KAZAHSZTÁN KA.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/ 703. számú

törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság között a kettős adózás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1994. december 7-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről

Előadó: Járai Zsigmond

pénzügyminiszter

Budapest, 1999. február

1999. évi .................................... törvény

1.§

Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság között a kettős adózás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1994. december 7-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1996. március 3-án megtörtént és az Egyezmény 1996. március 3-án hatályba lépett.)

2.§

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

"E G Y E Z M É N Y

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A KAZAH KÖZTÁRSASÁG

KÖZÖTT

A KETTÕS ADÓZÁS ELKERÜLÉSÉRE ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA

A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN

A Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság,

megerõsítve azon óhajukat, hogy a két ország gazdasági, tudományos, technikai és kulturális kapcsolatait fejlesszék és szorosabbá tegyék,

valamint attól az óhajtól vezetve, hogy egyezményt kössenek a kettõs adózás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és vagyonadók területén,

a következõkben állapodtak meg:

I. FEJEZET
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA

1. Cikk
SZEMÉLYI HATÁLY

A jelen egyezmény azon személyekre terjed ki, akik az egyik, vagy mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bírnak.

2. Cikk
AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESÕ ADÓK

1. A jelen Egyezmény a beszedés módjára való tekintet nélkül kiterjed a Szerzõdõ Államok, azok politikai egységei vagy helyi hatóságai által kivetett valamennyi jövedelem- illetve vagyonadóra.

2. Jövedelem-, illetve vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelemre, a teljes vagyonra, vagy azok részeire vetnek ki, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereségre kivetett adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege után fizetett adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következõk:

a) a Magyar Köztársaságban:

i) a magánszemélyek jövedelemadója;

ii) a társasági adó;

iii) a földadók;

iv) az építményadó;

(a továbbiakban "magyar adó");

b) a Kazah Köztársaságban:

i) a vállalatok nyereség- és jövedelemadója;

ii) a magánszemélyek jövedelemadója;

iii) a magánszemélyek vagyonadója;

(a továbbiakban "kazah adó").

4. Az Egyezmény továbbá alkalmazandó mindazon azonos, vagy lényegileg hasonló adókra, amelyek a jelen Egyezmény aláírása után kerülnek bevezetésre, a létezõ adók mellett vagy azok helyett. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott minden lényeges változásról.

II. FEJEZET
MEGHATÁROZÁSOK

3. Cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) az alábbi kifejezések közül:

(i) a "Magyarország" kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaságot jelenti;

(ii) a "Kazahsztán" kifejezés a Kazah Köztársaságot jelenti. Földrajzi értelemben használva a "Kazahsztán" kifejezés magában foglalja a parti vizeket, a kizárólagos gazdasági övezetet és a kontinentális talapzatot, amely felett a nemzetközi joggal összhangban Kazahsztán szuverén jogokat és joghatóságot gyakorolhat, és ahol a kazah adókra vonatkozó törvények alkalmazhatók;

(b) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot, illetve minden más személyegyesülést;

(c) a "társaság" kifejezés a jogi személyeket, illetve mindazon jogalanyokat jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendõk, és Kazahsztán esetében magában foglalja a részvénytársaságokat, a korlátolt felelõsségû társaságokat, illetve minden olyan jogi személyt vagy egyéb szervezetet, amely a nyereségadó hatálya alá esik;

(d) az "egyik Szerzõdõ Állam", illetve a "másik Szerzõdõ Állam" kifejezések a szövegösszefüggésnek megfelelõen Magyarországot vagy Kazahsztánt jelentik;

(e) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása", illetve a "másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezések az egyik, illetve a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelentik;

(f) a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által üzemeltetett hajó, légi- vagy közúti szállítójármû által végrehajtott bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót, légi- vagy közúti szállító jármûvet kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek között üzemeltetik;

(g) az "illetékes hatóság" kifejezés jelenti:

(i) Magyarországon: a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselõjét;

(ii) Kazahsztánban: a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselõjét;

(h) az "állampolgár" kifejezés az alábbiakat jelenti:

(i) mindazon magánszemélyeket, akik az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárságával bírnak;

(ii) mindazon jogi személyeket, társulásokat vagy egyesüléseket, amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerzõdõ Állam hatályos törvényeibõl származik.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam általi alkalmazása esetén, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, az Egyezményben meg nem határozott kifejezésnek olyan jelentése van, mint amelyet arra nézve annak az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre nézve az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk
ILLETÕSÉGGEL BÍRÓ SZEMÉLY

1. Az Egyezmény szempontjából az "egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy" olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a törvényei szerint ott lakóhelye, illetõsége, állampolgársága, tényleges üzletvezetésének helye, a bejegyzés helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján ebben az államban adóköteles.

