MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/855. számú
törvényjavaslat
a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről
és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről
Előadó: Dr. Pintér Sándor
belügyminiszter
Budapest, 1999. Február
1999. évi ......... törvény
a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről
és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről
Az Országgyűlés az Alkotmányból, a nemzetközi egyezményekből eredő feladatok, valamint az életet és a vagyonbiztonságot veszélyeztető természeti és civilizációs katasztrófák károsító hatásai elleni védekezés egységes irányítási rendszerének kialakítása és működtetése, továbbá a veszélyhelyzetben, illetve a katasztrófa sújtotta területeken alkalmazható szabályok bevezetése céljából a következő törvényt alkotja.
I. FEJEZET
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
Általános szabályok
1. §
A katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, az erre a célra létrehozott szervezetek, egységes irányításának megszervezése állami feladat.
2. §
(1) A katasztrófák elleni védekezést és következményei felszámolását az erre a célra létrehozott szervek és a különböző védekezési rendszerek működésének összehangolásával, valamint a Polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Pvt.) alapján létrehozott polgári védelmi szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek és az állampolgárok (a továbbiakban együtt: katasztrófavédelemben részt vevők), továbbá az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Országos Mentőszolgálat és az önkéntesen résztvevő társadalmi szervezetek közreműködésével kell biztosítani.
(2) A katasztrófavédelemben részt vevők feladataikat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - e törvény alapján, illetőleg a polgári védelmi kötelezettség keretében látják el.
Értelmező rendelkezések
3. §
E törvény alkalmazásában:
a) Belső védelmi terv: az emberi életekben, anyagi javakban és a környezetben a súlyos ipari baleset veszélye, illetve a bekövetkezett baleset esetére a létesítményen belüli mentés, a kimenekítés, valamint a károk enyhítésére vonatkozó terv.
b) Biztonsági elemzés: az üzemeltető által készített okmány, amely tartalmazza a veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó általános célkitűzéseit, továbbá a tevékenységgel kapcsolatos veszélyforrásokat, a megelőzéssel és az elhárítással kapcsolatos vezetési, szervezeti és műszaki-technikai feltételeket.
c) Biztonsági jelentés: szakhatósági eljárás céljából készült jelentés, amely bemutatja a veszélyes létesítmény vezetési rendszerét, környezetét, az üzem fő tevékenységét, a technológiai folyamatok jellemzését és a felhasznált veszélyes anyagokat, bemutatja a baleseti kockázatokat, illetve ha volt, a korábban bekövetkezett baleseteket és az elkerülés érdekében tett intézkedéseket, valamint a védelmi intézkedéseket.
d) Nemzetközi segítségnyújtás: külföldi államoknak az ENSZ-hez, a NATO-hoz, illetőleg nemzetközi szerződés alapján a Kormányhoz közvetlenül továbbított segítségnyújtási igénye alapján katasztrófák következményeinek felszámolásához nyújtott anyagok és információk átadása, illetve a mentéshez és a katasztrófa következményeinek a felszámolásához kiküldött eszközök és személyi állomány biztosítása.
e) Katasztrófa: a szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetőleg az a minősített helyzetek kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai erő, tűz okozta), amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása az erre rendelt szervezetek számára előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeket és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli.
f) Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa veszélyének, bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézkedéseket elrendelte.
g) Katasztrófaelhárítási terv: az emberi életben, anyagi javakban és a környezetben a katasztrófa veszélye, illetve a bekövetkezett katasztrófa esetére a mentés, a kimenekítés, valamint a károk enyhítésére a lakosság mentésére vonatkozó rendszabályok bevezetésére a végrehajtó szervezetre, a vezetésre, az adatszolgáltatásra vonatkozó terv.
h) Katasztrófasegély: a katasztrófák következményeinek felszámolása érdekében a katasztrófa sújtotta területen az alapvető életfeltételeknek a központi költségvetésben létrehozott tartalékából történő biztosítása.
i) Katasztrófa sújtotta terület: az a terület, ahol a katasztrófa károsító hatása érvényesül és ezt a Kormány kinyilvánítja.
j) Katasztrófavédelem: a különböző katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, a katasztrófa sújtotta területen az alapvető életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják.
k) Katasztrófaveszély: olyan folyamat vagy állapot (pl.: természeti, biológiai erő, tűz, okozta), amely közvetlenül és súlyosan veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot, ha okszerűen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével.
l) Katasztrófaveszélyes tevékenység: olyan emberi magatartás, amely katasztrófa veszélyét idézheti elő.
m) Kockázat: egy adott területen és időtartamon belül vagy meghatározott körülmények között bekövetkező, egészséget, illetve környeztet károsító hatás valószínűsége.
n) Külső védelmi terv: a veszélyes létesítmény környezetében élő lakosság mentésére a végrehajtandó rendszabályok bevezetésére, a végrehajtó szervezetre, a vezetésre, az adatszolgáltatásra vonatkozó terv.
o) Rendkívüli esemény: veszélyes létesítményben bekövetkezhető vagy bekövetkezett, a rendeltetésszerű működésben, illetőleg a technológiai folyamatokban bekövetkezett olyan nem várt esemény, amely azonnali beavatkozást igényel, illetve magában hordozza a folyamat ellenőrizhetetlenné válását.
p) Súlyos szerencsétlenség (baleset): az emberek életét egészségét és környezetét, anyagi értékeit súlyosan veszélyeztető vagy károsító olyan esemény, amelynek következményei az erre szervezett erőkkel elháríthatók, felszámolhatók és nem igényli a katasztrófa esetére vonatkozó különleges intézkedések bevezetését.
r) Üzemeltető: bármely gazdasági társaság, természetes vagy egyéb jogi személy, aki veszélyes létesítményt vagy veszélyes ipari üzemet működtet, illetve fenntart.
s) Veszély: valamely veszélyes anyag természetes tulajdonsága vagy olyan körülmény, amely káros hatással lehet az emberi egészségre, vagyonra, vagy a környezetre
t) Veszélyes anyag: e törvény végrehajtását szolgáló kormányrendeletben meghatározott ismérveknek megfelelő anyag, keverék vagy készítmény, amely mint nyersanyag, termék, melléktermék, maradék vagy köztes termékként jelen van, beleértve azokat az anyagokat is, amelyekről feltételezhető, hogy egy baleset bekövetkezésekor létrejöhetnek, és amelyek fizikai, kémiai vagy biológiai hatásuk révén veszélyforrást képviselnek.
u) Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset: olyan mértékű veszélyes anyag kibocsátásával, tűzzel vagy robbanással járó rendkívüli esemény, amely a veszélyes létesítmény üzemelése során befolyásolhatatlan folyamatként megy végbe, és amely a létesítményen belül, azon kívül közvetlenül vagy lassan hatóan súlyosan veszélyezteti vagy károsítja az emberi egészséget, illetve a környezetet.
v) Veszélyes ipari üzem: a létesítményen belüli technikai egység, amelyben a veszélyes anyagokat termelik, használják, kezelik vagy tárolják. Ebbe beleértendő az üzemet kiszolgáló összes berendezés, szerkezet, csővezeték, gépezet, szerszámok, ipari vágány, kirakodó rakpart, valamint az üzem működtetéséhez szükséges úszó vagy egyéb kikötő, raktár vagy egyéb berendezés.
w) Veszélyes létesítmény: az üzemeltető irányítása alatt álló teljes terület, ahol jogszabályban meghatározott küszöbérték feletti mennyiségben veszélyes anyagokat állítanak elő, tárolnak, dolgoznak fel, vagy más módon vannak vagy lehetnek jelen egy vagy több üzemben, beleértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrákat vagy tevékenységeket.
x) Veszélyes tevékenység: olyan ipari, biológiai (mezőgazdasági), kémiai eljárások felhasználásával végzett tevékenység, amely ellenőrizhetetlenné válása esetén tömeges méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot.
y) Veszélyhelyzet: a Pvt. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott helyzet.
A törvény alkalmazási köre
4. §
(1) E törvényt kell alkalmazni a katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa megelőzése érdekében a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes tevékenységre, továbbá akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen a Magyar Köztársaság területén védekezés szükséges.
(2) A törvény IV. fejezetének hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén működő, külön jogszabályban meghatározott, küszöbérték feletti mennyiséget meghaladó veszélyes anyaggal dolgozó veszélyes létesítményekre, valamint a súlyos ipari balesetek megelőzésében, az ellenük való védekezésben érintett közigazgatási szervekre és gazdálkodó szervezetekre, önkormányzatokra, állampolgárokra.
(3) A törvény IV. fejezetének hatálya nem terjed ki:
a) az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti ionizáló sugárzás hatásai elleni védelemre,
b) a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli közúti, vasúti vagy vízi szállítására, valamint a létesítményen kívüli ideiglenes tárolására,
c) a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli vezetékes szállítására, beleértve a szivattyú állomásokat,
d) a feltárást folytató mélyművelésű vagy külszíni bányákra,
e) a hulladéklerakókra.
II. FEJEZET
A KATASZTRÓFÁK ELLENI VÉDEKEZÉS IRÁNYÍTÁSA
A Kormány feladatai
5. §
A Kormány a katasztrófák elleni védekezésre való felkészülés és a katasztrófák megelőzése érdekében:
a) megszervezi a katasztrófák elleni védekezés irányítását és a végrehajtás összehangolását, a tervezés kormányszintű feladatainak végrehajtását, a katasztrófák következményeinek felszámolására való felkészülés, a megelőzés és a végrehajtás feladatainak tárcák közötti koordinációját, e koordináció érdekében létrehozza és folyamatosan működteti a Kormányzati Koordinációs Bizottságot, meghatározza annak - e törvényben foglalt feladat- és hatásköre figyelembevételével - eljárási szabályait, jóváhagyja szervezeti és működési rendjét,
b) meghatározza a Kormány tagjainak és a védekezésben érintett állami szerveknek a felkészüléssel és a védekezéssel kapcsolatos feladatait,
c) megköti a katasztrófákkal kapcsolatos kölcsönös tájékoztatásra és segítségnyújtásra, valamint a megelőzés területén történő együttműködésre irányuló nemzetközi egyezményeket,
d) összehangolja a katasztrófavédelemmel összefüggő oktatási, képzési, tudományos kutatási és műszaki fejlesztési tevékenységet,
e) kihirdetésre előkészíti a veszélyhelyzetben bevezetésre kerülő, az egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeletek tervezeteit, és megküldi azokat a végrehajtásért felelős személyeknek és szervezeteknek,
f) az éves költségvetésben javasolja a nemzetközi segítségnyújtásra fordítható előirányzat mértékére,
g) kialakítja a nemzetközi segítségnyújtásban történő magyar részvétel rendszerét.
