"1ż

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA










T/4833. számú  
törvényjavaslat 

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény,
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és
a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
módosításáról










Előadó: Dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter



1997. szeptember

1997. évi..... törvény 
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, 
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és 
a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény  módosításáról

I. fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása



1. § Az illetékekről  szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 8.  §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1)  Az öröklési illeték tárgya:  az örökség - ide értve a magánnyugdíjpénztártag egyéni számláján felhalmozott összeg kedvezményezett (örökös) általi megszerzését és a haszonélvezeti jog megváltását is -, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés,  a köteles rész szerzése, valamint a halál esetére szóló ajándékozás.\"



2. § Az Itv. 16. §-ának (1)  bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

(Mentes az öröklési illeték alól:)

\"c)  a magánnyugdíjpénztártag egyéni számláján lévő összegnek a  kedvezményezett, illetve az örökös általi megszerzése, ha azt a kedvezményezett, illetve az örökös a tagsági viszony folytatása mellett  a  pénztárban hagyja vagy más magánnyugdíjpénztárba viszi át;\"






3. § Az Itv. 23/A §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

\"(4) Az (1) bekezdésben meghatározott illetéket fizeti ingatlanszerzése után az ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó is, feltéve, hogy nettó árbevételének legalább 75 %-a e két tevékenységből származik.\"



4. § (1) Az Itv. 26. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

\"(7)  Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mentesség kiterjed a gépjármű- és ingatlan pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozóra is, feltéve, hogy nettó árbevételének legalább 75 %-a e két tevékenységből származik.\"

(2)  Az Itv. 26. §-ának  (1) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki:

(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)

\"o)  az egyéni ügyvéd egyszemélyes ügyvédi irodává történő átalakulásával bekövetkező vagyonszerzés.\" 


5. § Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 5. pontja a következő e) és f) alpontokkal egészül ki:

(5.  az anyakönyvi kivonat kiállítása az alábbi esetekben illetékmentes, ha)

\"e)  a szülők házassági anyakönyvi kivonatának a gyermek születésének anyakönyvezéséhez;
f)  az elhunyt születési és házassági anyakönyvi kivonatának a haláleset anyakönyvezéséhez\"

(történik a kiállítása;)



6. §  Az Itv. 45. §-ának  (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítő határozatban, az alapszabályban, a társasági szerződésben, illetve az alapító okiratban megállapított vagyon (jegyzett tőke) értéke után:)

\"d)  külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 200.000 forint.\"



7. § (1)  Az Itv. 62. §-a (1) bekezdésének c) pontja a helyébe következő rendelkezés lép:

(A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illeték-feljegyzési jog illeti meg:)

\"c)  a bűncselekményből - ide nem értve a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kárt - valamint a szabálysértésből származó kár megtérítése iránti igény esetén;\"



8. § Az Itv. 70. §-a (3) bekezdésének a) pontja a következő mondattal egészül ki:

\"Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók;\"



9. § Az Itv. Melléklete a törvény mellékletének megfelelően módosul.


II. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása



10. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) A főváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét (fővárosi közgyűlés vagy kerületi képviselő-testület) a fővárosi közgyűlés rendeletében, a kerületi képviselő-testületek többségének, egyszerű szótöbbséggel elfogadott egyetértésével határozza meg.\"



11.§  A Htv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Adómentes az (1) bekezdés b)-c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, a közhasznú társaság, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár és a költségvetési szerv abban az évben, amelyet megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. E feltétel meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.\"



12. §  A Htv. 31.§-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A 30.§ (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:)

\"d) aki az önkormányzat illetékességi területén lévő üdülő tulajdonosa vagy bérlője, továbbá a használati jogosultság időtartamára a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag, illetőleg a tulajdonos, a bérlő hozzátartozója, valamint a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag használati jogosultságának időtartamára annak hozzátartozója [Ptk. 685.§ b) pontja].\"


 

13. § A Htv. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"35.§ (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó, vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység).

(2) Az adó alanya a vállalkozó.\"



14. § A Htv. a 36. §-a után Az adómentesség alcím helyébe a következő alcím lép és egyidejűleg a következő 37. §-sal egészül ki:

\" Az állandó és ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység

37. § (1) A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.

(2) Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó 
a) piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat,
b)építőipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és fenntartási munkát, továbbá ezekkel kapcsolatban szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenységet végez, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül legalább 1 hónap, de 3 hónapot nem halad meg. Ha a tevékenység időtartama a 3 hónapot meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye telephelynek minősül.\"



15. § A Htv. 39.§-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

\"39.§ (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint
a) 1998. évben az anyagköltség 33 %-ával,
b) 1999. évben az anyagköltség 66 %-ával, 
c) 2000. évtől az anyagköltséggel.
 
(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell a mellékletben meghatározottak szerint megosztania.

(3) Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani. Minden megkezdett nap egy napnak számít.\"



16. § A Htv. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

\"40.§ (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó évi mértékének felső határa 
a) 1998. évben az adóalap 1,5 %-a,
b) 1999. évben az adóalap 1,7 %-a,
c) 2000. évtől az adóalap 2 %-a.

(2) Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adóátalány naptári naponként legfeljebb 5000 forint.

(3) A székhely, illetőleg a telephely szerinti önkormányzathoz fizetendő adóból, legfeljebb azonban annak 90 %-áig terjedően - a (4) bekezdésben meghatározott módon - levonható az ideiglenes jellegű tevékenység után megfizetett adó.

(4) Az ideiglenes tevékenység után megfizetett adó a székhely, illetve telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetendő adóból a vállalkozás szintjén képződő teljes törvényi adóalap és az egyes (székhely, illetve telephely(ek) szerinti) önkormányzatokhoz kimutatott törvényi adóalapok arányában vonható le.\"




17. § (1) A Htv. 42. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(4) Az önkormányzati adóhatóság - az (5)-(7) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - készpénzfizetést nem fogadhat el.\" 

(2) A Htv. 42. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(5) Postahivatallal nem rendelkező községekben, továbbá tanyaközpontokban, külterületeken - előzetes kihirdetés mellett - befizetési napokat lehet tartani, amikor az adózók készpénzben fizethetnek. Az illetékhivatal erre kijelölt pénztára ugyancsak elfogadhat készpénz-befizetést. Így történhet a fizetés ingóvégrehajtás során is, ha azt az adózó önként felajánlja, illetőleg ha az előtalált készpénzt az adóhatóság lefoglalja. Készpénz átvételére vagy lefoglalására kizárólag az jogosult, akit erre az adóhatóság vezetője írásban felhatalmazott és az e célra rendszeresített hivatalos nyugtatömbbel ellátott. Az átvett vagy lefoglalt készpénzről azonnal nyugtát kell adni, s a pénzösszeget az átvétel napján, de legkésőbb a következő munkanapon az adóbeszedési számlára be kell fizetni.\" 

