MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/996. számú
törvényjavaslat
az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Gógl Árpád
egészségügyi miniszter
Budapest, 1999. Március
1999. évi ........ törvény
az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról
1. §
(1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv. ) 3. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[ E törvény alkalmazásában ]
“ b) kezelőorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végző orvos, illetve orvosok akik a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak;”
(2) Az Eütv. 3. §-ának d)-e) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[ E törvény alkalmazásában ]
“ d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy;
e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is;”
2. §
Az Eütv. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga az egészségügyi szolgáltató működési rendjének megfelelően gyakorolható.”
3. §
Az Eütv. 10. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (5) Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását - ha e törvény kivételt nem tesz - a beteg kezelőorvosa rendeli el. A kezelőorvos az alkalmazást megelőzően, - amennyiben ez nem lehetséges az alkalmazás befejezését követően haladéktalanul - rögzíti az egészségügyi dokumentációban a korlátozó módszereket vagy eljárásokat, megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk időtartamát. Állandó orvosi felügyelet hiányában - kivételesen indokolt esetben - ideiglenesen szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a kezelőorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg kell szüntetni.”
4. §
Az Eütv. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A betegnek - e törvény keretei között - joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. A beteg e törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.”
5. §
(1) Az Eütv. 24. §-ának (9)-(10) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, ezzel egyidejűleg a következő (11)-(12) bekezdésekkel egészül ki:
“ (9) A közeli hozzátartozó akkor is jogosult az egészségügyi dokumentációba való betekintésre, illetve arról másolat készítésére, ha bizonyítja, hogy az egészségügyi adat megismerése életét, egészségét fenyegető okból szükséges.
(10) A beteg halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni. Amennyiben a beteg a halála előtt az egészségügyi dokumentáció megismerését megtiltotta, azt a törvényes képviselő, a közeli hozzátartozó és az örökös csak abban az esetben ismerheti meg, ha a (9) bekezdés szerinti okot bizonyítja.
(11) Sürgős szükség fennállása esetén - annak időtartama alatt - a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személy jogosult a beteg egészségügyi dokumentációjába való betekintésre és arról másolat készítésére.
(12) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésének és védelmének részletes szabályait külön törvény állapítja meg.”
6. §
Az Eütv. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (1) A fertőző betegeket, illetve a fertőző betegségre gyanús személyeket - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezésekre figyelemmel - a fertőző betegek nyilvántartásába be kell jelenteni.”
7.§
Az Eütv. 94. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[ Mentésnek minősül továbbá]
“ c) életmentő orvosi eszköz és gyógyszer, valamint átültetésre kerülő szerv sürgős szállítása,”
8. §
Az Eütv. 101. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“ 101. § Orvostechnikai eszköz - ideértve a gyógyászati segédeszközt is - akkor hozható forgalomba, illetve az egészségügyi ellátás során akkor használható, ha
a) kielégíti a külön jogszabály szerinti minőségi követelményeket és erre vonatkozóan rendelkezik az ott meghatározott tanúsítványokkal és jelöléssel, valamint
b) a külön jogszabályban meghatározott szerv nyilvántartásba vette.”
9. §
Az Eütv. 114. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“114. § (1) Egészségügyi tevékenység gyakorlására csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi állapotára és belátási képességére tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas.
(2) Azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota következtében egészségügyi tevékenység gyakorlására véglegesen nem képes, illetve véglegesen korlátozottan alkalmas, az egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység gyakorlására alkalmatlannak, illetve korlátozottan alkalmasnak nyilvánítja. Korlátozott alkalmasság esetén az egészségügyi hatóság meghatározza a végezhető egészségügyi tevékenységek körét. Az egészségügyi dolgozó egészségi állapotának jelentős változása esetén kérheti az egészségügyi tevékenységre való alkalmasságának megállapítását.
(3) Azt az egészségügyi dolgozót, aki belátási képességének csökkenése következtében egészségügyi tevékenység végzésére alkalmatlanná vált, az alkalmatlanság időtartamára e tevékenység folytatásától az egészségügyi hatóság eltiltja. Az eltiltott egészségügyi dolgozó alkalmasságát az egészségügyi hatóság legalább kétévente felülvizsgálja.
