MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
törvényjavaslat
a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes
jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
törvénymódosításokról
Előadó: Dr. Pintér Sándor
belügyminiszter
Budapest, 1999. Április
1999. évi ......... törvény
a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
törvénymódosításokról
Az Országgyűlés a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek visszaszorítása érdekében a következő törvényt alkotja:
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Alapvető szabályok
A törvény célja, az eljárás soronkívülisége
1. § (1) E törvény célja, hogy - közigazgatási-jogi eszközök biztosításával - hatékonyabb védelmet nyújtson a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti, a bűnszervezet keretében elkövetett (Btk. 137. § 8. pont), illetve a bűnszervezet létrehozására (Btk. 263/C. §) irányuló bűncselekményekkel, valamint az e bűncselekményekkel összefüggő egyes jogsértő cselekményekkel szemben.
(2) Az e törvény egyes rendelkezéseivel érintett hatósági ügyekben soron kívül kell eljárni és határozatot hozni.
2. § (1) A személyi védelem tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a határozat közlésétől számított 3 napon belül lehet kérni az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. A kérelemhez csatolni kell a határozatot.
(2) A bíróság a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi a határozatot, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.
3. § Az e törvény alapján kirótt közrendvédelmi bírságot (5. § (3) bekezdése és a 12. §), valamint a légijármű üzemeltetőjével szemben külön törvény szerint kiszabható közrendvédelmi bírságot (33. § (1) bekezdése) kormányrendeletben meghatározott eljárási szabályok szerint, az ott megjelölt célra lehet felhasználni.
Értelmező rendelkezések
4. § E törvény alkalmazásában
a) üzlet: a rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó kereskedelmi, illetve vendéglátó, idegenforgalmi és szálláshely-szolgáltató értékesítő hely;
b) üzemeltető: a működési engedéllyel rendelkező személy;
c) foglalkoztatott: az üzletben munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy;
d) az üzlet működésével függ össze: az a cselekmény, amely az üzlet területén az üzemeltető, foglalkoztatott tudomásával vagy közreműködésével valósul meg, illetve amelyet az üzemeltetőtől, a foglalkoztatottól elvárható, a rendes üzletmenet biztosítása érdekében szükséges intézkedés elmulasztása tesz lehetővé, feltéve, hogy az üzemeltető tud a foglalkoztatott mulasztásáról;
e) prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának időpontjától, illetve attól, hogy az ellenszolgáltatás a szexuális szolgáltatás igénybevevőjétől vagy - a szolgáltatásra tekintettel - más személytől származik;
f) szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybevevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybevevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul;
g) közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét;
h) védett övezet: a közterületnek az e törvény, illetve a települési (Budapesten a fővárosi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) képviselő-testülete rendeletében meghatározott azon része, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat, a védett övezetre vonatkozó tilalmakat a közterület e részén fekvő nyilvános helyre is alkalmazni kell;
i) türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja;
j) a prostitúció tömeges megjelenése: a prostituáltak folyamatos vagy idényjellegű nagyobb számú egyidejű megjelenése, olyan területi koncentrálódása, amely alkalmas a település nyugalmának megzavarására;
k) szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása (aktív felajánlkozás), a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartása (passzív felajánlkozás), illetve a szexuális szolgáltatást igénybe venni kívánó felhívásának elfogadása;
l) a szexuális szolgáltatás zaklató jellegű felajánlása: más személy mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármű elindulásának, mozgásának megakadályozása, megzavarása, agresszív, szeméremsértő szóbeli felhívás, illetőleg a prostituált erre utaló magatartása;
m) a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás eltűrése: a nyilvános helyet üzemeltető, vagy az ott foglalkoztatott olyan magatartása, amely ösztönzőleg hat a prostituáltak folyamatos tevékenységére;
n) sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy műsorszolgáltatást nyújtó: időszaki lap, rádió- és televízió-műsor, könyv, röplap, egyéb szöveges kiadvány, műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más, a nyilvános közzététel szándékával készült tájékoztatást vagy műsort tartalmazó technikai eszköz előállításával, kiadásával kapcsolatos tevékenységet folytató természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaság;
o) nyilvános hely: közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitva álló hely;
p) kábítószer-kereskedelemmel függ össze: a visszaélés kábítószerrel (Btk. 282-282/A. §), kóros szenvedélykeltés (Btk.283. §);
q) terrorizmussal függ össze: a közérdekű
üzem működésének megzavarása (Btk. 260. §), közveszélyokozás (Btk. 259. §),
a terrorcselekmény (Btk. 261. §), légijármű hatalomba kerítése
(Btk. 262. §), közveszéllyel fenyegetés (Btk.270/A. §);
r) illegális fegyverkereskedelemmel függ össze: a visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel (Btk. 263/A.§), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §);
s) szervezett bűnözéssel függ össze: az a bűntett, amelyet bűnszervezet tagjaként (Btk. 137. § 8. pont) követnek el, illetve a bűnszervezet létrehozása (Btk. 263/C. §).
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
II. Fejezet
Az üzletek működésével összefüggő egyes
közrendvédelmi szabályok
5. § (1) A települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) az üzletet közbiztonsági érdekből a büntető vagy szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb egy évi időtartamra - a nyomozó, illetőleg a szabálysértési hatóság javaslatára - ideiglenesen bezárathatja, ha megállapítja, hogy az üzlet működésével összefüggésben az üzlet üzemeltetőjével vagy foglalkoztatottjával szemben
a) az üzlet szolgáltatását igénybevevő sérelmére elkövetett önbíráskodás (Btk. 273. §), csalás (Btk. 318. §), rablás (Btk. 321. §), kifosztás (Btk. 322. §), zsarolás (Btk. 323. §);
b) emberrablás (Btk. 175/A. §), emberkereskedelem (Btk. 175/B. §), illetve embercsempészés (Btk. 218. § ),
c) az üzlet szolgáltatását igénybevevő magatartásával összefüggésben üzletszerű kéjelgés elősegítése (Btk. 205. §), kitartottság (Btk. 206. §), kerítés (Btk. 207. §), visszaélés kábítószerrel (Btk. 282. §), kóros szenvedélykeltés (Btk. 283. §), vagy a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 92. §-ában meghatározott tiltott kéjelgés, valamint a szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma (Sztv. 92/A. §)
elkövetése miatt büntető, illetve szabálysértési eljárás indult.
(2) A jegyző az üzlet működési engedélyét visszavonja
a) a szabálysértési, illetőleg a nyomozó hatóság javaslatára, ha az (1) bekezdésben meghatározott jogsértést bírósági vagy hatósági határozat jogerősen megállapította;
b) ha megállapítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott jogsértést jogerősen megállapító hatósági határozat meghozatalát követő két éven belül az (1) bekezdésben meghatározott bármely jogsértés miatt újabb hatósági eljárás indult.
(3) A cselekmény körülményeire, így különösen a jogsértés
súlyára tekintettel az üzlet üzemeltetője az (1) bekezdésben, illetve a (2)
bekezdés a) pontjában meghatározott jogkövetkezmény helyett ötszázezer
forinttól egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújtható.
A közrendvédelmi bírság alkalmazása a Rendőrség hatáskörébe tartozik és azt a
Rendőrség határozatában megjelölt számlára kell befizetni.
(4) Az üzlet bezárását, valamint a működési engedély visszavonását elrendelő határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
6. § Az 5. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogsértés miatt büntető vagy szabálysértési eljárást folytató szerv az eljárás megindításáról, illetve a jogerős ügydöntő határozatáról értesíti a működési engedélyt kiadó jegyzőt. Az 5. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a bírósági ügydöntő határozatról az ügyben eljáró nyomozóhatóságot is értesíteni kell.
III. Fejezet
A prostitúció kezelésének egyes
közrendvédelmi szabályai
7. § (1) Védett övezet:
a) a közútnak a közúti járművek közlekedésére szolgáló területe;
b) az autópályától, az autóúttól, illetve lakott területen kívül az egy-, illetve kétszámjegyű főútvonaltól számított 100 méteren belüli terület;
c) lakott területen a főútvonaltól számított 50 méteren belüli terület;
d) a népképviseleti, közigazgatási, bírósági, ügyészi szervek, valamint diplomáciai és konzuli képviseletek és az ezzel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és tagjaik elhelyezésére szolgáló épületek, köz- és felsőoktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, szociális, közművelődési feladatok ellátására rendelt épületek, a személyforgalom célját szolgáló terminálok (repülőtér, pályaudvar, hajóállomások), a nyilvántartásba vett egyházak szertartásaira szolgáló intézmények, a fegyveres erők objektumai, valamint a temetkezési és egyéb kegyhelyek területén, illetve a közterületen azoktól számított 300 m távolságon belüli terület;
e) az olyan mellékutcák, ahol a kiskorúak oktatását, nevelését, gyógyítását, tartós elhelyezését szolgáló, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmény működik.
(2) Az (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott távolságot közterületen az épület, illetőleg a közút határvonalának bármely pontjától lehet számítani.
(3) A többlakásos ház közös tulajdonban vagy használatban álló területén, közterületen elhelyezett létesítményekben, illetőleg járműben, valamint a védett övezeten belül a nem lakás céljára szolgáló helyiségben a prostituált szexuális szolgáltatást nem nyújthat.
8. § (1) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletében egy türelmi zónát jelölhet ki. Kivételesen - ha egy türelmi zóna kijelölése nem lehetséges - több türelmi zóna is létesíthető. A közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellőzhető az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében.
(2) Az önkormányzat rendeletében a 7. §-ban meghatározott védett övezeteken kívül a közterület más részein, illetve az ott működő egyes nyilvános helyeken is megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.
(3) Türelmi zóna létesítése esetén az önkormányzat - kivételesen - a 7. § b)-c) pontjaiban meghatározott távolsági korlátozásoktól akkor térhet el, ha a zóna határvonala másként nem jelölhető ki.
(4) Az önkormányzat a védett övezeteken kívül időben is korlátozhatja a prostituáltak tevékenységét. Az önkormányzat e jogosultságát - türelmi zóna kijelölése esetén - a zónában folyó közcélú rendezvények időtartama alatt is érvényesítheti.
9. § (1) A prostituált a szexuális szolgáltatása igénybevételére csak 18. életévét betöltött személyt hívhat fel, illetőleg csak 18. életévét betöltött személy erre irányuló ajánlattételét fogadhatja el.
(2) Tilos a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás mást, illetőleg másokat zaklató módja.
(3) A prostituált szexuális szolgáltatásra akkor ajánlkozhat fel, ha rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással.
10. § Tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhívni, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadni.
11. § Tilos írásban, kép- vagy hangrögzítő, illetve más berendezés útján szexuális szolgáltatást felajánlani, azt hirdetni vagy ilyen cselekményekben közreműködni.
12. § (1) Ha a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy műsorszolgáltatást nyújtó szervezet közreműködik szexuális szolgáltatás hirdetésében, a szervezet magyar joghatóság alá tartozó üzemeltetője - ennek hiányában a szervezet - a szolgáltatás egyszeri hirdetését alapul véve hirdetésenként ötszázezer forinttól egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújtható.
(2) A közrendvédelmi bírság alkalmazása a Rendőrség hatáskörébe tartozik, és azt a Rendőrség határozatában megjelölt számlára kell befizetni.
IV. Fejezet
Bűnmegelőzési ellenőrzés
13. § A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
/Bűnmegelőzési ellenőrzés/
“35. § A Rendőrség bűnmegelőzési célból ellenőrizheti azt, aki a három évi szabadságvesztésből szabadult, feltéve, ha az általa elkövetett bűncselekmény elbírálásakor a 69. § (2) bekezdésének a)-h) pontjaiban meghatározott körülmények bármelyikét megállapították és a büntetés végrehajtása során tanúsított, a bűnöző életmód folytatására, a bűnöző kapcsolatok felújítására utaló magatartásából alaposan következtetni lehet arra, hogy ismét bűncselekményt fog elkövetni.”
14. § Az Rtv. a következő 35/A-35/C. §-al egészül ki:
“35/A. § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést az elítéltet szabadító büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányság a szabadulást megelőzően egy hónappal kezdeményezi a
büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróságon működő büntetés-végrehajtási bírónál.
(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a bűnmegelőzési célból ellenőrizni kívánt személy nevét, lakóhelyét (tartózkodási helyét) és a természetes személyazonosító adatait;
b) az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény minősítését, a bíróság által kiszabott büntetést, a visszaesői minőséget;
c) azokat az adatokat, amelyek a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelését megalapozzák, így különösen a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartásra vonatkozó, illetve a bűnöző életmód folytatására vagy a bűnöző kapcsolatok felújítására utaló információkat.
(3) A bűnmegelőzési ellenőrzést a büntetés-végrehajtási bíró
rendeli el, eljárására a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló
1979. évi 11. tvr. szabályai az irányadók.
35/B. § A bűnmegelőzési ellenőrzés alá vont személlyel szemben az e fejezetben meghatározott rendőri intézkedéseken kívül az e törvény 64. § (1) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés is végezhető.
35/C. § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést úgy kell végrehajtani, hogy az érintettnek a társadalomba való beilleszkedését ne akadályozza, és törekedni kell arra, hogy az ellenőrzés tényéről az ellenőrzött környezete lehetőleg ne értesüljön.
(2) A Rendőrség a bűnmegelőzési ellenőrzést nem folytatja tovább, ezzel egyidejűleg a bűnmegelőzési ellenőrzés megszüntetését kezdeményezi, ha az elrendelés okai már nem állnak fenn.”
V. Fejezet
Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok
15. § (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 9. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
/A vízum kiadását meg kell tagadni, ha/
"e) alaposan feltehető, hogy a kérelmező be- vagy átutazása nem a kérelemben megjelölt utazási, illetve tartózkodási cél megvalósítására szolgál."
(2) Az Idtv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A vízum kiadása
a) a vízum kiadásra feljogosított külképviselet;
b) a Külügyminisztérium;
c) a rendőr-főkapitányság;
d) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége;
e) a Belügyminisztérium kijelölt szerve (a továbbiakban: Belügyminisztérium)
hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik."
(3) Az Idtv. 12. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“12. § (1) A jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más adóköteles jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak az e célra kiadott vízummal lehet beutazni. Az erre irányuló kérelmet a külföldi az állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten nyújthatja be.
(2) A munkavállalási vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a magyarországi foglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi hatóság által kiadott munkavállalási engedélyt.
(3) A jövedelemszerzési vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a tevékenység folytatásához szükséges, külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó igazolást.
(4) A jövedelemszerzési vízum iránti kérelem a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése mellett a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, vagy akkor engedélyezhető, ha a tevékenység a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár vagy tudományos, illetőleg kulturális értéket képvisel."
16. § Az Idtv. 16. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) Az ideiglenes, illetőleg a huzamos tartózkodási engedély visszavonható, ha a további tartózkodás feltételei megszűntek."
17. § Az Idtv. a következő 22/A. §-sal egészül ki:
“22/A. § (1) A bevándorlási engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha
a) a bevándorlási engedély a külföldi által közölt hamis adaton vagy tényen alapult;
b) a bevándorlás engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények jelentősen megváltoztak, feltéve, hogy a folyamatosan Magyarországon lakó külföldi esetében az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvány kiadásától számítva öt év még nem telt el.
(2) A bevándorlási engedély visszavonását követően a külföldi beutazása és magyarországi tartózkodása az általános szabályok szerint engedélyezhető.”
18. § Az Idtv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és az (1) bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
/Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a külföldivel szemben/
“d) aki személy, illetve
csoport be- vagy kiutazását (határátlépését) úgy szervezi vagy segíti, hogy a
továbbutazás, a harmadik országba
történő befogadás nyilvánvalóan nem biztosított, vagy embercsempész
tevékenységet folytat; vagy”,
“f) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vagy nemzetközi együttműködés keretében vállalt kötelezettséget.”
19. § (1) Az Idtv. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"24. § (1) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére jogosult
a) a Belügyminisztérium,
b) az Országos Rendőr-főkapitányság és a rendőr-főkapitányság a 23. § (1) bekezdésének a), d) és e) pontjai, valamint a 23. § (2) bekezdésében foglalt esetben,
c) a Határőrség Országos Parancsnoksága és a határőr-igazgatóság a 23. § (1) bekezdésének a), d) és (2) bekezdésének a), c) és d) pontjai esetében.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére a 23. § (1) bekezdésének b) és d), valamint a 23. § (2) bekezdésének e) pontjai esetében a nemzetbiztonsági szervek központi szervei, a 23. § (1) bekezdés f) pontja esetében a Külügyminisztérium a Belügyminisztériumnak javaslatot tehetnek."
20. § Az Idtv. 28. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az idegenrendészeti hatóság és a Rendőrség az e törvényben meghatározott idegenrendészeti szabályok megtartását ellenőrizheti, e célból a rendőr jogosult magánlakásba, illetőleg magánterületre is belépni.”
21. § Az Idtv. 31. §-át megelőző cím a következők szerint módosul, egyidejűleg a 31. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“Idegenrendészeti kiutasítás
31. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a Magyar Köztársaság területéről kiutasíthatja azt a külföldit, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének lenne helye, illetőleg ilyen tilalmat rendeltek el (23. §), vagy aki az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget.
(2) Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésére a
rendőr-főkapitányság
vagy a határőr-igazgatóság (a továbbiakban: a kiutasítást elrendelő szerv)
jogosult.”
22. § (1) Az Idtv. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az idegenrendészeti kiutasításra vonatkozó szabályokat a bevándorolt külföldire a (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
(2) Az Idtv. 32. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A bevándorolt külföldivel szemben elrendelt idegenrendészeti kiutasítás esetén a bevándorlási engedélyt vissza kell vonni.”
23. § Az Idtv. 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“33. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást alakszerű határozattal kell elrendelni. A rendelkező részben meg kell jelölni a kiutasítás okát, időtartamát, az ország elhagyására előírt kötelezettség határnapját, továbbá az ujjnyomatlevételére vonatkozó kötelezést és a határátlépés helyét.
(2) A kiutasítást, valamint a beutazási tilalom időtartamát az útlevélbe be kell jegyezni. Az idegenrendészeti hatóság a bejegyzéstől kivételesen eltekinthet, feltéve, hogy a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását.”
24. § Az Idtv. 34. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:
“(2) A kiutasítás miatt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani.”
25. § Az Idtv. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított három napon belül lehet előterjeszteni.”
26. § Az Idtv. a következő alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:
“A bíróság vagy a szabálysértési hatóság által
elrendelt kiutasítás végrehajtása
35/A. § (1) Ha a kiutasítást a bíróság vagy a szabálysértési hatóság rendelte el, a kiutasítás végrehajtása az idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.
(2) A jogerős kiutasítás büntetésről, intézkedésről a bíróság vagy a szabálysértési hatóság értesíti az idegenrendészeti hatóságot.
(3) Az idegenrendészeti hatóság a (2) bekezdésben meghatározott értesítés alapján intézkedik
a) a külföldi ujjnyomatának levételére;
b) a kiutasítás tényének és a beutazási tilalom időtartamának az úti okmányba történő bejegyzésére, valamint a határátlépés helyének a megállapítására;
c) a beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételére;
d) bevándorolt külföldi esetében a bevándorlási engedély visszavonására.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételekor a tilalom időtartamát a 34. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint kell számítani. Ha a külföldit a bíróság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell figyelembe venni.
(5) Az idegenrendészeti hatóságnak a kiutasítás végrehajtása során a 33. § (3)-(5) bekezdéseiben meghatározott rendelkezéseket a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmaznia.
(6) Ha a kiutasítás végrehajtásának költsége más módon nem biztosítható, azt az idegenrendészeti hatóság megelőlegezi.”
27. § (1) Az Idtv. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az idegenrendészeti hatóság a bíróság vagy a szabálysértési hatóság által kiszabott kiutasítás büntetés, intézkedés, valamint a 31. §-ban foglaltak alapján elrendelt kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki
a) a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;
b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;
c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el;
d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyet engedély nélkül vagy az előírt feltételek hiányában elhagyta, illetve az engedélyben megállapított határidőre nem tért vissza;
e) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul, a kiutasítás végrehajtásáig.”
(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti őrizetet el kell rendelni.
(3) Az idegenrendészeti őrizetet alakszerű határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani.
(4) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.
(5) Ha az idegenrendészeti őrizet időtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.
(6) Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet meghosszabbítására csak az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jogosult.
(7) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek a megteremtéséig, de legfeljebb tizennyolc hónapig tarthat. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.
(8) Ha az idegenrendészeti őrizet elrendelésétől számított tizennyolc hónap alatt a kiutasítás nem hajtható végre, az őrizetet meg kell szüntetni. Az őrizetet elrendelő idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki.
(9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a 36. § (1) bekezdésében meghatározott okból az idegenrendészeti őrizet ismételt elrendelésének van helye."
28. § Az Idtv. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az idegenrendészeti őrizetet - az elrendelő rendelkezése szerint - rendőrségi fogdában vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, amelynek költségeit az állam megelőlegezi.”
29. § (1) Az Idtv. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A kötelező tartózkodási helyet elsősorban közösségi szálláson kell kijelölni.”
(2) Az Idtv. 43. §-a a következő új (4)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdések megjelölése (7)-(8) bekezdésre változik:
(3) A közösségi szálláson történő tartózkodással összefüggésben felmerülő költségeket az állam megelőlegezi.
(4) Ha a kötelező tartózkodási helyet közösségi szálláson jelölték ki, az ott- tartózkodás időtartama a tizennyolc hónapot nem haladhatja meg.
(5) A kötelező tartózkodási hely elhagyása csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetben engedélyezhető, ha
a) az elrendelésre az (1) bekezdés a) pontja alapján került sor, a személyazonosság megállapításáig;
b) az elrendelésre az (1) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor;
c) az elrendelésre az (1) bekezdés e) pontja alapján került sor és a külföldi ellen kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, embercsempészéssel, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel összefüggő bűncselekmény elkövetése miatt büntetőeljárás van folyamatban.”
30. § Az Idtv. a következő 43/A. §-sal egészül ki:
"43/A. (1) Ha a közösségi szálláson történő kötelező tartózkodás elrendelésétől tizennyolc hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.
(2) Az idegenrendészeti hatóság az új tartózkodási helyet kijelölő határozatban előírhatja, hogy a külföldi a kijelölt helyet - lakóhelyet, körzetet - csak engedéllyel hagyhatja el, továbbá a külföldit a hatóság előtti időszakonkénti megjelenésre kötelezheti.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az idegenrendészeti hatóság a külföldit a személyazonosságát és a tartózkodás jogcímét igazoló, legfeljebb hat hónapig érvényes okmánnyal látja el, amelynek az érvényességi ideje meghosszabbítható. Az idegenrendészeti hatóság az okmányba a (2) bekezdés szerinti korlátozásokat, valamint az előírt magatartási szabályokat bejegyzi.
(4) A (2) bekezdés szerint kiállított okmány birtokában a külföldi az elrendelő szerv hozzájárulásával jogosult munkavállalásra.
(5) Ha a kötelező tartózkodási hely nem közösségi szállás, a kijelöléstől számított tizennyolc hónap elteltével az idegenrendészeti hatóság a (2) és (3) bekezdésekben foglaltak alkalmazásával jár el.
(6) A (2)-(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségét, kivéve, ha a jogerős idegenrendészeti kiutasítás végrehajthatóvá válásától, vagy a szabálysértési eljárás keretében hozott kiutasítás intézkedés jogerőre emelkedésétől számítva öt év már eltelt és a végrehajtás nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.
31. § (1) Az Idtv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott Belügyminisztérium, rendőrség, határőrség, közigazgatási hivatal, vám- és pénzügyőrség, és a vízumkiadó szerv."
(2) Az Idtv. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A Belügyminisztérium, a rendőrség és a határőrség idegenrendészeti hatáskörébe tartozó ügyben közrendi és közbiztonsági okokból eljárhat. Ha első fokon a minisztérium jár el, felettes szerv a miniszter."
32. § Az Idtv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“49. § (1) Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási és bírói eljárások során hozott határozatokat a jelenlévő külföldi előtt anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is közölni kell.
