Magyar Köztársaság Kormánya

T/279. számú

Törvényjavaslat

a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról

Előadó:

Járai Zsigmond

pénzügyminiszter

Budapest, 1998. október hó

1998. évi.

................

t ö r v é n y

a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra

jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló

1997. évi LXXX. törvény módosításáról

1. §

(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a d) pontjának 1.alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/d) Társas vállalkozó:/

„1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).”

(2) A Tbj. 4. §-a k) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/k. Járulékalapot képező jövedelem:/

„2. a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén az 1. pont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér.”

(3) A Tbj. 4. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/E törvény alkalmazásában/

„r) Igazgatási szerv: a járulékfizetési kötelezettséggel, a biztosítottak  bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 49. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott állami adóhatóság, egyéb ügyben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 4. és 6-7. §-aiban meghatározott szerv, továbbá a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában az Állami Pénztárfelügyelet.”

      2. §

A Tbj. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a biztosított az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogviszony alapján törvényben meghatározott végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel, de legfeljebb tizenkétszer harminc nappal.”

3. §

A Tbj. 8. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/Szünetel a biztosítás:/

„a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél - tartósan beteg  vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt,”

4. §

A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének i) és r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - a biztosítottakon túl - az, aki/

„i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,

r)  a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, továbbá eltartott közeli hozzátartozója ( Ptk. 685. § b) pont), élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30 százalékát.”

5. §

(1) A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 1999. január 1-jétől 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. 2000. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulék mértéke 32 százalék, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 21 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. ”

(2) A Tbj. 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően

a) a társas vállalkozás  a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után,

b) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó

a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.”

6. §

A Tbj. 24. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha a magánnyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított  járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben, vagy egészben levonta és azt a magánnyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.”

7.§

A Tbj. a következő 25/A . §-sal egészül ki:

„ 25/A . § Ha a munkanélküli járadékban és a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama alatt az 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogviszonyt, a b) pontja szerinti munkaviszony jellegű jogviszonyt, a g) pontja szerinti bedolgozói vagy megbízási jogviszonyt létesít, illetőleg az 5. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó választott tisztségviselő, a foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, feltéve, ha a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján a munkanélküli ellátásának folyósítását nem szüntették meg, illetőleg az ellátás folyósítása nem szünetel.”

8. §

A Tbj. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az  érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetőleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.”

9. §

A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”

10. §

A Tbj. 30. §-ának  (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az egyéni vállalkozó havonta a tárgyhót követő hónap 12. napjáig köteles a 29. §-ban meghatározott jövedelme, illetőleg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot befizetni, úgy, hogy ezeknek alapja - a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével - éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét.”

11. §

A Tbj. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„32. § Ha a biztosított foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme (24. § (1) bek.) után a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni. E rendelkezést alkalmazni kell a végkielégítéssel szerzett biztosítási időre, amennyiben a végkielégítéssel megszűnt munkaviszonyában a foglalkoztatása a heti 36 órát elérte.”

12. §

A Tbj. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a 24. § és a 31. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a túlfizetésként keletkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.”

13. §

(1) A Tbj. 34. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A (4) bekezdésben szabályozott esetekben a fizetendő nyugdíjbiztosítási járulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. A (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a megállapodás megkötését kezdeményező személy az addig elismert szolgálati idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - Tny. 65. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - határozatával igazolja. Az elismert szolgálati idő figyelembevételével az ellátás az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg.”

(2) A Tbj. 34. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A Tbj. 11. §-a hatálya alá tartozó külföldi állampolgárok, továbbá a Magyar Köztársaság területén a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 14. §-ának b) pontja szerinti huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár megállapodást köthet saját, valamint vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.”

(3) A Tbj. 34. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A (7) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:

a) külföldi állampolgár esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér 75 százaléka,

b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.”

14. §

A Tbj. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A megállapodás alapján megszerzett jogosultságra - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Tny.tv., illetve az Eb.tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A 34. § (2) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján jogosult személyekre a biztosítottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy egészségbiztosítási ellátás - sürgősségi egészségügyi szolgáltatás kivételével - akkor jár, ha az igénybevétel kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább már hat havi járulékfizetés történt. Ez utóbbi rendelkezés a 34. § (7) bekezdése szerint kötött megállapodásra is vonatkozik.”

15. §

(1) A Tbj. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 16. § (1) bekezdésének b)-o) pontjában említett személyek egészségügyi szolgáltatásának fedezetére a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával nyújt fedezetet.”