E kifejezés magában foglalja továbbá az egyik Szerzõdõ Állam kormányát, annak politikai egységeit vagy helyi hatóságait, illetve e kormány, politikai egység vagy hatóság ügynökségeit.

Ugyanakkor e kifejezés nem vonatkozik azon személyekre, akik az adott Szerzõdõ Államban csak az ottani forrásokból származó jövedelmek, vagy az ott lévõ vagyon alapján adókötelesek.

2. Amennyiben egy magánszemély a fenti 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bírónak minõsül, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

(a) ez a személy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, ahol állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

(b) amennyiben nem határozható meg, melyik Államban van a személy létérdekeinek központja, illetve, ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az államban tekintendõ illetõséggel bírónak, ahol szokásos tartózkodási helye van;

(c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelynek állampolgára;

(d) amennyiben e személy mindkét Államnak, illetve egyiknek sem állampolgára, úgy illetõségének kérdését a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel döntik el.

3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem természetes személy mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bírónak minõsül, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, ahol tényleges üzletvezetésének helye van. Amennyiben tényleges üzletvezetésének helye nem határozható meg, úgy illetõségének kérdését a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel döntik el.

5. Cikk
TELEPHELY

1. Az Egyezmény szempontjából a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen az alábbiakat:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a mûhelyet;

f) a bányát, olaj- vagy földgáz-kutat, a kõfejtõt, vagy bármely más, a természeti erõforrások kiaknázására szolgáló telepet.

3. A "telephely" kifejezés magában foglalja továbbá:

(a) az építési területeket, a kivitelezési, szerelési vagy berendezési munkálatokat, illetve az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységeket, de csak abban az esetben, ha a terület, munkálatok vagy tevékenység idõtartama meghaladja a 12 hónapot; valamint

(b) a természeti erõforrások feltárására irányuló berendezéseket vagy szerkezeteket, illetve az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységeket, valamint a természeti erõforrások feltárására szolgáló fúrótornyokat vagy hajókat, de csak abban az esetben, ha azok használatának, illetve a tevékenységek folytatásának idõtartama meghaladja a 12 hónapot; valamint

(c) a szolgáltatások nyújtását, beleértve a tanácsadói szolgáltatást is, amelyeket egy illetõséggel bíró személy alkalmazottak, vagy más személyzet révén folytat, de csak abban az esetben, ha az illetõ tevékenység (vagy olyan, hasonló természetû tevékenység, amely ugyanahhoz a projekthez kapcsolódik) idõtartama az országban meghaladja a 12 hónapot.

4. Tekintet nélkül a jelen Cikk fenti rendelkezéseire, nem minõsülnek telephelynek:

(a) azon berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

(b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak fenn;

(c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

(d) az olyan állandó üzleti hely, amelynek kizárólagos célja, hogy a vállalkozás számára javakat vagy árukat vásároljanak, illetve információt szerezzenek be;

(e) az olyan állandó üzleti hely, amelynek kizárólagos célja a vállalkozás számára bármely más kisegítõ vagy elõkészítõ jellegû tevékenység folytatása;

(f) az olyan állandó üzleti hely, amelynek kizárólagos célja az (a) - (e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjának folytatása, feltéve, hogy e kombinációból származó teljes tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire, ha egy személy - a független képviselõt kivéve, akire a 6. bekezdés alkalmazandó - az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának érdekében tevékenykedik, és felhatalmazása van, amellyel rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerzõdéseket kössön, akkor ez a vállalkozás ebben az Államban telephellyel bírónak minõsül mindazon tevékenységek tekintetében, amelyeket számára ez a személy végez, kivéve, ha e személy tevékenységei a 4. bekezdésben foglaltakra korlátozódnak, amelyek, ha azokat állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében.

6. Egy vállalkozás nem minõsül az egyik Szerzõdõ Államban telephellyel bírónak csupán azért, mert ott alkusz, bizományos vagy más független ügynök révén tevékenységet folytat, feltéve, hogy e személyek rendes üzleti tevékenységük keretein belül járnak el.

