T/1458. számú
törvényjavaslat
a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló
1979. évi 11. törvényerejű rendelet
módosításáról
Előadó: Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
1999. évi …… törvény
a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló
1979. évi 11. tvr. módosításáról
1. §
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 7/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"7/A. § (1) A fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazása, illetőleg alkalmazásuk megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.
(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint az alkalmazásuk megszüntetésének mellőzése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli."
2. §
A Bv. tvr. 28/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"28/A. § (1) A fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok akkor alkalmazhatók, ha - különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, bűnözői kapcsolataira, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető.
(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha
a) az elítélt a szabadságvesztésből – az előzetes fogvatartásban a szabadságvesztés foganatbavételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le;
b) az elítélt a szabadságvesztésből fogház fokozatban legalább 3 hónapot, börtön fokozatban legalább 6 hónapot nem töltött le;
c) az elítélt a törvény értelmében (Btk. 47. § (4) bekezdés), vagy a bíróság határozata folytán nem bocsátható feltételes szabadságra;
d) az elítélt ellen újabb büntető eljárás van folyamatban;
e) az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva.
(3) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt
a) huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát;
b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;
c) a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja;
d) felügyelete mellőzhető, amikor a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik.
(4) Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.
(5) Ha az elítélt az eltávozással, illetőleg a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi, így különösen, ha az eltávozásról önhibájából nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el, illetve a (2) bekezdésben meghatározott okok bekövetkeznek, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását és előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése iránt.”
3. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba.
(2) A Bv. tvr. 28/A. §-ának az e törvény 2. §-ával megállapított (1) és (2) bekezdését a bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben alkalmazni kell.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) lényeges módosítását jelentette az 1993. évi XXXII. törvény. A novella az európai normáknak és a nemzetközi kötelezettség-vállalásoknak megfelelően módosította a Bv. tvr.-t. A módosítás során hasznosították a magyar büntetés-végrehajtás gyakorlati tapasztalatait. Ezen keretek között a novella új jogintézményeket honosított meg.
Az eltelt idő igazolta a módosításokat, azonban az is bebizonyosodott, hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtásának átfogó szabályozása indokolt. Ezt a büntető anyagi jogban és az eljárásjogban bekövetkezett jogszabályváltozások is igénylik. Ezt megelőzően is szükség van azonban arra, hogy a jogalkotó kisebb korrekciókat hajtson végre.
Az 1993. évi XXXII. törvény a progresszív végrehajtás jegyében bevezette az ún. "félnyitott rezsimet", a börtön és a fogház általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályokat. A jogintézmény rendeltetése alapvetően a börtönártalmak csökkentése és a társadalomba való beilleszkedés elősegítése a kapcsolattartás könnyebbé tételével, valamint a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli – felügyelet nélküli – munkavégzés lehetőségének megteremtésével. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásáról - a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztésére, illetve az elítélt vagy a védő indítványára - a büntetés-végrehajtási bíró dönt. A törvény az elrendelésnek csak az időbeli feltételét és a végrehajtás kereteit határozta meg, a jogalkalmazóra bízva tartalommal való kitöltését.
Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására börtön, illetve fogház fokozatban büntetésüket töltők esetében kerülhet sor, amely az általános rezsimszabályokhoz képest könnyítést jelent. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy az elítélt büntetése egy részét büntetés-végrehajtási intézeten kívül töltheti. Indokolt ezért az elrendelés során annak alapos vizsgálata, hogy egyes elítéltek esetében szolgálja-e a szabadságvesztés célját a börtön, illetve fogház fokozat általános szabályainak jelentős enyhítése.
Azzal azonban, hogy a jogalkotó az elrendelés részletes feltételeit nem határozta meg, a jelzett rendelkezés olyan bűnelkövetők esetében is alkalmazhatóvá vált, akik – a társadalomra való veszélyességükre, a szervezett bűnelkövetői körhöz való tartozásukra, az elkövetett bűncselekmény jellegére tekintettel – nem méltók a kedvezményekre.