(3) A Htv. 42. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki: 

\"(7) Az önkormányzat rendeletében feljogosíthatja az adóhatóságot arra, hogy az (5) bekezdésben meghatározott pénzkezelési szabályok betartásával 5.000 forintot meg nem haladó összegű helyi adóra (adótartozásra) készpénz-befizetést elfogadjon.\" 


18. §  A Htv. 45. §-a a következő mondattal egészül ki: 

\"Az érdekeltségi célú juttatásból az adó- és az illetékhatáskör címzettjei, továbbá a polgármesteri (főpolgármesteri), valamint a megyei önkormányzati hivatal adó- vagy illetékügyi feladatokat ellátó köztisztviselői részesülhetnek.\" 



19. §  (1) A Htv. 52.§-ának 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

\"7.  tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződést a földhivatalhoz benyújtották, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni.\"

 (2) A Htv. 52. §-a  22. pontjának a), c), e), g) és h) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(nettó árbevétel:)

\"a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele, továbbá a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek együttes összege csökkentve a kamatozó értékpapírok eladási árában érvényesített kamat bevételként elszámolt összegével, a b)-i) pontokban foglalt eltérésekkel,\" 

\"c) biztosítóknál: a biztosítási bevételek csökkentve a viszontbiztosítónak átadott díjjal, a károk és szolgáltatások ráfordításaival, növelve a nem biztosítási tevékenység bevételeivel, a befektetések nettó bevételével, csökkentve a saját tulajdonú saját használatú ingatlanok bevételkorrekciójával, a kapott osztalékokkal és részesedésekkel, valamint a kamatozó értékpapírok vételárában érvényesített kamat bevételként elszámolt összegével. A biztosítók éves beszámoló készítési kötelezettségének sajátosságairól szóló 182/1991. (XII.30.) Korm. rendelet hatályban maradásáig a biztosítási bevételek alatt az e kormányrendelet szerinti biztosítástechnikai bevételt, a károk és szolgáltatások ráfordításai alatt pedig e kormányrendelet szerinti károk és szolgáltatások költségeinek, valamint a biztosítástechnikai tartalékok növekedésének együttes összegét kell érteni,\" 

\"e) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatok és kamatjellegű bevételekkel, csökkentve a kamatozó értékpapírok vételárában érvényesített kamat bevételként elszámolt összegével,\" 

\"g) külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél: a fióktelep számviteli beszámolója alapján kimutatott az a) pont szerinti - illetve, ha a külföldi székhelyű vállalkozás a b), c) és e) alpontok valamelyikében említett szervezet, akkor az ott meghatározottak szerinti - nettó árbevétel,

h) a b)-g) pontban nem említett szervezetnél (lakásszövetkezet, társasház, alapítvány, társadalmi szervezet, ügyvédi iroda, intézmény stb.) - könyvvezetési kötelezettségtől függően - a vállalkozási tevékenységből származó, az a) pont szerinti nettó árbevétel vagy pénzforgalmi bevétel. Nem minősül vállalkozási tevékenységből származó árbevételnek a társasház és a lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevétele,\"

(3) A Htv. 52.§-a 26. pontjának d)-f) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző)

\"d) az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján meghatározott feltételek szerint végezhető, de vállalkozói igazolványhoz nem kötött (pl. egyéni ügyvédi, közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói, magánorvosi, szakértői, tervezői) tevékenységet folytató magánszemély,

e) jogi személy, ideértve a felszámolás vagy végelszámolás alatt levő jogi személyt is,

f) egyéb szervezet, ideértve a felszámolás vagy végelszámolás alatt levő szervezetet is.\"

(4) A Htv. 52.§-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép.

(E törvény alkalmazásában:)

\"31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, 
b) hang, kép, adat vagy egyéb információ (ideértve a rádió- és televízió programokat is) vezetéken, kábelen, rádión, optikai úton vagy elektromágneses rendszer útján történő továbbítását szolgáló berendezés, amennyiben annak üzemeltetése rendszeres személyes jelenlétet kíván,\"

(5) A Htv. 52.§-ának 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

\"35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Részvénytársaság, a Magyar Rádió Részvénytársaság, a Magyar Televízió Részvénytársaság, a Duna Televízió Részvénytársaság, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, továbbá a helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedést lebonyolító szervezetek, a közüzemi ellátást alapellátásként végző szervezetek közül a villamos- és gázenergia-, távfűtés-, melegvíz-, ivóvíz-, csatornaszolgáltatást (a továbbiakban: szolgáltatás) nyújtók, ideértve a víziközmű-társulatot is. Alapellátásként az  a szervezet végez közüzemi ellátást, amelynek nettó árbevétele legalább 75 %-ban közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatás nyújtásából származik,\"

(6) A Htv. 52.§-a a következő 36-41. és  pontokkal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában:)

36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a számvitelről szóló törvény szerinti eladott áruk beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árukészlet-beszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével,

37. anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a számvitelről szóló törvény szerinti anyagköltség. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatály alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagkészlet-beszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével,

38. anyagkészlet, árukészlet: a számvitelről szóló törvény szerint anyagkészletnek, kereskedelmi árukészletnek minősülő, vásárolt készlet,

39. alvállalkozói teljesítések értéke: az adóalany által továbbszámlázott, olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, valamint a továbbszámlázott közvetített szolgáltatások értéke,

40. közvetített szolgáltatások: az adóalany által igénybevett szolgáltatás harmadik személynek részben vagy egészben - változatlan formában - történő átadása,

41. székhely: belföldi szervezet esetében az alapszabályában (alapító okiratában), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban), az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói igazolványban ekként feltüntetett hely, ilyen hely hiányában vagy ha több ilyen hely van akkor a központi ügyvezetés helye, a magánszemélyek esetében az állandó lakóhely. A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe vonatkozásában a székhely alatt a cégbejegyzésben a fióktelep helyeként megjelölt helyet kell érteni.\"

III. fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi  LXXXII. törvény
módosítása



20. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Ha a képviselő-testület, illetve a fővárosi közgyűlés rendeletének kihirdetése az (1) bekezdésben meghatározott időpontig nem történik meg, akkor az önkormányzat illetékességi területén az előző adóévben hatályos adótételeket kell alkalmazni.\"



21. §  A Gjt. 5.§-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 

(Mentes az adó alól:) 

\"f) bejelentésre a súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló, adóévenként egy személyszállító gépjármű,\" 




22. § A Gjt. 8.§-ának (1) bekezdése helyébe a következő  rendelkezés lép, egyidejűleg a § új (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre változik: 

\"(1) A kizárólag elektromos meghajtású, a tiszta gázüzemű (kizárólag autógázzal üzemeltethető) személyszállító gépjármű után az egyébként járó adó 50%-át kell megfizetni. A műbizonylat szerint környezetszennyezést csökkentő, szabályozott katalizátorral ellátott személyszállító gépjármű  után az  egyébként járó adó 50 %-át, míg a nem szabályozott katalizátorral működő személyszállító gépjármű után az egyébként járó adó 75 %-át kell megfizetni. 

