MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/163. számú
törvényjavaslat
1998. évi ......... törvény
az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
módosításáról
Előadó: Járai Zsigmond
pénzügyminiszter
Budapest, 1998. szeptember
1998. évi ......... törvény
az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
módosításáról
1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-a a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
"(8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások [1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 4. § 23. pont] ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapul vételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.
(9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt."
2. § Az Art. a következő 1/A. §-sal egészül ki:
"1/A. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg."
3. § Az Art. 3. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény hatálya kiterjed]
"a) az adóval, a járulékkal [97. § z) pont], az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),
b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),"
4. § Az Art. 11/A. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
"(9) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély adózók közötti ügyletek kivételével a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybevevőjének be kell jelentenie
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénz szolgáltatást,
b) egyéb esetben az ötmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénz szolgáltatást."
5. § Az Art. 13. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Visszterhes ingatlanátruházás esetén - a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítő és vevő magánszemélynek; az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélynek - a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon be kell jelentenie a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait és az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát).
(3) Ha a magyar állampolgárságú magánszemély nem rendelkezik adóazonosító jellel, az illetékhivatal a (2) bekezdésben meghatározott nyomtatványnak a földhivataltól az illetékhivatalhoz való továbbítását követő 15 napon belül, a természetes azonosító adatok közlésével megkeresi az állami adóhatóságot a magánszemély adóazonosító jelének megállapítása céljából. Az állami adóhatóság az illetékhivatal megkeresésére a 12. §-ban meghatározott módon állapítja meg a magánszemély adóazonosító jelét, és egyidejűleg megküldi azt a megkereső szervnek."
6. § Az Art. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adózónak az adókötelezettségét érintő olyan változást - a megváltozott természetes azonosító adatok, és a 14. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével -, amelyről a cégbíróság, illetve a gazdasági kamara külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni, annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt nyomtatványon közvetlenül az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie."
7. § Az Art. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a munkáltatóval, a kifizetővel, a földhivatallal, az illetékhivatallal, a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával, továbbá a biztosító intézettel, hitelintézettel, társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az előzőekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a magánszemély adóazonosító jelét nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adatszolgáltatásra kötelezett személy az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítását - az adóazonosító jel közléséig - megtagadja."
8. § (1) Az Art. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével -, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylése nem minősül adóbevallásnak. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére."
(2) Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az adózó az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást nyújt be, ha a bevallási időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A társasági adóbevallás helyett az adóévet követő év február 15-ig - bevallást helyettesítő nyomtatványon - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a biztosító egyesület, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből) származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el."
9. § Az Art. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"21. § Az adó, a költségvetési támogatás bevallásának rendjét - a 22-23. és a 96/A. §-okban foglalt kivételekkel - e törvény 1., 5., és 8. számú melléklete állapítja meg."
10. § Az Art. 23. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Az adóévben átalakuló adózó - ideértve az átalakulással létrejött adózót, az átvevőt és a fennmaradót is - az átalakulás napjától számított 30 napon belül társasági adóelőleg bevallást tesz."
11. § (1) Az Art. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az adózó a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában az állami adóhatóság járulékigazgatóságánál, más adóhatóságnál (vámhatóságnál) van-e esedékessé vált tartozása és az milyen összegű."
(2) Az Art. 32. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)-(9) bekezdések számozása (6)-(10) bekezdésre változik:
"(5) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű - az adózó által megjelölt - adó megfizetésére számolja el. A jogszerűen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minősül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának a támogatás esedékessége napját kell tekinteni."
12. § Az Art. 35. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
"(9) A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülő személynek és a külföldi szervezetnek, amely tartalmazza a kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha az osztalékadót a kifizető nem vonta le, adóvisszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki."
13. § Az Art. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság felhívására az adózó nyilatkozattételre kötelezhető az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának, vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé."
14. § (1) Az Art. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító számát."
(2) Az Art. 45. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
"(8) Az állami adóhatóság adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervei (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek) részére az adóval, járulékkal összefüggő adatról, tényről, körülményről, amely valamely ellátás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. A társadalombiztosítási igazgatási szerv az állami adóhatóság írásbeli megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az adóhiány megállapításához szükséges."
15. § Az Art. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról]
"c) a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot,"
16. § (1) Az Art 49. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[(2) A Hivatal területi szervei]
"d) járulékügyben a Hivatal megyei (fővárosi) járulékigazgatósága;”
(2) Az Art. 49. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megillető vám- és jövedéki követelések tekintetében a hitelezők képviselőjeként, illetőleg az ingó-, ingatlanvégrehajtási eljárásban - ideértve a kötelezett követeléseinek végrehajtását is - a végrehajtás foganatosítójaként az állami adóhatóság jár el. A végrehajtási eljárást a 87. § (6) bekezdése alapján folytatja le. Ha az érvényesített összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különböző tartozások arányában számolja el és utalja át a megkereső vámhatóságnak."
17. § Az Art 50. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(7) Az 1998. december 31. napján hatályos jogszabály alapján a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetőleg az Újságíró tagozat illetékességébe tartozó járulék ügyében 1999. január 1. napjától az eljárásra kizárólag a Hivatal Fővárosi Járulékigazgatósága jogosult. A fegyveres erők és rendvédelmi szervek, továbbá azok hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai, polgári alkalmazottai adóügyeiben - a helyi adók és az illetékügyek kivételével - az eljárásra kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes.”
18. § Az Art. 56. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Helyszíni ellenőrzést az adóhatóság megbízólevéllel ellátott alkalmazottja végezhet. A helyszíni ellenőrzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is. Az alkalmazott ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés megkezdésekor szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel köteles igazolni. Az ellenőrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van.
(4) Próbavásárlás, leltárellenőrzés, illetve az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata esetén a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően az ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja van jelen. Az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minősül az a személy is, aki az üzletben árusít."
19. § Az Art. 60. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető tény, adat, körülmény különösen a számla- (egyszerűsített számla-), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni."
20. § Az Art. 74. §-a (13) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek 100 ezer, más adózók 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatók, ha]
"b) hibás, valótlan vagy hiányos adatszolgáltatással,"
21. § Az Art. 74/B. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, illetőleg igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség 12 napra lezárható, vagy az adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlása ugyanezen időtartamra felfüggeszthető. Ismételt előfordulás esetén a lezárás, illetőleg a felfüggesztés időtartama 60 nap."
22. § Az Art. 78/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az állami adóhatóság a bevallásra előírt határidő lejártát követően azonnali ellenőrzést rendel el a 60. § (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben, valamint ha a bevallás alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének d) pontjában szabályozott becslés feltételei fennállnak."
23. § Az Art. 84. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben foglalt, az adózó terhére történő módosítás korlátozása nem érvényesül, ha]
"a) a bíróság a büntetőügyben hozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az adózó adókötelezettsége teljesítésével összefüggésben csalást, illetve adó-, társadalombiztosítási csalást követett el,"
24. § Az Art. a következő 88/A. §-sal egészül ki:
"88/A. § Ha az adóhatóság az adófizetésre kötelezett személyt megillető járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá és a munkáltató, kifizető, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság a rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt."
