MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

T/326. számú

 

TÖRVÉNYJAVASLAT

 

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAINAK 1999. ÉVI

KÖLTSÉGVETÉSÉRŐL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                          előadó:

 

Járai Zsigmond

pénzügyminiszter

 

 

 

 

 

 

Budapest, 1998. október

 

1998. évi ........... törvény

 

a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről

 

Az Országgyűlés az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 86.§-ának (1) bekezdése alapján - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló, többször módosított 1992. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseire figyelemmel - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről, valamint annak végrehajtásához kapcsolódóan egyes törvények módosításáról a következő törvényt alkotja:

 

I. Fejezet

 

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALRENDSZER BEVÉTELEINEK ÉS

 KIADÁSAINAK FŐÖSSZEGE

 

1.§

 

(1) Az Országgyűlés a társadalombiztosítási alrendszernek a Nyugdíjbiztosítási Alap (a továbbiakban: Ny. Alap) és az Egészségbiztosítási Alap (a továbbiakban: E. Alap)  költségvetése összegezéséből - a halmozódások kiküszöbölésével - adódó

a) bevételi főösszegét 1 569 509         millió forintban,

b) kiadási főösszegét 1 611 154         millió forintban,

c) hiányát                             41 645     millió forintban

állapítja meg.

 

(2) A társadalombiztosítási alrendszer alaponkénti hiányának rendezésére az 1999. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben kerül sor.

 

(3) A társadalombiztosítási alrendszer összevont költségvetési bevételeit és kiadásait e törvény 1-2. számú melléklete tartalmazza.

 

II. Fejezet

 

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAINAK KÖLTSÉGVETÉSE

 

A Nyugdíjbiztosítási  Alap költségvetése

 

2.§

 

(1) Az Országgyűlés az Ny. Alap

a) bevételi főösszegét     914 665 millió forintban,

b) kiadási főösszegét          914 665 millió forintban,

c) egyenlegét nulla millió forintban

állapítja meg.

 

(2) Az Ny. Alap költségvetési bevételeit és kiadásait e törvény 3-4.  számú melléklete tartalmazza.

 

III.  Fejezet

 

Az Egészségbiztosítási  Alap költségvetése

 

3.§

 

(1) Az Országgyűlés az E. Alap

a) bevételi főösszegét     654 844 millió forintban,

b) kiadási főösszegét      696 489 millió forintban,

c)  hiányát                       41 645   millió forintban

állapítja meg.

 

(2) Az E. Alap költségvetési bevételeit és kiadásait e törvény  5-6.   számú  melléklete tartalmazza.

 

IV. Fejezet

 

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI KÖLTSÉGVETÉSÉNEK VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

 

4.§

 

(1) Előirányzat módosítási kötelezettség nélkül teljesülő bevételek és kiadások az:

a)  1. cím társadalombiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek,

b)  3. cím működési célú bevételek,

c)  5. cím vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételek,

d) 2. cím társadalombiztosítási ellátások kiadásai, ide nem értve a 2. cím, 3. alcím 1., 4. és 5. előirányzat-csoport előirányzatait.

 

(2) Teljesítésként a 6. cím, 1. alcím, 3. előirányzat-csoport Postabank garanciális kötelezettségének teljesítése előirányzaton a garanciavállalással összefüggő szerződéses kötelezettségek teljesítésének kiadásai a vagyonértékesítési bevétel terhére számolhatók el.

 

(3) A 4. cím működési kiadások előirányzata az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 93. § (2) bekezdése szerint módosítható.

 

5. §

 

(1) A 2. cím, 3. alcím  1. előirányzatcsoport gyógyító-megelőző ellátások előirányzat előirányzatmódosítási kötelezettség nélkül a 12. kiemelt előirányzat, a tartós megtakarítást eredményező kapacitás leépítéssel vagy belső átalakítással együtt járó létszámleépítéssel összefüggő felmentéssel, végkielégítéssel kapcsolatban kifizetett összegek előirányzatot meghaladó többletével teljesülhet túl.

 

(2) A 2. cím, 3. alcím 1. előirányzat-csoport tartalmazza az E. Alapból finanszírozott egészségügyi ellátások személyi juttatásait és járulékait - ideértve a 13. havi illetményt a költségvetési rend szerint gazdálkodó egészségügyi intézményeknél, valamint az ügyeleti díj tárgy évi  kiadásait - és a dologi kiadásokat.

 

(3) A 2. cím, 3. alcím, 1. előirányzat-csoport gyógyító-megelőző előirányzaton belül a kiemelt előirányzatok között - ide nem értve a 12. felmentéssel, végkielégítéssel járó kiadások és a 14. gyógyító-megelőző ellátások kiadási előirányzatának céltartalékát - az egészségügyi miniszter a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személlyel együtt átcsoportosíthat.

 

6. §

 

A 2. cím, 3. alcím 1., 4. és 5. előirányzat-csoport előirányzatainak felhasználásáról - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény  101. §-ának (6)-(8) bekezdései figyelembevételével - havi ütemezésű finanszírozási tervet kell készíteni és benyújtani a Magyar Államkincstárnak.

 

7. §

 

(1) Az E. Alap 4. cím, 3. alcím, 1. előirányzat-csoport 2. kiemelt előirányzat felhalmozási és fejlesztési kiadások előirányzata informatikai beruházásra 500 millió forintot, ingatlan-beruházásra 701 millió forintot tartalmaz.

 

(2) Az Ny. Alap 4. cím 3. alcím 1. előirányzat-csoport 2. kiemelt előirányzat felhalmozási és fejlesztési kiadások előirányzata nyugdíjmegállapítási és folyósítási feladatok informatikai infrastruktúrájának fejlesztésére 555 millió forintot, valamint az ingatlan-beruházásra 400 millió forintot tartalmaz.

 

8.§

 

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és igazgatási szervei a 2. cím 1. alcím nyugellátások előirányzat összegéből különös méltánylást érdemlő körülmények esetén nyugellátás (ideértve az E. Alapból finanszírozott nyugellátásokat is) szociális rászorultságot is figyelembevevő megállapítására, illetve emelésére 600 millió forintot, egyszeri szociális segélyekre 350 millió forintot használhatnak fel.

 

9.§

 

(1) Az 1998. évi XXXIX. törvény 3. §-a szerinti vagyont - a működést közvetlenül szolgáló vagyonelemek kivételével - 1999. december 31-éig értékesíteni kell.

 

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott  vagyonértékesítésből származó bevételből az Ny. Alapnál 39 100 millió forintot, az E. Alapnál 14 600 millió forintot az ellátások fedezetére kell fordítani (5. cím, 1. alcím).

 

(3) Az 5. cím, 1. alcím az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási bevételek előirányzatának teljesítését a bevételek tényleges teljesítésének megfelelő előirányzat-csoporton és kiemelt előirányzatokon kell elszámolni.

 

(4) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a (2) bekezdésben meghatározott bevételi előirányzaton felüli többletbevételek felhasználásáról döntsön.

 

10.§

 

(1) A 2. cím, 3. alcím, 1. előirányzat-csoport gyógyító-megelőző ellátás előirányzatán belül, az alap kiadásainak 1%-át kitevő zárolt céltartalék kerül előirányozásra.

 

(2) A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi .... törvény  49.§-ának (4) bekezdése szerinti jelentés figyelembevételével a Kormány dönt az (1) bekezdés szerint képzett 2. cím, 3. alcím, 1. előirányzat-csoport 14. kiemelt előirányzat szerinti céltartalék előirányzatának a gyógyító-megelőző feladatok finanszírozására történő felhasználásáról.

 

11. §

 

(1) A 3. cím, 1. alcím, 1. előirányzat-csoport, 1. kiemelt előirányzat működési költségtérítés előirányzat a nem társadalombiztosítási alapok terhére folyósított ellátásokkal kapcsolatos költségeknek a központi költségvetésből történő megtérítése, amely

a) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál 820 millió forint,

b) az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál 1 500 millió forint (amely az 1999. április 1-jétől átvételre kerülő gyermeknevelési támogatás folyósításának feladataira 100 millió forintot tartalmaz).

 

(2) A működésre fordított kiadásokból

a) a 4. cím, 3. alcím, 6. előirányzat-csoport a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kiadása 600 millió forint összegben,

b) a 4. cím, 3. alcím, 5. előirányzat-csoport az egészségbiztosítási igazgatási szervek ellenőrzési rendszerek fejlesztéséhez rendelt kiadások 813 millió forint összegben

kizárólag a cél szerint használható fel.

 

(3) A 4. cím, 3. alcím, 8. előirányzat-csoport központosított intézményi kiadás előirányzata 1 437 millió forint, amely az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatójának hatáskörében a 4. cím 1., 2. alcímekre használható fel.

 

12. §

 

(1) A 3. cím,  3. alcím, 1. előirányzat-csoport 1. kiemelt előirányzat tartalmazza a társadalombiztosítás világbanki hitelből megvalósuló informatikai programjának támogatását, valamint a hazai hozzájárulás és a tárgyévi törlesztés fedezetét.

 

(2) A 4. cím, 3. alcím, 1. előirányzat-csoport 1. kiemelt előirányzat - alaponként 2000-2000 millió forint - a társadalombiztosítás világbanki hitelből megvalósuló informatikai programjának kiadásaira, valamint a világbanki hitel igénybevételéhez kapcsolódó hazai kiadásokra, és a tárgyévi törlesztés összegére használható fel.

 

(3) A (2) bekezdésben meghatározott előirányzat felhasználása és annak az alapok közötti tényleges felhasználáshoz igazodó átcsoportosítása a Kormány egyetértésével történhet.

 

13. §

 

(1) A társadalombiztosítási igazgatási szervek elhelyezését és célirányos tevékenységét, tárgyi eszközhátterét biztosító gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnése esetén a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a gazdasági társaságok megszűnéséről, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvénynek a végelszámolásról szóló rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

 

a) a társaságokban a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogokat a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak felügyeletét, valamint a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítását a Kormány nevében ellátó, a Kormány rendeletében meghatározott személy gyakorolja;

 

b) a társaságok megszűnésével a társasággal szemben fennálló, illetve a társaságot megillető követelések - a c) pontban foglaltakat kivéve - nem válnak lejárttá;

 

c) a hitelezők a társaságokkal szemben fennálló ismert követeléseiket a hitelezőknek szóló felhívás közzétételét követő 15 napon belül jelenthetik be;

 

d) a társaságokat terhelő vagyoni kötelezettségek az Ny. Alapot terhelik, a társaságokat megillető vagyoni jogokat az Ny. Alap gyakorolja. A társaságoknak a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyona az Ny. Alapot illeti meg.