7. Az a tény, hogy valamely társaság, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró, vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) üzleti tevékenységet kifejtõ társaságot irányít, illetve annak irányítása alatt áll, önmagában nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

III. FEJEZET
A JÖVEDELEM ADÓZTATÁSA

6. Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból (beleértve a mezõ- vagy erdõgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az Egyezmény alkalmazásában az "ingatlan vagyon" kifejezést annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben a szóbanforgó vagyon fekszik. E kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mezõ- és erdõgazdaságban használt felszerelést és állatállományt, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdoni magánjogi rendelkezések vonatkoznak, az ingatlan vagyonból származó haszonélvezeti jogot valamint az ásványlelõhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítéseket. A hajók, légi- vagy közúti jármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más formájú használatából származó jövedelmekre.

4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései alkalmazandók a vállalkozások ingatlan vagyonából, illetve a szabad foglalkozás gyakorlását szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelmekre is.

7. Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott lévõ telephely révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás üzleti tevékenységét íly módon fejti ki, annak nyeresége a másik Államban adóztatható, ám csak abban a mértékben, amennyiben:

(a) az ennek a telephelynek tudható be;

(b) ugyanolyan vagy hasonló javaknak vagy áruknak a másik Államban való értékesítésének tudható be, mint amilyeneket a telephelyen keresztül értékesítenek.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyen keresztül fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerzõdõ Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett önálló vállalkozásként fejtene ki, teljesen független kapcsolatot tartva azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

3. A telephely nyereségének megállapításakor levonhatók a telephely üzleti tevékenységével kapcsolatos költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül, hogy abban az Államban merültek-e föl, ahol a telephely fekszik, vagy másutt. Mindazonáltal ilyen levonások nem eszközölhetõk az olyan összegek esetében, ha vannak ilyenek, amelyeket a telephely (a tényleges költségek megtérítésén kívül) a vállalkozás központjának, vagy bármely más irodájának jogdíjként, díjként, vagy hasonló térítésként fizetett szabadalmak vagy egyéb jogok használatáért, vagy jutalékként, elvégzett szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért, illetve - a bankvállalkozások esetét kivéve - kamatként a telephelynek kölcsönzött pénzek után. Hasonképpen nem veendõk figyelembe a telephely nyereségének megállapításakor a telephely által a vállalat központjának, vagy bármely más irodájának jogdíjként, díjként, vagy hasonló térítésként szabadalmak vagy egyéb jogok használatáért, vagy jutalékként, elvégzett szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért, illetve - a bankvállalkozások esetét kivéve - a vállalkozás központjának vagy bármely más irodájának kölcsönzött pénzért járó kamatként (a tényleges költségek megtérítésén kívül) felszámított összegek.

4. Nem tudható be nyereség egy telephelynek pusztán azért, mert javakat vagy árukat vásárol a vállalkozás számára.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Állam illetékes hatósága számára rendelkezésre álló, vagy akadály nélkül beszerezhetõ információ nem elégséges a vállalkozás telephelyének betudható nyereség vagy költség megállapításához, a nyereség az adott Állam adójogszabályainak megfelelõen számítható ki, amennyiben e jogszabályok alkalmazása megfelel a jelen Egyezményben foglalt elveknek.

6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, azon Cikkek rendelkezéseit a jelen Cikk rendelkezései nem érintik.

7. A telephelynek betudható nyereséget évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezõjére.

8. Cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy által élvezett, hajók, légi- vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetésébõl származó nyereség csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azon nyereségekre is, amelyek valamely poolban, vegyes vállalkozásban vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl származnak.

9. Cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

1. Amennyiben

(a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében, vagy tõkéjében részesedik; vagy

(b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében, illetve tõkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyek független vállalkozások között állhatnának fenn, úgy az a nyereség, amit a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, ám e feltételek miatt nem ért el, e vállalkozás nyereségéhez hozzáadható, s ennek megfelelõen adóztatható.

2. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Állam valamely vállalkozásának nyereségéhez hozzászámítja - s ennek megfelelõen megadóztatja - azt a nyereséget, amely után a másik Állam valamely vállalkozását ebben az Államban megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan, amit az elõször említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás a független vállalkozások között szokásos feltételekben állapodik meg egymással, úgy a másik Állam ennek megfelelõen kiigazíthatja az ott ezekre a nyereségekre kivetett adó összegét. E kiigazítás meghatározásakor figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és amennyiben szükséges, a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai tanácskoznak egymással.

10. Cikk
OSZTALÉK

1. Az az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor, az ilyen osztalék abban a Szerzõdõ Államban is adóztatható, amelyben az azt fizetõ társaság illetõséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így kivetett adó nem haladhatja meg:

(a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó olyan társaság, amelynek közvetlenül vagy közvetve az osztalékot fizetõ társaság tõkéjének legalább 25 százaléka tulajdonában van;

(b) minden más esetben az osztalék bruttó összegének 15 százalékát.