(4) Az egészségügyi szakképzést nyújtó oktatási intézmény tanulója, hallgatója, amennyiben a (2) bekezdés szerinti okból az egészségügyi tevékenység folytatására alkalmatlan lenne, az alkalmatlanság időtartamára e tanulmányok folytatásától fel kell függeszteni.
(5) Az egészségügyi hatóság a (2) bekezdés szerinti alkalmatlanságot, illetve korlátozott alkalmasságot foglalkozás-egészségügyi szakorvos vagy az Országos Orvosszakértői Intézet, a (3) bekezdés szerinti alkalmatlanságot igazságügyi elmeorvos-szakértő szakértői véleményének figyelembevételével állapítja meg.
(6) Az eltiltásra és felfüggesztésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
10. §
Az Eütv. 127. § -ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (1) Távolléte vagy akadályoztatása időtartamára a beteg vizsgálatára és kezelésére a) a kezelőorvos munkáltatója,
b) a munkáltató hiányában a kezelőorvos ,
c) a kezelőorvos akadályoztatása esetén - az egészségügyi szolgáltató költségére - a területileg illetékes egészségügyi hatóság
köteles a beteg vizsgálatáról és kezeléséről más orvos útján gondoskodni, ide nem értve azt az esetet, amelyben a kezelőorvos feladatait az ügyeletes orvos látja el.”
11. §
Az Eütv. 142. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“ (3) A (2) bekezdés d) pontja szerinti ellátásra - a központi költségvetés terhére - a Magyarországon lakó-, illetve tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgár és az ezzel biztosítási jogviszony tekintetében egy elbírálás alá eső, továbbá nemzetközi szerződés alapján az ellátásra jogosult nem magyar állampolgár jogosult.”
12. §
Az Eütv. 153. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[ A települési önkormányzat a környezet - és település-egészségügyi feladatok körében]
“ b) biztosítja a 73. § (1) bekezdése szerinti külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,”
13. §
(1) Az Eütv. 156. §-ának (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“ (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény - a külön jogszabályban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazásával - kórházi felügyelő tanácsot és kórházi etikai bizottságot hozhat létre.
(3) A kórházi felügyelő tanács a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény által nyújtott egészségügyi szolgáltatással összefüggő feladatkörében
a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az intézmény működésével, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben,
b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény vezetése és az érintett lakosság között,
c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az intézmény működésében,
d) figyelemmel kíséri az intézmény működését.
(4) A kórházi felügyelő tanács legalább kilenc, legfeljebb tizenhét tagból álló testület. A tagok több mint a felét az egészségügyi intézmény ellátási körzetében, az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek küldötteiből, a többi tagot az intézmény küldötteiből kell megválasztani. A tanács elnökét a társadalmi szervezetek küldöttei közül kell megválasztani.”
14. §
Az Eütv. 168. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (1) Reprodukciós eljárás - egyedülálló nő esetén annak folytatása - a házastársak, illetőleg élettársak együttes, illetve - a 167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei között - az egyedülálló nő írásbeli kérelmére végezhető. A kérelmet - a dajkaterhességet kivéve - teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A dajkaterhesség esetében a kérelmet közokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak közokiratban nyilatkoznak.”
15. §
(1) Az Eütv. 187. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (4) A művi meddővététel elvégzésére a kérelem benyújtását követő 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve
a) ha a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi, illetőleg
b) az időközben bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné vagy a terhességből nagy valószínűséggel nem egészséges gyermek születne.
(2) Az Eütv. 187. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt - házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén a házastársat (élettársat) is - tájékoztatja a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, valamint a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről.”
16. §
(1) Az Eütv. 201. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdések számozása (8)-(10) bekezdésekre módosul:
“ (7) A meghallgatás során az igazságügyi elmeorvos-szakértő arra vonatkozóan is nyilatkozik, hogy a beteg ügyeinek vitelére képes-e.”
(2) Az Eütv. 201. §-ának (1) bekezdéssel átszámozott (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (10) Amennyiben az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény szerint a beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége csökkent vagy hiányzik, a bíróság a szakértői véleményt megküldi a beteg lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnak a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása céljából.”