6. §
A Kormány a katasztrófavédelem irányítás során:
a) dönt a védekezéshez szükséges külföldi (nemzetközi) segítség igénybevételéről,
b) dönt a külföldi állam részére történő segítségnyújtásról.
A Kormány intézkedései
7. §
(1) A Kormány
a) a veszélyhelyzet kihirdetését igénylő méretű katasztrófahelyzetben rendeletben kihirdeti a veszélyhelyzetet és dönt az ország egész területének vagy meghatározott részének katasztrófa sújtotta területté nyilvánításáról, a veszélyhelyzetet meghaladó méretű katasztrófa esetén kezdeményezi a szükségállapot kihirdetését,
b) rendeleti úton bevezeti a Hvt. 199. §-a (4) bekezdése szerint a veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályokat, ennek keretében gondoskodik az államháztartás körében szükséges átmeneti intézkedések megtételéről és az Országgyűlés ezzel kapcsolatos tájékoztatásáról. A rendeleti úton bevezetett intézkedések a katasztrófaveszély elmúltáig, illetve a következmények felszámolásáig, de legfeljebb 15 napig vannak érvényben, meghosszabbításukra az Országgyűlés adhat felhatalmazást.
(2) Veszélyhelyzetben a katasztrófa elhárításához szükséges mértékben a Kormány rendeleti úton az (1) bekezdés szerinti intézkedéseket csak az érintett területre vonatkozóan is bevezetheti.
(3) Halasztást nem tűrő esetben a Kormány rendeletei a közszolgálati (országos területi és helyi) műsorszórók útján is kihirdethetők (rendkívüli kihirdetés), és a nap meghatározott időpontjától hatályba helyezhetők. Az így kihirdetett rendeletet a Magyar Közlöny legközelebbi számában közzé kell tenni.
(4) A rendkívüli kihirdetéssel közzétett rendeletet a kihirdetés napján vagy az azt követő napon megjelenő országos és helyi napilapokban közzé kell tenni.
8. §
Várható vagy bekövetkezett katasztrófa esetén a Kormány a következő intézkedéseket teheti meg:
a) elrendeli a polgári védelmi szervezetek egyidejű alkalmazását, az Országgyűlés és a köztársasági elnök tájékoztatása mellett,
b) intézkedik a Magyar Honvédség, a Határőrség, illetve a rendvédelmi szervek bevonásáról,
c) ha a katasztrófavédelemhez a Magyar Honvédség békeállományának erői, eszközei nem elegendőek, dönt a Hvt. 124. §-ának (5) bekezdése szerint a tartalékos hadkötelesek igénybevételéről, a leszerelő hadkötelesek tartalékos katonai szolgálatra történő visszatartásáról és a szolgálatteljesítés időtartamáról és rendjéről.
Kormányzati Koordinációs Bizottság
9. §
A Kormányzati Koordinációs Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) katasztrófák elleni védekezésre való felkészülésben és a megelőzésben kialakítja és érvényesíti a Kormány katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő döntéseinek előkészítése során a felkészülés, valamint a védekezés egységes követelményeit.
10. §
A Bizottság a katasztrófák elleni védekezés irányítása területén:
a) összehangolja a megyei, a fővárosi védelmi bizottság elnöke, valamint a védekezésben résztvevő, de nem védelmi bizottságok irányítása alá tartozó szervek katasztrófák elleni védelmi tevékenységét,
b) összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek védekezéssel kapcsolatos tevékenységét,
c) összehangolja a Magyar Honvédség, a Határőrség és a rendvédelmi szervek védekezési tevékenységét.
11. §
A Bizottság vezetője kezdeményezi a Kormánynál a védekezéshez, illetve a katasztrófaveszély elhárításához szükséges nemzetközi segítség igénybevételét, illetve összehangolja a védekezésben részt vevő magyar és külföldi szervek és szervezetek tevékenységét.
12. §
(1) A katasztrófaveszély elhárítására, illetve a katasztrófa elleni védekezés során - a következmények felszámolása érdekében - védekezési munkabizottság működik:
a) az ár- és belvizek elleni védekezés, a veszélyhelyzeti szintet elérő közúti, vasúti, vízi közlekedési balesetek elleni védekezésre, továbbá a rendkívüli időjárási helyzetben történő védekezésre - vezetője: a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter,
b) a nukleáris balesetelhárításra, továbbá
c) a földrengés a veszélyhelyzeti szintet elérő légiközlekedési baleset, illetve a tűz következményei felszámolására - vezetője: a belügyminiszter,
d) az emberi egészséget, a lakosságot fenyegető tömeges megbetegedések, járványok megelőzésére, tömeges méretű balesetek, ismert vagy ismeretlen eredetű, az emberi életre ártalmas mérgezések megelőzésére, felszámolására és a baleseti sürgősségi ellátására - vezetője: az egészségügyi miniszter,
e) a természeti terület és természeti érték károsodása veszélyhelyzeti szintet elérő környezetkárosodás, valamint súlyos ipari baleset miatt beállott következmények felszámolására - vezetője: a környezetvédelmi miniszter.
(2) A munkabizottságokat előre ki kell jelölni, feladataikra felkészíteni. Meg kell szervezni és biztosítani a gyors megalakítás feltételeit. A munkabizottság tagjait a munkabizottság vezetője nevezi ki, feladatait, szervezetét, működése rendjét és helyét a munkabizottság vezetője által jóváhagyott ügyrend állapítja meg.
(3) A működés feltételeiről a munkabizottság vezetője gondoskodik.
A belügyminiszter feladatai
13. §
(1) A belügyminiszter felelős az irányítása alá tartozó katasztrófavédelmi szervezetek működtetéséért.
(2) A belügyminiszter:
a) kinevezi, illetőleg felmenti a közvetlen irányítása alá tartozó BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjét és - egy vagy több - helyettesét,
b) jóváhagyja a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szervezeti és működési szabályzatát,
c) dönt az irányítása alá tartozó, a katasztrófavédelem végrehajtását végző területi, illetve helyi szervezet létrehozásáról és megszüntetéséről,
d) elrendeli a Kormány egyidejű tájékoztatása mellett a polgári védelmi szervezetek részleges alkalmazását,
e) szabályozza a Határőrség és az irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek katasztrófavédelmi feladatait,
f) dönt az Országgyűlés által az éves költségvetésben a nemzetközi segítségnyújtásra hatáskörébe utalt előirányzat felhasználásáról.
Az illetékes miniszter és az országos
hatáskörű szerv vezetőjének feladatai
14. §
Az illetékes miniszter és az illetékes országos hatáskörű szerv vezetője felelős az ágazati feladatkörébe tartozó terület katasztrófavédelmével kapcsolatos tervező, szervező, irányító tevékenységéért. Ennek keretében:
a) megállapítja az ágazati tevékenységgel összefüggő adatközlési, bejelentési, hatósági engedélyezési kötelezettségeket és végzi az érvényesítésükhöz szükséges szabályozási és jogalkalmazói feladatokat,
b) irányítja a megelőző védelmi feladatok ágazati végrehajtását,
c) az állami költségvetési tervezés rendszerében a pénzügyminiszter egyetértésével meghatározza az ágazati katasztrófavédelmi rendszer és szervek működéséhez szükséges pénzügyi feltételeket,
d) végrehajtja a katasztrófavédelmi célú távközlési, informatikai, valamint ágazati mérő- és ellenőrző rendszerek egységes irányítási rendszerbe illeszkedő kialakítását és működtetését,
e) kijelöli az ágazat katasztrófavédelemben részt vevő szerveit és a katasztrófavédelembe bevonható gazdálkodó szervezeteket, meghatározza a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladataikat. Jogszabály alapján intézkedik felkészítésükre és a működési feltételeik megteremtésére.
A megyei, fővárosi és helyi védelmi bizottság feladatai
15. §
(1) A megyei, a fővárosi, illetve a helyi védelmi bizottság az illetékességi területén összehangolja a Hvt. 66. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervek katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátását és az arra való felkészülést.
(2) A felkészülés és a megelőzés megyei, fővárosi, illetve helyi szintű összehangolásával kapcsolatos feladatokat - illetékességi területén - a Hvt. 15.
és 17. §-a szerinti védelmi bizottság a megyei (fővárosi) katasztrófavédelmi szerv közreműködésével látja el.
16. §
(1) A megyei, fővárosi védelmi bizottság az illetékességi területén irányítja és összehangolja a helyi védelmi bizottságok, a polgármesterek katasztrófavédelmi feladatait.
(2) A megyei, fővárosi védelmi bizottság a felkészülés érdekében:
a) összehangolja a katasztrófavédelemben érintett szervek jogszabályokban és szakmai irányelvekben meghatározott felkészülési feladatait,
b) irányítja a polgármester védelmi felkészülési tevékenységét,
c) irányítja a hatáskörébe tartozó katasztrófavédelmi tervező tevékenységet,
d) szervezi a települések, (a kerületek) közötti kölcsönös segítségnyújtást, értesítést, riasztást és tájékoztatást,
e) gondoskodik más megyékkel és a fővárossal történő együttműködés, kölcsönös segélynyújtás feltételeinek biztosításáról,
f) szervezi a közigazgatási szervek, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek és a társadalmi szervezetek területi szintű együttműködését,
g) szervezi a lakosság és a védekezésben érintett szervezetek riasztásának és tájékoztatásának előkészítését és végrehajtását,
h) felelős a polgári védelmi kötelezettségen alapuló területi polgári védelmi szervezetek létrehozásáért,
i) felelős a védekezéshez szükséges vezetési rendszer fenntartásáért, működőképességének biztosításáért.
