magyar köztársaság kormánya
T/626. számú
törvényjavaslat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosításáról
Előadó: Harrach Péter
szociális és családügyi
miniszter
Budapest, 1998. december
1999. évi …. törvény
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosításáról
1. §
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 25. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(5) A munkáltató és a szakszervezet megállapodhat, hogy a munkáltató a szakszervezet számára járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot pénzben megváltja. A megváltás összegét a szakszervezet csak érdekvédelmi tevékenységével összefüggő célra használhatja fel.”
2. §
Az Mt. 31. §-a az alábbi (2)-(3) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejűleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:
“(2) Ha a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nincs, a munkáltató és az üzemi tanács a 30. § a) pontjában meghatározott kérdéseket üzemi megállapodásban szabályozhatja.
(3) A (2) bekezdés szerint megkötött üzemi megállapodásra a kollektív szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az üzemi megállapodás, azokat a kérdéseket, amelyek e törvény alapján kizárólag kollektív szerződésben rendezhetők, nem szabályozhatja.”
3. §
Az Mt. 72. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“72. § (1) Munkaviszonyba munkavállalóként az léphet, aki tizenhatodik életévét betöltötte
(2) Korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt. A tizenhat éven aluli fiatalkorú munkaviszonyba lépéséhez azonban szükséges a törvényes képviselőjének a hozzájárulása is.
(3) A munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a munkavállaló, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
(4) Munkaviszonyt létesíthet – az (1) bekezdéstől eltérően – a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt.
(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”
4. §
Az Mt. 85/A. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A jogelőd munkáltató a munkavállalót a munkaviszony megszüntetésekor megillető járandóságokért - feltéve, ha a jogutód munkáltató döntéshozó szervében a szavazatok több, mint fele megilleti - a munkaviszonynak a jogutód munkáltató által a jogutódlás időpontjától számított egy éven belül közölt
a) a munkáltató működésével összefüggő okra alapított rendes felmondással, illetve
b) a 88. § (2) bekezdése szerinti munkáltatói intézkedéssel
történő megszüntetése esetén kezesként felel.”
5. §
Az Mt. az alábbi 87/A. §-sal egészül ki:
“87/A. § E törvény alkalmazása szempontjából a munkavállaló akkor minősül nyugdíjra jogosultnak, ha
a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével – elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);
b) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, illetve
c) rokkantsági nyugdíjban, illetőleg
d) szolgálati nyugdíjban részesül;
e) részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg.”
6. §
Az Mt. 88. §-a az alábbi alcímmel egészül ki:
“A határozott időtartamú munkaviszony megszüntetése”
7. §
(1) Az Mt. 89. §-a az alábbi új (4) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejűleg a (4) bekezdés elnevezése (5)bekezdésre változik:
“(4) A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének indokául.”
(2) Az Mt. 89. §-a az alábbi (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A munkáltató - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot [87/A. § a) pont], illetve előrehozott öregségi nyugdíjban [87/A. § b) pont], vagy szolgálati nyugdíjban [87/A. § d) pont] részesül.
(7) A munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság [87/A. § a) pont] megszerzését megelőző öt éven belül.”
8. §
Az Mt. 90. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
“90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:
a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság;
b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés;
c) a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [139. §];
d) a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés];
e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés];
f) a sor-, vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított
időtartama.
(2) A felmondási idő, ha az (1) bekezdésben meghatározott felmondási védelem időtartama
a) a tizenöt napot meghaladja, ezt követően csak tizenöt nap,
b) a harminc napot meghaladja, ezt követően csak harminc nap
elteltével kezdődhet el.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a munkavállaló munkaviszonyának a felmondására, ha öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot [87/A. § a) pont], illetve előrehozott öregségi nyugdíjban [87/A. § b) pont], vagy szolgálati nyugdíjban [87/A. § d) pont] részesül.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem fennállása szempontjából a felmondás közlésének, illetve csoportos létszámcsökkentés esetén a 94/A. § (5) bekezdésben meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó.”
9. §
Az Mt. 94/A. §-a (9)-(10) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek, és ezzel egyidejűleg a § az alábbi (11) bekezdéssel egészül ki:
“(9) Az (5) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt rendes felmondás jogellenes.
(10) Ha a munkáltató a csoportos létszámcsökkentéssel összefüggő eljárása során megsérti az üzemi tanács, illetve a szakszervezet e §-ban meghatározott jogait, az üzemi tanács, illetve a szakszervezet ennek megállapítása iránt bírósághoz fordulhat.
(11) Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a munkáltató önálló telephelyén (részlegénél) fennállnak, a telephelyen foglalkoztatott munkavállalók létszámcsökkentésére a (2)–(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a telephely tekintetében kell alkalmazni.”
10. §
(1) Az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjra [87/A. §] válik jogosulttá.”
(2) Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(5) A végkielégítés a (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjra való jogosultság [87/A. § a) pont] megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.”
11. §
Az Mt. 96. §-a (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(4) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet - mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet - tájékoztatják.”
12. §
Az Mt. 97. §-a (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"97. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az erre előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakör-átadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles megfelelően biztosítani.”
13. §
Az Mt. 100. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"100. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.
(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.
(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha
a) a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe [4. §], a hátrányos megkülönböztetés tilalmába [5. §], illetve felmondási védelembe [90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy
b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselőre előírt munkajogi védelemben részesülő munkavállaló munkaviszonyát a 28. § (1) bekezdésébe, illetve a 96. §-ba ütköző módon szüntette meg.
(4) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
(5) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
(6) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.
(7) A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg - a (6) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a felmentési időre [93. §] járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is.”
14. §
Az Mt. 101. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“101. § (1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem e törvényben előírtak [87. § (2) bekezdés, 92. §, 96. §, 97. § (1) bekezdés] szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni.