(2) Az olyan tehergépjármű, nyergesvontató után, amelynek a légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/A. előírásnak megfelel, az egyébként járó adó 75%-át - nyergesvontató esetében 20 %-át -, míg az olyan tehergépjármű, nyergesvontató után, amelynek a légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/B. előírásnak, zajkibocsátása pedig az ENSZ-EGB 51.02 előírásnak megfelel, az egyébként járó adó 50%-át - nyergesvontató esetében 10 %-át - kell megfizetni. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a gépjármű minősítését a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylat igazolja.\" 




23. § A Gjt. 17.§-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(1) Az adót, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: VPOP) jóváhagyó határozata alapján, a belföldön bejegyzett szállítmányozási vállalkozó, vámügynökség átvállalhatja. Engedély az említettek közül annak adható, amely a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 1.§-ának 23. pontja szerint vámszempontból megbízható és a tevékenység biztosítékaként 10 millió forint összegű bankgaranciával rendelkezik. Az engedély megadásához nem szükséges a gépjármű üzembentartójának kezességvállalása.\"
 


24. § A Gjt. 18. §-a 12., 13. és 19. pontjainak  helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a  § a következő 24., 25., 26. és 27. ponttal egészül ki: 
\"12.  súlyos mozgáskorlátozott az a személy, aki a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeinek rendszeréről szóló jogszabályban meghatározott állapota miatt súlyos mozgáskorlátozottnak minősül és ezt a tényt az ott meghatározott orvosi szakvélemény igazolja,
13. súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására elsősorban az a személyszállító gépjármű  -  ide nem értve az autóbuszt - szolgál, amely a súlyos mozgáskorlátozott adóalany tulajdonában van. Ha a súlyos mozgáskorlátozott tulajdonában nincs gépjármű, akkor a súlyos mozgáskorlátozott személyt - írásbeli nyilatkozata alapján - rendszeresen szállító, vele legalább egy éve közös háztartásban élő, a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozójának, élettársának vagy szerződés alapján tartásra kötelezett személynek mint adóalanynak a tulajdonában álló gépjárművet lehet ilyennek tekinteni,\" 

\"19. műbizonylat a gyári műszaki leírás, a vámhivatal, illetőleg a közlekedésfelügyelet olyan okmánya, ennek hiányában az adóalany által bemutatott szakértői vélemény, amelyből kitűnik a katalizátor beépítésének ténye. A 8.§ (2) bekezdésében említett műbizonylat alatt a környezetvédelmi felülvizsgálatról szóló jogszabály alapján kiállított - a vonatkozó ENSZ EGB előírásoknak való megfelelősségre utaló bejegyzést tartalmazó - igazolólapot kell érteni,\" 

\"24. az ENSZ-EGB előírásokat, illetve a hozzájuk tartozó határértékadatokat a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendelete tartalmazza, 

25. szabályozott katalizátor: három légszennyező komponensre ható, katalitikus utókezelő berendezés (katalizátor), szabályozott keverékképzéssel, 

26. nem szabályozott katalizátor: olyan katalitikus utókezelő berendezés (egyéb utánégető), amely nem felel meg a szabályozott katalizátorra meghatározott követelményeknek,

27. nyergesvontató: olyan vontató, amely a rajta levő nyeregszerkezet útján a vontatott félpótkocsi tömegének jelentős részét átveszi.\" 




Záró és átmeneti rendelkezések

25. § (1) E törvény 1998. január 1. napján lép hatályba. 

(2) E törvény 1-9.§-aiban foglalt rendelkezéseket a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követően kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Htv. 52.§-ának 23., 24. és 25. pontja, valamint mellékletének f) pontja.

(4) Az e törvény hatálybalépése előtt mozgáskorlátozottságukra tekintettel gépjárműadómentességben részesített adóalanyokat - ha a korábbi orvosi igazolás szerint mozgáskorlátozott állapotuk végleges -  újabb orvosi igazolás beszerzése nélkül is megilleti a mentesség. 

(5) E törvény hatálybalépését követően is 50%-os gépjárműadó-kedvezmény illeti meg azt a személyszállító gépjárművet, amelyet 1997. december 31-ig bármelyik típusú katalizátorral láttak el. 







Melléklet

az 1997. évi .....................törvényhez


1.

Az Itv. Mellékletének  II. címe a következők szerint módosul. 

\"1.  A magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetéke 
1000 forint. 

2.   Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön történő házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya, 2000 forint  illetéket kell fizetni. 

3. Nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötéséhez szükséges olyan igazolás alóli felmentés, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a személyes joga szerint nincs akadálya, 2000 forint  illeték alá esik.

4. Illetékmentes a honosítás, visszahonosítás, a magyar állampolgárság nyilatkozattal történő visszaszerzésére, valamint a magyar állampolgárságról történő lemondásra irányuló eljárás.\"







2.

Az Itv. Mellékletének X. címe a következők szerint módosul:

\"A névváltoztatás iránti eljárás illetéke 5000 forint. Az egy családhoz tartozó nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak külön-külön kell megfizetni.\" 


3.

 Az Itv. Melléklete a következő XIX. címmel és rendelkezéssel egészül ki:

\"XIX. A külön jogszabályban meghatározott eljárásokhoz szükséges adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetéke.
 
Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás 3.000 forint illeték alá esik.
Ha egy beadványban több ingatlanra vonatkozó adó- és értékbizonyítványt kérnek, az illetéket ezek számától függően, külön-külön kell megfizetni.\"

4. 

Az Itv.  Melléklete a következő XX. címmel és rendelkezéssel egészül ki:

\"XX.  Külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély illetéke

Ingatlan tulajdonjogának a külön jogszabály szerinti külföldi jogi vagy természetes személy általi megszerzéséhez szükséges engedély iránt kezdeményezett eljárásért 10.000 forint illetéket kell fizetni.\"








I N D O K O L Á S 

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, 
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és 
a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 
módosításáról szóló törvényjavaslathoz 


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 

Az illetékekből, a helyi adókból és a gépjárműadóból származó bevételek részben vagy egészben az államháztartás önkormányzati alrendszerét illetik meg. Az adóztatással összefüggő hatósági feladatot a települési önkormányzatok jegyzői (főjegyző) látják el. Az illetékhatáskör címzettje pedig a megyei (fővárosi) főjegyző. Ezekre az összefüggésekre tekintettel egy Törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) tartalmazza az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítását.

I. fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

A Javaslatnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítására vonatkozó fejezete egyes államigazgatási eljárások speciális illetékének felülvizsgálatára, valamint a mögöttes jogintézmények változását követő, illetve néhány jogvitás kérdés megoldását célzó, kisebb terjedelmű módosítására szorítkozik. Ennek megfelelően a vagyonszerzési illetékeket érintően a Javaslat tartalmazza a magán-nyugdíjpénztár tagjának halála miatt a tag követelésének átszállásával bekövetkező vagyonszerzés illetékjogi megítélését, továbbá néhány jogalkalmazást könnyítő változtatásokat. Az államigazgatási eljárási illetékek területén a Javaslat csak néhány   sajátos eljárástípus illetékkötelezettségét szabályozza újra. A bírósági eljárási illetékek körében pedig szabályozza a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe cégbírósági bejegyzésének illetékét, valamint a jogérvényesítést könnyítő korrekciókat irányoz elő.

Az intézkedések az illetékbevételek alakulására - minthogy a módosítást nem a költségvetési bevételek gyarapítása motiválta - nincsenek lényeges befolyással. Jelen esetben az eljárási illetékek változásával 1998-ban mintegy 400 millió forint bevételi többlet érhető el.

II. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) módosítását az iparűzési adó alapját ért folyamatos kritikák indokolják. Az iparűzési adó alapját eredetileg képező nettó árbevételt 1993-tól felváltotta az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével csökkentett nettó árbevétel. Az 1995. évi módosítás pedig a banki és biztosítási szférában megteremtette az adóalapot képező nettó árbevétel fizetett kamatokkal és a kárkifizetések összegével való csökkentését.

A módosítások az iparűzési  adó eredeti, több fázisú bruttó forgalmi adó jellegét egyes nemzetgazdasági ágazatokban torzították és lényegében hozzáadott érték típusúvá alakították.

A termelő tevékenységet folytató vállalkozásoknál az adó alapja - az eladott áruk és az alvállalkozói közreműködés hiányában - a teljes nettó árbevétel, míg a kereskedelem lényegében a hozzáadott érték után adózik. Az adó alapjának hatályos meghatározása tehát azt eredményezi, hogy az adónem ágazatonként eltérő jelleggel és hatással funkcionál. A termelői szférához tartozó vállalkozások jelentős része kiterjedt beszállítói körrel áll kapcsolatban, amelyek olyan értékes, magas készültségi fokú \"anyagokat\" szállítanak a vállalkozás részére, amelyet az esetek többségében lényegében csak végtermékké kell szerelni. Mivel a végtermék értékesítésekor a termelő árbevételében - és így iparűzési adóalapjában - e magas készültségi fokú részegységek értéke is megjelenik, a fizetendő adó aránytalanul magas a termelő által hozzáadott értékhez képest. Ennek az ellentmondásnak a feloldására a Javaslat - három lépcsőben - az adó alapjának az anyagköltséggel történő szűkítését irányozza elő. A Javaslat 1998. évre csak az anyagköltség 33 %-ával, 1999. évben 66 %-ával szűkíti az adó alapját, a teljes anyagköltség levonására pedig 2000. évtől ad lehetőséget. 

Az iparűzési adó bevételi jelentősége miatt nem elhanyagolható a rendelkezések módosításának bevételi kihatása. Az adónem fontosságát mutatja, hogy az önkormányzati szféra költségvetésén belül az iparűzési adó súlya, mintegy 7%-ra tehető. A Htv. iparűzési adóra vonatkozó szabályai stabil, jól tervezhető és egyre növekvő összegű adóbevételt biztosítanak az önkormányzatok számára. 

Ennélfogva a törvény korrekciójánál lényeges szempont, hogy nemzetgazdasági szinten az önkormányzatok  által potenciálisan elérhető  adóbevétel ne változzon, mivel az adóalap-szűkítésből eredő önkormányzati adóbevétel kiesést a központi költségvetés fedezet hiányában nem tudja pótolni. Ezért az adó alapjának anyagköltséggel való szűkítésével egyidejűleg elengedhetetlen a törvényi felső adómérték felülvizsgálata.

Az adóztatás gyakorlatában - az adóalap kérdésénél lényegesen kisebb súlyú - problémaként jelentkezik a tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végző vállalkozó adóalap-megosztási kötelezettségére vonatkozó szabályok értelmezése, végrehajtása. Az adóalap-megosztás során gondot jelent, hogy a vállalkozót mely önkormányzatok viszonylatában terheli megosztási kötelezettség, illetőleg, az adott önkormányzat illetékességi területén folytatott iparűzési tevékenység jellegének (állandó vagy ideiglenes) megítélése. Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységgel összefüggő adókötelezettség teljesítése az adóalany számára jelentős adminisztrációs terhet jelent, ugyanakkor az ebből származó önkormányzati adóbevétel elenyésző. Ezt az anomáliát a Javaslat az állandó és az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység egzakt elhatárolásával, valamint az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység pontos meghatározásával szünteti meg.

Egyidejűleg a Javaslat - a végrehajtás által felvetett problémák megoldására, illetve más jogszabályokkal a koherencia megteremtése céljából - néhány kisebb korrekciót is tartalmaz. 

Az adó alapjának korrekciója és az azzal egyidejű törvényi felső adómérték módosítása összességében - a három év  viszonylatában - nem eredményezi az önkormányzatok által elérhető potenciális adóbevételek, illetve a gazdaság által viselt potenciális adóterhek változását. 1998. évben a potenciális adóterhek - és ezzel összefüggésben a potenciális önkormányzati adóbevételek - kb. 7 %-os emelkedése, 1999. évben az előző évhez viszonyítva 2 %-os, majd 2000. évben pedig 1999. évhez képest további 5 %-os csökkenése várható. Ugyanakkor eltérően érinti mind az egyes vállalkozásokat, mind pedig az egyes önkormányzatokat. 

a) A vállalkozásokra gyakorolt hatás

A Javaslat a nemzetgazdasági átlaghoz képest magasabb anyagköltséggel dolgozó vállalkozásokat (ipari, mezőgazdasági cégek) potenciálisan kedvezően, az annál alacsonyabb anyagköltségű vállalkozásokat (a szolgáltató szféra) pedig potenciálisan hátrányosan érinti.

A tényleges adóteher-változás - figyelemmel a Htv. kerettörvény jellegére - természetesen a helyi önkormányzatok jelenlegi és a jövőben folytatott adópolitikájától függ.

b) Az önkormányzatokra gyakorolt hatás

A Javaslat a potenciális önkormányzati adóbevételt is - a nemzetgazdasági ágak területi elhelyezkedésétől függően - \"átstrukturálja\". Azokon a településeken, ahol a kereskedelem és a szolgáltatás fejlett (pl. a főváros és a városok többsége esetén), a potenciális adóbevétel - a mérték emelése folytán - növekedése várható, míg az elsődlegesen iparral, különösen feldolgozó iparral rendelkező településeken az adóalap szűkülése következtében csökken a potenciális bevétel. Ez azokon a településeken, melyek jelenleg a törvényi felső adómértékkel vagy azt megközelítő mértékkel adóztatnak, tényleges adóbevétel kiesést is jelenthet. 