A megyei, fővárosi védelmi bizottság elnökének feladatai
17. §
A megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke a védelmi bizottság közreműködésével a védekezés irányítása terén:
a) szervezi a Kormány által meghatározott területi védekezési feladatok végrehajtását,
b) irányítja a védekezést, és kezdeményezi a Kormány hatáskörébe tartozó intézkedések megtételét,
c) magához vonhatja a védekezés irányítását, ha a saját vagy az érintett polgármester helyzetértékelése szerint a katasztrófa elleni védekezés a helyi védelmi bizottság lehetőségét meghaladja, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot,
d) halasztást nem tűrő esetben, a helyben szokásos módon, átmeneti jelleggel elrendeli az élet és az anyagi javak védelméhez szükséges mértékben a veszélyeztetett területekről az állampolgárok kimenekítését és erről haladéktalanul értesíti a Kormányt,
e) folyamatosan értékeli a kialakult helyzetet, a védekezés helyzetét, és erről a Bizottságot és a közvéleményt tájékoztatja,
f) elrendeli a belügyminiszter intézkedése alapján - vagy halasztást nem tűrő esetben annak utólagos tájékoztatásával - a polgári védelmi szervezetek alkalmazását,
g) összehangolja a lakosság és az anyagi javak kitelepítését, kimenekítését, befogadását, ellátását, továbbá a helyi védekezés megszervezését.
18. §
Ha a területi, illetve a helyi szintű védekezésben egyidejűleg több szerv együttműködése szükséges, a védekezés közvetlen irányításáért felelős vezetőt illetékességi területén a megyei, fővárosi vagy helyi védelmi bizottság elnöke, illetőleg a polgármester jelöli ki; a kijelölésig az események következményeinek felszámolásában elsődlegesen érintett szerv vezetője végzi a védekezés irányítását.
A polgármester feladatai
19. §
A polgármester az illetékességi területén irányítja és szervezi a felkészülés és a védekezés feladatait. Ennek keretében:
a) felelős a települési, kerületi katasztrófaelhárítási tervek elkészítéséért, valamint a helyi lehetőségek figyelembevételével a védekezés feltételeinek a biztosításáért,
b) irányítja a védekezésre való felkészítést,
c) a polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárt a katasztrófavédelem érdekében határozattal polgári védelmi szolgálatra kötelezi, illetőleg a területi, települési, kerületi és munkahelyi polgári védelmi szervezetbe, kiképzésre és gyakorlatra osztja be.
20. §
(2) A polgármester a településen a védekezés során:
a) irányítja a településen a helyi katasztrófavédelmi tevékenységet,
b) halasztást nem tűrő esetben átmeneti jelleggel elrendeli az élet és az anyagi javak védelméhez szükséges intézkedéseket, és erről haladéktalanul értesíti a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnökét,
c) szervezi és irányítja a lakosság védelmét, kitelepítését, kimenekítését, illetőleg befogadását és visszatelepítését,
d) szervezi és irányítja az anyagi javak védelmét, a lakosság létfenntartásához szükséges anyagi javakkal történő ellátását,
e) elrendeli a megyei közgyűlés elnökének, a főpolgármesternek a rendelkezése alapján - vagy halasztást nem tűrő esetben annak utólagos tájékoztatásával - polgári védelmi szervezetek alkalmazását,
f) együttműködik más települések polgármestereivel, a védekezésbe bevont más szervezetekkel a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásában.
Egyéb szervezeti rendelkezések
21. §
(1) A megyei és a fővárosi védelmi bizottság elnöke és a polgármester a polgári védelmi kötelezettség teljesítése, a polgári védelmi feladatok tervezése és végrehajtása érdekében az adattal rendelkező szervtől vagy hatóságtól a munkavállalóról a Pvt. 33. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személyes adatát, a foglalkozására, illetőleg a szakképzettségére vonatkozó adatot, illetőleg egyéb, a szerv vagy a hatóság technikai eszközeire vonatkozó adatot kérhet.
(2) Az adatszolgáltatást az adattal rendelkező szerv 15 napon belül köteles teljesíteni.
22. §
(1) A megyei és a fővárosi védelmi bizottság elnöke és a polgármester a polgári védelmi feladatoknak e törvényben meghatározott irányítása és végrehajtása során a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 7. §-ának (2) bekezdésében biztosított államigazgatási jogkörben jár el.
(2) A megyei és a fővárosi védelmi bizottság elnöke, a polgármester a polgári védelmi feladatait a megyei közgyűlés hivatalának, a főpolgármesteri hivatal, a polgármesteri hivatal, a védelmi bizottság munkacsoportjai és az illetékes hivatásos katasztrófavédelmi szervezetnek a közreműködésével látja el.
(3) A polgári védelmi feladatok ellátása érdekében a köztisztviselő, a közalkalmazott túlmunkára kötelezhető.
23. §
(1) Az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek, amelyek a katasztrófavédelembe bevonásra tervezettek, segítséget nyújtanak, együttműködnek, ha erre vonatkozó hajlandóságukat kinyilvánítják.
(2) Az önként jelentkező szervezetek és személyek alkalmasságának feltételeit a belügyminiszter, illetőleg a tevékenysége szerint illetékes miniszter határozza meg.
(3) Az önkéntesen segítséget nyújtó személyeknek társadalmi és karitatív szervezetek tagjainak a védekezésbe történő beosztását a polgármester határozattal rendeli el.
III. FEJEZET
A BELÜGYMINISZTER IRÁNYÍTÁSA ALÁ TARTOZÓ,
A KATASZTRÓFAVÉDELEM VÉGREHAJTÁSÁT
VÉGZŐ SZERVEK ÉS FELADATAIK
24. §
Hivatásos szervek
(1) A katasztrófavédelem végrehajtását végző szervezetek a polgári védelem és az állami tűzoltóság országos és megyei szintű parancsnokságaiból összevont államigazgatási feladatot is ellátó rendvédelmi szervek, amelyeknek tagjai hivatásos állományúak, köztisztviselők és közalkalmazottak.
(2) A katasztrófavédelem végrehajtását végző szervek országos hatáskörű központi szervre, területi szervre és helyi szervre tagozódnak.
(3) Területi szervek a megyei igazgatóságok, amelyek alárendeltségében helyi szervként polgári védelmi kirendeltségek működnek. Budapest főváros polgári védelmi szervezete közvetlenül a központi szerv alárendeltségében működik, helyi szervei a kerületi kirendeltségek.
25. §
A megyei, fővárosi igazgatóság költségvetési szerv, amely jogszabályban meghatározott ügyekben első fokú hatóságként jár el, ellátja a jogszabályokban és az ügyrendben részére meghatározott feladatokat, irányítja, ellenőrzi a kirendeltségeket.
26. §
A központi szerv vezetője
(1) A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója vezeti a központi szervet, irányítja a Főigazgatóság területi és helyi szervei működését és szakmai tevékenységét.
(2) A főigazgató felelős:
a) a területi és a helyi szervezetei működésének és szakmai tevékenységének irányításáért,
b) a jogszabályokban meghatározott feladatok végrehajtásáért,
c) a nemzetközi segítségnyújtásba bevont, alárendelt szerv folyamatos készenlétéért, a nemzetközi segítségnyújtás szervezéséért, az ezzel összefüggő feladatok koordinálásáért.
A központi szerv
27. §
A központi szerv a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, amely önállóan gazdálkodó teljes jogkörrel rendelkező költségvetési szerv. A főigazgató az alárendeltjei, az önkormányzati, a létesítményi, az önkéntes tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében:
a) ellátja az ágazati jogszabályokban számára meghatározott feladatokat,
b) meghatározza a polgári védelmi, a tűz- és műszaki mentési, a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenőrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét,
c) a Belügyminisztérium irányításával közreműködik a katasztrófák várható következményeinek megelőzésére és elhárítására vonatkozó tervezésben,
d) kidolgozza a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő tervezési, szervezési, felkészítési szakmai elveket és követelményeket, végzi a lakosság mentésével kapcsolatos tervező, szervező feladatokat, vezeti alárendelt szervezeteinek a bekövetkezett események következményeinek felszámolására irányuló tevékenységét;
e) részt vesz a katasztrófák megelőzésére és felszámolására irányuló nemzetközi együttműködésben,
f) szükség esetén biztosítja a nemzetközi segítségnyújtásra kijelölt szervek rendelkezésre állását, illetve a külföldi állam katasztrófa sújtotta területeire történő kijuttatását, szervezi a nemzetközi katasztrófa segítségnyújtás gyakorlati végrehajtását, a szállítmányok továbbítását és folyamatos kapcsolatot tart a nemzetközi katasztrófavédelmi szervezetekkel,
g) ellátja a hatáskörébe tartozó hatósági, szakhatósági és szakértői feladatokat,
h) ellátja a polgári védelmi szervezetek létrehozásával és felkészítésével, ellátásával és alkalmazásával, valamint a lakosság és az anyagi javak mentésével összefüggő tervezési és szervezési feladatokat,
i) közreműködik a katasztrófák elhárításában a hazai és a nemzetközi szervezetekkel együttműködve,
j) biztosítja a védelmi igazgatás szerveihez szükséges szakértőket és részt vesz a védelmi igazgatás tervezési feladataiban,
k) együttműködik az országos hatáskörű szervek ágazati katasztrófa elhárítási szervezeteivel.
