"1ż
















T/4860. számú 



törvényjavaslat


 a külföldre utazásról 















Előadó:
Kuncze Gábor
belügyminiszter




Budapest, 1997. szeptember


1997. évi ...... törvény

a külföldre utazásról


Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt rendelkezésekre figyelemmel - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével összhangban - a külföldre utazásról a következő törvényt alkotja:


 I.  Fejezet 

 Alapvető rendelkezések 


1. § (1) A Magyar Köztársaság területének elhagyása - beleértve a külföldi letelepedés szándékával történő kiutazást is - alkotmányos alapjog, amely minden magyar állampolgárt és az országban jogszerűen tartózkodó külföldit megillet. A külföldre utazás joga törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, illetőleg korlátozható.

(2) A magyar állampolgár külföldről bármikor korlátozás nélkül hazatérhet. A hazatérés joga e törvényben foglalt feltételek hiányában sem tagadható meg és nem korlátozható. 

(3) A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal, valamint  nemzetközi szerződés alapján személyazonosító igazolvánnyal gyakorolható.







A törvény hatálya


2. § E törvény szabályozza a külföldre utazás feltételeit, az úti okmánnyal történő ellátás rendjét,  az eljárás alapvető szabályait, valamint az ezekkel összefüggő személyes adatok kezelését. 

3. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a magyar állampolgárokra (a továbbiakban: állampolgár) terjed ki. 

(2) E törvény rendelkezéseit a Magyarországon élő hontalanokra és a bevándorolási engedéllyel rendelkező külföldiekre a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényben foglaltakkal együtt kell alkalmazni.

(3) A magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személyekre e törvény III., IV. és V. Fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.  


Értelmező rendelkezések


4. §  E törvény alkalmazásában

	a) úti okmány: az útlevél, valamint  nemzetközi szerződésben, továbbá  a Kormány rendeletében meghatározott, a külföldre utazásra, illetőleg az onnan való visszatérésre jogosító hatósági igazolvány, bizonyítvány vagy irat;

	b) útlevél: a Magyar Köztársaság tulajdonát képező hatósági igazolvány, amely birtokosának a világ összes országába utazásra, illetőleg hazatérésre való jogosultságát, valamint  állampolgárságát és személyazonosságát hitelesen igazolja;

		c) útlevél hatóság: az úti okmány kiadására, visszavonására, az utazás e törvény szerint történő engedélyezésére, illetőleg korlátozására  feljogosított közigazgatási szerv.


II. Fejezet

Az úti okmányra vonatkozó  általános szabályok 


5. § (1) Úti okmányra  - ha törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a  magyar állampolgárok jogosultak.  

(2) A nemzetközi szerződésen alapuló úti okmány adattartalmára az egyezmény rendelkezései az irányadók. 

(3) A menekültként elismert személyek részére kiadott úti okmányra a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1989. évi 15. törvényerejű rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az úti okmány a jogosultság fennállásáig, kormányrendeletben meghatározott szabályok szerint tartható birtokban. A jogosultság megszűnését követő 15 napon belül az úti okmányt le kell adni az útlevél hatóságnál. A szülői felügyeleti jog megszűnése esetén a kiskorú úti okmányát a szülői felügyelet gyakorlására jogosulttá váló személynek is át lehet adni.


Az útlevél 


6. § Az útlevél típusai: 

       a) a magánútlevél; 

       b) a hivatalos útlevél.

7. § (1) Az útlevél adatoldala - az ideiglenes magánútlevél kivételével - tartalmazza 

	a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, arcképmását és sajátkezű aláírását; 

 	b) az útlevél típusát, számát, kiállításának keltét, érvényességi idejét, a kiadó magyar állam kódját, a kiállító hatóság nevét;

	c) az a)-b) pontokban meghatározott adatokból képzett, az állampolgár és az útlevél azonosítását lehetővé tevő, gépi olvasásra alkalmas adatsort. 

(2) Az ideiglenes magánútlevél adatoldala az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott adatokat tartalmazza.

(3) A diplomata és a külügyi szolgálati útlevél adattartalma kiegészül a használatára jogosult személy diplomáciai rangjával. 

(4) Az útlevélbe az útlevél hatóság, a határőrség, a külföldi hatóság, valamint jogszabályban erre felhatalmazott szerv tehet bejegyzést. 

(5) Az útlevél érvényességének időtartama nem hosszabbítható meg.


A magánútlevél


8. § (1) A magánútlevél érvényességének időtartama az állampolgárnak az útlevél iránti kérelem benyújtásakor betöltött életkorától függően

	a) 4 éves életkor betöltéséig 2 év; 

	b) 4-18 éves életkor közöttiek esetén 5 év;
 
	c) 18 éven  felüliek  esetén - a  (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 10 év. 

(2) A 18 éven felüli állampolgár részére a magánútlevél - kérelmére - 5 éves érvényességgel is kiállítható.

9. § (1) Az állampolgár - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egyidejűleg csak egy érvényes magánútlevéllel rendelkezhet. 

(2) Annak az állampolgárnak, aki hivatalos útlevélre nem jogosult és foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár - az ezt bizonyító igazolás alapján - második magánútlevél is kiadható.

(3) A második magánútlevelet az arra jogosító foglalkozás gyakorlásának időtartamára, de legfeljebb öt évi érvényességgel kell kiállítani.

10. § (1) Külföldön élő vagy tartózkodó állampolgár részére ideiglenes magánútlevelet lehet kiállítani, ha az állampolgár útlevele lejárt, elveszett, ellopták vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná vált, és külföldi tartózkodásához vagy továbbutazásához Magyarországról a magánútlevél kellő időn belül nem szerezhető be. 

(2) Az ideiglenes magánútlevél továbbutazásra, illetőleg hazautazásra jogosít, érvényességének időtartama legfeljebb egy év. 