(2) A Tbj. 39. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A (2)-(3) bekezdésben előírt járulékfizetési és bejelentési kötelezettséget az érintett helyett más szerv vagy személy az igazgatási szervvel kötött megállapodással átvállalhatja.”

16. §

(1) A Tbj. 41.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A nyilvántartás adatokat szolgáltat - törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez - a magánnyugdíjpénztáraknak, a pénztárak központi nyilvántartását végző szervezeteknek, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és azok igazgatási szervei részére. A járulékot beszedő igazgatási szerv adatot szolgáltat az ellátást folyósító igazgatási szerv részére a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató bevallásában feltüntetett, a járulékfizetési kötelezettséget csökkentő ellátásokról, költségtérítésekről.”

(2) A Tbj. 41. §-a  a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

„(3) Amennyiben az ellátást folyósító igazgatási szerv ellenőrzése az ellátás jogosulatlan igénybevételét, illetve a költségtérítés jogosulatlan elszámolását állapítja meg, erről  a visszafizetési kötelezettséget előíró határozat egy példányának beküldésével értesíti a járulékot beszedő igazgatási szervet. Az értesítés alapján a járulékot beszedő igazgatási szerv a kötelezettséget előírja és beszedi.

(4) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és azok igazgatási szervei, az Állami Pénztárfelügyelet, valamint a magánnyugdíjpénztárak az adatok kezelésével más szervezetet is megbízhatnak, amennyiben az adatvédelem azonos szintjét a személyi adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelően biztosítják.

(5) Az illetékes igazgatási szerv - az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján - az Állami Pénztárfelügyelet részére a pénztártagok magánnyugdíjpénztári tagsága jogosultságának megállapításához, ellenőrzéséhez a következő adatokat szolgáltatja:

a) a biztosított személyes adatai a TAJ szám megjelölésével,

b) a biztosítási jogviszony kezdete,

c) a  foglalkoztató azonosító adatai.”

17. §

(1) A Tbj. 49. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

/ (2) A fizetésre kötelezett bejelenti:/

„g ) az egyéni vállalkozó, ha magánnyugdíjpénztár tagja,  a tagságának kezdő időpontját, illetőleg azt a tényt, hogy pályakezdőnek minősül.”

(2) A Tbj. 49. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A cégbíróság, illetve a gazdasági kamara az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az igazgatási szervvel a (2) bekezdésben megjelölt adatokat. Az igazgatási szerv a cégbírósággal, illetőleg a gazdasági kamarával - az adatok beérkezését követően haladéktalanul - számítógépes rendszer útján közli a folyószámlaszámot, a (6) bekezdés c) pontja szerinti esetben a fizetésre kötelezettet pedig a nyomtatvány beérkezését követően értesíti folyószámlaszámáról. A gazdasági kamara - a 6. § c) pontja szerinti esetben az illetékes igazgatási szerv - az Állami Pénztárfelügyelet részére közli a (2) bekezdés a), b) és g) pontjában foglalt adatokat. Az adatközlés módjára vonatkozóan az Állami Pénztárfelügyelet a gazdasági kamarával és az illetékes igazgatási szervvel megállapodást köt.”

18. §

A Tbj. 50. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„50. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem után köteles a járulékok alapját és összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni, a tárgyhavi járulékokat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig az illetékes igazgatási szervnek a (2) bekezdés szerint bevallani és befizetni. A tárgyhavi jövedelem kifizetéssel egyidejűleg a foglalkoztató a biztosítottat írásban tájékoztatja az utána fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról és egészségügyi hozzájárulásról, a tőle levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegéről.

(2) A foglalkoztató havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig összesítő bevallást teljesít az illetékes igazgatási szervhez. A bevallásnak tartalmaznia kell:

a) a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék,

b) a foglalkoztatót terhelő:

ba) nyugdíjbiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék,

bb) a baleseti járulék,

bc) táppénz hozzájárulás

alapját és összegét;

c) a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató esetén az általa a tárgyhónapban kifizetett társadalombiztosítási, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegét;

d) a tárgyhónapban külön jogszabály alapján az ellátás után a kifizetőhely fenntartóját megillető költségtérítés összegét;

e) a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség által a gazdálkodó szervezethez befizetett járulékok alapját és összegét.

