﻿"ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Képviselői önálló indítvány!
T/5374. Törvényjavaslat

a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai,
akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek
árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak
enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom
szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés - összhangban a
nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - következő törvényt
alkotja:
I. fejezet
Általános rendelkezések
A törvény célja
1.§

E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési
eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó
komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos
személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való
aktív részvételének biztosítása.
2
Alapelvek
2.§
Az államnak, a társadalom szervezeteinek és tagjainak olyan magatartást
kell tanúsítaniuk és oly módon kell tevékenységüket végezni, hogy az ne
okozhasson olyan károsodást, amely fogyatékosság kialakulásához vezet.
3.§
A fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során
annak szem előtt tartásával kell eljárni, hogy az a fogyatékos állapot
rosszabbodását megelőzze, illetőleg annak következményeit enyhítse.
4.§
A tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos
személyek sajátos szükségleteit és figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyatékos
személyek a bárki által igénybe vehető lehetőségekkel csak különleges
megoldások alkalmazása esetén élhetnek.
5.	§
A fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra,
hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai,
ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra
a társadalmi életben való aktív részvételt
6.§
A fogyatékos személyek a mindenkit megillető jogok érvényesítésében
állapotukból fakadóan akadályozottak, amelynek ellensúlyozása érdekében
fokozottabban kell élni esetükben az előnyben részesítés eszközeivel.
Értelmező rendelkezések
7.	§
E törvény alkalmazásában
a)	fogyatékos személy: az, aki érzékszervi -így különösen látás-,
hallásszervi,- mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egészen
nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott és ez
számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során;
b)	rehabilitáció: az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési,
átképzési, foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat,
amelynek célja a fogyatékos személy képességének fejlesztése, szinten tartása a
társadalmi életben való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése;
c)	segédeszköz: a fogyatékos személy fizikai vagy érzékszervi képessége
részleges vagy teljes hiányának, illetőleg működési zavarának részleges vagy
teljes pótlását szolgáló eszköz;
d)	támogató szolgálat: a fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő, a
mindennapi szükségletei kielégítését célzó - személyes közreműködés által
megvalósuló - szolgáltatás;
e)	integráció: a fogyatékos személy társadalmi életben való teljes részvétele
és elfogadottsága.
II.	fejezet
A fogyatékos személyt megillető jogok
Környezet
8.§
(1)	A fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá
érzékelhető és biztonságos épített környezetre.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt jog vonatkozik különösen a közlekedéssel
és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre.
4
Kommunikáció
9. §
(1)	A fogyatékos személynek vagy családtagjainak, segítőinek biztosítani
kell a hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az
információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal, valamint a
részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak.
(2)	Hozzáférhető az információ akkor, ha az a fogyatékos személynek
olyan módon érzékelhető, hogy az biztosítja számára a megfelelő értelmezés
lehetőségét.
10.	§
A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások
általa történő igénybevételekor - támogató szolgálat útján - biztosítani kell a
kölcsönös tájékozódás feltételeit.
Közlekedés
11.	§
A közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek,
utasforgalmi létesítményeknek - beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket -
az indokolt mértékig alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi
biztonságos igénybevételre.
Ha a 11. §-ban foglaltak részben vagy egészben nem biztosítottak, a
közlekedésében jelentősen akadályozott fogyatékos személy közlekedési
szükségleteit - az indulási helytől a célállomásig történő - szállítást végző hálózat
működtetésével kell biztosítani.
5
13. §
Közhasználatú parkolóban & közlekedésében akadályozott fogyatékos-
személyek számára - a külön jogszabály szerint - megfelelő számú és alapterületű
parkolóhelyet kell kialakítani.
Támogató szolgálat, segédeszköz
14.	§
A fogyatékos személynek joga van -az önálló életvitelét elősegítő -
szükségleteinek kielégítéséhez segédeszközre, továbbá a külön jogszabályban
foglaltak szerint működő támogató szolgálat által nyújtott segítségre.
15.	§
A fogyatékos személy részére biztosítani kell a fogyatékossága által
indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat igénybevételét, továbbá
segédeszközt.
III. Fejezet
Az esélyegyenlősítés célterületei
• Egészségügy
16.	§
(1)	A fogyatékos személy egészségügyi ellátása során figyelemmel k?ll a
fogyatékosságából adódó szükségleteire.
(2)	A fogyatékos személy számára biztosítani kell - a fogyatékosságával
összefüggésben - az állapota javításához, az* állapotromlása megelőzéséhez
szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást.
(3)	A fogyatékos személy egészségügyi ellátása során törekedni kell arra,
hogy az ellátás segítse elő a rehabilitációját, integrációját, továbbá, hogy ne
erősítse a betegség tudatát.
6
17.	§
Az egészségügyi dolgozók képzési rendszerének részéve kell tenni a
fogyatékos személy egészségügyi ellátásával és egészségügyi rehabilitációjával
kapcsolatos ismereteket.
Oktatás, képzés
18.	§
(1)	A fogyatékos személynek joga van arra, hogy a nem fogyatékos
személyekkel együtt, az életkorának és képességeinek megfelelő oktatási, képzési
formában vegyen részt (a továbbiakban: integrált oktatás).
(2)	Az integrált oktatás megszervezését a közoktatásról szóló 1993. évi
LXXIX. törvényben megjelölt szervek a területi fogyatékosságügyi központokkal
együttműködve végzik. -
19.	§
(1)	A súlyos fogyatékos személy számára biztosítani kell a
fogyatékosságának megfelelő oktatási, képzési intézményben történő tanulás
lehetőségét, valamint - amennyiben állapota azt lehetővé teszi- az integrált
oktatásba történő bekapcsolódását.
(2)	E törvény alkalmazásában súlyos fogyatékosnak minősülő személyek
körét a melléklet állapítja meg.
Foglalkoztatás
20.	§
(1)	A fogyatékos személynek joga van a nem fogyatékos munkavállalóval
azonos munkahelyen történő munkavállalásra (a továbbiakban: integrált
foglalkoztatás).
(2)	Az integrált foglalkoztatást biztosító munkahelyen a munkáltató köteles
a szükséges mértékig átalakítani a munkahelyi környezetet, így különösen a
munkaeszközöket, berendezéseket. Az átalakítással kapcsolatos költségek
fedezésére a központi költségvetésből támogatás igényelhető.
7
21. §
Ha a fogyatékos személy foglalkoztatása az integrált foglalkoztatás
keretében nem megvalósítható, úgy számára speciális munkahelyek
működtetésével kell a munkához való jogát biztosítani. A védett munkahelyet a
központi költségvetés normatív támogatásban részesíti.
