Magyar Köztársaság Kormánya
T/379. számú
törvényjavaslat
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény
módosításáról
Előadó:
Harrach Péter
szociális és családügyi
miniszter
Budapest, 1998. november hó
1998. évi
..........
t ö r v é n y
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
1997. évi LXXXI. törvény módosításáról
1. §
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az, aki egyidejűleg
a/ több saját jogú nyugellátásra, vagy
b/ több hozzátartozói nyugellátásra
is jogosult - ha törvény másként nem rendelkezik -, mind a saját jogú, mind a hozzátartozói nyugellátások közül a számára kedvezőbbet választhatja azzal, hogy a jogosultra kedvezőtlenebb nyugellátás folyósítása szüneteltetésre kerül. A bányásznyugdíj, a korengedményes nyugdíj, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja, a szolgálati nyugdíj, és az előnyugdíj az öregségi nyugdíjjal esik egy tekintet alá. Ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejűleg nem jár.”
2. §
A Tny. 12. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
“Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset a (3) bekezdés szerinti összeget nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével.”
3. §
A Tny. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély, a gyermekgondozási segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj) összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha azonban az igénylőre nézve kedvezőbb, akkor a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósításának időtartama alatti biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) és a felsorolt ellátások együttes összegét keresetként kell figyelembe venni.”
4. §
A Tny. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset 37,5, 42,5, illetőleg 47,5 százalékánál.”
5. §
A Tny. 35. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és a feléledésére a 30-31. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár [7. §] betöltését követően a baleseti rokkantsági nyugdíjat egészségromlás miatt módosítani kell.”
6. §
A Tny. a következő 44/A. §-sal egészül ki:
“44/A. § Az, aki hozzátartozója halálát - a bíróság jogerős ítélete szerint - szándékosan okozta, hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult.”
7. §
A Tny. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“49. § (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
(2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az 50. § (2)-(3) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
(3) Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszűnése előtt is külön élt, a (2) bekezdés szerinti tíz évet a tényleges különélés kezdő időpontjától kell számítani.”
8. §
A Tny. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő (1)-(3) bekezdés lép, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:
"(1) Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj ötven százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
(2) Az özvegyi nyugdíj mértéke
a/ a 47. § (2) bekezdés a/-b/ pontja szerinti feltétellel rendelkező, de saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) nem részesülő özvegy esetében - ha az özvegyi nyugdíj 2009. január 1-je előtti időponttól került (kerül) megállapításra - továbbra is ötven százaléka,
b/ a 47. § (2) bekezdés a/-b/ pontja szerinti feltétellel rendelkező és egyidejűleg saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) részesülő, továbbá a 47. § (2) bekezdés c/ pont szerinti feltétellel rendelkező özvegy esetében húsz százaléka
annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
(3) A (2) bekezdés a/ pontja szerint ötven százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett húsz százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesül. A (2) bekezdés b/ pontja szerinti húsz százalékos mértékű özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági) nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.”
9. §
A Tny. 55. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép:
“Az árvaellátás - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az 54. §-ban említett személy halála napjától kezdődően a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár.”
10. §
(1) A Tny. 58. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép:
“A szülői nyugdíj - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az (1)-(2) és az (5) bekezdésben említett személy halála napjától a jogosult rokkantságának tartamára jár.”
(2) A Tny. 58. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A szülői nyugdíjra jogosultság nem szűnik meg, ha a szülői nyugdíjra jogosult személy saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátása a szülői nyugdíj folyósításának tartama alatt az évenkénti emelésekkel már meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.”
(3) A Tny. 59. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A szülői nyugdíj mértéke azonos az 50. § (2) bekezdés a/, illetve b/ pontja szerinti özvegyi nyugdíj mértékével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük - az özvegyi nyugdíj megosztására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával - egyenlő arányban meg kell osztani.”