A hivatalos útlevél


11. § (1) Hivatalos útlevél: a diplomata útlevél, a külügyi szolgálati útlevél, a szolgálati útlevél és a hajós szolgálati útlevél. A hivatalos útlevelet a megbízatás időtartamára, de legfeljebb öt évi érvényességgel kell kiállítani.
 
(2) A hivatalos útlevél kizárólag hivatalos utazás céljára használható fel. 

(3) A hivatalos útlevél rendeltetésszerű felhasználásáról és őrzéséről az utazást elrendelő, illetőleg az útlevél kiadására javaslatot tevő szerv, országgyűlési képviselők esetében az Országgyűlés Hivatala gondoskodik.  A hivatalos útlevelet a Magyar Köztársaság területére történő visszaérkezést követő öt napon belül a kezelésére jogosult szervnél (32. §) le kell adni. 

12. § (1) Diplomata útlevélre jogosult 

		a) a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke és alelnökei, az Alkotmánybíróság elnöke, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke;
 
	b) az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a legfőbb ügyész és helyettesei, az Alkotmánybíróság tagja, az Állami Számvevőszék elnöke és alelnökei, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei;
 
	c) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár és a helyettes államtitkár; 

	d) a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal rendelkező munkatársa, a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagja, a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli tisztviselője, nemzetközi jogon alapuló diplomáciai kiváltságot és mentességet élvező egyéb személy, diplomáciai és konzuli futár; 

	e) az a)-d) pontban megjelölt személlyel hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa, valamint a d) pontban megjelölt személy eltartott gyermeke. 

(2) Kizárólag utazásának időtartamára érvényes diplomata útlevelet kaphat az a személy is, aki a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke vagy a külügyminiszter megbízásából diplomáciai küldetéssel utazik külföldre, továbbá az, akinek az útlevéllel történő ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter engedélyezte. 

13. § (1) Külügyi szolgálati útlevélre jogosult

	a) a Külügyminisztérium diplomáciai ranggal nem rendelkező munkatársa; 

	b) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviseletének igazgatási és műszaki személyzete, illetőleg kisegítő személyzetének tagja; 

	c) a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli alkalmazottja és kisegítő személyzetének tagja; 

		d) a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező más személy; 

	e) az a)-d) pontok szerint jogosult személlyel hivatalos célból együtt utazó,  közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke.

(2) Kizárólag utazásának időtartamára érvényes külügyi szolgálati útlevelet kaphat az a személy is, akinek az útlevéllel történő ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló  miniszter javaslatára a külügyminiszter engedélyezte.  

14. § (1) Szolgálati útlevélre jogosult az országgyűlési képviselő és a vele hivatalos célból  együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa.

(2) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter, ennek hiányában az országos hatáskörű szerv vagy hivatal vezetőjének javaslatára szolgálati útlevelet kaphatnak hivatalos célú utazásuk, illetőleg kiküldetésük idejére

	a) a Miniszterelnöki Hivatalnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál,  az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Országgyűlési Biztos Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a minisztériumoknál, valamint országos hatáskörű szerveknél foglalkoztatottak; 

	b) a bírák és az ügyészek, 

	c) a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársai. 

(3) Szolgálati útlevelet kaphat a (2) bekezdés hatálya alá tartozó állampolgárral hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke. 

(4) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára szolgálati útlevelet kaphat a külföldi magyar kulturális intézetbe, kereskedelemfejlesztési irodába, illetőleg nemzeti idegenforgalmi képviselet irodájába tartós külszolgálatra kihelyezett személy, valamint a vele együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke, amennyiben diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb kiváltságot és mentességet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján nem élvez. 

15. § (1) Hajós szolgálati útlevél hivatalos utazás céljából adható

	a) a tengeri vagy belvízi hajón szolgálatot teljesítő személynek; 

	b) annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal fennálló vízügyi együttműködés keretében vízi munka elvégzése, vízkár vagy jégveszély elhárítása érdekében határvízen közlekedik. 

(2) Hajós szolgálati útlevelet kaphat az (1) bekezdés a) pontjában  meghatározott személlyel állandóan együtt utazó házastársa és eltartott gyermeke. 


 III. Fejezet 

 Külföldre utazást  korlátozó rendelkezések 


16. § (1) A 18. §-ban foglalt kivétellel nem utazhat külföldre

	a) akivel szemben olyan bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás, amelyre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig;

	b) aki a büntetőeljárás keretében előzetes letartóztatásban, őrizetben, kiadatási őrizetben, kiadatási letartóztatásban van, illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll;

	c) aki  lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt áll; 

	d) akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszűnéséig, illetőleg akinek a bíróság a kényszergyógykezelését rendelte el, a kényszergyógykezelés tartama alatt; 

	e) akinek jogerős határozattal megállapított - legalább 10 millió forint összegű - adóhiányból vagy vámhiányból, avagy bevallani elmulasztott járulékból, illetve hozzájárulásból származó tartozása áll fenn, a tartozás megfizetéséig vagy arra a (3) bekezdés szerint kezdeményezésre jogosult szerv által elfogadott biztosíték nyújtásáig. 

(2) Az  (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek a hiányt, a járulék vagy hozzájárulás bevallásának elmulasztását megállapító határozat, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le. 

(3) Az (1) bekezdés e) pontja esetén a külföldre utazás korlátozását az adóhatóság, a vámhatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerve kezdeményezheti. 

17. §  A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá a katonai szolgálati kötelezettség alapján szolgálatot teljesítő személy és a besorozott hadköteles külföldre utazása esetén a rájuk vonatkozó törvények rendelkezéseit is alkalmazni kell.

18. § (1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevél hatóság - különös méltánylást érdemlő okból -  meghatározott időtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt esetben a bíróság, d) pontja esetében a büntetés-végrehajtási bíró, az e)  pont    esetében    pedig a
16. § (3) bekezdésében meghatározott szerv  hozzájárulása szükséges.