(2) Idegen nyelv használata esetén - ha az eljáró hatóság képviselője azt nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.
(3) Ha a külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat közlése közszemlére tétel útján történik. Közszemlére tenni csak a határozat rendelkező részét lehet.”
33. § (1) Az Idtv. 60. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
“(3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket a légijármű üzemeltetője (a továbbiakban: üzemeltető) viseli.
(4) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján az idegenrendészeti hatóság a légijármű üzemeltetőjét járatonként egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja, amelyet az idegenrendészeti hatóság határozatában megjelölt számlára kell befizetni.”
(2) Az Idtv. 64. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza/
“f) a kötelező tartózkodási hely kijelölésének eljárási rendjét, a közösségi szállás létesítésének követelményeit, a közösségi szállás házirendjét.”
34. § (1) A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 30. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A Rendőrség és a Határőrség idegenrendészeti feladatokat ellátó szerve a menekülésre irányuló szándékát előttük kinyilvánító külföldi/
“c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben szállításáról késedelem nélkül gondoskodik, kivéve, ha idegenrendészeti eljárás keretében a külön jogszabályban írt feltételek fennállta esetén a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelölt ki, idegenrendészeti őrizetét rendelte el vagy kötelező tartózkodási hely kijelölésének vagy az idegenrendészeti őrizet elrendelésének lenne helye;”.
(2) A Met. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A kérelem előterjesztésekor a kérelmezőt a menekültügyi hatóság tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeiről, a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről és a kijelölt szálláshelyről.”
(3) A Met. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A menekültügyi hatóság elutasító határozata elleni jogorvoslati kérelmet a bírósághoz a rövidített eljárásra irányadó szabályok szerint lehet benyújtani."
(4) A Met. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A menekültügyi eljárás alatt az idegenrendészeti eljárást nem kell felfüggeszteni, de az idegenrendészeti eljárásban hozott, a külföldi kiutasítását vagy visszairányítását elrendelő határozatot a menedékjogi kérelem jogerős elbírálásáig nem lehet végrehajtani."
VI. Fejezet
A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok
35. § Az Rtv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
/Kép- és hangfelvétel készítése/
“(1) A Rendőrség a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A Rendőrség közterületen, közbiztonsági célból képfelvevőt helyezhet el olyan módon, hogy annak jelenléte az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhető legyen. A felszerelt képfelvevő elhelyezéséről, működtetéséről tájékoztatni kell a lakosságot. A Rendőrség által készített kép- és hangfelvételek, illetőleg az abban szereplő személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel.”
36. § (1) Az Rtv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A titkos információgyűjtés során beszerzett adat a büntetőeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyűjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minősül.”
(2) Az Rtv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(5) A Rendőrség erre felhatalmazott szerve,
valamint a beszerzett adat és az információgyűjtés ténye tekintetében az ügyész
és a bíró
a titkos információgyűjtés során külön engedély nélkül megismerheti
a védett államtitok tartalmát. A (2) bekezdésben meghatározott adatok és
információk nemzetközi egyezmény, nemzetközi szerződés vagy megállapodás, ennek
hiányában viszonosság alapján, ha a továbbítás
súlyos és közvetlen veszély elhárításához, vagy súlyos bűncselekmény
megelőzéséhez szükséges - amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei
a külföldi adatkezelőnél minden egyes adat tekintetében
teljesülnek - nemzetközi és külföldi bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek
részére átadhatók.”
37. § Az Rtv. 64. §-a a következő (8)-(9) bekezdésekkel egészül ki:
“(8) A Rendőrség az informátor, a bizalmi személy,
a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személy, a fedett nyomozó, valamint a
fedőokirat és a fedőintézmény védelme érdekében a közigazgatási
nyilvántartásokban, így különösen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, a
személyi igazolvány nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az úti
okmány nyilvántartásban, a gépjárművezetői engedély és gépjármű
nyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, a cégnyilvántartásban
fedőadatokat helyezhet el.
A fedőadat elhelyezésének ténye, az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést
tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minősül.
A fedőadatokat törölni kell, ha az elhelyezés alapjául szolgáló bűnüldözési
érdek megszűnt.
(9) Az informátor, a bizalmi személy, a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személy által a titkos információgyűjtés keretében másnak okozott kár megtérítésére a 67. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
38. § (1) Az Rtv. 68. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“68. § (1) A Rendőrség titkos információgyűjtésre felhatalmazott nyomozó szervének vezetője az ügyész jóváhagyásával a két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő, szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az üggyel összefüggő adatok szolgáltatását igényelheti az adóhatóságtól, a devizahatóságtól, a szolgáltatást nyújtó távközlési
szervezettől, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervtől, továbbá a banktitoknak, értékpapír-titoknak, pénztár-titoknak és egyéb üzleti titoknak minősülő adatot kezelő szervtől. A nyomozó szerv az adatszolgáltatás teljesítésére határidőt jelölhet meg. Az adatszolgáltatás ingyenes és nem tagadható meg. Az így kapott információ csak a megjelölt célra használható fel.
(2) Halaszthatatlan intézkedésként, ha a késedelem veszéllyel jár és az ügy kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bűnözéssel függ össze, az adatigényléshez az ügyész jóváhagyása nem kell, és azt haladéktalanul teljesíteni kell. Ez esetben a megkeresést “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel kell ellátni. Az ügyész jóváhagyása iránt a megkereséssel egyidejűleg intézkedni kell. Ha az ügyész a jóváhagyását megtagadja, a Rendőrség az így beszerzett adatokat haladéktalanul megsemmisíti.
(3) A biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a társadalombiztosítási, egészségügyi, adó-elszámolási, költségvetési, pénzügyi, statisztikai adatszolgáltatással, a maradandó irat védelme érdekében végzett levéltári ellenőrzéssel, valamint a speciális működési költségek körébe tartozó valuta-felhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat - a törvényi előírások keretei között - a Rendőrség és a tárgykör szerint illetékes szervezetek külön megállapodásban rögzíthetik.”
39. § (1) A Rtv. 69. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
/A Rendőrség bírói engedéllyel a 63. § (1) bekezdésében meghatározott bűnüldözési célból a súlyos bűncselekmények megelőzése érdekében/
“d) az Interneten vagy más számítástechnikai úton történő levelezés (E-mail) során keletkezett adatokat és információkat megismerheti és felhasználhatja.”
(2) Az Rtv. 69. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésekre változik:
“(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott eszközök alkalmazása során gyűjtött, a titkos információgyűjtés alapjául szolgáló eljárásban nyilvánvalóan nem érintett személyekre vonatkozó adatokat haladéktalanul meg kell semmisíteni, azok a továbbiakban nem kezelhetők és nem használhatók fel.”
40. § Az Rtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“75. § A belső bűnmegelőzési és bűnfelderítő feladatokat ellátó szerv (a továbbiakban: Megelőzési Szolgálat) feladatkörében az e fejezetben szabályozott titkos információgyűjtést a Rendőrségre vonatkozó szabályok szerint végezheti. Az engedély iránti kérelem (70. §), a sürgősségi elrendelés (72. §), valamint a megszüntetés elrendelése (73. § (1) bekezdés) az ellenőrző szerv vezetőjének hatáskörébe tartozik. A feladatkörében eljárva az adatok kezelésére a VIII. fejezetben foglaltak az irányadók.”
41. § Az Rtv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A Rendőrség a törvényben szabályozott bűnmegelőzési, bűnüldözési (a továbbiakban együtt: bűnüldözési), valamint államigazgatási és rendészeti feladatainak ellátásához - központi, területi és helyi szinten - a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, a büntető eljárás alá vontak, a sértettek és egyéb közreműködők, az államigazgatási eljárásban ügyfelek, valamint egyéb érintettek személyes adatait, illetőleg más adatokat kezeli.”
42. § Az Rtv. 84. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A Rendőrség a törvényben meghatározott bűnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából átveheti./
“i) a 73. § (3) bekezdése alá tartozók kivételével a titkos információgyűjtés alkalmazásával érintett személyek adatait - beleértve a Rendőrséggel együttműködőket és a fedett nyomozókat is - és az alkalmazás eredményét, ha büntetőeljárás nem indul, a titkos információgyűjtés lezárását követő legfeljebb 2 évig, büntetőeljárás lefolytatása esetén a büntethetőség elévüléséig, elítélés esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésig, illetőleg legfeljebb 20 évig, együttműködők, illetőleg fedett nyomozók esetén az együttműködés, illetőleg a fedett nyomozói tevékenység megszűnésétől számított 20 évig.”
43. § Az Rtv. 88. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“88. § (1) A Rendőrség a törvényben
meghatározott bűnüldözési feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem
feltételei
biztosítottak - az adott bűncselekmény felderítése és nyomozása során
bűnüldözési és az államigazgatási rendszereit egymással összekapcsolva egyedi
adatkezelést végezhet. Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket
a büntetőeljárás során nem használnak fel, törölni kell.
(2) A Rendőrség a törvényben meghatározott bűnüldözési
feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei biztosítottak -
az adott bűncselekmény felderítése, nyomozása során a bűnüldözési adatkezelési
rendszereit más rendvédelmi szerv, illetve más nyomozóhatóság adatkezelési
rendszerével összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet.
Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetőeljárás során
nem használnak fel, törölni kell.
(3) A Rendőrség a bűnüldözési feladatainak ellátáshoz más adatkezelési rendszerekből - törvényben meghatározott esetekben és módon - adatokat vehet át. Az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevő szervnél dokumentálni kell.”
44. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról
szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vám. tv.) a következő
160/A.-160/F. §-okkal egészül ki:
“160/A. § (1) A vámhatóság jogszabályban meghatározott bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatai ellátása érdekében személyes adatot, illetőleg bűnüldözési célból különleges adatot kezel.
(2) A vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott feladatai ellátása érdekében más adatkezelési rendszerekből a felhasználás céljának megjelölésével adatokat kérhet.
(3) A vámhatóság személyes adatokat az országból külföldi bűnüldözési, igazságszolgáltatási szervek, illetőleg nemzetközi bűnüldöző szervezetek részére nemzetközi szerződés vagy megállapodás, ennek hiányában bűnüldözési érdekből viszonosság alapján, ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához, vagy súlyos bűncselekmény megelőzéséhez szükséges - amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adat tekintetében teljesülnek - nemzetközi és külföldi bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek részére átadhat.
(4) A vámhatóság a bűnüldözési, rendészeti feladatainak ellátása érdekében az általános munkarend korlátaitól függetlenül adatokat kérhet a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szervektől, az országos gépjármű, gépjárművezetői alapnyilvántartásokból, a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt állókra és az útlevélre vonatkozó nyilvántartásokból, a bűntettesek (bíróság által jogerősen elítéltek) nyilvántartásaiból, valamint a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak nyilvántartásából. Az adatkérést hiányos és töredék adatok alapján is teljesíteni kell.
(5) A (4) bekezdésben foglaltak szerint átvett adat felhasználásának jogszerűségéért az átvevő szerv vezetője tartozik felelősséggel.
(6) A vámhatóság az eljárásban részt vevők személyazonosító és lakcím adatait, továbbá az ügy azonosító adatait ügyviteli célból, az eljárás megindításától az alapul szolgáló irat selejtezéséig kezeli.
(7) A vámhatóság által kezelt adatokat személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra fel lehet használni.
(8) A pénzügyminiszter, az országos parancsnok, a főigazgató, a területi vámszerv vezetője, illetőleg bűncselekménnyel kapcsolatban a nyomozó szerv vezetője a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát bűnüldözési érdekből megtagadhatja.
160/B. § (1) A vámhatóság a jogszabályban meghatározott bűnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított szervek nyilvántartásából átveheti:
a) a felderítetlenül maradt bűncselekmény kriminalisztikai szempontból fontos jellemzőit a bűncselekmény elkövetőjének felderítéséig, vagy ennek hiányában a büntethetőség elévüléséig;
b) a bűncselekmény helyszínén rögzített nyomokat, anyagmaradványokat, eszközöket, szagmintákat a bűncselekmény elkövetőjének felderítéséig, vagy ennek hiányában a büntethetőség elévüléséig;
c) a szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt kihallgatott személy adatait, ujjlenyomatát, személyleírását, fényképét, hang- és szagmintáját, valamint az elvégzett kriminalisztikai szakértői vizsgálatok
adatait a bűncselekmény büntethetőségének elévülésétől, vagy elítélés esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítéstől számított 20 évig;
d) szándékos bűncselekmény alapos gyanúja miatt kihallgatott, illetőleg ilyen bűncselekmény elkövetése miatt elítélt személy cselekményének kriminalisztikai szempontból fontos jellemzőit a büntethetőség elévüléséig, vagy elítélés esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésig;
e) a szervezett bűnözésre utaló cselekményekben vagy tényállásokban érintett személyek, kapcsolataik adatait és kriminalisztikai szempontból fontos jellemzőit az érintett személyre vonatkozóan keletkezett utolsó adatot követő 20 évig;
f) olyan személyek adatait, akikkel szemben nemzetközi kötelezettségvállalás alapján nemzetközi bűnüldözési intézkedéseket kell foganatosítani, valamint e személyek kapcsolatainak adatait és kriminalisztikai szempontból fontos jellemzőit a büntethetőség elévüléséig vagy a nemzetközi kötelezettségvállalásban meghatározott ideig;
g) az egyes bűncselekmények nyomozása során a felderítéssel és bizonyítással kapcsolatban keletkezett iratokban szereplő személyek és kapcsolataik adatait, illetve az eljárási helyzetükre vonatkozó adatokat, valamint a hozzájuk fűződő nyomozási adatokat az ügyben hozott jogerős ítéletig vagy a nyomozás megszüntetése esetén a bűncselekmény büntethetőségének elévüléséig;
h) a titkos információgyűjtés során keletkezett adatokat, ha büntetőeljárás nem indul, a gyűjtés lezárását követő 2 évig;
i) a titkos információgyűjtés alkalmazásával érintett személyek adatait - beleértve a vámhatósággal együttműködőket és a fedett nyomozókat is - és az alkalmazás eredményét, ha büntetőeljárás nem indul, a titkos információgyűjtés lezárását követő legfeljebb 2 évig, büntetőeljárás lefolytatása esetén a büntethetőség elévüléséig, elítélés esetén a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésig, illetőleg legfeljebb 20 évig, együttműködők, valamint fedett nyomozók esetén az együttműködés, illetve a fedett nyomozói tevékenység megszűnésétől számított 20 évig.
(2) A vámhatóság adatkezelést végző szerve az (1) bekezdés a)-f), valamint h) és i) pontjában meghatározott adatokról az érintett személynek nem adhat felvilágosítást. Ez a rendelkezés nem korlátozza a büntetőeljárásban résztvevők jogait.
160/C. § (1) A bűnüldözési célból kezelt személyes és
különleges
adatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak bűnüldözési célra
használhatók fel.
(2) A vámhatóság a törvényben meghatározott bűnüldözési feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei biztosítottak - az adott bűncselekmény felderítése és nyomozása során bűnüldözési és államigazgatási rendszereit egymással összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet. Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetőeljárás során nem használnak fel, törölni kell.
(3) A vámhatóság a törvényben meghatározott bűnüldözési
feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei biztosítottak -
az adott bűncselekmény felderítése, nyomozása során a bűnüldözési adatkezelési
rendszereit más rendvédelmi szerv, illetve más nyomozóhatóság adatkezelési
rendszerével összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet.
Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetőeljárás során
nem használnak fel, törölni kell.
(4) A vámhatóság a bűnüldözési feladatainak ellátásához más adatkezelési rendszerekből - törvényben meghatározott esetekben és módon - adatokat vehet át. Az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevő szervnél dokumentálni kell.
160/D. § (1) A vámhatóság a bűnüldözési feladatainak ellátása érdekében a polgárok személyi adatának és lakcímének nyilvántartásaiban, valamint egyéb igazgatási nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével jelzések elhelyezését rendelheti el, melyben az érintett feltartóztatását, vagy adatváltozás esetén értesítés adását kérheti.
(2) Az adatkezelő szerv a vámhatóságnak az (1) bekezdés szerinti megkeresését köteles teljesíteni.
(3) A jelzés elhelyezéséről, annak okáról és a jelzés alapján tett intézkedésről - bűnüldözési érdekből - a vámhatóság, valamint a jelzést tartalmazó nyilvántartást kezelő szerv az érintettet nem tájékoztathatja.
(4) A jelzés elhelyezésének elrendeléséért és megszüntetéséért, illetve a kért intézkedésért a jelzést kérő szerv vezetője tartozik felelősséggel.
160/E. § (1) A vámhatóság bűnüldözési célú adatkezelési rendszereibe csak a vámhatóság, illetve a vámhatóság működését ellenőrző Megelőzési Szolgálat (Rtv. 75. § ) tagja, a pénzügyminiszter által kijelölt személy, az adatvédelmi biztos, valamint a törvény által feljogosított más szerv képviselője tekinthet be, kérhet felvilágosítást, értesítést, vagy adatszolgáltatást.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül, törvényben meghatározott feladataik teljesítése érdekében, a cél megjelölésével adatszolgáltatást kérhetnek:
a) a nyomozó hatóság;
b) a bíróság;
c) az ügyészség;
d) a nemzetbiztonsági szolgálatok;
e) a határőrség illetékes szerve;
f) a Külügyminisztérium illetékes szerve;
g) a honvédelmi igazgatás illetékes szerve;
h) a törvényben meghatározott más szervezet.
A szabálysértési és rendészeti célú adatkezelés
160/F. § (1) A vámhatóság a szabálysértési felelősségre vont személy személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett cselekmény megjelölését, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést, illetőleg az ügy számát a szabálysértési felelősségre vont személyek nyilvántartási rendszerében 2 évig kezeli.
(2) A vámhatóság az általa igazoltatott személy személyazonosító adatait, lakcímét, illetőleg az igazoltatásra okot adó körülmények megjelölését az igazoltatás alá vont személyek nyilvántartási rendszerében 2 évig kezeli.
(3) A vámhatóság a vámáruk szállításával, a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek ellenőrzésével, valamint az utasok csomagjainak e törvényben meghatározott ellenőrzésével érintett személyek személyazonosító adatait, lakcímét, illetőleg az ellenőrzés eredményét az ellenőrzés alá vont személyek nyilvántartási rendszerében 2 évig kezeli.”
45. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 47. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) Az adóhatóság a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, adótitoknak minősülő adatokról.”
46. § (1) A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a
továbbiakban: Dtv.)
78. §-a (3) bekezdésének g) pontja a következők szerint módosul:
“g) a bíróságnak, az ügyészségnek.”
(2) A Dtv. 78. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
“(4) A devizahatóság megkeresésre tájékoztatja az általa kezelt adatokról
a) a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében eljáró nyomozóhatóságot,
b) a külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervet;
c) a főigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot.
(5) A devizahatóság a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő adatokról.”
47. § A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 25. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A távközlési szolgáltató a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő távközlési adatokról.”
48. § Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 23. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) A kezelést végző orvos a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő egészségügyi és személyazonosító adatokról.”
49. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 49. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A pénzügyi intézmény a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, üzleti titoknak minősülő adatokról.”
50. § Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 114. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
“(6) A befektetési szolgáltató, a tőzsde, az elszámoló ház a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, üzleti titoknak minősülő adatokról.”
51. § A magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 79. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) A pénztár a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, üzleti titoknak vagy pénztártitoknak minősülő adatokról.”
52. § A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 97. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A biztosító a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő, biztosítási titoknak minősülő adatokról.”
53. § (1) A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 5. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A szolgálat a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő cégadatokról.”
54. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 63. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
“(4) Az ingatlan-nyilvántartást kezelő szerv a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő adatokról.”
55. § A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 12. §-a a következő (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
“(4) A törvényben meghatározott feladataik teljesítése érdekében a cél megjelölésével, az Igazgatósághoz intézett írásbeli megkereséssel a (2) bekezdésben meghatározott adatok szolgáltatását igényelheti:
a) a bíróság, az ügyészség;
b) a nyomozó hatóság;
c) a nemzetbiztonsági szolgálat;
d) az adóhatóság.
(5) Az Igazgatóság a nyomozóhatóságot a “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő adatokról.”
56. § A Met. 55. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az 51. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott adat csak a nyomozó hatóság és az ügyészség, továbbá törvényben meghatározottak szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át.”
57. § (1) Az Idtv. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adatkezelő szerv a nyilvántartásból - az 53. § (2) bekezdésében felsorolt szerveken kívül - csak az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szervek, a menekültügyi hatóság, valamint a közigazgatási hivatal (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott adatkörben és szervek részére szolgáltathat adatot.”
(2) Az Idtv. 56. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"f) Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka."
58. § A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok
nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.)
2. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazása során/
“4. a) adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is;
b) adatfeldolgozás: az adatkezelési műveletek, illetőleg technikai feladatok elvégzése, függetlenül a műveletek végrehajtásához alkalmazott módszertől és eszköztől, valamint az alkalmazás helyétől.”
(2) Az Avtv. 2. §-ának 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“7. a) adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely a személyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, illetőleg a végrehajtásra adatfeldolgozónak megbízást ad. Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, valamint az adatkezelőt az adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg;
b) adatfeldolgozó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatkezelő megbízásából személyes adatok feldolgozását végzi.”
59. § Az Avtv. a következő új alcímmel és 4/A. §-sal egészül ki:
“Adatfeldolgozás
4/A. § (1) Az adatfeldolgozónak a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e törvény, valamint az adatkezelésre vonatkozó külön törvények keretei között az adatkezelő határozza meg. Az adatkezelési műveletekre vonatkozó utasítások jogszerűségéért az adatkezelő felel.
(2) Az adatfeldolgozó tevékenységi körén belül, illetőleg az adatkezelő által meghatározott keretek között felelős a személyes adatok jogosulatlan feldolgozásáért, megváltoztatásáért, törléséért, továbbításáért és nyilvánosságra hozataláért. Az adatfeldolgozó tevékenységének ellátása során más adatfeldolgozót nem vehet igénybe.”
60. § (1) Az Avtv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy az adatokat kik fogják kezelni, illetve feldolgozni. Az adatkezelésről való tájékoztatás megtörténik azzal is, hogy jogszabály rendelkezik a már létező adatkezelésből továbbítással vagy összekapcsolással az adat átvételéről.”
(2) Az Avtv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adatkezelő, illetőleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.”
(3) Az Avtv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről,
címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő
tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták
meg az adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás és ennek alapján
a tájékoztatási kötelezettség időtartamát az adatkezelést
szabályozó
jogszabály korlátozhatja. A korlátozás időtartama személyes adatok esetében öt évnél, különleges adatok esetében pedig húsz évnél rövidebb nem lehet.”
(4) Az Avtv. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni. Az érintettel szemben az adatkezelő felel az adatfeldolgozó által okozott kárért is. Az adatkezelő mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az adatkezelés körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.”
61. § Az Avtv. 28. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az adatkezelő köteles e tevékenysége megkezdése előtt az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba végett bejelenteni/
“g) az adatkezelő, valamint az adatfeldolgozó nevét és címét (székhelyét), az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét.”
VII. Fejezet
Titokvédelmi rendelkezések
62. § Az államtitokról és szolgálati titokról
szóló 1995. évi LXV. törvény
(a továbbiakban: Ttv.) melléklete a következő új címmel és 30/A. ponttal
egészül ki:
"Megelőzési Szolgálat
30/A. A Megelőzési Szolgálat (a továbbiakban: MSZ) tevékenységi körében államtitokkörbe tartoznak:
a) A titkos információgyűjtés eszközeinek, az erők és módszerek alkalmazásának eljárási szabályai.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.
b) Az MSZ konkrét személyre, ügyre vonatkozó titkos információgyűjtő tevékenysége során keletkezett és az ehhez kapcsolódó minden konkrét adat a büntetőeljárásban történő felhasználásig, valamint a nyilvántartásaik, tekintet nélkül az adathordozóra, fajtájára.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
c) A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése alapján ügyészi jóváhagyással megtagadott, illetve megszüntetett nyomozás során keletkezett előterjesztések, javaslatok és jelentések, amelyek az együttműködő gyanúsítottra vonatkoznak.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
d) A bűncselekmények felderítése során keletkezett információk, amelyek nem tartoznak a büntetőeljárás keretébe.