25. § Az Art. 96. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás - az önkormányzati adóhatósághoz és az illetékhivatalhoz teljesítendők kivételével - az adóhatóság vezetője által közzétett módon, mágneses adathordozón vagy elektronikus úton is teljesíthető. Az adóhatóság határozatával a kormány rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő adózót az adóbevallás és az adatszolgáltatás mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történő teljesítésére kötelezheti. A mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történő bevallás, adatszolgáltatás az adóhatóság által jóváhagyott - a határozattal kötelezett adózók esetében az adóhatóság által rendelkezésre bocsátott - számítógépes program felhasználásával teljesíthető."
26. § Az Art. 96/B. §-ának (13)-(14) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(13) A magánszemély járuléktartozása a 82. § (1) bekezdésében meghatározott bírság- és pótléktartozás kivételével nem mérsékelhető és nem engedhető el.
(14) A Tbj. 50. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott megfizetési és összesítő bevallási kötelezettség teljesítésére az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a vele közvetlen elszámolásban álló fegyveres erők, rendvédelmi szervek és polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a megyei (fővárosi) járulékigazgatóságok pedig a több megyére (fővárosra) kiterjedő telephely hálózattal rendelkező központi társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó gazdálkodó szervezetek részére legfeljebb a tárgyhót követő hó 20. napjáig terjedően halasztást engedélyezhetnek.”
27. § Az Art. 97. §-ának j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában]
"j) kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek,"
Záró rendelkezések
28. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Art. 1., 2. és 5. számú mellékletei az e törvény 1-3. számú mellékleteinek megfelelően módosulnak.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja, a 6. §-a (1) bekezdésének e) pontja, a 32. §-a (4) bekezdésének első mondatában a "... társadalombiztosítási szerv, ..." szövegrész, a (8) bekezdésében a "... vagy túlfizetést ..." szövegrész, a 45. §-a (4) bekezdésének k) pontja, a 96/B. §-ának (5), (6), (10) és (12) bekezdése, az 1. számú melléklet II/1/c) pontja, a 2. számú melléklet I. Általános rendelkezések 1. pontjából a "..., továbbá az 1. számú melléklet II. rész 4/a) pontjában ..." szövegrész, az I. Határidők 5. pontja, a 3. számú mellékletének G/1-2. és H) pontja, L) pontja második mondatából az "... ennek hiányában azonosítására alkalmas adatokat és ..." szövegrész, az Art. módosításáról szóló 1996. évi LXXXVI. törvény 39. §-ának (8) bekezdése, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 149-151. §-a.
(3) Az Art. 32. § (10) bekezdésében a "...(8) bekezdésben..." szövegrész "...(9) bekezdésben..." szövegrészre, az Art. 3. számú mellékletének C/2. pontjában a "... lakástulajdon, lakótelek ..." szövegrész "... ingatlan ..." szövegrészre változik.
(4) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1998. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(5) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét az 1998. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(6) Az e törvény 2. §-ával megállapított Art. 1/A. §-át az 1999. január 1. napját követő nem rendeltetésszerű joggyakorlás esetén, a 32. §-ban foglaltakat pedig az 1997. december 31. napját követően teljesítendő adókötelezettségekre kell alkalmazni.
(7) Az 1998. december 31. napján hatályos jogszabályok szerint a társadalombiztosítási igazgatási szerv feladatkörébe tartozó, a kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben az első fokú adóhatósági feladatokat 1999. január 1. napjától az állami adóhatóság járulékigazgatósága látja el. Az 1999. január 1. napjától hatályos 1998. évi ...... törvény alapján fizetendő egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos adó-kötelezettségeket az adózók az állami adóhatóság általános hatáskörű területi szervénél teljesítik.
(8) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletében szabályozza az adóbevallás, adatszolgáltatás elektronikus úton történő teljesítésének feltételrendszerét.
29. § (1) A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 7. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (4)-(5)-re változik:
"(2) Ha az adóhatóság az adóév október hó 31. napjáig az adózót a rendelkező nyilatkozatban foglalt kérelemmel kapcsolatban nem értesíti, hiánypótlásra nem hívja fel, a kérelmet teljesítettnek kell tekinteni.
(3) Ha a rendelkező nyilatkozatban foglalt kérelem a kedvezményezett érdekkörében meglévő körülmény miatt e törvény szerint érvénytelennek minősül, az adóhatóság a rendelkező nyilatkozatot tévő adózót az indok megjelölése nélkül, alakszerű határozat mellőzésével értesíti. Az értesítésre nyitva álló határidő 30 nap, melyet az adóév szeptember hó 30. napjától kell számítani."
(2) A Tv. 7. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A rendelkező nyilatkozattal kapcsolatos ügyben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel alkalmazni kell."
30. § A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 23. §-a a következő i) ponttal egészül ki:
[a TAJ számot a következő szervek az alábbiakban meghatározott célból kezelhetik]
"i) az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei (fővárosi) járulékigazgatósága a járulékkötelezettségek nyilvántartására, a Hivatal járulékügyekkel foglalkozó szervezeti egységei a járulékügyekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásokban."
31. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: vámtörvény) 128. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A kiszabott vámteherből az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott, illetve az országos parancsnokságtól a belföldi forgalom számára történő vámkezelést megelőzően átvett és belföldön felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő jövedéki adót és általános forgalmi adót nem kell megfizetni, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét, illetve az országos parancsnokságtól történt átvételét igazolja, és a jövedéki törvény szerint az adójegy megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor még nem járt le."
(2) A vámtörvény 148. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"148. § (1) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt jogosult a vámárun a 11. § alapján fennálló törvényes zálogjogból eredő igényei érvényesítésére az e törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történő kielégítésre nincs lehetőség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja.
(2) A vámhatóság a vámtartozást a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező vámfizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, bankszámlával nem rendelkező vámfizetésre kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással hajtja végre az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szabályainak alkalmazásával.
(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámhatóság a vámfizetésre kötelezett személy követelésének, továbbá ingó- és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: állami adóhatóság) illetékes szervét keresi meg.
(4) A vámtartozást a vámhatóság megkeresésére az állami adóhatóság nyilvántartásba veszi, és az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó szabályok szerint hajtja be."
32. § Az Art. módosításáról rendelkező 1997. évi CX. törvény 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(9) A külföldi székhelyű vállalkozó a társasági adóval összefüggő, az Art.-ben meghatározott kötelezettségeit 1999. december 31. napjáig az Art. 1997. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti, és a külföldi székhelyű vállalkozás az 1997. december 31. napjáig megszerzett adószámával az általános forgalmi adó alanyiságát 1999. december 31. napjáig megtarthatja, kivéve ha 1997. december 31. napját követően a külföldi székhelyű vállalkozó (vállalkozás) belföldön fióktelepet alapított."
1. számú melléklet az 1998. évi ...... törvényhez
1. Az Art. 1. számú mellékletének I/2-5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"2. A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról a megállapításra előírt időszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz.
3. A fogyasztási adóról termékcsoportonként, a fogyasztói árkiegészítésről szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves összesítő, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania.
4. Az adózónak az éves bevallást a II. rész 3. pontja szerinti határidőig kell az adóhatósághoz benyújtania.
5. Ha az évközi adóbevallás gyakoriságát törvény valamely elszámolási időszak adójának összegétől teszi függővé, és az adó összegét az adózó önellenőrzéssel megváltoztatja, ennek a bevallás alapján megállapított adóbevallási kötelezettségre nincsen hatása."