28. §
A főigazgató a 26. §-ban meghatározott jogkörében
a) az alárendelt szervek vezetői számára közvetlenül utasítást adhat, gondoskodik törvényes működtetésükről,
b) gondoskodik a szervezeti és működési szabályzat, valamint a más belső szabályzatok elkészítéséről, összhangjáról és előírásai végrehajtásáról,
c) biztosítja a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek működési feltételeit, tervezi és felügyeli a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő, jóváhagyott fejlesztéseket,
d) javaslatot tesz a belügyminiszter részére a katasztrófavédelem működését, feladatkörét érintő jogszabályoknak és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek megalkotására,
e) munkáltatói jogot gyakorol a területi és helyi hivatásos szerv vezetője felett,
f) jóváhagyja a területi szervek ügyrendjét,
g) közreműködik a nemzetközi szerződések szakmai előkészítésében, a hatáskörébe tartozó nemzetközi kapcsolattartásban,
h) biztosítja a Kormány által kötött katasztrófavédelmi egyezményekben foglaltak maradéktalan végrehajtását,
i) biztosítja a regionális és határmenti együttműködés tervezésével összefüggő feladatok folyamatos végrehajtását,
j) figyelemmel kíséri és segíti az önkormányzatok polgári védelmi, tűzvédelmi, műszaki mentési és tűzoltósággal kapcsolatos tevékenységét, koordinálja a polgári védelmi és a tűzvédelmi kutatómunkát, kapcsolatot tart az önként jelentkező és a katasztrófavédelembe bevonható társadalmi szervezetek, egyesületek országos szövetségeivel,
k) javaslatot tesz a belügyminiszter részére a szakmai működési előírások, a szakmai információs és hírrendszer, továbbá a felvilágosítás, a tájékoztatás és a képzés, valamint a szakmai képzés rendszerének és elveinek szabályozására, ellátja a tűzvédelmi és a tűzoltóképzés, illetőleg a polgári védelmi felkészítés szakfelügyeletét,
l) közvetlen utasítást adhat a polgári védelmi, a tűzoltási és a műszaki mentési szakmai szervezetek szaktevékenységére, az ezzel kapcsolatos felkészítésre és jelentéstételre, e tevékenységet végző szervek területének elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti szolgálatuk elrendelésére,
m) felügyeli a polgári védelmi és a tűzoltóság szakmai tevékenységét,
n) véleményezési jogkört gyakorol a fővárosi tűzoltóparancsnok kinevezésénél és felmentésénél,
o) gondoskodik a polgári védelmi tervekben a Honvéd Vezérkar által meghatározott hadműveleti követelmények megvalósításáról.
IV. FEJEZET
A VESZÉLYES ANYAGOKKAL KAPCSOLATOS
SÚLYOS BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉS SZABÁLYAI
29. §
(1) Veszélyes létesítményre építési engedély, használatba vételi engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése csak a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak (a továbbiakban: hatóság), a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet (a továbbiakban: MBF) szakhatósági hozzájárulásával kiadott engedélye alapján adható. Az engedélyhez az üzemeltetőnek a hatósághoz kérelmet kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a részletes környezeti hatásvizsgálatok alapján megszerzett érvényes környezetvédelmi engedély és a biztonsági jelentés vagy elemzés egy-egy példányát.
(2) Az e törvény hatálybalépésének napján már üzemelő veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a tevékenységét az e törvény hatálybalépését követő harmadik év december 31-ig a hatóságnak be kell jelentenie, a továbbiakban e törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia azzal, hogy a bejelentéshez csatolni kell az érvényes környezetvédelmi működési engedélyt, külön jogszabály alapján a biztonsági elemzés vagy a biztonsági jelentés egy-egy példányát.
30. §
(1) A veszélyes létesítmény megvalósítását, bővítését, megszüntetését fel kell tüntetni a külön jogszabályok szerinti területfejlesztési és településrendezési terveken.
(2) A veszélyes létesítmény bezárását vagy a tevékenység ideiglenes megszüntetését, továbbá ha a veszélyes létesítményben a jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége a korábban jelzett értéket legalább 20 %-kal meghaladja vagy az alkalmazott technológiát megváltoztatják az üzemeltetőnek a hatóság részére ezt be kell jelenteni, és erről értesíteni kell a veszélyeztetett települések polgármestereit is.
31. §
(1) Amennyiben a veszélyes létesítményben a veszélyes anyagok mennyisége eléri a jogszabályban meghatározott alsó küszöbértéket, de nem haladja meg a felső küszöbértéket, az üzemeltetőnek biztonsági elemzést kell készítenie, melyet az illetékes hatóságnak be kell mutatnia. A hatóság annak valóságtartalmát ellenőrizheti. A biztonsági elemzésre kötelezettek tevékenységének engedélyezésére az általános szabályokat kell alkalmazni.
(2) A biztonsági elemzés megelőzésre vonatkozó előírásait úgy kell kialakítani, hogy képes legyen biztosítani az egészség és a környezet magas fokú védelmét. Ennek érdekében tartalmaznia kell az eszközökre, a szervezési és vezetési rendszerre vonatkozó elgondolást is.
32. §
(1) Amennyiben a veszélyes létesítményben a veszélyes anyagok mennyisége eléri vagy meghaladja a jogszabályban meghatározott felső küszöbértéket, a veszélyes létesítmény üzemeltetőjének biztonsági jelentést kell készítenie.
(2) A biztonsági jelentést a veszélyes tevékenység megkezdése előtt, illetőleg új létesítményre vonatkozó építési engedély kiadása előtt, működő veszélyes létesítmény esetén pedig a külön jogszabályban meghatározott időszakonként, de legalább ötévenként kell elkészíteni.
33. §
(1) Az engedélyezési eljárás megindításáról a veszélyes tevékenységet végzőnek a biztonsági jelentés megküldésével értesíteni kell a veszélyeztetett települések polgármestereit, a fővárosban a főpolgármestert. A biztonsági jelentést külön jogszabályban előírt tartalommal kell elkészíteni.
(2) A veszélyes tevékenység egészét, illetőleg a védekezés belső (létesítményi) rendszerét érintő változtatás esetén új vagy kiegészítő biztonsági jelentést kell készíteni, amelyet a veszélyes tevékenység megkezdése előtt legalább hatvan nappal a hatóságnak és a területileg illetékes polgármesternek, fővárosban a főpolgármesternek meg kell küldeni. Ha a hatóság a változtatásra vonatkozóan az engedélyt megtagadja, a megváltoztatott tevékenység nem kezdhető meg.
(3) A biztonsági jelentés nyilvános és a polgármesternek, a fővárosban a főpolgármesternek biztosítania kell, hogy abba bárki betekinthessen. Amennyiben a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkot is tartalmaz a hatóság engedélyezheti, hogy nyilvánosságra az üzemeltető által készített, a biztonsági jelentésnek a titkot tartalmazó rész nélküli kivonata bocsátható nyilvános megtekintésre.
34. §
(1) A hatóság - a veszélyes létesítmény üzemeltetője felelősségének korlátozása nélkül - koordinálja a veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a súlyos balesetek elleni védelemmel összefüggő feladatait, valamint a külső védelmi tervek elkészítését.
(2) A hatóság az MBF-fel közösen végzi a veszélyes létesítményekre vonatkozó (a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 81. §-ában foglaltaknak megfelelően) szemlék, vizsgálatok, a súlyos ipari balesetek megelőzésével és elhárításával kapcsolatos műszaki, szervezeti és vezetési információk gyűjtését, értékelését és készíti az eseményekkel kapcsolatos nemzeti jelentéseket.
(3) A hatóság az MBF-fel együtt folyamatosan ellenőrzi, hogy a létesítményben:
a) az üzemeltető megfelelő eszközökkel rendelkezik-e a súlyos ipari balesetek megelőzéséhez, és a következmények felszámolásához,
b) a biztonsági jelentésben közölt adatok megfelelően tükrözik-e a létesítmény állapotát,
c) a biztonsági jelentés nyilvánossága biztosított-e.
35. §
(1) A létesítmény üzemeltetőjének a hatóság előzetes tájékoztatása mellett a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 93-94. §-át megfelelően alkalmazva biztosítania kell, hogy a lakosság véleményt nyilvánítson új veszélyes létesítmények tervezésekor vagy a meglevő létesítmény jelentős módosításakor.
(2) Az üzemeltető a tájékoztatójában ismerteti:
a) a létesítményben folyó tevékenységet és a lehetséges veszélyforrásokat,
b) az általános információkat a lehetséges veszélyekről, beleértve a lakosságra és a környezetre gyakorolt potenciális hatásaikat,
c) veszély esetén a riasztás és a folyamatos tájékoztatás rendjét,
d) a lakosság által követendő magatartási szabályokat súlyos ipari baleset bekövetkezése esetén.
(3) A tájékoztatót az (2) bekezdésben meghatározott körülmények változása esetén haladéktalanul ismételten ki kell adni.
36. §
(1) A hatóság a veszélyes tevékenység végzésére megadott hozzájárulás egy-egy példányát a veszélyeztetett települések polgármestereinek, fővárosban a főpolgármesternek, és az illetékes helyi, valamint megyei védelmi bizottság elnökének megküldi.
(2) A veszélyes tevékenységet végzőkről a hatóság rendszeresen, de legalább évente egy alkalommal tájékoztatja az illetékes megyei (fővárosban a fővárosi) rendőr-főkapitányságot, az önkormányzati tűzoltóparancsnokságot, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot, a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőséget, valamint az Országos Mentőszolgálat területileg illetékes mentő szervezetét.
37. §
(1) A 29. §-ban meghatározott engedélyt a hatóság visszavonja, az üzemeltetőt a súlyos ipari baleset megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezi, ha a biztonságos üzemeltetés feltétele bármely okból hiányzik. Az előírt intézkedés megtételéig elrendelhető a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztése.
(2) Ha az üzemeltető kötelezettségeit nem teljesíti vagy a veszélyes tevékenységet hatósági engedély nélkül végzi, a veszélyes tevékenység folytatását a hatóság megtilthatja.
(3) A hatóság elrendelheti - a kötelezett költségére és veszélyére:
a) a Rendőrség közreműködésével - külön jogszabály szerint - a létesítményben foglalkoztatott vagy annak területén lévő személyeknek a létesítmény területére történő belépésének, illetve ott-tartózkodását megtiltását, a létesítmény helyiségeinek lezárását és ennek hatósági pecséttel történő hitelesítését,
b) a létesítmény biztonsági őrzését,
c) a létesítményben található veszélyes anyagoknak, eszközöknek,
ca) az elszállítását,
cb) a környezetvédelmi szabályok szerinti megsemmisítését,
cc) veszélyeztető jellegük megszüntetését.
