MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/669. számú
törvényjavaslat
a szabálysértésekről
Előadó: Dr. Pintér Sándor
belügyminiszter
Budapest, 1999. január
1999. évi.......törvény
a szabálysértésekről
E törvény célja, hogy gyors és eredményes fellépést biztosítson azokkal a jogsértő magatartásokkal szemben, melyek a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek. E célok megvalósítása érdekében a törvény meghatározza a szabálysértések elkövetése miatt alkalmazható joghátrányokat, e cselekmények elbírálásának rendjét, s ennek keretében azt a jogot, hogy az érintettek az e törvényben meghatározott feltételek mellett bírósághoz fordulhatnak.
Első rész
A SZABÁLYSÉRTÉSEKRE
VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
I. fejezet
Alapvető rendelkezések
A szabálysértés fogalma, a szabálysértést
meghatározó jogszabályok
1. § (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.
(2) Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg.
A törvény hatálya
2. § E törvényt - ha törvény kivételt nem tesz - a belföldön elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni, az elkövető állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy nemzetközi szerződés vagy a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik.
3. § A nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet élvező személy szabálysértés miatti felelősségrevonására nemzetközi szerződés, illetőleg a viszonosság az irányadó. A viszonosság fennállása kérdésében az igazságügy-miniszter nyilatkozatát kell alapul venni.
4. § A cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül jogellenesnek, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.
A szabálysértésért való felelősség
5. § Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti.
6. § A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbújtás) és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bűnsegély) .
7. § Kísérlet miatt akkor van helye felelősségrevonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik.
A felelősséget kizáró okok
8. § (1) Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be, aki a cselekményt az elmeműködésnek a beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, tévedésben, jogos védelemben vagy végszükségben követte el, illetve e törvényben meghatározott egyéb ok zárja ki a felelősségrevonást. Nem vonható felelősségre az sem, aki a cselekményt a beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló, hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta.
(2) Az (l) bekezdés kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható annak a javára, aki a szabálysértést önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el.
9. § (1) Nem róható az elkövető terhére olyan tény, amelyről az elkövetéskor a tőle elvárható gondosság ellenére sem volt tudomása.
(2) Nem vonható felelősségre az, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van.
10. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, a szabálysértés elkövetője csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelentése alapján vonható felelősségre.
(2) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.
(3) A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető.
(4) A magánindítványt attól a naptól számított harminc nap alatt lehet előterjeszteni, amelyen a sértett a szabálysértés elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.
(5) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(6) A magánindítvány a szabálysértési hatóság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható.
A szabálysértés büntethetőségének elévülése
11. § (l) Nincs helye felelősségrevonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés).
(2) Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér.
(3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll.
(4) Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidő az azt követő napon kezdődik, amikor az elkövető még jogszerűen eleget tehetett volna kötelességének.
(5) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, de a büntető ügyben eljáró hatóság, illetőleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelő határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdődik.
(6) A szabálysértés miatt az elkövetővel szemben a szabálysértési hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik.
(7) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak.
A felelősségre vonás mellőzése
12. § Az elkövetővel szemben az eljárás bármely szakaszában a felelősségrevonás mellőzhető, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az elkövető személyére tekintettel annyira jelentéktelen, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen.
II. fejezet
A szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezmények
A büntetés és az intézkedések
13. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések az elzárás és a pénzbírság.
(2) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések:
a) járművezetéstől eltiltás,
b) elkobzás,
c) kiutasítás,
d) a figyelmeztetés.
Az elzárás
14. § (1) Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg.
(2) Az elzárás legrövidebb időtartama 1 nap, leghosszabb tartama 60 nap.
(3) Az elzárás tartamába a szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghaladó előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet beszámításakor minden olyan naptári nap, amelyen az elkövető fogvatartásban volt, egy napi elzárásnak felel meg. A négy órát meghaladó előállítás egy napi elzárásnak felel meg.
15. § Nincs helye elzárásnak, ha az elkövető
a) fiatalkorú;
b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé;
c) a terheség negyedik hónapját elérő nő, 14 éves korát be nem töltő gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.
A pénzbírság
16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege százezer forint.
(2) Az önkormányzati rendelet húszezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét.
17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetén - ha a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint, illetőleg adók módjára nem hajtható be - elzárásra kell átváltoztatni.
(2) Nincs helye átváltoztatásnak, ha az elkövető
a) fiatalkorú;
b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé;
c) a terheség negyedik hónapját elérő nő, 14 éves korát be nem töltő gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.
(3) Az átváltoztatás során ezer forinttól kétezer forintig terjedő összeg helyett egy napi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet.
A járművezetéstől eltiltás
18. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály lehetővé teszi, a pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként az elkövető eltiltható a járművezetéstől, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el.
(2) A vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől tehető függővé.
(3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat.
(4) A járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év.
19. § Az eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elkövető vezetői engedélyét a jogsértő cselekménnyel összefüggésben elvették, illetve bevonták.
Az elkobzás
20. § (l) El kell kobozni azt a dolgot,
a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az elkövető tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti;
b) amely a szabálysértés útján jött létre;
c) amelyet az elkövető a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.
(2) El kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi.
(3) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi.
(4) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az elkövető nem vonható felelősségre, illetve a hatóság mellőzte a felelősségre vonást.
(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az elkövető tulajdonában lévő dolog elkobzása kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az elkövető számára.
(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.
(7) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes.
A kiutasítás
21. § (1) A szabálysértési hatóság a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként a jogszabályban meghatározott esetben a külföldi elkövetőt kiutasíthatja az ország területéről, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az elkövető személyére tekintettel a külföldi további tartózkodása az ország területén nem kívánatos.
(2) Nem lehet kiutasítást alkalmazni azzal a személlyel szemben, akit külön törvény alapján menekültnek ismertek el, vagy aki külön törvény alapján kiadott állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezik (bevándorolt külföldi).
(3) A kiutasítás tartamát hónapokban kell megállapítani, amely a két évet nem haladhatja meg.
A figyelmeztetés
22. § Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és az elkövető személyére is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható.
A büntetés kiszabása, az intézkedés alkalmazása
23. § A büntetést és az intézkedést a jogszabályban meghatározott keretek között úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a cselekmény súlyához. Az elkövető személyi körülményeit annyiban kell figyelembevenni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnnek.
24. § Ha az elkövetőt ugyanazon szabálysértési hatóság előtt, ugyanabban az eljárásban több szabálysértés miatt vonják felelősségre, a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított pénzbírság felső határa a felével emelhető, de nem érheti el az egyes szabálysértésekre megállapított pénzbírság felső határának együttes tartamát.
Egyesítés, elkülönítés
25. § Ha ugyanazon elkövetővel szemben több eljárás indul, az ügyeket egyesíteni kell. Az egyesítést mellőzni lehet, illetve az ügyeket el lehet különíteni, ha a cselekmények együttes elbírálása a felelősségrevonást jelentősen késleltetné.
Az elzárás és a pénzbírság elévülése
26. § (l) Nem lehet végrehajtani az elzárást és a pénzbírságot, ha a határozat jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt.
(2) Az elévülési időbe nem számít be az elzárás elhalasztására, illetve a pénzbírság esetében a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idő.
(3) Az elévülést félbeszakítja az elzárás végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdődik. A határozat jogerőre emelkedésétől számított két év elteltével végrehajtásnak nincs helye.
Adatkezelési szabályok
27. § (1) A szabálysértési hatóság nyilvántartja az általa szabálysértés miatt felelősségre vont elkövetők természetes személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett szabálysértést, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést és az ügy számát, a büntetés vagy intézkedés végrehajthatóságának megszűnéséig, de legalább a határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból adat csak annak a hatóságnak szolgáltatható ki, amely jogszabály alapján jogosult a szabálysértési eljárással összefüggő adatok kezelésére.
Mentesülés a hátrányos jogkövetkezmények alól
28. § Az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, melyeket jogszabály a szabálysértés miatti felelősségre vonáshoz fűz, az elkövető a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerőre emelkedését követő két év után mentesül.
Fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezés
29. § (1) E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.
(2) Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedelme) vagy megfelelő vagyona van.
Katonákra vonatkozó rendelkezések
30. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítő által a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni. Ha a szolgálati viszony a szabálysértés elbírálása előtt megszűnt, a szabálysértést a szabálysértési hatóság bírálja el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az elkobzásról, illetőleg a járművezetéstől eltiltásról a szabálysértési hatóság rendelkezik.
(3) A sorkatonai szolgálatát letöltővel szemben kiszabott, illetőleg a pénzbírság helyébe lépő elzárást a sorkatonai szolgálatból történő leszerelésig el kell halasztani. Az elévülési időbe az elhalasztás időtartama nem számít be.
Értelmező rendelkezések
31. § (1) A törvény 5-9. §-aiban foglaltak esetében értelemszerűen alkalmazni kell az 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott kísérlet, felbujtás, bűnsegéd, szándékosság, gondatlanság, beszámíthatóságot kizáró kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, végszükség fogalmát.
(2) E törvény alkalmazásában hozzátartozó alatt a Btk. 137.§ 6. pontjában megjelölt személyeket kell érteni.
(3) E törvény alkalmazásában nyilvános hely a közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitva álló hely.
Második rész
A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS
III. fejezet
A szabálysértés miatt eljáró hatóságok
32. § (1) Szabálysértés miatt - ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik - a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el.
(2) Ha a szabálysértés elkövetőjével szemben a jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyző - a közlekedésrendészeti és a vám- és devizaszabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.
33. § (1) A rendőrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendőrkapitányságok vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szervek járnak el.
(2) Ha az elkövetővel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendőrség - a vám- és devizaszabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.
34. § (l) Pénzügyi szabálysértés miatt a megye székhelyén működő vámhivatal, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal, a fővárosban a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Szabálysértési Hivatala jár el.
(2) Nem magyar állampolgár, valamint ismeretlen elkövető által az országhatár átlépésekor elkövetett, vagy ott felderített vám- és devizaszabálysértés miatt a határvámhivatal jár el.
Szabálysértés miatt eljáró más szervek
35. § A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolják
a) a határőrség;
) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fővárosi kerületi, repülőtéri intézetei;
c) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a Megyei (Fővárosi) Közigazgatási Hivatal fogyasztóvédelmi felügyelőségei;
d) a bányakapitányságok, illetve különösen jelentős ügyben a Magyar Bányászati Hivatal;
e) a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő, a munkaügyi felügyelő;
f) a Hírközlési Főfelügyelet területi szervei;
g) a nemzeti park igazgatóságok;
h) a Szerencsejáték Felügyelet.
Bíróság
36. § (1) A szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - a helyi bíróság bírálja el.
(2) Elzárással is sújtható szabálysértés miatt első fokon a helyi bíróság jár el. Az első fokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezést - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - másodfokon a megyei bíróság bírálja el.
(3) E törvény alkalmazásában helyi bíróság alatt a városi és kerületi bíróságot, a megyei bíróság alatt a Fővárosi Bíróságot is érteni kell.
A felettes közigazgatási szerv jogköre
37. § A felettes közigazgatási szerv irányítási jogköre ellátása érdekében:
a) a szabálysértési hatóságtól tájékoztatást, iratokat, adatgyűjtést, egyéb információkat kér;
b) törvényességi ellenőrzést tart;
c) az ellenőrzés eredményeként felhívja a szabálysértési hatóság vezetőjének figyelmét a jogszabálysértésre;
d) ha az érdemi határozat törvényessége aggályos, ezt az illetékes ügyészségnek jelzi.
Illetékesség
38. § (1) Az eljárásra az elkövető lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes.
(2) Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési ügyben az elkövető tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.
(3) Ha több elkövető van, és különböző helyeken laknak, bármelyikük lakhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.
(4) A szabálysértési hatóság felügyeletét ellátó miniszter elrendelheti, hogy egyes szabálysértések miatt a főváros, illetőleg a megyei jogú város egész területén egyetlen szabálysértési hatóság járjon el.
(5) A nemzeti park igazgatóság illetékességét az elkövetés helye alapozza meg. Ha az elkövetés helye nem állapítható meg, vagy az elkövetés több igazgatóság illetékességi területén történt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jár el.
39. § Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki.
Áttétel
40. § Ha a szabálysértési hatóságnak az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet az eljárásra jogosult illetékes szervhez haladéktalanul átteszi.
A bíróság hatásköre és illetékessége
41. § (1) A szabálysértési eljárásban benyújtott kifogást a helyi bíróság bírálja el.
(2) Az eljárásra az ügyben érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.
Az ügyész hatásköre és illetékessége
42. § Szabálysértési eljárásban az ügyész hatáskörét és illetékességét annak a helyi bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amelynek területén működik. A legfőbb ügyész, illetőleg a megyei (fővárosi) főügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan szabálysértési ügyben is eljárhat, amelyre az illetékessége egyébként nem terjed ki.
A kizárás általános szabályai
43. § (l) A szabálysértési ügyben a hatóság tagjaként nem járhat el:
a) aki az ügyben mint elkövető vagy védő, továbbá mint sértett, feljelentő vagy ezek képviselője, továbbá ezek hozzátartozója vesz vagy vett részt;
b) aki az ügyben mint tanú vagy szakértő vesz vagy vett részt;
c) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
(2) Nem kizárási ok, ha a szabálysértési hatóság tagja a hivatali hatáskörében tudomására jutott szabálysértés miatt tesz feljelentést.
(3) Nem járhat el az ügyben az a szabálysértési hatóság, melynek vezetőjével szemben az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn.
44. § (1) A szabálysértési hatóságnak az a tagja, aki a kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elbírálásáig az ügyben nem járhat el.
(2) A kizárásról hivatalból, vagy az eljáró személy, az elkövető, illetőleg a sértett bejelentésére a kifogásolt személy közvetlen felettese dönt, s egyúttal kijelöli a továbbiakban eljáró személyt is.
(3) Bíróval szemben felmerült kizárási ok esetében a bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelöléséről.
(4) Ha a kizárási ok a bíróság elnökével szemben merül fel, továbbá, ha a bíróságnak nincs olyan tagja, akire kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a megyei bíróság határoz. Ha a bíróság a kizárás iránti bejelentésnek helyt ad, az illetékességi területén működő másik helyi bíróságot jelöli ki.
(5) A kizárás e törvényben nem szabályozott eseteire a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
Az ügyész kizárása
45. § Ügyészként - a 43. §-ban meghatározott eseteken kívül - nem vehet részt az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, vagy mint bíró járt el, illetőleg ezek hozzátartozója.
A bíró kizárása
46. § (1) Bíróként - a 43. §-ban meghatározott eseteken kívül - nem járhat el az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, vagy mint ügyész járt el, illetőleg ezek hozzátartozója.
(2) A perújítási eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a perújítási kérelemmel vagy indítvánnyal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.
IV. fejezet
A szabálysértési eljárásban résztvevő személyek
Az elkövető
47. § (1) E törvény alkalmazásában elkövető az, akivel szemben a szabálysértési eljárást lefolytatják.
(2) Az elkövető jogosult megismerni, hogy milyen cselekmény miatt és milyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás.
(3) Az elkövető az eljárás valamennyi szakaszában az eljárás résztvevőihez kérdést intézhet, észrevételeket, indítványokat tehet, a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztől és a bíróságtól felvilágosítást kérhet.
(4) Az elkövető az ügy iratait az eljárás bármely szakaszában megtekintheti, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság épületéből nem viheti ki.
A védő
48. § (1) Védő lehet a szabálysértési eljárás bármely szakaszában:
a) meghatalmazás, illetőleg kirendelés alapján az ügyvéd, továbbá az elkövető nagykorú hozzátartozója;
b) az elkövető törvényes képviselője.
(2) Ügyvéd helyetteseként ügyvédjelölt járhat el.
(3) Védőt az elkövető, törvényes képviselője, továbbá nagykorú hozzátartozója hatalmazhat meg.
(4) Több elkövető érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha az elkövetők érdekei nem ellentétesek.
49. § Nem lehet védő
a) a sértett, a sértett hozzátartozója és képviselője;
b) aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, ügyész vagy bíró járt el;
c) aki az ügyben tanúként, szakértőként vagy tolmácsként vesz vagy vett részt.
50. § A védő kérdezési, indítványtételi, illetőleg iratmegtekintési jogaira a 47. § (3) és (4) bekezdése az irányadó.
A sértett
51. § (1) Sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a szabálysértés sértette vagy veszélyeztette.
(2) A sértett
a) az eljárás során az őt érintő iratokat megtekintheti, azokról másolatot kérhet, illetőleg készíthet. Az iratbetekintés, illetőleg a másolatkészítés jogának gyakorlását úgy kell biztosítani, hogy a név kivételével az elkövető és az ügyben szereplő egyéb személyek személyes adatai ne juthassanak a betekintő tudomására;
b) az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság épületéből nem viheti ki;
c) az eljárás minden szakaszában észrevételt, indítványt tehet, jogairól és kötelességeiről az eljáró hatóságtól felvilágosítást kérhet;
d) az elkövetővel szemben a szabálysértés folytán keletkezett kárának megtérítését az e törvényben meghatározott feltételek mellett kérheti.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogok megilletik azt az államigazgatási szervet is, amely a feladatkörébe tartozó érdek oltalmára a feljelentést tette.
(4) A sértett az őt megillető jogokat képviselője útján is gyakorolhatja.
V. fejezet
A bizonyítás általános szabályai
A bizonyítás elvei
52. § (1) A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok az érdemi döntés meghozatalához nem elegendőek, a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le.
(2) Az elkövető nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására. Az elkövető szabálysértési felelősségének bizonyítása a szabálysértési ügyben eljáró hatóságot terheli.
(3) A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.
(4) Köztudomású tényeket, továbbá azokat a tényeket, melyekről a szabálysértési hatóságnak, illetőleg a bíróságnak hivatalos tudomása van, nem kell bizonyítani.
A bizonyítás eszközei
53. § (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle és az elkövető vallomása.
(2) A szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhatóak azok a bizonyítási eszközök is, melyeket az arra feljogosított hatóságok törvényes eljárásuk keretében szereztek meg.
A tanúvallomás
54. § (1) Tanúként az hallgatható meg, akinek olyan tényről van tudomása, amelynek a szabálysértési ügy szempontjából jelentősége van.
(2) A tanú idézésre köteles megjelenni és - ha e törvény nem tesz kivételt - vallomást tenni.
(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget az eljáró hatóság megtéríti. Erre a tanút meghallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.
A tanú meghallgatása
55. § (1) A tanú meghallgatása egyenként, rendszerint az elkövető jelenlétében történik. A szabálysértési hatóság által foganatosított meghallgatás esetében az elkövető távolmaradása a tanú meghallgatásának nem akadálya.
(2) A meghallgatást megelőzően meg kell állapítani - személyazonosító igazolványa, ennek hiányában egyéb személyazonosságot igazoló igazolványa, illetőleg nyilatkozata alapján - a tanú személyazonosságát, (nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét) lakóhelyét, személyazonosító okmányának számát, valamint - amennyiben ennek a tényállás tisztázása szempontjából jelentősége van - foglalkozását, illetőleg munkahelyét. E kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha a vallomástételt egyébként megtagadhatja.
(3) Az adatfelvételt követően tisztázni kell, hogy mentes-e a tanú a vallomás megtételének kötelezettsége alól.
(4) Amennyiben a tanú vallomástételének nincs akadálya, őt a vallomás megkezdése előtt figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.
(5) A tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell.
(6) A tanúhoz kérdések intézhetők, a tanúnak módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggően adja elő.
(7) Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, a szabálysértési hatóságnak, illetőleg a bíróságnak meg kell kísérelnie az eltérés okának tisztázását.
56. § (1) A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak az 55. § (2) bekezdésében írt személyi adatait - nevén kívül - az ügy iratainál elkülönítve zártan kezeljék. Ebben az esetben az ügy egyéb irataiban a tanú zártan kezelt személyi adatait csak a szabálysértési hatóságnak az ügyben eljáró tagja, az ügyész, illetőleg a bíró tekintheti meg.
(2) Ha elrendelték a tanú személyi adatainak zártan történő kezelését, a kihallgatás kezdetén a tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével kell megállapítani.
A tanú vallomástételének akadályai
57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja
a) az elkövető hozzátartozója;
b) az aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.
(2) Nem lehet tanúként kihallgatni, aki foglalkozásánál, hivatásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktatásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené, tovább azt sem, akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás.
A szakvélemény
58. § (1) Amennyiben a szabálysértési felelősségrevonás szempontjából jelentős, bizonyítást igénylő tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság - hivatalból vagy kérelemre - szakértőt rendelhet ki. A szakvélemény - a hatóság rendelkezésének megfelelően - szóban előadható vagy írásban terjeszthető elő.
(2) A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság igazságügyi szakértőt, ha pedig ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.
(3) A szakértő a szakvéleményt saját nevében adja, az írásbeli szakvéleményt a szakértőnek alá kel írnia.
(4) A szakértő jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, az elkövetőtől, a sértettől és a tanúktól felvilágosítást kérhet. Ha ez a feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelőtől újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértő a kirendelő felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.
(5) Az elkövető és a sértett köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást.
(6) Ha a szakvélemény hiányos, önmagával ellentmondó megállapításokat tartalmaz, az eljáró hatóság felhívására a szakértő köteles a kért felvilágosítást megadni, illetőleg a szakvéleményt kiegészíteni.
(7) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, kérelemre vagy hivatalból más szakértő is kirendelhető.
59. § A szakértő kirendeléséről szóló határozatnak meg kell jelölnie
a) a szakértői vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia;
b) a szakértő részére átadandó iratokat és tárgyakat;
c) a szakvélemény előterjesztésének határidejét.
A szakértő kizárása
60. § Szakértőként - a 43. § (l) bekezdésének a) és c) pontjaiban meghatározott eseteken kívül - nem járhat el az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, ügyész vagy bíró járt vagy jár el, illetőleg ezek hozzátartozója.
A szakértő meghallgatása
61. § A szakvélemény előadása előtt - az 55. § (2) bekezdésének alkalmazásával - meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, tisztázni kell, hogy az ügyben érdekelt vagy elfogult-e. A szakvélemény előadása után a szakértőhöz kérdéseket lehet intézni.
A tolmács
62. § (1) Ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét vagy az általa értett nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybevenni.
(2) Ha a meghallgatandó személy süket vagy néma, tolmács igénybevételével vagy írásbeli érintkezés útján kell kihallgatni.
(3) A tolmács meghallgatására a szakértőre vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni.
(4) A tolmács díját és költségeit az állam viseli.
A tárgyi bizonyítási eszköz
63. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a szabálysértés elkövetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a szabálysértést elkövették.
(2) Amennyiben a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a szabálysértéssel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítő iratot vagy fényképet kell az iratokhoz csatolni.
Az okirat
64. § (1) Az okirat a szabálysértési felelősségrevonás szempontjából jelentős tény, adat, esemény vagy nyilatkozat megtételének igazolására alkalmas irat.
(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely műszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag, stb.).
(3) Vallomást (nyilatkozatot) tartalmazó okirat akkor is felhasználható, ha a vallomást tevő, illetve a nyilatkozat készítője egyébként kihallgatható.
(4) Az okirat teljes felolvasása helyett annak lényeges tartalma ismertethető, kivéve, ha a bizonyítás szempontjából az okirat szó szerinti szövegének ismertetésére van szükség.
A szemle
65. § (1) Amennyiben a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvetlen megtekintése illetve megfigyelése szükséges, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság szemlét rendel el. Ennek során
a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető;
b) helyszíni szemle tartható.
(2) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket kell rögzíteni. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
Az elkövető vallomása
66. § (1) A meghallgatást megelőzően - a meghallgatás többi részvevőjének távollétében - személyazonosító igazolványa, ennek hiányában egyéb személyazonosságot igazoló igazolványa, illetőleg nyilatkozata alapján meg kell állapítani az elkövető személyazonosságát (nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét) lakóhelyét, személyazonosító okmányának számát.
(2) A személyazonosság tisztázását követően meg kell kérdezni az elkövetőt személyi körülményeiről (vagyona, jövedelme, családi körülményei, foglalkozása, munkahelye), valamint az átváltoztatást kizáró okok fennállásáról.
(3) Az elkövetőt meghallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, illetve azt bármikor megtagadhatja, továbbá, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható vele szemben. A figyelmeztetést és az elkövető válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés elmaradása esetén az elkövető vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe.
(4) Ha az elkövető a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell őt arra, hogy ez a körülmény az eljárás folytatását nem akadályozza, ő viszont a védekezésnek erről a módjáról lemond.
(5) Az elkövetőnek módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggően előadhassa. Ezek után kérdések intézhetők az elkövetőhöz.
VI. fejezet
Általános eljárási szabályok
Az eljárás felfüggesztése
67. § (1) A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság az eljárást felfüggeszti,
a) ha az ügy érdemi elbírálása olyan kérdés előzetes eldöntésétől függ, amelyben a döntés más szerv hatáskörébe tartozik;
b) ha az ismert elkövető távolléte az ügy érdemi elbírálását nem teszi lehetővé.
(2) Az eljárás felfüggesztése a 11. § (1) bekezdése szerinti elévülés tartamába nem számít be. A cselekmény elkövetésétől számított két éven belül azonban az eljárást a rendelkezésre álló adatok alapján be kell fejezni.
Az idézés
68. § (1) Akit a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság az eljárási cselekményre idéz, köteles megjelenni. A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság megjelenésre azt kötelezi, akinek a meghallgatása indokolt.
(2) Az idézést írásban kell közölni úgy, hogy azt a megidézett a megjelenés határnapjánál legalább öt nappal korábban megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság a megidézettet milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni, egyúttal figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
(3) Ha az idézés kézbesítésére a (2) bekezdésben meghatározott tartamnál rövidebb idő alatt kerül sor, a megidézett beleegyezése esetén az eljárási cselekményt foganatosítani lehet.
(4) Amennyiben a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság tanút vagy szakértőt kíván meghallgatni, a meghallgatás helyéről és idejéről az elkövetőt és a sértettet értesítenie kell.
(5) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a jelenlevő személyt meghatározott időpontban történő megjelenésre szóban kötelezi, s ezt jegyzőkönyvbe foglalja.
(6) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagját, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítőt parancsnoka útján kell megidézni.
69. § Ha az elkövető az idézésre nem jelenik meg és ezt alapos okkal nem menti ki, vagy a meghallgatás előtt engedély nélkül eltávozik, a meg nem jelenésével, illetőleg az eltávozásával okozott költségek megtérítésére kell kötelezni.
A jegyzőkönyv
70. § (1) Az eljárási cselekményekről – ha e törvény másként nem rendelkezik – jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni
a) a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság megnevezését;
b) az eljárás alapjául szolgáló szabálysértés megjelölését és az elkövető nevét;
c) az eljárási cselekmény helyét és idejét;
d) a hatóság tagja, az eljárásban részt vevő személy és képviselője, továbbá a tanú, a szakértő nevét.
(3) A jegyzőkönyvben a szükséges részletességgel le kell írni az eljárási cselekményt oly módon, hogy a jegyzőkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is nyomon lehessen követni. A szabálysértési hatóság részéről eljáró személy, illetőleg a bíró, valamint a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyvet aláírja.
(4) A szabálysértési hatóság előtt folyó eljárásban a jegyzőkönyvet felolvasás után - ha e törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az érdekelteknek alá kell írniuk. Amennyiben a jegyzőkönyv aláírását az érdekelt megtagadja, azt a megtagadás okának feltüntetésével a jegyzőkönyvbe fel kell jegyezni.
(5) Az elkövetőnek a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság előtt tett vallomását a szükséges részletességgel, indokolt esetben szó szerint kell jegyzőkönyvbe foglalni.
(6) Az eljárási cselekmény hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel is rögzíthető. A rögzítés ilyen módja kifogás vagy panasz benyújtása esetében a jegyzőkönyvet nem pótolja.
A mulasztás igazolása
71. § (1) Aki önhibáján kívül nem jelent meg a kitűzött határnapon, vagy elmulasztott valamilyen határidőt, igazolási kérelmet nyújthat be.
(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az elkövetőnek (kifogásra jogosultnak) később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a nyolcnapos határidő a tudomásra jutástól, illetőleg az akadály megszűnésétől kezdődik.
(3) Az elmulasztott határnaptól (határidőtől) számított három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(4) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.
72. § (1) Az igazolási kérelemről a - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az a szerv határoz, amelynek eljárása során a mulasztás történt.
(2) Ha a mulasztás a kifogással kapcsolatos, az iratokat a kifogás elbírálására illetékes bíróságnak kell megküldeni.
(3) Ha az igazolási kérelem helytálló, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság az eljárás folytatását rendeli el, és - az eljárás eredményétől függően - a korábbi határozatot hatályában fenntartja, vagy hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz.
(4) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; indokolt esetben azonban a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti.
Eljárási költség
73. § (1) Eljárási költség
a) mindaz a költség, amelyet az állam az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt, az eljárás megindításától a szabálysértési büntetés végrehajtásának befejezéséig előlegezett;
b) az elkövetőnek az ügyben felmerült készkiadása;
c) a sértett indokolt készkiadása.
(2) Az elkövető viseli az eljárási költséget, ha megállapították, hogy a szabálysértést elkövette.
(3) Az állam viseli azt a költséget, amely annak következtében merült fel, hogy az elkövető a magyar nyelvet nem ismeri.
(4) Az eljárás megszüntetése esetében az eljárási költség az államot terheli, kivéve, ha a felelősségrevonás mellőzésével vagy figyelmeztetés alkalmazásával fejeződik be az eljárás.
(5) A sértett viseli az eljárási költséget, ha a szabálysértési hatóság az eljárást a 132. § (1) bekezdése a) pontja alapján szünteti meg.
A kézbesítés szabályai
74. § (1) Az iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni. A címzett az iratot a hatóságnál is átveheti.
(2) Joghatások csak a szabályszerű kézbesítéshez kapcsolódhatnak. A kézbesítés akkor tekinthető szabályszerűnek, ha annak megtörténtét a jogszabályban jogosultként megjelölt személy aláírásával ellátott tértivevény, illetőleg jegyzőkönyv vagy határozat-példány igazolja.
(3) Az iratokat a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, illetőleg az átvételt megtagadta.
(4) Az elővezetés elrendelése esetén a határozatot a foganatosításkor kell az érintettnek átadni.
A határozat közlése, kijavítása és kiegészítése
75. § (1) A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a határozatát azzal közli, akire az rendelkezést tartalmaz, az elkövetővel közölt határozatot a védővel is közölni kell.
(2) A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a határozatát név-, szám-, számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén kijavítja.
(3) A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a határozatát kiegészíti, ha nem rendelkezett a pénzbírság megfizetéséről vagy átváltoztatásáról, az eljárási költség megfizetéséről, a járművezetéstől eltiltás tartamába beszámítható időről, továbbá a lefoglalt dologról.
(4) A kijavítás tényét, illetőleg a kiegészítésről szóló határozatot azzal kell közölni, akivel az eredeti határozatot közölték, illetőleg akire nézve a kiegészített határozat rendelkezést tartalmaz. A szabálysértési hatóság kiegészítésről szóló határozata ellen kifogásnak van helye.
