió szabályozása alapjában ágazatspecifikus és a borjog néven ismert jogszabály-gyűjtemény tartalmazza az ágazatra vonatkozó összes rendelkezést. Nálunk viszonylag szűk az ágazatot közvetlenül érintő jogi szabályozás, főként a funkcionális jogszabályok tartalmazzák az ágazati specifikumokat (adózás, költségvetési kapcsolatok, támogatások, rendtartási ügyek). 

	A gazdasági törvények átalakuló struktúrájában sem illeszkedik már a tvr. az új élelmiszertörvény (1995. évi XC. tv.) és a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény révén kialakult szabályozási környezetbe. Mindezekre tekintettel is indokolt a törvényi szintű szabályozás. 


RÉSZLETES INDOKOLÁS


I. FEJEZET

Bevezető rendelkezések

Az 1-2.§-hoz

	A Javaslat a törvény tárgyát a korábbi szabályozástól eltérően határozza meg. Korábban ugyanis nemcsak a szőlő, hanem a gyümölcs telepítésére is kiterjedt a szabályozás. A jövőben a szabályozandó termékkört a szőlő, a must, a bor és a borpárlat jelenti.

	A 40/1977. MÉM. rendelet egyik mellékletét az értelmező rendelkezések alkották. Ezek beemelésre kerültek a Javaslat szövegébe. Egy részük a bevezető rendelkezések közé került, más részük, mint például a borászati termékek fogalma, a Javaslat más fejezetében önálló alcím alatt kerültek meghatározásra.

	Kiemelést érdemel, hogy a házikerti szőlőültetvény mérete az eddigi 1500-ról 500 m2-re csökkent. Az 500 m2-t meghaladó szőlőterület árutermő területnek minősül. Tekintettel arra, hogy a házikertre a törvényi előírások (termőhely, fajtahasználat, eredet- és minőségvédelem) nem vagy csak korlátozottan vonatkoznak, a térség- és ágazatfejlesztési koncepciók megvalósítása érdekében célszerű a házikerti szőlők területének 500 m2-ben történő meghatározása. Ezzel az árutermelés körébe, illetve a hegyközségek szervezetébe kerül az eddigi házikerti szőlőknek az a része is, amelynek termelése azért meghaladta a személyes szükségleteket. 
II. FEJEZET

A szőlőtermesztés

A 3-4.§-hoz

	A Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan határozza meg a szőlőtermesztés termőhelyeit. Hazánk négy szőlőtermő táján - alföldi, észak-dunántúli, dél-dunántúli, észak-magyarországi - belül borvidékeket, bortermőhelyeket határoz meg. Az eddigi 20 borvidék kiegészül egy 21.-kel, a Zalai borvidékkel. 


Az 5.§-hoz

	Az eddig miniszteri hatáskörbe utalt termőhelyi fajtahasználat szabályozása életszerűbbé válik, hegyközségi jogkörbe kerül az adott borvidéken telepíthető ajánlott és kiegészítő fajták jegyzékének összeállítása, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által évente közzétett Nemzeti Fajtajegyzék alapján. A termőhelyi fajtakérdéseket (fajták termőhelyi értékei, viselkedése, termesztési hagyományai, értékesítési lehetőségei stb.) célszerű - felügyeleti kontroll mellett - a helyi termelő, feldolgozó és értékesítő érdekközösségekre bízni. 


A 6.§-hoz

	Direkttermő amerikai szőlőfajtákat a hatályos szabályozás szerint sem szabad telepíteni. Egyes árutermő ültetvényekben és házikertekben ennek ellenére még termesztik a direkttermő fajtákat. Az e fajtákból készült bor közismerten egészségkárosító hatású. Indokolt egy átmeneti időszakot biztosítani, ameddig a tulajdonos kivágathatja az ültetvényt, ennek ösztönzése érdekében az újratelepítéshez költségvetési támogatás is igénybevehető. A határidő elmulasztása esetén a tulajdonos költségére el kell rendelni az ültetvény kivágását. 