A jelen bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelybõl az osztalékfizetés történik.

3. A jelen Cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés a részvényekbõl vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból származó jövedelmet - az adósság-követelések kivételével -, valamint egyéb olyan társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyek ugyanazon adózás alá esnek abban az államban, ahol a felosztást végzõ társaság illetõséggel bír, mint a részvényekbõl származó jövedelmek.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, ahol az osztalékot fizetõ társaság illetõséggel bír, egy ott levõ telephely révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetekben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság a másik Szerzõdõ Államból jövedelmet vagy nyereséget élvez, úgy e másik Állam nem vethet ki adót a társaság által fizetett osztalékra, kivéve amennyiben ezt az osztalékot ebben a másik Államban illetõséggel bíró személynek fizetik, illetve amennyiben az osztalékfizetés alapját képezõ érdekeltség ténylegesen ebben a másik Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.

(6) Az a társaság, amely illetõséggel bír az egyik Szerzõdõ Államban, a másik Szerzõdõ Államban pedig telephellyel rendelkezik, ebben a másik Államban a nyereségadón felül adóztatható. Az ilyen adó azonban nem haladhatja meg a társaságnak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható nyereségének 5 százalékát.

11. Cikk
KAMAT

1. Az a kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetik, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor, az ilyen kamat abban a Szerzõdõ Államban is, ahonnan származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így kivetett adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

3. A jelen Cikk 2. bekezdésére tekintet nélkül, az egyik Szerzõdõ Államban keletkezett kamat ebben az Államban adómentes az egészében a másik Állam Kormánya, Jegybankja vagy helyi hatóságai, illetve e kormány vagy helyi hatóság bármely szervezete vagy ügynöksége által nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsönök tekintetében.

4. Az e Cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta adósságkövetelésbõl származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár jogot ad az adós nyereségébõl való részesedésre, akár nem, különösen pedig az állampapírokból és kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet jelent, ideértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez és adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat. A jelen Cikk tekintetében nem minõsül kamatnak a késedelmes fizetés esetén felszámított bírság.

5. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója üzleti tevékenységet folytat a másik Szerzõdõ Államban, ahol a kamat keletkezik, ott levõ telephelye révén, illetve ott levõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és a kamatfizetés alapjául szolgáló adósság-követelés ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

6. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a kifizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága, vagy ott illetõséggel bíró személy. Abban az esetben azonban, ha a kamatot fizetõ személy, akár bír illetõséggel az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik a másik Szerzõdõ Államban, és a kamatfizetés alapját képezõ adósság e telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatban keletkezik, s a kamatterheket is ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor a kamat abban a Szerzõdõ Államban keletkezõnek tekintendõ, ahol ez a telephely vagy állandó bázis van.

7. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója között, illetve ezek és egy harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és ezek miatt a kamat, ahhoz a követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Az ilyen esetekben a többletösszeg a Szerzõdõ Államok törvényei szerint adóztatható marad, az Egyezmény más rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.

8. A jelen Cikk rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a kamatfizetés alapját képezõ adósság-követelés létrehozásában vagy átruházásában az érintett személy egyedüli, vagy egyik fõ célja az volt, hogy ezzel a jelen Cikk elõnyeit kihasználja.

12. Cikk
JOGDÍJ

1. Az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõ, és a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetett jogdíj e másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal, az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban is adóztatható, ahol keletkezett, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így kivetett adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát.

3. Az e Cikkben használt "jogdíj" kifejezés magában foglal minden olyan térítést, ami irodalmi, mûvészeti vagy tudományos munkák, ideértve a számítógépes programok, a mozgófilmek, valamint a televíziós vagy rádiós sugárzásra szánt filmek vagy szalagok, szabadalmak, védjegyek, tervek, modellek, titkos eljárások vagy képletek felhasználásért vagy felhasználási jogáért kerül kifizetésre, valamint az ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokkal kapcsolatos információ (know-how), illetve ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezés használatáért vagy használati jogáért fizetett összeget.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója, a másik Szerzõdõ Államban, ahol a jogdíj keletkezik, üzleti tevékenységet folytat ott levõ telephelye révén, vagy ott levõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog vagy vagyoni érték ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetekben a 7. vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a kifizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága, vagy ott illetõséggel bíró személy. Abban az esetben azonban, ha a jogdíjat fizetõ személy, akár bír illetõséggel az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik a másik Szerzõdõ Államban, és a jogdíjfizetés alapját képezõ kötelezettség ezzel a telephellyel vagy állandó bázissal kapcsolatban keletkezik, s a jogdíj terhét is ez a telephely vagy állandó bázis viseli, akkor a jogdíj abban a Szerzõdõ Államban keletkezõnek tekintendõ, ahol ez a telephely vagy állandó bázis van.

6. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója között, illetve ezek és egy harmadik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj, ahhoz a felhasználáshoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után a jogdíjat fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Az ilyen esetekben a többletösszeg a Szerzõdõ Államok törvényei szerint adóztatható marad az Egyezmény más rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.

7. A jelen Cikk rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a jogdíjfizetés alapját képezõ jogok létrehozásában vagy átruházásában az érintett személy egyedüli, vagy egyik fõ célja az volt, hogy ezzel a jelen Cikk elõnyeit kihasználja.

13. Cikk
ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a 6. Cikkben meghatározott, és a másik Szerzõdõ Államban lévõ ingatlan vagyonának, illetve olyan társaságok részvényeinek vagy az érdekeltség más formáinak elidegenítésébõl származó nyeresége, amely társaságok eszközei túlnyomó részben ilyen vagyontárgyakból állnak, ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztathatók.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyének üzleti vagyonát képezi, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban kifejtett szabad foglalkozása célját szolgálja, ideértve az ilyen telephely vagy állandó bázis (önmagában, vagy az egész vállalkozással együtt történõ) elidegenítésébõl származó nyereséget, ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi- vagy közúti szállító jármûvek, vagy az ilyen hajók, légi- vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.

4. Minden olyan vagyon elidegenítéséből származó nyereség, ami nem tartozik az 1., 2. vagy 3. bekezdés hatálya alá, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az elidegenítő illetőséggel bír.

14. Cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró magánszemély olyan jövedelme, amelyet szabad foglalkozásból vagy más önálló tevékenységbõl élvez, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerzõdõ Államban végzik, és

(a) a jövedelem a magánszemélynek a másik Szerzõdõ Államban számára rendszeresen rendelkezésre álló állandó bázisnak tudható be; vagy

(b) ha ez a magánszemély a másik Szerzõdõ Államban összesen több, mint 183 napot tartózkodik bármely összefüggõ 12 hónapos idõszak alatt.

Ilyen esetekben a tevékenységnek betudható jövedelem ebben a másik Államban is adóztatható a 7. Cikkben, a vállalkozási nyereség megállapítására, illetve a telephelynek betudható nyereségre vonatkozó elvekhez hasonló elvek alapján.

2. A “szabad foglalkozás” kifejezés a jelen Cikkben magában foglalja különösen az önálló tudományos, irodalmi, mûvészeti, oktatási vagy nevelési tevékenységeket, valamint az orvosok, ügyvédek,. mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

15. Cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA

1. A 16., 18., 19. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartása mellett, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban végzett nem önálló munkából származó jövedelme csak az elõször említett Államban adóztatható, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(a) a kedvezményezett a másik Államban bármely összefüggõ 12 hónapos idõszakon belül nem tartózkodik összesen 183 napnál hosszabb ideig; és

(b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem bír illetõséggel a másik Államban; és

3. Tekintet nélkül a jelen Cikk fenti rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi- vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett nem önálló munkából származó térítés abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a hajót, légi- vagy közúti szállító jármûvet üzemeltetõ vállalkozás illetõséggel bír.

16. Cikk
IGAZGATÓI DÍJAK

Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy igazgatói díja vagy más hasonló térítés, amelyet olyan minõségében kap, mint a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének tagja, e másik Államban adóztatható.

17. Cikk
MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró elõadómûvész, úgymint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós mûvész, zenész, vagy sportoló élvez, ilyen minõségében a másik Szerzõdõ Államban kifejtett személyes tevékenysége révén, e másik Államban adóztatható.

2. Amennyiben a mûvész vagy sportoló által ilyen minõségben, személyesen kifejtett tevékenységbõl származó jövedelmet nem az elõadómûvésznek vagy sportolónak magának, hanem egy más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, abban az Államban adóztatható, ahol az elõadómûvész vagy sportoló tevékenységét kifejtette.

3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül, a jelen Cikkben említett jövedelem adómentes abban az Államban, ahol az elõadómûvész vagy sportoló tevékenységét kifejtette, feltéve, hogy e tevékenységet jelentõs részben az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam közpénzeibõl támogatják, illetve ha a tevékenység kifejtésére a Szerzõdõ Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás keretein belül kerül sor.