17. §
Az Eütv. 217. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“ 217. § (1) A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed , amely a halál
a) bekövetkezése tényének,
b) bekövetkezése módjának ( természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál )
c) okának
megítéléséhez szükséges.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítására a mentőtiszt vagy a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. Az (1) bekezdés b)-c) pontjában foglaltak megállapítására kizárólag a külön jogszabály szerinti orvos jogosult.
(3) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani.
(4) A halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
18. §
(1) Az Eütv. 219. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“ (2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:
a) a halál természetes eredetű,
b) a halál oka egyértelműen megállapítható,
c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható,
d) fekvőbeteg-gyógyintézetben elhunyt esetén a kezelőorvos és a patológus szakorvos, fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül elhunyt esetén a kezelőorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek.
(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén el lehet tekinteni, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését, az (1) bekezdés f) - g) pontjában
meghatározott esetben is. Nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halált követően a hozzátartozó azt írásban kérte.”
19. §
Az Eütv. 229. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (2) Katasztrófa idején az egészségügyi ellátórendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire előírt rendelkezéseket az e fejezetben, továbbá a katasztrófa idején alkalmazandó jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
20. §
(1) Az Eütv. 243. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“ (6) Szervet, szövetet kizárólag
a) átültetés,
b) saját célú gyógykezelés,
c) kórisme megállapítása továbbá
d) kutatás céljából
lehet külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás azt lehetővé teszi. Szervnek az a) pont szerinti célból történő külföldre szállításának további feltétele az, ha a Magyar Köztársaság területén nincs megfelelő recipiens.
(2) Az Eütv. 243. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdések számozása (8)-(9) bekezdésekre módosul:
“(7) Szerv, szövet - a vér és vérkészítmény kivételével - külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére történő szállításáról rendelkező nem államközi, illetve nem kormányközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltétele az OTH egyetértése. Az OTH az egyetértést megtagadja, ha megállapítható, hogy az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre irányul. Az OTH határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, a határozat bírói úton megtámadható. A nem államközi illetve nem kormányközi egyezményekről vagy megállapodásokról a magyar szerződő fél bejelentése alapján az OTH nyilvántartást vezet.”
21. §
Az Eütv. 244. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“ 244. § E törvény hatálybalépését követően nyújtott egészségügyi szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben keletkezett kárigények tekintetében a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
22. §
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény ( a továbbiakban: Tv. ) 7. §-ának (4)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“ (4) A (3) bekezdés szerinti jog megilleti az érintett közeli hozzátartozóját is, ha bizonyítja, hogy az egészségügyi adat megismerése életét, egészségét fenyegető okból szükséges, vagy sürgős szükség fennállása esetén annak időtartama alatt.
(5) Az érintett halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az orvosi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni. Amennyiben a beteg halála előtt az egészségügyi dokumentáció megismerését megtiltotta, azt a törvényes képviselő, a közeli hozzátartozó és az örökös csak abban az esetben ismerheti meg, ha a (4) bekezdés szerinti okot bizonyítja.”
23. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő hónap 1. napján lép hatályba, azzal , hogy a 20. §-al megállapított Eütv. 243. § (7) bekezdése szerinti bejelentést az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalához az e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül meg kell tenni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Eütv.
a) 15. § -ának (3) bekezdésében a “tévedéstől” szövegrész;
b) 104. §-ának címéből és a 104. §-ának (2)-(4) bekezdéseiből a “ gyógyító” szövegrész;
c) 127. §-ának (3) bekezdése;
d) 148. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az “ és az ezzel összefüggő döntések meghozatalában” szövegrész, továbbá a 148. § (2) bekezdése b) pontjában az “ellenőrző” szó;
e) 221. § -ának (1) bekezdésében az “ illetve (2) bekezdése e) pontja” szövegrész és a
f) 230. §-ának (5) bekezdésében a “nem” szó.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eütv.
