A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/457 számú
törvényjavaslat
a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről
Előadó: dr. Martonyi János
külügyminiszter
Budapest, 1998. november
1998. évi….. törvény
a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről
Az Országgyűlés, figyelemmel a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 44. cikkében a Magyar Köztársaság által vállalt azon kötelezettségre, melynek alapján a Megállapodás 6. cikkében rögzített első átmeneti időszak végére Magyarország biztosítja az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai számára az önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedés tekintetében a nemzeti elbánást, a következő törvényt alkotja:
1. §
(1) E törvény alapján külföldi állampolgár önálló vállalkozóként a magyar állampolgárokra vonatkozó feltételekkel jogosult gazdasági tevékenységet kezdeni, illetőleg folytatni a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozás, illetőleg az általa bejegyzett egyéni cég, vagy – a (3) bekezdés szerinti – önfoglalkoztatás formájában, feltéve, hogy számára e jogosultságot és e jogosultság érvényesítésére vonatkozóan a nemzeti elbánást nemzetközi szerződés kifejezetten biztosítja.
(2) A gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges, jogszabályban előírt szakmai vagy egyéb követelményeket az (1) bekezdés hatálya alá tartozó külföldi állampolgárnak is teljesítenie kell.
(3) E törvény alkalmazásában önfoglalkoztatás: minden olyan, a jogszabályok szerint önállóan végezhető és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenység, amelynek gyakorlója az egészségbiztosítási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetéről az erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint maga köteles gondoskodni.
(4) A külföldi állampolgárnak az (1) bekezdés hatálya alá tartozó önálló vállalkozása – ha a devizatörvény, illetve az annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet másképp nem rendelkezik – devizabelföldinek minősül. A belföldiekre irányadó szabályok szerint kell a külkereskedelmi szerződéseket is megkötnie, illetőleg – az engedélyköteles ügyletek esetén – az engedélyeket beszereznie.
(5) Az ingatlanszerzésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából az (1) bekezdés hatálya alá tartozó külföldi állampolgár önálló vállalkozó külföldi természetes személynek minősül.
2.§
(1) A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Beftv.) 2.§-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 2.§ a következő c) és d) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
“b) külföldiek magyarországi befektetései: a külföldit belföldi székhelyű gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet vagyonából a tagsági (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján megillető hányad, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének és kereskedelmi képviseletének, valamint az a) pont szerinti külföldi állampolgár önálló vállalkozásának a vagyona;
c) külföldiek gazdasági célú letelepedései: olyan gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet, amelyben a külföldi részesedéssel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi részvétellel működő társaság), továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe és kereskedelmi képviselete, valamint az a) pont szerinti külföldi állampolgár önálló vállalkozása;
d) külföldiek önálló vállalkozása: a külön törvényben meghatározott külföldi állampolgár üzletszerűen – ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen – folytatott gazdasági (termelő vagy szolgáltató), illetőleg jogszabályban meghatározott tevékenysége.”
(2) A Beftv. 3.§-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“3.§
(1) Külföldi a 2.§ c) pontja szerinti gazdasági célú letelepedés nélkül végezhet Magyarországon
a) felsőoktatási intézménynél oktatási tevékenységet,
b) előadóművészi tevékenységet,
c) szakértői tevékenységet (a könyvvizsgálói, a könyvelői és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével),
d) hivatásos sportolói tevékenységet,
e) külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, valamint ügyvezetési tevékenységet;
f) egyéb olyan üzletszerű gazdasági tevékenységet, melynek gazdasági célú letelepedés nélküli végzését törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.
(2) Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott építési tevékenységgel kapcsolatban telephely is létrehozható.
(3) Gazdasági célú letelepedés nélkül az (1) bekezdés b)-c) pontjában említett tevékenységet a külföldi naptári évenként legfeljebb 30 napot meg nem haladó időtartamban folytathatja Magyarországon, illetőleg az (1) bekezdés a)-c) pontjában említett tevékenység végzéséhez belföldön alkalmazottat nem foglalkoztathat, ide értve a külföldön foglalkoztatott alkalmazott vagy megbízott Magyarországra történő kirendelésének esetét is.”