2. Az Art. 1. számú mellékletének II/1. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[1. Havi vagy évközi bevallásra kötelezettek]
"a) Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelőleg) kivételével -, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege
– a 10 millió forintot elérte
havonta,
– ha a 4 millió forintot elérte
negyedévenként
kell bevallást tennie."
3. Az Art. 1. számú mellékletének II/2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"2. A havi és évközi bevallás határidői
a) A havi adóbevallást
a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig,
az évközi bevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig
kell az adóhatósághoz benyújtani.
b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 39. §-ának (2) és 60. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettséget az adóév utolsó adóbevallási időszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, az adóévet követő év február 15-ig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja. Ha az adóalany az idegenforgalmi tevékenysége utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról rendelkező 1992. évi LXXIV. törvény 66. §-ának (1) bekezdése szerint előkalkuláció alapján teljesíti, azt az árrés megállapításához szükséges adat kézhezvételének időpontját követő első adóbevallás benyújtására előírt időpontig, de legfeljebb az adóévet követő év június 30-ig pótlékmentesen önellenőrizheti."
4. Az Art. 1. számú mellékletének II/3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"3. Éves adóbevallás
a) A havi, illetőleg évközi adóbevallás-tételre nem kötelezett adózónak – a b)–c) pontban foglalt kivétellel – adónként
az adóévet követő év február 15-ig,
b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett
az adóévet követő év március 20-ig,
c) a társasági adóról, az osztalékadóról
az adóévet követő év május 31-ig
kell bevallást tenni."
5. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"a) Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az általános forgalmi adóról havi vagy negyedéves adómegállapításra kötelezett adózó az adómegállapítási időszakot követő hó 20. napjáig, az éves adómegállapításra kötelezett adózó az adóévet követő év február 15-ig nyújtja be adóbevallását."
"d) A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira az 5. számú melléklet rendelkezései az irányadóak."
6. Az Art. 1. számú mellékletének II. pontja a következő 5. ponttal egészül ki:
"5. A költségvetési támogatás bevallása
a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítani.
b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérően a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell.
c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
bevallást tesz."
7. Az Art. 1. számú mellékletének II. pontja a következő 6. ponttal egészül ki:
"6. Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a fizetési kötelezettséget előíró törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni."
2. számú melléklet az 1998. évi ........ törvényhez
1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érő jövedelemadóját nem fizeti meg és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adóvisszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván."
2. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"2. Az általános forgalmi adó
a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
– ha havonta tesz adóbevallást
a tárgyhót követő hó 20. napjáig,
– ha negyedévente tesz adóbevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig
– ha évente tesz adóbevallást
az adóévet követő év február 15-ig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b) A havonként bevallásra kötelezett adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el és vallja be. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti vagy a havonként kétszeri elszámolás és bevallás, az évente bevallásra kötelezett adózó a negyedévenkénti vagy a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg."
3. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 3. C) pontjának g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"C) Az osztalékadó
g) A kifizető az osztalékadót
a levonást, juttatást követő hó 12. napjáig
fizeti meg."
4. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 4. B) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"B) A fogyasztási adó
Az adózó a fogyasztási adó előlegének és a megállapított nettó fogyasztási adónak a különbözetét havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti."
5. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
10. Sertésállomány mentesítési hozzájárulás
A sertésfeldolgozó üzem a sertésállomány mentesítési hozzájárulást
a feldolgozást, illetve az átvételt követő hó 20. napjáig
fizeti meg.
A támogatás a sertésállomány mentesítéséről szóló jogszabály szerint
a tárgyhót követő hó 20. napjától
vehető igénybe.
6. Az Art. 2. számú mellékletének IV. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"IV.
KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSOK
1. Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000 forintra kerekítve igényelheti.
2. Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik,
a) a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta
a tárgyhót követő hó 20. napjától
b) a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az előírt mellékletekkel ellátott
bevallás benyújtása időpontjától
igényelheti.
3. Az adózó a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatást havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjától
igényelheti.
4. Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási előleg
a) Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja, kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési támogatásra egyszeri támogatási előleg kiutalását engedélyezi.
b) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett előleg és a tárgyhónapra igényelhető tényleges támogatás különbözetét
a tárgyhót követő hó 20. napjától
lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni.
c) Egyszeri előleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel lehetősége a tárgynegyedév első hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt
a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig
kell visszafizetni.
5. Adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés
A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását követő hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adót visszaigényelheti, és nem kérte a 14. § (4) bekezdése szerinti visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve visszatérítésének határidejére a 27. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni."
3. számú melléklet az 1998. évi ........ törvényhez
1. Az Art. 5. számú mellékletének 2. és 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"2. A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett összegből az adót megállapítja, levonja és
a kifizetést követő hó 12-ig
fizeti meg.
4. A társasági adót és az osztalékadót a kifizető a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon
az adóévet követő év május 31-ig
vallja be."
Általános indokolás
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapvető funkciója, hogy mind szélesebb körben, egységes szemlélettel határozza meg az adók és az államháztartás más bevételi jogcímeinek beszedéséhez is szükséges szabályokat, rendezze az adóhatóságok és a fizetésre kötelezettek közötti kapcsolatot, biztosítsa azokat az adótechnikai előírásokat, melyek alapján az adóhatóságok egyre korszerűbb infrastruktúrát építhetnek ki az adórendszer működtetéséhez.
A szabályozás akkor felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ha egyidejűleg képes elősegíteni a törvényes adóztatás eredményességét, és az eljárások áttekinthetőségével az adminisztratív kötelezettségek szükséges minimumra szorításával nem teszi az elkerülhetetlennél terhesebbé a kötelezettségeit önként teljesítő adózók számára a közteherviselésben való részvételt.
Figyelemmel arra, hogy a kormányprogram jelentősebb változásokat az adórendszerben csak a 2000. évtől hatályba lépő adóreformmal tervez, az előterjesztés csak olyan módosításokra tesz javaslatot, amelyek beilleszthetők a középtávú elképzelésekbe, azaz összhangban állnak az adóbeszedés hatékonyságának növelése, illetőleg az adminisztrációs terhek és a szabályozás egyszerűsítésében megjelölt politikai célokkal.
A Javaslatban megfogalmazott szabályok a következő célok szerint csoportosíthatók.
- A társadalombiztosítási járulékok hatékonyabb és olcsóbb, a fizetésre kötelezettek számára pedig kevésbé terhes beszedése érdekében elkerülhetetlen az átfogó járulékigazgatási reform. Az előzetes szakértői vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy ez az állami adóhatóság már kiépített és viszonylag jól működő rendszerén belül gyorsabban hajtható végre, mintha a fejlesztéseket egy külön rendszer felállításával oldanánk meg. Az integráció, valamint a járulékreform előkészítése hosszabb időt feltételez, az integrált rendszer működése 2000. január 1-jénél előbb nem képzelhető el. A két apparátus együttműködését, fokozatos összeolvasztását az előkészítés során jelentősen megkönnyítheti, ha a formai különállás már 1999. január 1-jétől megszűnik. A járulékbeszedés feladatainak az állami adóhatósághoz telepítése az Art.-n kívül más törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok módosítását is igényli.
