MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

        KORMÁNYA

T/331. számú

törvényjavaslat

a családok támogatásáról

Előadó:           Harrach Péter

                szociális és családügyi

                         miniszter

1998. október

1999. évi .................... törvény 

a családok támogatásáról

Az Országgyűlés a családok és gyermekek jólétéért érzett felelősségtől vezérelve az Alkotmányban, továbbá a nemzetközi egyezményekben rögzített szociális jogok érvényre juttatása érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény célja

1. §

E törvény célja, hogy a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat.

A törvény hatálya

2. §

E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén élő

a) magyar állampolgárra,

b) a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert, vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldire.

Alapelvek

3. §

(1) A családnak, mint a társadalom alapvető egységének sokoldalú segítése, a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítása az állam egyik legfontosabb feladata.

(2) A gyermek otthoni gondozásához, neveléséhez nyújtott ellátás célja a gyermek egészséges, harmonikus fejlődésének, testi, szellemi, erkölcsi gyarapodásának kiteljesítése.

(3) A családnak nyújtott ellátások az állam részéről biztosított olyan támogatások, amelyek elismerve a család és a gyermekvállalás fontosságát - jövedelmi helyzettől függetlenül - a gyermeket nevelő szülőt illetik meg.

(4) A több gyermekes, a gyermeket egyedül nevelő, továbbá a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családokra nehezülő terhek ellensúlyozása céljából, továbbá esélyegyenlőségük elősegítése érdekében a családtámogatási rendszer egyes elemei differenciáltak.

Értelmező rendelkezések

4. §

E törvény alkalmazásában

a) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa;

b) családtámogatási kifizetőhely: a legalább 100 társadalombiztosítási ellátásra jogosult személyt foglalkoztató munkáltatónál létesített társadalombiztosítási kifizetőhely [1998. évi XXXIX. tv. 9. § (1) bek.];

c) tanköteles: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezése értelmében az a gyermek, akit az iskola igazgatója tankötelesnek nyilvánított;

d) kereső tevékenység: munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban bírósági, ügyészségi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban, fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszonyában folytatott munkavégzésre irányuló tevékenység, továbbá szövetkezet tagjaként, vagy egyéni vállalkozóként, illetőleg társas vállalkozás tagjaként folytatott - személyes közreműködést igénylő - tevékenység;

e) szociális intézmény: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (a továbbiakban: Szt.) szabályozott ápolást-gondozást, rehabilitációt, valamint átmeneti elhelyezést nyújtó bentlakásos intézmény;

 f) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy:

fa) az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul;

fb) az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki tizennyolcadik életévének a betöltése előtt munkaképességét legalább 67 %-ban elvesztette, és ez az állapot egy éve tart vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll;

g) nevelőszülő: az a személy, aki nevelőszülői jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal jogerős határozatával nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket és az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttet;

h) hivatásos nevelőszülő: az a személy, aki speciális foglalkoztatási jogviszonya keretében saját háztartásában gondozza a gyámhivatal jogerős határozatával nála elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket és az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttet;

i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként meghatározott vagyoni érték, bevétel, amelynek összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét;

j) rendszeres jövedelem:  a legalább három egymást követő hónapban keletkezett jövedelem.

Családtámogatási ellátási formák

5. §

A családtámogatási ellátások a következők:

a) nevelési ellátás

aa) családi pótlék [7. §],

ab) iskoláztatási támogatás [9. §];

b) gyermekgondozási támogatás

ba) gyermekgondozási segély [20. §],

bb) gyermeknevelési támogatás [23. §];

c) anyasági támogatás [29. §].

II. FEJEZET

NEVELÉSI ellátás

6. §

A gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó családi pótlékot, vagy iskoláztatási támogatást (a továbbiakban együtt: nevelési ellátás) nyújt.

 Családi pótlék

7. §

(1) Családi pótlékra jogosult

a) a vérszerinti, az örökbefogadó szülő, a szülővel együttélő házastárs (a továbbiakban együtt: a szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám

aa) a saját háztartásában nevelt még nem tanköteles,

ab) a saját háztartásában gondozott tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos

gyermekre (személyre) tekintettel;

b) a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetésvégrehajtási intézetben lévő gyermekre (személyre) tekintettel;

c) a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt gyám, illetőleg eseti gondnok a családi pótlékot gyámhatósági fenntartásos betétben vagy folyószámlán helyezi el. A szociális intézmény vezetője a jogosult személy után járó családi pótlékot az intézmény költségvetésétől elkülönítetten kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.

(3) Az (1) bekezdés, továbbá a 20. § és 23. § alkalmazása szempontjából saját háztartásban nevelt gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,

a) aki átmeneti jelleggel tartozkódik a háztartáson kívül kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán;

b) akit 30 napot meg nem haladóan szociális intézményben helyeztek el;

c) aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában [a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 49-51. §] tartozkódik.

8. §

(1) Családi pótlék azután a gyermek (személy) után jár, aki

a) még nem tanköteles;

b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos;

c) a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában megjelölt intézményben él, és

ca) tanköteles, vagy

cb) általános iskola, középiskola, szakiskola (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulója és 20. életévét nem töltötte be.

(2) A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek (személy) után járó családi pótlék annak a hónapnak a végéig jár, ameddig a betegség, súlyos fogyatékosság fennállását a külön jogszabályban előírtak szerint igazolták.

Iskoláztatási támogatás

9. §

(1) Iskoláztatási támogatásra jogosult a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám arra a saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel, aki

a) tanköteles;

b) már nem tanköteles, de közoktatási intézmény tanulója és 20. életévét még nem töltötte be.

(2) Iskoláztatási támogatásra jogosult saját jogán az a

a) nagykorú árva, aki mindkét szülőjét elvesztette,

b) nagykorú, aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből,

és egyébként megfelel az (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek.

A nevelési ellátási formák közös szabályai

10. §

(1) Ugyanazon gyermek (személy) után járó nevelési ellátás csak egy jogosultat illet meg.

(2) Azután a gyermek (személy) után, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak iskoláztatási támogatás nem folyósítható.

(3) Ha a gyermek együttélő szülők háztartásában él, a nevelési ellátást - együttes nyilatkozatuk alapján - bármelyik szülő igényelheti, mégpedig nyilatkozatuk szerint gyermekenként. Megállapodás hiányában az ellátást igénylő szülő személyéről - kérelemre - a gyámhatóság dönt.

11. §

(1) A nevelési ellátás havi összege

a)	egy gyermekes család esetén	3.800 Ft;
b)	egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén	4.500 Ft;
c)	két gyermekes család esetén gyermekenként	4.700 Ft;
d)	két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként	5.400 Ft;
e)	három vagy többgyermekes család esetén gyermekenként	5.900 Ft;
f)	három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként	6.300 Ft;
g)	tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek esetén	7.500 Ft;
h)	a 7. § (1) bekezdésének  b)-c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél  elhelyezett gyermek esetén - kivéve a g) pont alatt megjelölt gyermeket -, valamint a 9. § (2) bekezdés alapján jogosultságot szerzett gyermek esetén.	5.400 Ft;

(2) A nevelési ellátást - az igénylés időpontjától függetlenül - teljes hónapra kell megállapítani.