A 7-13.§-hoz

	A telepítési és kivágási engedélyeket a telepítés helyszíne szerint illetékes hegybíró adja ki, aki az ingatlan határától meghatározott ültetési (telepítési) távolságot írhat elő. Az ültetési távolság meghatározásának joga a hatályos szabályozás szerint a földművelésügyi miniszteré. Az ültetési távolság mértékét úgy kell meghatározni, hogy az ültetvény ne zavarja a szomszédokat (árnyékhatás, gyökérátnövés, permetlé-átsodródás stb.) Mindezt alapvetően a helyi domborzati és talajviszonyok, illetve az alkalmazott művelési mód határozza meg. Ezért nem célszerű helyismeret hiányában e távolságot egységes normatívák alapján meghatározni. 

	Beépül a Javaslatba az a közelmúltban elfogadott törvénymódosítás, amely szerint a hegybíró bizonyos esetekben kivágathatja az engedély nélkül vagy az alapvető szabályok megszegésével telepített ültetvényt, illetve az ültetvény használóját az ültetvény megfelelő átalakítására kötelezheti.


A 14.§-hoz

	A Javaslat a szőlőtermesztés szabályrendszerébe beépíti a hegyközségi  rendtartásokat, amelyek kiegészítik és a helyi sajátosságoknak, hagyományoknak megfelelő módon szabályozzák a termesztésnek, illetve az ültetvények kezelésének feltételeit. 


III. FEJEZET

A must és a bor előállítása
 és kezelése


	Az e fejezetben szabályozott kérdésekkel kapcsolatban jelentősebb harmonizálási kötelezettség akkor áll majd fenn, ha Magyarország besorolására a szőlőtermelő zónák vonatkozásában sor kerül. A magyar borjog EU-harmonizációs kérdései között kiemelt szerepet játszik, hogy Magyarország önálló - Kárpát-medencei - zónabeosztást kaphasson, mely az ország természeti adottságainak megfelelően lehetővé teszi egyes évjáratokban a savtartalom, más évjáratokban a cukortartalom szabályozott körülmények közötti kiegészítését. 


A 15-16.§-hoz

	A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelő módon határozza meg az egyes borászati termékek fogalmát, így a friss szőlőt, a szőlőcefrét, a mustot, a szőlőtörkölyt, az erjedő mustot vagy erjedő cefrét és a bort. 




A 17.§-hoz

	A Javaslat a Bikavér borok védelme érdekében előírja, hogy csak a Szekszárdi borvidékbe és az Egri borvidékbe sorolt településeken szabad Szekszárdi, illetve Egri Bikavér bort előállítani. 


A 18-29.§-hoz

	A kékderítésre vonatkozó részletes szabályokat a földművelésügyi miniszter rendeletben fogja megállapítani. A törvényben csak az kerül meghatározásra, hogy kik és milyen feltételekkel végezhetnek kékderítési vizsgálatokat. A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelően ezt a jogot továbbra is biztosítja az Országos Borminősítő Intézetnek (OBI), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemnek, a Szőlészeti-Borászati Kutatóintézetnek, az egyetemi és főiskolai szakintézményeknek, továbbá kiterjeszti más, az OBI által arra alkalmasnak nyilvánított laboratóriumokra is. Személyi feltételként a Javaslat előírja, hogy a vizsgálatot végző személynek kékderítési vizsgával kell rendelkeznie. 

	A must vagy szőlőcefre természetes eredetű cukortartalmának kiegészítése, a bor cukortartalmának kialakítása a jelenleg hatályos szabályok szerint is EU konform tartalommal történik, ezért ezen változtatni nem szükséges. 

	A savtartalom növelésének engedélyezése miniszteri jogkörből a hegyközségi tanács jogkörébe kerül. A savtartalom növelésének szükségességét, indokoltságát a helyi szakemberek jobban meg tudják ítélni, ezért indokolt a ő hatáskörükbe telepíteni az engedélyezést. 

