INDONÉZ KA.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/ 711. számú

törvényjavaslat

a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Jakartában, 1989. október 19-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről

Előadó: Járai Zsigmond

pénzügyminiszter

Budapest, 1999. február

1999. évi.................................... törvény

1.§

Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén Jakartában, 1989. október 19-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1993. január 15-én megtörtént és az Egyezmény 1993. február 4-én hatályba lépett).

2.§

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

"E G Y E Z M É N Y

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

ÉS

AZ INDONÉZ KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA KÖZÖTT

A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRE ÉS AZ

ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA

A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN

A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén,

és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

megállapodtak a következõkben:

1. Cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.

2. Cikk

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK

1. Az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket a beszedés módjára való tekintet nélkül a jövedelem után az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki.

2. Jövedelemadóknak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, vagy a jövedelem részei után vetnek ki, ideértve az ingó és ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett munkabérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következõk:

a) Indonéziában:

az Undang-undang Pajak Penghasilan 1984 (1983. évi 7. sz. törvény) alapján kivetett jövedelemadó, az ezen jövedelemadó-törvényben elõirányzott mértékben, az Ordonansi Pajak Perseroan 1925 (1925. évi 319. sz. Hivatalos Lap az 1970. évi 8. sz. törvény alapján történt legutóbbi módosítás szerint) alapján kivetett társasági adó és az Undang-undang Pajak atas Bunga, Dividen dan Royalty 1970 (1970. évi 10. sz. törvény) alapján beszedett adó,

(a továbbiakban "indonéz adó");

(b) a Magyar Népköztársaságban:

(i) a jövedelemadó;

(ii) a nyereségadók;

(iii) a társulati különadó

(a továbbiakban "magyar adó").

4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegû jövedelemadókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a 3. bekezdésben említett adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) (i) az "Indonézia" kifejezés magában foglalja az Indonéz Köztársaság területét a jogszabályaiban meghatározott módon, és azokat a szomszédos területeket, amelyek fölött az Indonéz Köztársaság szuverén jogokkal vagy joghatósággal rendelkezik az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengeri Jogi Egyezményének rendelkezéseivel összhangban;

(ii) a "Magyar Népköztársaság" kifejezés, földrajzi értelemben a Magyar Népköztársaság területét jelenti;

b) "az egyik Szerzõdõ Állam" és a "másik Szerzõdõ Állam kifejezés a Magyar Népköztársaságot vagy az Indonéz Köztársaságot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelõen;

c) a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

d) a "társaság" kifejezés jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendõk;

e) "az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy, illetõleg a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által folytatott vállalkozást jelenti;

f) a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által üzemeltetett hajó vagy légijármû által végzett bármely szállítást jelent kivéve, ha a hajót vagy légijármûvet csak a másik Szerzõdõ Államban levõ helyek között üzemeltetik;

g) az "illetékes hatóság" kifejezés

(i) Indonéziában:

a pénzügyminisztert vagy annak meghatalmazott képviselõjét;

(ii) a Magyar Népköztársaságban:

a pénzügyminisztert vagy annak meghatalmazott képviselõjét jelenti.

h) az "állampolgár" kifejezés jelenti:

(i) azt a természetes személyt, aki az egyik Szerzõzõ Állam állampolgárságával rendelkezik;

(ii) azt a jogi személyt, egyesülést és társulást, amelynek ezt a jogállását az egyik Szerzõdõ Állam jogszabályaiból nyeri.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amelyet arra nézve ennek az Államnak az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó jogaszabályai megállapítanak.

4. Cikk

BELFÖLDI ILLETÕSÉGÛ SZEMÉLY

1. Az Egyezmény értelmében az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az Államban csak az ebben az Államban levõ forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.