(3) A társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató a bevallásban szereplő járulékok terhére az általa folyósított társadalombiztosítási ellátásokat, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegét, és a kifizetőhely fenntartóját megillető  költségtérítés összegét elszámolja és a különbözetet fizeti meg. A bevallásban feltüntetett ellátás az illetékes igazgatási szerv által folyósított ellátásnak minősül, a folyósítás időpontjának a fizetési kötelezettség teljesítésének határidejét kell tekinteni.

(4) Amennyiben a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató által folyósított ellátás a tárgyhónapban fizetendő járulékok összegét meghaladja, a különbözet megtérítését a foglalkoztató - választása szerint - igényelheti az illetékes igazgatási szervtől, vagy a következő hónap(ok)ban fizetendő járulékok összegénél érvényesítheti. Az illetékes igazgatási szerv a megtérítési igényt a benyújtástól számított 15 napon belül köteles teljesíteni.

(5) Az egyéni vállalkozó abban az esetben köteles az összesítő bevallást benyújtani, ha a járulékalapot képező jövedelmének (vállalkozói kivétnek) a havi összege meghaladja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegét. Ha az egyéni vállalkozónak e rendelkezés alapján a tárgyhónapban bevallási kötelezettsége nincs, az igazgatási szerv a tárgyhavi járulékfizetési kötelezettséget a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének figyelembevételével határozza meg. Az  egyéni vállalkozó nyilatkozhat úgy, hogy a járulékot havonta a tárgyhót követő hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg.

(6) A 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot - közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egyidejűleg tanulmányokat folytató egyéni vállalkozó az egészségbiztosítási járulékot is - , illetőleg a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a baleseti járulékot minden negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles bevallani és megfizetni.

(7) A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában  résztvevő szervek esetében az összesítő bevallás benyújtási és befizetési határidő a tárgyhót követő hónap 20. napja. E határidő irányadó az előbbiek szerint meghatározott szervek esetén a magánnyugdíjpénztárakhoz történő tagdíj bevallási és befizetési kötelezettségre is.

 (8) Az összesítő bevallás, továbbá a magánnyugdíjpénztáraknak megküldendő bevallás  az erre a célra rendszeresített nyomtatványon vagy az igazgatási szerv által a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program felhasználásával elektronikus adathordozón is benyújtható. ”

19. §

A Tbj. 51. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A magánnyugdíjpénztár tag egyéni vállalkozó az 50. § (5)-(6) bekezdése szerint köteles a bevallást benyújtani  és a tagdíjat megfizetni. Az egyéni vállalkozó nyilatkozhat úgy a magánnyugdíjpénztárnak, hogy a tagdíjat havonta a tárgyhót követő hó 12. napjáig vallja be és fizeti meg.

(6) Az illetékes igazgatási szerv a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék illetve magánnyugdíjpénztári tagdíjkövetelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg.”

20. §

A Tbj. 52. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Ha a biztosított mulasztásából eredően a foglalkoztató nem, vagy nem megfelelő összegben vonta le az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot, valamint a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, azt a tudomására jutás időpontjától számított 30 napon belül a munkabérből történő levonásra vonatkozó szabályok szerint a biztosított munkabéréből vagy egyéb juttatásából levonhatja.”

21. §

A Tbj. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az igazgatási szerv a járulék fizetésére kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-i egyenlegéről október 31-ig értesíti, ha a tartozásának vagy túlfizetésének összege az 1000 forintot meghaladja. Az 1000 forintot meghaladó tartozás esetén a felszámított késedelmi pótlékot külön ki kell mutatni.”

22. §

(1) E törvény 1999. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a Tbj. 34. §-ának (10) bekezdése, a 39. § (2) bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti.

(2) A hatályba lépéssel egyidejűleg a 4. § c) pontja 6. alpontjának számozása 7. alpontra, 7. alpontjának számozása pedig 6. alpontra, a 6. alpont szövegében a „az 1-5. pontban” szövegrész „az 1-6. pontban” szövegrészre változik, a 34. § (1) és (4) bekezdésében a „31 százalékos” szövegrész helyébe „30 százalékos”, a 39. § (2) bekezdésében a „11,5 százalékának” szövegrész helyébe a „11 százalékának” szövegrész lép.

(3) Az e törvényben előírt járulék bevallási és befizetési kötelezettséget első alkalommal az 1999. január hónapra vonatkozó elszámolásra kell alkalmazni.

(4) Az e törvény 2. §-a szerinti szabályokat az 1998. december 31-ét követően megállapított és kifizetett végkielégítések esetében kell alkalmazni.