	A hatályos szabályozás részét képezi a likőrborok és ezeken belül a fűszerezett borok leírása. Ez eltér az EU jelenlegi gyakorlatától, de a csatlakozásig nem célszerű ezt megváltoztatni. Új rendelkezés a must javításáról készítendő végelszámolás kötelezettsége. Ezt évente minőségi kategória, termőhely és fajtamegjelöléssel november 30-ig kell a hegyközség részére teljesíteni. 

	A Javaslat a törkölybor készítés szabályozását megszünteti, mert a gyakorlatban a törkölybor nem forgalomképes. 





A 30.§-hoz

	A hatályos szabályozástól eltérően, amely a forgalomba hozatal körében foglalkozott a minőséggel, a Javaslat a bor előállításának szabályai körében határozza meg a minőségi kategóriákat: az asztali bor és tájbort, illetve ezektől elkülönítetten a meghatározott termőhelyről származó minőségi bort, valamint a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bort. A két utóbbi kategória meghatározására ezzel az Unióban használatos fogalmakat vezeti be. 


A 31.§-hoz

	A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest egy szigorítást tartalmaz. A jövőben nem csak hamisított bort, hanem az annak előállításához szükséges, borászati célból felhasználásra nem engedélyezett anyagot is tilos birtokban tartani és tárolni. 


IV. FEJEZET

A borpárlat előállítása és
kezelése

A 32-35.§-hoz
	
	A borpárlat - tekintettel az alapanyaghoz való szoros kapcsolatra - bár gyártástechnológiáját tekintve szeszipari termék, egyes kritériumai révén az elmúlt évtizedekben a borszabályozás hatálya alá tartozott. Jelenleg is az Országos Borminősítő Intézet végzi a borpárlatok minősítését. Ezt célszerű  a továbbiakban is megtartani. A Javaslatban megállapított technológiai és forgalmazási szabályok összhangban állnak a termék jövedéki státusából következő egyéb szabályokkal. 











V. FEJEZET

A must, a bor és a borpárlat
forgalombahozatala

A 36-43.§-hoz


	A forgalombahozatal szabályai körében rendelkezik a Javaslat a származási bizonyítványról, valamint az állami ellenőrzőjegyről. A 17/1997-es FM rendelettel került megalkotásra a származási bizonyítvány.  Korábban a 40/1977-es MÉM rendelet az állami ellenőrzőjegy alkalmazásával biztosította az állami ellenőrzést és minősítést. A különleges minőségi borok valamint a \"bikavér\" és muzeális borok - akkor is, ha ezek minőségi borok - csak állami ellenőrző jeggyel voltak forgalomba hozhatóak. Az állami ellenőrző jegy kiadásának a feltétele pedig a származási bizonyítvány megléte volt. Ez a rendszer már nem nyújtott kellő védelmet a hamisítás elleni eredményes fellépéshez, nem tette lehetővé a szőlő- és bortermelés átfogó ellenőrzését. A legfőbb hiányosságot az jelentette, hogy nem volt zárt a rendszer. Egyrészt nem terjedt ki a hegyközségbe nem sorolt településekből származó szőlő és bor szabályozására, másrészt csak a különleges minőségi bor esetében tette kötelezővé a származási bizonyítványt. Ezzel a bortermelés és forgalmazás nagyobb része maradt kívül a származási bizonyítvány által \"ellenőrzött\" területen.

	Ahhoz, hogy a kontroll a bortermelés egészén érvényesüljön, alapvető elvként szükséges volt annak rögzítése, hogy származási bizonyítvány nélkül közfogyasztás céljára bort forgalomba hozni nem lehet. A minőségi kategóriától függetlenül a származási bizonyítvány kísérő okmánya az asztali, a táj-, a minőségi, és a különleges minőségi boroknak egyaránt. Az asztali bor esetében a származási bizonyítvány a szőlőből való származás garantálására szolgál, a táj-, a minőségi és a különleges minőségi borok esetében a termék meghatározott termőtájról vagy termőhelyről való származását is garantálja. Emellett a származási bizonyítvány a termőhelyi vagy fajta megnevezéseknél a földrajzi eredet alapdokumentuma is, ezáltal a minőségi és különleges minőségi borok esetében korábbi funkciója is megmarad. 