2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, helyzete a következõk szerint határozandó meg:

(a) ez a személy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

(b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

(c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, úgy az Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

5. Cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény értelmében a "telephely" kifejezés állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:

(a) az üzletvezetés helyét;

(b) a fiókot;

(d) a gyártelepet;

(e) a mûhelyt;

(f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kõfejtõt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. A"telephely" kifejezés hasonlóképpen tartalmazza:

(a) az építési területet, a szerelést, összeszerelést, vagy felszerelést vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, de csak amennyiben az ilyen építés, létesítmény vagy tevékenység idõtartama hat hónapot meghalad;

(b) a vállalkozás által alkalmazottai vagy más által e célból foglalkoztatott személyzet útján nyújtott szolgáltatásokat, ideértve a tanácsadói szolgáltatást, de csak amennyiben az ilyen jellegû tevékenységet (ugyanazon vagy valamely kapcsolatos projektre vonatkozólag) az országban bármely tizenkét hónapos idõszakon belül összesen négy hónapot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban folytatják.

4. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, nem tekintendõk "telephelynek":

(a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása vagy kiállítása céljára;

(b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás vagy kiállítás céljára;

(c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

(d) állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;

(e) állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére reklám-tevékenységet végezzenek, tájékoztatást nyújtsanak, tudományos kutatást végezzenek vagy hasonló, elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;

(f) állandó üzleti hely fenntartására kizárólag az (a) - (e) pontokban említett tevékenységek valamelyik kombinációjára feltéve, hogy az állandó üzleti berendezésnek ebbõl a kombinációból származó teljes tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselõt, akire a 7. bekezdés nyer alkalmazást - az egyik Szerzõdõ Államban a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának érdekében tevékenykedik, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendõ az elõször említett Szerzõdõ Államban bármely olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, ha a személy:

(a) felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a vállalkozás nevében szerzõdéseket kössön ebben az államban és azzal rendszeresen él, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenek ki, ennek a bekezdésnek a rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé;

vagy

(b) nincs ilyen felhatalmazása, de az elõször említett Államban rendszeresen javaknak vagy áruknak olyan készletét tartja, amelybõl a vállalkozás nevében rendszeresen kiszolgáltat javakat vagy árukat.

6. Az egyik Szerzõdõ Állam biztosítási vállalkozása, kivéve a viszontbiztosítás vonatkozásában, telephellyel rendelkezõnek tekintendõ a másik Szerzõdõ Államban, amennyiben ebben a másik Államban díjakat szed be vagy ott felmerülõ kockázatokat biztosít egy alkalmazott vagy egy olyan képviselõ útján, aki a 7. bekezdés értelmében nem független képviselõ.

7. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a másik Szerzõdõ Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Mindazonáltal, ha az ilyen képviselõ tevékenységét egészen vagy csaknem egészen ennek a vállalkozásnak az érdekében fejti ki, úgy nem tekintendõ független képviselõnek ennek a bekezdésnek az értelmében.

8. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság egy olyan társaságot irányít vagy azt egy olyan társaság irányítja, amely a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban vagy (akár telephely útján, akár más módon) önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból (beleértve a mezõgazdaságból és erdõgazdálkodásból származó jövedelmét) élvez, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelõhelyek, források és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogokat; a tengeri hajók, belvízi hajók és légijármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és az önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. Cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, úgy a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik Államban, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az (a) ennek a telephelynek tudható be; (b) ugyanolyan vagy hasonló javaknak vagy áruknak ebben a másik Államban történt eladásának tudható be, mint amilyenek a telephely útján kerültek eladásra; vagy (c) ebben a másik Államban kifejtett ugyanolyan vagy ahhoz hasonló egyéb üzleti tevékenységnek tudható be, mint ami a telephely útján került lebonyolításra.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejti ki, akkor mindkét Szerzõdõ Államban azt a nyereségeket kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló vagy elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló feltételek mellett és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely üzleti tevékenysége miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely van, vagy máshol. Mindazonáltal nem vonhatók le az olyan összegek, ha vannak ilyenek, amelyeket a telephely fizetett (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának jogdíjként, térítésként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy bizonyos szolgáltatások elvégzéséért vagy üzletvezetésért járó jutalékként, vagy a bankvállalkozás esetét kivéve, a telephelynek kölcsönzött pénzért járó kamatként. Hasonlóképpen nem veendõk figyelembe a telephely nyereségének megállapításánál a telephely által a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) jogdíjként, térítésként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy bizonyos szolgáltatások elvégzéséért vagy üzletvezetésért járó jutalékként vagy, a bankvállalkozás esetét kivéve, a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának kölcsönzött pénzért járó kamatként felszámított összegek.

4. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történõ puszta vásárlása miatt.

5. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudandó nyereségeket évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezõjére.

6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a Cikkeknek a rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

HAJÓZÁS ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Államban levõ forrásokból származó olyan nyereség, amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy tengeri hajóknak a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl élvez, az elõször említett Államban adóztatható, de a kivetett adót csökkenteni kell az adó 50 százalékának megfelelõ összeggel.

2. Légijármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a légijármûvet üzemeltetõ vállalkozás belföldi illetõségû.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl származó nyereségre is.

9. Cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

Amennyiben

(a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesedik, vagy

(b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikban olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalakozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelõen megadóztatható.

10. Cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet, megadóztatható ebben az Államban.

2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, ennek az Államnak a jogszabályai szerint is megadóztatható, ha azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 15 százalékát.

A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel szabályozni fogják ezeknek a korlátozásoknak az alkalmazási módját.

Ennek a bekezdésnek a rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelybõl az osztalékot fizetik.

3. Az e Cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy más, nyereségbõl való részesedést biztosító jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az Államnak a jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetõségû a részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá vetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó berendezés segítségével önálló tevékenységet végez, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levõ telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.

11. Cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben keletkezik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.

A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel szabályozni fogják ennek a korlátozásnak az alkalmazási módját.

3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõ kamat, amelyet a másik Szerzõdõ Állam Kormányának, ideértve annak helyi hatóságait, a Központi Banknak vagy az ezen Kormány által ellenõrzött bármely pénzügyi intézménynek, vagy az ezen Kormány által garantált kölcsönök után fizetnek, mentes az adózás alól az elõször említett Államban.

4. A "Központi Bank" és "az ezen Kormány által ellenõrzött pénzügyi intézmény" kifejezések - a 3. bekezdés céljaira tekintettel - az alábbiakat jelentik:

a) Indonézia esetében:

(i) az "Indonéz Bankot" (Indonéz Központi Bank);

(ii) az olyan más pénzügyi intézményt, amelynek tõkéje teljes egészében az Indonéz Köztársaság Kormányának tulajdonában van, ahogyan errõl a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai idõrõl idõre megállapodnak.

b) A Magyar Népköztársaság esetében:

(i) a Magyar Nemzeti Bankot;

(ii) az olyan más pénzügyi intézményt, amelyben az Államnak többségi részvényérdekeltsége van, ahogyan errõl a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai idõrõl idõre megállapodnak.

5. E Cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta hitelkövetelésbõl származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségébõl való részesedésre, akár nem. Magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat.

6. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott levõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet folytat egy ott levõ állandó berendezés segítségével, és a hitelkövetelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen a) ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, vagy b) a 7. Cikk 1. bekezdésének (c) pontjában említett üzleti tevékenységgel kapcsolatos. Ezekben az esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

7. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha a kamatot fizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága, vagy az ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a kamatot fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abban az Államban keletkezõnek tekintendõ, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.

8. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad a jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembe vételével.

12. Cikk

JOGDÍJ

1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj megadóztatható abban a Szerzõdõ Államban is, amelyben keletkezik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a ljogdíj bruttó összegének 15 százalékát.

A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel szabályozzák ennek a korlátozásnak az alkalmazási módját.

3. E Cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés minden olyan jellegû kifizetést jelent, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások, beleértve a mozgóképfilmeket, a rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket, kép- vagy hanghordozó szalagokat, szerzõi jog, szabadalom, védjegy, minta vagy modell, terv, titkos formula vagy eljárás, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatra vonatkozó információ ellenértékeként fizetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott levõ telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet folytat egy ott levõ állandó berendezés segítségével és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen a) ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, vagy b) a 7. Cikk 1. bekezdésének (c) pontjában említett üzleti tevékenységgel kapcsolatos. Ezekben az esetekben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államban keletkezõnek, ha azok fizetõje maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy az ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a jogdíjat fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a jogfizetési kötelezettség felmerült és az ilyen jogdíjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen jogdíj abban az Államban keletkezõnek tekintendõ, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.

6. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad a jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.