(5) 2000. január 1-jétől az összesítő bevallás mellett a foglalkoztató mellékletben köteles bejelenteni az egyes biztosítottól levont járulékok alapját, azok összegeit, valamint a biztosított nevét, TAJ-számát, továbbá a biztosított pénztártagsága esetén ennek tényét.

(6) A Tbj. 34. § (1) bekezdésének rendelkezésétől eltérően a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított esetében a foglalkoztatás 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti időtartamának szolgálati időként történő elismerésére a  foglalkoztató, illetve a biztosított megállapodás alapján vállalhatja az említett időszakban érvényes mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék egyösszegű, utólagos megfizetését. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját a Tbj. 4. § k) pontjának az e törvény 1. § (2) bekezdésében megállapított 2. alpontja alkalmazásával meghatározott összeg képezi. A szolgálati idő elismerésére és a nyugellátás alapjául szolgáló kereset figyelembevételére a Tny. és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal, hogy a nyugellátás alapját képező kereset meghatározásánál azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék fizetés megtörtént. A megállapodás megkötésére és a járulékfizetés egyösszegű utólagos teljesítésére 1999. június 30. napjáig van lehetőség. A megállapodás megkötését a foglalkoztató székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a Vasutaknál, a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságnál lehet kezdeményezni.

(7) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 „(1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, továbbá a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.”

 (8) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a Tbj. 24. §-ának (4) és  (5) bekezdésében, a 25/A. §-ában, a 33. § (2) bekezdésében, a 34. § (6) bekezdésében, az 51. § (6) bekezdésében, valamint e törvény 22. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra vonatkozó részletes szabályokat.

A törvényjavaslat általános indokolása

A Kormányprogram kiemelt feladatnak tekinti az élőmunkaterhek csökkentését, az arányosabb közteherviselés megvalósítását.

E célok érdekében 1999-től

· a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége a jelenlegi 39%-ról 33%-ra csökken. Ezen belül: az egészségbiztosítási járulék a  15%-ról 11%-ra, a nyugdíjbiztosítási járulék 24%-ról 22%-ra,

· az egészségügyi hozzájárulás összege 2.100.-Ft/főről 3.600.-Ft-ra emelkedik,

· a munkáltatók Munkerőpiaci Alaphoz történő hozzájárulása  4%-ról 3%-ra csökken.

A korábban kihirdetett törvényi rendelkezések alapján 1999. január 1-jétől az egyéni nyugdíjbiztosítási járulék 7%-ról 8%-ra növekszik (melyből magánnyugdíjpénztári tagság esetén 7% a tagdíj, 1% pedig a társadalombiztosítási nyugellátás egyéni fedezete).

A javasolt változások a foglalkoztatók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik.  A csökkenés a 10 fő, vagy afölötti munkavállalót foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik. Az egyéni vállalkozóknál és a 10 főnél kisebb szervezeteknél tehernövekedés nem történik.  A javaslat az 1999. évben várható minimálbérnél ( 22.600 Ft) némileg alacsonyabb szinttől, 21.500 Ft-os keresettől már garantálja, hogy a munkáltatói terhek csökkennek. Ez a megoldás a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezőbb hatású, mint az ez évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik, (pl. 6 ezer Ft alatti kereseteknél 1.500 Ft-tal kell többet fizetni, és 18 ezer Ft-os kereseteknél 700 Ft havonkénti többlet-teher. Ez a többlet-teher összesen mintegy 50 ezer fő vonatkozásában jelenik meg.  Természetesen azok a foglalkoztatók, akik számára az új szabályozás az ez évihez képest többletfizetési kötelezettséget jelent - 1997-98. évhez hasonlóan - a Munkaerőpiaci Alapból, a gazdasági, valamint a szociális és családügyi miniszter együttes rendeletében meghatározásra kerülő feltételekkel ellentételezésben részesülnek.

A törvényjavaslat e fő célkitűzéseken túl rendezni kívánja az 1998. január 1-jén hatályba lépett új törvényi szabályozás alkalmazása során felmerült végrehajtási problémákat is.

A jogalkalmazást segítő módosítások mellett a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeinek értékmegőrzését és a biztosítási elv erősítését szolgáló módosítási javaslatokat is tartalmaz a tervezet.

A javaslat mellékletét képezi a tervezett változtatások hatásait bemutató tájékoztató, valamint a végrehajtási rendelet tervezete.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz:

A Tbj. 4. §-ának d) pontja pontosításra kerül, társas vállalkozónak minősül az előtársaságként működő közös vállalat és egyesülés tagja is.