38. §
Az üzemeltető köteles:
a) gondoskodni a belső védelmi tervek kidolgozásáról, amely tartalmazza azoknak az eszközöknek és annak az üzemi vezetési rendszernek a leírását, amellyel az emberi egészség és a környezet védelme magas színvonalon biztosított. A tervek egy-egy példányát meg kell küldeni a hatóságnak, valamint a megyei illetőleg a fővárosi védelmi bizottságnak,
b) adatokat szolgáltatni a hatóság megyei, illetve körzeti szerve számára a külső védelmi tervek kidolgozásához,
c) minden intézkedést megtenni a balesetveszély megelőzésére, az esetleges baleset hatásainak enyhítésére.
39. §
Ha a létesítményben vagy a védelmet ellátó szervezetben súlyos ipari baleset kockázatát növelő változás történik, az üzemeltetőnek a belső védelmi terveket meg kell újítani, de legalább háromévenként felül kell vizsgálni és próbariadóval ellenőrizni. A tervek megújításáról, felülvizsgálatáról és a próbariadóról jegyzőkönyvet kell felvenni, és a megújított tervet vagy a felülvizsgálati jegyzőkönyvet (ha a terv nem került megújításra) meg kell küldeni a hatóságnak, illetve az érintett megyei, fővárosi védelmi bizottságnak.
40. §
A létesítményen belül a súlyos baleset elleni védekezés érdekében az üzemeltetőnek gondoskodnia kell:
a) külön jogszabályban meghatározottak szerint a veszélyek megelőzéséhez és a korai riasztáshoz szükséges technikai rendszer létrehozásáról és működtetéséről,
b) a súlyos baleset következtében kialakult helyzetekben működő irányítási rendszer létrehozásáról,
c) a belső védelmi terv aktivizálása esetén a területileg illetékes polgári védelmi szerv értesítéséről és az együttműködés megszervezéséről,
d) védelmi szervezet létrehozásáról, működtetéséről és az állomány kiképzéséről,
e) a foglalkoztatottak súlyos baleset elleni védekezésre történő felkészítéséről, riasztásukról, egyéni védőeszközökkel történő ellátásukról, kimenekítésük megszervezéséről, és mindezekhez szükséges pénzügyi, anyagi és technikai feltételek biztosításáról,
f) az érintett polgármesterek riasztásának megszervezéséről,
g) a szükséges speciális ellenanyagokkal és egyéb életmentő gyógyszerekkel való ellátásról.
41. §
A 35-38. §-ok rendelkezéseit legkésőbb e törvény hatályba lépését követő 3 éven belül kell végrehajtani.
42.§
Az üzemeltető köteles a veszélyes tevékenységgel összefüggő súlyos balesetről vagy rendkívüli eseményről a megyei katasztrófa, fővárosi polgári védelmi szerv ügyeleti szolgálata útján a hatóságot, továbbá az illetékes védelmi bizottság elnökét, valamennyi érintett települési önkormányzat polgármesterét haladéktalanul tájékoztatni:
a) a súlyos baleset, rendkívüli esemény körülményeiről,
b) a súlyos balesetben, rendkívüli eseményben szereplő veszélyes anyagokról,
c) a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre gyakorolt hatások értékeléséhez szükséges adatokról,
d) a megtett intézkedésekről.
43. §
A súlyos balesetek megelőzése és károsító hatásai elleni védekezés érdekében illetékességük területén a hatóság területi és helyi szervei kötelesek gondoskodni:
a) területi és települési tervek (továbbiakban: külső védelmi tervek) készítéséről, amelyben meghatározzák a lakosságnak és a létfenntartási javaknak a súlyos balesetek miatti veszélyeztetettségét, a védekezés módszereit, erőit, eszközeit, és a védekezésben résztvevők konkrét feladatait,
b) a külső védelmi terveknek a megyei (fővárosi), illetőleg helyi védelmi bizottság elnökének jóváhagyásra történő felterjesztéséről,
c) külső védelmi terv végrehajtási feltételeinek biztosításáról, és súlyos baleset esetén a külső védelmi tervek aktivizálásáról,
d) a súlyos balesetről történő riasztás fogadásáról,
e) a lakosság tájékoztatásának megszervezéséről,
f) a létesítményen kívüli kárcsökkentő tevékenység összehangolásáról.
44. §
(2) A külső védelmi tervet külön jogszabály alapján kell elkészíteni.
V. FEJEZET
A VÉDEKEZÉS KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSE ÉS FEDEZETE
45. §
A védekezés során a személyes közreműködés, a dolog, illetve szolgáltatás rendelkezésre bocsátása vagy igénybevétele következtében keletkezett és biztosítás alapján meg nem térülő kárért a katasztrófavédelembe bevont, illetve önkéntesen közreműködőt kártalanítani kell és részére az ezzel összefüggésben felmerült költségeit meg kell téríteni. A kártalanítás kötelezettsége az államot terheli.
46. §
(1) Ha a katasztrófa elleni védekezésben részt vevőt az egészséget károsító vagy halálos baleset érte, az üzemi balesetre, foglalkozási betegségre vonatkozó társadalombiztosítási szabályok alapján meg nem térülő károkat és költségeket az állam téríti meg.
(2) A védekezésben polgári védelmi kötelezettség alapján közreműködők jog- és érdeksérelmének orvoslására, társadalombiztosítási ellátására a Hvt.-nek a honvédelmi kötelezettséget teljesítők társadalombiztosítási és baleseti ellátására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni (Hvt. 164-190. §).
A védekezés anyagi fedezetének biztosítása
47. §
Az állami szervek, a védelmi bizottságok, valamint a katasztrófavédelemre kijelölt szervezetek felkészülésének, katasztrófa elleni védekezésének költségeit az állam viseli.
48. §
A felkészülés költségeit az érintettek az éves költségvetésükben tervezik.
49. §
(1) Az állami költségvetésből kell megtéríteni a végrehajtásba bevont szervek és szervezetek katasztrófa elleni védekezéssel összefüggő költségeit.
(2) A Kormány döntése szerint a katasztrófa sújtotta területen a károk enyhítését is a központi költségvetésből kell fedezni.
VI. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
50. §
(1) Ez a törvény - a IV. fejezet kivételével - 2000. január 1-én lép hatályba.
(2) A IV. fejezet hatálybalépéséről az Európa Tanács 96/82/EK irányelvének (Az egyes ipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos baleseti veszélyekről) kihirdetéséről szóló törvény rendelkezik.
Az Európai Közösségek jogára utaló rendelkezés
51. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európa Tanács 96/82/EK irányelvével (a veszélyes anyagokkal együtt járó súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről) összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
Felhatalmazás
52. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:
a) a katasztrófák elleni védekezés megszervezését, irányítását, a végrehajtás összehangolását, a felkészülés, a megelőzés és a végrehajtás feladatainak tárcaközi koordinációját végző kormányszintű bizottság összetételét, működésének általános feltételeit, követelményeit, riasztásának, összehívásának, működésének rendjét, részletes feladatait,
b) a Kormány tagjainak és a katasztrófák elleni védekezésben érintett állami szerveknek a felkészüléssel és a védekezéssel kapcsolatos részletes feladatait,
c) a védelmi bizottság elnökének és a polgármesternek katasztrófavédelemmel összefüggő részletes feladatait,
d) a katasztrófa sújtotta területté nyilvánításnak és a katasztrófasegély nyújtásának szabályait,
e) az Országgyűlés által az éves költségvetésben a nemzetközi segítségnyújtásra jóváhagyott előirányzat felhasználásának rendjét,
f) a veszélyes anyagok és ipari tevékenységek körét,
g) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset elleni védekezés tervezés rendszerét és követelményeit,
h) a biztonsági jelentés és a biztonsági elemzés célját, tartalmi és formai követelményeit, a biztonsági jelentésre, valamint a biztonsági elemzésre kötelezettek körét,
i) a lakossági tájékoztatással kapcsolatos követelményeket,
j) a védekezésben résztvevők költségei megtérítésének szabályait,
k) az országos nukleáris balesetelhárítási rendszer, a vizek kártételei elleni védekezés szabályainak e törvénnyel összhangban történő módosítását.
53. §
Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza:
a) az irányítása alatt álló szervekre vonatkozóan a katasztrófák elleni védekezés végrehajtásának egységes rendjét,
b) a törvény 24. §-ában meghatározott szervek irányítási és működési rendjét, feladatait, a hatáskörüket és jogkörüket, valamint a területi és a helyi szervek felépítését,
c) a Határőrség, a Rendőrség és az önkormányzati tűzoltóság katasztrófavédelmi feladatait,
d) a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hatósági, szakhatósági és szakértői feladatait, hatáskörét.
54. §
Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy rendeletben szabályozzák:
a) az ágazati tevékenységükkel összefüggésben az adatközlési, bejelentési, hatósági engedélyezési feladatokat,
b) a katasztrófavédelmi célú ágazati mérő- és ellenőrző meteorológiai előrejelző és riasztó rendszerek kialakításának, működtetésének feladatait,
c) a katasztrófavédelemben résztvevők kijelölését, feladataikat, felkészítésük és működtetésük feltételeit,
d) a súlyos ipari balesetek megelőzésével kapcsolatos tervezési, jelentési, adatközlési, együttműködési feladatokat, valamint a korai riasztási technikai rendszer létrehozásának és működésének szabályait.
Módosuló jogszabályok
55. §
(1) A Hvt. 15. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Rendkívüli állapot, szükségállapot és veszélyhelyzet, katasztrófaveszély, illetve bekövetkezett katasztrófa idején, valamint az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdése szerint a bevezetett intézkedések végrehajtása során a védelmi bizottság teljes jogkörét a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester gyakorolja."
(2) A Hvt. 65. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetés-végrehajtási testület, a vám- és pénzügyőrség, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és területi, helyi szervei, valamint a hivatásos önkormányzati tűzoltóság (e törvény alkalmazásában a továbbiakban együtt: rendvédelmi szerv) jogszabályban meghatározott alapvető feladataik mellett közreműködnek egyes honvédelmi és országmozgósítási feladatok ellátásában.”