VII. fejezet
Kényszerintézkedések a szabálysértési eljárásban
A feltartóztatás és az előállítás
76. § (1) A rendőrség a szabálysértési hatóság vagy az egészségügyi szerv elé állíthatja azt,
a) aki a szabálysértést az abbahagyására irányuló felszólítás után is folytatja;
b) akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható;
c) akitől szabálysértés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy véralkohol-vizsgálat céljából vérvétel, valamint műtétnek nem minősülő egyéb módon mintavétel szükséges.
(2) A vámszervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult a vámszervezet hatáskörébe tartozó szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével gyanúsítható személy kilétét megállapítani. Ebből a célból jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendőrséghez előállítani.
(3) A Határőrség a külföldiek rendészetével, az útlevéllel és úti okmánnyal kapcsolatos, a tiltott határátlépés, a határrendészeti, a határjel-hamisítás és a határjel-rongálás szabálysértések elkövetése esetén jogosult az elkövetők előállítására.
(4) Az eljáró hatóság az előállítással a személyi szabadságot csak az előállítás céljának eléréséhez szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az előállítás célja nem valósult meg, ezt az időtartamot a hatóság vezetője egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja. Az előállítás időtartamát a személyi szabadságot korlátozó intézkedés kezdetétől kell számítani.
(5) Az előállítottat az előállítás okáról tájékoztatni kell és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani.
Szabálysértési őrizet
77. § (1) A rendőrség elzárással is sújtható szabálysértés elkövetőjét tettenérés esetén gyorsított bírsági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti.
(2) A szabálysértési őrizet a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb huszonnégy óráig tart. Az elkövetőt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.
(3) Ha az elzárást kiszabó határozat nem emelkedett jogerőre és alappal feltehető, hogy az elkövető szabadlábon újabb, elzárással is sújtható szabálysértést követne el, a bíróság a szabálysértési őrizet tartamát a másodfokú határozat meghozataláig indokolt határozattal meghosszabbíthatja.
(4) A szabálysértési őrizet tartama a foganatba vételtől számított hetvenkét órát a (3) bekezdés esetében sem haladhatja meg.
(5) A szabálysértési őrizet tartamát meghosszabbító határozattal szemben az elkövető és védője a kihirdetéskor fellebbezést jelenthet be. A megyei bíróság a szabálysértési őrizet tartamának meghosszabbítása miatt bejelentett fellebbezést az érdemi határozat ellen bejelentett fellebbezéssel együtt bírálja el.
Az elővezetés
78. § (1) A szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezése alapján az elkövetőt vagy tanút, aki a szabálysértési hatóság vagy a bíróság előtt, illetőleg más eljárási cselekményen a szabályszerű idézésre sem jelenik meg, s távolmaradását alapos okkal nem menti ki, a rendőrség útján - a Vám- és Pénzügyőrség előtt folyamatban lévő eljárásban a Vám- és Pénzügyőrség útján - elő lehet vezetni. Az elővezetés - az elrendelő hatóság rendelkezése alapján - útbaindítással is foganatosítható.
(2) Ha az elkövető a szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtására a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben a megjelölt határnapon önhibájából nem jelenik meg és a pénzbírságot sem fizeti meg, a szabálysértési hatóság elővezetését rendeli el.
(3) A (2) bekezdés esetében az elővezetést elrendelő határozatnak tartalmaznia kell, hogy amennyiben az elkövető a pénzbírságot az elővezetés megkezdésekor vagy annak foganatosítása alatt hiánytalanul megfizeti és ezt igazolja, akkor mentesül az elővezetés foganatosítása, illetőleg az elzárás végrehajtása alól.
(4) A szabálysértési hatóság által elrendelt elővezetés az ügyész jóváhagyásával hajtható végre.
(5) A megidézett távolmaradásának igazolása esetén a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság az elővezetést elrendelő határozatát hatályon kívül helyezi.
(6) Az elővezetés költségeit az elővezetett - külön jogszabályban megállapítottak szerint - köteles megtéríteni.
Ruházat, csomag és jármű átvizsgálása
79. § (1) Átvizsgálható az olyan személynek a ruházata, csomagja, illetőleg a helyszínen lévő járműve, akiről alaposan feltehető, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál, továbbá, ha az átvizsgálásra a 80. § (6) bekezdésben meghatározott lefoglalás érdekében van szükség.
(2) Az átvizsgálás előtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át.
(3) A ruházat átvizsgálását csak az átvizsgált személlyel azonos nemű személy végezheti.
(4) Az átvizsgálás foganatosítására a tulajdon elleni, valamint a rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések tekintetében a rendőrség, illetőleg a Vám- és Pénzügyőrség, a külön jogszabályban meghatározott esetekben pedig a Határőrség jogosult.
A lefoglalás
80. § (1) A szabálysértési hatóság lefoglalhatja azt a dolgot, amely
a) tárgyi bizonyítási eszköz;
b) a törvény értelmében elkobozható.
(2) A szabálysértési hatóság lefoglalja azt a dolgot, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik.
(3) Postai küldeményeket és táviratokat - amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették - csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.
(4) A szabálysértési hatóság a lefoglalt dolog őrzéséről gondoskodik. Ha a dolog használatához az érintettnek különös érdeke fűződik, az (l) bekezdés alapján lefoglalt dolgot az őrizetére lehet bízni.
(5) A gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgot a szabálysértési hatóság értékesítheti.
(6) Ha a szabálysértést elkövető külföldi az előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság, illetőleg az eljárási költség fedezetéhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg erejéig az elkövető vagyontárgyait - a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével - lefoglalhatja. A szabálysértési tárgyalás során a letétbehelyezés, illetőleg ennek elmulasztása esetén a lefoglalás lehetőségéről a külföldit tájékoztatni kell.
(7) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot átvizsgálás útján megszerezzék. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.
(8) A lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében már nincs szükség. Ebben az esetben a dolgot, illetve az értékesítésből befolyt ellenértéket annak kell visszaadni, akitől a dolgot lefoglalták.
(9) Az elkövetőtől lefoglalt dolgot részére csak akkor lehet kiadni, ha a kiadás iránt más nem jelentett be igényt. Ha az elkövetőtől lefoglalt dolog kiadása iránt más is jelent be igényt, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság - a jogosultság elbírálása nélkül - határoz a lefoglalt dolog elhelyezéséről.
(10) Az elkövetőtől lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, ha kétséget kizáróan mást illet, de a jogosult kiléte nem állapítható meg. A később jelentkező jogosult a szabálysértési hatóságtól kérheti a dolog visszaadását, illetve értékesítés esetén a dolog lefoglaláskori ellenértékét.
(11) Ha a lefoglalt dolog értéktelen és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni.
A rendbírság
81. § (1) A szabálysértési hatóság, továbbá a bíróság az eljárás során előírt kötelességek teljesítése érdekében, továbbá az eljárás rendjének megzavarása miatt rendbírságot szabhat ki.
(2) A rendbírság legalacsonyabb összege ötszáz, legmagasabb összege a szabálysértési hatóság előtt folyó eljárásban ötezer forint, a bírósági eljárásban ötvenezer forint.
VIII. fejezet
A szabálysértési hatóság előtti eljárás
Az eljárás megindítása
82. § (1) A szabálysértési eljárás feljelentés, illetőleg a szabálysértési hatóság részéről eljáró személy észlelése vagy tudomása alapján indulhat meg.
(2) A feljelentést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - szóban vagy írásban bármely személy vagy szerv megteheti.
(3) A feljelentésnek az elkövető ismert személyi adatainak megnevezése mellett tartalmaznia kell az elkövetett cselekmény helyének és idejének, továbbá az elkövetés körülményeinek leírását, a bizonyítási eszközök megjelölésével. Amennyiben lehetőség van rá, a bizonyítási eszközöket csatolni kell a feljelentéshez.
(4) Az érdemi határozatot az eljárás megindítását követő harminc napon belül kell meghozni. Ha az ügy bonyolultsága vagy más elháríthatatlan akadály indokolja, a szabálysértési hatóság vezetője egy alkalommal az ügyintézési határidőt legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.
A tényállás tisztázása
83. § (1) Amennyiben a feljelentés adatai nem adnak elegendő alapot a felelősség megállapítására, illetőleg az eljárás megszüntetésére, a tényállás tisztázása érdekében a szabálysértési hatóság
a) felhívja a feljelentőt további adatok közlésére, meghallgatja az elkövetőt, szükség esetén a sértettet, a feljelentőt, illetve más, tanúként számba jöhető személyeket;
b) szakvéleményt szerez be, meghallgatja a szakértőt, illetve a szaktanácsadót;
c) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez, illetve szereztet be;
d) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hív fel.
(2) Az ismeretlen helyen lévő elkövető, tanú, szakértő lakó-, illetőleg tartózkodási helyének megállapítása céljából a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervét, az utolsó ismert lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi szervét, vagy az illetékes rendőri szervet kell megkeresni.
Az eljárás megszüntetése
84. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást határozattal megszünteti, ha
a) a cselekmény nem szabálysértés, vagy azt nem a felelősségre vont személy követte el;
b) az eljárás adatai alapján nem állapítható meg szabálysértés elkövetése, az elkövető kiléte, illetve tartózkodási helye és az eljárás folytatásától sem várható eredmény;
c) az elkövető meghalt;
d) a felelősséget kizáró ok áll fenn;
e) a cselekményt büntetőeljárás keretében jogerősen elbírálták;
f) a cselekmény olyan kötelesség megszegésében áll, amelyet jogerős egyedi államigazgatási határozat állapított meg;
g) elévülés miatt nincs helye felelősségrevonásnak;
h) az elkövető felelősségrevonása nélkül alkalmaz elkobzást.
(2) Az (1) bekezdés a), b), d), és e) pontjai alapján hozott határozat egy példányát az ügyésznek is meg kell küldeni.
Kártérítés megállapítása
85. § (1) Ha az elkövető és a sértett a szabálysértési hatóság előtt a kártérítés összegében megállapodik, illetőleg a kártérítés összege a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható, a szabálysértési hatóság az elkövetőt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.
(2) Az elkövető a sértettel szemben követelést nem érvényesíthet és beszámítási kifogással nem élhet.
(3) A kártérítés megállapítása mellőzhető, ha az eljárás befejezését jelentősen késleltetné. E határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Panasz a szabálysértési hatóság előtti eljárásban
86. § (1) A szabálysértési hatóságnak a 79-81. §-a alapján hozott határozatával, illetőleg intézkedésével szemben az elkövető és jogi képviselője, a 84. § alapján hozott határozatával szemben a sértett panaszt tehet.
(2) A panaszt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál.
(3) Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes ügyészségnek küldi meg.
(4) Az ügyész a panaszt nyolc napon belül elbírálja és
a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy
b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasítja.
(5) Az a) pont esetében az ügyész a panasztevőt, a b) pont esetében pedig azokat értesíti, akikkel a panasz alapjául szolgáló határozatot korábban közölték.
A szabálysértési hatóság határozata
87. § (1) Amennyiben az eljárás adatai elegendő alapot szolgáltatnak az elkövető felelősségének megállapítására, a szabálysértési hatóság pénzbírságot szabhat ki, figyelmeztetést, járművezetéstől eltiltást, kiutasítást, illetőleg elkobzást alkalmazhat, valamint kártérítést és eljárási költséget állapíthat meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határozatnak tartalmaznia kell:
a) a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyának a megjelölését;
b) a rendelkező részben az elkövető személyi adatait, a szabálysértés megnevezését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket;
c) felszólítást az elkövetőhöz arra nézve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a pénzbírságot vagy az egyéb pénzösszeget fizesse meg;
d) a pénzbírság átváltoztatása esetére megállapított elzárás tartamát;
e) utalást arra, hogy a pénzbírságot kiszabó határozattal, a járművezetéstől eltiltással, az elkobzással, a kiutasítással, továbbá a figyelmeztetéssel szemben az elkövető, törvényes képviselője vagy védője, a kártérítést illetően pedig a sértett - a közléstől számított nyolc napon belül - halasztó hatályú kifogás előterjesztése útján, a bíróságtól kérheti az ügy felülvizsgálatát;
f) utalást arra, hogy a kifogás a bírói határozat meghozataláig visszavonható;
g) rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra, továbbá a büntetés kiszabása, illetőleg az intézkedés alkalmazása során figyelembevett körülményekre;
h) utalást az érdemi döntés alapját képező jogszabályra;
i) a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részéről eljáró személy aláírását.
(3) A szabálysértési hatóság egyéb határozatainak alaki és tartalmi követelményeire a (2) bekezdés rendelkezései értelemszerűen irányadóak.
A kifogás intézésének szabályai
88. § (1) A pénzbírság kiszabását, a figyelmeztetést, a járművezetéstől eltiltást, az elkobzást és a kiutasítást megállapító határozattal szemben az elkövető, törvényes képviselője vagy védője, a kártérítést illetően a sértett a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kifogást nyújthat be.
(2) A kifogásban elő kell adni annak okát és célját az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni.
(3) A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.
89. § (1) A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy - a kifogást tevő javára - módosíthatja.
(2) Amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozatát nem módosítja, illetőleg nem vonja vissza, továbbá az elkövető javára módosított határozat ellen ismételten kifogást terjesztenek elő, az iratokat a szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bírósághoz teszi át.
90. § (1) Az elkésett vagy nem a jogosult által előterjesztett kifogást a szabálysértési hatóság elutasítja. E határozattal szemben a közléstől számított három napon belül az illetékes ügyészségen panaszt lehet előterjeszteni. A panaszt a 86. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell elbírálni.
(2) A szabálysértési hatóság a kifogás beérkezését követő nyolc napon belül - amennyiben a kifogás érvényes és nem kerül sor a 89. § (l) bekezdésében foglaltak alkalmazására - az iratokat a további eljárás lefolytatása céljából megküldi az illetékes helyi bíróságnak.
(3) Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat jogerőssé válik.
IX. fejezet
Ügyészi törvényességi felügyelet
91. § (1) A ügyész törvényességi felügyeletet gyakorol a szabálysértési hatóságok eljárása, határozatai (intézkedései) felett. E körben az ügyész jogait az ügyészségről szóló jogszabályok határozzák meg.
(2) A szabálysértési ügyben benyújtott óvásnak a kifogásolt határozat (intézkedés) végrehajtására halasztó hatálya van.
(3) Az elkövető terhére óvásnak csak a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül van helye.
X. fejezet
A bíróság előtti eljárás
Általános szabályok
92. § (1) A bíróság a szabálysértési ügyben egyesbíróként jár el.
(2) A bíróság szabálysértési ügyben végzéssel határoz. A bíróságnak az ügydöntő határozatban a kifogásról kell döntenie, ügydöntő végzését "A Magyar Köztársaság nevében" hozza.
(2) A bíróságot a tényállás ténybeli és jogi elbírálásában a szabálysértési hatóság határozata nem köti.
(3) A bíróság az elkövető terhére a szabálysértési hatóság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést akkor hozhat, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni.
(4) Ha a kifogás kizárólag az elkobzásra, a kártérítésre vagy az eljárási költségre vonatkozik, a bíróság csak ezekben a kérdésekben határoz.
(5) A határozat rendelkező részből és indokolásból áll. Az ügydöntő határozat indokolása - ha e törvény másképp nem rendelkezik - tartalmazza a tényállást, a bizonyítékok értékelésével a határozat rendelkezéseinek indokait, és megjelöli a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat.
(6) A pervezető végzést nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő végzésben kell kifejteni.
Intézkedések a kifogás alapján
93. § (1) A bíróság a kifogás beérkezését követően nyolc napon belül megvizsgálja, hogy helye van-e
a) az ügy áttételének;
b) az eljárás felfüggesztésének;
c) az eljárás megszüntetésének,
és a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszi.
(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi és az iratokat a szabálysértési hatóságnak megküldi, ha
a) a határozatot a szabálysértési hatóságnak törvényben kizárt tagja hozta;
b) a szabálysértési hatóság nem a hatáskörében járt el, illetőleg a hatáskörét túllépte.
A kifogás elintézése
94. § (1) Ha a 93. §-ban írt intézkedésre nincs szükség, a bíróság a kifogást tárgyalás mellőzésével, az iratok alapján bírálja el.
(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát
a) hatályban tartja, ha a kifogás alaptalan;
b) megváltoztatja, ha a szabálysértési hatóság jogszabályt helytelenül alkalmazott.
(3) A bíróság a kifogást elbíráló határozatában rendelkezik az eljárási költség viseléséről. A határozat rendelkező részének tartalmaznia kell a (4) bekezdésben, valamint a 95. § (5) bekezdésében foglaltakra történő figyelmeztetést.
(4) A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az elkövető, a védő és a sértett a kézbesítéstől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartására irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van.
(5) A sértett kizárólag a kártérítést érdemben elbíráló rendelkezéssel kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a sértett kérte, a bíróság - a kérelem megalapozottsága esetén - a kártérítésre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és a kártérítés megállapítását mellőzi.
A szabálysértési tárgyalás szabályai
95. § (1) A bíróság tárgyalást tart, ha a szabálysértési hatóság határozata elleni kifogást elbíráló végzéssel kapcsolatban tárgyalás tartását kérik.
(2) A bíróság tárgyalása nyilvános.
(3) A bíróság a tárgyalásra idézi az elkövetőt, ha a tárgyalást az elkövető kérte, vagy jelenlétét egyéb okból szükségesnek tartja. Egyéb esetekben az elkövetőt értesíti.
(4) Ha az elkövető a szabályszerű értesítésre nem jelent meg, távollétében a tárgyalás megtartható, erre őt az értesítésben figyelmeztetni kell.
(5) A tárgyalás tartása iránti kérelem a tárgyalás megkezdéséig visszavonható. Ha a tárgyaláson a tárgyalás tartását kérő személy nem jelenik meg és elmaradását alapos indokkal előzetesen nem mentette ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta.
(6) Az elkövető a szabálysértési tárgyaláson védőjével is képviseltetheti magát, ha jelenléte nem kötelező.
(7) A bíróság a szabálysértési hatóságot, a védőt és a sértettet a tárgyalásról értesíti. Ha a szabálysértési hatóság képviselője a részvételi szándékát bejelentette, távollétében a tárgyalás nem tartható meg.
96. § (1) A tárgyalást a bíró az ügy megjelölésével nyitja meg, majd a megidézettek és értesítettek számbavételét követően - amennyiben a tárgyalás megtartásának nincs akadálya - felhívja a tanúkat a tárgyalóterem elhagyására, az igazolatlan eltávozás következményeire való figyelmeztetés mellett.
(2) A bíró ismerteti a szabálysértési hatóság határozatának, valamint az ellene emelt kifogásnak a lényegét, a tárgyalás mellőzésével hozott végzést, a tárgyalás tartására irányuló kérelmet, továbbá az iratok tartalmából mindazt, amit az ügy eldöntése szempontjából lényegesnek tart.
(3) Az elkövető, a védő és a szabálysértési hatóság képviselője az ismertetés kiegészítését kérhetik.
97. § (1) A bizonyítás felvételének sorrendjét és terjedelmét a bíró állapítja meg.
(2) A bizonyítási eljárást az elkövető meghallgatásával kell kezdeni. Amennyiben az elkövető nincs jelen a tárgyaláson és jelenléte nem kötelező, az üggyel kapcsolatos korábbi nyilatkozatát kell felolvasni.
(3) Az elkövetőt - személyi adatai felvételét követően - figyelmeztetni kell, hogy nem köteles vallomást tenni, majd ez követően a még ki nem hallgatott elkövetők távollétében kell meghallgatni.
(4) Az elkövető a tárgyalás rendjének zavarása nélkül a tárgyalás alatt is értekezhet védőjével.
(5) Ha az elkövető, vagy az elkövető egyetértésével védője, illetőleg a sértett a tárgyaláson vagy azon kívül a kifogást visszavonja, a bíróság az eljárást megszünteti. Ez esetben a szabálysértési hatóság határozata a visszavonás bejelentésének, illetőleg a bírósághoz érkezésének napján jogerőre emelkedik.
(6) Ha a szabálysértési hatóság képviselője jelen van a tárgyaláson, a bizonyítás eredményéhez képest a 84. § (l) bekezdése a)-g) pontjaiban meghatározott okokból indítványozhatja az eljárás megszüntetését.
98. § (l) A szabálysértési hatóság képviselője és a védő az elkövetőhöz, a tanúkhoz és a szakértőkhöz kérdést intézhet, bizonyítási indítványokat terjeszthet elő.
(2) A bíróság a bizonyítási indítványok felől külön indokolás nélkül dönt, elutasításukat csak az érdemi határozatban kell indokolni.
(3) Ha a bizonyítás felvétele a tárgyaláson jelentős nehézségbe ütközne, a bíróság kiküldött bíró, vagy megkeresett bíróság útján jár el.
(4) Amennyiben a tárgyalás adataiból bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújára lehet következtetni, a bíróság az ügyet haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészséghez.
(5) Ha az ügy terjedelme, a bizonyítás kiegészítése, vagy más fontos ok szükségessé teszi, a bíróság az ügyet elnapolja. Az elnapolt tárgyalást a tárgyalás korábbi részéről felvett jegyzőkönyv lényegének az ismertetésével kell kezdeni, feltéve, hogy az elkövető vagy védője ezt szükségesnek tartja.
99. § A bíróság az ügyet lehetőleg egy tárgyalási napon befejezi. Ha az ügy terjedelme, a bizonyítás kiegészítése miatt vagy egyéb okból szükséges, a bíró a tárgyalást legfeljebb nyolc napra elnapolhatja. Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíró a tárgyalást elhalasztja.
100. § (1) Amennyiben a bizonyítási eljárást a bíróság befejezetté nyilvánította, először a tárgyaláson jelenlevő szabálysértési hatóság képviselője foglalja össze álláspontját az ügy lényegét érintő tények, azok jogi minősítése, továbbá a lehetséges jogkövetkezmények alkalmazását illetően, majd a tárgyaláson jelenlevő védő, illetőleg az elkövető fejtheti ki álláspontját az ügy lényegéről, végül a sértett szólalhat fel.
(2) A nyilatkozatokat követően a bíróság zárt ülésen meghozza határozatát, melyet nyomban nyilvánosan kihirdet.
Az ügydöntő határozat
101. § (l) A bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzést a tárgyalás eredményétől függően hatályban tartja, vagy határozatot hoz, amelyben a szabálysértési hatóság határozatát hatályban tartja, megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.
(2) A bíróság csak akkor állapíthat meg súlyosabb büntetést, illetőleg intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel és ennek alapján olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést, illetőleg intézkedést kell alkalmazni.
(3) Ha a bíróság megállapítja a szabálysértés elkövetését, pénzbírságot szab ki, intézkedést alkalmaz, továbbá rendelkezik az eljárási költség viseléséről.
(4) Ha az elkövető vagy a védő kizárólag az elkobzásra vagy a kártérítésre vonatkozó rendelkezést sérelmezte, a bíróság a tárgyaláson csak ezekben a kérdésekben határoz.
A határozat jogereje
102. § A határozat a közlés napján válik jogerőssé.
XI. fejezet
A perújítás
A perújítás okai
103. § (1) A bíróság jogerős határozatával elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha
a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy az elkövető szabálysértési felelőssége nem állapítható meg, illetőleg rá nézve kedvezőbb tartalmú határozat hozható;
b) az elkövetővel szemben ugyanazon cselekmény miatt több szabálysértési felelősséget megállapító bírósági határozatot, vagy ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési hatósági és a büntetőjogi felelősséget elbíráló bírósági határozatot hoztak;
c) az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel;
d) az alapügyben a szabálysértési hatóság valamely tagja, illetőleg a bíróság kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte.
(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontja esetében perújításnak csak akkor van helye, ha
a) a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és
b) e bűncselekmény a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság határozatát befolyásolta.
(3) Perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt az alkotmányjogi panasznak.
104. § Nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerőre emelkedését követően egy év eltelt.
A perújítási kérelem
105. § (1) Az elkövető javára perújítási kérelmet terjeszthet elő
a) az elkövető,
b) a védő, kivéve, ha az elkövető ezt megtiltja,
c) a fiatalkorú törvényes képviselője, gondozója,
(2) A határozatot az elkövető hátrányára nem lehet megváltoztatni.
106. § A perújítási kérelmet az előterjesztésre jogosult mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság a perújítás megengedhetősége kérdésében határozatot nem hozott.
A perújítási eljárás
107. § (1) A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani. A perújítási kérelemben meg kell jelölni a kérelem okát és bizonyítékait, az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.
(2) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, az azonos jogosult által ismételten előterjesztett vagy az elkésett kérelmet a bíróság elutasítja.
108. § (1) Ha a bíróság a kérelmet alaposnak találja, a perújítást elrendeli és az ügyet tárgyalásra tűzi ki, illetőleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át, egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja.
(2) Ha a bíróság a perújítási kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja. A határozatot közölni kell azzal, aki a kérelmet előterjesztette.
109. § (1) A perújítás elrendelése esetén az eljárásra a X. fejezet rendelkezéseit a perújítás jellegéből folyó értelemszerű eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az elkövetőnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt a perújítási kérelmet és a perújítást elrendelő végzést is kézbesíteni kell, a tárgyaláson a perújítással megtámadott határozatot és a perújítást elrendelő végzést kell ismertetni.
110. § (1) Ha a bíróság – a tárgyalás eredményétől függően – megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz, ha pedig a perújítási kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja.
(2) A perújítás tárgyában hozott érdemi határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak.
XII. fejezet
A végrehajtás
111. § (1) A pénzbírságot az elkövetőnek a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül - a pénzösszeg illetékbélyeggel történő lerovásával vagy más, külön jogszabályban meghatározott módon - kell megfizetnie.
(2) Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság közvetlen letiltást bocsát ki.
(3) Ha a közvetlen letiltásra nincs lehetőség, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történő behajtását.
(4) Ha az adók módjára történő behajtásra nincs lehetőség, vagy az aránytalanul hosszú idővel járna, a pénzbírságot, illetőleg a helyszíni bírságot elzárásra kell átváltoztatni.
(5) Az elzárás büntetésvégrehajtási intézetben, illetőleg rendőrségi fogdában hajtható végre.
(6) Az átváltoztatásról az a helyi bíróság rendelkezik,
a) amelyik az ügyben érdemi határozatot hozott;
b) amelynek illetékességi területén a jogerős határozatot hozó szabálysértési hatóság fekszik;
c) amelynek illetékességi területén a helyszíni bírságolásra sor került.
(7) Az elzárásra átváltoztatás szükségességének fölmerülése esetén a szabálysértési hatóság az ügy iratait haladéktalanul megküldi az (6) bekezdésben meghatározott bíróságnak.
112. § (1) A bíróság az átváltoztatásról tizenöt napon belül, tárgyalás nélkül dönt. Törvénysértés esetén a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi.
(2) Ha a törvénysértés az alapeljárásban merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóságot - elvi iránymutatás megküldésével - új eljárásra, illetőleg új határozat meghozatalára kötelezi.
(3) Ha a törvénysértés a végrehajtás során merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóságot a végrehajtási eljárás folytatására utasítja.
(4) Az elzárásra átváltoztatás tárgyában hozott bírósági határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.
113. § (1) Amennyiben az elkövető vagy helyette más a pénzbírságot, illetőleg az elzárásra átváltoztatott pénzbírságnak a még le nem töltött napoknak megfelelő összegét igazoltan megfizeti
a) az elzárás nem foganatosítható, illetőleg
b) az elzárás foganatosítását követően az elkövetőt nyomban szabadon kell bocsátani.
(2) Az elzárás letöltéséről, illetőleg az azonnali szabadításról a büntetés-végrehajtási intézet a bíróságot haladéktalanul értesíti.
114. § A fiatalkorúakra kiszabott pénzbírságot, továbbá minden egyéb pénzösszeget adók módjára kell behajtani.
115. § (1) A pénzbírság, illetőleg az eljárási költség megfizetésére a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság legfeljebb hat hónapi tartamra részletfizetési kedvezményt vagy halasztást adhat.
(2) A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - egészségi, családi vagy más fontos okból az elzárás, illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás elhalasztását vagy félbeszakítását is engedélyezheti. Ennek időtartama hat hónapig terjedhet.
(3) Ha az elkövető kórházi gyógykezelése szükséges, az elzárás végrehajtását félbe kell szakítani.
(4) A félbeszakítást a bíróság rendeli el, határozatát a büntetésvégrehajtási intézetnek küldi meg. Sürgős esetben a félbeszakítás engedélyezése távbeszélőn is közölhető, és annak a szervnek a vezetője is engedélyezheti, amelynél az elzárást foganatosítják.
116. § A bíróság hivatalból vagy kérelemre egy ízben elrendelheti határozata végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján annak megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, vagy ezt különleges méltánylást igénylő körülmény indokolja. A végrehajtás harminc napnál hosszabb időre nem függeszthető fel.
117. § A szabálysértés miatt alkalmazott kiutasítást az idegenrendészeti hatóság hajtja végre.
XIII. fejezet
Egyes szabálysértési ügyekre vonatkozó külön rendelkezések
118. § A III-XII. fejezet rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Az elzárással is sújtható szabálysértésekre vonatkozó általános
eljárási szabályok
119. § (1) Az elzárással is sújtható szabálysértést az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság tárgyaláson bírálja el.
(2) A bíróság - ha ez a feljelentés, illetőleg az iratok tartalma alapján lehetséges - nyolc napon belül határoz az áttételről, az eljárás felfüggesztéséről, illetőleg az eljárás megszüntetéséről.
(3) Ha a feljelentés adatai, illetőleg az iratok tartalma alapján nem lehetséges a feljelentés érdemi elbírálása, a tényállás tisztázása érdekében a bíróság
a) felhívja a feljelentőt további adatok közlésére;
b) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez be;
c) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hívhat fel.
120. § (1) A bíróság a szabálysértés elkövetése miatt elzárást, illetőleg pénzbírságot szab ki, intézkedést alkalmaz, rendelkezik az eljárási költségek viseléséről és az elkövetőt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.
(2) A bíróság a bizonyítás eredményeként az eljárást megszünteti, ha nem az (1) bekezdés szerint határoz.
121. § (1) A 120. § (1) bekezdésében foglalt határozattal szemben az elkövető, törvényes képviselője vagy védője, a kártérítést illetően a sértett a határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be.
(2) A fellebbezésben elő kell adni annak okát és célját; az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a fellebbezés elbírálását nem lehet megtagadni.
(3) Az elkésett vagy nem a jogosult által előterjesztett fellebbezést a bíróság elutasítja.
(4) A bíróság az iratokat a fellebbezés beérkezését követő nyolc napon belül megküldi az illetékes megyei bíróságnak.
122. § (1) A megyei bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja felül, ennek során az elkövető terhére a bíróság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést nem hozhat.
123. § A megyei bíróság a határozatot hatályban tartja, a 122. §-ban meghatározott korlátok között megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, illetőleg az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.
124. § A megyei bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányával visszaküldi az eljárt bíróságnak.
Gyorsított bírósági eljárás az elzárással is sújtható szabálysértések esetében
125. § (1) Az elzárással is sújtható szabálysértés őrizetbe vett elkövetőjét a rendőrség gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából bíróság elé állítja.
(2) A rendőrség a bíróság elé állítás időpontjáról haladéktalanul értesíti a bíróságot és a sértettet, valamint gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A rendőrség közli az elkövetővel, hogy milyen szabálysértés miatt és milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.