Annak érdekében, hogy a jogintézmény alkalmazása megfeleljen a rendeltetésének, indokolt a kezdeményezők körének szűkítése, illetve az elrendelés feltételeinek pontosabb meghatározása.
A hatályos Bv. tvr. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés enyhébb fokozatának kijelölése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Az elítélt átmeneti csoportba (Bv. tvr. 29. §) való kerüléséről kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet dönt. Annak ellenére, hogy ezek jelentős kedvezménnyel járnak, egyik esetben sem tehet indítványt az elítélt, vagy a védője. Ehhez az eljárási rendhez igazodik a Javaslat, amikor hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, amely szerint az elítélt, vagy a védője indítványozhatja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. Önmagában már ez is jelentős garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy csak olyan elítéltek esetében kerülhessen sor az eljárás megindítására, akik a feltételeknek mindenben megfelelnek.
A Javaslat meghatározza, hogy a szabadságvesztés célját szem előtt tartva, mely körülményeket kell figyelembe venni az enyhébb végrehajtási szabályok elrendelése során. Ezek a körülmények taxatíve nem sorolhatók fel, de iránymutatásul szolgálnak.
A Javaslat kizáró okokat is meghatároz. A hatályos Bv. tvr. három, illetve hat hónapban határozza meg azt a tartamot, amelynek letöltése után az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazhatók. Ez a rendelkezés azt idézte elő, hogy hosszú tartamú szabadságvesztés csekély részének letöltése után is lehetőség nyílt a végrehajtási szabályok jelentős enyhítésére. Ezt kívánja a Javaslat kiküszöbölni azzal, hogy a minimálisan letöltendő időt a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő idő felében, de fogházban legalább három hónapban, börtönben legalább hat hónapban határozza meg.
A Javaslat szerint a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő időbe csak azt az időt lehet beszámítani, amelyet az elítélt a szabadságvesztés foganatbavételét közvetlenül megelőzően töltött előzetes fogvatartásban. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a szabadlábon történő védekezés előtti előzetes letartóztatás időtartama is beszámítható legyen. Ugyanis a gyakorlatban számtalanszor előfordul, hogy az elrendelt előzetes letartóztatás megszüntetése után a vádlott szabadlábon védekezhet. A jogerős ítélet meghozataláig olykor hónapok, évek is eltelhetnek és ezen időtartam alatt a vádlott kikerül a büntetés-végrehajtási intézet hatóköréből. Erre figyelemmel a büntetés-végrehajtási intézet nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alapján felelősséggel nyilatkozhatna arról, hogy az elítélt esetében a szabadságvesztés céljai az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása mellett is megvalósulhatnak.
A Javaslat azokat az elítélteket is kizárja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása alól, akik nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Ezek egy részét a Btk. 47. § (4) bekezdése a törvény erejénél fogva zárja ki, például a többszörös visszaesőket, a bűnszervezetek tagjait. Ezen kívül azok az elítéltek is kizártak ebből a kedvezményből, akiket a bíróság rendelkezése folytán nem lehet feltételes szabadságra bocsátani.
További kizáró ok, ha az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban, illetőleg az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik - összbüntetésbe nem foglalt – értesítés. A bíróság a több, határozott ideig tartó szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletét – a feltételek fennállása esetén – összbüntetésbe foglalja (Btk. 92. §). Ilyen esetben a korábbi ítéleteket egy összbüntetési ítélet váltja fel. Amennyiben az elítélttel szemben több szabadságvesztést kiszabó ítéletet kell végrehajtani, akkor indokolatlan, hogy az elítélt az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával járó kedvezményekben részesüljön.
Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának tartalma megegyezik a hatályos Bv. tvr.-ben írtakkal.
Ha a kizáró okok utóbb merülnek fel, akkor a Javaslat lehetővé teszi, hogy a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását felfüggessze és előterjesztést tegyen a büntetés-végrehajtási bírónak azok megszüntetése iránt.
A 3. §-hoz
Az enyhébb végrehajtási szabályokra vonatkozó előírások a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyeket is érintik, mert csak így biztosítható, hogy az intézmény elrendelése és alkalmazása mielőbb a Javaslat szerint történjék.