(2) Ha a munkavállaló a határozott időtartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, az (1) bekezdésben meghatározottakat megfelelően kell alkalmazni. Ha azonban a határozott időből még hátralévő időtartam rövidebb mint az (1) bekezdés szerinti időtartam, a munkáltató csak a hátralévő időre járó átlagkereset megfizetését követelheti.
(3) A munkáltató jogosult az (1), illetve (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.
(4) A munkáltató (1)-(3) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok [173. §] az irányadók."
15. §
Az Mt. 117. §-ának (4) helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítő, a polgári repülésben a hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerű közúti személyszállítás forgalmi utazó, illetve a nemzetközi menetrendszerű vasúti személyszállításhoz kapcsolódó étkező-, háló-, és fekvőkocsikon utazó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenőidejét a kollektív szerződés e törvényben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.”
16. §
Az Mt. 118. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyúttal a § az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A folytonos munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét az általános szabályok szerint kell meghatározni, illetve beosztani.
(5) Az (1), valamint a (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”
17. §
Az Mt. a VII. fejezetet megelőzően az alábbi 140/A. §-sal egészül ki:
"140/A. § A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók
a) rendes és rendkívüli munkaidejével,
b) rendes és rendkívüli szabadságának kiadásával,
c) betegszabadságával,
d) egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.”
18. §
Az Mt. 170. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép, valamint.az alábbi 170/A-D. §-sokkal egészül ki:
“170. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik.
(2) Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.
(3) Kollektív szerződés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve az adott munkahely sajátosságainak figyelembevételével és a leltáridőszak kezdete előtt közli a felelős munkavállalóval
a) a természetes mennyiségi csökkenés, valamint a kezeléssel járó veszteség elszámolható mértékét, valamint
b) azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel természetes mennyiségi csökkenés, illetve kezeléssel járó veszteség nem számolható el.
170/A. § (1) A leltárhiányért való felelősség feltétele:
a) leltárfelelősségi megállapodás megkötése;
b) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;
c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során történő megállapítása.
(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárfelelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.
(3) Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.
170/B. § (1) A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni
a) a leltár készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik,
b) a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
c) a felelősség különös szabályait,
d) a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
(2) Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük a munkáltató csoportos leltárfelelősségi megállapodást is köthet. A megállapodást az érintett munkavállalók helyett és nevében – meghatalmazottként – egy munkavállaló is megkötheti. Ilyen esetben a meghatalmazást a leltárfelelősségi megállapodáshoz csatolni kell.
(3) A csoportos leltárfelelősségi megállapodás az (1) bekezdésének b)-c) pontjában foglaltaktól eltérhet és az ilyen megállapodásban a megjelölt bekezdésben foglaltakon túl meg kell határozni
a) a felelősség munkavállalók közötti megosztását azzal, hogy egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye,
b) azokat a munkaköröket, amelyek betöltésének megváltozásakor időszakos leltározást kell tartani.
(4) Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség munkavállalók közötti megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.
170/C. § (1) A leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel.
(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hat havi átlagkeresete mértékéig felel.
(3) Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felelősség mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók együttes átlagkeresetének hat havi összegét.
(4) Kollektív szerződés kártérítés mértékét a (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően is meghatározhatja.
(5) A felelősség mértékének megállapításánál figyelembe kell venni mindazokat a körülményeket, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, különösen azokat, amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.
170/D. § (1) A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét – kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hiányában – a munkáltató állapítja meg.
(2) Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki.
(3) A leltározásnál jelenlévő munkavállaló a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelelősséggel tartozó munkavállaló a leltárfelvételt követően a leltározással kapcsolatban észrevételt tehet.
(4) A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell és a munkavállaló észrevételeit – kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni.
(5) A leltárhiányért való felelősséget és annak mértékét az eset összes körülményére tekintettel a munkáltató írásbeli határozattal állapítja meg. A határozatot a leltárfelvétel befejezését követő hatvan napos jogvesztő határidő alatt kell a munkavállalóval közölni. Büntető eljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.”
19. §
Az Mt. Harmadik rész X. fejezete helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
“X. fejezet
A vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések
188. § (1) E törvény alkalmazásában vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint helyettese (a továbbiakban: vezető).
(2) A vezető állású munkavállaló tekintetében e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
188/A. § (1) A tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló a 190. § (3) bekezdés, 191. §, a 192. §, illetve a 193. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásában vezetőnek minősül. Erről a körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell.
(2) A munkaviszony fennállása alatt a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet (1) bekezdés szerinti döntése a munkavállaló munkaviszonyát – eltérő megállapodás hiányában – nem érinti.
189. § A vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki.
190. § (1) A vezetőre a 79. § (2) bekezdésében meghatározott tilalom nem terjed ki.
(2) A vezető munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére a 89. § (2) bekezdésében, valamint a 90–92. §-ban foglalt rendelkezések nem terjednek ki.
(3) A vezetővel szemben a rendkívüli felmondás joga a 96. § (4) bekezdésében foglaltak szerint – legfeljebb azonban az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig - gyakorolható.
(4) Ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd-, vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd-, vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.
191. § (1) A vezető további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Munkaszerződés eltérő kikötése hiányában nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzői jogi védelem alá eső tevékenységre létesítettek.
(2) A vezető
a) nem szerezhet részesedést – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben,
b) nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, továbbá
c) köteles bejelenteni, ha a közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.
(3) Ha a vezető az (1)–(3) bekezdésben meghatározott tilalmat megszegi, a munkáltató
a) kártérítést követelhet, vagy
b) kártérítés helyett követelheti, hogy a vezető a saját részére kötött ügyletet engedje át, vagy
c) a más számlájára kötött ügyletből eredő hasznát kiadja, vagy arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze.
(4) A munkáltató a (3) bekezdés szerinti igényét attól az időponttól számított három hónapon – de legfeljebb az igény a keletkezésétől számított egy éven - belül érvényesítheti, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezető (1)–(2) bekezdésbe ütköző eljárásáról tudomást szerzett.