Jelenleg a Magyar Köztársasággal kettős adózást kizáró egyezményt kötött országokban dolgozó magyar állampolgárok bár biztosítottnak minősülnek, személyi jövedelemadó előleg alap hiányában mégsem fizettek járulékot. Ugyanakkor járulékalap hiányában csak az ellátások szűk körére jogosultak. Ezen változtat a törvényjavaslat szerinti azon rendelkezés, amely meghatározza a járulékalapot az esetben is, ha az, az általános szabályok alkalmazásával nem tehető meg. A javaslat szerint ilyenkor a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért kell figyelembe venni.

A törvényjavaslat az igazgatási szerv fogalmát - összefüggésben az adózás rendjéről szóló 1990. XCI. törvény módosításával - kiegészíti az állami adóhatósággal. Ez annál is inkább indokolt mivel 1999. január 1-jétől az állami adóhatóság veszi át a társadalombiztosítási szervektől a járuléktartozás beszedésével, behajtásával, a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével összefüggő feladatokat.

A 2. §-hoz:

A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy a végkielégítéssel szerezhető biztosítási és szolgálati idő legfeljebb 12 hónap lehet.

A 3. §-hoz:

A biztosítás szünetelésének ideje kiegészítésre került az igazolatlan távollét idejével, ugyanakkor rögzítésre került, hogy a sorkatonai szolgálat alatt nem szünetel a biztosítás.

A 4. §-hoz:

Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak köre bővül a nemzetközi szerződés, vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói hallgatói jogviszonyban álló külföldi állampolgárokkal.

Ugyanakkor a Tbj. 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettnek csak az a közeli hozzátartozója lesz ezen állapotból fakadóan egészségügyi szolgáltatásra jogosult, akinek a jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30 százalékát.

A 5. §-hoz:

Ez a rendelkezés tartalmazza a foglalkoztatói kör járulékkötelezettség mértékének csökkentését.

Az 6. §-hoz:

A magánnyugdíjpénztári rendszer működése során problémaként jelentkezett, hogy amennyiben az önkéntes döntése alapján a magánnyugdíjpénztári rendszerben történő részvételt választó biztosított a foglalkoztatónál már kimerítette a járulékfizetési felső határt, és ezt követően lép be egy magánnyugdíjpénztárba, akkor a foglalkoztató a társadalombiztosítási nyugdíjjárulékot már egész évre levonta, és a biztosított keresetét elvileg már nem terheli a naptári év végéig nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség, nincs olyan jövedelem, amely a tagdíjlevonás alapjául szolgálhat.

A javasolt technikai jellegű módosítás az önkéntes döntése alapján magánnyugdíjpénztári rendszert választó természetes személy lehetséges jog- és érdeksérelmének kiküszöbölését célozza azzal, hogy biztosítja az arányos elszámolást, a járulék- és tagdíjfizetés vonatkozásában.

A 7. §-hoz:

A javasolt új rendelkezés megakadályozza, hogy a munkanélküli ellátás mellett legálisan munkát vállaló személy nyugdíjalapját méltánytalanul csökkentse az e munkából származó alacsony jövedelem.

A 8. §-hoz:

Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő költségeit, a javasolt módosítás szerint az egyház közvetlenül köteles viselni a részére juttatott költségvetési támogatásból.

A 9. §-hoz:

Az említett személyi körben a társadalombiztosítási- és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.

A 10. §-hoz:

A befizetési határidő általános módosulásával összefüggésben változtatni kell az egyéni vállalkozó ilyen irányú kötelezettsége teljesítésének időpontját is.

A 11. §-hoz:

E módosítás egyértelművé teszi, hogy a heti 36 órás foglalkoztatást elérő munkaviszony után kapott végkielégítéssel szerzett biztosítási idő alatt létesített biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.

A 12. §-hoz:

A túlfizetést a módosítás következtében a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.

A 13. §-hoz:

A Tbj. 34. § (6) bekezdésének módosításával egyértelműbbé, pontosabbá válik a rendelkezés.

A Tbj. 34. § (7)-(8) bekezdésének módosítása következtében a Tbj. 11. §-ának hatálya alá tartozó külföldi állampolgáron túl a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár is lehetőséget kap arra, hogy saját maga, valamint házastársa és gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására megállapodást kössön az illetékes egészségbiztosítási szervvel.