11. §
(1) A Tny. 62. §-ának (2) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:
“(2) Az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást - ide értve a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot, és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is - 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kell emelni, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejűleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékű emelésre, azonban a saját jogú nyugellátásának, baleseti rokkantsági nyugdíjának emelése ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de a saját jogú nyugellátása, baleseti rokkantsági nyugdíja emelésének mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.”
(2) A Tny. 62.§-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdés jelölése (8)-(9) bekezdésre változik:
“(7) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy az (5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a tényleges, illetőleg várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében - a (2) bekezdésben meghatározott emelésen túlmenően - a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen.”
12. §
A Tny. 64. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
“(10) Ha az igény elbírálásához, illetőleg az ellátás megállapításához, vagy az igény elutasításához olyan kérdés előzetes elbírálása szükséges, amely más szerv - ideértve a rokkantság elbírálására jogosult, jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerveket is - hatáskörébe tartozik, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárást felfüggesztheti. Felfüggeszthető az eljárás akkor is, ha az igényelbírálást érintő jogszabályi rendelkezések kihirdetésére az igénybejelentéstől számított harminc napon belül nem került sor és emiatt az igény nem bírálható el, vagy az igénybejelentés napja és az előírt jogosultsági feltételek későbbi bekövetkezésének időpontja közötti időtartam a harminc napot meghaladja.”
13. §
(1) A Tny. 65. §-ának (1) bekezdése a következő f/ ponttal egészül ki:
[A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatot hoz]
“f/ a nyugellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás megszüntetéséről vagy felfüggesztéséről.”
(2) A Tny. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az Eb.tv-ben szabályozott baleseti járadékra vonatkozóan is az (1) bekezdés rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem kell határozatot hozni a baleseti járadék megszüntetéséről, ha az 1. fokozatú baleseti járadék - legfeljebb - kétévi időtartama lejárt.”
14. §
A Tny. 69. §- ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Ha az igénylő részére a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) alapján munkanélküli ellátásként munkanélküli járadékot, nyugdíj előtti munkanélküli segélyt, vagy képzési támogatásként keresetpótló juttatást folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósításának megszűnését követő naptól lehet megállapítani."
15. §
A Tny. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“78. § Ha az igény elbírálása, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, a nyug-ellátást tévesen folyósították, akkor az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat (fizetési meghagyás) közlésétől számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja.”
16. §
A Tny. 79. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki és a (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
“A nyugdíjfolyósító szervek az ellátás folyósításának kezdetekor a nyugdíjfolyósítási törzsszám igazolására - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendszeresített nyomtatványon - az érintett személy részére díjmentesen igazolást adnak ki.
(2) Az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezését követő tizenöt napon belül teljesíti. A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosult kérelmére a részére járó ellátást a jogosult belföldön vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára) történő átutalással folyósítja.”
17. §
A Tny. 83. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az e törvény alapján megállapított nyugellátásról lemondani, azt - mint a jogosult személyéhez kötött ellátást - átruházni (engedményezni) nem lehet.”
18. §
A Tny. 91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“91. § Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos egyéb kötelezettségét nem teljesíti, vagy annak nem az előírt módon tesz eleget, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezései szerint mulasztási bírságot fizet.”
19. §
A Tny. 101. § (1) bekezdésének f/ és h/ pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy]
“f/ a nyugellátás évenkénti rendszeres emelésének végrehajtási szabályait, továbbá - a Tny. 12. § (3) bekezdésének figyelembe vételével - az 1998. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátások évenkénti legkisebb összegeit, és az 50. § (4) bekezdése szerinti együttfolyósítási összeghatárt,
h/ az igény érvényesítésével, az igény elbírálásával, a megállapító és a folyósító szervek közötti adatszolgáltatással kapcsolatos eljárást, továbbá a rögzített öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,”
[rendeletben határozza meg.]