a) 9. §-ának (2) bekezdésében az “ A beteget várólistára kell helyezni, ha “ szövegrész helyébe az “ A beteget a külön jogszabályban meghatározott esetben és módon várólistára kell helyezni, ha” szövegrész;
b) 54. §-ának g) pontjában a “ hatósági felügyeletet” szövegrész helyébe a “ szolgálatai útján hatósági felügyeletet” szövegrész;
c) 94. §-ának (1) bekezdésében az “ egészségügyi intézménybe” szövegrész helyébe az “ egészségügyi szolgáltatóhoz történő” szövegrész;
d) 110. § -ának (4) bekezdésében “ az egészségügyi miniszter” szövegrész helyébe “ az egészségügyi hatóság Országos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH)” szövegrész;
e) 128. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “meghatározott helyen készenlétben áll, illetve” szövegrész helyébe az “ elérhető vagy meghatározott helyen készenlétben áll, illetve” szövegrész;
f) 164. §-ának (2) bekezdésében a “ szerződést kell kötnie.” szövegrész helyébe a “szerződéssel kell rendelkeznie.” szövegrész;
g) 206. §-ának (5) bekezdésében a “ Csontvelő vagy más regenerálódó szövet” szövegrész helyébe a “ Csontvelő illetve haemopoetikus őssejt vagy más regenerálódó szövet” szövegrész;
h) 232. § -a (2) bekezdésének második mondatában “ az egészségügyi miniszter határozza meg.” szövegrész helyébe “ az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg.” szövegrész;
lép.
24. §
Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti 1999. évre szóló kapacitáslekötési megállapodások a 2000. évre érvényben maradnak.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 1998. július 1-jén, illetőleg 1999. január 1-jén lépett hatályba. A hatálybalépés óta eltelt igen rövid idő alatt általános tapasztalatok ugyan nem gyűltek össze, de a végrehajtási rendeletek kidolgozása, illetőleg néhány konkrét esetben való alkalmazás felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény szövege több helyen pontosításra szorul. A felmerült problémák a következő típusokba sorolhatók:
A törvény alkalmazása során a betegellátás érdekeinek megfelelően azonnali, illetőleg rövid időn belüli döntésekre van szükség. Ennek érdekében a gyakorlat számára egyértelmű eligazítást kell adni, a szövegpontosító javaslatok egy része ezt a célt szolgálja.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés folyamatában az Unióban elterjedt intézmény-rendszer és engedélyezési, ellenőrzési mechanizmusok átvétele jelentős szerephez jut. A törvény megalkotása idején e tekintetben nem látszottak pontosan bizonyos feladataink. Jelen törvénymódosításba beépítettük mindazokat a szövegpontosításokat, amelyek a közösségi vívmányok átvételéhez, illetőleg egyéb nemzetközi egyezményekben foglaltak teljesítéséhez szükségesek.
A kormányprogram megvalósítása, illetőleg ezen belül az egészségügy reformlépései keretében az egészségügyet érintő törvények felülvizsgálata zajlik. Bizonyos hatáskörök változni fognak részben a köztestületi kamarák, részben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatait illetően. A feladatok változása szükségessé teszi, hogy az egészségügyi törvényben is megtörténjen a megfelelő szakaszok módosítása.
A jövőben az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekről ezek jogállásáról, szektorsemleges egységes szemlélet működéséről önálló törvény fog rendelkezni, ezért szükségessé vált az egészségügyi törvény felülvizsgálata abból a szempontból, hogy az intézményekről szóló törvénnyel teljes koherenciában lehessen alkalmazni.
A törvénymódosítás előkészítése során számos szakmai és államigazgatási szervtől kértünk javaslatokat. Ezek elemzésekor figyelemmel voltunk arra, hogy a törvény módosítása során alapvető koncepcionális kérdésekben ne nyissunk vitát, hiszen a jogalkotási programban sem átfogó módosítás szerepel. Figyelemmel voltunk továbbá arra, hogy a törvénymódosítás minél hamarabb hatályba tudjon lépni, ezáltal az érintett szakaszok alkalmazásában ne keletkezzen jogbizonytalanság. Befogadtuk mindazon javaslatokat, amelyek eljárási szempontból egyszerűsítik az egészségügyben dolgozók, illetőleg a betegek kötelezettségeinek és jogainak gyakorlását. Befogadtuk továbbá mindazokat a javaslatokat, amelyek a végrehajtási rendeletek kidolgozása során merültek fel részletkérdéseket illetően és pontosabb törvényi szabályozással megfelelően rendezhetők.