Lakóhely
22. §
A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes
körülményeinek megfelelő - családi, lakóotthoni, intézményi - lakhatási fonna
megválasztásához.
23.	§
A lakóotthon a fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő,
kisközösséget befogadó lakhatási forma.
Kultúra, sport
24.	§
(1)	A fogyatékos személy számára lehetővé kell tenni a művelődési,
kulturális, sport célú létesítmények látogatását.
(2)	A fogyatékos személy számára -sportolási lehetőségeinek
megteremtéséhez - a sportolási célú, szabadidős intézményeket hozzáférhetővé
kell tenni.
8
IV.	fejezet
A rehabilitáció
A rehabilitációhoz való jog
25.	§
A fogyatékos személynek joga van a rehabilitációra. E jog érvényesítését
rehabilitációs szolgáltatások, ellátások biztosítják.
A rehabilitációs szolgáltatás, ellátás
26.	§
A fogyatékos személy rehabilitációját elősegítő szolgáltatások, ellátások a következők:
a)	a fogyatékosság tényének, mértékének megállapítása;
b)	a fogyatékosság bizonyítására szolgáló igazolvány kiadása;
c)	a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapítása;
d)	a fogyatékos személy meglévő, illetve fejleszthető képességeinek
megfelelő - meghatározott időszakokra szóló - rehabilitációs program
megtervezése;
e)	a rehabilitációs programban megjelölt szolgáltatások, ellátások nyújtása,
továbbá az egyéb szerv, személy által biztosított szolgáltatásokhoz való
hozzáférés megszervezése;
j) a rehabilitációs folyamat során elért képességfejlődés rendszeres
felmérése és a rehabilitációs program szükség szerinti módosítása,
továbbfejlesztése;
g)	a segédeszköz, valamint a segédeszköz-ellátás fejlesztés irányainak
kidolgozása;
h)	a támogató szolgálatok, illetve azok hálózatának kialakításánál
figyelembe veendő szempontok kialakítása;
i)	a rehabilitáció folyamatában közreműködő szervezetekkel, személyekkel
való együttműködés, a rehabilitációs tevékenységük figyelemmel kísérése;
j) a rehabilitációs folyamatban összegyűjtött tapasztalatok alapján szakmai-
módszertani ajánlások kidolgozása;
k) a szolgáltatást nyújtó szervezetekkel és az általuk nyújtott rehabilitációs
szolgáltatásokkal kapcsolatos adatok gyűjtése a fogyatékos személyek, továbbá
családtagjaik, segítőik tájékoztatása érdekében.
9
A területi fogyatékosságügyi központ
-	27. §
A Kormány a 26. §-ban megjelölt állami feladat ellátására közalapítványt
hoz létre. A közalapítványnak törvény, vagy kormányrendelet további feladatokat
állapíthat meg. A közalapítvány önálló jogi személyiséggel felruházott területi
fogyatékosságügyi központok működtetésével látja el feladatát.
28. §
(1)	A területi fogyatékosságügyi központ államigazgatási hatósági
jogkörben eljárva
a)	megállapítja a fogyatékosság mértékét;
b)	kiállítja a fogyatékosság igazolására szolgáló hatósági igazolványt;
c)	megállapítja a fogyatékossági támogatásra való jogosultságot.
(2)	A területi fogyatékosságügyi központ (1) bekezdésben megjelölt
államigazgatási hatósági eljárásában felettes szerv a közalapítvány kuratóriuma.
A kuratórium e hatáskörét saját szervére átruházhatja.
29.	§
A fogyatékossági igazolvány
(1)	Az igazolvány a fogyatékosság tényének és mértékének igazolására
szolgáló hatósági igazolvány.
(2)	Az igazolvány tartalmazza a folyatékos személy nevét, lakcímét, a
fogyatékosság mértékére és jellegére utaló - külön jogszabály szerinti - betűjelet.
30.	§
Adatvédelem
(1)	A területi fogyatékosságügyi központ a fogyatékos személy következő
adatait kezeli: név, születési hely, születési idő, anyja neve, lakcíme, a
fogyatékosságra vonatkozó adatok, társadalombiztosítási azonosító jel,
cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy esetén a törvényes
képviselő. A cselekvőképes fogyatékos személy, illetőleg törvényes képviselője
10
hozzájárulásával a szükség esetén értesítendő személy neve és lakcíme is
kezelhető.
(2)	A területi fogyatékosságügyi központ az általa nyilvántartott adatokból -
a felhasználás célját is meghatározó megkeresés esetén - a rehabilitációs
szolgáltatások keretében, vele együttműködő személy, szerv részére adatot
továbbíthat a fogyatékos személy, illetőleg törvényes képviselőjének írásbeli
hozzájárulásával.
(3)	A területi fogyatékosságügyi központ - hatósági jogkörében eljárva - a
külön törvényben foglalt általános szabályok szerint továbbíthatja a szükséges
adatokat az eljárásban résztvevő hatóságok részére.
(4)	Az adattovábbításról a fogyatékos személyt, illetve annak törvényes
képviselőjét tájékoztatni kell.
(5)	Az adatokat az adatkezelés céljának megszűnését követő egy éven belül
törölni kell.
V.	fejezet
A fogyatékossági támogatás
31.	§
(1)	A 18. életévét betöltött súlyos fogyatékos személy a fogyatékossága
folytán keletkező többletköltségeinek részbeni fedezésére fogyatékossági
támogatásra jogosult, feltéve, hogy utána családi pótlékot nem folyósítanak.
(2)	E törvény értelmében súlyos fogyatékos az a személy, aki a melléklet
szerint annak minősül.
32.	§
A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 80 %-a.
11
33. §
A fogyatékossági támogatás a szociális igazgatásról és-szociális ellátásról
szóló 1993. évi III. törvényben, továbbá a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben szabályozott, jövedelemfüggő
ellátásra való jogosultság feltételeinek vizsgálatánál nem vehető figyelembe.
34.	§
A fogyatékossági támogatást a súlyos fogyatékos személy lakóhelye szerint
illetékes területi fogyatékosságügyi központ állapítja meg és a Nyugdíjfolyósító
Igazgatóság folyósítja.
VI.	fejezet
Országos Fogyatékosságügyi Tanács
35.	§
(1)	A Kormány fogyatékosságüggyel kapcsolatos feladatainak ellátását az
Országos Fogyatékosságügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács) segíti.