A szükségszerű - az ágazatok közötti potenciális adóteher, illetve az önkormányzatok közötti potenciális adóbevétel - átrendeződés hatásainak enyhítése végett irányozza elő a Javaslat az adó alapjának  három lépcsőben történő módosítását.

Az adóalap-megosztási szabályok változásai - mivel azok lényegében csak a hatályos rendelkezések pontosítását jelentik - nem gyakorolnak érdemi hatást, sem az adóalanyokra, sem az önkormányzatokra. Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után megfizetett adóátalánynak a székhely, illetve a telephely szerinti önkormányzatokhoz fizetendő adóba történő beszámításával a Javaslat viszont kizárja a kétszeres adóztatás lehetőségét. Ez az egyes érintett adóalanyok számára jelentős kedvezmény, összességében azonban bevételi kihatása nem számottevő. Ugyancsak nem jelent lényeges adóbevétel-kiesést az ideiglenes iparűzési tevékenység leszűkítése a piaci és vásározó kiskereskedelmi, illetve az építőipari tevékenységre, tekintettel arra, hogy jelenleg is főként ezen tevékenységek adóztatásából származik az ideiglenes tevékenységből eredő adóbevétel zöme.   

III. fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) módosításának célja, hogy  a tehergépjárműpark megújítását, az Európai Unió környezetvédelmi normáinak is megfelelő tehergépjárművek (vontatók) aránya növelését a gépjárműadóban nyújtott kedvezménnyel is elősegítse. Ennek megfelelően a Javaslat megteremti az olyan tehergépjárművek kedvezményes adóztatásának feltételeit, amelyek eleget tesznek a legszigorúbb - ún. \"EURO-1\"-es és \"EURO-2\"-es - környzetvédelmi normáknak. A Javaslat emellett - a jogalkalmazás során felmerült problémák rendezése céljából - néhány kisebb korrekciót is tartalmaz.

A tehergépjárműpark összetételére és a korszerű gépjárművek beszerzési tendenciáira figyelemmel a Javaslat 1998. évben kb. 100 millió forint adóbevételkiesést okoz. A későbbiekben, a tehergépjárműpark megújításával párhuzamosan, a bevételkiesés növekedése várható.
A Gjt. további rendelkezéseinek módosítása bevételi kihatással gyakorlatilag nem jár. A katalizátoros személyszállító gépjárművekre előirányzott - differenciált -kedvezményrendszer azonban ösztönöz a legkorszerűbb, a környezetet kevésbé károsító járművek beszerzésére, üzemeltetésére.

RÉSZLETES INDOKOLÁS


Az 1-2. §-okhoz

Az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló törvényt. E törvény szerint a pénztártag - halála esetére - kedvezményezettet jelölhet, ennek hiányában pedig törvényes örököse örökli a pénztártag követelését. Mivel a kedvezményezett is a haláleset folytán jut vagyoni előnyhöz, indokolt, hogy a követelés örökös általi megszerzéshez hasonlóan a kedvezményezett vagyonszerzése is az öröklési illeték tárgykörébe tartozzék. Ennek megfelelően a Javaslat az öröklési illeték tárgykörét bővíti a magán-nyugdíjpénztártag egyéni számláján felhalmozott összeg kedvezményezett, illetve ennek hiányában a törvényes örökös általi megszerzésével. Az összeg átszállásához illetékfizetési kötelezettséget azonban csak akkor fűz, ha azt a kedvezményezett (örökös) felveszi. Minden más esetben - ha a kedvezményezett (örökös) az összeget a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja, vagy más magán-nyugdíjpénztárba viszi át - mentesíti a jogutódot a fizetési kötelezettség alól. E megoldással a Javaslat a nyugdíj célú megtakarításokat kívánja ösztönözni.


A 3-4. §-okhoz

Az illetéktörvény az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozók ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzéseit 2 %-os illetékkel preferálja. A kedvezményre a kizárólag pénzügyi lízing tevékenységet folytató vállalkozók közül - egyéb kikötések fennállása esetén - is csak azok jogosultak, amelyeknél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy az éves nettó árbevételük 50 %-a ingatlanlízingből származik. Azonos feltételekkel mentesülhetnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozók is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a ma hatályos konstrukció hátrányosan érinti azokat a vállalkozókat, amelyek ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjével  is foglalkoznak, s ennélfogva csak egy jogcímen tarthatnak igényt a kedvezményre. A sok bírálatot ért szabályt a Javaslat korrigálja. Az említett körbe tartozó vállalkozók részére azzal a feltétellel biztosítja az ingatlan-, illetve gépjárműforgalmazással járó előnyöket, ha nettó árbevételük legalább 75 %-a e két  tevékenységből származik.

A 5. §-hoz

A Javaslat bővíti az illetékmentesen kiállítható anyakönyvi kivonatok körét a szülők házassági anyakönyvi kivonatával, ha az a gyermek születésének anyakönyvezéséhez, továbbá az elhunyt születési és házassági anyakönyvi kivonatának kiállításával, ha az a haláleset anyakönyvezéséhez szükséges. A módosítást azért szükséges, mert a személyi igazolvány anyakönyvi részt nem tartalmaz, ugyanakkor az anyakönyvről szóló jogszabály kötelezően írja elő az okirati bizonyítást. Ezek beszerzésének anyagi terheit enyhíti a Javaslat.

A 6. §-hoz

1998. január 1-jei hatálybaléptetéssel előkészítés alatt áll a külföldi székhelyű vállalkozók magyarországi fióktelepeiről szóló törvény, amely a fióktelep létrehozását cégjegyzéshez köti. Az említett eljárás illetékfizetési kötelezettsége a hatályos rendelkezésekből nem vezethető le. Ezt a hiányt pótolja a Javaslat úgy, hogy a külföldi vállalkozások fióktelepei esetén a bejegyzéséért fizetendő illeték mértékét 200.000 forintban határozza meg.


A 7. §-hoz

Az illetéktörvény a jogérvényesítés megkönnyítésének szándékával meghatározott eljárásokra tárgyi illeték-feljegyzési  jogot biztosít. Ilyenkor a felek az eljárás megindításakor külön kérelem nélkül, jövedelmi és vagyoni viszonyaiktól függetlenül mentesülnek az illeték előzetes megfizetése alól. Az  illetéket végül is az viseli, akit erre a bíróság kötelez. A kedvezményezett eljárási körbe tartozik a bűncselekményből, szabálysértésből származó kár megtérítése iránti igény is. A módosítás alatt álló, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet a feleknek vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költségmentességet engedélyez a bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítésére irányuló perekben. A költségmentesség alapján a fél az eljárási illeték megfizetése alól is mentesül. E körülményekre tekintettel a Javaslat a szóban forgó eljárást kiemeli a tárgyi illeték-feljegyzési joggal kedvezményezett eljárások köréből.