Mindezen szempontoknak megfelelően a törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű, amennyiben fő tartalmi elemeit a szabályozás tárgyköreit illetően nem alakítja át a hatályos törvény, de mind jogtechnikai, mind formai szempontból, továbbá szóhasználatát és definícióit illetően az egészségügy jogi- szakmai szabályozásában a korábbinál egységesebb szemléletet tükröz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-a az értelmező rendelkezések körében tartalmaz módosításokat. Eszerint az egészségügyi dolgozó fogalomkörébe vonja az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közreműködő, azonban egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személyeket is ( pl: technikusok, mérnökök, fizikusok, biológusok, vegyészek, segédápolók stb.). A szöveg pontosítására azért van szükség, hogy az Eütv.-ben megfogalmazott jogok és kötelességek ugyanolyan formában illessék, illetve terheljék az egészségügyi ellátásban közreműködőket, a betegekkel akár közvetett kapcsolatban levőket is, tekintet nélkül az egészségügyi szakképesítés meglétére. A kezelőorvos definiálása kapcsán a normaszöveg kismértékű pontosítását tartotta indokoltnak a Magyar Orvosi Kamara.
Az egészségügyi szolgáltatások értelmezési körébe a Javaslat bevonja a halottakkal kapcsolatos egészségügyi tevékenységet is, amely sem tudományos sem szakmai szempontból nem különíthető el az Eütv. által eddig tartalmazott egészségügyi szolgáltatás definíciójától. A normaszöveg egyéb változtatásai kisebb mértékű pontosítást tartalmaznak.
a 2. §-hoz
A Javaslat technikai jellegű pontosítást tartalmaz, arra figyelemmel, hogy a szabad orvosválasztás az egészségügyi szolgáltató működési rendjének megfelelően gyakorolható.
a 3. §-hoz
A Javaslat a korlátozó módszerek alkalmazásának szabályait pontosítja azzal, hogy egzakt módon meghatározza a kezelőorvos teendőit a korlátozó módszerek alkalmazásával kapcsolatosan, elkülönítve azt az esetet, amikor nincs lehetőség a korlátozás előzetes írásbeli rögzítésére (pl: korlátozás a beteg kiskorú lefogása is, hogy ne tegyen egy hirtelen mozdulatot a kezelés közben.). Emellett e Javaslat előírja a korlátozó módszer alkalmazásának az egészségügyi dokumentációban való rögzítését.
a 4. §-hoz
A Javaslat arra irányul, hogy a beteg önrendelkezési jogának gyakorlása tekintetében is megteremtse az összhangot ezen fejezet, valamint a szerv-, szövetátültetésre vonatkozó illetve a halottakra vonatkozó fejezet szóhasználatával. Ilyen tekintetben a normaszöveg pontosítását jelenti.
az 5. §-hoz
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének keretében a jelenlegi gyakorlat szerint a beteg ellátásának befejezését követően nincs lehetőség arra, hogy a közeli hozzátartozó az egészségügyi dokumentációba betekintsen , illetve másolatot kapjon azokról, még abban az esetben sem , ha arra valamilyen életét vagy egészségét fenyegető okból szüksége lenne. Szakmai szempontból mindenképpen indokolt az Eütv. ilyen tartalmú kibővítése azzal, hogy akár a beteg egészségügyi ellátását követően, akár halála után lehetőség nyílik fenti okok bizonyítása esetén az egészségügyi dokumentációba való betekintésre. A Javaslat - abban az esetben amikor sürgős szükség fennállása következik be, illetve annak időtartama alatt - lehetőséget nyújt a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személy részére a betekintésre és az egészségügyi dokumentációról való másolat készítésre. Erre azért van szükség, mert amikor a beteg nincs ugyan cselekvőképtelen állapotban, de például egy baleset következtében korlátozottan cselekvőképes állapotba kerül - ( fluktuáló tudatállapot), - és nincs meghatalmazott személy, akkor is legyen lehetősége a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személynek a fenti jogosultságokat gyakorolni. Ezzel egyidejűleg az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek a gyógykezelés céljából történő adatkezelésről szóló fejezete fenti tartalmú rendelkezéseit is pontosítjuk e törvény zárórendelkezései között, a két jogszabály szinkronitásának megteremtése céljából.
