"1ż
            KORMÁNYA












T/5304. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT






a távhőszolgáltatásról







Előadó: dr. Fazakas Szabolcs
	        ipari, kereskedelmi és 
	      idegenforgalmi miniszter






Budapest, 1997. december


1998. évi ..................törvény
a távhőszolgáltatásról 


A távhő gazdaságos, folyamatos és biztonságos termelésére, szolgáltatására és fogyasztására, valamint e területeken az érdekek kölcsönös érvényesülésére vonatkozó alapvető rendelkezések meghatározására, továbbá a fogyasztó-védelem intézményrendszerének kialakítása céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: 


I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 

A törvény hatálya

1.§

I.	A törvény hatálya kiterjed
	
A.	a távhő 
	aa)	termelésére szolgáló hőtermelő létesítményre (a továbbiakban:  
 	hőtermelő létesítmény),
	ab)	továbbítására, elosztására és szolgáltatására létesített 
 	távhővezetékekre, 
B.	a távhőt továbbító hőhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására, illetve átalakítására szolgáló hőközpontokra, 
C.	az engedélyesek egymás közötti, valamint az engedélyesek és a      fogyasztók közötti jogviszonyra. 
	
II.	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a távhőszolgáltatási célra hőt termelő (a továbbiakban: hőtermelő) létesítmények, a  távhővezetékek és a  hőközpontok létesítésére, átalakítására, üzemeltetésére, valamint megszüntetésére. 
	
III.	E törvény rendelkezéseit 
	
A.	az erőművek hőtermelő létesítményeire a villamos energia termeléséről,  szállításáról és szolgáltatásáról, 
B.	a geotermikus energia távhőszolgáltatás céljára történő kitermelésére  szolgáló létesítményre a bányászatról, 
	szóló törvényekkel összhangban kell alkalmazni. 
	
IV.	Nem tartozik a törvény hatálya alá
a)	a saját felhasználási célra hőt termelő létesítmény, valamint az a hőtermelő tevékenység, amit a termelő, szolgáltató közbeiktatása nélkül, közvetlenül a fogyasztónak egyedi közüzemi szerződés alapján biztosít;
b)	a létesítési és üzembe helyezési engedélyezés szempontjából az a távhőtermelő, akinek (amelynek) hőtermelő berendezései névleges teljesítménye 1 MW hőteljesítménynél kisebb;
c)	a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő távhőtermelő és távhőszolgáltató berendezés.


Általános követelmények 

2.§

A távhőszolgáltatást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság, valamint a környezet és a természet védelmének érvényesülésével gazdaságosan a nemzetgazdasági, a fogyasztói, valamint az energiatakarékossághoz fűződő érdekeknek a Polgári Törvénykönyvben és a műszaki-biztonsági előírásokban meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni. 


Fogalommeghatározások 

3.§

I.	A törvény alkalmazásában 
A.	távhő: az a hőenergia, amelyet a hőtermelő létesítményből (geotermikus energiát termelő létesítményből) hőhordozó közeg (gőz, melegített víz, felszín alatti víz) alkalmazásával, távhővezetéken a fogyasztási helyre eljuttatnak;
B.	távhőtermelő: az a  gazdálkodó szervezet, amely távhő termelésére engedélyt kapott;
C.	távhőszolgáltató: az a  gazdálkodó szervezet, amely meghatározott településen (településrészen) a távhő szolgáltatására engedélyt kapott;
D.	távhőszolgáltatás: az a közüzemi szolgáltatás, amely a fogyasztónak a hőtermelő létesítményből vagy geotermikus energiát kitermelő létesítményből távhővezetéken keresztül történő hőellátásával valósul meg;
E.	engedélyező:  az a közigazgatási szerv, amely az e törvény szerinti engedélyeket kiadja;
F.	engedélyes: a távhőtermelő és a távhőszolgáltató;
G.	hőtermelő létesítmény: az erőmű hőtermelő létesítménye, a fűtőmű, a kazántelep (kazán), a hulladékégetőmű, a hulladékhőt és  megújuló energiát hasznosító hőtermelő berendezés;
H.	geotermikus energiát kitermelő létesítmény: geotermikus energia  energetikai célú kitermelését szolgáló létesítmény;
I.	távhővezeték-hálózat: az a csővezeték-rendszer - a hozzátartozó műtárgyakkal, hálózati szerelvényekkel, kapcsolódó automatikákkal, műszerekkel, elektromos berendezésekkel együtt - amely a hőhordozó közegnek a hőtermelő létesítménytől, illetőleg a geotermikus energiát kitermelő létesítménytől a csatlakozási pontig történő szállítására szolgál;
J.	hőközpont: a hőhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására, átalakítására, illetőleg a távhő átadására szolgáló technológiai berendezés. A hőközpont lehet: termelői hőközpont, szolgáltatói hőközpont és fogyasztói hőközpont.
	ja)	termelői hőközpont: a távhő termelőjénél távhőellátás céljából 
	a hőhordozó közeg kiadására, továbbítására, elosztására, 
	átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
	jb)	szolgáltatói hőközpont:  több épület vagy építmény hőellátása 
	céljából az ellátandó épületeken kívül, esetleg azok egyikében 
	elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, átalakítására, 
	elosztására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
	jc)	fogyasztói hőközpont:  egy épület vagy építmény hőellátása 
	céljából abban elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, 
	átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
K.	hőfogadó állomás: egy épület vagy építmény távhőellátása céljából abban elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, mérésére, átalakítás nélküli továbbítására szolgáló technológiai berendezés;
L.	csatlakozási pont: a szolgáltatói és a fogyasztói berendezés határán (találkozási pontján) beépített elzáró szerelvénynek a fogyasztó felé eső oldala, elzáró szerelvény hiányában a fogyasztási helyet képező ingatlan (épület, építmény, telek) tulajdoni határa;
M.	fogyasztói vezetékhálózat: az a csővezeték-rendszer, amely a hőnek hőhordozó közeg által a csatlakozási ponttól a felhasználó berendezésekhez való továbbítását  szolgálja;
N.	felhasználó berendezés: a fogyasztó által használt hőleadó készülékek és hőhasznosító berendezések;
O.	szolgáltatói berendezés: a hőtermelő létesítmény, a geotermikus energiát kitermelő létesítmény, a távhővezeték-hálózat, a szolgáltatói hőközpont, az elszámolás alapjául szolgáló, a szolgáltató tulajdonában lévő mérőeszköz, a hőközpont primer oldali főelzárói és mennyiség-szabályozói;
P.	fogyasztói berendezés: a fogyasztói hőközpont, hőfogadó állomás, a fogyasztói vezetékhálózat, a felhasználó berendezés és a fogyasztó által felszerelt fűtési és használati melegvíz-mérők, költségmegosztók;
r)	fogyasztó: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet vagy ezek közössége, aki (amely)  a szolgáltatóval távhőszolgáltatásra vonatkozóan szerződéses  jogviszonyba kerül.
	A fogyasztó lehet: 	 lakossági fogyasztó és 
					 egyéb fogyasztó 
	ra)	lakossági fogyasztó: a lakóépület és a vegyes célra használt
	épület tulajdonosa vagy az ilyen épületben levő lakás és nem 
	lakás céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa, 
	bérlője, használója vagy azok közössége;
	rb)	egyéb fogyasztó: az ra) pontban nem említett épület vagy az 
	ilyen épületben (építményben) lévő helyiség (épületrész) 
	tulajdonosa vagy azok közössége;
	s)	fogyasztási hely:  az az épület, illetve  épületrész, amelynek 
	távhővel 	történő ellátására a szerződéses jogviszony létrejött;
	t) 	üzletszabályzat: a működési engedélyt kiadó közigazgatási 
	szerv által jóváhagyott szabályzat, amely a helyi szolgáltatási 
	sajátosságok figyelembevételével szabályozza a szolgáltató 
	működését és meghatározza a szolgáltató kötelezettségeit és jogait;
	u)	szabályozatlan vételezés: mérés nélküli szolgáltatás esetén a 
	szerződéses jogviszony nélküli távhőfogyasztás és a távhő más 
	fogyasztótól való elvonása (hőelvonás);
	
(2)	A hatósági ár megállapítója az árak alkalmazása tekintetében az 
	áralkalmazási feltételekről szóló rendeletében további fogalmakat 
	határozhat meg.


II. FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK 
ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

Állami feladatok 

4.§

I.	A Kormány 
a)	rendeletben állapítja meg a távhőszolgáltató és a fogyasztó, valamint a távhőtermelő, a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa közötti jogviszony általános szabályait;
b)	rendeletben határozza meg a távhőtermelő és a távhőszolgáltató létesítési és működési engedélyének tartalmi követelményeit;
c)	rendeletben határozza meg a távhőszolgáltatás korlátozásának általános elveit. 
	
II.	Az  ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) 
	
A.	rendeletben határozza meg a hőtermelő létesítmény és részegységei  műszaki-biztonsági követelményeit; 
B.	kijelöli a szolgáltatói berendezések műszaki - biztonsági felügyeletét ellátó szervezetet és meghatározza annak eljárási szabályait; 
C.	ellátja a távhőtermeléshez kapcsolódó, törvény által hatáskörébe utalt árhatósági feladatokat.


5.§

A Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) főigazgatója

A.	kiadja vagy e törvény alapján módosítja az e törvény hatálya alá tartozó távhőtermelő létesítmény létesítési és működési engedélyét, ha az a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásról szóló törvény alapján a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozó villamosműben létesül;
B.	kiadja vagy e törvény alapján módosítja a távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedélyt azokban az esetekben, amikor az a) pont szerinti hőtermelő egyben távhőszolgáltató is; 
C.	jóváhagyja a távhőszolgáltató által kidolgozandó üzemi- és üzletszabályzatot a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó esetekben;
D.	engedélyezési jogkörében ellenőrzi a távhőszolgáltató működési engedélyében és üzletszabályzatában előírt követelmények (feltételek) betartását, e tekintetben együttműködik a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel;
E.	megállapodás hiányában engedélyezési körében dönt a távhőszolgáltató és a távhőfogyasztó között  felmerülő, a távhőszolgáltatónak a működési engedélyében és üzletszabályzatában előírt követelmények betartásával összefüggő vitás ügyekben.


	Önkormányzati feladatok 
	
	6. §
	
I.	A települési önkormányzat - a fővárosban a fővárosi önkormányzat - 
(a továbbiakban: önkormányzat) a távhőszolgáltató közmű engedélyes(ek) útján történő üzemeltetésével köteles biztosítani a távhőszolgáltatásba bekapcsolt lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátását.
	
II.	Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat képviselőtestülete
	
A.	ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat; 
B.	szabályozza a távhőszolgáltatónak a fogyasztók társadalmi és fogyasztóvédelmi érdekképviseleteivel történő együttműködési kötelezettségét, meghatározza a vélemény-nyilvánításba bevont szervek körét, különös tekintettel az ármegállapításra. Az önkormányzat képviselőtestülete az ármegállapítás előtt köteles a fogyasztóvédelmi szervek, továbbá a fogyasztói érdekképviseletek véleményét kikérni;
C.	kijelöli azokat a területeket, ahol területfejlesztési, környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
D.	megállapítja a Kormány rendelete [4.§ (1) bekezdés] alapján a fogyasztói korlátozás sorrendjét.
	
III.	Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat jegyzője (a fővárosban főjegyzője):
	
A.	e törvény alapján kiadja vagy módosítja az 5.§ a) pontjában nem említett, a törvény hatálya alá tartozó távhőtermelő létesítmény létesítési és működési engedélyét;
B.	e törvény alapján kiadja vagy módosítja az 5.§ b) pontjában nem említett távhőszolgáltató működési engedélyét;
C.	jóváhagyja a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó távhőszolgáltató által kidolgozott üzemi- és üzletszabályzatot;
D.	engedélyezési körében ellenőrzi a területén működő távhőszolgáltatók tevékenységét az ellátás biztonsága, a működés hatékonysága és a működési engedélyben előírt feltételek betartása szempontjából.
	