(2)	A Tanács
a)	a kormányzati fogyatékosságügyi politika kialakításában és az ezzel
összefüggő döntések meghozatalában kezdeményező, javaslattevő, véleményező
és koordináló,
b)	a kormányzati fogyatékosságügyi döntések végrehajtásának
folyamatában elemző és értékelő
tevékenységet végez.

(3)	A Tanács
a)	véleményezi a fogyatékos személyeket e minőségében érintő
jogszabályok tervezeteit;
b)	javaslatot tesz a fogyatékos személyeket érintő kormányzati döntésekre,
programokra, jogi szabályozásra;
c)	részt vesz a minisztériumok, országos hatáskörű szervek fogyatékos
személyek ügyét érintő tevékenységének koordinálásában;
d)	rendszeresen tájékoztatja elnöke útján a Kormányt a fogyatékos
személyek élethelyzetének alakulásáról.
12
(4)	A Tanács kidolgozza az Országos Fogyatékosságügyi Programot és
figyelemmel kíséri végrehajtását.
36.	§
(1)	A Tanács tagjai:
a)	a Belügyminisztérium, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési
Minisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a Művelődési
és Közoktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium
helyettes államtitkára;
b)	a mozgássérültek, a siketek, a vakok, az értelmi fogyatékosok országos
érdekképviseleti szervezetei által delegált négy fő;
c)	az önkormányzatok országos érdekképviseleteit tömörítő szövetség által
delegált egy fő;
d)	a fogyatékosok érdekében működő non-profit szervezetek által delegált
két fő.
(2)	A Tanács elnöke a népjóléti miniszter.
(3)	A Tanács üléseit szükség szerint, de legalább két havonta tartja.
(4)	A Tanács akkor határozatképes, ha az (1) bekezdés a) pontjában
megjelölt tagok közül legalább négy, az (1) bekezdés b)-d) pontjában megjelölt
tagok közül legalább négy fő jelen van.
(5)	A Tanács határozatait a jelenlévő tagok többségi szavazatával hozza,
szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.
(6)	A Tanács működésének költségeit a központi költségvetés Népjóléti
Minisztérium fejezet költségvetésében kell biztosítani.
VII.	fejezet
Országos Fogyatékosságügyi Program
37.	§
(1)	Az Országgyűlés a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének
megteremtéséhez szükséges kormányzati intézkedések megalapozása érdekében
Országos Fogyatékosságügyi Programot (a továbbiakban: Program) határoz meg.
13
A Programban foglaltakat az egészségügyi, foglalkoztatási, oktatási, közlekedési
tervezésben, továbbá a településfejlesztésben, valamint az egyéb állami tervezés
körébe tartozó döntés meghozatala során érvényre kell juttatni. -
(2)	A Program előkészítéséről és annak Országgyűlés elé történő
terjesztéséről - a népjóléti miniszter útján - a Kormány gondoskodik.
(3)	A Program tartalmazza
a)	a fogyatékossággal élő népesség társadalmi helyzetének bemutatását:
b)	a rehabilitációval kapcsolatos célok meghatározását;
c)	a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet kedvező irányú
megváltoztatásához szükséges tennivalókat;
d)	a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javításához
szükséges feltételrendszer meghatározását;
e)	a fogyatékos személyeknek a társadalom életében való aktív részvételét
elősegítő terveket,
j) a kitűzött célok megvalósításához szükséges eszközöket, különös
tekintettel a pénzügyi forrásokra.
(4)	A Programot legalább négy évente felül kell vizsgálni.
VIII.	fejezet
A fogyatékosokat megillető jogok védelme, továbbá
a törvényből fakadó feladatok kötelezettje
38.	§
Ha valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik
mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok sérelme esetén irányadók.
39.	§
(1)	Az e törvényben foglalt kötelezettségek teljesítése - a 12. §-ban foglalt
kötelezettség kivételével - állami feladat.
(2)	A 12. §-ban szabályozott szolgáltatás nyújtása, a szolgáltatás
nyújtásának megszervezése a megyei önkormányzat feladatörébe tartozik.
14
Záró rendelkezések
40.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - 1999. január 1-
jén lép hatályba.
(2)	A törvény fogyatékossági támogatásról rendelkező 31-34. §-ai 2001.
január 1-jén lépnek hatályba. A fogyatékossági támogatásban részesülő
személynek a vakok személyi járadékára való jogosultsága megszűnik.
41.	§
(1)	A kihirdetéskor már működő közlekedési rendszereknek,
tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek -beleértve a
jelző- és tájékoztató berendezéseket - fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-
jéig kell all. §-ában foglalt feltételeknek megfelelniük.
(2)	A törvény 12. §-ában szabályzott közlekedési szállítást végző hálózat
kiépítéséről fokozatosan, de legkésőbb 2010 január 1-jéig gondoskodni kell.
(3)	A fogyatékos személy a 19. §-ban szabályzott speciális oktatásának
tárgyi, személyi feltételeit fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig kell
megteremteni.
(4)	A fogyatékos személy speciális munkahelyen történő
foglalkoztatásának 21. § szerinti feltételeit fokozatosan, de legkésőbb 2005.
január 1-jéig kell megteremteni.
(5)	A fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó
intézményeket fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig át kell alakítani oly
módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítséggel képes fogyatékos
személyek ellátása kis közösséget befogadó lakóotthonban történjen, továbbá az
arra rászoruló súlyos fogyatékos személyek számára humanizált, modernizált
intézményi ellátást kell biztosítani.
(6)	A törvény kihirdetésekor már meglévő középületek akadálymentessé
tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005, január 1-jéig el kell végezni.
15
(7)	Az Országos Fogyatékosságügyi Tanács e törvény hatálybalépésétől
számított három hónapon belül jön létre.
(8)	A Program kidolgozását legkésőbb 1999. július 30-ig el kell végezni.
42.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány arca, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	a fogyatékosság megállapításának részletes szabályait;
b)	a fogyatékossági igazolvány kiadásának részletes szabályait;
c)	a fogyatékossági támogatás megállapításának, folyósításának szabályait;
d)	a speciális munkahely működésének, finanszírozásának szabályait.
(2)	Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben állapítsa
meg
a)	a támogató szolgálatok létrehozásának és működésének szakmai
szabályait;
b)	a területi fogyatékósságügyi központ speciális illetékességi szabályait.