a 6. §-hoz
Az Eütv. jelenlegi szövegezése félreérthető, hiszen aszerint minden fertőző beteget illetve fertőző betegségre gyanús személyt be kell jelenteni. Ez azonban a gyakorlatban csak a külön törvény rendelkezései szerinti fertőző megbetegedésekre vonatkozik, ahogyan azt az Eütv. későbbi szövegezése jelzi is. Erre tekintettel tartalmazza a Javaslat a szövegpontosítást.
a 7. §-hoz
A Javaslat a jogalkotó eredeti szándéka szerinti szöveget tartalmazza, vagyis azt, hogy mentésnek minősül az életmentő orvosi eszköz, és gyógyszer, valamint átültetésre kerülő szerv sürgős szállítása.
a 8. §-hoz
A Javaslat 8. §-a lényegében az Eütv. 101. §-ára vonatkozó szövegpontosítási javaslatot tartalmaz annak érdekében, hogy az Európai Uniós megfelelő rendelkezésekkel összeegyeztethető szabályozást tartalmazzon.
a 9. §-hoz
A Javaslat szerint az Eütv. kiegészülne egy generál-klauzulával, mely meghatározza azt, hogy az egészségügyi dolgozó egészségi állapotára és belátási képességére tekintettel végezhet egészségügyi tevékenységet.
Emellett a Javaslat szól arról, hogy azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota következtében nem képes egészségügyi tevékenység gyakorlására, alkalmatlan vagy véglegesen korlátozottan alkalmas kategóriákba lehet sorolni. Ez utóbbi kategória pontosítására azért volt szükség, mert az Eütv. -ben jelenleg szereplő korlátozottan alkalmas kategória megfogalmazásakor olyan esetekben is sor kerülhetne az egészségügyi hatóság eljárására, amikor csak egy átmeneti állapotról van szó ( pl. influenza, kisebb baleset stb.). Ilyenkor természetszerűleg indokolatlan korlátozottan alkalmasnak nyilvánítani az egészségügyi dolgozót, hiszen az eredeti jogalkotói szándék mindenképpen az olyan állapotok szabályozására irányult, amikor egyértelmű, hogy az egészségügyi dolgozó eredeti munkakörében, eredeti tartalommal nem foglalkoztatható, tehát az állapot fennállása tartós és feltehetően végleges.
Az egészségügyi hatóságnak mindenképpen szüksége van az alkalmatlanság, illetve a korlátozott alkalmasság megállapításánál speciális orvos-szakértői vélemények figyelembevételére. Erre tekintettel tartalmaz kiegészítést a Javaslat 9.§-ának (5) bekezdése.
a 10. §-hoz
A Javaslatnak a 127. §-ra irányuló pontosítása azt a szándékot fejezi ki, mely szerint a kezelőorvos mindenfajta akadályoztatása esetén egzakt módon legyen meghatározva az a szerv, illetőleg személy, aki a kezelőorvos helyett a beteg ellátását végzi, valamint a beteg ellátására alkalmas egészségügyi szolgáltatót kijelöli.
a 11. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az Eütv. 142. §-át olyan célzattal, hogy azokra a ritka kiemelkedő költségigényű vagy orvosbiológiai kutatások keretén belül végzett gyógyító célú eljárásokra amelyeknek költségfedezetét a központi költségvetés biztosítja (pl.: szervátültetés) csak azok a magyar állampolgárok legyenek jogosultak, akik a Magyar Köztársaság területén lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek, illetve azok, akik biztosítási jogviszonyuk tekintetében az előbbiekkel egy tekintet alá esnek, valamint azok, akik nemzetközi szerződés alapján jogosultak az ellátásra. Ezzel a különbségtétellel az olyan irreális igények kielégítését szorítja vissza a törvénytervezet, amely tekintetében a költségvetés az amúgy is drága eljárások fedezetével összefüggésben többletkiadásokra kényszerülhetne.
a 12. §-hoz
A Javaslat a jelenlegi normaszöveget pontosítja azzal, hogy az Eütv. 73. §-ának (1) bekezdésére helyesen hivatkozik.