- Az adóztatás eredményességét és az igazgatási apparátus hatékonyságát a törvényi szabályozás az adóhatóság jogainak és kötelezettségeinek meghatározásával jelentősen befolyásolhatja, de az adókikerülő magatartások visszaszorítása, az adómorál javítása csak jelentős és folyamatos anyagi fejlesztések árán valósítható meg, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a korrekt és gyakori ellenőrzést, az adózók gazdasági viszonyairól beszerzett és célszerűen felhasznált információt pusztán a jogszabályok nem pótolhatják. A Javaslat szabályai a törvény alapelveinek kiegészítésével, az adóhatóság ellenőrzési eszköztárának és információs rendszerének hatékonyabbá tételével, az adóbecslés feltételeinek kiegészítésével kívánja javítani az adóhatóság működési feltételeit.
- Az adminisztrációs terhek csökkentéséhez a törvénymódosítás a bevallási kötelezettségek ritkításával, az adók és a költségvetési támogatások bevallásának egységesítésével és a túlhaladott, az adóztatás során érdemben nem hasznosított információs csatornák, adatszolgáltatási kötelezettségek megszüntetésével járulhat hozzá. Az adóhatóság pedig a technikai feltételek folyamatos alakításával egyre szélesebb körben terjesztheti el azokat a korszerű információs eszközöket, amelyek használatára a hatályos rendelkezések is lehetőséget adnak.
- A Javaslat a fentieken túl néhány olyan kisebb jelentőségű korrekciót is tartalmaz, amely a gyakorlatban felmerült jogalkalmazási nehézséget old meg, illetőleg pontosítja a törvény rendelkezéseit annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek a jogrendszer más ágaiban bekövetkezett változásokkal.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás jogharmonizációs programja 1998-ra felkészülési feladatokat ír elő az adóigazgatás számára. A feladatok előkészületi jellegüknél fogva jelenleg még nem igénylik az adózás rendjéről szóló törvény közösségi normákhoz történő igazítását.
Részletes indokolás
1. §-hoz
A fejlett országok joggyakorlata különösen a nyolcvanas évektől különböző eszközökkel törekszik az adókikerülés korlátozására, megnehezítésére, az adókijátszás lehetőségének visszaszorítására. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítva a Javaslat kiegészíti az Art. alapelveit, és így az adózás valamennyi területére kiterjedően írja elő, hogy a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérő szerződéseit az adókonzekvenciák szempontjából miként kell minősíteni.
A jogszabályok a tényleges forgalmi értékviszonyoktól eltérő árak alkalmazásával adóelőnyökre törekvő vállalkozások helyzetét igyekeznek megnehezíteni azáltal, hogy különböző eszközökkel korlátozzák az ilyen törekvéseket. Ilyen eszközöket már hazai törvényhozásunk is alkalmaz évek óta. Különösen a nem független felek esetében tartalmaznak egyes adótörvények az ún. belső elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása esetén speciális rendelkezéseket. A Javaslat az egyes adótörvények jogalkotási tapasztalatainak általánosítására törekszik azért, hogy ne csak egyes adók tekintetében tartalmazzon a transzferárak visszaszorítására rendelkezéseket az adótörvény.
Természetesen különböző szerződésekkel nem kizárólag kapcsolt vállalkozások élhetnek adófizetési kötelezettségük minimalizálása érdekében, ugyanakkor a jogbiztonság követelményére tekintettel általános érvénnyel nem kívánatos a szerződési szabadság korlátozása, azaz független vállalkozások szerződései esetében sem az adóhatóságok, sem más szervezetek nem kaphatnak általános felhatalmazást arra, hogy a piaci ártól eltérő szerződési feltételek esetén beavatkozhassanak.
Ugyancsak kibővül a hazai adózási alapelvek katalógusa azáltal, hogy általános érvénnyel mondja ki a Javaslat, hogy az illegális, továbbá - a Polgári Törvénykönyvben alkalmazott formulát átvéve - a jó erkölcsöt sértő cselekmények révén elért anyagi előny is adóztatható. Természetesen ezek az ügyletek rendszerint semmisek, ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható. Érvénytelenség esetére az Art. 1. § (7) bekezdése jelenleg is tartalmaz szabályt, ugyanakkor más országok törvényhozási tapasztalatait is figyelembe véve célszerű az egyéb esetekre is rögzíteni az adófizetés kötelezettségét. Az adózás rendjének alapelvei az adózás általános zsinórmércéjét képezik, amelyhez képest egyes adótörvények tartalmazhatnak speciális szabályokat. A személyi jövedelemadó a javasolt új alapelvhez képest eltérő, speciális szabályt tartalmaz, amely "erősebb" az általános szabályoknál. E rendelkezés szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták.
2. §-hoz
A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak azok a nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók, amelyek működésének egyetlen ésszerű magyarázata az elérhető adónyereség. Előfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott ügyletek az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét kínálták adóelőnyként. Ezeknek az akcióknak a kárvallottja a költségvetés volt, és az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forint. Az egyes adótörvények a kiskapukat saját szabályozási tárgykörükre szűkítve igyekeznek különböző alapelvek megállapításával bezárni.
Más országok kodifikációs gyakorlatát követve elvi éllel mondja ki ezért a Javaslat a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségét az adójogviszonyokban is. A rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségének gyökerei a polgári jogban találhatók, de ennek az elvnek a kiterjesztése az adójogra összhangban áll általános jogelveinkkel. Ez a kötelezettség közel áll az Art-ben eddig is szabályozott jóhiszemű joggyakorláshoz is [Art. 1. § (5) bek.] Ugyanakkor ez a kötelezettség a deklaráción túl regulatív jellegű is. A Javaslat az adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtől eltérő jogkövetkezményt fűz.
Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adókikerülést. Annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minősíti a Javaslat, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben nem az adójogi norma céljára hivatkozik az adóhatóság, hanem az adózó vagy adózók valódi célja alapján kap lehetőséget a beavatkozásra.
Az ilyen szerződések nem feltétlenül színlelt vagy leplezett ügyletek, hiszen valódi szerződési akarat is állhat ezek mögött, azonban az ügylet valódi célja az adómegkerülés. Természetesen nincsen helye a beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak. Így például a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérül, ha az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez az adótörvény adómentességet vagy adókedvezményt nyújt.
Az adókikerülési célú adóelőny igénybevétele esetén a jogosulatlan előny figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a becslés szabályainak alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság ilyen esetekre sem kap általános felhatalmazást az adóbecslés valamelyik formájának alkalmazására. Az adóhatóság működése, az adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóalap és adó megállapítására irányul. Amennyiben a körülményekből a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincsen szükség a becslés módszereinek alkalmazására (pl. adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek, amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén fizetendő adó alapjának, s így az adónak a megállapítására. A Javaslat ezekre az esetekre a becslés hatályos szabályainak alkalmazását rendeli.
3. §-hoz
Az adó- és a járulékbeszedés egy beszedő szervezetbe integrálásának első lépéseként az állami adóhatóság hatáskörét ki kell terjeszteni a járulékbeszedésre is. Ahhoz, hogy 1999. január 1-jétől ezek a szervezeti változások ne okozzanak zavart a fizetésre kötelezettek eligazodásában, a járulékokat eljárási szempontból adókká kell minősíteni, az adózás rendjéről szóló törvény tárgyi hatályának módosításával.
A jogalkotási gyakorlathoz igazodóan, az egyértelmű szabályozás érdekében ki kell terjeszteni a törvény hatályát mindazon költségvetési támogatásokra, amelyek törvényi felhatalmazás alapján, de alacsonyabb szintű jogforrásban jelennek meg. A hatályos szabályok alapján ugyanis vitatható a nem törvényben megállapított költségvetési támogatások eljárási szabályainak alkalmazhatósága. A Javaslat a valós helyzetnek megfelelően a kormányrendeletben és miniszteri rendeletben megállapított költségvetési támogatást is bevonja az Art. tárgyi hatálya alá.