(3) A nevelési ellátás összegének emeléséről az Országgyűlés - évente - a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával egyidejűleg dönt.

12. §

A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából csak azt az igénylő háztartásában élő vérszerinti, örökbefogadott vagy nevelt gyermeket lehet figyelembe venni

a) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám nevelési ellátásra jogosult;

b) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőfokú oktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik;

c) aki a 9. § (2) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra.

13. §

A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is,

a) akinek férje sorkatonai, polgári szolgálatot teljesít;

b) aki saját maga vagy házastársa, élettársa

ba) közoktatási intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs;

bb) vakok személyi járadékában részesül;

bc) rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas és nyugdíjának összege nem haladja meg a rokkantsági csoportonként megállapított legkisebb rokkantsági nyugdíj összegét és egyéb jövedelme nincs;

bd) nyugellátásban - ide nem értve a bc) pont szerinti nyugellátásokat -, átmeneti járadékban részesül és nyugdíjának, járadékénak összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és egyéb jövedelme nincs;

be) időskorúak járadékában, rendszeres szociális segélyben, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül és egyéb jövedelme nincs;

bf) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nincs.

14. §

(1) Amennyiben a 18. életévet betöltött gyermeknek (személynek) rendszeres jövedelme van, úgy a reá tekintettel megállapított nevelési ellátás folyósítását a negyedik hónaptól mindaddig szüneteltetni kell, amíg rendszeres jövedelemmel rendelkezik.

(2) A nevelési ellátás szüneteltetése a 12. § a) pontja szerinti számítást nem érinti.

15. §

A három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodás időtartamára nem jár nevelési ellátás.

Tankötelezettséggel összefüggő rendelkezések

16. §

A gyermek tankötelessé válása évének október 1. napjától a gyermekre tekintettel megállapított családi pótlékra jogosultság megszűnik, ezzel egyidejűleg iskoláztatási támogatásra jogosultság keletkezik.

17. §

(1) Amennyiben a szülő, a gyám nem biztosítja a gyermek tankötelezettségének teljesítését, akkor a települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban együtt: jegyző) gyámhatósági jogkörében eljárva megkeresi a gyermekjóléti szolgálatot a családban jelentkező nevelési probléma megoldása érdekében.

(2) Ha a gyermekjóléti szolgálat 8 napon belül nem tud eredményt elérni a gyermek tankötelezettsége teljesítésének előmozdításában, akkor erről a tényről tájékoztatja a jegyzőt.

(3) A jegyző a gyermekjóléti szolgálat (2) bekezdés szerinti jelzése alapján

a) intézkedik a védelembe vétel elrendelése iránt [Gyvt. 68. §] vagy

b) megkeresi a gyámhivatalt a szülő, a gyám vagyonkezelői jogának - az iskoláztatási támogatás felhasználása vonatkozásában történő - korlátozása végett.

(4) A gyámhivatal a (3) bekezdés b) pont szerinti megkeresés alapján az iskoláztatási támogatás felhasználását rendszeres felügyelete alá vonja és a szülőt, a gyámot a felhasználásról számadásra kötelezi.

18. §

A tanköteles gyermekre tekintettel akkor is jár a nevelési ellátás, ha a gyermek tanulói jogviszonya szünetel.

III. Fejezet

gyermekgondozási támogatások

19. §

A gyermeket nevelő szülő, nevelőszülő, a gyám megélhetése alapjául - havi rendszerességgel járó - gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra (a továbbiakban együtt: gyermekgondozási támogatás) jogosult.

Gyermekgondozási segély

20. §

Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő, a nevelőszülő, a gyám saját háztartásában nevelt

a) gyermek 3. életévének betöltéséig,

b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig.

21. §

A gyermekgondozási segélyben részesülő személy kereső tevékenységet

a) a gyermek másfél éves koráig nem folytathat;

b) a gyermek másfél éves kora után napi 4 órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik.

22. §

A szociális és családügyi miniszter - méltányossági jogkörben eljárva - a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot

a) megállapíthatja a gyermeket nevelő közeli hozzátartozónak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685. § b) pont], ha

aa) a gyermek szülei a gyermek nevelésében három hónapot meghaladóan akadályoztatva vannak,

ab) az egyedülálló szülő kereső tevékenységének hiányában a család megélhetése nem biztosítható;

b) megállapíthatja, illetőleg meghosszabbíthatja

ba) a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig, legfeljebb azonban a gyermek 8. életévének betöltéséig, ha a gyermek betegsége miatt gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] nem gondozható;

bb) a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 14. életévének betöltéséig.

Gyermeknevelési támogatás

23. §

Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől 8. életévének betöltéséig jár.

24. §

A gyermeknevelési támogatásban részesülő személy kereső tevékenységet napi 4 órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthonában történik.

A gyermekgondozási támogatási formák közös szabályai

25. §

(1) A gyermekgondozási támogatást a gyermekkel közös háztartásban élő szülők bármelyike igénybe veheti. Megállapodás hiányában a támogatást igénylő szülő személyéről - kérelemre - a gyámhatóság dönt.

(2) Amennyiben a szülők egyidejűleg több gyermek után lennének jogosultak a gyermekgondozási támogatás egyik vagy mindkét formájára, úgy a támogatást csak egy jogcímen és csak az egyik szülő részére lehet megállapítani.

26. §

A gyermekgondozási támogatás havi összege - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, töredékhónap esetén egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár.

27. §

(1) Nem jár gyermekgondozási támogatás annak a személynek, aki

a) az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátás bármelyikében részesül, ide nem értve a gyermekgondozási támogatás folyósítása mellett végzett kereső tevékenység után járó táppénzt, baleseti táppénzt;

b)  olyan gyermek után igényli a támogatást, akit a Gyvt. alapján ideiglenes hatállyal elhelyeztek, átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, továbbá az Szt. alapján 30 napot meghaladóan szociális intézményben helyeztek el;

c) - kormányrendeletben meghatározott kivétellel - a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] helyezi el;

d) előzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) A három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodás időtartamára nem jár gyermekgondozási támogatás.

28. §

Amennyiben a gyermekgondozási támogatásban részesülő személy az általa nevelt gyermek halála miatt elveszti támogatásra való jogosultságát, úgy a támogatás folyósítását a halálesetet követő hónap 1. napjától számított 3 hónap múlva kell megszüntetni.

IV. FEJEZET

ANYASÁGI TÁMOGATÁS

29. §

(1) Anyasági támogatásra jogosult a szülést követően az a nő, aki  terhessége alatt legalább négy alkalommal - koraszülés esetén legalább egyszer - terhesgondozáson vett részt.

(2) Az anyasági támogatás az (1) bekezdés szerinti jogosultat akkor is megilleti, ha a gyermek halva született.

30. §

Amennyiben az anyasági támogatásra jogosult nő a támogatás felvételét megelőzően meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek, aki a gyermek gondozását ellátja.

31. §

Az anyasági támogatás - gyermekenkénti - összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 %-ával.

32. §

Az anyasági támogatásra vonatkozó igényt a szülést követő 60 napon belül lehet benyújtani.

