Magyar Köztársaság Kormánya
T/278. számú
Törvényjavaslat
az egészségügyi hozzájárulásról
Előadó:
Járai Zsigmond
pénzügyminiszter
Budapest, 1998. október hó
Az egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak ellátásai pénzügyi fedezetének biztosítása és az arányos közteherviselés elvének érvényesítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
(1) A külön törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához szükséges források kiegészítése érdekében az e törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
(2) Az egészségügyi hozzájárulás százalékosan és tételesen meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettség.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt (a továbbiakban: kifizető) terheli az általa, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, a 3. §-ban meghatározott jövedelem után. Ha a 3. §-ban meghatározott jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-) megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja. törvényben meghatározott:
a) az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett azon összeg, amelyet a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni;
b) a külön adózó jövedelmek közül:
ba) a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap,
bb) a társadalombiztosítási járulékalapot nem képező természetbeni juttatások
- ide nem értve az Szja. 71. §-a szerinti jogcímen szerzett jövedelmet
-,
továbbá az Szja. 69. §-ában meghatározott juttatások, ha a természetes
személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított,
bc ) a kamatkedvezményből származó jövedelem,
bd) az egyösszegű járadékmegváltások,
be) a
kisösszegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási
szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem
minősül
alkalmi munkavállalónak.
(1) A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás – a (2)-(4) bekezdés kivételével – az alapját képező jövedelem 11 százaléka.
(2) A Szja. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a cégautó adó 25 százaléka.
(3) A mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó előleg) 25 százaléka.
(4) A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti egyéni vállalkozónak.
(5) Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel, vagy költségtérítés címén történik és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles az (1) bekezdésben meghatározott százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére.
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:
a) táppénz,
baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési
támogatás,
b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,
c) a kifizető
által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás,
valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege,
d) a kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;
e) a felsőoktatási intézmény által – az iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő, nappali tagozatos hallgatójának az előírt képzési idő alatt végzett munkájáért – kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.
(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt – figyelemmel a (2) bekezdésben foglalt rendelkezésre – a természetes személlyel fennálló, a (3)-(4) bekezdésben meghatározott jogviszony alapján terheli. E kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn.
(2) A tételes egészségügyi hozzájárulás az Szja. szerinti egyéni vállalkozót akkor terheli, ha nem áll a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott jogviszonyban.
(3) A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetővel fennálló
a) munkaviszony, közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági, ügyészségi, szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya,
b) tagi jogviszony (kivéve az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik,
c) bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű, illetőleg felhasználási szerződésen alapuló, valamint a segítő családtagi jogviszony, ha a természetes személy e jogviszonyából származó, a 3. §-ban meghatározott jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincad részét,
d) választott tisztségviselői jogviszony (ideértve a helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselőt is), ha a választott tisztségviselő e tevékenységéből származó, a 3. §-ban meghatározott jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincad részét,
e) a munkanélküli járadék vagy a keresetpótló juttatás folyósítása,
f) a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósítása
alapján kell megfizetni.
(4) Tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni az után a középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló, hallgató után, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyt. Az egészségügyi hozzájárulást az Oktatási Minisztérium fizeti meg.
(5) A (3) bekezdés f) pontjában meghatározott ellátás után a tételes egészségügyi hozzájárulást a települési önkormányzat fizeti meg.
(6) Ha a (3) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott jogviszonyokban a jövedelem kifizetése nem havonként, hanem időszakonként vagy a tevékenység befejezését követően történik, a havi egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a jogviszony tartama alatt a jövedelem naptári napokra számított átlaga eléri a hivatkozott c)-d) pontokban meghatározott összeget.
7. §
(1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást
a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi gyermekágyi segély folyó-sításának,
b)
a keresőképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot
meghaladó fizetés nélküli szabadság,
c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülő az ellátás folyósítása alatt munkát végez,
d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,
e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,
f) a fogvatartás
időtartama alatt, továbbá
g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét sajátjogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejűleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén , vagy ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött.
(3) A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.