Az államtitokká minősítés leghosszabb ideje: 90 év
e) A nemzetbiztonsági szolgálatoknak az MSZ-szel történő együttműködéséből származó olyan adatok, amelyekből a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége megállapítható.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
f) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 65. §-a alapján létrehozott fedőintézmények jellegével összefüggő, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
g) Az MSZ-szel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévő fedőadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.
h) Az MSZ titkos információgyűjtésével kapcsolatos oktatási célú kiadványok.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.”
(2) A Ttv. melléklete a következő 33/A. ponttal egészül ki:
“33/A. A Határőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévő fedőadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
(3) A Ttv. melléklete a következő 46/A. ponttal egészül ki:
“46/A. A Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8)
bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévő fedőadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
(4) A Ttv. mellékletének 48. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“48. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 68/B. §-a alapján létrehozott fedőintézmények jellegével összefüggő, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.”
(5) A Ttv. mellékletének 137/E. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“137/E. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a
vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 175. §-a (3) bekezdésének c) pontja
alapján a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (1) bekezdésének
c) pontjában, valamint a 68/B. §-ában meghatározott fedőintézmények jellegével
összefüggő, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.”
(6) A Ttv. melléklete a következő 137/G. ponttal egészül ki:
“137/G. A Vám- és Pénzügyőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján, az ott megjelölt nyilvántartásokban lévő fedőadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.”
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
VIII. Fejezet
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
63. § (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit - a II., III. és az V. fejezetben foglaltak kivételével - a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A törvény 15. §-ának (2) bekezdése, 19. §-ának (1) bekezdése, 31. §-a, valamint a 76. §-ának (2) bekezdése 2000. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A 26. §-ban a szabálysértési hatóságra, illetőleg a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasításra vonatkozó rendelkezéseket külön törvény lépteti hatályba.
(3) A 66-69. § rendelkezései a kihirdetést követő 8. napon lépnek hatályba.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg - a 65. §-ban foglalt módosításra figyelemmel - lép hatályba a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 605. §-ának (8)-(12) bekezdése.
(5) 1999. december 31-éig ahol az Rtv. 67/A. § (1) bekezdése bűncselekmény megalapozott gyanúját említi, azon alapos gyanút, ahol a feljelentés határozattal történő elutasítását említi, azon a nyomozás megtagadását kell érteni.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a Dtv. 78. §-a (3) bekezdésének g) pontja;
b) az Rtv. 63. §-ának (4) bekezdése, 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 65. §-a, 66. §-ának (2) bekezdése, 84. §-ának r) pontja, 95. §-a, 101. §-a (1) bekezdésének m) pontja;
c) az Idtv. 32. §-a (3) bekezdésének c) pontja;
d) a a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Hőr. tv.) 23. §-a (3) bekezdésében az “és tanintézetek” szövegrész, valamint a 83. § (3) bekezdésének c) pontja.
(7) Az Rtv. 90. § (3) bekezdése 2000. január 1-jén hatályát veszti.
(8) Az Rtv. 90. § (1) bekezdésének c) pontja 2001. január 1-jén hatályát veszti.
Felhatalmazó szabályok
64. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a közrendvédelmi bírságokból befolyó pénzösszegek felhasználásának célját és eljárási szabályait.
(2) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy - a prostitúció kezelésének közrendvédelmi szabályai érvényesülése érdekében - rendeletben szabályozza az egészségügyi vizsgálatok, illetve az ilyen vizsgálatokat folytató egészségügyi intézmények körét, a nemi úton terjedő betegségek létét vagy hiányát tanúsító orvosi igazolás tartalmi követelményét, kiadásának rendjét.
(3) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a fővárosi közgyűlés - a kerületi önkormányzatok képviselő-testületeivel egyeztetve - a prostitúció folytatásának további szabályait, így különösen a közterületnek a védett övezeten kívüli területen védetté nyilvánított más részeit, a védett övezeten kívül működő egyes, védetté nyilvánított nyilvános helyek meghatározását, a prostitúció tömeges megjelenésének tartalmi követelményeit, a türelmi zóna kijelölésének részletes szabályait rendeletben állapítja meg. A türelmi zóna kijelölése tekintetében egyetértési jogot gyakorolnak azok a kerületi önkormányzatok, amelyek az egyeztetés során vállalják, hogy a saját területükön türelmi zónát alakítanak ki.
(4) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az e törvényben foglalt módosításokkal érintett Rtv., Vám. tv., Idtv., Avtv. illetve a Hőr. tv. egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzé tegye.
Módosuló jogszabályok
65. § (1) A Be. 605. §-a (9) bekezdésének az Rtv. 64. §-a (1) bekezdésének f) pontját érintő rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
“f) mintavásárlás végzése érdekében informátort, bizalmi személyt, a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt vagy fedett nyomozót, továbbá - az ügyész engedélyével - álvásárlás, bizalmi vásárlás, bűnszervezetbe való beépülés, illetve - a 2. § (4) bekezdésére is figyelemmel - ellenőrzött szállítás folytatása érdekében fedett nyomozót alkalmazhat.”
(2) A Be. 605. §-a (11) bekezdésének az Rtv. 68/F. §-ának a) pontját érintő rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép és a (11) bekezdésnek az Rtv. 68/F. §-át érintő rendelkezése a következő e) ponttal egészül ki:
/A 64. § (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából/
“a) mintavásárlás: az informátor, a bizalmi személy, a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személy, vagy a fedett nyomozó által végrehajtott olyan leplezett ügylet, amelynek célja, hogy a bűncselekmény felderítése érdekében a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható anyagok, tárgyak, eszközök vagy ezek mintái, alkatrészei további vizsgálat céljából a Rendőrség birtokába kerüljenek, illetve a bűncselekmény történeti tényállása megismerhető legyen;”
“e) fedett nyomozó: a titkos információgyűjtés keretében eljáró, a kilétét leplező rendőr.”
66. § (1) Az Sztv. 17. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"17. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege százezer forint.
(2) Az önkormányzat rendelete húszezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét."
(2) Az Sztv. 17/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"17/A. § Ha a szabálysértés miatt kiszabható pénzbírság legmagasabb összegét törvény vagy kormányrendelet
a) ötezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege tízezer forint;
b) tízezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege húszezer forint;
c) húszezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege negyvenezer forint;
d) harmincezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege hatvanezer forint;
e) ötvenezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege százezer forint."
(3) Az Sztv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"18. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetében - ha az a munkabérből (egyéb járandóságból) nem hajtható be - elzárásra kell átváltoztatni.
(2) Nincs helye átváltoztatásnak, ha a pénzbírságot felügyelet (35. és 36. §) alkalmazta, illetőleg helyszíni bírságolás keretében szabták ki.
(3) Az átváltoztatás során ezer forinttól kétezer forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani. A pénzbírságot helyettesítő elzárás egy napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet.
(4) Az átváltoztatásról az a helyi bíróság rendelkezik, amelynek illetékességi területén a jogerős határozatot hozó szabálysértési hatóság működik.
(5) Az elzárásra átváltoztatás szükségességének fölmerülése esetén a szabálysértési hatóság az ügy iratait haladéktalanul megküldi a (4) bekezdésben meghatározott bíróságnak.
(6) A bíróság az átváltoztatásról tizenöt napon belül, tárgyalás nélkül dönt. Törvénysértés esetén a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi.
(7) Az elzárásra átváltoztatás tárgyában hozott bírósági határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak."
(4) Az Sztv. 83. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"83. § A helyszíni bírság összege kétszáz forinttól tízezer forintig terjedhet."
67. § Az Sztv. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“Tiltott kéjelgés
92. § (1) Ha a prostituált a törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozást, illetve tilalmat megszegi, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) A prostituált százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha
a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;
b) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegű;
c) nem rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kiutasításnak is helye van.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a Rendőrség hatáskörébe tartozik.”
68. § Az Sztv. a következő 92/A. §-sal egészül ki:
“Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma
92/A. § (1) Aki a külön jogszabály szerint meghatározott védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhív, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben leírt szabálysértés miatt az eljárás a Rendőrség hatáskörébe tartozik.”
69. § Az Sztv. a következő 92/B. §-sal egészül ki:
“A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma
92/B. § (1) Aki szexuális szolgáltatást írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetőleg más berendezés útján felajánl, hirdet, vagy az ilyen cselekményben közreműködik, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Rendőrség hatáskörébe tartozik.”
70. § Az Rtv. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A belügyminiszter az irányító jogkörében/
“c) irányítja a Rendőrség költségvetési gazdálkodását, az országos rendőrfőkapitány javaslatára jóváhagyja a Rendőrség fejlesztési terveit, továbbá a Rendőrség gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez.”
71. § Az Rtv. 33. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(4) Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani.”
72. § (1) Az Rtv. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A Rendőrség a 63. § (1) bekezdésében meghatározott bűnüldözési feladatának teljesítése érdekében/
“a) informátort, bizalmi személyt vagy a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt vehet igénybe;”
73. § (1) Az Rtv. a következő 90/A. §-sal egészül ki:
“90/A. (1) A rendőri intézkedéssel járó közúti baleset során az érintett kérheti a balesetben érintett többi személy név és lakcím adatát, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megnevezését, székhelyének (telephelyének) címét, a jármű hatósági jelzésének adatát, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvény számát és a biztosítóintézet megnevezését. Az intézkedő rendőr az adatokat az érintettel a helyszínen közli.
(2) A rendőrhatóság a közúti balesettel érintett írásos kérelmére igazolást ad a baleset idejéről, helyéről, továbbá az (1) bekezdésben felsorolt adatokról.
(3) A (2) bekezdésben megjelölt adatokat az eljáró rendőrhatóság a balesettel érintett, illetve a biztosítóintézet kérelmére a kárrendezési eljárás lefolytatásához a biztosítóintézetnek megküldi.”
(2) Az Rtv.94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“94. § (1) A Kormány a Megelőzési Szolgálat útján gondoskodik
a) a Rendőrség, a Határőrség, a polgári védelem hivatásos szervei, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet,
b) az a) pontban felsorolt szervek irányítását ellátó minisztériumoknak a felsorolt szervek irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos szervezeti egységei
belső bűnmegelőzési célú ellenőrzéséről és e szervek tevékenységét érintő bűnfelderítésről.
(2) A Megelőzési Szolgálat végzi
a) az (1) bekezdés a) pontjában felsorolt szervek hivatásos, köztisztviselői és közalkalmazotti állományába tartozók;
b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott minisztériumi szervezeti egységek hivatásos és köztisztviselői, közalkalmazotti állományába tartozók
által elkövetett hivatali bűncselekmények, hivatalos személyként elkövetett bűncselekmények, a szolgálati helyen vagy a hivatali tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bűncselekmények, továbbá a katonai bűncselekmények felderítését, ha a felderítés nem tartozik a Rendőrség, illetve a polgári vagy a katonai nemzetbiztonsági szolgálat hatáskörébe.”
74. § Az Rtv. 101. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg/
“h) a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésével, valamint a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat.”
75. § Az Rtv. 102. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg megjelölése (1) bekezdésre módosul:
“(2) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg.”
76. § (1) A Hőr. tv. 25. § (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A belügyminiszter a Határőrség működésének irányítása körében/
“j) irányítja a Határőrség költségvetési gazdálkodását,
az országos parancsnok javaslatára jóváhagyja a Határőrség fejlesztési terveit,
továbbá
a Határőrség gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi
ellenőrzést végez;”
(2) A Hőr. tv. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az országos parancsnokság másodfokon bírálja el az igazgatóság első fokú közigazgatási határozata ellen benyújtott fellebbezést.”
77. § (1) A Hőr. tv. 59. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A Határőrség a 22. § (2) bekezdésében meghatározott feladatainak végrehajtása érdekében az Rtv. VII. fejezetében meghatározott szabályok szerint titkos információgyűjtést végezhet.”
(2) A Hőr. tv. 59. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:
“(2) A Határőrség speciális működési kiadásai felhasználásának külső állami szerv által történő ellenőrzése kizárólag törvényességi szempontból történhet. E körben célszerűségi és eredményességi szempont szerinti ellenőrzés - a 25. § (1) bekezdésének j) pontját kivéve - nem végezhető.”
(3) A Hőr. tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A Határőrség bűnüldözési és bűnmegelőzési célból a kiutazásig, de legfeljebb kilencven napig kezeli a határon átlépő külföldiek személyazonosító adatait, illetőleg ha a határátlépés gépjárművel történik, annak forgalmi rendszámát is.”
78. § (1) A Hőr. tv. 83. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:
“(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Határőrség fedőintézmény létrehozásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait.”
(2) A Hőr. tv. 83. §-ának jelenlegi (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki, és megjelölése (4) bekezdésre változik:
/Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg/
“e) a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat.”
(3) A Hőr. tv. 83. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
“(5) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg.”
79. § (1) A Vám. tv. 173. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. Ennek keretében irányítja a Vám- és
Pénzügyőrség költségvetési gazdálkodását, az országos parancsnok javaslatára jóváhagyja fejlesztési terveit, továbbá a Vám- és Pénzügyőrség gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez.”
(2) A Vám. tv. 174. §-a (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép és új (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:
“(2) A Vám- és Pénzügyőrségnek az országos parancsnok által kijelölt nyomozó hatóságai a büntetőeljárásról szóló törvény alapján a vámszervezet nyomozóhatósági hatáskörébe tartozó bűncselekmények elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, az elkövető elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, továbbá a bizonyítékok megszerzése céljából a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: rendőrségi törvény) VII. fejezetében meghatározottak szerint titkos információgyűjtést végeznek. A rendőrségi törvény 68/D. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a 173. § (1) bekezdésében foglaltakat kell kivételként tekinteni.
(3) A vámhatóság az informátor, a bizalmi személy, a
vámhatósággal titkosan együttműködő más személy, a fedett nyomozó, valamint a
fedőokirat és a fedőintézmény védelme érdekében a közigazgatási nyilvántartásokban,
így különösen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, a személyi igazolvány
nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az úti okmány
nyilvántartásban, a gépjárművezetői engedély és gépjármű nyilvántartásban, az
ingatlan-nyilvántartásban, a cégnyilvántartásban fedőadatokat helyezhet el.
A fedőadat elhelyezésének ténye, az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést
tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minősül.
A fedőadatokat törölni kell, ha az elhelyezés alapjául szolgáló bűnüldözési
érdek megszűnt.
(4) Az informátor, a bizalmi személy, a vámhatósággal titkosan együttműködő más személy által a titkos információgyűjtés keretében másnak okozott kár megtérítésére a rendőrségi törvény 67. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Vám- és Pénzügyőrség fedőintézmény létrehozásával, fenntartásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait.”
(3) A Vám. tv. 174. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
“(8) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (rendőrségi törvény VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.”
80. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hsztv.) a következő új 256/A. §-sal egészül ki:
/A határőrség hivatásos állományára vonatkozó szabályok/
“256/A. § A határőrség hivatásos állományú tagjaira megfelelően alkalmazni kell a 261-262. §-ok rendelkezéseit.”
(2) A Hsztv. 325. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
/Vegyes szabályok/
“(3) A hivatásos állomány tagjaira megfelelően
alkalmazni kell a
261-262. §-ok rendelkezéseit.”
81. § A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. a következő alcímmel és 13/A. §-sal egészül ki:
“Bűnmegelőzési ellenőrzés
13/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet
szabadító büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes
rendőr-főkapitányság
(a továbbiakban: kezdeményező) kezdeményezésére bűnmegelőzési ellenőrzést
rendelhet el.
(2) A büntetés-végrehajtási bíró a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendeléséről az elítélt szabadulásának napjáig végzéssel határoz.
(3) A bűnmegelőzési ellenőrzést meg kell szüntetni
a) a szabadságvesztésből szabadulást követő egy év elteltével;
b) a kezdeményező kérelmére, ha az elrendelés okai már nem állnak fenn.”
82. § Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, családtámogatási, az adó-, jövedéki- és vámigazgatási, az iparjogvédelmi, az idegenrendészeti és a menedékjogi ügyekben, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a versenykorlátozásról, az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott, valamint az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”
83. § A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 18. §-ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:
“(1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevélhatóság - különös méltánylást érdemlő okból - meghatározott időtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott esetben a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság, a 16. § (1) bekezdésének c) pontja esetében a bíróság, e) pontja esetében pedig a 16. § (3) bekezdésben meghatározott szerv hozzájárulása szükséges.”
INDOKOLÁS
a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek
elleni fellépés szabályaihoz és az ehhez kapcsolódó
törvénymódosításokhoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai
I.
Általános kérdések
A) A szervezett bűnözés magyarországi helyzete
A szervezett bűnözés hazai vizsgálatát döntően a kriminológiai kutatások karolták fel a 80-as években; e kérdés jogi rendezésére pedig 1987-től fogalmazódtak meg határozott törekvések. E próbálkozásokat siker nem koronázta.
A szervezett bűnözésre vonatkozó szakmai álláspontok a rendszerváltásig megoszlottak; az ezt követő időszak viszont feloldotta a kételyeket: a korábbi gazdasági struktúra összeomlása, a nagyarányú tőkebeáramlás, a privatizáció, a gazdaság átalakításának belső ellentmondásai, a társadalmi polarizáció, a társadalom egyfajta morális válsága stb. ugyanis megteremtette a bűnözés összeszerveződésének, minőségi átváltozásának kriminogén feltételeit; e tényezők pedig igen erőteljesen kondicionálták a "szervezett bűnözés"-nek addig csupán csíráiban felismerhető ismérveit.
A politikai, társadalmi és gazdasági változások a bűnözés súlypontjait is átrendezték. Amíg a 90-es éveket megelőzően a szervezett bűnözés ismérveit legpregnánsabban a betöréses lopások viselték, addig a 90-es években már a gépjárműlopás, a kábítószer bűnözés, a prostitúció, az embercsempészés, a csempészet- és vámorgazdaság és a gazdaság szféráját érintő területeken koncentrálódtak e jellemzők; egyúttal a vagyon elleni ún. "drasztikus bűnözés" (főként a rablások, a zsarolások) számszerű növekedése már rendkívül erőteljes és markáns szervezettséggel is párosult.
A kriminális tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy hazánkban is kondicionálódott a szervezett bűnözés; ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a bűnözés e formájának a bűnözésen belüli részaránya nem elhanyagolható. A szervezett bűnözés területén egyébként rendkívül jelentős latencia vélelmezhető.
A szervezett bűnözés egyes ismérveinek jelenléte ma már tény; fokozódott a szervezett bűnözés nemzetközi jellege, a specializálódás, kialakultak a szervezett bűnözést fémjelző egyes üzletágak és érzékelhetővé vált a bűnös magatartást leplező álvállalatok, fantomcégek tevékenysége is. E veszélyes folyamat közepette kitermelődött egy olyan társadalmi szubkultúra, amelynek felszámolása, ellenőrzése a javuló nemzetközi együttműködés ellenére is komoly nehézséget jelent számunkra. A szervezett bűnözés a gazdasági pozícióharc eszközévé is lett; ugyanakkor - jórészt a bűnös eredetű vagyon tisztára mosása és tőkésítése érdekében - felerősödött a szervezett bűnözésnek a legális gazdasági struktúrába történő beépülése, transzformálódása. A kriminális tapasztalatokat ismerve tehát kimondható: a hazai szervezett bűnözés olyan fázisába jutott, amikor az illegitim szféra, az alvilág már szűkössé vált a bűnszervezetek számára, s e kriminális közösségek tevékenysége kényszerűen "csordult át" a legális gazdasági struktúrába, a "felvilág" legitim rendszerébe.
B) A szabályozás általános indokai, elvei
A büntető jogszabályokat érintő, a rendszerváltozást követően bekövetkezett módosítások, másrészt a közbiztonság javítását szolgáló egyes kormányzati intézkedések lényeges, de nem elégséges lépésnek tekintendők a szervezett bűnözés elleni küzdelemben.
Noha a rendszerváltozást követő évek jogalkotási lépései és az eddigi kormányok intézkedései kétségkívül a szervezett bűnözés elleni küzdelem eszköztárát gazdagították, végül is nem nyújtanak kellő védelmet a rendkívül veszélyes társadalmi jelenség ellen. A szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés meghatározó elemének - a további jogalkotási szakaszban kiépített - különös, specifikus, a szervezett bűnözés lényegi elemeit megragadni képes normarendszer tekinthető; a bűnözés e formája elleni küzdelem határlehetőségeit ugyanis csupán a jog írhatja körül. A szervezett bűnözés a bűnözés "különös képi" megjelenítődéseként értékelendő, így - a "generális" szabályok mellett - a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés esélyét megteremtő különös, a most hatályos joganyagba beépített normatívák megalkotása is feltétlen indokolt.
Nem elsősorban e speciális jogi szabályozás indokoltsága, hanem a különös, valójában szigorúbb, számos vonatkozásban tradicionálisan kialakult, s a jogállam által elismert jogi alapelvek érvényesülését szűkítő beavatkozás jogi kritériumai (és persze a beavatkozás terjedelme) igényel elvi megalapozást. A szervezett bűnözéshez kapcsolódó anyagi-jogi, eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi normák alkalmazásának jogalapja - s valójában idekapcsolódik a ius puniundi problematikája - végül is a szabályozás társadalmi szükségességében, hasznosságában rejlik; az e jelenséget megragadni képes jogi eszközök alkalmazásával ugyanis a bűnözés kedvezően befolyásolható, kontroll alatt tartható.
Kétségtelen viszont, hogy a jogi szigor fokozása az eddig sérthetetlenként elismert eljárási alapelveknek a mintaként számító nyugati jogrendek példáját követő újragondolását, s azok érvényesülésének bizonyos szűkítését eredményezné. Szükséges ezért megvizsgálni azt, hogy a különös szabályok megalkotásakor végül is hol húzódik az a "tűréshatár", amely még összeegyeztethető a jogállamiság elvi követelményeivel, elvárásaival, s amely határt áthágva a demokratikus jogállam polgárainak igazságérzetét már sértenénk.
Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a jogi feltételek biztosítása, szigorítása önmagában elégtelen e kirívóan társadalomellenes jelenség felszámolásához; a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemben résztvevők személyének kiválasztása, képzése, a szervezési-technikai, másrészt a hazai és a nemzetközi együttműködés területén jelentkező lehetőségek hatékonyabb igénybevétele ugyanis éppúgy fontosnak tekintendő.
Az előterjesztett javaslat érdekessége az, hogy - jórészt az új titkosnyomozási eszközökben rejlő, kétségkívül “szervezett bűnözés-ellenes” normákként tekinthető jogszabályrészletek mellett - olyan közigazgatási-jogi szabályokat is megjelenít, amelyek csupán áttételesen, közvetett módon szolgálják, szolgálhatják a maffiaellenes küzdelmet. Ilyen különös szabályoknak tekinthetők - többek között - a közterületi prostitúciót korlátok közé kényszeríteni hivatott normák, vagy akár a súlyos bűntettek színhelyéül szolgáló “üzletek” üzemeltetőivel szembeni hatékonyabb fellépést elősegítő normatívák; hasonlóképpen ilyen szabályoknak minősül az idegenrendészeti szabályok jó része is.
E különös normatívák rendeltetése végül is az, hogy szűkítsék némiképpen a szervezett bűnözés - s egyáltalán a bűnözés - életterét, piaci lehetőségeit, illetve sajátságos közigazgatási eszközökkel korlátozzák valamiként a jogsértő külföldiek hazai kriminalitását.
Igen fontos
hangsúlyozni azonban, hogy a törvényjavaslat sokrétű szabályai - a már hatályba
lépett, a szervezett bűnözés elleni küzdelemben
mérföldkőnek számító büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi egyes, különösnek
tekinthető szabályokkal egyetemben - jószerint együtt hat, s párhuzamosan,
következetesen érvényesülve fejthetik ki pozitív hatásukat.