(3) A rendőrség védőt rendel ki, ha az elkövetőnek nincs meghatalmazott védője, ki, vagy a meghatalmazott védőt idézi. Gondoskodik továbbá arról, hogy a védő az ügyet megismerhesse, illetőleg az elkövetővel a tárgyalás előtt beszélhessen.
126. § (1) A tárgyaláson a rendőrség képviselője az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja, ezt követően a feljelentést szóban terjeszti elő.
(2) A bíróság nem tart tárgyalást, ha megállapítja, hogy az őrizetbe vétel feltételei (77. §) nem álltak fenn, vagy az őrizetbe vételtől több mint huszonnégy óra telt el.
(3) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a feljelentés előterjesztése után meghallgatja az elkövetőt, szükség esetén a sértettet, illetőleg a tanúkat, majd ezt követően a 120. § (1) bekezdésében foglaltak szerint határoz, az okozott kár megtérítésére azonban nem kötelezhet.
(4) A határozat kihirdetése után a bíróság megkérdezi az elkövetőt, illetőleg a védőt, kívánnak-e fellebbezést benyújtani. Ha elzárás kiszabására kerül sor, a fellebbezés benyújtására jogosultnak a kérdés feltételét követően nyomban nyilatkoznia kell.
(5) Ha az elkövető, illetőleg a védő az elzárás kiszabásával szemben fellebbezést jelent be, és a bíróság az őrizetet meghosszabbítja, a bíróság iratokat haladéktalanul felterjeszti a megyei bírósághoz.
127. § A határozattal szembeni fellebbezés elintézésére a 121-124. §-okban fogalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
A fiatalkorúak szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések
128. § (1) Ha az eljárás adatai alapján a fiatalkorúval szemben előreláthatólag pénzbírság kiszabására, vagy járművezetéstől eltiltásra kerül sor, a meghallgatástól nem lehet eltekinteni.
(2) Ha a fiatalkorú belföldi lakóhellyel nem rendelkező külföldi, az (1) bekezdésben meghatározott szabálytól a szabálysértési hatóság eltekinthet.
(3) A fiatalkorú törvényes képviselőjét a meghallgatásról illetőleg a tárgyalásról értesíteni kell. Amennyiben a törvényes képviselő megjelenésének akadálya van, a gyámhatóság képviselőjét kell a fiatalkorú meghallgatásának időpontjáról értesíteni.
(4) A fiatalkorú meghallgatására általában a törvényes képviselője jelenlétében kerül sor. A tárgyaláson megjelent gondozót a fiatalkorú életviszonyaira nézve minden esetben meg kell hallgatni, aki ezekre a körülményekre nézve a nyilatkozatot nem tagadhatja meg.
(5) Ha az eljárás alapján a szabálysértési hatóság indokoltnak tartja, a fiatalkorú védelembe vételét kezdeményezheti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél.
Becsületsértési ügyekre vonatkozó külön rendelkezések
129. § Kölcsönösen elkövetett becsületsértés esetén az egyik fél sérelmére elkövetett szabálysértés miatt megindult eljárásban a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje
lejárt, feltéve, hogy a cselekmény még nem évült el. Erről a jogáról a másik felet legkésőbb a meghallgatás kezdetekor tájékoztatni kell.
130. § (1) A szabálysértési hatóság az elkövetőt és a sértettet meghallgatásra megidézi, képviselőjüket értesíti. Ha az ügyben több sértett van, valamennyit meg kell idézni.
(2) Az idézésben a sértettet figyelmeztetni kell arra, hogy a kellő időben ki nem mentett távolmaradását a szabálysértési hatóság a magánindítvány visszavonásának fogja tekinteni.
(3) A meghallgatás során a szabálysértési hatóság megkísérli az elkövető és a sértett kibékítését. Ha a békítés eredménytelen marad, az általános szabályok szerint kell lefolytatni az eljárást.
(4) Ha az elkövető utólag magánindítványt terjeszt elő, a szabálysértési hatóság a sértettet elkövetőként is meghallgatja.
131. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást a 84. §-ban meghatározott okokon kívül is megszünteti, ha a sértett
a) a meghallgatáson nem jelent meg és magát alapos okkal nem menti ki, vagy azért nem volt idézhető, mert lakcímének változását nem jelentette be;
b) a magánindítványt visszavonta.
(2) Az (1) bekezdés esetében az utólag előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárást is meg kell szüntetni, feltéve, hogy a magánindítvány előterjesztésének határideje a meghallgatás napjáig már lejárt.
132. § A becsületsértési ügyekben emelt kifogást, illetőleg panaszt az iratokkal együtt - amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogásnak nem ad helyt, vagy határozatát az elkövető javára nem módosítja - közvetlenül az illetékes bírósághoz kell megküldeni, amely az általános szabályok szerint jár el.
A szabálysértési hatóság jogkörét gyakorló
szervek eljárásának szabályai
133. § A 35. § -ban meghatározott szervek részéről eljáró személy az általa tartott hatósági ellenőrzés alkalmával észlelt szabálysértés elkövetőjét
a) helyszíni bírsággal sújtja, vagy
b) a szabálysértést a helyszínen elbírálja, amennyiben további bizonyításra nincs szükség.
A helyszíni bírság
134. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályban megállapított esetekben a (2) bekezdésben felsoroltak a szabálysértés tettenért elkövetőjét helyszíni bírsággal sújthatják.
(2) Helyszíni bírság kiszabására jogosult
a) a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a hivatásos tűzoltóság;
b) a helyi önkormányzat képviselőtestülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője;
c) a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy, a közterületfelügyelő;
d) a 35. § a)-d) pontjaiban felsorolt szervek részéről eljáró személy;
e) a növényegészségügyi és talajvédelmi állomás és az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás, valamint a hatósági minőségellenőrző szervezetek erre feljogosított dolgozója;
f) a közlekedési felügyelet ellenőre.
135. § (1) A helyszíni bírság összege ötszáz forinttól tízezer forintig terjedhet.
(2) Ha az elkövető a helyszíni bírság kiszabását - a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás után - tudomásul veszi, a bírságolás ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(3) Tudomásul vett helyszíni bírság esetén az elkövető részére készpénz-átutalási megbízást kell átadni és fel kell hívni, hogy a bírságot tizenöt napon belül fizesse be.
(4) A tudomásul vett helyszíni bírságot a befizetés elmulasztása esetén az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell behajtani.
136. § A gépjárművel elkövetett szabálysértés miatt a helyszíni bírságot a gépjárművezető távollétében is ki lehet szabni. Ilyenkor a gépjármű forgalmi rendszáma alapján megállapított üzembentartó címére kell a kiszabott összeget tartalmazó készpénz-átutalási megbízást megküldeni.
137. § Ha az elkövető vagy a gépjármű üzembentartója a helyszíni bírság kiszabását nem veszi tudomásul, a szabálysértési eljárást az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell lefolytatni.
Harmadik rész
EGYES SZABÁLYSÉRTÉSEK
XIV. fejezet
Az emberi méltóság, a személyi szabadság
és a közrend elleni szabálysértések
Becsületsértés
138. § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Becsületsértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.
Magánlaksértés
139. § (1) Aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére vagy megtévesztéssel bemegy vagy ott bennmarad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.
Ipari robbantóanyaggal és pirotechnikai
termékekkel kapcsolatos szabálysértés
140. § (1) Aki az ipari robbantóanyagok és a pirotechnikai termékek előállítására, forgalmára, tárolására, szállítására, felhasználására és megsemmisítésére vonatkozó előírásokat megszegi, engedély nélkül pirotechnikai terméket birtokol, továbbá robbantóanyagot vagy robbanó szerkezetet talál, vagy annak hollétéről tudomást szerez, s ezt a tényt a legközelebbi települési önkormányzatnak vagy a rendőrségnek nem jelenti be,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség, a bányahatóság, illetőleg a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő hatáskörébe tartozik.
(4) Azt a pirotechnikai terméket, amelyre az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.
Lőfegyverrel
kapcsolatos szabálysértés
141. § (1) Aki
a) a lőfegyver vagy lőszer gyártására, tartására, kereskedelmére, javítására és használatára vonatkozó szabályokat megszegi;
b) lőfegyverdarabot vagy lőszerelemet engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki
a) a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetőleg hatástalanított lőfegyver gyártására, kereskedelmére, megszerzésére, tartására, vagy használatára vonatkozó szabályokat megszegi;
b) a lőtér üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket megszegi,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
(5) Azt a lőfegyverdarabot vagy lőszerelemet, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell, azt a légfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, amelyre nézve a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
Rendzavarás
142. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen
a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív;
b) olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen;
c) rendzavarás esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít,
elzárással vagy százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki nyilvános rendezvényen
a) lőfegyvert vagy robbanóanyagot, illetőleg az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközt tartva magánál jelenik meg;
b) a rendező szerv, illetőleg a rendőrség biztonságra vonatkozó felhívásának, rendelkezésének nem tesz eleget,
húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság, a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Tiltott kéjelgés
143. § (1) Aki törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozást, illetve tilalmat megszeg,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az elkövető ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha
a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;
b) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegű;
c) nem rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma
144. § (1) Aki a külön jogszabály szerint meghatározott védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhív, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma
145. § (1) Aki szexuális szolgáltatást írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetőleg más berendezés útján felkínál, hirdet, vagy az ilyen cselekményben közreműködik,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Gyermekkel koldulás
146. § (1) Aki gyermekkorú személyt arra bír rá, hogy közterületen vagy nyilvános helyen kolduljon, illetve házalva kéregessen, továbbá aki a gyermekkorú személy társaságában koldul, illetve házalva kéreget,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(3) A szabálysértési hatóság a szabálysértés tényéről, az érintett gyermek és az elkövető adatairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot értesíti.
Természetvédelmi szabálysértés
147. § (1) Aki
a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, szakhatósági hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget;
b) természeti területen – beleérve a védett természeti területet is – a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak;
c) a védett és fokozottan védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja, megrongálja, állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja;
d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetőjére a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.
(4) Azt a védett, illetőleg fokozottan védett növény- és állatfaj egyedet, annak bármely fejlődési alakját, származékát, ásványi barlangi képződményt, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a nemzeti park igazgatóság hatáskörébe tartozik.
Környezetvédelmi szabálysértés
148. § (1) Aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástól eltérő módon végez, vagy végeztet, illetve a környezet elemeit a külön jogszabályban meghatározott módon terheli, illetve szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmi előírásokat más módon megszegi,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
A vallásgyakorlás jogának megsértése
149. § (1) Aki nyilvántartásba vett egyház szertartásaira rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt okoz, illetőleg a vallási tisztelet tárgyát vagy a szertartások végzésére szolgáló tárgyat a szertartásokra rendelt helyiségben vagy azon kívül meggyaláz,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Veszélyes fenyegetés
150. § (1) Aki
a) mást félelemkeltés céljából olyan bűncselekmény elkövetésével komolyan megfenyeget, amely a megfenyegetett személy vagy annak hozzátartozója élete, testi épsége vagy egészsége ellen irányul;
b) mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával fenyeget meg komolyan,
elzárással vagy százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.
Gyülekezési joggal visszaélés
151. § (1) Aki bejelentési kötelezettséghez kötött összejövetelt, felvonulást vagy tüntetést bejelentés vagy a tervezett új időpontról való előzetes tájékoztatás nélkül vagy a rendőrség tiltó határozata ellenére szervez vagy tart,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Valótlan bejelentés
152. § (1) Aki a hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél vészhelyzetről vagy rendzavarásról valótlan bejelentést tesz,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Ha a hamis bejelentés alapján a hatóság vagy a közfeladatot ellátó szerv szükségtelenül a bejelentés helyszínére vonult, vagy egyéb intézkedésre kényszerült, az elkövető százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(4) Az (l) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Tiltott szerencsejáték
153. § (1) Aki nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot szervez,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki a nyilvános helyen tartott tiltott szerencsejátékban részt vesz,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(4) Azt a dolgot, amelyre nézve, illetőleg amellyel az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.
Játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére
vonatkozó szabályok megszegése
154. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerő automatát nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetőleg ebből a célból helyiséget bocsát rendelkezésre,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerő automatát el kell kobozni. Azt a játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(5) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Szerencsejáték Felügyelet és a fogyasztóvédelmi felügyelőség hatáskörébe is tartozik.
Tiltott helyen való aláírásgyűjtés népi és
népszavazási kezdeményezés támogatására
155. § (1) Aki a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényben megállapított tiltott helyen, népszavazás vagy népi kezdeményezés támogatására aláírást gyűjt,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
XV. fejezet
A tulajdon elleni szabálysértések
156. § (1) Aki
a) ötezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot;
b) ötezer forintot meg nem haladó kárt okozva csalást, szándékos rongálást;
c) ötezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hűtlen kezelést
követ el, úgyszintén aki e cselekmények bármelyikét megkísérli,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki idegen nem gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja,
húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Aki műemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt, közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul megrongálja,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(4) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye, ha a sértett az elkövető hozzátartozója.
XVI. fejezet
A pénzügyi szabálysértések
Vámszabálysértés
157. § (1) Aki vámárut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a vámteher, illetve a vámbiztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, feltéve, hogy az áru vámértéke az ötvenezer forintot nem haladja meg, úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét megkísérli,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt értékre tekintet nélkül gondatlanul követi el,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
158. § (1) Aki csempészett vámárut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy ilyen vámáru-elidegenítésben közreműködik, feltéve, hogy az áru vámértéke az ötvenezer forintot nem haladja meg, úgyszintén aki e cselekmények bármelyikét megkísérli,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt értékre tekintet nélkül gondatlanul követi el,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
Vámszabálysértés elkövetőjének segítése
159. § Aki a vámszabálysértés elkövetőjének segítséget nyújt azáltal, hogy a vámszabálysértésből származó haszon elérésében közreműködik, vagy elősegíti, hogy az elkövető a szabálysértési eljárás alól mentesüljön,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
Devizaszabálysértés
160. § (1) Aki a devizáról szóló törvényben meghatározott valamely kötelezettséget vagy tilalmat
a) a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésében írt módon ötvenezer forintot meg nem haladó értékre;
b) más módon, értékre tekintet nélkül
szándékosan megszegi, úgyszintén, aki ezt megkísérli,
ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Aki a b) pontban írt kötelességszegést gondatlanul követi el,
harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Azt a pénzt vagy egyéb dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
(4) Ha az elkobzást nem lehet elrendelni, az elkövető az elkobzás alá eső dolog értékének megfizetésére kötelezhető.
(5) A devizaszabálysértés elkövetőjét akkor is felelősségre kell vonni, ha a cselekményt külföldön követi el.
Fémjelzési szabálysértés
161. § (1) Aki a nemesfémtárgyak árusításával és fémjelzésével kapcsolatos kötelességét megszegi,
húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Azt a nemesfémtárgyat, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.
(3) Az elkobzott nemesfémtárgyat díszítő drágakövek és gyöngyök
mentesek az elkobzás alól.
A pénzutánzattal kapcsolatos szabályok megszegése
162. § Aki forgalomban levő pénzről engedély nélkül utánzatot készít vagy készíttet, illetőleg az utánzatok előállítására, nyilvántartására, őrzésére, megsemmisítésére vonatkozó engedély előírásokat megsérti,
húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
163. § A 157-162. §-okban meghatározott szabálysértések miatt az eljárás a vám- és pénzügyőrség hatáskörébe tartozik.
Negyedik rész
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybaléptetés
164. § (1) Ez a törvény 2000. március 1-jén lép hatályba.
(2) Ezt a törvényt a hatálybalépését követően elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni.
Felhatalmazó rendelkezések
165. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvényben nem szereplő szabálysértési tényállásokat tartalmazó rendeletet megalkossa.
166. § (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a helyszíni bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel egyetértésben megállapítsa.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben az elzárás, illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtásának részletes szabályait megállapítsa.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a szabálysértési eljárás során lefoglalt és az elkobzott dolgok kezelésére és értékesítésére, továbbá a letiltott összeg átutalására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügy-miniszterrel, valamint a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó miniszterekkel egyetértésben megállapítsa.
(4) Felhatalmazást kapnak a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó miniszterek, hogy az (1)-(3) bekezdés esetein kívül a törvény végrehajtásával összefüggő jogalkalmazási feladatok ellátása érdekében rendeletet adjanak ki.
Hatályukat vesztő rendelkezések
167. § A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény,
b) a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1974. évi 23. törvényerejű rendelet,
c) a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1979. évi 10. törvényerejű rendelet,
d) a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1983. évi 10. törvényerejű rendelet,
e) egyes állami szervek szervezetének korszerűsítéséről szóló l983. évi 25. törvényerejű rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,
f) a szabálysértésről szóló 1968. I. törvény módosításáról szóló 1986. évi 3. törvényerejű rendelet,
g) a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1987. évi 2. törvényerejű rendelet,
h) a gyülekezési jogról 1989. évi III. törvény 18. §-ának (1) bekezdése,
i) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 23. §-ának (1)bekezdése,
j) az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 6. §-a, 7.§-a, 8. §-a, 11. §-ának (1) bekezdése, továbbá 12. §-a (1) bekezdésének a), c), d) és g) pontja,
k) a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló l989. évi XVII. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1990. évi XLVI. törvény 6. §-a,
l) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 30.§-a, 31.§-a, 34.§-a, 35.§-a, 36. §-ának (1) bekezdése,
m) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 41.§-ának (1) bekezdése,
n) a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény 90. §-a, 91.§-a, 92. §-a, 93. §-a, 94.§-a, 95. §-a, 96. §-a, 97.§-a, 98. §-a, 99.§-a, 100. §-a, 101. §-a, 102. §-a,
o) a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja,
p) a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény 38. §-ának (1) és (2) bekezdése,
r) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény 62. §-a (4) bekezdésének a) pontja,
s) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló l993. évi LVIII. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1995. évi LXVIII. törvény 36.§-a,
t) a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 20. §-a,
u) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 332. §-ának (4) bekezdése,
v) a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi LII. törvény 35.§-a, 36. §-a, 37. §-a,
y) a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 83. §-a,
z) a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény 45.§-ának (3) bekezdése, továbbá a 84.§-a.
A törvény végrehajtása
168. § (1) A miniszterek e törvény kihirdetését követő hatvan napon belül kötelesek felülvizsgálni az ügykörüket érintő szabálysértési kerettényállásokat kitöltő jogszabályokat és ezt követően hivatalos lapjukban kell közölniük e jogszabályok jegyzékét.
(2) Az önkormányzatok e törvény kihirdetésétől számított hat hónapon belül kötelesek felülvizsgálni az önkormányzati rendeletekben meghatározott szabálysértési rendelkezéseket és azokat, amelyek e törvény, illetve az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet rendelkezéseivel nincsenek összhangban, vagy csak megismétlik a magasabb szintű jogszabályokban meghatározott szabálysértési tényállást, hatályon kívül kell helyezniük.
Módosuló jogszabályok
169. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló l997. évi XXXI. törvény 69.§-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A települési önkormányzat jegyzője védelembe veheti]
"a) a szabálysértési hatóság értesítése alapján a szabálysértést elkövetett fiatalkorút,"
I N D O K O L Á S
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. A Javaslat az új szabálysértési törvény tartalmának és szerkezetének kialakításakor több követelménynek kívánt eleget tenni:
a) Továbbra is megtartja a jogintézmény anyagi és eljárásjogi önállóságát és egységét.
Ebből következően a Javaslat a szabálysértés törvényi fogalmát illetően - több pontosítással - elfogadta az 1968. évi I. törvényben (a továbbiakban:Sztv.) megfogalmazott definíciót. A bűncselekményekhez képest enyhébb társadalomra veszélyességű cselekményi körrel szemben megmarad a szabálysértési felelősség a "büntetőjogias" jellege: ez a jogterület a természetes személyek múltban elkövetett anyagi jogi normasértését szankcionálja a felróhatóság alapján meghatározott, represszív jellegű, a jogsértéssel arányos szankciókkal;
b) Az Európai Emberi Jogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) ratifikációja azzal a fenntartással történt meg, hogy a Magyar Köztársaság a szabálysértési ügyekben ez idő tájt nem tudja biztosítani a bírói út lehetőségét, amelyet pedig az Egyezmény 6. cikkelye alanyi jogként garantál az érintetteknek.
A nemzetközi kötelezettségvállalás mellett az újrakodifikáció sürgető szükségességét mondotta ki az Alkotmánybíróság, amely 63/l997. (XII. 12.) számú AB határozatával három törvényhely tekintetében állapította meg az Sztv. alkotmányellenességét, s kötelezte az Országgyűlést arra, hogy l998. decemberéig tegyen eleget a szükséges törvényalkotási feladatának.
E határozat legfontosabb pontja a szabálysértési határozatok bíróság előtti megtámadhatóságát (Sztv. 71/A.§) érintette: az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Sztv. a bírói utat csak egy alkotmányellenesen szűk körben nyitotta meg, ez az állapot pedig ellentétes az Alkotmány 50.§ (2), továbbá az 57.§ (1) bekezdéseiben foglaltakkal.
Az Egyezmény és az idézett AB határozat egyezően fejtette ki, hogy a szabálysértés a közigazgatás büntetőjoga, amelynek esetében - függetlenül attól, hogy ezeket a jogsértéseket az adott állam belső joga közigazgatási jogellenességnek vagy bűncselekménynek definiálja - úgy kell eljárni, mintha bűncselekményekről lenne szó.
A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság több eseti döntésében azt az álláspontot képviselte, hogy ezekben az ügyekben érvényesíteni kell a tisztességes, a "fair" eljárás szabályait: a bíróságnak adott esetben perrendszerűen, a ténybizonyítás lehetőségeivel is élve kell döntést hoznia.
A strasbourgi szervek gyakorlata szerint nincs akadálya annak, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények elbírálása "első körben" közigazgatási hatóságok által, sommás eljárás keretében történjen meg: amennyiben az érintett nem ért egyet a közigazgatási szerv határozatával, számára biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy a 6. cikkben szereplő valamennyi garanciával biztosított eljárás keretében a bírósághoz fordulhasson.
c) Az Sztv. működésének három évtizede azt mutatja, hogy a közigazgatásnak ez a területe - az alacsony létszám és a kedvezőtlen infrastrukturális feltételek ellenére - képes az évi kb. négyszázezer szabálysértési ügy időszerű és döntő többségében megalapozott feldolgozására.
A gyakorlat ugyanakkor hosszú idő óta számos olyan anyagi jogi, hatásköri és eljárási rendelkezés problematikusságát jelzi, amelyek - a nemzetközi kötelezettségvállaláson és az alkotmánybírósági döntésen túlmenően is - feltétlenül megérlelték egy új szabálysértési kódex létrehozását.
A jogállami követelmények szempontjából problematikus, hogy az Sztv. pl. nem tartalmazza a bizonyítás elveit, a személy ellen irányuló kényszerintézkedéseket, ugyancsak hallgat a kényszerítőeszközök alkalmazásának feltételeiről szabálysértési eljárás esetében. A Javaslat a fenti hiányosságokat pótolja, amikor két új fejezettel bővül: a jelenlegi szabályozással szemben egyértelművé kívánja tenni a bizonyítás elveit és eszköztárát, továbbá a szabálysértési eljárásban alkalmazható kényszerintézkedéseket.
Az is nyilvánvaló, hogy a szélesebb értelemben vett közvélemény, a büntetőpolitika, de a szakma műhelyei sem elégedettek azzal, amit a büntetőjog és a közigazgatás a jogsértések megelőzése, üldözése, illetve szankcionálása érdekében ma felmutatni képes. Természetes módon erősödik fel tehát mind a politika, mind pedig a közigazgatás döntésközpontjaiban a jogsértések erőteljesebb, megtorlóbb erejű szankcionálásának igénye.
E kriminálpolitikai megfontolások alól a szabálysértési jogterület sem vonhatja ki magát, így a Javaslat - összhangban a büntetőjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslattal - az eddiginél sokszínűbb szankciórendszert kíván felvonultatni, emellett lényegesen megemeli az egyetlen szabálysértési büntetés, a pénzbírság általános maximumát.
d) Ami a szerkezeti felépítést illeti, a Javaslat megőrzi az Sztv. hármas szerkezeti tagolódását, tehát az általános rendelkezések után a fórumrendszert és az eljárást meghatározó szabályok következnek, végül az egyes tényállásokat tartalmazó "különös részi blokkal" zárul a kódex.
2. A Javaslat abból a követelményből indult ki, hogy a szabálysértési szankciónak igazodnia kell az adott jogellenességi kör súlyához, e jogterület egészének jellegzetességeihez, így nem veheti át sem a büntetőjog, sem a közigazgatás szerepét.
a) A pénzbírság - mint az állam javára fizetendő vagyoni hátrány - a jövőben is középponti helyet foglal majd el a szankciórendszerben, így valamennyi szabálysértési tényállás tekintetében továbbra is alkalmazható lesz.
b) A jogszabályban meghatározott szabálysértések esetében, a pénzbírság kiszabása mellett, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megsértésével követték el, - igazodva a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés minimális időtartamához - egy hónaptól egy évig terjedően lenne lehetőség az eltiltásra.
A szabálysértési hatóság és a bíróság a jövőben az Sztv.-ben kap felhatalmazást arra, hogy a jogszabályban meghatározott szabálysértések esetében a vezető engedély visszaadását külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől tehesse függővé.
c) A büntetőeljárások tapasztalatai szerint a külföldi elkövetővel szemben hatékony szankcióként működik a kiutasítás mellékbüntetése. A tervezet - szemben a korábbi változatokkal - lehetőséget kíván teremteni arra, hogy ez a szankció a szabálysértési eljárásban is alkalmazható legyen.
Eszerint a szabálysértési hatóság - a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként - a jogszabályban meghatározott esetben, két évnél nem hosszabb időtartamra a külföldi elkövetőt kiutasíthatja az ország területéről, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az elkövető személyére tekintettel a külföldi további tartózkodása az ország területén nem kívánatos.
A Javaslat a helyszíni bírság tekintetében új, lényegesen szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, részben a befizetési fegyelem javítása, részben a korrupciós veszély csökkentése érdekében:
a) tízezer forintra (a jelenlegi ötszörösére) emeli fel a bírságmaximumot;
b) lehetővé teszi a befizetés elmaradása esetén az elzárásra történő átvál- toztatást;
c) kizárja a helyszínen történő készpénzfizetést.
3. A tervezet megtartja a szabálysértési hatóságok jelenlegi első fokú hatáskörét, illetőleg eljárásjogi pozícióját: a tényállás tisztázása, a szabálysértési felelősség megállapítása érdekében a hatóságok - a beváltnak tekinthető négy évtizedes gyakorlatnak megfelelően - mindazokat az eljárási cselekményeket elvégezhetik, amelyekre a hatályos Sztv. ma is jogot ad, beleértve az elkövető meghallgatását is, amelyet az Sztv. - eljárásjogi értelemben helytelenül - "tárgyalásnak" nevez.
Változatlanul általános hatáskörű szabálysértési hatóság marad a helyi önkormányzat jegyzője. Mindez annyit jelent, hogy a községi, városi, megyei jogú városi, illetve a fővárosi kerületi jegyző első fokon jár el minden olyan szabálysértési ügyben, amelyet külön jogszabály nem utal más szabálysértési hatóság hatáskörébe.
A Magyarországon ténylegesen előforduló mintegy évi négyszázezer szabálysértési feljelentés döntő többségét (mintegy hetven százalékát, melynek legnagyobb részét a közúti közlekedési szabálysértések alkotják) a rendőri szervek bírálják el.
Az államigazgatási szervek rendszerében speciális helyet foglalnak el az ún. felügyeletek. A felügyeletek nem elsősorban szabálysértési hatóságok. Feladatuk, hogy a külön jogszabály alapján hatáskörükbe utalt ügycsoportok tekintetében ellenőrzést gyakoroljanak, a jogsértéseket feltárják, s azokkal szemben az államigazgatás szankciórendszerének teljes birtokában fellépjenek.
A vám- és devizaszabálysértés, valamint az adóügyi jogszabályok jövedékre vonatkozó rendelkezéseinek megszegése miatt továbbra is a vám - és pénzügyőrség szervei járnak el.
4. Az újrakodifikáció középpontjában az Egyezmény 6. cikkének való megfelelés áll: a szabálysértésekről szóló új törvénynek tehát olyan eljárási rendet kell kialakítania, amely lehetővé teszi, hogy a "fair" eljárás szabályainak megfelelően az érintettek - amennyiben ezt kívánják - a bíróság előtt vitathassák a szabálysértési hatóság határozatát.
Ugyanakkor az igazságszolgáltatás hosszú ideje tartó rendkívüli leterheltségére is figyelemmel kell lenni, úgy kell a szabályokat kialakítani, hogy az érintettek többsége érdekelt legyen a közigazgatási szervek határozatának elfogadásában.
Amennyiben az eljárás alá vont személy nem ért egyet a közigazgatási határozattal, a Javaslat szerint halasztó hatályú kifogást nyújthat be, melynek alapján a szabálysértési hatóságnak - egyezően a jelenlegi szabályozással - módjában áll önrevíziót gyakorolni, tehát visszavonni, vagy a kifogást tevő javára módosítani a határozatot. A szabálysértési hatóság határozata ellen az eljárás alá vont személy - az ún. kifogás útján - bírósághoz fordulhat.
Az elkövető ugyancsak kifogással élhet a figyelmeztetéssel szemben, mert ez a joghátrány - jellegétől függetlenül - a felelősség megállapításának tényét is magában foglalja, s ez a tény - a strasbourgi gyakorlat szerint - elegendő alapul szolgál a bírói "jogorvoslathoz".
A kifogás nem csupán az elkövető eszköze arra, hogy marasztalása esetén bí-rósághoz forduljon. A tervezet szerint - kizárólag a kártérítést illetően - a sértett sem zárható el ettől a jogosultságtól.
Az eljárásra a helyi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel, s az adott ügyben eljáró szabálysértési hatóság illetékessége alapozza meg a bíróság illetékességét.
Ha a tárgyalást a modern büntetőeljárásjogok alapján úgy tekintjük, hogy az nem más, mint két, lényegében azonos perbeli pozíciójú fél vitája, amelyet egy harmadik, szervezetileg mindkettőjüktől független és pártatlan fórum dönt el nyilvánosan, elsősorban a közvetlenségre alapított bizonyítást követően, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a követelménynek a szabálysértési hatóság előtti eljárás nem felelt meg. Ezt a hiányt kívánja pótolni a Javaslat a bíróság előtti eljárás szabályaival.
A bíróság a szabálysértési hatóság döntését ténybelileg és jogilag felülvizsgálhatja, azt hatályban tarthatja, megsemmisítheti, megváltoztathatja, azonban - a szabályozási koncepció kategorikus előírása alapján - nem súlyosbíthatja.
Ez alól csak az jelent kivételt, ha a bíróság bizonyítást vesz fel, s ennek során állapít meg olyan új tényeket, amelyek alapján lényegesen súlyosabb pénzbírságot kell megállapítania, illetve elkobzást vagy járművezetéstől eltiltást alkalmaznia.
A "minima non curat praetor" elve, továbbá az eljárás gyorsaságának és egyszerűsítésének igénye, valamint a jogalkalmazói kapacitások korlátozott volta miatt erős érdek szól az egyfokozatú bírói "felülvizsgálat" mellett. A fenti követelményekkel éppen ellentétes volna, hogy egy viszonylag kis súlyú jogsértés tekintetében a fellebbviteli bíróság, immár a sokadik ügydöntő fórumként kapcsolódjon be az eljárásba.