18. Cikk
NYUGDÍJAK ÉS EGYÉB KIFIZETÉSEK

1. A 19. Cikk 2. bekezdése rendelkezéseinek fenntartása mellett, az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek korábbi nem önálló munkára tekintettel fizetett nyugdíj, illetve hasonló térítés, valamint az ilyen illetõséggel bíró személynek fizetett évjáradék csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az "évjáradék" kifejezés olyan meghatározott összeget jelent, amelyet rendszeresen, meghatározott idõközönként, egy életen keresztül, vagy megállapított, illetõleg megállapítható idõszakon keresztül fizetnek olyan kötelezettség alapján, amely pénz vagy pénzérték megfelelõ és teljes ellenszolgáltatásaként jár.

3. A tartásdíj és más hasonló összegek (ideértve a gyermektartást is), amelyek az egyik Szerzõdõ Államban keletkeznek, és amit a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel rendelkezõ személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztathatók.

19. Cikk
KÖZSZOLGÁLAT

1. (a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amit az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy magánszemélynek az ezen Államnak, politikai egységnek vagy helyi hatóságnak végzett szolgálataiért, csak ebben az Államban adóztatható.

(b) Mindazonáltal, ez a térítés csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az Államban illetõséggel bír és

(i) ennek a másik Szerzõdõ Államnak állampolgára, vagy

(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítésének céljából szerzett illetõséget e másik Szerzõdõ Államban.

2. (a) Az a nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet, illetve amely az ezek által létrehozott alapokból kerül kifizetésre valamely magánszemélynek ezen Állam, politikai egység vagy hatóság számára végzett szolgálataiért, csak ebben az Államban adóztatható.

(b) Mindazonáltal, az ilyen nyugdíj csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a magánszemély ott illetõséggel bír és annak állampolgára.

3. A 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók mindazon térítésekre és nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által folytatott vállalkozási tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatokért fizetnek.

20. Cikk
TANULÓK, GYAKORNOKOK, TANÁROK ÉS KUTATÓK

1. Az a magánszemély, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, és aki ideiglenesen tartózkodik ebben az Államban elsõdlegesen az alábbi célból:

(a) egyetemi tanulmányok, vagy más elismert oktatási intézményben folytatott tanulmányok végzése ebben az Államban;

(b) olyan szakképzés, amelynek elvégzése valamely hivatás vagy szakma végzéséhez szükséges;

ebben az Államban adómentességet élvez az olyan külföldrõl érkezõ kifizetések tekintetében, amelyek létfenntartását, illetve oktatását vagy képzését szolgálják.

2. Az 1. bekezdésben említett adómentesség csak arra az idõre vonatkozik, amely általában szükséges ahhoz, hogy az illetõ elvégezhesse tanulmányait illetve megszerezhesse szakképesítését, azzal a megkötéssel azonban, hogy a szakképzésen való részvételre adott adómentesség idõtartama 5 évnél hosszabb nem lehet.

3. Az oktatási vagy tudományos kutatási tevékenységért kapott térítés olyan személy esetében, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államba tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy volt vagy most is az, és aki az elõször említett Államban tudományos kutatás, vagy egyetemi, illetve más elismert oktatási intézményben való tanítás céljából tartózkodik, az elõször említett Államban adómentességet élvez az elõször említett Államba történõ megérkezésétõl számított két évet meg nem haladó idõszakra.

21. Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy olyan jövedelmei, amelyekkel a jelen Egyezmény elõzõ Cikkei nem foglalkoznak, bárhol keletkezzenek is, csak ebben az Államban adóztathatók.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre, ha a jövedelem egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban ott levõ telephelye révén üzleti tevékenységet fejt ki, vagy ott levõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

IV. FEJEZET
A VAGYON ADÓZTATÁSA

22. Cikk
VAGYON

1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy tulajdonát képezi, és a másik Szerzõdõ Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban szabad foglalkozás céljára rendelkezésre álló állandó bázishoz tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy tulajdonát képezõ és nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légi- vagy közúti szállító jármûvekbõl álló vagyon, illetve az ilyen hajók, légi- vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetésének célját szolgáló vagyon csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.

4. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

V. FEJEZET
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉNEK MÓDSZEREI

23. Cikk
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉse

1. Magyarország esetében a kettõs adóztatás elkerülése az alábbiak szerint történik:

(a) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetõséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény értelmében a Kazah Köztársaságban adóztatható, a Magyar Köztársaság, a b. és c. pontok rendelkezéseinek fenntartása mellett ezen jövedelmet vagy vagyont mentesíti az adóztatás alól.