20. §
(1) Ez a törvény - a 8. § és a 10. § (3) bekezdése, valamint az e § (2) bekezdése kivételével - 1999. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az 1998. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra kell alkalmazni. A 8. § és a 10. § (3) bekezdése e törvény kihírdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 1998. január 1-jétől kell alkalmazni, és az özvegyi, illetőleg szülői nyugdíj mértékének változásáról határozatot kell hozni. Az e § (2) bekezdése 1999. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az 1998. december 31-ét követő és a 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, árvaellátás 1999. évi legkisebb összegeire kell alkalmazni. E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Tny. 50. § (6) bekezdésében a “az (1) bekezdés b/ pontja” hivatkozás “a (2) bekezdés b/ pontja” hivatkozásra, az 53. § (1) bekezdésében az “özvegyi nyugdíjra jogosultsága” szövegrész “özvegyi nyugdíja” szövegre változik, a 46. § második mondata, az 50. § (5) bekezdésében az “(1) bekezdése”, valamint az “ideiglenes” szövegrész, az 52. § (3) bekezdésében és az 53. § (3) bekezdésében az “állandó” szövegrész, továbbá a 62. §-a (5) bekezdésének negyedik mondata és (6) bekezdésében az “1999. évben július hónapban” szövegrész hatályát veszti.
(2) Az 1998. december 31-ét követő és a 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, árvaellátás 1998. évi legkisebb összegei - a Tny. 12. § (3) bekezdése, a 29. § (6) bekezdése és az 56. § (4) bekezdése rendelkezéseitől eltérően - 1999. január 1-jétől tizenkét százalékkal emelkednek. Az említett nyugellátások 1999. évi legkisebb összegeit, továbbá a Tny. 50. §-ának (6) bekezdése szerinti együttfolyósítási összeghatárt kormányrendelet tartalmazza.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III.1.) AB határozata alapján szabályozni kell a 20 %-os mértékű özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket, e nélkül ugyanis nem biztosított az Alkotmánybíróság határozatában előírtak érvényesülése, nevezetesen az özvegyi nyugdíj és a szülői nyugdíj mértékére vonatkozó szabályok megváltoztatása.
A jogalkalmazási tapasztalatok szerint a nyugellátások megállapítására vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítése, pontosítása is szükséges. Ezek elsősorban az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegével, a baleseti rokkantsági nyugdíj mértékével, az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra jogosultság kezdő napjával függnek össze.
Rendezni kell az egyidejűleg több saját jogú nyugellátásra, illetőleg az egyidejűleg több hozzátartozói nyugellátásra jogosultság kérdését.
Az özvegyi nyugdíj mellett az árvaellátás és a szülői nyugdíj tekintetében is szabályozni kell, hogy az aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta, nem jogosult árvaellátásra, illetve szülői nyugdíjra.
Szabályozni kell néhány alapvető eljárási kérdést (pl. az eljárás felfüggesztése, stb.), és a törvényi szabályozást nem feltétlenül igénylő kérdések rendezése érdekében indokolt a felhatalmazó rendelkezések kiegészítése.
A nyugellátásról történő lemondás tilalma mellett, a nyugdíj átruházásának (engedményezésének) tilalmára is egyértelmű törvényi rendelkezés szükséges.
A Javaslat tartalmazza a nyugdíjemelés 1999. évi új szabályait is.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Tny. nem tartalmaz az 1998. január 1-jét megelőzően hatályban volt társadalombiztosítási törvény 38. § (1) bekezdéséhez hasonló - a különböző, illetve azonos jogcímen járó ellátások egymás mellett történő (együtt) folyósítására, illetőleg annak korlátozására vonatkozó - általános szabályt. Az említett jogszabályi hiányosság már eddig is számos végrehajtási, jogalkalmazási problémát okozott. A javasolt rendelkezés ezt úgy rendezi, hogy a saját jogú nyugellátások, illetőleg a hozzátartozói nyugellátások közül az érintett számára kedvezőbb ellátás választható.
A 2. §-hoz
A Tny. 12. §-a nem tartalmaz a korábbi jogszabálynak [89/1990. (V.1.) MT rendelet (R.) 85. § (3) bekezdésének] megfelelő előírást, nevezetesen azt, hogy amennyiben az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, az öregségi teljes nyugdíj azonos a havi átlagkereset összegével. Azt azonban kimondja a törvény, hogy a nyugdíj a kereset összegénél több nem lehet. A javasolt módosítás egyértelművé teszi, hogy ezt a szabályt az öregségi nyugdíj legkisebb összegénél is alkalmazni kell.
