TÖRVÉNYJAVASLAT
az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény
módosításáról
Előadó: Dr. Torgyán József
földművelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter
1999. évi
…. törvény
az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról
Az Országgyűlés
felülvizsgálva az agrárpiac szabályozási rendszere működésének eddigi tapasztalatait, a bekövetkezett változásokat, továbbá annak érdekében, hogy az agrárpiac szabályozását tovább korszerűsítse,
a következő törvényt alkotja:
1. §
(1) Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 2. §-ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[2. § E törvény alkalmazásában:]
“h) garantált ár: az átlagos termelési színvonalon termelők önköltségének hetven százalékát el nem érő, jogszabályban megállapított olyan minimum ár, amelyhez a miniszter kvótát rendel, valamint az így meghatározott mennyiségű és minőségű termék felvásárlására kötelezettséget vállal;”
(2) Az Aptv. 2. §-a az alábbi j) ponttal egészül ki:
[2. § E törvény alkalmazásában:]
“j) intervenciós ár: az irányár alapján jogszabályban megállapított olyan legalacsonyabb-, illetőleg legmagasabb ár, amelyet ha a piaci ár elér, vagy meghalad, az agrárpiaci rendtartás eszközei alkalmazásra kerülnek.”
2. §
Az Aptv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A Terméktanácsként történő elismerés határozatlan időtartamra szól."
3. §
Az Aptv. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"8. § (1) Garantált árat
a) kell meghirdetni az élelmezési célú búzára, a takarmánykukoricára, a tehéntejre, a vágómarhára, a vágósertésre,
b) lehet meghirdetni a cukorrépára, a cukorra, valamint az izocukorra.
(2) Az (1) bekezdésbe vont termékek forgalomban szokásos minőségét, amelyekre az agrárpiaci rendtartás eszközeit alkalmazzák, a mindenkor érvényes szabványok, illetve a Magyar Élelmiszerkönyv előírásai alapján az egyes piaci szabályozásokban kell meghatározni.”
4. §
Az Aptv 9. § (1) bekezdésének bevezető szövege az alábbiak szerint módosul, valamint e § a következő m)-o) pontokkal egészül ki:
"9. § (1) A törvény alkalmazása során a következő eszközök vehetők igénybe:"
"m) pénzintézeti hitelfelvételnél állami kezességvállalás,
n) minőségi felár alkalmazása, valamint
o) állategészségügyi-, illetve hatósági díjtámogatás."
5. §
Az Aptv. 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
10. § (1) Az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazása során az alábbi pénzügyi források használhatók fel:
"a) a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Piacra jutási támogatás kiadási előirányzata;"
6. §
Az Aptv. 12. §-a (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a 8. § (1) bekezdésében meghatározott termékekre irányárat kell meghirdetni, más termékek esetében irányár hirdethető meg.
(2) Az irányár mértékére, az alkalmazás feltételeire a Terméktanács tesz javaslatot, amelyet a miniszter - egyetértése esetén - rendeletben tesz közzé. Amennyiben a Terméktanács a miniszter kérelmére harminc napon belül nem tesz javaslatot az irányár mértékére, az alkalmazás feltételeire, az irányárat a miniszter állapítja meg és teszi közzé. Ha a Terméktanács irányárra tett javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor a miniszter harminc napon belül gondoskodik az irányár meghirdetéséről.
(3) Irányár meghirdetése esetén az alsó és felső intervenciós árat, valamint az ahhoz kapcsolódó piacszabályozási eszközt a miniszter a pénzügyminiszterrel és a gazdasági miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletben állapítja meg."
7. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Aptv. 2. §-ának c) –d) pontja, a 17. §-ának (3) bekezdése, valamint a 2. §-ának m) pontjában, a 17. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 20. §-ának (1) bekezdésében a “normatív” szövegrész.
(3) Az agrárpiaci rendtartás működéséhez szükséges adatbázis kiegészítése érdekében az állami adóhatóság a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet szerinti adatnyilvántartó lap alapján összeállított, az 1998. december 31-i állapotnak megfelelő adatbázisából az őstermelők azonosítására, termelői tevékenységére, valamint az őstermelői igazolványra vonatkozó adatokról – az adózási adatok kivételével - a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok részére egyszeri adatszolgáltatást köteles teljesíteni.