(5) A munkáltató jogosult a vezető munkaviszonyát megszüntetni, ha a vezető közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.
192. § (1) A vezető a munkaidő beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét – a munkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg.
(2) A vezetőt a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért (147–149. §) ellenérték nem illeti meg.
193. § (1) A vezető a vezetői tevékenységének keretében, illetve a 191. §-ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel.
(2) A 188/A. § (1) bekezdése alapján vezetőnek minősülő munkavállaló a 191. §-ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért az (1) bekezdésben foglaltak szerint felel.
(3) A károkozásnak az (1)-(2) bekezdésbe nem tartozó egyéb eseteiben a vezető felelősségére az általános kárfelelősségi szabályok [VIII. fejezet] az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet.
(4) A vezető, ha munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, - a 101. § (1) bekezdésétől eltérően - tizenkét havi átlagkeresetével felel.
193/A. § A 189. §-ban, a 190. §-ban, valamint a 193. §-ban foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”
20. §
(1) Az Mt. 199. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“199. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) e törvényből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében e törvény rendelkezései szerint munkaügyi jogvitát kezdeményezhet.”
(2) Az Mt. 201. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“201. § A kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában meghatározott békéltetés [199/A. §] eredménytelenségének megállapítását követően – a 202. §-ban foglalt kivétellel – az elévülési időn belül lehet bírósághoz fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására – a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d)-f) pontját kivéve – halasztó hatálya nincs.”
(3) Az Mt. 202. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“202. § A keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni:
a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-módosítással;
b) a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is;
c) a rendkívüli felmondással;
d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §);
e) a fizetési felszólítással (162. §), illetve a kártérítésre kötelező határozattal [173. § (2) bekezdés];
f) a leltárhiányért való felelősséget megállapító határozattal [170/D. § (5) bekezdés] kapcsolatban.”
21. §
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 29. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) A rendkívüli lemondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntetőeljárás megindítására nyitva álló elévülési idő alatt lehet gyakorolni.”
22. §
A Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[30. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]
“e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, illetve előrehozott öregségi, rokkantsági, vagy szolgálati nyugdíjban részesül [37/B. § a)-d) pont].”
23. §
A 34. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"34. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a közalkalmazottat - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.
(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a közalkalmazott eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a közalkalmazott továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.
(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha
a) a munkáltató általi felmentés vagy elbocsátás a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe [Munka Törvénykönyv 4. §], a hátrányos megkülönböztetés tilalmába [Munka Törvénykönyv 5. §], illetve felmentési védelembe [Munka Törvénykönyv 31. §, valamint Munka Törvénykönyv 90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy a munkáltató megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [30. § (3)-(4) bekezdése; 32. § (2) bekezdése], vagy
b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő közalkalmazotti jogviszonyát a 45-54. §-okba, illetőleg a Munka Törvénykönyv 28. §-ába ütköző módon szüntette meg.
(4) Ha a közalkalmazott nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a közalkalmazott eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a közalkalmazott legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
(5) Ha a közalkalmazott nem kéri vagy a bíróság mellőzi az eredeti munkakörbe történő visszahelyezést, a közalkalmazotti jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
(6) A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a közalkalmazott elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.
(7) A közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel szűnt meg - a (6) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresete és a felmentés esetén járó végkielégítés is.”
24. §
(1) A Kjt. 37. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére - az egészségügyi okot kivéve - tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjra jogosult [37/B. §]. Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít.”
(2) A Kjt. 37. § (7) bekezdés helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(7) A végkielégítés (6) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjra való jogosultság [37/B. § a) pont] megszerzését megelőző öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá.”
25. §
A Kjt. 37/B. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“37/B. §. E törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott nyugdíjra akkor jogosult, ha
a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), vagy
b) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, illetve
c) rokkantsági nyugdíjban, illetőleg
d) szolgálati nyugdíjban részesül, vagy
e) részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg.”
26. §
A Kjt. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik Rész, IV. fejezet), a 85/A. § (3) bekezdése, 86-87/A. §, a 87. § (1) bekezdése, a 88. §, a 89. §, a 92. §, a 93. § (1)–(2) bekezdése, a 95–96. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99–101. § nem alkalmazható.”
27. §
A Kjt. 39. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(4) A miniszter a (3) bekezdésben foglaltakon kívül egyéb címeket is alapíthat és megállapíthatja az adományozás feltételeit.”
28. §
(1) A Kjt. 59. § (2) bekezdése b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A Munka Törvénykönyvének]
“b) a 128. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét."
(2) A Kjt. 59. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az 55/A. §-ban, valamint a Munka Törvénykönyve 123. §-ában foglaltaktól az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében a miniszter eltérő szabályokat állapíthat meg."
(3) A Kjt. 76. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A miniszter az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében a Munka Törvénykönyve 146. §, 147. § (1)-(2) bekezdés, 148-149. §-ában meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg."
29. §
A Kjt. 65. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni.”
30. §
A Kjt. 74. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(2) A munkáltatónál az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító idegen nyelveket és munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg."
31. §
(1) A Kjt. 78. §-ának (3)-(4)bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek és ezzel egyidejűleg a § az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a közalkalmazott jogviszonya a 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján szűnik meg, részére a megszűnés évében esedékessé váló jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni.
(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya megszűnik és - legkésőbb a megszűnés időpontjában - öregségi nyugdíjra válik jogosulttá [37/B. § a) pont], vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni.
(5) A (4) bekezdésben szereplő rendelkezést a közalkalmazott örököse tekintetében megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a közalkalmazott jogviszonya elhalálozása miatt szűnik meg.”
32. §
A Kjt. 79. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(2) A munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamit a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg."