(1) Az a kifizető, amely e törvény szerint az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére köteles, a természetes személynek erről - kérelmére - igazolást ad. Az igazolás tartalmazza a kiállító és a természetes személy megnevezését, adóazonosító jelét, valamint a kiállító nyilatkozatát arról, hogy a hozzájárulást megfizeti. A természetes személlyel a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban álló más kifizető az igazolás alapján mentesül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól.
(2) A természetes személy köteles a vele a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban álló kifizetőt írásban értesíteni arról, ha az igazolást kiállító kifizetővel a hozzájárulás-fizetési kötelezettséget keletkeztető jogviszonya megszűnt. Az értesítés elmulasztása miatt meg nem fizetett tételes egészségügyi hozzájárulást a természetes személy köteles megfizetni.
(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt havi 3.600 forint (naptári naponként 120 forint).
(2) Ha a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.
(1) Az egészségügyi hozzájárulás bevallására, megfizetésére, nyilvántartására, ellenőrzésére, a kötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapítására, a tartozás beszedésére, behajtására, illetőleg az ezekkel összefüggő hatósági ügyben – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az Art. alkalmazásában az egészségügyi hozzájárulás adónak minősül.
(3) Az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos adóhatósági feladatokat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal általános hatáskörű területi szervei látják el.
(1) A tételes egészségügyi hozzájárulást a fizetésére kötelezett havonta állapítja meg és a tárgyhót követő hónap 12. napjáig fizeti meg.
(2) A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a kifizető havonta állapítja meg és a jövedelem juttatását követő hónap 12. napjáig fizeti meg.
(3) A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerződéses állományú tagjai után járó egészségügyi hozzájárulás elszámolását és fizetését a járulékfizetésre kötött megállapodás tartalmazza.
(4) A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély – az (5) bekezdés szerinti egyéni vállalkozó kivételével – a hozzájárulást negyedévente állapítja meg és a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg.
(5) Az egyéni vállalkozó a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a 35 százalékos adóterhet viselő vállalkozói osztalékalap után évente, az osztalékalap megállapítása évének február 15. napjáig állapítja meg és fizeti meg.
(6) A magánszemély egészségügyi hozzájárulásának megállapításánál, illetőleg megfizetésénél az Art. kerekítési szabályai nem alkalmazhatóak.
(7) Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a hozzájárulásról a személyi jövedelemadó bevallása részeként, megállapítási időszakonkénti részletezésben tesz bevallást. Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett más személy az egészségügyi hozzájárulást a rá vonatkozó szabályok szerint fizeti meg és vallja be.
(8) A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában résztvevő szervek esetében a kifizetőnek a megállapított egészségügyi hozzájárulás befizetését, bevallását az államháztartásról szóló törvényben és végrehajtási rendeletében meghatározottak szerint kell teljesítenie.
(1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba; egyidejűleg az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 1-3., 5-8. §-a és 14. §-ának (2)-(4) bekezdése, továbbá az azt módosító, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 44-47. §-a és 60. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy az 1998. december 31. napján hatályos rendelkezések szerinti fizetési kötelezettséget az 1996. évi LXXXVIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.
(2) A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást - figyelemmel a (6) bekezdésben foglaltakra is - az 1999. január 1-jétől juttatott (megszerzett) jövedelmek után kell megfizetni.
(3) Az egészségügyi hozzájárulás az Egészségbiztosítási Alapot (a továbbiakban: E. Alap) illeti meg. Felhasználásának részletes szabályait külön törvény állapítja meg. A befizetett egészségügyi hozzájárulást az E. Alap javára az adóhatóság folyamatosan utalja át.
(4) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott munkaadók - foglalkoztatáspolitikai érdekből - támogatásban részesülhetnek a Munkaerőpiaci Alapból az általuk foglalkoztatott munkavállalók után fizetendő tételes mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez. Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a szociális és családügyi miniszterrel együttműködve rendeletben állapítsa meg a támogatás feltételeit és részletes szabályait.
(5) Ahol jogszabály egészségügyi hozzájárulást említ, azon az e törvény szerinti egészségügyi hozzájárulást is érteni kell.
(6) A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a 3. § (1) bekezdésének ba) alpontja szerinti jövedelmek után első ízben az 1999. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalapra, illetőleg az 1999. január 1-jétől kezdődő beszámolási időszakra elkészített eredménykimutatás, eredménylevezetés alapján kifizetett osztalékra kell megfizetni.