3.§
(1) Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2.§-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozás a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy vagy – a 3.§ (2) bekezdésében meghatározott esetben – külföldinek minősülő külföldi állampolgár gazdasági tevékenysége.”
(2) Az Etv. 3.§-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“3.§ (1) Egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes, lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.
(2) Ha a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő külföldi állampolgárt önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosít, egyéni vállalkozás alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve, hogy cselekvőképes, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.”
(3) Az Etv. a következő 12/A.§-sal egészül ki:
“12/A. § Az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenysége során “az egyéni vállalkozó” megnevezést, vagy annak “e.v.” rövidítését, a 15.§-ban meghatározott egyéni cég esetén az “egyéni cég” megnevezést vagy annak “e.c.” rövidítését aláírása mellett köteles feltüntetni.”
4. §
A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény 15.§-ának (1) és (3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(1) A Kamara tagja lehet az, aki
a) Magyarországon lakóhellyel rendelkezik,
b) magyar egyetemen gyógyszerészi diplomát szerzett, vagy külföldi egyetemen szerzett gyógyszerészi diplomáját honosították, illetőleg szakképesítését elismerték,
c) Magyarország területén gyógyszerészi diplomához kötött tevékenységet folytatott, folytat vagy kíván folytatni,
d) az Alapszabályban meghatározott módon a kamarai tagdíjat megfizeti,
e) az alapszabályban foglaltakat magára nézve kötelezően elismeri,
f) a gyógyszerészek országos nyilvántartásában, illetve – felállítását követően – a gyógyszerészek alapnyilvántartásában szerepel.”
(3) ”A Kamara – kérelmére - a tagjai sorába felveheti azt a kérelmezőt, aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek nem felel meg.”
5. §
(1) A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: MOKtv.) 19. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A MOK tagja lehet az, aki)
“b) magyar egyetemen orvosi, fogorvosi (a továbbiakban: orvosi) diplomát szerzett, vagy akinek külföldi egyetemen szerzett orvosi diplomáját honosították, illetőleg szakképesítését elismerték,
c) az orvosok országos nyilvántartásában, illetőleg – létrehozását követően – az orvosok alapnyilvántartásában szerepel,”
(2)A MOKtv. 19.§-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A MOK – kérelmére – a tagjai sorába felveheti azt a kérelmezőt, aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek nem felel meg.”
(2) A MOKtv. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Orvosi diplomához kötött tevékenységet – jogszabályban megállapított egyéb feltételek mellett – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével csak az végezhet, aki
a) tagja a MOK-nak, valamint
b) külföldi egyetemen szerzett orvosi diploma honosítása, illetőleg szakképzettség elismerése, vagy magyar egyetemen idegen nyelvű képzés keretében szerzett diploma esetén a külön jogszabályban meghatározottak szerint a szakmai nyelvvizsgát sikeresen letette.”
6. §
A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény 17.-ának § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A Kamara tagja lehet az, aki
a) Magyarországon lakóhellyel rendelkezik,
b) magyar egyetemen állatorvosi diplomát szerzett, vagy külföldi egyetemen szerzett állatorvosi diplomáját honosították, illetőleg szakképesítését elismerték,
c) Magyarország területén állatorvosi diplomához kötött tevékenységet folytatott, folytat vagy kíván folytatni,
d) vállalja, hogy a kamarai díjat az alapszabályban meghatározott módon fizeti, továbbá
e) az alapszabályban foglaltakat magára nézve kötelezőnek elismeri.”
7. §
A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény 5.§-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Igazolványt kaphat írásbeli kérelmére)
“a) az a büntetlen előéletű, a 4.§ (4) bekezdésében foglalt korlátozás hatálya alá nem eső, nagykorú, cselekvőképes – magánnyomozó esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkező – magyar állampolgár, illetőleg nemzetközi szerződés alapján külön törvényben erre feljogosított külföldi állampolgár, aki belföldi lakóhellyel, továbbá külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik, és”
8. §
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 9.§-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A külföldi székhelyű vállalkozás (a továbbiakban: külföldi vállalkozás) nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik.”