33. §
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 129. § helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"129. § A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 3. §-ának (1)-(2) bekezdését, 4. §-át, 5. §-ának (1)-(2) bekezdését, 6-12. §-át, 15. §-át, 18-19/A. §-át, 21-28. §-át, 74. §-át, 85. §-át, 90. §-át, 97-98. §-ait, 107. §-át, 122. § (1) bekezdését, 123. §-ának (1) bekezdését, 125. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2) bekezdését, 133. §-át, 134. §-ának (1) és (3)-(5) bekezdését, 135-140. §-át, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2) bekezdését, 151/A. §-ának (1)-(2) és (5)-(6) bekezdését, 152. §-át, 153. §-ának (1) bekezdését, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 158. §-a (1) bekezdésének első mondatát és (2)-(3) bekezdését, 159-164. §-át megfelelően alkalmazni kell."
34. §
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 95. §-a az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Ahol jelen törvény nyugdíjat, illetőleg saját jogú nyugdíjat említ, azon a Munka Törvénykönyve 87/A. §-ában meghatározott nyugellátást kell érteni."
35. §
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 124. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"124. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Munka Törvénykönyve 3. §-ának (2) bekezdését, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. § (1)-(5) bekezdéseit, 8-9. §-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 84-85. §-ait, 87/A. §-át, 89. § (7) bekezdését, 90. §-ának (3)-(4) bekezdését, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 119. §-ának (2) bekezdését, 120. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 121. §-át, 125. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 127-128. §-ait, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140. §-ait, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait megfelelően alkalmazni kell."
36. §
(1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell alkalmazni:]
“a) 4. §-át, 5. §-ának (1) – (2) és (4) bekezdését, 6-12. §-át, 15. §-át, 18-19. §-át, 21-28. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 85. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését, 103. §-ának (1) bekezdését, a (2) bekezdés első mondatát és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)–(5) bekezdését, 105. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 106-107. §-át, 117. §-ának (3) bekezdését, 119. §-ának (2) bekezdését, 120-122. §-át, 123. §-ának (1)–(2) bekezdését, 124-125. §-át, 126. §-ának (2) bekezdését, 127-129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)–(3) bekezdését, (6) bekezdését, 133-140. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)–(3) bekezdését, 152. §-át, 153. §-ának (1) bekezdését, 154. §-a (1) bekezdésnek első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167 §-ának (1) és (4) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át,”
(2) A Ktv. 71. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“b) 90. §-ának (1)–(2) bekezdését – kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét – azzal, hogy a védelem nem vonatkozik a köztisztviselőre, ha öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot vagy előrehozott, illetve szolgálati nyugdíjban részesül, továbbá 90. §-ának (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén a 17/B. §-ának (5) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó,”
37. §
(1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő hatvanadik napon lép hatályba és ezzel egyidejűleg az Mt. 91-91/A. §-a, 94/A. §-ának (7) bekezdése, 97. §-ának (3) bekezdése, 132. §-ának (5) bekezdése, 199. §-ának (5) bekezdése, 199/A. §-ának első mondatában az “a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során” szövegrész, a 200. §-a, továbbá az 1995. évi LV. törvény 34. §-a, az 1997. évi LI. törvény 12. §-a, 15. §-a, 22. §-a, valamint az 1997. évi CI. törvény 66. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
(2) E törvény 13., illetve 23. §-a 1999 március 1-jén lép hatályba és az ebben foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követően közölt munkáltatói intézkedések tekintetében lehet alkalmazni.
(3) E törvény 8. §-a által megállapított Mt. 90. § (3) bekezdését, az e törvény 10. §-ának (1) bekezdésében, 22. §-ában, valamint 24. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket csak azon munkavállalók (közalkalmazottak) tekintetében lehet alkalmazni, akik az előrehozott öregségi nyugellátást e törvény hatályba lépését követően vették igénybe.
(4) E törvény 14. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követően keletkezett munkáltatói igények tekintetében lehet alkalmazni.
(5) E törvény 10. §-ában, illetve 21. §-ában foglalt rendelkezéseket csak e törvény hatályba lépését követően közölt rendkívüli felmondás, illetve rendkívüli lemondás tekintetében lehet alkalmazni.
(6) Az e törvény 18. §-ában megállapított szabályokat az e törvény hatálybalépését követően kezdődő leltáridőszak tekintetében, de legkésőbb 2000. március 1-jétől kell alkalmazni.
(7) E törvény 31. §-ában foglalt rendelkezéseket csak a hatálybalépést követően keletkezett jogosultságok tekintetében kell alkalmazni.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A munkajogi szabályoknak a kormányprogramban előírt általános felülvizsgálatától függetlenül jelen törvénymódosítás bizonyos halaszthatatlan kérdések megoldását irányozza elő. Így eleget tesz az Alkotmánybíróság 4/1998. (III. 1.) AB határozatában foglaltaknak a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) jogellenes munkáltató általi megszüntetése esetén a munkavállaló eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének bírósági mérlegelésével kapcsolatosan. E rendelkezést - az alkotmánybírósági döntésben megszabott határidő miatt - 1999. március 1-jével szükséges hatályba léptetni. Az Alkotmánybírósági döntés mindenképpen szükségessé tette a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetére vonatkozó szabályok átalakítását is, amivel összefüggésben megtörténik a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseknek a gyakorlat által igényelt átfogó felülvizsgálata.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek az 1997. évi LXXII. törvénnyel történt módosítása a munkaügyi perekre vonatkozóan 1999. január 1-jétől bevezeti a bíróság előtt a tárgyalást megelőzően lefolytatandó, a felek megegyezésére irányuló egyeztetést, mely feleslegessé teszi az Mt-ben előírt pert megelőző egyeztetési kötelezettség fenntartását.