	
	Fogyasztóvédelem 
	
	7.§

(1)	A távhőszolgáltató köteles együttműködni a fogyasztókat érintő kérdésekben a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel.

(2)	A Hivatal a távhőszolgáltatás keretében 

a)	kidolgozza és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi a távhőszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói érdekvédelemre vonatkozó ajánlásokat;
b)	együttműködik a szolgáltatókkal és a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel a távhőszolgáltatás országos, elvi jellegű kérdéseiben;
c)	a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat, információkat, amelyek az engedélyesnek a Hivatal által kiadott engedélyéhez kötött tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak;
d)	ellenőrzi az engedélyezési jogkörébe tartozó távhőtermelők árait befolyásoló költségek indokoltságát;
e)	az engedélyezési jogkörébe tartozó távhőszolgáltatók tekintetében (az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 34.§ (2) bekezdés alapján) egyezséget hoz létre, ennek hiányában dönt az engedélyes és a fogyasztói érdekképviselet közötti, a működési engedélyben és az üzletszabályzatban előírt követelmények betartásával kapcsolatos olyan vitás kérdésben, amelyben nem jött létre megegyezés és valamely érdekelt fél panasszal a Hivatalhoz fordul.

(3)	A 6.§-ban meghatározott önkormányzat képviselőtestülete 

a)	együttműködik a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel és ennek keretében a távhőszolgáltatást érintő képviselőtestületi előterjesztéseket előzetesen véleményezteti;
b)	ellenőrzi a távhőszolgáltató ármeghatározó tényezőinek (költségeinek) indokoltságát.

(4)	Az önkormányzat jegyzője (a fővárosban főjegyzője) engedélyezési jogkörében 

a)	kivizsgálja a 18.§ (1) bekezdése szerinti intézkedési jogkörében a távhőszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói panaszokat;
b)	a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat és információkat, amelyek az engedélyesnek az általa kiadott engedélyhez kötött tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak.

(5)	Az önkormányzat - eljárása során - előzetes intézkedést tehet a távhő szolgáltatásának folyamatosságára.


	8.§
	
A Hivatal eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény előírásait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a törvény 5. és 6.§-ai szerinti engedélyezési eljárás során az ügyintézés határideje 90 nap. 



	III. FEJEZET
	
	ENGEDÉLYEZÉS 
	
	Engedélykötelezettség 
	
	9.§
	
(1)	A törvény hatálya alá tartozó hőtermelő létesítmény létesítése, bővítése, átalakítása (a továbbiakban együtt: létesítés), megszüntetése, valamint a távhő termelése és szolgáltatása engedélyköteles tevékenység. 
	
(2)	A hőtermelő létesítmény megszüntetésére - a Kormány rendeletében meghatározott feltételekkel - a létesítési előírásokat kell alkalmazni. 
	
(3)	Az engedélyezési eljárás díjait a miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg.
	
(4)	A hőtermelő létesítmény létesítési, üzembe helyezési, valamint működési engedélyezési eljárásra, továbbá az ilyen engedélyek tartalmára - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a villamoserőmű létesítésére és üzembe helyezésére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. 
	
	
10.§ 

I.	A 9.§-ban foglalt tevékenységekhez szükséges létesítési, illetőleg működési engedély  belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek adható.
	
II.	Nem adható engedély 
	
A.	jogszabályi feltétel hiánya esetén; 
B.	annak a gazdálkodó szervezetnek, amely csőd- vagy felszámolási eljárás alatt áll;
C.	annak a gazdálkodó szervezetnek, amelynek működési engedélyét 5 éven belül vonták vissza.
	
	
	Hőtermelő létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére 
	és működésére vonatkozó engedély 
	
11.§ 

(1)	A hőtermelő létesítmény létesítéséhez szükséges engedély iránti kérelemhez, ha az külön jogszabály szerint környezeti hatásvizsgálat-köteles létesítmény, mellékelni kell a környezetvédelmi engedélyt és a kérelmezőnek közmeghallgatást kell kezdeményeznie.
	
(2)	Ha a környezeti hatásvizsgálat (környezetvédelmi engedély), illetőleg a közmeghallgatás eredménye, valamint a hőtermelő létesítmény helye szerint illetékes és a Kormány rendeletében meghatározott szakhatóságok álláspontja lehetővé teszi, kérelemre a létesítési engedélyt ki kell adni. Az engedélynek a közmeghallgatási eljárás során kialakított álláspontokat és a szakhatósági hozzájárulást tartalmaznia kell. A létesítési engedélyt hivatalos lapban közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni. 
	
(3)	A hőtermelő létesítmény létesítési engedélye határozott ideig érvényes. Az engedély érvényessége egyszer meghosszabbítható. Ha az engedélyes a létesítés megkezdésével vagy folytatásával neki felróható okból késlekedik és emiatt az eredeti vagy a meghosszabbított határidő nem tartható, az engedély  kártalanítás  nélkül visszavonható. Az engedély visszavonását hivatalos lapban közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
	
(4)	A létesítési engedély - kérelemre -  módosítható az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárási szabályok alkalmazásával. 
	
(5)	A hőtermelő létesítmény használatba vétele előtt a jogszabályokban meghatározottak  szerinti üzembe helyezési eljárást kell lefolytatni. 
	
	
	12.§

(1)	A hőtermelő létesítményre vonatkozó üzembe helyezési engedély alapján -  kérelemre - működési engedélyt kell kiadni és azt a létesítmény  helye szerint illetékes önkormányzat hivatalos lapjában közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
	
(2)	A hőtermelő létesítmény működéséhez szükséges működési engedély  határozatlan ideig  érvényes. 
	
	
	A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedély 
	
	13.§

I.	A kérelmező a tulajdonában levő (üzemeltetésébe adott) berendezés működtetésével a működési engedélyben  foglaltaknak megfelelően jogosult távhőt  szolgáltatni.
	
II.	A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedélynek a Kormány rendeletében előírt tartalmi követelményeket kell tartalmaznia. 
	
III.	A különböző telephelyeken lévő, de ugyanazon kérelmező (tulajdonos, üzemeltető) által működtetett távhőszolgáltató létesítmények teljesítményét együttesen kell számításba venni.
	
IV.	A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedély határozatlan ideig érvényes.
	
	
	14.§

(1)	Ha a hőtermelő létesítmény működésére engedélyt kérő egyúttal távhőszolgáltatásra is kér működési engedélyt, azt a 13.§ előírásainak megfelelően, önálló szolgáltatói engedélyként kell kérni, illetve kiadni. 
	
(2)	A távhő szolgáltatására működési engedéllyel rendelkező távhőtermelő az ellátott fogyasztók vonatkozásában távhőszolgáltatónak minősül. 
	
	
	Az engedélyes kötelezettsége
	
	15.§
	
	Az engedélyes köteles:
	
A.	a működési engedélyben meghatározott feltételeknek eleget tenni;
B.	a jelen törvény szerinti ellátási kötelezettségét teljesíteni;
C.	a szükséges üzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátni;
D.	új vagy növekvő igények kielégítésére a törvényben részletezett feltételek mellett a szükséges fejlesztéseket elvégezni. 
	
	
	A működési engedély módosítása
	
	16.§
	
	A működési engedélyben foglaltakat - a körülmények jelentős változása
esetén - az engedélyes kezdeményezésére módosítani lehet. 
	
	
	Szétválás, egyesülés, összeolvadás, az alaptőke leszállítása 
	
	17.§
	
	Az engedélyes szétválását, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényben meghatározottak szerint másik engedélyessel történő egyesülését vagy összeolvadását, továbbá jelentős tulajdoni hányad értékesítését, az alaptőke vagy törzstőke legalább egynegyed részével történő leszállítását csak az engedélyező  határozatának birtokában lehet megkezdeni és a cégjegyzékbe történő bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz benyújtani. 
	
	
	A működési engedély visszavonása, a távhővel való ellátás fenntartása 
	
	18.§

I.	Az engedélyező a működési engedélyt  
	
A.	köteles visszavonni, ha az  engedélyes törvényes, illetve a működési engedélyben előírt kötelezettségeinek nem képes eleget tenni, vagy tevékenységét megszünteti;
B.	módosíthatja vagy visszavonhatja, ha felhívás ellenére a   távhőszolgáltatás biztonságát, az élet-, az egészség- és a  vagyonbiztonságot, a környezetet, továbbá a fogyasztói érdekeket súlyosan veszélyeztető módon  üzemelteti a szolgáltatói berendezést, illetve a működési engedélyben előírt kötelezettségeinek - erre irányuló felszólítás után - nem tesz eleget.
	
II.	Az (1) bekezdésben említett esetekben az önkormányzat jogosult a területén más engedélyező által kiadott működési engedély alapján működő, lakossági szolgáltatást is végző engedélyes működési engedélyének visszavonását kezdeményezni az engedélyt kiadónál.
	
III.	A működési engedély visszavonása esetén az engedélyező a  cégbíróságnál kezdeményezheti a volt engedélyes engedélyében foglalt tevékenységi körének a cégjegyzékből való törlését, engedélyköteles tevékenységeinek megtiltását. 
	
IV.	A (3) bekezdésben foglalt esetben a felszámolás vagy a végelszámolás  befejezéséig, illetőleg az ellátás más módon történő megoldásáig a működési engedélyben foglalt tevékenységet az ellátás  biztonságának határáig az engedélyesnek folyamatosan fenn kell tartania. Az engedélyező - ha az nem az önkormányzat, akkor annak egyetértésével - a  folyamatos ellátásra más engedélyest is kijelölhet. 
	
V.	A felszámolás vagy végelszámolás időtartamára más engedélyes kijelölése esetén az engedélyező a volt engedélyest kötelezheti arra, hogy a   folyamatos és biztonságos távhőszolgáltatáshoz szükséges eszközeit a   kijelölt engedélyesnek használatra adja át és a tevékenység  gyakorlásához szükséges szerződéseket, nyilvántartásokat, adatokat  bocsássa rendelkezésre. 
	
VI.	Az engedélyező a határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja. 
	
	
	IV. FEJEZET 
	
	JOGOK IDEGEN INGATLANON 
	
	19.§

I.	Az engedélyes idegen ingatlan használatára, megfelelő műszaki-gazdasági indokok alapján 
A.	előmunkálati jogot,
B.	vezeték jogot,
C.	kisajátítást,
D.	használati jogot
	kérhet. 
	
II.	Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során 
	
A.	a jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal, 
B.	a létesítmények elhelyezésével, illetőleg azok megközelítésével,   azokon való munkavégzéssel és 
C.	az ingatlan használatának akadályozásával (korlátozásával), valamint értékcsökkenésével 
	okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának, használójának (a továbbiakban együtt: tulajdonos)  köteles megtéríteni. 
	
III.	Természetvédelem alatt álló területen az (1) bekezdésben felsorolt jogok az illetékes természetvédelmi hatóság, illetőleg nemzeti park igazgatóság   előzetes hozzájárulásával engedélyezhetők. 
	
IV.	Az (1) bekezdés szerinti jogok megszűnése esetén az engedélyes köteles az ingatlan eredeti állapotát helyreállítani. 
	
V.	Az idegen ingatlanra vonatkozó jogok tartalmával, engedélyezésével,    megszűnésével, a helyreállítással és a kártalanítással, valamint a biztonsági övezettel kapcsolatos részletes szabályokat a  Kormány rendeletben állapítja meg. 
	
	
	Előmunkálati jog 
	
	20.§

(1)	A 11.§ szerinti kérelmező a hőtermelő létesítmény, a távhőszolgáltató a         távhővezeték létesítésével kapcsolatban előmunkálati jog létesítését  kérheti. 
	