 

e) a társaságok megszűnésével összefüggő, a gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelő kötelezettségeket az a) pontban megjelölt személy teljesíti, ideértve a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény szerinti éves beszámolónak és az eredmény felosztása utáni zárómérlegnek a társaság megszűnése napjával történő elkészítési kötelezettségét is.

 

(2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás általános forgalmi adó- és illetékmentes.

 

14. §

 

A társadalombiztosítási igazgatási szervek működését szolgáló, a 7. számú mellékletben részletezett, az ingyenes vagyonjuttatás keretében átadott ingatlanok e törvény hatálybalépésének napjától a működési vagyon részét képezik.

 

V. Fejezet

 

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI KÖLTSÉGVETÉSI ELŐIRÁNYZATAINAK MEGALAPOZÁSÁT SZOLGÁLÓ RENDELKEZÉSEK ÉS TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény módosítása

 

15. §

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: T.) 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

     “(3) A 3. számú melléklet bevételek 2. cím, 3. alcím, és a 6. számú melléklet bevételek 2. cím, 3. alcím a társadalombiztosítás informatikai programjának támogatása előirányzatait a felhasználás igényeihez igazodóan a Kormány az Alapok között átcsoportosíthatja az érintett kiadási előirányzatok azonos összegű és egyidejű módosítása mellett.”

 

16. §

 

A T.  22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(1) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben (a továbbiakban: Eb. tv.) foglalt egészségügyi szolgáltatások finanszírozása az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény szerinti kapacitás-lekötési megállapodások alapján az 58.§ (2) bekezdés figyelembevételével történik. A finanszírozási szerződések hatálya meghosszabbodik 1999. március  31-ig."

 

17. §

 

A T. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"25.§ (1) A járóbeteg-szakellátás a nyújtott ellátások teljesítmény-pontértéke és/vagy az általuk ellátott feladat alapján kerül finanszírozásra.

 

(2) A fogászati alapellátás finanszírozása a lakosságszámot figyelembe vevő korcsoportos pontszámrendszer, valamint a jelentett teljesítményekkel arányos teljesítménydíjazás alapján történik. A fogászati szakellátás finanszírozása a járóbeteg-szakellátás finanszírozási szabályai szerint történik."

 

 

 

 

18. §

 

A T. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(2) A progresszív betegellátás kiegészítő díjazására az aktív fekvőbeteg előirányzat 3 százaléka szolgál, melynek felhasználását kormányrendelet szabályozza."

 

19. §

 

A T. 27.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"27.§ A fekvőbeteg-szakellátás intézményei a krónikus minősítésű osztályokon nyújtott ellátás után a teljesített ápolási napok alapján szakmai csoportonként országos egységes ápolási díj alapján részesülnek finanszírozásban."

 

20.§

 

A T. 30. §-a helyébe következő rendelkezés lép:

 

"30.§ A egyes finanszírozási technikák bevezetésének előkészítése céljából az Egészségügyi Minisztérium szakmai-fejlesztési programjában résztvevő egészségügyi szolgáltatók szerződés szerinti finanszírozása mellett az OEP az egészségügyi miniszter felkérése alapján ellátja a szakmai programmal kapcsolatos, a finanszírozási rendszerhez történő illesztés lehetőségét biztosító elemzési, adatkezelési és adatszolgáltatási feladatokat is."

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi  költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény módosítása

 

21. §

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló, többször módosított 1992. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: AT.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(3) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése címekre, alcímekre, előirányzat-csoportokra és kiemelt előirányzatokra tagozódik. Címet alkotnak a szabályozási szempontból összetartozó előirányzatok. Címként jelennek meg a működési bevételek és kiadások, ezen belül alcímet alkotnak a központi hivatali szervek és a területileg széttagoltan működő igazgatási szervek előirányzatai. A költségvetési törvényben szereplő címek címrendet képeznek. A címrend évközbeni megváltoztatása az Országgyűlés kizárólagos hatásköre."

 

 

 

 

 

22. §

 

Az AT. 2. §-ának  (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(4) Az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai zárszámadásának keretében hagyja jóvá az Alapok bevételeinek és kiadásainak teljesítését, a költségvetési hiány/többlet összegét, a működési pénzmaradvány összegét, dönt a hiány rendezésének, illetve a többlet felhasználásának módjáról."

 

23. §

 

Az AT. 3. §-ának (6) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

 

"Az előzőek szerint kell megítélni a Kincstári Egységes Számláról igénybe vett hitelt és annak törlesztését."

 

24. §

 

(1) Az AT 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok   finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott működési kiadások külső forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap működési költségvetését a 10.§ (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik."

 

(2) Az AT. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(3) A kiadások fedezetét következő bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok  66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékű nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

1. a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartó személy által fizetett egyéni járulék 72,73%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11%-a - belül a nyugdíjjárulék - 8% - részaránya),

2. a magánnyugdíjpénztári tag által fizetett járulék 25%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 4%-on belül - a nyugdíjjárulék - 1% - részaránya),

3. a magánnyugdíj és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII.  törvény 23.§ (1) bekezdés d) pontja, továbbá a 123.§ (2) bekezdésében meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számláján lévő a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, ha a pénztártag e szerint dönt,

4. a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot,

5. a keresetpótló juttatás, munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély után fizetett nyugdíjjárulékot;

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a szolgálati idő megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot,

2. az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.) 7.§-a alapján a Magyar Államkincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget,

3. a munkanélküli ellátás és egyes szociális ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék összegét;

d) a késedelmi pótlék, bírság 55,75%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

1. a gyermekgondozási segélyben részesülők után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,

2. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetéséről szóló törvényben meghatározott egyéb állami hozzájárulás, támogatás összegét;

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett,  vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megillető egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető 55,75%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami  vagyonnak az értékesítéséből és egyéb bevételeiből származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a működési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap működési költségvetése a 10.§ (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik."

 

25. §

 

Az AT 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek  III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerző üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történő elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelőző időponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása;

b) az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok;

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelőző ellátásokat, gyógyfürdő szolgáltatást, anyatej ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

 

kiadásainak fedezetére szolgál.

 

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetőhely fenntartóját megillető, a társadalombiztosítási ellátások kifizetőhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott működési kiadások külső forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap működési költségvetését a 10.§ (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

 

(3) A kiadás fedezetét a következő bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a  (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékű egészségbiztosítási járulék részaránya;

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék -  3% - részaránya)  és a magánnyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 75,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 4% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a baleseti járulékot,

2. az egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötött megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékot,

3. az egészségbiztosítási járulék fizetésére  kötelezett  személyek által fizetett 11%-os mértékű egészségbiztosítási járulékot,

4. a munkáltatói táppénz hozzájárulást,

5. az Alk. 7. §-a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak közteherjegy után befolyt járulék címen átutalt összeget,

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 44,25%-a;

f) a központi költségvetésből származó hozzájárulások, térítések, ideértve a terhesség-megszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben előírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

1. a terhesség-megszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat,

2. baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét,

3. az Egészségbiztosítási Alapból fizetett - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, valamint az alapokat közösen megillető egyéb bevételek összegének az Egészségbiztosítási Alapot megillető 44,25%-a,

4. egyéb, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetési törvényében meghatározott további bevételeket,

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítéséből és egyéb bevételeiből származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a működési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap működési költségvetése a 10.§ (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik."

 

26. §

 

Az AT 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(3) Az Alapok követelései fejében az adós által felajánlott vagyonnak az Alapok kezelése tekintetében döntési jogkörrel rendelkező szerv (szervek) által történő elfogadása adásvétel jogcímén történő tulajdonszerzésnek minősül. Ez a vagyonátruházás mentesül az adó- és illetékfizetési kötelezettség alól. A vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevételt a folyó évi kiadások finanszírozására kell felhasználni."

 

27. §

 

Az AT 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"10.§ (1) A működési költségvetés bevétele:

 

a) Az éves költségvetési törvényben jóváhagyott, a b) pontban meghatározottak szerinti működési saját bevétel, valamint ennek és a működési kiadási előirányzat főösszegének az Alapból biztosított különbözete.

b) Az intézmények saját folyó bevételei, a működési vagyon hasznosításából származó bevétel, a nem társadalombiztosítási forrásból finanszírozott ellátások folyósításával összefüggésben felmerült ráfordítások központi költségvetés, más intézmény vagy gazdálkodó szervezet által történő megtérítése, valamint a társadalombiztosítási alrendszeren kívüli forrásból működési célra átvett egyéb összeg, továbbá törvényben meghatározott egyéb bevétel.

 

(2) A működési költségvetést terhelik az ügyvitelben kifizetett személyi juttatások, a munkaadókat terhelő járulékok (a nyugdíjbiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, táppénz-hozzájárulás, munkaadói járulék) dologi kiadások, pénzeszköz átadások, egyéb támogatások, a felújítási és felhalmozási kiadások, a közvetlenül a működési költségvetésbe kerülő bevételek elérése érdekében teljesített ráfordítások, továbbá törvényben meghatározott egyéb kiadások.

 

(3) A társadalombiztosítási költségvetési szervek működési költségvetésében az 1.§ (3) bekezdésében meghatározott címeken, alcímeken belül el kell különíteni a működési, a felhalmozási, az egyéb speciális célú előirányzatokat és be kell mutatni a költségvetési létszámkeretet. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvény kiemelt előirányzatként állapítja meg a működési költségvetésen belül a személyi kiadások,  a munkaadókat terhelő járulékok, az  ellátottak pénzbeli juttatásai, a dologi kiadások előirányzatait és a speciális előirányzatokat, továbbá a felhalmozási kiadásokon belül a beruházások, a felújítások, valamint a bevételek előirányzatait.

