A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1501. számú

törvényjavaslat

az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról

Előadó: Járai Zsigmond

pénzügyminiszter

1999. augusztus

1999. évi ………. törvény

az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról

ELSŐ RÉSZ

I. fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

1. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 7.§-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Nem minősül termékértékesítésnek:]

“a) A közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben ezt a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti.”

(2) Az áfa tv. 7.§-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

“(5) Nem minősül termékértékesítésnek, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse, vagy törvényes képviselője az így megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A.§-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”

2. § Az áfa tv. 12.§-a a következő j) ponttal egészül ki:

[A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:]

“j) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.”

3. § Az áfa tv. 13.§-ának (1) bekezdése a következő 23. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

“23. folyamatos teljesítés: a tevékenység jellegéből fakadó, illetőleg a felek közötti szerződésben rögzített állandó rendelkezésre állás, amelyben a termék vagy a szolgáltatás tényleges igénybevétele kifejezetten az igénybevevő döntésétől függ (így különösen a közüzemi szolgáltatások, a bérbeadás, az átalánydíjas szerződésen alapuló tevékenységek, az újság, folyóirat előfizetéses értékesítése).”

4. § Az áfa tv. 15.§-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:]

“d), ügyvédi, számviteli, adóügyi szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;”

5. § Az áfa tv. 16.§-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

“(9) A közös jogkezelés körében nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét jogszabály, vagy törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a teljesítés időpontja az ellenértékről szóló értesítés kézhezvételének napja.”

6. § Az áfa tv. 17.§-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek (a továbbiakban: előleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési időpontnak tekintendő.”

7. § Az áfa tv. 20.§-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(6) Az a kettős könyvvitelt vezető adóalany, aki (amely) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló kormányrendelet szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget, e § alkalmazásában az egyszeres könyvvitelt vezető adóalannyal esik egy tekintet alá.”

8. § Az áfa tv. 30.§-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3)Az adóalany]

“b) könyvtári szolgáltatás (SZJ 92.51.11.0) nyújtása”

[tekintetében választhatja az adófizetési kötelezettséget is. Ha azonban élt a választás jogával, attól a választást követő második adóév végéig nem térhet el.]

9. § (1) Az áfa tv. 32.§-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A 34.§ szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48.§ (1) bekezdése] levonja]

“a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is - rá áthárított;”

(2) Az áfa tv. 32.§-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) Átalakulás esetén a jogelődnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - gyakorolja.”

10. § (1) Az áfa tv. 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást]

“a) egészben vagy részben – függetlenül attól, hogy azok jogilag, vagy természetük szerint oszthatók - nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7.§ (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;”

(2) Az áfa tv. 33.§-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:]

“c) a távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele esetén.”

11.§ Az áfa tv. 44.§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi (4) bekezdésének számozása (5) bekezdésre változik:

“(4) Átalakulás esetén a cégbejegyzési kérelemről hozott végzés kézhezvétele napjáig az adóalany köteles az általa kibocsátott számlán, egyszerűsített számlán, számlát helyettesítő okmányon az “átalakulás alatt” kifejezést feltüntetni.”

12.§ Az áfa tv. 47.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket - , vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett.

Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket - a 8 millió forintot elérte. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte.”

13.§ (1) Az áfa tv. 48.§-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha

a) az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén

aa) a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot; vagy

  ab) a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette;

b) a havi bevallásra kötelezett adóalany esetén az a) pontban foglalt feltételek teljesítésén túl az elszámolandó adó a tárgyéven belül legalább három egymást követő hónapban negatív; kivéve azt az adóalanyt, aki (amely) gyakorított általános forgalmi adó megállapításra jogosult;

c) a jogutód nélkül megszűnő adóalany esetén a tárgyévet megelőző évben az aa) pont szerinti összesített adóalapjának legalább 40%-a a 29.§-ban vagy az 1. számú mellékletben felsorolt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származik."

(2) Az áfa tv. 48.§-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi (5) bekezdésének számozása (7) bekezdésre változik:

“(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig – csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.

(6) Átalakulás esetén a jogelőd megszűnéshez kapcsolódó adóbevallásában szerepeltetett negatív elszámolandó adót a jogutód - a (3) bekezdés a) pontja szerint - fizetendő adót csökkentő tételként veheti figyelembe.”

14. § Az áfa tv. 48/A.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“48/A.§ Az az adóalany, aki (amely) bejelentkezésekor kizárólag tárgyi adómentes termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végzőként jelentkezett be, mentesül az adott adómegállapítási időszakra vonatkozóan az adóbevallási és megállapítási kötelezettség alól, ha az adott adómegállapítási időszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, és a 40.§ (2) bekezdése szerint adó fizetésére nem kötelezett.”

15. § Az áfa tv. 49.§-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár 2 000 000 forint, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó adóalany esetén az alanyi adómentesség összeghatára 4 000 000 forint.”

16. § (1) Az áfa tv. 65.§-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

“(3) E fejezet rendelkezéseit arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni, melyet az adóalany az utas részére saját nevében - az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott utazási csomagként - teljesít, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít.

(4) E fejezet alkalmazásában teljesítési időpont a részvételre jogosító útiokmányok átadásának napja.”

(2) Az áfa tv. 66.§-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany adóalapja az általa elért, önálló pozíciószámonként számított árrés.”

(3) Az áfa tv. 66.§-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki:

“(5) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számlázási kötelezettségének olyan módot tesz eleget, hogy e fejezet rendelkezései szerint teljesített szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában, számlát helyettesítő okmányban nem tüntethet fel áthárított adót, felszámított adómértéket és a 44.§ (2) bekezdése szerinti százalékértéket.

(6) Önálló pozíciószámon kell nyilvántartani azokat a szervezett utakat, amelyek azonos településre (településekre) irányulnak, azonos tartalmú és színvonalú szolgáltatásokat kínálnak függetlenül attól, hogy az azonos pozíciószámon belül eltérő időpontokban eltérő részvételi díj mellett több utazási turnus is indítható.”

17. § Az áfa tv. 67.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“A hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában

a) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ), valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1999. év július hónap 1. napján,

b) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 1998. év június hónap 30. napján

érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”

18. § Az áfa tv. 70.§-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:]

“a) a szerencsejáték szolgáltatás (SZJ 92.71.10) nyújtása esetén, kivéve a szelvényértékesítést és más kiegészítő szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9);”

II. fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

19. § A  jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Jövedéki termékek:

       a) az ásványolaj,

       b) az alkoholtermék,

       c) a sör,

       d) a bor,

       e) a pezsgő,

       f) a köztes alkoholtermék,

       g) a dohánygyártmány."

20. § A Jöt. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Amennyiben a rendőrség, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a közterületfelügyelet, az Országos Borminősítő Intézet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény szerint hatáskörrel nem rendelkező szerve, továbbá bármely más hatóság a tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggő jogsértő magatartás gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követően az ügyet az illetékes vámhatóságnak átadja."

21. § (1) A Jöt. 7. §-ának 1. pontja új j) alponttal egészül ki:

[1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]

"j) a természetes személy művelésében álló, 500 m2-nél kisebb szőlőterületen termelt szőlőből saját fogyasztásra szánt bor előállítása naptári évenként, háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig."

(2) A Jöt. 7. §-ának 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"3. vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő;"

(3) A Jöt. 7. §-ának 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"6. adóraktár (ideértve az 54/E. § szerinti egyszerűsített adóraktárt is): az a fizikailag (pl. fallal, kerítéssel, mérési ponttal) elkülönített, helyrajzi számmal beazonosított, egy technológiai egységet képező üzem, raktár, ahol az e törvényben meghatározott engedély birtokában jövedéki termék előállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették meg;"

(4) A Jöt. 7. §-ának 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és import tevékenységet, és a vámtörvény szerint vámszempontból megbízható, terhére jogerős határozattal a kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;"

22. § (1) A Jöt. 11. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható]

"f) adómentes felhasználás esetén az adómentes felhasználó keretengedélyében szereplő telephelyei között."

(2) A Jöt. 11. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A termékkísérő okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék  származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve kitárolásának, adómentes felhasználó részére történő átadásának, az adómentes felhasználó  keretengedélyében szereplő telephelyei közötti szállításnak, külföldre, tranzitterületre való kiléptetésének az igazolására szolgáló bizonylat."

23. § (1) A Jöt. 13. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adómegállapítási- és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket"

"c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették - ideértve azt az esetet is, ha

            ca) az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint nemzetközi légi közlekedésben résztvevő külföldi és belföldi lajstromjelű repülőgép üzemanyagtartályába töltik nemzetközi repülés vagy a hatóságilag szabályozott éves légügyi felülvizsgálat, hajtómű cserék utáni hajtómű próbák, gyakorló repülések, valamint a kormányzati (állami) repüléseket megelőző kötelező hatósági berepülések során való felhasználás céljából -,

            cb) a gázolajat a külföldi és belföldi lajstromjelű, külföldi célállomású hajó üzemanyagtartályába töltik, feltéve, hogy a hajónak a gázolaj betöltését követően az első kikötése a határon történő jelentkezési kötelezettség kivételével Magyarországon kívül van -,

és azt a vámhatóság igazolta,"

(2) A Jöt. 13. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[(1) Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket]

"e) - amennyiben az a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 51, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszámú ásványolaj termék - az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya részére a szolgálati járművek, légi járművek és hajók üzemanyag ellátása céljából, a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint szállították ki és igazolták vissza az átvételt."

(3) A Jöt. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,]

"a) amelyet az adóraktárban egy másik termék előállításához használtak fel, ideértve azt is, ha a kőolajfinomító adóraktár az ásványolaj termék előállítását szolgáló hőtermelésre vagy e célból segédanyagként használ fel ásványolaj terméket;"

24. § (1) A Jöt. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított, valamint a vám adóraktárból vámáruként kiraktározott jövedéki termék 13. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének, kiraktározásának, illetve a 13. § (1) bekezdésének e) pontja esetében az átvételnek a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolása a kitárolást követő 30 napon belül nem történik meg, a kitároló adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követő 31. napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. § (1) bekezdése c) és d) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény bekövetkezett, de az erről szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg."

(2) A Jöt. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A jövedéki termék 30. § (1) bekezdés szerint nem adómentes célra történő felhasználása esetén az adómentes felhasználónak a megállapított különbözetre (készlethiányra) a tárgynegyedév utolsó napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége."

25. § (1) A Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,

a) aki könyvvezetési kötelezettségének - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kettős könyvvezetés szabályai szerint tesz eleget, továbbá olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető;"

(2) A Jöt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személy, továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) szerinti mezőgazdasági őstermelő mentesül a kettős könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól, ha az egyéni vállalkozókra az Szja törvény 5. számú mellékletében előírt nyilvántartást vezet."

26. § A Jöt. 21. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. § (2) bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésének b), d), e) és f) pontjában megjelölt jövedéki termékek ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók, raktározhatók, illetve tárolhatók."

27. § A Jöt. 22. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(11) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia, vagy az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által adott garancia (a továbbiakban együtt: bankgarancia) lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Bankgaranciaként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható bankgarancia fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a bankgarancia visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adóraktár engedélyesnek nincs adótartozása. A bankgarancia érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb bankgaranciát kell a vámhatósághoz benyújtani, hogy a 19. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekinthető legyen."

28. § A Jöt. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Adóraktárból a jövedéki termék

a) adófelfüggesztés mellett - a 11. § (5) bekezdésének harmadik, negyedik mondatában foglalt rendelkezés szerinti eltéréssel - csak termékkísérő okmánnyal tárolható ki,

b) szabadforgalomba - kivéve a sűrített gáztöltő adóraktárat - az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a továbbiakban: egyszerűsített kísérő okmány) egyidejű kiállításával, és a szállítást végző részére történő átadásával bocsátható. Az egyszerűsített kísérő okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatokat, a feladó, a vevő (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges adatokat tartalmazza."

29. § A Jöt. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az adóraktár engedélyese - kivéve a sűrített gáztöltő adóraktár engedélyesét - a jövedéki termék értékesítéséről vevőnként (címzettenként), - üzemanyag tároló adóraktárból a raktározott ásványolaj termék tulajdonosának történő kitárolás esetén tulajdonosonként - külön nyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített, kitárolt jövedéki termék értékét és mennyiségét havonta, tárgyhó végén összesíteni."

30. § A Jöt. 26. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4)  A kérelmező a (2)-(3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha]

"a) a jövedéki terméket az e törvény szerinti adómentes célra felhasználó üzem, illetve a jövedéki termék raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint a készlet pontos megállapítására alkalmas;"

31. § A Jöt. 27. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az adómentesen beszerzett jövedéki termék feldolgozását végző üzemtől térben elkülönülő, más - nem összefüggő - helyrajzi számon nyilvántartott, az adómentesen beszerzett jövedéki termék betárolására, raktározására és feldolgozásra történő kitárolására szolgáló raktárnak a keretengedélyben telephelyként való engedélyezése abban az esetben lehetséges, ha a jövedéki termék feldolgozása és ugyanazon helyen történő tárolása hatósági előírásba ütközik, vagy annak megszüntetése csak aránytalanul nagy költségráfordítás mellett lenne lehetséges."

32. § A Jöt. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az adómentes felhasználó a tárgynegyedévet követő hó 15. napjáig, illetve a jogosultság megszűnésének napját követő 15. napig elszámolást készít a jövedéki terméknek a 13. § (3)-(4) bekezdése szerint adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel járó tárgynegyedévi felhasználásáról (készletcsökkenéséről). Ha az elszámolás alapján kimutatott nyilvántartás szerinti tárgynegyedévi zárókészlet meghaladja a 33. § (3)-(4) bekezdése szerint készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészletet, a különbözetet (készlethiányt) nem adómentes célra történő felhasználásnak kell tekinteni. A vámhatóság az elszámolásban szereplő adatokat a helyszínen ellenőrzi és igazolja."

33. § (1) A Jöt. 31. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata a következők szerint módosul és a bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult"

"d) az a személy, aki adóraktárból vagy importálótól a 37. § (1) bekezdésben megjelölt ásványolajat, a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket, illetve a bort adóval növelt áron szerezte be és adómentes célra használta fel."

(2) A Jöt. 31. §-a (9) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,  a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra változik:

[(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát  a jövedéki termék adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá]

"c) az (1) bekezdés c) pontja esetében - a d) pontban foglalt eltéréssel - a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történő kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított, az exportáló nevére szóló vámokmánnyal, továbbá a jövedéki termékre a fogadó államban kivetett vám- és adóterhek megfizetéséről szóló igazolással,

d) az üzemanyag petróleum és a repülőbenzin esetén az üzemanyagnak a nemzetközi légi közlekedésben résztvevő külföldi és belföldi lajstromjelű  repülőgép üzemanyagtartályba való betöltése és a repülőgép külföldre távozása határvámhivatal általi igazolásával,"

34. § A Jöt. 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) Adóvisszaigénylés (adóvisszatérítés) esetén a kérelem elbírálása során végzett kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik."

35. § A Jöt. 34. §-a (1) bekezdésének h) és i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak]

"h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902 42 00,  a 2902 43 00 és a 2902 44 vámtarifaszám alatti termék,

i) a 3403 11 00, 3403 19  3811,  3814 és 3817 vámtarifaszám alatti termék"

[minősül.]

36. § (1) A Jöt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:

a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan  benzinekre 93,00 Ft/liter,

b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre 100,50 Ft/liter,

c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,

d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,

e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68  vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajokra, amelyek viszkozitása 20 oC hőmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 oC hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25 %-ot, vagy a 350 oC hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80 %-ot, vagy 15 °C-on mért sűrűsége kisebb 860 kg/m3-nél, 80,20 Ft/liter,

f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb  gáz termékből arra a cseppfolyós halmazállapotú  szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 43,00 Ft/kg,

g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 22,00 Ft/nm3,

h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével  - 100,50 Ft/liter,

i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 72,20 Ft/kg,

j) a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra, kivéve az 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű adalékanyagot, 72,20 Ft/kg,

k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 100,50 Ft/liter,

l) a 34. § szerinti, de e § a)-k) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével - a belsőégésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 100,50 Ft/liter, a belsőégésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 80,20 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyós halmazállapotú gáz esetén 43,00 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 22,00 Ft/nm3."

(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e) és l) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, illetve a cseppfolyós halmazállapotú gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak."

37. § (1) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]

"a)      - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710 00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13 vámtarifaszám alatti ásványolajon kívül - a 36. §-ban megjelölt ásványolaj felhasználásával egy másik termék nem adóraktárban történő előállítása, feltéve, hogy a felhasznált ásványolaj az előállított új termék részévé válik, vagy az új termék az ásványolaj kémiai átalakulásával keletkezik;"

(2) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]

"b) a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 51, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszámú ásványolaj terméknek az Észak-atlanti Szerződés tagállamai és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevő államai Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya által a szolgálati járművek, légi járművek és hajók üzemanyagaként, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszám  alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelű légi jármű hajtóanyagaként való felhasználása;"

(3) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]

"c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszám alatti tüzelőolaj működési engedéllyel rendelkező erőműben vagy távhőtermelő létesítményben kizárólag villamos energia és/vagy hőtermelésre való felhasználása;"

(4) A Jöt. 37. §-a (3) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti  adómentes felhasználás esetében ]

"b) keretengedélyre az az a) pont alá tartozó gazdálkodó szerv jogosult, aki az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt üzemanyag beszerzését az alapító okiratában meghatározott feladatként végzi;

c) az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt üzemanyag beszerzése, nyilvántartása és elszámolása tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni."

38. § (1) A Jöt. 41. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Ásványolaj adóraktári engedély]

"b) a kőolajfinomító engedélyesének a kőolajfinomító területén kívül található ásványolaj tárolására, raktározására alkalmas tárolóra, ahol a betárolt ásványolaj termék kiszerelése, továbbá a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin és a hatályos magyar szabvány szerinti finomított petróleum előállítása, valamint adalékanyag és kenőolaj gyártás is végezhető külön engedély nélkül, adóraktári engedéllyel (a továbbiakban: finomítói ásványolaj-raktár);"

(2) A Jöt. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A 36. § (1) bekezdésének a)-e), h), k) pontjában meghatározott   ásványolajtermék - a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin, valamint a hatályos magyar szabvány szerinti finomított petróleum kivételével -, továbbá a   2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alatti fűtőolaj csak kőolajfinomítóban vagy olefingyárban gyártható."

(3) A Jöt. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül ásványolaj adóraktári engedély

a) a 2710 00 26 vámtarifaszámú repülőbenzinnek, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelő közforgalmú nemzetközi repülőtéren történő tárolására (a továbbiakban: repülőtéri adóraktár);

b) a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú üzemanyagcélú gázolajnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelő, közforgalmú nemzetközi hajózási üzemanyagtöltő kikötőben történő tárolására, kizárólag külföldi és belföldi lajstromjelű, külföldi célállomású hajók részére való kiszolgálására (a továbbiakban: kikötői adóraktár)

is adható."

(4) A Jöt. 41. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:

[(5) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként]

"e) az üzemanyagtárolóban legalább 10 000 m3,"

"g) a kikötői adóraktárban legalább 200 m3,

[a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített, az illetékes hatóság által engedélyezett és - a cseppfolyós gáztöltő és a kőszénkokszoló kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A terméktávvezetékre a kőolajfinomító, a finomítói ásványolaj-raktár, a repülőtéri adóraktár, a jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti vonalvezetésű, ásványolaj termék szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású csővezeték-rendszer esetén adható adóraktári engedély.]

(5) A Jöt. 41. §-a (6) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(6) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként]

"e) a repülőtéri adóraktár és a kikötői adóraktár esetén legfeljebb 200 millió Ft,"

[értékben kell nyújtani.]

(6) A Jöt. 41. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A finomítói adóraktár kivételével az olyan ásványolaj termék előállítására alkalmas desztilláló berendezést, amelyre e törvény adómértéket állapít meg, kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, birtokolni és értékesíteni."

39. § (1) A Jöt. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1500 forint."

 (2) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat adója  hektoliterfokonként 1290 forint,  a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka adója  hektoliterfokonként 1232 forint (a továbbiakban borpárlat és gyümölcspálinka együtt: pálinka)."

(3) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója  egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 550 forint, 50 hektoliterfok felett 1290 forint."

(4) A Jöt. 43. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki: 

"(5) A bérfőzetőnek kiadott bérfőzött pálinka tényleges alkoholtartalma az 55 térfogatszázalékot nem haladhatja meg."

40. § (1) A Jöt. 50. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik]

"c) a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek próbagyártása, labor eszközök, gépek mosása, tisztítása, szolgáltató tevékenységek, kórházak, rendelő intézetek, gyógyszer nagykereskedelem, gyógyszertárak céljára, valamint a fermentált dohányvágat aromásítására, továbbá a 47. § (1) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználási célokra  kerül  adózottan értékesítésre."

(2) A Jöt. 50. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált, minőséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, a zárjegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt - nem értve ide a lopás esetét - használhatatlanná vált, megsemmisült zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe."

41. § A Jöt. 51. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A vámhatóság engedélyével szabad alkoholtermék előállítására alkalmas desztilláló berendezést előállítani, birtokolni és értékesíteni."

42. § A Jöt. 53. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling (Plató) fokonként  334 forint."

43. § A Jöt. 54. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Sör előállítására alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, birtokolni és értékesíteni."

44. § A Jöt. a következő XI/A. fejezettel egészül ki:

“XI/A. fejezet

Bor

Fogalmak

54/A. §

(1)       E törvény alkalmazásában bor alatt kell érteni

a)        a 2204, 2205 vámtarifa szám alá tartozó terméket – a pezsgő kivételével –, amennyiben

            1.         tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,

            2.         tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, kizárólag erjedéssel keletkezett és adalékanyagot nem tartalmaz;

 (a továbbiakban az a) pont: szőlőbor);

b)       a 2204, 2205 vámtarifa szám alá tartozó terméket – a pezsgő kivételével –, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;

c)         a 2206 vámtarifa szám alá tartozó terméket – a sör kivételével –, amennyiben

            1.         tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék,

            2.         tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett

(a továbbiakban a b) és c) pont együtt: egyéb bor) (a továbbiakban a)-c) pont együtt: bor).

(2)       E törvény alkalmazásában:

            1.         adalékanyag: a szőlőbor előállítására és kezelésére vonatkozó jogszabály rendelkezései alapján felhasználható kiegészítő és segédanyag;

            2.         tényleges alkoholtartalom: a termékben jelen lévő tiszta alkohol térfogatának aránya a termék teljes térfogatához viszonyítva, 20 °C hőmérsékleten;

            3.         kizárólagos erjedés: a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti kialakulása;

            4.         borkísérő okmány: a vámhivatal által kiadott, szigorú számadású bizonylat, amelyet e törvény és a külön jogszabály rendelkezései szerint a szőlő és a szőlőbor szállításakor kell alkalmazni;

           5.         borvidék: a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvényben (a továbbiakban: bortörvény) ekként meghatározott szőlőtermő hely;

            6.         bortermőhely: a bortörvényben ekként meghatározott szőlőtermő hely.

Adóalap, adómérték

54/B. §

(1)       Az adó alapja a bor mennyisége, literben mérve.

(2)       Az adó mértéke literenként  10 forint.

(3)       Adómentes a természetes személy által előállított saját fogyasztásra szánt bor, a természetes személy háztartásában élő nagykorú családtagonként, gazdasági évenként 250 liter, de háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig. Gazdasági év alatt e fejezet alkalmazásában a tárgyévet megelőző év december 1-jétől tárgyév november 30-áig terjedő egy éves időszakot kell érteni.

A szőlőtermelő bejelentkezési, elszámolási kötelezettsége, a szőlő szállítása

54/C. §

(1)       E törvény alkalmazásában szőlőtermelő az a személy, aki (amely) 500 m²-nél nagyobb szőlőterületet művel és szőlőbor előállításával - kivéve az 54/B. § (3) bekezdése szerinti adómentes mennyiségben való előállítást - nem foglalkozik,  szőlőtermését teljes egészében értékesíti vagy nem szőlőbor előállítására is felhasználja.

(2) A szőlőtermelőnek a vámhatóságnál nyilvántartási számot kell kapnia.

(3)       A nyilvántartási szám megszerzéséhez a szőlőtermelő köteles bejelentkezni a vámhatósághoz. A bejelentkezésnek tartalmaznia kell:

a)        a szőlőtermelő nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító számát vagy adószámát;

b)        a szőlőtermelő címét, székhelyét, telephelyét vagy telephelyeit;

c)         a szőlőterület tulajdonosának nevét, címét, ha nem a tulajdonos műveli a szőlőterületet;

d)        a megművelt szőlőültetvény(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m²), telepítésének évét;

e)        a megművelt szőlőterület(ek) használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb);

f)         a felelős üzemvezető nevét, címét;

g)        a szőlőtermelő nyilatkozatát arról, hogy szőlőbor előállításával nem foglalkozik, a szőlőtermését teljes egészében értékesíti vagy nem szőlőbor előállítására is felhasználja.

(4)       A (3) bekezdésben előírt bejelentkezéshez a szőlőtermelőnek hitelesítés céljából csatolnia kell a külön jogszabályban előírt pincekönyvét.

(5)       A vámhatóság a szőlőtermelőt a bejelentkezés alapján nyilvántartásba veszi, és a bejelentkezés benyújtásától számított 30 napon belül - a  hitelesített pincekönyvvel egyidejűleg - kiadja a vámhatósági nyilvántartási számot.

(6)       A szőlőtermelő a bejelentkezésében megadott adatok változását köteles a vámhatósághoz bejelenteni. Ha a bejelentkezéskor adott nyilatkozatától eltérően a szőlőtermelő az új termését részben vagy egészben szőlőbor előállítására kívánja felhasználni, legkésőbb a tárgyév szeptember 30-áig egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmet kell a vámhatósághoz benyújtania, amellyel az adatváltozás bejelentését is teljesítettnek kell tekinteni. A vámhatóság a kérelem alapján az egyszerűsített adóraktári engedélyt - amennyiben az annak megszerzéséhez előírt feltételek fennállnak - a feldolgozás megkezdésének kérelemben jelzett napjáig visszamenőleges hatállyal adja ki.