Ezen kívül nagyobb lélegzetű módosításra kerül sor a leltárfelelősség részletes szabályai, valamint a vezető állású munkavállalók jogállására vonatkozó rendelkezések területén is és több pontosító jellegű változtatás történik kisebb kérdésekben. Kitér a tervezet az egészségügyi ágazatban teljesítendő ügyeleti feladatok érdekében a speciális szabályok megalkotását lehetővé tévő felhatalmazásra is.
Az Mt. módosítása szükségessé tette az Mt-vel szorosan összefüggő, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényen túl a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, illetve az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény – technikai jellegű –, a fenti törvényeknek a Mt. alkalmazására vonatkozó utaló szabályaira tekintettel történő változtatását is.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A szakszervezet számára biztosított munkaidő-kedvezmény azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezet az érdekvédelmi tevékenység ellátásához szükséges mértékben tisztségviselőit mentesíthesse a munkavégzési kötelezettség alól. Ezzel a céllal ellentétes a jelenleg hatályos törvényi rendelkezés, a munkaidő-kedvezmény kötelező megváltását előíró törvényi rendelkezés valójában a szakszervezeti tevékenység munkáltató általi pénzbeni támogatását jelenti. Ezért az eredeti törvényi szabállyal összhangban a felek megállapodására bízza a javaslat, hogy miképp rendelkeznek a szakszervezet által fel nem használt munkaidő-kedvezményről. A Javaslat szerint a megváltással összefüggő részletekről, a megváltás mértékéről a felek a megállapodásban rendelkezhetnek.
A 2. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nincs, az üzemi tanács az egyéni munkaviszonyra is kiterjedő hatályú kollektív szerződést köthessen. A Javaslat célja, hogy az ilyen munkáltatóknál is biztosítsa azt, hogy a munkavállalók tekintetében kollektív megállapodás rendezhesse a munkaviszonnyal kapcsolatos lényeges kérdéseket. Fontos korlátozás azonban az üzemi megállapodással kapcsolatban az, hogy olyan kérdéseket, amelyek szabályozása kizárólag kollektív szerződésben történhet (például túlmunkával összefüggő korlátozások, kártérítési felelősség mértéke), üzemi megállapodás nem rendezhet.
A 3. §-hoz
A közoktatásról szóló törvény kiterjeszti a tankötelezettséget a 18. életévig, továbbá a törvény értelmében a tankötelezettség csak iskolarendszerű képzésben teljesíthető. Nem adható felmentés a tankötelezettség teljesítése alól. Szükséges még a jelenleg (4) bekezdés b) pontjának pontosítása – hozzáigazítása a közoktatási törvény szövegéhez.
A Javaslat rendelkezés tartalmában nem új. Jogszabály-szerkesztési szempontok indokolták, hogy a korábban az Mt. 97. § (3) bekezdésében szereplő rendelkezés - némiképp pontosított szöveggel - most a munkáltatói jogutódlás szabályai közé kerüljön át.
Régi jogalkalmazási problémát kíván megoldani a Javaslat azzal, hogy a nyugdíjra vonatkozó fogalmakat áttekinthetőbb szerkezetben, a nyugdíj-jogszabályok szóhasználatához pontosan igazodva fogalmazza meg és ezzel egyértelművé teszi a nyugdíjjogosultsághoz kötődő munkajogi jogkövetkezmények szabályait. Egyúttal tisztázza, hogy a nyugdíj fogalmába beleértendő a szolgálati jogviszony megszűnését követően járó speciális nyugdíjfajta, a szolgálati nyugdíj is. A rendelkezést a Javaslat értelmező szabályként a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó fejezet elején fogalmazza meg, ezért szükséges a határozott időtartamú munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályok alcímmel történő elválasztása.
A 7. §-hoz
Az (1) bekezdés technikai jellegű módosítás, a munkáltatói jogutódlás felmondási okként történő kizárásával kapcsolatos szabály az Mt. 91/A. §-ából a rendes felmondást átfogóan szabályozó 89. §-ba kerül át.
A (2) bekezdés javasolt szövege választási lehetőséget kínál a munkaadók számára az egy évnél rövidebb ideje fennálló határozatlan időre kötött munkaszerződések rendes felmondással történő megszüntetésével kapcsolatosan. Eszerint a munkáltató választhat, hogy vagy megindokolja felmondását, vagy mellőzi az indokolást, de egy havi végkielégítést a munkavállaló számára megfizet. (Ezzel a munkavállalót olyan helyzetbe hozza, mintha munkaviszonya már legalább három éve fennállna.)
A Javaslat (3) bekezdése másfelől megoldást jelent az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésére is. Egyrészt foglalkoztatáspolitikai, másrészt jogbiztonsági megfontolásból. Hasonlóképpen a költségvetési szférához, ahol a nyugdíjjogosultság megszerzése a felmentési okok egyike, a jelen Javaslat - jogdogmatikai megfontolásokból - az indokolási kötelezettség alóli felmentés alkalmazásával kívánja megoldani azt a helyzetet, amelyben az általános indokok szükségesek a nyugdíjjogosult munkavállalók munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez.
Szintén csupán jogtechnikai jellegű módosítás a (4) bekezdés, amely a “védett korban” lévő munkavállalók védelmére vonatkozó szabályt az Mt. 90. §-ából a 89. § rendelkezései közé helyezi át.
Az 8. §-hoz
A tervezet szerint módosul a jelenleg hatályos szabályozás abban a tekintetben, hogy kizárja felmondás közlésének lehetőségét a felmondási tilalomra okot adó körülmény időtartama alatt. Ezen túlmenően a tilalom megszűnését követően közölt felmondás esetén a felmondási idő kezdetét – a felmondási tilalom időtartamától függően – lehet megállapítani.
A 9. §-hoz
A csoportos létszámcsökkentés eljárási szabályai megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények újrafogalmazása - tartalmi változás nélkül - a jelenlegi rendelkezésnél egyértelműbb szabályt jelent.