 

(4) A (3) bekezdésben meghatározott előirányzatokra az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 24. §-ának (2)-(8) bekezdése, 39. §-ának (2) bekezdése és  93. §-ának (2) bekezdése irányadó a következő eltérésekkel:

a) a 24.§ (2) és (7) bekezdésében a fejezet felügyeletét ellátó szerv hatáskörében a társadalombiztosítás központi hivatali szervei esetében a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy jár el,

b) fejezeti kezelésű előirányzatokon a “központi hivatali szervek által kezelt előirányzatok”-at kell érteni,

c) a 24.§ (2) és (7) bekezdésében meghatározott címeken alcímeket kell érteni, és a 24.§ (7) bekezdésében "A fejezeti kezelésű előirányzatok más fejezethez tartozó címhez az előirányzat céljának, rendeltetésének megfelelő átcsoportosítása az érintett fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetőinek megállapodása alapján - a Kormány egyidejű tájékoztatásával - hajtható végre." szabályozás nem alkalmazható."

 

28. §

 

(1) Az AT 11. §-a (1) bekezdésének az a), d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

/A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről és annak végrehajtásáról - az Áht. 86. §-ának (1) bekezdése alapján - alkotott törvénynek tartalmaznia kell:/

 

"a) Az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési mérlegét a működési költségvetésével együtt (a bevételek és kiadások részletes bemutatásával), a bevételi többletet és annak felhasználását,  illetve a kiadási többletet és annak fedezetét;

d) A költségvetés végrehajtásáról szóló törvénynek tartalmaznia kell a vagyonkimutatást is;

g) Az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvényben alaponként meghatározza azon kiadásokat és bevételeket, amelyek előirányzatainak megváltoztatása kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik."

 

(2) Az AT. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

"(6) Az Alapok és a társadalombiztosítási költségvetési szervek  a kincstári körbe tartoznak."

 

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása

 

29. §

 

(1) Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló - az 1997. évi CXLVI. törvénnyel módosított - 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.tv.) 5. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(8) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) adatszolgáltatása alapján az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság minden év március 31-éig átutalja az illetékes magánnyugdíjpénztárnak a magánnyugdíjpénztári tagság kezdő napjától

 

számított ellátási alap hét százalékát, ha ennek összege az egyszáz forintot meghaladja.”

 

(2) Az Alk.tv. 7.  §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“7.§ A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét- külön jogszabályban foglaltak szerint - átutalja a Kincstár által vezetett KESZ-re. A Kincstár ezen összegből 45%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 33%-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, 6%-ot a Munkaerőpiaci Alapnak utal át.”

 

A Kiváló és Érdemes Művészi járadékról szóló 1997. évi XCVII. törvény módosítása

 

30. §

 

A Kiváló és Érdemes Művészi járadékról szóló 1997. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Mjt.) 1. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“(1) Az a Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény hatálybalépése előtt a "Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze", a "Magyar Köztársaság Kiváló Művésze", valamint a "Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze", a "Magyar Köztársaság Érdemes Művésze" kitüntető címben részesült, ha saját jogú nyugellátásban részesül - ide értve az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját is -, vagy a reá irányuló öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, Kiváló, illetve Érdemes Művészi járadékra jogosult".

 

(2) Az Mjt. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

 

“2.§ A kitüntető cím jogosultjának özvegye a járadék fele részének megfelelő özvegyi járadékra jogosult, feltéve, hogy magyar állampolgár, Magyarországon lakóhellyel rendelkezik, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, továbbá a kitüntető cím jogosultjával halálakor,  annak házastársaként vagy élettársaként közös háztartásban élt."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     VI.  Fejezet

 

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS IRÁNYÍTÁSÁNAK

VÁLTOZÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ

TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK

 

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

 

31. §

 

     A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 121. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

     /A Pénztártanács tagjai:/

 

     “f) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója.”

 

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

 

32. §

 

     A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvénnyel módosított a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-a (3) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

 

     “(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. § (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg;”

 

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása

 

33. §

 

     Az 1998. évi XXXIX. törvénnyel módosított az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 149. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

/A tanácsnak e törvény erejénél fogva tagja, továbbá/

 

     “c) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. § (2) bekezdésében említett személy;”

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosítása

 

34. §

 

(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Tbf.) 1. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

 

     “(3) A pénzügyminiszter a (2) bekezdésben meghatározott személlyel együttesen terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a (2) bekezdésben meghatározott személlyel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A (2) bekezdésben meghatározott személy terjeszti a Kormány elé a nyugdíjbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit, valamint részt vesz a társadalombiztosítást érintő egyéb jogszabályok előkészítésében.”

 

(2) A Tbf. 5. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 

     /Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság/

 

     “a) irányítja a társadalombiztosítási ág jogszabályban meghatározott igazgatási (ügyviteli) és hatósági feladatainak ellátását, intézi a hatáskörébe tartozó hatósági ügyeket, közvetlenül irányítja a területi és egyéb igazgatási szerveket, ellenőrzi a más szervek által végzett ellátást megállapító és folyósító tevékenységet .”

 

(3) A Tbf. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

 

     “(2) A igazgatási szervek alkalmazottai közszolgálati jogviszonyban állnak.”

 

(4) A Tbf. 9. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

 

     “A szabályszerűen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti.”

 

Záró rendelkezések

 

35. §

 

(1) E törvény 1999. január 1-jén lép hatályba.

 

(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:

 

     a) az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 9. §-ának e) pontja, továbbá a 13. §-ának b) pontjából “a nyugdíjbiztosítási önkormányzat és az egészségbiztosítási önkormányzat”  szövegrész,

 

     b) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 23. §-ának a) pontjából “a társadalom­biztosítási képviselők” szövegrész, valamint az azt megállapító 1996. évi XX. törvény 43. §-a i) pontjának azonos szövegrésze,

 

     c) a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 100. § (5) bekezdése  E) pontjának e) alpontjából, továbbá a 103. §-a (1) bekezdésének k) pontjából és a 112. §-a (1) bekezdésének e) pontjából  a “társadalombiztosítási vagy”,

 

     d) az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (5) bekezdéséből az “illetve egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási önkormányzat”,  továbbá a 12. §-ának (3) bekezdéséből a “valamint egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási önkormányzati képviselő” szövegrész,

 

     e) a  közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény  22. §-a (4) bekezdésének b) pontjából “a Nyugdíjbiztosítási vagy az Egészségbiztosítási Önkormányzat képviselője” szövegrész,

 

     f) a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 32. §-ának g) pontjából “a társadalombiztosítási képviselők” szövegrész,

 

     g) a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 21. §-ából a “társadalombiztosítási és”, továbbá a 22. §-ának (3) bekezdéséből a “társadalombiztosítási” szövegrész,

 

     h) a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény 29. §-ának (3) bekezdéséből “az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat” szövegrész,

 

     i) a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI.törvény 23. §-a (5) bekezdésének b) pontjából, valamint a 39. §-a (1) bekezdésének f) pontjából a “társadalombiztosítási” szövegrész.

 

     j) a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény 3. §-ának (4) és (6) bekezdéséből a “valamint társadalombiztosítási”, továbbá ugyanezen § (5) bekezdéséből a “társadalombiztosítási önkormányzati” szövegrész,

 

     k) a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 19. §-a (3) bekezdésének e) pontjából “az egészségbiztosítási önkormányzattól”    szövegrész   azzal,   hogy   az    1998.   évre vonatkozó közhasznúsági jelentésnek tartalmaznia kell az egészségbiztosítási önkormányzattól és azok szerveitől kapott támogatást is,

 

     l) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 63. §-a,

 

     m) az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 6. §-a (2) bekezdésének e) pontjából az “és társadalombiztosítási önkormányzati” szövegrész,

 

     n) a Tbf. 7. §-ának a) pontjából az “(igazgatóságok)” szövegrész ,

 

     o) az AT. 2.§ (1) bekezdésének  b) pontja,  (2) bekezdése, a 2.§ (3) bekezdéséből a "tartalékai" szövegrésze,  5/A-5/C. §-ai, valamint az ezt módosító 1998. évi XXXIX. tv. 16.§ (1) és (2) bekezdése, a 6. §-ának (2) és (4) bekezdése, 11. §-a (1) bekezdésének b), c)  és f) pontja, (7) és (13) bekezdése,

 

     p) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről és a természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 26. §-ának (1)-(2) bekezdése, 27. §-ának (1)-(2) bekezdése, 28. §-a,

 

     r) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi  költségvetéséről szóló 1996. évi CXXV. törvény 28. §-a,

 

     s) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény  29/A. §-ának (7) bekezdéséből, valamint a törvény 6. számú melléklete C) címének 1. pontjából a “társadalombiztosítási önkormányzattal” szövegrész,

 

     t) az 1997. évi CLX. törvény 23. §-ából "a 7. számú melléklet 1. pontjában részletezett", valamint a 26. §-ából "a kapacitások rendelkezésre állásáért fix összeggel és" szövegrész,

 

     u) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 63. §-a.

 

(3) Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 41. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

 

     "(6) Az anyakönyvvezető a magyar állampolgárságú újszülött anyakönyvi bejegyzését követő három napon belül - az anya és a gyermek születési adatait, valamint lakóhelyét tartalmazó anyakönyvi értesítéssel - adatot szolgáltat az újszülött Társadalombiztosítási Azonosító Jelének kiadásához a gyermek születési helye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnak."

 

(4) A Nyugdíjbiztosítási Alappal és az Egészségbiztosítási Alappal szemben 1999. január 1-jét megelőzően keletkezett tartozások kiegyenlítésére elszámolt bevételeket, valamint a tartozás fejében átvett vagyont a tartozás keletkezésekor hatályban volt, törvényben meghatározott járulék-megosztási arányoknak megfelelően kell a két biztosítási alap között megosztani és elszámolni.

 

(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) járulékigazgatási feladatátvételével összefüggésben a működési előirányzatokat és a feladat ellátását szolgáló működési vagyont felülvizsgálja, és azokról a feladatok átcsoportosításával összefüggésben rendelkezzen, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kiadási előirányzatait csökkentse, és a központi költségvetésben a XXII. Pénzügyminisztérium fejezetben az APEH előirányzatait megemelje.

 

(6) Az Alk. törvény melléklete helyébe az e törvény 27. §-ában megállapított  rendelkezések hatályba lépésének időpontjától e törvény 8. számú melléklete lép.