A törvényjavaslat általános indokolása
A törvényjavaslat - a jövő évre tervezett jelentős munkáltatói, társadalom-biztosítási járulékcsökkentéssel összefüggésben - javaslatot tesz az egészségügyi hozzájárulás konstrukciójának átalakítására.
A változtatás célja egyrészt a szolidaritási elv alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ellátása fedezetének biztosítása érdekében fizetési kötelezettség meghatározása azon jövedelmi körökre, amelyek nem viselnek társadalombiz-tosítási járulékfizetési terhet. A mai szabályozás alapján a személyi jövedelemadó köteles és a társadalombiztosítási járulékköteles jövedelmek között 300 milliárd forint eltérés van.
A törvényjavaslat ebből a 300 milliárd forintból csaknem 180 milliárd forint jövedelemalapot vesz számításba, melynek alapján a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás várható bevétele 1999. évben mintegy 20 milliárd forint (1 % társadalombiztosítási járulékcsökkentésnek megfelelő).
A törvényjavaslat javaslatot tesz az egészségügyi természetbeni szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultakkal (nyugdíjasok, sorkatonák, tanulók, szociális ellátásban részesülők) kapcsolatos kiadások pénzügyi fedezetének biztosítása érdekében a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel nem terhelt jövedelmek után fizetendő új fizetési kötelezettség, a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás bevezetésére.
Így az egészségügyi hozzájárulás eddigi tételes rendszerét a törvényjavaslat szerint felváltja a két elemű, részben jövedelemarányos, részben tételes összegű egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége.
Az új rendszerű egészségügyi hozzájárulás jövedelemarányos része - az arányosabb közteherviselések elvének érvényesítése érdekében - hozzájárulás fizetési kötelezettséggel terheli azon jövedelmek egy részét, amelyek nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot.
A javaslat szerint nemcsak az önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelmek után, hanem az egyéb jövedelmek (pl. adóköteles alapítványi kifizetések, vásárolt követelésből származó jövedelem, kifizető által fizetett külföldi napidíj), valamint egyes külön adózó jövedelmek után is hozzájárulást kell fizetni. Az utóbbiak közül jelentős változást jelent a cégautó használatából származó jövedelem, a 35 százalékos kulccsal adózó osztalék és vállalkozói osztalékalap utáni fizetési kötelezettség előírása.
Az alapot és a fizetésre kötelezettek körét egyaránt érintő változás, hogy a magánszemélynek meg kell a százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetnie, ha nem kifizetőtől származó - egyébként a hozzájárulás alapját képező - jövedelemhez jut (pl. más magánszemélyek közötti megbízási szerződésekből, külföldi megbízótól kapott, adóköteles jövedelem). Azokban az esetekben, amikor a kifizető bármely ok miatt nem állapít meg adót, vagy adóelőleget, akkor is a magánszemélynek kell megfizetnie a hozzájárulást.
A tervezet szerint hozzájárulást kell fizetnie az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőnek, valamint a tételes átalányadózást alkalmazó vállalkozónak és fizető-vendéglátó tevékenységet folytatónak is.
Alapbővülést eredményez az új szabály, mely szerint, ha a magánszemély év közben több költségről nyilatkozik, mint amennyi kiadást év végén igazolni tud, akkor - a külön adó mellett - hozzájárulást is fizetnie kell.
Jelentős egyszerűsítést jelent, hogy a tervezet szerint a hozzájárulást az adókötelezettségekhez igazodóan kell megállapítani, bevallani és megfizetni (így például az egyéni vállalkozóknak és a mezőgazdasági őstermelőknek nem havonta, hanem negyedévente).
A javaslat mellékletét képezi a tervezett változtatások hatásait bemutató tájékoztató.
Részletes indokolás
1.§
A rendelkezés deklarálja, hogy az egészségügyi szolgáltatások ellátásához szükséges források biztosítása érdekében százalékosan és tételesen meghatározott egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az egészségügyi hozzájárulás adó jellegű fizetési kötelezettség.