33. §

(1) Nem jár anyasági támogatás, ha

a) a szülők a gyermek születését megelőzően nyilatkozatban hozzájárultak a gyermek örökbefogadásához;

b) a megszületett gyermek a gyámhatóság jogerős határozata alapján családból kikerülést eredményező gyermekvédelmi gondoskodásban részesül.

(2) Az anyasági támogatás - a szülést követő 60 napon belül benyújtott igény esetén - megilleti a jogosultat, ha

a) a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulásról szóló nyilatkozatot visszavonták;

b) a családból kikerülést eredményező gyermekvédelmi gondoskodást megszüntetik és a továbbiakban az anya gondoskodik a gyermek neveléséről.

V. FEJEZET

A CSALÁDTÁMOGATÁSI ELLÁTÁSOKRA VONATKOZÓ

 HATÁSKÖRI ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Az igényelbírálás szabályai

34. §

(1) A családtámogatási ellátás (a továbbiakban: ellátás) iránti igényt írásban kell előterjeszteni. Egyidejűleg az igényhez csatolni kell az elbíráláshoz szükséges tények, adatok igazolását.

(2) Az igénybejelentés napja az igény átvételének - vagy ha az igényt posta útján terjesztették elő a kérelem postára adásának - igazolt napja.

35. §

(1) Az ellátás iránti igényt - a gyermeknevelési támogatás kivételével -

a) ha a jogosult munkáltatójánál van családtámogatási kifizetőhely, úgy a családtámogatási kifizetőhely,

b) ha a jogosult illetményét a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) - folyósítja, úgy a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a jogosult lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP), illetőleg ennek kirendeltsége

bírálja el (a továbbiakban együtt: igényelbíráló szerv).

(2) A gyermeknevelési támogatás iránti igényt a jogosult lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes MEP, illetőleg ennek kirendeltsége bírálja el.

36. §

(1) Az ellátásra vonatkozó igényről, ha azt teljesítik, alakszerű határozatot nem kell hozni.

(2) Az igényelbíráló szerv alakszerű határozattal akkor dönt, ha

a) az igényt elutasítja;

b) az ellátást szünetelteti;

c) az ellátást megszünteti;

d) az ellátást visszafizetteti.

37. §

(1) Az ellátás az igény benyújtásának időpontjától jár, feltéve, hogy a benyújtás időpontjában a jogosultsági feltételek fennállnak. Az ellátást az igény késedelmes benyújtása esetén, visszamenőleg legfeljebb két hónapra, az igénybejelentés napját megelőző második hónap első napjától kell megállapítani, ha a jogosultsági feltételek ettől az időponttól kezdve fennállnak.

 (2) Az ellátás folyósításáról az igényelbíráló szerv gondoskodik.

 (3) Az ellátást - az anyasági támogatás kivételével -

a) a családtámogatási kifizetőhely, a TÁKISZ a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásakor,

b) a MEP havonta utólag a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig

 folyósítja.

(4) Az igényelbíráló szerv az anyasági támogatást az igénylés benyújtásakor elbírálja, a jogosultság megállapítása esetén a támogatást azonnal kifizeti, és ennek megtörténtét a gyermek születési anyakönyvi kivonatának hátoldalára rávezeti.

38. §

(1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt jogszabálysértő módon elutasították vagy alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, úgy a jogszabálysértés megállapításától visszafelé számított három éven belül járó összeget ki kell fizetni.

(2) A jogosult halála esetén - az anyasági támogatás kivételével - az esedékes és fel nem vett ellátás azt a személyt illeti meg, aki az elhalálozást követően az ellátásra jogosító gyermek neveléséről saját háztartásában gondoskodik.

(3) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást - az anyasági támogatás kivételével - az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.

39. §

 Az ellátásra jogosult az igényelbíráló szervnek 15 napon belül köteles bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely az ellátásra jogosultságát, vagy annak összegét érinti.

40. §

Az ellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

Jogalap nélkül igénybevett ellátás

41. §

(1) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható, feltéve, hogy a felvételtől vagy folyamatos ellátás esetén az ellátás megszűnésétől kevesebb mint három év telt el.

(3) Az igényelbíráló szerv, illetve az egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást az (1) bekezdés alapján visszakövetelni nem lehet.

(4) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért több igényelbíráló, vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terhel, úgy a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg akkor a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, visszafizetésre kötelezni.

(5) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, felvételéért  több igényelbíráló szervet vagy egyéb szervet terhel a felelősség, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

42. §

(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetéséről határozattal, az igényelbíráló szervvel vagy egyéb szervvel szemben érvényesítendő megtérítésről fizetési meghagyással kell intézkedni. A jogerős határozat vagy fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.

(2) Az igényelbíráló szerv a követelést a jogalap nélkül felvett ellátás utolsó kifizetésétől számított három éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, úgy a követelés két éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

43. §

(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelező határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett az igényelbíráló vagy egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, úgy a visszafizetésre kötelező határozatot az igényelbíráló, illetőleg az egyéb szerv székhelye szerint illetékes MEP hozza.

(2) A jogalap nélkül felvett ellátást elsősorban a még folyósított ellátásból kell levonni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátási formából már nem történik folyósítás, úgy a jogalap nélkül felvett ellátás összege bármely folyósított ellátás összegéből levonható. A levonás a folyósított ellátás harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(3) A levonást a visszafizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetőleg a túlfizetés összegére tekintettel csak hosszabb idő alatt megtérülő követelés összegét az ellátást igénybe vevő keresetéből is le lehet vonni.

(4) Ha a fizetésre kötelezett szerv, személy a fizetésre kötelező határozat, vagy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, úgy a határozatot hozó, illetve a fizetési meghagyást kibocsátó MEP a követelést a társadalombiztosítási járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályok szerint hajtatja be.

Jogorvoslat

44. §

(1) Ha az ellátást igénylő az igényelbíráló szerv intézkedésével, határozatával nem ért egyet, úgy a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.

(2) A családtámogatási kifizető hely, továbbá a TÁKISZ intézkedése, határozata ellen a kifizetőhely, illetőleg TÁKISZ székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP-hez, illetőleg annak kirendeltségéhez lehet fellebbezni.

(3) Ha első fokon a MEP, illetőleg annak kirendeltsége intézkedett vagy hozott határozatot, úgy ezen intézkedés, határozat ellen benyújtott fellebbezést a MEP, illetőleg a kirendeltség vezetője bírálja el.

(4) A jogszabálysértő érdemi másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti - a határozat kézbesítését követő 30 napon belül - az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti. Ha az első fokú határozatot a családtámogatási kifizetőhely, vagy TÁKISZ hozta, akkor a keresetet a kifizetőhely, illetőleg TÁKISZ székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP vagy kirendeltsége ellen kell benyújtani.