Ugyanakkor a Javaslat - a represszív fellépést szolgáló rendészeti jogintézmények mellett - nagy számban olyan különös normákat is megjelenít, amelyek éppen a jogalkalmazás, a hatósági fellépés korlátait, törvényességének garanciáit hivatottak erősíteni vagy éppen a már hatályos, ámde a joggyakorlatban az érintett jogszabályok értelmezésének nehézségei folytán korlátozottan érvényesülő rendelkezéseket orvosolják a jobbítás szándékával.
Igen jelentősnek tekinthető a Javaslat azon szabálya, amely “csupán” hatályba lépteti a büntetőeljárási szabályokat az elmúlt évben módosító 1998. évi XIX. törvénynek az Rtv.-t érintő normáit [63. § (4) bekezdés]. Mint ismert, ezek a szabályok merőben új alapra helyezték a Rendőrség titkosnyomozási tevékenységét, tekintettel arra, hogy olyan eszközöket biztosítanak a Rendőrség - s e Javaslat, illetve más törvények folytán az egyéb nyomozószervek - számára, amelyek révén a felderítő-nyomozók végre képesek beépülni a bűnszervezetek magvába, a kriminális gazdasági folyamatokba.
II.
Különös rendelkezések
A) A közbiztonságra veszélyes cselekményeket eltűrő üzletekkel szemben
alkalmazott eljárási szabályok
Részben nincs jogi háttere, részben pedig a vonatkozó jogszabályok nem alkalmazhatók a gyakorlatban az olyan üzletek üzemeltetőire, amely helyekről tudott vagy a büntetőeljárások, a rendőrségi razziák során válik ismertté: rendszeresen olyan fiatalok látogatják, akik kábítószer hatása alatt szórakoznak, illetve e helyeken szerzik be a szükséges kábítószer adagjukat. A nyílt kábítószerfogyasztást és -terjesztést "eltűrő" üzletek nemcsak a környék lakóinak életét keserítik meg, hanem a kábítószerekkel visszaélés központjaivá is válhatnak. Szükségessé vált ezért az ilyen körülmények között működő üzletek működési feltételeinek hatékonyabb szabályozása, az önkormányzatok és az érdekelt hatóságok jogi lehetőségeinek szélesítése.
A büntető,
illetve a közigazgatási tartalmú jogintézmények párhuzamos alkalmazhatóságának
jog- és kriminálpolitikai indoka az, hogy az üzleteknek jobbára a technikai
vagy a pszichikai bűnsegélyt megvalósító alkalmazottaival szemben folytatott
esetleges büntetőeljárások
- önmagukban - elégtelennek mutatkoznak e rendkívül veszélyes jelenség
megfékezésére.
A Kormány eltökélt szándéka az, hogy - a büntető intézkedések megtételén túl - az igazgatási eszközöket is segítségül hívva lehetetlenítse el a kábítószer-bűnözést segítő vagy azt éppen - jórészt üzleti megfontolásból - elnéző üzletek működését. Ennek egyik járható útja az, ha - a Javaslatban írt előfeltételek fennállása esetén - az üzletet ideiglenesen bezárhatná vagy üzlet működési engedélyét bevonhatná az engedélyt ab ovo kiadó jegyző. E tekintetben végül is közömbös lenne a természetes személy üzemeltető - aki jobbára maga a tulajdonos - esetleges büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága vagy annak hiánya. Lényegesnek csupán az tekinthető, hogy az üzemeltető (természetes személy) vagy az üzlet foglalkoztatottjának esetleges jogsértése részévé váljék az üzletmenetnek, azt óhatatlanul átszője.
Az üzemeltető objektív felelősségének jogalapja a tőle elvárható, az üzlet engedélyellenes működését kizáró, s végül is a közveszélyes állapotok kialakulását megelőzni hivatott gondosságának elmaradása. Az üzemeltetőtől ugyanis elvárható az olyan lehetséges intézkedések megtétele, amelyek a rendes üzletmenet zavarmentességét biztosíthatják.
Ezen elmulasztott intézkedések jobbára az üzlet működése feletti ellenőrzés, az engedélyszerű működés biztosítását szolgáló szervezési, személyi jellegű döntések indokolatlan, esetenként a hatósági figyelmeztetést is semmibe vevő elmaradásában mutatkoznak meg.
A "drogdiszkók" esetében döntően nem - vagy nem pusztán - arról van szó, hogy az üzemeltető valamely jogszabályban előírt, a működési előfeltételéül szolgáló előírásnak nem felelt meg, hanem éppen arról, hogy az üzletet képviselő természetes személy (a tulajdonos, a bérlő vagy foglalkoztatott) jogsértése - amely jószerint a vendég kábítószer-bűncselekményéhez kapcsolódó részesi magatartásában realizálódhat - egyben az üzlet működésével is összefüggésbe hozható: hogy ti. külön helyiséget (ún. "drogbarlangot") az üzemeltető tudtával, belegyezésével biztosított a drogosok részére vagy a rendszeres, a mindenki által felismerhető, az üzlethelyiségben folyó tömeges kábítószer-fogyasztást - mélyen sértve a társadalomnak az üzlet, a szórakoztatóipari egységek zavartalan működésével szembeni, a kiskorúak egészséges fejlődéséhez fűződő elvárásait - éppen az üzemeltetőnek az üzletbeli kábítószer-fogyasztást tömegessé, folyamatossá gerjesztő nemtörődömsége idézi elő.
Hasonló megfontolások motiválták az előterjesztőket akkor, amikor a Javaslat hatályát az üzlet működését átszövő más jogsértések, illetőleg a prostitúciós jellegű cselekmények eseteire is kiterjesztették. A szabályozás módja, a szabályozás mikéntjét megalapozó jogfilozófia megegyezik az előzőekben leírtakkal.
B) A prostitúció kezelésének egyes közrendvédelmi
szabályai
A prostitúció, valamint az ahhoz kapcsolódó élősdi cselekmények széles skálája a rendszerváltozás időszakában vált a hazai és a nemzetközi szervezett bűnözés részévé. Nem lebecsülendő azonban a prostitúciónak a szervezett bűnözés körén kívül eső hányada sem. Nem ritkán a prostitúció a megélhetés kényszerű útjává válik a hátrányos helyzetű polgárok, családok életében.
A jelenség napjainkra az erre szakosodott bűnöző alvilág rentábilis üzletágává terebélyesedett.
A prostituáltat is kíméletlenül üldöző ún. "prohibícionista" (tiltó), illetve a jelenlegi, a prostituált üldözését valamiképpen enyhítő, valójában az abolícionista szemlélet irányába mutató jogi konstrukciókra települő kriminálpolitikai stratégia ugyanakkor kudarcot vallott.
E rendkívül kis hatékonysággal működő, represszív célzatú, s e jelenséget felszámolni nem képes szabályozási rendszerek hatásai jószerint abban mutatkoztak meg, hogy a prostitúciót, annak "holdudvarával" együtt a kulisszák mögé száműzték, így a jelenség kezelhetetlenné, s a prostitúcióval sújtott helyi polgárság számára elviselhetetlenné vált.
A kérdés hazai jogi szabályozásáról:
A rendszerváltozást követő jogalkotási reform közepette a magyar büntető-jogalkotás szemléletet váltott, s lényeges módosításokra törekedett a nemi erkölcs elleni bűncselekmények tényállásainak kialakításában.
1993-ig a prostituált szexuális szolgáltatását mind a büntetőjog, mind pedig a szabálysértési jog üldözte, attól függően, hogy a prostituált e szolgáltatását üzletszerűen avagy eseti jelleggel nyújtotta pénzért.
1993-ban ugyanakkor a jogalkotás már hajlott arra, hogy az egyéni prostitúciót - vélhetően az abolícionista szempontokat akceptálva - a bűnözés áldozataként tekintett prostituált "magánügyeként" minősítse: büntetőjogunk az üzletszerű kéjelgés 1993 májusi dekriminalizálásával így a vonatkozó, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában 1950. március 21. napján New Yorkban kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) szellemiségéhez közelített.
A jogi megoldás azonban "felemásnak" tekinthető, tekintettel arra, hogy az ellenérték fejében nyújtott szexuális szolgáltatás szabálysértési fenyegetettségét fenntartotta a jogalkotó.
Ezzel párhuzamosan módosítások történtek a prostitúcióhoz adhéziós jelleggel kapcsolódó járulékcselekményeket (így az üzletszerű kéjelgés elősegítése - Btk. 205. § -, a kitartottság - Btk. 206. § - és a kerítés - Btk. 207. § - tényállásait) érintően. A jogalkotó e módosításokkal még a tényállások szóhasználatában is azonosulni kívánt a prostituáltakat kizsákmányolókkal szembeni harcot hirdető Egyezmény ajánlásaival.
Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a prohibíció hatástalanságához az üzletszerű, illetve a tiltott kéjelgés jogi tényállásainak elégtelensége is jelentős mértékben hozzájárult.
A jog ugyanis a szexuális szolgáltatás nyújtásának azon “kései”, kizárólag a privátszférában folyó mozzanatait rendelte (illetve rendeli ma is) büntetni - nevezetesen a pénzért való közösülés vagy fajtalankodás megtörténtét -, amelyek bizonyítása alig megoldható feladatot jelentett a jogot alkalmazó hatóságok számára.
Az utcán járőröző rendőr ugyanis csupán a prostitúciónak az aktív avagy a passzív felajánlkozásban megnyilvánuló "előkészületi" mozzanataival szembesülhet, ugyanakkor az időben később bekövetkező szabálysértés bizonyítékainak beszerzésére már aligha lehet esélye.
Nem értékeli a jog az egyén saját, illetve a mások szexuális szolgáltatásának írásos, kép- vagy hangrögzítés útján történő felkínálását (hirdetését, reklámozását), vagy az abban való közreműködést sem. A kerítés ezen előkészületi mozzanatának büntetlensége jelentős mértékben korlátozza a szolgáltatás-közvetítőkkel szembeni küzdelem esélyeit.
Az Egyezményről:
Az abolícionista szellemiségű Egyezmény nem pusztán a prostitúciót kísérő, annak céljait szolgáló emberkereskedést, illetve a mások prostitúcióját kizsákmányoló, az ember méltóságával és értékeivel összeegyeztethetetlen, s az egyénre, a családra, a társadalom jólétére kockázatot jelentő cselekményeket tekinti veszélyesnek és rossznak, hanem magát a prostitúciót is.
A Egyezmény a prostitúcióra települő élősdi cselekményeket illetően ezért az abszolút tiltás talaján áll, s a prostituáltat megsegítésre szoruló áldozatként tekinti.
Külön kiemelendő az Egyezmény 6. cikkelye. E cikkely - vélhetően a prostituáltak ellenőrzését ellehetetlenítő módon - határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló valamennyi hatósági eljárás lehetőségét.
A prostitúció ellen ajánlott stratégia azonban nem represszív, hanem éppen a prostitúciót megelőzni szolgáló, a prostituált reszocializációját elősegíteni hivatott olyan szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi stb. eszközök alkalmazását ajánlja, amely az áldozatnak tekintett prostituált védelmét, segítését is szolgálná.
Az 1950-ben született Egyezmény ajánlásainak érvényre juttatása az államok túlnyomó többségében azért ütközött megoldhatatlan nehézségekbe, mert a prostituált szociális, gazdasági megsegítésében kudarcot vallottak, de legalábbis tehetetlennek mutatkoztak a prostitúciót előidéző, a rendkívül bonyolult társadalmi és gazdasági struktúrában gyökerező okok felszámolásában, s a prostituált és a prostituálódásban segítséget nyújtó, arra ösztönző személyek közötti, jórészt egzisztenciális eredetű érdekközösség feloldásában.
Az Egyezmény tehát a "felszabadítani" kívánt, de tömegeiben "felszabadulni" valójában nem kívánó prostituált számára igen kevés biztosítékkal, segítséggel szolgált.
Az Egyezmény cikkelyeiben írt ajánlások és az egyes nemzeti jogalkotás, joggyakorlat terén jelentkező megoldások közötti különbözőségek miatt számos, az Egyezményhez csatlakozó állam - s köztük hazánk is - a mai napig képtelen volt a nemzetközi norma szándékolt céljainak megvalósítására.
Nem véletlen, hogy 1993-ban az egyéni prostitúció legalizálását illetően a magyar jogalkotás csupán "fél lépésre" szánta el magát: az 1993. évi XVII. törvény ugyan dekriminalizálta az üzletszerű kéjelgést, azonban az ellenszolgáltatás ellenében gyakorolt akár egyszeri közösülés és fajtalankodás továbbra is szabálysértésként üldözött cselekmény maradt.
A jogsértésnek ez a foka azonban mind a társadalom, mind az érintettek számára komolytalannak bizonyult; ugyanakkor a rendőrséget a bizonyítás nehézsége és a jelenség utcai változatának tömeges megjelenése, kezelhetetlensége gyakorlatilag tehetetlenségre, kudarcra kárhoztatta.
A szabályozás az alábbi elveket követi:
· Nem lehet kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat csupán "termelőeszköznek" tekintő cselekményváltozatok büntetőjogi fenyegetettségéről a továbbiakban sem mondhatunk le. Ugyanakkor - a jelenség hatékonyabb kezelése érdekében - mellőzhetetlenné vált a prostitúció szigorú feltételekhez kötött szabadsága lehetőségét biztosító különös szabályok megfogalmazása.
A szabályozási stratégia középpontjában a közterületen és a nyilvános helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása áll. Ennek folytán indokolt felhagyni a jelenség általános tilalmával.
· A hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostitúció eredményes kezelésére a "tiszta" abolíciót, illetve a "tiszta" prohibíciót érvényesítő modell alkalmatlan; a megoldás lehetőségeit - vegyes rendszert megteremtve - a feltételekhez kötött legalizálás irányában keresi a Javaslat.
Elsősorban az utcai prostitúció lokalizálására törekszik a szabályozás, főként a jelenség eszkalációjának megakadályozása, a védett közterületek, nyilvános helyek rendjének fenntartása érdekében.
· A Javaslat a kiskorúak fokozott védelmének megteremtésére koncentrál; emellett az eddiginél hatékonyabban lép fel az üzletszerűen szexuális szolgáltatást közvetítőkkel szemben.
· Az olyan szabályozás megteremtése indokolt, amely - igaz, hosszú távon - végre képes megbontani a prostituált és kitartottja közötti, jórészt a jogtalanság talaján állás, s a társadalmi számkivetettség kölcsönös felismerésén nyugvó érdekszövetséget. A prostituáltnak ugyanis kizárólag ebben a konstrukcióban lehet esélye arra, hogy a kényszerhelyzetéből szabaduljon, s a létfenntartás más útját választhassa; ugyanakkor a társadalom érdekeinek oltalma is pusztán a legalizáló modellben biztosítható.
A formális legalizálás azonban olyan kontrollmechanizmusok kiépítését követeli meg, amelyek képesek garantálni a társadalmi együttélés háborítatlanságát, a közrend (közszemérem) fenntartását.
· Jelenleg nem kívánatos az sem, ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztosított felmondás lehetőségével. Nemzetközi jogi szempontból ugyanis célszerűtlen volna, ha éppen az Európai Unióhoz csatlakozásunk időszakában mondanánk fel e nagy horderejű, jórészt a nemzetközi szervezett bűnözés ellen ható ajánlásokat is megfogalmazó Egyezményt.
· A magyar viszonyokat ismerve, másrészt az Egyezményben írt szigorú korlátokat figyelembe véve a prostitúciónak elsősorban a területileg, időben és módjában korlátozott abolícionista szellemiségű szabályozására nyílott lehetőségünk.
A Javaslat szerint a szexuális szolgáltatás felajánlásának közterületeken és nyilvános helyen folytatható változata ugyanakkor térben és időben korlátozott.
Az üzletszerű kéjelgés jogi fenyegetettsége így megszűnik mindazon esetekben, amikor a szexuális szolgáltatás felajánlására a törvényjavaslat által meghatározott védett övezeten kívül vagy a helyi önkormányzat által kijelölt zónában kerülne sor, s a prostituált a türelem jogi előfeltételeit tiszteletben tartja.
A Javaslat a közterületekre, a nyilvános helyekre, s a találkahelyek létesítésére érvényes olyan általános tilalmakat fogalmaz meg, amelyek a prostitúcióval fenyegetett társadalmi érdekek, értékek védelmét szolgálhatják és meghatározott közintézmények zavartalan működését biztosíthatják (pl.: a lakónegyedek nyugalmát, a kórházak, iskolák stb. zavarmentes működését). A szexuális szolgáltatásra ajánlkozás pontos helyének, övezetének kijelölése a helyi viszonyokat ismerő önkormányzatok feladata.
· Az utcai prostitúció tömeges jelenségével sújtott település önkormányzata tehát e törvény alapján "kényszerül" a türelmi zónák kijelölésére. Döntésében csak a központi jogszabályban meghatározott, tételesen felsorolt tilalmak korlátozhatnák.
A Javaslat az önkormányzatokat arra is felhatalmazza, hogy a jogszabályban nevesített körzeteken kívül a közterület más részein, illetve a területükön működő egyes nyilvános helyeken is korlátozásokat alkalmazhassanak.
· A szabályozás a prostituált másokat zaklató felajánlkozását generálisan tiltja; a védett övezetben, illetve - türelmi zóna kijelölése esetén - a zónán kívül pedig a szolgáltatás nyújtására irányuló aktív és a ráutaló magatartásformában megnyilvánuló "passzív" felajánlkozás egyaránt jogellenes.
·
E konstrukció persze
- a büntető jogszabályok érintetlenül
hagyásával - továbbra is kíméletlen marad mindazokkal szemben, akik hasznot
húznak a prostituáltak szolgáltatásaiból. A Javaslat újdonsága ugyanakkor
az, hogy a szexuális szolgáltatás, különösen a szexuális szolgáltatásnak
hirdetés útján történő üzletszerű közvetítését - amely tulajdonképpen a kerítés
bűntettének előkészületi cselekményeként értékelhető - szintén jogsértésként
fogalmazza meg.
A Javaslat közigazgatási bírsággal sújtja azt a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy műsorszolgáltatást nyújtó szervezetet, amely általában közreműködik az ilyen szolgáltatások közvetítésében, de - amiként arról az előzőekben már volt szó - ugyanúgy szankciót fogalmaz meg többek között a prostitúciót eltűrő, a védett övezetekben működő nyilvános hely üzemeltetőjével szemben, ha a működésével összefüggésbe hozható prostitúció megfékezése érdekében nem teszi meg a tőle elvárható, a rendes üzletmenet biztosítását szolgáló intézkedéseket, s a nyilvános helyen a prostituáltak szexuális szolgáltatásra továbbra is felajánlkoznak mások számára.
· A Javaslat a védett övezetek háborítatlanságának következetes védelme érdekében a klienst is büntetni rendeli az olyan esetekben, amikor a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására hív fel, illetve ott más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja.
A Javaslat tehát az eddigi szabályozáshoz képest a jelenleginél lényegesen egyszerűbbé teszi a jogsértések bizonyítását. Emellett a jogalkalmazó számára további eszközöket biztosít a mások szexuális szolgáltatását közvetítő szolgálatok tagjaival, illetve az ilyen szolgáltatások közvetítésében technikai segítséget nyújtó sajtó- és más szervezetekkel szemben; lehetőséget kínál arra is, hogy a helyi hatóságok a védett területeken működő, a prostitúció helybeli virágzását ösztönző nyilvános helyek üzemeltetőivel szemben végre felléphessenek.
C) Bűnmegelőzési ellenőrzés
A bűnmegelőzési ellenőrzés jogintézményét az Rtv. 35. §-a fogalmazza meg. E törvényhely a társadalom fokozott védelme érdekében lehetőséget teremt a potenciális bűnelkövetők rendészeti kontrolljára azáltal, hogy a rendőrség - a törvény által meghatározott kereteken belül - ellenőrzés alá vonhatja valamennyi két évi letöltött szabadságvesztésből szabadult elitéltet, valamint a visszaesőt, függetlenül az általa kitöltött szabadságvesztés tartamától.
Noha a jogintézmény elnevezése kifejezi annak célját is, az Rtv.-nek a bűnmegelőzési ellenőrzés tartalmára és eszközeire nézve részletes eligazítást kell adnia. A szervezett bűnözés elleni fellépés és jogi feltételrendszerének továbbfejlesztése, ezen belül pedig a bűnmegelőzési ellenőrzés “életképessé” tétele mára elkerülhetetlenné vált. A jelen szabályozás pusztán a kitöltött szabadságvesztés súlyára, illetőleg a bűnismétlés tényére utal, ezek a körülmények azonban önmagukban nem szolgálhatnak a szabadságvesztés kitöltését követő ellenőrzés alapjául.
Szükséges tehát, hogy a törvény olyan szabályokat fogalmazzon meg, amelyek a bűnmegelőzési ellenőrzést a gyakorlatban is alkalmazhatóvá és célszerűvé teszik, s biztosítják a társadalomra különös veszélyt jelentő személyek tevékenysége feletti kontrollt.
A jelenlegi szabályok szerint a bűnmegelőzési ellenőrzést határozatban kell elrendelni. Ezt a határozatot a bíróság 72 órán belül végzéssel hagyja jóvá.
Ez a rendszer a gyakorlatban működésképtelen. Sem a határozat meghozatalának, sem jóváhagyásának eljárási szabályait nem lelhetjük fel az Rtv.-ben, de a büntetőeljárás szabályai sem adnak útmutatót, lévén, hogy a bűnmegelőzési ellenőrzés nem a büntetőeljárás alatt folyik, s ahhoz valójában nem is kapcsolódik.
A törvényjavaslatban alkalmazott megoldás szerint a rendőrség részéről csak a bűnmegelőzési ellenőrzés kezdeményezése történik meg, ugyanakkor az elrendelés a bíróság, mégpedig a büntetés-végrehajtási bíró jogosítványa, aki az elrendelés kérdésében végzéssel határoz. A büntetés-végrehajtási bíró e feladatának meghatározását - a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. megfelelő módosításával - a tervezet elvégzi. Ez a jogszabály ad keretet a büntetés-végrehajtási bírónak a bűnmegelőzési ellenőrzéssel összefüggő eljárásához is.
Ezek a szabályok mind a rendőrség működése, mind az eljárási szabályok, mind pedig a jogintézmény hatékonysága tekintetében a legmegfelelőbbek.
Ugyanakkor a Javaslat a bűnmegelőzési ellenőrzés feltételrendszerét is módosítani kívánja akként, hogy a három(!) évi szabadságvesztésből szabadulás tényét és az Rtv. 69. § (2) bekezdésének a)-h) pontjaiban meghatározott különleges, specifikus körülmények megállapíthatóságát írja elő, s nem teszi lehetővé a “visszaesés” puszta létének figyelembevételét.
D) Az idegenrendészeti és menekültügyi szabályok
módosítása
A Javaslat főbb idegenrendészeti szabályai az alábbiak:
· A Javaslat a vízumszabályok körében kiegészíti az Idtv.-ben a vízumkérelem megtagadása alapjául szolgáló okokat annak érdekében, hogy eredményesebben lehessen fellépni a nem jogszerű bevándorlással szemben, másfelől újraszabályozza a munkavállalás és az adóköteles jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából történő beutazást. A jövedelemszerzési vízumkérelem engedélyezését a tervezet - összhangban az Európai Unió vonatkozó normáival - szigorú feltételek teljesítéséhez köti, biztosítva ezzel párhuzamosan a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló 1998. évi LXXII. törvényben az EU polgárok számára nyújtott kedvezményes elbánásra vonatkozó jogi lehetőségek érvényesülését. Az egyéni vállalkozás céljából történő beutazás szabályainak az un. harmadik országok polgáraira vonatkozó szigorítása csökkentheti a Magyarországon működő fiktív vagy hasznot nem hozó vállalkozások számát.
· Az Idtv. jelenleg az ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedély, valamint a bevándorlási engedély visszavonását csak a kiutasítással összefüggésben teszi lehetővé. Indokolt ezért, hogy a kisebb súlyú jogsértések esetén az ilyen engedély akár önálló intézkedésként is visszavonható legyen; - a jogsértés súlyának megfelelően - egyébként lényegesen kisebb joghátránnyal jár a külföldire nézve.
· A Btk. kiutasításra vonatkozó, utóbb módosult rendelkezésére és a szabálysértésekről szóló törvényjavaslatban foglaltakra (a kiutasítás intézkedésként történő elrendelése) tekintettel az egyes jogintézmények elhatárolása és a végrehajtással összefüggő feladatok meghatározása érdekében módosítani szükséges az Idtv. kiutasításra vonatkozó rendelkezéseit is.