 

 

8. számú melléklet az 1998. évi ............ törvényhez

 

 

“Melléklet az 1997. évi LXXIV. törvényhez

 

 

Az alkalmi foglalkoztatás során kifizetett munkadíj, a közteherjegy és az ellátási alap sávjai

 

 

Ha a kifizetett munkadíj

(Ft/nap)

A közteherjegy értéke

(Ft/nap)

Az ellátási alap

(Ft/nap)

900-1299

500

900

1300-1899

1000

1500

1900-2500

1500

2300

"

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

 

 

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési javaslata a gazdaság 1998. évi és 1999. évi várható folyamatain alapul és a Kormány programjában meghatározott prioritásokat érvényesíti.

 

A költségvetéseket bemutató mellékletek új szerkezeti formában és címrenddel tartalmazzák a tervezett előirányzatokat.

 

Az 1999. évi költségvetés kialakítását meghatározó főbb tényezők az alábbiak:

 

Bevételek

·      A munkáltatói terhek 6 százalékpontos csökkentése, amelynek következtében a társadalombiztosítási a járulékmérték 1999. évben 33%-ra csökken (az 1998. évi 39%-ról),

·      Az egészségügyi hozzájárulás új kételemű rendszere (részben jövedelemarányos, részben tételes meghatározású),

·      A biztosítottak által fizetendő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék mértéke a hatályos törvény előírásának alapján 1999. évben 8+3%; ebből a magánnyugdíjpénztári tagok 1%-ot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe és 7%-ot tagdíjként. A pénztártagok létszáma az előrejelzések szerint 1999-ben mintegy 300 ezer fővel emelkedik, ezt követően lényegében a pályakezdőkkel változik és a hozzátartozó bevételkiesés a nyugdíjágazat egyenlegében, illetőleg a költségvetési támogatási igény növekedésében jelenik meg,

·      A foglalkoztatottak száma mérsékelten növekszik, a regisztrált munkanélküliek száma csökken,

·      A nominálbérek tervezett 13%-os növekedésével együtt jár a járulékfizetési kötelezettség alá tartozó jövedelmek felső összeghatárának változása, amelynek egy naptári napra jutó összege 5 076 forint, naptári évre számítva     1 852 800 forint.

·      Jellemzője a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének a központi költségvetési támogatás fokozódó részvétele az alapok finanszírozásában.

 

Kiadások

·      A nyugdíjkiadások átlagosan 14,2%-kal emelkednek. A költségvetés a 11%-os, de legalább 3.500 forint/hó nyugdíjemelés mellett fedezetet biztosít a létszámcsere hatásokra is.

·      A természetbeni egészségbiztosítási kiadások 12,8%-kal, a pénzbeli egészségbiztosítási kiadások 16,3%-kal növekednek, tehát valamennyi ellátási területen reálnövekedésre nyílik lehetőség. A gyógyító-megelőző ellátások növekedése amennyiben a gazdasági növekedés eléri a tervezett szintet, meghaladhatja a 17%-ot.

 

A járulékrendszerbeli változások és a kiadások inflációt meghaladó növekedése ellenére a költségvetési támogatások bővülésének eredményeként az 1999-re tervezett hiány kisebb, mint az 1998. évi várható.

 

 

RÉSZLETES INDOKOLÁS

 

1. §-hoz:

 

A főösszegek

 

A javaslat a társadalombiztosítási alrendszer, - amely a Nyugdíjbiztosítási Alap (továbbiakban: Ny. Alap) és az Egészségbiztosítási Alap (továbbiakban: E. Alap) költségvetésének összegzéséből adódik -, bevételi főösszegét 1569,5 milliárd forintban,  kiadási főösszegét 1611,2 milliárd forintban, hiányát pedig 41,7 milliárd forintban állapítja meg.  A hiány rendezésének kötelezettségét a törvényjavaslat az 1999. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvénybe utalja. Az alrendszer középtávú költségvetési számítását az 1. számú táblázat, az 50 éves nyugdíjkitekintést a tájékoztató tartalmazza.

 

2. §-hoz:

 

A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése

 

A törvény 3. sz. melléklete az Ny. Alap bevételi és kiadási főösszegét egyaránt 914,7 milliárd forintban állapítja meg. A költségvetési egyensúlyt, a 101,9 milliárd forint összegű központi költségvetési támogatás biztosítja, az Áht. 86. § (8) bekezdésében szabályozottak szerint. A tervezés szintjén a magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti járulék-kiesési pótlás 81,5 milliárd forint, a bevétellel nem fedezett kiadásokra átadott költségvetési támogatás 20,4 milliárd forint. A gyermekgondozási segélyben részesülők utáni központi térítés 10,5 milliárd forint.

 

Bevételek

A nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek tervezett előirányzata 872,6 milliárd forint, amely 86,2 milliárd forinttal haladja meg a bázis időszak előirányzatát és a várható teljesítésnél 99,5 milliárd forinttal magasabb.

 

A nyugdíjbiztosítási járulékbevételek előirányzata 619,8 milliárd forint. Nagyságrendjét az előírt makroparaméterek és a szerkezeti változás hatása, ezen belül a foglalkoztatókat terhelő nyugdíjbiztosítási járulék mértékének a bázis időszakhoz viszonyított 2%-ponttal történő csökkenése határozta meg.

 

A biztosítottak által fizetett nyugdíjjárulék bevételek előirányzata 118,3 milliárd forint.

Ezen belül a munkavállalói (egyéni) nyugdíjjárulék bevétel 97,0 milliárd forint. A magánnyugdíjpénztári tagok által fizetett nyugdíjjárulék mértéke változatlanul 1%, ami 11,6 milliárd forint bevételt jelent. A tőkefedezeti rendszerbe átlépők, illetve az új belépők száma miatt az Ny. Alapnál kialakuló járulék-bevételi elmaradás becsült mértékét a központi költségvetés előirányzata fedezi.

 

Az egyéni nyugdíjjárulék befizetések két kisebb összegű, de nem elhanyagolható, további összetevője a munkanélküli járadék és az egyes szociális ellátások után fizetett járulékok előirányzata.

 

Az egyéb járulékok és hozzájárulások tervezett bevétele 7,4 milliárd forint, amely tartalmazza a munkanélküli ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék 6,8 milliárd forintos előirányzatát. Szerkezeti változásként önállóan kerül bemutatásra a "megállapodás alapján fizetők járulékbevételei" és a "közteherjegy után befolyt járulék" bevételek. Ez utóbbinál, az alig egy éves működési tapasztalat alapján csak szerény mértékű növekedés prognosztizálható.

 

A késedelmi pótlék és bírság előirányzata 12,5 milliárd forint, amely 25%-kal haladja meg a bázis év várható teljesítését, tekintettel a kintlévőségek behajtása során alkalmazott kiegyenlítési sorrendre.

 

A kintlévőségek behajtásából származó járulékbevételek előirányzata 24,0 milliárd forint, amelyet a járulékbevételeknél vettünk számba. Így az a munkáltatói és az egyéni járulék-befizetési előirányzatok részét képezi.

 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapelvként rögzíti, hogy az állam a nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. A nyugdíjfolyósítás állami garanciáját fejezi ki a bevételi (támogatási) tételek megjelenítése a Ny. Alap költségvetésében, amelynek igénybevételét a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvény 29.§ szabályozza.

 

A nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek a kifizetések visszatérítését és egyéb esetleges bevételeket is tartalmazza, 2,2 milliárd forintos összegben.

 

A működési célú bevételek tartalmazzák az átvett pénzeszköz összegét is. Az előterjesztés tartalmazza a központi költségvetés működési célú térítését - 0,7 milliárd forint - és az egyéb működési költségtérítéseket. A működési célú bevételek főösszege 2,94 milliárd forint, melyből a világbanki kölcsönből megvalósuló beruházások fedezete 2 milliárd forint. Ez az előirányzat tartalmazza a hazai hozzájárulást és a tőketörlesztést is.

 

A vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételből 39,1 milliárd forint fordítható az ellátások fedezetére.

 

 

 

 

 

Kiadások

A nyugdíjbiztosítási ellátások kiadásai

A nyugdíjkiadás 1999. évi tervezett összege 896,6 milliárd forint, ez az 1998. évi várható  nyugdíjkiadást  14,2%-kal  haladja meg.  Az  ellátottak  átlagos  havi száma a becslések szerint 2 millió 438 ezer fő lesz, 20 ezer fővel, nem egészen 1%-kal több mint az 1998-ra várható összlétszám.

Az egyszeri méltányossági segélyekre 350 millió forint a keretösszeg, míg a méltányossági nyugdíjemelés összege 600 millió forint a teljes kiadási összegből a két biztosítási ágban együttesen.

 

Öregségi nyugdíjak

 

A sajátjogú nyugdíjak legjelentősebb tétele, az öregségi nyugdíjak kiadás csoportja teszi ki a tervezett nyugdíjkiadás közel 70%-át. Az öregségi nyugdíjasok száma a korhatárt betöltött nyugdíjasokon kívül, ideértve a korkedvezményes és ideiglenes nyugdíjasokat is, 1999-ben 1 millió 682 ezer fő körül becsülhető. Ez 17 ezer fővel, 1%-kal magasabb az 1998. évi várhatónál. Az 1 főre jutó havi átlagos ellátás 30.500 forint körül alakul 1999-ben

 

Rokkantsági és baleseti nyugdíjak

 

A sajátjogú nyugdíjak kiadásának 1/5-ét teszik ki a korhatárt betöltött I-III. csoportos és korhatár alatti I-II. csoportos rokkantsági-, baleseti rokkantsági ellátások.  Ez  a  teljes  nyugdíjkiadás  mintegy  17%-át jelenti,  becsülhetően 14,0%-kal emelkedik. A tervezett létszám 431 ezer fő körül alakul, 9 ezer fővel több az 1998. évinél ami 2,3%-os növekedést jelent. Az 1 főre jutó havi ellátás 1999-ben 28.800 forint körül alakul, tehát 1.600-1.700 forinttal marad el a rokkantsági nyugdíjak színvonala az öregségi nyugdíjakétól.

 

Hozzátartozói ellátások

 

A hozzátartozói ellátások közel 2/3-a alapellátásként kerül kifizetésre, ez képezi az idesorolt ellátottak egyetlen, vagy fő ellátását a nyugdíjrendszerből. A tervezett 80,0 milliárd forint kiadás az összkiadás 8,8%-a. Az özvegyi-szülői nyugdíjak, valamint az ide tartozó árvaellátások csoportjának növekedése a csökkenő létszámalakulás miatt a legalacsonyabb a nyugellátások között. A tervezhető létszám, mintegy 325 ezer fő, 6 ezer fővel 1,7 %-kal alacsonyabb az 1998. évinél. Az 1 főre jutó havi ellátás valamivel magasabb, mint az öregségi nyugdíjak 2/3-a, becsülhetően 21.030 forint körüli összeg lesz.