A 8. §-hoz

Az illetéktörvény szerint az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illetékfizetésre kötelezett nyilatkozata ismeretében az illetékhivatal állapítja meg. 
Az utóbbi időben az ingatlanforgalomba olyan vagyontárgyak is bekerültek (pl. malom, szálloda stb.), amelyekre vonatkozóan - rendeltetésük sajátossága miatt - a fekvés szerinti településen összehasonlító értékadatok nem állnak rendelkezésre. Ilyenkor az illetékhivatal törvényességi okból arra kényszerül, hogy a vételárat fogadja el akkor is az illeték alapjaként, ha a forgalmi értéktől való eltérés nyilvánvaló. Az ebből adódó anomáliák megszüntetése érdekében a Javaslat a forgalmi érték megállapításánál mérlegelési céllal felhasználható adatok körét kiterjeszti a térséghez tartozó hasonló adottságú településeken fekvő, azonos rendeltetésű  ingatlanok adataira. Ezek figyelembevételére azonban kizárólag akkor van mód, ha a megszerzett ingatlan fekvése szerinti településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs.

A 9. §-hoz

A Javaslat a névváltoztatási eljárás illetékét 5000 forintban állapítja meg. Az eljárás több szerv (anyakönyvvezető, Belügyminisztérium, népesség-nyilvántartás, stb.) hatáskörébe tartozik. Az eljáró szerveknél felmerülő és az államot terhelő kiadások többszörösét teszik ki, az ügyfél által jelenleg fizetett 1000 forint összegű illetéknek. Indokolt tehát, hogy az eljárás kezdeményezői a felmerült költségekből nagyobb részt vállaljanak. Hasonló megfontolásból kezdeményezi a Javaslat egyes állampolgársági eljárások illetékének korrekcióját is.

Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetékét a Javaslat szintén az eljárás tényleges költségeihez igazítja, annak mértékét a jelenlegi 1000 forint helyett 3000 forintban állapítja meg. A változtatás alapvető indoka, hogy az ingatlan forgalmi értékét meghatározó hatósági bizonyítvány kiállítása komoly szakmai felkészültséget igénylő, bonyolult és az általánosnál jóval költségesebb eljárás. 

Speciális illetékfizetési kötelezettséget fogalmaz meg a Javaslatnak az a rendelkezése is, amely a külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárás illetékét 10.000 forintban állapítja meg. Az ilyen eljárás első fokon a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal hatáskörébe tartozik, ahol magasabban kvalifikált tisztviselők intézik az ügyeket, ebből adódóan az eljárás költségvonzata is lényegesen eltér az általánostól.    

A 10. §-hoz

A Htv.-nek a módosítással érintett rendelkezése az egyes adók bevezetésére jogosultak köre helyett az egyes adók kivetésére jogosultak körének fogalmát használja. A Htv. 1. §-ának (1) bekezdése és az 5-6. §-ai helyesen azonban az adó bevezetéséről szólnak. Az adókivetés ugyanis nem önkormányzati, hanem adóhatósági feladat. A Htv.-nek ugyanarra a fogalomra vonatkozó szóhasználatát összhangba kell hozni egymással. A módosítást indokolja, hogy önkormányzatnak hatáskört törvény állapíthat meg, a Htv. érintett rendelkezéséből pedig olyan értelmezés is levonható, mintha a főváros közgyűlése rendelettel megváltoztathatná a törvényben szabályozott adóhatósági hatáskört. 




A 11. §-hoz

A Htv. az elsődlegesen nem vállalkozási tevékenységet végző szervezeteket feltételes adómentességgel preferálja. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvényben szereplő magánnyugdíj-pénztár feltételes helyi adómentességét - az eddig is feltételes adómentességet élvező önkéntes kölcsönös biztosító pénztárhoz hasonlóan - szintén indokolt a Htv-ben deklarálni. A magánnyugdíj-pénztár  vállalkozási tevékenységet ugyanis a rávonatkozó szabályok alapján nem végezhet.


A 12. §-hoz

A Htv. hatályos rendelkezései szerint a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag és annak hozzátartozója nem élvez adómentességet a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alól. A Javaslat szerint a tulajdonoshoz és a bérlőhöz hasonlóan a használati joggal rendelkezőt is törvényi mentesség illeti meg. A mentességet azonban csak olyan időtartamra biztosítja, amilyenre az üdülőrész használata adott évben a tagot megilleti.

A 13-14. §-okhoz

A helyi iparűzési adóalap megosztási szabályainak pontosítása, valamint az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a Javaslat az adóalany adóalap-megosztási kötelezettségét csak a székhely és a telephely(ek) szerinti önkormányzatok viszonylatában írja elő, vagyis ezeknek az önkormányzatoknak a területén végez a vállalkozó ún. állandó jellegű iparűzési tevékenységet. Ennek megvalósításához a Javaslat - az adóalany székhelyének értelmezése mellett - a telephely-fogalmat olyan értelemben pontosítja, mely szerint csak az olyan állandó üzleti létesítmény (pl. iroda, fiók, üzemcsarnok, gyártelep stb.) minősül telephelynek, ahol tényleges gazdasági tevékenység zajlik. Emellett tételesen felsorolja azokat a tevékenységeket (pl. az építőipari tevékenység, ha annak időtartama 1 hónapnál hosszabb, de 3 hónapnál rövidebb, a piaci és vásározó kereskedelem), amelyek ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni  adóval terhelhetők.

A módosítás következtében élesen elválik egymástól  az állandó és az ideiglenes iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség. Az olyan  tevékenységek után, amelyek nem terhelhetők ideiglenes iparűzési adóval, az adóalany kizárólag a székhely és a telephely szerinti önkormányzatok számára fizeti az iparűzési adót.


A 15-16. §-okhoz

A Javaslat az iparűzési adó alapját az anyagköltséggel szűkíti, egyben az adó törvényi felső mértékét emeli. A Javaslat - a különböző nemzetgazdasági ágazatokba tartozó vállalkozások, valamint az önkormányzatok közötti radikális adóteher-, illetőleg adóbevétel átrendeződés elkerülése céljából -  az adó alapjának módosítását három lépésben hajtja végre:  1998-ban az anyagköltségnek csak 33 %-ával, 1999-ben már 66 %-ával csökkenti az adó alapját, a teljes anyagköltség levonására pedig csak a 2000. adóévtől ad lehetőséget. A potenciális - nemzetgazdasági szintű - adóbevétel-csökkenés elhárítása érdekében az adó törvényi felső mértékét 1998. évre 1,5 %-ban, 1999. évre 1,7 %-ban, 2000-től pedig 2 %-ban  állapítja meg.

Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő átalányadót a Javaslat a tevékenység időtartama alapján továbbra is napi 5000 forintban maximálja, azonban megszünteti az ideiglenes iparűzési tevékenység utáni adó alapjának nettó árbevételben történő - jelenleg alternatív jelleggel működő - meghatározási lehetőségét. Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység adójának a korrigált nettó árbevétel alapján történő meghatározása ugyanis ellene hat annak az egyszerűsítési törekvésnek, amely a törvény módosításának egyik célja is egyben. A rendelkezés fenntartása lényegében a megosztási kötelezettség e körbeni változatlan továbbélését jelentené.

Ugyanakkor az anyagi igazságosság biztosítása érdekében - bizonyos korlátok között - megvalósítja a megfizetett átalányadónak a székhely és a telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetett adóból történő levonásának lehetőségét. Mivel az átalányadó összege meghaladhatja a székhely és a telephely(ek) számára fizetendő adót, a korlátlan levonási jog biztosítása ez utóbbi önkormányzatokra súlyosan méltánytalan lehet, ezért a Javaslat az egyébként fizetendő adó 90 %-áig engedi meg az ideiglenes tevékenység után fizetett adó beszámítását.

A 17. §-hoz

A Htv. igen szűk körben engedélyezi az önkormányzati adóhatóságoknak a készpénzfizetés elfogadását (pl. postahivatallal nem rendelkező kistelepülésen befizetési napok tartása, illetve az ideiglenes tevékenység után fizetendő iparűzési adó). A postaköltségek emelkedése főleg azokon a településeken okoz jelentős többletköltséget, ahol a sokszor igen alacsony (néhány ezer Ft) összegű adó befizetésére az önkormányzat több havi részletfizetési kedvezményt ad. Az adóztatás költségeinek csökkentése érdekében indokolt, hogy a készpénzfizetési lehetőségek bővüljenek. Ennek megfelelően a Javaslat szerint az önkormányzat szűk körben, meghatározott törvényi korlátok között jogot kap, hogy rendeletében további készpénzfizetési lehetőséget biztosítson. Az adóbevételekhez fűződő társadalmi érdekekre és a készpénzforgalom visszaszorítására tett intézkedésekre tekintettel azonban csak az évi 5.000 forintot meg nem haladó helyi adóra, illetve az ilyen összegű adótartozásra biztosítja a Javaslat a készpénzfizetés lehetőségének önkormányzati rendeletben történő előírását.

A 18. §-hoz

A hatályos Htv. az önkormányzatra bízza az anyagi érdekeltség feltételeinek szabályozását. Az önkormányzatok egy része az adóztatásban (illetékezésben) közreműködők mellett a választott tisztségviselőknek (politikusoknak) is juttatást állapított meg. Az ilyen intézkedések a közvéleményben megütközést keltenek. Az önkormányzatot illető adó- és illetékbevétel hatékony beszedése az adóhatóság dolgozói munkájának függvénye. Az érdekeltségi rendszer céljával ellentétes, ha olyan személyek is részesülhetnek juttatásban, akik az adóztatásban nem működnek közre. A Javaslat ezért taxatíve, pozitív módon meghatározza azt az érdekeltségi kört, amely az önkormányzat anyagi feltételeinek megteremtésében - a bevételek beszedésében - kiemelkedő szerepet játszik.


A 19. §-hoz

A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelep-nyitási lehetőségének megteremtésével szükséges a fióktelepre vonatkozó nettó árbevétel meghatározása a Htv-ben. A Javaslat a versenyegyenlőség megteremtése érdekében - az e szervezetekre vonatkozó számviteli előírásokkal összhangban - határozza meg a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepére vonatkozó nettó árbevétel fogalmat.

A számvitelről szóló törvény módosítása következtében 1997-től a kapott kamatok között kell feltüntetni a kamatozó értékpapírok értékesítése során az eladási árban realizált kamatjövedelmet, míg az ezen értékpapírok vételárában - az adóalany által történő beszerzés időpontjáig - felhalmozott kamatot fizetett kamatként kell elszámolni. 1997. előtt az ilyen értékpapírok vételára és eladási ára közötti különbséget - beleértve az előzőek szerinti kamatkülönbözetet is - árfolyamnyereségként a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kellett elszámolni. A számviteli törvény hivatkozott módosítása, a hatálya alá tartozó adóalanyi körben így az  előző évinél magasabb iparűzési adófizetési kötelezettséget eredményezett. A nem pénzügyi szektorba tartozó társaságok esetében indokolatlan, hogy az ilyen kamatbevétel az iparűzési adó alapjába tartozzék, mivel az a számviteli törvény módosítása előtt sem képezte az adó alapját. Ennek érdekében a Javaslat az eladási árban szereplő kamatbevétellel csökkenti az adó alapját. Mivel - 1997. január 1-je előtt - a biztosítók, befektetési vállalkozások esetében a kamatozó értékpapírok eladása során keletkező árfolyamkülönbözet után is keletkezett iparűzési adókötelezettség, így ebben az adóalanyi körben csak a kamatozó értékpapírok vételárában felhalmozott kamattal szükséges az adó alapját csökkenteni annak érdekében, hogy a számviteli törvény jelzett módosítása miatt adótehernövekedés ne következzék be. 

A lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevételét a Javaslat kiveszi az iparűzési adó alapjából. A belső szolgáltatás ugyanis nem minősül vállalkozói tevékenységnek, így indokolatlan, hogy az iparűzési adó alapjának az e tevékenységből származó árbevétel is része legyen.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény a Magyar Rádió Részvénytársaságon, a Magyar Televízió Részvénytársaságon túl a Duna Televízió Részvénytársaságot is közszolgálati szervezetnek minősíti. A Htv. ugyanakkor a felsoroltak közül a Duna Televízió Részvénytársaságot nem tekinti közszolgáltató szervezetnek. A jogszabályok közötti összhang és az azonos adójogi megítélés céljából a Javaslat e hiányt pótolja.

Az egységes jogértelmezés elősegítése érdekében az értelmező rendelkezések pontosításával (pl. vállalkozó), illetve a Htv. által eddig is alkalmazott fogalmak pl. tulajdonos, eladott áruk beszerzési értéke, az alvállalkozói teljesítések értéke, valamint az anyagköltség  törvényi meghatározásával (értelmezésével) a Javaslat megszünteti a jogértelmezési problémákat.