(2) Az útlevél hatóság külön törvényben meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében a korlátozás hatálya alatt álló állampolgár részére  az útlevelet hivatalból is kiadhatja.

19. § (1) Az útlevél hatóság az úti okmány kiadását megtagadja vagy az úti okmányt visszavonja, ha

	a) a 16. § (1) bekezdése alapján külföldre utazást korlátozó rendelkezés áll fenn;

	b) azt jogosulatlanul használták fel vagy meghamisították; 

	c) az állampolgár az arra való jogosultság megszűnését követően  az úti okmányt nem adta le. 

(2) Az útlevél hatóság a külföldön élő állampolgár részére a visszavont útlevelet kiadja, ha a büntetőeljárás során az ügyész vagy a bíróság által megállapított biztosítékot letétbe helyezték. 

20. §  Érvénytelen az úti okmány, ha 

	a) a személyazonosság megállapítására alkalmatlan, betelt, megrongálódott vagy meghamisították; 

	b) az útlevél hatóság visszavonta; 

	c) azt nem az arra jogosult állampolgár használja fel;
 
	d) érvényességi ideje lejárt;

	e) a használatára jogosult meghalt. 



IV. Fejezet

 Az eljárás alapvető szabályai 


21. § A hatósági eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit  kell alkalmazni.

22. § (1) Az úti okmánnyal kapcsolatos államigazgatási ügyben hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.

(2) Az úti okmány visszavonását elrendelő határozat a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható. 

(3) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül a kérelmező keresettel kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A határozat felülvizsgálatáról a bíróság soron kívül dönt.

23. § (1) Az úti okmányt az útlevél hatóság, továbbá a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a határőrség, a vám-  és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtási intézet intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során elveszi, ha az érvénytelen vagy e törvény szerint visszavonásának van helye. 

(2) Az úti okmányt a Magyar Köztársaság Diplomáciai és Konzuli Képviseletének hatósági intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során a 19. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a 20. §  a), c) és e) pontjaiban meghatározott esetekben veszi el.

(3) Az átvett úti okmányt haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak, amely a visszavonásról öt napon belül dönt. 

(4) Az úti okmány elvétele ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az az úti okmány visszavonását elrendelő határozat elleni fellebbezésben támadható meg. 


 V. Fejezet 

 Adatkezelés és adatszolgáltatás 


24. § Az útlevél hatóság eljárása során - hatáskörére és illetékességére kiterjedően -, valamint a Belügyminisztériumnak a belügyminiszter által kijelölt szerve (a továbbiakban: központi adatkezelő szerv) az e törvényben meghatározott feladatok ellátásához a következő adatokat kezelheti: 

	a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési helyét, idejét, nemét, anyja nevét, állampolgárságát, menekült státuszát, (a továbbiakban együtt: személyi adat), valamint arcképmását, sajátkezű aláírását és  értesítési,  illetőleg lakcímét; 

	b) az állampolgár számára kiadott úti okmány típusát, számát, érvényességi idejét; 

	c) az úti okmány iránti kérelem elutasításának, illetőleg a kiadott úti okmány visszavonásának tényét és annak indokát;

	d) annak az úti okmánynak az adatait, amelynek elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését bejelentették;

	e) a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt álló állampolgár személyi adatait, lakcímét és az utazást korlátozó okot.

25. §  A korlátozás elrendelése céljából a következő szervek értesítik a központi adatkezelő szervet:

	a) a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követően a büntető ügyben eljáró bíróság, az eljárás befejezése után a büntetés-végrehajtási bíró a 16. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti  büntetőeljárás alá vont, illetőleg fogvatartott állampolgár személyi adatairól és lakcíméről, az eljárás megindításának időpontjáról, az indokául szolgáló cselekmény törvényi minősítéséről, az eljárás jogerős befejezéséről, valamint a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről és megszüntetéséről; 

	b) a 16. § (1) bekezdés e) pontja szerinti korlátozás kezdeményezésére jogosult hatóság azoknak az állampolgároknak a személyi adatairól és lakcíméről, továbbá a köztartozásuk mértékéről, illetőleg a köztartozás megszűnéséről, akiknek külföldre utazása korlátozását köztartozás meg nem fizetése miatt kezdeményezik. 

26. § Az  útlevél hatóság a kérelmező személyi és lakcím adatai azonosításához, illetőleg utazási jogosultsága megállapításához adatokat  vehet át

	a) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából, 

	b) a központi adatkezelő szervtől a 24. § és a 25. §  alapján kezelt adatokból, valamint 

	c) közvetlenül vagy a központi adatkezelő szerv útján a bűnügyi nyilvántartásból, a rendőrség központi személy-, tárgy- és gépjármű-körözési nyilvántartó rendszeréből és a büntetés-végrehajtás központi nyilvántartásából, valamint a menekültügyi hatóságtól.  

27. § (1) Az útlevél hatóság, illetőleg a központi adatkezelő szerv - törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából - a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak, a rendőrségnek, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, a határőrségnek, a vám- és pénzügyőrségnek, a nyugdíjbiztosítási szervnek, a Belügyminisztérium állampolgársági szervének, valamint - a menekülteket érintően - a menekültügyi hatóságnak  adhat át adatot. 

(2) A központi adatkezelő szerv a jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása érdekében értesíti a határőrséget annak az  állampolgárnak a személyi, illetőleg úti okmányának adatairól, aki a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt áll vagy úti okmányát az útlevél hatóság jogerősen visszavonta.

(3)  A központi adatkezelő szerv annak az úti okmánynak az adatairól - beleértve a jogosult személyi adatait is - , amelynek elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését bejelentették, az útlevél jogosulatlan felhasználásának megakadályozása céljából értesíti a rendőrség központi személy-, tárgy- és gépjármű körözési nyilvántartását vezető szervet, valamint a Külügyminisztériumot.