Melléklet az 1998. évi... törvényhez

A súlyos fogyatékosok körének meghatározása
1.	Súlyos fogyatékos az a vak személy
a)	akinek látásélessége megfelelő korrekcióval
aa) mindkét szemén 5/70,
ab)	az egyik szemén 5/50, a másik szemén 3 méterről olvas ujjakat;
ac)	az egyik szemén 5/40, a másik szemén fényérzékelés nincs vagy
a másik szeme hiányzik, rövidlátás esetén - a fenti látásélesség
értékeitől függetlenül, akinek közeli látásélessége Csapody V., vagy
annál rosszabb;
b)	akinek látótere mindkét oldalon körkörösen 20°-nál szűkebb.
2.	Súlyos fogyatékos az a siket személy, akinek hallásküszöb értéke
mindkét fülön 80 dB felett van.
3.	Súlyos fogyatékos az a mozgássérült személy, aki tartós állásra,
fogódzásra nem képes, testközeli és testtávoli segédeszközök (kerekesszék, két
mankó) állandó szükségszerű használatára szorul.
4.	Súlyos értelmi fogyatékos az a személy, akinek inteligencia kvóciense 30
alatt van olyan teszttel, amelynek átlaga 100-nál van és standard devianciája 15.
5.	Súlyos fogyatékos a halmozottan fogyatékos személy, ha több
fogyatékosság együttes előfordulása okozza súlyos fogyatékosságát.
6.	Súlyos fogyatékos az az autisztikus személy, aki a pervazív fejlődési
zavarok PDD kategóriájába tartozik a BNO-IO kritériumai alapján, és segítő
személy segítségére van szüksége önmaga, vagy környezete biztonsága
érdekében.
Általános indokolás
I.
A törvény megalkotása összhangot teremt a hazai szabályozás és a magyar részvétel
szempontjából fontos nemzetközi szervezetek (Európai Unió, Európa Tanács, ENSZ)
fogyatékosságügyi egyezményei, rendelkezései, ajánlásai között.
A törvényjavaslat előkészítésében mintegy 150 országos szervezet, nonprofit szervezet,
szakszemély és érintett vett részt. Hozzávetőleg 80 szakértői háttértanulmány készült és 30-40
szakértői egyeztetés történt.
A törvény megalkotását évek óta felfokozott várakozással kísérik az érintettek és az
országos érdekvédelmi szervezetek is.
A fogyatékos személyek helyzete Magyarországon
Magyarországon több százezer, társadalmi életében súlyosan akadályozott fogyatékos
személy él. Közöttük több tízezres nagyságrendben vannak olyanok, akiknek veleszületett vagy
szerzett fogyatékossága súlyos. A mindennapokban ritkán lehet találkozni velük, mert gyakran
otthonukba, vagy intézetekbe zárva élnek, az utcára lehetőségek hiányában és egyedül ki sem
jutnak. A vakok, értelmi sérültek, nagy nehézségek árán tudnak csak tájékozódni, a
kerekesszéket használó mozgássérültek az utcákon, a boltokban nem tudnak közlekedni, a
siketek, vagy súlyos beszédfogyatékosok nem tudnak kommunikálni. Az a tény, hogy a
valóságban nem tudnak élni bizonyos jogaikkal, nem csak az ő, hanem egy szélesebb személyi
kör - hozzátartozóik, családjuk - életlehetőségeit is korlátozza.
Ezeknek az amúgy is rendkívüli nehézségekkel birkózó személyeknek további gondot
okoz, hogy a társadalom a foglalkoztatás, a tömegkommunikáció, a közlekedés, a tanulás, az
egészségügyi szolgáltatások, a sport, a pihenés területén hátrányos megkülönböztetésben
részesíti őket. Megfelelő jogi eszközök hiányában képtelenek magukat megvédeni, érdekeiket
érvényesítem. Velük kapcsolatosan a társadalom legfőbb célja az lehet, hogy hátrányaik
kompenzálásával biztosítsa számukra a jogérvényesítés valódi egyenlőségét és hozzájáruljon
esélyeik kiegyenlítéséhez. Ez az esélyegyenlősítés azt a folyamatot jelenti, amelynek során a
fogyatékos kisebbség számára hozzáférhetővé válik a fizikai és kulturális környezet, a
közlekedés, a szociális és egészségügyi szolgáltatások, az oktatás, a munkalehetőségek, a
szórakozás, a sport és lehetővé válik a lakhatás formájának szabad megválasztása.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint minden állampolgárnak joga van személyi
méltóságának tiszteletben tartásához, joga van a többi állampolgárhoz hasonlóan az oktatásra,
a közintézmények használatára, a nyílt munkaerőpiacon való munkavállalásra, szórakozásra,
kultúrára, egészségügyi ellátásra, a szociális védelemre, az egészségügyi szolgáltatások
igénybevételére, a vallásgyakorlásra és a részvételre az őt érintő döntések előkészítésében. A
fogyatékos állampolgárokat ugyanazok a civil és politikai jogok, gazdasági, szociális és
kulturális jogok illetik meg, mint bármely más állampolgárt.
A fogyatékos személyekkel szembeni jogsértések a mindennapi élet számottevő
területein gyakoriak. A fogyatékos személyek problémáinak kezelése ma már nem képzelhető
el a jelenlegi szétaprózott jogszabályi háttérrel. Az érintettekről ma legalább 30-40 különféle
jogszabály rendelkezik, gyakorta egymásnak elveiben is, gyakorlatában is ellentmondó
eredménnyel.
A fogyatékos személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmának rögzítése
azért rendkívül fontos, mert előítéletek és megbélyegzés nehezítik életüket
A hazai rehabilitáció komplex rendszerré alakítása valójában sohasem történt meg. A
korábbi, ezirányú rendelkezéseknek lehetetlen érvényt szerezni a rendszerváltozást követően
alapjaiban átrendeződött viszonyok között.
Az ellátások gyakran átfedőek, igazságtalanul kialakítottak, vagy időközben, a működés
során váltak azzá. A támogatások jelenleg túlzottan sokrétűek, indokolatlanul szerteágazóak és
nem egymásra épülőek. Ennek oka, hogy a különféle támogatások az elmúlt évtizedek során
eltérő időpontokban és különböző szemléletben, különféle társadalmi-gazdasági környezetben
kelekezett jogszabályok alapján jöttek létre.
A jelenlegi ellátórendszer elemei nincsenek összhangban egymásai, egyes csoportok
támogatásai sokrétűek, másokéi pedig homogének, illetve igen csekély mértékűek.
A jelenlegi ellátást végző - nagy létszámú, tárgyi és személyi adottságaiban kedvezőtlen
-	szociális intézményhálózat már jelenleg is alkalmatlan feladata elvégzésére.