	A hatályos szabályozással szemben változás, hogy a szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványát a hegyközség adja ki, a hegyközségi tanácsnál pedig csak a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borra marad fenn ez a jog. 

	A bizonyítvány kiadásának kérelmezésére hegyközségi település esetén csak hegyközségi tag termelő, illetve felvásárló jogosult. A kérelmet az ültetvény fekvése szerint illetékes hegybírónál kell benyújtani. Állami ellenőrzőjeggyel forgalmazott minőségi és különleges minőségi bor esetében az ellenőrzésre helyszíni eljárást kell lefolytatni. 

	Hegyközséggel nem rendelkező településen a termelőnek, illetve a felvásárlónak a származási bizonyítvány kiadása iránti kérelmet az ültetvényhez földrajzilag legközelebb eső hegyközségi tanács hegybírójához kell benyújtani. Ebben az esetben a kérelmezőnek kell hitelt érdemlően igazolnia, hogy a kérelemben szereplő terméshez, termék előállításához szükséges szőlőültetvénnyel rendelkezik, illetve ha felvásárlóról van szó, akkor azt, hogy a termést (terméket) olyan személytől vásárolta, aki e feltételeknek megfelel. A kérelmező ezt az igazolást megkérheti a települési önkormányzat jegyzőjétől vagy a gazdajegyzőtől. 

	A származási bizonyítványt külön kell kiadni a szőlőre és külön a szőlőből származó borokra. Ennek az az oka, hogy különböző termőhelyekről származó szőlőből házasítás révén is készülhet közfogyasztásra forgalomba kerülő bor, mint pl. az Egri Bikavér esetében. Azért, hogy a házasításnál is vissza lehessen vezetni a készterméket az ültetvényre, szükség van arra, hogy a szőlő is rendelkezzék származási bizonyítvánnyal. 

	Amennyiben a szőlőtermelő a termését felvásárló részére értékesíti, a felvásárlónak kell majd a származási bizonyítvány kiadását kérnie. Ennek előfeltétele, hogy a termelő a termésről származási igazolást állítson ki. A felvásárló a származási igazolás, illetve ha több termelőtől vásárolt, a származási igazolások alapján kérheti a szőlőre vonatkozó származási bizonyítvány kiadását. Ha a szőlőtermelő a saját termésű szőlője mellé más termelőtől is vásárol szőlőt, ez utóbbira a származási igazolás alapján kéri a bizonyítvány kiadását. 


A 44-47.§-hoz

	A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest kiegészül azzal a rendelkezéssel, mely szerint a jövőben közfogyasztás céljára mustot, bort és borpárlatot előállítani és forgalomba hozni csak a hegyközség által nyilvántartásba vett és az OBI által ellenőrzött pincészetből lehet. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy csak a borelőállításhoz szükséges megfelelő működési feltételekkel rendelkező pincészetekből kerüljön közfogyasztásba bor. 

	A Javaslat a hatályos szabályozásnak megfelelően fenntartja a forgalomba hozatalra vonatkozó tilalmat az olyan italra, amely a törvény előírásainak nem felel meg, a hibás, romlott, beteg, hamisított borra, a törkölyborra, a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtából készült mustra és borra, valamint a magas fokú és középfokú borpárlatra. 


A 48-49.§-hoz

	A Javaslat kimondja, hogy a borászati melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor, valamint a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba. Ezzel a törvényjavaslat összhangba kerül a jövedéki adótörvény tervezetével. 


Az 50.§-hoz

	A külkereskedelmi forgalomba hozatalra vonatkozó rendelkezések közül kikerülnek azok, amelyek külföldi forgalmazóra nézve írtak elő kötelezettségeket, mert ezek a gyakorlatban eddig sem voltak kikényszeríthetőek.