A 3. §-hoz
A Javaslat rendezi a munkanélküli járadékban, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, a gyermekgondozási segélyben, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátásokban részesülők esetében a nyugdíj alapként figyelembe vehető kereset kérdését, ha a biztosítottnak az említett ellátások folyósításának időtartama alatt biztosítási jogviszonyból származó jövedelme (keresete) is van. A főszabály szerint ezen jövedelmek nem kerülnek figyelembevételre, ha azonban az igénylőre nézve kedvezőbb, az említett ellátások és a biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) együttes összege beszámításra kerül.
Az 4. §-hoz
A rokkantsági nyugdíj - egyes rokkantsági csoportoknak megfelelő - legkisebb összegét (mértékét) a Tny. jelenleg a havi átlagkereset százalékos mértékében meghatározva szabályozza. Ezek a törvényi minimális mértékek azonban - figyelemmel a Tny. 29. § (5) bekezdésében foglaltakra is - nincsenek összhangban (nem egyeznek meg) a Tny.R. 20. §-ában meghatározott táblázat szerinti tényleges legkisebb összeggel (mértékkel). Mindezekre figyelemmel a javasolt rendelkezés az említett jogszabályok közötti ellentmondást rendezi, kifejezetten csak pontosító jellegű, amelynek költségkihatása természetesen nincs.
A 5. §-hoz
A Tny. jelenlegi szabályai szerint a baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és feléledésére a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A rokkantsági nyugdíjra vonatkozó 31. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt nem lehet módosítani.
A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult nyugdíjas személy öregségi nyugdíjkorhatáron túli állapotváltozása esetére a korábban hatályban volt társadalombiztosítási törvény 90. §-a lehetővé tette a baleseti rokkantsági nyugdíj módosítását az ilyen rokkantsági csoport változás esetén is. A Javaslat ezt a jogszabályi hiányosságot rendezi.
A 6. §-hoz
Jelenleg a Tny. csupán az özvegyi nyugdíj esetében írja elő - a 46. §-ának második mondatában -, hogy özvegyi nyugdíjra nem jogosult az, aki házastársa, élettársa halálát szándékosan okozta. Az árvaellátásnál és a szülői nyugdíjnál, valamint a baleseti hozzátartozói nyugellátásoknál azonban ilyen szabály nincs. A Javaslat ezt a hiányosságot - a korábbi szabályozásnak megfelelően - generálisan rendezi.
A 7. §-hoz
A Tny. 50.§-a szerinti özvegyi nyugdíj összegének változása indokolja az elvált és házastársától legalább egy év óta különélő személy özvegyi nyugdíjra jogosultságának, valamint özvegyi nyugdíja mértékének a megfelelő módosítását is. A Javaslat szerinti rendelkezés tehát a Tny. 50.§-ával való összhang (koherencia) biztosítását szolgálja. Az új szabályok szerint az elvált, továbbá a házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személy esetében az özvegyi nyugdíj akkor jár, ha az előírt jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Tehát nem vagylagos feltételekről van szó - ez a jelenlegi szabályokhoz képest kétségtelenül szigorítást jelent -, viszont a jogosultra nézve kedvező az a változás, hogy az előírt feltételek megléte esetén az is jogosult lehet özvegyi nyugdíjra, aki különböző ok miatt nem részesült ugyan tartásdíjban, de a bíróság részére tartásdíjat állapított meg.
A 8. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III.1.) AB határozata alapján feltétlenül szükséges a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos törvényi rendelkezés [a Tny. 50. § (1) bekezdés] módosítása.