Mindezek miatt szükséges a rugalmatlan ellátó intézményrendszer, az egész
rehabilitáció, illete az ellátások újragondolása.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény
megalkotása fontos az érintettek, az érdekükben működő szakemberek és a szolgáltató
szervezetek számára. Elsősorban maguk az érintettek, jelentős számú tagot tömörítő
érdekvédelmi szervezetei, a nonprofit szolgáltató szervezetek és a szakszemélyek is egy
évtizede számítanak rá.
Ezt illusztrálják különféle megmozdulások, petíciók és a Népjóléti Minisztériumba
1997 júniusában hivatalosan eljuttatott összesen 1686 db., névvel, címmel ellátott aláírás,
melyek sürgetik a fogyatékosok esélyegyenlőség-törvényének még 1997-ben történő
megalkotását.
Ugyanebbe a sorba illeszkednek a De juRe Alapítvány, a sérült személyek jogaiért,
1996.	évi gyulai és 1997. évi siófoki konferenciájának állásfoglalásai.
Továbbá az egészségkárosodott és fogyatékos személyek önálló életvitelének
lehetőségeit tárgyaló, 1996 októberében, Szombathelyen rendezett konferencia résztvevői, akik
a Miniszterelnök úrhoz fordultak a törvény megalkotását sürgető beadványukkal.
A törvény megalkotását sürgető levél érkezett 1997 nyarán az Országgyűlés elnökéhez,
a belügyminiszterhez és a népjóléti miniszterhez Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlésétől
1997.	júliusában.
A törvény megalkotására korábban a tárca politikai államtitkára, később a népjóléti
miniszter is ígéretet tett az Országgyűlésben.
Az \"esélyegyenlősítés\" olyan eszme, mely illeszkedik mindkét koalíciós párt
programjához, ennek megfelelően az 1994-ben megkötött koalíciós megállapodás tartalmazza
e törvényjavaslat benyújtásának szándékát.
Számos nemzetközi egyezmény definiál olyan jogi és egyéb természetű
kötelezettségeket, amelyeknek Magyarország még csak töredékesen, vagy egyáltalán nem tesz
eleget. Ez mindenképpen indokolttá teszi a fogyatékos személyek jogainak és a
rehabilitációinak magas szintű jogszabályban történő rendezését.
A legfontosabb ezirányú nemzetközi dokumentumok a következők:
-	ENSZ: Nyilatkozat a társadalmi fejlődésről és haladásról. 1969. december 11. (2542 -
XXIV. - sz. határozattal kihirdetve) 11. és 19. cikk
-	az ENSZ Közgyűlés által 1971. december 20-án elfogadott, az Értelmi Fogyatékos
Személyek Jogainak Deklarációja (Rés. 28/56),
-	az ENSZ Közgyűlés által 1975. dec. 9-én elfogadott, a Fogyatékos Személyek
Jogainak Deklarációja (Rés. 34/47),
-	az ENSZ 1983-as, a Fogyatékos Személyekre Vonatkozó Világprogramja (Rés.
37/52),
-	a 159. sz. 1983. június 20-án kelt genfi ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezet-i
(ILO) egyezmény a szakmai rehabilitációról,
-	az Európa Tanács 1992-ben elfogadott, Átfogó politika a fogyatékos személyekkel
rehabilitációjára c. ajánlása (Recommendation No. R (92) 6),
-	az ENSZ Közgyűlés által 1993 nyarán elfogadott \"A fogyatékossággal élő személyek
esélyegyenlősítését célzó általános szabályok\" (Standard Rules)
-	az ENSZ Kopenhágai Nyilatkozata a társadalmi fejlődésről 2. kötelezettség, d) pontja,
-	illetve az Európai Tanács Európai Szociális Kartájának 10. cikk 1. bek., és a teljes
15. cikk.
-	az ENSZ egyezménye a gyermekek jogairól, 23. és 25. cikke.
Mindegyik említett dokumentum kidolgozásában, illetve elfogadásában, aláírásában,
illetve ratifikálásában Magyarország is részt vállalt
A törvénytervezet mind szellemében, mind tartalmában teljes mértékben megfelel az
említett nemzetközi dokumentumoknak is és a fejlettebb nyugati országok jogalkotási és
jogalkalmazási gyakorlatának, továbbá az Európa Tanács és az Európai Unió ezirányú
politikájának is.
Részletes indoklás
I.	fejezet
A törvénytervezet célja
A kitűzött célok az Alkotmányban foglalt kötelezettségek valóra váltását szolgálják: \"A
Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését
célzó intézkedésekkel is segíti.\"
A törvénytervezet célja a fogyatékos személyekhez való viszonyban új szemlélet
kialakítása, (illetve a ma már e téren jelentkező változások rögzítése, felerősítése), amely
várhatóan más területekre is kihat majd. Ennek lényege, hogy a fogyatékos személy ne passzív
alanya legyen az állam által számára nyújtott ellátásoknak, hanem aktív, önellátásra, társadalmi
beilleszkedésre ösztönözzön az ellátás.
A törvénytervezet messze túlmutat a mai társadalmi attitűdön, az évtizedek, évszázadok
során kialakult és megcsontosodott sztereotípiákon. A fogyatékos személyek problémái
kezelésének megszokott módjai helyett személyre szabott programokat, új megoldásokat
biztosít. E törvénytervezet nemcsak az elfogadott és megszokott jogok kikristályosítására
szolgál, hanem arra is hivatott, hogy a jövőben kívánatos magatartásforma kialakulását
elősegítse. Ebben az értelemben a törvénytervezet valóban már a jövő évezred gondolatait
hordozza.
A törvénytervezet megfelel a világ és benne Európa fejlett országaiban elfogadott és a
fogyatékos személyekkel kapcsolatban megszületett törvények szemléletének, amelyek híven
tükrözik az évtizedek folyamán világszerte lezajlott rehabilitációs modellváltást is.
A rehabilitáció új irányzata a segélyezésre szoruló, kiszolgáltatott, sérült fogyatékos
személy helyébe a saját életéről dönteni képes, a társadalomba hasznos munkája révén
integrálódó fogyatékos személyt helyezi. A fejlett társadalmak nem csupán humanitárius
indíttatásból érkeztek el a fejlődésnek erre az állomására, hanem azért is, mert ez a megoldás a
társadalom számára a legolcsóbb. Az egészségkárosodás akkor válik csak fogyatékossággá, ha
a társadalom azzá teszi, és ezt követően a fogyatékosság társadalmi kezelése valóban
mérhetetlen anyagi eszközöket igényel már.