(5) A megtérítésre kötelezett szerv az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

VI. FEJEZET

ADATVÉDELEM

45. §

(1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az igényelbíráló szerv - ide értve a szociális és családügyi minisztert is a méltányossági jogkörének gyakorlása során - természetes személyről adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából - TAJ számon - tart nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

a) a jogosult, az ellátásra jogosító gyermek, továbbá a jogosult házastársának, élettársának személyazonosító adatai (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap);

b) a jogosult állampolgárságára, illetőleg bevándorolt vagy menekült jogállására vonatkozó adat;

c) a jogosult családi állapotára, élettársi kapcsolatára vonatkozó adat;

d) az ellátásra jogosító gyermek tanulói, hallgatói jogviszonyára vonatkozó adat;

e) a jogosult, a jogosult házastársa, élettársa és az ellátásra jogosító gyermek lakó-, illetőleg tartózkodási helyére vonatkozó adat;

f) a jogosult munkahelyére vonatkozó adat;

g) a jogosult, a jogosult házastársának, élettársának, továbbá a nagykorú gyermek jövedelmére vonatkozó adat;

h) az ellátásra jogosító gyermek tartós betegségére, súlyos fogyatékosságára vonatkozó adat.

(3) Az OEP és az igényelbíráló szerv a (2) bekezdés szerinti adatot törvény alapján adatkezelésre jogosult szervnek - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott adatok közül az adatkezelésre jogosult szerv csak az adott támogatás elbírálásához szükséges adatokat kezelheti.

46. §

Ha törvény másként nem rendelkezik, a 45. § (2) bekezdés szerinti adatok alapján vezetett nyilvántartásból a családtámogatási ellátásra való jogosultság megszűnésétől számított öt év elteltével - a szolgálati időre jogosító ellátások kivételével - törölni kell az adott személyre vonatkozó adatokat.

47. §

Az e törvény felhatalmazása alapján nyilvántartást vezető szervek a nyilvántartásban szereplő adatokat személyazonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatják, illetőleg azokból statisztikai célra adatot szolgáltathatnak.

48. §

A családtámogatási igazgatási eljárás során az igényelbíráló szerv adatot kérhet a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtől a családtámogatási ellátásra való jogosultság megállapítása céljából.

49. §

Az OEP szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed az ellátásokkal összefüggő nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, az igényelbíráló szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak a jogosultak részére történő megállapítására, folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggő ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

50. §

(1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy az iskoláztatási támogatásra vonatkozó 9., 16-18. §-okat 1999. október 1-jétől kell alkalmazni.

(2) 1999. szeptember 30-áig arra a gyermekre tekintettel is családi pótlékot kell megállapítani és folyósítani, akire tekintettel e törvény értelmében iskoláztatási támogatás megállapításának és folyósításának lenne helye.

(3) Akinek 1998. december 31-éig családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást folyósítottak, az ellátást - amennyiben új igénylést nem nyújtanak be - az 1998. december 31-én hatályban lévő szabályok alapján tovább kell folyósítani.

(4) Az 1998. december 31-ét megelőzően benyújtott és a törvény hatálybalépéséig el nem bírált igények esetében amennyiben az igény érvényesítés 1999. január 1-je előtti időre is vonatkozik, az erre az időre járó ellátást az 1998. december 31-én hatályban lévő szabályok alapján kell megállapítani és folyósítani.

(5) A jegyző 1998. december 31-ét követően már nem állapít meg új gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot, azonban a települési önkormányzat az 1999. január 1-je előtt megállapított gyermeknevelési támogatást 1999. március 31-éig tovább folyósítja.

(6) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság 1998. december 31-ét követően e törvény szerinti családtámogatásra jogosultságot már nem állapít meg, azonban az 1999. január 1-je előtt megállapított ellátásokat 1999. március 31-éig tovább folyósítja.

(7) A családtámogatási kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató 1998. december 31-ét követően az e törvény szerinti családtámogatási ellátásra jogosultságot már nem állapít meg, azonban az 1999. január 1-je előtt megállapított ellátásokat 1999. március 31-éig tovább folyósítja.

(8) 1999. április 1-jétől a (5)-(7) bekezdésben megjelölt ellátásokat a MEP folyósítja.

51. §

Felhatalmazást kap

a) a Kormány arra, hogy a családtámogatási ellátások igénylésével, megállapításával, folyósításával és a jogalap nélkül felvett ellátások visszafizetésével, megtérítésével, valamint az igényelbíráló szervek adatfeldolgozásával kapcsolatos, továbbá a hatáskör átadásból adódó végrehajtási szabályokat rendeletben szabályozza;

b) az egészségügyi miniszter arra, hogy a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az erről szóló igazolások kiadásának rendjét.

52. §

E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény;

b) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkező 1991. évi I. törvény;

c) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkező 1992. évi III. törvény;

d) a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról rendelkező 1993. évi V. törvény;

e) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról rendelkező 1995. évi XLVIII. törvény I. Fejezetének címe és 59-69. §-a;

f) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi VI. törvény 4. §-a;

g) a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetéséről rendelkező 1995. évi CXXII. törvény;

h) az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvény I. Fejezetének címe és 1-7. §-a, 10-11. §-a, 36.  §-ának (4) bekezdése;

i) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 71. §-a;

j) a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 68. §-a, 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja;

k) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 17. §-ában a „gyermeknevelési támogatás” szövegrész; 25. §-ának (2) bekezdése;  II. Fejezetének II. címében foglalt „ Normatív pénzbeli ellátás” „Gyermeknevelési támogatás” alcímek; 27-31. §-a; 42. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az „ide nem értve a külön törvényben meghatározottak szerint megállapított gyermekgondozási segélyt” szövegrész; 123. §-a (1) bekezdésében a „a gyermeknevelési támogatásnak, valamint” szövegrész; 123. § (2) bekezdése; 124. §-ának (1) bekezdése; 130. §-a.

53. §

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése a „társadalombiztosítási,” kifejezést követően „családtámogatási” kifejezéssel egészül ki.

Á L T A L Á N O S   I N D O K O L Á S

         A törvényjavaslat új elvi alapokra helyezi a gyermekneveléshez kapcsolódó pénzbeli támogatások rendszerét és megújít egy korszerűtlen, nehezen követhető joganyagot.

         A szabályozás célja, hogy az ellátások jobban szolgálják a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlőségét, a gyermekvállalással járó többletterhek elismerését, javítsák a gyermekvállalás feltételeit és hosszabb távon előmozdítsák a népesedéspolitikai célok megvalósítását. Egy olyan új ellátási rendszer alapjait rakja le, amely kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek azonos értéket képvisel. Ezért a gyermeküket saját háztartásukban nevelő családok az itt szabályozott ellátásokat jövedelmi és vagyoni helyzetüktől függetlenül, azonos feltételek mellett vehetik igénybe.

         Az új koncepcióhoz igazított támogatási rendszer elvárja, hogy a családok is eleget tegyenek gyermeknevelési kötelezettségeiknek, egyúttal ezt fel is tételezi. Ezért a törvényjavaslat megszünteti  a támogatások évenkénti újraigénylésének rendszerét, az ellátások a jogosultság teljes időszaka alatt folyósítandók. Külön figyelmet fordít a gyermekek tankötelezettségének teljesítésére. A jövő generációjának boldogulása érdekében - lehetőségeihez mérten - ösztönözi az alap- és középfokú oktatásban való részvételt, ezzel a pénzbeli ellátási rendszert is a gyermekvédelem általános céljainak rendeli alá.

         A törvényjavaslat meghatározza az egyes ellátási formák céljait, és egységes rendszerbe foglalja azokat.

