﻿"
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA



T/5382.


a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló
1990. évi LXIV. törvény, valamint  a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról




Előadó:
Kuncze Gábor
belügyminiszter


Budapest, 1998. január





1998. évi ....... törvény

a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló
1990. évi LXIV. törvény, valamint  a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról



1. §

A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 27. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

\"(1) Kislistás, illetve egyéni választókerületi képviselőjelölt az, akit az adott választókerület névjegyzékében  a kifüggesztés időpontjában  szereplő választópolgárok legalább 1 %-a jelöltnek ajánlott. A megyei választókerületben listát állíthat az a jelölő szervezet, amely a választókerületben lévő települések névjegyzékében  a kifüggesztés időpontjában  szereplő választópolgárok legalább 0,3 %-ának ajánlását összegyűjtötte.

(2) Polgármesterjelölt az, akit:

a)	a 10 000 vagy annál kevesebb lakosú település nyilvántartásában  a kifüggesztés időpontjában  szereplő választópolgárok legalább 3 %-a;

b)	a 100 000 vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak 2 %-a, de legalább 300 választópolgár;

c)	a 100 000-nél több lakosú település esetén a választópolgárok 1 %-a, de legalább 2 000 választópolgár;

d)	főpolgármester-jelölt az, akit a főváros választópolgárainak 0,5 %-a

jelöltnek ajánlott.\"


2. §

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 47. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

\"47. § (1) Az ajánlószelvényen jelöltet ajánlani a kitöltött ajánlószelvénynek a jelölt, illetőleg a jelölő szervezet képviselője részére történő átadásával lehet.


(2) 	A választópolgárokhoz eljuttatott ajánlószelvény tartalmazza a választás megnevezését. Az ajánló választópolgár az ajánlószelvényre rávezeti családi és utónevét, lakcímét, személyi azonosítóját, saját kezű aláírását, az ajánlott személy családi és utónevét, a jelölő szervezet nevét, illetőleg a független jelölés tényét.\"


3. §

A Ve. 94. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg megjelölése (1) bekezdésre változik:

\"(2) Nem érinti a listaállítás jogát az, ha az egyéni választókerületi jelölt kiesett.\"


4. §

Ez a törvény 1998. július 1-jén lép hatályba.


Indokolás

a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló
1990. évi LXIV. törvény, valamint  a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) megváltoztatta az önkormányzati választások ajánlási rendszerét, s az önkormányzati választásokon is az ajánlószelvényen történő ajánlást vezette be. Emiatt néhány jogszabályi változtatásra van szükség.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

1994-től az ajánlás ajánlóíven történt, egy választópolgár több jelöltet is ajánlhatott. Erre tekintettel az ajánlási küszöböt a törvényhozó 1994-ben jelentősen megemelte.

Most a Ve. visszatért az 1994 előtti ajánlási rendszerhez (egy választópolgár jelölési fajtánként csak egy jelöltet ajánlhat), sőt az ajánlóív helyett bevezette az ajánlószelvényen történő ajánlást, azonban ezzel egyidejűleg nem csökkentette az ajánlási küszöböt. Ennek következményeként jelentős mértékben megnehezült a megfelelő számú ajánlás összegyűjtése, ami már a választások sikeres lebonyolítását is veszélyeztetheti. (Például az 5 000  10 000 lakosú településeken a választópolgárok legalább 39 százalékának kellene jelöltet ajánlania ahhoz, hogy a minimális számú 13 jelölt indulhasson és a választást meg lehessen tartani!)

A fentiekre tekintettel feltétlenül indokolt az ajánlási küszöbszámok csökkentése.