28. § (1) Az útlevél hatóság, illetőleg a  központi adatkezelő szerv természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére -  az adatfelhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén - adatot szolgáltathat arra vonatkozóan, hogy az érintett személy rendelkezik-e érvényes úti okmánnyal,  az úti okmány száma alapján birtokosának családi és utónevéről, valamint az úti okmány elvesztésének, ellopásának, megsemmisülésének, illetőleg megkerülésének tényéről. 

(2) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelő szerv az általa nyilvántartott adatot statisztikai célra felhasználhatja, abból ilyen célra, személyazonosító adat nélkül adatot szolgáltathat. 

(3) Az e törvény alapján kezelt személyes adatok külföldi adatkezelő részére - ide értve a nemzetközi szervezeteket is - nemzetközi szerződés alapján továbbíthatók, feltéve, ha az adatkezelés feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adatra nézve azonosan teljesülnek. 

29. § (1) Az útlevél hatóság és a központi adatkezelő szerv  köteles biztosítani, hogy az állampolgár megismerhesse, hogy mely adatszolgáltatás alanya volt. 

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás a bíróság, az ügyészség, a nyomozóhatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére teljesített adatszolgáltatás körében - külön törvényben meghatározottak szerint - korlátozható vagy kizárható. 

(3) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelő szerv az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatásról nyilvántartást vezet, amelyet az adatszolgáltatástól számított öt évig köteles megőrizni.

30. § Az útlevél hatóság az eljárásában keletkezett iratokat az úti okmány érvényességi idejének lejártától számított egy évig őrzi meg, ezt követően azokat az iratkezelésre irányadó jogszabályok szerint selejtezi.

31. § (1) A 24. §-ban meghatározott adatokat az útlevél hatóság az eljárás befejezéséig, a központi adatkezelő szerv pedig az úti okmány érvényességi idejének lejártától számított öt évig kezelheti.

(2) A központi adatkezelő szerv a 25. §-ban meghatározott adatokat a külföldre utazást korlátozó ok megszűnését követő egy évig kezelheti.


32. § A  hivatalos útlevéllel rendelkező állampolgár személyi adatait és a kiadott útlevél adatait az utazást elrendelő, illetőleg az útlevél kiadására javaslatot tevő szerv - diplomata és külügyi szolgálati útlevél esetén a Külügyminisztérium, országgyűlési képviselők szolgálati útlevele tekintetében az Országgyűlés Hivatala - az útlevélnek az arra való jogosultság megszűnését követő bevonásáig kezeli. 


 VI. Fejezet

 Záró rendelkezések 


33. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. A törvény hatálybalépésekor folyamatban levő kivándorlás iránti kérelem esetén a már megkezdett eljárást meg kell szüntetni. 

(2) A törvény hatálybalépése előtt kiállított útlevelek érvényességi idejük lejártáig használhatók fel utazásra.

(3) Ahol jogszabály kivándorlást említ, azon külföldi letelepedést kell érteni.

34. § A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti 

	a) a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvény; 

	 b) a kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvény;

	 c) a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 75. §-a c) pontjának harmadik francia bekezdése;

	d) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 11. § (4) bekezdésének e) pontja.


35. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 31. §-a a  következő f) ponttal egészül ki: 

	(A nyilvántartás anyaga szolgálati titok, abból értesítést csak az alábbi hatóságoknak lehet adni:)

	 \"f) a külföldre utazásról szóló törvényben meghatározott feladatai ellátásához az útlevél hatóságnak, illetőleg a központi útlevél-nyilvántartást kezelő szervnek (központi adatkezelő szerv), az utazási korlátozás alatt álló személy adatairól.\" 

36. § Az adózás rendjéről szóló - többször módosított -  1990. évi XCI. törvény  80. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő  rendelkezés lép:

\"(3) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg évközben az adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni kívánó adózó kéri, amennyiben az adóhatóságnál a külföldi bevándorlási célú vízumot bemutatja és az adó-megállapításhoz szükséges igazolást mellékeli.\"

37. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) a következők szerint módosul: 

	a) a Nytv. 4. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(2) A külföldön élő, illetőleg a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgárok akkor tartoznak a törvény hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk igazolása után - kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét, illetőleg meglévő adataik további kezelését. Adataikat kérelmükre - az archív adatok kivételével - a nyilvántartásból törölni kell.\";

	b) a Nytv. 11. § (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

\"c) külföldi letelepedés szándékával hagyták el az országot,\"

	c) a Nytv. 12. § (1) bekezdésének helyébe e következő rendelkezés lép:

\"(1) A központi nyilvántartás a polgár elhalálozásától, magyar állampolgárságának megszűnésétől, illetve a külföldi letelepedés szándékával külföldre távozásától számított öt évig tartalmazza az érintett polgár minden korábbi adatát (passzív állomány).\";

d) a Nytv. 14. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi     forrásból gyűjtik:) 

\"d) az idegenrendészeti szerv értesítése;\" ;

e) a Nytv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

\"(2) A polgár arcképmásának és saját kezű aláírásának megismerésére, illetőleg igénylésére csak az (1) bekezdésben felsorolt szervek, valamint -  személyazonosítás céljából - az útlevél hatóság jogosult.\";

f) a Nytv. 25. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés  lép: 

	\"g) az idegenrendészeti szervnek a bevándorlással kapcsolatos ügyintézés során.\" ;

g) a Nytv. 26. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyja, illetőleg, hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál  kell bejelentenie.\";

h) a Nytv. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 
\"28. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgár, bevándorolt, hontalan vagy menekültként elismert  személy lakcím ügyében a 7. § (1) bekezdés szerint illetékes jegyző jár el.