2. §
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt (jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport, a társasház, a társas üdülő), valamint a munkáltatót (a belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó) terheli az általa, a belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, a 3. §-ban meghatározott jövedelmek után. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni az Szja. szerint a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Állandónak minősül az a lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fenti jövedelmeket csak akkor terheli, ha azok után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni.
Ha a jövedelem nem az előzőekben felsorolt kifizetőtől, munkáltatótól származik (külföldi megbízásból szerzett jövedelem), vagy a kifizetőt nem terheli jövedelemadó, adóelőleg levonási kötelezettség (ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, vagy mezőgazdasági őstermelő, akkor az e tevékenységekre kifizetett összeg után a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia), az egészségügyi hozzájárulást a magánszemély köteles megállapítani, bevallani és megfizetni.
3. §
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az adóévben juttatott, megszerzett, az Szja-ban meghatározott önálló, illetőleg nem önálló jövedelem után, ha az nem kifizetőtől származik, az önálló, illetőleg a nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén magánszemélynek juttatott összegből származó jövedelem, továbbá az egyéb jövedelem után, feltéve mindhárom esetben, ha a jövedelmet nem kell figyelembe venni a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti járulékalap kiszámításánál. Meg kell fizetni továbbá az egészségügyi hozzájárulást a b) pont alatt felsorolt, külön adózó jövedelmek után is.
4. §
A százalékos egészségügyi hozzájárulás mértéke a 3. §-ban felsorolt jövedelmek 11%-a. Kivételt képeznek a 4. § (2)-(4) bekezdésében meghatározott jövedelmek, mint pl. az Szja. 70. §-ában meghatározott természetbeni juttatás (cégautó magáncélú használata), amely esetben a hozzájárulás-fizetési kötelezettség az Szja-ban meghatározott cégautó-adó 25 százaléka.
A 4. § (5) bekezdése szankció jellegű szabály (egyben a személyi jövedelemadó-előleg védelmét is szolgálja), arra ösztönzi a magánszemélyt, hogy nyilatkozatait a valós költségelszámolásnak megfelelően felelősséggel tegye meg. Ellenkező esetben az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett és az adóelszámolásban elszámolt igazolt költség különbözete után a fizetési kötelezettség a magánszemélyt terheli.
5. §
A rendelkezés felsorolja azokat a jövedelmeket, amelyek után nem kell a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást megfizetni.
6. §
A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek, munkáltatónak kell megfizetnie az általa létesített munkaviszony, közszolgálati (közalkalmazotti, köztisztviselői, a bírósági, ügyészi, illetőleg a hivatásos állományú szolgálati) jogviszony, a tagi jogviszony alapján végzett, a kifizető létesítő okiratában meghatározott kötelező személyes közreműködés alapján, továbbá az egyéb feltételek fennállása esetén a választott tisztségviselői jogviszony (helyi-, kisebbségi önkormányzati képviselő, társadalmi megbízatású polgármester), valamint a bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű (egyéni vállalkozónak nem minősülő), segítő családtagi, a felhasználási szerződésen alapuló jogviszony alapján. A hozzájárulás-fizetési kötelezettség, a munkanélküli járadék, ill. a keresetpótló juttatás után az ellátást folyósító szervet, illetőleg a települési önkormányzatot terheli a munkanélküliek jövedelempótló támogatása után. Az egyéni vállalkozó saját személye után is köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni, feltéve, hogy munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya, stb. alapján ennek megfizetésére a munkáltatója, foglalkoztatója nem köteles.
Összefoglalva tehát a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége azokat a kifizetőket, munkáltatókat terheli, amelyek munkavégzésre, közreműködésre vagy valamely munkával elérhető eredmény létrehozására irányuló szerződés alapján természetes személyeket foglalkoztatnak. A gazdasági társaság a tagjai munkáltatójának számít, tehát utánuk fennáll a fizetési kötelezettsége, csakúgy, mint a betéti társaság kültagja után, feltéve, hogy a társaság tevékenységében személyesen közreműködik. A javaslat 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglaltak alatt érteni kell az alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházi közösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, gazdálkodó szervezet ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit - választott tisztségviselőjének, az MRP szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselőjének jogviszonyát is feltéve, hogy a tevékenységéből származó jövedelme eléri a c) pontban meghatározott jövedelmet.