a 13. §-hoz
A Javaslat a kórházi felügyelő tanácsra és a kórházi etikai bizottságra vonatkozó rendelkezéseket pontosítja, azzal a szándékkal, hogy hivatkozik az időközben megalkotott végrehajtási rendeletekre a két új jogintézmény tekintetében. Másrészt a felügyelő tanács feladatkörét a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény egészségügyi szolgáltatásával összefüggésben határozza meg. Ez a változás azért fontos, mert a jogintézmény funkciója “fogyasztóvédelmi jellegéből” következően az egészségügyi szolgáltatással függ össze. Egyebekben a feladatok nem változnak az eredeti normaszöveghez képest. A Javaslatnak a kórházi felügyelő tanácsra vonatkozó (4) bekezdésben szabályozott rendelkezése csupán pontosítást tartalmaz, hiszen páratlan számú testület esetén másképpen nem lenne létrehozható a felügyelő tanács.
a 14. §-hoz
A Javaslat 14. §-a szövegpontosítás javaslatot tartalmaz az Eütv 168. §-a tekintetében, annak érdekében, hogy a házasságban élők esetében ne írja elő feleslegesen - hiszen a kapcsolat már törvényesítve van - a kérelem közokiratba való foglalását. Élettársi kapcsolat esetében a közokirat szükségessége arra vezethető vissza, hogy itt a kapcsolatban élők életközösségét nem bizonyítja a házasságlevél, mint közokirat.
a 15. §-hoz
A Javaslat 15. §-a szövegpontosítás javaslatot tartalmaz az Eütv. 187. §-a által szabályozott művi meddővététel eljárási szabályai tekintetében. A jelenleg hatályos szabályozás esetében akkor is várni kell a kérelem benyújtását követő negyedik hónap kezdetéig művi meddővététellel, ha egy bekövetkező terhesség kockáztathatja a személy életét, testi épségét, vagy egészségét, vagy a terhességből nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem születne. A Javaslat ezzel szemben előírja, hogy ilyen esetekben mind humanitárius, mind egészségügyi indokból, - itt az értelem nélküli - várakozási időszakra vonatkozó előírást nem kell alkalmazni. Új (5) bekezdéssel egészíti ki a szakaszt a Javaslat, ami az Eütv. általános tájékoztatási kötelezettsége alapján működő jelenlegi gyakorlatnak a speciális szabályozását tartalmazza.
a 16. §-hoz
A Javaslat az Eütv. 201. §-át egészíti ki oly módon, hogy az igazságügyi orvosszakértő arra vonatkozóan is nyilatkozik a kötelező pszichiátriai gyógykezelés elrendelése kapcsán lefolytatott bírósági eljárásban, hogy a beteg ügyeinek önálló vitelére képes-e. A rendelkezés biztosítja azt, hogy a bíróság megfelelő szakvéleményt kapjon ebben a kérdésben is a betegről. A beteget természetesen nem minden esetben helyezik gondnokság alá, azonban indokolt lehet felhívni a bíróság figyelmét erre a kérdésre, hiszen a gyakorlatban számos esetben tapasztalható volt, hogy a gondnokság alá nem helyezett pszichiátriai beteg a kezelése alatt olyan jognyilatkozatokat tett, amelyeket gyógyulása után már visszavont volna, hiszen negatívan érintették vagyoni helyzetét.
a 17. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a halottvizsgálatra csak orvos jogosult, holott a gyakorlatban mindennapos eset, hogy a halál bekövetkezésének tényét mentőtisztnek kell megállapítania annak érdekében, hogy a megkezdett újraélesztést abbahagyhassa. Ezért a Javaslat a halottvizsgálat teendőit három szakaszra bontja (halál tényének, bekövetkezése módjának, okának megállapítása), és a halál tényének megállapítását mentőtiszt számára is lehetővé teszi.
A hatályos szabályozásban a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokra vonatkozó miniszteri rendelet megalkotására a felhatalmazás pontatlan, ezt rendezi a Javaslat 17. § (4) bekezdése.
a 18. §-hoz
A Javaslat 18. §-a érdemi változtatást javasol kórboncolás mellőzése kérdésében. Az Eütv. hatályos rendelkezése szerint a kórbonctani vizsgálat mellőzéséhez számos egyéb feltétel mellett az is szükséges, hogy a kezelőorvos és pathológus szakorvos a kórbonctani vizsgálatot ne tartsa szükségesnek. Ez a kórházon kívül, ismert betegségben elhunytak esetében sokszor megoldhatatlan gyakorlati problémát jelent, hiszen a pathológus csak akkor tud véleményt kialakítani, ha a holttestet megtekinti, tehát azt be kell szállítani a boncterembe, vagy a szakorvosnak kell kiutaznia a halál helyszínére. Ez szükségtelenül nagy anyagi megterhelést és időráfordítást jelent, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül hal meg, akkor nincs szükség a pathológus szakorvos véleményének beszerzésére a kórboncolás mellőzése tárgyában.