Általános indokolás
az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 1993. március 1. napján lépett hatályba. A törvény módosítására eddig négy alkalommal került sor. Az eddigi módosítások alapvetően az agrárpiaci rendtartás működtetését egészítették ki, segítették elő.
A törvény keret-jellegén és intézményrendszerén nem indokolt változtatni.
A törvénynek megfelelően kétpólusú intézményrendszer jött létre, melynek egyik oldalán a Kormány (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium), a másik oldalán a terméktanácsok állnak. Ebben a rendszerben a két fő pólus egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe véve, kompromisszumok útján alakítja ki álláspontját.
A javaslat a kormányzati hatásköröket nem változtatja meg.
Az Agrárrendtartási Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: ARTB) véleményező, egyeztető, döntéselőkészítő fórum jellege továbbra is megmarad. A piaci zavarok elhárításával, valamint az agrárpiac szabályozásában rendkívül fontos szerepet tölt be és működésével megkönnyíti a jogszabályok kiadása előtti hivatalos tárcaegyeztetést. Nyilvánvaló, hogy az ARTB működtetése többlet bürokráciával jár, egyes esetekben az állásfoglalás kialakítása az ülés után még további egyeztetést igényel, de úgy ítélhető meg, hogy ez a többletmunka a jogszabály előkészítésnél megtérül. Több esetben az indokoltnál nagyobb viták fórumává vált az ülés, ez azokban az esetekben volt tapasztalható, amikor az ARTB ülésén résztvevők az agrárpiacot érintő kérdések megvitatása során részérdekeket is meg kívánnak jeleníteni. Az elmúlt időszakban az ARTB betöltötte szerepét, folyamatosan ülésezett, működésére továbbra is szükség van. Ezen a területen az érintettekkel egyetértésben nem indokolt változtatni.
A miniszter által eddig elismert huszonhét terméktanács az agrárpiac szabályozásában igen fontos szerepet tölt be. A terméktanácsok számának csökkentése szakmailag indokolt lehet, ehhez azonban nem szükséges törvénymódosítás. A terméktanácsok a jelenleg hatályos szabályozás értelmében is egyesülhetnek, hiszen nagyobb terméktanácsi szervezetekbe integrálódva szerepük, súlyuk tovább erősödhet.
A törvény jelenlegi módosítását az eddig felmerült tapasztalatok indokolják. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításától nem lehet várni olyan kérdések megoldását, melyek ma a szakma vagy a politika oldaláról időnként az agrárrendtartás keretében jelentkeznek. Ilyenek például a lakosság életszínvonalát, a foglalkoztatottságot, a vásárlóerőt, a gazdaságpolitikát érintő kérdések, amelyeknek hatása egyértelműen megnyilvánul a piac reakciójában, de amelyek kezelésére az agrárpiaci rendtartás alkalmatlan, hiszen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jelentkező problémák megoldását (tőkehiány, forgóeszközhiány, likviditás gondja, stb.) nem lehet csak az agrárrendtartástól várni.
Az agrárpiaci rendtartás működése még a módosítások elfogadása után is átmenetet jelent az Európai Unióhoz történő csatlakozásig, hiszen azt követően az EU jogszabályait kell közvetlenül átvennünk, alkalmaznunk.
Részletes indokolás
(A javaslat 1.§-ához)
A javaslat a garantált ár megfogalmazását pontosítja. Szükséges hangsúlyozni, hogy a garantált ár nem piaci ár, csak akkor lép működésbe, amikor a piac már nem szabályoz, esetleg összeomlik. A javaslat egyértelműen állást foglal abban a kérdésben is, miszerint a garantált ár meghirdetésének közgazdaságilag nem feladata, hogy jövedelemgaranciát nyújtson.
Az irányáras szabályozás kiterjesztése, erősítése indokolt. A javaslat az irányáras szabályozás hatékonyabb működtetése érdekében bevezeti az intervenciós árat.
Az irányár és az intervenciós ár működésének mechanizmusa a következő: az irányár előre meghirdetett piaci átlagár, mely körül a valóságos piaci ár egy meghatározott sávban folyamatosan ingadozik. A sáv alsó határát és felső határát egy-egy ún. intervenciós árral kell meghatározni. Amennyiben a piaci ár ezen intervenciós árak alá, illetve fölé mozdul, akkor kell alkalmazni az agrárpiaci rendtartás eszközeit, annak érdekében, hogy a piaci ár visszakerüljön a meghatározott ársávba.