(7)       A szőlőtermelőnek a szőlőtermés mennyiségéről, annak értékesítéséről vagy nem szőlőbor előállításához való felhasználásáról gazdasági évenként – vevőnkénti részletezésben – elszámolást kell készítenie és azt a  vámhatósághoz legkésőbb a gazdasági év november 30-áig benyújtania.

(8)       A szőlőtermelő a szőlőtermését - a külön jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve - borkísérő okmánnyal szállíthatja.

(9)       A vámhatóság a szőlőtermelő e törvényben előírt kötelezettségei megtartását és a szőlőtermés elszámolását előre bejelentett vagy váratlan, előre be nem jelentett időpontban ellenőrzi.

A bor előállítása

54/D. §

A bor előállítása az 54/E. §-ban meghatározott egyszerűsített adóraktári  engedéllyel vagy az 54/G. § szerinti bor adóraktári engedéllyel lehetséges.

Egyszerűsített adóraktári engedély
54/E. §

(1)       Egyszerűsített adóraktári engedélyt köteles kérni, illetve kaphat az az   500 m2-nél nagyobb szőlőterületet művelő személy, aki (amely) a saját termésű friss szőlőből három egymást követő gazdasági év átlagában évente az 54/B. §  (3) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó, de legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állít elő. Új szőlőterület telepítése esetén az 1000 hektoliter tekintetében a helyi hegyközség által a kérelmező részére megadott termésátlagot kell figyelembe venni.

(2)       Saját termésű friss szőlőből előállított szőlőbornak kell tekinteni a fajtabővítés vagy házasítás céljából az ugyanazon borvidékről vagy bortermő helyről vásárolt szőlőből előállított vagy onnan e célból beszerzett szőlőbort, amennyiben annak mennyisége három gazdasági év átlagában a szőlőterületet művelő személy által forgalomba hozott szőlőbor mennyiségének egytized részét nem haladja meg.

(3)       Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort

a)        adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag 60 litert meghaladó kiszerelésben (a továbbiakban: hordós kiszerelés); vagy

b)        adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag hordós kiszerelésben, és/vagy  közvetlenül végső fogyasztó részére pincéjéből kizárólag 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (továbbiakban: palackos kiszerelés) vagy kimérve, és/vagy a 2 liternél nagyobb, de 60 litert meg nem haladó kiszerelésben (továbbiakban: kannás kiszerelés) vagy hordós kiszerelésben kizárólag a vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedőnek, és/vagy palackos kiszerelésben, és/vagy külföldre

értékesítheti.

(4)       A kérelmező az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén is csak akkor kaphat egyszerűsített adóraktári engedélyt, ha

a)        kizárólag a (3) bekezdés a) pontja szerinti értékesítést végez, nyilatkozik arról, hogy a vámhatóságnál és az adóhatóságnál nincs vám- vagy adótartozása, illetve amennyiben tartozása áll fenn, arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek;

b)        nem kizárólag a (3) bekezdés a) pontja szerinti értékesítést végez, az e bekezdés a) pontjában foglalt feltételek fennállását igazolja;

továbbá nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn, valamint rendelkezik a tevékenysége folytatásához külön jogszabály(ok)ban előírt engedéllyel.

(5)       Az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell

a)        a kérelmező nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító számát vagy adószámát;

b)        a kérelmező címét, székhelyét

c)         a megművelt szőlőterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m²), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb),  telepítésének évét;

d)        a kérelmező telephelyét vagy telephelyeit, az ott folytatott tevékenységek megjelölését, a felelős üzemvezető(k) nevét, címét;

e)        a kérelmező nyilatkozatát a szőlőbor értékesítésének módjáról a (3) bekezdés szerinti részletezésben, továbbá arról, hogy értékesít-e, illetve felhasznál-e nem szőlőbor előállítására szőlőt.

(6)       Az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemhez a kérelmezőnek csatolni kell hitelesítés céljából a külön jogszabályban előírt pincekönyvét, továbbá az (1) bekezdésben előírt feltétel teljesüléséről a helyi hegyközség igazolását.

(7)       A vámhatóság az egyszerűsített adóraktári engedélyt a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi és hitelesíti a pincekönyv nyilvántartást, vagy a kérelmet elutasítja.

Az egyszerűsített adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási,
elszámolási és adóbevallási kötelezettsége

54/F. §

(1) Az egyszerűsített adóraktárból a szőlőbor - az e törvény 24. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően - borkísérő okmánnyal és annak a szállítást végző részére történő átadásával tárolható ki. A borkísérő okmánynak az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges mennyiségi adatokat is tartalmaznia kell. Amennyiben az egyszerűsített adóraktár engedélyese szőlőt is értékesít, e törvény 54/C. §-a (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

(2) A borkísérő okmánnyal kapcsolatban elkövetett jogsértés esetén a számlára, a nyugtára, a számlát helyettesítő okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Az egyszerűsített adóraktár engedélyesének a külön jogszabályban előírt pincekönyvében a szőlőbort palackos, kannás és hordós kiszerelés szerinti bontásban, mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben kimutatva kell szerepeltetnie.

(4) A pincekönyv adatait tárgynegyedévenként kell lezárni, meg kell állapítani a tárgynegyedévi készletváltozásokat és a tárgynegyedévi zárókészlet mennyiségét. E fejezet alkalmazásában tárgynegyedév alatt a gazdasági év december 1-jétől február 28-áig, március 1-jétől május 31-éig, június 1-jétől augusztus 31-éig, illetve szeptember 1-jétől november 30-áig tartó időszakokat kell érteni.

(5)       Az egyszerűsített adóraktár engedélyesének a szőlőtermés mennyiségéről, annak felhasználásáról, az előállított és értékesített szőlőborról gazdasági évenként - az 54/E. § (3) bekezdése szerinti bontásban, vevőnkénti részletezésben - mennyiségi elszámolást kell készítenie, és a vámhatósághoz a gazdasági évet követő december 15-éig benyújtania.

(6)       Ha az egyszerűsített adóraktár engedélyese nem kizárólag az 54/E. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végez, az (5) bekezdés szerinti tartalommal tárgynegyedéves elszámolást is készít és nyújt be a vámhatósághoz a tárgynegyedévet követő március 15-éig, június 15-éig, szeptember 15-éig, illetve december 15-éig.

(7)      A vámhatóság az egyszerűsített adóraktár engedélyesének e törvényben előírt kötelezettségei megtartását és a szőlőtermés, illetve előállított és értékesített szőlőbor elszámolását előre bejelentett vagy váratlan, előre be nem jelentett időpontban ellenőrzi. Ennek keretében az egyszerűsített adóraktár engedélyese jelenlétében készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet, zárlatot készít a pincekönyvben, megállapítja a tényleges és nyilvántartás szerinti készlet különbözetet, illetve a különbözettel korrigált zárókészletet.

(8)       Az egyszerűsített adóraktár engedélyesnek, amennyiben kizárólag az 54/E. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végez, évente egyszer, a gazdasági évet követő december 15-éig, egyéb esetben tárgynegyedévenként, a tárgynegyedévet követő március 15-éig, június 15-éig, augusztus 15-éig, illetve december 15-éig kell adóbevallást tennie.

(9)       Az egyszerűsített adóraktár engedélyesének az adót a bevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

Bor adóraktár

54/G. §

(1)       Adóraktári engedély

a)        a szőlőbor előállítását saját termésű friss szőlőből, 3 egymást követő gazdasági év átlagában 1000 hektolitert meghaladó mennyiségben és/vagy szőlőt, szőlőbort saját feldolgozásra felvásárló, bérmunkában feldolgozó üzemre (a továbbiakban: szőlő borászati üzem),

b)        az egyéb bor előállítását végző üzemre (a továbbiakban: egyéb borászati üzem)

            (az a) és b) pontok a továbbiakban együtt: borászati üzem),

c)         a bor önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: borpalackozó),

d)        a borászati üzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított bor tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára (a továbbiakban: üzemi borraktár)

adható.

(2)       A borászati üzem iránti adóraktári engedélykérelemnek - amennyiben a kérelmező szőlőbort saját termésű friss szőlőből (is) állít elő - az e törvény 21. § (1) bekezdésében előírtakon felül tartalmaznia kell a kérelmező hegyközségi kódszámát, továbbá a kérelmező által megművelt szőlőterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m²), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb),  telepítésének évét.

(3)      A bor adóraktári engedély megadásának nem feltétele a bor tárolására szolgáló tároló eszközök hitelesítése, azonban olyan jogsértés elkövetése esetén, amely az adókötelezettséget érinti, a vámhatóság előírhatja a hitelesítés meghatározott határidőig történő elvégzését.

(4) A bor adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.

(5)       A jövedéki biztosítékot adóraktár engedélyesenként legfeljebb 10 millió forint értékben kell nyújtani. Amennyiben az e törvény 22. § (2) és (5) bekezdése szerint adódó jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot, a biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.

A bor, a szőlő szállítása, adóügyi jelzések alkalmazása

54/H. §

(1)       A bornak a bor adóraktárból történő kiszállításakor a 24. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(2)       Hordós kiszerelésben a bor szállítása és értékesítése minden esetben kizárólag a  külön jogszabályban előírt rendelkezések szerint felhelyezett hivatalos zár alkalmazásával megengedett.

(3)       A palackozott és a kannás kiszerelésű bor

a)        szállítása és értékesítése,

b)        belföldi forgalom számára történő vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,

kizárólag zárjeggyel történhet.

(4)       A bor zárjegyre - az (5)-(7) bekezdésben foglalt eltéréssel - az 50. § (3)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell azzal, hogy

            a) a palackos kiszerelésű bor zárjegy darabonként 20 forint értéket,

            b) a kannás kiszerelésű bor zárjegy darabonként 600 forint értéket

képvisel.

(5)      A zárjegy felhasználó részére a bor zárjegy a vámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban foglaltak szerint kerül átadásra.

(6)      A bor zárjegy előállítója a külön jogszabályban foglaltak szerint köteles az előállított és az átadott zárjegyekről a vámhatóság felé elszámolni. Zárjegyhiány esetén a bor zárjegy előállítójának a (4) bekezdésben meghatározott értékkel számított összeget kell megfizetnie.

(7)       Az egyszerűsített adóraktárban felhasznált zárjeggyel a vámhatóság által tartott helyszíni készletfelvétel során kell elszámolni.

(8)       Amennyiben a bor adóraktár engedélyese szőlőt is értékesít, e törvény 54/C. §-a (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

(9)       Amennyiben a bor adóraktár engedélyese az 500 m2-nél kisebb szőlőterületet művelő személytől vásárol fel szőlőt, a szőlő a bor adóraktár engedélyese által a külön jogszabály szerint kiállított borkísérő okmánnyal szállítható.

A bor előállítása és a borászati melléktermékek forgalmazása, birtoklása

54/I. §

(1)       A külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően szőlőbort előállítani vagy kezelni, illetve az így előállított vagy kezelt szőlőbort értékesíteni, birtokolni tilos.

(2)       A bor előállítása során keletkező melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor és a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.

Adómentes felhasználás

54/J. §

(1) Adómentes célú felhasználásnak a bor biológiai ecet és ipari sav előállításához történő felhasználása minősül.

(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett borral való elszámolásra a 47. § (2) bekezdésének a), b), e) pontjában és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.”

45. § A Jöt. 55. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

"(1)      A pezsgő alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 ⁰C-on oldott állapotban jelenlévő, széndioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely

a)        a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10 és 2205 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,

b)        a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett,

c)         a 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett."

46. § A Jöt. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke literenként 71,20 forint."

47. § A Jöt. 57. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A jövedéki biztosítékot – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárt –adóraktár engedélyesenként legfeljebb 30 millió forint értékben kell nyújtani."

48. § (1) A Jöt. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2)      Habzó köztes alkoholtermék alatt a nem dróttal vagy szalaggal rögzített, nem gomba formájú dugóval lezárt,   20 ⁰C-on oldott állapotban jelenlévő, széndioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely – a sör, a bor és a pezsgő kivételével – a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék."

(2) A Jöt. 58. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3)      Nem habzó köztes alkoholtermék alatt - a sör, a bor, a pezsgő és a habzó köztes alkoholtermék kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket kell érteni, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék."

49. § (1) A Jöt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke

a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 77,00 forint,

b) a nem habzó köztes alkoholtermékre - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - literenként 97,70 forint."

(2) A Jöt. 59. §-a kiegészül a következő (3) bekezdéssel:

"(3) Az adó mértéke az 58. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 10 forint."

50. § A Jöt. 61. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a paragrafus kiegészül a következő f) ponttal:

[E törvény alkalmazásában dohánygyártmány]

"e) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességűre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),

f) az e) pont alá nem tartozó kész dohányvágat (a továbbiakban:  egyéb fogyasztási dohány) (a továbbiakban e) és f) pont együtt: fogyasztási dohány)."

51. § (1) A Jöt. 62. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő c) ponttal:

[(2) Az adó mértéke]

"a) a cigarettára

            “A” változat:

             2000. január 1-jétől 2645 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka, 2000. július 1-jétől 2990 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;

            “B” változat:

            2645 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;

b) a szivarra, a szivarkára, és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka;

c) a finomra vágott dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 26 százaléka."

(2) A Jöt. 62. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A tételes adómérték alapjaként a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza - füstszűrő és szopóka nélkül - meghaladja a 9 centimétert, de rövidebb, mint 18 centiméter, háromszorosan kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszűrő és szopóka nélkül - 18 centiméter vagy annál nagyobb, de rövidebb, mint 27 centiméter, és így tovább."

52. § A Jöt. 63. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, az új adómérték hatályba lépését megelőző 45 napon belül az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatályba lépését követően a változás előtti adójeggyel - legfeljebb még 15 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatályba lépése előtt helyezték fel."

53. §  A Jöt. 68. §-a (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontja és 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) E törvény alkalmazásában:

1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:]

"c) a szabadforgalomba bocsátott, az e bekezdés a) és b) pontjában nem említett egyéb jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történő továbbértékesítése, a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel;"

"4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal, illetve a sűrített gáz esetében térfogat- vagy tömegáram- mérővel és összegzővel ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;"

(3) A Jöt. 68. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. c) pontja alá tartozó tevékenységnek a külön jogszabályban meghatározott esetekben és eljárás keretében a jövedéki terméknek nem jövedéki engedélyes kereskedők közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása."

54. § (1) A Jöt. 69. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) A jövedéki engedélyre jogosult - a (14) bekezdésben foglalt eltéréssel - az a személy,]

"a) aki - az (5), (8), (9) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolaj termékek esetében 120 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 22 millió Ft  jövedéki biztosítékot nyújt,"

(2) A Jöt. 69. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező]

"a) a 36. § (1) bekezdés a), b), d)-f) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj, tüzelőolaj, fűtőolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3 űrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal (a továbbiakban: tárolótartály),"

[is rendelkezzen.]

(3) A Jöt. 69. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 142 millió forint összegben kell teljesíteni."

(4) A Jöt. 69. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(10) A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló és az exportáló által nyújtandó jövedéki biztosítékra a 22. § (11) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

55. § A Jöt. 70. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Végelszámolás, illetve felszámolás keretében megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, hatóságok által elkobzott, valamint lefoglalt és előzetesen értékesíthető, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett a jövedéki engedélyes kereskedő által, feltéve, hogy adófizetési kötelezettségét e törvény szerint teljesítette."

56. § (1) A Jöt. 71. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. A jövedéki engedélyes kereskedő

a) az alkoholterméket – kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású terméket – csak zárjeggyel és 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, illetve az 50. § (10) bekezdésének rendelkezése szerint - kivételesen - 2 litert meghaladó űrtartalmú göngyölegben palackozva,

b) a palackozott és a kannás kiszerelésű bort csak zárjeggyel, a hordós  kiszerelésű bort csak a vámhatóság által felhelyezett hivatalos zárral ellátva,

c) a dohánygyártmányt csak adójeggyel

szerezheti be, készletezheti, értékesítheti."

(2) A Jöt. 71. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A jövedéki engedélyes kereskedő dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók, továbbá a tüzelőolajnak, a gázolajnak és a légi járművek üzemanyagának végfelhasználók részére, gépjárműről történő helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítőjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett."

(3) A Jöt. 71. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket

a)        kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa-törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, valamint a vevő adóigazgatási azonosító számát és – ha a vevő kereskedő – az e törvényben előírt engedélye számát is,

b)        szállítólevéllel, a bort borkísérő okmánnyal szállíthat."

(4) A Jöt. 71. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

"(10) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket és bort, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevő és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés időpontját."

57. § (1) A Jöt. 72. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott, közúti gépjármű minősül, amely]

"b)       dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkező olyan tehergépjármű (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történő értékesítésre szolgál."

(2) A Jöt. 72. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, - a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót továbbá az annak gyártására keretengedéllyel rendelkező adómentes felhasználótól is -, valamint a 70. § (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával, továbbá - kizárólag a 68. § (3) bekezdés szerinti esetben - nem jövedéki engedélyes kereskedőtől is beszerezhet."

(3) A Jöt. 72. §-a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek:]

"a) az ásványolaj terméknek motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert, kenőolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot,"

[meghaladó mennyisége minősül.]

(4) A Jöt. 72. §-ának (11) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

[(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek:]

"h)       a bor 90 litert"

[meghaladó mennyisége minősül.]

(5) A Jöt. 72. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(13) Alkoholterméket és bort az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékből, köztes alkoholtermékből és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésű bort is) lehet tartani, illetve abból lehet a terméket kimérni."

(6) A Jöt. 72. §-a (17) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép és a § kiegészül a következő (18) bekezdéssel: 

"(17) A nem jövedéki engedélyes kereskedő alkoholterméket, bort, sört, pezsgőt, köztes alkoholterméket és dohánygyártmányt alkalmi rendezvényen üzlethelyiségen kívül az értékesítés helye szerint illetékes vámhatósághoz történt előzetes – három munkanappal korábbi – bejelentése alapján is árusíthat, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik.

(18) A kannás és a hordós kiszerelésű bort csak a vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító üzletkörre kiadott működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kiskereskedő forgalmazhat, aki (amely) e tevékenységéről külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásban naponta - több műszakos üzemelés esetén műszakonként - fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint meg kell állapítani a zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként, és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt."

58. § (1) A Jöt. 73. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő d) ponttal:

[(1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében ]

"b) ellenőrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedő az e törvényben előírt számlaadásra vonatkozó kötelezettségének eleget tesz-e, a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérő árat érvényesít-e;"

"d) ellenőrizheti az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt, az a) és b) pontban nem említett egyéb kötelezettségek megtartását."

(2) A Jöt. 73. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[(2) A vámhatóság az  olyan  jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,]

"f) megkeresheti a jövedéki termék előállítására alkalmas terméket gyártó, raktározó, tároló, importáló, exportáló és forgalmazó személyt, vizsgálhatja e termékek értékesítéséről vezetett nyilvántartásokat."

59. § (1) A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az adóalanyra a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének - a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni."

(2) A Jöt. 75. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A szőlőtermelőre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének megsértése esetén legalább 10 ezer forint, legfeljebb 50 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni."

60. § A Jöt. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni

a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható terméket, amelyet nem adóraktárban, érvényes adóraktári engedély nélkül állítanak elő, ideértve azt a terméket is, amelyet a 70. §, illetve a 72. § (8) bekezdése rendelkezésének megsértésével szereztek be, továbbá azt a szőlőbort, amely nem rendelkezik a forgalombahozatalhoz külön jogszabályban előírt forgalombahozatali engedéllyel vagy minősítési okirattal,

b) azt a terméket, amelynek adózott voltát a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal vagy vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani,

c) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyű alkoholterméket és palackos, kannás kiszerelésű bort, az 54/H. § (2) bekezdésében előírt hivatalos zár nélküli vagy jogtalanul megszerzett hivatalos zárral ellátott hordós kiszerelésű bort, valamint az adójegy nélküli, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyű dohánygyártmányt,

d) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket és bort, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik (a továbbiakban az  a)-d) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék)."

61. § (1) A Jöt. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A zárjegy és az 54/H. § (2) bekezdése szerinti hivatalos zár hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy, hivatalos zár birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele a megtalált zárjegy, hivatalos zár darabszámával és

a)        az alkoholtermék zárjegy esetében az 50. § (5) bekezdésében,

b)        a palackos kiszerelésű bor zárjegy esetében az 54/H. § (4) bekezdésének a) pontjában, a kannás kiszerelésű bor zárjegy esetében az 54/H. § (4) bekezdésének b) pontjában,

c)         a hivatalos zár esetében az 54/H. § (4) bekezdésének b) pontjában

meghatározott értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő."

(2) A Jöt. 77. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, továbbá a bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérő előállítása vagy kezelése, illetve az így előállított vagy kezelt bor értékesítése, birtokolása, valamint az 54/I. § (2) bekezdésében megjelölt borseprő, derítési alj, aljbor jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként, az 54/I. § (2) bekezdésében megjelölt seprőtészta jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén kilogrammonként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni."

(3) A Jöt. 77. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) Az alkoholtermék előállítására alkalmas desztilláló berendezés jogosulatlan előállítása, értékesítése vagy birtokolása első alkalommal legalább 20 ezer, de legfeljebb 200 ezer forintig terjedő, ismétlődés esetén az előző alkalommal kiszabott jövedéki bírság összegének kétszereséig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.”

(4) A Jöt. 77. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6)      Ásványolaj előállítására alkalmas desztilláló berendezés, sör előállítására alkalmas főzőüst és forraló üst, dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése legalább 20 ezer forint, legfeljebb 200 ezer forint jövedéki bírsággal büntetendő."

62. § A Jöt. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 66., 70-72. §-ban, valamint a végrehajtási rendeletekben előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 20 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethető."

63. § (1) A Jöt. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval szemben, amennyiben  az adójegyre, a zárjegyre vagy az 54/H. § (2) bekezdésében meghatározott hivatalos zárra vonatkozó, e törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott szabályokat, vagy a 72. § (18)  bekezdésének rendelkezését megsérti,  az Art. 74/B. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra, a 72. § (8) bekezdése rendelkezésének megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 10, a második és további jogsértés alkalmával 20 napra kell bezárni."

(2) A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 500 litert."

64. § (1) A Jöt. 81. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntető eljárásban le nem foglalt]

" d)     a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort,"

(2) A Jöt. 81. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal:

[(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntető eljárásban le nem foglalt]

"e) jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést,  dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-d) pontban említett termék előállítására, felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt."

(3) A Jöt. 81. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító, illetve ismeretlen tettes esetén az eljárást megszüntető határozatban kell rendelkezni."

(4) A Jöt. 81. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(6) Az elkobzott termékek közül]

"a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;"

65. § A Jöt. 84. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a cseppfolyós gáztöltőre és a sűrített gáztöltőre 2000. január 1-jétől, a sörfőzdére és a bérfőzést végző szeszfőzdére 2001. január 1-jétől, a bor adóraktárra 2002. január 1-jétől kell teljesíteni. A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell."

66. § A Jöt. 85. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel:

"(7)      Azt a bortermelőt, aki (amely) a bor adóraktári engedély iránti kérelmét e törvény rendelkezései szerint 2000. június 30-áig benyújtja és megfelel a 7. § 18. pontjában előírt feltételeknek (kivéve a 2 éves működésre vonatkozó feltételt), az adóraktári engedélye kiadásakor megbízható adósnak kell tekinteni."

67. § A Jöt. kiegészül a következő címmel és a következő 88/A. §-sal:

"Termékmeghatározás

88/A. §

A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és -készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján gyógyszernek nem minősülő anyagként vagy készítményként nyilvántartásba vett, a 2208 vámtarifaszám alá osztályozandó termékek 2003. december 31-éig nem tekintendők az e törvény hatálya alá tartozó jövedéki terméknek."

68. § (1) A Jöt. 89. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]

"a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve  a gázolaj jövedéki adója 65,6 százalékának – az igény benyújtásának napjától számított 60 napon belüli -  visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,

            1. a szántó művelési ágban 90 liter/ha/év,

            2. a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha/év,

            3. a gyep művelési ágban 12 liter/ha/év,

            4. a halastó esetében 55 liter/ha/év,

            5. az erdőfelújításhoz 90 liter/ha/év,

            6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év

mértékig terjedően,"

(2) A Jöt. 89. §-a (2) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő l) ponttal:

[(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy  rendeletben határozza meg]

"c)       az adóraktár által vezetendő nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérő okmányra, az egyszerűsített kísérő okmányra és a borkísérő okmányra, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,"

"e)       a zárjegy és a hordós borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,"

"l)       a szőlőtermelő vámhatósághoz történő bejelentkezésének és a szőlőterméssel való elszámolásának részletes szabályait."

(3) A Jöt. 89. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő c) ponttal:

[(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg]

"a) az üzemanyag e törvény 37. § (1) bekezdése b) pontjában meghatározott  adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,"

“c)      az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli, e törvény 13. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti végleges mentesülés érvényesítésének részletes feltételeit és eljárási szabályait.”

69. § A Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, 26. §-a (2) bekezdésének b) pontjában és 69. §-a (2) bekezdésének b) pontjában “...a társadalombiztosítási szerv felé...” szövegrész hatályát veszti.

70. § A Jöt. 39. §-ában említett vasúti szállítási tevékenység meghatározásánál az SZJ 0911 szám az 1999. január 1-jétől hatályos KSH Szolgáltatások Jegyzéke alapján  60.10 számra, a belvízi szállítási tevékenység esetében az SZJ 0922 szám 61.20 számra változik.

III. fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

71. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3.§-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

"21.   Bér: munkaviszonyból származó jövedelem - ide nem értve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás - kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is."