(2)	Az előmunkálati jog alapján a jogosult az idegen ingatlanon a szükséges  jeleket elhelyezheti, méréseket, vizsgálatokat végezhet, az ingatlan tulajdonosa pedig e munkálatok végzését - kártalanítás ellenében - tűrni köteles. 
	
	
	Vezetékjog 
	
	21.§

(1)	A távhővezeték idegen ingatlanon történő elhelyezésére és üzemeltetésére  - az arra irányuló megállapodás hiányában - kártalanítás ellenében a távhőszolgáltató javára vezetékjog engedélyezhető, ha az ingatlan használatát az lényegesen nem akadályozza. 
	
(2)	Távhővezeték részét képező bekötő vezeték a fogyasztó ingatlanán az ingatlantulajdonos  hozzájárulásával létesíthető és üzemeltethető.  A tulajdonosi  hozzájárulás   a vezetékjoggal azonos jogosultságokat és kötelezettségeket keletkeztet. 
	
	
	22.§

	A távhőszolgáltató a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon 
	
a)	föld alatti és feletti távhővezetéket és ahhoz szükséges tartószerkezetet létesíthet, illetőleg helyezhet el, 
b)	az elhelyezett - az a) pont szerinti - műtárgyakat karbantarthatja, kijavíthatja,  átalakíthatja, eltávolíthatja, 
c)	a vezeték mentén levő, annak épségét veszélyeztető fákat, bokrokat,  azok ágait, gyökereit eltávolíthatja, 
d)	a miniszternek a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel  együttesen kiadott rendeletében meghatározott módon építményt és nyomvonalas műtárgyat megközelíthet, keresztezhet.
	
	
	23.§
	
	A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a távhőszolgáltató köteles kezdeményezni. A vezetékjog a távhőszolgáltatás mindenkori engedélyesét illeti meg és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés előtt is gyakorolható. 
	
	
	24.§

(1)	A vezetékjog megszűnik, ha a távhőszolgáltató a 22.§ a) pontjában      meghatározott létesítményeket az engedélyezéstől számított öt éven belül nem építi meg vagy azokat véglegesen eltávolítja.
	
(2)	A vezetékjog megszűnése esetén az ingatlan-nyilvántartásból való törlést a távhőszolgáltató köteles, annak elmulasztása esetén - a távhőszolgáltató költségére - az ingatlan tulajdonosa jogosult kezdeményezni. Az ingatlantulajdonos kérelmének teljesítéséhez szükséges nyilatkozatot a távhőszolgáltató köteles kiadni.
	
	
	Biztonsági övezet
	
	25.§

(1)	A szolgáltatói berendezések és azok környékének biztonsága, a  szolgáltatói berendezés részéről keletkező esetleges veszély csökkentése, illetőleg megakadályozása érdekében az idegen ingatlanon biztonsági  övezetet lehet kialakítani. 
	
(2)	A biztonsági övezeten belül tilos, illetőleg korlátozás alá esik olyan  épületet, építményt vagy létesítményt elhelyezni, olyan növényt (fát) ültetni, illetőleg olyan tevékenységet folytatni, amely a szolgáltatói berendezés biztonságát, zavartalan működését, az életet, a testi épséget vagy a vagyonbiztonságot  veszélyezteti. 
	
(3)	A szolgáltatói berendezést úgy kell tervezni, kivitelezni  és üzemeltetni,  hogy annak hatása az érintett terület lakosságának egészségét ne  veszélyeztesse, a természeti környezetet és a tájképi értéket a lehető  legkisebb mértékben változtassa meg. 
	
(4)	A biztonsági övezetre vonatkozó előírásokat a vezetékjogi engedélyben  kell meghatározni.
	
	
	Kisajátítás
	
	26.§

I.	A 11.§ szerinti kérelmező hőtermelő létesítmény létesítése céljából idegen ingatlan megvásárlását kezdeményezheti, annak eredménytelensége esetén kisajátítását kérheti. 
	
II.	Idegen ingatlan kisajátítását kezdeményezheti a távhőszolgáltató is, ha 
	
A.	az idegen ingatlanra szolgáltatói hőközpont létesítése céljából van szükség, 
B.	a 21-24.§ szerinti vezetékjog az ingatlan rendeltetés szerinti használatát jelentős mértékben akadályozza vagy megszünteti. 
	
III.	Az (1) - (2) bekezdés szerint kisajátított ingatlant az önkormányzat  tulajdonába, az általa kijelölt szervezet vagyonkezelésébe és a kisajátítást kezdeményező ingyenes használatába kell adni. A kisajátítással kapcsolatos költségeket - ideértve a kártalanítást is - az engedélyes köteles előlegezni és viselni.
	
IV.	A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a kisajátítást az ingatlan tulajdonosa is kérheti. 
	
	
	Használati jog
	
	27.§

(1)	Szolgáltatói hőközpontot a távhővel ellátott épületek egyikében (idegen ingatlanon) az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet elhelyezni és üzemeltetni. Abban az esetben, ha a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa között nem jön létre megállapodás, a szolgáltatói hőközpontot magában foglaló helyiség használatára használati jogot lehet alapítani.
	
(2)	A használati jogot és a fizetendő kártalanítást a Kormány rendeletében (19.§) foglaltaknak megfelelően az önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg.
	
(3)	Az (1) és (2) bekezdésekben nem említett kérdésekben a használati jog alapítására a Ptk. 108. és 171. §-ai az irányadók.


	28.§
	
(1)	A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az engedélyes köteles kérni. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti meg és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A bejegyzés késedelme a jog gyakorlását nem érinti.
	
(2)	A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése esetén annak megszűnésekor a használati jog törlését az engedélyes köteles kérni. Mulasztása  esetén az engedélyes költségére az ingatlantulajdonos is kérheti a használati jog törlését.
	
	
	29.§

Abban az esetben, ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a saját fogyasztási helyére vonatkozó közüzemi szerződést a 35.§ szerint felmondja, az engedélyest a használati jog továbbra is megilleti. Megszűnik a használati jog az érdekeltek közös megállapodásával.
	
	
	
	V. FEJEZET
	
	A TÁVHŐRENDSZER MŰKÖDTETÉSE ÉS FEJLESZTÉSE 
	
	30.§

(1)	A hőtermelő létesítmény működtetése és fejlesztése a távhőtermelő feladata. 
	
(2)	A távhő árával nem fedezett, a távhőszolgáltató által bejelentett  új vagy növekvő igényre vonatkozó fejlesztési költségek fedezetének viselésére a távhőtermelő és a távhőszolgáltató állapodik meg.
	
	
	31.§

(1)	A 30.§-ban nem említett többi szolgáltatói berendezést a távhőszolgáltató köteles üzemeltetni és fejleszteni. 
	
(2)	Új vagy növekvő távhő igénnyel jelentkező fogyasztási hely tulajdonosától a távhőszolgáltató a távhőszolgáltatás díjával nem fedezett fejlesztési költségekre az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű csatlakozási díjat kérhet. A csatlakozási díj magában foglalhatja a 30.§ (2) bekezdés alapján fizetett fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is. 
	
	
	
	VI. FEJEZET 
	
	A TÁVHŐTERMELŐ ÉS A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ, VALAMINT A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ ÉS A FOGYASZTÓ KÖZÖTTI JOGVISZONY 
	
	32.§
	
	A távhőtermelőt a távhőszolgáltatóval a polgári jog szerinti, éves és hosszú távú (legalább ötéves időtartamra vonatkozó) szerződéskötési kötelezettség terheli. 
	
	
	Igénybejelentés, tájékoztatás 
	
	33.§

(1)	Távhőt vételezni kívánó új vagy többletteljesítményt igénylő meglevő fogyasztási hely tulajdonosának igénybejelentésére a távhőszolgáltató köteles az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről előzetes tájékoztatást adni és a legkedvezőbb vételezési mód meghatározásában az igénylővel együttműködni.
	
(2)	A távhőszolgáltató a tájékoztatójában a műszaki-gazdasági feltételek között köteles meghatározni annak a költségnek, csatlakozási  díjnak az összegét, amely a fogyasztót a 31.§ szerint terheli.
	
	
	Közüzemi szerződés 
	
	34.§

(1)	A távhőszolgáltatót a lakossági fogyasztóval általános közüzemi szerződéskötési kötelezettség terheli. Az általános közüzemi szerződés létrejöhet a távhő mérés szerinti vagy átalány szerinti szolgáltatására. Az átalány szerinti távhőszolgáltatásra az általános közüzemi szerződés létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa, illetve bérlője, használója által történő igénybevételével és az igénybevétel bejelentésével. 
	
(2)	Az általános közüzemi szerződés alapján a távhőszolgáltató a lakossági fogyasztó részére folyamatos, biztonságos és meghatározott mértékű távhőszolgáltatásra, a lakossági fogyasztó a távhőszolgáltatás ellenértékének rendszeres megfizetésére köteles.
	
(3)	Az egyéb fogyasztó és a távhőszolgáltató a polgári jog szabályai szerint egyedi közüzemi szerződést köt a távhő folyamatos és biztonságos szolgáltatására, illetőleg ellenértékének megfizetésére.  
	
(4)	Nem köteles a távhőszolgáltató a közüzemi szerződés megkötésére, ha a fogyasztó a tájékoztatóban (33.§) foglaltakat nem teljesítette. 
	
	
	35.§

I.	Az általános közüzemi szerződés határozatlan, az egyedi közüzemi szerződés határozott időre szól. 
	
II.	Az általános közüzemi szerződést az épület, illetőleg épületrész tulajdonosa vagy a fogyasztási helyek közössége 30 napos felmondási határidővel a Közüzemi Szabályzatban meghatározott módon és időpontra akkor mondhatja fel, ha
	
A.	az épületben, épületrészben - amennyiben annak nem tulajdonosa, az épület, épületrész tulajdonosának hozzájárulásával - a távhőszolgáltatással azonos komfort értékű más hőellátást valósít meg;
B.	a szerződés felmondása nem okoz kárt más számára és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait; 
C.	viseli azokat a költségeket, amelyek a fogyasztói berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki átalakításával merülnek fel;
D.	nem ütközik egyéb jogszabályba vagy műszaki előírásba.
	
III.	Egyedi közüzemi szerződést az egyéb fogyasztó a szerződésben meghatározott felmondási idővel az abban meghatározott időpontra mondhatja fel.
	
IV.	A közüzemi szerződést a távhőszolgáltató csak a 44.§ (2) bekezdés e) pontjában meghatározott szerződésszegés esetén mondhatja fel, valamint akkor, ha tudomást szerez arról, hogy a vele szerződéses viszonyban álló fogyasztó a távhő vételezését a fogyasztási helyen megszüntette. Ebben az esetben a közüzemi szerződés felmondása miatt az épületben, épületrészben esetleg bekövetkező kár a fogyasztót terheli.


	36.§
	
A távhőszolgáltató az általános közüzemi szerződés megkötését 

A.	köteles megtagadni, ha a fogyasztó által létesített  fogyasztói berendezés az életet, az egészséget vagy a vagyonbiztonságot veszélyezteti; 
B.	megtagadhatja, ha más fogyasztó távhő vételezését, illetőleg a távhőszolgáltató üzemét veszélyezteti;
C.	feltételhez kötheti, ha az azt kezdeményező fogyasztóval korábban fennálló közüzemi szerződését a 46.§ (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felmondta.
	
	
	A távhőszolgáltatás szüneteltetése, korlátozása 
	
	37.§

(1)	A távhőszolgáltató jogosult az élet-, egészség- vagy a vagyonbiztonság veszélyeztetése, a szolgáltatói berendezés üzemzavara esetén, valamint más módon el nem végezhető munkák elvégzéséhez a távhőszolgáltatást a szükséges legkisebb fogyasztói körben és időtartamban szüneteltetni. 
	