A 14. §-hoz:

A rendelkezés alapján a 34. § (2) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján jogosult személyekre is a biztosítottakra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, egészségbiztosítási ellátás azonban csak akkor jár - a sürgősségi egészségügyi szolgáltatás kivételével - ha az igénybevételt megelőzően már legalább hat havi járulékfizetés történt.

A 15. §-hoz:

A biztosítási elv következetes érvényesítése feltétlenül indokolttá teszi, hogy - az eltartott hozzátartozókon és a kiskorú állampolgárokon kívül - valamennyi egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy után járulékfizetés történjen. A nyugdíjasok, a járadékosok és egyéb szociális ellátásban részesülők, a közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben tanuló 18 évesnél idősebb állampolgárok, a sorkatonák, a szociálisan rászorultak és a fogva tartottak körében az egészségügyi szolgáltatás fedezeténél az állami kötelezettségvállalásnak kell érvényesülnie, ezért a járulékfedezetet a  központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átadásával teljesíti. A módosítás lehetőséget ad arra, hogy a 39. § (2) bekezdésben említett személyeket terhelő járulékfizetési és bejelentési kötelezettséget más szerv, vagy személy átvállalhassa.

A 16. §-hoz:

A módosítással az Állami Pénztárfelügyelet is lehetőséget kap arra, hogy az adatok kezelésével más szervet is megbízhasson.

Ugyanakkor rögzítésre kerül, hogy az illetékes igazgatási szervnek milyen adatokat kell szolgáltatnia az Állami Pénztárfelügyelet részére a pénztártagok magánnyugdíjpénztári tagsága jogosultságának a megállapításához.

A 17. §-hoz:

Az egyéni vállalkozó magánnyugdíjpénztári tagságának az igazgatási szervhez történő bejelentését pontosítja.

Előírja továbbá, hogy a gazdasági kamara, illetőleg az igazgatási szerv mely adatokat köteles közölni az Állami Pénztárfelügyelettel.

A 18. §-hoz:

A rendelkezés szerint a foglalkoztatónak a járulékot a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell bevallani és befizetni.

Az egyéni vállalkozó csak abban az esetben köteles az összesítő bevallást benyújtani, ha a vállalkozói kivétjének összege meghaladja a minimálbér összegét.

Az összesítő bevallás nyomtatványon, vagy számítógépes adathordozón is benyújtható.

A legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszony mellett egyéni vállalkozói tevékenységet folytató vállalkozónak, a közép-, vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató egyéni vállalkozónak, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak negyedévenként kell bevallást benyújtani.

A 19. §-hoz:

Rendezi az egyéni vállalkozónak a magánnyugdíjpénztárhoz teljesítendő bevallását és befizetését, rendelkezik továbbá a magánnyugdíjpénztári tagdíj követeléssel kapcsolatban az illetékes igazgatási szerv eljárása során befolyt összeg megosztásáról.

A 20. §-hoz:

Arra az esetre vonatkozóan rendelkezik, ha az egyéni járulékok és a magánnyugdíjpénztári tagdíj levonása a biztosított hibájából nem történt meg.

A 21. §-hoz:

Az igazgatási szerv a járulékfizetésre kötelezettet folyószámlájának egyenlegéről az eddigi 500 forint helyett 1000 forint tartozás, vagy túlfizetés augusztus 31-i fennállása esetén köteles értesíteni.

A 22. §-hoz

Itt történik rendelkezés a törvény hatálybalépéséről, illetve néhány jogszabályhely hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes szövegrészek pontosításáról.

Emellett átmeneti rendelkezést is tartalmaz: a végkielégítések, illetve a külföldön foglalkoztatottak vonatkozásában.

A külföldön foglalkoztatottak esetében - választás alapján - lehetőséget kíván biztosítani, hogy amennyiben a foglalkoztató, vagy a foglalkoztatott megfizeti a nyugdíj, és nyugdíjbiztosítási járulékot, akkor szolgálati időt szerezhet az 1996. december 31. és 1999. január 1-je közötti időszakra is. Az ilyen irányú igény legkésőbb 1999. június 30-áig terjeszthető elő, a járulékok egyösszegű, utólagos megfizetése esetén.

Változást javasolunk a munkaadói járulékfizetési kötelezettséget szabályozó 1991. évi IV. törvényben is. Egyrészt a munkaadói járulék mértéke az eddigi 4 százalékról 3 százalékra csökken, másrészt ezzel egyidejűleg szélesedik az a jövedelmi kör, amely után e fizetési kötelezettség fennáll.