A 20. §-hoz

A Gjt. hatályos rendelkezése értelmében az önkormányzatnak minden évben rendeletet kell hoznia, ha a következő adóévben a törvényi minimum adótételnél magasabb adómértéket kíván illetékességi területén alkalmazni. Ennek elmaradása esetén csak a törvényi alsó mértékkel adóztathat az önkormányzat. Célszerű azonban, hogy az önkormányzat törvényi minimumtételt meghaladó adómértékre vonatkozó rendelete - változatlan adómértékkel - mindaddig hatályban maradjon, amíg azt a képviselő-testület (közgyűlés) nem módosítja, illetve nem helyezi hatályon kívül. Az új mértéket megállapító rendelet kihirdetésének továbbra is az adóévet megelőző év december hó 15. napjáig kell megtörténnie. Ha ez időpontig az új rendelet nem kerül kihirdetésre, akkor nem a törvényi minimum, hanem a korábbi adóévben alkalmazott adómérték (ez értelemszerűen megegyezhet a törvényi alsó mértékkel is) érvényes a következő adóévre is. 

A 21. §-hoz

A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet csak a súlyos mozgáskorlátozott személyeket részesíti közlekedési kedvezményben. A jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében a Javaslat az adómentességet is a súlyos mozgáskorlátozottsághoz köti. 

Másrészt az adómentességet a személyszállító gépjárművekre korlátozza a Javaslat, mivel a súlyos mozgáskorlátozott személy utazási, szállítási szükségletét e gépjármű fajta - nem pedig a tehergépjármű - biztosítja. A gépjárműadóztatás céljával és a kedvezmény indokával - az olyan személyek helyváltoztatásának megkönnyítése, akik a tömegközlekedést egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézség árán tudják igénybe venni - is ellentétes, ha vállalkozási célt szolgáló gépjárművekre is kiterjed e mentesség. 


A 22. §-hoz

A Javaslat a tehergépjárműpark korszerű, környezetbarát járművekkel való megújítása érdekében az ilyen gépjárművekre adókedvezményt biztosít. A Javaslat szerint az olyan tehergépjármű után, amelynek a légszennyezése az Egyesült Nemzetek Szervezete-Európai Gazdasági Bizottsága 49.02/A. előírásainak (\"EURO-1\"-es) megfelel, az egyébként járó adó 75%-át, nyergesvontató esetében 20 %-át,  míg az olyan tehergépjármű után, amelynek a légszennyezése az ENSZ-EGB 49.02/B. előírásnak,  zajkibocsátása pedig az ENSZ-EGB 51.02 előírásnak (\"EURO-2\"-es) megfelel, az egyébként járó adó 50%-át, nyergesvontató esetében 10 %-át kell megfizetni. A környezetbarát nyergesvontatókra a Javaslat azért biztosít magasabb mértékű adókedvezményt, mert a nyergesvontatók és a más tehergépjárművek adóalapjának meghatározása eltérő. A nyergesvontató esetében az adó alapja a saját tömeg, más tehergépjárművek esetén pedig - ideértve a nyergesvontatóhoz kapcsolható félpótkocsit is - a terhelhetőség 50 %-ával növelt saját tömeg. Az adó alapjának ilyen meghatározása biztosítja, hogy a nyergesvontatóból és félpótkocsiból - tehát két adótárgyból - álló, de a közlekedési forgalomban egységként résztvevő járműszerelvény adóterhelése azonos legyen az ugyanolyan tömegű és terhelhetőségű, rakfelülettel rendelkező tehergépjárműjével. A nyergesvontatóra biztosított magasabb mértékű adókedvezménnyel valósítható meg, hogy a nyergesvontatóból és félpótkocsiból álló járműszerelvény hasonló összegű adóelőnyt élvezzen, mint az azonos tömegű, rakfelülettel rendelkező tehergépjármű. Az európai normáknak megfelelő tehergépjármű utáni kedvezményt az adóalany a közlekedési hatóság által kiállított igazolás alapján veheti igénybe. 

Az adóhatóságok munkájának és az adóalanyok jogkövető magatartásának elősegítése, megkönnyítése érdekében a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által kiadandó rendelet fogja szabályozni a gépjármű minősítésének rendjét. A minősítés  speciális szakismeretet, adminisztrációt igényel, ezért ezt kizárólag a megyei (fővárosi) közlekedési felügyeletek végezhetik, amit egyébként az Útalap és az önkormányzati bevételek garanciális követelményei is megkövetelnek. 

A környezetbarát tehergépjárművek preferálása mellett a Javaslat revideálja a katalizátoros gépjárművek számára biztosított adókedvezményt is. A hatályos rendelkezések alapján járó egységes - a fizetendő adó 50 %-ára terjedő - kedvezményt a katalizátor jellege és a környezetre gyakorolt hatása szerint differenciált kedvezmény váltja fel. A nem szabályozott katalizátorral felszerelt autó a katalizátor nélküli autó szennyezőanyag kibocsátási értékeihez képest kb. 30 %-kal kevesebb szennyezőanyagot juttat a levegőbe, míg a szabályozott katalizátorral működő gépjármű szennyezőanyag kibocsátása kb. 70 %-kal kedvezőbb. Erre tekintettel az előbbieket 25 %-os, az utóbbiakat  pedig változatlanul 50 %-os kedvezménnyel preferálja a Javaslat. 

A 23. §-hoz

A külföldi tehergépjárművek után járó gépjárműadó beszedése a kiléptető vámhivatalok feladata. Az eljárás egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében a Gjt. hatályos rendelkezése alapján egyes szállítmányozók a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától engedélyt kaphatnak arra, hogy a megállapított adót a külföldi üzemben tartó helyett és nevében megfizessék. A Gjt. azonban nem határozza meg, hogy az engedélyhez milyen feltételekkel kell rendelkeznie a szállítmányozónak. Indokolt a hiány pótlása és a rendelkezésnek - a szállítmányozók mellett - a vámügynökségekre való kiterjesztése. A Javaslat szerint engedély csak annak adható, amely vámszempontból megbízható és megfelelő banki garanciával rendelkezik.

A 24. §-hoz

A Javaslat 21-22. §-aiban előirányzottak szükségessé teszik egyes értelmező rendelkezések módosítását.


A 25. §-hoz

A Javaslat a jogbiztonság követelményére tekintettel, illetve az adóhatóságok adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében átmeneti rendelkezésekkel biztosítja, hogy azokra a gépjárművekre, amelyekbe 1998. január 1. előtt szereltek nem szabályozott katalizátort, továbbra is az eredeti 50%-os adókedvezmény vonatkozzék. 

Hasonlóképpen a változtatások ellenére nem éri hátrány azokat az adóalanyokat, akik - a korábbi orvosi igazolás alapján véglegesnek tekinthető - mozgáskorlátozottságukra tekintettel már jelenleg is adómentességet élveznek. 




------------------------------------------------------------------Ç
ž





ś




a
«#
K8
»B
zH
Q
¦W
Y
g`
je
h
Ý¦
Ç

<
<
<
<

<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
u
<
<
<
;
<
<





<
<
<
-


<
<







<
<










<
<
<
{








<
<
<
¸








<
<
<




<
<
<
}
<
<
<
<
<
<
ç
<
<
<
a
<
<
<
<"