4. §-hoz
Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a készpénzfizetés korlátozására az egyes adótörvényekbe épített rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság a jogalkotói hatalommal való visszaélésnek minősítette, hogy az adózás céljától idegen korlátozásokat olyan alanyi jogok elvesztésével szankcionálnak az adótörvények, amelyek egyébként az adózókat megilletnék. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem vitatta az államnak azt a jogát, hogy a feketegazdaság visszaszorítása, illetőleg az indokolatlan készpénzforgalom korlátozása miatt adminisztratív előírásokat tegyen.
Egyes európai közösségi normák is felhatalmazzák az országokat adókikerülést korlátozó szabályok megalkotására [pl. a Tanács 77/388 (EGK) irányelve, az ún. hatodik irányelv].
A készpénzforgalom jellegénél fogva azért veszélyezteti az adózási érdekeket, mert a különböző szerződések és elszámolások mögött meghúzódó valós teljesítmények és tényleges teljesítések nem követhetők nyomon és nem ellenőrizhetők. Az Art. a Javaslat szerint bejelentési kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha a vevő vagy a szolgáltatás igénybevevője a tervezetben meghatározott értékhatárt túllépve teljesít készpénzzel. A viszonylag ritkán előforduló, a készpénzfizetéshez képest szokatlanul nagy összegű ügyletek kapcsán előírt bejelentés teljesítése folyamatos, de az adatszolgáltatási kötelezettségnél enyhébb terhet ró az érintettekre. A vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyek ügyleteit természetesen ez a bejelentési kötelezettség nem érinti.
Ez az előírás jellegénél fogva bizonyos mértékig növeli az adminisztrációs terheket, de a készpénzzel történő teljesítés bejelentése abba a helyzetbe hozza az adóhatóságot, hogy ellenőrizni tudja az ügylet valós tartalmát és tényleges megtörténtét.
5. §-hoz
Ahhoz, hogy az adóhatóság a magánszemélyek ingatlanügyleteiről adandó adatszolgáltatást feldolgozhassa, és az adóbevallások adataival egybevethesse az szükséges, hogy az adatszolgáltatás az adóazonosító jel felhasználásával történjék. E nélkül az adatszolgáltatási rendszer nem képes megbízhatóan működni, és így komoly társadalmi és adóigazgatási költséggel történő működtetése is megkérdőjelezhető. A Javaslat szerint az ingatlanügyletekben részt vevő személyek adóazonosító jelét - ha azt a szerződő felek bejelenteni elmulasztják - a bejelentett természetes azonosítók alapján hivatalból kell előállítani és az adatszolgáltatáson szerepeltetni.
6. §-hoz
A hatályos szabályozás a Cégbíróságtól, illetőleg a gazdasági kamaráktól be nem szerezhető adatok változásbejelentési kötelezettségét csak az állami adóhatóság vonatkozásában rendezi. Az adatok megváltozása az önkormányzati adóhatóságoknál is jelentőséggel bírhat, ezért a változásbejelentési kötelezettséget a törvény ennél az adóhatóságnál is előírja.
7. §-hoz
A jogkövető magatartást a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély adózók esetében is az ellenőrzöttség tudata képes kialakítani. Ennek egyik kézenfekvő eszköze a nagyszámú, különböző forrásból jövedelmet szerző magánszemélyek ún. egyszerűsített ellenőrzése. Ahhoz, hogy az adóhatóság a különböző forrásokból származó adatszolgáltatásokat feldolgozhassa, és az adóbevallások adataival egybevethesse az szükséges, hogy a jelentős társadalmi ráfordítással kiosztott, és a magánszemélyek azonosítására előállított adóazonosító jelet a magánszemélyek az adózási viszonyaikban ténylegesen is használják. E nélkül az adatszolgáltatási rendszer nem képes megbízhatóan működni, és így komoly társadalmi és adóigazgatási költséggel történő működtetése is megkérdőjelezhető.
Az 1996. évi XX. törvény alapján 1997. január 1-jétől kötelezően alkalmazott adóazonosító jel hiányához az Art. módosítás az eddigieknél szigorúbb jogkövetkezményeket rendel. A kifizetőnek, munkáltatónak, illetőleg az adókedvezmény (adómentesség), költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójának megtiltja a kifizetés vagy az igazolás kiállítását, mindaddig, ameddig a magánszemély az adóazonosító jelét nem adja meg vagy nem igazolja. Ez a szabályozás összhangban van az Art.-nek az 1998. június 16-án hatályba lépett azon rendelkezésével, amely adószám hiányában megtiltja az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását. A törvény 12. §-a a magánszemélyt jövedelemszerzését megelőzően kötelezi természetes azonosító adatainak bejelentésére, mely alapján az adóhatóság adóazonosító jelet állapít meg részére, és a továbbiakban e jel segítségével tartja nyilván a magánszemélyt, akinek ezt követően nem jelenthet aránytalan nehézséget, hogy az adóazonosító jelet mindazokban az esetekben megadja, melyeket a törvény előír.
8- 9. §-okhoz
A jelenleg hatályos szabályozás következetlenségei alapján vitatható, hogy a költségvetési támogatás igénylése bevallás-e, avagy csak a jogkövetkezmények szempontjából tekinthető bevallásnak. A gyakorlatban ez utóbbi jogértelmezés érvényesült, amely elvezetett a külön nyomtatványon igényelt költségvetési támogatás adóbevalláson történő újbóli szerepeltetésének megköveteléséhez. E nyilvánvalóan felesleges kétszeres adminisztrációt teszi kiküszöbölhetővé a Javaslat azáltal is, hogy a szövegpontosítás kizárólag a költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylését tekinti olyannak, amely nem minősül adóbevallásnak.
A Javaslat megszünteti az új információkat már nem tartalmazó un. éves összesítő bevallás intézményét. A forgalmi adó bevallási rendszere 1999. január 1-től oly módon egyszerűsödik, hogy az anyagi jogi szabályozás a legkisebb forgalmú adózói kör részére bevezeti az éves adóbevallási kötelezettséget. E szabályozással összefüggésben értelmét veszti az a jelenleg hatályos előírás, miszerint az általános forgalmi adóról nem kell éves adóbevallást benyújtani. Az éves adóbevallási kötelezettség az éves adómegállapítási kötelezettséggel összefüggésben merül fel, azaz az évközi forgalmi adó bevallásra kötelezettek - mivel az éves összesítő bevallás intézménye megszűnt - továbbra sem adnak éves bevallást. Az éves összesítő bevallás megszűntével a meghatározott adózói körben a társasági adóbevallást pótló nyilatkozat határidejét konkrét időponthoz - az adóévet követő év február 15. - kell kötni.
A Javaslat taxatíve felsorolja, hogy az adó, költségvetési támogatás bevallásának rendjére a törvény mely előírásait kell alkalmazni.
10. §-hoz
A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló új törvényi rendelkezésekhez igazodva egyértelművé teszi, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaságok mindegyike - a megmaradó és a kiváló is - az új helyzethez igazodó állapotnak megfelelő társasági adóelőleg bevallást köteles tenni.
11. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adózó a költségvetési támogatás igénylésekor nyilatkozik a társadalombiztosítási szervnél esedékessé vált tartozásáról. A járulékok beszedése 1999. január 1-től az állami adóhatóság járulékigazgatóságai hatáskörébe tartozik, így e hatáskör módosulás szükségessé teszi az említett nyilatkozatra vonatkozó előírás pontosítását.
Azonos esedékességű adófizetési kötelezettség és támogatásjogosultság esetében lehetővé válik a támogatás adófizetési kötelezettségbe történő közvetlen beszámítása. A Javaslat egyértelműen meghatározza azt is, hogy ilyen esetekben mely időpontokat kell a teljesítés (megfizetés, kiutalás) időpontjaiként figyelembe venni.
12. §-hoz
A hatályos szabályozás nem tartalmaz előírást a tekintetben, hogy a kifizető milyen tartalmú igazolást köteles kiállítani az osztalékban részesülő személynek és a külföldi szervezetnek. A Javaslat kiegészíti a törvénynek a kifizető igazoláskiállítási kötelezettségét előíró rendelkezését, és meghatározza az igazolás tartalmát.
13. §-hoz
Az ellenőrzés eredményességének megalapozása érdekében a Javaslat javítja a vállalkozások anyag, áru, félkész termék beszerzéseinek felderítési esélyét a nyilatkozattételi kötelezettséget előíró szabály módosításával. Az adóhatóság nyilatkozattételi felhívására az adózó ezentúl nemcsak a felhívásban konkrétan megnevezett másik adózóra vonatkozó szerződéseiből, nyilvántartásaiból megismerhető információk kiadására kötelezhető, hanem a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók felhívásban megjelölt köréről. Az így beszerzett adatok alapján az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adózók könyveikben szerepeltetik-e azokat a beszerzéseket, amelyeket pl. a nagykereskedőktől, diszkont áruházaktól szerzett információk szerint ténylegesen teljesítettek.
14. §-hoz
A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy a magánszemélyekkel összefüggő adatszolgáltatást az adatszolgáltatásra kötelezett az un. természetes azonosítók segítségével teljesítse. Azonban a természetes azonosítókban vétett legkisebb hiba (pl. ékezet lehagyása) is felhasználhatatlanná teheti a magánszemélyre vonatkozó információt. A Javaslat szerint az adatszolgáltatás a jövőben kizárólag a magánszemély adóazonosító számának közlésével történhet.
A járulékbeszedés állami adóhatósághoz történő telepítése kapcsán a Javaslat rendezi az APEH-hoz átkerült járulékbeszedő szervezeti egységek és az ellátások finanszírozásával foglalkozó társadalombiztosítási szervek közötti kommunikáció jogi feltételeit is.
15. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter hivatalának kezdeményezése alapján módosul az Art. adótitokra vonatkozó szabályozása annyiban, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a jövőben nem csak a hatályos Art.-ben meghatározott bűncselekmények nyomozása kapcsán igényelhetnek adóadatokat, hanem a rájuk vonatkozó törvényben előírt feladataik ellátásához. A módosítás garanciális elemként az eseti megkeresések engedélyezését a szolgálatok főigazgatóinak hatáskörébe utalja.
16-17. §-okhoz
A Javaslat a járulékbeszedés állami adóhatósághoz történő telepítésével összefüggésben járulékigazgatóságként nevesíti a Hivatal járulékügyekben első fokon eljáró területi - megyei, fővárosi - szerveit.
Az Art. hatályos szabályai biztosítják annak lehetőségét, hogy a különböző beszedő szervezetek a csőd- és felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban kölcsönösen képviseljék egymást, és így a behajtásra rendelkezésre álló kapacitásaikat jobban kihasználják. A tapasztalatok szerint a lehetőség biztosítása még nem eredményezi a tényleges együttműködést, ezért a követelések hatékonyabb érvényesítése érdekében a Javaslat a VPOP-nál nyilvántartott adó- és vámtartozások ügyében a képviselet ellátását, illetőleg az ingó- és ingatlanvégrehajtási eljárás lefolytatását - ideértve a kötelezett követeléseinek végrehajtását is - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatáskörébe helyezi. A Javaslat meghatározza az előbbiek szerinti végrehajtásból befolyt összegeknek az APEH-nél és VPOP-nál nyilvántartott tartozásokra történő elszámolásának a szabályait is.
A Javaslat - új kizárólagos illetékességi szabály beiktatásával - rendezi a jelenleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetőleg az Újságíró Tagozat illetékességébe tartozó járulék ügyében az 1999. január 1-től eljárni jogosult hatóság (járulékigazgatóság) kérdését.
18. §-hoz
Az adózók sok esetben a székhelyükön, illetőleg a telephelyükön kívül is őriznek, illetve tárolnak adózással összefüggő eszközöket, iratokat. A jelenlegi szabályozás szerint nem egyértelmű, hogy a helyszíni ellenőrzésre jogosító megbízólevél ezeknek az eszközöknek, iratoknak az ellenőrzésére is jogosít-e. Ezt teszi egyértelművé a Javaslat, amikor kimondja, hogy ezek vizsgálata is a helyszíni ellenőrzés része.
A hatályos rendelkezések szerint az adóhatóság alkalmazottja az ellenőrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja jelen van. Ez nem minden esetben biztosítható és az adózó jogainak védelme érdekében nem is feltétlenül szükséges. A Javaslat ezért az ellenőrzés megkezdését két hatósági tanú jelenlétében is lehetővé teszi, fenntartva azt, hogy elsődlegesen az adózó (képviselője, meghatalmazottja) jelenlétét kell biztosítani.
Az általános megbízólevéllel rendelkező revizorok a vállalkozási tevékenységet folytató adózónál próbavásárlásra, leltárfelvételre és az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálatára jogosultak. A próbavásárlás és a leltárellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja van jelen, míg az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata csak az adózó, képviselője, meghatalmazottja, illetőleg a Javaslat szerint ezek hiányában két hatósági tanú jelenlétében kezdhető meg. Az ellentmondás kiküszöbölése érdekében a Javaslat az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálatát is lehetővé teszi az alkalmazott jelenlétében.
19. és 22. §-okhoz
Az adózási fegyelem javítása és az adóhatóság tevékenységének orientációja érdekében a Javaslat kiegészíti az adónak becsléssel történő megállapítását előíró rendelkezéseket. Az állami adóhatóság számára kötelezővé teszi azoknak a bevallásoknak az azonnali ellenőrzését és szükség esetén az adóalap becsléssel történő korrekcióját, amelyek valóságtartalmát a nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása év közben kétségessé tették. E rendelkezések lehetővé teszik, hogy a gyakori helyszíni ellenőrzések során beszerzett információk az adómegállapítás során a jelenleginél jobban hasznosuljanak.
20. §-hoz
A magánszemélyek ún. egyszerűsített ellenőrzéséhez elengedhetetlen, hogy az adóhatóság a különböző forrásokból származó adatszolgáltatásokat feldolgozhassa. A feldolgozhatóság csak úgy biztosítható, ha az adózók adózási viszonyaikban ténylegesen használják adóazonosító jelüket - a Javaslat több rendelkezése ennek elérését célozta meg [5.§, 7.§, 14. § (1) bek.] - és ezek alapján az adatszolgáltatások is teljes körűen az adóazonosító jel használatára épülnek.