Együtt kezelendő a T/279. sz. törvényjavaslattal

Tájékoztató a kereseteket terhelő munkaadói kötelezettségek

1999. évi változásáról

Tájékoztató a kereseteket terhelő munkaadói kötelezettségek 1999. évi változásáról

Az alábbi táblázat mutatja be a munkaadói kötelezettségeket a ma hatályos törvényi rendelkezések szerint, illetve az 1999-től javasolt változások alapján:

	Keresetteher mértéke
Keresetteher jogcíme	Az 1998. évi szabályozás szerint	Az 1999. évi szabályozás szerint
Nyugdíjjárulék	24 %	22 %
Munkaadói járulék a Munkaerőpiaci Alapnak	4 %	3 %
Egészségbiztosítási járulék	15 %	11 %
Összes keresetarányos terhelés	43 %	36 %
Egészségügyi hozzájárulás, fix összegű	2 100 Ft/fő/hó	3 600 Ft/fő/hó

A számításokban figyelembe vettük azt a havi bruttó kereset nagyságot, ahol az összes teher nem változik a jövő évi szabályok alkalmazásánál. Ezen kereseti szint alatt a munkáltatói terhek növekednek, míg e fölött csökkennek. Ez a keresetnagyság úgy határozható meg, hogy a keresetarányos  (százalékkulccsal kifejezhető) terhek csökkenése (43 % -- 36 % = 7 %) mikor egyenlíti ki a fix összegű egészségügyi hozzájárulás növekedését (3 600 Ft – 2 100 Ft = 1 500 Ft).

Néhány konkrét keresetnagyságon bemutatva a terhek a következőképpen alakulnak:

	1998
A havi bruttó kereset (Ft)	19 500 ^/1	50 000	76 000 ^/3	100 000	150 000
Társadalombiztosítási járulék
- egészségbiztosítási járulék   (15%)	2 925	7 500	11 400	15 000	22 500
- nyugdíjbiztosítási járulék (24%)	4 680	12 000	18 240	24 000	36 000
Munkaadói járulék (4%)	780	2 000	3 040	4 000	6 000
Szakképzési hozzájárulás (1,5%)	293	750	1 140	1 500	2 250
Egészségügyi hozzájárulás, tételes	2 100	2 100	2 100	2 100	2 100
Munkáltatói közterhek összesen (Ft)	10 778	24 350	35 920	46 600	68 850
A bruttó keresetre vetítve (%)	55,27%	48,70%	47,26%	46,60%	45,90%
	1999
A havi bruttó kereset (Ft)	22 600 ^/2	50 000	76 000 ^/3	100 000	150 000
Társadalombiztosítási járulék
- egészségbiztosítási járulék (11%)	2 486	5 500	8 360	11 000	16 500
- nyugdíjbiztosítási járulék (22%)	4 972	11 000	16 720	22 000	33 000
Munkaadói járulék (3%)	678	1 500	2 280	3 000	4 500
Szakképzési hozzájárulás (1,5%)	339	750	1 140	1 500	2 250
Egészségügyi hozzájárulás, tételes	3 600	3 600	3 600	3 600	3 600
Munkáltatói közterhek összesen (Ft)	12 075	22 350	32 100	41 100	59 850
A bruttó keresetre vetítve (%)	53,43%	44,70%	42,24%	41,10%	39,90%

Megjegyzés:

^/1 Az 1998. évre érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér).

^/2 A Kormány által 1999. évre javasolt minimálbér.

^/3 Az 1999-ben várható bruttó átlagkereset.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy - az egészségügyi hozzájárulás összegének növekedése mellett is - már a jövő évi minimálbér szintjén tehercsökkenés következik be, s az élőmunka költségek a bruttó átlagkereset szintjétől 5-6%-kal mérséklődnek.

Ilyen jelentős nagyságrendű intézkedésre az elmúlt 10 évben nem volt precedens: a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékterhe ténylegesen és jelentősen csökken.

Ennek alapján remélhetőleg már rövid távon jelentkezik az intézkedések foglalkoztatást növelő, s a fekete-, illetve szürke foglalkoztatást visszaszorító hatása.