(2) A Szja tv. 3. §-ának 50. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

"50.   Adóköteles biztosítási díj: a kifizető által kötött olyan biztosítás díja, amely alapján a biztosító szolgáltatása magánszemélyt biztosítottként vagy kedvezményezettként illet meg, ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, a kifizető által kötött biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját.”

(3) A Szja tv. 3. §-a a következő 62., 63 és 64. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]

“62.   Hallgatói munkadíj: a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben, hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott bevétel - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese -, feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.

63.    Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik

a) a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy

b) különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján.

64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosítót terhelő kötelezettség keretében juttatott vagyoni érték."

72. § (1) A Szja tv. 7.§-a jelenlegi felvezető szövegének jelölése (1) bekezdésre változik, az új (1) bekezdés b) és k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő m) ponttal egészül ki:

[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]

"b) a magánszemély adózott jövedelméből történt vagyoni érték átadásának (befektetésének) részben vagy egészben szerződés alapjántörténő visszafizetését (visszajuttatását) - ideértve a vállalkozásban lévő vagyon kivonásával megszerzett bevételt is, ha ez a vagyon magánszemély adózott jövedelméből került befektetésre -, azzal, hogy nem tekinthető visszafizetésnek (visszajuttatásnak), ha a bevételt jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a kifizetés (juttatás) adóköteles jogcímen történt."

"k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a munkáltató a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély tag munkáltatójának havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásából azt a részt, amely nem haladja meg havonta a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát;"

"m) azt a vagyoni értéket, amely után a személyi jövedelemadó fizetésére a kifizető kötelezett."

(2) A Szja tv. 7.§-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában

a) munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra kötelezett kifizető minősül, akkor is, ha a törvény szerint azt nem kell megfizetnie;

b) a korlátot meghaladó, illetőleg az a munkáltatói hozzájárulás, amely nem az a) pontban említett kifizetőtől származik, a 69. § szerinti természetbeni juttatásnak minősül."

73. § A Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Nem kell bevallani:

a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,

b) a vagyonátruházásból származó bevételt akkor, ha abból jövedelem nem keletkezik,

c) az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 200 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani az utóbbiak közül - az (5) bekezdés rendelkezésének figyelembe vételével - az osztalékból, az árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet, azzal, hogy a termőföld bérbeadásából származó jövedelmet az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell bevallani. Az osztalékelőlegből osztalékká vált részt és annak megfizetett (elszámolt) adóját az osztalékmegállapítás időpontjának alapulvételével kell bevallani. "

74. § A Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]

"d) költségvetési szervek összevont bérszámfejtési körébe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon elszámolási körbe tartozó más kifizetőtől szerzett az a) pontban említett jövedelmet;"

75.§ A Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

[A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,]

"a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyagmennyiség és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembe vételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;"

"c)       amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.

(3) A (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvény a munkáltató által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyagfogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi."

76. § (1) A Szja tv. 28. §-ának (8) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(8) Egyéb jövedelem az a vagyoni érték, amelyet a magánszemély az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzési, vételi, illetőleg eladási  jogának gyakorlása által szerez meg a következők szerint:

a) Jegyzési, vételi jog gyakorlása esetén az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékéből azt a részt kell figyelembe venni, amely a magánszemély által a jog megszerzése ellenében és az értékpapír megszerzéséért adott ellenértéket meghaladja (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja).

b) Eladási jog gyakorlása esetén a bevételből az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékét és a magánszemély által a jog megszerzéséért adott ellenértéket meghaladó részt kell figyelembe venni (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja a bevétel megszerzésének napja); az értékpapír szokásos piaci értékének a szerzési értéket meghaladó részére az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(9) A (8) bekezdés rendelkezésétől eltérően nem a jegyzési, vételi, illetőleg eladási jog gyakorlása által keletkezik jövedelem, ha e jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt."

(2) A Szja tv. 28.§-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

"(11) Egyéb jövedelem a biztosító által a biztosítási szerződésnek biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történő megszűnése vagy átalakulása (maradékjog) alapján kifizetett összeg, ha az a magánszemélyt kifizető által kötött olyan biztosítási szerződés alapján illeti meg, amelynek díja e törvény szerint adómentes jövedelem, akkor, ha a biztosítás szerződőjeként a magánszemély a kifizető helyébe lépett."

77. § A Szja tv. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) Az (1) bekezdésben említett értékhatár megállapítása szempontjából a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni."

78. § A Szja tv. 34. §-a (1) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A számított adót csökkenti:]

"c) a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás és/vagy"

"e) az ösztöndíj, a hallgatói munkadíj és/vagy"

79. § (1) A Szja tv. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint."

(2) A Szja tv. 35.§-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetésnek - ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget - a 30 százaléka.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, illetőleg a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét."

80. § A Szja tv. 40. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A családi kedvezmény eltartottanként

a) egy és kettő eltartott esetében havi 2200 forint;

b) három vagy több eltartott esetében havi 3000 forint;

c) súlyosan fogyatékos eltartott esetében fogyatékos eltartottanként havi 3400 forint."

81. § A Szja tv. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban

a) kiemelkedően közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 100 ezer forint;

b) a közhasznú szervezet(ek), illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás(ok) esetében összesen 50 ezer forint."

82. § (1) A Szja tv. 47. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:]

"b) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély igazolt tagdíjbefizetése után járó kedvezményt;

(2) A Szja tv. 47. §-a (5) bekezdése f) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:

f)     a családi kedvezményt annál a magánszemélynél,]

"3. aki az együttélő házastársával közösen tett nyilatkozatban kéri, hogy - a házastársának történő családi pótlék-folyósítás ellenére - a kedvezményt ne a házastársnál, hanem nála vegyék figyelembe."

83. § A Szja tv. 49/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az egyéni vállalkozó halálát követően a vállalkozói tevékenységnek az özvegye vagy az örököse által történő folytatása esetén, illetőleg az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elvesztésekor a vállalkozói tevékenységnek az egyéni vállakozó nevében és javára a törvényes képviselője által történő folytatása esetén az özvegy, az örökös, a törvényes képviselő minősül egyéni vállalkozónak, azzal, hogy a vállalkozói tevékenységet folyamatosnak kell tekinteni, és a vállalkozói adóalap, valamint a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál a vállalkozói tevékenység folytatását megelőzően elszámolt, az elhunyt vagy cselekvőképességét elvesztett magánszemély jövedelmének számító vállalkozói kivétet is figyelembe kell venni."

84. § A Szja tv. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“50.§ (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózást választhat a (4)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve akkor, ha

a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot nem haladta meg, és

b) nem áll munkaviszonyban, és

c) az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes.

(2) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.

(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenység egészére választható.

(4) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban.

(5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.

(6) A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja az (1)-(5) bekezdések rendelkezései szerint.

(7) Az az egyéni vállalkozó, aki 1999. december 31-ét követően (is) átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmaz és azt megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást, tételes átalányadózást - feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennálnak - csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt. "

85. § A Szja tv. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“52. § (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben

a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot, az 50. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó esetében a 15 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít,

b) a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységből származó bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.

(3) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie.”

86. § A Szja tv. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"53. § (1) Az átalányadó alapját a bevételből a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel

a) az egyéni vállalkozó 30 százalék,

b) az adóév egészében kizárólag a (3) bekezdésben, vagy kizárólag a (3) és (4) bekezdésben felsorolt tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 80 százalék,

c) az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék,

d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó - feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a (4) bekezdésben felsorolt üzlet(ek) működtetésére terjed ki - 93 százalék,

e) a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék

költséghányad levonásával állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos mérték

a) az a) pontban meghatározott helyett 15,

b) a b) pontban meghatározott helyett 75,

c) a c) pontban meghatározott helyett 83,

d) a d) pontban meghatározott helyett 91,

akkor, ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:

a) ipari és mezőgazdasági termékelőállítás, építőipari kivitelezés;

b) mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02),

kivéve:

         valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

c)  halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), halgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 05.02.1),

kivéve:

         halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1);

d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15- 37),

kivéve:

         valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termékelőállítás,

         kiadói szolgáltatás (SZJ 22.1),

         hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók

            sokszorosítása (SZJ 22.3);

e) építőipari szolgáltatás (SZJ 45);

f)  kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 50, 52) felsorolásból:

         közúti járműjavítás, -karbantartás (SZJ 50.20),

         személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása (SZJ 52.71.1, 52.72.1, 52.73.1, 52.74.1);

g) szállítás, raktározás, postaszolgálat és távközlés (SZJ 60.2) felsorolásból:

         taxiközlekedésből a helyi (SZJ 60.22.11),

         közúti teherszállítás (SZJ 60.24);

h) az iroda-, számítógép javítás és karbantartás (SZJ 72.50.1);

i)   a fényképészet, videofelvételkészítés (SZJ 74.81.21, 74.81.22);

j)   egyéb szolgáltatás (SZJ 93) felsorolásból:

       mosás, vegytisztítás, textilfestés (SZJ 93.01.1),

       fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02.2);

k)  az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység.

(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:

üzletköri jelzőszám

a)	élelmiszer jellegű áruház	111.
b)	élelmiszer jellegű vegyes üzlet	113.
c)	zöldség és gyümölcs üzlet	121.
d)	hús, húskészítmény, baromfiüzlet	122.
e)	hal és halkészítmény üzlet	123.
f)	kenyér- és pékáruüzlet	124.
g)	gyógyhatású készítmények szaküzlete	129.
h)	vegyi áruk üzlete	141.
i)	festékek és lakkok üzlete	1362.
j)	mezőgazdasági, méhészeti üzlet	1607.

(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége évközben olymódon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására.”

87. § (1) A Szja tv. 65.§-a (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában kamat:]

"i) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó jövedelem, kivéve, ha azt a törvény egyéb jövedelemnek minősíti, valamint a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásából származó jövedelem."

(3) A Szja tv. 65. §-ának (5) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[E § alkalmazásában:]

"e) takarékbetétnek minősül bármely hitelintézeti betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla-követelés egyenlege is."

(4) A Szja tv. 65. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása során a maradékjog címén kifizetett bevételből a biztosító által kifizetett összegnek a magánszemély által befizetett díjak együttes összegét (átadott vagyoni értéket) meghaladó része számít jövedelemnek. E rendelkezés szerint kell eljárni a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatása címén kifizetett összeg esetében is."

88. § (1) A Szja tv. 67/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében tőzsdei határidős termékre kötött határidős ügyletének bevétele, valamint a tőzsdei és az elszámolóházi szabályzatok szerinti összetett tőzsdei ügyletből származó bevétel. Az összetett tőzsdei ügyletből származó bevételt a következők szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni. Amennyiben az összetett tőzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tőzsdei ügylet megszűnik, akkor az összetett tőzsdei ügylet bevételét erre az időpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettől az időponttól kezdve önálló tőzsdei határidős ügyletnek kell tekinteni. A tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély tőzsdei opciós kiírásból, vagy tőzsdei opciós termék adásvételéből származó bevételét kell tekinteni."

(2) A Szja tv. 67/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az összetett tőzsdei ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata, vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett bevételből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.

(6) E § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által engedélyezett, tőzsdei ügyletnek megfelelő tőzsdén kívüli ügyletből származó jövedelemre, feltéve, hogy az bárki számára azonos feltételekkel köthető."

89. § A Szja tv. 69. §-ának (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

[Természetbeni juttatásnak minősül többek között:]

"d) a társadalmi szervezettől, az egyháztól, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom, szolgáltatás, a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy nem minősül tárgyjutalomnak a takarékbetét, valamint azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni."

90. § A Szja tv. 74. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Más ingatlan bérbeadása esetén az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) és (6) bekezdés rendelkezései helyett  a magánszemély - legalább négy adóévre - választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett  adó adóelőlegnek minősül."

IV. fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény módosítása

91. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a a) pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:

Foglalkoztató:]

"5. a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv,"

(2) A Tbj. 4. §-ának f) pontja a következő 3. alponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:

Saját jogú nyugdíjas:]

“3. Az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását, valamint a foglalkoztatott 25. § szerinti nyugdíjjárulék fizetés alóli mentességét nem érinti, ha az 1. alpontban említett előnyugdíj, korengedményes nyugdíj, szolgálati nyugdíj folyósítása szünetel.”

(3) A Tbj. 4. §-ának n) pontja a következő rendelkezéssel egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:

Tagságra kötelezett (pályakezdő):]

"Az előzőektől eltérően pályakezdőnek minősül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán – iskolarendszerű képzés keretében - folytatott tanulmányai megszűnését követően első ízben létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét."

(3) A Tbj. 4. §-a a következő s) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

“s) Eltartott hozzátartozó: aki az eltartóval közös háztartásban él.”

92. § A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alapján biztosított az, aki]

"a) munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban áll, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,"

93. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának felvezető szövegrésze és 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Szünetel a biztosítás:]

“a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,"

94. § A Tbj. 9. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett időszakon belül - akkor is fennáll, ha]

"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,"

[részesül]

95. § A Tbj. 10. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:]

"a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig,"

[tart]

96. § A Tbj. 11. §-a a következő d) ponttal egészül ki:

[A biztosítás nem terjed ki:]

“d) a devizakülföldi által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. §-a szerinti devizabelföldi személyre.”

97. § A Tbj. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Egészségbiztosítási ellátások:]

"b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) gyermekgondozási díj,

bc) táppénz;"

98. § A Tbj. 18.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"18. § (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére

a) a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,

b) a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),

c) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után  baleseti járulékot,

d) az egészségbiztosítási ellátások fedezetére a külön törvényben meghatározottak szerint a foglalkoztató, illetőleg a magánszemély egészségügyi hozzájárulást,

e) a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségbiztosítási járulékot

fizet.

(2) A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.

(3) A külön törvényben meghatározott szolgálati nyugellátás, valamint a szolgálati rokkantsági nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségeit a központi költségvetés fizeti.”

99. § (1) A Tbj. 19.§-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék"

(2) A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke

a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8 százalék,

b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék."

(3) A Tbj. 19. §-ának (5) bekezdése helyébe  a következő rendelkezés lép:

"(5) A 39. § (2) bekezdésében említett személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizet."

100. § A Tbj. 20.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“20. § A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni."

101. § A Tbj. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"23. § A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a hivatásos állományú tagjaik részére egyes egészségbiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeli juttatásokat az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásának megfelelő mértékben számolhatják el a járulék terhére.

102. § A Tbj. 25. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:

“Ha a nyugdíj folyósítása a 4. § f) pontjának 3. alpontja szerint szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy - ide nem értve a társas vállalkozót - egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.”

103. § A Tbj. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.

(2) A keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a juttatás, a járadék, a segély után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeit az egyház viseli.  Az egyház a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg az érintett személyek 19. § (1) és (2) bekezdése szerinti nyugdíjbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíját.

(4) A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. § a) pont 5. alpont] terhelő nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti.

(5) A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíjbiztosítási járulékát és nyugdíjjárulékát a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a központi költségvetés fizeti.”

104. § (1) A Tbj. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A 27. §-ban meghatározott járulék-alap alsó és a 24. §-ban meghatározott felső határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó]

"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási  díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj  fizetésének  időtartama alatt  vállalkozói  tevékenységét  személyesen folytatja -,”

(2) A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem."

105. § (1) A Tbj. 29. §-a (4) bekezdésének  a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt]

“a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,”

(2) A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási- és  nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem."

106. § A Tbj. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az egyéni vállalkozó a 29. §-ban meghatározott jövedelem után – az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben (továbbiakba: Art.) meghatározottak szerint - negyedévenként köteles a társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és  nyugdíjjárulékot megfizetni.”

107. § A Tbj. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

“(6) A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.”

108. § A Tbj.  33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme után 6 százalékos tagdíjat fizet."

109. § (1) A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az 5. §, valamint a 11. § szerint nem biztosított nagykorú személy, illetőleg akinek a biztosítása a 8. § a) pontja szerint szünetel nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet, feltéve, hogy nem saját jogú nyugdíjas és  a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik."

(2) A Tbj. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, legfeljebb azonban a megállapodás megkötésekor érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének figyelembevételével a naptári hónapokra számított összeg, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összege."

(3) A Tbj. 34. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(5) Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodás köthető, a megállapodás megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összege alapján, a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulék megfizetésével

a) 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére, valamint

b) arra az időtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyermekgondozási segély nem jár.”

(4) A Tbj. 34. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A 11. § hatálya alá tartozó személy, a külön törvény alapján huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, továbbá a devizakülföldinek minősülő magyar állampolgár megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására."

110. § A Tbj. 35. §-a a következő  (6) bekezdéssel egészül ki:

“(6) A 34. § szerint kötött megállapodásban meghatározott, a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelem - a minimálbér, a járulékfizetési felső határ  naptári napi  összege, a megállapodást kötő fél által meghatározott összeg, a gyermekgondozási segély - összegének változása miatt módosított járulékot első ízben a változást követő hónap 12. napjáig kell megfizetni.  A járulék megfizetésének elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után.”

111. § A Tbj. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó, járulékalapot képező jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni."

112. § A Tbj. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A külön jogszabályban meghatározott nyilvántartás tartalmazza a foglalkoztatók és a biztosítottak által az e törvényben előírt kötelezettségeik teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből megállapítható a biztosított javára megfizetett, illetőleg a tőle levont járulék alapja, összege, a biztosítási jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adatot."

113. § A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) A magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozás visszavonása esetén a biztosított egyéni számláján nyilvántartott összeget a magánnyugdíjpénztár - a foglalkoztató egyidejű tájékoztatása mellett - a visszavonási kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles a biztosított személyi adataira és TAJ-számára hivatkozással a Nyugdíjbiztosítási Alap javára átutalni, és az átutalásról bevallást benyújtani. A bevallás havi bontásban tartalmazza a biztosított egyéni számláján jóváírásra került összeget."

114. § A Tbj. 46. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"46. § (1) A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a kormányrendeletben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság - a nyilvántartásba nem vett személyenként - terheli.

(2) A foglalkoztató a biztosítottakról - az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggő adatairól - köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét, továbbá a biztosított után fizetett tételes összegű egészségügyi hozzájárulást.”

115. § A Tbj. 48. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A nyilvántartás elektronikus vagy optikai adathordozón is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja a nyilvántartás összes adatainak késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetőleg kizárja az utólagos módosítás lehetőségét."

116. § A Tbj. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"50. § A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni, és a tárgyhavi járulékot az Art-ban (1-2. sz. melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató - a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg - a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegéről."

117. § A Tbj. 51.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“51. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a tagdíj összegét megállapítani és levonni, az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig. A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szervek esetében a tagdíj-bevallás benyújtási és befizetési határideje a tárgyhónapot követő hónap 20. napja. A havi tagdíjbevallásban a levont tagdíj alapját és összegét - név és TAJ-szám jelölésével - biztosítottanként kell feltüntetni.

(2) A biztosított pénztártagtól levont tagdíj megállapítására az Art. nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítására vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) Az egyéni vállalkozó a magánnyugdíjpénztári tagdíját a 29. §-ban meghatározott járulékalap figyelembevételével negyedévenként állapítja meg és a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg az érintett magánnyugdíjpénztárnak.

(4) A tagdíjbevallást az Állami Pénztárfelügyelet által rendszeresített nyomtatványon vagy a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program használatával, elektronikus adathordozón kell benyújtani. A bevallás részletes szabályait  kormányrendelet tartalmazza.

(5) Az Mpt. 26. §-a alapján megállapított tagdíj-kiegészítés bevallására és befizetésére az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(6) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és megfizetés adatainak közlésével egyidejűleg soron kívül ellenőrzést kér az állami adóhatóságtól, ha a tagdíjbevallás, az adatszolgáltatás hiányos vagy téves, illetőleg a befizetés nem felel meg a bevallásban foglaltaknak.

(7) Ha a foglalkoztató a bevallás szerinti fizetési kötelezettségét csak részben teljesíti, a befizetett tagdíjat a magánnyugdíjpénztár az érintett pénztártagok között tagdíjnagyságuk arányában, az 53.§-ban foglaltaknak megfelelően számolja el. A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részbeni teljesítése esetén a pénztár - a pénztártag egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul intézkedik az állami adóhatóságnál a tartozás behajtása érdekében.

(8) A foglalkoztatót - a levont, de a pénztárnak meg nem fizetett tagdíj miatt - a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék mellett a pénztártagnak okozott kár megtérítése is terheli.

(9) Az állami adóhatóság a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék, illetőleg magánnyugdíjpénztári tagdíj követelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg."

118. § A Tbj. 53.§-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“53. § (1) A foglalkoztató által befizetett tagdíjat az 51.§ (7) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, az esedékesség sorrendjében, a következő kiegyenlítési sorrend alkalmazásával kell elszámolni:

a) biztosítottat terhelő tagdíj,

b) biztosítottól levont munkavállalói tagdíj-kiegészítés,

c) munkáltatói tagdíj-kiegészítés.

(2) Ha a tagdíj befizetés a bevallásban közölt kötelezettség teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a foglalkoztatónak minősülő egyéni és társas vállalkozót terhelő saját tagdíj, illetőleg tagdíj-kiegészítés elszámolására az (1) bekezdésben meghatározott sorrendet követően kerülhet sor.”

119. § A Tbj. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"54. § A 4. § r) pontjában említett igazgatási szervek ellenőrzik a 46. § (1) bekezdésében előírt nyilvántartást, a biztosítási kötelezettség elbírálását és a 46. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetését.”

120. § A Tbj. 56. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) A foglalkoztató (ide értve az egyéni vállalkozót is) a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot és bírságot a magánnyugdíjpénztár elkülönítetten vezetett számláira köteles befizetni.”

121. § A Tbj. 58. §-ának (1) bekezdése a következő e)-g) ponttal egészül ki:

[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]

"e) a 23. § szerinti elszámolás feltételeit, valamint a 26. § (3)-(5) bekezdésében meghatározott járulékfizetés rendjét és az adatszolgáltatás módját;

f) a 46. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartás részletes szabályait;

g) a magánnyugdíjpénztári tagdíjjal összefüggésben felszámított bírság és pótlék elszámolására vonatkozó részletes szabályokat.”

V. fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

122. § (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

“Az előzőektől eltérően pályakezdőnek minősül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán – iskolarendszerű képzés keretében - folytatott tanulmányai megszűnését követően első ízben válik a Tbj. szerint biztosítottá és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét.”

(2) Az Mpt. 29. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b)-c) pont számozása c)-d) pontra változik:

[A tag felhalmozási időszakban bekövetkező halála esetén a kedvezményezett választhat, hogy az egyéni számlán ráeső részt]

"b) a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási  Alap részére,"

(3) A Mpt. 29. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátást megállapító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül a pénztár gondoskodik a kedvezményezett követelésének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történő átutalásáról."

VI. fejezet

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

123. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló, többször módosított 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb.tv.) 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítási jogviszony fennállása alatt keresőképtelenné válik és a Tbj-ben meghatározott mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.”

124. § Az Eb.tv. 46. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A 44. § a) és f) pontjában említett keresőképtelenség esetén naptári évenként 40 naptári napnak (30 munkanapnak) megfelelő időtartamig a biztosítottnak járó táppénz a foglalkoztatót, a társas vállalkozást, illetőleg az egyéni vállalkozót terheli.”

125. § Az Eb.tv. a 46. § után a következő 46/A. §-sal egészül ki:

“46/A. § (1) A 46. § (2) bekezdésében meghatározott táppénzfizetési kötelezettség a foglalkoztatót, a társas vállalkozást, illetőleg az egyéni vállalkozót a biztosított évközben keletkezett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya esetén időarányosan terheli. Ez azonban - ha a biztosított az év folyamán már biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban állt - nem lehet több, mint a naptári évre járó 40 naptári nap még igénybe nem vett része.”

(2) A 46. § (2) bekezdésében meghatározott táppénzfizetési kötelezettség alkalmazásában a keresőképtelenség időtartamát évi 40 naptári napig össze kell számítani akkor is, ha a keresőképtelenség ezen időtartama több, egymást követő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban következik be.

(3) Ha a biztosított biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya a 46. § (2) bekezdésében meghatározott keresőképtelenség időtartama alatt megszűnik – kivéve, ha újabb biztosítással járó jogviszonyt létesít - a biztosítottat megillető táppénz összege azt a foglalkoztatót, társas vállalkozást terheli, amelynél a keresőképtelenség bekövetkezett.

(4) Ha a 62. § (2) bekezdésében meghatározott táppénzmegtérítési kötelezettségének a foglalkoztató, a társas vállalkozás nem tesz eleget, a fizetendő összeget a pénztár megkeresésére az állami adóhatóság az Art. szerint szedi be.”

126. § Az Eb. tv. 47. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a bekezdés a következő e) ponttal egészül ki:

[Nem jár táppénz]

“a) a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs,

e) a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára."

127. § Az Eb.tv.a 49. §-t követően a következő 49/A. §-sal egészül ki:

"49/A. § A. 62. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegének kifizetéséhez - ide nem értve a 46. § (2) bekezdését - a munkáltató a területileg illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervtől előleget igényelhet. Az ellátások kifizetését követő három munkanapon belül a kifizetett ellátások költségével, továbbá a kifizetőhely fenntartóját megillető költségtérítés összegével és az igénybe vett előleggel el kell számolni. Az elszámolás részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó foglalkoztató által kifizetett ellátások elszámolására az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény rendelkezései irányadók.”

128. § Az Eb.tv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztatónál kell bejelenteni.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt

a) a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetében a kifizetőhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fővárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetben a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár

bírálja el és folyósítja.

(3) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszűnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál kell bejelenteni.

(4) A biztosítottnak a (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben a 44. § a) és f) pontjában említett keresőképtelensége miatt évenként 40 naptári napnak (30 munkanapnak) megfelelő időtartamra járó táppénz összegét - e törvény rendelkezései alapján - a foglalkoztató székhelye (telephelye) szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár állapítja meg és fizeti ki, amit a pénztár felhívására a foglalkoztató, a társas vállalkozás köteles megtéríteni. Az egyéni vállalkozó a 44. § a) és f) pontja szerinti keresőképtelensége miatti táppénzét - évente 40 naptári napnak (30 munkanapnak) megfelelő időtartamra - igénybejelentése alapján a székhelye szerint illetékes MEP megállapítja és értesítése alapján az egyéni vállalkozó költségként elszámolja az Szja tv. szerint.