A hivatkozott AB határozatban ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította a Tny. 50. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét az olyan özvegyek tekintetében, akik saját jogú nyugellátásra nem szereztek jogosultságot és életkorukra tekintettel már ez nem is várható el, illetőleg a biztosított szülői nyugdíjra jogosult szülője tekintetében. Az említett rendelkezést az AB 1998. január 1-jére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. A visszamenőleges hatályvesztés azonban majd azon a napon következik be, amikor az Alkotmánybíróság e határozatával összhangban álló új törvényi rendelkezések hatályba lépnek.
Az alkotmánybírósági döntésnek is teljes mértékben megfelelő olyan megoldás szükséges, amely szorosan ráépül az új (1998. január 1-jétől hatályos) özvegyi nyugdíj-konstrukcióra is [tehát nem igényli e "rendszer" megbontását], ugyanakkor a jogalkalmazás során is könnyen kezelhető, végrehajtható.
A jogi szabályozás problémái mellett a gyakorlatban az ún. “tőle elvárhatóság” vizsgálata egyáltalán nem kivitelezhető, hiszen ez a megfogalmazás nincs tekintettel arra a tényre, hogy a saját jogú nyugellátásra (öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjra) jogosultság megszerzése, illetve meg nem szerzése csak az igénylő kérelmére, vagyis minden esetben egyedi elbírálás alapján dől el. Az AB határozat lényegében azt tételezi fel, mintha a megözvegyülés időpontjában a nyugdíjbiztosítási szerveknek mindazokról az özvegyekről, akik saját jogú nyugellátásra nem jogosultak és életkoruknál fogva jogosultságot nem is szerezhetnek "hivatalból" tudomása lenne. Márpedig a vonatkozó AB határozat gyakorlatban történő alkalmazása (végrehajtása) azt jelentené, hogy az özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából minden özvegyi nyugdíj kérelmet aszerint kellene még külön vizsgálni, hogy az özvegynek volt-e már saját jogú nyugellátási kérelme vagy sem; továbbá szerzett-e arra jogosultságot, ha nem, úgy életkoránál fogva még szerezhet-e stb. Ez az “elvárás” jogi szempontból egzakt módon nem szabályozható, és a gyakorlatban nem kivitelezhető, valamint az özvegyi nyugdíj iránti kérelem elbírálási idejének elhúzódását is okozó olyan további eljárást jelentene, amely a jelzett problémát nem oldaná meg.
Mindezekre a tényekre, körülményekre is figyelemmel a Javaslat a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított, vagy megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjak esetében még lehetővé teszi annak 50 százalékos mértékben történő meghatározását, megállapítását. Ez a megoldás az érintettek részére - az AB határozatban foglaltaknak is megfelelően - jelentős, tíz évi felkészülési időt biztosít a saját jogú nyugellátásra jogosultság megszerzéséhez.
A 9. §-hoz
Az árvaellátásra jogosultság igénymegnyílásának kezdő időpontja változatlanul nincs a Tny.-ben szabályozva. A Tny. jelenleg csupán az özvegyi nyugdíj igénymegnyílását rendezi. Indokolt ezért a vonatkozó törvényi rendelkezés pontosítása.
A 10. §-hoz
A szülői nyugdíjra jogosultság igénymegnyílása kezdő időpontjának, valamint több jogosult esetén a szülői nyugdíj megosztásának, megszűnésének törvényi szabályai szintén nem rendezettek. A javasolt rendelkezések ezt a hiányosságot pótolják (rendezik). Az Alkotmánybíróság az 5/1998.(III.1.) AB határozatában a saját jogán nyugellátásra jogosultságot nem szerzett szülő ellátásának mértékére vonatkozó rendelkezést is - hasonlóan az özvegyi nyugdíj mértékének meghatározásánál irányadó Tny. 50. § (1) bekezdésének b/ pontjában foglaltakhoz - megsemmisítette. Az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő rendelkezést tartalmazza a módosított Tny. 59. §-ának (1) bekezdése.
A 11. §-hoz
A Javaslat az 1999. évi nyugdíjemelés új szabályait is tartalmazza. Ezek szerint az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás, baleseti nyugellátás - mezőgazdasági járadékokat is ideértve - 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kerül emelésre, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejűleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékű emelésre. A jogosult saját jogú nyugellátásának, baleseti nyugellátásának emelése azonban ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de az emelés mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.