(2)	A távhőszolgáltató köteles az előre tervezhető karbantartási, felújítási munkák miatti szüneteltetés időpontjáról és várható időtartamáról az üzletszabályzatban vagy a szerződésben rögzített módon az érintett  fogyasztókat előre értesíteni. 
	
	
	38.§

I.	A távhőszolgáltató jogosult 
	
A.	országos tüzelőanyag-hiány miatt nála vagy a vele szerződéses jogviszonyban álló távhőtermelőnél fellépő termeléskiesés esetén, vagy 
B.	környezetvédelmi érdekből 
	a szolgáltatást korlátozni. A korlátozás általános feltételeit a Kormány rendeletben határozza meg.
	
II.	A korlátozás bevezetéséről és annak okairól a távhőszolgáltató az önkormányzatot tájékoztatni köteles. 
	
III.	Lakossági fogyasztó korlátozására csak végső esetben és csak akkor kerülhet sor, ha az egyéb fogyasztó korlátozása után az még szükséges. 
	
	
	39.§

I.	A 38.§ szerinti korlátozásból, illetőleg elvárható magatartás esetén a 37.§ szerinti szüneteltetésből származó károkért a távhőszolgáltatót kártalanítási kötelezettség nem terheli. 
	
II.	A szüneteltetés és a korlátozás részletes feltételeit, a távhőszolgáltató azzal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, a korlátozási sorrend elkészítésének szabályait, valamint a korlátozási sorrendet önkormányzati rendeletben kell  megállapítani. 
	
	
	Mérés, elszámolás, díjfizetés 
	
	40.§

(1)	A szolgáltatott távhő elszámolása hőmennyiség mérés vagy (átalány szerinti távhőszolgáltatás esetében) átalány szerint is történhet.
	
(2)	Mérés szerinti elszámolás esetén a távhőszolgáltató a szolgáltatott távhő mennyiségét a fogyasztói hőközpontban, illetőleg a szolgáltatói hőközpontban és a hőfogadó állomáson köteles mérni és elszámolni.
	
(3)	Mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhő mennyisége épületrészenként is mérhető és elszámolható, ha a fogyasztó az épület valamennyi épületrészében a mérőműszernek és felszerelésének, valamint a fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli.
	
(4)	Az átalány szerinti távhőszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást kell alkalmazni. Az átalánydíj megfizetése az épületnek vagy épületrésznek a szolgáltatást igénybe vevő használóját (pl. bérlőjét, haszonélvezőjét vagy tulajdonosát) terheli.
	
(5)	Mérés szerinti távhőszolgáltatás esetén a szolgáltatás helyét, mértékét és tartamát, a mért távhő és díja épületrészenkénti megosztásának és kiegyenlítésének módját az érdekeltek megállapodása rögzíti. Amennyiben a távhővel ellátott épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a mért fogyasztás díjának kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történő megállapodása szerint együttesen vagy épületrészenként külön is történhet. Külön történő díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti megosztása és a megosztás szerinti számlázás - a tulajdonosok által meghatározott elvek szerint - a távhőszolgáltató feladata. Egyebekben a díjfizetés feltételeire a települési önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekről szóló rendelete az irányadó.
	
(6)	Az elszámolás alapjául szolgáló és a távhőszolgáltató költségén felszerelt mérőeszköz a távhőszolgáltató tulajdona, annak karbantartása, időszakos újrahitelesítése, cseréje a távhőszolgáltató kötelessége.
	
(7)	A fogyasztó kérheti a távhőszolgáltatótól az alkalmazott mérőeszköz mérésügyi felülvizsgálatát. Ha a mérőeszköz felülvizsgálata indokolt volt, annak költsége a távhőszolgáltatót terheli, ellenkező esetben a költséget a fogyasztó köteles viselni.
	
	
	41.§

(1)	A szolgáltatott távhő elszámolásával, a díjfizetéssel, valamint a szabályozatlan vételezéssel kapcsolatos szabályokat az önkormányzat a díjalkalmazási feltételekben határozza meg. 
	
(2)	A díjalkalmazási feltételek tartalmazzák az átalány szerinti távhőszolgáltatás esetére a szolgáltatás fajtáját, mértékét, minőségét, időtartamát és helyét, valamint a díjelszámolás alapját.
	
	
	42.§

(1)	A szolgáltatás díjának megfizetése a távhőszolgáltatóval szerződéses jogviszonyban álló fogyasztó kötelessége, lakossági fogyasztók esetében a 40.§ (3), (4) és (5) bekezdésben, valamint a 41.§-ban foglaltak figyelembevételével.
	
(2)	Szabályozatlan vételezés esetén a fogyasztó
	
	a)	felemelt díjat köteles fizetni, ha az szerződés nélküli fogyasztásnak,
	b)	mérsékelt díjat köteles fizetni, ha az hőelvonásnak
	a következménye.
	
	
	43.§

(1)	Új távhőszolgáltató rendszer létesítésekor vagy meglévő rendszer esetében az önkormányzat rendeletében meghatározott időpontig, de legfeljebb a törvény hatálybalépésétől számított három éven belül, továbbá ez időtartam alatt is a meglévő rendszer átalakításakor meg kell valósítani a távhőfogyasztás fogyasztói hőközpontonkénti, szolgáltatói hőközpontonkénti és hőfogadó állomásonkénti vagy épületrészenkénti mérését, szabályozását és mérés szerinti elszámolását.
	
(2)	Meglévő távhőszolgáltató rendszer átalakítása, bővítése esetén az áttérés költségei a fogyasztói és a szolgáltatói hőközpontban, illetve a hőfogadó állomáson elhelyezett mérőeszközig bezárólag a szolgáltatót terhelik.
	
	
	A szerződésszegés és következményei 
	
	44.§

I.	A távhőszolgáltató részéről szerződésszegésnek minősül, ha 
	
A.	a távhőszolgáltatást a közüzemi szerződésben meghatározott időpontban nem kezdi meg, 
B.	a távhőt nem a közüzemi szerződésben meghatározott, illetőleg nem a tőle elvárható módon szolgáltatja, 
C.	a távhőszolgáltatás előre tervezhető munkák miatti szüneteltetéséről a fogyasztót a Közüzemi Szabályzatban előírt módon és időben nem értesíti, 
D.	felróható  magatartása folytán a távhőszolgáltatás megszakad vagy azt a 37-38.§-okban foglaltakon túlmenően szünetelteti vagy korlátozza, 
E.	a távhőszolgáltatás felfüggesztése esetén a fogyasztónak a felfüggesztési ok megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése kézhezvételét követő munkanapon a távhőszolgáltatást nem kezdi meg. 
	
II.	A fogyasztó részéről szerződésszegésnek minősül, ha 
	
A.	a szerződésben meghatározott hőteljesítményt túllépi, 
B.	a távhő folyamatos és biztonságos szolgáltatását, illetőleg más fogyasztó szerződésszerű távhővételezését zavarja vagy veszélyezteti, 
C.	a mérőeszközt szándékosan vagy vétkes gondatlansággal megrongálja, a mérőeszköz sérülését a távhőszolgáltatónak nem jelenti be, 
D.	a mérőeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével távhőt vételez, 
E.	a távhődíját nem vagy nem a szerződésben meghatározott időben fizeti meg, 
F.	a korlátozási rendelkezéseknek nem tesz eleget. 
	
	
	45.§

I.	A közüzemi szerződés megszegésének  következménye 
	
A.	a díjvisszatérítés, illetőleg pótdíjfizetés,
B.	a felemelt díj, 
C.	a kötbér, 
D.	a kártérítés, 
E.	a távhőszolgáltatás felfüggesztése, 
F.	a közüzemi szerződés felmondása. 
	
II.	Az (1) bekezdésben említett következmények együttesen is alkalmazhatók. 
	
III.	A pótdíj és a felemelt díj mértékét a távhőszolgáltatásra vonatkozó díjrendelet tartalmazza. 
	
IV.	A kötbér a szerződésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár és annak mértékét a szerződésben kell meghatározni. 
	
V.	A díjvisszatérítés, a pótdíj, a felemelt díj és a kötbér megfizetése nem mentesít az okozott kár megtérítése alól. 
	
VI.	Ha a fogyasztó a távhőszolgáltatás felfüggesztése okának megszüntetéséről a távhőszolgáltatót írásban értesítette, az értesítés kézhezvételét követő munkanapon a távhőszolgáltatást meg kell kezdeni. 
	
	
	46.§

I.	A távhőszolgáltató köteles a fogyasztó részére 
	
A.	a díj  arányos részét visszatéríteni, ha a 44.§ (1) bekezdésének d) pontjában, 
B.	kötbért fizetni, ha a 44. § (1) bekezdésének a) - c) és e) pontjaiban
	meghatározott szerződésszegést követi el.
	
II.	A fogyasztó köteles a távhőszolgáltató részére 
	
A.	pótdíjat fizetni, ha a 44.§ (2) bekezdés a) pontjában, 
B.	felemelt díjat fizetni, ha a 44.§ (2) bekezdés c) - d) és f) pontjaiban, 
	meghatározott szerződésszegést követi el.
	
III.	A távhőszolgáltató
	
A.	a távhőszolgáltatást felfüggeszti, ha a fogyasztó a 44.§ (2) bekezdésének b) pontjában, felfüggesztheti, ha a c) és d) pontjaiban meghatározott szerződésszegést követi el vagy a távhőszolgáltatás  díját késedelmesen fizeti meg, 
B.	a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a távhőszolgáltatás díját a fogyasztó nem fizeti meg. 
	
IV.	A távhőszolgáltató és a fogyasztó a kötbérrel nem fedezett kárt köteles a másik félnek megtéríteni. 
	
V.	A (3) bekezdés esetére az önkormányzat rendeletében csökkentett mértékű szolgáltatási kötelezettséget írhat elő a távhőszolgáltatónak.
	
	
	A közüzemi szabályzat és az üzletszabályzat
	
	47.§

A távhőszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony szabályait a Kormány rendelettel kiadott közüzemi szabályzatban állapítja meg. 
	
	
	48.§
	
	A fogyasztói igény kielégítésének és a távhőszolgáltatásnak a további részletes szabályait tartalmazó üzletszabályzatot a távhőszolgáltató köteles a fogyasztók részére hozzáférhetővé tenni. 
	
	
	A fogyasztói berendezés létesítése és működtetése
	
	49.§

(1)	A fogyasztói berendezés létesítése - más megállapodás hiányában -  a fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége. 
	
(2)	A fogyasztói hőközpont kiviteli tervének elkészítéséhez a távhőszolgáltató köteles díjmentesen adatokat szolgáltatni. 
	
(3)	A lakóépületek és a vegyes célra használt épületek fogyasztói hőközpontjainak kiviteli tervét a távhőszolgáltató köteles díjmentesen felülvizsgálni. 
	
(4)	A (3) bekezdés szerinti hőközpontok üzembe helyezési eljárásához a távhőszolgáltatót meg kell hívni, abban a  távhőszolgáltató közreműködni köteles. A közreműködésért díj nem számítható fel. 
	
(5)	Az elkészült fogyasztói berendezést a szolgáltatói berendezéssel - a szerződésben meghatározott feltételek mellett - csak a távhőszolgáltató kapcsolhatja össze, a távhő fogyasztás elszámolására alkalmas mérőeszköz egyidejű felszerelésével.
	
(6)	A távhőszolgáltatásba már bekapcsolt fogyasztási hely tulajdonosa csak a távhőszolgáltató előzetes hozzájárulásával
	
A.	létesíthet új fogyasztói berendezést, 
B.	helyezhet át, alakíthat át és - a szerződés felmondásának esetét kivéve - szüntethet meg meglevő fogyasztói berendezést. 
	
	
	50.§

(1)	A fogyasztói berendezés üzemeltetése és fenntartása a fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége. 
	
(2)	Az üzemeltető a fogyasztók folyamatos és biztonságos ellátása érdekében köteles az általa üzemeltetett berendezés üzemképes állapotáról gondoskodni.
	