         - Nevelési ellátások címen tárgyalja a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást, amelyek a gyermekek neveléséhez biztosított támogatási formák.

         - A gyermeket nevelő szülők megélhetésének alapjául szolgálnak a gyermekgondozási támogatások, nevezetesen a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás.

         - Az előzőektől eltérően egyszeri támogatási forma az anyasági támogatás, amely a gyermek születésével kapcsolatos kiadások fedezéséhez nyújt segítséget.

         A nevelési ellátásokra jogosultak köre a javaslat szerint nem változik, a vér szerinti szülőn kívül az ellátásra a továbbiakban is jogosult a nevelőszülő, a vagyonkezelői joggal felruházott gyám és ha a gyermek intézményben él, az intézmény igazgatója is.

A nevelési ellátás összegei a családtípus, a gyermekek száma és egészségi állapota szerint változatlanul differenciáltak. Az ellátás összegének megállapításánál azonban nemcsak azok a gyermekek vehetők figyelembe, akire tekintettel az ellátás folyósítható, hanem azok a nagykorú gyermekek is, akiket felsőfokú tanulmányaik folytatása miatt szüleik tartanak el.

A nevelési ellátás összegének emeléséről évente az állami költségvetés elfogadásakor az országgyűlés dönt.

         A családi pótlék a gyermek tankötelezettségének megkezdéséig  illeti meg a jogosultakat, a tankötelezettség teljesítésének igazolását követően iskoláztatási támogatásra szereznek jogosultságot. Kivételt képeznek a tartósan beteg és súlyosan fogyatékos gyermeket nevelők, valamint a nem családban nevelkedő gyermekek után jogosultak. Részükre a továbbiakban is családi pótlékot kell folyósítani. Iskoláztatási támogatást kell megállapítani a tanköteles koron túli, középfokú közoktatási intézményben tanulók után is.

         A családi pótlékot felváltó iskoláztatási támogatást tehát csak azoknak a szülőknek kell megállapítani és folyósítani, akik felelősek azért, hogy gyermekük teljesítse tankötelezettségét, illetve akiknek gyermeke tankötelezettségi koron túl is közoktatási intézményben tanul.

         Az iskoláztatási támogatás bevezetésével a törvényjavaslat orientálja a szülőket gyermekeik tankötelezettségének teljesítésére. Az ellátást ugyanakkor úgy szabályozza, hogy a támogatás minden esetben a gyermekek érdekében nyerjen felhasználást. Ha a települési önkormányzat jegyzője azt állapítja meg, hogy a gyermek nem teljesíti a tankötelezettségét, felkéri a gyermekjóléti szolgálatot a nevelési probléma rendezésére. Sikertelenség esetén intézkedik a gyámhivatalnál az iskoláztatási támogatás felhasználásának korlátozása érdekében, ami a támogatás felhasználásról való tételes elszámoltatást jelenti. A támogatás szülőtől való megvonására kizárólag végszükségben, csak akkor kerülhet sor, ha a gyermeket ki kell emelni a családból.

         A gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás a szülőnek biztosít jövedelmet és ezáltal szolgálati időt a kisgyermek gondozásának időtartamára. A rendszeres, havonta utólag folyósított gyermekgondozási támogatások összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez igazodik, azzal azonos.

 A törvényjavaslat szerint mindkét ellátás családjuk jövedelmétől függetlenül illeti meg a gyermekeket nevelő szülők valamelyikét. A jogosultsági feltételek egyéb vonatkozásban nem változnak, a gyermekgondozási segély a gyermek 3 éves koráig folyósítható, a gyermeknevelési támogatás pedig a legkisebb gyermek három és nyolc éves kora között illeti meg a legalább három kiskorú gyermeket nevelő szülőt. A gyermeknevelési támogatásra vonatkozó szabályozás ezentúl nem a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. részét képezi, hanem az beépül a családok támogatásokról szóló törvénybe. Ezzel a családtámogatások megállapításával, folyósításával, finanszírozásával kapcsolatos szabályozás egységessé válik.

         Az anyasági támogatás vonatkozásában egyetlen lényeges változás, hogy az ellátást ezentúl a szülést követő 60 napon belül lehet igényelni, szemben az eddigi 30 nappal. A változás indoka, hogy az ellátás rendkívüli körülmények esetén is igénybe vehető legyen. A hatályos szabályozáshoz képest kisebb jelentőségű, de pozitív változás az is, hogy ezentúl az anya halála esetén a vele addig egy háztartásban élő apa hiányában az a személy is jogosult az ellátásra, aki a gyermek gondozását ellátja.

Az anyasági támogatás mértéke változatlan, az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-a.

         A törvényjavaslatban foglalt ellátásokat a gyermeknevelési támogatás kivételével  a munkahelyi családtámogatási kifizető helyek, a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok, valamint a megyei egészségbiztosítási pénztárak és kirendeltségek állapítják meg és folyósítják. A gyermeknevelési támogatás esetében kizárólag a megyei egészségbiztosítási pénztárak az illetékesek.

Az ellátások a kérelem benyújtásától esedékesek, de ha az igényjogosultság már korábban is fennállt, a törvényjavaslat 2 hónapos visszamenőleges folyósítást tesz lehetővé. A visszamenőleges folyósítás a korábbi 6 hónapról 2 hónapra rövidült, mert a tapasztalat szerint ez az idő elégséges arra, hogy az igények a jogosultság keletkezésétől kezdődően érvényesíthetők legyenek.

         A törvényjavaslat a tartalmi kérdéseken túlmenően a családtámogatások  megállapításával és folyósításával kapcsolatban is lényeges hatásköri változásokat  tartalmaz.

         A gyermeknevelési támogatást jelenleg a települési önkormányzatok jegyzői állapítják meg és folyósítják, pénzügyi fedezetét pedig a költségvetés teljes egészében megtéríti az önkormányzatoknak. Tekintettel arra, hogy a legalább három kiskorú gyermeket nevelő szülőknek az e címen biztosított ellátása lényegében a gyermekgondozási segélyt követő ellátásnak tekinthető, semmi sem indokolja a két támogatási rendszernek más-más szervek által történő működtetését. Ezért a törvényjavaslat szerint a jövőben a gyermeknevelési támogatást is a megyei(fővárosi) egészségbiztosítási pénztárak és kirendeltségeik állapítják meg és folyósítják. A hatásköri módosítás előnyös a települési önkormányzatok számára is, mert olyan feladat ellátásától mentesülnek, amely nem tipikusan önkormányzati jellegű.

         A törvényjavaslat további hatásköri és strukturális változásokat is tartalmaz.

         A családtámogatások körébe tartozó ellátásokat jelenleg több, mint 11 ezer kifizető helyen állapítják meg és folyósítják. Mintegy 6 ezer olyan munkahelyi kifizető hely működik, ahol a foglalkoztatottak száma 100 főnél kevesebb, így sok esetben évi 2-3 új megállapításra kerül csak sor. A szakszerűség és ellenőrízhetőség érdekében ezektől a kifizető helyektől indokolt a feladatot a megyei egészségbiztosítási pénztárakhoz, kirendeltségekhez szervezni. Hasonlóképpen átveszik a feladatot az egészségbiztosítási pénztárak és kirendeltségek a nyugdíjfolyósító szervektől (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság).