(5) Az igény elbírálásánál az igény teljesítése esetén nem kell alakszerű határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban és (4) bekezdésben említett esetben az értesítést követő bérfizetési napon.

(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban említett esetekben a bérfizetési napon, egyéb esetekben a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig."

129. § Az Eb.tv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"69. § Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a pénzbeli ellátások folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) az ellátás megállapítását követő 15 napon belül nem teljesíti, a 15. napot követően az Art-ban meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a jogosult részére. Nem kell megfizetni a kamatot, ha a kamat összege nem haladja meg a 100 forintot."

VII. fejezet

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosítása

130. § (1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló, az 1998. évi XCI. törvénnyel módosított 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: T.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A pénzügyminiszter terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A szociális- és családügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit, valamint részt vesz a társadalombiztosítást érintő egyéb jogszabályok előkészítésében.”

(2) A T. 9. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“A szabályszerűen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti, kivéve a foglalkoztatót terhelő táppénz összegét.”

VIII. fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

131. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 5. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:]

"a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj,"

132. § Az Eho. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást]

"a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,"

[időtartama alatt]

133. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt havi 3.900 forint (naptári naponként 130 forint)."

134. § Az Eho. 11. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:

“(6) A kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő százalékos egészségügyi hozzájárulást évente, az adóévet követő január 12-éig kell megfizetni. Ha a kamatkedvezmény évközben megszűnik, az egészségügyi hozzájárulást a megszűnés napján kell megfizetni."

IX. fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

135. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki :

“(9) Ha a vagyonszerzőt a 27. § (1) bekezdése alapján terhelő illeték összege magasabb, mint amit az általa megszerzett lakás tulajdonjoga, illetve az ahhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga után az (1) bekezdés, illetve a 23. § szerint fizetnie kellene, akkor tőle csak ez az alacsonyabb összegű illeték követelhető.”

136. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § egyidejűleg a következő (6) bekezdéssel egészül ki, továbbá a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

"(5) A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) - jogelőd nélkül - kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50 %-a ingatlanok pénzügyi lízingjéből, vagy 75 %-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére késedelmi pótlékkal növelten megállapítja.

(6) A Magyar Lízingszövetség – e § (3) és (5) bekezdésében említett - igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. A vállalkozó kérésére az ideiglenes igazolás alapján is az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell előírni, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § n), o) és p) pontjaiban meghatározott feltételeknek való megfeleléséről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére késedelmi pótlékkal növelten megállapítja."

(2) Az Itv. 23/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

“(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokra előírt határidő elmulasztása esetén a kedvezmény nem adható meg.”

137. § (1) Az Itv. 26. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(7) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mentesség feltételeit a gépjárműforgalmazást főtevékenységként folytató vállalkozó cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal; a gépjárműlízinget főtevékenységként végző vállalkozó az erre vonatkozó statisztikai jelzőszámmal, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetség által kiállított igazolással bizonyítja. Az igazolás érvényességére a 23/A. § (5) és (6) bekezdésében foglaltak értelemszerűen irányadók.”

(2) Az Itv. 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(9) A (6) bekezdés alkalmazásában első lakástulajdont szerzőnek az minősül, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joga. A kedvezményre való jogosultság megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az özvegyi haszonélvezeti joggal terhelt, továbbá az olyan lakástulajdont, amelyet nagykorú vagyonszerző esetén a nagykorúság elérését megelőzően idegenítettek el. Nem minősül első lakástulajdont szerzőnek az, aki a (6) bekezdés szerinti kedvezményt az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően igénybe vette. A feltételek fennállásáról a szerző félnek a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor írásban kell nyilatkoznia.”

138. § Az Itv. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép :

“(1) A vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni. Lakástulajdonok cseréje esetén a 21. § (3)-(4), illetve (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megállapított illetéket az egyes vagyonszerzők olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az általuk megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke képez a csereügyletben szereplő valamennyi lakástulajdon forgalmi értékének együttes összegében.  Az előzőek szerint megállapított arányt (arányokat) nem növeli, ha a szerző felek valamelyikénél a 21. § (9) bekezdése alkalmazásának van helye.”

139. § Az Itv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az államigazgatási eljárási cselekményért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni.”

140. § Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Illetékmentes a polgári ügyekben:]

“a) az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszünteti;”

141. § Az Itv. 77/A. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

“Az illetékelőleg fizetési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartja.”

142. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének m), n) és o) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és a § egyidejűleg a következő p) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

”m) termőföld:

az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban, vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamelyik célra hasznosított külterületi földrészlet, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített felépítményt;

n) ingatlanlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó:

az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 50 %-a ingatlanlízingből származott;

o) gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó:

az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 50 %-a gépjárműlízingből származott;

p) ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó:

az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 75 %-a e két tevékenységből származott, azzal, hogy egyik tevékenységből sem származott az éves nettó árbevételének kevesebb mint 25 %-a."

X. fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

143. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az adóztatási feladatokat a gépjármű forgalmi engedélyébe bejegyzett lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a forgalmi engedélyben a lakóhely, a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az új lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Amennyiben a forgalmi engedély a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatására."

XI. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

144. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatályba lépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek."

145. § A Htv. 14. §-ának címe "Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszűnése" címre változik, egyidejűleg a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:

"(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen a hasznos alapterület módosulását, az építmény átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni."

146. § A Htv. 20. §-ának címe "Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszűnése" címre változik, egyidejűleg a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen az alapterület módosulását, a telek átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni."

147. § A Htv. a 40. § után a következő címmel és 40/A. §-sal egészül ki:

"A tételes átalányadózókra vonatkozó különös adózási mód

40/A. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózó vállalkozót az adókötelezettség kizárólag a telephelye, ennek hiányában a székhelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany az adóévben fennálló állandó jellegű iparűzési tevékenysége utáni adókötelezettségét a (3)-(5) bekezdésekben foglaltak szerint tételes adózással is teljesítheti.

(3) A tételes adó éves összege, ha az önkormányzat illetékességi területén az iparűzési adó adóévben hatályos legmagasabb mértéke nem éri el az 1 %-ot, akkor 5000 Ft, egyébként pedig 10000 Ft.

(4) A tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az adót az önkormányzat év közben vezeti be, továbbá ha a vállalkozó tevékenységét év közben megszünteti, akkor a fizetendő adó összege a (3) bekezdésben meghatározott tételes adó éves összegének napi időarányosítással megállapított része.

(5) A tételes adózás adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző évről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz."

148. § A Htv. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"51.§ (1) Ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, az adóalany köteles a bevezetett adó megállapításához szükséges valamennyi - az önkormányzat felhívásában megjelölt - adatot szolgáltatni az adott év január 1-jei állapotának, illetve évközi bevezetés esetén a rendelet hatálybalépése napjának megfelelően.

(2) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, adók módjára behajtandó köztartozások (e rendelkezés alkalmazásában együtt: adó) nyilvántartása során - az adó megállapításához szükséges adatokon túlmenően - csak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adóazonosító jelet és a természetes azonosító adatokat tartja nyilván."

149. § A Htv. 52. §-ának 3., 36., 37. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a § a következő 42., 43. és 44. pontokkal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

"3. vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a vagyonkezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a földhasználat és a lakásbérlet,"

”36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt - beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével. Nem minősül eladott áruk beszerzési értékének a saját előállítású – áruvá, göngyöleggé minősített – félkész- és késztermékeknek a számvitelről szóló törvény szerint eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt értéke, továbbá az az érték, amelyet a 37. pont szerint anyagköltségként, a 39. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,

37. anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak - a számvitelről szóló törvény szerint - anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével. Nem minősül anyagköltségnek a saját vállalkozásában végzett beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értéke, továbbá az az érték, amelyet a 36. pont szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, a 39. pont szerint az alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,”

"42. saját vállalkozásban végzett beruházás: a számviteli törvény szerinti tárgyi eszköznek minősülő eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, létesítése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása - ide nem értve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat, továbbá az erdőnevelési, erdőfenntartási, erdő-felújítási munkákat - akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja,

43. építési tilalom: az építésügyi hatóság által elrendelt építési tilalom, továbbá a helyi építési szabályzatban az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási-, telekalakítási tilalom,

44. helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedés: a díjfizetés ellenében bárki által igénybevehető menetrendszerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés."

MÁSODIK RÉSZ

A biztosítási adó

Adókötelezettség

150. § (1) Adóköteles a biztosítási szerződés vagy más jogviszony alapján belföldön biztosítási tevékenységet folytató biztosítónak teljesített biztosítási díj.

(2) Az adókötelezettséget – ha e törvény másképpen nem rendelkezik – a biztosítási jogviszonyra vonatkozó, egyéb jogszabályba foglalt rendelkezések nem érintik.

Fogalmak

151. § (1) E törvény alkalmazásában

1. belföld: a Magyar Köztársaság területe, ideértve a vámszabad-és tranzitterületet;

2. biztosító: a belföldi biztosító és a külföldi székhelyű biztosító belföldön biztosítási tevékenységet folytató fióktelepe;

3. díjfizetésre kötelezett: a biztosítási jogviszonyban a szerződő fél;

4. diplomáciai és konzuli képviselet tagja: az 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés 1. cikkének b) pontja, valamint az 1987. évi 13. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény 1. cikkének g) pontja alá tartozó személy, ideértve a vele közös háztartásban élő családtagot is, ha a családtag nem rendelkezik magyar állampolgársággal és nem állandó magyarországi lakos;

(2) Amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik, a biztosítással, a biztosítási tevékenységgel kapcsolatos fogalmak tekintetében a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény rendelkezései az irányadók.

Az adó alapja

152. § (1) Az adó alapja a biztosítási tevékenység ellenértékéül szolgáló díj (a továbbiakban: díj) forintban kifejezett összege.

(2) A díjkedvezmény az adó alapját akkor csökkenti, ha annak nyújtása írásban előre rögzített feltételek szerint és módon történik.

(3) Az adóalany által fizetett díjat úgy kell tekinteni, mint amely magában foglalja az adó összegét is, ha a díjfizetést nem kíséri az adó alapjának és összegének megállapítására alkalmas bizonylat kibocsátása, illetve a biztosító a bizonylat kibocsátását elmulasztotta.

153. § (1) Ha a díjat nem pénzben fizetik, az adó alapja az ellenértékül szolgáló vagyoni érték forintban kifejezett szokásos piaci értéke.

(2) Ha a díjat csak részben fizetik pénzben, az adó alapját annak az összegnek a figyelembevételével kell meghatározni, mely a pénzbeli rész értékének és a nem pénzbeli rész (1) bekezdés szerint megállapított értékének összeadásából származik.

154. § (1) Ha a díjat külföldi pénznemben fejezték ki, akkor a forintra történő átszámításkor a díjfizetési kötelezettség esedékességének határidejét megelőző 15. napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos deviza- vagy valutavételi árfolyamot kell – a fizetés módjától függően – alkalmazni.

(2) Az olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs árfolyama, az MNB által közzétett USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

Adómentesség

155. § (1) Mentes az adó alól:

a) a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 1. számú melléklet A. részének 1. és 2. pontjában, valamint  2. számú mellékletében felsorolt ágazatokba tartozó biztosításokért,

b) a viszontbiztosításért,

c) az állami megbízásból vagy állami garanciával végzett exporthitel-biztosításért,

d) a külföldi állam diplomáciai és konzuli képviseletének illetve azok tagjainak biztosításáért,

e) a társadalombiztosításért,

f) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak,

g) magánnyugdíjpénztárnak

fizetett díj.

(2) Több ágazatba is besorolt biztosítás esetén a mentesség kizárólag az adómentes biztosításra eső díj után érvényesíthető. A díj teljes összege után adót kell fizetni, ha az adómentes és az adómentesség alá nem eső biztosítási díj nem különíthető el.

(3) Mentes az adó alól továbbá:

a) azon ellátási, támogatási és segélyezési célokat szolgáló intézménynek fizetett díj, amely a rendelkezésre álló eszközök mértékétől függően nyújt szolgáltatást, és amelynél a tagsági díjat átalányként határozzák meg;

b) a biztosítás azon módszerére fizetett díj, amelyben a veszélyközösség tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a veszélyközösség tagjának meghatározott káresemény folytán anyagi szükséglete keletkezik, azt egymás között utólag felosztják, és a tagokra kiróják a rájuk eső részt (felosztó-kirovó rendszer);

c) a nemzetközi szervezet, illetve annak diplomáciai rangban levő tagja biztosításáért fizetett díj, ha azokat jogszabályba foglalt, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés értelmében a diplomáciai kapcsolatokban szokásos kiváltságok és mentességek illetik meg.

Az adó mértéke

156. § (1) Az adó mértéke – a (2) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel – az adó alapjának 5 százaléka.

(2) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetében az adó mértéke az adó alapjának 2,5 százaléka.

Az adóalany és az adóbeszedésre kötelezett

157. § (1) Az adó alanya a díjfizetésre kötelezett személy.

(2) A biztosító az adó beszedésére kötelezett.

(3) Az adót a biztosító az adóalanytól a díjjal együtt szedi be. A biztosító az adó megfizetésére abban az esetben is köteles, ha az adót részben vagy egészben nem vagy késedelmesen szedte be.

(4) Amennyiben az adóalany a biztosítási jogviszonyt nem az e fejezetben meghatározott biztosítóval hozza létre, az adót önadózás útján állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Az adófizetési kötelezettséget nem befolyásolja, hogy a biztosítási jogviszony törvényi rendelkezésbe ütközik.

Adóvisszatérítés

158. § (1) Az adóalany jogosult

a) a díjkedvezmény (152. § (2) bekezdés),

b) a túlbiztosítás,

c) a biztosítási jogviszony megszűnése

miatt visszafizetett díjra arányosan jutó, korábban megfizetett adó visszatérítésére.

(2) Az adóalany az adóvisszatérítést az adóbeszedésre kötelezett biztosítóval számolja el. Amennyiben az adóalany az adót önadózással teljesítette, az adó visszatérítését az adóhatóságtól igényelheti.

Eljárási rendelkezések

159. § (1) Az adózással kapcsolatos eljárás során az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni, ha e Rész eltérően nem rendelkezik.

(2) Az Art-ben meghatározott adókötelezettségek a beszedésre kötelezett biztosítót terhelik. E kötelezettségek az adóalanyt az adófizetés és a nyilatkozattétel kivételével nem terhelik.

(3) Ha az adóbeszedésre kötelezett olyan biztosítási tevékenységet végez, amelynek díja mentes az adó alól, e biztosítási jogviszonyok tekintetében - a bejelentési és a nyilvántartási kötelezettség kivételével - mentesül az e Részben szabályozott adókötelezettségek alól.

160. § (1) Az adóbeszedésre kötelezett biztosító

a) az adó megállapítása, bevallása, megfizetése, illetve a visszatérített adó elszámolása érdekében olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az adómérték szerinti részletezésben az adófizetési kötelezettség, illetve az adómentesség meghatározására,

b) olyan bizonylatot bocsát ki, amely alkalmas az adó alapjának és összegének megállapítására,

c) a beszedett, illetve beszedni elmulasztott adót a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra megállapítja,

d) a megállapított adót és a (2) bekezdés szerint visszatérített adót a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig bevallja és

e) a (2) bekezdés szerint visszatérített adó összegével csökkentett adót a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig megfizeti az állami adóhatósághoz.

(2) Az adóbeszedésre kötelezett az adóbevallási időszakra megállapított adó összegét csökkentheti az ugyanezen időszakban az adóalanynak visszatérített (beszámított) adó összegével.

(3) A beszedéssel megállapított adóra fizetési könnyítés, adómérséklés nem engedélyezhető.

HARMADIK RÉSZ

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

161. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában átalakulás esetén a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérő megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak."

162. § Az Art. 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsőként megnyitott bankszámláját."

163. § Az Art. 12. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A magánszemély a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszűnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket nyilvántartja. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkező magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg."

164. § Az Art. 13. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat nem, vagy hiányosan tartalmazza, a földhivatal a kérelmet a hiánypótlásig visszautasítja."

165. § Az Art. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Ha az adózó az (1) és (2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben előírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az előző adóévről vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévéről adott bevallásával egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja."

166. § Az Art. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a munkáltatóval, a kifizetővel, a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a földhivatallal, az illetékhivatallal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az előzőekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását - az adóazonosító jel (nem magyar állampolgárságú magánszemély esetében az útlevélszám) közléséig - megtagadja."

167. § Az Art. 19. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Az igazolásban a munkáltató feltünteti a magánszemélyt megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezmény összegét is."

168. § Az Art. 19. §-a után a következő 19/A. §-sal egészül ki:

"19/A. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a járulékot az adózó az önadózás szabályai szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

(2) A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató, kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli, és az erről szóló igazolást átadja. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.

(3) A kifizető, a munkáltató járulékbevallását az önellenőrzés szabályai szerint helyesbítheti, ha nem a jogszabálynak megfelelően vonta le a járulékot.

(4) A magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el.

(5) A járulékot - a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően - a magánszemély helyesbítheti önellenőrzéssel, ha a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerűen nem tehette volna meg. Az önellenőrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni, azzal, hogy az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követő naptól kell felszámítani.

(6) A költségvetési szervek központosított bérszámfejtését végző, e tekintetben munkáltatónak minősülő adózó a társadalombiztosítási járulékot, a magánszemélytől levont nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a rá vonatkozó külön szabályok szerint vallja be és fizeti meg."

169. § (1) Az Art. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A munkáltató, a kifizető a megállapított adót, a levont adóelőleget és járulékot saját adóbevallásában vallja be. Ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelőlegről, járulékról, valamint a megállapított jövedelemadó különbözetéről külön adóbevallást tesz."

 (2) Az Art. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az ellenőrzés megkezdését követően a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás nem pótolható."

170. § (1) Az Art. 23. §-a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) A 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól eltérően az adózónak 30 napon vagy a külön törvényben előírt határidőn belül adóbevallást kell tennie - a magánszemély személyi jövedelemadójának kivételével -, ha]

"i) az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül szűnik meg, vagy adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával, kivéve az iparűzési adót, ha az adózó adókötelezettsége az önkormányzat illetékességi területén azért szűnik meg, mert székhelyét, telephelyét áthelyezi, megszünteti,"

 (2) Az Art. 23. §-ának (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A (3) bekezdésben említett határidőt az (5) bekezdés első mondata és a (6) bekezdés kivételével - ha törvény másként nem rendelkezik - a (3) bekezdés a)-h) pontjai esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít. A (3) bekezdés i)-j) pontjaiban a bevallás benyújtására előírt határidőt a megszűnés, illetőleg a kötelezettség megszűnésének napjától kell számítani. A (3) bekezdés k) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt a gazdasági kamara, vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának jogerőre emelkedésétől kell számítani.

(5) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adózó azokat az adókat, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétől a cégbejegyzés napjáig, a beszámoló elkészítésére külön jogszabályban előírt határidőt követő 30 napon belül állapítja meg, az erről szóló adóbevallását az éves adóbevallással egyidejűleg nyújtja be. A (3) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétől a cégjegyzékbe történő bejegyzés napjáig, az elutasító végzés jogerőre emelkedése napjáig, illetőleg az eljárás megszüntetéséről hozott végzés jogerőre emelkedése napjáig terjedő időszakról kell benyújtani. Ez esetben az adót az adózó az adókötelezettség keletkezésekor hatályos előírások szerint állapítja meg.

(6) A (3) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adó-megállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a cégbejegyzésről, vagy a cégbejegyzési kérelem elutasításáról, illetőleg az eljárás megszüntetéséről hozott végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell benyújtani."

171. § (1) Az Art. 27. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelt adó összege a 200 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. A visszatérítendő jövedelemadót és járulékot - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóévet követően az igény (bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,

a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 24. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,

b)    ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,

c)    ha a kiutalási igény jogosságának az 51. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzése az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított 30 napon belül megkezdődik, s az ellenőrzés akadályozása miatt a 74. § (13) bekezdés e) pontja alapján mulasztási bírság kiszabására vagy az 59. § (1)-(2) bekezdés szerinti elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától

kell számítani."

(2) Az Art. 27. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó mulasztása akadályozza."

172. § Az Art. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak."

173. § Az Art. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az illetékhivatal számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon kell elszámolni."

174. § (1) Az Art. 32. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Az állami adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendő befizetéseket külön számlákon tartja nyilván."

 (2) Az Art. 32. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el. A jogszerűen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minősül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának az igénylés (bevallás) benyújtása, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni."

175. § Az Art. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik  a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató és a kifizető az önadózó magánszemélynek - a vállalkozó részére e minőségében teljesített kifizetések kivételével - az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adót, adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig összesített igazolást ad. A magánszemély a vele együtt élő házastársát megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezményt adóbevallásában vagy a munkáltatói adó-megállapítás során, illetve szükség szerint ezek önellenőrzésével veheti igénybe a házastárs részére a 19. § (4) bekezdése alapján kiadott igazolás, vagy önadózó házastárs esetében az igénybe nem vehető családi kedvezményről adott nyilatkozat alapján."

176. § Az Art. 36. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az állami adóhatóság engedélye alapján a bizonylat elektronikus vagy optikai adathordozón is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti nyilvántartás összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét."

177. § Az Art. 45. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(8) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervei és az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv az állami adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az adóhiány megállapításához szükséges."

178. § Az Art. 47. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az Országos Munkaügyi Központot és a megyei (fővárosi) munkaügyi központot a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli ellátás mellett van-e kereső tevékenységből származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket.”

179. § Az Art. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - első fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) területi szerve (első fokú állami adóhatóság) jár el. A Hivatal területi szerve látja el első fokon a magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenőrzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság az ellenőrzést, a végrehajtást soron kívül folytatja le."

180. § Az Art. 50. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) A külföldi utas, a külföldön bejegyzett vállalkozás, továbbá a diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó visszatérítésének elbírálására, illetőleg a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel, állandó vagy ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi személy, továbbá a külföldön tevékenységet végző társasági adóalany, valamint a fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozás adóügyében az eljárásra - ha jogszabály másként nem rendelkezik - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes.

(7) A fegyveres erők és rendvédelmi szervek, továbbá azok hivatásos és szerződéses állományú tagjai, polgári alkalmazottai, az állami adóhatóság alkalmazottai adóügyeiben - az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, költségvetési támogatások tekintetében - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága jár el."

181. § Az Art. 53. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

"(6) Az állami adóhatóság évenként ellenőrzést folytat le valamennyi magánnyugdíjpénztárnál. Az ellenőrzés keretében az adóhatóság vizsgálja, hogy a magánnyugdíjpénztár a bevallások és a befizetések felülvizsgálatát, a tagdíjtartozások kimutatását elvégezte-e, az aggályos adattartalmú bevallások és a tagdíjtartozások esetén a törvényben előírt intézkedéseket megtette-e. Az ellenőrzés eredményéről a vizsgálat megállapítását tartalmazó jegyzőkönyv egy példányának megküldésével értesíti az Állami Pénztárfelügyeletet."

182. § Az Art. 56. § (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minősül az a magánszemély is, aki az áru értékesítésében a vállalkozás javára személyesen közreműködik.”

183. § (1) Az Art. 74. §-ának (8)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(8) A magánszemély adózó 50 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható, ha a bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen teljesíti.

(9) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó a (8) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket, továbbá a bevallási kötelezettségét nem teljesítette, 200 ezer forintig, magánszemély esetén 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki, és ezzel egyidejűleg - határidő tűzésével - az adózót teljesítésre hívja fel."

(2) Az Art. 74. §-ának (12)-(14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(12) Ha az adózó a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki, az adóhatóság az első alkalommal 100 ezer forintig, ismételt bírságolás esetén az előzőleg kiszabható bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.

(13) A magánszemély 100 ezer, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha

a)    a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását elmulasztja, vagy azokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti,

b)    bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,

c)    a nyilatkozattételt elmulasztja (a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja),

d)    a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,

e)    az ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.

(14) Az adóhatóság az e törvényben, vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvényben megállapított kötelezettségnek az  (1)-(13) bekezdésben nem szabályozott megszegése esetén a magánszemély adózót 20 ezer, más adózót 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.”

184. § Az Art. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ha az adóigazgatási eljárásban hozott határozat kézbesítése sikertelen, a határozatot a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezhető személlyel kell közölni, ennek hiányában ügygondnokot kell kijelölni. Sikeresnek minősül a kézbesítés, ha a határozat kézbesítése azért volt sikertelen, mert a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően a határozatot visszaküldte az adóhatóságnak. Ezzel szemben ellenbizonyításnak van helye. A határozatot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta."

185. § Az Art. 81. §-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[(3) Nem engedélyezhető fizetési könnyítés]

"c) a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra”

186. § Az Art. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.”

187. § Az Art. 88/A. § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik, egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156. § (5) bekezdése szerinti vételár különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat."

188. § Az Art. 95. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra."

189. § Az Art. 96. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki.

"(7) A pénzügyminiszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati adóhatóság által rendszeresíthető nyomtatványok tartalmát."

190. § (1) Az Art. 97. §-ának j) és k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában ]

"j) kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. A járulék tekintetében kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató is.

k) munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a járulék tekintetében a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató az l) pont szerinti munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, illetve ha a törvény szerint a magánszemély jövedelemadóját megállapította,"

(2) Az Art. 97. § o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"o) igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik,"

(3) Az Art. 97. § zs) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"zs) be nem jelentett alkalmazott: az a magánszemély, aki az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködik, de nem szerepel a Tbj. 46. § (1) bekezdésében említett nyilvántartásban, vagy az előírásoknak megfelelően vezetett alkalmi munkavállalói könyvvel nem rendelkezik és a kifizető, munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a nyilvántartási, bejelentési kötelezettségen, vagy a bejelentési kötelezettséget már teljesítette."