(2) Az (1) bekezdés esetén a magyar állampolgár - lakcíme megszüntetésének bejelentésével egyidejűleg - a jegyzőnek nyilatkozik arról, kívánja-e, hogy a nyilvántartás továbbra is tartalmazza adatait.\"

38. § A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 21. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) A bevándorolt külföldi érvényes, a (3) bekezdésben meghatározott bejegyzéssel ellátott külföldi útlevelével jogosult Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni. Külföldre utazásának és Magyarországra való visszatérésének egyéb feltételeire a magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.\"

39. § A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

\"(4) A külföldön élő vagy tartózkodó személy részére történő járadék folyósítása során a nyugellátás folyósítására irányadó szabályok szerint kell eljárni.\".

40. § A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény a következők szerint módosul:

a) a 70. § előtti cím a következők szerint módosul:

\"A külföldön letelepedőkre vonatkozó speciális kiviteli szabályok\";

b) a 70. §  helyébe a következő rendelkezés lép:

\"70. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkező természetes személy első kiutazásakor  devizahatósági engedély nélkül kiviheti:

	a) vagyoni értékét;

	b) a vagyoni értéke értékesítéseként kapott belföldi fizetőeszköz átváltásából származó valutát, devizát;

	c) a belföldi pénzintézetnél névre szóló betétben elhelyezett belföldi fizetőeszközének átváltásából származó valutát, devizát.

(2) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkező, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó természetes személy a devizajogszabályban meghatározott feltételek szerint vihet ki devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát, devizát.\"

41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza 

	a) az útlevél hatóságokat, feladat- és hatáskörüket, továbbá az úti okmánnyal összefüggő feladatok ellátásában közreműködő szerveket és feladataikat;

	b) az útlevél kivételével az úti okmányok fajtáit;

	c) az eljárás részletes szabályait, valamint az úti okmányok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter - a b) és a d) pont tekintetében a külügyminiszterrel egyetértésben -, hogy rendeletben határozza meg

a) a diplomata és a külügyi szolgálati útlevél kiadására jogosult               útlevél hatóság  kivételével az  útlevél hatóságok  székhelyét  és illetékességi területét;

	b) a Magyar Köztársaság útlevelének és egyéb úti okmányainak  mintáját, az úti okmány iránti kérelem benyújtására szolgáló formanyomtatvány tartalmát;

	c) az úti okmányokkal összefüggő adatkezelés részletes szabályait és kijelölje a központi adatkezelő szervet, valamint meghatározza azokat a szerveket, amelyek a központi adatkezelő szerv részére adatfeldolgozást végezhetnek, illetőleg az úti okmányok előállításában közreműködhetnek;

	d) a külképviseleteknek az útlevél kiadásával, nyilvántartásával kapcsolatos feladatait.

(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg az általa kiadott útlevelek kezelésének részletes szabályait.


I N D O K O L Á S

a külföldre utazásról szóló 
törvényjavaslathoz


  I.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az Európai Közösség Alapító Szerződése alapelvként mondja ki a tagállamok között a személyek szabad mozgását, és az ezt gátló akadályok megszüntetését. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyve 2. Cikkének 2. pontja kimondja, hogy mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve saját országát is. Ezzel van összhangban az Alkotmány 58. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megillet az ország elhagyásához való jog. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint ezt a jogot kizárólag olyan, a törvényekkel összhangban lévő korlátozásnak lehet alávetni, amely egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a közbiztonság érdekében, a közrend fenntartásához, a bűnmegelőzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetőleg mások jogainak és szabadságjogainak megóvásához szükséges. E korlátozás eseteit határozhatja meg az Alkotmány 58. § (3) bekezdése alapján a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával meghozandó, az utazási szabadság gyakorlását szabályozó törvény. 

Az Alkotmány 69. §-ának (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet, és ez olyan állampolgári alapjog, amely semmilyen korlátozásnak nem vethető alá, illetőleg feltételhez nem köthető.  

A külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvény a külföldre utazás szabadságát alapjaiban biztosítja, azonban az elmúlt időszak törvényalkotási folyamata következtében a törvények közötti összhang megteremtése, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő jogharmonizációs igény új törvény megalkotását teszi szükségessé, a következő indokok alapján:

1. A kivándorlás és a hazatérés szabályait - miután ugyanazon alkotmányos elvekből erednek - az utazás szabadságának garanciáit tartalmazó törvény megalkotásával egyidejűleg felül kellett vizsgálni és az Emberi Jogok Európai Egyezményével, illetőleg az Alkotmánnyal összhangban rendezni.

	a) Nemzetközi tapasztalatok szerint a kivándorlás jogintézményét nem ismeri az országok jelentős része, - ezen belül az Európai Unió egyetlen tagállama sem -, és az ország másutt való letelepedés céljából történő elhagyásának feltételeit az utazási jog biztosításának általános feltételeivel egyezően állapítják meg.
 
A magyar állam szempontjából annak van jelentősége, hogy a kivándorolni szándékozó intézményesen rendezze a különböző jogviszonyait és a kivándorláshoz kapcsolódó egyéb jogkövetkezményeket, így pl. köztartozás megfizetése, tartási kötelezettség, honvédelmi kötelezettség stb. Az ország külföldi letelepedés szándékával történő elhagyásának az úti okmánnyal való rendelkezésen túlmenő egyéb rendészeti eljáráshoz (engedélyhez) kötése ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével és az Alkotmánnyal. Figyelmet érdemel az is, hogy a kivándorlás feltételekhez kötése már ma sem éri el a kívánt célt, hiszen érvényes útlevél birtokában a gyakorlatban bárki elhagyhatja az országot akár véglegesen is és a külföldre utazás szabályai szerint külön engedély nélkül tartózkodhat külföldön.