A polgármesteri jelöltséghez szükséges ajánlások számának hatályos meghatározása nem tekinthető elég következetesnek, hiszen a nem sokkal a küszöbhatárok feletti lakosságszámú településeken a jelöléshez  indokolatlanul  kevesebb ajánlásra van szükség, mint a határ alatti lakosságszámú településeken. [pl. 10 000 lakosú településen a hatályos számok alapján (valamennyi lakost választópolgárnak tekintve) a választópolgárok 5 %-ának, 500 polgárnak az ajánlására van szükség, ezzel szemben 11 000 lakos esetén csak 3 %-nyi, 330 polgáréra. Ezért a javaslat nem engedi a küszöbhatár feletti településeknél a határ alatti maximum alá kerülést.

A 2. §-hoz

Ugyancsak az ajánlószelvények önkormányzati választásokon való alkalmazásának bevezetése teszi szükségessé az ajánlószelvény-nyomtatványok adattartalmának módosítását; attól függően ugyanis, hogy az egyes települések a választás szempontjából milyen kategóriába tartoznak, valamint hogy sor kerül-e kisebbségi önkormányzati választásra is, eltérő számú ajánlási lehetőséggel rendelkeznek a választópolgárok, így eltérő számú ajánlószelvényre van szükségük.

Amennyiben a településen nem tartanak kisebbségi önkormányzati választást, úgy 2, 3 vagy 4 ajánlási lehetőségük van a választópolgároknak (megyei jogú városban csak polgármestert és egyéni képviselőt, egyéb településeken polgármestert, egyéni vagy kislistás képviselőt és megyei közgyűlési tagot, a fővárosban pedig ezen túl főpolgármestert is ajánlhatnak).

Ha a településen kisebbségi önkormányzati választásra is sor kerül, akkor eggyel nő az ajánlási lehetőségek száma: 3, 4 vagy 5 ajánlószelvényre van szükség.

Tekintettel arra, hogy az értesítők és az ajánlószelvények választópolgárok számára történő kézbesítésekor (legkésőbb a szavazást megelőző 58. nap) még nem tudni, hogy a helyi választási bizottság kitűzi-e a helyi kisebbségi önkormányzati választást (erre legkésőbb a szavazást megelőző 45. napon kerülhet sor), az ajánlószelvények kiküldésekor úgy kell eljárni, hogy az ajánlószelvények hiánya ne akadályozhassa a kisebbségi jelöltek ajánlását, azaz a kisebbségi önkormányzati választásra szóló ajánlószelvényt mindenképp ki kell küldeni. Ennek megfelelően 3, 4 vagy 5 ajánlószelvényt kell kézbesíteni.

Az értesítők és az ajánlószelvények elkészítését végző TÁKISZ-okban, valamint a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalban rendelkezésre álló technikai eszközökkel nem lehet a hatályos szabályozásnak megfelelő módon elvégezni az ajánlószelvények megszemélyesítését (azaz a választópolgár nevének feltüntetését az ajánlószelvényen) és annak biztosítását, hogy ezek az ajánlószelvények az ugyanazon választópolgárhoz tartozó értesítővel kerüljenek egy borítékba, illetőleg olyan jelentős hibaszázalékra kellene számítani, amely a választási eljárásban nem viselhető el (sok esetben előfordulna, hogy a választópolgár más ajánlószelvényét vagy a személyi azonosítót is tartalmazó értesítőjét kapná kézhez).

Az előzetesen nem megszemélyesített ajánlószelvények alkalmazásával a fent jelzett probléma kezelhető. A többes ajánlások kiszűrését ez a módszer nem veszélyezteti, az ugyanolyan biztonsággal elvégezhető, mint a hatályos szabályozás szerint.

A 3. §-hoz

A hatályos jogi szabályozás nem mondja ki expressis verbis, hogy az egyéni választókerületi jelölt kiesése nem érinti a jelölő szervezet területi (és azon keresztül országos) lista állítására megszerzett jogát. A javaslat az országgyűlési képviselők választására vonatkozó különös rendelkezések közé illeszti be ezt a szabályt.



A 4. §-hoz


A július 1-jei hatálybalépés elegendő időt biztosít a végrehajtásra történő felkészülésre, ugyanakkor nem veszélyezteti a korábbi szabályok alapján kitűzött választások rendjét.