13. Cikk

ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a 6. Cikkben meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyeresége megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelye üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy önálló tevékenység végzése céljára a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve az ilyen telephelynek (akár a vállalkozással együtt akár attól függetlenül történõ), vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítésébõl elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban.

3. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a nemzetközi forgalomban üzemeltetett légijármû, vagy az ilyen légijármû üzemeltetéséhez tartozó ingó vagyon elidegenítésébõl élvez, csak ebben az Államban adóztatható.

4. Az elõzõ bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ belföldi illetõségû.

14. Cikk

ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegû tevékenységbõl származó jövedelme csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személynek tevékenysége kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó berendezés áll rendelkezésére vagy ha ebben a másik Államban bármely tizenkét hónapos idõszakon belül összesen 90 napot meghaladó idõszakot vagy idõszakokat tölt el. Amennyiben a személy ebben a másik Államban ilyen állandó berendezéssel rendelkezik vagy ott tartózkodik az elõbb említett idõszakra vagy idõszakokra, úgy a jövedelem ebben a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be vagy ebben a másik Államban keletkezett az elõbb említett idõszakban vagy idõszakokban.

2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

15. Cikk

NEM ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG

1. A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy nem önálló tevékenységért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a tevékenységet ott végzik, úgy az ezért kapott térítés megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban végzett nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elõször említett Államban adóztatható, ha:

(a) a kedvezményezett a másik Államban bármely 12 hónapos idõszakon belül nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál többet; és

(b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetõségû a másik Államban; és

3. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által a nemzetközi forgalomban üzemeltett hajó vagy légijármû fedélzetén végzett nem önálló tevékenységért járó térítés csak ebben az Államban adóztatható.

16. Cikk

IGAZGATÓI TISZTELETDÍJ TÉRÍTÉS

Az igazgatói tiszteletdíj térítés és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy olyan minõségében élvez, mint a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének tagja, megadóztatható ebben a másik Államban.

17. Cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû elõadómûvész, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós mûvész, vagy zenemûvész, vagy sportoló élvez, a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett személyes tevékenységébõl, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségben, személyesen kifejtett tevékenységbõl származó jövedelem nem az elõadómûvésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét kifejti.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az 1. bekezdésben említett és a Szerzõdõ Államok közötti kultúrális egyezmény, vagy megállapodás alapján folytatott tevékenységekbõl származó jövedelem mentesül az adóztatás alól abban a Szerzõdõ Államban, amelyben ezeket a tevékenységeket kifejtik, amennyiben az ezen Államba tett látogatást teljesen, vagy jelentõs mértékben a másik Szerzõdõ Államnak, annak helyi hatóságának, vagy közintézményének alapjaiból támogatják.

18. Cikk

NYUGDÍJAK

A 19. Cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával:

(a) a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Állam vállalkozása fizet a másik Államban belföldi illetõségû személynek az ezen vállalkozás szolgálatában korábban kifejtett nem önálló tevékenységéért - amelyre nézve a hozzájárulás levonásra került az elõször említett Államban keletkezett adóköteles jövedelembõl - megadóztatható az elõször említett Államban;

(b) minden más nyugdíj vagy más hasonló térítés, amelyet az egyik Államban belföldi illetõségû személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.

19. Cikk

KÖZSZOLGÁLAT

1. (a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

(b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Államban teljesítették és a természetes személy olyan ebben az Államban belföldi illetõségû személy, aki:

(i) ennek az Államnak az állampolgára; vagy

(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban belföldi illetõségû személlyé.

2. (a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Államnak, politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

(b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben a másik Államban belföldi illetõségû és ennek a másik Államnak állampolgára.

3. Az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra a 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók

20. Cikk

TANÁROK ÉS KUTATÓK

Az az egyetemi oktató, tanár vagy kutató, aki ideiglenesen az egyik Szerzõdõ Államba látogat kizárólag azzal a céllal, hogy valamely egyetemen, fõiskolán, iskolában vagy más elismert oktatási inézményben tanítson vagy kutatást folytasson, és aki közvetlenül az ilyen látogatást megelõzõen a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy volt vagy most is az, mentes az adó alól az elõször említett Államban két évet meg nem haladó idõszakra az ilyen tanításért vagy kutatásért járó összeg tekintetében.

21. Cikk

TANULÓK

Azok a kifizetések, amelyet olyan tanuló, gyakornok vagy ipari tanuló kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy volt, vagy most is az, és aki az elõször említett Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható az elõször említett Államban, feltéve, hogy ezek a kifizetések ezen az Államon kívül levõ forrásokból származnak.

22. Cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a jelen Egyezmény elõzõ Cikkeiben kifejezetten meg nem említett jövedelme csak ebben az Államban adóztatható, ha azonban az ilyen jövedelem a másik Szerzõdõ Államon belüli forrásokból származik, úgy az ebben a másik Államban is megadóztatható.

23. Cikk

KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

1. A kettõs adóztatást e Cikk következõ bekezdéseivel összhangban kell elkerülni.

2. Amennyiben az Indonéziában belföldi illetõségû személy jövedelmet élvez a Magyar Népköztársaságból és ez a jövedelem a jelen Egyezmény rendelkezései értelmében a Magyar Népköztársaságban megadóztatható, a jövedelem után fizetendõ magyar adó összege beszámítható az erre a személyre kivetett indonéz adóba. A beszámítható összeg azonban nem haladhatja meg az indonéz adónak azt a részét, amely megfelel az ilyen jövedelemnek.

3. (a) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez, amely a jelen Egyezmény rendelkezései szerint az Indonéz Köztársaságban megadóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság e bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával ezt a jövedelmet kiveszi az adóztatás alól.

(b) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezései értelmében az Indonéz Köztársaságban adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság lehetõvé teszi az ilyen belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az Indonéz Köztársaságban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt számított adónak azt a részét, amely az Indonéz Köztársaságból származó ilyen jövedelem-tételekre esik.

(c) Amennyiben jelen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyar Népköztársaságban belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól a Magyar Népköztársaságban, a Magyar Népköztársaság mindazonáltal ennek a belföldi illetõségû személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.

24. Cikk

EGYENLÕ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai nem vethetõk a másik Szerzõdõ Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggõ olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy az azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek a másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetõségûek egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.

2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendõ akként, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyeknek olyan, a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján járó személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat biztosítson az adózásban, amelyekben a saját területén belföldi illetõségû személyeket részesíti.

3. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tõkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, az elõször említett Államban nem vethetõk olyan adóztatás, vagy azzal összefüggõ olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettségek, amelyeknek az elõször említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

4. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. Cikknek, a 11. Cikk 7. bekezdésének, vagy a 12. Cikk 4. bekezdésének a rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett levonható e vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha azokat az elõször említett Államban belföldi illetõségû személy részére fizették volna.

5. Ebben a Cikkben az "adóztatás" kifejezés az Egyezmény tárgyát képezõ adókat jelenti.

25. Cikk

EGYEZTETÕ ELJÁRÁS

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg a jelen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az Államoknak a belsõ jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetõségektõl függetlenül ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetõségû, vagy, ha ügye a 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ két éven belül kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelõ adóztatásához vezet.

2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja és önmaga nem képes kielégítõ megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze úgy, hogy a jelen Egyezménynek meg nem felelõ adóztatás elkerülhetõ legyen. Az így létrejött megállapodást a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályaiban elõírt határidõktõl függetlenül végre kell hajtani.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyzmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs adóztatást, amelyekrõl az Egyezmény nem rendelkezik.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Az illetékes hatóságok tanácskozás útján megfelelõ kétoldalú eljárásokat, feltételeket, módszereket és technikai módozatokat dolgoznak ki az ebben a Cikkben elõirányzott egyeztetõ eljárás alkalmazására.

26. Cikk

TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezései vagy a Szerzõdõ Államokokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az ezek szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel, valamint különösen azokat a tájékoztatásokat, amelyek az ilyen adókkal kapcsolatos adócsalásnak vagy az adóztatás kijátszásának a megakadályozására irányulnak. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy, mint az ennek az Államnak a belsõ jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat. Ha azonban a tájékoztatást eredetileg titoknak tekintik az azt közlõ Államban, úgy azt csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetõvé tenni, amelyek a jelen Egyezmény tárgyát képezõ adók megállapításával vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével vagy a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célra használhatják fel a tájékoztatást, de azt bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban nyilvánosságra hozhatják.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetõk úgy, mintha valamelyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlátától eltérõ államigazgatási intézkedések hozatalára;

b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ be;

c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást tárna fel, vagy amelynek a felfedése ellentmondana a közrendnek (ordre public).

27. Cikk

DIPLOMÁCIAI KÉPVISELÕK

ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK

A jelen Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselõket vagy konzuli tisztségviselõket a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megilletõ adózási kiváltságokat.

28. Cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. A Szerzõdõ Államok Kormányai értesítik egymást arról, hogy a jelen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a késõbbinek a kelte után harminc nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

(i) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-jén vagy az után keletkezett jövedelemre;

(ii) az egyéb jövedelemadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1-jén vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.

29. Cikk

FELMONDÁS

A jelen Egyezmény addig marad hatályban, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam diplomáciai úton felmondhatja, az Egyezmény hatálybalépésének évétõl számított öt év eltelte után bármely naptári év június harmincadik napján vagy azt megelõzõen megküldött, a felmondásról szóló írásbeli értesítéssel. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti a felmondásról szóló értesítés megküldésének évét követõ év január 1-jén vagy az után kapott jövedelem tekintetében.

ENNEK HITELÉÜL a Kormányaik által kellõen felhatalmazott alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült két eredeti példányban. Jakartában, 1989. október 19-én, angol nyelven.

A Magyar Népköztársaság Az Indonéz Köztársaság

Kormánya nevében Kormánya nevében

JEGYZÕKÖNYV

A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén megkötött Egyezmény mai napon történõ aláírásakor az aláírottak megállapodtak a következõ, az Egyezmény elválaszthatatlan részét képezõ rendelkezésekben:

1.) 5. Cikk

Az üzleti hely kifejezés úgy értelmezendõ, hogy ez a termelési helyet is magában foglalja.

2.) Az 5. Cikk 4. bekezdés (a) és (b) pontjaihoz

Az 5. Cikk 4. bekezdés (a) és (b) pontjai úgy értelmezendõk, hogy azok a beszállításra is vonatkoznak, feltéve, hogy ez nem rendszeres és nem kapcsolódik hozzá eladás.

3.) Az 5. Cikk 4. bekezdéséhez

Létesítmények használata kizárólagosan gépek és berendezések elõszöri felállítása és azok leszállítása céljából nem tekintendõ telephelynek.

4.) A 7. Cikk 4. bekezdéséhez

A "puszta vásárlás" kifejezés nem foglalja magába az ilyen telephely által más vállalkozás számára végzett vásárlást.

5.) A 8. Cikkhez

A nemzetközi forgalomban mûködõ hajózási és légi közlekedési vállalkozások nyeresége magában foglalja a hajók és repülõgépek közvetlen üzemeltetéséhez szorosan kapcsolódó kiegészítõ tevékenységeket is.

6.) A 11. Cikk 5. bekezdéséhez

A kamat kifejezés jelenti azokat a jövedelmeket is, amelyeket azon Állam adózási jogszabályai, amelyben a jövedelem keletkezik, pénzkölcsönbõl származó jövedelemhez hasonlóan kezelnek, beleértve a halasztott fizetésû eladások után kapott kamatot.

7.) A 24. Cikk 4. bekezdéséhez

A Szerzõdõ Államok mindazonáltal belsõ jogszabályaiknak megfelelõen korlátozhatják a hitel-tõke arányt.

ENNEK HITELÉÜL a Kormányaik által kellõen felhatalmazott alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült két eredeti példányban. Jakartában, 1989. október 19-én, angol nyelven.

A Magyar Népköztársaság Az Indonéz Köztársaság

Kormánya nevében Kormánya nevében"

3.§

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. Cikk 2) bekezdés i/ pontja alá eső adók tekintetében 1994. január 1-én, vagy azt követően szerzett jövedelmekre, a 28. Cikk 2) bekezdés ii/ pontja alá eső adók tekintetében 1994. január 1-én, vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelően szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fűződő érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyűlés 28/1992. (VI.22.) számú határozatával megerősítette.