Ezért a Javaslat a kivándorlást önálló jogintézményként nem szabályozza, a korábbi rendelkezéseket hatályon kívül helyezi. Az ország területének a külföldi letelepedés szándékával történő elhagyásához kapcsolódóan azonban egyes területeken (pl.: deviza, vám) újra kellett gondolni azokat a szabályokat, illetőleg feltételeket, amelyek eddig a kivándorláshoz kötődtek és más módon kell megoldani az állam, valamint az érintettek érdekeinek érvényesítését. Ezért a Javaslat tartalmazza e törvények (deviza-törvény, adóigazgatási eljárásról szóló törvény, stb.) módosítását. 

	b) A hazatérés olyan alkotmányos alapjog, amelynek gyakorlása feltételhez nem köthető, ezért a Javaslat csak e jogosultság megerősítésére szorítkozik. Amennyiben más eljárásokban (pl. vám-  vagy devizahatósági eljárás) szükséges a hazatérők között egyéb jogok vagy kötelezettségek biztosítása érdekében különbséget tenni, úgy azt a vonatkozó ágazati jogszabályokban indokolt megfogalmazni, mint ahogyan az pl. a vámeljárás tekintetében már ma is történik. 

2. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény értelmében az e tárgykörben szükséges személyes adatkezelést törvényben kell szabályozni, ilyen szabályozást azonban a hatályos útlevél törvény nem tartalmaz. Ugyanakkor az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés egyik alapkövetelménye az Európa Tanács Adatvédelmi Egyezményének való megfelelés, amelynek a Javaslat eleget tesz.



II.

RÉSZLETES INDOKOLÁS


I. Fejezet

Alapvető rendelkezések

Az 1. §-hoz

A Javaslat megerősíti azt, hogy a külföldre utazás - beleértve a külföldi letelepedés szándékával történő utazást is -, valamint a hazatérés állampolgári alapjog, és meghatározza azt, hogy ezek az alapjogok milyen okmányokkal gyakorolhatók.

Az utóbbi időben fokozatosan megnyílik a lehetőség arra, hogy kétoldalú nemzetközi szerződések alapján mind a külföldi, mind a magyar állampolgárok egymás országába személyazonosító igazolvánnyal is utazhassanak. Ennek belső jogi feltételeit teremti meg a Javaslat, amikor nem csak úti okmánnyal, hanem személyazonosító igazolvánnyal is lehetővé teszi a külföldre utazást. A Javaslat szerinti korlátozó rendelkezések értelemszerűen a személyazonosító igazolvánnyal utazókra is kiterjednek.


A 2-3. §-okhoz

A Javaslat tárgyi hatálya a külföldre utazás feltételeinek, az úti okmánnyal történő ellátás rendjének, az eljárás alapvető szabályainak és az adatkezelés rendjének szabályozására terjed ki. Személyi hatálya a magyar állampolgárokra, valamint a rájuk vonatkozó törvényekkel együtt alkalmazva a Magyar Köztársaság területén tartózkodó hontalan személyekre, a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldiekre és a menekültekre is kiterjed. 

 A 4. §-hoz

A Javaslat értelmező rendelkezései megfogalmazzák az úti okmány és  az útlevél fogalmát, valamint meghatározzák azt, hogy a törvény alkalmazásában mit kell útlevél hatóságon érteni. 


II. Fejezet

Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok

Az 5. §-hoz

Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok rendezik a jogosultak körét,  az adattartalom meghatározását, az úti okmányok kezelésének, valamint birtoklásának alapvető szabályait.

A 6-7. §-okhoz

A Javaslat két fő útlevél típust ismer, a hivatalos és a magánútlevelet. Az  útlevél adattartalmára tett javaslat megfelel az Európai Unió útlevelére vonatkozó Ajánlás tartalmi követelményeinek.

A 8. §-hoz

A hatályos rendelkezés szerint a magánútlevél érvényességi ideje öt év, amely meghosszabbítható. A Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet (ICAO) és az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Hivatal) tartalmi és formai követelményeinek megfelelő útlevélben az érvényességi idő nem hosszabbítható meg, ugyanakkor az új technológiával előállítandó útlevelek minősége hosszabb ideig történő használatot fog lehetővé tenni. Ezért a Javaslat a magánútlevelek érvényességi idejét alapvető szabályként 10 évben javasolja megállapítani azzal, hogy az nem hosszabbítható meg. A 18 éven aluli személyek részére kiadott magánútlevelek tekintetében differenciált érvényességi időt állapít meg.

Figyelemmel a 10 évi érvényességgel kiállított útlevelek eljárási illetékének magasabb összegére, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a 18 éven felüliek részére a magánútlevél az állampolgár kérelme esetén öt éves érvényességgel is kiállítható legyen. Indokolja ennek a lehetőségnek a megteremtését az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk is. A csatlakozást követően ugyanis - bizonyos türelmi idő elteltével -  az útleveleket azok érvényességi idejének lejárta után \"uniós\" útlevélre kell cserélni.

A 9. §-hoz

A Javaslat szerint az állampolgár egyidejűleg csak egy magánútlevéllel rendelkezhet. Lehetővé válik azonban a második magánútlevél kiadása azok részére, akiknek foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár, többnyire vízumkötelezett országokba utaznak, és magánútlevelüket a vízum beszerzése céljából esetenként hosszabb időre le kell adni. Ezen túl - az állampolgár védelme érdekében - abban az esetben is indokolt a második magánútlevél kiadása, ha olyan országba kíván utazni, ahol az útlevelében levő, más állam által kiadott vízum miatt beutazását nem engedélyeznék.

A 10. §-hoz

Új elem a Javaslatban az ideiglenes magánútlevél kiállításának lehetősége. Az ideiglenes magánútlevél helyettesíti az érvényes magánútlevelet, ha az lejárt, elveszett vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná vált. Ez esetben a külföldön élő vagy tartózkodó állampolgár részére a személyazonosság igazolására, illetőleg továbbutazás céljából a külképviselet ideiglenes magánútlevelet állíthat ki azért, hogy az úti okmány hiánya miatt az állampolgárt hátrány ne érje. Hangsúlyozni kell, hogy ideiglenes magánútlevelet is csak az kaphat, aki a törvényben foglaltak szerint magánútlevélre egyébként jogosult. 