	A hatályos szabályok értelmében a borok kiszállításánál a minősítést az OBI-tól kell kérni. Az exportálók általában az OBI engedélyt bemutatják, azok száma a vámokmányon feltüntetésre kerül. Nem zárható ki azonban, hogy az egyes kiszállításoknál ez nem így történik, ezért a Javaslat szerint a jövőben a minőségi tanúsítványt a vámhatóságnak nem bemutatni, hanem átadni kell. Ez a későbbi nyomonkövethetőséget biztosítja. 


Az 52-54.§-hoz

	A borok palackozása és jelölése különösen fontos területe a szabályozásnak. A megjelölés, a palackozott termékeken feltüntetendő információk szerepe az Európai Unió szabályozási rendjében is jelentős.

	Minden kiszerelés és jelölés célja a találó és pontos tájékoztatás, amely a fogyasztó vagy a termékek kereskedelmének szabályszerű lebonyolításával és ellenőrzésével megbízott hivatalos szervek tevékenységéhez szükséges. 

	Az EU nagy súlyt fektet arra, hogy a kiszerelés szabályait - amennyire csak lehet - harmonizálni kell. Az Unión belül külön szabályok vonatkoznak az asztali és a meghatározott termőhelyű minőségi borok jelölésére. A Javaslat ebben is igazodni kíván az uniós szabályokhoz és külön követelményt állít a minőségi és a különleges minőségű borokra. 

	A jelölésnél különbséget kell tenni a termék azonosításához előírt kötelező adatok és a feltüntethető jelölések között. Meg kell tiltani minden olyan elem használatát, amely összetéveszthető, vagy a fogyasztót megtévesztheti. 

	Az eddig érvényben lévő magyar szabályozás szerint - az asztali borok kivételével - a megnevezésben a szőlőfajta és a termőhely megjelölésének azonos jelentősége van. Ez a rendszer - eltérően a nemzetközi gyakorlattól (pl. Franciaország termőhely-központú, USA fajta-központú) - miután két fontos elemet is rögzít egyidejűleg, jelentős feszültségek forrása. Ezért szabályozott keretek között célszerű nagyobb szabadságot biztosítani a megnevezésekben.

	A jelenleg kötelező hatályú szabványok szintén részletesen szabályozzák a megjelölés kérdését. A szabványrendszer megszüntetéséig, mely várhatóan néhány évet vesz igénybe, az ellentmondó rendelkezések esetén a törvény útmutatása irányadó.

	A palackozó megjelölésére az OBI-nál regisztrált kódszám alkalmazása is lehetséges. Importált termék esetén kötelező feltüntetni a forgalmazó céget magyar nyelven. 

	Fontos, és az eredetvédelem szempontjából nagy jelentőségű szabály, hogy a Javaslat előírja a minőségi és különleges minőségű borok esetében a hegyközség, mint eredetvédelmi szervezet által való ellenőrzöttségre utaló jelölés alkalmazását.

	Az Egri Bikavér és Szekszárdi Bikavér Borok forgalomba hozatalára vonatkozóan a palackozási kötelezettség alól csak az Egri borvidék és Szekszárdi borvidék területén a termelők által forgalomba hozott saját termésű borokra indokolt felmentést adni, a vendéglátó helyek számára nem. A termelői folyóborként történő forgalmazás engedélyezése az idegenforgalom, illetve a borturizmus fejlesztését szolgálja. 