NEGYEDIK RÉSZ

I. fejezet

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

191. § A Munka Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1992. évi XXII. törvény 98. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az igazolás tartalmazza:]

“e) a munkavállaló által a munkaviszony megszűnésének évében igénybevett táppénz időtartamát.”

II. fejezet

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása

192. §1. § Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"1. § (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 73. §-ában,

b) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. §-ában, továbbá

c) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdésében

meghatározott munkáltatóra (a továbbiakban az a)-c) pontban foglaltak együtt: munkáltató).

(2) Alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatható

a) az a természetes személy, aki a Mt. 72. §-a alapján munkavállaló lehet, illetve

b) a Magyarországon működő szakiskolával, középiskolával, alapfokú művészetoktatási intézménnyel, felsőoktatási intézménnyel nappali tagozatos tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló külföldi (a továbbiakban a)-b) pontban foglaltak együtt: munkavállaló)."

193. §2. § Az Alk. 2. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) Az 1. § (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott munkáltató közvetlenül az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokra alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalót nem foglalkoztathat."

194. §3. § (1) Az Alk. 6. §-ának (8) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:

"A munkáltató olyan nyilvántartást köteles vezetni, amely tartalmazza a munkavállaló adatait, az AM könyv sorszámát, a lerótt közteherjegy értékét, a nettó kifizetés összegét, valamint a munkavállaló aláírását."

(2) Az Alk. 6. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A közteherjegyet és az ahhoz kapcsolódó bizonylatokat szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni."

(3) Az Alk. 6. §-a a következő új (10) bekezdéssel egészül ki:

"(10) A foglalkoztatást szabálytalannak kell tekinteni és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye, ha a munkáltató az (1)-(9) bekezdésben foglalt előírásokat megszegi."

195. §4. § Az Alk. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"7. § A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét - külön jogszabályban foglaltak szerint - átutalja a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) által vezetett KESZ-re. A Kincstár ezen összegből 40 %-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 26 %-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, 6 %-ot a Munkaerőpiaci Alapnak utal át."

196. §5. § (1) Az Alk. 8. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(1) Az Szja. és az Art. rendelkezéseinek alkalmazásában a munkavállaló bérjövedelmeként a kifizetett munkadíj sávjához tartozó - a melléklet szerinti - ellátási alapot, befizetett adóelőlegként ezen ellátási alap 20 %-át kell figyelembe venni.

(2) A számviteli elszámolás szempontjából az ellátási alapot személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni."

(2) Az Alk. 8. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az alkalmi munkavállaló egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra és szolgálati időre jogosult. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai - kivéve a baleseti táppénzt - nem illetik meg. Mentesül a munkavállaló a Tbj. 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól."

III. fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló1992. évi XXXIII. törvény módosítása

197. §7. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően e törvény hatálya nem terjed ki a helyi önkormányzat által közhasznú munkavégzés (1991. évi IV. törvény 16. §-a), vagy közmunkaprogram keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra."

IV. fejezet

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

198. §8. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény hatálya nem terjed ki]

"d) a közhasznú munkavégzés, vagy a közmunka keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra."

V. fejezet

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása

199. §191. § E törvény kihirdetésével egyidejűleg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

[2.§ (1) E törvény rendelkezései nem terjednek ki:]

“g) az állami adóhatóság engedélye alapján végzett általános forgalmi adó visszatérítési tevékenységre, ha azt nem pénzügyi intézmény végzi.”

200. §192. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 5. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(6) A szövetkezeti hitelintézet]

"a) a 3. § (1) bekezdésének a)-f), h) és j) pontjában, illetve a 3. § (2) bekezdésének a) pontjában, valamint"

[meghatározott tevékenységet végezhet.]

VI. fejezet

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

201. §193. § (1) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 6. § (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) Nem tekinthető használt terméknek]

"a) a kávé, továbbá a változatlan (kijavított) állapotban már nem értékesíthető nemesfém termék és drágakő, valamint"

(2) A Fat. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"19. § A hivatkozással meghatározott

a) termékek vonatkozásában a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. év június  hónap 30. napján érvényes besorolási rendjét,

b) szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1999. év július hónap 1. napján érvényes besorolási rendjét

kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg."

(3) A Fat. 1. számú melléklete e törvény 5. számú melléklete, a Fat. 2. számú melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul.

VII. fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

202. §194. § (1) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: APEH tv.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés alkalmazását a bűnügyi igazgató, a bűnügyi igazgató helyettese vagy a területi nyomozó hivatal vezetője engedélyezi. A titkos információgyűjtés végrehajtását az engedélyezésre jogosult ellenőrzi."

(2) Az APEH tv. 6. § (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A Hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó:]

"d) a Hivatal Bűnügyi Igazgatóságának, illetőleg területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt a (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával feltartóztathatja vagy előállíthatja,"

 (3) Az APEH tv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

"(2) A Hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó a Hivatal Bűnügyi Igazgatóságának, illetőleg területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt személyazonosságának megállapítása érdekében az igazolás megtagadása esetén, illetőleg az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott áruvizsgálat foganatosítása céljából az eljárással érintett személyt az igazoltatás, illetve az áruvizsgálat helyén feltartóztathatja. A feltartóztatás során az adónyomozó a feltartóztatott személyt az intézkedés helyszínének elhagyásában megakadályozhatja. A Hivatal Bűnügyi Igazgatóságának, illetőleg a Bűnügyi Igazgatóság területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt az adónyomozó előállíthatja, akit bűncselekmény elkövetésén tetten ért, aki bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, vagy aki az adónyomozó felszólítására magát hitelt érdemlően nem igazolja. A feltartóztatás és az előállítás időtartama a hat órát nem haladhatja meg,"

(4) Az APEH tv. 17. §-át követően a következő alcímmel és a 17/A.-17/B. §-okkal egészül ki:

"Jogorvoslat

17/A. § (1) Az e törvényben szabályozott adónyomozói intézkedések, illetve a kényszerítő eszközök alkalmazása miatti jogorvoslatra az államigazgatási eljárás szabályai az irányadók.

(2) A Hivatal Bűnügyi Igazgatósága, illetőleg területi nyomozó hivatala által lefolytatott államigazgatási eljáráshoz kapcsolódó adónyomozói intézkedés elleni panaszt az ügy érdemében hozott, vagy az eljárást megszüntető határozat elleni jogorvoslati kérelemben kell előterjeszteni.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett határozat ellen jogorvoslati kérelem előterjesztésére nem kerül sor, az eljáráshoz kapcsolódó adónyomozói intézkedéssel szemben a 17/B. § rendelkezésének figyelembevételével panasznak van helye.

17/B. § (1) Ha az adónyomozói intézkedést követően a 17/A. § (2) bekezdésében említett eljárás nem indul, a panaszt a sérelem bekövetkezésének napjától számított 8 napon belül az intézkedést foganatosító nyomozó hatóság vezetőjéhez kell benyújtani. Ha a panaszolt intézkedéssel kapcsolatban a 17/A. § (1) bekezdés szerinti eljárás indul, a panaszt soron kívül kell elbírálni.

(2) A nyomozó hatóság vezetője a panasz tárgyában a beérkezéstől számított 8 napon belül indokolt határozattal dönt. A határozat ellen a panaszos a közléstől számított 8 napon belül a felettes szerv vezetőjénél fellebbezéssel élhet. A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétől számított 8 napon belül indokolt határozatában az első fokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.

(3) A területi nyomozó hivatalok felettes szerve a Bűnügyi Igazgatóság, melynek másodfokú határozata bíróság előtt megtámadható."

(5) Az APEH tv. 20. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg]

"c) az adónyomozói intézkedések és a kényszerítő eszközök alkalmazásának részletes eljárási szabályait, valamint az adónyomozói magatartás szabályait."

VIII. fejezet

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény módosítása

203. §195. § A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"35. § A cégbíróság a cégnyilvántartásban átvezetett változásokról, így különösen cég bejegyzéséről, törléséről, székhelyének vagy cégjegyzékben nyilvántartott tevékenységi körének megváltoztatásáról, valamint az eljárás megszüntetéséről, illetve a bejegyzési kérelem elutasításáról értesíti az érintett kamarát, adóhatóságot, valamint a Központi Statisztikai Hivatalt."

IX. fejezet

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása

204. §196. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 46. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“46. § (7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket, valamint az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen és ezt a felszámolónak igazolja. A hitelezők által befizetett összeget mint hitelezői követelést, az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévő összeg nagyságáról."

X. fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása

205. §197. § (1) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalap megállapítása során az 1999. január 1-jét megelőzően az SZJ 143 szám, 1999. január 1-jétől az SZJ 74.4 alá tartozó tevékenységből származó árbevételt csökkenti a számlával igazolt - e törvény szerint járulékköteles - ugyanilyen SZJ szám alá tartozó igénybevett szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg."

(2) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény e § (1) bekezdésével megállapított 5. §-ának (4) bekezdését 1996. április 27-től kell alkalmazni.

XI. fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

206. §198. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 23. és 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, s ezzel egyidejűleg kiegészül a következő 36. ponttal:

[E törvény alkalmazásában]

"23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a  szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:

a) a természetes személy, aki büntetlen előéletű;

b) a szervezet,

1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint

2. amelynek a kérelem benyújtása időpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál - a 3. pontban foglalt kivétellel - nyilvántartott tartozása, és

3. a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapon belül - a 4. pont kivételével - a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes kamataival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja,

4. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapon belül nem volt a vámhatóságnál  hatvan napon túl nyilvántartott vámtartozása, és

5. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró  okként figyelembe venni

1. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget az e törvény 135.§ (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének,

2. az olyan adó- és társadalombiztosítási tartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,

3. az olyan vámtartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette;

d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámárukra közölt és esedékes vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a vámfizetésre kötelezett a hivatkozott törvény szerint a részére  járó támogatást a számlájára történő átutalást követő tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.

A felsorolt feltételek meglétét - a vámhatósági adatok kivételével - az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolni, a vámhatóságnak folyamatosan ellenőrizni kell. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk. A százalékos keret megállapításánál ezer forintra kerekített összeget kell figyelembe venni.”

“34. vámhiány: a jogszerűen kiszabható vámteher és az annál kisebb értékben tévesen közölt vagy nem közölt vámteher különbözete, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte.”

“36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek feltétele, hogy a kérelmező vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedélyek különösen: kezességvállalás, összevont árunyilatkozat adás, összkezesség, átalánydíjas garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladó, engedélyezett címzett, vámraktár üzemeltetése, aktív feldolgozás, vámszabadterület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, egyszerűsített vámvisszatérítés, vámügynök(ség), elfogadott exportőr, egyszerűsített vámérték megállapítás engedélyezése.”

207. §199. § A Vámtv. 7.§-ának (3)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(3)A vámbiztosíték- ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű bank által vállalt vagy felülgarantált külföldi bankgarancia, fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet kezességvállalása lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem keletkezhet.

(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt annak a kérelem benyújtását megelőzően igazoltan legalább 12 hónapja  szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó, vagy a kérelem benyújtását megelőzően legalább 12 hónapja vámügynöki engedéllyel  rendelkező szervezetnek, illetve ezek szakmai szövetségének, illetve gazdasági érdekképviseleti szervének ad, amely vámszempontból megbízható és amelynek a kezességvállalásból eredő vámteherfizetési kötelezettségéért belföldi székhelyű hitelintézet, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által felülgarantált külföldi bank vagy hitelintézet garanciát vállalt.

(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt, a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen kettőmillió ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint, az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos időben összesen tízmillió forint összegű vámteherre vállalhat kezességet;

d) ha a bankgarancia összege legalább húsz millió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat kezességet összeghatárra tekintet nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá  tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésénél, továbbá a 7.§ (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott vámbiztosítéknál kizárólag  az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(6) A (4) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét szállítmányozási tevékenység esetén a kérelmezőnek a székhelye szerint illetékes területi kereskedelmi és iparkamara  (továbbiakban: kamara) igazolásával, szakmai szövetség vagy érdekképviseleti szervezet esetén annak bejegyzését, illetve a nyilvántartásba vételét jogerős bírósági végzéssel kell igazolni. Vámügynökség esetén a feltételek meglétét a vámhatóság hivatalból vizsgálja.

(7) A vámhatóság a kezességvállalási engedélyt visszavonja, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, illetve ha a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi. Ez utóbbi esetben a  kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - ismételten csak a visszavonást követő két év elteltével adható.

(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és   érvényesíthetőségét, továbbá árutovábbítás esetén a kezességvállalás egyszerűsített szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg. "

208. §200. § A Vámtv. 9.§-a a) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak tekintendő

a) valamennyi eljárásban]

“3. a nemzetközi szállítást végző külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz) és szállítótartály, felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és tartozékai, valamint a külföldi tulajdonában lévő és Magyarországon besorolt (lajstromozott) nemzetközi menetrendszerű személy – és áruszállítást végző polgári légi jármű, illetve a külföldi által hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljára behozott külföldi rendszámú gépjármű. ”

209. §201. § A Vámtv. 125.§-a (2) bekezdésének 3. pontja helyére a következő rendelkezés lép:

[Vámfizetésre kötelezett]

“3. A vámteher megfizetésére kezességet vállal.”

210. §202. § A Vámtv. 135. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett az előírt vámtehernél nagyobb összeget fizet be a vámhatósághoz (túlfizetés) vagy téves befizetés esetén (tartozatlan befizetés) a vámhatóság a fennmaradó összeget köteles elszámolni a vámfizetésre kötelezett vámtartozásaira. Először a vámot, majd a jövedéki adót, a fogyasztási adót és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá."

211. §203. § A Vámtv. 148. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Amennyiben a vámteher biztosítékát bankgaranciában nyújtották, az  iratoknak az ingó- és ingatlan végrehajtásra az állami adóhatósághoz történő átadása előtt a bankgarancia érvényesítése iránt intézkedni kell."

212. §204. § A Vámtv. 174.§-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vámszervezet végzi)

 “ g) a jövedéki törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott ellenőrzési, adóhatósági feladatok ellátását,”

213. §205. § (1) E törvény 206-212. §-aiban foglalt rendelkezések a kihirdetést követő 15. napon lépnek hatályba, rendelkezéseiket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Az e törvény 206. §-ával módosított, a Vámtv. 23. § b) pontjának 3. alpontjában foglalt százalékos előírásnak e törvény hatálybalépését követő 12 hónap elteltével kell megfelelnie a kérelmezőnek.

(3) Az e törvény hatálybalépése előtt vámhatóság által kiadott kezességvállalási engedélyek lejáratig érvényesek maradnak.

(4) Az olyan visszavont tevékenységi engedély esetén, amelyet 1999. január 1-jét követően azért vontak vissza, mert az e törvény hatályba lépése előtt érvényes Vámtv. 1.§-a 23. pontja b) alpontjának 2. pontjában foglaltaknak nem felelt meg, a (2) bekezdés szerinti határidőn belül kérelmezhető az új engedély, ha a kérelmező egyébként az e tv. 206. §-ával módosított Vámtv. 1. §-ának 23. pontjában foglaltaknak mindenben megfelel.

(5) A Vámtv. 143. §-a 2000. január 1-jével hatályát veszti.

XII. fejezet

A 2000. évi dátumváltással kapcsolatban elrendelt bankszünnapra eső pénzfizetési kötelezettségek határideje

214. §206. § Ha jogszabály, bírósági határozat, közjegyzői határozat, bírósági végrehajtói intézkedés, hatósági határozat, vagy szerződés alapján teljesítendő pénzfizetési kötelezettség határidejének utolsó napja az 1999. december 30-ára, 31-ére és 2000. január 3-ára, illetve 4-ére elrendelt bankszünnapra esik, a határidő a bankszünnapot követő első munkanapon jár le. Szerződés alapján teljesítendő pénzfizetési kötelezettség esetén a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.

ÖTÖDIK RÉSZ

Vegyes rendelkezések

215. §207. § E törvény 2000. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - ettől az időponttól kell alkalmazni.

216. §208. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa tv. 12. §-ának e) pontjában a “konszignációs raktár” szövegrész, a 36. § (1) bekezdésének a) pontjában “- a 37. §-ban meghatározott eltéréssel -“ szövegrész hatályát veszti, továbbá a 7. § (2) bekezdésének b) pontjában “- a (4) bekezdésben” szövegrész helyébe ”- a (4)-(5) bekezdésben” szövegrész, a 71. §-ának (7) bekezdésében az “(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a “(6) bekezdésben” szövegrész, a 48. § (3) bekezdésének b) pontjában a “(4) és (5) bekezdésben” szövegrész helyébe a “(4) és (7) bekezdésben” szövegrész lép, a 3. számú melléklet I. rész 2/b pontjában a 13. pontra való hivatkozás 12. pontra változik.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa tv. 48. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy az ott felsorolt tevékenységet folytató adóalanyok 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti adóalap számításánál

a) a 2000. január 1. és 2000. június 30. közötti időszakban az 1999. július 1. és 2000. június 30. közötti időszakban elért bevételüket az 1999. év december hónap 31. napján hatályos 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral (kivéve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat);

b) a 2000. július 1. és 2000. december 31. közötti időszakban - ideértve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat is - a 2000. január 1. és 2000. december 31. között elért bevételüket a 2000. év január hónap 1. napján hatályos 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral veszik figyelembe.

(3) Az áfa tv-nek e törvény 1.§-ának (2) bekezdésével megállapított 7.§-ának (5) bekezdésében foglalt, az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben adóalany halálának, illetve a cselekvőképesség elvesztésének időpontja 1999. év december hónap 31. napját követi.

(4) Az áfa tv-nek e törvény 2.§-ával megállapított 12.§-ának j) pontjában foglalt rendelkezésének hatálybalépéséről a NATO Biztonsági Beruházási Programról szóló törvény rendelkezik.

(5) Az áfa tv-nek e törvény 9.§-ával megállapított 32.§ (1) bekezdésének a) pontjában, 32.§-ának (3) bekezdésében, e törvény 11.§-ával megállapított 44.§-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az 1999. december 31. napját követően elhatározott átalakulások esetén kell először alkalmazni.

(6) Az áfa tv-nek az e törvény 8.§-ával megállapított 30.§ (3) bekezdésének b) pontjában, az e törvény 10.§-ának (2) bekezdésével megállapított 33.§ (2) bekezdésének c) pontjában, az e törvény 17.§-ával megállapított 67.§-ában foglalt rendelkezéseket, az e törvény 18.§-ával megállapított 70.§ (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket, valamint az e törvény 217. §-ával megállapított 1. és 2. és 4. sz. mellékleteit azokban az esetekben kell alkalmazni először, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése 1999. év december hónap 31. napját követi.

(7) Az áfa tv-nek e törvény 217. §-ával és 1. sz. mellékletével megállapított 1. sz. mellékletének II. rész 2. pontjában foglalt rendelkezéseket 1999. év január hónap 1. napjától kell alkalmazni.

217. §209. § Az áfa tv. 1. és 2. számú mellékletének helyébe e törvény 1. és 2. számú melléklete lép, továbbá az áfa tv. 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.

218. §210. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a Jöt. 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 4. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése előtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi előállítója illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétől kezdődően értékesíti, köteles az 1999. év december hónap 31. napját követő első adó-megállapítási időszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendő adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni.

(2) A fizetendő adót növelő tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek

a) egyik tényezője a terméknek az 2000. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;

b) másik tényezője a termékre az e törvény 4. számú mellékletével előírt, az 2000. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve az 1999. év december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.

219. §211. § (1) E törvény 49. § (2) bekezdését 1999. január 1-jétől, e törvény 56. § (2) bekezdésének, 57. § (5) bekezdésének és 60. §-ának a borra vonatkozó rendelkezéseit 2000. augusztus 1-jétől kell alkalmazni.

(2) E törvény 23. §-ának (2) bekezdése, 24. §-ának (1) bekezdése, 37. §-ának (2), (4) bekezdése és 68. §-ának (3) bekezdése az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény kihirdetéséről, valamint egyes pénzügyi jogszabályok módosításáról szóló törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(3) E törvény 19. §-a, 20. §-a, 21. §-ának (1) és (3) bekezdése, 26. §-a, 33. §-ának (1) bekezdése, a Jöt-nek az e törvény 44. §-ával megállapított 54/A. §-a, 54/B. §-a, 54/C. §-ának (2), (7), (8) és (9) bekezdése, 54/D. §-a, 54/F. §-a, 54/H. §-ának (1), (6) és (7) bekezdése, 54/I. §-a, 54/J. §-a, továbbá e törvény 48. §-a, 56. §-ának (1), (3) és (4) bekezdése, 57. §-ának (1), (4) és (6) bekezdése, 61. §-ának (2) bekezdése, 64. §-ának (1) és (4) bekezdése, továbbá e törvény 201. §-ának (1) bekezdése 2000. augusztus 1-jén lép hatályba.

(4) A Jöt-nek az e törvény 44. §-ával megállapított 54/H. §-ának (2)-(5) bekezdése, valamint e törvény 61. §-ának (1) bekezdése 2001. január 1-jén lép hatályba.

(5) A Jöt-nek az e törvény 36. §-a (2) bekezdésével módosított 37. §-a (2) bekezdésének a cseppfolyós és a gáz halmazállapotú gázra vonatkozó rendelkezése 2002. január 1-jén lép hatályba.

(6) A Jöt. 51. §-ának (3) bekezdése és 58. §-ának (4) bekezdése, valamint e törvény 49. §-ának (2) bekezdése, továbbá a Fat. 1. számú mellékletének 4. pontja 2000. augusztus 1-jével hatályát veszti.

(7) A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján megalakult helyi hegyközségek 2000. január 31-éig kötelesek tagjaikat az e törvény 44. §-ában foglalt kötelezettségeikről írásban tájékoztatni.

(8) Az

            a) a szőlőtermelő, aki (amely) a Jöt. e törvény 44. §-ával megállapított 54/C. § (3) bekezdésében előírt bejelentkezést,

            b) az egyszerűsített adóraktári engedély megszerzésére kötelezett személy, aki (amely) a Jöt. e törvény 44. §-ával megállapított 54/E. § szerinti egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmét,

            c) a bor adóraktári engedély megszerzésére kötelezett személy, aki (amely) a Jöt. e törvény 44. §-ával megállapított 54/G. § szerinti bor adóraktári engedély iránti kérelmét

2000. június 30-áig a Jöt. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően benyújtja, tevékenységét vámhatósági nyilvántartási szám, egyszerűsített adóraktári engedély, illetve bor adóraktári engedély nélkül a kérelem elutasításáról hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 2000. december 31-éig jogszerűen folytathatja, feltéve, hogy a Jöt. egyéb rendelkezéseit betartja.

(9) A vámhatóság a 2000. június 30-áig benyújtott bejelentkezést, illetve engedélykérelmet legkésőbb 2000. december 31-éig köteles elbírálni.

(10) A Jöt. e törvény 44. §-ával megállapított 54/E. §-a (1) bekezdésének rendelkezését a 2002. november 30-a előtt benyújtott egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemre, illetve az engedély kiadására azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kérelem benyújtását megelőző három gazdasági év (Jöt. 54/B. § (3) bekezdés) - amennyiben a szőlőterület 3 évnél fiatalabb telepítésű, a művelés időtartamának - átlagában ténylegesen előállított, a helyi hegyközség által igazolt mennyiségről a kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania. 

(11) A Jöt.-nek a szőlőbor utáni jövedéki adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit először azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 2000. július 31-ét követően keletkezik. A szőlőbor 2000. augusztus 1-je előtti belföldi értékesítése és importja esetén a Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá az 2000. augusztus 1-je előtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság esetén is. A negyedéves és az éves bevallásra kötelezett adóalanynak a bevallással le nem zárt, 2000. július 31-éig terjedő időszakra fogyasztási adófizetési kötelezettségét meg kell állapítania, és 2000. augusztus 20-áig be kell vallania. A megállapított nettó fogyasztási adót ezen időpontig kell megfizetnie, illetve ezen időponttól igényelheti vissza.

(12) A (8) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő személy, továbbá az egyszerűsített adóraktári engedélyt vagy bor adóraktári engedélyt 2000. augusztus 1-jével megszerző személy a külön jogszabály alapján vezetett nyilvántartása szerinti 2000. július 31-ei, tényleges szőlőborkészletét adóraktára nyitókészleteként nyilvántartásba veszi, amely a Jöt. szerinti adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.

(13) Amennyiben a Jöt. e törvény 44. §-ával megállapított 54/E. §-a vagy az 54/G.   §-a hatálya alá tartozó szőlőbortermelő 2000. június 30-áig nem nyújtja be az egyszerűsített adóraktári vagy a bor adóraktári kérelmét, a 2000. július 31-én a külön jogszabály alapján vezetett nyilvántartásában kimutatott, tényleges szőlőborkészletét a Fat. szerinti adókötelezettség szempontjából 2000. július hónapban belföldön értékesítettnek kell tekinteni.

(14) Mentes az államigazgatási eljárási illeték alól a szőlőtermelőnek a vámhatósági  nyilvántartási száma kiadására, valamint a szőlőbor előállítását végző személynek az egyszerűsített adóraktári vagy bor adóraktári engedély kiadására irányuló eljárása, ha a szőlőtermelő, illetve a szőlőbor előállítását végző személy kérelmét 2000. június 30-áig nyújtja be.

(15) E törvény hatályba lépésének évében a Jöt. XI/A. fejezetének alkalmazásában gazdasági év alatt az augusztus 1-jétől november 30-áig tartó, a gazdasági év tárgynegyedéve alatt az augusztus 1-jétől november 30-áig tartó időszakot kell érteni.

220. §212. § (1) E törvénynek a 71-90. §-ban foglalt rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdések rendelkezéseire is figyelemmel - a 2000. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) A Szja tv. 11. § (3) bekezdés b) pontjának az e törvény 73. §-ával, a 33. § (3) bekezdésének e törvény 77. §-ával, valamint a 34. § (1) bekezdés c) pontjának az e törvény 78. §-ával megállapított rendelkezéseit 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.