Az új rendelkezések alapján az adatszolgáltatásra kötelezettek - ha tőlük elvárható gondossággal járnak el - várhatóan képesek lesznek a magánszemélyek adóazonosító jelének beszerzésére és használatára. Ezzel összefüggésben az adatszolgáltatási kötelezettség megsértésére vonatkozó mulasztási bírság törvényi tényállása kiegészül és a hibás adatszolgáltatás mellett a hiányos (pl. az adóazonosító jelet nem tartalmazó) adatszolgáltatást is bírságolni rendeli a jövőben.
21. §-hoz
Az élőmunkára rakódó közterhek (járulékok, adók) nagy csábítást jelentenek a vállalkozásoknak a bejelentés nélküli, ún. fekete foglalkoztatásra. Minthogy ez a magatartás - a tapasztalatok szerint - különösen egyes ágazatokban (pl. építőipar, vendéglátás) széles körben elterjedt, rendkívül nagy az államháztartás különböző alrendszereinek az e területen elszenvedett vesztesége. A fekete foglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés érdekében a Javaslat kiegészíti az Art.-nek az intézkedésekre vonatkozó szabályát, és felhatalmazza az adóhatóságot, hogy az ellenőrzései során feltárt vagy más ellenőrző apparátusok megkeresésében közölt jogsértőket átmenetileg e magatartásra tekintettel is korlátozza a vállalkozási tevékenység gyakorlásában a tevékenység helyszínének lezárásával, illetőleg a tevékenység gyakorlásának felfüggesztésével.
Legalább ilyen súlyú veszélyt jelent az adóbevételekre, hogy a vállalkozók egy része tisztázatlan eredetű árut tart az üzletében. Ha az adóhatóság leltárellenőrzés során ilyen természetű áru meglétét észleli, az előzőekben említettek szerint szintén jogosult lesz az „üzletbezárás” intézményének alkalmazására.
23. §-hoz
Az Art. az államigazgatási eljárás általános szabályaiban meghatározott, jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére alkalmazott garanciális előírásait az adózás nyelvére oly módon fordítja át, hogy az adózó terhére adóhatósági határozattal megállapított adót egy év elteltével nem engedi módosítani. Ez a korlátozás a jogbiztonságot szolgálja, és a jóhiszemű adózót védi. A törvény bizonyos, az adózó érdekkörében fennálló súlyos körülmények megléte esetén a korlátozás érvényesülését eltörli. Ilyen eset, ha az adózó adócsalást követ el, és ezt bíróság jogerősen megállapítja. Az adócsalás kifejezés a Btk. időközi módosítása miatt már nem fedi a törvényi tényállás pontos elnevezését, illetőleg a költségvetési támogatás és forgalmi adó visszaigénylés területén elkövetett legsúlyosabb jogsértések nem adócsalásnak, hanem csak csalásnak minősülnek, ezért a korlátozásból kizáró feltételt a tervezet pontosítja. Ezen kívül az állami adóhatóság hatáskörének a járulékbeszedésre történő kiterjesztése folytán a korlátozásból kizáró feltételt meghatározó szabály a Javaslat szerint kiegészül a társadalombiztosítási csalással.
24. §-hoz
A végrehajtás során az adóhatóság gyakran kerül kapcsolatba harmadik személyekkel, munkáltatóval, más kifizetővel, pénzintézettel, az adóst megillető követelés kötelezettjével, akiknek közreműködése az eljárásban elengedhetetlen. Ha e szervek a kötelezettségeiket megszegik, és ezzel a költségvetésnek kárt okoznak, csak polgári úton kötelezhetők a kár megtérítésére. Ezért a Javaslat az adóhatóság beszedő tevékenységének javítása érdekében felhatalmazza az adóhatóságot, hogy határozatával a le nem vont, át nem utalt összeg erejéig az adótartozás megfizetésére kötelezhesse a jogszabálysértő mulasztás elkövetőjét. A teljesítés elmaradása esetében az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai alapján jár el a határozat kikényszerítése érdekében.
25. §-hoz és 28. § (8) bekezdéséhez
A hatályos rendelkezések szerint az adóhatóság az adóbevallás és az adatszolgáltatás mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történő teljesítésére a kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózót kötelezheti határozatával.
A Javaslat - a normaszöveg pontosításával - lehetővé teszi, hogy az adóhatóság azokat a jelentős költségvetési kapcsolatokkal rendelkező adózókat is az adóbevallási, adatszolgáltatási kötelezettség mágneses adathordozón, illetve elektronikus úton történő teljesítésére kötelezze, akik (amelyek) egyébként nem tartoznak a kiemelt adózók igazgatóságához. Az előbbiek szerint kötelezhető adózók körét az erőteljesebb garanciális biztosíték érdekében - a Javaslat záró rendelkezései között található felhatalmazás alapján - a Kormány rendeletben szabályozza.
26. §-hoz
Az állami adóhatóság hatáskörének a járulékbeszedésre történő kiterjesztése szükségessé teszi az Art. járulékokra vonatkozó különös rendelkezéseinek módosítását. A Javaslat ennek megfelelően hatályon kívül helyezi a változás folytán okafogyottá vált rendelkezéseket, illetőleg a megmaradó szabályokat hozzáigazítja az új beszedési rendhez.
Az egyszerűsítés érdekében a Javaslat a Tbj. 50. § (2) bekezdésében meghatározott összesítő bevallási kötelezettség mellett az ehhez kapcsolódó megfizetési kötelezettség teljesítésére is lehetővé teszi a halasztás engedélyezését, mégpedig egységesen a tárgyhót követő hó 20. napjáig.
27. §-hoz
Az 1998. január 1-jétől hatályos kifizető fogalom több tekintetben is értelmezésre szorult, jóllehet a jogintézmény funkciója fogalom-meghatározás. Az ismertté vált félreértések ismétlődésének megakadályozása érdekében a Javaslat korrigálja a kifizető fogalom-meghatározását. Egyértelművé teszi, hogy csak belföldi illetőségű szervezettel kapcsolatban vethető fel a törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítésének a kérdése, és világossá teszi azt is, hogy közvetítő szervezeten keresztül történő osztalék juttatása esetén mely szervezet minősül kifizetőnek.
28. §-hoz
A Javaslat Záró rendelkezései a szokásoknak megfelelően rendezik a hatálybalépéssel összefüggésben a visszaható hatály tilalmát, hatályon kívül helyezik a feleslegessé váló rendelkezéseket és a módosítások által szükségessé tett mértékben pontosítják a törvényszöveget.
Az átmeneti szabályok között a Javaslat nevesíti az állami adóhatóság járulékigazgatóságainak feladatkörét. Ugyancsak az átmeneti szabályok között szól a Javaslat arról, hogy az 1999. január 1-jétől bevezetni tervezett, adónak minősülő egészségügyi hozzájárulás a többi járuléktól eltérően már eleve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal általános hatáskörű területi szerveinek hatáskörébe tartozik. E fizetési kötelezettséget tehát az adózók egyéb kötelezettségeik között a rájuk vonatkozó bevallási szabályok szerint vallják be, de havi gyakorisággal a levont, és a kifizetőket egyébként terhelő jövedelemadó mintájára fizetik meg.
29. §-hoz
A Javaslat az Alkotmánybíróságnak az 1996. évi CXXXVI. törvény alkotmányossági felülvizsgálata során kifejtett indokolásának megfelelően módosítja, illetőleg kiegészíti az ún. 1 %-os törvényt a hiányzó eljárási rendelkezésekkel. Ezek hiányában ugyanis az Alkotmánybíróság szerint ezekben az ügyekben is az Áe. szabályai szerint kell eljárni, és ez jelentősen növelné az adóhatóság adminisztratív terheit.