a 19. §-hoz
A Javaslat 19. §-a az Eütv. 229. § (2) bekezdésének technikai jellegű módosítását tartalmazza, tekintettel arra, hogy a - katasztrófa idején az egészségügyi ellátó rendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire előírt szabályoktól való eltérésekről rendelkező - jogszabály megalkotására történő felhatalmazás nem az Eütv. XIV. fejezetében, hanem a záró rendelkezések között (247. § (1) bekezdés e) pont) található meg.
a 20. §-hoz
A Javaslat a betegek érdekében módosítja az Eütv. 243. § (6) bekezdését. E módosítás oka az, hogy ne csak átültetés, hanem saját célú gyógykezelés, kórisme megállapítása, illetve kutatás céljából is megengedett legyen a külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére történő szerv, szövet szállítás, hiszen a gyakorlatban számos alkalommal előfordul olyan eset, amikor ez indokolt lenne. Szakmailag semmi sem indokolja, hogy ezekre az esetekre tiltó szabályok kerüljenek megállapításra, sőt sokszor kifejezetten szakmai érdekek igénylik a megengedést (pl.: kutatáshoz fűződő érdek). A Javaslat a nem államközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltételéhez az egészségügyi miniszter helyett az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalának egyetértését írja elő, mivel az egyetértés megtagadásának okára (az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre irányul) vonatkozó információk, adatok az OTH által jobban nyomon követhetőek, tekintettel arra, hogy ellátja az egészségügyi szolgáltatók szakfelügyeletét, vezeti az Országos Transzplantációs Nyilvántartást, stb. Ez összhangban áll a nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek továbbfejlesztésének szabályozási koncepciójáról és intézkedési tervéről szóló 2396/1997. (XII. 8.) Korm. határozat szabályaival, elveivel.
a 21. §-hoz
A Javaslat az Eütv. 244. §-ának pontosítását tartalmazza, tekintettel arra, hogy e szakasz (1) bekezdése szerint kártalanítási kötelezettség esetén meg kell téríteni a károsultnak mindazon - vagyoni és nem vagyoni - kárát, amely a törvény hatálybalépését követően nyújtott szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben keletkezett. Nem kell megtéríteni a kár azon részét, amely a károsult felróható közrehatásának eredményeként következett be. A (2) bekezdés szerint a kártalanítás módjára és mértékére egyebekben a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Miután az (1) bekezdés rendelkezései is a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényből következnek, ezért a Javaslat célja az értelemzavaró felbontás megszüntetése.
a 22. §-hoz
A Javaslat módosítja az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 7. §-át a már említetteknek megfelelően.
a 23. §-hoz
A 23. § egy része hatálybaléptető, illetőleg átmeneti rendelkezést tartalmaz a 20. §-ban említett szerződések nyilvántartására vonatkozóan.
A 23. §-ban szabályozottak egy másik kategóriája olyan szövegrészek hatályon kívül helyezésével illetve technikai módosításával foglalkozik, amelyek értelemzavaróak, illetve nem az eredeti jogalkotói szándékot tükrözték, továbbá az Eütv. §-ainak szinkronitása érdekében került sor módosításukra.
a 24.§-hoz
A zárórendelkezések között kerül rendezésre az 1996. évi LXIII. törvény alapján kialakított ellátó kapacitások jövő évi mértéke. A tervezet alapján szükségtelenné válik a megyei egyeztető fórumok összehívása, mivel a kapacitáslekötési megállapodások érvényben maradnak, de nem csorbul a miniszteri hatáskör a tekintetben, hogy az év közben felmerülő fejlesztések és átalakítások társadalombiztosítási befogadása és finanszírozása megtörténhessen. Az ellátó kapacitások tekintetében egyébiránt egységes rendezést fog tartalmazni az egészségügyi szolgáltatások nyújtásáról és ezek jogállásáról rendelkező, előkészületben lévő törvénytervezet.