9. §
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5.§-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az építkezés folyamatosságát nem befolyásolja, hogy azt a külföldi vállalkozó fióktelepén vagy más telephelyén végzi.”
10. §
(1) A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) 3.§-a 1. pontjának d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“d) A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ide nem értve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét, továbbá – ha devizajogszabály másképp nem rendelkezik – külföldi állampolgár önálló vállalkozása (egyéni vállalkozó – ideértve az egyéni céget is - és az önfoglalkoztató) az e minőségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is, ha a vállalkozást alapító egyébként devizakülföldi,”
(2) A Dtv. 3.§-ának 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“13. vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a befektetési alap, a magánnyugdíj-pénztár, a vízgazdálkodási társulat, az erdő-birtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó (egyéni cég), a külföldi állampolgár önálló vállalkozása (egyéni vállalkozó – ideértve az egyéni céget is – és az önfoglalkoztató), valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az ügyvéd, az ügyvédi iroda, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi iroda;”
11. §
(1) E törvény 1999. február 1. napján lép hatályba, egyidejűleg
a) a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 37.§-ának (2) bekezdése és 38.§-ának (5) bekezdése, valamint
b) a Dtv. módosításáról rendelkező 1997. évi XCLVII. törvény 41. § (3) bekezdése
hatályát veszti.
(2) A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 38. §-ának (5) bekezdését 1999. december 31-ig még alkalmazni kell azokra a devizakülföldiekre, akik a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény e törvénnyel megállapított 3. §-a alapján nem jogosultak belföldi gazdasági célú letelepedés nélkül üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére.”
INDOKOLÁS
a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Megállapodás végrehajtása érdekében legkésőbb 1999. február 1. napjáig szükséges tehát megteremteni a közösségi állampolgárok számára az egyéni vállalkozóként, illetőleg az egyéb önfoglalkoztatottként (pl.: orvosok, gyógyszerészek) történő gazdasági célú letelepedés lehetőségét és annak gyakorlása során biztosítani a nemzeti elbánást.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon az Európai Megállapodás hivatkozott cikke értelmében vett “önálló vállalkozás” kategóriáját nem csak az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szabályozza, hanem abba számos más törvény és alacsonyabb szintű jogszabály által szabályozott terület beletartozik (az ún. “önfoglalkoztatás” köre) a fentiekben vázolt nemzetközi kötelezettségeink végrehajtására kerettörvényt célszerű alkotni. A kerettörvényben kell hatályon kívül helyezni azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek kifejezetten magyar állampolgársághoz kötik egyes gazdasági tevékenységek végzését vagy nem teszik lehetővé a tevékenység alapjául szolgáló külföldi képesítések elismerését, eleve kizárva ezáltal a külföldi természetes személyek ilyen tevékenység végzése céljából történő letelepedését.
Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti elbánás nyújtása nem érinti az adott gazdasági tevékenységi kör, vagy szakmai tevékenység ellátásához szükséges és jogszabályban előírt követelmények teljesítését (így különösen a magyar nyelv szakmai szintű ismeretét, állandó helyben lakást, speciális képesítési követelményeket, engedélyek beszerzését stb.).
Kiemelendő továbbá, hogy az önálló vállalkozóként történő letelepedés jogosultságának és a letelepedés során a nemzeti elbánásnak a másik fél állampolgárai számára történő biztosítása az Európai Megállapodásban részes országok kölcsönös kötelezettsége. Következésképpen az Európai Unió valamennyi tagállama is köteles lesz 1999. február 1. után a magyar állampolgárok területükön – egyéni vállalkozás, vagy önfoglalkoztatás formájában - történő gazdasági célú letelepedéséhez a saját állampolgáraiknak nyújtott elbánást jogszabályaikban megadni. Ennek ellenőrzése és a szükséghez képest az Európai Megállapodás végrehajtása keretében való számonkérése a Kormány kiemelt feladata.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
(az 1.§-hoz)
A kerettörvény tervezet 1 § (1) bekezdése – a nemzetközi szerződés kifejezett rendelkezésére utalással, az ott meghatározott terjedelemben – biztosítja a jogot a külföldi természetes személyek önálló vállalkozókénti letelepedéshez, illetőleg annak gyakorlása során a nemzeti elbánást. Ez idő szerint kizárólag az Európai Megállapodás alapján, az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai részére kell a tárgyalt körben a szóban forgó jogosultságot és elbánást megadni, miként azt a tervezet preambuluma is kifejezi. Nem zárható ki ugyanakkor a jövőre nézve hasonló tartalmú nemzetközi kötelezettségvállalás, ezért hivatkozik a tervezet 1. § (1) bekezdése általánosságban nemzetközi szerződésre.
A tervezet 1. § (2) bekezdése utal azokra a szakmai (képesítési) és egyéb (pl. nyelvi) követelményekre, amelyek a magyar és külföldi állampolgárokra – az adott jogszabályokban foglaltak szerint – egyaránt irányadók.
A tervezet 1.§ (3)-(5) bekezdésének rendelkezései értelmező rendelkezéseket tartalmaznak az önfoglalkoztatásra, az önálló vállalkozóként gazdasági céllal letelepedő külföldinek az ingatlanszerzésre vonatkozó jogszabályok, illetőleg a devizajogszabályok szempontjából történő kezelésére.
(a 2.§-hoz)
Nemzetközi kötelezettségeinknek a kerettörvénnyel történő végrehajtása folytán módosítani kell a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvényt. A tervezet 2. §-ban szereplő módosítás kiterjeszti a külföldiek magyarországi befektetéseit, gazdasági célú letelepedéseit megillető garanciális szabályokat a külföldiek önálló vállalkozására is.
A módosítás ezen kívül megteremti a jogszabályok közötti összhangot is, mert egyértelmüvé teszi, hogy a devizakülföldiek Magyarországon milyen vállalkozásokat alapíthatnak, melyekben lehetnek tagok, továbbá szerezhetnek részesedést, érdekeltséget. Az új szöveg meghatározza a külföldiek magyarországi gazdasági célú letelepedésének azon formáit (cégalapítás, abban részesedés szerzése, fióktelep létesítése, önálló vállalkozás folytatása), amelyek a belföldi gazdasági tevékenység végzéséhez szükségesek. A módosítás ugyanakkor figyelembe veszi, hogy bizonyos tevékenységekre a fenti szabályt nem célszerű alkalmazni, azaz egyes eseti, illetve nem rendszeres, nem tartós gazdasági tevékenységeket mentesíteni indokolt a belföldi cégregisztrációt is megkövetelő szervezeti formák létesítésének kötelezettsége alól. Emellett szól az is, hogy az említett bevételszerző tevékenységek adóhatósági nyilvántartása és adóztatása megoldottnak tekinthető a hatályos jogszabályok és a kétoldalú adóztatási egyezmények alapján, s egyéb szempontok sem indokolják a fiók-, illetve cégalapítás megkövetelését.
(A 3-7. §-okhoz)
Az általános indokolásban ismertetett indokok alapján a tervezet 3-7. §-ai a következő törvények módosítását irányozzák elő a 11. § (1) bekezdésben célzott 1999. február 1.-i hatálybalépéssel:
- Az egyéni vállalkozókról szóló 1990. évi V. törvény
- A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény
- A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény
- A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény
- A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény
(A 8-10.§-okhoz)
Az egyéni vállalkozókról szóló törvény, illetőleg a külföldiek befektetéseiről szóló törvény fentiekben tárgyalt változásaival összefüggésben módosítani szükséges az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény egyes rendelkezéseit is. Ezeket a módosításokat a tervezet 8-10.§-ai tartalmazzák.