A 11-13. §-okhoz

A Javaslat felsorolja a hivatalos útlevelek fajtáit. A diplomata útlevélre jogosultak körét az európai gyakorlatnak megfelelően tartalmazza. Így a jövőben nem indokolt diplomata útlevéllel ellátni az országgyűlési képviselőket, tekintettel arra, hogy ez ellentétes a nemzetközi gyakorlattal. A Javaslat figyelemmel van arra a nemzetközi jogi alapelvre, hogy az útlevél, melynek kiállítása belső közigazgatási aktus, önmagában soha nem teremt kiváltságokat és mentességeket. Ugyanakkor megteremti azt a lehetőséget, hogy azok a személyek, akik nemzetközi szerződés vagy viszonos gyakorlat alapján a fogadó államban nemzetközi jogon alapuló kiváltságot és mentességet élveznek, diplomata, illetve külügyi szolgálati útlevelet kapjanak. Ebbe a körbe tartoznak egyebek között a nagykövetségeken működő katonai attasék, a kulturális, gazdasági, idegenforgalmi, rendészeti vagy más szakkérdésekkel foglalkozó diplomaták és igazgatási-műszaki feladatokat ellátó, ennek megfelelő nemzetközi jogi mentességet élvező személyek is. A nemzetközi gyakorlat sokszínűsége és a fogadó államok eltérő és időben is változó gyakorlata kizárja e személyek pontos, taxatív felsorolását.

Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a Javaslat kimondja, miszerint a hivatalos útlevelek kizárólag hivatalos utazás céljából legyenek felhasználhatók. Ezért az utazás befejezését követően elrendeli a hivatalos útlevelek leadásának és azok további kezelésének kötelezettségét. 

A 14. §-hoz

A szolgálati útlevél újbóli bevezetését az indokolja, hogy - különösen egyes afrikai és ázsiai országokban, valamint a volt szocialista országok többségében, elsősorban a Szovjetunió utódállamaiban - a magánútlevéllel hivatalos célból utazó, illetőleg tartós külszolgálaton ott tartózkodó magyar állampolgárok hátrányos helyzetbe kerülnek, mert nem rendelkeznek a célország hatóságai előtt e hivatalos jelleget önmagában tanúsító szolgálati útlevéllel. A nehézségek elsősorban a be- és kiléptetés, a kilépő vízum, a tartózkodási engedély megszerzése, a belső utazások korlátozása, az adó-, vám-, és illetékkötelezettségek terjedelme, a célország hatóságaival való kapcsolattartás lehetősége, a célországba való gépjármű bevitel és használat korlátozása, valamint a létfenntartáshoz és az életkörülmények javításához szükséges alapvető, illetve tartós fogyasztási cikkek importjának tilalma vagy korlátozása tekintetében jelentkeznek. 

A szolgálati útlevél bevezetését indokolja a korlátozott vízummentességi megállapodásokban rögzített könnyítések (vízummentes utazás, külön engedély nélküli tartózkodás) érvényesíthetősége is. A szolgálati útlevél hiánya miatt a magyar fél automatikusan előnyösebb helyzetbe hozza a másik szerződő felet, mivel az államok jelentős része alkalmazza  a szolgálati útlevelet, következésképpen nagyságrendileg több állampolgáruk utazhat be vízummentesen Magyarországra.

A szolgálati útlevél ismételt bevezetése mellett szól a nemzetközi kitekintés általában is. Az Európai Unió tagállamai - Nagy-Britannia kivételével - alkalmazzák a szolgálati útleveleket és az Európai Unió útlevelének mintáját tartalmazó határozat is lehetővé teszi a tagállamok részére ennek az általánostól eltérő útlevél fajtának a rendszeresítését. 

A Javaslat az ismételten  bevezetésre kerülő szolgálati útlevél kiadásával biztosítja az országgyűlési képviselők részére a hivatalos utazás során szükséges kedvezményeket.

Emellett a jogosultak körét a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően  kizárólag a központi közigazgatási szerveknél foglalkoztatottakra, a bírákra, az ügyészekre, illetőleg egyéb (pl. katonai, rendőri) szolgálati jogviszonyban állókra terjeszti ki azzal, hogy a kiadás indokoltságának megállapítását a miniszterre (országos hatáskörű szerv vezetőjére) bízza.

A Javaslat a szolgálati útlevelet - az európai országokhoz hasonlóan - nem terjeszti ki a piaci szféra területére, mivel itt a jogosultság és az állami érdekeltség nehezen ellenőrizhető és a visszaélés lehetősége nagy. Indokolt azonban lehetővé tenni, hogy a felügyeletet gyakorló miniszter javaslatára kivételesen indokolt esetben szolgálati útlevelet kaphassanak a külföldi magyar kulturális intézetbe vagy a kereskedelemfejlesztési irodába, illetőleg a nemzeti idegenforgalmi képviseletre tartós külszolgálatra kihelyezett személyek is. 

A 15. §-hoz

A hajós szolgálati útlevél olyan speciális szolgálati útlevél, amelyet a hajózó személyzet részére nemzetközi egyezményben meghatározottak szerint kell kiállítani. 