	
	Egyéb jogviszony 
	
	51.§

I.	A távhőszolgáltató a nem a tulajdonát képező eszközök tulajdonosával (tulajdonosaival, a tulajdonosok megbízottjával) kötött szerződés alapján elláthatja a tulajdonos helyett ezen eszközök üzemeltetését, karbantartását, felújítását. 
	
II.	A fogyasztói hőközpontot és a hőfogadó állomást magában foglaló helyiség használatáért a tulajdonos a távhőszolgáltatótól térítésre nem  tarthat igényt. 
	
III.	A fogyasztói hőközpont üzemeltetése magában foglalhatja a hőközpont működtetésén túl az épületben levő lakások, közös  használatra szolgáló helyiségek és területek, valamint a nem lakás céljára szolgáló egyéb helyiségek fűtését (távfűtés) és használati melegvízzel való ellátását.
	
	
	
	VII. FEJEZET 
	
	ÁRMEGÁLLAPÍTÁS 
	
	52.§

I.	A távhő legmagasabb hatósági árának megállapításával kapcsolatos szabályokat külön törvény tartalmazza.
	
II.	A távhő termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak) megállapításánál a következőkre kell tekintettel lenni:
	
A.	az árnak ösztönözni kell a biztonságos és legkisebb költségű távhőszolgáltatásra, a kapacitások hatékony igénybevételére;
B.	az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos és biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó költségeket, valamint a hőtermelő létesítmény és a geotermikus energiát kitermelő létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit.
	
III.	A közcélú villamosműből származó távhő legmagasabb hatósági árát úgy kell megállapítani, hogy abban érvényesüljön a kapcsolt energiatermelés energetikai és környezetvédelmi haszna.
	
IV.	Az engedélyes köteles nyilvántartási és elszámolási rendszerét úgy kialakítani, hogy az feleljen meg a külön törvényben előírtaknak és tegye lehetővé az árak és díjak átláthatóságát. 
	
	
	VIII. F E J E Z E T 
	
	VEGYES  ÉS  HATÁLYBA  LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK 
	
	53.§

I.	Ez a törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba,  egyidejűleg 
	
A.	a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 4.§-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
	 \"j) hőtermelő létesítmény és szolgáltatói hőközpont létesítése\"
B.	a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 57.§-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
	
II.	A távhőszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait nem terheli egyetemlegesen, e körben felelősségükre külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
	
III.	A törvény 49-51.§-ai nem érintik  a hatályba lépésekor meglevő fogyasztói berendezések tulajdonjogát, valamint az abból eredő jogokat és kötelezettségeket. 
	
IV.	E törvény 27-29.§-ainak hatálya nem terjed ki azokra a szolgáltatói hőközpontokat magában foglaló helyiségekre, amelyeket a törvény hatályba lépésekor a távhőszolgáltató az ingatlantulajdonossal kötött külön megállapodás alapján használ.
	
V.	a)	E törvény hatályba lépésekor működő távhőtermelő és 
	távhőszolgáltató gazdálkodó szervezetek a hatályba lépéstől számított 
	egy éven belül e törvény 11-14.§-ában foglaltak szerint működési 
	engedélyt kötelesek kérni.
	b)	A már működő távhőtermelők és távhőszolgáltatók részére - 
	amennyiben a törvényi feltételeknek megfelelnek - az engedélyező
	hatóságok a működési engedélyt kötelesek kiadni.
	c)	A hatósági eljárás befejezéséig az a) pontban említett szervezetek 
	tevékenységüket tovább folytathatják.
	d)	A központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő	létesítményből történő távhőszolgáltatás egyes kérdéseit - e törvény 
	előírásainak figyelembevételével - az illetékes miniszter 
	szabályozhatja. 
	
VI.	A távhőszolgáltató jogosult az e törvény hatályba lépésekor meglevő vezetékjogot a jog létrejöttekor hatályos jogszabályok előírásai szerint gyakorolni. 
	
VII.	 E törvény 
A.	4.§ (1), 19.§ (5), a 38. § (1) bekezdéseiben és a 47.§-ban foglalt rendelkezések végrehajtásáról a Kormány,
B.	4.§ (2) bekezdésében, az 5.§-ban, a 7.§ (2), a 9.§ (3) bekezdéseiben, valamint a 22.§ d) pontjában foglalt rendelkezések végrehajtásáról a miniszter, 
C.	3.§ (2) bekezdésében, a 6.§-ban, a 7.§ (3) bekezdésében, a 31.§-ban,  a 38.§ (3) és a 42.§ (1) bekezdéseiben, továbbá a 43.§-ban és a 46.§ (5) bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásáról az illetékes települési önkormányzat gondoskodik. 


INDOKOLÁS

a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz


ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS


I.
A távhőszolgáltatás hatályos jogi szabályozása

1.	A magyar energiapolitika 1993. évi országgyűlési elfogadása után felgyorsult a piac- és eurokonform energia jogrend törvényeinek, alacsonyabb szintű jogszabályainak a kidolgozása, kodifikációja és hatályba lépése.
Törvény szabályozza a bányászattal - ezen belül a szénhidrogén szállításával, a szállítás alapfeltételét jelentő szállítóvezeték létesítésével és üzemeltetésével -, a földgáz szolgáltatásával és a villamos energia termelésével, szállításával és szolgáltatásával kapcsolatos jogviszonyokat. E törvények lehetővé teszik a hatályuk alá tartozó energiahordozó, illetve energia vezetéken történő szállítását és szolgáltatását az arra feljogosított magán- és jogi személynek. Nincs azonban olyan törvény, amely szabályozza a távhővel, mint vezetékes energiával, illetve az ennek szállításához és szolgáltatásához szükséges energiahordozóval összefüggő kötelezettségeket és jogosultságokat. A bányászatról szóló törvény hatálya alá vonja ugyan a geotermikus energiának energetikai célra történő kitermelését és az e tevékenységhez használt létesítményt, de ennek szabályai nem terjednek ki a geotermikus energia szállítására és szolgáltatására.


2.	A távhőszolgáltatás jelenlegi jogi szabályozása nehezen áttekinthető, jellemzője a heterogenitás és a többszintű szabályozás (több különböző törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet szabályozza a szolgáltatási viszonyokat).

A főbb jogszabályok a következők:
Ţ	A Polgári Törvénykönyv 34. fejezetének 379-388 §-ai a szállítási és közüzemi szerződéseket szabályozzák.
Ţ	Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a távhőszolgáltatási közműveket mint vagyoni berendezéseket az önkormányzatok tulajdonába adta. A törvény egyben kimondja, hogy az önkormányzat közreműködik a település energiaellátásában.
Ţ	Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény határozza meg az önkormányzat tulajdonába adott, a közüzemek működéséhez szükséges vagyonnal való gazdálkodás szabályait.
Ţ	A társasházakról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet szabályozza a társasházi lakások és közös használatú helyiségek és az osztatlan közös tulajdon tulajdoni viszonyait, az ezzel kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket, a költségviselés módozatait.
Ţ	A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény rendelkezik a lakásszövetkezetek és a szövetkezeti tagok tulajdoni viszonyairól, beleértve a központi fűtés berendezéseinek (fogyasztói berendezések) tulajdonlásával kapcsolatos jogviszonyokat is.
Ţ	Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény a távhőszolgáltatás (lakossági távfűtés és melegvízszolgáltatás) díjainak megállapítását az önkormányzatok hatáskörébe utalta, a közcélú erőműből szolgáltatott hő- és melegvíz árhatósági jogkörét az ipari és kereskedelmi miniszter látja el.
Ţ	A lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátásának egyes kérdéseit a 129/1991. (X.15.) számú kormányrendelet szabályozza.
	A rendelet gyakorlatilag csak az általános közüzemi szerződés alapján vételező fogyasztókra terjed ki. Meghatározza a szolgáltatói, illetve fogyasztói berendezés üzemeltetésének feltételeit, a szolgáltatás időtartamát és mértékét.



3.	Az előzőek alapján megállapítható, hogy a távhőszolgáltatás jogi feltételei nincsenek egységes rendszerbe foglalva. A műszakilag egységes távhőrendszerek több tulajdonos között oszlanak meg, a szolgáltatás határa és a tulajdoni határok nem esnek egybe. A lakóépületek belső fűtési rendszere az épület tulajdonosáé, ugyanakkor a szolgáltató arra van kötelezve, hogy ezekkel az idegen tulajdonú berendezésekkel biztosítsa a szolgáltatási előírások szerinti hőmérsékletet. 
Nincs megfelelően rendezve a távhőszolgáltatás díjainak átláthatósága és ellenőrzése sem. A különböző jogszabályok és rendelkezések csak a távhőszolgáltatók szolgáltatási kötelezettségeivel foglalkoznak, de nincsenek szabályozva az önkormányzatoknak - mint tulajdonosoknak - a távhőszolgáltatást érintő jogai és kötelességei.
A fogyasztói érdekvédelem kérdései sem rendezettek. Ez különösen azért hátrányos, mert a távhőszolgáltatás - vezetékes szolgáltatás révén - úgynevezett természetes monopólium, elsősorban a lakossági fogyasztók részére. E területen a piaci viszonyok csak korlátozott módon érvényesülhetnek.



II.
A távhőrendszerek főbb gazdasági, műszaki és tulajdoni jellemzői

4.	Magyarországon 109 településen 330 távfűtőrendszerből történik lakossági-kommunális és ipari távhőszolgáltatás. A távhőellátásba bekapcsolt lakások száma kereken 650 ezer, az ország lakásállományának 17 %-a. Ezen belül több mint 500 ezer lakás panel építésű.
A távhőszolgáltató rendszerek helyi jellegűek, nincsenek országosan egységes rendszerbe összekapcsolva. Jelentős eltérések vannak a hőforrásokban, a felhasznált tüzelőanyag fajtáiban, eltérőek a szolgáltatott távhő műszaki paraméterei és jelentős különbségek vannak a szolgáltatás műszaki feltételei között is. Távhőrendszerenként eltérőek a távhőszolgáltatás díjai is.
Fentiek alapján a távhőellátás helyi közüzemi szolgáltatás, s egyes területein a szolgáltató természetes monopolhelyzetben van. 


5.	A távfűtési rendszerek megvalósítása során a következők voltak a jellemzőek:
˙	költségtakarékos kivitelezés, ami egyaránt vonatkozott magára a fűtési rendszerre (mérési- és szabályozási szerelvények hiánya), mint pl. az épületek hőszigetelésére, amelynek következményei még ma is sújtják a fogyasztókat;
˙	állami dotáció 1991-ig; a tényleges költségek kétharmadát állami dotáció fedezte, emiatt a fogyasztók számára ez a fűtési mód viszonylag olcsó volt;
˙	egységes tulajdonosi szerkezet; a hőtermelő és hőszolgáltató létesítmények, valamint a fogyasztói ingatlanok zöme állami (tanácsi) tulajdonban, illetve kezelésben voltak.