Ez azt jelenti, hogy a jogosultak a saját jogú nyugdíjra, a másik ellátástól - pl. özvegyi nyugdíj - függetlenül megkapják a legalább 3500 forint összegű emelést, de az emelés mértéke 25,5 százaléknál nem lehet magasabb. Ez utóbbi rendelkezés lényegében azokra vonatkozik akiknek a saját jogú nyugellátása a 13.700 forintot nem haladja meg. Akinek 1998. december hónapban pl. 5000 forint a saját jogú nyugellátása, 1999. január hónapban 25,5 százalékos emelésben (1275 forint) részesül. A saját jogú nyugellátás mellett folyósított másik - általában hozzátartozói - nyugellátás pedig önállóan 11 százalékkal emelkedik. Az említettekből az is következik, hogy a hozzátartozói nyugellátás megszűnése esetén a saját jogú nyugellátást az “elmaradt” emelések miatt nem kellene később “korrigálni”, így több nyugellátás esetén ellátásonként is átlátható, követhető az ellátások emelése és összegszerűsége. Ez azt is biztosítja, hogy a “csak” saját jogú nyugellátásban, illetőleg a több nyugellátásban részesülők esetében a saját jogú nyugellátások emelésére nézve azonos elvek érvényesülnek.
A Javaslat lehetőséget biztosít a Kormánynak arra, hogy a makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében az 1999. januári emelésen túlmenően, a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen.
A 12. §-hoz
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályozza ugyan a közigazgatási eljárás alapvető kérdéseit, de tekintettel a nyugellátások iránti igény érvényesítésének és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárásának specialitásaira a Tny.-ben és a végrehajtási rendeletében részletesen rendezni kell az eljárási cselekményekre vonatkozó előírásokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárását rendezi a Tny. 64. §-ának (10) bekezdéssel történő kiegészítése.
A 13. §-hoz
Az 1998. január 1-jét megelőzően hatályban volt jogszabályi rendelkezések szerint nem kellett (nem volt kötelező) határozatot hozni az 1. fokozató baleseti járadék kétévi időtartamának lejártakor sem. A jelenlegi jogszabály a kötelező határozathozatal mellőzésének eseteit elsősorban a nyugellátások vonatkozásában határozza meg (sorolja fel), míg a (4) bekezdése csupán az előírt kötelező határozathozatal eseteit teszi kötelezően alkalmazhatóvá az Eb.tv.-ben szabályozott baleseti járadék vonatkozásában. Ugyanakkor a korábbi jogszabályoknak megfelelő rendelkezést, vagyis a jelzett "mellőzési esetet" a baleseti járadék alkalmazása esetére nem tartalmazza, míg erről az Eb.tv. egyáltalán nem rendelkezik. A kialakult jogalkalmazói gyakorlatnak továbbra is az felelne meg, ha a Tny. kiegészítésre (módosításra) kerülne a baleseti járadék tekintetében azzal, hogy az 1. fokozatú baleseti járadék esetében - annak kétévi időtartama lejárta esetén - sem kötelező a határozathozatal. Az eljárás megszűntetése, illetőleg felfüggesztése esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek határozathozatali kötelezettségét a Tny. 65. §-a (1) bekezdésének f/ pontja írja elő.
A 14. §-hoz
A Tny. jelenlegi rendelkezései hiányosak, nincsenek szinkronban a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) vonatkozó - 14. § (3) bekezdés a) pontja, 15. § a) pontja és 24. §-a - rendelkezéseivel. Indokolt a Tny. vonatkozó szabályát az Flt. hivatkozott rendelkezéseihez "igazítani" az összhang megteremtése érdekében.