30. §-hoz
A Javaslat szerint 1999. január 1. napjától a társadalombiztosítási szerv feladatkörébe tartozó, a kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben az első fokú adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság járulékigazgatósága látja el. E feladatukat a járulékigazgatóságok csak a TAJ szám ismeretében tudják végrehajtani. Ezért a Javaslat kiegészíti a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvénynek a TAJ szám kezelésére jogosultakat meghatározó rendelkezését és jogosultként nevesíti az állami adóhatóság járulékigazgatóságait is.
31. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében a dohánygyártmányok adójegyét kiviteli eljárásban ki kell szállítani és külföldön kell felragasztani ahhoz, hogy az adójeggyel megfizetésre kerülő adók (jövedéki adó, áfa) a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során a megfizetendő vámteherből levonhatók legyenek. Az adójegy kiszállítása és külföldön történő felhelyezése a cigaretták esetében jellemzően nem jelent gondot, a szivaroknál (különösen a nagy értékű szivarok esetében) viszont igen, ugyanis külföldön gyakorlatilag nem oldható meg az adójegyek egyenkénti felhelyezése a szivarokra a gyártók vagy a kereskedők által. Ezért a szabályozás módosításával a Javaslat lehetővé teszi, hogy a belföldi forgalom számára való vámkezelés előtt belföldön is felhelyezhető legyen az adójegy, és a vámkezelésnél a belföldön felhelyezett adójegyek adótartalma is figyelembevételre kerülhessen.
A Javaslat 16. §-a rendelkezik arról, hogy a vámtartozás esetében az ingó- és ingatlanvégrehajtási eljárást a vámhatóság megkeresésére az állami adóhatóság folytatja le. Ezzel összefüggésben szükséges a vámtörvénynek és a jövedéki adóról szóló törvénynek a végrehajtási eljárással összefüggő módosítása. Ennek következtében a vámtartozások behajtási feladatainak egy része átkerül az állami adóhatósághoz, ugyanakkor a vámhatóságnál maradó végrehajtási ügyekben is az Art. szabályait kell alkalmazni.
32. §-hoz
A külföldi székhelyű vállalkozások belföldi fióktelepeivel kapcsolatosan 1998. január 1-jével hatályba lépett törvénymódosítások és az átmenetet rendező szabályozás 1999. december 31-ig engedik meg, hogy a külföldi vállalkozás belföldön, ha a tevékenységét e törvények hatálybalépését megelőzően megkezdte, még fióktelep alapítása nélkül is folytathassa. Az Art.-t módosító 1997. évi CX. törvény 16. §-ának (9) bekezdése azonban az alkalmazandó átmeneti szabályokat csak a társasági adó vonatkozásában állapítja meg. Jogbizonytalanságot okoz, hogy ezeknek a telephelyeknek miként alakul az áfa-alanyisága. Az egyértelmű jogértelmezés miatt szükséges az átemeneti szabályok kiegészítése és a kérdés rendezése a forgalmi adót illetően is.
Az 1. számú melléklethez
A Javaslat a vállalkozások adminisztrációs terheinek jelentős csökkentését irányozza elő, ezért a módosuló melléklet a bevallási kötelezettségek teljesítésének új rendjét határozza meg.
Az adózóknak a hatályos szabályozás szerint valamennyi adóról és igényelt támogatásról - függetlenül attól, hogy havi és évközi bevallás benyújtására is kötelezettek voltak - évente egy alkalommal összesítő bevallást is tenniük kellett. E bevallás adattartalma sem az adózó sem az adóhatóság számára nem hordozott új információt, gyakorlatilag már az adóhatóság birtokában lévő adatok mechanikus megismétlését jelentette.
A Javaslat szerint éves adóbevallási kötelezettsége csak azoknak az adózóknak lesz, akik (amelyek) havi vagy évközi bevallásra nem kötelezettek.
A Javaslat szerint a költségvetési támogatás igénylése is bevallásnak minősül, így az igényléseket sem kell ismételten az évközi vagy éves bevallásban feltüntetni, kimaradnak a felesleges összesítések sorából.
A költségvetési támogatásokat az adózó havonta, vagy a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. Tekintettel arra, hogy a támogatás igénylése nem kötelezettség, hanem jogosultság, a támogatásigénylés bevallása benyújtásának időpontjáról csak a gyakorított igénylésre jogosult adózók esetében szükséges rendelkezni.
A forgalmi adó bevallások gyakoriságának feltételeit 1999. január 1-jétől az anyagi jogi szabályozás határozza meg, az adózás rendjéről szóló törvény csak a bevallási időpontok meghatározására szorítkozik. A bevallási rendszer oly módon egyszerűsödik, hogy a legkisebb forgalmú adózói kör éves bevallásra lesz kötelezett. Ez az adózói kör jellemzően csak az adóvisszaigénylés miatt választja a forgalmi adózásban az adófizetésre kötelezett státuszt, és a hatályos előírások szerint is csak bizonyos bevételi értékhatár elérésétől jogosult az adót visszaigényelni. Minthogy az értékhatár elérése többnyire az adóév végére tehető, jelentős adminisztrációs könnyítést jelent az éves adóbevallási kötelezettség bevezetése a legkisebb értékhatárt elérő - jellemzően az egyéni vállalkozói körbe tartozó - adózók számára.
Megerősíti a Javaslat azt az eddig is értelemszerűen alkalmazott gyakorlatot, mely szerint ha az adózó önellenőrzést hajt végre és az önellenőrzés miatt a bevallási kötelezettsége gyakoriságának megállapításául szolgáló értékhatár megváltozna, abban az esetben is az eredeti bevallás alapján megállapított időszakonként kell bevallási kötelezettségét teljesítenie.
A 2. számú melléklethez
Mind az adóhatóság, mind az adózó részére egyszerűsítést jelent, hogy az adóhatóságnak ezentúl nyilvántartania sem kell a 100 forintot el nem érő jövedelemadó tartozást - visszatérítést.
A Javaslat az általános forgalmi adó éves bevallási kötelezettségének időpontját - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében - az egyéni vállalkozói adóbevallásokra előírt időpontra teszi, figyelembe véve azt, hogy jellemzően ezt az adózói kört érintheti ez a kötelezettség. Annak érdekében, hogy a hosszabb idejű bevallási időszakok a vállalkozásoknál likviditási problémákat ne okozzanak - indokolt esetben - a gyakorított elszámolás lehetősége is nyitva áll.
A befizetések és támogatásigénylések esedékességi időpontjainak egységesítése technikailag is egyszerűvé teszi az adózók számára, hogy az azonos esedékességű adófizetési kötelezettség és támogatásjogosultság esetében a támogatás az adófizetési kötelezettségbe közvetlenül beszámítható legyen.
A Javaslat szerint - jellemzően a levont jövedelemadó és jövedelemadó-előleg kivételével - a fizetési kötelezettséget általában a tárgyidőszakot követő hónap 20. napjáig kell teljesíteni, illetőleg a tárgyidőszakra vonatkozó költségvetési támogatás is ettől az időponttól igényelhető.
A 3. számú melléklethez
A tervezet a külföldi személytől levont adó megfizetésének határidejét egységesíti a személyi jövedelemadó előlegének befizetésére előírt határidővel, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a külföldiektől e melléklet szerint levont személyi jövedelemadót az általános bevallási szabályok szerint kell a kifizetőnek bevallania.