(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Szja tv. 12.§ (3) bekezdésnek d) pontja, a 36.§ (4) bekezdésének b) pontja, a 39. § (3)-(4) bekezdése, az 53/A.§, a 71.§, a 78/A.§ (8) bekezdése, a 3. számú melléklet II/5. pontja, valamint a 25.§ (1) bekezdésében a "továbbá ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulást," szövegrész, továbbá a Szja tv. 1. számú mellékletének 1.1 pontjában a "házastársi pótlék" szövegrész, a 4.7 pontja, valamint a 8.11 pontjában az "akkor, ha az munkáltató által, kizárólag munkavégzés céljából történik" szövegrész.

(4) A Szja tv. 28.§ (1) bekezdése kiegészül az ", a hallgatói munkadíj." szövegrésszel, a 33/A.§ felvezető szövege kiegészül a "az adóbevallásban, a munkáltatói és az azzal egyenértékű elszámolásban figyelembe vett jövedelemből" szövegrésszel, a 38. § b) pontja kiegészül a “, kivéve, ha az áthidaló kölcsön” szövegrésszel, a 41.§ (3) bekezdésének utolsó mondatában a "valótlan adat feltüntetésének" szövegrész helyébe "valótlan adatszolgáltatásnak" szövegrész lép, a 49/B.§ (6) bekezdésének c) pontjában a "kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13)" szövegrész helyébe a "kutatás, fejlesztés (SZJ 73.10.1, 73.20.1)" szövegrész lép, az 57/A.§ (1) bekezdésében a "fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ 091250)" szövegrész helyébe a "fodrász (SZJ 93.02.2), a kozmetikus (SZJ 93.02.23.1), a személyszállító (SZJ 60.22.11)" szövegrész lép, az 58. § (7) bekezdésében  "20 ezer" szövegrész helyébe a "40 ezer" szövegrész lép, a 70.§ (8) bekezdésének b) pontjában a "postaszolgáltatás (SZJ 09511)" szövegrész helyébe a "postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1)" szövegrész lép, a 78. §-ában az "1998. június 30." szövegrész helyébe az "1999. július 1." szövegrész lép, valamint az 5. számú melléklet II/8. pontjában a "KSH besorolási számát" szövegrész helyébe a "vámtarifaszámát" szövegrész lép.

(5) A Szja tv. 57/A-57/C. §-ának az e § (4) bekezdésével módosított rendelkezéseiben, továbbá az 1997. évi CV. törvény 40. §-ának (6) bekezdésében szabályozott módon és feltételekkel a tételes átalányadózás a 2000. évben is választható.

221. §213. § A Szja tv. 1., 3., 5., 6., 7., 10. és 11. számú melléklete e törvény 7-13. számú melléklete szerint módosul.

222. §214. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) a Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 24. §-a (3) bekezdésének második mondata a “terhességi-gyermekágyi segélyben” követően kiegészül a “gyermekgondozási díjban” szövegrésszel; 34. §-ának (8) bekezdése a) pontjában a “külföldi” szövegrész helyébe a “nagykorú” szövegrész lép; 35. §-ának (2) bekezdésében és 52. §-ának (4) bekezdésében a "10." helyébe a "12." megjelölés lép; 43. §-ának (1) bekezdése a) pontjában az “érdekében az a), c), d) és f) pontjai” szövegrész helyébe az “érdekében az a) pontja” szövegrész lép; 47. §-ának (1) bekezdése a mondatot kezdő "A" után kiegészül a "46. § (2) bekezdése szerinti" szövegrésszel;

b) hatályát veszti:

- a Tbj. 4. §-a l) pontjából “a táppénz-hozzájárulás” szövegrész; r) pontjából az "a biztosítottak bejelentésével," szövegrész és a rendelkezés utolsó két mondata; 5. §-ának (2) bekezdéséből a “biztosítási önkormányzat,” szövegrész; 7. §-ának (2) bekezdése; 22. §-ának (2) bekezdése; 28. §-ának (2) bekezdése; 31. §-ának (3) bekezdése; 35. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata; 39. §-ának (3)-(4) bekezdése; 40. §-ának (2) bekezdése; 41. §-ának (2)-(3) és (6) bekezdése; 42. §-ának (2) bekezdése; 45. §-ának (3) bekezdése; 49. §-a és a § előtti cím; 52. §-ának (1)-(2) bekezdése;

- a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 90 §-a (1) bekezdésének a) pontjában a “,legfeljebb azonban a betegszabadság” szövegrész; 137. §-a;

- az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 84. § (3) bekezdéséből "a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személlyel együtt", (5) bekezdéséből "a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy jóváhagyásával" szövegrész; 86/A. §-a (1) bekezdéséből "a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személynek a jóváhagyásával" szövegrész;

- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 11/A. §-ának (4) bekezdéséből a "továbbá a társadalombiztosítás igazgatási szerveit felügyelő személy" szövegrész;

- a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1995. évi CXVIII. törvény 26. §-ának (2) bekezdése;

- a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 192. §-a;

- az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 10. §-a;

- a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi LI. törvény 19. §-a;

- az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 65. §-ának (3) bekezdése;

- a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról rendelkező 1998. évi LXVII. törvény 2. §-a, 5. §-ának (1) bekezdése, 8-11. §-a, 12. §-ának (1) bekezdése, 13. §-ának (2) bekezdése, 15. §-ának (2) bekezdése, 16. §-ának (1) bekezdése, 17. §-a, 18-19. §-a, 21. §-a;

- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény 39. §-a (8) bekezdésének b) pontja.

(2) Ahol jogszabály járulékigazgatóságról rendelkezik, azon állami adóhatóságot, kell érteni.

(3) Az e törvény szerint előírt fizetési kötelezettségeket a 2000. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek után, első ízben február hónapban kell megfizetni. A törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra kifizetett (elszámolt) jövedelmek után a járulékot a január 12-én benyújtandó bevallásban kell szerepeltetni. Az ezt követően kifizetett (elszámolt), de még a törvény hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó járulékot az eredeti esedékességkor hatályos rendelkezések szerint kell megállapítani, és a 2000. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint kell bevallani és megfizetni.

(4) E törvény 123-125. §-ainak, valamint 128. §-ának rendelkezéseit az 1999. december 31-ét követően kezdődő keresőképtelenség, illetőleg a 2000. január 1-jétől megnyíló táppénzjogosultságra kell alkalmazni.

(5) Az 1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítéssel biztosítási időt szerezni nem lehet.

(6) E törvény 127. §-át az 1999. december 31-ét követően kifizetett egészségbiztosítási ellátásokra kell alkalmazni.

223. §215. § E törvény Itv-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépés napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének g) és i) pontjai, 26. §-ának (10) bekezdése, a 88. §-ából a “statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, a vámeljárásról ,valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény” szövegrész, valamint az Itv. Melléklete 18. címének 8-10. pontjai hatályát vesztik.

224. §217. § Az Itv. Melléklete e törvény 14. számú mellékletének megfelelően módosul.

225. §216. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 52. §-ának 12. pontjából az "illetőleg ha az illetékes építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt visszavonta" szövegrész hatályát veszti. A vállalkozó a 2000. évben keletkezett iparűzési adó alapjának megosztását a Htv. 1999. évben hatályos melléklete alapján is elvégezheti.

226. § 218. § A Htv. melléklete helyébe e törvény 15. számú melléklete lép.

227. §219. § E törvény 150-160. §-ai 2000. év április hó 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseiket először azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben a díjfizetés 2000. év március hó 31. napját követően történik.

228. §220. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 11. § (3) bekezdésének k) pontjából a "tételes" szövegrész, a 29. § (1) bekezdésének első mondatából, továbbá a 32. § (1) bekezdésének harmadik és a (2) bekezdés első mondatából az "állami" szó, a 32. § (2) bekezdésének utolsó mondata, a 32. § (3) bekezdéséből "az állami adóhatóság járulékigazgatóságánál," szövegrész, a 32. § (7) bekezdésének első mondatából "az adóhatóság értesítésétől számított 30 napon belül" szövegrész, a 49. § (2) bekezdésének d) pontja, a 64. § (2) bekezdése, a 75. § (4) bekezdéséből a ", ha zárótárgyalást tartottak, a zárótárgyalás napját" szövegrész, a 96/B. §, valamint a 97. § z) pontjából "a táppénz-hozzájárulás,” szövegrész, az 5. számú melléklet 3. pontjának második, harmadik és negyedik mondata, az 5. pontjának harmadik mondata, az Art. módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény 26. §-ának (9) bekezdése azzal, hogy a külföldi vállalkozó a 2000. év első két negyedévére bevallott társasági adó előlegét 2000. július 15-éig fizeti meg, az Art. módosításáról szóló 1998. évi LXII. törvény 28. §-ának (7) bekezdése, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 23. §-ának i) pontja.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 82. §-ának (6) bekezdésében a "vagy a külkereskedelmi eljárással kapcsolatos illetékek esetében nemzetgazdasági érdekek indokolják" szövegrész helyébe "indokolja" szövegrész lép.

(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1999. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adó-megállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét - az Art. e törvény 167. §-ával megállapított 19. §-ának (4) bekezdése és a 175. §-ával megállapított 35. § (1) bekezdésének utolsó mondata kivételével - az 1999. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

229. §221. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5., 6. és 7. számú melléklete az e törvény 16-21. számú mellékleteinek megfelelően módosul.

230. §222. § A 214. § a kihirdetés napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépés napját megelőzően kiadott jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban megállapított pénzfizetési kötelezettségek, illetőleg a hatályba lépés napját megelőzően megkötött szerződések tekintetében is alkalmazni kell.

231. §9. § (1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Alk. bevezető mondatából a "magánszemély" szó.

(2) Az Alk. 3. §-a (2) bekezdésének c) pontjában az "1996. évi LXXXVIII. törvény" szövegrész helyébe az "1998. évi LXVI. törvény" szövegrész, a 8. §-ának (4) bekezdésében a "T. 103. § (2) bekezdésében" szövegrész helyébe a "Tbj. 19. § (3) bekezdésében" szövegrész lép.

(3) A Kjt. 38. §-ának (1) bekezdésében a "86-87/A. §, a 87. § (1) bekezdése," szövegrész helyébe a "86-86/A. §, 87. § (1) bekezdése, 87/A. §," szövegrész lép.

232. §6. § Az Alk. melléklete helyébe e törvény 22. számú melléklete lép.

1. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

"1. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez

I. rész

A 12 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre

1. Termékek

Sorszám	Megnevezés	Vámtarifaszám
1.	Élő állatok	0101-től  0106-ig
2.	Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék és belsőség	0201-től  0210-ig
3.	Halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok	0301-től  0307-ig
4.	Tejtermékek, madártojás, természetes méz, másutt nem említett élelmezési célra alkalmas állati eredetű élelmiszer	0401-től  0410-ig
5.	Élő fa és egyéb növény, hagyma, gumó, gyökér stb.	0601-től  0604-ig
6.	Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók	0701-től  0714-ig
7.	Élelmezési célra alkalmas  gyümölcs, és dió, citrusfélék	0801-től  0814-ig
8.	Tea (nem fermentált)	0902 10 0902 20
9.	Gabonafélék	1001-től  1008-ig
10.	Malomipari termékek	1101-től  1106-ig 1108-tól  1109-ig
11.	Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök; különféle gyümölcsök; ipari és gyógynövények (gyógyszeralapanyagok kivételével); szalma és takarmány	1201-től  1214-ig kivéve: ex* 1211 90 95
12.	Mákgubó	ex 1211 90 95 99
13.	Növényi eredetű nyersanyag fonásra; másutt nem említett növényi termék	1401-től 1404-ig
14.	Állati és növényi zsírok (csak az emberi fogyasztásra alkalmasak)	1501  ex 1507-től  1510-ig     ex 1512     ex 1513 21 30 00     ex 1513 21 90 00     ex 1513 29 50 00     ex 1513 29 91 00     ex 1513 29 99 00     ex 1514     ex 1515 21     ex 1515 29     ex 1515 50     ex 1517          1521 90 91
15.	Élelmiszer-készítmények  hús, hal, rák, rákféle, puhatestű, valamint más gerinctelen  víziállat tartalommal	1601-től  1605-ig
16.	Cukor és cukoráruk	1701-től  1703-ig
17.	Rúdalakú, túróval töltött, csokoládéval bevont termék	ex 1806 31 00 99
18.	Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék	1901-től  1904-ig 1905 10 1905 40 1905 90  kivéve: 1901 10 00 02
19.	Zöldségfélékből, gyümölcsből, dióból és más növényrészekből előállított készítmények	2001-től 2008-ig
20.	Egyéb ehető készítmények	2102              2103 90 90 2104-től  2105-ig 2106 10 2106 90 kivéve:  2106 90 92 01               2106 90 98 01
21.	Víz  (ásványvizekből csak az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) minősítésével rendelkezők)	ex 2201
22.	Ízesített tej	ex 2202 90 91 ex 2202 90 95 ex 2202 90 99
23.	Ecet  (csak a 20%-ot meg nem haladó, emberi fogyasztásra közvetlenül alkalmas)	ex 2209
24.	Ásványi termékek  (kalciumfoszfát trágyaként való felhasználás céljából őrölve)	ex 2510 20
25.	Ásványi tüzelőanyagok                                                      tüzelési célra                                                      tüzelési célra                                      tüzelési célra	2701-től  2705-ig            2709            2711 11            2711 21 2711 12 11 2711 12 19       ex 2711 12 94 2711 12 97       ex 2711 13 91 2711 13 97       ex 2711 29
26.	Elektromos energia	2716
27.	Szacharin	ex 2925 11
28.	Gyógyszerek ( az Állatgyógyászati Oltóanyag és Gyógyszerellenőrző Intézet által törzskönyvezett termékek, " állatgyógyászati célra " szövegű magyar alszámos bontások ), gyógyiszap, állatgyógyászati oltóanyag	ex 3002       ex 3003       ex 3004
29.	Vatta, géz, kötés és hasonló cikkek sebészeti steril catgut, fogászati vérzéscsillapítók	3005            3006 10
30.	Vércsoportreagensek, kontrasztanyag-készítmények; Hormon és spermicid alapú kémiai fogamzásgátló készítmények állatgyógyászati célra. Fogászati cement és más fogászati tömőanyagok, csontpótló cementek, gyökértömő csúcs	ex 3006 20       ex 3006 30            3006 40       ex 3006 60
31.	Állati vagy növényi trágya	3101
32.	Ásványi vagy vegyi trágyázószer (műtrágyának formázva)	ex 3102       ex 3103       ex 3104            3105
33.	Fogászati lakkanyag	ex 3208
34.	Fogászati viasz, fogászati lenyomatkeverék, fogászatban használt gipsz alapú egyéb készítmények, ragasztóanyag fogászati célra. Fogtechnikai, fogászati gipsz mintakészítéshez, Lenyomatgipsz fogászati lenyomatkészítéshez, por alakban. Filmizoláló folyadék, gipsz-műanyag izoláló protéziskészítéshez. Polírpaszta, fémoxid-gyanta keverék, fogművek felületi karcmentesítésére és fényesítésére. Foszfát kötésű kvarc-földpát alapú beágyazó anyag fémöntéshez és hozzá keverőfolyadék. Önkötő mintázó anyag, metil-metakrilát alapú, fogtechnikai célra, készletben is; Fogsoralapanyag protézis készítéséhez (meleg polimerizátum), metil-metakrilát alapú; Öntőakrilát fogsoralapanyag protézis készítéséhez (hideg polimerizátum), metil-metakrilát alapú; Autopolimerizátum fogsorjavító anyag; Korona, híd-váz leplezőanyag, polimetil-metakrilát (meleg polimerizátum) vagy aromás dimetakrilát alapú és színezői.	ex 3407        ex 3506        ex 2520       ex 3209 90        ex 3405 90        ex 3816        ex 3906
35.	Rovarölők, gombaölők, külsőleg alkalmazandó  fertőtlenítő szerek, gyomirtók ,  stb.	3808
36.	Egészségügyi (műanyag) áruk	ex 3924 90
37.	Egészségügyi és gyógyszerészeti  áruk  gumiból Fogászati  gumianyag	4014            4015 11       ex 4014 90 90 00
38.	Tűzifa, faszén	4401            4402
39.	Egészségügyi betét és tampon, pelenkabetét, papírvatta, fogászati papíranyag.	ex 4818 40       ex 4818 90       ex 4823
40.	Könyv, folyóirat, kotta, térkép (kivéve: az 1.számú melléklet II. rész 41. pontjában meghatározott tankönyv)	4901-től  4904-ig            4905 91            4905 99
41.	Vatta textilanyagokból, és ebből készült áruk  (pl. textilpelenka )	5601 10           5601 21
42.	Kompressziós  térdharisnya, harisnya, harisnyanadrág, karharisnya, kompressziós kesztyű (Országos Kórház-és Orvostechnikai Intézet (ORKI) által minősített termékek)	ex 6115      ex 6117
43.	Fogtechnikai bázislemez	ex 7106      ex 7108      ex 7110      ex 7218      ex 7219      ex 7220
44.	Katalizátor közúti járművekhez	ex 8421 39 71
45.	Rögzített adatállományt tartalmazó könyvet helyettesítő  oktató, ismeretterjesztő CD-lemez	8524 31      ex 8524 39
46.	Rokkantkocsi	8713
47.	Szemüveglencse, kontaktlencse	9001 30 9001 40 41 9001 40 49 9001 40 80 9001 50 41 9001 50 49 9001 50 80
48.	Orvosi, sebészeti műszer és készülék: öninjektáló készülék, orvosi fecskendő, transzfúziós készülék, orvosi csapoló és öblítőeszközök, infúziós szerelékek, fogászati csiszoló, fényesítő és tisztítóanyagok, fogászati tisztítókefék, vesedializátorhoz tartozó szűrő és vérvonal	ex 9018       ex 8421 29 90 00
49.	Egészségügyben való felhasználás céljára minősített inhalátor	ex 9019 20
50.	Gyógyászati segédeszközök Műfog, protézis és hídanyagok	9021 11           9021 19           9021 21           9021 29           9021 30           9021 40           9021 90
51.	Bemutatási( pl. oktatási) célra szolgáló készülék, eszköz   (taneszköz)	ex 9023
52.	Vércukorszintet meghatározó készülék	ex 9027 80 17       ex 9027 80 97
53.	Műlép	ex 9602 00 00 01
54.	A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján OGYI engedélyszámmal és forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek	ex 1211       ex 1302       ex 1504       ex 1515       ex 2006       ex 2007       ex 2106       ex 2201       ex 2205       ex 2206       ex 2208       ex 3004       ex 3301       ex 3302       ex 3306       ex 3307       ex 3802 90
55.	Zsüriszámmal ellátott egyedi, vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti és iparművészeti termékek. (Nem tartoznak ide  az ipari gyártástechnológiával  előállított termékek  még akkor sem, ha azokat népművész vagy  iparművész formaterve alapján  ún. esztétikai zsűri  minősítette és  zsűriszámmal  ellátta.)

* ”ex” jelölés jelentése az, hogy az adott vámtarifaszám alá sorolható termékek közül csak a “Megnevezés” rovatban szereplő meghatározásnak megfelelő termék tartozik az adott adókulcs alá.

E törvény alkalmazásában vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa  1998. június 30-án hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ide értendő.

2. Szolgáltatások

Sorszám	Megnevezés
56.	Mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás	SZJ 01.41.1, 01.42.1,  01.50.1, 02.02.1
57.	Halászati szolgáltatás	SZJ 05.01.1
58.	Kényszer- és bérvágás	SZJ 15.11.90.0-ből, 15.12.90.0-ből
59.	Gyógyászati segédeszközök bérmunkában történő előállítása	A megbízó anyagából, illetve bérmunkában végzett részmegmunkálás SZJ 33.10.99.0-ból
60.	Könyv- és zeneműkiadás	SZJ 22.11.90.0, 22.14.90 kivéve: reklám, röpirat, tájékoztató nyomtatvány
61.	Lapkiadás	SZJ 22.12.90.0 , 22.13.90.0
62.	Egyéb kiadói szolgáltatás	SZJ 22.15.90.0
63.	Villamos energia-, gáz-, hő- és vízellátás	SZJ 40.10.9, 40.20.9, 40.30.9, 41.00.9, kivéve: mérőóra leolvasása, karbantartása
64.	Szemüveglencse egyedi csiszolása, keretbe helyezése	SZJ 52.74.13.0-ból
65.	Gyógyászati segédeszközök (az 1. számú melléklet I. részének 46., 50. pontjában meghatározottak) javítása	SZJ  33.10.92.0-ból
66.	Szállodai szolgáltatás	SZJ 55.11.1, 55.12.1
67.	Egyéb kereskedelmi és korlátozottan igénybe vehető szálláshely-szolgáltatás	SZJ 55.21.1, 55.22.1, 55.23.11, 55.23.12, 55.23.13, 55.23.15
68.	Éttermi,  cukrászati, egyéb nyílt árusítású vendéglátásban az ételforgalom	SZJ 55.30.1-ből,
69.	Diákétkeztetés	SZJ 55.51.10.1, 55.51.10.2, 55.51.10.3
70.	Egyéb korlátozottan igénybe vehető vendéglátásban az ételforgalom	SZJ 55.51.10.4-ből, 55.51.10.9-ből, 55.52.1-ből
71.	Szállítás, raktározás, posta és távközlés Kivéve: - Utazásszervezés, utazási ügynöki szolgáltatás, idegenvezetés, turistatájékoztatás - Postai szolgáltatás - Távközlés     kivéve kábeltv (SZJ 64.20.3-ból) - Légijármű javítás - Városnéző busz szolgáltatás	SZJ 60, 61, 62, 63, 64  SZJ 63.30.1 SZJ 64.11.1 SZJ 64.20.1, 64.20.2, 64.20.3 SZJ 63.23.13.1 SZJ 60.23.12
72.	Kutatás és kísérleti fejlesztés	SZJ 73.10.1, 73.20.1
73.	Mezőgazdasági termelési rendszerekkel kapcsolatos szolgáltatás	SZJ 74.14.15.0-ból
74.	Település- és tájrendezés,  területfejlesztési, -rendezési tervezés	SZJ 74.20.51, 74.20.52
75.	Mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodás és halászati szakmai tervezés, szakértés Kivéve: - Trófeabírálat	SZJ 74.14.15.0-ból SZJ 74.14.23.1
76.	Vízgazdálkodási tervezés, szakértés	SZJ 74.14.23.2-ből
77.	Postai és távközlési tervezés, szakértés	SZJ 74.14.23.3-ból
78.	Környezetvédelmi szakmai tervezés, szakértés	SZJ 74.14.23.5
79.	Mezőgazdasági laboratóriumi vizsgálatok	SZJ 74.30.1-ből
80.	Környezeti elemek laboratóriumi vizsgálata, elemzése	SZJ 74.30.11.2
81.	Kéménytisztítás és tüzeléstechnikai szolgáltatás	SZJ 74.70.15.0
82.	Állat-egészségügyi ellátás	SZJ 85.20.1
83.	Szociális étkeztetés	SZJ 85.31.1-ből, 85.32.1-ből
84.	Szennyvíz- és hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás	SZJ 90.00.1, 90.00.2, 90.00.3
85.	Film- és videogyártás	SZJ 92.11.3 kivéve: nem elkülönült reklámfilmgyártás
86.	Film- és videoterjesztés	SZJ 92.12.10.0
87.	Film- és videovetítés	SZJ 92.13.1
88.	Rádió és televízió műsorszolgáltatás Kivéve: - Közszolgálati rádió és televízió műsorszolgáltatás	SZJ 92.20.1
89.	Előadóművészeti szolgáltatás	SZJ 92.31.21.0
90.	Művészeti alkotótevékenység	SZJ 92.31.22
91.	Cirkusz műsor	SZJ 92.34.11.0-ból
92.	Vidámparki szórakoztatás, mutatványok	SZJ 92.33.10.0
93.	Könyvtári szolgáltatás, amennyiben az adóalany élt a 30. § (3) bekezdésében biztosított választási jogával	SZJ 92.51.11.0
94.	Állat- és növénykertek, védett természeti értékek bemutatása	SZJ 92.53.1
95.	Uszoda és strandfürdő szolgáltatás	SZJ 92.61.10-ből, 92.72.11.0-ból
96.	Mosás, vegytisztítás, textilfestés	SZJ 93.01.1
97.	Temetkezés és ehhez kapcsolódó szolgáltatás	SZJ 93.03.1
98.	Fürdőszolgáltatás	SZJ 93.04.10.0-ból
99.	Temetések megszervezése, ügyintézése	SZJ 74.84.16.9-ből