          A tervezet szerint az 1999. január 1-je előtt megállapított gyermeknevelési támogatás folyósítását a megyei egészségbiztosítási pénztárak egy időpontban, 1999. április 1-jével veszik át a települési önkormányzatoktól. Mivel havonta utólag történik a folyósítás, az első negyedévre az ellátásokat még az önkormányzatok utalják. 1999. január 1-jétől azonban új megállapításra a települési önkormányzatoknál már nem kerül sor, ettől az időponttól a megyei egészségbiztosításí pénztárak az illetékesek. Ugyanez az elv érvényesül a  munkahelyi kifizetőhelyek megszüntetése esetében is azzal a különbséggel, hogy itt többféle ellátás egyidejű átvételére kerül sor.

         A családtámogatások kifizetésének koncentrálása terén ez az első lépés lenne. A megállapítások és folyósítások koncentrálásával el kell érni, hogy a családok különböző címeken nyújtott támogatásának folyamatossága biztosított és számítástechnikai háttérrel követhető legyen, továbbá az újabb ellátásokra való jogosultságot az állampolgárok minél kevesebb ügyintézéssel, igazolással tudják bizonyítani. Ezzel egy átlátható, ellenőrízhető rendszer valósulhat meg.

         A törvénytervezetben foglalt és az előzőekben ismertetett változásoknak költségvetési kihatása van, amelyre feltétlenül figyelemmel kell lenni.

         A törvényjavaslatban szabályozott ellátások alanyi jogosultságának kiterjesztése az igénybe vevők számának bővülésével jár. 1999-ben a gyermekgondozási segélynek a kiterjesztéssel összefüggő többletköltség igénye 6,7 milliárd forint, míg a gyermeknevelési támogatás alanyi jogúvá tételének költségnövelő hatása mindössze 200 millió forint. A családi pótlék és az iskoláztatási támogatás kiterjesztéssel kapcsolatos többletköltség igénye 7,8 milliárd forint. A jogosultságok kiterjesztésével összefüggő költségnövekedést az 1999. évre szóló állami költségvetési törvény tervezete tartalmazza.

         Az e törvényjavaslatban szabályozott családtámogatási formákon kívül a gyermekeket nevelő családokat egyéb támogatási rendszerek is segítik, amelyek összefüggenek az itt szabályozott ellátásokkal. Ezek közül kiemelendő a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatban újjólag bevezetésre kerülő gyermekek után járó adókedvezmény, amelynek szintén jelentős költségkihatása van. 1999. évben a kormány a családtámogatásokhoz  kapcsolódó fejlesztési lehetőségeket koncentráltan javasolja felhasználni, ezért a nevelési ellátások (családi pótlék, iskoláztatási támogatás) összegét változatlan mértékben javasolja meghatározni. Az 1999. évre szóló állami költségvetés tervezete családi pótlék címen -beleértve az iskoláztatási támogatás előirányzatát is - 135 milliárd forinttal számol. Az előző évi előirányzathoz képest ez 17,1 milliárd forint emelkedést jelent.

         Összegezve a törvényjavaslat jellemző vonásait megállapítható, hogy elvrendszerében, jogosultsági feltételeiben és eljárási szabályaiban egyaránt korszerű és pozitív változásokat tartalmaz. A rendszer a normatívitás irányába mozdul el, a szabályozás méltányossági jogkört csak a legindokoltabb esetben őrizte meg.

         A törvényjavaslat a támogatások állampolgári joggá tételével a gyermekes családokat kedvezőbb helyzetbe hozza és ezáltal javítja a gyermekvállalás és gyermeknevelés feltételeit.

         A családtámogatási rendszer szabályozása a korábbinál egyszerűbb, áttekinthetőbb és a jogalkalmazók számára is könnyebben alkalmazható.       A törvényjavaslat bürokratikus elemeket csak a legszükségesebb mértékben tartalmaz, ugyanakkor az ellátások megállapításának és folyósításának koncentrálásával jelentős előrelépést céloz meg, amelynek hatásaként a rendszeren belüli szakszerűség és ellenőrizhetőség fokozódik.

         A törvényjavaslat - a vonatkozó országgyűlési határozatnak megfelelően - csak azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek bevezetésének feltételei már jövő évben megteremthetők. A kormány programja azonban a családok támogatási rendszerének fejlesztése érdekében további célkitűzéseket határoz meg, amelyek  megvalósítása a következő évek feladata lesz.

R É S Z L E T E S   I N D O K O L Á S

Az 1. §-hoz:

         A Javaslat a törvény célját és annak eszközrendszerét határozza meg.  E szerint a törvény célja a családok szociális biztonságának az elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése. E cél érdekében szükséges szabályozni a családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint  az ellátások megállapításával, folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat.

A 2. §-hoz:

         A törvény hatálya azokra a magyar, valamint az illetékes hatóságok által regisztrált külföldi állampolgárokra terjed ki, akik életvitelszerűen tartózkodnak Magyarországon.

A 3. §-hoz:

         A Javaslat azokat az alapelveket foglalja össze, amelyek e törvény szellemét, illetőleg céljait meghatározzák. Ezek közül kiemelkedő fontosságú, hogy állami feladatként deklarálja a családi élet biztonságának és a gyermekvállalás feltételeinek javítását, és azt, hogy az állam a családokat jövedelmi helyzetüktől függetlenül és differenciált mértékben támogatja.

A 4. §-hoz:

         Az értelmező rendelkezések mindazon fogalmak meghatározását sorolják fel, amelyek e törvény alkalmazásában iránymutatóak.

Az 5. §-hoz:

         Itt kerülnek felsorolásra a későbbiekben részletezett családtámogatási formák. Külön alpontokban szerepelnek a gyermekek neveléséhez nyújtott támogatási formák, és a szülők megélhetésének alapjául szolgáló gyermekgondozási támogatások, valamint a szüléshez kapcsolódó egyszeri támogatási forma, az anyasági támogatás.

A 6. §-hoz:

         A rendelkezés azt rögzíti, hogy az állam a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez havi rendszerességgel családi pótlékot és iskoláztatási támogatást nyújt.

A 7. §-hoz:

         A Javaslat a családi pótlékra jogosultak körét határozza meg. Elsőként említi a törvény a vér szerinti, illetőleg a gyermeket saját háztartásukban szülőként nevelő egyéb személyeket, továbbá családi pótlékra jogosultként határozza meg a vagyonkezelői joggal felruházott gyámot, eseti gondnokot, és a gyermekeket gondozó különböző típusú intézmények vezetőit is. Iránymutatást tartalmaz továbbá az intézményben élők családi pótlékának felhasználására, valamint arra vonatkozóan, hogy mely gyermekeket kell háztartásban élőnek minősíteni.

A 8. §-hoz:

         E joghely a családi pótlékra jogosító gyermekek körét határozza meg, egyben határvonalat húz az iskoláztatási támogatásra jogosító gyermekek vonatkozásában. A fő szabály értelmében családi pótlék az után a gyermek után jár, aki még nem minősül tankötelesnek. Ugyanakkor tankötelezettségtől függetlenül családi pótlék címén jár a támogatás  mindazon gyermekekre tekintettel, akiknél a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos szülői nevelési feladatok nem, vagy nem a szokványos módon merülnek fel. Így családi pótlékot kell megállapítani a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékosokra és az intézményben élő gyermekekre (személyekre) tekintettel.