III. Fejezet

Külföldre utazást korlátozó rendelkezések

A 16-18. §-okhoz

A Javaslat a külföldre utazást elsődlegesen közbiztonsági érdekből, a közrend fenntartásához, illetve a bűnmegelőzéshez szükséges mértékben kívánja korlátozni. A korlátozó rendelkezéseken - a hatályos szabályozáshoz képest - egyrészt enyhíteni kíván a Javaslat, amikor azoknak az elítélteknek a külföldre utazását nem akadályozza, akiket feltételes szabadságra bocsátottak, illetőleg akiknek büntetésük végrehajtását felfüggesztették. Másrészt nem tesz különbséget a szándékos és gondatlan elkövetés miatt felelősségrevonás alatt állók között. Ugyanakkor az intézmény céljának megfelelően utazási korlátozás alá kívánja vonni azokat is, akikkel szemben az illetékes szerv lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. 

A nemzetközi gyakorlattal összhangban a köztartozások behajtásának elősegítése és ezzel a költségvetés bevételeinek biztosítása, valamint az adózási fegyelem megszilárdításának elősegítése érdekében a Javaslat a külföldre utazást korlátozó rendelkezések között fogalmazza meg a nagyösszegű adó-, illetőleg járulék, hozzájárulás rövidítésből származó köztartozás fennállását.

A 10 millió forintos összeghatár megegyezik az adózás rendjéről szóló törvényben alkalmazott, a nagyösszegű adóhiány megállapítása esetén a nyilvánosságra hozás magánszemélyek tekintetében irányadó összeghatárával és összhangban van - a bírság szankciók általános 50%-os mértékét alapul véve - a pénzben kifejezett büntetések esetére alkalmazott összeghatárral.

Az eltérő bírságolási gyakorlatból származó esetlegességekre is figyelemmel korlátozó feltételként nem a jogkövetkezmény (bírság), hanem az adó, járulék, hozzájárulás rövidítés összegét indokolt alapul venni. 

A Javaslat szerinti korlátozási lehetőség összhangban áll az - ugyan még nem ratifikált, de az európai jogharmonizáció során iránymutatónak tekintendő - Európai Szociális Kartával is, melynek Európa Tanács-i értelmezése szerint a polgárok kiutazási szabadságának súlyos, jelentős okból szükséges közérdekű korlátozási okai közé tartozhat az adótartozás miatti korlátozás is.
 
A Javaslat szerinti megfogalmazás lehetőséget teremt a kezdeményezésre jogosult szerveknek mérlegelésre a szerint, hogy az állampolgár nem akarja vagy nem tudja a köztartozását megfizetni.

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény az egyes fegyveres szervek tagjai esetében a külföldre utazást bejelentési kötelezettséghez köti.

A hadkötelesek külföldre utazásának feltételeit a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 88. § (3) bekezdése tartalmazza. Ennek megfelelően a sorozott hadköteles és a katonai szolgálatát teljesítő állampolgár csak engedéllyel utazhat külföldre. Esetükben a külföldre utazás engedélyhez kötését a honvédelmi érdekek érvényesítése indokolja. A Hvt. 88. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az engedély nem tagadható meg, ha a sorozott hadköteles kérelmében vállalja, hogy a tervezett behívását megelőző 15. napig külföldről hazatér. E rendelkezésekkel a honvédelmi érdek érvényesítése mellett az állampolgár utazási szabadsága is csak a legszükségesebb mértékben korlátozott. E szabályok kötelező alkalmazására a Javaslat csak utaló rendelkezést tartalmaz.

A 19-20. §-okhoz

A Javaslat meghatározza az úti okmány visszavonásának szabályait és az útlevél érvénytelenségének eseteit.  



IV. Fejezet

Az eljárás alapvető szabályai

A 21-23. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy az útlevél-igazgatási eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá tartalmazza a bírói jogorvoslat garanciáit is.

Az eljárási szabályok között meghatározza azokat a szerveket, amelyek hivatalos eljárásuk során az úti okmányt elvehetik. Figyelemmel arra, hogy az úti okmány visszavonása vagy visszaadása tárgyában érdemben az útlevél hatóság dönt, az úti okmány elvétele ellen külön jogorvoslatnak helye nincs, az intézkedés az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg. 


V. Fejezet

Adatkezelés és adatszolgáltatás

A 24-26. §-okhoz

A személyes adatok védelme megkívánja, hogy az úti okmányokkal kapcsolatos eljárása során az útlevél hatóság és a Belügyminisztérium központi adatkezelő szerve útlevél-igazgatási célból csak a feltétlenül szükséges adatokat kezelje, ezért a Javaslat rögzíti az útlevél-nyilvántartás adattartalmát. Meghatározza továbbá, hogy az útlevél hatóság a korlátozó okok megállapításához mely nyilvántartásokból vehet át adatot, illetőleg mely szervek kötelesek erről a nyilvántartást vezető szervnek értesítést adni. Ez a szabályozás megteremti az adatvédelmi és adatkezelési feltételeit egy korszerű információs rendszeren alapuló, új igazgatási rend kialakításának.

A 27-31. §-okhoz

A Javaslat szabályozza, hogy az útlevél hatóság és a központi adatkezelő szerv mely szerveknek, milyen célból és milyen adattartalommal adhat át adatokat. Megteremti a nemzetközi adatátadás feltételeit, biztosítja továbbá, hogy az állampolgárok is hozzájuthassanak azokhoz az adatokhoz, amelyek az alapvető jogvédelemhez szükségesek. 

A Javaslat m********************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************sére.

A 35. §-hoz

Annak érdekében, hogy az útlevél hatóság a korlátozó okok megállapításához adatokat vehessen át a bűnügyi nyilvántartásból, ki kell egészíteni a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendeletet.


A 36-40. §-okhoz

A kivándorlás jogintézményének megszüntetése miatt egyes törvények módosítása vált szükségessé az országot a külföldi letelepedés szándékával elhagyó állampolgárok különböző jogviszonyainak rendezése érdekében.



A 41. §-hoz

A Javaslat felhatalmazást tartalmaz a Kormány, a belügyminiszter, valamint a külügyminiszter részére a végrehajtási  szabályok megalkotására.
 


------------------------------Ç
-

|



L










Ç
Ć"