A melléklet szerinti táblázat azt szemlélteti, hogy az összes gazdálkodónak mindössze 3,4%-át, mintegy 60 ezer foglalkoztatottat érint hátrányosan a javasolt módosítás. Számukra - 1997-98-hoz hasonlóan - a Munkaerőpiaci Alap biztosíthat - indokolt esetben - kompenzációt. Ennek részletes szabályait gazdasági-, valamint a szociális és családügyi miniszter közös rendelete fogja tartalmazni. A részletek kimunkálása az érdekképviseletek bevonásával történik.

Együtt kezelendő a T/279. sz. törvényjavaslattal

Tervezet!

A Kormány

..../1998. (...) rendelete

a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 58.§-ában, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83.§ (2) bekezdésének n) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

1.§

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott, a 278/1997. (XII. 23.) és a 64/1998. (III. 31.) Korm. rendelettel módosított 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4/B.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"4/B.§ A biztosítási jogviszony szünetelése tekintetében a tartalékos, illetőleg a póttartalékos katonai szolgálatot a sorkatonai (polgári) szolgálattal azonosan kell elbírálni."

2.§

Az R. 4/C.§-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Ha a foglalkoztatott biztosítási jogviszonya a Tbj. 7.§-ának (2) bekezdése alkalmazásával oly módon hosszabbodik meg, hogy az a biztosítás alapját képező jogviszony (Tbj. 5.§ (1) bek. a) pontja) megszűnését követő évben is fennáll, erre az időtartamra az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot a végkielégítés kifizetése napján érvényes járulékfizetési felső határ naptári napi összegének figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.

(3) Ha a biztosított a (2) bekezdés szerint minősülő biztosítás időtartama alatt kötelező biztosítással járó jogviszonyt létesít, az e jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme, valamint a végkielégítésből származó jövedelme után megfizetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a járulékfizetési felső határ tekintetében össze kell számítani."

3.§

Az R. a következő 5/A.§-sal egészül ki, egyidejűleg az 5/A.§ számozása 5/B.§-ra változik:

"5/A.§ (1) A foglalkoztató az önellenőrzés során észlelt járulékfizetési felső határt meghaladó befizetést - külön kérelem nélkül - haladéktalanul köteles a biztosított részére visszafizetni, továbbá az adóhatóságtól visszaigényelni.

(2) A levont és a befizetett járuléknak a Tbj. 24.§-a (5) bekezdésében meghatározott megosztása a foglalkoztatót terheli, a magánnyugdíj-pénztári tagságot létesített biztosított bejelentése alapján."

4.§

Az R. 7/A.§-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelen rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:

"(2) A foglalkoztató az önellenőrzés során észlelt tagdíjfizetési kötelezettséget meghaladó tagdíjbefizetést - külön kérelem nélkül - haladéktalanul köteles a magánnyugdíj-pénztári tag részére visszafizetni, továbbá az igazgatási szervtől visszaigényelni."

5.§

(1) Ez a rendelet 1999. január 1-jén lép hatályba; egyidejűleg hatályát veszti az R. 1., 14.§-a, 22.§-ának (2) bekezdésében az "és a Tbj. 50.§-ának (3) bekezdésében" szövegrész, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet.

(2) Az R. 9.§-ában a "11,5" százalék "11" százalékra módosul, a "MEP-től" szövegrész helyébe az "adóhatóság-tól" szövegrész, 10/A.§-ában a "MEP" szövegrész helyébe az "adóhatóság" szövegrész, a 12.§ (1) és (2) bekezdésében a "11,5" százalék "11" százalékra módosul, az (1) bekezdésben az "OEP" szövegrész helyébe az "adóhatóság", a "MEP-hez" szövegrész helyébe az "adóhatósághoz" szövegrész, 13.§-ában a "MEP", valamint az "OEP" szövegrészek helyébe az "adóhatóság" szövegrész, 17.§-ának (1) és (2) bekezdésében a "MEP" szövegrész helyébe az "adóhatóság" szövegrész, 18.§-ában a "MEP" szövegrész helyébe az "adóhatóság" szövegrész, 20.§-ában a "foglalkoztató székhelye szerint illetékes MNYI kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató esetén a MEP" szövegrész helyébe "az Állami Pénztárfelügyelet" szövegrész, 21.§-ának (1) bekezdésében a "MNYI, illetőleg a MEP" szövegrész helyébe az "Állami Pénztárfelügyelet" szövegrész, (2) bekezdésében a "foglalkoztató székhelye szerint illetékes MEP" szövegrész helyébe "az Állami Pénztárfelügyelet" szövegrész, 22.§-ának (1) és (2) bekezdésében a "MEP" szövegrész helyébe az "adóhatóság" szövegrész lép.