A hozzátartozói ellátások kiadásainak több, mint 1/3-a kiegészítő ellátás, az érintett nem egészen 500 ezer fő sajátjogon szerzett nyugdíja mellett kapja ebből a kiadás csoportból az ellátását, valamilyen kiegészítő nyugdíjként. Ezen ellátás az összes nyugdíjkiadás 5,2%-át képviseli, várhatóan 47,4 milliárd forint  összegben.  Az  ellátások  számának  növekedése  nem  éri el a 2%-ot, az átlagos havi  folyósítási  összeg  8.000  forint körül lesz,  az  öregségi  nyugdíjak összegének 26%-a.

 

1999-ben a nyugdíjkiadás tervezett alakulására a nyugdíjemelés mértéke és a kiadásnövekedés automatizmusai hatnak meghatározó módon. Szerkezeti összetétel-változással az ideiglenes özvegyi nyugdíjasok számának minimális növekedésén túl nem kell számolni. A kiadásnövekedés döntő hányadát több mint 92%-át 1999-ben a nyugdíjemelési intézkedések hatása képezi. A fennmaradó 8%-ot az automatizmusok teszik ki. A létszámváltozás és az állomány összetételének a változása 1999. évben jelentősebb kiadásnövelő tényező, mint a korábbi években volt.

 

Kiadásnövelő nyugdíj-automatizmusok

 

1998-ban a létszámemelkedésből származó kiadásnövekedés a várható adatok szerint nem lesz jelentős mértékű, mindössze 0,6 milliárd forint,  a korhatár alatti I-II. csoportos rokkantsági ellátások figyelembevétele nélkül. A nyugdíjas létszám alakulásában jelentősebb változásra lehet számítani,  1999-ben a létszámemelkedés hatása  meghaladja a 6,0 milliárd forintot. A korábbi évekhez képest egyébként nem túl jelentős növekedés azzal magyarázható, hogy 1999-ben megnyílik a nyugdíjbavonulási lehetőség az 1938-ban született férfiak és az 1942-ben született nők számára, akik betöltik a 61, illetve 57 éves nyugdíjbavonulási életkort. Ezen évjáratok  jelentős része már nyugdíjas, kisebb része pedig élt az előrehozott nyugdíjazás és egyéb szabályok biztosította lehetőségekkel. Finanszírozásilag azoknak, akik a III. rokkantsági csoportba sorolt korengedményes, vagy előnyugdíjazási szabályok alapján vettek igénybe ellátást, 1999-től a Nyugdíjbiztosítási Alap az ellátásuk forrása.

 

Az 1999-re várható létszámnövekedés követi az utóbbi évek általános tendenciáját. A 90-es évek első felében tapasztalt nagyméretű létszámnövekedés után a növekedés további üteme kismértékben ugyan, de fokozatosan és állandóan csökkent.

 

Az 1998-tól hatályos nyugdíjtörvény változatlanul hagyta a nyugdíj-megállapítás főszabályait. Az összeg meghatározásánál évente eggyel nő a beszámítandó kereseti évek száma. 1999-ben már 11 év jövedelmének teljes évi és a nyugdíjbavonulás évének töredékévi keresete határozza meg a nyugdíjat.

 

Változatlan szabály, hogy a nyugdíj megállapításakor a megelőző negyedik és régebbi éveket a nyugdíjazásnál két évvel korábbi keresetek szintjéhez kell igazítani az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedése alapján. Ennek megfelelően 1999-ben az 1988-1995-ös évek kereseteit kell az 1997. évi szintre felhozni, s a nyugdíjazás előtti harmadik - az 1996-os - év jövedelme pedig változatlan marad. Az 1997. évi 24,1%-os nettó keresetindex miatt a korábbi évek lényegesen nagyobb összeggel fognak beszámítani a nyugdíjba, mindebből következően javulni fog az induló nyugdíjak szintje.

 

A degresszió és valorizáció korábbi éveknél kedvezőbb alakulása összességében azt eredményezi, hogy 1999-ben érezhetően jobb feltételekkel vonulhatnak nyugdíjba a jogosultak, mint 1998-ban, tehát az induló nyugdíjak színvonala nő.

 

Működésre fordított kiadások (4. sz. melléklet)

 

A címrend szabályozása a nemzetközi osztályozásnak megfelelően kerül bevezetésre a társadalombiztosítás területén is 1999-ben.

A működésre fordított kiadás előirányzata 16,4 milliárd forint.

A működési költségvetésben a törvényi kötelezettségek teljesítését a központi költségvetési szervekre vonatkozó előírásokhoz, paraméterekhez közelítő feltételekkel, az új jogszabályi kötelezettségekből adódó többletfeladatokkal, valamint az új címrendnek megfelelő szerkezeti változásokat tartalmaz a törvényjavaslat.

 

Az 1999. évi címrendben:

·      A Központi hivatali szerv alcímben a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelője, az ONYF szerepel.

·      Az Igazgatási szervek alcímbe összevonásra került a területi igazgatási szervek és a NYUFIG előirányzata.

 

Az előirányzat biztosítja a működés minimális feltételeit, a folyamatos működés területén az előirányzatok szintrehozását, a nyugdíjbiztosítási nyilvántartási projekthez, illetve az adatszolgáltatás és nyilvántartási rendszer korszerűsítéséhez kapcsolódó kiadásokat.

A járulékvertikumnak az APEH-ba történő integrálásából adódó járulékellenőrzési létszám átcsoportosítás  450 fő.

A személyi juttatások 5%-kal növekedtek.

 

Az igazgatási szerveket, mint munkaadókat is terhelő járulék nagyságrendjét a létszámfejlesztés és fogyás, a járulék mértékének csökkenése, valamint az egészségügyi hozzájárulás növekedése határozta meg.

 

A dologi kiadások növekménye az inflációs hatást veszi figyelembe.

 

A felhalmozási és fejlesztési kiadások tartalmazzák a legszükségesebb ingatlanberuházásokat, valamint a nyugdíjbiztosítási nyilvántartási projekt teljesítéséhez kapcsolódó forrásokat, valamint a legszükségesebb informatikai jellegű fejlesztéseket.

 

Az informatikai fejlesztések előirányzata az országos egységes megállapító rendszer az un. NYUGDMEG rendszer folyamatos, a változó felhasználói igények biztosításához szükséges továbbfejlesztéseket, a nyugdíjfolyósítási rendszer biztonságos működtetésének feltételeit, valamint az informatikai és ügyviteltechnikai eszközök pótlását tartalmazza.

 

A nyugdíjmegállapításhoz szükséges megnövekedett ágazati nyilvántartási feladatok ellátását biztosító személyi feltételeket belső átcsoportosítással, a területi nyugdíjellenőrzés munkatársainak esetenkénti bevonásával, valamint az 1998. évben megvalósított nyilvántartási létszámfejlesztéssel biztosítja az ONYF.

 

 

A vagyongazdálkodás kiadásai

 

Az előirányzat 1,6 milliárd forintos összege tartalmazza a Postabank garanciális kötelezettségének teljesítését (1,4 milliárd forint), valamint az egyéb vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadásokat.

 

3. §-hoz:

 

az Egészségbiztosítási Alap költségvetése

 

Az Egészségbiztosítási Alap 1999. évi bevételi főösszege 654,8 milliárd forint, kiadási főösszege 696,5 milliárd forint, hiánya pedig 41,7 milliárd forint.

A részletes adatokat a törvényjavaslat  5. és 6. számú melléklete tartalmazza.

 

Bevételek

A bevételek döntő részét kitevő járulékbevételek (munkáltatói és egyéni járulékbevételek) alakulása a következő tényezők hatását tükrözi:

 

-   a bruttó keresettömeg 13,6 %-kal nő,

-   a munkáltatói egészségbiztosítási járulék mértéke 15%-ról 11%-ra csökken,

-   az egyéni járulékfizetés felső határa napi 5076 forintra emelkedik

- a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásból 20,1 milliárd forint többletbevétel tervezhető,

-   a tételes egészségügyi hozzájárulás a jelenlegi 2.100 Ft/fő/hó összegről 3.600 Ft/fő/hó összegre emelkedik. Az e fizetési kötelezettségből származó bevétel 151,6 milliárd forint.

 

Mindezek figyelembevételével a munkáltatói egészségbiztosítási járulék előirányzata 330,0 milliárd forint, a biztosítotti (egyéni) egészségbiztosítási járulék előirányzata pedig 74,3 milliárd forint. (Ezek a tételek tartalmazzák a behajtásból származó bevételeket.)

 

A járulékbevételek közül a baleseti járulék bevételnél 1999-re meghatározó a 10%-os járulékmérték 5%-ra csökkentése, melynek hatására az ilyen címen előirányzott bevétel alig több, mint 0,5 milliárd forint.

 

A bevételi számításoknál figyelembevételre került továbbá, hogy az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett járulék 11,5%-os mértéke 0,5%-ponttal csökkent.

 

Az egészségügyi hozzájárulás rendszerében bekövetkezett változás hatásaként az előirányzat összességében 171,7 milliárd forint.

 

1999-ben a kintlévőségek behajtásából származó bevételek előirányzata 21,5 milliárd forint.

 

A központi költségvetési hozzájárulások összege 30,8 milliárd forint.

 

Az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek előirányzata 4,9 milliárd forint.

 

A működési célú bevételek összege 3,7 milliárd forint, melyből a központi költségvetés működési célú térítése 1,5 milliárd forint.

 

Vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételből az ellátások fedezetére fordítható 14,6 milliárd forint.

 

Kiadások

Az Egészségbiztosítási Alap kiadásain belül a legnagyobb arányt képviselő gyógyító-megelőző ellátások 1999. évi előirányzata 350,2 milliárd forint. Az előirányzat egyes területeken összhangban van a központi költségvetésben és a helyi önkormányzati területen tervezett automatizmusokkal.

 

Fejlesztések, átcsoportosítások az alábbi szakterületeken jelentkeznek.