· Az Idtv. a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelését olyan külföldiekkel szemben teszi lehetővé az idegenrendészeti hatóságok számára, akik személyazonosságukat vagy a magyarországi tartózkodás jogszerűségét igazolni nem tudják vagy akiket az országból kiutasítottak (a kiutasítás végrehajtása biztosítása érdekében), továbbá akiknek a visszairányítását rendelték el vagy akiknek a visszairányítása, kiutasítása az Idtv-ben meghatározott tilalmi okba ütközik.
Az idegenrendészeti hatóságok 1997-ben több mint 8 ezer, 1998-ban pedig több mint 16 ezer külföldivel szemben rendelték el a kijelölt helyen - döntően közösségi szálláshelyen - történő tartózkodást. Az intézkedés alá vont külföldiek között jelentős számban voltak olyanok, akik embercsempészek közreműködésével illegális módon érkeztek az országba vagy akiknek a legális beutazást követően a személyes szabadságuk korlátozására végül is azért került sor, mert a tartózkodás szükséges feltételeit illegális munkavállalás, prostitúció és más jogsértő cselekmény révén próbálták biztosítani.
A közösségi szállást a külföldiek az Idtv. rendelkezése szerint az elrendelő szerv által megállapított feltételekkel elhagyhatják. A külföldiek közel fele - visszaélve a lehetőséggel - ezt arra használja fel, hogy tiltott határátlépést kövessen el többnyire Ausztria irányába, illetőleg, hogy a hatóság elől elrejtőzve akadályozza a vele szembeni idegenrendészeti eljárás lefolytatását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közösségi szállásról engedély nélkül eltávozó külföldiek egy része újra kapcsolatba kerül bűnszervezetekkel, amelyek segítséget nyújtanak számukra a további jogsértések elkövetésében.
A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek jelentős része nem rendelkezik olyan okmánnyal, amelynek alapján személyazonosságuk megállapítható lenne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen külföldiek többsége nem is érdekelt abban, hogy a személyazonosság megállapítása során a hatósággal együttműködjön. Gyakori eset, hogy valótlan adatok közlésével próbálják meg a személyazonosság tisztázását megakadályozni.
Gondot okoz az is, hogy - számos esetben - a kiutasítás a szükséges feltételek megteremtése ellenére sem hajtható végre, figyelemmel arra, hogy a külföldiek a közösségi szállás elhagyására vonatkozó lehetőséggel élve a szállásra egyszerűen nem térnek vissza, kivonva ezzel magukat a végrehajtás alól.
Mindezekre tekintettel indokolt, hogy a törvény az ilyen külföldiek esetében korlátozza és csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben tegye lehetővé a kötelező tartózkodási hely elhagyásának engedélyezését.
· A kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének szabályaival összefüggésben indokolt az Idtv.-ben az idegenrendészeti őrizettel kapcsolatos rendelkezések módosítása is.
A javasolt módosítás a szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozható bűncselekményt elkövető és ezért kiutasított külföldivel szemben az idegenrendészeti hatóság számára kötelezővé teszi az idegenrendészeti őrizet elrendelését. Az elmúlt év bűnügyi történései azt bizonyítják, hogy a bűncselekményekért kiutasított külföldiek egy része a szabadságvesztés büntetésük letöltését követően a kiutasítás végrehajtási feltételeinek megteremtéséig számára kijelölt kötelező tartózkodási helyet engedély nélkül elhagyja és gyakran - esetenként bűnszövetkezet tagjaként - további súlyos bűncselekményt követ el. A szigorító jellegű rendelkezés beépítése az Idtv-be ezért a megelőzést is szolgálja.
Az Idtv. az idegenrendészeti őrizet végrehajtásáról úgy rendelkezik, hogy azt az elrendelő döntése szerint rendőrségi fogdában, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A jogsértő külföldiekkel szembeni eljárások szigorítása következtében feltehetően növekedni fog az idegenrendészeti őrizet elrendelésének a száma. A rendőrségi fogdák telítettsége miatt már jelenleg is gondot okoz az idegenrendészeti hatóságok számára az őrizet végrehajtási helyének a kijelölése. Indokolt ezért, hogy az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának büntetés-végrehajtási intézetben történő kijelölése ne csak kivételes lehetőség legyen.
· Az Idtv. - a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések körében -sem a kijelölt helyen való tartózkodás, sem pedig az idegenrendészeti őrizet elrendelése esetén nem állapítja meg a szabadság-korlátozás időtartamát, annak felső határát; a körülmény alkotmányossági aggályokat vet fel. Ennek orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlást fogalmazott meg. A Javaslat 18 hónapban maximálja mind az őrizet, mind pedig a közösségi szálláson való kötelező tartózkodás időtartamát. Az idegenrendészeti őrizet esetében - ha ez az időtartam eredménytelenül telik el, tehát a külföldi kiutasítását valamely okból nem lehet végrehajtani - a hatóság utóbb a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek esetében 18 hónap után más tartózkodási helyet jelöl ki a hatóság, ez esetben azonban a hatóság gondoskodási kötelezettsége megszűnik.
Jelenleg az országban vannak olyan külföldiek, akik esetében a kiutasítást vagy a visszairányítást a külföldinek fel nem róható okból nem lehet végrehajtani. Ezen külföldiek esetében - hasonlóan az EU tagállamok gyakorlatához: néhány év után, amennyiben jogkövető magatartást tanúsítanak - célszerű az integrálódást valamilyen formában elősegíteni. Ennek érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy a külföldi a hatóság hozzájárulásával munkát vállalhasson.
· A törvénytervezet kiegészíti az Idtv.-nek a külföldieket szállító közforgalmú közlekedési eszköz üzemeltetőjének felelősségére vonatkozó szabályait, megfelelő összhangot teremtve ezzel a Schengeni Egyezményben foglaltakkal, valamint az illegális migráció visszaszorításával foglalkozó Budapest Csoport által szervezett prágai miniszteri konferencián elfogadott ajánlásokkal.
· A tervezet néhány jogintézmény vonatkozásában módosítja a hatásköri szabályokat annak érdekében, hogy kialakítható legyen a kormányzati elképzeléseknek megfelelő új migrációs szervezet.
· Az Idtv. módosításával összefüggésben az Idtv.-ben a jogsértő külföldiekkel szemben alkalmazandó szigorító jellegű intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében indokolt a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosítása is. A tervezett módosítás azt célozza, hogy a külföldiek ne élhessenek vissza a menedékjogi szabályokban biztosított lehetőségekkel, ekként megakadályozva a velük szemben indult idegenrendészeti eljárás lefolytatását. Emellett azonban a hatályos rendelkezések pontosításával fokozottabb védelmet is nyújt a kiutasítással és a visszairányítással szemben.
Az adatkezeléssel összefüggő rendelkezések
módosítása
A rendőrség felderítő és bűnüldöző nyomozó hatóságai, illetve a törvényi felhatalmazás alapján adatkezelést végző szervezetek közötti adattovábbítást több törvény rendezi. E normákat vizsgálva általánosságban megállapítható, hogy azok nem ellentétesek az Alkotmány, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek a személyes adatok védelmére, alkotmányos korlátozására vonatkozó rendelkezéseivel. E hatályos törvények ugyanakkor egymással nincsenek feltétlen összhangban, s - indokolatlanul - eltérő korlátozásokat, eljárási szabályokat tartalmaznak.
Az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdése szerint mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog; e jog azonban az Alkotmány 8. §-ában foglaltak szerint törvényben végül is korlátozható.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a szerint személyes adat - s ezen belül különleges adat is - bűnmegelőzési, bűnüldözési célból törvény alapján kezelhető, a 16. §-a szerint pedig az érintett adatvédelemhez fűződő joga a bűnmegelőzés, illetve a bűnüldözés érdekében korlátozható. E szabályok egyébként összhangban vannak az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló 108. sz. Egyezményével, amely az 1998. évi VI. törvénnyel vált a magyar jogrendszer részévé. Ezen túlmenően ugyanakkor a rendőrségi, e körön belül pedig a bűnüldözési adatok kezelésekor, illetőleg ennek szabályozásakor figyelemmel kell lenni az Európa Tanács R (87) 15. számú, a személyes adatok rendőri ágazatban való felhasználásáról szóló Ajánlására is. Annak megállapítására, miszerint az alapvető jogot érintő korlátozások egyáltalán szükségesek napjainkban és végül is arányosak-e, jobbára csak az Alkotmánybíróság jogosult.
A rendőrség felderítési és a bűnüldözési célú adatkezeléséről az Rtv. és a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) rendelkezik. Ezen túlmenően azonban jelentős hatásuk van a rendőrség és egyéb bűnüldöző szervek adatkezelési tevékenységére - elsősorban az adatátvételi jogosultság tekintetében - a más szervek adatkezelési tevékenységét szabályozó törvényeknek is.
Ilyenek pld. az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény, a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény, a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény, a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magán-nyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény, a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény, a menedékjogról szóló 1997. évi CXL. törvény, a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény.
Kétségtelen, hogy az érintett normák összességükben biztosítják annak elvi lehetőségét, hogy a felderítő és bűnüldöző hatóságok a bűnügyileg releváns adatokat megszerezzék az egyes adatkezelést végző szervezetektől; ugyanakkor a hatályos szabályozás az ügyészi hozzájáruláshoz kötés tekintetében, valamint abban nem egységes, hogy pontosan milyen bűnüldözési feladat teljesítéséhez teszi lehetővé az információszerzést. Noha - e körülmények folytán - kétségtelenül indokoltnak tűnt, hogy e törvények egységesen rendelkezzenek arról, miszerint e hatóságok milyen módon, milyen esetekben kérhetnek adatokat az adatkezelő szervektől és azokat pontosan milyen feladat teljesítéséhez igényelhetik, az előterjesztő időlegesen elállt a jogszabályok átfogó bonyolult jogalkotási technikát igénylő módosításától. A jelen törvényjavaslat tervezete csupán a legfontosabb rendelkezések megfogalmazására koncentrál.
Az egyes adatkezelési rendszerekből történő adatátvétel szabályozásakor jobbára az alábbi elveket érvényesíti:
· A nyomozó hatóság halaszthatatlan intézkedésként - ha a késedelem veszéllyel jár - a bűnfelderítés (titkos információgyűjtés) során írásban történő megkeresése útján ügyészi jóváhagyás nélkül, a cél megjelölésével, személyre szóló adatszolgáltatást kérhet bármilyen adatbázisból a bűncselekmény, az elkövető felderítése érdekében akkor, ha az adat kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bűnözéssel hozható összefüggésbe (a hatályos szabályozás egyébként ilyen módon csak az értékpapír-titokhoz, valamint a banktitokhoz való hozzáférést teszi lehetővé, az adótitokhoz, egészségügyi adathoz és más hasonló adathoz való hozzájutást azonban nem). Az ilyen esetekben ugyanakkor az ügyész jóváhagyása iránt a megkereséssel együtt intézkedni kell.
·
A nyomozó hatóság a
bűnfelderítés (titkos információgyűjtés) során az előző pontban felsoroltakon
kívül más bűncselekmény felderítéséhez banktitkot, értékpapír-titkot, egyéb
üzleti titkot és más, hasonlóan korlátozott nyilvánosságú adatot csak
meghatározott feltételek
- nevezetesen két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel
fenyegetett szándékos bűncselekmény és ügyészi jóváhagyás megléte - esetén
igényelhet. (Az Rtv. eddig indokolatlanul korlátozta az adatátvételt a
pénzintézetre, a biztosító intézetre, az adóhatóságra és a szolgáltatást nyújtó
távközlési szervezetre)
· A nyomozó hatóságok tevékenységét és a nyomozás eredményességét indokolt segíteni azzal, hogy bűnüldözési nyilvántartásaikat egymás hasonló jellegű nyilvántartásaival összekapcsolhassák - az eddigi szabályozás ugyanis - indokolatlanul - csak a rendőrségen belüli bűnüldözési(!) nyilvántartások összekapcsolását tette lehetővé.
· Indokolt a bűnüldöző szerveknek megengedni, hogy az államigazgatási nyilvántartásokból átvett egyedi adatokat (pl.: személyiadat- és lakcím-nyilvántartásból az arcfényképet, a bűnügyi nyilvántartásból származó adatokat stb.) továbbadhassák más szerveknek. Ezt korábban az Rtv. nem tette lehetővé.
A fenti elvek alapján a szervezett bűnözés elleni jelen Javaslat az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 47. §-át, illetve az Rtv. 68. §-át módosítja annak érdekében, hogy a nyomozószerv halaszthatatlan szükség esetén az adótitkot képező adatot ügyészi jóváhagyás nélkül igényelhesse a titkos információgyűjtés keretében, feltéve, ha az ügy kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel függ össze; az ügyész jóváhagyása kizárólag a két évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmények felderítésére irányuló titkos információgyűjtés esetében szükséges.
Ennek megfelelően a Javaslat módosítani kívánja az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvényt, a biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCIV. törvényt, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényt, az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényt, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényt, valamint a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvényt is. Kisebb pontosítást igényel: a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (Met.) és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról valamint a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény.
Egyben a Javaslat az Rtv. 68. §-ában a titkos információgyűjtéssel érintett adatokat kezelő szervezetek felsorolását kiegészíti további adatkezelő szervezetekkel is (pl. a devizahatósággal, az elszámolóházzal, a tőzsdével stb.). Más törvényekkel való összhang érdekében a jogszabályjavaslat rendelkezik arról is, hogy az adatkéréshez pontosan mely esetekben nem szükséges ügyészi jóváhagyás. Az egyes ágazati törvények módosításával pedig az előterjesztő elsősorban azt kívánná kétségtelenné tenni, hogy az érintett ügykörben “halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel ellátott hatósági megkeresések esetében a haladéktalan válaszadás kötelezettsége az adatkérés ügyészi jóváhagyása hiányában is fennáll. Az ügyészi jóváhagyás hiányára hivatkozással tehát az adatkezelő szervek a válaszadást nem tagadhatják meg.
A Javaslat az Rtv. 81. § és 88. § módosításával szabadabbá teszi a rendőrség és más bűnüldöző, valamint rendvédelmi szervek bűnüldözési és államigazgatási adatkezelési rendszereinek összekapcsolását, továbbá a rendőrség által megszerzett adatokból való adattovábbítást; eddig e lehetőség indokolatlanul korlátozott volt.
A tanúvédelem és a közreműködők védelme intézményes rendszerének megteremtése, valamint a titkos információgyűjtés eszközeinek bővítése ugyanakkor az Rtv. a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos adatkezelési rendelkezéseinek módosítását is mellőzhetetlenné tette. A módosítás során figyelembe kellett venni azt a körülményt is, hogy a technológiai fejlődés egyre több eszköz alkalmazását teszi lehetővé a bűnüldöző szervek számára.
A Javaslat egyúttal megfogalmazza a vámhatóság eljárásához kapcsolódó adatkezelési szabályokat is. Mint ismert, az 1995. évi C. törvény az adatkezelési szabályokat eddig nélkülözte. A Javaslat - az Rtv.-ben foglalt adatkezelési szabályokkal összhangban - végre orvosolja az e szabályok hiányából fakadó anomáliákat.
E) Adatvédelmi rendelkezések
Adatvédelmi szempontból különös jelentőséget kell tulajdonítani annak az elvárásnak, miszerint a személyes adatok kezelése során kétségkívül meghatározhatók, elkülöníthetők legyenek az adatkezelő, az adatfeldolgozó szervezetek, elhatárolódjék e szervezetek egymáshoz fűződő viszonya, konkrét felelősségük. E szabályoknak - garanciális szerepükön túl - az adatkezelés mindennapi gyakorlatában is döntő jelentősége lehet, lévén, hogy az ilyen normák végre meghatározzák az adatkezelő, illetve az adatokat feldolgozók konkrét jogosítványait, kötelezettségeit, így téve egyértelművé a felelősségi viszonyokat.
Mindemellett az Európai Unió Tanácsának a 94/46/EC számú, az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről, és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló Irányelvében foglaltak is a szabályozás javasolt módjának megfogalmazására késztetik a Javaslatot előterjesztőket.
F) Titokvédelmi rendelkezések
A Javaslat egyebekben az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvényt (továbbiakban: Ttv.), s az ahhoz fűzött jegyzéket is módosítja annak érdekében, hogy végre megszűnjenek az RSzVSz (új nevén: a Megelőzési Szolgálat) vezetője minősítési jogkörének, továbbá a különös adatfajták hiányából fakadó súlyos ellentmondások, valamint megteremtődjön a titkos információgyűjtés új eszközei védelmének lehetősége.
G) A rendvédelmi szervek feladataival és eljárásával összefüggő
szabályok módosítása
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (új Be.) 605. §-ának (8)-(12) bekezdése számos rendelkezésében módosította az Rtv.-nek a titkos információgyűjtés szabályait rögzítő rendelkezéseit.
Az új Be. 606. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor kimondja: külön törvénynek kell rendelkeznie az Rtv. módosításával kapcsolatos normák 605. § (1) bekezdésében meghatározott hatályba lépést megelőző hatálybalépéséről. E hivatkozott törvényhely szerint ugyanis az új Be. 2000. január 1-jén lép majd hatályba.
E rendhagyó jogi megoldást az Rtv.-t módosító különös rendelkezések hatályosulásának halaszthatatlansága indokolta. A "fedett nyomozó" igénybevételére, a "fedőintézmények" alkalmazására, s mindenekelőtt e jogintézmények speciális pénzügyi-gazdálkodási szabályaira koncentráló normák mihamarabbi hatálybalépése az Rtv. súlyos hiányosságait orvosolná annak érdekében, hogy a bírói engedélyt nem igénylő ezen eszközök alkalmazását lehetővé tevő speciális szabályok végre érvényesülhessenek a joggyakorlatban.
A Be. 606. §-ának (2) bekezdése értelmében - az iméntiekkel egyező jogpolitikai megfontolásból - a Be.-nek a tanúvédelemről szóló és a tanúvédelemmel összefüggő, valamint a fedett nyomozóról és a fedett nyomozóval összefüggő rendelkezéseinek a már hivatkozott 605. § (1) bekezdésében megjelölt hatálybalépést megelőző hatálybalépéséről is külön törvényt kellett alkotni. Az 1998. december 26-án kihirdetett 1998. évi LXXXVIII. törvény - a Be. 2000. január 1-jei hatálybalépéséig terjedően - a büntetőeljárási szabályokat jelenleg rögzítő 1973. évi I. törvényt éppen annak érdekében módosította, hogy - a tanúvédelmi normák hatályosulásának halaszthatatlanságán túl - az Rtv.-beli új, jelen törvény útján majdan hatályosuló szabályok büntetőeljárási "háttérszabályai' is érvényesülhessenek.
A Hőr. tv., továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vám. tv.) módosítását - az Rtv. szabályainak jelentős módosulása okán az egyes szakági törvények közötti összhangra törekvésen túl - a határőrség, illetve a vámőrség nyomozóhatósági jogkörében utóbb bekövetkezett változások is feltétlen indokolttá tették. A Javaslat az e nyomozószervek által igénybevehető titkosnyomozási eszközök tárát teljes körűvé teszi, annak érdekében, hogy - az Rtv.-ben írt korlátokon felül - a kompetenciájukba tartozó bűneseteket hatékonyabban felderíthessék, bizonyíthassák. Kétségtelen ugyanis, hogy a nyomozószervek kompetenciájába olyan, jobbára a szervezett bűnözéshez tartozó bűncselekménytípusok is tartoztak eddig, amelyek felderítése terén a hagyományos bűnüldözési eszközök igénybevétele pusztán korlátozott eredményekkel járhat.(Az APEH nyomozószerve részére az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény biztosítja teljes körűen a titkosnyomozási eszközök alkalmazásának lehetőségét.)
Mindemellett a törvény a rendőrség működését ellenőrző szerv [eddig RSzVSz*, új nevén: Megelőzési Szolgálat (MSz)] titkos információgyűjtő tevékenységére vonatkozó Rtv.-beli normák anomáliáinak feloldására is törekszik azáltal, hogy kétségtelenné teszi: az MSz a titkosnyomozási eszközöket éppúgy teljes körűen alkalmazhatja.
A tanúvédelem és a közreműködők védelme intézményes rendszerének megteremtése, valamint a titkos információgyűjtés eszközeinek bővítése ugyanakkor az Rtv.-nek a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos adatkezelési rendelkezéseinek módosítását is mellőzhetetlenné tette. A módosítás során az előterjesztő figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a technológiai fejlődés egyre több eszköz alkalmazását teszi lehetővé a bűnüldöző szervek számára. Ezek használatának jogi alapjait teremti meg a Javaslat akként, hogy mindemellett - elsősorban a nyomozásokon kívüli személyek esetében - az érintettek személyes adatai védelmének jogi garanciáit is biztosítani kívánja.
H) A szabálysértési normákat módosító javaslatok
A Javaslatnak a szabálysértési törvényt módosító szabályai a bírság emelésére és - a bírság meg nem fizetése esetén - az elzárásra átváltoztatás bírósági kompetenciájára vonatkozó normákat is megfogalmazzák; e szabályok részben az utóbbi évek inflációs hatásait, részben pedig - jórészt garanciális megfontolásokból - egyben a szabálysértési jog kodifikációja területén egyre inkább érzékelhető, a szigorítás irányába mutató jogalkotási törekvéseket is megjelenítik.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Alapvető szabályok
Az 1-4. §-okhoz
Az alapvető szabályok részben a törvény különleges célját, a szervezett bűnözés körébe tartozó, illetve az azzal összefüggő ügyek soron kívüli elintézését előíró rendelkezéseket, részben pedig a Javaslatban foglalt speciális szabályok alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges értelmező rendelkezéseket foglalják magukba.
Különös
jelentőséget kell tulajdonítanunk a 4. §-ban írott értelmező rendelkezéseknek.
Az ott értelmezett fogalmak jórészt a közbiztonságra veszélyt jelentő
üzletekkel szembeni fellépést szolgáló normákhoz (5-6. §), illetőleg a
prostitúció kezelését célzó egyes közrendvédelmi szabályokhoz
(7-12. §) kapcsolódnak. Mindemellett tételesen megjelöli a Javaslat azokat a konkrét
büntetőjogi tényállásokat, amelyeket a jogalkotó a kábítószer kereskedelemmel,
a terrorizmussal, az illegális fegyverkereskedelemmel, illetőleg a szervezett
bűnözéssel összefüggő cselekménytípusoknak minősít. Ezen értelmező
rendelkezéseknek elsősorban a különleges adatkezelési, illetve idegenrendészeti
szabályok alkalmazása szempontjából tulajdoníthatunk jelentőséget.
Az egyes fogalmak értelmezését a szabályozás különös tárgya, s annak újszerűsége indokolja. A 4. §-ban rögzített értelmező rendelkezések megfogalmazásával a Javaslat a jogalkalmazás bizonytalanságain kíván enyhíteni, de célja az is, hogy a jogszabály egyes címzettjei (különösen a közveszélyes üzleteket működtetők, azok foglalkoztatottjai, a prostituáltak, a kliensek stb.) számára nyilvánvalóvá váljanak a rendes üzletmenettel szembeni elvárások, a közterületi prostitúció korlátai, a legális prostitúció jogi előfeltételei, s az általános és különös tilalmak megszegésének következményei. (A közveszélyes üzletek működésével összefüggő szabályokhoz, illetve a prostitúció kezelését szolgáló normatívákhoz kapcsolódó egyes értelmező rendelkezések indokolását a II., illetve a III. fejezethez fűzött részletes indokolás körében rögzítjük.)
A p-s) pontokhoz: Ismert, hogy a kábítószer-kereskedelemmel, a terrorizmussal, az illegális fegyverkereskedelemmel, a szervezett bűnözéssel összefüggő ügytípusokat a hatályos jogszabályok explicite nem nevesítik. E hiányosság - jórészt a büntetőügyekhez kapcsolódó adatkezelés, illetőleg a titkos információgyűjtés szabályainak érvényesítése során - gyakran értelmezési problémákat okozott. A jogszabályok ugyanis jelenleg nem nyújtanak kétségtelen támpontot a tekintetben: pontosan mely deliktumokat tekinthettük olyanokként, amelyek alapul szolgálhatnak a különleges rendelkezések alkalmazásához.