A 9. §-hoz:

         Iskoláztatási támogatás a tanköteles, valamint a már nem tanköteles, de 20. életévüket még be nem töltött közoktatási intézményben tanulók után illeti meg a szülőket. A törvényben új elemeként jelenik meg a saját jogon járó iskoláztatási támogatásra való jogosultság a nagykorú árvák, illetve az átmeneti vagy tartós nevelésből kikerült nagykorú személyek esetében, ha közoktatási intézményben tanulnak.

A 10. §-hoz:

         A nevelési ellátási formákra vonatkozó közös szabályként írja elő a törvényjavaslat, hogy ugyanazon gyermek után csak egyféle ellátás és csak egy jogosultat illet meg, a szülők közül azonban bármelyik szülő igényelheti az ellátást.

A 11. §-hoz:

         A nevelési ellátások összegét családtípus, gyermekszám és a gyermek egészségi állapota szerint differenciáltan, változatlan összegben határozza meg a törvényjavaslat.

A 12. §-hoz:

         A Javaslat a  nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából  figyelembe vehető gyermekek körét határozza meg. Fő szabályként csak azt a gyermeket lehet figyelembe venni, aki után nevelési ellátásra jogosultak a szülők, továbbá azt a felsőfokú tanulmányokat folytató és rendszeres jövedelemmel nem rendelkező gyermeket is, akit szülője saját háztartásában tart el. A felsőfokú tanulmányait folytató gyermeknek a gyermekszámba történő beszámítása a szülőkre háruló  anyagi terhek miatt indokolt.

A 13. §-hoz:

         Azokat a nehéz helyzetben élőket sorolja fel, akiket a nevelési ellátás összegének megállapításánál egyedülállóként kell figyelembe venni és ezáltal nagyobb összegű nevelési ellátásban részesíteni.

A 14. §-hoz:

         A nevelési ellátást szüneteltetni kell, ha a 18. éven felüli gyermeknek legalább három egymást követő hónapban a jövedelme meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét.

A 15. §-hoz:

         Tartós, három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodás esetében  a javaslat szerint nevelési ellátás nem folyósítható.

A 16.-18. §-okhoz:

         Ezek a rendelkezések a tankötelezettséggel kapcsolatos speciális szabályokat tartalmazzák.

Az iskoláztatási támogatás a családi pótlékot a gyermek tankötelessé válása évében október 1-jétől kezdődően váltja fel. A jogosultság kezdő időpontja a tanévhez, illetve a tanulmányok megkezdéséhez  igazodik. Ha a szülő nem biztosítja a gyermek tankötelezettségének teljesítését, az iskola igazgatójának jelzése alapján a jegyző a gyermekjóléti szolgálat útján próbálja azt elérni. Sikertelenség esetén a jegyző vagy intézkedik a gyermek védelembe vétele iránt, vagy megkeresi a gyámhivatalt az iskoláztatási támogatás felhasználásának felügyelet alá vonása, illetve a szülő elszámoltatása érdekében. Az iskoláztatási támogatás tehát minden esetben eljut a gyermekhez, akkor is, ha a gyermek tanulói jogviszonya szünetel.

A 19. §-hoz:

         A Javaslat a gyermekgondozási segélyre és a gyermeknevelési támogatásra, összefoglaló néven a gyermekgondozási támogatásokra jogosultak körét határozza meg.

A 20.-22. §-okhoz:

         A gyermekgondozási segély a gyermek 3 éves koráig, a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket gondozónak a gyermek 10 éves koráig folyósítható. A szociális és családügyi miniszter méltányossági jogkörében a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozónak is megállapíthatja a gyermekgondozási segélyre való jogosultságát, ha a gyermek szülei három hónapot meghaladóan a gyermek nevelésében akadályoztatva vannak, valamint az egyedülálló szülőnek akkor, ha kereső tevékenység hiányában a család megélhetése nem biztosítható. Megállapíthatja, illetőleg meghosszabbíthatja továbbá a jogosultságot a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig, legfeljebb azonban a gyermek 8. életévének betöltéséig, ha a gyermek betegsége miatt napközbeni ellátást biztosító intézményben nem gondozható, vagy a tartósan beteg, iletve súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel annak 14. életévének betöltéséig. Ezek az esetek olyan kivételes élethelyzeteket jelentenek, amelyet a szociális támogatási rendszer más módon nem tud kezelni.

         Figyelemmel a gyermekgondozási segély relatív alacsony összegére, a gyermek másfél éves korát követően megengedett a napi 4 órát meg nem haladó munkavállalás. Ha a munkavégzés otthon történik, az időkorlátozás értelemszerűen nincs meghatározva.

A 23.-24. §-okhoz:

         A gyermeknevelési támogatásra való jogosultság feltételeit részletezik a rendelkezések. Azon túlmenően, hogy az ellátásra jogosultság nem függ a család jövedelmétől, kedvező változás az is, hogy az ellátás egységesen a legkisebb gyermek 8 éves koráig illeti meg a jogosultakat. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a gyermeknevelési támogatást a  tankötelezettség megkezdéséig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig lehet folyósítani.  Ezzel az iskolakezdő gyermekek nevelésének feltételei javulnak.

         A legalább három kiskorú gyermeket nevelő, gyermeknevelési támogatásban részesülő személyek munkavállalási feltételei azonosak a  gyermekgondozási segélyre vonatkozó előírásokkal.

A 25.-26. §-okhoz:

         A gyermekgondozási támogatásokra vonatkozó közös szabályok szerint az ellátásokat a gyermekkel közös háztartásban élő bármelyik szülő igénybe veheti, de egy családon belül csak az egyik szülő és csak egy jogcímen jogosult támogatásra.

         A gyermekgondozási támogatás havi összege azonos az öregségi nyugdíj legkisebb havi összegével. Töredékhónap esetén az ellátást napra számítva kell folyósítani, figyelemmel arra, hogy a folyósítás időtartama a társadalombiztosítási jogszabályok alapján nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül.

A 27.§-hoz:

         Felsorolásra kerülnek azok az esetek, amikor gyermekgondozási támogatás nem állapítható meg. Az ellátásra nem jogosult az a személy, aki redszeres pénzellátásban részesül. Rendszeres pénzellátásnak a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdésének i) pontjában foglalt ellátások minősülnek. A kizáró okok másik csoportját azok az esetek képezik, amikor a szülő a gyermeket tartósan nem neveli, pl. a gyermek intézményi ellátásban részesül, a szülő letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetésését tölti. Nem folyósítható az ellátás akkor sem, ha a szülő 3 hónapot meghaladóan külföldön tartózkodik.

A 28. §-hoz:

          Humánus szabály, hogy a gyermek halála esetén a halálesetet követő hónap 1. napjától számított 3 hónap múlva kell csak az ellátást megszüntetni. 

A 29.-33. §-okhoz:

         Az anyasági támogatás a szüléshez kapcsolódó egyszeri támogatás, amelynek összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 %-a. A jogosultság feltétele, hogy a szülő nő legalább négy, koraszülés esetén legalább egy alkalommal részt vegyen a terhesgondozáson. Ez a felelős gyermekvárásra ösztönző szabály a születendő gyermek és az anya egészsége védelmét szolgálja. 