A hatálybalépéshez szükséges alkotmánymódosítás az l997. évi LIX. törvény útján lehetővé tette, hogy a jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhassa.
Az első fokú bírói döntés csupán egyetlen esetben támadható rendes jogorvoslattal, éspedig az elzárással (is) sújtható szabálysértések tekintetében, amikor már "első fokon" a bíróságnak kell döntenie az ügyben. Ilyenkor az elkövetőt, illetve jogi képviselőjét nem lehet elzárni a kifogás jogától, hiszen
a) nincs az ügynek közigazgatási előzménye, az első érdemi döntést a bíróság hozza, másrészt
b) az Alkotmány, illetve az Egyezmény által egyaránt kiemelt jogi védelem alatt álló alapjogi korlátozásról van szó.
Az elzárás visszakerülése azzal a következménnyel jár, hogy az "elzárásos" szabálysértések esetén kétfokú bírói eljárásra kell lehetőséget adni, ennek speciális eljárási szabályait a tervezet XIII. fejezete tartalmazza.
A tervezet rendkívüli jogorvoslataként a perújítási típusú felülbírálatot választotta, ahol a megtámadhatóság jogalapját - főszabályként - a felelősségrevonás szempontjából lényeges kérdéseket érintő el nem bírált tények képezik.
5. A Javaslat általánossá kívánja tenni a végrehajtási eljárásban annak a célnak a teljesítését, hogy a hatékony, fegyelmezett bírságbefizetést biztosítani lehessen.
A jelenlegi Sztv. csak kivételes esetekben engedi meg az adók módjára való végrehajtást. Erre csak akkor van lehetőség, ha a pénzbírságot felügyelet alkalmazta, vagy helyszíni bírság keretében, illetőleg fiatalkorúra szabták ki.
A Javaslat szerint az adók módjára való végrehajtás általánossá válik. Ez a végrehajtási forma az ingó- és ingatlanvagyonra vezetett végrehajtást jelent.
Az elzárásról, mint bírsághelyettesítő intézményről - amely a jogalkalmazási tapasztalatok szerint a folyamatosan romló befizetési fegyelem miatt szinte kizárólagos alapját képezi a végrehajtásnak - még hosszú ideig nem lehet lemondani. Az elzárás hatvan napos maximális tartama nem változik.
6. A magyar szabálysértési jog több, mint kétszázharminc "különös részi" tényállást tartalmaz. Ha a jogrendszer által védelemre méltatott értékek és érdekek körét, az ún. jogtárgyak területét áttekintjük, láthatjuk, hogy az emberi élet, a politikai hatalom, a közélet tisztasága, illetve az igazságszolgáltatás rendje ellen irányuló támadások kivételével az életviszonyok szinte valamennyi területén - más jogágak szankciói mellett, vagy éppen önállóan - adott a szabálysértési felelősségrevonás lehetősége.
Ebbe a körbe azok a tényállások tartoznak, (becsületsértés, magánlaksértés, tulajdon elleni szabálysértések, a közrend elleni - a közterület és a nyilvános hely rendjét, nyugalmát veszélyeztető - kisebb súlyú jogsértések) ahol a viszonylag csekély mértékű jogtárgysértés ellenére a társadalom legkülönbözőbb érdekű szereplői között morális értelemben egyetértés uralkodik abban, hogy a támadás iránya (közvetlen sértett), a jogellenesség tartalma tekintetében valójában kis súlyú bűncselekményekről van szó, s kizárólag mennyiségi különbségek mutathatók fel a két jogellenességi kategória között.
Mind a közrend elleni, mind pedig a tulajdon elleni fejezetben érvényesíteni kívántuk a rendszerváltozást követő, az állami szerepvállalás visszaszorulásával, illetve a piacgazdaság kiépítésére irányuló törekvéssel együtt járó változásokat, melyek a társadalom értékrendjében ma már érzékelhetőek.
A közrend elleni fejezetben - a készülő új jogszabályokra, illetve a jogalkalmazói tapasztalatokra is figyelemmel - részben újrafogalmaztuk ( pl. közerkölcs megsértése), másrészt meghatározott cselekményi kört kivettünk ebből a fejezetből, mert álláspontunk szerint más típusú jogtárgyat veszélyeztet (pl.: anyakönyvezéssel kapcsolatos kötelezettség megsértése, jogosulatlan magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi tevékenység). Mindez persze azzal a hátránnyal is jár, hogy több viszonylag homogén terület "megkettőződik", tehát a kiemelt súlyúnak értékelt része a törvénybe kerül, miközben az enyhébb jogsértések - hasonló fejezetcím alatt - a kormányrendeletben nyernek majd elhelyezést.
A felülvizsgálat során találtunk olyan cselekményeket is, amelyek helytől és időtől függetlenül történő jogellenessé nyilvánításának alapja kérdésessé vált (koldulás, tiltott adománygyűjtés, jóslás), így ezeket nem kívánjuk a tervezetben szerepeltetni.
7. A Javaslat a szabálysértési ügyekben eljáró közigazgatási szervek részére új feladatot nem állapít meg, így a személyi kiadások területén e törvény hatálybalépésével nem merülnek fel többlet igények. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a másodfokú szabálysértési hatósági feladatok megszűnése komolyabb létszám-megtakarítást nem fog eredményezni:
A másodfokú ügyintézésben résztvevő munkatársak száma eddig is rendkívül alacsony volt (a kiemelkedően legnagyobb szabálysértési hatóság, a rendőrség esetében megyénként - a főváros és Pest megye kivételével - egy fő (!) látta el ezt a feladatot) másrészt ezeknek az ügyintézőknek az adott jogterület hatósági felügyeletével kapcsolatos teendőket is el kellett látniuk.
A szabálysértési feljelentések száma Magyarországon évek óta a négyszázezer körül mozog, 1993-tól enyhén csökkenő tendenciát mutat.
1997-ben összesen 396. 157 feljelentés érkezett a hatóságokhoz, ezek 67,3 % -át a rendőri, 27,5 % -át az önkormányzati szabálysértési hatóságok bírálták el. Az adatokból kiderül, hogy a kiemelkedően legnagyobb ügyforgalmú szabálysértési hatóság a rendőrség, amely - több éves átlagban - az összes szabálysértési ügy mintegy hetven százalékát dolgozza fel.
A bíróságokon várható ügyérkezés mennyiségének becslése során az elutasított kifogások, továbbá a tárgyaláson hozott határozatok elleni fellebbezések együttes összegéből kell indulni: a tárgyalás mellőzésével hozott határozatok ellen l997-ben összesen 37.523 esetben éltek kifogással, ugyanakkor az eljáró hatóságok 26.506 esetben (70,6 %!) helyt adtak a kifogásnak. A tárgyaláson hozott határozatokat l997-ben összesen 12. 049 esetben támadták fellebbezéssel.
Ha a fenti adatok alapján a három legnagyobb ügyforgalmat bonyolító szabálysértési hatóság (önkormányzat, rendőrség, vám- és pénzügyőrség) adatait vesszük alapul, akkor ez a szám l997-ben mintegy huszonháromezer olyan jogorvoslati kérelmet jelent, amellyel az új szabályozás keretében a bíróságok feltétlenül számolhatnak.
A várható jogorvoslati kérelmek (kifogások) száma becsült adat: a nagyságrendjében évek óta állandóságot mutató el nem fogadott kifogások és fellebbezések együttes számából tevődik össze, s alakítólag hathat rá a súlyosítási tilalom, továbbá a bírói jogorvoslat újdonsága, vagy éppen más, racionálisan előre nem kalkulálható tényező.
Mindebből következően alappal feltehető, hogy a fenti tényadatnál magasabb fellebbezési (kifogási) aránnyal kell számolnunk, ami országosan - beleértve az elzárással sújtható szabálysértésekkel kapcsolatos eljárásokat, valamint az ügyészség szerepének csökkenését eredményező változat elfogadását is - mintegy 40 ezer ügyet jelenthet.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) álláspontja szerint a szabálysértési ügyek várhatóan egyszerű ténybeli és jogi megítélésűek lesznek, ám a szabálysértési ügyeket tárgyaló bírónak rendkívül szerteágazó szinte valamennyi jogterületre kiterjedő ismeretanyaggal kell dolgozni.
A bírói eljárás szabályai szerint a kifogás nem vezet automatikusan tárgyaláshoz: így a bíróság "első körben" az iratok alapján dönt, ugyanúgy, ahogyan ezt a büntetőeljárásban is megteszi a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be. 351. §) az egyszerű megítélésű, kisebb súlyú ügyekben.
A több évtizedes büntetőeljárási tapasztalatok szerint a tárgyalás mellőzésével történő eljárásban a tárgyalás csak töredéke (mintegy tíz százaléka) az iratok alapján elbírált ügyeknek. Ugyanakkor a "büntetőparancs" bevezetése nem veszi el az elkövető jogát a "fair" eljáráshoz, hiszen továbbra is - indokolás nélkül, költségmentesen - kérheti a tárgyalás tartását.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szabálysértési ügyekben már egy bizonyítási eljáráson “túlesett” elsőfokú határozatot kell a kifogásban előadottak alapján felülvizsgálni. A szabálysértések természetéből eredően az ügyek döntő többségében egyetlen elkövető egy - rendszerint egymozzanatú - cselekményéről van szó, a bizonyítékok köre is meglehetősen szűk, s szakkérdésről is igen ritkán kell dönteni.
Az 1999. évi költségeket tovább csökkenti az, hogy a jogszabály az év közepén lép csak hatályba, ezért a létszámigények döntő többsége is csak a második félévben jelentkezik.
Csak 1999. III. negyedévében állnak majd rendelkezésre tényadatok a bíróságok ügyforgalmáról. Ezek fogják majd megalapozni a tényleges létszámigényt, melyet a 2000. év költségvetésének előkészítése során kell majd érvényesíteni.
A várható ügyforgalmi adatokra figyelemmel bíránként havi 60 ügybefejezés várható (heti három tárgyalási nap, naponta 5 befejezés). Ennek megfelelően 40 fő bíró, valamint ugyanekkora számú igazságügyi alkalmazott szükséges az igazságszolgáltatást érintő szabálysértési feladatok ellátásához.
Meg kell jegyezni, hogy a szabálysértési jogterület részben már eddig is “eltartotta önmagát”, hiszen a bírságokból - évente emelkedő mértékben - jelentős bevételeket biztosít a költségvetésnek: a szabálysértési hatóságok által kiszabott bírságok, továbbá a helyszíni bírságok összege 1996-hoz képest 1997-re 4,4 %-al növekedett, s meghaladta a négymilliárd (!) forintot.
Mivel a kiszabott átlagbírság a szabálysértési területen évek óta emelkedik, a bírságmaximum tervezett megkétszerezése, a speciális maximumok jelentős megemelése, az adóvégrehajtás általánossá tétele, továbbá a helyszíni bírság szabályainak szigorítása ezt az összeget tovább emelhetik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Első rész
A SZABÁLYSÉRTÉSEKRE
VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
I. fejezet
Alapvető rendelkezések
Az 1. §-hoz
A Javaslat nem a törvényszövegben, hanem a preambulumban adja meg a szabálysértés fogalmának tartalmi kritériumát, így az 1. § (1) bekezdésében a "jogellenesség" és a "joghátránnyal fenyegetettség" kategóriáival bővíti ki az l968. évi I. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) meghatározott szabálysértési definíciót. Hasonlóan a Büntető Törvénykönyvről szóló l978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) bűncselekmény-meghatározásához, a Javaslat is a szabálysértési cselekmény formális elemeit adja meg.
A jogellenesség materiális értelemben nem más, mint a jogalkotó értékítélete egy adott jogvédte érdeket (jogtárgyat) sértő, illetve veszélyeztető magatartásról, ezért bizonyos értelemben objektív, a felróhatóságtól független kategória. El lehet ugyanakkor határolni a tényállásszerűségtől, hiszen számos esetben előfordul, hogy az adott cselekmény tényállásszerű ugyan, de a jogellenesség valamely feltételének hiányában mégsem vonható az elkövető felelősségre.
A Javaslat meghatározza a szabálysértéssé nyilvánítás jogforrási körét, továbbá - a "nulla poena sine lege" elvének a szabálysértési jogban történő átvételével - azt a garanciális követelményt, hogy az elkövetőt a cselekményéért csak az e törvényben meghatározott joghátrányokkal lehet súlytani.
A 2. §-hoz
A Javaslat a területi és személyi hatály tekintetében főszabályként a területiség elvét fogadja el, azaz az állam joghatósága a saját területén elkövetett szabálysértésekre terjed ki, tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára.
Csupán járulékos elvként érvényesül az ún. honossági elv, amely szerint a joghatóság azokra a cselekményekre is kiterjed, melyeket az adott állam polgárai külföldön követnek el. Mind az Sztv. megoldása, mind pedig a Javaslatban szereplő szabályozás szerint csupán egyetlen cselekmény, a devizaszabálysértés tekintetében érvényesül a honosság elve.
A 3. §-hoz
A személyi hatály eljárásjogi korlátját jelentik a nemzetközi jog alapján élvezett mentességek. Annak a ténynek, hogy eljárásjogi és nem anyagi jogi korlátról van szó, akkor van gyakorlati jelentősége, amikor a szabálysértéshez - mint tettesi alapcselekményhez - részesi magatartások kapcsolódnak. Ha ugyanis van tettesi alapcselekmény - és álláspontunk szerint a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében a szabálysértést elkövették, csak a felelősségrevonásnak van eljárásjogi akadálya - akkor, és csak akkor vonható a részes (pl. felbújtó) felelősségre.
A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. szerint a bíróság vagy más hatóság e törvényerejű rendelet szerint jár el, ha adat merül fel arra, hogy polgári vagy államigazgatási ügyben félként, illetőleg büntető ügyben terheltként vagy magánvádlóként szereplő személy diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességre jogosult. A szabálysértési ügy a hatályos jog szerint sem polgári, sem büntető, sem államigazgatási ügynek nem minősíthető, így a fentebb idézett tvr. hatálya rá nem terjed ki.
A 4. §-hoz
Az időbeli hatály tekintetében - s ez egyébként következik a "nulla poena sine lege" elvéből - a Javaslat a Btk. megoldását fogadja el. Általános szabály tehát az elkövetéskor hatályos jogszabály alkalmazása, ami alól egyetlen kivétel van, nevezetesen az elbíráláskor enyhébb megítélést eredményező jogszabály visszaható ereje.
Mindebből következik, hogy csak olyan cselekmény képezheti szabálysértés tárgyát, melyet a jogszabály az elkövetés előtt azzá nyilvánított, illetve, hogy nem alkalmazható súlyosabb jogkövetkezmény annál, mint amit a jogszabály már az elkövetés előtt kilátásba helyezett.
Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az elkövetőre az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos jogszabályi rendelkezés a kedvezőbb - hasonlóan a büntetőjogszabályokhoz - a büntetési tételen kívül egyéb szempontokat (elévülés, hátrányos jogkövetkezmények, elkobzás lehetősége, stb.) is vizsgálni kell.
Az 5. §-hoz
A felróhatóságnak a Javaslat szerint két alakzata van: a szándékosság és a gondatlanság. Bár a törvény nem mondja ki, a fogalomhasználatból egyértelműen kiderül, hogy a jogalkotó a Btk.-ban meghatározott bűnösségi kategóriákat alkalmazza.
A szándékosság és a gondatlanság a szabálysértési felelősségrevonás vagylagos feltételei (éppen fordítva mint a Btk.-ban, ahol a szándékos magatartás az általános forma, s ehhez képest kivételes a gondatlan elkövetés). A Javaslat főszabályként a gondatlan elkövetést fogadja el, tehát a felelősség megállapításához az esetek döntő többségében már a gondatlan elkövetés is elegendő. Az általános rendelkezés alól csak a szabálysértést meghatározó külön jogszabály tehet kivételt (pl. a tulajdon elleni szabálysértések esetében csak a szándékos elkövetés minősül jogellenesnek).
A 6. §-hoz
Az elkövetőkön kívül a szabálysértési cselekmény részesei lehetnek a felbujtók és a bűnsegédek. A büntetődogmatikában régóta elfogadott elv alapján közös jellemzőjük, hogy tényállási elemet nem valósítanak meg. A részesi magatartás tehát mindig járulékos, megkövetel egy tettesi alapcselekményt, amelynek véghezviteléhez nyújt a részes szándékosan segítséget.
A 7. §-hoz
Az Sztv. nem tett említést az elkövetés jogtárgy-veszélyeztető stádiumáról, kísérletről az általános részben, holott a szándékos, eredményt is tartalmazó jogsértéseknél egyáltalán nem zárható ki, hogy a magatartás megreked kísérleti szakban (pl. tulajdon elleni szabálysértések) s ettől még büntetést-érdemlősége fennáll.
A Javaslat pótolja ezt a hiányt, ugyanakkor - tekintettel a szabálysértési cselekmények többségének veszélyeztető jellegére - kivételesnek tekinti annak előfordulását: abban az esetben tehát, amikor a jogalkotó indokoltnak véli a kísérleti stádium büntetendőségét, ezt a különös részi tényállásban rögzíti (pl. devizaszabálysértés).
A 8. § -hoz
A felelősséget kizáró okok tekintetében a Javaslat a Btk. logikáját és fogalomrendszerét veszi át.
A beszámítási képesség az a belátási (értelmi) és akarati képesség, amely alkalmassá teszi a személyiséget arra, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően cselekedjék. A beszámítási képesség hiányának három alakváltozata van:
a) Az elmebetegség az idegrendszer tartósan kóros állapota, amely alapvetően megváltoztatja a személyiség "normális", a társadalmi elvárásoknak megfelelő viselkedését, értelem- és érzelemvilágát.
b) A gyengeelméjűség ugyancsak tartós, a születéstől fennálló értelmi-érzelmi fogyatékosság, amely elsősorban a személyiség szellemi képességeit (intelligenciáját) érinti károsan.
c) A tudatzavar a fentiekkel szemben nem betegség, hanem átmeneti rendellenessége a szellemi tevékenységnek. Ezek a kórosnak minősíthető idegrendszeri tényezők az Sztv. szerint kizárják a beszámítási képességet.
A kényszer közvetlen testi ráhatásban megnyilvánuló fizikai erőszakot jelent. A fenyegetés pedig súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A súlyos hátrány címzettje nem feltétlenül a megfenyegetett személy, hanem annak hozzátartozója vagy vele szoros érzelmi kapcsolatban álló személy is lehet. Az állandó büntetőbírói gyakorlat szerint a fenyegetés nemcsak nyilatkozattal, hanem ráutaló módon, szavak nélkül is megvalósítható.
A tudatzavar oka igen gyakran az alkoholfogyasztás, amely ugyancsak elvezethet a beszámítási képesség hiányához vagy korlátozott voltához.
A (2) bekezdés az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot felelősségi szabályát tartalmazza.
A Javaslat - egyezően a Btk.-ban szereplő megoldással - "előrehozza" a felelősséget: tekintettel arra, hogy az italfogyasztás saját akarat-elhatározásból, elvben az illető alkoholtűrő-képességének az ismeretében történik. Aki nem számol az italfogyasztás hatásával, vagy alaptalanul bízik saját képességeiben, az legalábbis gondatlanul cselekszik, s nem hivatkozhat vétlenségre. Nem állapítható meg azonban önhiba akkor, ha valaki pl. menthető tévedésből fogyaszt szeszesitalt (pl. a sörébe rövid italt öntöttek).
A 9. §.-hoz
Azok a körülmények, amelyeknek az elkövetés szempontjából jelentőségük van, alapvetően kétfélék lehetnek: ténybeliek és jogiak. A Javaslat elsősorban a ténybeli tévedés esetére engedi meg a felelősség kizárását.
A büntető típusú, a felróhatóságra épülő felelősségrevonás esetében általában csak a menthető okból előálló ténybeli tévedés bír jelentőséggel. Követelmény ugyanis, hogy az elkövető tudatában legyen azoknak a tényállási ismérveknek, annak az életbeli realitásnak a mibenlétével, amelynek a közegében cselekszik. Lopásért pl. csak az felelhet, aki tisztában van vele - pontosabban az adott helyzetben az általános élettapasztalat szerint alappal elvárható tőle ennek ismerete - hogy az elvenni szándékozott dolog idegen tulajdon tárgya.
A (2) bekezdés a jogban való tévedés korlátozott alkalmazását engedi meg.
A jogalkotó általában nem az érintett jogszabály ismeretét várja el a címzettektől, hanem megelégszik a mögötte álló normaismeret lehetőségével. Amennyiben az adott körülmények között az elkövető felismerhette volna - kellő körültekintés és elővigyázat mellett - hogy cselekménye valamely jogi tilalomba ütközik, akkor már nem hivatkozhat eredménnyel a jog nem ismerésére.
A bűncselekmények esetében - melyek igen gyakran morális szabályt is sértenek - általában nincs szükség a jogellenesség tudata meglétének vagy hiányának vizsgálatára a szándékos bűnösség megállapításakor.
Ugyanakkor a szabálysértési területen - ahol legtöbbször gondatlan magatartással is elkövethető a cselekmény, amely rendszerint nem tartalmaz káros eredményt, csak veszélyhelyzetet idéz elő - a társadalom morális értékítélete kevésbé szigorú, így ez a terület morálisan színtelenebb, közömbösebb.
Az ún. igazgatásellenes szabálysértések esetén az erkölcsi követelmények ismeretének helyébe a szakismeret, az adott tevékenységre, foglalkozásra vonatkozó szakmai előírások tudatának követelménye kerül: a különböző szakmai, foglalkozási szabályok, illetve az engedélyköteles tevékenységek gyakorlóitól joggal várható el, hogy a tevékenységi körükbe tartozó előírásokat ismerjék, azok betartásáról gondoskodjanak.
Ugyanakkor egy adott tevékenységi kört érintő gyakori jogszabályváltozások - ha azok érintettje nem szakmaként, élethivatásszerűen gyakorolja ezt a tevékenységet - adott esetben alapul szolgálhatnak az "alapos ok" fennállására. Ebből a szempontból elsősorban a szabálysértési területen igen gyakori kerettényállások jöhetnek szóba, ahol a tényállás tartalmát meghatározó normák "napra kész" ismerete még az adott szakma "hivatásos" gyakorlóitól is nehezen várható el.
A 10. §-hoz
A magánindítvány egy akaratnyilatkozat, amelyben az annak előterjesztésére jogosult kifejezésre juttatja, hogy kívánja az elkövető megbüntetését. A magánindítvány hiánya a felelősségrevonás eljárásjogi akadálya.
A Javaslat nemcsak meghatározott személyeknek, hanem bizonyos szerveknek is lehetővé teszi a (kizárólagos) feljelentési jogosultságot. Ez azt jelenti, hogy a felelősségrevonás a jogosult szerv elhatározásától függ.
A Javaslat - az Sztv.-hez hasonlóan - szűk körre szorítja azokat az eseteket, amikor az állam a maga büntetőigényét a sértetti nyilatkozattól teszi függővé. Elsősorban a hozzátartozói kapcsolat az, amit a jogalkotó a magánindítvány tekintetében méltányol, ahol tehát a sértettre bízza, hogy ítélje meg a rajta esett sérelem fokát, s ennek megfelelően döntsön a felelősségrevonás szükségessége felől.
A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a sértett az elkövető kilétéről tudomást szerzett. Ha a sértett ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, a tettes személyének felderítése után kell nyilatkoznia, hogy kívánja-e annak felelősségrevonását. A szóban forgó elévülési határidő nem hosszabbítható meg, így a magánindítványt nem lehet joghatályosan előterjeszteni, ha a szabálysértés már elévült.
A már előterjesztett magánindítvány - ellentétben a Btk.-ban szereplő szabályozással - visszavonható.
A 11. §.-hoz
Az időmúlásnak a jog minden területén jelentősége van. A szabálysértési jog egyetlen szereplőjét sem lehet hosszabb időn keresztül bizonytalanságban tartani a felelősségrevonhatóságot illetően. Az elévülés nem más, mint az idő múlásához kötött kedvezmény. Könnyű belátni, hogy meghatározott idő elteltével már nem várható megfelelő visszatartó hatás a szankció alkalmazásánál, ugyanakkor a társadalom büntető-igénye is elenyészik, a bizonyítékok beszerzése lehetetlenné válik, tehát az ügy aktualitását veszti.
Az elévülési időt a cselekmény elkövetésének napjától kell számítani. Fontos tehát annak a precíz meghatározása, hogy valójában mikor fejeződik be az elkövetési magatartás. Erre vonatkozóan a jogalkalmazási gyakorlat a következő elveket kristályosította ki:
a) A szabálysértést azon a napon követik el, amikor a tényállás valamennyi eleme megvalósult. Ha a tényállás eredményt is tartalmaz, az eredmény bekövetkezésének a napján kezdődik az elévülés.
b) A mulasztással elkövetett szabálysértés esetében az elkövetés napja az a nap, amikor az elkövető még jogszerűen eleget tehetett volna a kötelességének.
c) Ha a szabálysértés kizárólag kötelezettségteljesítés elmulasztásával valósul meg, akkor az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogsértő helyzet vagy állapot fennáll, feltéve, hogy a kötelességteljesítés nem határidőhöz kötött.
Speciális helyzet áll elő akkor, amikor a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, később azonban kiderül, hogy csak szabálysértés valósult meg. Erre az esetre a törvény az általánostól eltérő elévülési szabályt állapít meg arra tekintettel, hogy senki ne juthasson kedvezőbb helyzetbe pusztán azért, mert cselekménye - az eljárás kezdetén - súlyosabb megítélést váltott ki. Ha azonban a büntetőeljárás az elkövetéstől számított hat hónapon túl indult meg, akkor a szabálysértési cselekmény elévült, hiszen senki sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe pusztán azért, mert cselekményét a hatóságok tévesen minősítették.
A szabálysértési cselekmény elévülésének abszolút határideje két év, tehát az elévülés félbeszakításáról csak ez időtartamon belül lehet szó.
A 12. §-hoz
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy bár megállapítható a tényállásszerű szabálysértés, az elkövető is felelősségrevonható, mégsem indokolt a szankcionálás. A jogalkotó, amikor egy-egy cselekményt társadalomra veszélyesnek (jogellenesnek) ítél, egy elvont, tipikusnak minősíthető magatartásból indul ki. Az adott tett életbeli előfordulása során azonban számos olyan alakváltozattal találkozhatunk, amikor nem esik egybe az adott jogsértés konkrét társadalomra veszélyessége azzal a veszélyeztető jelleggel, amit a jogalkotó az adott magatartáshoz - absztrakt szinten - hozzárendelt.
A jogalkalmazók számára elviselhetetlen ügytömeget eredményezne, de a társadalom józan többségének igazságérzetével is szembeállna, ha minden, még a távoli veszéllyel sem járó, puszta normasértés eljárást és szankcionálást vonna maga után.
A "jelentéktelenség" megítélése ugyanakkor felelősségteljes jogalkalmazói feladat, a törvény csak irányadó szempontokat tud a mérlegeléshez nyújtani, de a konkrét eset jogalkalmazói mérlegelésének felelősségét nem veheti át: a releváns tárgyi és a személyi körülményeket (a cselekmény súlyát, az elkövetés eseti, alkalmi jellegét, az elkövető körülményeit, stb.).
II. fejezet
A szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezmények
A 13. §-hoz
A joghátrányokat a szabálysértésekről szóló általános és különös rendelkezések állapítják meg. A Javaslat felsorolja ugyan a szabálysértés miatt alkalmazható büntetéseket és intézkedéseket, ezzel azonban még korántsem merül ki a szankciórendszer. Számos olyan jogszabály van ugyanis, amely bizonyos hátrányos következményeket fűz meghatározott szabálysértések elkövetéséhez (ilyen pl. a vadászati engedély, vagy a horgászjegy bevonása).
A Javaslat jelentősen átalakítja, bővíti a szabálysértés hatályos szankciórendszerét: a büntetések köre az elzárással, az intézkedéseké pedig a járművezetéstől eltiltással, illetve a kiutasítással bővül, ugyanakkor kimarad a határozat nyilvános közzététele.
A több évtizedes tapasztalat szerint a nyilvános közzétételt - elsősorban annak megszégyenítő jellege miatt - a jogalkalmazói gyakorlat nem fogadta be. Ugyanis a kisebb súlyú jogsértéseknek a szűkebb lakóhelyi, munkahelyi környezetben való publikussá válása adott esetben nagyobb erkölcsi, egzisztenciális hátrányt, egyfajta “becsületvesztést” képes okozni, mint maga a szabálysértési büntetés.
A 14-15. §-hoz
A büntetésként kiszabható elzárás alkotmányos alapjogot, a személyi szabadságot korlátozza, ezért a szabálysértési szankciórendszer kivételes elemének tekinthető (a Javaslat mindössze két tényállás esetében teszi lehetővé alkalmazását), amelyet a következő garanciák jellemeznek:
a) kizárólag törvény állapíthatja meg az elzárással sújtható szabálysértések körét;
b) minden esetben vagylagosan alkalmazható;
c) tartama halmazat esetében sem lépheti túl a hatvan napot;
d) elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik.
A 15. § azokat a méltányolható személyi, családi, egészségügyi körülményeket sorolja fel, amikor az elzárás nem alkalmazható. Ezekben az esetekben a végrehajtás részben a büntetésvégrehajtás rendjét veszélyeztetné, részben a büntetés céljával ellentétes, aránytalanul súlyos hátrányt jelentene az elkövetőre, illetve hozzátartozójára.
A 16-17. §-hoz
A pénzbírság a szabálysértési jog általános büntetési neme, az állam javára fizetendő vagyoni hátrány, amely valamennyi tényállásban szerepel.
A Javaslat a generális minimum (ezer forint), illetve a generális maximum (százezer forint) meghatározásával széles mérlegelési kereteket ad a jogalkalmazó számára, hogy az eset összes körülményeinek értékelése alapján a tettre és az egyénre szabottan állapítsa meg a büntetés mértékét.
Emellett a jogalkotó az egyes szabálysértésekre megállapított bírságösszegekkel (speciális maximum) fejezi ki elsősorban az adott cselekmény büntetést-érdemlőségének fokát.
Az elzárásra átváltoztatás akadályai értelemszerűen megegyeznek a 15. §-ban meghatározottakkal. A pénzbírságot kiszabó határozatban dönteni kell arról, hogy a bírságot milyen tartamú elzárásra kell átváltoztatni. E tartamot úgy kell megállapítani, hogy a bírság összege maradék nélkül osztható legyen az elzárási napok számával.
A 18-19. §-hoz
A járművezetéstől eltiltás a közlekedési szabálysértések korábban is gyakran alkalmazott szankciója, amely azonban nem jelent meg az Sztv. általános részében, hanem az egyes közlekedési tényállások mellett, mint "közlekedés-igazgatási intézkedés" szerepelt.
Mivel igen jelentős jogkorlátozást tartalmazó szankcióról van szó, a Javaslat szakít az ilyen típusú, a jogbiztonság követelményének nem megfelelő szabályozással és a törvényben határozza meg a vezetői engedély visszavonásának jogalapját, mértékét, s - keretjelleggel - az egyes speciális szabályokat.