A törvényjavaslat
-	magas szinten deklarálja a fogyatékos személyek jogait,
-	a deklarált jogok érvényesülése érdekében kötelezettségeket ír elő,
-	a fogyatékos személy jogainak gyakorlását a jogvédelem eszközével is biztosítja,
-	ahol a hátrányok másképpen nem kiküszöbölhetők, azokon a területeken
hátránykompenzációs céllal pozitív diszkriminációt alkalmaz.
II.	fejezet
A törvénytervezet megfogalmazza a fogyatékos személyekjogait.
A fogyatékos személyek jogainak törvényi szintű megfogalmazására azért van szükség,
hogy esetükben az Alkotmány biztosította jogok éppúgy érvényesülhessenek, mint a nem
fogyatékos állampolgárok esetében. A fogyatékos személyek jogainak megfogalmazása
különösképpen a környezet, a kommunikáció, a közlekedés és a támogató szolgáltatások,
illetőleg a segédeszközök terén történik meg.
A fogyatékos személyek társadalomban történő esélyegyenlősítése szempontjából az
egyik életfontosságú jog az akadálymentes, felismerhető és biztonságos, épített környezethez
fűződik.
Akadálymentes, vagy adaptált környezet, az ahol a különböző fogyatékossággal élő
emberek könnyen, biztonságosan, önállóan, szabadon mozoghatnak.
Ez lehet egy-egy épület, de vonatkoztathatjuk egy városrészre, vagy akár egy egész
városra, tágabban arra, hogy az országban egyik helyről a másikra, hogyan lehet eljutni. A cél
az adaptált, mindenki számára önállóan használható épített környezet.
Amennyiben önállóan szabadon tud mozogni a fogyatékos személy, természetesen
önállósága növekszik, ezzel együtt kevesebb segítséget, szolgáltatást kell igénybe vennie.
Akadálymentesség alapvető szempontjai:
1.	hely a vízszintes közlekedéshez
2.	bejáratok (szélesség, magasság, elegendő tér a nyitáshoz, záráshoz)
3.függőleges	közlekedést segítő eszközök (lift, lejtő)
4.	tér a rendeltetésszerű használathoz
5.	könnyű kezelhetőség
Az \"akadály\" fogalma alatt értendő:
a)	mozgássérült, fogyatékos személy esetében kerekes szék, mankó, bot használatakor:
szintkülönbség helyszűke, keskeny átjáró, bejárat kerekes székből el nem érhető kezelő
szerkezet, (kilincs, lift gomb, vízcsap, stb.)
Vak, gyengénlátó fogyatékos személy esetében:
b)	szintkülönbség jelzés nélkül, átjáró jelzés nélkül, felből kiemelkedő tárgyak jelzés
nélkül, nem állandó kültéri, beltéri eszközök (pl. hirdetés) tájékozódási lehetőségek hiánya.
c)	Siketek személyek esetében a megfelelően elhelyezett és látható információk hiánya a
közterületeken, épületekben, közlekedést kiszolgáló helyiségekben.
A törvénytervezetben a kommunikáció terén megfogalmazott jogok elsősorban a
kommunikációban gátolt fogyatékos személyek szempontjából fogalmazódnak meg. A
fogyatékos személy pontosan fogyatékossága miatt nehezebben jut információkhoz, vagy a
mások számára hozzáférhető értelmezhető információ számára nem értelmezhető. Ezért kell
kiemelni a közérdekű és a mindennapi életet szolgáló információkhoz való hozzájutás
biztosítását, mert ennek hiányában jogaiban korlátozott lesz. Mindennapi információhoz való
hozzájutást segíti a babasírás jelző, telefax, a fénycsengő, a tapintható vagy hangosan beszélő
óra, a liftben fényjelzés, hangjelzés, valamint a közérdekű információkat eljuttató
információhordozók, így különösen a képújság, feliratozott filmek, jeltolmács által fordított
hírek. A törvénytervezet általános követelményeket fogalmaz meg. A közlekedési rendszerek
átalakítását, fejlesztését 2010-ig kell olyan mértékben fejleszteni, hogy az e törvénytervezetben
meghatározott jogot biztosítsa. Nemzetközi gyakorlatban elfogadott, hogy az új
létesítményeket az akadálymentesség követeleményrendszerének megfelelően tervezik, a már
működő egységeket pedig fokozatosan teszik alkalmassá.
Az alkalmassá tétel egyik hatékony eszköze a hálóterv alapján megvalósított
akadálymentesség, amikor is a legforgalmasabb csomópontoktól kiindulva valósítják meg az
akadálymentes közlekedés lehetőségét egy-egy egységen belül. A tömegközlekedés terén a
MÁV eddig megtett lépései figyelemre méltóak. Terveik szerint öt éven keresztül 150 millió
Ft.-/év fejlesztéssel jelentős eredményeket lehet elérni. Ezzel a költséggel tervezve az
állomások kiszolgáló egységei is alkalmasakká válnának a fogyatékos emberek akadálymentes
utazási feltételeinekk a biztosítására. A fővárosban jelenleg kettő akadálymentes kisbusz
közlekedik. A két busz helyett tíz akadálymentes kisbusz elegendő lenne az eddig jelentkező
igények kiszolgálására. Az IKARUS Gyár rendelkezik megfelelő gyártási kapacitással. A ma
forgalomban lévő buszoknál tizenöt százalékkal drágábban tudna - megrendelés esetén -
akadálymentes közlekedési feltételeknek megfelelő - lifttel ellátott buszokat - gyártani.
Sorozatgyártás esetén a tizenöt százalékos ártöbblet is mérsékelhető lenne. A jövőben a tender
kiírásoknál figyelembe kell venni, hogy hazai gyártásból ilyen buszok beszerezhetőek.
A fogyatékos személye számára biztosított parkolóhelyek szerepe azért kiemelkedő
jelentőségű, mert amennyiben saját vagy más által biztosított gépjárművel közlekedik a
fogyatékos személy, a parkolók léte teszi hozzáférhetővé, elérhetővé a többi szolgáltatást. A
fogyatékos személy által használható parkoló helyigénye nagyobb az átlagosnál.
A fogyatékos személyek közlekedés terén a törvényjavaslatban megfogalmazott jogai
egyfelől több évtizedes \"adósság\" törlesztését jelentik: a magyarországi közlekedési rendszer
egyáltalán nem nevezhető fogyatékosbarátnak. Ugyanakkor azonban nyilvánvaló tény, hogy
amennyiben hosszabb-rövidebb időn belül eljut országunk az Európai Unió teljes jogú
tagságáig, akkortól fogva az Európai Unió közlekedési normái lesznek kötelezőek
Magyarországon is.