Az értelmező rendelkezések megfogalmazásával a vonatkozó szabályok parttalanságának vet véget a Javaslat.
II. Fejezet
Az üzletek működésével összefüggő
egyes közrendvédelmi szabályok
A 4. § a)-d) pontjaihoz és az
5-6. §-okhoz
A Javaslat 4. §-ának a)-d) pontjai a II. fejezetben írt szabályok alkalmazásához szükséges értelmező rendelkezéseket rögzítik. Az üzlet fogalom összhangban áll az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendeletben foglalt üzlet-fogalommal. Az üzlet működésével összefüggő fogalmak megfelelő értelmezése a Javaslat 5-6. §-ainak alkalmazása szempontjából kulcskérdés, tekintettel arra, hogy e szabályban foglaltak ismeretében döntheti el a jogalkalmazó kétségtelenül: az adott ügyben az üzlet, a nyilvános hely valóban a 5. § (1) bekezdésében meghatározott jogsértések színhelyéül szolgál, illetve az ott megvalósult bűnesetek vagy egyéb jogsértések átszövik a rendes üzletmenetet, annak részévé váltak.
Az 5. § (1) bekezdése szerint a büntető-, illetve a szabálysértési eljárás folyamatossága is elegendő lehetne ahhoz, hogy a jegyző ideiglenesen bezárathassa a büntetőügybe keveredett üzletet. Mindemellett a jogszabály arra is lehetőséget teremt, hogy e joghátrányt azokkal a nyilvános helyekkel szemben is alkalmazhassa a jegyző, amelyek üzemeltetőjével vagy foglalkoztatottjával szemben, illetve az üzlet szolgáltatását igénybe vevő vendég magatartásával összefüggésben tiltott kéjelgés vagy szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma szabálysértése miatt indul eljárás.
E rendelkezés tehát nem igényli az üzletet üzemeltető vagy az üzletben foglalkoztatott természetes személy jogi felelősségét megállapító jogerős hatósági vagy bírósági határozatot. A Javaslat elegendőnek tartja az adott jogsértés elkövetése miatt folyó hatósági eljárás létét, feltéve persze, ha az eljárás során konkrét tények támasztják alá a hatóságok ama logikai feltevését, miszerint a jogsértő magatartás (tehát a bűncselekmény, a szabálysértés) az üzlet működésével is összefügg.
A jegyző a közveszélyes üzlet működéséről a büntető- vagy a szabálysértési eljárást folytató szervnek az intézkedéséről szóló értesítéséből, illetve az e szervek által hozott jogerős ügydöntő határozataiból értesülhet (6. § ). Az 5. § (1) bekezdése szerint a jegyző diszkrecionális jogkörében dönthet az üzlet bezárásáról. Ennek folytán a jogszabály e része nem kötelezi a jegyzőt e súlyos döntések meghozatalára; döntését a hatóságok által részére szolgáltatott adatokat mérlegelve hozhatja meg.
Az 5. § (1) bekezdése azokat a súlyos bűntetteket, illetőleg az azokkal összefüggő egyes szabálysértéseket sorolja fel, amelyek az üzletek működése körében általában megvalósulnak, így téve közveszélyessé, a társadalmat irritálóvá e nyilvános helyeket.
A (2) bekezdés a) és b) pontjai az üzlet működési engedélye mellőzhetetlen visszavonásának eseteit jelölik meg. Mindkét esetkörben követelmény az (1) bekezdésben meghatározott jogsértéseket jogerősen megállapító bírósági vagy hatósági határozat léte. Amíg az a) pont szerint a jegyző döntéséhez a szabálysértési, illetőleg a nyomozóhatóság előzetes javaslata, megkeresése szükséges, addig a b) pont már mellőzi e jogi követelményt. Ennek oka az, hogy a hivatkozott b) pont valójában a jogsértés ismétlődéséhez kapcsolja a működési engedély visszavonásának kötelezettségét. Az engedély visszavonásának feltétel-nélküliségét a visszaesésben rejlő fokozott veszély, kriminális kockázat indokolja. E fordulat tehát a nem-kívánatos visszaesést sújtaná szigorú szankcióval. A működési engedély végérvényes, a jegyző mérlegelési jogát sem elismerő bevonását előíró norma jogpolitikai indoka az, hogy az üzemeltető valójában semmibe veszi a hatóság figyelmeztetését, s a tőle elvárható, lehetséges intézkedések mellőzésével végül is szembe szegül a hatalom elvárásainak.
A (3) bekezdés az üzemeltetőt sújtó közrendvédelmi bírság kiszabásának jogalapját teremti meg azzal, hogy kimondja: az 5. § (1) bekezdésében, illetve a (2) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények helyett ötszázezer forinttól egymillió forintig terjedő bírsággal sújtható a közveszélyes állapotokat előidéző üzemeltető.
Az érintett problémakörben a rendőrhatóságot, a bíróságot, a jegyzőt érintő kölcsönös tájékoztatási-értesítési kötelezettség szükséges. Ellenkező esetben a javasolt norma aligha érvényesülhetne. A Javaslat 6. §-a ennek érdekében kötelezi a büntető- vagy a szabálysértési eljárást folytató szerveket, hogy az eljárás megindulásáról, illetve az ügydöntő jogerős határozataikról értesítsék a működési engedélyt kiadó jegyzőt.
A jogorvoslati eljárásra a közigazgatási eljárás vonatkozó szabályai irányadók azzal a megkötéssel, hogy az 5. § (4) bekezdése explicite kimondja: az üzlet bezárást, a működési engedély visszavonását elrendelő határozat a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
III. Fejezet
A prostitúció kezelésének egyes közrendvédelmi szabályai
A 4. § e)-o) pontjaihoz és
a 7-12. §-okhoz
Az e) ponthoz: prostituáltnak az a személy tekinthető, aki anyagi ellenszolgáltatásért nyújt más részére szexuális szolgáltatást.
Noha a prostituált - különösen annak utcai változata - tipikusan pénzért közösül vagy fajtalankodik, gyakori, hogy az ellenszolgáltatás nem pénzben, hanem valamifajta vagyoni értékkel bíró dologi juttatásban manifesztálódik. Az is előfordul, hogy az anyagi ellenszolgáltatás és a visszterhes alapszolgáltatás nyújtásának időpontja is különbözik. Mindemellett a prostitúció olyan változata sem ismeretlen, amikor az anyagi szolgáltatás címzettje nem maga a prostituált, hanem reá vagy szolgáltatására tekintettel egy harmadik személy.
A szexuális szolgáltatás promiszkuitását a norma nem jeleníti meg. A Javaslat figyelembe vette azt, hogy az üzletszerűen űzött szexuális szolgáltatás eleve a válogatás-nélküliséget feltételezi; a prostitúció alapvetően érzelemmentes, a partner kiválasztásában a szimpátiának alig-alig van szerepe, s primátusa az üzletszerűségnek van. Ennek folytán a promiszkuitás megjelenítése felesleges, s azért sem kívánatos, mert a prostituált - az anyagi ellenszolgáltatás követelésének elismerése mellett - nyilván a válogatás-nélküliség hiányára hivatkozna.
Az f) ponthoz: a szexuális szolgáltatások köre igen tág. A Javaslat körébe a szolgáltatásnak kizárólag azon alfajai sorolhatók, amelyek a prostituált és kliense közötti testi érintkezést is mellőzhetetlenné teszik.
A szolgáltatások, s egyáltalán az üzletkötés célja a kliens szexuális igényeinek kielégítése. Nem zárható azonban ki a fajtalankodás olyan formája sem, amely pusztán a kliens szexuális vágyainak felkeltését szolgálja, ugyanakkor a testi érintkezést éppúgy igénylő szolgáltatás - éppen jellege folytán - a vágyak kielégítésére már elégtelen. Itt elsősorban a masszázs-szolgáltatások körére gondolhatunk.
E megoldás azért is célszerű, mert a prostituáltak nem hivatkozhatnak sikerrel arra, hogy szolgáltatásuk nem a kliens szexuális vágyát kielégítő közösülésre vagy fajtalanságra irányult, hanem pusztán az erotikus jellegű magatartásváltozatok tanúsítására.
A g) ponthoz: a közterület-fogalom azokat a lehetséges területeket, objektumokat jelöli meg, amelyek színterei lehetnek az "utcai prostitúciónak". A fogalom-meghatározás - a jelenség különösségéhez idomulva - specifikus. A Javaslat arra törekedett, hogy e fogalomban mindazokra a színhelyekre utaljon, amelyeken egyáltalán észlelhető e jelenség.
A h) ponthoz: a védett övezet a közterület azon része, amelyet a jogszabály nevesít vagy amelyet - a jogszabály felhatalmazása alapján - a települési, Budapesten pedig a fővárosi önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) rendeletében határoz meg.
E területen a prostituált mindennemű tevékenysége tiltott. A védett közterület sorsát osztják az ott működő nyilvános helyek is.
Az i) ponthoz: türelmi zónának az önkormányzat által a közterületnek az e jogszabályban meghatározott védett övezeteken kívül kijelölt, pontosan körülhatárolt körzetét kell értenünk. Amíg tehát türelmi zónák hiányában a közterületi, a nyilvános helyen folyó prostitúció a védett övezeten kívül általában lehetséges, addig a tömeges prostitúció létezésekor kijelölt zóna esetében a közterületnek kizárólag zónaként megjelölt részén történhet az ajánlattétel.
A jelenség tömeges megjelenése esetén - az önkormányzat döntése szerint - a türelmi zónára vonatkozó különös rendelkezések lépnének életbe. A prostituáltak szexuális szolgáltatásaikat kizárólag a zónában ajánlhatják fel. A nyilvános helyeken folyó prostitúció is pusztán a zónában megengedett.
A j) ponthoz: A prostitúció tömeges megjelenéséről akkor beszélhetünk, ha a helyi viszonyokat ismerő hatalmi szervezetek (az önkormányzatok, rendőri szervek) az utcai prostituáltak rendszeres, nagyobb számú közterületi megjelenését, koncentrálódását észlelik.
Az önkormányzat emellett a polgárok híradásaiból, a médiumok közléseiből is értesülhet a jelenség tömeges jellegéről. A türelmi zóna kijelölése akkor válik célszerűvé, ha a helyi társadalom körében a jelenség közfelháborodást okoz, egyes közintézmények működését zavarja, illetve objektíve alkalmas arra, hogy a polgárok körében riadalmat váltson ki, s károsan hasson a fiatalabb korosztályok erkölcsi fejlődésére. Mindezek megítélésére az önkormányzatok kompetensek. A Javaslat ugyanakkor - meghatározott feltétel fennállása esetén - a zóna kijelölésének kötelező esetét is előírja. [8 . § (1) bekezdése]
A zóna létéről, hollétéről az önkormányzat rendelete szólna. E forrásból szerezhet ismereteket a szexuális szolgáltatásokat igénybe venni kívánó polgár is.
A k) ponthoz: A védett övezetekként kijelölt közterületen, s az azon működő nyilvános helyeken a szexuális szolgáltatás felajánlásának aktív és passzív formája, illetve a szolgáltatás gyakorlása szabálysértést valósít meg.
A szexuális szolgáltatás passzív felajánlására irányuló magatartást azért indokolt büntetni, mert a közterületek rendjét, a védendő területek közbiztonságát sértő megnyilvánulások zömét éppen az ilyen cselekmények teszik ki, s nem pedig azok aktív változatai. A jogi fenyegetés aktív formákra korlátozásával ugyanis a hatóságokat ismét lehetetlen helyzetbe sodornánk, hiszen nem lenne jogalapjuk fellépni azokkal a prostituáltakkal szemben, akik anélkül "jelzik" ottlétük okát, hogy ezt verbálisan megerősítenék.
Az utcai prostitúció manapság is jórészt e formájában jelenik meg közterületeinken. Az érintett területek társadalmát pedig nem - vagy nem elsősorban - az utcai prostituáltak verbális megnyilvánulása irritálja, hanem felháborodását a prostituáltak puszta látványa gerjeszti. A felajánlkozás passzív formájának büntetlensége pedig "kiskapuval" szolgálna a prostituáltak számára, másrészt a védendő területeket óvó jogpolitikai célok is elérhetetlenek maradnának: az utcai prostitúciót ugyanis nem tudnánk kiszorítani a védett körzetekből.
Amíg az aktív felajánlkozás esetén elsősorban a szexuális szolgáltatás nyújtására irányuló szóbeli felajánlkozás tényét szükséges bizonyítaniuk a hatóságoknak, addig a passzív felajánlkozás esetében azt kell kétségtelenné tenniük, miszerint a kihívó, többnyire erotikus öltözékű prostituáltak puszta jelenléte, "strichelése", egyértelműen a szexuális kapcsolatteremtésre irányulnak. A passzív felajánlkozás vizsgálása nyilvánvalóan egyszerűbbé válik akkor, ha a prostituáltat korábban már aktív (!) felajánlkozás miatt elmarasztalta a hatóság. Ez esetben ugyanis a hatóság alaposan vélelmezhetné az érintett magatartásának célját.
A bizonyítást elősegíti az a körülmény, miszerint a prostituáltak utcán tartózkodásának oka, a külsőségekben megmutatkozó megnyilvánulásai általában kétségtelenek mindenki számára: az utcai prostituált ugyanis az ilyen, a potenciális kliensek számára félreérthetetlen, többszáz éves szokásrendet követő külsőségek hiányában kapcsolatot aligha teremthetne.
Az m) ponthoz: A nyilvános helyek egy része a "kerítő" tevékenység centrumaiként szolgál. Az ilyen helyek üzemeltetőjével szemben a jog akkor léphet fel a közigazgatás eszközeivel, ha kétségtelenné válik, hogy az üzletbeli prostitúció rendszerességét, folyamatosságát, zavartalanságát éppen az üzletet üzemeltetőnek az ilyen cselekményeket eltűrő, adott esetben erre ösztönző magatartása tette lehetővé.
Ilyen kétségtelen, s a nyilvános hellyel szemben kilátásba helyezett jogkövetkezmény alkalmazására okot adó bizonyítékkal elsősorban a prostituáltakkal, az üzletet üzemeltető természetes személyekkel, továbbá az üzlet alkalmazottaival szemben indult vagy felelősségrevonással jogerősen befejezett hatósági eljárások (intézkedések) adatai szolgálhatnak. A szankció pedig akkor alkalmazható, amikor nem teszi meg az üzemeltető a tőle elvárható azon lehetséges, az üzlet működésével kapcsolatos intézkedéseket, amelyek a rendes üzletmenetet átszövő kriminális jelenség kizárását szolgálhatják. Valójában e pont a 4. §. d) pontjában írottakat egészíti ki azáltal, hogy a prostitúció kezelését szolgáló szabályokhoz kapcsolódóan további segítséget nyújt az üzletek, a nyilvános helyek üzemeltetőivel szemben alkalmazható joghátrány jogi előfeltételeinek értelmezéséhez.
Az n) ponthoz: a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- és műsorszolgáltatást nyújtó szervezetekre (természetes személyekre) vonatkozó különös szabályokat arra az esetre fogalmazza meg a törvény, ha azok közreműködnek abban, hogy valamely személy a saját, illetve valamely személy vagy szervezet más szexuális szolgáltatását hirdethesse, nevezetesen: az e) pontban felsorolt eszközök, műsorok bármelyikében teret enged az ilyen célzatú hirdetéseknek, reklámoknak.
....Az o) ponthoz: a Javaslatban megfogalmazott rendelkezések alkalmazása szempontjából nyilvános helynek minősülő helyiség fogalmát határozza meg.
A 7. §-hoz
E szakasz a védett övezet ismérveit, objektumait jeleníti meg. A védett övezetben a prostitúció minden megnyilvánulása tiltott: ebben a körzetben tehát a prostituált szolgáltatását sem közterületen, sem pedig az ott működő, a védett övezet sorsát osztó nyilvános helyeken sem ajánlhatja fel.
A (3) bekezdésben a Javaslat - a védett övezet nyugalmának teljeskörű védelmében - túllép a közterület fogalmán, amikor kimondja, hogy az övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat nem lakás céljára szolgáló helyiségben, a közterületen fekvő létesítményben, illetőleg járműben.
Ha ugyanis a jog pusztán a szexuális szolgáltatásnak a közterületen történő felajánlását tiltaná, úgy az ott működő nyilvános helyekre, illetve más, a közforgalom elől el nem zárt, mások által észlelhető területekre koncentrálódna a prostitúció.
A 8. §-hoz
E § (2) bekezdése felhatalmazást ad a helyi viszonyokat ismerő önkormányzatok számára annak érdekében, hogy a védett övezeteket megillető korlátozások körét más területekre, objektumokra is kiterjeszthessék. E korlátozás akár időbeli is lehet.
A prostitúciót legalizáló Javaslat közvetett módon késztetni a jelenséggel sújtott területeken működő önkormányzatokat a türelmi zónák kijelölésére.
A zónák kijelölését - a prostitúció tömegesnek minősíthető helybeli létezése esetén - az önkormányzat nem tagadhatja meg. Ha valamely tevékenységet magasabb szintű jogszabály legalizál, úgy az arra alkalmas területtel rendelkező önkormányzat Alkotmányt sértene, ha ezt a tevékenységet - noha tehetné - abszolút módon tiltaná a saját illetékességi területén lásd a 63/1991. (XI.30.) AB határozatban foglaltakat.
Alkotmányt sértene az önkormányzat joggyakorlata akkor is, amikor olyan helyen jelölné ki a türelmi zónát, amely eleve alkalmatlan a prostitúciós szolgáltatások "üzletkötési" teendőinek lebonyolítására; de ugyanígy alkotmánysértőnek tekinthető, ha az önkormányzat - a türelmi zónák kijelölésén túl - olyan speciális korlátozásokat alkalmaz, amelynek burkolt célja éppen a prostitúcióval szembeni teljes tilalom érvényesítése. Az ilyen törekvés ellentétes lenne a jogalkotónak a prostitúció korlátozott legalizálására irányuló eredeti célkitűzéseivel.
A zóna kijelölésére irányuló kötelezés ugyanakkor közvetlenné válik, ha a prostitúciót eltűrni kénytelen település lélekszáma az ötvenezer főt meghaladja, egyébként függetlenül attól, hogy a közterületi prostitúció tömeges-e avagy sem. Ez esetben a zóna kijelölésének egyetlen feltétele: a közterületi prostitúció puszta létezése.
A zónák helyének kijelölésekor természetesen a lakossági érdekeket kell elsősorban szem előtt tartani. A türelmi zónák így nem kívánatosak ott, ahol ezen érdekek sérelmet szenvednek.
Általában minden nagyobb településen található ilyen jellegű "semleges" terület. Ha a jelenséggel "sújtott" önkormányzat nem rendelkezik a közterületi prostitúció gyakorlására alkalmas területtel, vagy az ilyen zóna kijelölésében a központi jogszabály által rögzített általános tilalmak korlátoznák, úgy a szomszédos önkormányzatok segítségét kérve célszerű törekednie a probléma rendezésére.
A védett övezeteken kívül kijelölt zóna a közterületi és a nyilvános helyeken folyó prostitúció színtere lenne. Az önkormányzatoknak a zónák kijelölésekor tehát mindenképpen figyelemmel kell lenniük a törvényben nevesített védett objektumokra: a zóna ugyanis a törvényben védettként meghatározott területekre nem eshet.
Létezhetnek olyan nagy jelentőségű, a lakosság széles körét érintő közérdekű rendezvények, programok, amelyek szükségképpen érintik a közterületi stb. prostitúció színteréül szolgáló területeket. Az ilyen esetekben is indokolt korlátozni a prostitúciót. A zónán belül e korlátozást a rendezvények időtartamáig engedi meg a Javaslat [8. § (4) bekezdése]. Ugyanakkor - zóna hiányában - a védett övezeteken kívül is lehetővé válik a prostitúció időbeli korlátozása [8. § (4) bekezdés első mondata].
A 9. §-hoz
E § általános tilalmakat fogalmaz meg a prostituált számára. A 14. életévét meghaladott kiskorút érintő üzletkötés és a másokat zaklató felajánlás tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell. Az (1) bekezdés esetében a konkrét esethez kapcsolódó tilalom akkor válhat nyilvánvalóvá a prostituált előtt, ha konkrét ismeretei vannak a "kliens" vagy a leszólított kiskorúságáról vagy - külleme folytán - e körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthető.
Az (1) bekezdés kizárólag azokat az eseteket fogalmazta meg, amelyek nem illeszthetők a Btk. által szabályozott magatartások közé.
E szabályok a kiskorúak oltalmát szolgálják azáltal, hogy szabálysértési szankcióval fenyegetik azt a prostituáltat, aki 14. életévét betöltött kiskorút hív fel a szexuális szolgáltatás igénybevételére vagy a kiskorú erre irányuló ajánlattételét fogadja el.
Amíg tehát az első fordulat - a felhívás címzettjeként - a 14. életévét meghaladott kiskorút jeleníti meg, addig a második fordulatban már általában kiskorú szerepel. A "kiskorú" megjelenítését azért mellőztük a norma első fordulatában, mert a 14. életévét be nem töltött személy közösülésre, fajtalanságra irányuló - egyébként eredménytelen - rábírása megrontásnak [Btk. 201. § (2) bek.] minősül, feltéve, ha kiskorút rábírni törekvő egyébként nagykorú.
A 10. §-hoz
A Javaslat a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem szereplő új alanyt von be a szabálysértés miatt felelősségre vonható személyek körébe: a szolgáltatást igénybe venni kívánó kliens jogi fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben kiterjeszti az elkövetői kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.
A kliens szabálysértési felelősségének indoka az, hogy a védett övezetben a kivételt nem tűrő felajánlkozási tilalom igazán akkor hatásos, ha ez - legalábbis a közterületen - a szolgáltatás igénybevevőjére is vonatkozik. Ha ugyanis tilalmazott a "kereslet" az "áru" iránt, akkor e tény vitathatatlanul üzletrontó hatása miatt - nagyobb a valószínűsége annak, hogy az adott területen nem érdemes kínálni a "portékát" sem.
A 11. §-hoz
E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen cselekményben való - jobbára technikai jellegű - segítségnyújtást is.
E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság (12. §), illetve az önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más hasonló jellegű termékben hirdető, közvetítő, az ilyen cselekményekben közreműködő személyekkel szembeni szabálysértési bírság (69. §) kiszabásának.
A 12. §-hoz
Az (1) bekezdés a mások szexuális szolgáltatását közvetítő magatartáshoz történő segítségnyújtást fenyegeti oly módon, hogy közigazgatási bírság kiszabását helyezi kilátásba a sajtótevékenységet folytató, illetve az egyéb tájékoztatást, hír- és műsorszolgáltatást nyújtó szervezettel, illetve az azt üzemeltetővel szemben.
A bírság kiszabásának jogalapja akkor kétségtelen, ha a hirdetés stb. mindenki számára megismerhető, nevezetesen, ha a szolgáltatásközvetítésre vonatkozó hír hozzáférhetővé válik mások, s elsősorban a hirdetések címzettjei számára.
A gazdálkodó szervezettel szemben alkalmazandó közrendvédelmi bírságnak egyébként nem feltétele az érintett szervezet foglalkoztatottjainak a prostitúció elősegítésében megmutatkozó jogi (szabálysértési, esetleg büntetőjogi) felelősségének a megállapíthatósága: a hirdetés megjelenése ugyanis önmagában felveti a szervezet objektív jellegű felelősségét, lévén, hogy a szervezet működése és a hirdetés jogot sértő megjelenése között kétségtelen az összefüggés. (A prostitúciót eltűrő "nyilvános helyek" üzemeltetőjének sajátságos felelősségét a Javaslat 5. §-a fogalmazza meg.) A 12. §, a 4. § n) pontjában írt értelmező rendelkezésekben foglaltak szerint alkalmazható.