VI. FEJEZET

Zárt borvidékre vonatkozó
külön rendelkezések

Az 55-57.§-hoz

	A jelenleg hatályos rendelkezések kellően nem szabályozott formában, de lehetővé teszik, hogy a borvidékek zárt borvidéki formában működjenek. A zárt borvidék a korábbiakban a szigorúbb szabályozás révén egyfajta magasabb szintű eredetgaranciát testesített meg. A mai napig egyedül a tokajhegyaljai borvidék kapta meg ezt a kiemelt státuszt. Az eredetgarancia felértékelődése miatt valószínűsíthető, hogy a későbbiekben újabb borvidékek vagy borvidék-részek kívánnak majd élni ezzel a lehetőséggel. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a hegyközségi tanács kérelme alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyetértésével a kérelmező megkaphassa a zárt borvidéki státuszt. A hegyközségi kontroll révén a zárt borvidéki szabályozás jelentősége és garanciái növekedni fognak. 


Az 58-60.§-hoz

	A zárt területen termett must és bor előállítására, illetve forgalmazására vonatkozó szabályok nem változnak. Továbbra is csak 75 kilogrammig lehet borszőlőt és cefrét, valamint 50 literig mustot, illetve bort más termőhelyről a zárt borvidék területére bevinni. Az ezt meghaladó mennyiség esetén engedélyeztetésre van szükség. Az engedélyt a Javaslat szerint a földművelésügyi hivatal helyett a hegyközségi tanács adja ki. 


A 61-66.§-hoz

	Új elem a Javaslatban, hogy a tokajhegyaljai borvidékre jellemző szőlőfajtákból készült borok (tokaji furmint, tokaji hárslevelű, tokaji muskotály, tokaji orémusz) fajtanévvel különleges minőségű borként forgalomba hozhatóak legyenek. 

	A tokaji borféleségek, minőségi paramétereik, illetve készítési (érlelési) módjaik törvényi szabályozása a világon egyedülálló borvidék és termékeinek eredet- és minőségvédelmét szolgálja. A Javaslat a tokaji szamorodni érlelési idejét egységesen két évben, a tokaji aszú érlelési idejét pedig a puttonyszámhoz igazodva (3-6 év) határozza meg. 

	A Bikavér borokhoz hasonlóan a tokaji borok esetében is indokolt megengedni, hogy a termelő a saját termésű borát folyóborként is forgalomba hozhassa. 


VII. FEJEZET

A szőlészeti borászati szakigazgatás

A 67.§-hoz

	A szőlészeti-borászati szakigazgatás, illetve ellenőrzés rendszerét a Javaslat jelentősen átalakítja a hatályos szabályokhoz képest. Mindenekelőtt - összhangot teremtve a hegyközségi törvény módosításával - általános hatáskörű szakigazgatási szervként határozza meg a hegyközségi szervezeteket, amelyek egyes ügyekben engedélyező szervként, más ügyekben szakhatóságként járnak el, és mind a szőlőtermesztésben, mind a bortermelésben a jogszabályok, valamint a rendtartás érvényesülése érdekében hatósági ellenőrzést végeznek. 

	Speciális szakigazgatási szerv marad továbbra is az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, amely a telepítéssel, termesztéssel kapcsolatban lát el szakhatósági feladatokat (pl. telepítést a hegybíró engedélyez, de szakhatóságként vesz részt az OMMI), valamint végez hatósági ellenőrzést. A bortermelés területén változatlanul az OBI szerepe lesz meghatározó a hatósági ellenőrzésben, illetve bizonyos ügyekben engedélyező hatóságként (pl. kékderítéssel kapcsolatos vizsgálatok engedélyezése), vagy szakhatóságként jár el.


A 68-69.§-hoz

	A hatósági ellenőrzés során észlelt rendellenességek megszüntetése érdekében az eljáró szakigazgatási szervek széleskörű intézkedési lehetőségeket kapnak (mintavétel, iratbetekintés, másolatkészités joga) és a Javaslat szabályai garantálják a más közigazgatási szervek (rendőrség, vám- és pénzügyőrség) együttműködési kötelezettségét.


A 70.§-hoz

	A borgazdálkodás körébe tartozó ellenőrzés tekintetében a Javaslat szerint az OBI szerepe lesz meghatározó. A hatályos szabályozáshoz képest bővül az OBI ellenőrzési jogköre azzal, hogy telephely, üzem, pincészet működésének jogszerűségét is ellenőrizheti, és jogszabálysértés észlelése esetén elrendelheti az időleges bezáratást.