A szabálysértési hatóság és a bíróság a jövőben ugyancsak a törvényben kap felhatalmazást arra, hogy a jogszabályban meghatározott szabálysértések esetében a vezető engedély visszaadását külön jogszabályban meghatározott feltétel (pl. utánképzés) teljesítésétől tehesse függővé.
A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést a Btk. 58. §-ának (2) bekezdése által megengedett korlátozott hatókörben is lehet alkalmazni. A Javaslat ehhez a szabályhoz alkalmazkodik, amikor lehetővé teszi a "kategóriás" eltiltás alkalmazását.
A differenciálás igényére - büntetőügyekben - a bírói gyakorlat mutatott rá: a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 107. számú közös állásfoglalása III. pontjában adott iránymutatás szerint a járművezetéstől eltiltás mellőzhetetlen alkalmazása esetén indokolt lehet a járművezetéstől eltiltás hatókörének korlátozása azoknál a hivatásos gépkocsivezetőknél, akik a szolgálatukat kifogástalanul látják el, és pihenő idejükben saját - más kategóriába tartozó - járművekkel követnek el közlekedési bűncselekményt.
Ha egy jogkövetkezmény meghatározott időtartamban került megállapításra, de az adott jogkorlátozásra már az eljárás folyamán sor került, indokolt, hogy a jog gyakorlásából így "kieső" időtartam beszámításra kerüljön. Ezt az elvet valósítja meg a Javaslat 19.§-a, egyúttal ösztönzéssel is szolgál az eljáró hatóságok számára, hogy az eljárás jogerős befejezésére mielőbb sor kerüljön.
A 20. §-hoz
Az elkobzás dolog ellen irányuló, rendszerint járulékos jellegű, kettős rendeltetésű intézkedés, amely lehet védelmi és büntető jellegű.
A védelmi jelleg nyilvánul meg az a) és b) pontban, ahol az elkobzás tárgya az elkövetés eszköze vagy eredménye, vagy egyébként is a közbiztonságra veszélyes.
A büntető célú alkalmazás rendszerint akkor jön figyelembe, amikor az elkövető a jogsértés útján vagyoni előnyhöz, ellenszolgáltatáshoz jut, valamilyen értelemben tehát gazdagodik. Abban az esetben viszont, amikor az ellenszolgáltatás a szabálysértés nélkülözhetetlen tényállási eleme, nincs helye elkobzásnak (így például nem lehet elkobozni a tiltott kéjelgésért kapott összeget, mert a pénz elfogadása nélkül létre sem jön ez a szabálysértés).
Az elkobzás tárgya csak dolog lehet, így az elkobzandó dolog értékének megfizetésére az elkövető a jelenlegi szabályozás szerint nem kötelezhető.
Az elkobzás védelmi jellege dominál akkor, amikor nincs helye felelősségrevonásnak, illetve azt a hatóság mellőzi.
A jogalkalmazásban sok vitát kiváltó arányossági szabályt fogalmaz meg az (5) bekezdés. A büntető jellegű elkobzás esetében az elkobzás járulékos karaktere érvényesül: mérlegre kell tenni az adott jogsértés súlyát, az érte kiszabott büntetést, s nem utolsósorban az elkövető "teherviselő" képességét. A többszörös szankcionálás, a kétszeres vagyoni hátrány okozásának lehetőségét kívánja tehát elkerülni az arányossági szabály, amelynek helyes értelmezésével ugyanakkor már hosszú ideje "kínlódik" a jogalkalmazás.
A 21. §.-hoz
A Btk. 61. §-a alapján az országból azt az elkövetőt kell kiutasítani, akinek itt tartózkodása nem kívánatos. Nem kívánatosnak pedig az állandó bírói gyakorlat szerint az tekintendő, akinek a magatartása, életvezetése szélesebb körben jelent potenciális veszélyt a társadalomra.
A büntetőbíróságok ítélkezési gyakorlata szerint azonban a kiutasítás alkalmazására csak az erkölcsi és jogi normákat súlyosan sértő magatartás miatt, illetőleg a külföldi helyzetével visszaélő, szándékos bűncselekményt ismételten elkövető terhelttel szemben kerülhet sor, amennyiben a büntetés célja a kiutasítással érhető el (BJD 8597. sz.).
A Javaslat egyes közrendsértő szabálysértések tekintetében átveszi a Btk. szabályozását.
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény rendelkezik a menekült jogállásáról: eszerint a menekültet - e törvényben meghatározott kivételekkel - a magyar állampolgárokra vonatkozó jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. A kivételek között nem szerepel a kiutasíthatóság, tehát a menekültként elismert személy a magyar állampolgárral egy tekintet alá esik, és a menekülti jogállása fennállásáig vele szemben a kiutasítás mellékbüntetés nem alkalmazható.
A Javaslat - igazodva a szabálysértéseknek a bűncselekményekhez képest kisebb súlyához - a kiutasítás tartamát két évben korlátozza.
A 22. §-hoz
A figyelmeztetés - hasonlóan büntetőjogi "rokonához" a megrováshoz - az opportunitás eszköze, a jogsértés súlytalansága esetén büntetés helyett alkalmazható, a hatóság rosszallását kifejező, nevelő jellegű intézkedés, amely rámutat az adott jogsértés helytelen voltára és egyben felhívja az elkövető figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló cselekményektől.
Az eljáró hatóságok az úgynevezett bagatelljogsértések akkora tömegével találkoznak nap mint nap, melyek szankcionálása akár még egyszerűsített eljárásban is messze meghaladja a jogalkalmazói kapacitásokat, ugyanakkor e cselekmények egy része az elkövetés sajátos körülményei folytán nyilvánvalóan nem is igényli az eljárás lefolytatását és büntetés kiszabását.
A Javaslat ugyan nem ad részletes szempontokat az intézkedés alkalmazásához, de utal arra, hogy mind a cselekménnyel (tárgyi körülmények), mind pedig az elkövető személyével összefüggő (alanyi körülmények) tényezőket mérlegre kell tennie a jogalkalmazónak, ha lemond a büntetés alkalmazásáról.
A 23-24. §-hoz
A Javaslat a büntetéskiszabás egyik fontos, a büntetőjogban is hasonlóan érvényesülő alapelvét, az egyéniesítés követelményét fogalmazza meg. A jogalkalmazónak eszerint egyszerre kell vizsgálnia a cselekményt (absztrakt és konkrét társadalomra veszélyesség), illetve az elkövető személyi körülményeit, azaz vagyoni és családi helyzetét.
Halmazatról - hasonlóan a büntetőeljárásjog intézményéhez - akkor beszélünk, ha az elkövető egy vagy több cselekménnyel egyszerre több szabálysértést valósít meg, s ezeket egy eljárásban bírálják el. A büntetéskiszabás főszabálya a Javaslat szerint az ún. mérsékelt kumuláció elvén alapul: a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított büntetés felső határa a felével emelhető, de nem érheti el az egyes cselekményekre megállapított felső határok összegét. A halmazati büntetés egyetlen büntetésnek számít.
Önmagában az a tény, hogy az ügyek egyesítésére és halmazati értékelésre kerül sor, nem akadálya annak, hogy figyelmeztetésre vagy a felelősségrevonás mellőzésére kerüljön sor.
A 25. §-hoz
Az eljárás gyorsításának a preambulumban megfogalmazott igényét segítik az egyesítési és elkülönítési szabályok. Az egyesítés alapfeltétele, hogy az eljáró hatóságok tudjanak a folyamatban lévő ügyekről, ugyanakkor közismert, hogy a szabálysértési eljárásnak nincs központi nyilvántartási rendszere. Az egyesítés végrehajthatósága szempontjából alapkérdés, hogy melyik szabálysértési hatóság dönt ebben a kérdésben. Álláspontunk szerint - fősza-bályként - az általános illetékességgel rendelkező, lakóhely szerinti szabálysértési hatóság a döntésre jogosult szerv.
Ha a szabálysértési hatóság a folyamatban levő ügyben észleli, hogy egy másik hatóság előtt folyó ügyhöz történő egyesítés lehetősége fennáll: az iratokat az egyesítés megfontolása végett az egyesítés kérdésében döntésre jogosult hatóságnak küldi meg. Az ilyen iratmegküldés - összhangban a hasonló célú büntetőbírói gyakorlattal - egyszerű átirattal intézhető el, nem kell tehát "határozni" róla. Emellett az egyesítés nem érdemi döntést tartalmazó intézkedés, következésképpen ellene jogorvoslatnak sincs helye.
A 26. §-hoz
Az idő múlásához a jog mindig meghatározott következményeket fűz. A büntetés végrehajtása sem halasztható bizonytalan ideig, hiszen a hatásos prevenció alapja, hogy a jogsértést a lehető legrövidebb időn belül kövesse a felelősségrevonás.
Az elévülési idő szempontjából döntő kérdés az, hogy mely időponttól fogva beszélhetünk a határozat jogerejéről? A közigazgatási határozat a kifogásra nyitva álló idő elteltével emelkedik jogerőre, amennyiben nem jelentettek be kifogást. A bírósági határozat pedig a közléssel válik jogerőssé.
Az egy éves határidőt meghosszabbítja az elévülés nyugvása. Így például a halasztásra vagy a részletfizetésre engedélyezett idő nem számít be az elévülési időbe, így annak tartamával az meghosszabbodik.
Más a helyzet az elévülés félbeszakítása esetén: a félbeszakításra okot adó tény (pl. a végrehajtás iránt tett érdemi intézkedés) bekövetkeztével az elévülési idő újrakezdődik.
A Javaslat a pénzbírság végrehajtása tekintetében a jelenlegi elévülési határidőt fogadja el. A Javaslat abszolút határidőt is ismer: a jogerőt követő két éven túl, nyugvás vagy félbeszakítás esetén sem lehet végrehajtani a büntetést.
A 27. §-hoz
A Javaslat tételesen meghatározza a szabálysértési hatóságok által kezelhető adatok körét, a tárolás időtartamát. A Javaslat - a célhoz kötöttség elvének szem előtt tartásával - csak a jogszabály által felhatalmazott hatóságok (ideértve a bíróságot is) számára engedi meg a szabálysértési adatok kiszolgáltatását.
Az eljárással összefüggő adatoknak nincs központi nyilvántartása, hanem az elkövető lakóhelyén lévő szabálysértési hatóság a mindenkori nyilvántartó szerv. Az adatok teljes körű regisztrálása akkor valósul meg, ha a nem az általános illetékesség szerint eljáró szerv határozatának egy példányát megküldi a lakóhely szerint illetékes szabálysértési hatóságnak.
A 28. §-hoz
A szabálysértési felelősségrevonás nem eredményez büntetett előéletet, ezért a büntetőjogi értelemben vett rehabilitációról, azaz a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülésről sem beszélhetünk. Ugyanakkor a közigazgatási anyagi jog egyes foglalkozások vagy tevékenységek gyakorlásához feltételül szabja az illető "szabálysértés-mentes" előéletét.
A 29.§-hoz
A fiatalkorú elkövető meghatározásánál a Javaslat a Btk. rendelkezését fogadja el.
A Javaslat szakít az eddigi - nem hatékony és a jogalkalmazásban értelmezési problémákat okozó - szabályozással, amely az elbírálás szempontjából két kategóriára osztotta fel a fiatalkorú elkövetőket: a tanköteles vagy rendszeres iskolai oktatásban részesülő fiatalkorúak tekintetében nem adott hatáskört, eljárási lehetőséget a szabálysértési hatóságnak. Az ilyen ügyeket át kellett tenni a gyámhatósághoz.
A Javaslat - a pénzbírságon kívül - lehetővé teszi fiatalkorúval szemben a járművezetéstől eltiltás, a kiutasítás, az elkobzás, illetőleg a figyelmeztetés alkalmazását. Erre is tekintettel teljességgel célszerűtlen a fiatalkorúak státusza szerint megosztani a hatáskört.
A "megfelelő vagyon" fogalmának meghatározására a Javaslat - hasonlóan a Btk.-hoz - nem vállalkozik, hanem annak tartalommal megtöltését az általános élettapasztalatra, a közigazgatási szervek, illetve a bírák gyakorlatára bízza.
A 30. §-hoz
A Javaslat az Sztv.-ben foglaltakkal azonos módon rendezi a katonák szabálysértési felelősségét.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény beszűkítette a fegyelmi jogkör gyakorlásának lehetőségét és "élesztette fel" ennek folytán a hivatásos állományúak szabálysértési felelősségét. E törvény 119. §-ának (2) bekezdése szerint a fegyveres erők, a rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja olyan szabálysértésének elbírálására, amelyet a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben követett el, a fegyelmi eljárás szabályait kell alkalmazni.
A Javaslat ezt a szabályt veszi át. Ha az elkövetés a szolgálati viszony alatt történt, de a katona időközben leszerelt, "feléled" a szabálysértési hatóság jogköre és a rendes eljárás jogkövetkezményeit alkalmazhatja.
Ugyanezt a hatásköri szabályt érvényesíti a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 89. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a hadköteles katona által a szolgálati viszonya alatt elkövetett szabálysértés fegyelmi eljárás keretében történő elbírálására a szabálysértésekről szóló törvénynek a katonákra vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
A fegyelmi jogkör két korlátját állapítja meg a (2) bekezdés. Tekintettel arra, hogy komoly vagyoni, illetve egzisztenciális hátránnyal járó jogkövetkezményekről van szó, ennek elbírálása a "szakhatóság" feladata.
Ha sorkatonai szolgálatát töltő személlyel szemben kerül sor elzárás kiszabására, illetőleg a pénzbírság átváltoztatására, annak a szolgálat tartama alatti végrehajtása a honvédelmi érdeket sértene, hiszen az elzárás időtartama - eltérő rendelkezés hiányában - beszámítana a sorkatonai szolgálat idejébe. Ezért a Javaslat kimondja, hogy az elzárást a sorkatonai szolgálatból történő leszerelésig el kell halasztani.
A 31. §-hoz
Az egyes jogintézményekhez kapcsolódó büntetőjogi kategóriáknak a Javaslat nem ad új értelmezést, e fogalmak tartalmának meghatározását - arra is tekintettel, hogy ez a fogalomrendszer egy évszázad alatt kristályosodott ki - a Btk.-ra bízza.
A nyilvános hely fogalmát a Javaslat a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló, még ki nem hirdetett törvény (a továbbiakban: ki nem hirdetett tv.) értelmező rendelkezése szerint határozza meg.
Második rész
A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS
III. fejezet
A szabálysértés miatt eljáró hatóságok
A 32-34. §-hoz
Magyarországon 1991 óta általános hatáskörű szabálysértési hatóság a helyi önkormányzat jegyzője, a Javaslat ezen a rendszeren nem változtat.
A községi, városi, megyei jogú városi, illetve a fővárosi kerületi jegyző első fokon jár el minden olyan szabálysértési ügyben, amelyet külön jogszabály nem utal más szabálysértési hatóság hatáskörébe. Ha tehát az adott szabálysértési tényálláshoz nem kapcsolódik külön hatásköri rendelkezés, akkor jegyzői hatáskörrel állunk szemben.
Az ügyek gyorsabb elbírálását szolgálja, hogy a jegyző számára a Javaslat lehetőséget (de nem kötelezettséget) ad arra, hogy - speciális szakértelmet igénylő kivételekkel - a hatáskörébe nem tartozó cselekmény miatt is eljárjon, ha azzal a hatáskörébe tartozó ügy is összefügg. (pl. egy időben, egy helyen, ugyanazon elkövető valósítja meg a rendőrségi hatáskörbe tartozó verekedés és a vásárlók megkárosítása szabálysértését).
A Magyarországon ténylegesen előforduló szabálysértések döntő többségét (mintegy nyolcvan százalékát, melynek legnagyobb részét a közúti közlekedési szabálysértések alkotják) a rendőri szervek bírálják el. A rendőrség szabálysértési jogkörét, az ezzel összefüggő kényszerintézkedéseket, illetve adatkezelési szabályokat a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) is tartalmazza.
A hatásköri határok átlépésének lehetőségét - kivételesen - a rendőrség tekintetében is érvényesíti a Javaslat.
A pénzügyi szabálysértéseknek - mivel tárgyuk legtöbb esetben pénzbeli követelés - mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi szempontból olyan természetük van, amely indokolja az általánostól eltérő hatásköri "kezelésüket": az állami közbevételek beérkezéséhez olyan erős érdek fűződik, amely speciális joganyagot, eljárási szabályokat, illetve kényszerítő apparátust igényel.
A 35. §-hoz
Az államigazgatási szervek rendszerében speciális helyet foglalnak el a különböző szakmai felügyelet ellátó szervek, a "felügyeletek". A felügyeletek nem elsősorban szabálysértési hatóságok, az a feladatuk, hogy a külön jogszabály alapján hatáskörükbe utalt ügycsoportok tekintetében ellenőrzést gyakoroljanak, a jogsértéseket feltárják, s azokkal szemben államigazgatás szankciórendszerének teljes birtokában fellépjenek.
A felügyeletek által elbírált cselekmények az engedélyköteles tevékenységgel, meghatározott foglalkozással összefüggő, ún. szakszabálysértések körébe tartoznak, ahol az elbíráláshoz különleges szakértelem szükséges.
A 36. §-hoz
A szabálysértési eljárás reformjának legfőbb mondanivalója, hogy az eljárás alá vont személy - az ún. kifogás útján - bírósághoz fordulhat.
A Javaslat a helyi bíróságnak - a bírói eljárást megelőző feladatok tekintetében a helyi ügyésznek - ad hatáskört, kivéve az elzárással sújtható cselekményeket, ahol már ”első fokon” a bíróságnak kell eljárnia. Mivel ebben a körben a jogorvoslati jog nem zárható ki, a másodfokú eljárással kapcsolatos feladatokat a megyei bíróságnak kell ellátnia.
A 37. §-hoz
A Javaslat - a bírói felülbírálat belépésére tekintettel - elvette ugyan a felettes közigazgatási szerv másodfokú jogkörét, ugyanakkor mindez nem érinti a felettes szerv törvényességi felügyeleti jogkörét a szabálysértések körében. A Javaslat azokat az eddig is meglévő tevékenységi formákat sorolja fel, melyek nélkül az első fokú szabálysértési ügyintézés törvényessége nem lenne biztosítható.
A 38-39. §-hoz
A hatáskör az eljárási jog absztrakt lehetőségét teremi meg, az illetékesség mindezt konkretizálja. Az illetékességi szabály tehát arra ad választ, hogy az azonos jellegű (ugyanolyan hatáskörrel rendelkező) és fokú hatóságok közül a konkrét ügyben melyiknek van eljárási jogosultsága.
Az eljárásra - egyezően a hatályos szabályozással - az elkövető lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes.
Ha azonban az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, az Javaslat szerint lehetőség van kivételes illetékességi szabályok alkalmazására, így eljárhat az elkövető tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a felderítés helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is.
Több különböző helyen lakó elkövető esetében az illetékesség vagylagos, bármelyikük lakóhelye megalapozhatja azt. Speciális illetékességi szabály érvényesül a nemzeti park igazgatóság tekintetében.
Ha vitássá vált, hogy több szabálysértési hatóság közül melyiknek kell eljárnia, az eljáró hatóságot a közvetlen közös felettes szervük, ha pedig ilyen nincs, a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki. Ha a hatásköri vita a bíróság és a szabálysértési hatóság között merül fel, akkor a l972. évi IV. törvény 5.§ (l) bekezdése értelmében a bíróság határozata a meghatározó, amely minden más szervre nézve kötelező.
A 40. §-hoz
A szabálysértési hatóság csak akkor járhat el a feljelentett cselekmény miatt, ha arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.
Az áttétel lehetséges esetei a következők:
a) a feljelentett cselekmény bűncselekményt látszik megvalósítani, ezért a feljelentést az illetékes ügyészi szervhez kell áttenni;
b) a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de annak elbírálására a szabálysértési hatóságnak nincs hatásköre. Így kell eljárni a tanköteles fiatalkorú, valamint a katona által a szolgálati viszony tartama alatt elkövetett cselekmény tekintetében (az első esetben az áttétel címzettje az illetékes gyámhatóság, az utóbbiban pedig az illetékes parancsnok);
c) a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de más hatóság hatáskörébe tartozik;
d) a feljelentett cselekmény annak a hatóságnak a hatáskörébe tartozik, ahol a feljelentést megtették, de annak elbírálására nincs az adott hatóságnak illetékessége.
Bár a 40. §-ban nincs szabályozva, a Javaslat ismeri a mérlegelésen alapuló áttételt is, nevezetesen akkor, ha egyesítésre vagy elkülönítésre kerül sor.
A 41. §-hoz
A bírói hatáskör a kifogás elbírálására épül, ezt a jogkört helyi bíróság gyakorolja. Az illetékességet a kifogás tárgyát képező szabálysértési határozat dönti el: a határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróságnak kell eljárnia.
A 42. §-hoz
Az ügyész illetékessége járulékos, a bíróságéhoz igazodik. Ettől a szabálytól a legfőbb ügyész, illetve a megyei főügyész eltérhet.
A 43-44. §-hoz
A jogalkotó minden hatósági eljárásban az ügyek részrehajlásmentes, tárgyilagos elbírálásnak jogi feltételeit kívánja megteremteni. Ezek a követelmények érvényesülnek a szabálysértési eljárásban is.
A Javaslat ismeri az ún. objektív kizárási okot, ahol nincs helye mérlegelésnek, az ügyintézőt ki kell zárni a további eljárásból. Idetartozik részben a hozzátartozói kapcsolat, részben pedig az eljárás korábbi szakaszában a meghatározott minőségben történő érdemi részvétel.
A szubjektív kizárási okot - ahol tehát a hatóság mérlegelésére van szükség - nevezzük elfogultságnak. Az eljárási törvények - beleértve a Javaslatot is - mindezt úgy fogalmazzák meg, hogy nem vehet részt az ügy elbírálásában, akitől az ügy tárgyilagos elbírálása nem várható.
A kizárásról hivatalból, a kifogásolt személy közvetlen felettese dönt, egyúttal kijelöli a továbbiakban eljáró személyt. Értelemszerűen eltérő a szabály, ha bíróval szemben merül fel kizárási ok: ilyen esetben a bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelöléséről.
A Javaslat a kizárás nem szabályozott kérdéseiben a mindenkor hatályos büntetőeljárási törvény szabályait alkalmazza.
A 45. §-hoz
Az ügyész a bíróság elé nem kerülő szabálysértési határozatok panaszfóruma. Indokolt tehát az ügyészi közreműködésből kizárni azokat, akik a panaszra alapot adó eljárásban a hatóság tagjaként vettek részt.
A 46. §-hoz
A kizárás általános szabályai a bíró esetében is kibővülnek: aki tehát ügydöntő hatáskörrel vesz részt azokban az eljárásokban, amelyek során született érdemi határozatok bírói felülvizsgálatot igényelnek, nyilvánvaló, hogy bíróként nem járhat el a "saját" döntése felülbírálatában.
IV. fejezet
A szabálysértési eljárásban résztvevő személyek
A 47. §-hoz
Az elkövető eljárásjogi kategória, az eljárás valamennyi szakaszában a szabálysértés - feltételezett - tettesének megjelölésére szolgál. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a közigazgatási jog felől közelít a szabálysértésekhez, nélkülözi a vád-védelem-ítélkezés funkcióinak megosztását, ennek megfelelően nem veszi át a büntetőeljárás "elkövetőjének" eljárási szakaszok szerint eltérő megnevezését.
A (2)-(4) bekezdés a terhelt néhány eljárási jogosultságait veszi számba - így nevesíti különösen az ügy megismeréséhez való jogát, a kérdezési, az indítványtételi jogát - a törvény további rendelkezései e jogosultságokat kiegészítik, illetve részletezik az eljárás különböző szakaszaiban.
A 48-50.§-hoz
A Javaslat a szabálysértések kisebb súlyára, egyszerűbb megítélhetőségére tekintettel nem támaszkodik kizárólag a jogászi szaktudásra, ezért lehetővé teszi, hogy védői jogokat az elkövető nagykorú hozzátartozója, illetve törvényes képviselője is gyakorolhassa.
A Javaslat bevezeti a szabálysértési jogba a védői kirendelés intézményét: a későbbiekben részletezett módon, ha az elzárással sújtható szabálysértés elkövetőjét bíróság elé állítják és nincs meghatalmazott védője, a rendőrség a számára védőt rendel ki.
A védő a szabálysértési eljárásban az elkövető érdekében jár el abból a célból, hogy az elkövető érdekében minden törvényes védekezési eszközt felhasználjon. Ezért indokolt, hogy ellentétes érdekű elkövetők védelmét ugyanaz a védő ne láthassa el.
A Javaslat a védő kizárásának szabályainál egyrészt az elkövető érdekeivel ellentétes sértetti pozíciót vette alapul, másrészt azokat az eljárási "szerepköröket", melyek vagy ügydöntő hatáskörrel járnak, vagy bizonyítási eszközként szolgálnak.
A Javaslat szerint a védői jogállás járulékos, igazodik az elkövető eljárásjogi helyzetéhez.
Az 51. §-hoz
A sértetti pozíció a Javaslat szerint kettős: a sértett részt vehet az eljárásban mint
a) általános értelemben vett sértett, továbbá
b) mint a kárigény előterjesztője.
Általános értelemben - igazodva a büntetőeljárásban kialakított sértetti jogálláshoz - megilleti a sértettet az ügyről való tudomásszerzés, a kérdésfeltevés, az észrevételezés, továbbá az őt érintő iratok megtekintésének joga.
A Javaslat ismeri az ún. quasi sértett fogalmát is. E jogállás elismerésében ott tükröződik az ügyek domináns sértett-mentessége, hiszen a korábbi jogszabály is a megsértett közérdek képviselőjeként, mintegy a hiányzó sértetti (közvádlói) pozíció pótlásaként teremtette meg a feljelentő közigazgatási szervek egy része számára ezt a lehetőséget.
A sértett az eljárási cselekményekkel kapcsolatos jogait képviselője útján is gyakorolhatja.
V. fejezet
A bizonyítás általános szabályai
Az 52.§-hoz
Az Sztv.-nek nincs bizonyítási fejezete, sem a bizonyítás elveit, sem eszközeit nem határozza meg. A Javaslat ezt a hiányosságot pótolja.
Az (1) bekezdés a relevancia elvét fogalmazza meg, célja, hogy ésszerű határok között tartsa a bizonyítási tevékenységet. A Javaslat az érdemi döntés megalapozásához az eljáró hatóságok számára rendelkezésre álló adatokból indul ki (ezt az ismeretanyagot elsősorban a feljelentés adatai képesek produkálni), külön bizonyítási feladatok csak ezt meghaladóan jelentkeznek.
A (2) bekezdés az ártatlanság vélelmét deklarálja a szabálysértési eljárásban. Az ártatlanság vélelmét a magyar jog és joggyakorlat több, mint egy évszázad óta elismeri, a Be.-ben alapelvként nyert megfogalmazást. A nemzetközi egyezményekben az ártatlanság vélelme a büntetőeljárás egyik kardinális szabályaként szerepel és ezt az alapelvet az Alkotmány (57. § (2) bekezdés) is tartalmazza. A bizonyítási teherre vonatkozó szabály és az ártatlanság vélelme között szoros összefüggés állapítható meg.
A (3) bekezdés a bizonyítás szabadságának elvét fogalmazza meg. Ez a rendelkezés egyszerre jelenti a bizonyítékok értékelésének szabadságát és ezzel összefüggésben azt a tényt, hogy a bizonyítékoknak nincs előre meghatározott bizonyító ereje.
Mindez természetesen nem zárja ki, hogy adott ügyfajtáknál - azok speciális jellegére tekintettel - jogszabály egyes bizonyítási eszközök (eljárások) igénybevételét kötelezővé teheti. Ez nem jelent többet, mint valamely bizonyítási eszköz (eljárás) alkalmazásának előírását, de ez az egyéb bizonyítási eszközök segítségével történő bizonyítást nem zárja ki, nem áll tehát ellentétben a bizonyítás szabadságával.
A (4) bekezdés a felesleges bizonyítást elkerülhetővé teszi, kimondván a köztudomású és a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság által hivatalosan ismert tények bizonyításának szükségtelenségét.
Az 53. §-hoz
A Javaslat a bizonyítás leggyakoribb eszközeit veszi számba, nem zárja ki ugyanakkor, hogy más bizonyítási eszköz útján is lehet releváns adatokhoz jutni.
A (2) bekezdés az eljárás ésszerűségét tartja szem előtt, amikor lehetővé teszi azoknak a bizonyítási eszközöknek a felhasználását az eljárásban, amelyeket valamely hatóság a szabálysértési eljárás megindítása előtt készített vagy szerzett be.
Az 54.§-hoz
A tanúvallomás a bizonyítási eszközök e századi "tárgyi-technikai" előrehaladása ellenére is kiemelkedik a bizonyítékok sorából: a tanú a hatóság feltételezése szerint olyan adatok, ismeretek birtokában van, amelyek az ügy elbírálása szempontjából szükségesek.
A tanú alapvető kötelezettsége az idézés szerinti megjelenés és a vallomástétel, ez utóbbi alól azonban a vallomástétel akadályainak meghatározásával a Javaslat kivételeket enged.
A tanúzási kötelezettség előírása azonban nem jelenti, hogy annak teljesítése érdekében a tanúnak költségeket is vállalnia kell, ezért - kérelmére - a költségeinek megtérítésére jogosult.
Az 55-56.§-hoz
A tanú vallomástételének zavartalansága érdekében a tanúkat egyenként kell kihallgatni. Az eljárás közigazgatási szakaszában a Javaslat - a gyorsítás érdekében - csak főszabályként írja elő az elkövető jelenlétét a tanúmeghallgatáskor, hiszen a bírói felülbírálatra, s ezen belül a tárgyalás megtartásának jogára tekintettel a védelem jogai nem csorbulnak.
A kihallgatás kezdetén kell feltenni azokat a kérdéseket, amelyek a tanú személyazonosságának, az esetleges érdekeltségének megállapítását teszik lehetővé, és ezekre akkor is köteles válaszolni, ha egyébként megtagadhatja a vallomástételt.
Ugyancsak tisztázni kell, nincsenek-e a tanú vallomástételének akadályai, végezetül figyelmeztetni kell őt a hamis tanúzás következményeire.
Igazodva az új Be. Rendelkezéséhez, a gyermekek kíméletét szolgálja, hogy a tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet kihallgatni, ha a vallomástól várható bizonyíték másképpen nem pótolható. A hamis tanúzás következményeire azonban a gyermeket nem szabad figyelmeztetni, hiszen a figyelmeztetés súlyának teljes megértése tőle nehezen várható, és a koránál fogva a következmények vele szemben amúgy sem alkalmazhatók.
A Javaslat előírja, hogy vallomáseltérés esetében ennek okait meg kell kísérelni feltárni: az ily módon kapott eredményből a tanú szavahihetőségére lehet következtetést levonni, ez az értékítélet pedig a legutoljára megtett tanúvallomás igazságtartalmát is meghatározhatja.
Az 56. § tanúvédelmi rendelkezéseket fogalmaz meg. A személyi adatok zárt kezelése a tanút veszélyeztető fenyegetések, megfélemlítések elhárításának egyik lehetősége. Az eddigi jogalkalmazási tapasztalatok szerint erőteljesebb tanúvédelmi szabályokat a szabálysértési eljárások nem igényelnek.