IV. Fejezet
Bűnmegelőzési ellenőrzés
A 13-14. §-okhoz
A Javaslat 13. §-a az Rtv. 35. § (1) bekezdésben foglalt eddigi szabályokat - kisebb módosítástól eltekintve - valójában érintetlenül hagyja. Ez azt jelenti, hogy a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésére irányadó alapvető szabályok, s annak filozófiája, jogalapja végül is nem változik.
Az Rtv. 35. § (2)-(3) bekezdését a Javaslat mellőzi főként azért, mert a (2) bekezdésben írt eljárási szabályok a gyakorlati alkalmazásra kellő útmutatást nem adtak.
A Javaslat 14. §-ával megteremtett Rtv. 35/A-35/C. paragrafusok részletes eljárási szabályokat tartalmaznak. Ezek már meghatározzák a bűnmegelőzési ellenőrzés kezdeményezésének rendjét, feltételeit, s pontosan megjelölik a döntést hozó személyét.
A Javaslat szerint a Rendőrség pusztán kezdeményezné a bűnmegelőzési ellenőrzést, ugyanakkor a döntés jogosultságát - jórészt garanciális megfontolásokból - a börtönviszonyokat, s kiváltképpen az elítélt magatartását ismerő büntetés-végrehajtási bíró kezébe adná. A büntetés-végrehajtási bíró számára a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. állapítja meg az eljárási szabályokat. A bíró ilyen irányú eljárását a Javaslatnak a Bv. tvr.-t módosító 81. §-a alapozza meg.
A Javaslat szerint [14. § (3) bek.] a bűnmegelőzési ellenőrzés végrehajtása során az Rtv.-ben meghatározott nyílt- és bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés módszerei egyaránt alkalmazhatók. Már önmagában az eljárás menete - nevezetesen az, hogy a bűnmegelőzési ellenőrzést a bíróság rendeli el - garanciát nyújt az egyén jogainak védelmére; a fellebbezés biztosításának lehetősége pedig e garanciát fokozottabbá teszi.
Az Rtv. 35/C. § (1) bekezdésének rendelkezései [14. § (3) bek.] az érintettnek a társadalomba való zavartalan beilleszkedését segíti elő, amikor kimondja: az ellenőrzés végrehajtása során törekedni kell arra, hogy arról a célszemély környezete lehetőleg ne értesüljön.
A Javaslat 74. §-a az Rtv. 101. § (1) bekezdésének h) pontját módosítja annak érdekében, hogy a belügyminiszter a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésével kapcsolatos részletszabályokat is kidolgozhassa.
A bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelése persze nem zárja ki a hatályos büntető- anyagijogi és büntetés-végrehajtási jogszabályok alkalmazását. Ezért a Btk. 82. §-ában nevesített pártfogó felügyelet elrendelése nem érinti a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelését, de ugyanez fordítva is megállapítható.
A pártfogó felügyelet elrendelése esetén az előírt magatartási szabályok alkalmasak arra, hogy az ellenőrzés alá vont irányításával, nevelésével elősegítik annak megakadályozását, hogy ismételten bűncselekményt kövessen el, és segítséget nyújtsanak a társadalomba való beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez.
V. Fejezet
Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok
A 15. §-hoz
A 15. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kiegészíti az Idtv.-ben a vízumkérelem megtagadása alapjául szolgáló okokat, elsősorban a szabálytalan bevándorlás megakadályozása érdekében.
A 15. § (2) bekezdése bővíti a vízumkiadó hatóságok körét a Belügyminisztérium kijelölt szervével.
A
15. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés új alapokra helyezi a munkavállalás
vagy más adóköteles jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából történő
beutazás szabályait. A jövedelemszerzési vízumkérelem engedélyezését az önálló
vállalkozók esetében szigorú feltételek teljesítéséhez köti, amely alól
- nemzetközi szerződésben foglaltak alapján - csak az Európai Unió polgárai
mentesülnek.
A 16. §-hoz
A 16. §-ban foglalt rendelkezés az Idtv. szabályait az ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedély visszavonásának lehetőségével egészíti ki. Az Idtv. ugyanis csak a kiutasítással összefüggésben teszi kötelezővé az ilyen engedélyek visszavonását. Lehetnek azonban olyan esetek, amikor nem szükséges a külföldi kiutasítása, azonban az ország elhagyására való kötelezés - tekintettel arra is, hogy a tartózkodási feltételekkel nem rendelkezők potenciális veszélyt jelenthetnek a közbiztonságra -, mégis indokolt.
A 17. §-hoz
Az Idtv. a bevándorlási engedély visszavonását jelenleg csak a kiutasítással összefüggésben teszi lehetővé. Indokolt, hogy a kisebb súlyú jogsértések esetén a bevándorlási engedélyt akár önálló intézkedésként is visszavonhassák a hatóságok; az ilyen intézkedés - a jogsértés súlyának megfelelően - egyébként lényegesen kisebb joghátránnyal jár a külföldire nézve.
A 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezés a bevándorlási engedély visszavonását kizárja olyan külföldiek tekintetében, akik folyamatosan Magyarországon laknak és akiknek az esetében az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvány kiadásától számítva 5 év már eltelt. Esetükben a fokozottabb jogi védelmet a huzamosabb időt feloldó integrálódásuk indokolja.
A 18. §-hoz
A 18. § pontosítja, illetve kiegészíti az Idtv.-nek a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére vonatkozó szabályait. A tapasztalatokból kiindulva az Idtv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint nemcsak a beutazás, hanem a kiutazás szervezőjét, segítőjét is indokolt szankcionálni. Az illegális határátlépések jelentős része ugyanis más országok irányába kifelé történik. Az Idtv. 23. §-a (1) bekezdésének új f) ponttal történő kiegészítése pedig hiányt pótol azáltal, hogy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozó tilalom érvényesítését nemzetközi kötelezettségvállalás alapján is lehetővé teszi.
A 19. §-hoz
A 19. §-ban foglalt rendelkezés más szervek mellett a Belügyminisztériumot is feljogosítja a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére.
A 20. §-hoz
A 20. §-ban foglalt rendelkezés azt célozza, hogy ne csak a Rendőrség, hanem más idegenrendészeti hatáskörrel rendelkező szerv is ellenőrizhesse az Idtv. szabályainak megtartását. Az ellenőrzés fontos eszköze a jogsértések felfedésének, ezért indokolt, hogy pl. a közigazgatási hivatalok is kapjanak jogosultságot az illetékességi területükön tartózkodó bevándorló külföldiek életvitelének figyelemmel kísérésére. A rendelkezés a magánlakásba, illetve magánterületre történő belépés jogát azonban továbbra is csak a rendőr számára biztosítja.
A 21-26. §-okhoz
A Btk.-nak a kiutasításra vonatkozó, módosult rendelkezéseire és a szabálysértésekről szóló törvényjavaslatban foglaltakra (a kiutasítás intézkedésként történő elrendelése) tekintettel jobbára az egyes jogintézmények elhatárolása és a végrehajtással összefüggő feladatok pontos meghatározása érdekében indokolt módosítani az Idtv. kiutasításra vonatkozó szabályait.
A 27. §-hoz
A kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének szabályaival összefüggésben szükséges és indokolt az Idtv.-ben az idegenrendészeti őrizettel kapcsolatos rendelkezés módosítása is. A 27. §-ban foglalt rendelkezés a szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozható bűncselekményt elkövető és ezért kiutasított külföldivel szemben az idegenrendészeti hatóság számára kötelezővé teszi az idegenrendészeti őrizet elrendelését. Az elmúlt év bűnügyi történései azt bizonyítják, hogy a bűncselekményekért kiutasított külföldiek egy része a szabadságvesztés büntetés letöltését követően a kiutasítás végrehajtási feltételeinek megteremtéséig számára kijelölt kötelező tartózkodási helyet engedély nélkül elhagyja és gyakran - esetenként bűnszövetkezet tagjaként - további súlyos bűncselekményt követ el. A szigorító jellegű rendelkezés beépítése az Idtv.-be ezért a megelőzést is szolgálja.
A 27. § kiegészíti az Idtv.-ben az őrizet elrendelésére vonatkozó rendelkezéseket azzal, hogy a súlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben az idegenrendészeti őrizet elrendelése kötelező.
A 27. § maximálja továbbá az idegenrendészeti őrizet időtartamát. Előírja, hogy az őrizetet azonnal meg kell szüntetni, ha az elrendelés oka megszűnt vagy, ha az elrendeléstől számítva 18 hónap eltelt. Az utóbbi megszüntetési ok esetében a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet kell kijelölni.
A 28. §-hoz
Az Idtv. az idegenrendészeti őrizet végrehajtásáról jelenleg úgy rendelkezik, hogy azt az elrendelő döntése szerint rendőrségi fogdában, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A jogsértő külföldiekkel szembeni eljárások szigorítása következtében feltehetően növekedni fog az idegenrendészeti őrizet elrendeléseinek a száma. A rendőrségi fogdák telítettsége miatt az idegenrendészeti hatóságok számára már jelenleg is gondot okoz az őrizet végrehajtási helyének kijelölése. Indokolt ezért, hogy az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának büntetés-végrehajtási intézetben történő kijelölése ne csak kivételes lehetőség legyen.
A 29. §-hoz
A közösségi szállást a külföldiek az Idtv. rendelkezése szerint az elrendelő szerv által megállapított feltételekkel elhagyhatják. A tapasztalatok szerint a külföldiek közel fele ezzel a lehetőséggel visszaél, tiltott határátlépést követ el, illetőleg, a hatóság elől elrejtőzve akadályozza a vele szembeni idegenrendészeti eljárás lefolytatását. A közösségi szállásról engedély nélkül eltávozó külföldiek egy része újra kapcsolatba kerül bűnszervezetekkel, amelyek segítséget nyújtanak számukra a további jogsértések elkövetésében.
A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek jelentős része nem rendelkezik olyan okmánnyal, amelynek alapján személyazonosságuk megállapítható lenne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen külföldiek többsége nem is érdekelt abban, hogy a személyazonosság megállapítása során a hatósággal együttműködjön. Gyakori eset, hogy valótlan adatok közlésével próbálják meg a személyazonosság tisztázását megakadályozni.
Gondot okoz az is, hogy - számos esetben - a kiutasítás a szükséges feltételek megteremtése ellenére sem hajtható végre, figyelemmel arra, hogy a külföldiek a közösségi szállás elhagyására vonatkozó lehetőséggel élve a szállásra egyszerűen nem térnek vissza, kivonva ezzel magukat a végrehajtás alól.
Mindezekre tekintettel indokolt, hogy a törvény az ilyen külföldiek esetében korlátozza és csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben tegye lehetővé a kötelező tartózkodási hely elhagyásának engedélyezését.
A 30. §-hoz
A 30. §-ban foglalt rendelkezés megállapítja a közösségi szálláson elrendelhető kötelező tartózkodás maximális időtartamát. Ha az elrendeléstől számítva 18 hónap eltelt, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni; ez esetben a hatóság gondoskodási kötelezettsége megszűnik, a továbbiakban a megélhetés és a lakhatás feltételeit a külföldinek önmagának kell megteremtenie.
A 30. §-ban foglalt rendelkezés biztosítja továbbá azon külföldiek számára a tartózkodás lehetőségét, akik esetében a kiutasítás vagy a visszairányítás nem nekik felróható okból hiúsult meg. Az integrálódás elősegítése érdekében a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy az ilyen helyzetű külföldiek munkavállalásához a hatóság hozzájáruljon, feltéve, hogy a külföldi egyébként jogkövető magatartást tanúsít.
A 32. §-hoz
A 32. §-ban foglalt rendelkezés pontosítja az Idtv.-nek a határozatok kihirdetésére vonatkozó szabályait. A joggyakorlatban felmerült problémák kiküszöbölése, az eljárás egyszerűsítése érdekében a módosítás jobbára azt célozza, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó külföldivel szemben is lehessen alkalmazni a határozatok jogerőre emelkedésétől érvényesíthető intézkedéseket.
A 33. §-hoz
A 33. §-ban foglalt rendelkezés kiegészíti az Idtv.-nek a külföldieket szállító közforgalmú közlekedési eszköz üzemeltetőjének felelősségére vonatkozó szabályait, megfelelő összhangot teremtve ezzel a Schengeni Egyezményben foglaltakkal.
A 34. §-hoz
Az Idtv.-ben a jogsértő külföldiekkel szemben alkalmazandó szigorító jellegű intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében indokolt a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosítása is. A 34. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt rendelkezés azt célozza, hogy a külföldiek ne élhessenek vissza a menedékjogi szabályokban biztosított lehetőségekkel abból a célból, hogy a velük szemben indult idegenrendészeti eljárás lefolytatását megakadályozzák. A rendelkezés szerint, ha a külföldi ügyében az idegenrendészeti eljárás során a hatóság valamely személyes szabadságot korlátozó intézkedést rendelt el, a menedékjogi kérelem előterjesztése esetén - annak jogerős elbírálásig - a külföldi tartózkodási helyének (közösségi szállás, az őrizet helye) megváltoztatása nem kötelező.
A 34. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak a külföldi jogainak védelme érdekében fontos garanciális szabályokat tartalmaznak.
VI. Fejezet
A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok
A 35. §-hoz
Az információ-technológia fejlődése következtében az elmúlt időszakban egyre inkább elterjedtek az olyan eszközök, amelyek a bűnüldöző szervek információszerző tevékenységét jelentősen segíthetik; ugyanakkor jelentős számú olyan személy is látókörbe kerül, aki a konkrét üggyel nincs kapcsolatban. Noha indokolt ezeknek az eszközöknek a használatát lehetővé tenni a bűnüldöző szervek számára, ugyanakkor meg kell teremteni az így látókörbe került személyes adatok védelmének garanciális szabályait is. Már az adatvédelmi biztos ajánlása is rámutatott arra, hogy a Rendőrség közterületen, közbiztonsági célból úgy helyezhet el kamerát, hogy ez az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhető legyen és elhelyezéséről, annak működéséről tájékoztatni kell a lakosságot. Ugyanakkor - utalt rá az ajánlás - törvényben kell megteremteni az ilyen módon rögzített személyes adatok felhasználásának garanciáit.
Tekintettel arra, hogy a bűnmegelőzés és a bűnüldözés során - mint ahogy ezt más európai tapasztalatok is igazolják - ezek az eszközök nagy mértékben segítik a bűnüldöző szervek munkáját, indokolt az arra vonatkozó szabályokat beépíteni az Rtv.-be.
A 36-37. §-okhoz
A fedett nyomozót - jószerint tevékenysége konspiráltságának biztosítása érdekében - el kell látni fedőokiratokkal; ezek valódiságát adott esetben bizonyítania kell. Lehetővé kell tenni ezért, hogy a Rendőrség bizonyos lakossági nyilvántartásokban fedőadatokat helyezzen el. Mind a fedett nyomozó kilétét, mind pedig a fedőadatokat és azok helyezését elrendelő okiratokat, valamint az elhelyezés tényét államtitokká kell minősíteni. Erre tekintettel vált indokolttá az Rtv. és az Ttv. vonatkozó rendelkezéseinek módosítása.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 6. §-a lehetővé teszi a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogosultságok korlátozását bűnüldözés és bűnmegelőzés céljából, e korlátozást azonban a törvényben egyértelműen ki kell mondani. Természetes, hogy a titkos információgyűjtés esetén az ilyen korlátozással szükséges élni, ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy az adatokat és információkat megismerhessék mindazok a hatóság részéről közreműködő személyek, akik feladatkörükben az információgyűjtéssel érintett ügyben eljárnak. Az egyre szorosabbá váló nemzetközi együttműködés során - megfelelő garanciák mellett - lehetővé kell tenni a titkos információgyűjtés során szerzett adatoknak a bűnüldöző szervek közötti nemzetközi átadását is.
A 38-39. §-okhoz
A hatályos törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a Rendőrség a titkos információgyűjtés során, a két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében, ügyészi jóváhagyással adatokat kérhessen pénzintézettől, adóhatóságtól, szolgáltatást nyújtó távközlési szervezettől. Nem kérhet ilyen módon adatot a Rendőrség más adatkezelő szervektől, így a devizahatóságtól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervtől, a nyugdíjpénztártól, az üzleti titkot kezelő szervektől. A Javaslat az információgyűjtés lehetőségeinek e területekre történő kiterjesztésével a Rendőrség számára előmozdítja a bűncselekmények és elkövetői hatékonyabb felderítésének esélyeit.
A szervezett bűnözés elleni küzdelem feltételeit azzal is hatékonyabbá kívánja tenni a Javaslat, hogy szigorúbb és gyorsabb adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő akkor, ha az ügy kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, vagy szervezett bűnözéssel áll összefüggésben. Ezekben az esetekben - tehát a 4. § p-t) pontjaiban felsorolt konkrét bűncselekmények esetében - a Javaslat lehetővé kívánja tenni, hogy a titkos információgyűjtésre jogosult nyomozó szerv vezetője - az ügyész egyidejű értesítése mellett - az ügyész jóváhagyása nélkül kérhesse az üggyel összefüggő adatokat. Ugyanakkor, ha az ügyész megtagadná utóbb a jóváhagyását, a halaszthatatlan intézkedésként beszerzett adatokat haladéktalanul meg kell semmisítenie a hatóságnak.
A gyorsabb adatszolgáltatást, illetve más törvényekkel való összhangot szolgálja a Javaslatnak az a szabálya is, hogy az adatigénylést ezekben az esetekben haladéktalanul kell teljesíteni. (Az ügyész az Rtv. 68. §-ának (4) bekezdése, valamint 84. §-ának r) pontjában foglaltak alapján az ilyen adatigénylés törvényességét egyébként utólag is ellenőrizheti.)
A 40. §-hoz
E rendelkezés célja az, hogy jogszabály a Megelőzési Szolgálat ( a továbbiakban: MSz) titkos információgyűjtő tevékenységét szabályozó normáit tegye kétségtelenné, elsősorban annak érdekében, hogy a szervezet a titkosnyomozási eszközök teljes körét is aggály nélkül alkalmazhassa. A feladataira tekintettel kívánatos az is, hogy az MSZ fedett nyomozókat éppúgy bevethessen, fedőintézményeket úgyszintén létrehozhasson, működtethessen.
Az Rtv. 75. §-a akként rendelkezik: a Rendőrség működését ellenőrző szerv a törvény VII. fejezetében körülírt különleges (!) eszközöket alkalmazhatja csupán; a bírói engedélyhez nem kötött titkosnyomozási eszközök alkalmazásáról ugyanakkor explicite már nem tesz említést. Ekként pedig jogilag aggályos, ha az MSZ ilyen eszközöket alkalmaz, annak ellenére, hogy a logikai jogszabályértelmezés eredményeként az MSZ ilyen irányú eljárása elvileg indokolható. Ha ugyanis a Rtv. a szigorúbb szabályokat következő különleges eszközök alkalmazását megengedi az MSZ számára, okkal vélelmezhető az, hogy a jogalkotó a kisebb kockázatot jelentő eszközök igénybevételének lehetőségétől sem kívánja megfosztani a szervezetet. E tekintetben ugyanakkor az Rtv. nem kétségtelen.
Figyelemmel arra, hogy a jogi anomália az Rtv. szabályait illetően mutatkozik, a módosítás igénye is a jogszabályt érinti. Ez pedig azt jelenti, hogy az MSZ titkosnyomozási eljárását kizárólag törvényalkotás útján lehet kétségtelenné tenni.
A 41-57. §-okhoz
A Rendőrség elsősorban a bűnüldözési tevékenysége során eltérő jogi helyzetű személyek adatait kezeli. Az Rtv. hatályos rendelkezése nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket arra nézve, hogy e személyi kör végül is kikre terjed ki. Indokolt ezért e szabályokat pontosítani. Mindemellett biztosítani kell a rendőrséggel együttműködők és a fedett nyomozók adatai kezelésének lehetőségét, meg kell határozni az adatkezelés határidejét is.
A hatályos törvény szerint a rendőrség a törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében adatokat igényelhet az államigazgatási szervek által működtetett nyilvántartásokból. A gyakorlati munkában a rendőrség, illetve más nyomozó hatóságok és rendvédelmi szervek, továbbá a rendőrség nyomozó hatóságai, illetve az ügyészség és a bíróság közötti adattovábbítást bizonytalanná teszi, hogy a törvény nem rendelkezik a rendőrség által így megszerzett adatok továbbadásáról. Ezért a Javaslat lehetővé teszi, hogy a rendőrség az államigazgatási szervek által működtetett nyilvántartásokból megszerzett adatokat - a bűnüldözési adatkezelési rendszereiben kezelt adatokhoz hasonló feltételekkel - a törvényben meghatározott szerveknek továbbadhassa. Az adatvédelmi garanciákat a Javaslat változatlanul biztosítja.
A Rendőrség bűnüldözési feladatainak eredményes ellátása érdekében elengedhetetlen, hogy a bűnüldözési adatkezelési rendszereit egymással, valamint más adatkezelési rendszerekkel összekapcsolja. Ez az összekapcsolási lehetőség azonban a bűnüldöző szervek számára minőségileg új helyzetet nem teremt. Az összekapcsolására ugyanis csak a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény előírásainak betartásával kerülhet sor. Így tehát az összekapcsolás nem parttalan; csak akkor van rá lehetőség, ha konkrét ügy felderítése érdekében az feltétlenül szükséges - ha tehát fennáll a jelzett törvényben megszabott célhoz kötöttség követelménye.
A titkos információgyűjtésre felhatalmazott hatóságok a rájuk vonatkozó külön törvényekben foglalt feltételek esetén jogosultak a bűncselekmények felderítése során az adótitokhoz való hozzáférésre. A Rendőrség titkos információgyűjtésre jogosult nyomozó szervének vezetői az Rtv. 68. §-ában meghatározottak szerint két évi szabadságvesztésnél enyhébb büntetéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény, gondatlan bűncselekmény felderítéséhez nem igényelhetik az adótitok kiszolgáltatását. Két évi szabadságvesztéssel, vagy ennél súlyosabb büntetéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény felderítéséhez - halaszthatatlan intézkedésként - az ügyész jóváhagyásával, kábítószer-kereskedelem, terrorizmus, illegális fegyverkereskedelem, pénzmosás vagy szervezett bűnözés felderítéséhez az ügyész jóváhagyása nélkül igényelhetik az adótitok kiszolgáltatását. A hatáskörükbe tartozó bűncselekmények felderítése során ugyanezen feltételek szerint jogosultak adatigénylésre a Vám- és Pénzügyőrség, illetve a Határőrség titkos információgyűjtésre felhatalmazott nyomozó hatóságai is, mert e szervek titkos információgyűjtő tevékenységére a Rendőrségről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (Az APEH nyomozószervének eljárására külön jogszabály rendelkezései irányadók.)
A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés során a bűnüldözési szervek több alkotmányos alapjogot is sérthetnek. (Így pl. a titkos megfigyelés, a környezettanulmány esetén az emberi méltósághoz, a magántitok védelméhez való jogot.) Az un. “operatív szakban” nincs minden eljárásra kiterjedő kötelező ügyészi kontroll. A jelen jogszabálymódosítással tehát nem történik más, mint az, hogy valamely alkotmányos alapjog - nevezetesen a személyes adatok védelméhez fűződő jog - a már jelzett többi alapjoggal azonos “sorsra” jutott: ti. ezen alapjog tekintetében is a hivatkozott alapjogokat érintő közhatalmi kontroll érvényesülne, s nem több.
A szervezett bűnözés elleni hathatósabb fellépést szolgálja a Javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint haladéktalanul kell kiszolgáltatni a kért adatokat, ha azok szervezett bűnözéshez tartozó bűncselekmények felderítésével, nyomozásával vannak összefüggésben.
Ugyanezeknek az elveknek az egységes érvényre juttatását célozzák a Javaslatnak az üzleti titokkal, a biztosítási titokkal, a devizatitokkal, a távközlési titokkal, valamint a pénztár-titokkal kapcsolatos módosításokra és kiegészítésekre vonatkozó rendelkezései.
A Javaslat a bűnüldözés hatékonyabbá tétele érdekében a nyomozó hatóságoknak, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatoknak ingyenes, on-line hozzáférési jogosultságot biztosít a csoportosított cégadatokhoz, figyelemmel arra, hogy törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez rendszeresen nagy mennyiségű cégadatra van szükségük.