A 10. §-hoz
A Javaslat két irányban módosítaná a végkielégítésre vonatkozó szabályokat. Egyrészt elmarad az a korlátozó rendelkezés a szövegből, amely kizárná a további munkaviszonyban a végkielégítés-fizetést.
Ugyanakkor - a nyugdíjjogszabályok fogalomhasználatának megfelelő új értelmező rendelkezésre való hivatkozással - a jelenlegi szövegnél egyértelműbben tünteti fel a nyugdíjjogosultságot végkielégítést kizáró okként. Hasonló pontosítást hajt végre az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság szabályán is.
A 11. §-hoz
A Javaslata rendkívüli felmondás szubjektív határidejét emeli fel fél évről egy évre, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban sok esetben a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését megalapozó súlyos szerződésszegések az elkövetésüktől számított jelentősebb idő elteltével kerülnek csak a rendkívüli felmondással élő tudomására.
A 12. §-hoz
A Javaslat a munkaviszony megszüntetésekor irányadó eljárási szabályok között kívánja külön is előírni azt, hogy a munkavállaló - az együttműködési kötelezettség elvének megfelelően - legyen köteles rendezett helyzetet hagyni maga után. Ebbe beletartozik a munkakör átadása, illetőleg a munkáltatóval történő elszámolás (ami a követelések és tartozások kölcsönös számbavételére terjed ki, nem jelent azonban a munkáltatói követelések bérből való levonására való felhatalmazást). E téren a munkáltatót terhelő együttműködési kötelezettség abban jelenik meg, hogy az elszámolás és a munkakör átadás feltételeit megfelelően biztosítsa és ezzel ne gátolja a munkavállaló távozását.
A 13. §-hoz
Az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a Javaslat egyfelől előírja, hogy a jogellenes munkáltató felmondás esetén a munkavállaló eredeti munkakörébe történő visszahelyezése kérdésében a bíróság mérlegelési jog alapján döntsön. Ellentétben az eddig szabályozással, amely lényegében a munkáltató kívánságától tette függővé, hogy a visszahelyezésre sor került-e vagy sem, a bíróságnak a jövőben módjában lesz figyelembe venni a munkavállaló kérését és érdekeit, valamint az elvárhatóság szempontjait. A nemzetközi gyakorlattal összhangban a bíróság a munkaviszony helyreállításának mellőzése során különösen tekintettel kell, hogy legyen a munkavállaló életkorára, szakképzettségére, a munkaerőpiac helyzetére, illetve a felek között kialakult viszonyra is.
Másfelől a Javaslat a visszahelyezés mellőzése esetén módot kíván adni a bíróságnak arra is, hogy a munkavállalónak járó összeget a munkáltatói jogsértés súlyához, illetve a munkavállaló egyéb körülményeihez igazítva differenciáltan határozza meg.
A Javaslata § átrendezésével a könnyebb áttekinthetőséget és érthetőséget is szolgálja.
A 14. §-hoz
A jogszerű eljárás követelménye - amely mind a munkáltatót, mind a munkavállalót kötelezi -, megsértése esetére a jelenlegi egyenlőtlen helyzetet teremtő szabály módosítását irányozza elő a javaslat.
A Javaslat a munkavállaló jogszerűtlen munkaviszony-megszüntetése, mint a gyakorlatban rendkívül elterjedt jelenség visszaszorítása érdekében a jelenleginél szigorúbb szankciókat fogalmaz meg, melyektől erősebb visszatartó hatás várható. A jelenlegi, a munkavállaló másfél havi átlagkeresetéig terjedő kártérítés helyett a Javaslat által bevezetendő kötbérjellegű kártérítés összege megfelel a dolgozó jogszerűen felmondása esetén, egyébként letöltendő felmondási időre az Mt. szerint járó átlagkereset összegének. A Javaslat lehetővé teszi az ezt meghaladó munkáltatói kár érvényesítését is. Rendezi a Javaslat a határozott időre foglalkoztatott munkavállaló felelősségét is a jogviszony jogellenes megszüntetése esetére. Végül meghatározza az irányadó eljárási szabályokat is, a munkavállalói kártérítés rendelkezéseire történő utalással.
A 15. §-hoz
A nemzetközi személyszállításhoz kapcsolódó étkező-, háló-, és fekvőkocsikon utazó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenőidejének megállapítására a törvény általános szabályai tekintettel a munkáltató sajátos működésére - nem alkalmasak. Ezért a Javaslat lehetőséget kíván teremteni arra, hogy a közlekedés terén hasonló munkakörben foglalkoztatottakkal egyezően kollektív szerződés a munkaidő, illetve pihenőidő szabályait e törvényben foglaltaktól eltérően szabályozhassa.
A Javaslat előírása szerint a folytonos munkarendben foglalkozatott munkavállalókra is az általános szabályok szerint kell megállapítani a munkaidőkeretet, amely így nem haladhatja meg az általános munkarendben dolgozók munkaóra-számát. E rendelkezés feleslegessé teszi a folytonos munkarendben dolgozók pótszabadságának nem megfelelő, számtalan értelmezési problémát indukáló szabályát.
A 17. §-hoz
A Javaslat a munkaidőről szóló munkáltatói nyilvántartás előírásával meg kívánja könnyíteni a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályok alkalmazását és ellenőrzését, tekintettel arra, hogy a Munka Törvénykönyv e rendelkezéseinek kijátszásával kerül sor leggyakrabban a fekete (szürke) munkavégzésre.
A 18. §-hoz
A Javaslat meghatározza a leltárhiány fogalmát. A leltárhiányt lényegesen befolyásoló tényező a természetes mennyiségi csökkenés, valamint a kezeléssel járó veszteség (együtt: forgalmazási veszteség), amelynek meghatározását kollektív szerződéses megállapodás hiányában a munkáltatóra bízza, és ezzel azonos módon kell kialakítani a leltárkészítés és a leltárfelvétel módját.