 

-     Járóbeteg-szakellátás 47,9 milliárd forint előirányzatából 0,8 milliárd forint a fejlesztés összege, melyek a következők:

A társadalombiztosítási alapok 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény módosította az 1996. évi LXIII. törvényt (az ún. kapacitás-törvényt).  Eszerint  a  járóbeteg-szakellátás   lehetséges     óraszáma  1999-re  - 10.000 főre vetítve - a jelenlegi 390 óráról maximum 429 órára nőhet. Ez 10 % többletet jelent a jelenleg lekötött kapacitásokhoz képest. Feltéve, hogy az intézmények a lehetséges fejlesztést csak részben használják ki, továbbá azt, hogy a TAJ-szám alapú járóbeteg teljesítmény jelentés  bevezetésre kerül, és azzal a nem megalapozott teljesítmények jelentése csökken, végül is mindez együtt 0,75 milliárd forintos fejlesztést indokol.

 

-     CT, MRI 7,3 milliárd forint előirányzatából a fejlesztés összege 0,4 milliárd forint.

Ezen összegből 150 millió forint a megszabott keretösszeg miatti jelenlegi alacsony kihasználtság növelésére, 225 millió forint új készülékek befogadására fordítandó.

 

-     Művesekezelés 8,9 milliárd forint előirányzatból a fejlesztések összege 0,4 milliárd forintot tesz ki.

 

-     Fekvőbeteg szakellátás (ügyeleti díj) előirányzata 209,3 milliárd forint.

Az EDDSZ és a Népjóléti Minisztérium megállapodása alapján a Kormány az ügyelet díjazásában 1999-re 3 milliárd forint többletforrásra tett ígéretet. Ez az összeg az 1998. évi fejlesztés szintezésével, a bérnövekmény szintezésével,  a bérnövekménnyel, valamint a fejlesztés összegével együtt 3 milliárd forint. Indokolttá vált ezt az összeget az 1998. évi előirányzattal együtt az aktív fekvőbeteg ellátás előirányzatába átcsoportosítani és ezt a kasszasort megszüntetni.

 

-     Az iskolaegészségügy 1,3 milliárd forintos előirányzatából 0,2 milliárd forint a fejlesztés, amelyet az egészséges, normatív rendszerű finanszírozás alkalmazása indokol.

-     Az anya-, gyermek- és ifjúságvédelem előirányzata 8,3 milliárd forint.

A védőnői szolgáltatásban szakmai és az érdekképviseleti szervek által is szorgalmazott normatív rendszerű finanszírozás csak többletforrás biztosításával vezethető be. Az 5/1995. (II. 8.) NM rendelet szerinti normatíva (az egy védőnő által ellátandó várandós anyák és 16. életév alatti gondozottak száma lehetőleg ne haladja meg a 400 főt) figyelembevételével 5,2-5,3 ezer védőnői szolgálat szervezése és működtetése szükséges. (A jelenleg finanszírozott szolgálatok száma 4 200 ezer). Átlagosan havi 100 ezer forint/szolgálat költség esetén (ami kb. 22 %-os növekedést jelent) a finanszírozási többletigény 1.300 millió forint. Tekintettel arra, hogy nem várható az összes új szolgálat 1999. január 1-jével történő beindulása, a tényleges fejlesztési igényt a maximális igény közel 45 %-ában indokolt meghatározni.

 

-     Fogorvosi szolgáltatás előirányzata 10,1 milliárd forint.

A 0,5 milliárd forint tervezett fejlesztést a teljesítménydíjazás arányának növelésére szükséges felhasználni.

 

A gyógyszer-támogatási kiadások 122,9 milliárd forintos előirányzata mintegy 2,3%-kal haladja meg az ilyen címen 1998-ban várhatóan felmerülő kiadásokat.

 

Az előirányzat magában foglalja a speciális szerződés szerint támogatott magas árú gyógyszerekkel kapcsolatos kiadásokat (6,6 milliárd forint) is. Az előirányzat azzal a feltételezéssel került meghatásra, hogy a gyógyszer-támogatási előirányzat betarthatóságát biztosító rendszerbeli változtatások kerülnek bevezetésre.

 

A gyógyászati segédeszközök támogatására szolgáló 1999. évi előirányzat 22,6 milliárd forint. A tervezésnél figyelembe vételre került a fogyasztói árak 1999. évi várható növekedési üteme, a betegséggyakoriság változása, valamint a támogatottak és a támogatásba bevont eszközök körének bővülése. A javasolt előirányzat megtarthatósága érdekében a következő intézkedésekkel számoltunk: a szabályozottsági szintet javító szakmai, jogszabályi rendezés, a fix összegű támogatás körének kiterjesztése a helyettesíthetőség bevezetésével, a rendelési szabályok módosítása, a vényszintű elszámolási rendszer bevezetése.

 

A gyógyfürdő ellátások 1999. évi előirányzata 2,0 milliárd forint, figyelembe véve a fogyasztói árnövekedést, a betegséggyakoriság emelkedést, valamint a kiadásnövekedést mérséklő intézkedéseket.

 

 

A táppénzkiadások előirányzata 46,8 milliárd forint. Ennek meghatározása az 1998-ban várható táppénzkiadás összege, az 1998. évi bruttó keresetnövekedés (18%) és változatlan ellátási feltételek figyelembevételével történt.

 

A korhatár alatti III. csoportos rokkantsági és baleseti ellátások előirányzata 117,7 milliárd forint. Az előirányzat figyelembe veszi az 1998. évi várható kiadás nagyságát, számol a létszámnövekedés és cserélődés egyenlegeként megvalósuló 2%-os növekedéssel és a korhatáremelésből származó 4,1 milliárd forintos többletkiadással, továbbá - a nyugdíjindexálás várható változására tekintettel - az ellátás 13%-os növekedésével.

 

Működésre fordított kiadások

 

Az 1999. évi működési kiadások bázisának kialakításánál figyelembe vételre kerültek  azok  az  1998.  év során   végrehajtott   és  várható  átcsoportosítások, amelyek az eredeti költségvetés főösszegére nem voltak hatással, de annak belső struktúrájában változásokat eredményeztek, valamint az 1998. évi szervezeti változások (Egészségbiztosítási Önkormányzat, Felügyelő Bizottság és Területi Egészségbiztosítási Bizottságok megszűnése). Ezen felül az évközi előirányzat-változtatások éves szintrehozását is figyelembe vettük.

 

A személyi juttatások 5%-kal  növekednek

 

A dologi kiadások növekménye az inflációs hatást veszi figyelembe a munkaadókat terhelő járulék nagyságrendjét a járulék mértékének csökkenése, valamint az egészségügyi hozzájárulás mértékének növekedése határozta meg.

 

A járulékbeszedési, behajtási, valamint a folyószámla nyilvántartási feladatok APEH-hez történő integrálása a feladatok ellátásához szükséges humán forrás és ehhez kapcsolódó kiadási előirányzatok (3,8 milliárd forint) átadásával jár.

 

Az 1999. évi felújítási kiadásoknál csak az elengedhetetlenül fontos és sürgős munkálatok tervezett összegei kerültek előirányzatosításra.

 

A gyermeknevelési támogatás folyósításának végrehajtásával kapcsolatos működési kiadások összege 0,1 milliárd forint összegben került meghatározásra.

 

A felhalmozási és fejlesztési kiadásokon belül csak az elengedhetetlenül szükséges beruházásokkal számoltunk 0,7 milliárd forint összegben, amelyek döntő részben a területi igazgatási szerveket érintik. Az informatikai fejlesztés címén a jelenleg működő rendszerek jogszabály-változásokból adódó módosítását, továbbá az elhasználódott számítástechnikai eszközök pótlását, karbantartását vettük figyelembe, melynek összege 0,5 milliárd forint.

A világbanki hitelből megvalósuló informatikai beruházások és a kapcsolódó hazai kiadások, valamint az esedékes törlesztés fedezetére  2 milliárd forint szerepel a költségvetésben, amelyet azonban csak a folyamatban lévő vizsgálatok lezárulása után, a Kormány döntésének megfelelően lehet felhasználni.

 

Az ellenőrzési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos létszámigény és kiadások előirányzata 0,8 milliárd forint, melyben a következő szakterületek érintettek: kifizetőhelyi ellenőrzés, TAJ szám alapú teljesítményfinanszírozás ellenőrzése, központi személyi nyilvántartás, egészségügy-finanszírozás ellenőrzése, egészségügyi szolgáltatók minőségbiztosításának ellenőrzése.

 

A folyamatos működési, valamint az egyszeri kiadásokat és fejlesztéseket figyelembe véve, az 1999. évi működési költségvetés kiadásai összesen 19,0 milliárd forintot tesznek ki.

 

4. §-hoz:

 

Az államháztartásról szóló 1992. XXXVIII. törvény 12. §-ának (3) és (4) bekezdésében meghatározott előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlléphető bevételi és kiadási előirányzatokat nevesíti az (1) bekezdés. Eszerint a kiadások közül túlléphetők a pénzbeli ellátások (nyugdíjak, táppénz, GYES), de nem léphetők túl - a természetbeni egészségbiztosítási ellátások kiadásai (gyógyító-megelőző ellátás finanszírozása gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, stb.).

A javaslat szigorúbb a korábbi évekénél, amikor a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz előirányzat túlléphető, s ezáltal korlátozhatatlan volt.

 

A Postabank alaptőke emeléssel kapcsolatos befizetési kötelezettségnek a teljesítése csak a vagyonértékesítés terhére finanszírozható, mivel az vagyonnal kapcsolatos teljesítés.

 

A működési kiadások teljesítésével kapcsolatosan az Áht. általános, a költségvetési szervekre vonatkozó előírásai érvényesek. Ezért csak a működési többlet bevétel és a jóváhagyott pénzmaradvány összegével növelhető a törvényi előirányzat.

 

5. §-hoz:

 

A kötött természetbeni ellátások kiadási előirányzatában szerepel az a végkielégítésre fordítható összeg, amely a tartós megtakarítást eredményező létszámleépítéshez kapcsolódik - ennek korlátozása nem indokolt a jövőbeni megtakarítás érdekében.

 

A gyógyító-megelőző ellátások kasszái között - a kötött felhasználási lehetőségű végkielégítés és a kormánydöntéshez kötött céltartalékon kívül - évközben, a megjelölt hatáskörben átcsoportosítási lehetőséget szükséges biztosítani, hogy a felhasználás igazodhasson az év közben változó feltételekhez és szükségletekhez.

 

 

 

 

6. §-hoz:

 

A gyógyító-megelőző ellátások, a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátások finanszírozása - összefüggésben az államháztartásról szóló törvény pénzellátási szabályaival - pénzforgalmi terv alapján történik.