(A javaslat 2.§-ához)
A javaslat 2.§-a technikai szövegpontosításként arra figyelemmel került megfogalmazásra, hogy a törvény 8. §-a (1) bekezdésének módosítása következtében megszűnt az agrárpiac háromféle szabályozási tipusra (közvetlenül, illetve közvetett módon szabályozott, továbbá befolyásolt agrárpiac) történő felosztása.
(A javaslat 3. §-ához)
A korábbi szabályozás közvetlenül szabályozott, közvetett módon szabályozott és befolyásolt agrárpiacot különböztetett meg. A javaslat ennek megszüntetését tartalmazza. Így néhány fontos termékpályát kötelezően garantált árral, továbbá kiegészítő jelleggel irányárral lehet szabályozni, a többi termék esetében egyéb más eszközök vehetők igénybe, amelyet a törvény 9.§-a részletesen tartalmaz.
A javaslat élelmezési célú búzára, takarmánykukoricára, tehéntejre, vágósertésre és vágómarhára határoz meg garantált áras meghirdetési kötelezettséget. E termékkört a javaslat bővíti a cukorrépa- cukor- izocukor termékekkel. E kiterjesztés értelmében mód nyílik arra, hogy - az EU szabályozási gyakorlatának megfelelően - egységes cukorpiaci szabályozást lehessen meghirdetni.
(A javaslat 4.§-ához)
Az agrárpiaci rendtartás eszközrendszerét a javaslat kibővíti a pénzintézeti hitelek állami kezességvállalásával, a minőségi felárral, az állategészségügyi-hatósági díj támogatással. Ezeket az eszközöket a gyakorlat már alkalmazta.
(A javaslat 5.§-ához)
A javaslat 5.§-a technikai szövegpontosítást tartalmaz annak érdekében, hogy megteremtse az összhangot a központi költségvetésről szóló törvényekkel.
(A Javaslt 6.§-ához)
A hatályos szabályozás értelmében a garantált áras termékek esetében az irányárat a terméktanács javasolja és hirdeti meg. Problémát jelentett a gyakorlatban az az eset, amikor a terméktanács nem tett javaslatot (pl. ha a terméktanácsban nem alakult ki konszenzus) az irányárra (lásd étkezési búza, takarmánykukorica). A korábbi szabályok értelmében miniszternek nem volt lehetősége irányárat hirdetni. A javaslat ezért rögzíteni kívánja, hogy amennyiben a terméktanács meghatározott időpontig nem tesz javaslatot irányárra, akkor azt a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter saját hatáskörben is meghirdetheti. Azt is rögzíti a javaslat, hogy amennyiben a terméktanács irányáras javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor az irányár meghirdetéséről a miniszternek kell saját hatáskörben, meghatározott időpontig gondoskodni. A fenti javaslattal és az ezt követő intézkedéssel az irányáras szabályozás határozottabbá válhat.
(A Javaslat 7. §-ához)
A javaslat 7.§-ának (1), (2) bekezdése a törvény hatálybalépésre vonatkozó rendelkezéseket tartamazza. A javaslat a (3) bekezdése az adóigazgatásra, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokkal összhangban az adóhatóságnak egyszeri adatszolgáltatásra ad felhatalmazást. Ennek a kiegészítésnek az az oka, hogy korábban a gazdajegyzők útján a megyei agrárkamarák látták el az őstermelői igazolványokkal kapcsolatos feladatokat, amelyet január 1-től átvettek a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok, illetve a falugazdászok. A munka gördülékeny végzéséhez szükséges azonban az agrárkamarák által kezelt és az APEH részére negyedévente átadott adatbázisnak a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok részére történő adatkezelés céljából történő átadása. Ezeket az adatokat az adótitokra hivatkozva az adóhatóság közvetlenül nem, hanem csak törvényi felhatalmazás alapján bocsáthatja az adatok kezelését végző szerv rendelkezésére. Mivel a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII.26.) Korm. rendelet intézkedik az adatvédelemről, így az adatbázis átvétele adatkezelési szempontokat nem sért. Az őstermelői igazolványok alapján képzett adatbázis feltétlenül szükséges az agrárpiac szabályozásának további működtetéséhez.