Részletes szabályozást nyertek a leltárhiányért való felelősség feltételei. Mivel kontraktuális felelősségről van szó, szükségszerű, hogy kollektív szerződés vagy a munkaviszony alanyai közötti megállapodás tartalmazza a felelősség feltételeit. Ezen túlmenően a Javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan jelölte ki a felelősség kauzális elemeit.
A leltárhiányért való felelősség olyan esetben is fennállhat, ha egy adott munkahelyen olyanok is munkát végeznek, akiket leltárfelelősség nem terhel. Ezért a leltárhiányért felelős munkavállaló felelősségének egyik lényeges garanciáját jelenti, ha olyan munkavállalókkal dolgozik együtt, akikben megbízik. A Javaslat értelmében vele szemben csak akkor lehet a leltárhiányért való felelősséget érvényesíteni, ha a leltárhiányért nem felelős, de a leltárkészletet szintén kezelő munkavállalókat előzetes hozzájárulásával alkalmazza a munkáltató.
A leltárhiányért való felelősség további feltétele, hogy a munkavállaló a leltáridőszaknak legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozzon.
A Javaslat meghatározza a kollektív szerződés, illetve a leltárfelelősségi megállapodás szükséges tartalmi elemeit.
A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a leltári készletet többen kezelik és így indokolt a felelősség megosztása. A Javaslat ezért lehetővé teszi a csoportos leltárfelelősségi megállapodást, amelynek tartalmaznia kell a felelősség munkavállalók közötti megoszlását, valamint a leltárfelelősség szempontjából fontosabb munkaköröknek a jegyzékét, amelyek betöltésének változásakor időszakos leltárt kell tartani.
A leltárhiányért a munkavállaló vétkességére való tekintet nélkül felel. Abban az esetben, ha a leltárkészletet a munkavállaló állandóan egyedül kezeli - a korábbi szabályozással azonosan - a leltárhiány teljes összegéért felel. A Javaslat a többi esetben két változatot tartalmaz. Mind a csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén, mind annál a tényállásnál, amelyben a leltárhiányért felelős munkavállaló mellett - ilyen felelősség nélkül - más munkavállaló is kezeli a leltárkészletet, meghatározza a kártérítés törvény általi mértékét. Ettől azonban kollektív szerződés eltérhet.
A Javaslat értelmében a felelősség mértékének megállapításánál tekintettel kel lenni valamennyi, a munkavállaló felelősségére ható körülményre.
A Javaslat kollektív szerződéses megállapodásra, illetve ennek hiányában a munkáltatóra bízza a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárás részletes rendjének meghatározását. A törvényjavaslat az eljárás garanciális elemeit rögzíti, úgymint a munkavállaló képviseletének biztosítását, a munkáltató tájékoztatási kötelességét, valamint a felelősséget megállapító határozat alapvető tartalmi és formai követelményeit, a szükséges határidőkkel együtt.
A 19. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a vezető állású munkavállalókra vonatkozó törvényi fejezetet. A vezető fogalmát kettéválasztva, a munkáltató vezetőjén és helyettesén túl e körbe sorolja mindazon munkakört betöltő személyeket, amely munkakört a tulajdonosi jogokat gyakorló személy, illetőleg szervezet a működés szempontjából meghatározó jelentőségűnek minősít. Azt, hogy mely munkaköröket kell a vezető helyettesének tekinteni, a munkáltató belső szabályzatai (alapszabály, alapító okirat, szmsz) állapíthatják meg. Fontos garanciális jellegű szabály, hogy a tulajdonosi minősítés csak munkakörökre, és nem az azt betöltő személyekre terjedhet ki. Így, ha a munkakör minősítése már betöltött munkakör esetén kerül sor, akkor az azt ellátó személy beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények rá is kiterjedjenek.
A vezetőkre vonatkozó eltérő szabályok kiterjednek a kollektív szerződés hatályának, a vezető munkaviszonya megszüntethetőségének, az összeférhetetlenségnek és versenykorlátozásnak, a munkaidő-beosztásnak valamint a kárfelelősségnek a kérdésére. A meghatározó jelentőségű munkaköröket betöltő vezetők esetében az eltérés lehetősége korlátozottabb, mint a munkáltató vezetői esetén. Ugyanakkor mód nyílik arra is, hogy a munkáltató és a vezető megállapodásukkal tovább szűkítsék azt a kört, amelybe a vezetőre vonatkozó, egyrészről nagyobb kötetlenséget, másrészről szélesebb körű felelősséget biztosító külön szabályok tartoznak.
A 20. §-hoz
A Polgári perrendtartás módosításával összefüggésben - amely a munkaügyi perek vonatkozásában kötelezően előírja a bíróság előtti egyeztetést a tárgyalás megkezdését megelőzően - a Javaslat hatályon kívül helyezi a kötelező egyeztetési eljárást. De ennek lehetőségét nem zárja ki. Ezzel összefüggésben a Javaslat módosítja a korábban az egyeztetés lezárásától számított perindítási határidőket is.
A Javaslat a leltárhiányra vonatkozó szabályok bevezetésével összefüggésben rendezi a leltárhiányért való felelősséget megállapító határozattal kapcsolatos perindítás határidejét.
A 21. §-hoz
A közalkalmazott általi rendkívüli lemondás - mely párhuzamba állítható a munkaviszonynak a munkavállaló általi rendkívüli felmondással történő megszüntetésével - gyakorlásának határidejét a Javaslat az Mt. szintén módosítani szándékozott szabályával összefüggésben állapítja meg.
A 22. §-hoz
Javaslat a Kjt-ben szereplő felmentési okok egyikével, a nyugdíjjogosultság megszerzésével kapcsolatos rendelkezést fogalmazza át, összefüggésben a nyugdíjjogosultságra vonatkozó értelmező rendelkezésnek a Mt-be történő beiktatásával.