A támogató szolgálat és a segédeszköz a fogyatékos személy önállóságát teszi lehetővé.
Amennyiben a fogyatékos személy nem jut hozzá a számára szükséges eszközökhöz,
támogató szolgálathoz, úgy jogait nem tudja gyakorolni, jogfosztottá válik, sarkítottan
fogalmazva a napi élet válik lehetetlenné, elviselhetetlenné, emberi méltósága sérül.
A támogató szolgálat mindig személyes segítséget jelent (pl. jeltolmács szolgáltatás.
stb.).
Bizonyos szolgáltatások, amelyek kevesebb szakértelmet kívánnak szervezhetők
önkénteseket foglalkoztató szervezetek által (pl. bevásárlás, kulturális programok, sportolás).
III.	fejezet
A fogyatékos személyek esélyegyenlősítésének célterületei
A törvénytervezet az esélyegyenlősítés célterületeiként - különösképpen az
egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakóhley, illetőleg a kultúra és a sport területét -
fogalmazza meg. Az említett területek rendelkezései megfelelnek mind az ENSZ \"Általános
szabályok a fogyatékos emberek esélyegyenlősítése érdekében\", mind pedig az Európa Tanács
\"Átfogó politika a fogyatékos személyek rehabilitációjára \" című dokumentumaiban
megfogalmazottaknak.
Egészségügy
Az általános szabályozáson túl e területen szükség van a pozitív diszkriminációra,
többletjogok, de inkább többletfeltételek biztosítására, annak érdekében, hogy az állampolgári
jogokban megfogalmazott egészségügyi ellátás megillesse a fogyatékos személyt.
A törvénytervezet 16.§ (1) bekezdése olyan esetekre utal, amikor nem teljesen
nyilvánvaló, hogy fogyatékossága miatt a személyt más kezelésben, ellátásban kell részesíteni,
(pl.: epilepsziás értelmi fogyatékos gyerek fogászati ellátása).
A 16.§ (2) bekezdése azt hivatott szabályozni, hogy a fogyatékos személyt esetleg élete
végéig elkísérő betegség se jelentse, hogy őt betegként az indokoltnál hosszabb ideig
kórházban kezeljék. Kerülni kell a hospitalizációt, a betegségtudattal rögzülő önállótlanság
kialakulását.
Az egészségügyi dolgozók képzése során biztosítani kell a fogyatékos személy
egészségügyi ellátásával kapcsolatos ismereteket, ezért a törvénytervezet 16.§ (4) bekezdése
szakmai követelményt fogalmaz meg az egészségügyi dolgozók képzésével, képesítésével
kapcsolatban.
Oktatás, képzés
Az oktatás, képzés célja a fogyatékos személy jogainak kiteljesítése. Az oktatás, képzés
a rehabilitációs folyamat fontos meghatározó eleme. A törvénytervezet 18.§-a rögzíti, hogy ez
akkor valósítható meg sikeresen, ha nem elkülönülten folyik a fogyatékos személyek (gyermek,
vagy felnőtt) oktatása, képzése. Elsődleges cél az integrált oktatás lehetőségének biztosítása, a
pedagógiai fejlesztés feltételeinek biztosítása.
A sikeres rehabilitáció érdekében - különös tekintettel a korai, születéstől kezdődő
fejlesztésre - szükséges a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben megjelölt
szervezetek és a fogyatékosságügyi központok együttműködése. A pedagógia szolgálatok által
szervezett fejlesztések mellett szükséges a rehabilitációt segítő szolgáltatások megszervezése,
különös tekintettel a családban maradás feltételeit, körülményeit biztosító szolgáltatásokra.
Különösképpen szükség van olyan szolgáltatásokra, mely szolgáltatások célja a továbblépés, az
egyes oktatási formákból való kilépés, más képzési formákba való átlépés.
Foglalkoztatás
Az Alkotmány rögzíti a munkához való jogot, azonban a fogyatékos személyek
esetében ezt a jogot az integrált, nem elkülönített munkahelyen való munkavállalásra
vonatkozó joggal kell kiegészíteni. Továbbá szükséges rögzíteni, a munkáltató adaptációs
kötelezettségét is a fogyatékos személy szükségleteinek megfelelően. Ezzel biztosítható, hogy a
fogyatékos személy foglalkoztatása, munkaerő-piaci rehabilitációja valóban megtörténjen.
A foglalkoztatással kapcsolatos rendelkezések a speciális védett munkahely
szabályozásának újragondolását is rögzítik.
IV.	fejezet
A rehabilitáció
A fogyatékos személyek - állapotából adódó - egyik legfontosabb joga a
rehabilitációhoz fűződik. Ennek érdekében a törvénytervezet által megfogalmazott állami
kötelezettség, hogy az állam rehabilitációs szolgáltatásokat biztosítson számukra.
A legfontosabb feladatok a fogyatékosság tényének és mértékének megállapítása, a
fogyatékos személy meglévő, illetőleg fejleszthető képességeinek megfelelő, személyre szóló
rehabilitációs program megtervezése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások megszervezése. Ezt a
tevékenységet egy új, önálló jogi személyiséggel felruházott - a Kormány által létrehozandó
közalapítvány szerveként működő - területi fogyatékosságügyi központokat látják el.
A területi fogyatékosságügyi központ olyan feladatokat lát el, amelyek eddig a
magyarországi rendszerben egyáltalán nem voltak ellátva. így nemcsak megállapítja a
fogyatékosság mértékét, és kiadja a fogyatékosság igazolására szolgáló igazolványt, hanem a
fogyatékossági támogatásra szóló jogosultságot is megállapítja, hozzá telepített közigazgatási
feladat formájában.
Országosan és regionális szinten is ki kell alakítani a komplex rehabilitációt, olyan
hosszú távú intézményes struktúra létrehozatala útján, amely alkalmas a már működő
rendszerek összekapcsolására. Ezen új intézményrendszernek képesnek kell lennie a
fogyatékossá vált vagy fogyatékosán született személyek megmaradt képességeinek becslésére,
fejlesztésére, széles körű - állapotukat és lehetőségeiket érintő - tanácsadás nyújtására, és
fizikai, mentális fejlesztésére, illetve egyéb speciáis szakszolgáltatásokra.
A rendszernek képesnek kell lennie a szükséges szolgáltatásoknak és fejlesztő
programoknak - korai fejlesztés, a tankötelezett fogyatékos gyermek szükség szerinti
gyógypedagógiai, a szocializációt elősegítő támogatása, a fogyatékossággal összefüggő
családgondozás, önálló életvitelt segítő tréningek szervezése, az önálló életvitelre már alkalmas
személyeknek szükséges személyi szolgáltatások megtervezése, megszervezése, a már önállóan
élő személyek sorsának nyomonkövetése, illetve a régión belüli lokális, lakóközösségre
alapozott rehabilitációs modellnek mint szolgáltatásnak - a fogyatékos személyekhez történő
eljuttatására.