Az 57. §-hoz
Az 57. § (1) bekezdése a tanú vallomástételi kötelezettsége alóli mentesség (relatív akadály) okait állapítja meg. Ezekben az esetekben a tanú - saját elhatározásából - a vallomástételt megtagadhatja. Az elkövetőhöz fűződő hozzátartozói viszony önmagában mentességi ok, mert az elkövető és a tanú közötti kapcsolat a tanú vallomásra kötelezése esetén a hitelt érdemlőséget kérdésessé teheti. Az önvád tilalma, valamint annak a hozzátartozókra történő kiterjesztése alapozza meg a b) pontban meghatározott mentességi okot.
A (2) bekezdés egyszerre tartalmaz abszolút és relatív vallomástételi akadályokat: a titoktartási kötelezettség az érintett tények vonatkozásában nem lehet hatósági mérlegelés tárgya, míg pl. az érzékszervi vagy szellemi fogyatékosság a konkrét esetben nem akadálya a meghallgatásnak.
Az 58-59.§-hoz
A szakértő alkalmazásának feltétele a különleges szakértelem szükségessége a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez.
A különleges szakértelem fogalmának meghatározásához a mindennapi, általában elvárható ismeretek szintjéből kell kiindulni. A bizonyítandó tény vagy az eldöntendő kérdés természete a különleges szakértelem szükségességét egyes ügyfajtáknál szinte nélkülözhetetlenné teheti. Ennek ellenére a Javaslat - az új Be. szabályaival ellentétben - nem ismeri a kötelező szakértői kirendelés intézményét.
A szakértő kirendelését a Javaslat a szabálysértési hatóságra és a bíróságra bízza, akiknek az adott ügyben el kell dönteniük, szükség van-e szakértő alkalmazására.
A Javaslat - egyezően az új Be. szabályaival - csak az igazságügyi szakértő, valamint az eseti szakértő megkülönböztetést ismeri. Az utóbbi csoport a kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt foglalja magába.
A kirendelt szakértő alapvető kötelessége az eljárásban történő közreműködés és szakvélemény adása.
A szakértő kötelessége, hogy az adott szaktudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő vizsgálat alapján nyilvánítson szakvéleményt.
Feladatainak elvégzéséhez adatokra és információkra, valamint vizsgálati anyagokra lehet szüksége. Ezek megismerése érdekében megilleti őt a feladataihoz szükséges jelenléti, iratbetekintési és információkérési jog.
A szakvélemény helyességének legfontosabb biztosítéka a szakértő személyes felelőssége a szakvéleményért. Ezért a szakvéleményt a szakértő saját nevében adja akkor is, ha bevonására közvetett módon, tehát intézmény kirendelése útján került sor.
A szakértői vizsgálat tűrését a Javaslat az elkövető és a sértett számára teszi kötelezővé, műtétnek és műtétnek minősülő eljárásnak azonban ők sem kötelesek magukat alávetni.
A szakértő a szakvéleményét szóban vagy írásban terjesztheti elő, és abból az értékelési lehetőségének megteremtése érdekében megismerhetővé kell válniuk mind a vizsgálat tárgyára, mind pedig annak körülményeire vonatkozó adatoknak és a használt módszernek, valamint a megállapított tényeknek és a szakértői következtetéseknek.
Részben a szakértőnek a saját tevékenységéért fennálló felelőssége, részben pedig az esetleges hibák kijavítása iránti igény indokolja, hogy ha a szakvélemény valamilyen hibában szenved, a szakértő felhívásra köteles a szükséges magyarázatot megadni, vagy a véleményt kijavítani, kiegészíteni.
A "más" szakértő kijelölésére a Javaslat szerint csak akkor kerülhet sor, ha a szakvélemény a felhívás ellenére is alkalmatlan az adott kérdés eldöntéséhez.
Mivel a kirendelés meghatározza a szakértő működésének kereteit, azt általában határozatba kell foglalni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő tevékenységét érintő legfontosabb információkat.
A 60. §-hoz
A szakértő pártatlan és elfogulatlan működésének egyik biztosítékát a szakértő kizárására vonatkozó rendelkezések adják.
A szakértő kizárásának okai - a kizárás általános szabályai körében meghatározottakon kívül - a Javaslat szerint kibővülnek azokkal a szereplőkel, akik ügydöntő jogkörrel rendelkeznek ugyanabban az eljárásban.
A 61. §-hoz
A szakértő meghallgatásának "adatfelvételi" szakaszára a Javaslat szerint a tanúmeghallgatás szabályait kell alkalmazni.
A 62.§-hoz
A rendelkezés az anyanyelv használata alapelvének a megvalósulását szolgálja, illetve lehetővé teszi, hogy az általános szabályok szerint kommunikációra képtelen személyek is megértessék magukat.
A tolmácsra a szakértőre vonatkozó rendelkezések értelemszerűen irányadók.
Az anyanyelv használatának alkotmányos joga, illetve a kommunikációs jog tényleges érvényesülésének egyik garanciája, hogy a tolmácsolással (a kommunikáció segítésével) kapcsolatos költségek az államot terhelik.
A 63. §-hoz
A Javaslat közvetlenül a szabálysértési cselekményhez köti a tárgyi bizonyítási eszköz fogalmát, s teljes körű felsorolást ad. Az egyedi tulajdonságokat leíró irat vagy azt rögzítő fénykép a bizonyítás során a tárgyi bizonyítási eszköz helyébe lép, ha nincs lehetőség lefoglalásra.
A 64.§-hoz
A Javaslat - a relevancia elvének alkalmazásával - csak a felelősségrevonás szempontjából jelentős tény, adat, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készített bizonyítási eszközt tekinti okiratnak. Az informatikai fejlődés szükségképp kitágította az okirat fogalmát számos információhordozó eszközzel, melyek teljes körű felsorolására a Javaslat nem vállalkozhat.
A Javaslat - az elkövető tárgyaláson történő meghallgatásának kivételével - a szabálysértési eljárásban nem tekinti feltétel nélkül érvényesítendőnek a közvetlenség és a szóbeliség elvét, ebből következően - a szabad bizonyítás elvével egyezően - nem emel korlátot a vallomást tartalmazó nyilatkozat felhasználását illetően.
Az eljárás valamennyi szakaszában lehetőség van az okirat tartalmi ismertetésére, kivéve azt az esetet, ha éppen a szószerintiségnek van a bizonyítás szempontjából jelentősége.
A 65. §-hoz
A szabálysértések döntő többsége nem tartalmaz káros eredményt, a tényállás tanúsítása kimerül a veszélyeztetésben. Nem zárható ki azonban, hogy egyes, konkrét helyszínhez kötődő, vagy tárgyi-fizikai elváltozást okozó cselekményeknél a hatóság közvetlen észlelésére van szükség. A szemle a szó pontosabb értelmében nem eszköze a bizonyításnak, hanem olyan eljárás, amelynek során lehetővé válhat bizonyítási eszköz feltalálása, feltárása, az elkövetés módját befolyásoló körülmények rekonstruálása.
A szemletárgyat a későbbi bizonyítás számára - technikai eszközzel vagy kézírással - "konzerválni" kell, s ennek eredményét a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
A 66. §-hoz
Az elkövető vallomásfelvétele a személyi adatok tisztázásával kezdődik.
A kihallgatás szabályait illetően a Javaslat - összhangban a jogállamokban létező büntetőeljárásjogok egyik legfontosabb alapelvével - az önvádra kötelezés tilalmára, a védekezési jog szabadságára építi.
Az elv gyakorlati megvalósulását szolgálja a figyelmeztetés, amely szerint az elkövető nem köteles vallomást tenni, és e szándékát a kihallgatás folyamán is kinyilváníthatja. A figyelmeztetésnek arra is ki kell terjednie, hogy az általa elmondottak vele szemben is felhasználhatók. A "hallgatás" joga az elkövető személyi körülményeire is kiterjed.
Fontos megjegyezni azonban, hogy ha a kihallgatás közben tagadja meg a további vallomástételt, az addig elhangzottakra az utólagos nyilatkozat nem hat vissza.
A figyelmeztetés és az arra adott válasz jelentősége megköveteli, hogy ezeket a jegyzőkönyv feltüntesse. A figyelmeztetés elmaradása az elkövető vallomását kizárja a bizonyítási eszközök közül.
A vallomástétel megtagadása nem jelentheti azt, hogy ezzel a terhelt az eljárás folytatását megakadályozza.
Az eljárás során biztosítani kell a terhelt önkéntes, saját szavaival történő vallomástételének lehetőségét. Ezt a célt szolgálja a vallomás összefüggően történő előadásának lehetősége.
VI. fejezet
Általános eljárási szabályok
A 67. §-hoz
A Javaslat a felfüggesztés okainak meghatározásakor megtartja a hatályos rendelkezéseket. A felfüggesztésre az eljárás bármely szakaszában sor kerülhet.
Az ún. előzetes kérdés tekintetében leggyakrabban azok a közigazgatási eljárások jönnek szóba, melyek eredménye vagy a konkrét ügy tényállását befolyásolja, vagy olyan párhuzamos szankcionálásról (pl. közigazgatási bírság megállapítása) van szó, ahol jogszabály teszi kötelezővé a felfüggesztést.
Az eljárás közigazgatási szakaszában a tényállás tisztázása érdekében válhat szükségessé az elkövető meghallgatása, a bírói szakaszban erre elsősorban a tárgyalás tartására irányuló kérelem alapján kerülhet sor. Mindkét esetben a személyes megjelenés elmaradása - meghatározott kivételekkel - az eljárás akadályát képezi, tehát alapul szolgál a felfüggesztésre.
Új szabály, hogy az elévülést a felfüggesztés nem szakítja félbe, mivel nem minősül az eljárást érdemben előrevivő eljárási cselekménynek. A két éven belüli, feltétel nélküli befejezési kötelezettség - összhangban a két éves abszolút elévülési határidővel - a függő, jogbizonytalanságot eredményező eldöntetlen helyzetet teszi határozott idejűvé.
A 68-69. §-hoz
Az idézés az adott eljárási cselekményen történő megjelenési kötelezettséget jelent. A Javaslat az idézés tartalmi és formai követelményeit tartalmazza.
A (3) bekezdés - az eljárás gyorsítása érdekében - az érintett beleegyezése esetén lehetővé teszi az eljárási cselekmény foganatosítását akkor is, ha a kézbesítési időtartam öt napnál kevesebb.
A szabályszerű idézésre meg nem jelent, illetőleg engedély nélkül eltávozó elkövetővel szemben - a kényszerintézkedések sorában tárgyalt elővezetésen kívül - a költségtérítési kötelezettséget írja elő a Javaslat.
A 70. §-hoz
A jegyzőkönyv az eljárási cselekmények hitelt érdemlő rögzítésének eszköze. Az Sztv. nem említi a jegyzőkönyv tartalmi követelményeit, a Javaslat ezt a hiányosságot pótolja.
A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell azokat a körülményeket, amelyek az eljárási cselekményt lefolytató hatóságról, az ügy tárgyáról, a cselekmény helyéről és idejéről, a cselekménynél jelenlévőkről, az eljárás módjáról adnak hiteles tájékoztatást.
Az elkövető vallomásáról készült jegyzőkönyv általában nem szó szerint rögzíti az elhangzottakat, de indítványra vagy hivatalból sor kerülhet az általa elmondottak szó szerinti rögzítésére.
Az eljárási cselekmény technikai eszközzel történő rögzítése csak akkor pótolja a jegyzőkönyvet, ha jogorvoslati kérelem benyújtására nem kerül sor.
A 71-72. §-hoz
Az igazolás intézményének célja az önhibáján kívül mulasztó mentesítése a számára hátrányos jogkövetkezmények alól.
A Javaslat a mulasztás igazolásának szabályainál az Sztv. rendelkezéseit veszi alapul, kiegészítve azokat a Be.-ben található méltányossági szabályokkal.
A 73. §-hoz
Az eljárási költség a konkrét ügyben az eljárás során, meghatározott személyek meghatározott magatartása következtében az eljárási cselekményekkel kapcsolatban felmerült költség.
A Javaslat tételesen meghatározza e költségek körét: eljárási költség elsősorban mindaz, amit az ügyben az állam előlegezett.
Ilyennek tekinthető a tanú megjelenésével felmerült költség, a szakértő, illetőleg a szaktanácsadó részére megállapított munkadíj és költségtérítés, a lefoglalt dolog szállításával és megőrzésével felmerült költség, a tolmács díja és költségtérítése, az elővezetéssel felmerült költség.
Eljárási költség emellett az elkövetőnek az ügyben felmerült, továbbá a sértett indokolt készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte.
Az anyanyelv használatának alkotmányos joga alapozza meg az állam költségviselési kötelezettségét.
A felelősségrevonás mellőzése, illetve a figyelmeztetés azt jelenti, hogy a szabálysértési felelősségrevonás feltételei az adott esetben fennállnak, de az elkövetés alanyi és tárgyi körülményei a szankcionálás mellőzését, illetve a legenyhébb intézkedés alkalmazását indokolják. A költségek alóli mentességre - szemben más, a felelősségrevonást kizáró megszüntetési okokkal - tehát nincs ésszerű indok.
A sértett költségviselési kötelezettsége a becsületsértési ügyekben állhat elő: ha a magánindítványra indult eljárásban a meghallgatáson felróhatóan nem jelenik meg, vagy felelős azért, mert nem volt idézhető, ésszerű, hogy a felmerült költségek őt terheljék.
A 74. §-hoz
Az Sztv. csak általánosságban, a határozatok közlése körében rendelkezik a kézbesítésről, s nem mondja meg, milyen szabályok szerint kell a hatósági küldeményeket szabályszerűen kézbesítettnek tekinteni. Ugyanakkor a hatósági aktusok közlésének ehhez a módjához nem egyszer "sorsdöntő" joghatások kapcsolódhatnak.
A Javaslat ezzel szemben átveszi a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény részletes, a gyakorlatban beváltnak tekinthető kézbesítési szabályait.
A (3) bekezdés kézbesítési vélelmet állít fel, amely két esetben alkalmazható:
- a fél megtagadta a küldemény átvételét,
- a címzett azt a postán határidő alatt nem vette át.
Mindkét esetben csak akkor áll be a vélelem, ha az irat kézbesítésére a posta két ízben kísérletet tett és - ennek időpontjára is kiterjedően - e tény a visszaküldött küldeményből megállapítható.
A szabályszerű közlés joghatásai a második kézbesítési kísérletet követő ötödik munkanapon következnek be. A Javaslat tehát a határidő számítás általános szabályaitól eltérő, kivételes rendelkezést tartalmaz, amikor az egyéb határidők esetében irányadó naptári napokkal szemben itt munkanapokat nevesít.
A 75. §-hoz
A kijavításra, illetve a kiegészítésre mind hivatalból, mind pedig kérelemre sor kerülhet.
Szemben a jelenlegi szabályozással, amely a kijavítást a "lényeges kérdésről" való nem rendelkezéshez köti, a Javaslat tételesen felsorolja azokat az érdemi döntésfajtákat, melyekről a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság elmulasztott rendelkezni.
A határozat kiegészítése érdemi jogkérdést érintő döntés, s így új határozatnak minősül. Ebből következően ha erre az eljárás közigazgatási szakaszában kerül sor, ellene jogorvoslatnak, kifogásnak van helye.
VII. fejezet
Kényszerintézkedések a szabálysértési eljárásban
A 76.§-hoz
Az előállítás a rendészeti aktusok kategóriájába tartozó, különböző - törvényben meghatározott bűnüldözési, bűnmegelőzési stb., - célokat szolgáló, személy ellen irányuló kényszerintézkedés, melynek részletes szabályait az Rtv., a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, tartalmazza. A Javaslat ezekből a szabályokból azokat veszi át, melyek kifejezetten a szabálysértések elkövetésével függnek össze.
A fentebb hivatkozott törvényekkel összhangban a Javaslat négy cél érdekében teszi lehetővé a személyi szabadság korlátozását:
a) a szabálysértés megszakítása;
b) az azonnali felelősségrevonás lehetősége;
c) bizonyíték beszerzése;
d) az elkövető kilétének megállapítása.
Az előállítás időtartama az Rtv.-ben meghatározottakhoz igazodik. A előállító szervnek az előállítás okát illetően tájékoztatási kötelezettsége van, s annak tényéről az érintett számára igazolást kell adnia.
A 77. §-hoz
A Javaslat az elzárással sújtható szabálysértések körében - amennyiben tettenérésre kerül sor - a gyorsított bíróság előtti felelősségrevonás érdekében új személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést vezet be, a szabálysértési őrizetet.
Az őrizet időtartama a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb huszonnégy óráig tarthat. A Javaslat szerint az elkövetőt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.
Minden esély adott arra, hogy az első fokú bíróság elzárást kiszabó határozatát az elkövetők, illetve védőik megfellebbezik. Mivel ebben az esetben a határozat nem emelkedik jogerőre, az elzárást a másodfokú bíróság döntéséig nem lehet végrehajtani.
Ha azonban az első fokú bíróság a rendelkezésére bocsátott adatok, illetve az elkövető tárgyalási viselkedése alapján úgy ítéli meg, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy az elkövető szabadlábon újabb, elzárással is sújtható szabálysértést követne el, az őrizet tartamát a másodfokú határozat meghozataláig meghosszabbíthatja. A meghosszabbítást önálló határozatba kell foglalni és azt a bíróság indokolni köteles.
A Javaslat csak ebben az esetben teszi lehetővé, hogy az őrizet a huszonnégy órát meghaladja, de a foganatba vételtől számított hetvenkét órát semmiképpen sem lépheti túl.
Az őrizetet meghosszabbító határozattal szemben önálló jogorvoslatnak van helye, s azt a másodfokú bíróság az első fokú érdemi határozattal együtt bírálja el.
A 78. §-hoz
Az elővezetés a szabálysértési eljárásban a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, annak érdekében, hogy az érintett jelenléte az adott eljárási cselekményen lehetővé váljon, illetve az elzárás realizálására sor kerülhessen.
Új szabály, hogy nem kizárólag a rendőrség az elővezetés foganatosítója, hanem - a saját eljárása keretében - erre a Vám- és Pénzügyőrség is jogosult.
A Javaslat az elzárással összefüggő szabályok egy részét az eddigi rendeleti szintű szabályozás helyett "törvényerőre emelte". Ennek megfelelően a szabálysértési hatóságnak kell rendelkeznie
a) az elővezetés elrendeléséről;
b) arról, hogy a bírság befizetésével az elkövető mentesül az elővezetés, illetve az elzárás foganatosítása alól.
Garanciális szabályt rögzít a Javaslat, amikor - egyezően a hatályos szabályozással - az elővezetést ügyészi jóváhagyáshoz köti.
Az elővezetés az érintettnek felróható okból foganatosított kényszerintézkedés, ezért okszerű, hogy annak költségeit az elővezetett megtérítse.
A 79. §-hoz
A tárgyi bizonyíték felkutatása, illetőleg külföldiek esetében a biztosíték átadása-önkéntes teljesítés hiányában-ugyancsak hatósági kényszercselekmény foganatosítását igényli.
Az átvizsgálás - szemben a büntetőeljárással - nem érinti az érintett személy testét, csak a nála, illetve a rendelkezése alatt lévő dolgokra terjed ki. A Javaslat garanciális szabályként fogalmazza meg az önkéntes átadásra történő felszólítást.
A kényszerintézkedés foganatosításának szervi hatálya kibővül: a rendőrség mellett a Vám- és Pénzügyőrség, illetve a Határőrség is elvégezheti ezeket a cselekményeket.
A 80. §-hoz
A lefoglalás a dolog - elkobzási, illetve bizonyítási célból történő - biztonságos megőrzését szolgáló, határozati formában elrendelt kényszerintézkedés. Egyes dolgokat - postai küldeményeket, táviratokat - csak az ügyész írásbeli hozzájárulása alapján lehet lefoglalni. E határozat meghozataláig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.
Speciális biztosítási intézkedésről szól a (6) bekezdés: eszerint ha a szabálysértést elkövető külföldi az előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság és az eljárási költség fedezéséhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg erejéig az elkövető vagyontárgyait - a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével - lefoglalhatja. Ha a letétbehelyezést nem sikerül elérni, akkor válik esedékessé a biztosítási célú lefoglalás, s ha ez sem megy önkéntesen, akkor ennek realizálására szolgál az átvizsgálás.
A szabálysértési eljárás - akárcsak a büntetőeljárás - rendszerint nem alkalmas arra, hogy keretei között a lefoglalt dologgal kapcsolatos polgári jogi igényeket egyértelműen tisztázni lehessen. Ezért a Javaslat egy egyértelmű tényhelyzetből indul ki, s így főszabályként írja elő, hogy a dolgot, illetve annak ellenértékét annak kell visszaadni, akitől azt lefoglalták. Mindez azonban nem érvényes az elkövetőre: számára csak akkor adható vissza a dolog, ha a kiadás iránt más nem jelentett be igényt.
Értékesítés esetén a ténylegesen befolyt ellenértéket, megsemmisítés esetén a dolog forgalmi értékét kell megtéríteni.
A lefoglalt dolog kezelésének részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.
A 81. §-hoz
A rendbírság jelenleg alig létező, s valódi visszatartó erővel nem is rendelkező jogintézmény a szabálysértési jogban, amely az eljárás rendjének fenntartása vagy az eljárási kötelezettség teljesítése céljából alkalmazható. A Javaslat lényegesen megemeli a rendbírság összegét s differenciál aszerint, hogy az eljárás közigazgatási vagy bírói szakaszában kell alkalmazni.
A szabálysértési hatóság által kiszabott rendbírsággal szemben panasznak van helye.
VIII. fejezet
A szabálysértési hatóság előtti eljárás
A 82. §-hoz
A Javaslat szerint feljelentést bárki tehet, s szemben a büntetőeljárással a szabálysértési jog változatlanul nem írja elő hatóság és a hivatalos személy számára a - hatáskörében tudomására jutott szabálysértések tekintetében - a feljelentési kötelezettséget.
A Javaslat nem ír elő formakényszert a feljelentés tekintetében, az szóban és írásban egyaránt megtehető. A feljelentésre is érvényes az a beadványokra vonatkozó általános szabály, hogy azt tartalma és nem megnevezése alapján kell elbírálni.
A Javaslat iránymutatást ad a szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok és hivatalos személyek számára, amikor meghatározza a feljelentés tartalmi és formai kellékeit, melyeket eddig alacsonyabb szintű normák, illetve a joggyakorlat alakított ki.
Általánosságban elmondható, hogy a feljelentésnek a relevancia elvén kell alapulnia: tartalmaznia kell tehát minden olyan lényeges adatot, amelyek a cselekmény elbírálásához nélkülözhetetlenek.
Az érdemi döntésre alapot adó feljelentés rögzíti a jogsértő cselekmény megnevezését, az elkövetés helyét, idejét, az elkövetés körülményeit, továbbá amennyiben az adatok rendelkezésre állnak az elkövető legfontosabb személyi adatait. Amennyiben ez lehetséges, meg kell jelölni a rendelkezésre álló bizonyítékokat is. Az elkövetés körülményeihez tartozik az is, hogy ha a cselekmény kárt okozott, annak becsült mértékét, s a kár megtérítésével kapcsolatos igényt is rögzíteni kell.
A Javaslat igen szigorú, harminc napos ügyintézési határidőt állapít meg a szabálysértési hatóság számára, tekintettel arra is, hogy a hatóságnak ezentúl nincs tárgyalási kötelezettsége, s érdemi döntésének alapját elsősorban a feljelentés adatai képezik. A határidő két okból is meghosszabbítható: bizonyítási érdekből, illetve akkor, ha az eljáró hatóság valamilyen külső, elháríthatatlan okból nincs abban a helyzetben, hogy az érdemi döntést harminc napon belül meghozza.
A 83. §-hoz
A Javaslat tételesen meghatározza azokat a bizonyítási cselekményeket, melyek - adathiányos feljelentés esetén - a tényállás tisztázása érdekében nélkülözhetetlenek. A Javaslat - szemben a hatályos rendelkezésekkel - a “feljelentés kiegészítése” körében végezhető információszerzési, “nyomozati” lehetőségeket tudatosan elválasztja az ezek érdekében végezhető kényszerintézkedésektől.
Az ismeretlen helyen tartózkodó elkövető felkutatása érdekében a (2) bekezdésben leírt megkeresési lehetőség a hatályos rendelkezéseken alapul.
A 84. §-hoz
Az eljárás megszüntetésére - hasonlóan a büntetőeljáráshoz - két alapvető esetkörben kerülhet sor: vagy hiányoznak a felelősségrevonás feltételei, vagy pedig az adott ügyben nem indokolt a büntetés kiszabása.
Az eljárást megszüntetését a szabálysértési hatóságnak közölnie kell az elkövetővel és a sértettel, feltéve, hogy az eljárás megindításáról tudomást szereztek, továbbá azzal, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
A megszüntető okok a szabálysértési eljárásban hasonlóan alakulnak, mint a büntetőeljárásban: ha nincs tényállásszerű, felróható magatartás, illetve nyilvánvaló, hogy azt nem a felelősségre vont személy követte el, az eljárást meg kell szüntetni.
Hasonlóan kell eljárni, ha a cselekmény nem bizonyítható, vagy az elkövető kiléte, tartózkodási helye nem állapítható meg és nyilvánvaló, hogy az eljárás folytatásától sem várható eredmény. Ez utóbbi esetkört az indokolja, hogy egy bagatellcselekmény felderítéséhez és az elkövető felelősségrevonásához fűződő érdeknek megközelítően arányosnak kell lennie a “nyomozásra” fordított idővel és anyagi eszközökkel.
Amikor az elkövető a szabálysértéssel jogerős államigazgatási határozatban megállapított kötelezettséget sért meg, akkor a szabálysértési felelősségrevonás a kétszeri értékelés tilalmába üközik: ilyenkor - egyezően a jelenlegi helyzettel - az államigazgatási eljárás végrehajtási szakaszának eszköztára hatékonyabbnak látszik a teljesítés kikényszerítésére, mint a szabálysértési szankció.
Az ügyészség törvényességi felügyeleti jogosítványai akkor tudnak igazán működni, ha a szabálysértési hatóság jogorvoslattal nem támadott érdemi döntéseiről tudomást szerez. E cél realizálására szolgál a (2) bekezdésben leírt szabály.
A 85. §-hoz
A szabálysértési cselekmények túlnyomó többsége veszélyeztető jellegű, így tényleges anyagi kár csak egy viszonylag szűk körben keletkezhet.
Jelenleg az Sztv. lehetőséget ad arra, hogy a károsult - háromezer forint erejéig - az eljárás keretei között is hozzájuthasson jogos kárigényéhez, ha ezt az első fokú határozat meghozatala előtt kéri.
A Javaslat szélesíti a kárigény érvényesítésének lehetőségét, hiszen nem teszi függővé a kár összegétől, ha az aggálytalan, illetve az elkövető hajlandó annak megtérítésére.
Mivel a kártérítés nem főkérdése a szabálysértési eljárásnak, annak elbírálása mellőzhető, ha ez az eljárás befejezését késleltetné. Ez a határozat ugyancsak nem támadható meg. Mindez azonban nem jelenti az igény érvényességéről való döntést, hiszen azt polgári peres úton a jogosultak érvényesíthetik.
A 86. §-hoz
Nyilvánvaló, hogy a szabálysértési hatóságnak azok az érdemi határozatai, amelyek kifogás útján nem támadhatóak meg, nem maradhatnak jogorvoslat nélkül. Ezért a Javaslat bevezeti a panasz intézményét az eljárás során foganatosított kényszerintézkedések, a rendbírság, illetve - a sértettet megilletően - az eljárás megszüntetése esetében. A szabálysértési hatóság elsősorban maga orvosolhatja a panaszt, ha annak nem ad helyt az illetékes ügyészség dönt a kérdésben.
Mivel a Javaslat nem rendelkezik a határozat felfüggesztésének lehetőségéről, ebből az következik, hogy a panasznak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Nem tartalmaz rendelkezést a Javaslat a panasz elutasításáról szóló határozat megtámadásának lehetőségéről, ebből az következik, hogy az ilyen tartalmú határozattal szemben további jogorvoslatnak nincs helye.
A 87. §-hoz
Az eljárás célja az érdemi döntés meghozatala, a szabálysértési felelősség kérdésének eldöntése. A hatóság ilyen tartalmú akarat-kijelentése határozat formájában történik. A határozatok tartalmuk szerint kétfélék lehetnek: a hatóság vagy büntetést szab ki, illetőleg intézkedést alkalmaz, vagy megszünteti az eljárást.
E paragrafus a jogkövetkezményt tartalmazó, marasztaló jellegű határozat kellékeit sorolja fel, de ezeket a követelményeket értelemszerűen valamennyi érdemi határozatra érvényesíteni kell.
Alapvető tartalmi követelmény a relevancia elve: az alakszerű határozatnak valamennyi, az eljárás során "perbevitt" kérdést meg kell válaszolnia, illetve indokolnia kell annak elmaradását. Ki kell térni tehát az indokolásban azokra az indítványokra is, amelyeknek a hatóság nem adott helyt az eljárás során.
A paragrafus részletesen felsorolja a szabálysértési határozat tartalmi és formai kellékeit. Az alakszerű határozat bevezető részből, a rendelkező részből, az indokolásból és a zárórészből áll:
a) a bevezető rész megnevezi az eljáró szervet, az ügyszámot, az ügy tárgyának megjelölését;
b) a rendelkező rész az érdemi döntést foglalja magában;
c) a záró rész a határozathozatal helyét és idejét rögzíti, feltünteti az értesítendő személyek és szervek nevét, valamint a hatóság részéről eljáró személy aláírását tartalmazza.
A 88-90. §-hoz
Az eljárás új, bírói szakaszát nyitja meg az elkövetőt, illetve - a kártérítést illetően - sértettet megillető jogorvoslati forma, a kifogás.
A kifogás funkcióját tekintve a tény- és jogkérdés megtámadására egyaránt alkalmas, halasztó hatályú rendes jogorvoslati eszköz, amely - egyezően az eddigi szabályozással - lehetőséget ad a szabálysértési hatóságnak arra, hogy “önrevíziót” gyakoroljon: határozatát visszavonhatja, vagy módosíthatja.
Nem szükséges, hogy az elkövető javára történő módosítás teljes mértékben megfeleljen a kifogásban foglaltaknak. Arra tekintettel, hogy ezzel az eszközzel ne élhessen vissza a szabálysértési hatóság (pl. mert csak jelképes mértékben csökkenti a pénzbírság mértékét), az elkövető ismételt kifogását érvényesnek kell elfogadni és az illetékes bírósághoz áttenni.
Amennyiben nem kerül sor módosításra, vagy az elkövető javára történő módosításra, a kifogásról az illetékes helyi bíróság dönt. A kifogás visszavonható, ezzel a nyilatkozattal a határozat jogerőssé válik.
A Javaslat nem rendelkezik a kifogással nem érintett rendelkezések sorsáról, ebből az következik, hogy nem ismeri a részjogerő intézményét.
IX. fejezet
Ügyészi törvényességi felügyelet
A 91. §-hoz
A Javaslat - mivel ez a szabályozási kör kívül esik a “rendes” eljáráson - csupán általánosságban idézi az ügyészség törvényességi felügyeleti jogosultságát. E körben a törvényességi felügyelet legfontosabb eszközét, az óvást említi, s ahhoz kapcsolódóan két garanciális szabályról rendelkezik.