A 23. §-hoz
A Javaslat - összefüggésben az Mt. 100. §-ánál már említett alkotmánybírósági döntéssel - a Kjt. vonatkozó szabályain is végrehajtja az ott részletesen kifejtett módosításokat.
A 24. §-hoz
A Javaslat a közalkalmazott végkielégítésre való jogosultságának kizárásánál az erre alapot adó nyugdíjjogosultság megszerzését a Kjt-be a jelen módosítással beiktatandó értelmező rendelkezésre való utalással oldja meg.
A jelenlegi szabályhoz képest tartalmi változást jelent, hogy a további közalkalmazotti jogviszonyban is jár végkielégítés.
A 25. §-hoz
Az Mt. 86/B. §-ához hasonló tartalmú szabállyal váltja fel a Javaslat a Kjt. nyugdíjjogosultságra vonatkozó értelmező rendelkezését, mely így összhangba kerül a nyugdíj-jogszabályok illetve a szolgálati törvény szóhasználatával.
A 26. §-hoz
A Munka Törvénykönyve változó paragrafusai miatt válik szükségessé a Kjt-nek a közalkalmazottakra irányadó Mt-beli rendelkezéseket felsoroló szabály módosítása.
A 27. §-hoz
A rendelkezés nem tartalmaz új elemet, csupán a hivatkozást pontosítja.
Az egészségügy hosszú idő óta neuralgikus pontja az ügyelet. Az ügyeletet a bírói gyakorlat - a jelenlegi jogszabályi környezetben - rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek, a munkáltató által meghatározott helyen eltöltött készenlétnek tekinti. Az ügyelet alatti munkavégzés nem tekinthető az Mt. szerinti folyamatos túlmunkavégzésnek, arra csak az ügyelet alatt teljesített munkavégzés díjazása tekintetében kell a túlmunka ellenértékére vonatkozó szabályokat alkalmazni. Figyelemmel arra, hogy az Mt. által szabályozott alapintézmények - az egyes ágazati sajátosságoktól függetlenül - mindenütt érvényesülnek, az egészségügyi ágazatban évtizedek óta alkalmazott ügyelet általános munkajogi kategóriaként történő szabályozása nem lehetséges. Az egészségügyi ágazatban elrendelt ügyelet nem azonosítható a készenlét speciális esetével, de nem azonosítható a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés egyéb eseteivel sem. Indokolt ezért az ügyeletnek, mint az egészségügyi ágazat sajátos jogintézményének az Mt-n és a Kjt-n kívüli szabályozása. Ehhez szükséges a Kjt. kiegészítése a tervezetben foglalt ágazati szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezésekkel.
A 29. §-hoz
A rendelkezés - hasonlóan az előzőhöz - nem tartalmi jellegű, csupán a hivatkozást pontosítja.
A 30. §-hoz
A módosítás Javaslata jogalkalmazást megkönnyítendő lehetővé teszi, hogy az idegennyelv-tudási pótlék esetén is lehetővé váljon a pótlék konkrét feltételeinek munkáltató általi megállapítása azokban az esetekben, amikor a munkáltatónál kollektív szerződés nem jött létre.
A 31. §-hoz
A tervezet - a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályainak felülvizsgálata alapján - többirányú változtatást hajt végre a vonatkozó rendelkezéseken.
Egyfelől a nyugdíjazáskor kifizetendő jubileumi jutalomra vonatkozó szabályt a jelenleginél egyértelműbben fogalmazza meg, összefüggésben a nyugdíjjogosultságra vonatkozó értelmező rendelkezések módosításával.
Tisztázza azt a problémát, melynek gyökere a nyugdíj igénybevétele melletti továbbdolgozás lehetősége. A jövőben a negyvenéves közalkalmazotti jogviszony után járó jubileumi jutalom "idő előtti" megszerzésére csak akkor nyílik lehetőség, ha a közalkalmazott nem csupán nyugdíjjogosulttá válik, de egyúttal közalkalmazotti jogviszonya is megszűnik. A tervezet e rendelkezés bevezetésével azt a lehetőséget kívánja kizárni, hogy a jubileumi jutalom kifizetésére olyan időpontban kerüljön sor, amikor a közalkalmazottnak - jogviszonya folyamatos fennállására tekintettel - még van lehetősége a negyvenéves jubileumi jutalomra jogosító időt megszerezni.
A tervezet - jogtechnikai megfontolásokból - változatlan tartalommal, külön bekezdésben szabályozza a közalkalmazott elhalálozása miatti jogviszony megszűnés esetén irányadó eljárást.
Új elem a törvényben az egyidejűleg több közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott részére járó jubileumi jutalom kifizetésének szabálya.
A 32. §-hoz
A Javaslat a munka- és formaruha-juttatás részletes feltételei esetén is elvégzi azt a pontosítást, amelyről az idegennyelv-tudási pótlék esetén is rendelkezett.
A Javaslat biztosítja az összhangot a bírák, az ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak, valamint a köztisztviselők jogállását szabályozó törvények, valamint a Munka Törvénykönyve között, meghatározva, mely Mt-beli rendelkezések alkalmazandók az e törvények hatálya alá tartozó személyekre.
A 37. §-hoz
A törvény - az alkotmánybírósági határozatban szereplő február 28-ai határidővel összefüggésben - 1999. március 1-jén lép hatályba.
A módosított jogszabályok belső összhangjának megteremtése érdekében e helyütt történik rendelkezés a módosítások során feleslegessé vált előírások hatályon kívül helyezéséről.
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg a rendes felmondás esetén alkalmazandó munkavállalói védelem, az előrehozott nyugdíjra jogosult munkavállalók és közalkalmazottak végkielégítése illetőleg felmentése, a munkavállaló általi jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei, a leltárfelelősség illetőleg a rendkívüli fel- és lemondás objektív határideje megváltozott szabályaival összefüggésben.