A tételes egészségügyi hozzájárulást a saját jogú nyugellátásban részesülő természetes személy 6. § (3) bekezdése szerinti jogviszonya után is meg kell fizetnie a kifizetőnek.
7. §
A javaslat meghatározza azokat az időtartamokat, amelyek alatt a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége nem áll fenn. Ezek szerint nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást arra az időtartamra, amely alatt a természetes személy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül, továbbá a fogvatartás, a sorkatonai szolgálat, a 3 évesnél fiatalabb, a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos 10 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt igénybevett, valamint a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartama alatt.
A főszabály alól a javaslat kivételt is megállapít. Ugyanis, ha a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt az ellátásban részesülő munkát végez, a kifizetőt terheli a hozzájárulási fizetési kötelezettség.
Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást az egyéni vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugellátásban részesülőként, vagy özvegyi nyugdíjban részesülőként folytatónak, ha a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Saját jogú nyugellátásnak minősül az öregségi nyugdíj (ideértve a korengedményes, a hivatásos szolgálati, az elő- és a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól nyugdíjban, rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt), a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj.
A tételes egészségügyi hozzájárulást csak egy jogviszony alapján kell megfizetni. Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, amikor ugyanaz a személy egyidejűleg létesített több, jogviszonyt akár ugyanazon, akár más kifizetővel, munkáltatóval. Ennek következtében a 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést a 6. § (1)-(4) bekezdésben foglaltakra figyelemmel kell alkalmazni, vagyis pl. ha a munkavállaló több munkaviszonya közül az egyik eléri a 36 órát, vagy a munkabére a minimálbért, akkor ezután a jogviszony után kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni.
8. §
A tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésére köteles kifizető, munkáltató e kötelezettségéről a természetes személy kérésére köteles igazolást adni. A természetes személynek - ha az előzőek szerinti kifizetővel, munkáltatóval fennálló jogviszonya megszűnik - érdekében áll e tényről a másik foglalkoztatóját értesíteni, ugyanis az értesítés elmulasztása miatt meg nem fizetett tételes egészségügyi hozzájárulást ő köteles megfizetni.
9. §
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege havi 3600 forint, azaz napi 120 forint. Ha a fizetési kötelezettséget megalapozó jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartamára, akkor a hozzájárulás összegét naptári napokra kell megállapítani.
10-11. §
Az eljárási rendelkezések szerint az egészségügyi hozzájárulás bevallására, megfizetésére, nyilvántartására vonatkozó rendelkezésekre a 11. §-ban meghatározott eltérésekkel, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni. E törvény alkalmazásában az egészségügyi hozzájárulás adónak minősül. Az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos adóhatósági feladatokat az APEH általános hatáskörű területi szervei látják el. Ezek felsorolását az Art. 49. §-ának (1)-(2) bekezdése tartalmazza.
A javaslat szerint a hozzájárulást az adókötelezettségekhez igazodóan kell megállapítani, bevallani és megfizetni (pl. a mezőgazdasági őstermelőnek nem havonta, hanem negyedévente).
12. §
A záró rendelkezések szabályozzák a törvény hatálybalépésének időpontját, azt, hogy a hozzájárulási kötelezettséget mely időponttól kifizetett jövedelmekre kell alkalmazni, továbbá felhatalmazást ad a gazdasági miniszternek, hogy a szociális és családügyi miniszterrel együttműködve rendeletben állapítsa meg a Munkaerőpiaci Alapból adható támogatás feltételeit és részletes szabályait.
Együtt kezelendő a T/278. sz.
törvényjavaslattal
Tájékoztató a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséggel érintett jövedelmekről
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséggel érintett jövedelmek
A javaslatban szereplő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség azon jövedelmek egy részére vonatkozik, amelyekre nem terjed ki a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség. Közismert az Alkotmánybíróság azon állásfoglalása, miszerint a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség csak azon jövedelmek vonatkozásában tekinthető alkotmányosnak, amelyek megszerzése munkavégzési kötelezettséggel függ össze és a kifizetés biztosítási jogviszony alapján történik.
