﻿T/323.
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Fides Magyar Polgári Párt Képviselőcsoportja
KÉPVISELŐI ÖNÁLLÓ INDÍTVÁNY

1998. évi... törvény
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról

1.§
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 134. §-ának (3) és (4) bekezdése
helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5)
bekezdésre, az (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
"(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató kivételesen fontos
gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet kővető április 30-ig, a
munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az
akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve
eltelt. Ettől a rendelkezéstől eltérni nem lehet
(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni."
2.§
Ez a törvény 1999. január 1-én lép hatályba.

INDOKOLÁS

Jelen képviselői önálló indítvány normaszövege azonos az előző parlamenti ciklusban T/4363.
számon jegyzett törvényjavaslattal, melyet a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 1997.
május 28-i ülése tárgysorozatba vett, és általános vitára alkalmasnak ítélt. Ennek alapján a
Parlament napirendjére vette. A törvényhozási munka ciklusvégi torlódása következtében a
javaslat tárgyalása halasztást szenvedett, s arra már nem került sor, de a probléma
megoldatlansága indokolja az újbóli előterjesztést.
A szabadságkiadás szabályait 1992 óta kogens norma szabályozza. Indítványom abból indul ki,
hogy - amint azt a munkaügyi ellenőrzés célirányos tapasztalatai is mutatják - a munka
világának szereplői kevésbé adaptálták az 1992 óta hatályos, "új" szisztémát. Az esetek jelentős
hányada mutat arra, hogy a szabályrend lényeges változtatását figyelmen kívül hagyva,
továbbra is a "régi” - jól bevált - elv szerint, a megegyezéses szokvány alapján rendezik a
szabadságolás kérdéséi
Nyilván jogszociológiai szempontból sem lehet véletlen az aktuális törvénnyel homlokegyenest
ellenkező, de korántsem tudatos megszokás széleskörű rőgzültsége. Jellemző, hogy a
munkaügyi ellenőrzés két éve történt aktivizálódásával kezdődött a probléma tömeges
észlelése,
A munkaügyi hatóság azonban működésének első percétől fogva, a szabadságkiadás
szabályainak betartását szigorúan ellenőrzi. Nyilvánvaló azonban, hogy a munkaügyi ellenőrzés
mindenek előtt a fekete munkavégzés feltárására rendeltetett intézmény. A fekete- és
szürkegazdaság vaskos tényei azonban nem ott találhatók, ahol évekre visszamenőleg nyomon
követhetők még a szabadságolások is. A munkaügyi felügyelet tehát kétségkívül jogszerűen jár
el, amikor a szabadságolási normák sérelme miatt bírságol, mégis kétségek merülhetnek fel e
ténykedés célszerűséget illetően.
Másrészről a vállalkozások törvényszerű működése, a termelésszervezés nehézségei arra
mutatnak, hogy mind a munkáltatónak, mind a munkavállalóknak előnyösebb, ha közös
megegyezéssel - január helyett - április végéig áttehetik az áthúzódó szabadságokat.
Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a feketegazdaságban ténykedők természetesen - a
jóhiszemű "jogsértőkkel1' ellentétben - olyan dokumentumot nem készítenek, ami bizonyítékul
szolgálna ellenük. Ők tehát - a dolgok kialakult rendje szerint - zavartalanul teszik a dolgukat.
A vázolt problémák megoldása érdekében a javaslat kezdeményezi a szóban forgó norma
hozzáigazítását az önkéntes jogkövetés szándékával áthatott, logikus és kézenfekvő
gyakorlathoz.
1998 -10- 2 9
ÉRKEZETT
orszAgoyűlési képviselő
Fidesz - Magyar Polgári Párt
Képviselőcsoport] a
Dr. Áder János Úrnak
az Országgyűlés Elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az Országgyűlés Házszabályáról szóló 46/1994, (EX. 30.) OGY határozat 85, § (2) bek.
d)	pontja alapján "a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXIL törvény" módosításáról
a következő képviselői önálló indítványt kívánom benyújtani.
Budapest, 1998. szeptember^."
Tisztelettel: