A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/717. számú
törvényjavaslat
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az
építési tevékenység átmeneti szabályozásáról
Előadó: Dr.Torgyán József
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
1999. január
1999. évi
... törvény
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein
az építési tevékenység átmeneti
szabályozásáról
Az Országgyűlés a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein, a tó ökológiai állapotának javítása, a környezet - kiemelten a vízminőség védelme -, a természeti, tájesztétikai értékek, valamint a minőségi turizmusra alkalmas területek megőrzése érdekében a következő törvényt alkotja:
1. §
(1) A törvény rendelkezései a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet e törvény mellékletében meghatározott településeinek a területére terjednek ki.
(2) A törvény rendelkezései a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének az Országgyűlés által történő elfogadásáig alkalmazhatóak.
2. §
(1) A mellékletben megjelölt települések (a továbbiakban: települések) területén új beépítésre szánt terület - a közmű, a temető és a hulladékgazdálkodás építményeinek elhelyezésére szolgáló terület kivételével - nem jelölhető ki.
(2) A települések területén a jóváhagyott településrendezési tervekben már kijelölt beépítésre szánt területen lévő telkeken építmények elhelyezésére engedély csak akkor adható, ha a telek teljesen közművesített, az építés következtében jelentkező többletigényeket a közművek biztosítani tudják.
3. §
(1) A települések mezőgazdasági területének a volt zártkerti részén lévő telkeken építési engedély csak az 5000 m2-t meghaladó nagyságú, szőlőműveléssel hasznosított telkekre, legfeljebb 1%-os beépítettséggel, egyszintes, legfeljebb 4,5 méter homlokzatmagasságú, tájba illő építményre adható.
(2) A települések (1) bekezdés alá nem tartozó mezőgazdasági területén építési engedély csak a 2 ha-nál nagyobb, szőlőműveléssel hasznosított telkekre, az (1) bekezdésben meghatározott építményre adható.
4. §
(1) A 3. §-ban meghatározott területeken az építési engedély kiadásának további feltétele, hogy a területre szabályozási terv és az ehhez tartozó helyi építési szabályzat már rendelkezésre álljon, továbbá a szőlőművelés tényét az ingatlan-nyilvántartás adataival igazolták és a tulajdonos szőlőművelés fenntartásáról szóló kötelezettségvállalását az illetékes hegyközség hegybírája igazolja.
(2) A 3. § alá nem tartozó beépítésre nem szánt külterületi területeken - a közlekedési építmények és műtárgyaik, valamint az egyéb nyomvonalas létesítmények és műtárgyaik kivételével - építmény elhelyezésére építési engedély nem adható ki.
(3) A még be nem épített partmenti 30 méteres területsávban - függetlenül az adott terület területfelhasználási besorolásától - új épület nem létesíthető.
5. §
(1) Ez a törvény 1999. április 1-én lép hatályba, és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervéről szóló törvény hatálybalépésével hatályát veszti.
(2) A törvény rendelkezéseit az első fokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
(3) Ez a törvény a települések egyes részeire közigazgatási határozattal elrendelt telekalakítási és építési tilalmakat, továbbá az e törvény hatályba lépése előtt kiadott, jogerős, végrehajtható és még érvényes elvi építési engedélyeket és építési engedélyeket nem érinti.
Melléklet az 1999. évi ..... törvényhez
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet átmeneti építési szabályozással érintett települései
1. Ábrahámhegy
2. Alsóörs
3. Aszófő
4. Badacsonytomaj
5. Badacsonytördemic
6. Balatonakali
7. Balatonalmádi
8. Balatonberény
9. Balatonboglár
10. Balatonederics
11. Balatonföldvár
12. Balatonfüred
13. Balatonfűzfő
14. Balatongyörök
15. Balatonkenese
16. Balatonkeresztúr
17. Balatonlelle
18. Balatonmáriafürdő
19. Balatonöszöd
20. Balatonszárszó
21. Balatonszemes
22. Balatonszepezd
23. Balatonudvari
24. Balatonvilágos
25. Csopak
26. Fonyód
27. Gyenesdiás
28. Hévíz
29. Keszthely
30. Kővágóörs (Pálköve-településrész)
31. Lovas
32. Örvényes
33. Palóznak
34. Révfülöp
35. Siófok
36. Szántód
37. Szigliget
38. Tihany
39. Vonyarcvashegy
40. Zamárdi
41. Zánka
A törvény rendelkezései nem terjednek ki az 1-41. sorszám alatt felsorolt települések közül a Siófok balatonkiliti, a Zamárdi kőhegyi, a balatonszárszói, a balatonszemesi, a balatonöszödi, a balatonlellei, a balatonboglári, a balatonberényi, a balatonkeresztúri, a hévízi, a balatongyöröki, a révfülöpi, a Balatonszepezd végmáli és öreghegyi, a Lovas kishegyi és öreghegyi, a Balatonudvari leshegyi és öreghegyi
volt zártkerti területekre.
Általános indoklás
Az Alkotmánybíróság a 13/1998. (IV.30.) AB határozatával megállapította, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet alkotmányellenes, ezért azt 1999. március 31-i hatállyal megsemmisítette.
Indoklásában az Alkotmánybíróság nem a rendeletnek a köz érdekében előírt korlátozó szabályait kifogásolta, hanem arra hívta fel a figyelmet, hogy a település területét érintő építési és területfelhasználási korlátozások megállapítása a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, így az Alkotmánynak az önkormányzatok autonómiáját védelemben részesítő rendelkezései alapján a korlátozás előírásának kötelezettségét a települési önkormányzatok számára csak törvényben lehet előírni.
A megadott időponttól hatályon kívül helyezett miniszteri rendelet a tó vízminőségének védelme és a térség még meglévő természeti értékeinek megóvása érdekében született, illetve a térségre hivatalosan érvényes regionális rendezési tervben jóváhagyottak szerint a spontán és ellenőrizetlen módon zajló építési folyamatokat kívánta jogi eszközzel visszaszorítani. Megszüntetésével 1999. április 1-től kezdődően nincs olyan eszköz az állam kezében, amellyel a térség hosszú távú érdekeit figyelembe véve befolyásolni, vagyis közérdekből korlátozni tudná a területek felhasználását és beépülését.
Ezt a hiányt pótlandó, a fenti alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban a Kormány az egyes alkotmánybírósági határozatokból adódó feladatokról szóló 2193/1998. (VIII.25.) számú határozatának 1. pontjában előírta, hogy készüljön előterjesztés a Balaton építésügyi védelmét szolgáló szabályozásról.
E törvényjavaslat nem váltja ki, csak átmenetileg helyettesíti a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének (Balaton Terv) elfogadásáról szóló törvényt. A törvényjavaslat azon korlátozó rendelkezések bevezetésére tesz javaslatot, amelyek - átmenetileg - biztosítják azt, hogy az eddig miniszteri rendelettel előírt korlátozások és feltételek megszűnése után az érintett településeken nem történik helyrehozhatatlan károkozás területfelhasználási és építési szempontból.
A törvényjavaslat előírásai a Balaton Terv előkészítő munkafázisa során feltárt helyzeten és a meglévő problémák megoldására tett tervi javaslatokon alapulnak és figyelembe veszik az építési jogszabályokban bekövetkezett változásokat is. A Balaton Terv a jelen törvényjavaslat Kormányhoz történő benyújtásának időpontjában már tervezői javaslatként elkészült és széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetés alatt áll. Az egyeztetés jogszabályban rögzített időigénye (60 nap), az egyeztetésben résztvevő állami, önkormányzati és szakmai-társadalmi szervezetek nagy száma (450-500) és a törvénykezési folyamat menetrendje nem teszi lehetővé azt az egyébként optimális megoldást, hogy a hatályon kívül helyezett 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet előírásait 1999. március 31-től kezdődően már a Balaton Tervet jóváhagyó törvény előírásai váltsák fel. Ez a helyzet magyarázza a jelenleg benyújtott törvényjavaslat előterjesztésének szükségességét és sürgősségét, valamint azt a kényszert, hogy törvényhozásunknak 1999-ben két alkalommal kell foglalkoznia a Balaton térségének építésügyi és területrendezési kérdéseivel.
A törvényjavaslat eleget tesz egy olyan társadalmi igénynek, amely a tó vízminősége és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet építésügyi védelme, továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természeti és táji értékeinek védelme érdekében intézkedéseket sürget, ugyanakkor a korlátozó előírások fenntartása miatt jelentős ellenállásba is fog ütközni. A korlátozó rendelkezések környezeti hatásukat tekintve egyértelműen kedvezőek, hiszen a térség terhelését csökkentik, illetve kikényszerítik a környezetvédelmi szempontból szükséges beruházásokat. Társadalmi és gazdasági hatásukat tekintve ugyanakkor ellentmondásosak. Rövid távú, egyéni érdekeket tekintve mindenfajta korlátozásnak negatív a társadalmi-gazdasági hatása, illetve megítélése, hiszen főként a korlátozással érintett tulajdonosoknak és önkormányzatoknak az ingatlantulajdonaik, illetve területeik hasznosítása során kisebb a mozgásterük. Hosszú távon, a stratégiai célokat tekintve azonban mindenképpen pozitív eredménnyel járnak, hiszen az üdülőkörzet jövője, idegenforgalmi hasznosításának eredményessége a tó vízminőségének és a tájjelleg fennmaradásának függvénye, ezért ennek javítása és fenntartása közcél, aminek érdekében minden érintettnek erőfeszítéseket kell tenni és el kell fogadni más térségekhez képest szigorúbb építési szabályokat.
A korlátozások és lehetőségek tételesen és jelen átmeneti törvényhez képest differenciáltabb módon és a teljes üdülőkörzetre kiterjedően a Balaton Terv térségi övezeti előírásaiban fognak majd megjelenni, amely a hosszú távú érdekeket szem előtt tartva, de a rövid távú fejlesztési lehetőségeket is figyelembe véve kerültek kidolgozásra.
Részletes indoklás
(Az 1.§-hoz)
A törvény hatálya térben és időben behatárolt. A melléklet sorolja föl azokat a településeket, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. Ez a települési kör jogi megfontolások miatt pontosan megegyezik azzal a területtel, mint amelyre az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet vonatkozott, figyelemebe véve azt is, hogy a 7/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelet egyes településeknél a volt zártkerti területeket kivette a korlátozás alól. A terv készítését megalapozó vizsgálatok és elemzések alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a környezet jellegét, természeti értékeit veszélyeztető mértékű beépítések már nem kizárólag a partmenti területeket jellemzik, hanem az úgynevezett háttértelepülések igazgatási területén is megjelentek. Ennek figyelembe vételére a területrendezési terv szabályozási előírásaiban lesz lehetőség.
A törvény átmeneti jellegű, addig vannak érvényben korlátozó előírásai, amíg a területrendezési terv elfogadása országgyűlési határozattal és törvénnyel meg nem történik. A törvény azt az időszakot “fedi le” megfelelő jogi szabályozással, ami az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet - Alkotmánybíróság által 1999. március 31-től érvényes - hatályon kívül helyezése és a területrendezési terv hatályba lépése között várhatóan eltelik.
(A 2.§-hoz)
A törvény az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet alapvető előírásait ismétli meg az új jogszabályi környezet figyelembevételével és az önkormányzatokra nézve kötelező erővel. A belterület növelés tilalma helyett a beépítésre szánt területek kijelölésének tilalmát írja elő, mivel az új Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) szerint építésügyi szempontból nem a bel- és külterületnek, hanem a “beépítésre szánt” és “beépítésre nem szánt” területnek van jelentősége. Tekintettel arra, hogy beépítésre szánt terület településrendezési tervben külterületen is kijelölhető, szükséges volt a beépítésre szánt terület kijelölésének tilalmát a település teljes igazgatási területére vonatkozó hatállyal meghatározni. A kivételek olyan építményekre vonatkoznak, amelyek léte környezetvédelmi szempontból szükséges, vagy éppen a környezet állapot javítását szolgálják.
A törvény nyilvánvalóan engedi az építkezést mindazon esetben, amikor az építés feltételei a tó körül megkívánt szinten megvannak, vagyis településrendezési terv alapján - amellyel a parti települések mindegyike, a nem parti települések kb. 80%-a már rendelkezik - és a teljes közművesítettség megléte esetén lehetséges az építkezés.
(A 3-4.§-hoz)
A jellegzetes balatoni táj megmentése érdekében korlátozó intézkedéseket tenni ma már csak a külterületeken lehet. A táj karakterének megváltozása leginkább akkor következhet be, ha a meglévő nagyobb földrészletek elaprózódnak (pld. a településrendezési szempontból ellenőrizetlen kárpótlás és a privatizáció folytán nagyon sokan jutottak kisebb földrészlethez) és ezeket a kisebb telkeket – függetlenül fekvésüktől - az új tulajdonosok üdülőtelekként kívánják használni, vagy akként értékesíteni.
A törvény – előrevetítve a területrendezési terv differenciáltabb, de hasonló térségi szabályozási előírásait – meg kívánja akadályozni ezt a folyamatot úgy, hogy alapvetően tiltja, helyesebben nagyon szigorú feltételekhez köti a külterületen való építést. A lehetőségek meghatározásánál a már kialakult helyzettől nem lehet eltekinteni, nyilvánvalóan nem eshetnek azonos elbírálás alá a volt zártkerti területek és az egyéb mezőgazdasági területek, továbbá a művelési ág szerint is indokolt különbséget tenni. A területrendezési terv preferálja a Balaton térségében sajátos karaktert adó szőlőművelést, a termelés támogatása érdekében többletlehetőséget biztosít és ez a külön elbírálás megjelenik jelen törvényben is.
A törvény e szempontok mérlegelése alapján határozza meg a külterületi építés feltételeit, vagyis ha a beépítésre szánt telek kellőképpen nagy, igazoltan szőlőművelést folytatnak rajta, és az építés egyéb feltételei rendezési terv alapján meghatározottak, akkor ebben az átmeneti időszakban is – kivételesen - engedélyezhető az építés.
Évtizedek óta szerepel a regionális rendezési tervekben és fejlesztési koncepciókban a tó körül kialakítandó, a medret övező közterület (parti sétány) igénye. Ennek szélességét a korábbi tervekben 50 és 30 méter között állapították meg, de a jelenleg érvényes regionális rendezési tervet jóváhagyó minisztertanácsi határozat már csak a célt fogalmazta meg, konkrét számot nem tartalmazott. A törvény e gondolatot a realitásokhoz jobban közel álló kisebb szélességi érték meghatározásával tovább élteti, lehetőséget kívánva adni arra, hogy a partmenti közterületi sáv a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervében meghatározott módon fokozatosan megvalósulhasson.
(Az 5.§-hoz)
A törvény az 1/1989. (I.1.) ÉVM rendelet hatályának megszűnésével egyidőben lép hatályba, így a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet építésügyi szempontból megszakítás nélkül jogi védelem alatt állhat a területrendezési terv térségi szabályozási előírásai elfogadásáig.