A hatályos törvény előírja a védett kulturális javak közhiteles nyilvántartását, és szabályozza annak hozzáférhetőségét. A Javaslat azzal kívánja javítani a kulturális javak védelmének feltételeit, hogy a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok számára biztosítja a nyilvántartásban kezelt adatokhoz való teljes körű hozzáférhetőséget.
1999. január 1-jén lépett volna hatályba az ingatlan-nyilvántartásról szóló új törvény, amely lehetővé tenné, hogy az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző hatóságok, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok természetes személyazonosító adatok és a személyi azonosító alkalmazásával adott tulajdonos valamennyi ingatlanát a számítógépes ingatlan-nyilvántartásban lekérdezzék.
Figyelemmel arra, hogy a törvény későbbi időpontban léphet hatályba, a Javaslat az ingatlan-nyilvántartásról szóló hatályos törvényerejű rendelet módosításával addig is biztosítja e hatóságok számára a természetes személyazonosító adatok, valamint a személyi azonosító alapján történő adatigénylést.
A Vám. tv.-t módosító 42. § jogpolitikai indokairól az általános indoklásban már szó esett. A vámszervek jelen Javaslatban megfogalmazott új adatkezelési szabályai valójában az Rtv. vonatkozó normatíváit tükrözik.
Az 58-61. §-okhoz
Az Avtv. hatályba lépése óta az információ-technológia fejlődése lehetővé tette, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos döntések meghozatala és azok technikai végrehajtása mind szervezetileg, mind technikailag elkülönüljön. Ez a körülmény azonban a felelősségi viszonyok átalakulását is jelenti, ami szükségessé teszi az adatfeldolgozó fogalmának és felelősségének meghatározását.
A rendőrségi adatkezelések tekintetében különösen jelentősége van annak, hogy egyértelműen meghatározhatóak legyenek az adatkezelő és az adatfeldolgozó szervezetek, ezek egymáshoz való viszonya és felelőssége. Ennek meghatározása után van lehetőség a rendőrségi adatbázisok működését úgy megszervezni, hogy azok a bűnüldözés és a bűnmegelőzés érdekében hatékonyan tudjanak működni, a közreműködő szervek feladata és felelőssége egyértelműen meghatározható legyen, ugyanakkor a legteljesebb mértékben biztosítva legyenek a személyiségi jogok védelmének jogi és technikai garanciái is.
Az Európai Unió Tanácsának 95/46/EC Irányelve "Az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról" egyértelmű definíciót tartalmaz az adatkezelő és az adatfeldolgozó fogalmának elhatárolására, valamint külön rendelkezéseket fogalmaz meg az adatfeldolgozó felelősségének meghatározására.
A Javaslat - az Avtv. módosulása útján - e szabályokat rögzíti anélkül, hogy a törvény szerves egysége és logikája megbomlana.
A Javaslat egyértelműen meghatározza az adatkezelőnek és az adatfeldolgozónak a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogosítványait és felelősségét, valamint azt, hogy az érintettel szemben az adatkezelő tartozik kártérítési felelősséggel, természetesen azzal a megszorítással, hogy azt a polgári jog szabályai szerint átháríthatja az adatfeldolgozóra.
A módosítás továbbá az adatfeldolgozóra vonatkozóan is tartalmazza az érintett tájékoztatásának kötelezettségét, valamint az adatfeldolgozót illetően az adatvédelmi biztos részére történő bejelentési kötelezettséget.
VII. Fejezet
Titokvédelmi rendelkezések
A 62. §-okhoz
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény szerint az MSZ vezetőjének nem volt minősítési jogköre, illetve az államtitokköri jegyzék a különös adatfajták körében nem tartalmazta az MSZ államtitokká minősíthető adatfajtákat. A minősítési jogosultság hiányában így az MSZ vezetője a szolgálati titokkört sem határozhatta meg.
Miután a hivatkozott törvény 6. §-a (3) bekezdése szerint a minősítésre jogosult (jelen esetben a miniszter) jogkörét legfeljebb csak helyettes államtitkári szintre delegálhatta, ez a probléma belső szabályzatban (pl. az SzMSz-ben) nem volt megoldható.
Indokoltnak tűnik ezért a Ttv. 6. §-ának (1) bekezdése q) pontjában szereplő felsorolás kiegészítése az MSZ vezetőjének személyével; a Ttv. 6. §-ának (1) bekezdés q) pontját ilyen tartalommal végül is az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. tv. fogalmazta meg, egészítette ki. Ennek folytán a törvény mellékleteként kiadott államtitokköri jegyzék különös adatfajtáit is célszerű kiegészíteni az MSZ adatkörével. E kodifikációs feladat is törvényalkotási tárgykör.
A Ttv. mellékleteinek 48., illetve a 137/E. pontjában írt rendelkezéseket érintő módosításokat a fedőintézmények jogelődjeként tekinthető fedővállalkozásokhoz kapcsolódó Rtv. módosítások indokolták.
ÁTMENETI, VEGYES ÉS ZÁRÓ
RENDELKEZÉSEK
VIII. Fejezet
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
A 63-65. §-okhoz
A törvény - fő szabály szerint - a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba. Ez alól kivételt többnyire egyes idegenrendészeti, a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasításra vonatkozó rendelkezések [15. § (2) bek., 19. § (1) bek., 76. § (2) bek., 26. § (4) bek. 2. mondat] képeznek.
E Javaslat léptetné hatályba a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek az Rtv.-t módosító rendelkezéseit is. E korábban kihirdetett szabályokat ugyanakkor némiképp módosult tartalommal lépteti életbe a törvény.
A 63. § (5) bekezdésében írt rendelkezést a hatályos és az új Be. egyes fogalmai közötti eltérés indokolta.
A módosuló szabályok között a 65. § az új Be.-nek már kihirdetett, ámde hatályba még nem lépett, az Rtv.-t módosító egyes szabályait módosítja akként, hogy a mintavásárlást az informátor és a bizalmi személy részére is engedni kívánja. E módosítás indoka az, hogy az ilyen titkos ügyletek lebonyolítását jórészt a nyomozószervekkel titkosan együttműködők végeznék, s csupán kisebb hányadban a fedett nyomozók.
Számítanunk kell ui. arra, hogy a nyomozószervek viszonylag gyorsan élnek majd a felderítés eme eszközével, módszerével; a fedett nyomozók száma pedig relatíve kicsi lesz. A megoldást garanciális okok sem tennék aggályossá, lévén, hogy az informátor (bizalmi személy) bevetésére az ügyész engedélyével, az ügyészi kontroll mellett kerülhetne sor.
A módosítás megalapozottságát erősíti a széleskörű, ilyen tartalmú nemzetközi gyakorlat is.
Szükségessé vált egyben a fedett nyomozó jogintézményének értelmezése is. A különleges felhatalmazással rendelkező fedett nyomozó igénybevétele ugyanis olyan veszélyes üzemnek tekinthető, amely mellőzhetetlenné teszi az ilyen nyomozó jogi ismérveinek rögzítését. A Javaslat kétségtelenné teszi, hogy fedett nyomozónak a Rendvédelmi Szervek azon hivatásosai tekinthetők, akik a titkos információgyűjtés keretében személyüket, kilétüket leplezve tevékenykednek. Más ismérvet nem követel meg a Javaslat.
A 64. § (3) bekezdése az önkormányzatok részére ad rendeletalkotási felhatalmazást annak érdekében, hogy az e törvényben nem szabályozott, ámde általuk szabályozni jogosult kérdéseket a helyi viszonyoknak megfelelően rendezhessék. Így nyílhat lehetőségük a védett övezetek számának növelésére, a prostitúció tömeges megjelenése tartalmi követelményeinek meghatározására, a zóna kijelölése szabályainak megfogalmazására.
A 63. § (8)-(9) bekezdéseihez
Az Rtv. 90. § (1) bekezdés c) pontja hatályon kívül helyezését indokolja, hogy 2000. január 1-től a körzetközpont illetékességű okmányirodák valamennyi közúti közlekedési okmány ellátással kapcsolatos feladatot átveszik a rendőrségtől.
Az Rtv. 90. § (3) bekezdésének 2000. január 1-jétől történő hatályon kívül helyezését indokolja, hogy az abban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettséget nem a rendőrség, hanem a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szervek teljesítik.
Az Rtv. 101. § (1) bekezdése m) pontjának hatályon kívül helyezése azért szükséges, mert e felhatalmazást tartalmazó rendelkezést - a szabályozás tárgykörére tekintettel - a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény legutóbbi módosítása 1999. január 1-jével beiktatta. Ugyanazon tárgykör szabályozására elegendő egy törvényben felhatalmazást adni.
A 66. §-hoz
A módosítási javaslat a jelenleg hatályos általános bírságmaximumot (ötvenezer Ft) a kétszeresére emeli, felemeli egyúttal az önkormányzati rendeletben megállapítható szabálysértések maximumát is.
Az általános bírságmaximum megnövelése akkor jelenti a szankció tényleges szigorítását, ha az egyes tényállásokhoz fűzött speciális maximumok is megemelkednek. A módosítás ennek megfelelően valamennyi, a törvényjavaslatban szereplő tényállásnál a kétszeresére emeli a bírságtételeket.
A módosítás egyszerre két célnak törekszik megfelelni:
a) egyrészt figyelembe veszi a legutóbbi bírságemelés (1993) és a törvényjavaslat várható hatálybalépése között eltelt hét év inflációs hatását, amely időszak kb. 140%-os értékcsökkenéssel járt;
b) másrészt beleilleszkedik abba a társadalmi támogatást élvező büntetőpolitikai (rendészeti) koncepcióba, amely - elsősorban a garázda jellegű, közrend elleni jogsértések esetén - a meglévőnél szigorúbb felelősségrevonási gyakorlatot lát szükségesnek.
A Javaslat további előnye lehet, hogy az új szabálysértési törvény hatálybalépése előtt mód van arra, hogy a szigorúbb szankciórendszer mintegy "levizsgázzon", mind a jogalkalmazói szféra, mind pedig a társadalmi közvélemény előtt, s így a jogalkotó hasznosítható tapasztalatokat szerezhessen.
A végrehajtás lehetetlenné válásának megakadályozását szolgálja az Sztv. 18.-ának módosítása, amely - az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII.12.) AB határozatának (a továbbiakban: határozat) megfelelően - a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatását bírói hatáskörbe utalja, s az ezzel összefüggő eljárási szabályokról rendelkezik.
Magyarországon 1997-ben megközelítően hetvenezer ügyben került sor átváltoztatásra. Az AB határozat szerint valamennyi "elzárásos" ügyet - az elkövető nyilatkozatától függetlenül - bíróság elé kell vinni.
Tekintettel azonban az AB határozatban foglalt követelményekre, a bíróságnak nemcsak az adott ügy végrehajtási szakaszának törvényességi felülvizsgálatát kell elvégezni, ahogyan ezt az Sztv. eddig is előírta, hanem - külön bizonyítási cselekmények nélkül - az alapügy tény- és jogkérdéseire is ki kell terjednie a felülvizsgálatnak.
A bírságtételek megemelése a helyszíni bírság összegét is érinti: a minimum a kétszeresére, a maximum a jelenleginek az ötszörösére emelkedik.
A 67-69. §-okhoz
A Sztv.-ben megjelenő új norma keret-jellegű tényállást rögzít: a diszpozíció tartalmát a Javaslatban foglalt szabályok töltik ki. E tilalom a Javaslat felhatalmazása alapján az önkormányzat rendeletéből is fakadhat.
Az Sztv. 92. §-ának (2) bekezdésében írt elkövetési magatartásokhoz súlyosabb jogkövetkezményeket fűz a Javaslat: a kiskorúak egészséges erkölcsi fejlődéséhez, a közegészséghez, illetve a közrendhez ugyanis fokozott társadalmi érdek fűződik.
A kliens védett övezetben történő ajánlattételének, a prostituált, illetve ilyen ajánlatának elfogadása tilalmát az Sztv. 92/A. § fogalmazza meg (68. §); ennek következménye a neki megfelelő szabálysértési tényállás megfogalmazása.
A 69. §-ban rögzített tényállás a prostituált saját, illetve mások szexuális szolgáltatásának, közvetítésének bármilyen formában történő felkínálását, hirdetését fenyegeti, de éppúgy jogellenesnek nyilvánítja az ilyen cselekményekben történő bármilyen, a szolgáltatás-közvetítés felkínálásában, hirdetésében segítségül szolgáló magatartásváltozatokat is.
A szabálysértés tehát mind a saját szolgáltatását közvetítő prostituáltat, továbbá a kerítőt, mind pedig a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy műsorszolgáltatást nyújtó szervezetnek a szexuális szolgáltatást megjelenítő híradásainak helyet, lehetőséget adó munkatársait is büntetni rendeli.
A cselekmény akkor befejezett, ha a hirdetést tartalmazó időszaki lap, könyv, szórólap, egyéb szöveges kiadvány stb. hozzáférhetővé, s így tartalma megismerhetővé válik ezek címzettjei számára vagy a rádió- vagy a televízióműsor sugárzása megtörtént.
A prostituált szexuális szolgáltatása hirdetésének, reklámozásának tilalmát annak közerkölcsöt (közszemérmet) sértő hatása indokolja; e szigorú szabályozást mindenekelőtt az újságot olvasó, a rádiót hallgató, televíziót néző kiskorúak egészséges, zavarmentes erkölcsi fejlődéséhez fűződő társadalmi érdek teszi mellőzhetetlenné.
A 70-80. §-okhoz
Az Rtv., a Hőr. tv., illetve a Vám. tv. nem tartalmaz explicit rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az érintett miniszterek az általuk irányított (felügyelt) rendvédelmi szervek gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végezhessenek.
Noha a miniszterek lehetőségét az Rtv. 5. §-ának (1) bekezdése c) pontjában, a Hőr. tv. 25. §-ának (1) bekezdése j) pontjában, valamint a Vám. tv. 174. §-ának (2) bekezdésében írott rendelkezések implicite biztosítják, e konkrét jogosultság megjelenését éppen a szabályozott titkosnyomozási eszközök, mindenekelőtt ezen eszközök alkalmazásával összefüggő pénzügyi-gazdálkodási megfontolások tették mellőzhetetlenné. A fedőintézmények létrehozása, fenntartása fedezetét ui. a központi költségvetésnek a BM-et és a PM-et érintő működési költségvetésében meghatározott forrás terhére lehet biztosítani, elkülönítetten kezelni; a fedőintézmények működési költségeinek fedezetét tehát az érintett minisztériumok biztosítják majd a költségvetés éves tervezése során. A miniszterek joga pedig nem vitatható el a tekintetben, hogy a minisztériumok által - többek között - az e célok megvalósítását szolgáló költségfedezet különleges felhasználásának célszerűségét, hatékonyságát pénzügyi-gazdálkodási szempontból (s nem pedig a bűnüldözési szempontok által vezérelten) ellenőrizhessék.
Az Rtv. 68/D. §-a szerint tehát a fedőintézmények speciális működési kiadásainak felhasználását az arra hivatott külső szerv kizárólag törvényességi szempontból ellenőrizheti, ugyanakkor e külső ellenőrzés a pénzfelhasználás, a működés célszerűségét, eredményességét - jórészt konspirációs okokból - már nem vizsgálhatja. A norma azonban - az Rtv. 5. § (1) bekezdés c) pontjára utalással - kivételként említi a belügyminiszternek a Rendőrség gazdálkodása tekintetében végezhető ilyen irányú ellenőrzését. E rendelkezés a pénzfelhasználás külső kontrollját szolgálja.
A Javaslat 76. §. (1) bekezdése és a 79. § (1) bekezdésében írt módosítások utolsó mondatai a Határőrség és a Vám- és Pénzügyőrség által üzemeltetett fedőintézmények esetében is ugyane szabályt teszik követendővé.
A 72. §-ban írottakat az új Be.-nek az Rtv.-t módosító, a titkos információgyűjtés eszköztárát gazdagító szabályai tették indokolttá. A 72. § tehát az 1998 márciusában elfogadott új Rtv.-beli szabályokhoz való harmonizációt szolgálja.
A Hőr. tv. 25. §-ának hatályos j) pontja a miniszter jogkörének taglalásakor a miniszternek a Határőrség költségvetési gazdálkodása feletti felügyeleti jogosultságáról tesz említést. Ugyanakkor - a Rendőrség vonatkozásában - az Rtv. 5. §-ának c) pontja, illetve - a Vám- és Pénzügyőrség tekintetében - a Vám. tv. 173. §-ának (1) bekezdése a miniszter felügyeleti joga mellett az irányítás jogosultságait is explicite rögzíti. Az nyilvánvaló, hogy a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség és a Határőrség költségvetési gazdálkodása feletti miniszteri jogosultság tartalma nem lehet eltérő: ti. nincs olyan ok, amely az egyes szervezetek tekintetében e jogosultság tartalmi különbségeit egyáltalán indokolhatná. A Hőr. tv. 25. §-a j) pontjának ilyen irányú, tehát a miniszter irányítási jogosultságát kimondó módosítását e megfontolások indokolják [76. § (1) bekezdése].
Az Rtv. - valamint az Rtv.-re visszautaló további szakági törvények - a Rendőrség, a Határőrség, a vámszervezet, az APEH nyomozószerve fedőintézményei létrehozásának, működésének legalapvetőbb, törvényi szabályozást igénylő normáit rögzíti csupán.
A létrehozható fedőintézmények köréről, létrehozásuk céljáról a fedőintézmények keretében szolgálatot teljesítők állomány- vagy munkaviszonyáról, a fedésben dolgozók jövedelme forrásának leplezéséről, a köztartozások teljesítésének speciális kérdéseiről, a fedőintézmény gazdálkodása ellenőrzésének szabályairól, a Rendőrség (Határőrség, vámszervezet) és a fedőintézmény közötti pénzügyi-elszámolási kapcsolatról, a profitorientált fedőintézmények gazdasági eredményeinek felhasználásáról, leplezéséről stb. a törvény - mint szabályozási tárgykörén kívül eső kérdésekről - már "hallgat"; e speciális végrehajtási szabályok a polgárokra nem tartozó kormányhatározat tárgykörét képezhetik.
Az új Be.-nek az Rtv.-t módosító 606. §-ának (12) bekezdése csupán a fedőintézmény létrehozása, működése részletes szabályainak kidolgozására ad felhatalmazást a Kormány számára. Kétségtelen azonban, hogy a törvényi felhatalmazásnak a fedett nyomozó igénybevételével összefüggő, igen sokrétű szabályalkotásra is ki kell terjednie; mindemellett más titkosnyomozási eszköz igénybevétele sem mellőzheti a részletes végrehajtási normák kidolgozását.
Ez utóbbi körbe tartozik - többek között - a titkos információgyűjtésben résztvevő és együttműködő személyek igénybevételének, a rendőri jelleg leplezésével folytatott információgyűjtésnek, a fedőokiratokkal és fedőintézményekkel kapcsolatos feladatoknak, a megfigyelésnek és az ellenőrzött szállításnak, az egyes csapdafajták alkalmazásának, a minta-, ál- és bizalmi vásárlásnak, a titkos együttműködési megállapodásoknak, a használó kérelmére történő telefonlehallgatásnak, az információvásárlásnak, a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtésnek, valamint a titkos információgyűjtés költségszükségletét biztosító gazdálkodási tevékenységnek a gyakorlati végrehajtását meghatározó és az ahhoz kapcsolódó eljárási jellegű (pl. az engedélyezés eljárás-technikai kérdéseire koncentráló, a határidőkre vonatkozó stb.) részletszabályok megalkotása.
Tekintve, hogy a Be. ilyen felhatalmazást nem tartalmaz, e törvény nem nélkülözheti az ilyen normaalkotásra vonatkozó rendelkezést. A szabályozás lehetséges tárgyköreire tekintettel miniszteri utasítások (tehát jogszabálynak nem minősülő belső normák) kiadása indokolt.
Figyelemmel arra, hogy a határőrség - e törvény értelmében - különleges titkosnyomozási eszközöket is alkalmazhat, mellőzhetetlenné vált a belügyminiszter felhatalmazása a tekintetben, miszerint: a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat rendeletben állapítsa meg. Egyébként az Rtv., illetve a Vám. tv. - az érintett szervek vonatkozásában - ugyanilyen tartalmú normát rögzítenek.
E § nem hozható összefüggésbe a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel. Az Rtv. módosítása kapcsán - egyidejű aktualitásuk folytán - vált részévé a jelen javaslatnak.
A módosítás indokai az alábbiak:
Az Rtv. 90/A. §-sal történő kiegészítése lehetővé teszi a közúti balesettel érintett és a biztosítóintézet számára, hogy a kárrendezéshez szükséges személyes és jármű adatokat a rendőrségtől igényelje. A kiegészítő rendelkezés ezen adatkör szolgáltatására feljogosítja a rendőrséget.
A
73. §-nak az Rtv. 94. §-át módosító rendelkezései a belső bűnmegelőzési és
bűnfelderítő feladatokat ellátó Megelőzési Szolgálat (lásd az Rtv. 75 §-át
módosító 40. §-t) kompetenciáját teszik kétségtelenné akként, hogy pontosan
meghatározzák: milyen rendvédelmi szervek avagy e szerveket irányító ellenőrző
szervezetek tekintetében végezhetik bűnfelderítő tevékenységüket. A módosítandó
Rtv. 94. §-ának (2) bekezdése egyben meghatározza azokat a korlátokat,
szempontokat is, amelyeket az MSz nem léphet túl, amelyeket
- kompetenciája vizsgálatakor - feltétlen figyelembe kell venni.
A Határőrség titkosnyomozási tevékenységét bővítő, valójában a titkosnyomozási eszközök egészét átfogó, s azt a Határőrség számára - a kompetenciájába tartozó bűncselekmények felderítése érdekében - biztosító norma valójában azt az elvet fejezi ki, miszerint a nyomozószervek számára biztosítani szükséges mindazt az eszközt, amely a feladataik hatékony ellátásához végül is elengedhetetlen.
Az Rtv. jelenlegi szabályanyaga a Határőrségnek a Hőr. tv. hatálybalépését megelőző korlátozott nyomozóhatósági jogköréhez igazodott. A Határőrség nyomozási kompetenciájának kiteljesedésével ugyanakkor az Rtv. szabályai már nem fejezik ki az élet realitásait, nem elégítik ki a Határőrség nyomozószerveinek eszközigényét. A 73. § (2) bekezdésében rögzített módosítás ezen anomália feloldását szolgálja.
Az iméntiekkel egyező elvet követi a jogalkotó azáltal, hogy a Vám- és Pénzügyőrség titkosnyomozási eszköztárát is teljes körűvé teszi (lásd a Javaslat 74. § (2) bekezdését). A különleges titkosnyomozási eszközök igénybevételét tudniillik nem csupán a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatosan elkövetett cselekmények felderítése, bizonyítása teheti indokolttá, hanem gyakran más termékek vonatkozásában elkövetett bűnesetek vizsgálata sem mellőzheti e különös eszközök, módszerek bevetését. Nem korlátozható ezért a vámszervezet abban, hogy - nyilván az Rtv.-ben írt korlátokon belül - a különleges eszközöket is bevethesse indokolt esetben.
A Javaslat 74. §-ában írt, a Hsztv.-t módosító rendelkezéseket a határőrség, valamint a vám- és pénzügyőrség titkosnyomozási jogkörének szélesítése indokolja. A Hsztv. 261. és 262. §-aiban írt rendelkezések ugyanis - az e törvényt megelőző helyzetet tükrözve - csupán a rendőrség számára biztosították annak lehetőségét, miszerint a rendőr a hivatásos szolgálati viszonyának fenntartása mellett - szolgálati feladatként, a rendőrséghez tartozás leplezésével - más foglalkoztatási jogviszonyt létesíthessen avagy egyéb jövedelemszerző tevékenységet folytathasson. Ezért korábban a titkos információgyűjtés e különös eszközéhez fűződő speciális eljárási rendelkezéseket csupán a rendőr ilyen irányú tevékenységével kapcsolatosan lehetett alkalmazni.
A jelen törvény hatályosulása ugyanakkor a Hsztv. normáinak módosítását már elkerülhetetlenné tette.