(3) A Hvt. 66. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben felsorolt szervek...]
“g) közreműködnek a 199. § (5) bekezdésében meghatározott rendeletek és intézkedések végrehajtásában.”
(4) A Hvt. 199. §-a (5) és (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(5) Ahol a törvény rendeletet említ, ezen rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács rendeletét, szükségállapot idején a köztársasági elnök rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedését, veszélyhelyzetben, illetve az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben a Kormány rendeletét kell érteni.
(6) A rendkívüli vagy szükségállapot idején bevezetett rendkívüli intézkedések, veszélyhelyzetben, illetve az Alkotmány 19/E. § (1) bekezdésében meghatározott esetben a Kormány által bevezetett intézkedések végrehajtásának területi követelményeit és feladatait illetékességi területén a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester rendeletben állapítja meg.”
(5) A Hvt. 200. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“200. § A rendkívüli vagy szükségállapot idején bevezetett rendkívüli intézkedéssel, továbbá a veszélyhelyzetben, illetve az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben a Kormány által bevezetett intézkedéssel ellentétes jogszabály nem alkalmazható.”
(6) A Pvt- 2. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[(2) E törvény alkalmazásában veszélyhelyzet...]
“h) több napon keresztül tartó kiterjedő, folyamatos, intenzív, megmaradó hóesés vagy hófúvás,”
56. §
Ahol jogszabály a polgári védelem hivatásos szerveit, országos parancsnokot, megyei, fővárosi parancsnokot, országos, megyei, fővárosi parancsnokságot említ, ezen a továbbiakban a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot és annak vezetőjét, megyei igazgatóságot, polgári védelmi kirendeltséget, a fővárosban a fővárosi polgári védelmi igazgatóságot és azok vezetőit kell érteni.
57. §
Ahol a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (Tüt.) a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságot, megyei tűzoltó parancsnokságot, illetőleg BM Tűzoltóság országos parancsnokot említ, azon a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot és annak vezetőjét, valamint megyei igazgatóságot, a fővárosban fővárosi polgári védelmi igazgatóságot kell érteni.
58. §
Ahol a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény polgári védelmet, állami tűzoltóságot, tűzoltóság országos parancsnokát, illetve a polgári védelem országos parancsnokát említi, azon a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot és annak vezetőjét kell érteni.
Hatályukat vesztő rendelkezések
59. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének f) pontja,
b) a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja, a 7. §-a (2) bekezdésének b)-f) pontja, a 8. §-ának (2) bekezdése, a 14-15. §-ai,
c) a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 24. §-ának g) pontja, 25-27. §-ai, a 30. §-nak (2)-(5) bekezdése, a 41. §-ának (1) bekezdése.
I n d o k o l á s
a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslathoz
I.
Általános indokolás
A katasztrófahelyzetek kialakulása esetére eddig nem rendelkeztünk olyan magas szintű jogszabállyal, amely egységesen szabályozta volna mind felsőszinten, mind a végrehajtás szintjén a védekezés irányításának rendjét.
Tekintettel arra, hogy a kormányprogram egy hatékonyabban működő katasztrófaelhárító rendszer működtetését tűzte ki célul, a törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) egyrészt eleget kíván tenni annak a korábbi igénynek, hogy ipari vagy természeti katasztrófák bekövetkezése esetére törvény szabályozza a különböző szintű állami szervek tevékenységét a védekezés irányításában, másrészt meg kívánja teremteni jogi alapjait egy új szervezeti felépítésben működő katasztrófaelhárító szervnek.
A katasztrófák elleni védekezés jogi alapjait szolgáló, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.), a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Pvt.), valamint a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Tüt.) rendelkezéseit a Javaslat csak a feltétlenül szükséges mértékben változtatja meg. Ennek következtében mind a polgári védelmi szervezetek, mind a hivatásos állami, illetve önkormányzati tűzoltóság gyakorlati működése továbbra is folyamatos marad.
A Javaslat szerint olyan hatékony katasztrófaelhárító szervezetet kell működtetni, amely a hazai természeti és ipari katasztrófák elleni védelemben való részvételen túl alkalmas nemzetközi segítségnyújtás adására, illetve annak igénybevétele esetén a feladatok összehangolására.
Az előzőek érdekében a Javaslat a védekezésre való felkészülés és a megelőzés időszakában, továbbá a katasztrófavédelem irányításában a Kormányt olyan hatáskörrel ruházza fel, amely jelentősen növeli a kormányzati munka operativitását. A Javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy kihirdetett veszélyhelyzetben a Kormány által bevezetett intézkedések legfeljebb 15 napig lehetnek hatályban, ennek meghosszabbítása kizárólag az Országgyűlés által történhet.
A Javaslat a védelem hatékonyságának növelése érdekében felhatalmazza a Kormányt a katasztrófa sújtotta területen a Pvt. adta keretek között a polgári védelmi szervezetek aktivizálására, illetve a Hvt. által biztosított tartalékos katonai szolgálat elrendelésére.
Lényeges eleme a Javaslatnak, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság jogállásának változatlanul hagyása mellett biztosítja annak jogi alapját, hogy országos és megyei szinten a polgári védelem és a hivatásos állami tűzoltóság bázisán - a belügyminiszter irányításával - a katasztrófavédelemmel összefüggő ágazati feladatok irányítására, összehangolására és végrehajtására egy egységes rendvédelmi szerv kerüljön létrehozásra, amely mentes a párhuzamosságoktól, ugyanakkor hatékonyan és a funkcionális feladatokra orientált szervezetként működne.
A Javaslat rögzíti a katasztrófák által érintettek kártalanítását és a térítés szabályait.
A Javaslat önálló fejezetben foglalkozik a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezéssel, amely összetett tevékenység, magában foglalja a megelőzés műszaki-technikai feladatait, a balesetek károsító hatásainak csökkentését, illetőleg a lakosság védelmét szolgáló intézkedéseket. A védekezés feladatainak ilyen csoportosítása a fejlett ipari országokra jellemző, és a nemzetközi szabályozás is ezt vette alapul. Hazánkban – azzal együtt, hogy a súlyos ipari balesetek reális veszélyt jelentenek - nem történt meg e terület átfogó szabályozása, a védekezéssel kapcsolatos feladatok az egyes részterületek vonatkozásában parciálisan jelentkeznek. Így az átfogó hazai szabályozás megteremtése – amellett, hogy nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettség – elsősorban magyar érdeket szolgál.
A több kisebb-nagyobb baleset, és az Európai Közösség egyes országaiban meglevő komoly eltérések az ipari tevékenységek irányításában és ellenőrzésében arra ösztönözték az EK Bizottságát, hogy kezdeményezze a súlyos ipari balesetek veszélyének megelőzésére és csökkentésére egy irányelv kidolgozását. Ez volt a 82/501/EGK, avagy a SEVESO I Irányelv. A SEVESO I irányelvet a bophali és a baseli balesetekből leszűrt tapasztalatok alapján módosították. Így született meg a SEVESO II. avagy 96/82/EGK irányelv. Ebben az irányelvben meghatározott alapelvek az Európai Közösség országaiban az ipari, környezeti biztonság, a terület felhasználás és a nyilvánosság tájékoztatásában alap dokumentummá vált.
A SEVESO II. irányelvnek a hazai jogrendbe való vételét a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodásban vállaltuk.
A Helsinkiben elfogadott ENSZ-EGB "Egyezmény az ipari balesetek országhatáron túl terjedő hatásairól" megteremtette annak a lehetőségét, hogy Európában elfogadják és bevezessék a biztonságos technológiákat, a biztonsági irányítási rendszereket, az állandó információcserét, valamint az állami felügyeletet a fejlesztések, vészhelyzeti tervek kidolgozása terén. Hazánk 1992-ben az elsők között csatlakozott ezen Egyezményhez. Az Egyezmény betartása azt is jelenti, hogy a súlyos ipari balesetek elleni védekezésre vonatkozó cikkelyei a hazai jogi szabályozás része legyenek, azaz a súlyos ipari balesetek megelőzése és az ellenük való védekezés területén átfogó jogi szabályozás szükséges. Amennyiben ez az Egyezmény 1999-ben várható hatályba lépéséig a súlyos ipari balesetek megelőzésének és elhárításának átfogó jogi szabályozását nem rendezzük, úgy az Egyezményt nem teljesítjük.
Hazánk tagja a világ fejlett ipari államait tömörítő szervezetnek, az OECD-nek. Az OECD ajánlásokat ad ki a tagállamok számára az illetékességébe tartozó területek szabályozására. Így a vegyi balesetek megelőzésére is kiadott irányelvet, amely az európai uniós szabályozással lényegében megegyezik. Tehát az európai uniós szabályozás átvétele egyben az OECD tagságunkkal járó kötelezettség is.
A Javaslat és a végrehajtását szolgáló kormányrendelet - a SEVESO II. irányelvvel megegyezően - egyértelműen meghatározza a szabályozásba bevont tevékenységek körét, a tevékenységgel kapcsolatos szakhatósági feladatokat, a veszélyes létesítmények üzemeltetőinek, a kormányzatnak és az önkormányzatoknak a súlyos ipari balesetek megelőzésével, az azokra való felkészüléssel és azok elhárításával kapcsolatos feladatait, meghatározza a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeket.
A veszélyes tevékenység, a veszélyes létesítmény és a veszélyes anyagok definícióit az értelmező rendelkezésekben írja le. A leírt definíciók azonban önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a hatóság és az üzemeltető számára iránymutató legyen a kötelezettségek, illetőleg azok mértékének a meghatározására. Az irányelv – azzal együtt, hogy az általános alkalmazhatóság igényének kielégítése miatt rendkívül leegyszerűsíti a veszélyes létesítmény ismérveit – külön, eléggé összetett, sok számszerű adatot, kémiai vegyületet tartalmazó mellékletet szentel az egyértelmű alkalmazáshoz. A törvény kereteit ez meghaladja, ennek kielégítését csak a végrehajtási kormányrendelet vállalhatja fel.