X. fejezet
A bíróság előtti eljárás
A 92. §-hoz
A szabálysértési ügyek súlya, jellege, bizonyítás-igénye nem igényli a társasbíráskodást. Ezért a Javaslat - hasonlóan az új Be. által választott megoldáshoz a kisebb súlyú vétségek tekintetében - az egyesbíró mellett kötelezte el magát.
Tekintettel arra, hogy a szabálysértési felelősség felróható, de nem - büntetőjogi értelemben - bűnös magatartás, ítélet helyett valamennyi bírói rendelkezés - ideértve az érdemi döntést is - végzéssel történik.
A bírósági felülvizsgálat teljes körű, abban - sem tény-, sem jogkérdésben - a bírót a kifogás nem köti, kivéve, ha a kifogás “mellékkérdésre” vonatkozik, mert ebben az esetben a kifogás tartalma határolja be a döntést.
A (3) bekezdés a súlyosítási tilalom sajátos alakváltozatát fogalmazza meg: főszabályként nem lehet a szabálysértési határozatot súlyosítani, kivételt csak az jelenthet, ha a bírói szakaszban merül fel súlyosításra alapul szolgáló bizonyíték.
A bírósági határozat tartalmi és formai kellékei nem mutatnak lényeges eltérést a szabálysértési határozatokhoz képest. A (6) bekezdésben meghatározott két rendelkezés a Be. beváltnak tekinthető szabályait vette át.
A 93. §-hoz
E § a tárgyalás előkészítésével kapcsolatos feladatokat fogalmaz meg, olyan teendőket, melyek értelemszerűen megelőzik a kifogás érdemi elbírálását. A (2) bekezdés két lényeges eljárási szabálysértés esetére teszi lehetővé a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését.
A 94. §-hoz
Lényegesen gyorsítja és egyszerűsíti a bírói eljárást, hogy első alkalommal a bíróság a kifogást tárgyalás mellőzésével, az iratok alapján bírálja el. Ehhez képest kétféle döntést hozhat: vagy megalapozottnak ítéli a szabálysértési hatóság határozatát és így a kifogást mint alaptalant elutasítja, vagy pedig - a súlyosítási tilalom keretei között - megváltoztatja azt és tartalmában is új határozatot hoz.
Az eljárási költség viselésére vonatkozó rendelkezés mellett a határozatnak tartalmaznia kell, hogy az esetleges tárgyalás tartására irányuló kérelem a tárgyalás megkezdéséig visszavonható, továbbá a felróható okból való meg nem jelenés a tárgyaláson egyet jelent a kérelem visszavonásával.
A tárgyalás mellőzésével hozott határozat nem zárja el a jogosultakat a tárgyalástól, az külön indokolás nélkül megtámadható, a halasztó hatályú tárgyalás tartása iránti kérelem útján: az elkövető, a védő és a kártérítést illetően a sértett kérheti tárgyalás tartását.
A 95-100. §-hoz
A Javaslat preambulumában a szabálysértési felelősségrevonáshoz fűzött célkitűzések elsődlegesen a bírósági tárgyaláson valósulhatnak meg. A tárgyalás lényege, hogy az eljárási cselekmények egy helyen, lehetőleg egy időben és valamennyi érdekelt jelenlétében történjenek meg.
A bírsági tárgyalás társadalmi jelentőségével függ össze, hogy az eljárási garanciák és alapelvek teljes következetességgel éppen itt érvényesülnek, biztosítván az objektív, igazságos ítélkezést. Nem véletlen tehát, hogy a tárgyaláson az eljárási cselekmények formai kötöttsége nagyobb, mint az eljárás más szakaszaiban.
A szabálysértési tárgyalásnak kettős feladatot kell ellátnia: egyszerre kell érvényesülnie a felülvizsgálati (jogorvoslati) elemeknek, hiszen egy érdemi határozat felülbírálatáról van szó, ugyanakkor - a “fair” eljárás követelménye alapján - ezt a felülvizsgálatot a közvetlenség, a nyilvánosság és a szóbeliség elveinek betartásával, tehát egy jellegzetesen “elsőfokú” bírósági tárgyaláson kell elvégezni.
Az elkövető jelenléte két okból kötelező: ha ő kérte a tárgyalás tartását, illetve ha - kártérítési kérdésben - bizonyítási szempontból szükséges a jelenléte. Ha jelenléte nem kötelező, a Javaslat lehetővé teszi, hogy védőjével képviseltesse magát a tárgyaláson.
A szabálysértések elbírálása során az eljárási funkciók (vád, védelem, ítélkezés) nem válnak el olyan élesen, mint a büntetőeljárásban: bár a “vádfunkciót” a szabálysértési hatóság határozata képviseli, a hatóság képviselője mégsem zárható el attól, hogy - amennyiben erre igényt tart - “megvédje”, képviselje a saját határozatát.
A tárgyalás megnyitása még nem jelenti annak megtarthatóságát. A megnyitás a bíróság egyszerű - jogkövetkezményekkel nem járó - akaratkijelentése, amelyet annak számbavétele követ, hogy megvannak-e a tárgyalás megtartásának feltételei. Ehhez szükséges a megidézettek és az értesítettek számbavétele.
A tárgyalás a kifogással megtámadott határozat, illetve a kifogás lényegének ismertetésével kezdődik, majd ezt követi a tárgyalás mellőzésével hozott határozat, illetve a tárgyalás mellőzése iránti kérelem ismertetése.
A Javaslat a bírónak szabad kezet ad a bizonyítási cselekmények sorrendjét illetően, egy kivétellel: kötelező rendelkezése, hogy a bizonyítási eljárás az elkövető meghallgatásával kezdődik.
A Javaslat lehetővé teszi az elkövető korábbi vallomásának felolvasását, ha nincs jelen és jelenléte nem kötelező. Két esetkörről lehet szó:
a) ha kártérítésről kell dönteni és az elkövetőt a bíróság nem idézte;
b) ha a szabályszerű értesítésre nem jelent meg.
Tekintettel arra, hogy az elkövető nem az ügy tanújaként, és így nem igazmondásra kötelezett személyként van jelen az eljárásban, ezért meg kell adni számára a lehetőséget, hogy az ellene vagy vele szemben állítottakra mindenkit megelőzően reagálhasson.
A védelem jogának teljességét biztosítja, hogy az elkövető a tárgyalás alatt is szabadon érintkezhet védőjével.
A tárgyalás valamennyi szakaszában visszavonható a kifogás, ennek eljárást megszüntető hatása van. Ha azonban a megszüntetést a szabálysértési hatóság képviselője indítványozza, annak indokoltságáról a bíróság dönt.
A ügyféli jogok integráns részét képezi a kérdezés és a bizonyítási indítvány joga: e jogosítványok éppúgy megilletik a “vád” képviselőjét, tehát a szabálysértési hatóságot, ahogyan a védelmet.
A büntetőeljárás szabályaihoz hasonlóan a bizonyítási indítványok sorsáról a bíróságnak külön nem kell dönteni, de az érdemi határozatban az elutasítást indokolni kell.
A bírósági tárgyalás egységes. A Javaslat tehát úgy rendelkezik, hogy a bíróság a megkezdett tárgyalást lehetőleg ugyanazon a napon befejezi. Felmerülhetnek azonban olyan okok, körülmények, amelyek miatt ez nem lehetséges. Ekkor a bíróság a tárgyalást legfeljebb nyolc napra elnapolhatja. Ha akadálya van a tárgyalás megtartásának, akkor a megnyitott, de meg nem kezdett tárgyalást a bíróság elhalasztja.
A bizonyítási eljárás befejezést követően megtett érdemi nyilatkozatok a büntetőeljárás hagyományos “dramaturgiája” szerint alakulnak: először a “vád” képviselője foglalja össze jogi álláspontját, majd a jelenlevő védő, illetve az elkövető nyilatkozik érdemben. A kártérítés kérdésében a sértettnek felszólalási joga van.
A bíróság zárt ülése zárja le azt a megismerési folyamatot, amely a tárgyalás megkezdésével indult, és a bizonyítási eljárás befejezéséig tartott. A közvetlenség elvéből következik, hogy a bíróságnak közvetlenül a bizonyítási eljárás és a felek ügyre vonatkozó végleges álláspontjának elhangzása után kell meghoznia és nyilvánosan kihirdetnie határozatát.
A 101. §-hoz
A tárgyalás eredményeként a bíróság érdemi döntése négyféle lehet: hatályban tarthatja a tárgyalás mellőzésével hozott végzését, illetőleg amennyiben ezt felülbírálja, új határozatban mondhatja ki a szabálysértési hatóság határozatának hatályban tartását, annak megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését.
A (2) bekezdés a súlyosítási tilalmat és annak egyetlen feloldási lehetőségét tartalmazza.
A (3) bekezdés szerint a bíróságnak a szabálysértés elkövetésének megállapítása esetén az elkövetőt megfelelő joghátránnyal kell sújtania, nem mellőzheti tehát a felelősségrevonást.
A (4) bekezdés a felülbírálat terjedelmének korlátjait rögzíti: ha a jogvita csak az elkobzást, illetve a kártérítést érinti, a bíróságnak csak ezekben a kérdésekben van döntési kötelezettsége. Ez a körülmény azonban nem eredményezi a határozat nem támadott részeinek jogerőssé válását.
A 102. §-hoz
A bíróság határozatával szemben nincs helye rendes jogorvoslatnak. A határozat közlésének kétféle módja lehetséges: az érdemi döntés a tárgyaláson jelenlevők számára a kihirdetéssel, a jelen nem lévők számára a kézbesítéssel válik jogerőssé.
XI. fejezet
A perújítás
A 103-104. §-hoz
Az elkövető megbüntetéséhez fűződő társadalmi érdek a kis súlyú jogsértések tekintetében hamarabb elenyészik, mint a bűncselekmények esetében. E megfontolás képezi az alapját annak, hogy a szabálysértési eljárásban a rendkívüli jogorvoslat csak az elkövető javára szolgálhat.
A Javaslat csak a bírósági szakaszban jogerős szabálysértési ügyekben teszi lehetővé a perújítást, akkor tehát, ha az érintett valóban kimerítette az ügyben a bírói út által kínált lehetőséget.
Perújításnak a Javaslatban tételesen felsorolt okok és feltételek fennállása esetén van helye.
A perújítás általában ténykérdésre vonatkozik, rendszerint az alapügyben megállapított tényállás megváltoztatására irányul, az alapügyben fel nem merült, vagy el nem bírált bizonyítékok alapján. Eljárási szabálysértés miatt - ha azok nem vezettek érdemben is helytelen bírósági határozat meghozatalára - perújításnak nincs helye. Valamely anyagi jogszabály helytelen értelmezése miatt nincs helye perújításnak.
Önálló perújítási okot jelent, ha az Alkotmánybíróság a perújítással megtámadott határozat alapjául szolgáló jogszabályt alkotmányellenessé nyilvánította.
A perújításra nyitva álló idő nem korlátlan: a jogerő beálltától számított egy éven belül kell a kérelmet előterjeszteni.
A 105-106. §-hoz
A Javaslat pontosan meghatározza, hogy ki, milyen körben jogosult a perújítás kezdeményezésére. A védő ilyen irányú joga járulékos, csak az elkövető beleegyezésével terjesztheti elő a kérelmet.
Mivel e jogintézményt csak az elkövető javára lehet igénybe venni, az a “súlyosítási tilalom” hatálya alatt áll, az elkövető hátrányára a határozat nem változtatható meg.
A kérelemhez a Javaslat nem fűz formai vagy tartalmi követelményt, azonban nyilvánvaló, hogy az érdemi elbíráláshoz szükséges a kérelem okainak, a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a megjelölése.
Mivel egyoldalú, kérelmet tartalmazó jognyilatkozatról van szó, az meghatározott időn belül visszavonható: a Javaslat a perújítás megengedhetőségéről való döntés meghozataláig teszi ezt lehetővé.
A 107-110. §-hoz
A perújítás ügydöntő hatósága a szabálysértési eljárásban az alapügyben eljáró bíróság. A kérelem megalapozottságáról - a perújítási eljárás megengedhetőségéről - a bíróság pusztán a kérelem és az alapügy iratai alapján dönt, külön bizonyítást nem folytat.
A szabálysértési eljárásban jogerősen megállapított büntetések és intézkedések általában azonnal teljesedésbe mennek, ezért felfüggesztésükre vagy félbeszakításukra már nincs lehetőség. Lehetséges azonban, hogy a kiszabott pénzbírság végrehajtás alatt áll, s letiltásra vagy elzárásra történő átváltoztatásra kerül sor. Ilyenkor a végrehajtás felfüggeszthető, illetve - elzárás esetén - az félbeszakítható.
A perújítás elutasítását - mint érdemi határozatot - indokolni kell, vele szemben azonban - akárcsak valamennyi érdemi perújítási határozat esetében - jogorvoslatnak nincs helye.
A perújítás elrendelése esetén “felélednek” a bírósági tárgyalás általános szabályai, azokat kell - a rendkívüli jogorvoslatra jellemző értelemszerű eltérésekkel - alkalmazni.
A perújítás alapossága esetén az alapügy határozata értelemszerűen - egészben vagy részben - hatályon kívül helyeződik, ha pedig a kérelem alaptalan, azt el kell utasítani, s erről is önálló végzéssel kell dönteni.
XII. fejezet
A végrehajtás
A 111. §-hoz
A végrehajtás az eljárás időrendben utolsó szakasza, az a stádium, ahol a jogerő bekövetkezett, a határozat végrehajthatóvá vált. Ilyenkor - önkéntes teljesítés híján - meg kell történnie a hatósági akarat kikényszerítésének. A végrehajtási szabályok szigorán, érvényesítésük következetességén és komolyságán nemcsak a konkrét ügyek kimenetele múlik, hanem általában minden jogkövetés és jogtisztelet egyik alapja, a hatósági tekintély sorsa is.
A szabálysértési eljárásban rendszerint különböző vagyoni jellegű követeléseket kell kikényszeríteni. A pénzbírság mellett más pénzösszegek behajtására is szükség lehet. Eljárási költséget, kártérítést is meg lehet állapítani, rendbírságot is ki lehet szabni, s ebben a körben már nemcsak az elkövető lehet a végrehajtási eljárás kötelezettje.
A Javaslat a pénzbírság végrehajtásánál a fokozatosság elvét kívánja megvalósítani: először a közvetlen letiltás, ennek eredménytelensége esetén a tartozás adók módjára történő végrehajtására kerül sor, végül - ha az adóvégrehajtás nyilvánvalóan reménytelen vagy aránytalanul hosszú időt venne igénybe - következik az elzárás.
Az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII.12.) AB határozata a pénzbírságot feltételes szabadságelvonásnak értékelte, ezért annak elzárásra történő átváltoztatását l999. január 1. napjától bírói hatáskörbe utalta. A Javaslat ezt a követelményt vette figyelembe, s az ezzel összefüggő eljárási szabályokat határozta meg.
Az átváltoztatás szükségessége esetén a szabálysértési hatóság - külön kérelem nélkül, hivatalból terjeszti az ügyet a bíróság elé, amelynek - szemben a hatályos szabályozással - az alapügyre is kiterjedő felülvizsgálat után kell döntenie.
A 112-113. §-hoz
Törvénysértés észlelése esetén az eljárás menete különbözik egymástól, aszerint, hogy az melyik eljárási szakaszban merült fel: ha az alapeljárásban, akkor a bíróság a szabálysértési hatóságot új eljárásra kötelezi, ha pedig a végrehajtás során, akkor a - a jogerős határozat érvényességének fenntartása mellett - csak a végrehajtási eljárás folyik tovább.
Az elzárás nem önálló büntetési nem, hanem a végrehajtás intézménye, elsősorban arra szolgál, hogy a szabadságelvonás lehetőségével mielőbbi teljesítésre szorítsa az elkövetőt. E célnak megfelelően, ahogy megtörténik a pénzbírság megfizetése, az elzárás funkcióját feladatát veszti, az nem foganatosítható, illetve azt félbe kell szakítani.
A 114. §-hoz
A büntető anyagi és eljárási jog a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazásánál, illetve a szabadságvesztésbüntetés kiszabásánál különös figyelmet fordítanak a fiatalkorúak életkori sajátosságaira és csak igen kivételes esetekben teszik lehetővé az ilyen jellegű jogkorlátozások alkalmazását. A szabálysértési jog hasonló megfontolásból tiltja a személyi szabadság korlátozását fiatalkorúak esetében, még a végrehajtás szakaszában is.
Az eljárás során felmerülő egyéb pénzösszegek (eljárási költség, kártérítés) megfizetése nem szankció-jellegű kötelezettség, így rájuk a szabálysértési szankciórendszer elemeit nem lehet alkalmazni.
A 115-117. §-hoz
A bírságösszegek emelkedése, a vagyoni körülmények tömeges romlása, illetve az elkövetők tényleges vagyoni helyzetének felderíthetetlensége következtében egyre gyakrabban kérnek a kötelezettek részletfizetést, illetve halasztást.
A részletfizetés esetén a hatóság rendszeresen visszatérően meghatározott pénzösszeget határoz meg, míg halasztás esetén a teljesítési határidő tolódik ki meghatározott időpontra.
A két fizetési kedvezmény nemcsak a pénzbírságra, hanem az eljárási költségre is igénybevehető.
Hivatalból vagy kérelemre egyaránt lehetőség van a halasztásra, illetve a félbeszakításra. A Javaslat csak általánosságban fogalmazza meg a méltányosság gyakorlásának szempontjait, ugyanakkor a kedvezmény maximális határidejét hat hónapban állapítja meg.
A kórházi kezelés kötelező alap arra, hogy félbeszakításra kerüljön sor. Sürgős esetben nem lehet várni a bíróság határozatáig, ilyenkor a büntetés végrehajtási intézet vezetője önállóan dönthet az elzárás félbeszakításáról.
A Javaslat nem tartalmaz “kegyelmi” jellegű rendelkezéseket. A végrehajtás méltányosságból történő mellőzésének - jelenleg meglévő - esetkörét némiképp pótolja a végrehajtás felfüggesztésének lehetősége: erre részben más, folyamatban lévő eljárás (pl. perújítás) valószínűsíthető eredménye teremthet alapot, részben a méltányosság (pl. az elkövető nyilvánvaló, a jogerőssé válás után bekövetkezett fizetőképtelensége).
A büntetőügyben hozott kiutasításhoz hasonlóan a Javaslat a kiutasítás végrehajtását - amely a büntető-, illetve a szabálysértési eljárástól elkülönülő idegenrendészeti eljárás keretében történik - az idegenrendészeti hatóságok hatáskörébe utalja.
XIII. fejezet
Egyes szabálysértési ügyekre vonatkozó külön rendelkezések
A 118. §-hoz
A Javaslat négy olyan szabályozási kört ismer, melyek a szabálysértési jog szerves részeinek minősülnek ugyan, de eljárási szempontból mégis önálló sajátosságokat mutatnak. Feltétlenül indokolt tehát ezeket önálló fejezetben, külön eljárásként megfogalmazni.
A 119-120. §-hoz
Az elzárással is sújtható szabálysértések esetében az ügynek nincs közigazgatási előzménye, már “első fokon” a bíróságnak kell érdemben döntenie. A Javaslat szerint az ilyen ügyekben követendő bírói eljárás kétféle módon történhet: egy “normális” és egy “sommás” formában.
A “normális” eljárás rendje lényegében a szabálysértési hatóság előtti elbírálás szabályait követi: ha a feljelentés adatai nem adnak elégséges alapot az érdemi döntésre, akkor a bíró ugyanazokat az információszerzési lehetőségeket veheti igénybe, mint amit a Javaslat a szabálysértési hatóságnak biztosított.
Az elzárás a szabálysértési szankciórendszer legsúlyosabb eleme, amely a személyi szabadság alkotmányos alapjogát korlátozza, kiszabására nem kerülhet sor pusztán az iratok alapján: az elkövetőnek, illetőleg jogi képviselőjének lehetőséget kell adni arra, hogy az ellene irányuló “vádat” (tehát a feljelentést, illetve a feljelentést megalapozó bizonyítékokat) a bíróság előtt közvetlenül vitathassa. Ennek megfelelően a tárgyalást “elzárásos” ügyben nem lehet mellőzni.
A bíróság - a szabálysértési hatósághoz hasonlóan - a szabálysértési szankciórendszer teljességét alkalmazhatja, ha a felelősséget megállapítja, ellenkező esetben az eljárást meg kell szüntetnie.
A 121-124. §-hoz
A bíróság határozatával szemben - mivel nem előzte meg érdemi döntés - rendes jogorvoslatot kell biztosítani: a fellebbezés ugyanazokat illeti meg, mint akik a közigazgatási határozattal szemben tehetik ezt meg. A fellebbezésről a megyei bíróság az iratok alapján, tehát tárgyalás nélkül dönt, a súlyosítási tilalom keretei között.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság határozatát azt hatályban tarthatja, megváltoztathatja, továbbá hatályon kívül helyezheti az eljárás megszüntetése, illetve az első fokú bíróság új eljárásra utasítása mellett. E határozatokkal szemben rendes jogorvoslatnak nincs helye.
A 125-127. §-hoz
A “sommás” eljárás szabályai akkor érvényesíthetőek, amikor a szabálysértés azonnali elbírálására van lehetőség. A Javaslat a szabályok kialakításánál a Be. bíróság elé állításra vonatkozó rendelkezéseit vette alapul.
Az eljárás feltétele, hogy az elkövetőre terhelő, könnyen elbírálható bizonyítási helyzet álljon fenn: ezt a követelményt a legegyértelműbben a tettenérés teljesíti.
Az “előállításos” eljárás feltételeiről - a bíróság tájékoztatása, a bizonyítékok rendelkezésre állása, védő kirendelés - a rendőrségnek kell gondoskodnia, továbbá a feljelentést szóban előterjesztenie a bíróság előtt.
Tekintettel arra, hogy az elkövető korlátozva van személyi szabadságában, a Javaslat bevezeti a védői kirendelés intézményét, ha az elkövetőnek nincs meghatalmazott védője.
A bíróság a tárgyalás megtartása előtt azt vizsgálja, megvannak-e a szabálysértési őrizetbe vétel törvényi feltételei. Ha ezek nem állnak fenn, az ügyet visszaadja a rendőrségnek.
A tárgyaláson - a feljelentés előterjesztése után - először az elkövetőt kell meghallgatni, majd - a szükséghez képest - a sértettet, illetve a tanúkat.
A Javaslat a személyi szabadság korlátozásának lehető legrövidebb tartama érdekében felgyorsítja az eljárási cselekményeket: ha elzárás kiszabására kerül sor, az érintettnek a jogorvoslatról nyomban nyilatkozni kell.
Ha elzárás kiszabására kerül sor és a bíróság meghosszabbítja az őrizetet, az iratokat haladéktalanul fel kell terjeszteni a másodfokú bírósághoz, amelynek az előállítás foganatba vételét követő 72 órán belül döntenie kell a jogorvoslat tárgyában.
A fellebbezés elbírálására vonatkozó szabályok megegyeznek a 121-124. §-okban foglalt rendelkezésekkel.
A 128. §-hoz
A Javaslat elvi kiindulópontja az, hogy amennyiben komoly jogkövetkezmény lehetősége merül fel a közigazgatási szakaszban (pénzbírság, járművezetéstől eltiltás), érdemben dönteni a fiatalkorú ügyében csak meghallgatás után lehet.
A Javaslat szerint a fiatalkorú törvényes képviselőjét mind a meghallgatásról, mind pedig a tárgyalásról értesíteni kell és a fiatalkorút lehetőleg az ő jelenlétében kell meghallgatni. A törvényes képviselő egy esetben köteles nyilatkozattételre: a tárgyaláson a fiatalkorú életviszonyai tekintetében nem tagadhatja meg a vallomást.
A törvényes képviselő fogalmát a Javaslat nem határozza meg, ezt más jogszabályok (a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény) tartalmazzák.
A fiatalkorúak elleni szabálysértési eljárás kapcsolatban áll az általános gyermek- és ifjúságvédelemmel. Ezért a fiatalkorú ellen eljáró hatóságok - ha az eljárás adatai szerint ennek feltételei megvannak - kötelesek egyrészt a fiatalkorú érdekében védő- és óvóintézkedés elrendelését, másrészt a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést kezdeményezni.
A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 69. § (1) bekezdése szerint a rendőrség jelzése alapján a települési önkormányzat jegyzője védelembe veheti a szabálysértés elkövetésével gyanúsított fiatalkorút.
A 129-132. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok szerint a becsületsértési cselekmények többségét felfokozott indulati állapotban, igen gyakran ittasan követik el, ahol a kölcsönösség a jellemző. A kölcsönösség a bírói gyakorlat szerint az elkövetés helyének és idejének azonosságát, illetve szoros kapcsolódását jelenti, ideértve a szoros okozati összefüggést a sértés és a viszont-sértés között.
Az ilyen típusú összefüggésre a szabálysértési jog is reagál akkor, amikor megengedi, hogy az egyik fél sérelmére elkövetett szabálysértés miatt indult eljárásban akkor is helye legyen a másik fél általi magánindítvány előterjesztésére, ha annak határideje lejárt, feltéve, hogy a cselekmény még nem évült el.
A büntetőeljárásból ismert, a tárgyalást megelőző, békítési célú személyes meghallgatás intézményét a Javaslat is átvette.
A személyes meghallgatás - a konfliktus felek közötti feloldásának célján túl - eljárásjogi értelemben abban különbözik a tárgyalástól, hogy nem nyilvános, továbbá, hogy az eljárás további sorsa a sértett magatartásától függ. Ha a sértett akár a személyes meghallgatáson, akár - a békítés eredménytelensége esetén - a tárgyaláson nem jelenik meg, s magát kellően ki nem menti, vagy azért nem idézhető, mert a lakcímváltozást nem jelentette be, továbbá ha visszavonja a magánindítványt, az eljárás megszüntetésének van helye.
A Javaslat - igazodva a közérdek hiányával jellemezhető ügykategóriához - a költségviselést illetően is eltérő szabályt állapít meg: eszerint a magánindítvány előterjesztője viseli az eljárási költséget, ha a hatóságot alaptalanul "foglalkoztatta". Erre tehát a korábban felsorolt okokból, akkor kerül sor, ha a sértett felróható magatartása következtében került sor az eljárás megszüntetésére.
A 133. §-hoz
Amennyiben a “felügyelet” részéről eljáró személy maga észleli a szabálysértést, két dolgot tehet:
a) a tettenért elkövetőt helyszíni bírsággal sújtja, vagy
b) a cselekményt a helyszínen elbírálja, kivéve, ha további bizonyítási eljárásra van szükség.
A helyszíni elbírálás egyértelmű bizonyítási helyzetben lehetővé teszi, hogy a hatóság a jogsértés észlelésével egyidejűleg döntsön. E sommás forma lényege szerint különbözik a helyszíni bírságtól, mert:
a) a hatóság nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy a helyszínen bizonyítási cselekményeket végezzen,
b) a hatóság bármilyen szankciót kiszabhat, így alkalmazhat figyelmeztetést is, de adott esetben élhet az adott szabálysértésre megállapított speciális maximummal is,
c) a helyszíni elbírálás alkalmával született döntés határozatnak minősül, azzal szemben tehát rendes jogorvoslatnak van helye.
A 134-137. §-hoz
A sommás eljárási módok talán "legtisztább" változata a helyszíni bírságolás, ahol az eljárás anélkül, hogy elkezdődne, máris befejeződik. A helyszíni bírság maga is közigazgatási intézkedés, mert a felelősségrevonás és annak végrehajtása egyidejűleg történik meg. Még egy további egyidejűséget feltételez ez a jogintézmény, nevezetesen az elkövetés és a szankcionálás egyidejűségét.
A bírság kiszabása egy sajátos "alku" eredménye: az elkövető ugyanis nem kötelezhető arra, hogy a helyszíni bírságolásnak alávesse magát, de ugyanakkor a hatóság részéről eljáró személy sem köteles ebben a sommás formában elbírálni a szabálysértést, s bármikor választhatja a feljelentést is.
Az átutalási megbízás átvétele a bírság elfogadásával egyenértékű. Ha tehát az elkövető nem fizeti be a bírságot, a végrehajtás szakasza következik.
Helyszíni bírság kiszabásának csak akkor van helye, ha ezt a szabálysértést megállapító külön jogszabály lehetővé teszi.
Az érintett távollétében történő szankcionálásra van lehetőség a gépjárművel elkövetett szabálysértések tekintetében.
A Javaslat szerint ilyenkor a gépjármű forgalmi rendszáma alapján megállapított üzemben tartó címére kell a készpénz-átutalási megbízást megküldeni. Nincs másról szó, mint egy törvényes vélelem felállításáról, mely szerint - ellenkező bizonyításáig - azt kell elkövetőnek tekinteni, aki a nyilvántartás adatai szerint a jármű üzembentartója.
Harmadik rész
EGYES SZABÁLYSÉRTÉSEK
XIV. fejezet
Az emberi méltóság, a személyi szabadság és a közrend elleni szabálysértések
A 138. §-hoz
A becsületsértés jogi tárgya az ember társadalmi megbecsülése, az emberi méltóság. A becsület csorbítására alkalmas minden olyan szóval és viselkedéssel elkövetett cselekmény, amelyben kifejeződik az elkövetőnek a sértettel szembeni megvetése, őt gúnyoló, megszégyenítő, lealacsonyító értékítélete. Az állandó bírói gyakorlat szerint nem minősül becsületsértésnek a kemény kritika megfogalmazása, ugyanígy az elkövető pusztán indulat által vezérelt megnyilatkozásai, szidalmai sem.
Az adott kifejezés, értékítélet becsületsértő jellegének eldöntése minden esetben jogalkalmazói értékelést igényel, ahol az elkövető és a sértett korábbi viszonyát, az adott szituációt, a kifejezés társadalmi megítélését kell alapul venni.
A Javaslat - egyezően a hatályos szabályozással - csak azokat a verbális viselkedési formákat rendeli szabálysértésként büntetni, melyek a jogalkotó értékítélete szerint nem érik el a büntetőjogi büntetést-érdemlőség szintjét. Ha ugyanis a becsületsértő megnyilvánulás
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásával, közérdekű tevékenységével van összefüggésben,
b) azt nagy nyilvánosság előtt, vagy
c) tettlegesen követi el, akkor a Btk. 180.§-a szerinti becsületsértés vétségét valósítják meg.
A verbális becsületsértés kísérlete fogalmilag kizárt. A cselekmény csak szándékosan követhető el. A becsületsértés annyi rendbeli, ahány sértettet érint a becsületsértő kifejezés vagy cselekmény. Tekintettel arra, hogy a szabálysértési jog nem ismeri a folytatólagosság intézményét, az ugyanazon sértett sérelmére elkövetett, más-más tartalmú becsületsértő kijelentések elvben önálló szabálysértési cselekményt valósítanak meg.
A 139. §-hoz
A magánlakás sérthetetlensége alkotmányos alapjog, melynek társadalomra súlyosabban veszélyes alakváltozatait a Btk. 176. §-a rendeli büntetni. A lakásba vagy egyéb helyiségbe való “egyszerű”, erőszakmentes bemenetel, illetve bent maradás - ha az jogellenesen történik - nem igényel büntetőjogi üldözést, a jogalkotó megítélése szerint ilyenkor elegendő a szabálysértési felelősségrevonás.
A cselekmény jogi tárgya lakás vagy egyéb helyiség, illetve az ezekhez tartozó bekerített hely zavartalan használatához fűződő érdek, az ún. házijog.