A 15. §-hoz
A korábban hatályos 1975. évi II. törvény (T.) 117/A. § (1) bekezdése nemcsak az igény elbírálásánál, hanem a követelés érvényesítésénél (visszafizetés, megtérítés) is lehetővé tette, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 5 éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítsa, illetőleg visszavonja. Az 1998. január 1-jétől hatályos új Tny. 78. §-a azonban a követelés érvényesítéséről nem rendelkezett. Emiatt, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a megtérítésre kötelező határozatának kiadása után észleli, hogy a határozata jogszabályt sért, vagy a követelés összegét tévesen állapította meg, úgy helyes értelmezés szerint a határozat módosítására vagy visszavonására csak - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 61. § (3) bekezdése alapján - egy éven belül jogosult. Mindenképpen indokolt a korábbi szabályozás átvétele, a javasolt rendelkezés ezt rendezi.
A 16. §-hoz
A nyugdíjfolyósítás technikai jellegű szabályainak, mint a törzsszám kiadásának, igazolásának vagy a pénzintézeti átutalásnak stb. indokolt a törvényi szintű szabályozása. A Javaslat e jogszabályi hiányosságot rendezi.
A 17. §-hoz
A Tny. jelenleg csupán a nyugellátásról történő lemondást tiltja, ugyanakkor nem tartalmaz arra vonatkozó szabályt, hogy a nyugellátást átruházni (engedményezni) lehet-e, vagy a lemondáshoz hasonlóan ez is tilos. A nyugellátás mint szerzett jog a jogosult személyéhez kötött ellátás, így arról nemcsak lemondani, de azt engedményezni sem lehet. A korábbi jogszabály, az 1975. évi II. törvény 102. §-ának (1) bekezdése a jelzett kérdést egyértelműen rendezte. Mindezekre figyelemmel a Javaslat e hiányosságot pótolja.
A 18. §-hoz
A társadalombiztosítási jogszabályok nem tartalmaznak külön rendelkezést a mulasztási bírságra vonatkozóan, e tekintetben az Art. szabályai az irányadók, ezért szükséges a Tny. vonatkozó rendelkezésének megfelelő kiegészítése.
A 19. §-hoz
A Tny. felhatalmazó rendelkezései hiányosak, ezért az egységes jogalkalmazás érdekében indokolt a vonatkozó rendelkezések pontosítása, továbbá a nyugdíjemeléssel kapcsolatos felhatalmazó rendelkezésekkel történő kiegészítése.
A 20. §-hoz
A törvény hatályba lépésével kapcsolatosan rendelkezni kell arról is, hogy az új szabályokat mely ellátásokra nézve kell alkalmazni. Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében - az özvegyi nyugdíj rendelkezéseiben - szükséges az azonos fogalmak és terminológiák egységes használata, továbbá az özvegyi nyugdíj feléledésével kapcsolatos szöveg pontosítása is. A 8. § és a 10. § (3) bekezdése 1998. január 1-jével történő alkalmazása megfelel az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának. A Tny. 50. § (5) bekezdésében a 49. § (1) bekezdésére, valamint az ideiglenes szövegrészre való hivatkozás hatályon kívül helyezésével az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személyre nézve azonos szabályok kerülnek alkalmazásra, függetlenül attól, hogy az érintett személyi kör ideiglenes, vagy ún. állandó özvegyi nyugdíjban részesül. Esetükben tehát az özvegyi nyugdíj - egységesen - a tartásdíj összegénél több nem lehet. A Tny. a javasolt új 44/A. §-sal - mint generál szabállyal - történő kiegészítéssel már a hozzátartozói nyugellátások körében egységes, tehát nem kizárólag az özvegyi nyugdíj esetére vonatkozó szabályokat tartalmaz, ezért szükséges a Tny. 46. §-a második mondatának egyidejű hatályon kívül helyezése. Tekintettel arra, hogy az 1998. december 31-ét követő és a 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege nem az 1999. januári emelés mértékének megfelelően, azaz nem 11 százalékkal és nem is 3500 forinttal, hanem 12 százalékkal emelkedik, ezért 1999. évre a Tny. vonatkozó rendelkezésétől eltérő szabályozás szükséges. Ezt a jogi összefüggések és hivatkozások miatt a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj és az árvaellátás tekintetében is rendezni kell.