A szabályozás lényeges része a veszélyes tevékenységekkel kapcsolatos szakhatósági hozzájárulás. Az eljárás alapja a biztonsági jelentés, amelynek rendeltetése az, hogy az előírt tartalmi és formai követelmények alapján az üzemeltető bizonyíthassa, az általa folytatott veszélyes tevékenység nem jár a meghatározottnál nagyobb kockázattal, és minden elvárhatót megtett az esetleges súlyos baleset megelőzése, és a következmények elhárítása érdekében.
Az irányelv alapján a Javaslat az üzemeltető kötelezettségévé teszi annak bizonyítását, hogy tevékenysége nem jelent elfogadhatatlan kockázatot a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre. A veszélyeztető hatás függvényében az üzemeltető kötelezhető adatszolgáltatásra, biztonsági jelentés készítésére, létesítményi belső védelmi terv készítésére, a belső védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtási feltételeinek biztosítására, a nyilvánosság tájékoztatására a veszélyes tevékenységről, a lakosságot esetlegesen érő veszélyekről, a tett védelmi intézkedésekről. Az üzemeltető kötelezhető továbbá a veszélyes tevékenységgel összefüggő események előírt tartalmi és formai követelmények szerint történő jelentésére.
Az önkormányzati vezetők, a Pvt. alapján felelősséget viselnek azért, hogy a lakosság védelme súlyos ipari balesetek esetén is biztosított legyen. Ennek érdekében - az illetékes polgári védelmi szerv segítségével - külső védelmi tervet készítenek, amelyben meghatározzák a lakosság, az anyagi javak és a környezet védelmével kapcsolatos feladatokat. A külső védelmi tervet a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről szóló 20/1998. (IV.10.) BM rendelet alapján kell elkészíteni.
A lakosság számára a veszélyes létesítmény kockázatot jelent, ezért joga van megismerni a veszélyeztető hatásokat, az ellenük való védekezés módszereit, lehetőségeit, súlyos baleset esetén pedig a követendő magatartást. A veszélyes létesítmény üzemeltetőjének kötelessége hiteles tájékoztatást adni a létesítményről, az ott fellelhető veszélyforrásokról, és a súlyos baleset megelőzésére és elhárítására tett intézkedésekről.
Az üzemeltető viseli a létesítmény biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokat. Hasonlóképpen őt terhelik a belső védelmi tervben meghatározott feladatokhoz kapcsolódó költségek. Így a súlyos baleset elleni védekezéshez kapcsolódó irányítási rendszer és annak infrastruktúrája, a védelmi szervezetek megalakítása, felkészítése, felszerelése és esetleges alkalmazása. A belső védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtására – mivel ezek nagyon jelentős pénzügyi terhet jelentenek – az üzemeltetőnek a törvény kihirdetését követően három év áll rendelkezésére. A külső védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtási feltételeinek megteremtéséhez – az európai gyakorlatnak megfelelően - önként járulhat hozzá, erre kötelezettsége nincs. A súlyos ipari balesettel kapcsolatos kiadások (a közvetlen és közvetett károk térítése, az elhárítással kapcsolatos kiadások) az üzemeltetőt terhelik.
A külső védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtásáért az állam a felelős, a végrehajtás feltételeit is az állam biztosítja. A megjelölt feladatok végrehajtási feltételeit is a polgári védelmi költségekből biztosítják. Nem határozható meg ugyanis a védelmi szervezetek, eszközrendszerek többségénél (például elsősegélynyújtók, szirénarendszer), hogy ez mely veszélyforrások elleni védelmet szolgál kizárólag. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fejlesztési és fenntartási költségeket részben vagy egészben ne fedezné(k) a veszélyes létesítmény(ek), mert ehhez a közvélemény formálása céljából érdeke fűződik.
II.
Részletes indokolás
I. FEJEZET
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
Az 1-3. §-hoz
A Javaslat ezekben a §-okban az általános szabályokat rögzíti. A katasztrófák elleni központi és helyi védekezést nemzeti ügynek tekinti, mert a védekezésben minden érintett személynek és szervnek részt kell vennie. A védekezés megszervezését viszont állami feladatnak minősíti. Rögzíti mindazon szerveket és szervezeteket, amelyek közreműködésével kell a védekezést és a katasztrófák következményeinek felszámolását biztosítani.
Ugyancsak meghatározza az egyes fogalmak tartalmát, egységes értelmezését.
A 4. §-hoz
Ez a § a Javaslat alkalmazási körét rendezi. A katasztrófavédelem szempontjából a Javaslatban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, a Pvt-ben meghatározott veszélyhelyzetben a IV. fejezetben rögzített intézkedések azonban nem alkalmazhatók, mégis a Javaslat jelentősége abban áll, hogy minden helyzetben a lakosság élet- és vagyonbiztonságának megóvását helyezi előtérbe.
II. FEJEZET
A KATASZTRÓFÁK ELLENI VÉDEKEZÉS IRÁNYÍTÁSA
Az 5-14. §-hoz
A Javaslat itt a Kormánynak, a Miniszterelnöki Hivatalnak, a belügyminiszternek, továbbá az érintett minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek feladat- és hatáskörét rögzíti a védekezésre való felkészülés érdekében és az irányítás területén. Meghatározza a katasztrófavédelemmel kapcsolatos ágazati területeket és felelősüket, függetlenül attól, hogy a katasztrófa más ágazat irányítása alá tartozó területet is érinthet.
Bár mind a Pvt., mind a Tüt. foglalkozik a kormányzati szervek feladataival, ennek ellenére indokolt, hogy a katasztrófák elleni védekezés egységes irányítása érdekében a Javaslat tartalmazza mindazon kormányzati feladatokat, amelyek részben a NATO tagsággal összefüggő tervezési, szervezési és irányítási feladatokat rögzítik mind békében, mind minősített időszakban. Kiemelkedő fontossággal bír a polgári veszélyhelyzeti tervezés irányelveinek szervezeti megvalósításával, illetve az ENSZ és a NATO katasztrófa központjaival való kapcsolattartás kormányszintű szabályozása.
A Javaslat a Kormány hatáskörébe utalja a Magyar Honvédség, a Határőrség és a rendvédelmi szervek bevonását a védekezésbe, továbbá a külföldi segítségkérést, illetve segítségnyújtást.
Jelentős és első ízben került törvényi szinten szabályozásra a Kormány azon jogköre, amely szerint katasztrófa sújtotta területté nyilváníthatja az ország egészét vagy annak egy részét. Garanciális jelentőségű, hogy az általa rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedéseket csak veszélyhelyzetben alkalmazhatja és 15 napon túl csak az Országgyűlés felhatalmazása alapján érvényesítheti. Ezzel egyidejűleg lehetnek olyan helyzetek, amikor nincs szükség veszélyhelyzet kihirdetésére. Ilyenkor a Kormány térben és időben is szűkebb körben jogosult intézkedések bevezetésére.
A belügyminiszter, valamint a feladatkör szerint illetékes miniszterek számára a Javaslat egyértelműen rögzíti feladatukat és irányító tevékenységüket, továbbá a katasztrófavédelemmel kapcsolatos ágazati területeket és azok felelőseit.
A 15-23. §-hoz
A Javaslat a Kormány és az állami vezetők feladatán és irányító tevékenységén túlmenően rögzíti a különböző szintű (megyei, fővárosi, helyi) védelmi bizottságok, azok elnökei, továbbá a polgármesterek tevékenységét a felkészülés és a védekezés időszakában.
Mind a védelmi bizottságok, mind azok elnökei részére biztosított jogok- és hatáskörök kellő lehetőséget nyújtanak a szakszerű felkészülés megszervezésére, végrehajtására, továbbá a védekezés területén - a kialakult helyzettől függően a Kormány utólagos tájékoztatása mellett - olyan intézkedések megtételére adnak felhatalmazást, amelyek következtében a lakosság élet- és vagyonvédelme engedélykérés esetén a késlekedés miatt hátrányt szenvedne, illetve a késlekedés életekbe kerülne.
A polgármesterek részére a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az adott településen a védekezés irányítása hatáskörükbe tartozik, intézkedéseikről kötelesek az érintett megyei védelmi bizottság elnökét tájékoztatni. Ez azért jelentős, mert a megyei védelmi bizottság részére biztosított folyamatos információ garanciát ad arra, hogy a polgármesternek a helyi lehetőséget vagy a hatáskörét meghaladó esetekben a védelmi bizottság kellő segítséget nyújtson.
III. FEJEZET
A BELÜGYMINISZTER IRÁNYÍTÁSA ALÁ TARTOZÓ, A KATASZTRÓFAVÉDELEM VÉGREHAJTÁSÁT VÉGZŐ SZERVEK ÉS FELADATAIK
A 24-28. §
A Javaslat megteremti a jogszabályi alapját a polgári védelem és a hivatásos állami tűzoltóság bázisán létrehozásra kerülő, összevont, államigazgatási feladatokat is ellátó, a rendvédelmi szervek kategóriájába tartozó országos katasztrófavédelmi szervezetnek, amely területi (megyei) és helyi (városi) szervre tagozódik. A szervezet létrehozásának alapvető sajátossága, hogy amíg országos és megyei szinten integrálódik a hivatásos állami tűzoltósággal, addig a fővárosban és a helyi szinten a polgári védelem és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság továbbra is egymástól elkülönülten fogja tevékenységét végezni úgy, hogy az elsődleges beavatkozás (tűzoltás, műszaki mentés, illetve annak megkezdése) továbbra is a hivatásos önkormányzati tűzoltóság feladata marad.
A Javaslat részletesen felsorolja a központi (országos) szervnek és vezetőjének feladatait. A Javaslat azzal a szándékkal mellőzi a korábbi “parancsnokság”-i megnevezéseket, mert a NATO tagországokban a katasztrófavédelmi szervezetek struktúrája, megnevezése nélkülözi a katonai vonásokat és a “civil” jelleg a domináns.