(b) Amennyiben a Magyar Köztársaságban illetõséggel bíró személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezéseinek értelmében Kazahsztánban adóztathatók, a Magyar Köztársaság megengedi az e jövedelmekre kivetett adó összegébõl a Kazahsztánban fizetett adónak megfelelõ összeg levonását. Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt kiszámított adónak azt a részét, amely a Kazahsztánból élvezett ezen jövedelemre vagy vagyonra esik.

(c) Amennyiben a jelen Egyezmény bármely rendelkezése szerint a Magyarországon illetõséggel bíró személy jövedelme vagy vagyona Magyarországon mentesül az adóztatás alól, a Magyar Köztársaság mindazonáltal figyelembe veheti az adóztatás alól mentesített jövedelmet vagy vagyont az illetõséggel bíró személy fennmaradó jövedelmének vagy vagyonának adója kiszámításakor.

2. Kazahsztán esetében a kettõs adóztatás elkerülése az alábbiak szerint történik:

(a) Amennyiben a Kazah Köztársaságban illetõséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény értelmében a Magyar Köztársaságban adóztatható, Kazahsztán megengedi:

(i) az ott illetõséggel bíró személy jövedelemadójából a Magyarországon fizetett jövedelemadónak megfelelõ összeg levonását;

(ii) az ott illetõséggel bíró személy vagyonadójából a Magyarországon fizetett vagyonadónak megfelelõ összeg levonását.

Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt kiszámított adónak azt a részét, amely a Magyarországról élvezett ilyen jövedelemre vagy vagyonra esik.

(b) Amennyiben egy Kazahsztánban illetõséggel bíró személy jövedelme vagy vagyona az Egyezmény bármely rendelkezésének értelmében kizárólag Magyarországon adóztatható, Kazahsztán e jövedelmet hozzászámíthatja az adóalaphoz, de csak abból a célból, hogy a Kazahsztánban adóztatható egyéb jövedelmekre vagy vagyonra kivetendõ adó mértékét megállapítsa.

VI. FEJEZET
KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

24. Cikk
EGYENLÕ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai a másik Szerzõdõ Államban nem vethetõk olyan adózás vagy azzal kapcsolatos kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint amelynek e másik Állam állampolgárai hasonló körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. E rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is vonatkozik, akik nem bírnak illetõséggel az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.

2. Azon hontalan személyek, akik az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bírnak, egyik Szerzõdõ Államban sem vethetõk olyan adózás vagy ezzel kapcsolatos kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint amelynek az illetõ Állam állampolgárai hasonló körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

3. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelye nem adóztatható kedvezõtlenebb módon ebben a másik Államban, mint e másik Állam vállalkozásai hasonló körülmények között.

4. Kivéve azokat az eseteket, amelyek a 9. Cikk 1. bekezdése, a 11. Cikk 7. bekezdése, illetve a 12. Cikk 6. bekezdése alá tartoznak, az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetett kamat, jogdíj vagy más költség az ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének meghatározásakor ugyanolyan feltételek mellett vonható le, mintha az elõször említett Államban illetõséggel rendelkezõ személynek került volna kifizetésre. Hasonképpen, az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának tartozása a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy felé az ilyen vállalkozás adóztatható vagyonának meghatározásakor ugyanolyan feltételek mellett vonható le, mintha az az elõször említett Államban illetõséggel bíró személy felé állna fenn.

6. Az e Cikkben foglaltak semmilyen módon sem értelmezhetõk úgy, mintha bármely Szerzõdõ Államot köteleznék arra, hogy a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személyeknek olyan kedvezményeket, mentességet vagy adócsökkentést biztosítson, mint amit a saját Államában illetõséggel bíró személyeknek biztosít.

7. A jelen Cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, valamennyi fajtájú és megnevezésû adóra kiterjednek.

25. Cikk
EGYEZTETÕ ELJÁRÁS

1. Amennyiben valamely személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy vezethetnek, amely nincs összhangban az Egyezmény rendelkezéseivel, ezeknek az Államoknak a hazai törvényei által nyújtott jogorvoslattól függetlenül, ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetõséggel bír, illetve, ha ügye a 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, azon Szerzõdõ Állam illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezménynek nem megfelelõ adózást eredményezõ intézkedésre vonatkozó elsõ bejelentést követõ három éven belül kell elõterjeszteni.