II. rész

A nulla felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre

Sorszám	Megnevezés	Vámtarifaszám
1.	Humán gyógyszerek, amelyeket a jogszabályok szerint az arra jogosult hatóság forgalomba hozatalra engedélyezett (az 1. számú melléklet I. részének 54. pontjában szereplő 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet hatálya alá tartozó gyógyhatású termékek kivételével), oltóanyagok, galenusi gyógyszerek	ex 3002       ex 3003       ex 3004       ex 3006 60
2.	Szérumkomponenseket vagy mikrobákat tartalmazó minták vizsgálatára szolgáló készítmény	ex 3002 10       ex 3002 90       ex 3006 20       ex 3006 30       ex 3822
3.	Gyógyszergyártásra és diagnosztikai célokra táptalaj és alapanyagai	ex 1302       ex 3504       ex 3821
4.	Orvosi radioaktív izotópok	2844 40 20 01
5.	Szalicilátok	2918 21-től  2918 23-ig
6.	Aminosavak	2922 41-től  2922 43-ig            2922 49
7.	Pirazolonok és imidazolonok	2933 11            2933 19            2933 21            2933 29
8.	Barbiturátok	2933 51
9.	Szulfonamidok	2935
10.	Vitaminok	2936
11.	Hormonok, szteroidok	2937
12.	Glükozidok	2938
13.	Alkaloidák	2939
14.	Antibiotikumok	2941
15.	Humán gyógyászati célú galenusi készítmények és gyógyszerek alapanyagai	ex 1211 90 95       ex 1302            3001
16.	Kiszerelt gyógyhatású humán tápszer	1901 10 00 02 2106 90 92 01 2106 90 98 01
17.	Egészségügyi oxigén (max. 10 ill. 20 liter űrtartalmú, 150 ill. 200 bar nyomású palackban kiszerelve, kizárólag OGYI által  minősített  termék)	ex 2804 40
18.	Guaiphenenesine	ex 2909 49 90 00
19.	Naproxen, Naproxen Na, Fenofibrat	ex 2918 90 90 00
20.	Ketamin HCl	ex 2922 30 00 00
21.	Aminokapronsav	ex 2922 49 70
22.	Lidocain	2924 29 10 00
23.	Atenolol	ex 2924 29 90 00
24.	Paracetamol	2924 29 30 00
25.	Spironolakton	ex 2932 29 80 99
26.	Triamcinolon	ex 2937 22 00 00
27.	Fenilbutazon	2933 19 10 00
28.	Naphazolin HCl	ex 2933 29 10 00
29.	Domperidon, Fentanil citát, Piritramid, Droperidol, Lansoprasol	ex 2933 39 95 99
30.	Broxiquinolin	ex 2933 40 90 01
31.	Chloroquin (Delagil)	ex 2933 40 90 99
32.	Proquazon, Trimetoprim, Cinnarizin	ex 2933 59 70 00
33.	Sertan	ex 2933 79 00 00
34.	Diazepam, Nitrazepam	ex 2933 90 60 00
35.	Azapropazon, Mazindol	ex 2933 90 95 99
36.	Karbamazepin	ex 2933 90 50 00
37.	Pizotifen, Aprotinin oldat Levamisol, Prazosin HCl, Ofloxacin	ex 2934 90 97 99
38.	Koffein anhidrát	ex 2939 30 00 00
39.	Efedrin	2939 41 00 00
40.	Teofillin anhidrát	ex 2939 50 00 00
41.	Közoktatásban használt tankönyv és CD-ROM ( a segédkönyvek, a tanulási segédletek, a tanári segédletek és a tanári kézikönyvek kivételével), amely a tárgyévet megelőző év december hónap 31-ig elkészítendő, tárgyévre érvényes tankönyvjegyzékben szerepel	ex 4901 ex 8524
42.	Braille tábla műanyagból	ex 3926 90
43.	Csecsemőpelenka	ex 4818 40
44.	Fehér bot vakoknak	ex 6602
45.	Pontozó vakoknak	ex 8205 59 90
46.	Braille tábla fémből	ex 8310
47.	Braille írógép vakoknak	ex 8469 30
48.	Információátalakító egység  vakok és hallássérültek részére (a Szövetség által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék)	ex 8471
49.	Telefonkezelő adapter vakok számára	ex 8517 80 90
50.	Braille óra vakoknak	ex 9102
51.	Magisztrális gyógyszerek elkészítése	SZJ 52.31.1
52.	Természetes megújuló energiaforrás	1516 20 95 00

"

2. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

"2. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez

A tárgyi adómentesség alá tartozó

termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások köre

A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a következők:

1. a földterület értékesítése, bérbe és haszonbérbe adása (SZJ 70.20.12.6, 70.20.12.8);

2. a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése előtti értékesítést, valamint az építés befejezését követő első értékesítést;

3. oktatást szolgáló taneszközök (ex 9023), építmények (ÉJ 572) és önálló rendeltetési egységek rendeltetésüknek megfelelő bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-ből);

4. diákotthoni, kollégiumi ellátás (SZJ 55.23.15-ből);

5. postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1);

6.* pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő szolgáltatásai (SZJ 65.11.1, 65.12.1, 65.21.1, 65.22.1, 65.23.1, 66.01.1, 66.02.1, 66.03.1), ideértve a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: hit.) 3. §-a szerinti - hitelintézeti elszámolóház által végzett - elszámolásforgalmi ügyletet is, de kivéve

- a széfügyletet (SZJ 67.13.10.0-ból), valamint

- a hit. szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tőketörlesztő részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve - ha a lízingbe adott termék saját előállítású - előállítási költségének erejéig;

7. hitelezői, valamint tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése;

8. lakóingatlan - rendeltetéstől független - bérbeadása, egyéb módon történő hasznosítása (SZJ 70.20.11-ből);

9. sportot szolgáló építmények (ÉJ 317-25, 26, 581-5, 581-64, 912-2-ből) és önálló rendeltetési egységek rendeltetésüknek megfelelő bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-ből);

10. jogszabályban meghatározott zárjegynek a vámhatóság és a zárjegyfelhasználó közötti értékesítése;

11. művelődési ház (kultúrotthon) (ÉJ 571-1), művelődést szolgáló önálló rendeltetési egység rendeltetésének megfelelő bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-ből);

12. az engedményezés és a tartozásátvállalás;

13. lakóingatlanok kezelése (SZJ 70.32.11.0);

14. a bíróságok és a hatóságok által kirendelt igazságügyi szakértők által végzett szakértői tevékenység, és az önálló bírósági végrehajtó tevékenysége (SZJ 74.11.17.0);

15. az ügyvédségről szóló törvény szerint a kizárólag ügyvéd által végezhető tevékenység, illetőleg jogi képviseleti tevékenység, továbbá jogi dokumentációs tevékenység (SZJ 74.11.1, kivéve 74.11.17.0);

16. műemlékvédelmi szakértés (SZJ 74.14.23.9-ből);

17. egészségügyi tervezés, módszertani feladatok (SZJ 74.14.23.4-ból),

18. tudományos rendezvények lebonyolítása (SZJ 74.84.15.0-ból);

19. egyéni vállalkozói igazolvány kiadása (SZJ 74.84.16.7)

20. közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás (SZJ 75);

21. oktatás (SZJ 80);

22. humán egészségügyi ellátás (SZJ 85.1), kivéve az egészségügyi  kártevőirtást (SZJ 85.14.18.0);

23. szociális ellátás (SZJ 85.3), kivéve a szociális étkeztetést (SZJ 85.31.1-ból, 85.32.1-ből);

24. tagsági viszonyon alapuló egyéb közösségi, társadalmi szolgáltatás (SZJ 91.11.1, 91.12.1, 91.20.1, 91.31.1, 91.32.1, 91.33.1);

25. közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás (SZJ 92.20.1-ből);

26. közös ismeretterjesztés és ismeretszerzés (SZJ 92.34.13.9);

27. könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatás (SZJ 92.51.1, 92.52.1),

28. sport- és szabadidős szolgáltatás (SZJ 92.6), kivéve a verseny- és élsportot, a verseny- és élsport lebonyolítását (SZJ 92.61.1-ből, 92.62.1-ből) és az uszoda- és strandfürdő szolgáltatást (SZJ 92.61.10-ből, 92.72.11-ből);

29. szerencsejáték-szolgáltatás (SZJ 92.71.10), kivéve a szelvényértékesítést és más kiegészítő szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9);

30. az 1-29. pontokban felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítése, ha az más nevében és javára történik;

31. az előzőekben statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott tevékenységek, függetlenül attól, hogy a statisztikai besorolás a tevékenység folytatását személyi vagy egyéb előfeltételhez köti."

3. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

Az áfa tv. 4. számú melléklet I. részében a “Növénytermelési termékek és elsődleges feldolgozásaik” cím alatti 7. pont helyébe a következő rendelkezés lép:

4. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez

I. rész: A mezőgazdasági tevékenységek körében előállított termékek köre és a kompenzációs felár mértéke

Sorszám	Megnevezés	Vámtarifaszám	A kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár %-ában
“7.	Gabonafélék	1001-től  1007-ig      1008 10      1008 20      1008 30      1008 90 10	12”

4. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

A 2000. január 1-jét megelőzően beszerzett készlet után fizetendő adó összege

Sorszám	A termék megnevezése	A fizetendő adó összege
1.	a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan  benzinekre	6,10 Ft/l
2.	a 2710 00 26,  a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre	6,60 Ft/l
3.	a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb  benzinekre	6,60 Ft/l
4.	a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra	6,60 Ft/l
5.	2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira	6,60 Ft/l
6.	a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra	6,60 Ft/l
7.	a 2710 00 61, 2710 00 65,  2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68  vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra	5,20 Ft/l
8.	a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra	4,70 Ft/kg
9.	a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra	4,70 Ft/kg
10.	a Jöt. 42.§ (1) bekezdése szerinti alkoholtermékek - a 11. sorszám alatti, valamint a 2208 90 41 és a 2208 90 45 vámtarifaszám alatti alkoholtermékek kivételével -	100 Ft/hlf
11.	a 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat	170 Ft/hlf
12.	a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka	112 Ft/hlf
13.	a Jöt. 52.§ szerinti sör	22 Ft/Balling fok/hl
14.	a Jöt. 55.§ szerinti pezsgő	4,60 Ft/l
15.	a Jöt. 58.§ (2) bekezdése szerinti habzó köztes alkoholtermék	10,40 Ft/l
16.	a Jöt. 58.§ (3) bekezdése szerinti nem habzó köztes alkoholtermék	8,90 Ft/l

5. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

A Fat. 1. számú mellékletének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

/Azon termékek köre, amelyek után fogyasztási adót kell fizetni/

/Sorszám                               A  termék  megnevezése és                  Fogyasztási adó

                                    vámtarifa száma                                          mértéke      /

"1.                            Nem ezüst nemesfémből készült termék, nemes                                                       kőből készült ékszer,          csiszolt nemes kövek, nem                                              ezüst nemesfém egyéb ékszerek és nem ezüst                                                        nemesfém termék és ékszeralkatrész:                                     35 %

                                    7102 29        

                                    7102 39        

                                    7103 91        

                                    7103 99        

                                    7113 19-ből a legalább 585 ezrelékes (14 karátos)                                                       aranyból, továbbá a platinából készített termék

                                    7114 19 00 00         

                                    7116 20

                                   7118 90 00 00

                                    9613 20 10 99-ből  

                                    9613 20 90 99-ből  

                                    9613 30 00 99-ből  

                                    9613 80 00 99-ből

9614 20 80 99-ből  

                                    9614 90 00 99-ből   "

6. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

A Fat. 2. számú mellékletében szereplő szolgáltatásoknál megadott SZJ számok helyébe a következő SZJ számok lépnek:

/Azon szolgáltatások köre, amelyek után fogyasztói

árkiegészítés vehető igénybe/

/Sor-   A szolgáltatás megnevezése és                                             Fogyasztói árki-

szám              SZJ száma                                                                   egészítés mértéke/

                      /Személyszállítás/

  /1.    50 %-os vasúti kedvezmény/

            "SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve járműszállítás

           a 60.10.12.0-ból)"                                                                                        /100 %/

  /2.    67,5 %-os vasúti kedvezmény/

            "(SZJ: 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból) "                    /208 %/

  /3.    90 %-os vasúti kedvezmény,

            ideértve a budapesti agglome-

            rációban a HÉV-re váltott

            tanuló- és nyugdíjas bérlet-

            jegy, illetve a hadköteles ka-

            tonák HÉV-re váltott menetjegye

            kedvezményét is/

            "(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve járműszállítás

           a 60.10.12.0-ból)"                                                                                        /900 %/

  /4.    Tanulók vasúti bérletjegye/

            "(SZJ: 60.10.1 kivéve járműszállítás a 60.10.12.0-ból)"                     /900 %/

  /5.    a 65. életévüket betöltött magyar állam-

            polgárok és az országgyűlési képviselők

           korlátlan, valamint a fegyveres erők

            hadköteles tagjainak és a polgári szolgála-

            ott teljesítők jogszabályban meghatározott

            számú ingyenes vasúti utazása/

            "(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve járműszállítás

          a 60.10.12.0-ból)"                                                                                          /12 %/

  /6.    50 %-os távolsági autóbusz

            kedvezmény/

            "(SZJ: 60.21.31.0-ból)"                                                                              /100 %/

  /7.    67,5%-os távolsági autóbusz

            kedvezmény/

            "(SZJ: 60.21.31.0-ból)"                                                                              /208 %/

  /8.    90 %-os távolsági autóbusz

            kedvezmény, ide értve a bu-

            dapesti és miskolci agglome-

            rációban váltott tanuló- és

            nyugdíjas bérletjegy kedvez-

            ményét is/

            "(SZJ: 60.21.31.0-ból és 60.21.21.3-ból)"                                            /900 %/

  /9.    Tanulók távolsági autóbusz

            kedvezménye/

            "(SZJ: 60.21.31.0-ból)"                                                                           /614 %/

/10.     Hatósági áras különjárati

            autóbusz forgalom/

            "(SZJ: 60.23.11.0-ból és 60.23.14.0-ból)"                                              /20 %/

/11.     a 65. életévüket betöltött magyar állam-

            polgárok és az országgyűlési képviselők

            ingyenes utazása a menetrend szerinti

            távolsági autóbusz közlekedésben/

            "(SZJ: 60.21.31.0-ból)"                                                                                 /8 %/

/12.     Helyi tanuló- és nyugdíjas bér-

            letjegy/

            "(SZJ: 60.21.21-ből és 60.21.10.1-ből)"                                               /208 % /

/13.     A 65. életévüket betöltött magyar

           állampolgárok, a fegyveres erők

            hadköteles tagjai és a polgári szolgálatot

            teljesítők, valamint az ország-

            gyűlési képviselők ingyenes uta-

            zása a helyi közlekedésben/

            "(SZJ: 60.21.1-ből és 60.21.21-ből)"

            /Budapest (a Helyiérdekű Vasúttal együtt)                                      /16,5 %/

            Debrecen

            ezen belül:

                        kötöttpályás közlekedés                                                            /20,0 %/

                        egyéb közlekedés                                                                         /15,5 %/

            A többi megyei jogú város                                                                    /15,5 %/

            Egyéb települések/                                                                         /12,0 %/

/14.     50 %-os személyhajózási és rév-

            közlekedési kedvezmény   /                                             

            "(SZJ: 61.20.11-ből és 61.20.12-ből)"                                          /100 %/

/15.     Révközlekedés tanuló- és nyug-

            díjas bérletjegye/

            "(SZJ: 61.20.11-ből)"                                                                               /208 %/

/17.     A 70. életévüket betöltő magyar állampolgárok,

            fegyveres erők hadköteles tagjai és az ország-

            gyűlési képviselők ingyenes utazása a személy-

            hajózás és a révközlekedés menetrend szerinti

            járatain/

            "(SZJ: 61.20.11-ből és 61.20.12-ből)"                                                /5 %/

7. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. A Szja tv. 1. számú melléklete 6. pontjának 6.1 és 6.6 alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a pont a következő 6.7 alponttal egészül ki:

(6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:)

"6.1 az elemi károk, katasztrófák esetén a károsultnak nyújtott állami segély, a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést;"

"6.6 a biztosító szolgáltatása, kivéve a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás és a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatása címén kifizetett összegből a kamatnak minősülő részt, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összegét, valamint azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta;

6.7 a 6.1 és a 6.6 pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:

a)   a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,

b)   az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész."

2. A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.9 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

"8.9     a gátkaszálásból származó terményjuttatás, valamint a fürdőben (strandon) foglalkoztatott magánszemély által igénybe vett fürdőszolgáltatás;"

3. A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.18 pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

"8.18   a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minősül tárgyjutalomnak az értékpapír;"

4. A Szja tv. 1. számú melléklete a következő 8.29 ponttal egészül ki:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

"8.29 a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet szerinti munkábajárás céljából juttatott bérlet, menetjegy."

8. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

1. A Szja tv. 3. számú melléklete felvezető szövegének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a felvezető szöveg a következő ötödik mondattal egészül ki:

"Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi."

"A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között."

2. A Szja tv. 3. számú melléklete I. pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek)

"5. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, a keresőképtelenség időtartama alatt a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján meghatározott, nem az Egészségbiztosítási Alapból fizetett saját táppénz összege;"

3. A Szja tv. 3. számú melléklete I. pontjának 15. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek)

"15. a mezőgazdasági őstermelőnél az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;"

4. A Szja tv. 3. számú melléklete I. pontjának 20. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek)

"20. a mezőgazdasági őstermelő a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja;"

5. A Szja tv. 3. számú melléklete II. pontjának 6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Igazolás nélkül elszámolható költségek)

"6.       a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;"

6. A Szja tv. 3. számú melléklete IV. pontja 6. alpontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

(IV. A járművek költsége)

“Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.”

7. A Szja tv. 3. számú mellékletének V. pontja a következő 10. ponttal egészül ki:

(V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:)

"10. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget."

9. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Szja tv. 5. számú melléklete I/1. pontjának 10. bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatokat nyomtatott formában - negyedévenként összesítetten, évvégi zárást követően pedig tételes bontásban is kinyomtatva - kell megőrizni."

10. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

1. A Szja tv. 6. számú melléklete I. pontja c) alpontjának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“c) A saját gazdaságban termelt szőlőből, saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben kizárólagosan kifizetőnek értékesíti és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 4 millió forintot nem haladja meg.”

2. A Szja tv. 6. számú melléklete II/A. pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

A) Állat, állati termék                                                     Vámtarifa azonosító)

“1. Élő állat (ideértve a méhcsaládot, a méhanyát, a méhbábot, a méhrajt is)	0101-0106-ból, 0301-ből, 0306-ból, 0307-ből
kivéve: a sportló, a versenyló, a kutya, a macska, a laboratóriumi állat, a vírus- és szérum-állat, a dísz- és állatkerti állat, a vadon élő, a vadasparkban és a vadaskertben élő fajok, a természetvédelmi oltalom alatt álló, gyűjtési tilalom alá eső állatfajok

“

3. A Szja tv. 6. számú melléklete II/A. pontjának 4. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

A) Állat, állati termék                                                     Vámtarifa azonosító)

“4. Természetes méz (ideértve a lépes-, a termelői- és az egyéb természetes mézet is)”

0409

“

4. A Szja tv. 6. számú melléklete II/A. pontjának 6. és 7. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

A) Állat, állati termék                                                        Vámtarifa azonosító)

“6. Nyers méhviasz és feldolgozási maradék termék	152190 91 00-ből 152200 99 00-ből
7. Propolisz (méhszurok) továbbá	130190 90 99-ből
méhpempő,	0410-ből
nyers virágpor,	121299 90 00-ből
méhméreg,	300190 99 00-ből
máshova nem sorolt méhészeti termék	210690 98 99-ből”

5. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 8. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

“8. Élő növény	a 0601-ből, a 0602-ből
kivéve: a hínár, az alga

“

6. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 10., 11. és 12. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

“10. Zöldségfélék, étkezésre alkalmas gyökerek és gumók frissen, hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, koptatott, hámozott, darabolt, csumázott zöldség, burgonya	0701-0714
11. Gyümölcs és dió, valamint citrus- és dinnyefélék héja étkezésre alkalmas állapotban, frissen hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, hámozott, negyedelt, felezett gyümölcs	0801-0814
12. Fűszernövények és fűszerek: fűszerpaprika, borókabogyó, sáfrány, kakukkfű,	0904 20, 0909 50-ből, 0909 10-ből
kömény,	090930
kapor,	070990-ből
egyéb hazai fűszernövények, beleértve a kapormagot is	091099 91-ből

“

7. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 16. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

“16. Ipari növények: komlótoboz és lupulin, növény és növényrész, ha az illatszer-, gyógyszer-, növényvédőszer- és hasonló iparban alapanyaga (angelikagyökér és- mag, anyarozs, bazsalikom, birsmag, bojtorján, borágófű, csillagvirág-hagyma, diólevél, fehér és fekete üröm, fekete bodza, fenyőrügy, galangagyökér, gyermekláncfű, gyűszűvirág, hársfa-virág és -levél, hunyor, imola, izsóp, kamillavirág, kökörcsin, macskagyökér, mákgubó, maszlag, menta, morzsika, nadragulya, nőszirom, orvosi pemetefű, ökörfark-kóró, papsajt, rozmaring, rózsaszirom, rutalevél, sártök, szagos müge, szárcsagyökér, tárnics, útifű, vadmajoranna, vasfű, veronikafű, vidrafű, zsálya stb.), hazai gyógynövények	1210, 1211-ből
szentjánoskenyér, cukorrépa, cukornád, barack- és szilvamag, pörköletlen cikóriagyökér	1212-ből
gabonaszalma- és pelyva	1213
takarmánynövény: karórépa, marharépa, takarmányrépa, takarmánygyökér, széna, lucerna, lóhere, baltacim, takarmánykáposzta, csillagfürt, bükköny	1214

“

8. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 19. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“19. Szőlőbor 2 litert meghaladó kiszerelésben kivéve a 22042999

220429-ből,

“

9. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 21. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

“21. Állatok etetésére szolgáló növényi eredetű termék: makk, vadgesztenye, kukoricacsutka, -szár, -csuhé, -levél, répafej, zöldségfélék héja, gyümölcshulladék stb.

2308 10 00, 2308 90 90-ből

“

10. A Szja tv. 6. számú melléklete II/C. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:

C) Tevékenységek)

“1. Erdőgazdálkodás és e tevékenység termékeiből a	TEÁOR  02.0 440110 4403-ból is
2. Ültetvénytelepítés, amely tevékenység eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik

“

11. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

A Szja tv. 7. számú melléklete 11. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(11. A rendelkezési jog gyakorlásának minősül:)

"b)       a visszavásárlás (ideértve a rendszeres pénzkivonást is),"

12. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

A Szja tv. 10. számú melléklet II. pontja az utolsó mondatát követően a következő mondattal egészül ki:

(II. A tevékenység megszüntetésének évében bevétel)

"Nem számolható el költségként a megszüntetés évéről készített adóbevallás (illetőleg annak önellenőrzése) alapján - a vállalkozói osztalékalap után - megállapított egészségügyi hozzájárulás."

13. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. A Szja tv. 11. számú melléklete felvezető szövegének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a felvezető szöveg a következő ötödik mondattal egészül ki:

"Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi."

"A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között."

2. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 5. és 6. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:)

"5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás és annak közterhei;

6. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék, a vállalkozói osztalékalap után fizetett egészségügyi hozzájárulás, a keresőképtelenség időtartama alatt a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján meghatározott, nem az Egészségbiztosítási Alapból fizetett saját táppénz összege;"

3. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 10. és 11. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:)

"10. a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;

11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék, kivéve, ha a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;"

4. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 16. és 17. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:)

"16. az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;

17. a magánszemélynek adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó;"

5. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 22. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:)

"22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként elszámolható;"

6. A Szja tv. 11. számú melléklet II. pontja 1/a) pontjának aa) alpontjában az ingatlan, és ezen belül a termőföld fogalma helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(a)       A tárgyi eszköz fogalma)

"aa)     Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.

Földterület: a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó terület. Ilyen címen kell kimutatni annak a földterületnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt."

7. A Szja tv. 11. számú melléklete II/2. pontjának g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(2.       A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása)

"g)       A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében választható, hogy önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírást, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell lennie, továbbá, ha az üzembe helyezés év közben történik, akkor az első évben az értékcsökkenési leírás alapjának legfeljebb olyan hányada számolható el, amilyen arányt az év hátralévő napjai az év egészében képviselnek."

8. A Szja tv. 11. számú melléklete II/2. pontjának i) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(2.       A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása)

"i)        A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a közúti gépjárművet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz-ok), az épületet és az építményt - esetében egyösszegű, valamint a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet mindkét esetben, feltéve, hogy a magánszemély nem veszi igénybe a 13. számú melléklet 3. és/vagy 8. pontja szerinti adókedvezményt. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység."

9. A Szja tv. 11. számú melléklete III. pontjának 9. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(III. A járművek költsége)

“9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemély munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett. Az olyan személygépkocsi esetében, amely után az éves cégautó adótételt az egyéni vállalkozó megfizette, az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek, csökkentve azon futásteljesítménnyel, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemély munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést és/vagy saját gépjárművel történő munkábajárás címén költségtérítést fizetett.”

10. A Szja tv. 11. számú melléklete IV. pontja a következő 13. alponttal egészül ki:

(IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:)

"13. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget."

14. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Itv. Melléklete XVI. címe 2. pontjának első mondata a következők szerint módosul:

” A jelzálogjog bejegyzése, valamint a bejegyzés módosítása iránti eljárás illetéke a jelzálogjoggal biztosított követelés értékének 5 %-a, de legfeljebb 5000 forint.”

15. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

“Melléklet az 1990. évi C. törvényhez

A 39.§ (1) bekezdés szerinti adóalap megosztása:

1.   Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja (a továbbiakban: adóalap) nem haladta meg a 100 millió forintot, a következő 1.1, 1.2 vagy 2 pont szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni.

1.1 Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere

A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak – ide értve a magánszemély vállalkozó [52.§ 26. a)-d) pont] esetében önmagát is – után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén – az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - 500.000 Ft-ot kell figyelembe venni. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.

A részletszámítás a következő:

a) A vállalkozó összes személyi jellegű ráfordításának összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát.

b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

1.2 Eszközérték arányos megosztás módszere:

A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint figyelembe veendő értéke.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben költségként elszámolható értékcsökkenési leírás, bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a tulajdonában lévő és a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek:

- a tárgyévet megelőző (de 5 évnél nem korábbi) utolsó évben elszámolt értékcsökkenési leírás összegét;

- saját tulajdonú termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot;

- saját tulajdonú telek esetében a beszerzési érték 2%-át

kell eszközértéknek tekinteni.

A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg – járműveknél – ahol azt jellemzően tárolják.

A részletszámítás a következő:

a) A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső eszközértékek százalékos arányát.

b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

2.   Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következő adóalap megosztási módszert alkalmazni.

Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1.1 pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (1.2 pont) kell alkalmazni.

A részletszámítás a következő:

a) Az adóalapot két részre – személyi jellegű ráfordítás arányos megosztás módszerével megosztandó és eszközérték arányos megosztás módszerével megosztandó részre – kell osztani. A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:

  VA_a

A_H =   ^___________

VA_a+VA_b

ahol

VA_a= az 1.1 pont szerinti összes személyi jellegű ráfordítás összege

VA_b= az 1.2 pont szerinti összes eszközérték összege

A_H= a VA_a és VA_b együttes összegén belül a VA_a hányada.