A 71.§-hoz

	A hegyközségek, a hegyközségi tanácsok és a Hegyközségi Nemzeti Tanács feladatait a hegyközségi törvény előírásaival összhangban határozza meg a Javaslat.


A 72.§-hoz

	A Javaslat az ellenőrzött jogvédelmét biztosítja, előírja ugyanis, hogy az ellenőrző hatóság a tudomására jutott adatokat, üzemi titkokat köteles megőrizni.


A 73-74.§-hoz

	A Javaslat a mintavétel során megteremti az ellenminta vétel és ezzel a hatósági eljárás elleni jogorvoslat lehetőségét. Ugyanakkor az ellenőrző hatóság részére a térítésmentes mintavétel lehetőségét biztosítja. A hatóság ellenőrzési feladatát úgy tudja ellátni, ha a Javaslat céljaiként rögzített elvek megsértése esetén olyan intézkedéseket tesz, amelyek az észlelt hibákat megszüntetik, ismétlődésüket, vagy hasonló előfordulásukat megakadályozzák. Eredményes munkájuk biztosításához ezért döntő fontosságú, hogy a hatóságnak széles körű felhatalmazása legyen az ezt biztosító intézkedésekre.


A 75.§-hoz

	A hatályos szabályozáshoz képest az OBI jogköre kiegészült a helyszíni bírság kiszabásának jogával. Emellett az ellenőrzés hatékonyabbá tétele érdekében egyes intézkedések, így többek között az üzem, pincészet időleges bezáratását, alapanyag, adalékanyag, késztermék forgalomba hozatalát korlátozó rendelkezés fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajthatóvá válik.





A 76-77.§-hoz

	A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a hatósági ellenőrzés akadályozásakor vagy meghiúsításakor borászati üzem vagy pince esetén az OBI, kereskedelmi egység esetében pedig a jegyző azonnal bezárathassa az intézményt úgy, hogy az e tárgyban hozott határozat azonnal végrehajthatóvá válik, ismétlődés esetén pedig a működési engedély visszavonására is lehetőség nyílik. Ugyanilyen jogkövetkezményekkel fog járni az ellenőrzés során tapasztalt ismételt, vagy súlyosabb szabályszegés is. Ezekkel a rendelkezésekkel elérhető, hogy szükség esetén hatósági úton érvényt lehessen szerezni a szőlő- és borgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok betartásának.


A 78.§-hoz

	A Javaslat előírásai alapján az OBI minőségvédelmi bírságot is kiszabhat. Ennek az eddigi szabályozásban nem szerepelt szankciónak a lényege, hogy a hibás termék előállítóját vagy forgalmazóját arra kötelezi, hogy meghatározott összegű bírságot fizessen meg abban az esetben, ha az OBI azt állapítja meg, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve jelölt minőségi jellemzőknek. A kiszabható bírság összegének nagyságából eredően a minőségvédelmi bírság megelőző szerepe jelentős lehet, ugyanis súlyánál fogva visszatarthat másokat is a termék hibás előállításától. A befolyt összeg felhasználásáról is rendelkezik a Javaslat oly módon, hogy arról az ellenőrző hatóság vizsgálati és ellenőrzési módszereinek folyamatos korszerűsítésére figyelemmel a minisztérium dönt.


VIII FEJEZET

Vegyes rendelkezések

A 79-85.§-hoz 

	A Javaslat az élelmezés-egészségügyi előírásokat a vegyes rendelkezések körében határozza meg, a hatályos szabályokkal megegyező módon. Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy a törvény hatálybalépésével összefüggésben a végrehajtáshoz szükséges szabályok kidolgozásáról gondoskodjon. A törvény hatálybalépésével egyidőben a szőlő- és gyümölcstermesztésről valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. tvr. - a gyümölcstermesztésre vonatkozó rendelkezések kivételével - hatályát veszti."