 

7. §-hoz:

 

A törvényjavaslat mellékletében egy soron szereplő felhalmozási és fejlesztési kiadások célelőirányzat összevont összeget tartalmaz, a megvalósítandó feladatokat a hozzájuk tartozó összegekkel nevesíti a javaslat.

 

8. §-hoz:

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési törvénye minden évben meghatároz egy bizonyos összeget, amely szociális indíttatású nyugdíjmegállapításra, illetve -emelésre fordítható. Ez 1999-ben 600 millió forint. Az egyszeri szociális segélyekre fordítható összeg pedig 350 millió forint.

 

9. §-hoz:

 

A vagyonértékesítési kötelezettség 1999-ben a működési célvagyon kivételével kiterjed az alapok teljes vagyonára. A törvényben előírt 53,7 milliárd forintos ellátási célú igénybevételt meghaladó többletbevétel felhasználásáról a javaslat szerint az alapokat felügyelő Kormány dönt. A zárszámadásban részletesen, a tényleges tartalomnak megfelelően kell beszámolni, ezért a vagyongazdálkodási bevételeket a javaslat szerint a megfelelő jogcímeken kell év közben nyilvántartásba venni.

 

10. §-hoz:

 

A gyógyító-megelőző ellátások 350,2 milliárd forintos előirányzatán belül az E. Alap kiadásainak 1%-át kitevő összeg zárolt céltartalékként szerepel, amelyet a Kormány döntése alapján lehet felhasználni, ha a gazdaság folyamatai, s ehhez kapcsolódóan a járulékbevételek kedvezően - a törvényjavaslatban előirányzottak szerint - alakulnak. A kasszákat érintő zárolásokat az indokolás 2. számú táblája mutatja be.

 

11. §-hoz:

 

A működési bevételek között szerepel a nem társadalombiztosítási alapokat terhelő ellátások (családi és jövedelempótló támogatások, pénzbeli kárpótlás, stb.) folyósítási költségeinek megtérítésére átvett pénz, amelyből az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot a Szociális és Családügyi Minisztériumtól 0,7 milliárd forint, a Pénzügyminisztériumtól 0,1 milliárd forint; az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt a Szociális és Családügyi Minisztériumtól 1,5 milliárd forint illeti meg.

 

A javaslat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatójának hatáskörébe rendeli a központosított intézményi kiadások 1,4 milliárd forintos előirányzatnak a felhasználását, amely elsősorban központosított beszerzésekre fordítható, s a felhasználásról a központi hivatali szervek és az igazgatási szervek tényleges kiadásai között kell elszámolni.

 

12. §-hoz:

 

A javaslat a központi költségvetésből a Pénzügyminisztérium fejezeten keresztül finanszírozott világbanki program keretében megvalósuló informatikai fejlesztéseknek, és az ahhoz kapcsolódó hazai kiadásoknak a fedezetét tartalmazza. Az Állami Számvevőszék a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi zárszámadásának ellenőrzéséről szóló jelentésében ismertette, hogy az informatikai fejlesztésekkel kapcsolatban célvizsgálat lefolytatását rendelte el. Ugyanakkor az Országgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottsága is tényfeltáró albizottságot hozott létre, - az OEP is belső vizsgálatot rendelt el - az informatikai fejlesztések átvilágítására. Ezért a javaslat az előirányzat felhasználását a Kormány döntési hatáskörébe utalja úgy,  hogy a vizsgálatok eredményétől függően a tényleges fejlesztési kiadások megvalósulásának az érdekében átcsoportosítási jogkörrel is felhatalmazza az Országgyűlés.

 

13-14. §-okhoz:

 

A javaslat a megszűnt Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tulajdonában lévő azon gazdasági társaságok megszüntetésével és jogutódlásával kapcsolatos kérdéseket rendezi. Az elmúlt években a vagyonjuttatásból, illetve a járuléktartozásból származó ingatlanok egy részét működési célra hasznosították a megszüntetett önkormányzatok. A vagyonértékesítési kötelezettség egyértelmű végrehajtása, valamint a társadalombiztosítási igazgatási szervek működése érdekében van szükség a működési célú vagyonelemek meghatározására.

 

15. §-hoz:

 

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvény 14.§ (3) bekezdésének a módosítása az önkormányzatok megszüntetése miatt  szükséges pontosítás.

 

16. §-hoz:

 

A kötelező egészségbiztosítási ellátások nyújtására kötött szerződések hatályának meghosszabbítását tartalmazza a javaslat. Így lehetőség van a szerződések Kormányhatáskörben történő felülvizsgálatára 1999. március 31-ig.

 

17. §-hoz:

 

A járó és fekvőbeteg szakellátási tisztán teljesítmény alapú díjazásának visszaállítása javasolt, ezért a fix díjakkal kapcsolatos szövegrészletek elhagyása indokolt.

 

A fogászati ellátás finanszírozási rendszere 1999-től igazodik az alapellátás, illetve a szakellátás területén alkalmazott szabályokhoz. Az új szabályok szerint a fogászati alapellátásban korcsoportos pontszámrendszer, valamint a jelentett teljesítményekkel arányos teljesítménydíjazás alapján történik.

A fogászati szakellátás a járóbeteg ellátás finanszírozási szabályait alkalmazza.

 

18. §-hoz:

 

A progresszív ellátás kiegészítő díjazására az eddigi 2% helyett 3% kerülhet felhasználásra, tekintettel a feladatok nagyobb költségigényére.

 

19. §-hoz:

 

A krónikus minősítési osztályokon történő ellátás díjmegállapítás szabálya változik. Országosan egységes szakmai csoportonként meghatározott ápolási díjtételek kerülnek bevezetésre.

 

20. §-hoz:

 

A pontosítást a minisztérium nevének változtatása teszi szükségessé.

 

21. §-hoz:

 

1999-től a nemzetközi osztályozásnak megfelelő címrend kerül bevezetésre a társadalombiztosítási alrendszer területén is, a szabályozás ezt a célt szolgálja.

 

22-27. §-okhoz:

 

Az adott §-ok tartalmazzák a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény (AT.) módosítását. A társadalombiztosítás állami felügyeletével, bevételi forrásainak változásaival, a járulékigazgatási feladatok APEH-hez történő rendelésével, és az Áht. módosításával kapcsolatban a változásokhoz igazodóan történt a módosítás. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira és költségvetési szerveikre a fentiekkel összefüggésben az államháztartásra és a költségvetési szervekre általában érvényes szabályokat kell alkalmazni.

 

A javaslat szerint - az 1998. évi XXXIX. törvény 2. §-ával összhangban - a működési költségvetés bevételeinek és kiadásainak prezentációja az új címrendhez igazodva biztosítja az Alap és a működés közötti halmozódások kiküszöbölését.

 

Az új jogcímek, illetve azok változásai miatt új csoportosításban, pontosítva kerültek bemutatásra a kiadások, és a kiadások fedezetét biztosító bevételek. A működési költségvetés előirányzatai törvényi meghatározásának és az előirányzatokkal való gazdálkodás (átcsoportosítási, módosítási hatáskörök meghatározása) szabályai az Áht. általános, illetve az igazgatási szervek esetében a központi költségvetési szervek szabályaihoz igazodnak.

 

28. §-hoz:

 

A módosítást a munkáltatói társadalombiztosítási járulék 6%-os csökkentése teszi szükségessé, mivel ezzel összefüggésben módosítani kell az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás közterhét is, illetve a közteherjegy százalékos megosztását.

 

29. §-hoz:

 

A módosítás az 1997. évben elfogadott törvény végrehajtása során felmerült problémák rendezését szolgáló szövegpontosítás.

 

30-34. §-okhoz:

 

E jogszabályhelyek a társadalombiztosítás irányításának változásával összefüggő törvénymódosításokat tartalmazzák.

Az 1997. évi LXXXII. törvény módosítását az teszi szükségessé, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat megszüntetéséig a Pénztártanács tagja volt az önkormányzat képviselője is. A módosítási javaslat szerint a jövőben az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója válik a Pénztártanács tagjává.

Az 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása arra irányul, hogy az egészségügyi szakmai szabályok kialakításában az egészségügyi miniszter mellett a társadalombiztosítási igazgatási szervek felügyeletét ellátó személy is részt vegyen.

Az 1997. évi CLIV. törvény módosítása arra irányul, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szervek felügyeletét ellátó személy a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagjává váljon.

 

35. §-hoz:

 

A  javaslat a törvény hatálybalépésének időpontját, valamint a társadalom-biztosítás pénzügyi alapjai költségvetési előirányzatainak megalapozását szolgáló, és a társadalombiztosítás irányításával, változásával összefüggő törvénymódosításokkal összefüggő rendelkezések hatályon kívül helyezését, valamint az 1999-től hatályos járulékszabályok módosítása miatt az 1997. évi LXXIV. törvény módosítását tartalmazza.

 

Az 1999. január 1-jét megelőzően keletkezett társadalombiztosítási tartozások kiegyenlítésére elszámolt bevételek két Alap közötti megosztási szabályát is tartalmazza a javaslat.

 

Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz kerül 1999. január 1-től a társadalombiztosítási járulék beszedési, behajtási és ellenőrzési tevékenység. A járulékigazgatási feladat-átvétellel összefüggésben a javaslat a tervezéskor előre nem látható költségkihatásai miatt év közi átcsoportosítási lehetőséget biztosít. A végrehajtásra a Kormány kap felhatalmazást.

Együtt kezelendő a T/326. számú törvényjavaslattal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÁJÉKOZTATÓ

 

a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozóan öt évre, a demográfiai folyamatokra és azok hatásaira vonatkozóan ötven évre szóló előrejelzésről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előrejelzés a demográfiai folyamatok és a nyugdíjrendszer bevételeinek és kiadásainak hosszútávú alakulására

 

 

1. Demográfiai prognózis

 

Az ötven évre előretekintő számításban szereplő demográfiai előrejelzések a Népességtudományi Kutató Intézet szakértőjének, Hablicsek Lászlónak 1995-ben a nyugdíjreform számításaihoz készült forgatókönyvei*/ közül a közepes, leginkább reálisnak tekintett változatán alapulnak.