6.	1991-től ebben a rendszerben alapvető változások következtek be, ezek a következők:

a.)	Fokozatosan  megszűnt  a  távhőszolgáltatás állami dotációja. Ezért, valamint a vásárolt hőenergia; az energiahordozó-árak és az üzemeltetési költségek emelkedése miatt 1991-1997. között a hőszolgáltatás díjai többszörösükre növekedtek. Időközben jelentősen emelkedtek a lakásfenntartás egyéb költségei is, nőtt a díjmegállapítással kapcsolatos társadalmi érzékenység.
	
b.)	Átalakultak a tulajdoni viszonyok. A közcélú erőművek önálló társaságokká alakultak és részben megtörtént ezek privatizációja. A távhőszolgáltató vállalatok önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok. A korábbi állami (tanácsi) bérlakások 90 %-a magántulajdonba került. Változtak a hatósági jogkörök: közcélú erőműben termelt hő esetében az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter látja el az ármegállapítói feladatokat, míg lakossági távhőszolgáltatás esetében a hatósági ár megállapítója az önkormányzat képviselőtestülete lett. Nem alakultak ki a fogyasztói érdekvédelem struktúrái; az önkormányzatoknak kellene egyidejűleg gondoskodniuk a saját vállalataiknak rentábilis működéséről, az ármegállapítói jogkörök ellátásáról és választott testületként a fogyasztói érdekek képviseletéről.
	
c.)	Az esetek nagy részében elmaradt a fűtési rendszerek folyamatos karbantartása, korszerűsítése, különösen a hálózatokon és a fogyasztói berendezéseknél. Emiatt viszonylag nagy a hőveszteség, rossz állapotban van a hőleadók (radiátorok) jelentős része, nincs lehetőség a szabályozásra.
	
d.)	Az átalakulással nem tartott lépést a jogi szabályozás; jelenleg több törvény és kormányrendelet együttes alkalmazásával lehet rendezni a szolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszonyt, illetve  eldönteni a vitás kérdéseket.



III.
Az önálló törvényi szabályozás szükségessége

7.	Az Európai Megállapodás 67. Cikke szerint a szerződő felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségekbe történő gazdasági integrációjának egyik alapvető feltétele, hogy az ország jelenlegi és jövőbeli jogszabályait közelítse a Közösségek jogszabályaihoz. Ezen jogharmonizáció a vezetékes gáz- és a villamosenergia-szolgáltatás területén már megvalósult, ugyanakkor a távhőszolgáltatás területén még nem.
Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter feladat- és hatásköréről rendelkező 149/1994. (XI.17.) számú kormányrendelet melléklete szerint a miniszter feladata közé tartozik - egyebek között - a hőellátási szakágazat is. A korábbi villamosenergia-törvény hatályon kívül helyezésével megszűnt az a lehetőség, amely felhatalmazást adott a távhőszolgáltatás alacsonyabb szinten történő szabályozására.
Ebből következik, hogy miként feladatkörében járt el az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter akkor, amikor a Kormány elé terjesztette a gázszolgáltatásról, valamint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvénytervezeteket, ugyanúgy feladatkörébe tartozik a távhőszolgáltatásról szóló törvénytervezet elkészítése is. 


8.	A gázszolgáltatásról, valamint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvénytervezetek elkészítésének időszakában nem fűződött érdek ahhoz, hogy a szolgáltatást (ideértve a termelést és a szállítást is) végző gazdálkodó szervezetek között megkülönböztessen a jogalkotó atekintetben, hogy azok állami vagy önkormányzati, többségi vagy kisebbségi tulajdoni hányaddal rendelkeznek-e. Nincs tehát indoka annak, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítsunk annak a ténynek, hogy a távhőszolgáltatással foglalkozó gazdálkodó szervezeteknek az alaptőkéjét az önkormányzatok bocsátották rendelkezésükre többnyire a korlátozottan forgalomképes törzsvagyonukból. Jelentősége csupán annak van, hogy a már említett kormányrendelet szerint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter állapítja meg a mellékletében foglalt szakágazatok tekintetében az egyes tevékenységek végzéséhez szükséges szakmai követelményeket és az engedélyhez kötött tevékenységek körét. E feladat végrehajtása pedig a távhőszolgáltatás tulajdon semleges törvényi szabályozását igényli.


9.	Magyarország több mint száz településén van távhőszolgáltatás. A távhővel fűtött lakások száma megközelíti a 650 ezret, az ilyen lakásokban lakók száma pedig - átlagos lakószámmal számítva - kb. 2,5 millió, az ország népességének 1/4-e. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a távhőszolgáltatás az állampolgárok jelentős részének életviszonyait érinti, a távhőszolgáltatási jogviszony jelentős jogokat és kötelezettségeket foglal magában, amelyek törvényi szabályozást indokolnak.
A Polgári Törvénykönyv 387. §-a a fogyasztó igénye szerinti közüzemi szolgáltatás szabályairól rendelkezik, de a közüzemi szolgáltatás tárgyát csak példálódzóan említi, nevesítve a gázt, a villamos energiát és a vizet. A példálódzó említés nem zárja ki az ott nem említett energia, energiahordozó folyamatos és biztonságos közüzemi szolgáltatására vonatkozó polgári-törvénykönyvi szabály alkalmazását.
Ebből kiindulva nincs akadálya annak, hogy a Polgári Törvénykönyv 387. és 388. §-aiban foglaltak - különösen, ami a jogszabályban való szabályozásra vonatkozó előírásokat illeti - a távhőre (mint energiára) is alkalmazhatók legyenek.
A törvényi szabályozást indokolja az is, hogy a távhőszolgáltatást végző gazdálkodó szervezet a lakossági szolgáltatás területén természetes monopol helyzetben van, mert a vele jogviszonyban levő lakossági fogyasztónak legtöbb esetben nincs választási lehetősége a szolgáltatás igénybevételére vagy mellőzésére. A távhőszolgáltatásban, hasonlóan a gáz és a villamos energia szolgáltatáshoz, a piaci törvények nem, vagy nem megfelelően érvényesülnek. A természetes monopol helyzet egyensúlyozására is a törvényi szabályozás a legmegfelelőbb. 


10.	A természetes monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval szemben - miután a piaci viszonyok csak korlátozottan érvényesülhetnek - a fogyasztók védelméről megfelelő szintű jogi szabályozás keretében kell gondoskodni. Ezért a fogyasztó és a távhőszolgáltató jogait és kötelességeit, azok feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait törvényben kell megállapítani. Ezt tekintve törvényben kell megállapítani egyebek között
a)	a távhőszolgáltatásba bekapcsolt fogyasztók jogaként: a távhővel való 
						folyamatos és biztonságos ellátás iránti 
						igényjogosultságot;
b)	a fogyasztók kötelességeként:	a díjfizetést;
c)	a szolgáltató kötelességeként:	a távhő iránti igény folyamatos és 
						biztonságos kielégítését;
d)	a szolgáltató jogaként:		az igénykielégítés megtagadásának, a 
						korlátozás és szüneteltetés lehetőségének 
						eseteit, a távhő díjára vonatkozó igényt.
e)	mind a fogyasztó, mind a szolgáltató vonatkozásában a szerződésszegés szankcióit.



IV.
Az új törvényi szabályozás alapvető kritériumai

11.	A törvényjavaslat az alábbi általános elvek érvényesítését tartja szem előtt:
˙	a távhőszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás, így a közüzemi szolgáltatásra vonatkozó általános érvényű szabályok a távhőszolgáltatásra is érvényesek;
˙	a távhőszolgáltatásról szóló törvény harmonizáljon a már hatályos villamosenergia- és  gázszolgáltatásról szóló törvénnyel;
˙	a távhőszolgáltatás - elsősorban a lakosság esetében - nagyrészt természetes monopol helyzetet élvező szolgáltatás, ezért a fogyasztót e monopol helyzettel szemben védeni kell;
˙	a távhőrendszer egyik \"szereplőjét\" (termelő-szolgáltató-fogyasztó) se hozza a jelenleginél hátrányosabb jogi helyzetbe;
˙	vegye figyelembe a jelenlegi távhőrendszerek sokszínűségét;
˙	új előírások bevezetése esetén (különösen ha az műszaki átalakítással vagy beruházással jár) biztosítson megfelelő átmeneti időt;
˙	egyértelműen tisztázza a jogokat és kötelezettségeket.


12.	Az általános elveken túl kiemelendő néhány olyan kérdés, amelynek tisztázása a törvény előkészítése során igényként felmerült. Ezek a következők:

a.)	A lakossági fogyasztó meghatározása (kivel áll a szolgáltató jogviszonyban)
	A törvény meghatározása szerint fogyasztó általában az épület (épületrész, lakás) tulajdonosa, használója, ill. bérlője vagy azok közössége. A fogyasztó fogalmának meghatározása azonban nem jelent egyetemleges díjfizetési kötelezettséget.
	
b.)	A fogyasztói érdekvédelem kérdései
Ţ	A törvény megfelelő súllyal tartalmazza a fogyasztók jogait és az érdekérvényesítés lehetőségeit.
Ţ	A törvény rendezi a fogyasztóvédelem kérdéseit. Az önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy szabályozzák a távhőszolgáltatónak a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel történő együttműködési kötelezettségét és az önkormányzatok képviselőtestületeinek a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait. A törvény a fogyasztói érdekvédelemben jelentős szerepet biztosít a Magyar Energia Hivatalnak is, amely a fogyasztóvédelmi és érdekegyeztetési feladatot - törvényi felhatalmazás alapján - a villamosenergia és gázszolgáltatás területén már jelenleg is ellátja.
Ţ	A fogyasztóvédelem része a fogyasztónak az a joga, hogy a közüzemi szerződést ő is felbonthassa, ne csak a szolgáltató. A törvény rögzíti, hogy a fogyasztó milyen feltételekkel bonthatja fel a szerződést. Pl. ez nem történhet más fogyasztó kárára, nem korlátozhatja más fogyasztók jogait, nem okozhat kárt más tulajdonában, nem okozhat zavart a fennmaradó szolgáltatói- vagy fogyasztói rendszer működésében.
	
c.)	Mérés, elszámolás
Ţ	Kívánatos állapot az lenne, ha a fogyasztást minden esetben mérnék és a díjfizetés alapja a tényleges fogyasztás lenne. Ez ma csak ott valósul meg, ahol a szolgáltató és a fogyasztók ebben megállapodtak, de a mérés ekkor is nagyrészt a hőközpontban történik. (A törvény a hőközponti- és lakásonkénti mérés lehetőségét egyaránt szerepelteti.) A hőközponti mérés szerinti elszámolásra a törvény előírása szerint a törvény hatálybalépését követően három éven belül át kell térni.
Ţ	A törvényben az átmeneti időre hátrányos jogkövetkezmény nélkül szerepel az átalánydíjas szolgáltatás és elszámolás.
Ţ	A törvény alapján rögzíteni kell, hogy átalánydíjas elszámolás esetén mi a \"megfelelő színvonalú\" szolgáltatás, ezt hol kell teljesíteni és hogyan lehet ellenőrizni. Ez összhangban van az ártörvény azon előírásával, hogy hatósági ár esetén az áralkalmazás feltételeinek tartalmaznia kell - többek között - a minőséget és a teljesítés helyét is.
Ţ	Az átalánydíjas vagy mérés alapján történő elszámolás szerinti díj fizetésének kötelezettsége azt a fogyasztót terheli, aki a szolgáltatóval szerződéses jogviszonyban áll. Mérés szerinti elszámolás esetén (amennyiben tulajdonosi közösség a mért fogyasztó) lehetőség van arra, hogy a díjfizetés lakásonként külön vagy - megállapodás szerint - együttesen történjék.
Ţ	A törvény szerint a fogyasztói berendezés üzemeltetése és karbantartása általában a tulajdonos feladata, de a szolgáltató e feladat elvégzésére - közös megegyezéssel - vállalkozhat.
	
d.)	Egyéb jogviszonyok
	A törvény nem visszamenőleges hatályú, nem érinti a már meglévő tulajdoni- és használati jogokat; a törvény hatályba lépésekor működő távhőtermelők és szolgáltatók tevékenységüket tovább folytathatják.


13.	A törvényjavaslat felhatalmazást ad 
ľ	a Kormánynak,
ľ	az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek és
ľ	a települési önkormányzatok képviselőtestületének
egyes - a törvényjavaslat 53.§-a (7) bekezdésében részletezett - rendelkezések végrehajtására.