2. Amennyiben az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja, s egymaga nem képes kielégítõ megoldást találni, törekedni fog arra, hogy a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával való kölcsönös egyeztetés alapján rendezze az ügyet, hogy az Egyezménnyel összhangban nem lévõ adóztatás elkerülhetõ legyen. Az így elért megállapodást a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályai által elõírt határidõkre való tekintet nélkül végre kell hajtani.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyeztetéssel kísérlik meg feloldani az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerült nehézségeket vagy kétségeket. Hasonképpen módjukban áll a kölcsönös egyeztetés a kettõs adóztatás elkerülésére az olyan esetekben, amelyekrõl az Egyezmény nem rendelkezik.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai közvetlen kapcsolatba léphetnek egymással annak érdekében, hogy a fenti bekezdéseknek megfelelõen megegyezésre jussanak. Amennyiben célszerûnek látszik a megegyezés eléréséhez a szóbeli véleménycsere, ilyen tárgyalásokra sor kerülhet a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságainak képviselõi között.

26. Cikk
TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, illetve az Egyezmény alá tartozó adókra vonatkozó belsõ jogszabályaik végrehajtásához - amennyiben ezek nem ellentétesek az Egyezménnyel - szükséges tájékoztatást megadják egymásnak. A tájékoztatáscserét az 1. Cikk nem korlátozza. Az egyik Szerzõdõ Állam által kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kell kezelni, mint az illetõ Állam belsõ jogszabályai alapján szerzett információkat, és az csak az Egyezmény hatálya alá tartozó adók kivetésében, beszedésében, illetve az ezekkel kapcsolatos peres eljárásban vagy a jogorvoslatok elbírálásában résztvevõ személyek és hatóságok (ideértve a bíróságokat és a végrehajtó szerveket) elõtt fedhetõ fel. E személyek és hatóságok ezen információkat csak e célokra használhatják fel. Nyilvános tárgyalásokon illetve ítéletekben a tájékoztatást nyilvánosságra hozhatják.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmiképp sem értelmezhetõk úgy, mintha az egyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

(a) olyan adminisztratív intézkedések hozatalára, amelyek ellentétesek ezen, vagy a másik Szerzõdõ Állam jogrendjével illetve közigazgatási gyakorlatával;

(b) hogy olyan információt szolgáltasson, amely nem beszerezhetõ ennek, vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogrendjében, illetve a közigazgatás szokásos rendjében;

(c) hogy olyan információt szolgáltasson, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot, titkos eljárást fedne fel, vagy amelynek nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

27. Cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK

A jelen Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviseletek tagjait, illetve a konzuli tisztviselõket a nemzetközi jog általános szabályai vagy külön megállapodások alapján megilletõ adózási kiváltságokat.

VII. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. Cikk
HATÁLYBALÉPÉS

1. A Szerzõdõ Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a késõbbi napján lép hatályba, és rendelkezései alkalmazandók:

(a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-én vagy azt követõen keletkezett jövedelmekre;

(b) az egyéb jövedelemadók, valamint a vagyonadók tekintetében azokra az adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-én vagy azt követõen kezdõdõ adózási évekre vethetõk ki.

29. Cikk
FELMONDÁS

Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, amíg azt az egyik Szerzõdõ Állam fel nem mondja. Bármelyik Szerzõdõ Állam az Egyezményt diplomáciai úton felmondhatja, amely szándékáról a másik Szerzõdõ Államot az Egyezmény hatálybalépését követõ öt év lejárta után kezdõdõ bármely naptári év vége elõtt hat hónappal köteles értesíteni. Ilyen esetben az Egyezmény hatályát veszti:

(a) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítést követõ év január 1-én vagy azt követõen keletkezett jövedelmekre;

(b) az egyéb jövedelemadók, illetve a vagyonadó tekintetében az értesítést követõ naptári év január 1-ével vagy az után kezdõdõ adózási évekre.

ENNEK HITELÉÜL a megfelelõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült Budapesten, 1994. december 7. napján, két eredeti példányban, magyar, kazah, orosz és angol nyelven, valamennyi szöveg egyaránt hiteles. Értelmezésbeli eltérés esetén az angol szöveg az irányadó.

A Magyar Köztársaság A Kazah Köztársaság
nevében nevében"

3.§

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. Cikk 2) bekezdés a) pontja alá eső adók tekintetében 1997. január 1-jén, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, a 28.Cikk 2) bekezdés b) pontja alá eső adók tekintetében 1997. január 1-jén, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyűlés 7/1996. (II.9.) számú határozatával megerősítette.