 

Ez a változat feltételezi, hogy a teljes termékenységi arányszám (amely azt mutatja, hogy az adott évnek megfelelő születési gyakoriság mellett egy nő élete során hány gyermeknek ad életet) az 1994. évi 1,64-ről 2000-re 1,5-re tovább csökken, majd 2010-re 1,7-re javul és utána 2050-ig ezen a szinten marad. Az 1,7-es arányszám valamivel a jelenlegi európai átlag felett van és pl. Franciaországra jellemző. A javulás ellenére ez a termékenység nem biztosítja a népesség egyszerű reprodukcióját, vagyis a népességszám csökkenését eredményezi.

 

A másik feltételezés, hogy a születéskor várható átlagos élettartam (mely mutató azt fejezi ki, hogy az adott év halandósági viszonyai mellett az újszülött hány év megélésére számíthat) a férfiaknál az 1994. évi 65-ről 2010-re 68-ra, a nőknél az 1994. évi 74-ről 2010-re 76-ra emelkedik. Utána mindkét nem esetében 5 évenként egy év javulás következik be, így 2050-re a férfiaknál eléri a 76, nőknél a 84 évet. A javulás azt jelenti, hogy Magyarország túljut a hosszú halandósági válságon, és 2050-re eléri a legjobb mutatójú országok (Svédország, Japán) jelenlegi szintjét.

 

Az előrejelzés nem számol nemzetközi migrációval (bevándorlás - elvándorlás).

 

A jelenlegi népességi szerkezet, valamint a fenti feltételezések hatására az ország népessége az 1995. év eleji 10,2 millióról 2050-re kb. 8,4 millió főre, vagyis mintegy 1,8 millió fővel csökken. Az össznépességen belül a 20 év alattiak aránya az 1995. évi 26,6 %-ról 2050-re 19,8 %-ra, a 20-59 éveseké 54,0 %-ról 48,6 %-ra csökken, ugyanakkor a 60 éven felüliek részaránya 19,4 %-ról 31,6 %-ra emelkedik.

 

A prognosztizált demográfiai folyamatokat a mellékelt táblázatok közül az első kettő írja le. Az előrejelzés alapján azt is bemutatjuk, hogy az új nyugdíjrendszerben milyen nyugellátásokat kell biztosítani. Ezt a következő két táblázat tartalmazza.

 

 

2. A nyugdíj-járulékok és nyugdíj-kifizetések prognózisa

 

A következőkben a nyugdíjrendszer bevételeinek és kiadásainak hosszabb távú prognózisát mutatjuk be. Közöljük a várható járulékbevételeket és nyugdíjkifizetéseket ötven évre előre 1997. évi árszinten, valamint 2002-ig folyó áron. A számítások a kormány 1999. évi gazdasági programjával, ill. költségvetési tervével összhangban készültek. Az ötven évre előretekintő számítást a nyugdíjreform előkészítéséhez kidolgozott makromodell felhasználásával végeztük, figyelembe véve a nyugdíjtörvény várható módosítását, ami az 1999. évi öregségi nyugdíj emelését átlagosan 14,2 %-ban határozza meg.

 

2.1    A prognózis makrogazdasági feltevései

 

A magyar gazdaság 2001-ig várható fejlődését a költségvetési törvényjavaslat bemutatta, ezért a következőkben csak a hosszútávú prognózis előfeltételeit foglaljuk össze.

 

A távlati makrogazdasági előrejelzés fejlődéssel számol, de csak annyiban optimista, hogy feltételezi, az EU-hoz való csatlakozásunk  -  s ami még fontosabb: a felzárkózásunk  -  sikeres lesz. Ez nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha a magyarországi egy főre jutó GDP (legalább 5 - 10 évig) gyorsabban nő, mint az európai átlag. A tapasztalatok szerint erre  -  a gazdaság megfelelő alkalmazkodása esetén   -  reális esély van. Egyrészt jelenlegi fejlettségi szintünk meglehetősen alacsony, másrészt az integráció a piacok megnyílásával, új gazdasági források feltárulásával élénkítőleg hat a gazdasági növekedésre. A feltételezést alátámasztják a spanyol és portugál csatlakozás tényei: mindkét ország növekedése felgyorsult már a csatlakozást megelőző egy-két évben, tartósan meghaladta az EU átlagot, majd az integrációs hatás kimerülésével lassan az átlaghoz igazodott. A magyar gazdasági prognózis kialakításánál hasonló jövőképből indultunk ki

 

Részleteiben:

-   A gazdaság növekedésére vonatkozóan azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a GDP az ezredforduló után - az EU csatlakozás feltételezett időszakában - évi 5 % körüli mértékben nő, majd a növekedési ütem 2032-ig fokozatosan 2,5 %-ra mérséklődik és utána ez a mérték stabilizálódik.

-   Az infláció üteme fokozatosan mérséklődik, és 2006-ra éri el az Európai Monetáris Unió követelményeit is kielégítő 2,5 %-os mértéket, majd ezen a szinten marad. A GDP és a fogyasztás implicit árindexe megegyezik a fogyasztói árindexszel.

-   A tőkefedezeti pillérben felhalmozott tőke reálhozadékára a reálbér+1 %-ot, a tőkefedezeti pillérben számított annuitás reálkamatára reálbér-1 %-ot, a felosztó-kirovó pillérben keletkező államadósság reálkamatára GDP-1 %-ot vettünk figyelembe.

-   A foglalkoztatottak számát a népesség-előrejelzés, valamint feltételezett aktivitási ráták alapján állítottuk be. Ez utóbbiak feltételezik, hogy az aktivitási rátáink fokozatosan elérik a fejlett országok átlagára jellemző mértékeket.

-   A bruttó keresettömegnek a háztartások jövedelméhez viszonyított aránya - a munkajövedelmek szerepének emelkedésével összefüggésben - 2002-ig fokozatosan növekszik, majd az elért szinten marad.

-   A bruttó átlagkereset indexe a bruttó keresettömeg és a foglalkoztatottak indexeinek hányadosa (ezért a létszám hullámzása tükröződik e mutatóban).

-   A nettó átlagkereset növekedési üteme 1999-től megegyezik a bruttó átlagkereset dinamikájával. Feltételeztük, hogy az átlagos adó- és járulékterhelés nem változik.

-   Az egy keresőre jutó reálbér indexe a nettó átlagkereset és a fogyasztói árszínvonal indexeinek hányadosa. 2006-ig fokozatosan emelkedik, majd növekedési üteme évi 3-4 % közötti mértékre csökken. (A munkatermelékenységnek a GDP-t meghaladó ütemü javulása miatt a reálbér-emelkedés nagyobb lehet a gazdasági növekedésnél.)

 

2.2    A nyugdíj-prognózis eredményei

 

Az 1998. évi költségvetési javaslathoz készített nyugdíj-prognózis kiinduló adatai néhány ponton módosultak. Az akkor várhatónál, ill. tervezettnél magasabb lett az átlagkeresetek növekedése 1997-ben és 1998-ban, s nagyobb lett a nyugdíj-emelkedés üteme is 1998-ban. A leglényegesebb eltérés azonban az, hogy már idén jóval több nem pályakezdő kereső választotta az új nyugdíjrendszert, mint amennyit feltételeztünk. (Tavaly jeleztük, hogy ezt igen nehéz előre pontosan felmérni, különösen az ütemezést, vagyis hogy hányan lépnek át 1998-ban, s hányan 1999-ben. Az egyéni életpályák vizsgálata alapján azt valószínüsítettük, hogy a 30-35 év alattiak számára jelent bizonyosan előnyt a vegyes rendszer, ezért feltételeztük, hogy 1999 végéig mintegy 1,3 millió munkavállaló lép át az új rendszerbe. Úgy gondoltuk, hogy a bevezetés évében, 1998-ban,  ennek még csak kb. a fele, 600-700 ezer fő választja a vegyes rendszert.) A vegyes nyugdíjrendszert választók száma azonban már 1998 júniusában elérte az egymilliót,  és a Pénztárfelügyelet prognózisa szerint 1998 végére ez a szám 1,2 millióra, 1999 végére várhatóan 1,4-1,5 millióra növekszik.

A rendszer továbbra is finanszírozhatónak itélhető, hiszen az állami nyugdijrendszerben (1. pillér) a hiány mértéke nem haladja meg a GDP 1%-át, sem a bevezetést követő években, sem a 2010 utáni időszakban (amikor a keresők/nyugdijasok arány folyamatosan romlani kezd, s ezért a deficit ismét növekszik). A magán-nyugdíjrendszer előrejelzettnél nagyobb létszáma miatt az 1. pillérbe arányaiban kevesebb járulékbevétel folyik be. Ugyanakkor a magasabb járulékalap-növekedés jelentős részben ellensúlyozza ezt, s így összességében az állami nyugdíjrendszerbe 1-2%-kal kevesebb járulékbevétel kerül. A számított egyenleg azonban nem romlik, hanem javul, mert az 1999-re jelenleg tervezett, az eredetinél  3 - 4 %-ponttal kisebb nyugdíjemelés hatására a kiadások is alacsonyabbak.

Az 1. és 2. pillér  egyenlegeinek a GDP-hez mért arányát az első ábra mutatja be, a forintban kifejezett bevételek, kiadások és egyenlegek az ötödik és hatodik táblázatban találhatók. A számításaink szerint várható átlagos nyugellátásokat a hetedik táblázat mutatja be, 1997. évi árszinten. Ebből kiolvasható, hogy a vázolt makrogazdasági feltételek mellett az öregségi nyugdíjak reálértékének egy főre jutó átlaga az ötven év alatt évi átlagban kb. 3%-kal emelkedik.

 

A 2. pillérben jelentős tőke halmozódik fel, ami már a 2008 utáni években eléri  a GDP 10%-át, 2022-re 30%-át (2040 után 50%-át), vagyis komoly szerepet kaphat a tőkepiac alakításában, a nemzetgazdasági szintű megtakarítások növelésében. (Ld. a második ábrát.) A tőkefedezeti rendszer-elem egyúttal hozzájárul a nyugdíjrendszer "hullámvölgyeinek" enyhítéséhez, mert a - részben a nyugdijkorhatár emelésével összefüggő - kedvezőbb kereső/nyugdíjas arányú években felhalmoz (tartalékol), s a romló demográfiai trend éveiben kezd járadékot fizetni.

 

 


*/     Hablicsek László: Hosszú távú demográfiai forgatókönyvek: Magyarország, 1995-2050. Budapest, 1995. augusztus.  Készült a PM-NM Nyugdíj Munkacsoport számára.