RÉSZLETES  INDOKOLÁS


Az 1-2.§-hoz

Az 1.§ a törvényjavaslat hatályával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A javaslat szerint a törvény hatálya a távhő termelésével, elosztásával és szolgáltatásával foglalkozó engedélyesekre terjed ki.  A javaslat 1.§-a a törvény hatályát kiterjeszti a távhőtermelők és távhőszolgáltatók, valamint a távhőszolgáltatók és fogyasztók közötti jogviszonyra is. Nem tartoznak a törvény hatálya alá viszont azok a hőtermelő létesítmények, amelyek közvetlenül látnak el egyedi közüzemi szerződés alapján vételező (ipari) fogyasztót, valamint a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő rendszerek (pl. honvédségi lakóépületek). Ugyancsak nem tartoznak a törvény hatálya alá az 1 MW hőteljesítménynél kisebb hőtermelő létesítmények létesítési és üzembe helyezési engedélyezési eljárásai.

Az 1.§ teremt összhangot a törvényjavaslat, valamint a bányászatról szóló és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekkel. 

A törvényjavaslat 2.§-a az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonsággal, a környezetvédelemmel és a gazdaságossággal kapcsolatos követelmények érvényesülését kívánja biztosítani. 


A 3.§-hoz

A törvényjavaslat 3.§-a a fogalommeghatározásokat tartalmazza, melyek közül a távhőszolgáltatással, a csatlakozási ponttal, a fogyasztóval és a fogyasztási hellyel kapcsolatosak igényelnek különös figyelmet.

A fogalommeghatározás szerint távhőszolgáltatás: a fogyasztónak távhővel való ellátása. A törvényjavaslat szakít azokkal a korábbi jogszabályi rendelkezésekkel, amelyek a távhőszolgáltatás alatt - különösen a lakóépületek és kommunális rendeltetésű épületek tekintetében - az egyes lakások, helyiségek távfűtését és használati melegvízzel történő ellátását értette. A törvényjavaslat - összhangban a gázszolgáltatásról szóló, valamint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekkel - a távhőszolgáltatás tekintetében is az energiaszolgáltatást tekinti elsődlegesnek, nem pedig az energia különféle célú felhasználását. Ezt az álláspontot erősíti a távhőszolgáltatás terén meglévő helyzet is, mely szerint a fogyasztói vezetékeket és a hőleadókat (radiátorokat) nem a távhőszolgáltató üzemelteti, azok az épület gépészeti, azaz alkotó részei.

A távhőszolgáltatással kapcsolatos fogalommeghatározáshoz szervesen kapcsolódik a csatlakozási pont fogalmának meghatározása. A csatlakozási pont meghatározásának azért van különös jelentősége, mert ott válik el egymástól a szolgáltató által üzemeltetett berendezés a fogyasztói berendezésektől. A csatlakozási pont egyúttal teljesítési helyként is felfogható.

A fogyasztó meghatározása eltér a jelenleg hatályos jogszabályban [a 129/1991. (X.15.) Korm. rendelet] foglaltaktól. A törvényjavaslat megkülönböztet a lakossági fogyasztó és az egyéb fogyasztók között. Lakossági fogyasztónak a lakóépület és a vegyes célra használt épület tulajdonosát is megnevezi, az ilyen épületekben levő lakások és nem lakások céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa, bérlője és használója mellett. Ennek a közüzemi szerződés tartalmával kapcsolatban van különös jelentősége, amelyről a 34.§ indokolásában lesz szó.

Összhangban az előzőekkel, fogyasztási helyként a törvényjavaslat azt a létesítményt, illetőleg létesítményrészt nevesíti, amelynek távhővel való ellátására a közüzemi szerződés létrejön.


A 4-6.§-hoz

A 4. és 5.§-ok a távhővel kapcsolatos közigazgatási hatáskörök közül a Kormányt, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert, valamint a Magyar Energia Hivatal főigazgatóját ruházza fel egyes feladatok ellátásával. E feladatok tekintetében a törvényjavaslat követi azt az utat, amelyet az elöljáróban már említett energia törvények alakítottak ki.

A 6.§ a távhőszolgáltatással kapcsolatos önkormányzati feladatokat határozza meg. A törvényjavaslat ebben a vonatkozásban figyelemmel volt az egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 38.§-ában foglaltakra, amely szerint a korábban állami tulajdonban levő közművek az önkormányzat közüzemei működési körébe kerültek. Ez a tulajdon (közművagyon) átadás - függetlenül a közüzemeknek a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvénynek megfelelő átalakulásától - az önkormányzat tulajdonosi és ellátási felelősségét alapozza meg. Ugyanakkor az árak meghatározásáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény a települési önkormányzat képviselőtestületének hatáskörébe adta a lakossági távfűtés  és használati melegvízszolgáltatás díjának és a díjalkalmazás feltételeinek megállapítását.   Ezért tartalmaz a törvényjavaslat  6.§-a - részben már eddig is meglévő - önkormányzati feladatokat a távhőszolgáltatás tekintetében. Ezen belül az új feladatok ellátásához (pl. engedélyezés) a törvény eszközöket is rendel, mivel az engedélyezési eljárásért díjat kell fizetni.


A 7.§-hoz

Ez a § a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat tartalmazza. E téren a távhőszolgáltatónak, a Magyar Energia Hivatalnak és az önkormányzatnak jól körülhatárolt feladatait határozza meg, követve a már említett energia törvényekben meghatározottakat.


A 8.§-hoz

A 8.§ az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény alkalmazását teszi kötelezővé azzal, hogy az engedélyezési eljárásban az ügyintézési határidőt 90 napra hosszabbítja meg. 


A 9-10.§-hoz

A 9.§ a hőtermelő létesítmény létesítésével, bővítésével, átalakításával, megszüntetésével, üzembe helyezésével és működésével kapcsolatos tevékenységet köti engedélyhez. E vonatkozásban is utal a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényre, mintegy elsőbbséget adva annak. E § értelmében engedélyköteles tevékenység a távhőszolgáltatás is. 

Meghatározza a 10.§, hogy létesítési és működési engedély csak a jogszabályi feltételekkel rendelkező, csőd- vagy felszámolási eljárás alatt nem álló belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek adható, amelytől elvárható a távhő folyamatos és biztonságos termelése, illetőleg szolgáltatása. 


A 11-12.§-hoz

Ezek a §-ok a hőtermelő létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére és működésére vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. Az itt meghatározott szabályok között jelentős helyet foglal el a környezet védelmét szolgáló környezeti hatásvizsgálati és a közmeghallgatási kötelezettség. 

A 11.§ szabályt tartalmaz arra nézve is, hogy mely esetekben lehet a létesítési engedélyt visszavonni, illetőleg módosítani.

A 12.§ a hőtermelő létesítmény üzembe helyezésére vonatkozó engedély alapján kiadható működési engedéllyel kapcsolatos szabályt tartalmazza.


A 13-14.§-hoz

Ezek a §-ok a távhőszolgáltatással kapcsolatos működési engedélyre vonatkozó előírásokat tartalmazzák, lehetővé téve azt, hogy a hőtermelő létesítmény engedélyese egyúttal távhőszolgáltatói tevékenységre is kapjon működési engedélyt.


A 15-16.§-hoz

A 15. és a 16.§-ok az engedélyes kötelezettségeit határozzák meg, különös tekintettel az ellátási kötelezettségre. Ennek teljesítéséhez kapcsolódik az a kötelezettség, amely az engedélyest a hőtermelő létesítmény, illetőleg a szolgáltatói berendezés felújításával, fejlesztésével terheli.

A távhőtermelő és a távhőszolgáltató biztonságát szolgálja az az előírás, hogy a működési engedélyben foglaltakat csak az engedélyes kérésére szabad módosítani.


A 17.§-hoz

A törvényjavaslat 17.§-a a távhő termelésére és szolgáltatására jogosult gazdálkodó szervezet szétválását és más engedélyessel történő egyesülését köti engedélyhez, összhangban a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben foglaltakkal. 


A 18.§-hoz

Ez a § a működési engedély birtokosának biztonságát szolgálja azzal, hogy a működési engedély visszavonását csak bizonyos feltételek fennállása esetére teszi lehetővé. A törvényjavaslat e vonatkozásban is követi a már említett energia törvények által kialakított utat.

Szolgálja ez a § a fogyasztó érdekét is, mert lehetővé teszi, hogy a működési engedély visszavonása esetén a távhőszolgáltatás továbbra is folyamatos lehessen. 

Rendelkezést tartalmaz ez a § arra is, hogy a működési engedély visszavonása esetén kötelezni lehessen a volt engedélyest a folyamatos és biztonságos távhőszolgáltatáshoz szükséges eszközeinek az új szolgáltató részére történő átadására, szerződéseinek, nyilvántartásainak, adatainak rendelkezésre bocsátására.


A 19.§-hoz

A 19.§ határozza meg, hogy idegen ingatlanokon a távhőtermelők és a távhőszolgáltatók milyen jogokat gyakorolhatnak. A joggyakorláshoz a törvényjavaslat kártalanítási és a jogok megszűnésének esetére helyreállítási kötelezettséget is megállapít az engedélyes terhére.

Ebben a §-ban különös jelentősége van annak, hogy az idegen ingatlanra vonatkozó jogokkal és a kártalanítással kapcsolatos részletes szabályok megalkotása a Kormány feladatává válik.


A 20-24.§-hoz

Ezek a §-ok az engedélyes javára megállapítható előmunkálati joggal és a vezetékjoggal kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.

A 20.§ határozza meg az előmunkálati jog tartalmát. Előmunkálati jog alapján az idegen ingatlanon jelek helyezhetők el, mérések, vizsgálatok végezhetők. Abban az esetben, ha ezek a munkálatok károkozással járnak, a jog gyakorlóját kártalanítási kötelezettség terheli. 

A 21-24.§-okban meghatározott - a vezetékjoggal kapcsolatos - szabályok közül kiemelendő, hogy a vezetékjog létesítésének csak akkor van helye, ha az az ingatlan használatát lényegesen nem akadályozza. 

A törvényjavaslat 21.§-a vezetékjogot csak a távhőszolgáltató részére biztosít, szemben az előmunkálati joggal, amelynek jogosultja a távhőtermelő is lehet.

Meghatározza a 22.§ a vezetékjog tartalmát, hasonlóan a jelenleg hatályos, alacsonyabb szintű jogszabályokban foglaltakkal. A vezetékjog teremt lehetőséget ahhoz, hogy a távhőszolgáltató az idegen ingatlanon föld alatti és föld feletti távhővezetéket és annak tartószerkezetét helyezzen el, azokat fenntartsa, a vezeték épségét veszélyeztető fákat, bokrokat és azok ágait, gyökereit eltávolítsa.

A 23-24.§-ok a vezetékjoggal kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási kötelezettségeket tartalmazzák, meghatározva azt is, hogy a vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés előtt is gyakorolható. Itt található szabály arra nézve is, hogy mikor szűnik meg a vezetékjog.


A 25.§-hoz

A törvényjavaslatnak ez a §-a arra ad lehetőséget, hogy a távhőszolgáltató által létesítendő távhővezeték mentén biztonsági övezetet alakítsanak ki. Meghatározza a törvényjavaslat azokat a tilalmakat, amelyek az ingatlan tulajdonosát a biztonsági övezeten belül sújtják. A biztonsági övezet terjedelmére vonatkozó szabályokat a 19.§ értelmében a Kormány határozza meg. Az egyéb előírásokat viszont a vezetékjogi engedélyben kell meghatározni.


A 26.§-hoz

Ez a § szolgáltatói berendezés létesítése érdekében ad helyet a kisajátításnak. Fontos szabálya e §-nak, hogy a kisajátításra kerülő ingatlan az önkormányzat tulajdonába és az általa kijelölt szervezet kezelésébe kerül. Az engedélyest a kisajátított ingatlan ingyenes használata illeti meg és terheli a kisajátítással kapcsolatos költségek megelőlegezése, illetve viselése.

Abban az esetben, ha a 21-24.§-ok szerinti vezetékjog az ingatlan használatát nagy mértékben akadályozza vagy megszünteti, az ingatlan tulajdonosa is kérheti a kisajátítást.


