﻿T/991.
Képviselői önálló indítvány
Dr. Áder János úrnak
az Országgyűlés Elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Magyar Országgyűlés Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat
85. § (2) bekezdésének d) pontja alapján a következő
törvényjavaslatot
terjesztem elő:
T/.. számú törvényjavaslat
a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló
1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról

1.§
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII, törvény
3.	§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Alanya az adónak az az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy
is, aki az (1) bekezdés szerinti termékértékesítést rendszeresen vagy üzletszerűen
végzi, nem értve ide azt a természetes személyt, aki az általános forgalmi adóról
szóló 1992. évi LXXIV, törvény 55.§-a szerinti különleges jogállását fenntartja.’’
2.	§
E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit 1999. január 1-
jétől alkalmazni kell.

Indokolás

A fogyasztási adótörvény - hasonlóan a többi adótörvényhez - 1999. január 1-jétől a
hatálya alá tartozó termékek beazonosításában a KSH ITJ rendszeréről áttért a
Kereskedelmi Vámtarifa áruosztályozására (vámtarifaszámokra). Ez a rendszer nem
ismeri az ITJ-ben használt m félkész szőlőbor kategóriáját (ITJ 83-31-3), amely alatt
az ITJ szerint azt az egyszer fejtett vagy kétszer fejtett szőlőbort kellett tekinteni, amely
továbbfeldolgozási célra került értékesítésre a borászati ágazaton belül. A félkész
szőlőbor 1998. december 31-éig nem volt adóztatva, illetve - a fogyasztási adótörvény
egyéb rendelkezéseiből következően - a fogyasztási adót a félkész bor feldolgozása
után, a következő fázisban kellett megfizetni.
A szőlőtermelők a bort jellemzően félkész szőlőborként értékesítik. A vámtarifaszámra
való áttérés következtében a félkész szőlőbor is - a kiemelés lehetőségének hiánya
miatt - adós tennék lett. így azok a szőlőtermelők is, akik a saját alapanyagból
előállított bort továbbfeldolgozásra adják át, a fogyasztási adó alanyává váltak,
amennyiben rendszeresen, üzletszerűen értékesítenek. Ugyanakkor az egyéb
adótörvények e személyi körre vonatkozóan lényeges adózási, eljárásbeli
egyszerűsítéseket tartalmaznak. Az áfa-törvény e termelőket különleges jogállású
adóalanyként kezeli, mentesíti a számlázási, adónyilvántartási, -megállapítási, -
bevallási és -elszámolási kötelezettség alól. A fogyasztási adótörvény viszont - az
adóköteles termékkör vámtarifaszám alapján való meghatározása következményeként -
a félkész szőlőbort értékesítő mezőgazdasági termelőt is, amennyiben rendszeresen
üzletszerűen értékesít, a fogyasztási adó alanyává teszi, s ezzel együtt visszahozza
azokat az adminisztrációs terheket, amelyek alól más adótörvények mentesítették őket.
Az egyes adótörvények közötti jogharmonizáció visszaállítása, továbbá e kör
adminisztrációs terhek alóli mentesítésének fenntartása céljából javasoljuk a
beteijesztett módosítást. Ennek lényege, hogy nem válik a fogyasztási adó alanyává az
a rendszeresen, üzletszerűen értékesítő természetes személy sem (pl. mezőgazdasági
őstermelő), aki az áfa-törvényben megtartja különleges jogállását, vagyis a saját
gazdaságában, saját alapanyagból előállított szőlőborát felvásárlónak értékesíti. A
módosítás az adófizetési pontot ebben az esetben egyértelműen a forgalmazás második
fázisára teszi át. Az adó megfizetését biztosítja, az adó befolyását nem veszélyezteti,
ugyanakkor összhangot teremt a különböző törvények között, fenntartja az
adminisztrációs könnyítéseket, s megszünteti a jogalkalmazásban eddig fennálló
értelmezésbeli bizonytalanságot.
Budapest, 1999. március
Font Sándor
országgyűlési képviselő
(MDF)