IV. FEJEZET
A VESZÉLYES ANYAGOKKAL KAPCSOLATOS SÚLYOS BALESETEK ELLENI
VÉDEKEZÉS SZABÁLYAI
A 29-30. §-hoz
A BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot jelöli meg a súlyos ipari balesetek megelőzésének és következményei elhárításának feladataival kapcsolatos hatósági feladatok ellátására. Új szervezet létrehozása nem indokolt, mert felállítása tovább emelné a bevezetéshez szükséges nagyon magas költségeket. A megjelölt feladatok többsége a katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolatos, lényegében polgári védelmi jellegű, ezért a javaslat illetékes hatóságként – hatáskörének szükséges mértékű kiszélesítésével a fenti szervet jelöli ki. Az Európai Unióban nincs egységes gyakorlat arra vonatkozóan, hogy az illetékes hatóság mely tárca keretében működjön. Többnyire ahhoz a tárcához tartozik, amelyik a kormányzati munkamegosztásban a katasztrófák elleni védekezésért felelős. Az Európai Unió minden tagállamában olyan önálló szervezet hajtja végre ezeket a feladatokat, amely munkájában kapcsolódik más (munkavédelmi, tűzvédelmi, közegészség- és járványügyi, műszaki biztonsági stb.) hatóságok tevékenységéhez. Ez a szakhatósági tevékenység – a Javaslat végrehajtására vonatkozó kormányrendelet szerint is – kapcsolódik a Tűzoltóság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a környezetvédelmi, a munkavédelmi hatóság, a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet munkájához, de azoktól különbözik. A feladat annak megítélésére, hogy az adott veszélyes létesítmény egy esetleges súlyos baleset bekövetkezése kapcsán milyen mértékben veszélyezteti a környező lakosságot, és a megtett megelőző és védelmi intézkedések arányban állnak-e a biztonsági jelentésben megfogalmazott veszélyekkel. A fent jelzett közreműködő szervezetek munkája a kockázati elemzést is tartalmazó biztonsági jelentéshez kapcsolódik. A Javaslat a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet részére szakhatósági jogkört biztosít.
A szabályozás megköveteli azt, hogy a veszélyes tevékenységet folytatókra meglehetősen részletes, anyagfajtákra, mennyiségekre és más mutatókra kiterjedő követelményeket határozzunk meg. Ez azonban csak a végrehajtási kormányrendeletben oldható meg.
A Javaslat alapján a veszélyes tevékenység vonatkozásában a már működő létesítmények esetében a Javaslat és a végrehajtási kormányrendelet kihirdetését követően hat hónapon belül csak be kell jelentenie az üzemeltetőnek a veszélyes tevékenységet a hatóságnál.
Az engedélyezési eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.), illetőleg e törvény végrehajtási kormányrendelete vonatkozik. Az ellenőrzés és a jogorvoslat kérdéseinél is az Áe.-t kell alkalmazni. Az engedélyezési eljárás nem érinti a környezetvédelmi, illetőleg a munkavédelmi szabályokat. A környezetvédelmi hatásvizsgálatnak ebből következően meg kell előznie a Javaslat szerinti engedélyezési eljárást.
A 31-33. §-hoz
A biztonsági jelentés a hatósági szabályozás egyik legfontosabb eleme: a súlyos ipari balesetek elleni komplex (megelőzés és az elhárítás minden lényeges kérdését tartalmazó) védelem helyzetéről tájékoztatja a szakhatóságot. A biztonsági jelentés magában foglalja a létesítmény biztonságos üzemeltetését, és a súlyos ipari balesetek elleni védekezés megfelelő színvonalát bizonyító információkat. Mivel a biztonsági jelentés a további feladatok kiinduló pontja, ezért fontos annak minden érintett államban való egységes értelmezése. Ezért a biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit a SEVESO II. irányelv melléklete tartalmazza. A biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit e törvény végrehajtását szolgáló kormányrendelet tartalmazza. A biztonsági jelentést az üzemeltető a hatóságnak és az érintett polgármestereknek megküldi. A hatóságnak a végrehajtási rendeletben meghatározott feladata – a jelentés eljuttatása az illetékes kormányzati szervekhez.
Azoknak az üzemeknek, amelyeknek biztonsági jelentést nem kell készíteni, de tevékenységük meghatározott veszélyességi szintet elér, biztonsági elemzést kell készíteni. Ezen üzemek körét a végrehajtási rendelet határozza meg.
Nagy a valószínűsége annak, hogy a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkokat is érint. Ezek polgári jogi védelmet élveznek, ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy e titkok ne kerülhessenek nyilvánosságra, amivel az üzemeltetőt gazdasági vagy egyéb hátrány érné.
A 34. §-hoz
A BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság – mint illetékes hatóság - felügyeleti rendszert működtet annak érdekében, hogy folyamatosan felmérje, mely létesítményeknek kell biztonsági jelentést készíteni, a biztonsági jelentések tartalma megfelel-e a valóságnak, és a nyilvánosság kellő tájékoztatást kap-e a létesítmény üzemeltetése kapcsán keletkező potenciális veszélyről. A BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ellenőrzi továbbá azt is, hogy a potenciálisan veszélyeztetett területen a védekezés feltételei biztosítottak-e.
A 35-36. §-hoz
A SEVESO II. irányelvben deklaráltan szerepel a nyilvánosság rendkívül fontos szerepe. Mivel a súlyos ipari balesetből eredő veszély érinti az adott területen élő lakosságot, ezért a biztonsági jelentés nyilvános. A veszélyt hordozó létesítmény üzemeltetője köteles a biztonsági jelentést megküldeni az érintett települések polgármesterei számára. Amennyiben a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkot tartalmaz, úgy a hatóság engedélyezheti azt, hogy a nyilvánosságra kerülő biztonsági jelentésben titkot tartalmazó információ ne szerepeljen. A lakosság véleményének meghallgatását az érintett körzeti polgári védelmi parancsnokság útján a veszélyes létesítmény üzemeltetője kezdeményezi. A hatóság képviselője a lakossági tájékoztatókon jelen van. Biztosítja, hogy a létesítmény hiteles információkat adjon a létesítményről, és annak a környezetre gyakorolt hatásairól. A veszélyes létesítmény üzemeltetőjének, a hatóság a területi és a helyi védelmi bizottságok elnökének, valamint a polgármesternek a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos feladatait, a tájékoztatók tartalmi és formai követelményeit a végrehajtási kormányrendelet tartalmazza.
A 37. §-hoz
A BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a biztonságos üzemeltetés feltételeinek hiányakor (a lakosság és a környezet súlyos veszélyeztetése esetén) jogosult a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztését elrendelni. Biztonságos üzemelésnek az tekinthető, ha az érvényes biztonsági jelentéstől nincs - a biztonságot csökkentő - eltérés.
A veszélyes létesítmények üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységet a végrehajtási kormányrendelet szabályozza azzal, hogy bármely szakhatósági intézkedéssel kapcsolatban biztosítani kell a jogorvoslati fórumrendszert, amelyre alapvetően az Áe. előírásait kell alkalmazni.
A 38-42. §-hoz
A Javaslat szerint az üzemeltető köteles minden tőle elvárhatót megtenni a súlyos ipari balesetek elkerülése érdekében, és ezt köteles az illetékes hatóságnak bizonyítani. Ezért köteles belső védelmi tervet készíteni, amely tartalmazza a súlyos baleset megelőzését és hatásai elleni védekezést szolgáló irányítási rendszert, szervezeteket, intézkedéseket, műszaki-technikai rendszereket. A terv végrehajtásához szükséges pénzügyi, anyagi és technikai feltételekről a létesítmény üzemeltetőjének, a törvény hatályba lépését követő három éven belül kell gondoskodnia.
A belső védelmi tervek rendszeres felülvizsgálata – a személyi, technikai és más feltételek gyakoribb változása miatt – a biztonsági jelentések felülvizsgálatánál gyakrabban kell, hogy megtörténjen. Természetesen minden lényeges változásnak mind a biztonsági jelentésben, mind a védelmi tervekben az előírt (öt illetve három éves) határidő előtt tükröződnie kell.
A biztonsági jelentéshez hasonlóan a SEVESO II. irányelv lényeges eleme - a biztonságot érintő eseményekről való - tájékoztatási kötelezettség. Minden, a biztonságot érintő eseményt a BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak jelenteni kell. Ez a jelentési kötelezettség független a létesítmény tervében foglalt riasztási feladatoktól. A biztonságot érintő eseményről szóló jelentés formai és tartalmi követelményeit a végrehajtási jogszabály tartalmazza.
A 43-44. §-hoz
A külső védelmi tervek közvetlenül szolgálják a lakosság védelmét. A külső védelmi tervet a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről szóló 20/1998. (IV.10.) BM rendelet alapján kell elkészíteni. Így ez a terv nem önálló, hanem része a lakosság és az anyagi javak védelmét más veszélyforrások ellen is szolgáló polgári védelmi tervnek. A veszélyes létesítményre vonatkozó részének tartalmi és formai követelményeit a végrehajtási kormányrendelet tartalmazza.
V. FEJEZET
A VÉDEKEZÉS KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSE ÉS FEDEZETE
A 45-49. §-hoz
A Javaslat jelzett §-ai kártalanítás és a térítés szabályait, továbbá a katasztrófák elleni védelemre való felkészülés és a védekezés anyagi fedezetének biztosításával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazzák.
A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a védekezésben részt vevők esetében a kártalanítás kötelezettsége az államot terheli. Ugyanakkor az egyéb károk megtérítése csak a Polgári Törvénykönyv alapján lehetséges.
Ugyancsak egyértelművé teszi - más országok gyakorlatával megegyezően -, hogy a védekezésre való felkészülés költségeit az állam köteles költségvetésében tervezni és azt viselni.
VI. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A 50-59. §-hoz
E §-ok a hatályba lépésről rendelkeznek, továbbá a hatályukat vesztő, a módosuló és az Európai Közösségek jogáról rendelkezéseket tartalmazzák. A IV. fejezet hatálybalépésére külön törvény, az Európa Tanács 96/82/EK irányelvének (Az egyes ipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos baleseti veszélyekről) kihirdetéséről szóló törvény rendelkezik.