         Az anyasági támogatás igénylésének határidejét a különleges körülményekre tekintettel indokolt volt 60 napra, vagyis az eredeti határidő duplájára megemelni azért, hogy minden jogosult hozzájuthasson a támogatáshoz.

         Az anyasági támogatásra azok a szülő nők nem szereznek jogosultságot, akik gyermeküket örökbe adják, de ha az örökbefogadáshoz való hozzájárulásról szóló nyilatkozatukat 60 napon belül visszavonják, a támogatásra jogosulttá válnak.

A 34.-35. §-okhoz:

         A családtámogatási ellátásokat írásban kell igényelni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magas jövedelmű családok a támogatások igénylésétől eltekinthetnek.

         Az ellátások iránti igényeket - a gyermeknevelési támogatás kivételével - a munkahelyi családtámogatási kifizető helyek, a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatok (TÁKISZ), illetve a megyei egészségbiztosítási pénztárak, kirendeltségek bírálják el. A gyermeknevelési támogatást csak a megyei egészségbiztosítási pénztárak, illetve kirendeltségeik bírálják el.

A 36. §-hoz:

         Az igényelbírálás a lehető legegyszerűbb módon történik, az igény teljesítésekor alakszerű határozatot nem kell hozni.

         Alakszerű határozat az igény elutasításakor, vagy az ellátás szüneteltetése, megszüntetése vagy visszafizettetése esetén készül.

A 37. §-hoz:

         Az ellátások a kérelem benyújtásától esedékesek, de ha az igényjogosultság már korábban is fennállt, a két hónapra visszamenőleges folyósítás is megengedett. E két hónap a korábbi hat hónappal szemben elégséges arra, hogy az igények a jogosultság keletkezésétől kezdődően érvényesíthetők legyenek. Az ellátásokat  - az anyasági támogatás kivételével - havonta utólag folyósítják.

A 38.-40. §-okhoz:

         A Javaslat a jogtalan elutasítás esetén követendő eljárásról, valamint az esedékessé vált és fel nem vett ellátás esetén az igényjogosultságról rendelkezik.

         Az ellátásra jogosult 15 napon belül köteles bejelenteni minden olyan tényt az igényelbíráló szervnek, amely az ellátásra való jogosultságát érinti. Az ellátások igénylésével kapcsolatos eljárások az igénylőket anyagilag nem terhelik, mert valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

A 41.-43. §-okhoz:

         Ezek a rendelkezések azokra az esetekre vonatkoznak, amikor az ellátást jogalap nélkül felróható módon vették igénybe. Felelősség terhelheti az igénylőn kívül egy vagy több igényelbíráló szervet, vagy valótlan adatszolgáltatás okán egyéb szervet is.

A  jogalap nélkül felvett ellátást az igénybevevőnek vissza kell fizetnie, ha arra a felvételtől számított 30 napon belül írásban kötelezték. A jogalap nélkül és felróható módon felvett ellátást a felvételtől illetve az ellátás megszüntetésétől számított 3 éven belül lehet csak visszakövetelni. A jogalap nélkül felvett ellátást az igényelbíráló és egyéb szerv is köteles megtéríteni, ha  az előző szabályok alapján az igénybevevőtől nem lehet azt visszakövetelni. Ha a felelősség több szervet érint, a megtérítésre közrehatásuk arányában kötelezhetők. A jogosulatlanul igénybevett ellátások visszafizetésére vonatkozó részletes szabályok összhangban vannak a szabálysértési törvényben rögzített szabályokkal. 

A 44. §-hoz:

         A Javaslat az igényelbíráló szerv intézkedésével szemben jogorvoslatot biztosít. A munkahelyi családtámogatási kifizetőhely, vagy a TÁKISZ intézkedése esetén a területileg illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárhoz, illetőleg kirendeltséghez lehet 15 napon belül fellebbezést benyújtani. Ha első fokon a megyei egészségbiztosítási pénztár vagy kirendeltség járt el, a benyújtott fellebbezést a pénztár ill. kirendeltség vezetője bírálja el. A jogszabálysértő érdemi másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát a kézbesítést követő 30 napon belül lehet kérni.

A 45.-49. §-okhoz:

         E rendelkezések a családok támogatásáról szóló törvény alkalmazásában az adatvédelem szabályait foglalják össze. Az ellátások folyósításának megszervezéséért felelős Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a támogatásokat megállapító és folyósító szervek természetes személyekről adatokat TAJ számon tartanak nyilván és azokat csak a feladat ellátásának céljaira használhatják fel. A rendelkezés meghatározza a nyilvántartható személyes adatok körét. Nyilvántartott adatokat csak arra jogosult szervnek, jogszabályban meghatározott módon lehet szolgáltatni. A személyekre vonatkozó adatokat a családtámogatási ellátásra való jogosultság megszűnésétől számított öt év elteltével törölni kell. A személyazonosító nélküli adatok  statisztikai célra történő felhasználása megengedett.  Az ellátásokat megállapító szerv igényelbírálás céljából adatot kérhet a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó szervtől, amelynek elsősorban a lakcímet változtató családok esetében van jelentősége.

         Szabályozásra került továbbá, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, mint a családtámogatások folyósítása szervezőjének,  szakmai és pénzügyi ellenőrzéséhez az igényelbíráló szerveknek milyen adatokat kell rendelkezésre bocsátaniuk.

Az 50. §-hoz:

         Az átmeneti és zárórendelkezések körében rendelkezik a Javaslat a  hatályba lépéséről. E szerint a törvény 1999. január 1-jével hatályosul, kivéve az iskoláztatási támogatásra vonatkozó szabályokat, amelyek 1999. október 1-jétől lépnek hatályba. Ezért a megjelölt időpontig azokra a gyermekekre tekintettel is családi pótlékot kell folyósítani, akik után  egyébként már iskoláztatási támogatást kellene megállapítani.

         Fontos és lényeges részét képezik az átmeneti rendelkezéseknek azok a szabályok, amelyek a családtámogatások folyósításának koncentrálásával függenek össze.

         Azok a családtámogatásokat elbíráló szervek, amelyek a továbbiakban ezt a feladatot nem fogják ellátni (települési önkormányzatok jegyzői, nyugdíjfolyósító szervek, munkahelyi kifizető helyek), új ellátást a törvény hatályba lépésétől kezdődően már nem állapítanak meg, de a már korábban megállapított ellátásokat  1999. március 31-ig tovább folyósítják. Ezen időponttól kezdődően a jelzett esetekben a továbbfolyósítás a megyei egészségbiztosítási pénztárak, illetve kirendeltségek feladata. 

Az 51. §-hoz:

         Felhatalmazást kap a kormány a törvény végrehajtásával kapcsolatos rendelkezések kiadására, valamint az egészségügyi miniszter, hogy a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az erről szóló igazolások kiadásának rendjét.

Az 52-53. §-okhoz:

         Itt kerülnek felsorolásra mindazon jogszabályok, illetőleg joghelyek, amelyek e törvény hatályba lépésével egyidőben hatályukat vesztik, vagy módosulnak.