A 27-29.§-hoz

Ezek a §-ok a használati jogról rendelkeznek. A javaslat a használati jog alapítására nem állapít meg szabályokat, hanem a Polgári Törvénykönyv 108. és 171. §-ait tekinti irányadónak. 

Figyelemre méltó az a szabály, hogy a használati jog akkor is fennmarad, ha a szolgáltatói hőközpontot magában foglaló ingatlan tulajdonosa a távhőszolgáltatóval fennálló közüzemi szerződését megszünteti. Ez a szabály ad biztonságot a szolgáltatói hőközpontban ellátott további fogyasztásihely-tulajdonosoknak a távhőszolgáltatás folyamatosságára nézve.


A 30-31.§-hoz

A 30.§-ban foglalt előírás lehetővé teszi, hogy a távhőtermelő és a távhőszolgáltató megállapodjon a távhőszolgáltató által bejelentett új vagy növekvő igényre vonatkozó fejlesztés költségeinek viselésére, de csak akkor, ha ezeket a költségeket a távhő ára nem fedezi. A 31.§ pedig azt teszi lehetővé, hogy a távhőszolgáltató kérjen csatlakozási díjat az új vagy növekvő távhő igénnyel jelentkező fogyasztásihely-tulajdonostól a távhőszolgáltatási díjjal nem fedezett fejlesztési költségekre, de a csatlakozási díj mértéke nem a távhőszolgáltató és a fogyasztásihely-tulajdonos közötti megállapodástól, hanem az önkormányzat által önkormányzati rendeletben meghatározott előírástól függ. A csatlakozási díj magában foglalhatja még a távhőtermelő és a távhőszolgáltató megállapodásában [30.§ (2) bekezdés] szereplő, fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is. A csatlakozási díjon felül a távhőszolgáltató további költséggel nem terhelheti a fogyasztásihely-tulajdonost.

Ezek a §-ok szabályokat tartalmaznak arra nézve is, hogy a hőtermelő létesítmény működtetése és fejlesztése a távhőtermelő, a többi szolgáltatói berendezés működtetése és fejlesztése a távhőszolgáltató kötelessége. 


A 32.§-hoz

Az e §-ban foglaltak nyújtanak biztonságot a távhőtermelőnek és a távhőszolgáltatónak ahhoz, hogy meglehetősen hosszú távra biztonságban érezhessék magukat a termelés és a szolgáltatás tekintetében.


A 33.§-hoz

Ez a § a távhőszolgáltatónak a fogyasztóval való együttműködésével kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A távhőszolgáltató kötelességévé teszi, hogy az új vagy növekvő igényt bejelentő fogyasztó részére tájékoztatást adjon az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről és meghatározza a legkedvezőbb vételezési módot. A tájékoztatóban szereplő műszaki-gazdasági feltételek között kell közölni az önkormányzat rendeletén alapuló csatlakozási díj összegét is.


A 34-36.§-hoz

A törvényjavaslat 34-36.§-ai a közüzemi szerződéssel kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. Figyelmet érdemel, hogy a távhőszolgáltatót a lakossági fogyasztóval szerződéskötési kötelezettség terheli. Az egyéb fogyasztó tekintetében ilyen kötelezettséget a távhőszolgáltató terhére a törvényjavaslat nem állapít meg.

A közüzemi szerződés a törvényjavaslat szerint lehet általános és egyedi. Az általános közüzemi szerződést a lakossági fogyasztóval, az egyedi közüzemi szerződést az egyéb fogyasztóval köti a távhőszolgáltató. A törvényjavaslat az egyedi közüzemi szerződés vonatkozásában a polgári jog szabályaira utal, míg az általános közüzemi szerződés tekintetében meghatározza annak főbb tartalmi követelményeit. 

Az általános közüzemi szerződés a távhő mérés szerinti és átalány szerinti szolgáltatására vonatkozik. A törvényjavaslat 34.§-ának abból a rendelkezéséből, hogy az általános közüzemi szerződés az átalány szerinti távhőszolgáltatásra létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa, bérlője, használója által történő igénybevételével is, következik, hogy a mérés szerinti távhőszolgáltatásra az általános közüzemi szerződés létrejöhet az épület (létesítmény) tulajdonosával is. 

Az általános közüzemi szerződés a törvényjavaslat szerint határozatlan időre, az egyedi közüzemi szerződés határozott időre szól. 

A törvényjavaslat 35.§-a lehetővé teszi, hogy a fogyasztó (az épület, épületrész tulajdonosa) vagy a fogyasztási helyek közössége az általános közüzemi szerződést - meghatározott feltételek fennállása esetén - 30 napos felmondási idővel felmondja. Ez a szabály természetesen vonatkozik mind a mérés szerinti, mind az átalány szerinti távhőszolgáltatásra kötött általános közüzemi szerződésre. 

A távhőszolgáltató a közüzemi szerződést csak meghatározott esetekben mondhatja fel. 

A fogyasztó vagy a többi fogyasztók érdekében a törvényjavaslat - meghatározott feltételek esetén - lehetővé teszi az általános közüzemi szerződés megkötésének megtagadását is. A távhőszolgáltató saját érdekében a közüzemi szerződés megkötését csak akkor tagadhatja meg, ha a szerződés a távhőszolgáltató üzemét veszélyezteti.


A 37-39.§-hoz

Ezek a §-ok a távhőszolgáltatás szüneteltetésével, illetőleg korlátozásával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. A távhőszolgáltatás szüneteltetésére csak a legkisebb fogyasztói körben kerülhet sor és csak akkor, ha azt a szolgáltatói berendezés életet, egészséget vagy vagyonbiztonságot veszélyeztető üzemzavara indokolja, illetőleg ha más módon el nem végezhető munkákat kell a szolgáltatói berendezésen elvégezni. A távhőszolgáltatás szüneteltetésének időpontjáról, várható időtartamáról a fogyasztókat előre értesíteni kell.

A távhőszolgáltatás korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha azt országos tüzelőanyag hiány vagy környezetvédelmi érdek indokolja. Mind a   szüneteltetés, mind a korlátozás a fogyasztónál kárt okozhat. Szüneteltetés esetén a távhőszolgáltató csak akkor felel a bekövetkező kárért, ha a szüneteltetésre a neki felróható ok miatt került sor. A távhőszolgáltatás korlátozása miatt a távhőszolgáltató a bekövetkezett kárért nem vonható felelősségre. Erre és a meghatározott feltételekre tekintettel a korlátozás általános feltételeinek meghatározását a törvényjavaslat a Kormányra, a részletes feltételek szabályainak elkészítését az önkormányzatra bízza. 


A 40-43.§-hoz

Mérés szerinti távhőszolgáltatás esetén a törvényjavaslat 40.§-a lehetővé teszi a távhő mennyiségének a hőközponti mérését és az épületrészenkénti egyedi mérését. A hőközponti mérés a fogyasztói hőközpontban, illetőleg a szolgáltatói hőközpontban és a hőfogadó állomáson történik. A hőközponti mérés feltételeinek a megteremtése a távhőszolgáltató kötelessége, míg a épületrészenkénti egyedi mérés lehetőségének kialakítása a fogyasztó elhatározásán múlik.

Átalány szerinti távhőszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást kell alkalmazni. Az átalány szerinti távhőszolgáltatás díját az épületrész tulajdonosa, bérlője, használója köteles megfizetni, míg a hőközponti mérés szerinti távhőszolgáltatás díjának épületrészenkénti megosztására és fizetésére a távhőszolgáltató és az érdekeltek megállapodása, illetőleg az önkormányzat rendelete az irányadó. Épületrészenkénti mérés esetén a díjfizetés az épületrész szerinti fogyasztó kötelessége.

Mind a mérés szerinti, mind az átalány szerinti elszámolás részletes szabályainak kidolgozását a törvényjavaslat az önkormányzat által megállapítandó díjalkalmazási feltételekre bízza. 

A törvényjavaslat célul tűzi ki a mérés szerinti szolgáltatás általánossá válását, az átalány szerinti szolgáltatás három éven belüli elsorvasztását. 


A 44-46.§-hoz

Ezek a §-ok a szerződésszegés eseteit és következményeit szabályozzák. E §-ok nem tesznek különbséget az általános és az egyedi közüzemi szerződés megszegésének esetei és következményei között, azokat tehát mindkét közüzemi szerződés vonatkozásában alkalmazni kell. E tekintetben azokat a Polgári Törvénykönyv szerződésszegésre vonatkozó szabályai helyett az egyedi közüzemi szerződés megszegésének eseteire és következményeire is vonatkoztatni kell.

A törvényjavaslat néhány szerződésszegés következményeinek megállapításához a díjrendeletet is fontosnak tartja. Abban kell ugyanis meghatározni a pótdíj és a felemelt díj mértékét, míg a kötbér mértékének megállapítását a közüzemi szerződésre bízza. Legsúlyosabb következménynek a törvényjavaslat a távhőszolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerződés azonnali hatállyal való felmondását határozza meg. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a fogyasztó a távhőszolgáltatás  díját nem fizeti meg. Ez a jogkövetkezmény lehetőséget teremt arra, hogy a távhőszolgáltató a díjat nem fizető fogyasztóval szemben az újabb szerződéskötés elől elzárkózzék (36.§).


A 47-48.§-hoz

A közüzemi szerződés részletes szabályainak kialakítását - a közüzemi szabályzat kidolgozását - a törvényjavaslat 4. és 47.§-a a Kormányra bízza. A közüzemi szabályzat ugyanis a közüzemi szerződésnek olyan lényeges elemeit is érinti, amelyek indokolják a magas szintű szabályozást.

Az üzletszabályzatot - a törvényjavaslat 48.§-a szerint a távhőszolgáltatónak kell kidolgoznia, de annak érvényességét a Magyar Energia Hivatal  (5.§), illetőleg az önkormányzat (6.§) jóváhagyásához köti. Az üzletszabályzat már csak olyan szabályokat tartalmazhat, amelyek nem igényelnek jogszabályi rendezést.


A 49-50.§-hoz

A törvényjavaslat 49.§-a a fogyasztói berendezés létesítését a fogyasztási hely tulajdonosának kötelességévé teszi, de megkívánja, hogy a fogyasztói berendezés elkészítéséhez díjmentes adatszolgáltatással és tervellenőrzéssel a távhőszolgáltató is hozzájáruljon. Ugyancsak a fogyasztási hely tulajdonosának kötelességévé teszi a törvényjavaslat 50.§-a a fogyasztói berendezés üzemeltetését és üzemképes állapotban tartását.


Az 51.§-hoz

Ez a § lehetővé teszi, hogy a távhőszolgáltató a fogyasztói berendezések üzemeltetésére, karbantartására és felújítására a fogyasztói berendezések tulajdonosával egyéb jogviszonyt létesítsen.


Az 52.§-hoz

Ez a § a távhőtermelésének és a távhőszolgáltatásnak ár-, díjmegállapítására vonatkozóan a külön törvény - jelenleg a többször módosított 1990. évi LXXXVII. törvény - rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A külön törvényben meghatározottakon kívül azonban a legkisebb költségre való ösztönzést, a tartalékkapacitások, a hőtermelő (geotermikus energiát kitermelő) létesítmények bezárásával, elbontásával és a környezetvédelmi kötelezettségekkel kapcsolatos költségeket tekinti olyanoknak, amelyekre az ár-, díjmegállapításkor figyelemmel kell lenni. 

A törvényjavaslat 53.§-a a közcélú villamosműből származó távhő legmagasabb hatósági árával kapcsolatban megköveteli a kapcsolt energiatermelés energetikai és környezetvédelmi hasznának érvényesülését.


Az 53.§-hoz

Ez a § hatályba léptető, jogszabály módosító, felhatalmazó és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.





P
'




	









0













E






\"
c"