A fentiekből adódóan az elmúlt években történt járulékalap szélesítésen túlmenően a társadalombiztosítási járulékfizetési rendszerben a mozgástér rendkívül korlátozott az arányosabb közteherviselés megvalósítására.
E helyzet figyelembe vételével került sor azon javaslat kialakítására, mely szerint a társadalombiztosítási járulékalapot nem képező jövedelmek egy részét a javaslat szerinti százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli.
Az új, részben százalékos mértékű, részben tételes egészségügyi hozzájárulásból származó bevétel teljes egészében azok egészségügyi szolgáltatásának pénzügyi fedezetét biztosítja, akik arra szolidaritási alapon jogosultak. Ennek nagyságrendje 1999. évben csaknem 172 milliárd Ft (részletesen lásd 2. sz. melléklet).
Az. 1. sz. melléklet szerinti táblázat első oszlopa az új fizetési kötelezettség alapját képező jövedelmek 1999. évben várható nagyságát, mértékét, a második oszlop az ennek alapján tervezhető százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásból származó bevételeket tartalmazza.
Az egyes jogcímek a következő jövedelmekre vonatkoznak:
· az önálló és a nem önálló tevékenységgel kapcsolatban kapott költségtérítésből származó jövedelem után a kifizetőt 11%-os egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. Így pl. a kifizető által költségtérítésként juttatott utazási, szállásdíj, rezsi költség, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. sz. melléklete szerinti, költségként elismerhető részén felüli juttatás jövedelemnek minősül, mely után a kifizetőnek egészségügyi hozzájárulást kell fizetni-e.
· a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak (nyugdíjas egyéni vállalkozó) vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után, a mezőgazdasági őstermelőnek a tevékenységéből származó jövedelem Szja. szerint adóköteles része után, szintén 11%-os egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie,
· ugyancsak fennáll 1999-től a kifizető fizetési kötelezettsége a szellemi tevékenységből, találmány hasznosításából származó jövedelmek esetében.
A Szja.-ban alkalmazott megoldást vett át a javaslat azzal, hogy fizetési kötelezettséget ír elő a magánszemély nyilatkozatában elszámolt költség és az adóbevallásban elszámolt költség közötti különbözet után. A szabályozás azért jelentős, mert ha a magánszemély az év közben a ténylegesnél magasabb összegű költségről nyilatkozik, mint amit év végén számlával tud igazolni, akkor a nyilatkozat szerinti - a ténylegesnél magasabb költségek figyelembe vételével - nem keletkezik fizetési kötelezettsége. A szabályozás tehát az év végi korrekció keretében kötelezi a nyilatkozót a számlával igazolt költség és az ily módon nem igazolt költségek közötti különbözet elszámolására, valamint az elszámolás alapján a 11%-os hozzájárulás megfizetésére.
A társadalombiztosítási járulékfizetésre vonatkozó szabályok a külföldi kiküldetésre tekintettel juttatott jövedelmek körében csak a foglalkoztatóktól kapott ilyen jövedelmek után írtak elő társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget. Gyakori azonban az az eset, hogy a külföldi kiküldetésre nem biztosítási jogviszony keretében kerül sor és így járulékfizetési kötelezettség sem áll fenn. Ezekben az esetekben 1999-től egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az ilyen jogcímen jövedelmet juttató kifizetőnek.
Elterjedt formája a jövedelemjuttatásnak a kifizető által átvállalt tartozások, (pl. lakbér) ill. a nem a szociális ellátásokról szóló törvény alapján juttatott szociális támogatások, segélyezések. E kifizetéseket is 1999-től egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A külön adózó jövedelmek közül a 35%-kal adózó osztalékalap és a kamatkedvezményből származó jövedelem után keletkezik hozzájárulás fizetési kötelezettség.
Az egyéb különadózó jövedelmek közül az egyösszegű járadékmegváltás után kell 1999-től egészségügyi hozzájárulást fizetni.
Az Szja. 69. §-a szerinti természetbeni juttatások továbbra is járulékalapot képeznek, így egészségügyi hozzájárulást csak a cégautó adója után előírt új fizetési kötelezettség alapján kell megfizetni.
A táblázatban az 1999-re várható Szja. alap szerepel azzal, hogy a cégautó esetében az adó összege került feltüntetésre.
Budapest, 1998. október