A lakás minden olyan zárt hely, amely rendeltetéséből adódóan emberek tartózkodására szolgál. Ehhez képest az alkalmi, ideiglenes szállás (pl. szálloda, kollégium) is betöltheti a lakás funkcióját. A lakás nem szükségképp ingatlan: a lakókocsi is betöltheti a lakás funkcióját, így a házijog védelme alá esik.
Az elkövetés tárgya csak a “más” lakása lehet, s ezt nem a lakás tulajdoni helyzete, hanem a tényleges állapot dönti el: adott esetben a bérlő is élvezheti a házijog védelmét a tulajdonossal szemben, hiszen itt nem a tulajdonvédelemről, hanem a zavartalan használatról van szó.
A szabálysértés elkövetésének feltétele, hogy az ott lakó vagy az azzal rendelkező akarata ellenére vagy megtévesztéssel történjék a bemenetel. A jogosultnak félreérthetetlenül kifejezésre kell juttatnia a tiltó jellegű akaratnyilvánítását, amelynek konkrétnak és személyre szólónak kell lennie.
A cselekmény csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fogni azt a tényt, hogy a lakással rendelkező személy akarata ellenére cselekszik.
A szabálysértés csak magánindítványra büntetendő, mert - hasonlóan a becsületsértéshez - a személyiségi jogok oly módon sérülnek, hogy elsősorban a sértett magánérdekei az elsődlegesek.
.
A 140. §-hoz
A tényállás (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket a pirotechnikai termék gyártásának, forgalomba hozatalának, vásárlásának, szállításának és felhasználásának engedélyezéséről szóló 4/1978. (VI. 21.) BM rendelet tartalmazza. A legfontosabb rendelkezések:
A rendelet hatálya kiterjed valamennyi nem katonai, illetve nem karhatalmi célú robbanóképes, tűzveszélyes, hang-, fény-, tűz-, szikra-, köd-, füsthatás elérésére, valamint jégeső-elhárításra szolgáló pirotechnikai anyagot tartalmazó termék gyártására, előállítására, forgalomba hozatalára, behozatalára, kivitelére, az ország területén történő átszállítására, vásárlására és felhasználására.
Nem terjed ki a rendelet hatálya a gyufára, a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban használatos köd- és füstgyertyák, valamint a csillagszóró forgalomba hozatalára, vásárlására, szállítására és felhasználására.
Pirotechnikai terméket gyártani, forgalomba hozni, vásárolni és felhasználni, az országba behozni, külföldre kivinni, az ország területén átszállítani csak az illetékes rendőrhatóság engedélye alapján lehet.
Gyermekjáték céljára szolgáló pirotechnikai termékre - az ország területén történő átszállítást kivéve - rendőrhatósági engedély nem adható. Magánszemély részére rendőrhatósági engedély kivételesen indokolt esetben adható.
A 141. §-hoz
A Javaslat összevonja és egy helyen szabályozza a lőfegyverrel, illetve a hatástalanított lőfegyverrel, légfegyverrel, gáz- és riasztófegyverrel , lőtérrel kapcsolatos rendelkezéseket.
A lőfegyverre és lőszerre vonatkozó kiemelten veszélyes magatartásokat a Btk. 263/A.., illetve a 263/B. §-a rendeli büntetni. A lőfegyver és a lőszer tekintetében a rendőrhatósági engedély keretein belül történő szabályszegések minősülnek szabálysértésnek. A lőfegyverdarab vagy lőszerelem vonatkozásában viszont az engedély nélküli készítés, megszerzés, tartás, forgalomba hozatal alkot szabálysértést.
A legfontosabb fogalmi meghatározásokat a 115/1991. (IX.10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.), valamint a végrehajtására kiadott 14/1991. (X.31.) BM rendelet tartalmazza.
A (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket az R. tartalmazza. A legfontosabb rendelkezések:
A légfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert a hozzátartozó lövedékektől, tölténytől elkülönítve, jól zárható helyen úgy kell tárolni, hogy ahhoz illetéktelen személyek ne férjenek hozzá.
A légfegyveren, gáz- és riasztófegyveren olyan változtatás nem végezhető, amely azt a fegyver jellegének megváltoztatásával lőfegyverré alakítaná át.
A hatástalanított lőfegyver – a színházi lőfegyver kivételével – a tárolási helyen kívül csak zárt dobozban, tokban szállítható, birtokolható.
Légfegyvert jogi személy, illetve az a természetes személy szerezhet meg és tarthat, aki nem áll az R. 4. §-ában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.
Légfegyver használható
a) lőtéren, céllövöldében, magánterületen a biztonsági előírások betartása mellett;
b) vadászterületen a vadászatra jogosult, védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye alapján.
A légfegyver használata nem veszélyeztetheti mások testi épségét, dolgait és a természeti értékeket.
A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy csak cselekvőképes, nagykorú személy felügyelete mellett használhat légfegyvert. Tömegközlekedési eszközön - kivéve a légijárművet - és nyilvános helyen légfegyver csak tokban szállítható.
Gáz- és riasztófegyver megszerzése és tartása ön- és vagyonvédelmi célból jogi személy részére, valamint olyan természetes személy részére engedélyezhető, aki nem áll az R. 4. §-ában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.
Csak annak a gáz- és riasztófegyvernek a tartása engedélyezhető, amelynek szükség szerinti bevizsgálását és beszámozását az erre jogosult (kijelölt) szervezet elvégezte.
Tilos olyan gáz- és riasztótöltényt tartani, használni, amelyből az izgató anyag nem csak gáz halmazállapotban juthat ki, amelynél a töltény a lövésnél mechanikus sérülést okozhat, továbbá amely izgató anyagként arzén vegyületet tartalmaz.
Lőtér létesítése és üzemeltetése jogi személy vagy azon magyar állampolgár, illetve állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező külföldi részére engedélyezhető, aki vállalkozói igazolványt váltott ki és nem áll az R. 4. §-ában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.
A lőtéren csak olyan lőfegyverrel és lőszerrel, illetve olyan célra szabad lőni, amelynek használatát a lőtérszabályzat lehetővé teszi. A lőtérszabályzatban a lövészet időtartama korlátozható, a lövészetre használható lőfegyver és lőszer fajtáját, típusát a természeti és az emberi környezetre figyelemmel kell megállapítani.
Tilos a lőtéren állatra lőni, tilos védett természeti területen lőteret létesíteni.
Lövészetet olyan személy vezethet, aki megfelel az R. 17. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, és lövészetvezetői vizsgát tett, vagy lövészedzői, lövész-szakedzői képesítése vagy érvényes lövészverseny bírói minősítése van, vagy I. osztályú lövészversenyző.
A 142. §-hoz
A Javaslat öt - önálló tényállások szerint eddig is büntetni rendelt - garázda jellegű magatartást von a “rendzavarás” fogalma alá. Ezek a következők:
a) a verekedés,
b) a garázdaság,
c) a hatóság vagy hivatalos személy intézkedésével szembeni engedetlenség,
d) nyilvános rendezvényen közbiztonságra veszélyes eszköz birtoklása,
e) nyilvános rendezvényen a rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség.
1. A verekedés jogi tárgya a közrend, a köznyugalom. A tipikus elkövetési formája két vagy több személy kölcsönös bántalmazása, ugyanakkor az egyoldalú bántalmazás is megvalósítja a szabálysértést.
A verekedést el kell határolni a Btk. 271.§-ában meghatározott garázdaságtól: a garázdaság- akár bűncselekményi, akár szabálysértési alakzatában - kihívóan közösségellenes magatartás, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ennek pedig az a feltétele, hogy a többek általi észlelés lehetősége fennálljon. Így a sértett mások jelenlétében történő, megbotránkozás keltésére alkalmas, hosszas bántalmazása garázdaságnak minősül (BJD 8068.).
2. A Javaslat a “rendzavarás” körében szabályozza - változatlan tartalommal - a garázdaság szabálysértési alakzatát. A garázdaság bűncselekményi alakzataitól való elhatárolás alapja a szabálysértés erőszakmentessége. A garázdaság veszélyeztető jellegű cselekmény megállapításának nem feltétele, hogy ténylegesen kiváltson riadalmat, illetve megbotránkozást. A cselekmény megvalósulásának feltétele a mások előtti elkövetés, tehát azt legalább két személynek ténylegesen észlelnie kel.
A magatartás kihívó közösségellenességének ténye határolja el a garázdaságot a csendháborítástól, illetve a becsületsértéstől. Ha az eset összes körülményei alapján egyértelmű, hogy az indokolatlan zajkeltés, illetve a lealacsonyító, megszégyenítő kijelentés hátterében közösségellenes motívum, tehát mások nyugalmának megzavarása áll, garázdaságot lehet megállapítani.
A garázdaság csak szándékosan követhető el.
3. A szűkebb értelemben vett “rendzavarás” esetében a hatósági intézkedéssel szembeni passzív engedetlenséget rendeli a Javaslat büntetni.
A “rendzavarás” létrejöhet baleset, bűncselekmény, természeti csapás, stb. helyszínén. A lényeges az, hogy ezekben az esetekben azonnali rendészeti beavatkozást igénylő teendőkre van szükség. Ilyenkor az élet- és vagyonbiztosító vagy éppen bizonyítási célú hatósági intézkedéseket nemcsak az érintettek aktív ellenállása akadályozhatja, hanem az is, ha nem reagálnak a hatósági felhívásra. E jogsértés legtipikusabb megvalósulási formája az, amikor az elkövető nem tesz eleget a helyszín elhagyására vonatkozó felhívásnak.
4. A (2) bekezdés a nyilvános rendezvényen tanúsítható közrendsértés két elkövetési módját fogalmazza meg:
- az a) pont szakít azzal a gyakorlatban érvényesíthetetlen és célszerűsége szerint is megkérdőjelezhető szabályozással, amely általában - az elkövetés helyére, idejére, céljára tekintet nélkül - tiltja a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök közterületen történő birtoklását.
A tényállás egyrészt a nyilvános rendezvényhez köti a birtoklás jogellenességét, másrészt - a veszélyes eszköz kimeríthetetlen alakváltozatai miatt - nem alkalmaz taxációt, csupán azok objektív jogtárgysértő, illetve veszélyeztető voltát emeli ki.
- a b) pont a nyilvános rendezvényen történő “engedetlenséget” rendeli büntetni, ahol a szabályok betartására rendszerint már nemcsak a rendőrség, hanem a rendező szerv képviselői is felügyelnek. Mivel a szabálykövető magatartást a rendezvény biztonságáért felelős rendező szerv is számon kérheti, indokolt, hogy a vele szemben történő engedetlenség is szabálysértést valósítson meg.
A 143. §-hoz
A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló, ki nem hirdetett törvény tartalmazza a prostitúció közrendvédelmi szabályait. A tv. szakít a prostitúció eddigi általános - tértől, időtől, elkövetési módtól független - tilalmával és meghatározott feltételek között lehetővé teszi a prostitúciót, illetve annak felajánlását.
E paragrafus (1) bekezdése keretnormát határoz meg, amelynek tartalmát a tv., illetve az önkormányzati rendelet konkrét tilalmai, előírásai töltenek meg tartalommal.
A (2) bekezdés - mintegy “minősített esetként” - a prostitúció három speciális elkövetési alakzatát nevesíti, amelyek a zónáktól függetlenül tilalmasak:
a) A ki nem hirdetett törvény szerint a 14. életévét meghaladott kiskorút érintő üzletkötés tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell. A tilalom akkor válhat nyilvánvalóvá a prostituált előtt, ha konkrét ismeretei vannak a "kliens" vagy a leszólított kiskorúságáról vagy - külleme folytán - e körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthető. A 14. életévét be nem töltött kiskorúak tekintetében már az eredménytelen felbujtás is a megrontás bűntettét valósítja meg.
b) A zaklató jellegű felajánlkozás fogalmát a ki nem hirdetett törvény az értelmező rendelkezések körében határozza meg.
c) A nemi kapcsolatok rendszeres, válogatás nélküli létesítése egyet jelent avval a ténnyel, hogy a prostitúció közegészségügyi szempontból “veszélyes üzem”. A szexuális úton terjedő fertőző betegségek hiányát tanúsító orvosi igazolás számonkérhetősége legalábbis csökkentheti a betegségek gyakoriságát.
A 144. §-hoz
A ki nem hirdetett törvény az értelmező rendelkezések sorában meghatározza a védett övezetnek minősülő objektumok körét, azok ismérveit. E paragrafus a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem szereplő, új alanyt von be a szabálysértés miatt felelősségrevonható személyek körébe: a szolgáltatást igénybe venni kívánó kliens jogi fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben kiterjeszti az elkövetői kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.
A 145. §-hoz
E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen cselekményben való - jobbára technikai jellegű - segítségnyújtást is.
E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság, illetve az önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más hasonló jellegű termékben hirdető, közvetítő, az ilyen cselekményekben közreműködő személyekkel szembeni szabálysértési bírság kiszabásának.
A 146. §-hoz
A Javaslat a koldulást önmagában nem nyilvánítja jogellenessé. Ugyanakkor - mintegy a kiskorú veszélyeztetése bűntettének “kiegészítő” tényállásaként, amikor a rendszeres, életmódszerű elkövetés nem állapítható meg - szabálysértésnek tekinti, ha az elkövető gyermeket bujt fel koldulásra, illetve vele együtt követi el a cselekményt.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendelkezési szerint az eljáró hatóságok a gyermek veszélyeztetettsége esetén kötelesek jelzéssel élni az illetékes gyermekjóléti szolgálatnál. A gyermekkel koldulás esetében ez a veszélyeztetettség alappal vélelmezhető, így a Javaslat ezt a hatósági kötelezettséget nevesíti.
A 147. §-hoz
A természetvédelmi szabálysértés (1) bekezdésének a)-c) pontja a természetkárosítás konkrét elkövetési módjait határozza meg, a d) pont keretnormát tartalmaz, amelynek tartalmát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezései töltik ki.
A konkrét elkövetési magatartások szorosan kapcsolódnak a Btk. 281.§-ában meghatározott természetkárosítás bűncselekményéhez, amelyet elsősorban a magatartás eredménye, a jelentősebb súlyú természetkárosítás különböztet meg a kisebb mértékű kárt okozó, illetve veszélyeztető jellegű szabálysértési alakzattól.
A 148. §-hoz
E paragrafus a különböző környezetkárosító magatartások általános keretnormáját határozza meg, melynek tartalmát részben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: tv.), részben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény tölti ki.
A törvény bevezeti a környezetvédelmi bírságot, amely azonban nem zárja ki a párhuzamos szankcionálást: ennek kiszabása nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.
A 149. §-hoz
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló l990. évi IV. törvény vállalt kötelezettséget - az állam által elismert egyházak esetében - a vallásos tárgyú cselekmények, szertartások zavartalanságának védelmére.
Amíg a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása elleni legdurvább, személy ellen irányuló támadásokat a Btk. 174/A. §-a rendeli büntetni, addig a szabálysértési tényállás a vallásgyakorlás objektumai elleni irányuló, garázda jellegű magatartásokat szankcionálja.
A 150. §-hoz
A Javaslat a gyakorlatban tapasztalható elkövetési formákra tekintettel kibővíti és az eddiginél differenciáltabban fogalmazza meg a veszélyes fenyegetés tényállását:
- az (1) bekezdés a) pontjában az elkövetési magatartás alanyi oldala egyrészt kiegészül a speciális célzattal, a félelemkeltéssel, kibővül a megfenyegetett személyi kör a megfenyegetett személy hozzátartozóival, ugyanakkor a védendő jogtárgyak, az élet és a testi épség mellé az egészség is “belép”,
- az (1) bekezdés b) pontja ebben a körben vadonatúj jogtárgyat, az emberi méltóságot veszi védelembe: reális félelmet válthat ki a sértettben, ha valaki - a személye vagy hozzátartozója ellen irányuló - a nagy nyilvánosság előtti becsületsértés elkövetésével fenyegeti meg komolyan.
Amennyiben ez a fenyegető magatartás haszonszerzési célzattal és károkozással is társul, már nem a veszélyes fenyegetés szabálysértése, hanem a Btk. 323. §-ába ütköző zsarolás bűntette valósul meg.
A 151. §-hoz
E paragrafus a gyülekezési jog, mint alkotmányos alapjog rendészeti korlátjait fogalmazza meg keretnorma formájában. E norma “kitöltője” a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: tv.): a tv. hatálya alá eső közterületi rendezvények szervezése bejelentési kötelezettség alá esik, azok megtartását a tv.-ben meghatározott esetekben a rendőrség megtilthatja.
A 152. §-hoz
A szabálysértési tényállás nem más, mint a közveszéllyel fenyegetés vétségének (Btk. 270/A. § (1) bek.) “kiegészítő” magatartása: amíg a bűncselekményi alakzat a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tény mások előtti állításával valósul meg, amely szerint közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, addig a szabálysértés azt a bejelentőt rendeli büntetni, aki hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél - a bejelentés tényleges hatásától függetlenül - vészhelyzetről (tűzeset, baleset, stb.) vagy rendzavarásról tesz valótlan bejelentést.
A Javaslat egy “minősített esetet” is megfogalmaz: nem hagyható értékelés nélkül, ha az alaptalan bejelentés következtében a hatóság intézkedésre kényszerül, hiszen ez részben költséget, részben indokolatlan kapacitás-lekötést jelent, amely adott esetben más, valóban intézkedésre alapot adó eseménytől vonhatja el a hatóságot vagy a közfeladatot ellátó szervet.
A 153. §-hoz
A Javaslat a tiltott szerencsejáték szervezése vétségének (Btk. 267.§) szabálysértési alakzatát rendeli büntetni, amelynek megvalósulásához az egyszeri elkövetés elegendő.
Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomó részt a véletlentől függ.
A nyilvános hely fogalmát számos jogszabály használja, meghatározásával azonban adós maradt a jogalkotás. A bírói gyakorlatban és a jogirodalomban kialakult általánosan elfogadott álláspont szerint a nyilvános minden olyan helyiség, amely bárki számára nyitva áll, illetve azonos feltételek teljesítése mellett bárki számára igénybevehető.
A Javaslat az elkövetői szerepek eltérő veszélyessége miatt különbséget tesz a szervező és a résztvevő között, s az előbbivel szemben a generális bírságmaximum alkalmazását helyezi kilátásba.
A haszonszerzésre irányuló jogsértésekkel szemben sok esetben a bírságszankcióval egyenértékű az elkövetés tárgyának, eszközének elkobzása. A Javaslat az ilyen jellegű jogsértések erőteljesebb visszaszorítása érdekében - az eddigi szabályozással ellentétben - kötelezővé teszi az elkobzást.
A 154. §-hoz
A kerettényállást kitöltő alapjogszabály a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: tv.), amely az ilyen tevékenység engedélyezésének legfontosabb feltételeit határozza meg, részletesen tartalmazza továbbá a szerencsejáték hatósági felügyeletének szabályait. A tv. az e tárgyra vonatkozó alapfogalmakat is meghatározza.
E körben szintén szükség van az elkövetési magatartások megkülönböztetésére: a Javaslat kiemelt veszélyességűnek értékeli a pénznyerő automatákkal kapcsolatos szervező tevékenységet, illetve az ennek érdekében történő helyiség rendelkezésre bocsátását.
A tv. alkalmazásában szerencsejátéknak minősül a fogadás és a pénznyerő automata üzemeltetése is. A tv. szabályait kell alkalmazni a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is.
A tv. szerint pénznyerő automatának minősül a tétfizetés fejében játék céljára alkalmas mechanikusan vagy elektronikusan vezérelt berendezés, ha nyerés esetén a játékos bármely formában vagyoni értékű nyereményre válhat jogosulttá. A Szerencsejáték Felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés pénznyerő automatának minősül-e.
Játékautomatának minősül az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folytatására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem minősül pénznyerő automatának. Ugyancsak a Szerencsejáték Felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés játékautomatának minősül-e.
Az engedélyezési eljárás részletes szabályait az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet tartalmazza.
A 155. §-hoz
A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény meghatározza azokat a helyeket, ahol nem gyűjthetőek aláírások népszavazás vagy népi kezdeményezés támogatására.
A szabálysértési tényállás mintegy kiegészítője a választás-, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekménynek (Btk. 211.§), amely a jelölési, választási eljárások jogtalan befolyásolásának legsúlyosabb elkövetési módjait rendeli büntetni.
XV. fejezet
A tulajdon elleni szabálysértések
A 156. §-hoz
A tulajdon elleni szabálysértések szorosan kapcsolódnak a Btk.-ban meghatározott vagyon elleni bűncselekményekhez, hiszen ezek a cselekmények csak az elkövetési érték, az okozott kár, illetve vagyoni hátrány mértéke tekintetében különböznek a bűncselekményi alakzatoktól.
A Javaslat nem is határozza meg az egyes tulajdon elleni támadásokat, (lopás, sikkasztás, stb.) azok fogalma tekintetében teljes egészében a Btk.-ra hagyatkozik. A tulajdon elleni szabálysértések bűncselekménnyé “emelő” körülményeit ugyancsak a Btk. tartalmazza.
A szabálysértést a bűncselekménytől elválasztó értékhatárt a Javaslat változatlanul ötezer forintban állapítja meg.
A Javaslat - mivel kétséget kizáróan tulajdon elleni támadásról van szó - az orgazdaságot is a tulajdon elleni szabálysértések körébe sorolja.
E cselekmények kísérlete is szabálysértést valósít meg. A helyes minősítés érdekében vizsgálni kell, hogy ténylegesen milyen értékű vagyontárgy került veszélybe és az elkövető szándéka milyen értékű vagyontárgy eltulajdonítására, elsikkasztására, stb. irányult.
A (2) bekezdés a Btk. 327.§-ában meghatározott jármű önkényes elvételének szabálysértési alakzata: az elkövetési magatartás a jogtalan használat céljából történő járműelvétel, a bűncselekménytől elhatároló elem pedig az elkövetés tárgya, amely csak nem gépi meghajtású jármű lehet.
A fentebb tárgyalt vagyon elleni cselekmények kizárólag szándékosan követhetőek el.
A (3) bekezdés a gondatlan rongálás olyan eseteit rendeli büntetni, amikor az adott elkövetési tárgy megrongálása nem pusztán vagyoni sérelmet okoz, hanem meghatározott közösségi érdekeket is (közúti közlekedés rendje, környezetvédelem, műemlékvédelem) veszélyeztet.
A büntetőjogi szabályozáshoz hasonlóan a tulajdon elleni szabálysértések körében is érvényesül a sértett érdekeinek, akaratának figyelembevétele, ha az elkövető a hozzátartozója: ebben az esetben az eljárás megindításához nem elegendő a hatóság tudomásszerzése, a sértettnek is kifejezésre kell juttatnia az elkövető megbüntetésére irányuló szándékát.
XVI. fejezet
A pénzügyi szabálysértések
A 157-158. §-hoz
A tényálláshoz tartozó fogalmakat, illetve az elkövetési magatartások pontos meghatározását a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995 .évi C. törvény (a továbbiakban: tv.), valamint a végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet tartalmazza.
A hatósági árak szinte teljes körű visszaszorulásának következtében a tv. az értelmezhetetlenné vált “belföldi forgalmi érték” helyett bevezette a “vámérték” fogalmát, amely a vámteher (vám, forgalmi adó, illetékek, díjak, stb.) megállapításának alapjává vált. A vámjogsértések elbírásánál ugyancsak a vámérték az értékhatár elbírálásának alapja, ezért a Javaslat az elkövetési érték megállapításához ezt a kategóriát használja.
A vámszabálysértés kétféle módon követhető el: vámcsempészet és vámorgazdaság útján. A csempészet elkövetési magatartása a vámáru elvonása a vámellenőrzés alól, illetve a valótlan nyilatkozat megtétele. A vámorgazdaság az orgazdaság elkövetési magatartásának felel meg.
A tulajdon elleni szabálysértésekhez hasonlóan a kísérlet is megvalósítja a tényállást, bár ennek a stádiumnak csak elméletben van jelentősége, hiszen a hamis nyilatkozattétel felfedésének pillanatában a cselekmény befejezetté válik. A vámorgazdaság tettese nem lehet a csempészet elkövetője.
Mind a vámcsempészet, mind pedig a vámorgazdaság gondatlanul is elkövethető, ebben az esetben az elkövetési értéknek nincs jelentősége.
A vámjogsértések körében minden befejezett cselekmény esetében találkozunk elkövetési tárggyal, így az ilyen típusú jogsértések tekintetében az elkobzás széles körű alkalmazására nyílik lehetőség.
A 159. §-hoz
A tényállás a vámszabálysértéshez nyújtott tárgyi “bűnpártolást” rendeli büntetni. Csak szándékosan követhető el, de nem feltétele, hogy a haszonszerzés ténylegesen bekövetkezzen, illetve hogy az elkövető ténylegesen mentesüljön a szabálysértési eljárás alól. Mivel tartalma szerint “bűnpártolásról” van szó, a tényállásnak feltétele, hogy a elkövető és a vámszabálysértés elkövetője előzetesen ne egyezzen meg egymással, ez utóbbi esetben ugyanis már részesi magatartásról van szó.
A 160. §-hoz
A tényállást kitöltő legfontosabb jogszabály a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: tv.), valamint a végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet.
Részben a Btk. 309. §-ában meghatározott devizabűncselekmény határozza meg azokat az elkövetési magatartásokat, melyek - ötvenezer forint elkövetési érték alatt - megvalósítják a szándékos devizaszabálysértést. Emellett - értékre tekintett nélkül - azok a devizajogszabályokban meghatározott jogsértések is megvalósítják a szabálysértést, amelyeket a Btk. tényállás nem tartalmaz.
A gondatlan elkövetés - enyhébb megítéléssel - akkor büntetendő, ha értékre tekintet nélkül a devizajogi kötelességek valamelyikét szegi meg az elkövető.
A 161. §-hoz
A tényállás keretrendelkezést tartalmaz, melynek kitöltő normája a nemesfémtárgyakról és fémjelzésekről szóló 1965. évi 14. tvr., valamint a végrehajtására kiadott 11/1965. (VIII. 3.) PM rendelet.
Az elkövető csak az lehet, akinek munkaköri kötelessége a tényállásban foglalt rendelkezések érvényesítése.
A 162. §-hoz
A tényállás a pénzhamisítás bűntettének “kiegészítője” a szabálysértési jogban.
A bűncselekménytől a forgalomba hozatal célzatának hiánya határolja el.
Az érintett kitöltő szabály a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény. A hatályos szabályozás értelmében a belföldi forgalomban lévő pénzről utánzatot készíteni vagy készíttetni csak az MNB engedélyével lehet.
A 163. §-hoz
A pénzügyi szabálysértések elbírálása - azok felderítésének, szabályozásának speciális szakértelmet igénylő jellege miatt - a vám- és pénzügyőrség kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Negyedik rész
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
A 164. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépés napját 2000. március 1-jében határozza meg. Ez az időpont megfelelő módon biztosítja mind a jogalkalmazó szervek, mind az állampolgárok számára, hogy a törvény rendelkezéseit a kellő mélységben megismerhessék.
A törvény rendelkezéseire való áttérés - a számos új anyagi és eljárásjogi intézmény - hosszabb felkészülési időt, “betanulást” igényel. Ugyancsak időt vesz igénybe a végrehajtási szabályok megalkotása, továbbá az áttérésből adódó személyi és dologi feltételrendszer létrehozásának, átszervezésének megtervezése és végrehajtása.
.
A (2) bekezdés kiegészíti a Javaslat 4.§-ában foglalt rendelkezést: e törvényhely szerint általános szabály, hogy a cselekményt az elkövetéskor hatályban lévő jogszabály alapján kell elbírálni. Ennek megfelelően az új törvény hatálybalépésével a folyamatban lévő ügyekben foganatosított eljárási cselekmények érvényben maradnak és azokat az Sztv. szabályai szerint kell elbírálni.
Az új törvény visszaható hatálya csak anyagi jogi értelemben érvényesül, abban az esetben, ha az új szabály az elkövetőre kedvezőbb rendelkezést tartalmaz.
Felhatalmazó rendelkezések
A 165-166. §-hoz
Az egyes szabálysértési tényállások döntő többsége a jövőben is kormányrendeletben kerül megállapításra. Tekintettel arra, hogy az eljárási szabályok változásával egyidejűleg a szabálysértési jog “különös része” is alapvetően megújul, e változás véghezvitelére nem elegendő a tényállások többségét tartalmazó hatályos kormányrendelet módosítása.
A helyszíni bírságolás szabályai részben lényegesen megváltoznak a törvény hatálybalépésével, részben nem állnak rendelkezésre jelenleg rendeleti szintű szabályok, ezért a végrehajtással összefüggő hatósági feladatok - miniszteri rendeleti szintű - újraszabályozást igényelnek.
Az elzárás végrehajtásának szabályait jelenleg az 5/1968. (X. 19.) IM-BM-PM rendelet állapítja meg, amelynek számos rendelkezése elavult, nem áll összhangban a jogszabályi változásokkal, illetve a Javaslatban foglalt rendelkezésekkel, ezért ebben a tárgyban új végrehajtási rendelet kiadására van szükség.
Az eljárás során lefoglalt és az elkobzott dolgok kezelésére, értékesítésére, a letiltott összeg átutalására vonatkozó szabályok ugyancsak három évtizedesek, mialatt a végrehajtás egész rezsimje és jogszabályi környezete megváltozott.
Az eljáró hatóságok számára a szabálysértési eljárás több olyan speciális végrehajtási feladatot (eljárási cselekmények hangfelvétellel való rögzítése, adatgyűjtés) jelent, amelynek működőképes gyakorlata és szabályrendszere az elmúlt évtizedekben kialakult ugyan, de vagy nem kapott jogszabályi formát, vagy ma már nem létező jogforrásban került megállapításra. Ezért a Javaslat - nem nevesítve az egyes feladatokat - általános felhatalmazást ad a szakmai felügyeletet ellátó minisztereknek a rendeletalkotásra.
Hatályukat vesztő rendelkezések
A 167. §-hoz
Az Sztv. hatályon kívül helyezésével értelemszerűen valamennyi olyan törvényi rendelkezés is hatályon kívül kerül, amely az Sztv.-t módosította.
A törvény végrehajtása
A 168. §-hoz
A szabálysértések döntő többsége a jövőben is kormányrendeletben kerül megállapításra, s e cselekmények jelentős része kerettényállás, ahol az elkövetési magatartást az érintett államigazgatási anyagi jogszabály tartalmazza.
A “kitöltő” jogszabályok felülvizsgálata és egy helyen történő közzététele lényegesen megkönnyíti mind a jogalkalmazók, mind pedig az állampolgárok számára az egyes tényállások mögött meghúzódó konkrét jogszabályi tilalmak hozzáférhetőségét, megismerését.
Az önkormányzati rendeletben meghatározott szabálysértés nem állhat ellentétben a magasabb szintű jogszabályban megállapított normával. A jogforrási összhang megteremtése érdekében a Javaslat az önkormányzatok számára is felülvizsgálati kötelezettséget állapít meg.
Módosuló jogszabályok
A 169. §-hoz
A Javaslat a korábbi szabályokkal ellentétben valamennyi fiatalkorú esetében eljárási jogkört adott a szabálysértési hatóságoknak. A hatáskörváltozásnak megfelelően módosítani szükséges a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény megfelelő rendelkezését.