V.	fejezet
A törvény megalkotása révén megkezdődik a z ellátások újraszabályozása
Bár a fogyatékos személyeket érintő ellátórendszer teljes átalakításra szorul, ez a
rendszer összetettsége és költségigényessége folytán csak fokozatosan, több évre ütemezett
tervezés keretein belül vihető végbe.
Ennek első lépése a súlyos fogyatékossággal élő állampolgárok új ellátási formájának
bevezetése. A fogyatékossági támogatás annak az egyszerű elvnek a legitimálása, amely szerint
a fogyatékos személynek kizárólag fogyatékossága okán keletkező többletköltségei állami
intézkedések által kompenzálandók.
A törvényjavaslat a fogyatékossági támogatás havi összegét az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének 80%-ában határozza meg, melyet a súlyos fogyatékos
személy lakóhelye szerinti illetékes területi fogyatékosságiügyi intézet állapít meg.
VI.	fejezet
Az Országos Fogyatékosságügyi Tanács
A Tanács a Kormány fogyatékosságüggyel kapcsolatos feladatainak ellátását segíti.
Kialakításával a jelenlegi fogyatékosságügyi rendszer egyik régóta hiányzó, és az ENSZ által
különféle ajánlásokban évtizedek óta minden tagállam számára javasolt eleme teremtődik me.
Összetételénél fogva - nemcsak a leginkább érintett szaktárcák képviselőit foglalja
magába, hanem a fogyatékos személyek országos érdekképviseleti szervezeteinek és a
fogyatékosságügy terén működő non-profit szervezetek képviselőit , hanem az
önkormányzatok országos érdekképviseleteit is reprezentálja - alkalmas egy kiegyensúlyozott
és politikai stabilitással is bíró, szakmailag megfelelő módon megalapozott, országos szintű
tevékenység koordinálására.
A Tanács a kormányzati szintű, a fogyatékosságügyt érintő döntések végrehajtásának
folyamatában ellenőrző, elemző és értékelő tevékenységet végez. Véleményezi a fogyatékos
személyeket érintő jogszabályok tervezeteit, koordinálja a minisztériumok fogyatékosságügyet
érintő tevékenységét, rendszeresen tájékoztatja a Kormányt a fogyatékos személyek
élethelyzetének alakulásáról, és közreműködik az Országos Fogyatékosságügyi Program
kialakításában és végrehajtásában.
VII.	fejezet
Az Országos Fogyatékosságügyi Program
A Program elsődleges fankciója a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének
megteremtéséhez elengedhetetlen kormányzati intézkedések tervezett formában történő
megalapozása. így a törvényjavaslat szellemének megfelelően a jövőbeli középtávú
intézkedések szakmai hátterét szolgálja. Ezen belül különös fontossággal bír a
fogyatékossággal élő népesség társadalmi helyzetének alapos feltárása, a rehabilitáció
fejlesztéséhez kapcsolódó középtávú célok meghatározása, a fogyatékos személyek és
családjuk életminőségének javításához szükséges feltételrendszer kialakulásának előkészítése.
Az önálló életvitel
A hazai gyakorlatban elsikkad a legfontosabb a lehetőség szerint maximális mértékű
önálló életvitel elősegítése.
A helyes szemléletnek a törvény számos rendelkezésésében visszatérő megalapozása azt
eredményezné, hogy
-	a fogyatékos személyek lehetséges önálló életvitelhez segítésével egyre kisebb terhet
jelentenének a társadalomnak.
Valóságos arányok alakulnának ki a támogatandók között: aki olyan súlyos
fogyatékossággal bír, hogy semmiképpen sem képes önállóságra, ő bővebb, minden
szükségletére és igényére kiteijedő ellátásban részesülhetne, akitől viszont joggal elvárható a
nagyrészbeni önellátás, annak személyes gondjai nem terhelődjenek a szükséges mértéken túl a
közösségre.
Mind a fogyatékos személyek környezete (családja, szomszédsága, stb.) mind a civil
területen meglévő lehetőségek (anyagiak, szakmaiak, a non-profit szervezetek és az
önkéntesek) mozgósíthatókká válnának nem esetleges, hanem tervezett és kiegyensúlyozott
módon.
A nagy, bentlakásos ellátást biztosító fogyatékos-intézmények mellett alternatív
kiscsoportos lakóotthoni struktúra létrejötte felé mutat.
A jelenlegi intézményrendszer megtartása mellett rásegít az országban már megindult
lassú szerves fejlődésre, amelynek eredményeként hosszú távon felnyílnak és normalizálódnak
a totális intézmények is. Az ellátórendszer ezzel egy magasabb életminőséget lehetővé tevő és
hosszú távon költséghatékonyabb irányba mozdulhat el.
Az ellátó intézményekkel kapcsolatos alapelv a fogyatékos gyermek lehetőleg családban
tartásának, vagy ha erre nincsen lehetőség, befogadó családba kerülésének előnyben
részesítése. Szükséges a jelenlegi bentlakásos intézményrendszer mellett a kis létszámú,
családias lakóotthon-hálózat már megindult kiépülésének az integráció és a normalizáció elvei
alapján történő támogatása.
A támogató szolgálatok kialakításánál a jövőben egyes, súlyos fogyatékossággal élő
személyek esetében a legégetőbb problémák megoldására tekintettel kell lenni (pl. a speciális
jeltolmács igénybevétele nélkül teljesen kommunikáció-képtelen siketvakok esete.) Emellett
szükséges az önálló életvitelre képessé tehető személyek számára a legszükségesebb ilyen
irányú szolgáltatások nyújtása, amely országos szinten, hosszabb távon költségcsökkentő és a
rendszert modernizáló tényező (személyi segítő szolgálat súlyos mozgássérültek számára).
Budapest, 1998. január 26.
Dr. Szigeti György
bZAJbZ.	SZDSZ
Törvényjavaslat kezdeményezése
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyűlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Mellékelten - a Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján- benyújtjuk a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat társadalmi-gazdasági és szakmai körülményeit bemutató indokolását mellékelten csatoljuk.
A törvényjavaslat széleskörű szakmai egyeztetése megtörtént.
Budapest, 1998. január 26.
Béki Gabriella	Dr. Szigeti György
SZDSZ	SZDSZ"