Az adóalapnak az A_H százalékban kifejezett hányadát a személyi jellegű ráfordítás arányában kell a települések között megosztani, az adóalapnak a fennmaradó részét pedig eszközérték arányosan kell a települések között megosztani.

b) Az adott településre eső adóalap egyenlő az adott településre a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap, valamint az eszközérték arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap együttes összegével.

3. A b) pont szerint az egyes településekre eső adóalapok együttes összege egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével.

4. Az adóelőleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az adó számításánál.

5. Három egymás követő adóév folyamán csak egyféle megosztási módot lehet alkalmazni.

6. A megosztás módszerét, az adóelőleg és adó számításának menetét a vállalkozónak – az adóhatóságok (állami, önkormányzati) által ellenőrizhető módon – írásban rögzítenie kell.”

16. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének I/1. pontja a következők szerint módosul:

"1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie."

2. Az Art. 1. számú mellékletének I/5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés vagy utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát."

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/1. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[1. Havi és évközi bevallásra kötelezettek]

"a) Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelőleg) kivételével -, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont  jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege,

- a 10 millió forintot elérte

havonta,

- ha a 4 millió forintot elérte

negyedévenként

kell bevallást tennie."

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/6. pontja a következő mondattal egészül ki:

"Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség teljesítését az éves, vagy az éves összesítő bevallásban, illetőleg azzal egyidejűleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó az adóévet követő év február 15-ig teljesíti."

17. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 3. pontja a következők szerint módosul:

"3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót és járulékot kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érő jövedelemadóját és járulékát nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván."

2. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 2. b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2. Az általános forgalmi adó]

"b) A fogyasztói árkiegészítésre jogosult adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét havonként vagy 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el és vallja be. Az adóhatóság az éves bevallásra kötelezett adózó kérelmére negyedéves, illetve a negyedéves bevallásra kötelezett adózó kérelmére havi elszámolást - az adóév végéig - abban az esetben is engedélyezhet, ha a megelőző adóév adatai alapján az adózó nettó módon elszámolandó általános forgalmi adója negatív előjelű, és árbevételének legalább 80 %-a  a  0 %-os, illetőleg a kedvezményes adókulcs alá tartozó értékesítésből származott. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni."

3. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidők 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. Járulékok

A) Egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék

a) a munkáltató az általa levont  járulékot

az elszámolt hónapot követő hó 12-ig,

b) a kifizető az általa levont járulékot

a kifizetés hónapját követő hó 12-ig,

c) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként

 a negyedévet követő hó 12-ig

fizeti meg.

B) Társadalombiztosítási járulék

a) a munkáltató, a kifizető a járulékot

az elszámolt hónapot követő hó 12-ig,

b) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként

a negyedévet követő hó 12-ig

fizeti meg.

C) Baleseti járulék

a) a társas vállalkozás a járulékot

az elszámolt hónapot követő hó 12-ig

b) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként

a negyedévet követő hó 12-ig

fizeti meg."

18. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Art. 3. számú melléklete Adatszolgáltatás A) 1-3. pontjai a következők szerint módosulnak:

"1. A kifizető és a munkáltató az általa vezetett nyilvántartás alapján az állami adóhatósághoz adatot szolgáltat. Nem kell adatot szolgáltatni

a)    az ingó- és ingatlan értékesítés során a magánszemély részére juttatott ellenértékről az árverés és aukció során fizetett ellenérték kivételével,

b)    az 1999. december 31-ig benyújtott igénylések alapján folyósított járulékköteles ellátásokról.

2. A kifizető adózónként szolgáltat adatot

a)    az összevont jövedelemadó-alapba beszámító, általa kifizetett teljes összegről (bevételről, jövedelemről), illetve az általa juttatott vagyoni érték összegéről, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizető az adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségről, a termőföld bérbeadásából származó jövedelemről, a levont jövedelemadóról, valamint a levont járulékok alapjáról, összegeiről, a levonás elmaradásának okáról.

b)    ha az a) pontban említett összegből adóelőleget kellett levonni, az adóelőleg számításánál figyelembe vett adóalapról és a levont adóelőlegről;

c)    nem kell adatot szolgáltatnia a kifizetőnek az egyéni vállalkozó részére az e jogviszonyára tekintettel teljesített kifizetésekről;

d)    a külföldi szervezetnek teljesített társasági adóköteles kifizetésről;

e)    a külföldi illetőségű osztalékban részesülőnek teljesített osztalékadó köteles kifizetésről.

3. A munkáltató adózónként szolgáltat adatot

a)    az általa kifizetett jövedelemadó és járulékköteles jövedelem teljes összegéről, ideértve a bevallás alá eső valamennyi jövedelmet;

b)    a levont jövedelemadó- előlegről és járulékról,

c)    az összjövedelmet csökkentő tételekről és a jövedelemadó kedvezményekről jogcímenként,

d)    a megállapított jövedelemadóról, a járulékfizetési kötelezettség egyéni felső korlátjáról, a járulékfizetési kötelezettség alól mentes időtartamról,

e)    az adózó magánnyugdíjpénztári tagsága tényéről.

19. számú melléklet az 1999. évi ….. törvényhez

Az Art. 5. számú melléklete a következő 6-7. ponttal egészül ki, egyidejűleg a melléklet jelenlegi 6-8. pontjának számozása 8-10. pontra változik:

"6. A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál (a továbbiakban: illetőségigazolás). Az illetőséget naptári évenként akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetőségigazolást a naptári évben történt első kifizetés időpontját, illetősége változása esetén a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően adja át.  Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Ha a külföldi személy az illetőségigazolást az adóbevallás  benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követően meg nem fizetett) adót a kifizetőnek az adóév december hónapját érintő kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás alapján a kifizető az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet. A kifizető a nyilatkozatot és az illetőségigazolást megőrzi.

7. A külföldi személy a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy haszonhúzónak minősül-e, és ezt a külföldi adóhatóság, vagy független könyvvizsgáló által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolattal igazolja. A kifizető a nyilatkozatot és az igazolást megőrzi."

20. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 6. számú melléklete a következő 2. ponttal egészül ki:

"2. A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor jelenti be az átalányadózás választását. Az átalányadózó, ha választását a következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell."

2. Az Art. 6. számú mellékletének 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"9. Az átalányadó előleget a negyedévet követő hó 12. napjáig kell megfizetni."

21. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Art. 7. számú melléklete helyébe a következő rendelkezés lép:

"A kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózók

A kiemelt adózók igazgatósága látja el

1. a költségvetési szervek kivételével az adóévet megelőző év utolsó napján csődeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt nem álló azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknek (akiknek) az adóévet megelőző második évben a bevallás szerint

a) a nettó árbevétele a 9000 millió forintot, vagy

b) a nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 450 millió forintot, vagy

c)

d) az általános forgalmi adó visszaigénylése a 450 millió forintot elérte;

2. a bankok és részvénytársasági formában működő biztosítók adóztatási feladatait;

3. a 2. pontban nem említett pénzintézetek közül azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknél az adóévet megelőző második év nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 350 millió forintot elérte.

4. Ha az adózó az adóév első napján az 1-3. pontban foglalt feltételeknek megfelel, adóztatásával összefüggő feladatokat 3 naptári éven át akkor is a kiemelt adózók igazgatósága látja el, ha egy-egy adóévben bevallása szerint nem felel meg az 1-3. pontban előírt értékhatároknak, kivéve, ha felszámolási vagy végelszámolási eljárás hatálya alá kerül. Az illetékesség változás időpontja ez esetben a felszámolási, vagy végelszámolási eljárás megindításának a Cégközlönyben történő közzétételének napja."

22. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

"Melléklet az 1997. évi LXXIV. törvényhez

Az alkalmi foglalkoztatás során kifizetett munkadíj,

a közteherjegy és az ellátási alap sávjai

Ha a kifizetett munkadíj (Ft/nap)	A közteherjegy értéke (Ft/nap)	Az ellátási alap (Ft/nap)
800-1190	800	1100
1200-1599	1200	1700
1600-2099	1600	2300
2100-2600	2000	3000

"

Általános indokolás

A kiszámíthatóság, a folyamatosság és a stabilitás értékeinek megszilárdítása, megőrzése - az utóbbi hónapok eseményei nyomán - háttérbe szorítja az adórendszer radikális átalakításától hosszabb időszak alatt várható előnyöket, amelyek a jelenlegi helyzetben szükségtelen és a magyar társadalom által nehezen befogadható feszültségekkel járnának. A gazdaság működésének külső és belső feltételrendszeréhez fűződő alapvető érdekeinkre és a kiszámíthatóságra figyelemmel a törvényjavaslat azokat a változtatásokat fogalmazza meg, amelyek nélkülözhetetlenek az ország nemzetközi kötelezettségvállalásai és a Kormányprogramban foglaltak megvalósítása érdekében.

A Javaslat összegzi azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek folytatják az adórendszer átalakítására tavaly megkezdett változtatásokat. Ezek többsége közvetlenül levezethető a Kormányprogramból. A módosítások szinte kivétel nélkül illeszkednek az 1999-től életbe lépett változtatásokhoz, leggyakrabban azok szerves folytatását képezik. Ezek közé tartozik a járulékrendszer átalakításának folytatása, a járulékigazgatás integrációja, a jövedelemcentralizáció csökkentése, az EU jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése (áfa, jövedéki adó), az adókikerülés és adókijátszás lehetőségeinek további visszaszorítása, az adóigazgatási rendszer hatékonyságának növelése.

Az adó- és járulékrendszert érintő változtatások a költségvetési irányelvekkel összhangban a következő évi költségvetés bevételi oldalának megalapozását szolgálják. Az egyidejűleg megvalósítandó célok eszközeinek összehangolása az államháztartási és jogalkotási feladatokon túlmutat. A fiskális politikán túl a gazdaság- és társadalompolitika egyéb eszközeit is fel kell használni az adó- és járulékrendszer eredményes működtetéséhez.

A változtatások között vannak az adórendszer szinte valamennyi elemét érintő sajátosságok. Ezen általános jellegzetességek között kell megemlíteni az adminisztrációs kötelezettségek mérséklését és az adózás szabályainak egyszerűsítését, amelyeket a tervezett anyagi jogi és eljárásjogi szabályok egyaránt tükröznek.

Az adó- és járulékrendszert érintő módosítások egyik meghatározó vonulata – legalábbis a parlamenti ciklus egészére – az élőmunka terhelés csökkentése, illetve a munka- és tőkejövedelmek terheinek közelítése. Megvalósítandó követelmény az is az államháztartás bevételi igényei mellett, hogy az adóterhelés egyetlen jövedelemsávban se nőjön, illetőleg a családosok helyzete javuljon.

Különösen a fogyasztást terhelő adók esetében jellegzetes módosítási kényszert teremt a jogharmonizációs kötelezettség. Ezzel együtt már a közeli években a közvetlen adóknál is nagyobb szerepe lesz az Európai Unióval összefüggő kötelezettségeknek.

A változtatások külön csoportját képezik az egyes adókat érintő, sajátos célokat követő korrekciók. Ilyenek megemlítendők mind a közvetlen adóknál (pl. családi adókedvezmény), mind a közvetett adóknál (pl. a bor jövedéki szabályozása).

Az érdeklődés középpontjában mindig a személyi jövedelemadó változások állnak, különösen az adótábla alakulása, jóllehet a 2000-től tervezett változtatások teher-átrendező hatása tekintetében a fogyasztást terhelő adók jelentősebbek, mint a jövedelemadó módosítások, ahol éppen az átrendezés elkerülése volt a legfőbb célok egyike.

Feltétlen elsőbbséget élvez 2000-ben is a családok helyzetének javítása a Kormányprogramban foglaltak megvalósítására. Ezt különösen a jövedelemadó eszközei, a tavaly újjáélesztett gyermekkedvezmény további emelése testesíti meg. Az öngondoskodás és a civil kezdeményezések támogatását több javasolt változtatás is határozottabban érvényesíti (pl. a közcélú alapítványok jövedelemadó preferenciája). A kisvállalkozások működési feltételeit kedvezőbbé teszi az átalányadózás lehetőségének kiszélesítése.

Az adórendszer átalakítása során a kiszámíthatóság azt igényli, hogy a feltételeknek az adórendszer által is közvetített átrendezésére az adózók, különösen a vállalkozók időben fel tudjanak készülni, és szerződéses kapcsolataikat az adózási és járulékfizetési feltételek ismeretében alakíthassák. Ebből a szempontból ma már nem pusztán az adó- és járulékfizetés mértéke a meghatározó. Az adminisztrációs, a bejelentési, az előlegfizetési, a visszaigénylési és visszatérítési feltételeknek, vagy a bevallási gyakoriságnak is döntő szerepe lehet a vállalkozások működése során.

A jogállamiság feltételrendszerének részét alkotják azok az utóbbi évtizedben fokozatosan kikristályosodott alkotmányos követelmények, amelyek a jogbiztonság érdekében a módosítások azonnali hatályosulásának gátat szabnak, megfelelő átmenetet igényelnek a változtatásokhoz. Ezzel ellentétes igény, hogy a gyakorlatban felmerült konfliktusokat, ellentmondásos helyzeteket, az adókikerülés és adókijátszás hatékonyabb korlátozása, az igazságosabb teherviselés érdekében minél gyorsabban megoldjuk. A kétféle szempont összehangolása nehéz feladat, de a megoldás kizárólag az alkotmányossági követelmények maradéktalan megtartásával történhet.

A törvényjavaslat szakít az államháztartás bevételi oldalát megalapozó adórendszerbeli változtatások jogalkotási technikájának kialakult gyakorlatával, amelyet az jellemzett, hogy évente tucatnyi adótörvény módosítás került az Országgyűlés elé. A Kormány egyetlen, látszólag terjedelmes, de a korábbiaknál összességében mégis tömörebb, áttekinthetőbb javaslatot terjeszt elő, amely a nemzetközi gyakorlatban nem szokatlan. A Javaslat felöleli valamennyi adót, vámot, illetéket és a társadalombiztosítási járulékokat érintő változást, továbbá néhány, az adó- és járulékrendszer eredményesebb működtetését lehetővé tévő más törvénymódosítási javaslatot.

Az általános forgalmi adó szabályozási elvei megfelelnek az Európai Unió hozzáadott-érték típusú forgalmi adóra vonatkozó joganyagának. A további jogharmonizáció érdekében elsősorban a termékek és szolgáltatások adókulcsok szerinti besorolásában szükséges módosítás. Jelentős változást hoz a visszaigénylési rendszer szigorítása, amely az e területen mutatkozó visszaéléseket kívánja visszaszorítani.

A jövedéki adó szabályainak módosítását elsődlegesen a tételes jövedéki adók valorizálása, a jövedéki adókból származó költségvetési bevételek reálértékének megőrzése miatt szükséges, "szokásos" éves nominális emelése indokolja. Az adóemelés mértéke - két termékcsoport kivételével - követi az inflációt, átlagosan 7 %. A kivételt egyes szeszipari termékek (gyümölcspálinka, borpárlat, köztes alkoholtermékek) és a cigaretták képezik, e körben ugyanis - az EU irányelvekben meghatározott minimum adószint elérése céljából - a tervezett inflációt meghaladó adóemelés szükséges. A jövedéki adó 1998-ban bevezetett rendszere az EU ajánlásaival alapvetően összhangban van, s az eltelt időszak tapasztalatai alapján jól működik. A jogharmonizáció további feladatai a kialakított keretbe beilleszthetők. Ennek részeként kerül sor a Javaslat szerint 2000. augusztus 1-től a bor jövedéki körbe vonására. Ezt a lépést a jogharmonizáció mellett elsődlegesen az teszi időszerűvé, hogy tovább már nem tartható fenn a borpiacon kialakult helyzet. Az adózást elkerülő borforgalom, a műborgyártás miatt a költségvetés kieső összes adóbevétele (fogyasztási adó és áfa) óvatos becslések szerint is közelíti az 5 milliárd forintot. A jövedéki adótörvény szabályrendszere kínál olyan megoldást, amely e téren eredményre vezethet. A jogharmonizációban jelent előrelépést néhány további kisebb változtatás is, így például az ásványolaj termékkör szűkítése, a fűtőolajok fokozatos bevonása a jövedéki adóztatás alá vagy a nemzetközi hajózásban felhasznált üzemanyag adómentességének biztosítása.

A személyi jövedelemadó 2000. évre vonatkozó szabályainak kialakításánál az alapvető törekvés a stabilitás és a jogbiztonság erősítése volt. E feltételek között olyan változtatásokra kerül sor, amelyek a gazdasági és társadalmi célok megvalósításának elősegítése mellett egyben az adózással összefüggő adminisztrációt is egyszerűsítik. E célokat szolgálja a gyermekek után járó adókedvezmény mértékének növelése, valamint az átalányadózás választási lehetőségének bővítése. Az adókedvezmények rendszere alapvetően nem változik, de néhány kedvezmény (így például az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések adókedvezményének, a közcélú adományok után járó kedvezménynek) feltételrendszere módosul. A gyermeket nevelő családok helyzetének további javítása céljából a gyermekek után járó adókedvezmény összege emelkedik. Az adminisztrációs terhek mérséklése érdekében 2000-től valamennyi főfoglalkozású egyéni vállalkozó lehetőséget kap az átalányadó szabályainak alkalmazására. A javasolt változtatások kielégítik a központi költségvetés bevételi igényét.

A nemzetközi gyakorlatban általános, hogy a biztosítási adó önálló, ún. fogyasztást terhelő adó, és nem a hozzáadottérték-adó rendszer része, mint amilyen a magyar áfa. Az Európai Unió 77/388/EGK Tanácsi irányelve szerint a biztosítási tevékenység mentesül a hozzáadottérték-adó megfizetése alól, ehhez ugyanakkor nem jár adó-visszaigénylési jog (a konstrukció gyakorlatilag a magyar tárgyi adómentességgel azonos tartalmú). A speciális szabályozás kialakult nemzetköz gyakorlatának főbb okai:

- az áfa rendszerben való elhelyezés fő szabályként lehetőséget teremt az adóalanyoknak a biztosítási díj áfájának levonására, így az főként a magánszemélyeket terheli, míg a biztosítási adó az áfa alany vállalkozókat, illetve az ilyen tevékenységet nem folytató szervezeteket és magánszemélyeket egyaránt terheli.

- az áfa rendszer kizárja a különböző biztosítások adómértékének megkülönböztetését.

A biztosítási adó előnye, hogy hatása egyértelmű és könnyen számítható, mivel egyfázisú, fogyasztást terhelő adó. Ez az adó nem a biztosítók különadója, mert az diszkriminatív jellegű lenne, a biztosítók “csak” az adó beszedésében működnek közre. A biztosítási adó megoldás lehetőséget teremt az élet- és nem-élet biztosítások külön kezelésére. A javasolt biztosítási adóból - a háromkulcsos rendszer alapján - az 1998-as adatok szerint 6,4 milliárd forint adóbevétel várható teljes évre számítva, ami azt jelenti, hogy évközi bevezetéssel legfeljebb időarányos hányad várható.

Az illetéktörvény legjelentősebb változásai a gazdasági élet szereplőinek illetékkötelezettségével függenek össze. A vagyonszerzési illeték szabályok változtatására vonatkozó javaslatokat alapvetően az elmúlt évtizedben végbement társadalmi-gazdasági folyamatok stabilizálódása, a korszerű gazdálkodási szervezeti struktúrák kiépülése indokolja. A statisztikai illeték megszűnése nemzetközi kötelezettség teljesítésének minősül. A gyakorlati jogalkalmazás során felvetődött problémák, jogbizonytalanság feloldását célzó fontosabb rendelkezések közé sorolható az ingatlanlízingelés igazolási rendjének átalakítása, egyes jogvesztő határidők enyhítése. Az alkotmányossági követelmények alapján kerül sor a lakáscserére vonatkozó szabályok - illetékteher csökkenést eredményező - módosítására. A gépjárműadó módosítást a gyakorlatban felmerülő, a székhely, illetve telephely szerint illetékes önkormányzatok közötti illetékességi összeütközések indokolják. A helyi adók megújítására sokféle munka folyt az elmúlt évben. A sokféle elképzelés, fenntartás és a változtatási korlát eredményeként elkészült javaslat a helyi adók rendszerének egészét nem érinti, egyfajta kompromisszum eredménye.

Az adózás rendje módosuló szabályainak többsége továbbra is az egységes adó és járulék folyószámlarendszer kiépítéséhez, a módosuló bevallási, befizetési, adatszolgáltatási rendhez és az eljárások egységesítéséhez szükséges. A Javaslat érvényesíti azt a rendező elvet, hogy a járulékok megállapítása, bevallása, befizetése a jövedelemadó szabályaitól minél kevesebb eltéréssel történjék. A változtatások másik karakterisztikus eleme az általános forgalmi adó visszaigénylés eljárási szabályainak szigorítása összhangban az anyagi jogi szabályokkal azért, hogy az adóhatóság a visszaigényléseknek a korábbinál jóval nagyobb hányadát ellenőrizhesse.

Az adózás rendjével összefüggésben, elsősorban az adóigazgatási tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében sor kerül más jogszabályok módosítására is. A cégtörvény módosítása következtében a cégbíróság valamennyi bejelentett adatváltozásról tájékoztatja az adóhatóságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlása szerint tartalmaz a Javaslat rendelkezést az APEH nyomozóhatóságának tevékenységét szabályozó egyes törvényi feltételek megváltoztatásáról. A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés alkalmazását a bűnügyi igazgató engedélyéhez köti, szabályozza a jogorvoslatot, célhoz köti a feltartóztatás alkalmazását és felhatalmazza a pénzügyminisztert részletes eljárási szabályok alkotására.

A járulékrendszer és egyes más társadalombiztosítási szabályok átalakításával összefüggésben több törvény módosítása szükséges.

1999-ben a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége 6 százalékkal csökkent. Ez azt eredményezte, hogy mintegy 115 milliárd forinttal emelkedett az a lehetőség, amely fejlesztésekre fordítható. A 2000. évi járulékváltozásoknál a következő prioritások érvényesülnek:

- az adminisztrációs terhek csökkentése,

- arányos járulékterhelés a finanszírozás hatékonyságának növelése érdekében.

A foglalkoztatók számára rendkívüli adminisztrációs terhet jelent ma az, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeiket eltérő alapon, eltérő időpontban, különböző papíralapú adathordozón kötelesek teljesíteni. E problémák enyhítése érdekében javasolható, hogy szűnjön meg a munkáltatók egyharmados táppénz-finanszírozási kötelezettsége, valamint az alkalmazottak vonatkozásában a jelenlegi évi 15 munkanap betegszabadság konstrukció és a 3 munkanap betegszabadság orvosi igazolás nélküli igénybevételének lehetősége is. E lépéssel jelentősen egyszerűsödik a táppénzes esetek adminisztrációja és az adóhatóság járulékbeszedési eljárása is, tekintettel arra, hogy az 1/3-os táppénz behajtása ma évi több százezer fizetési meghagyás kibocsátását igényli.

Nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy jelentős hatása van annak, ha a munkavállalók betegsége esetén a keresetpótlás finanszírozásában a munkáltatónak is szerepe van. E tapasztalatot részben mai szabályozó rendszerünk is „hasznosítja”, mivel egyrészt a munkáltatók finanszírozzák a betegség első 15 napjának keresetpótlását, másrészt a munkáltatók kötelesek megtéríteni a táppénzkiadások egyharmadát. E tapasztalatok hasznosítása és az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében, javaslatot teszünk arra, hogy 2000-től a munkáltatók / foglalkoztatók / önfoglalkoztatók finanszírozzák a betegség első 30 munkanapjának (40 naptári napjának) keresetpótlását.  A konstrukció bevezetésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a javasolt megoldásnál – miután a betegszabadság mai szabályozásától eltérően a foglalkoztató a 30 munkanap (40 naptári nap) keresetpótlás után nem lenne köteles járulékfizetésre – a foglalkoztatók járulékfizetési terhei 2000-ben 1,5 Mrd forinttal csökkennek. Az új szabályozás nem vonatkozna a 30 munkanapot meghaladó, a gyermekápolási, valamint a baleseti táppénzre, mivel ezeket az ellátásokat a jövőben is az Egészségbiztosítási Alap finanszírozná. A bevezetés évében természetesen a költségkihatásoknál számolni kell azzal, hogy átmeneti szabályt kell kialakítani azok számára, akiknél a keresőképtelenség 2000. január 1-jét megelőzően kezdődött. Esetükben a korábbi finanszírozási szabályok érvényesülnének. A javaslat szerint az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás tagja esetén a betegség első 30 munkanapjára (40 naptári napjára) a táppénzkiadás az egyéni vállalkozót, illetve a társas vállalkozást terhelné, de ezt a kiadást a személyi jövedelemadó, illetve a társasági adófizetési kötelezettségnél költségként számolhatná el. Az új konstrukcióban a keresetpótlás mértéke megegyezne a táppénz mértékével.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai finanszírozásának biztonsága szükségessé teszi, hogy 2000-ben minimális mértékben, de emelkedjen a foglalkoztatók tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi havi 3.600 Ft/fő/hó-ról 2000-ben havi 3.900 Ft/fő/hó-ra növekszik a tételes egészségügyi hozzájárulás összege. Ez a mérték összhangban van az átlagkereset növekedéssel, így a relatív munkáltatói terheket ez a változtatás nem érinti.

Részletes indokolás

ELSŐ RÉSZ

I. fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

az 1. §-hoz

A közhasznú szervezeteknek juttatott természetbeni adományra vonatkozó módosítás technikai jellegű, a társasági és osztalékadóról szóló törvénynek a közhasznú szervezetekről szóló törvénnyel összefüggő változását követi le. A közhasznú szervezetek részére történő térítésmentes átadás csak akkor nem jár adófizetési kötelezettséggel, ha a társasági és osztalékadóról szóló törvény által adóalapot csökkentő tételként elismert adományról van szó. Ezzel az adományozás terén mind az adótörvények, mind pedig a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírásai között megteremtődik az összhang.

Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozó özvegye, örököse; illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője a vállalkozó elhalálozása, illetőleg cselekvőképességének elvesztése időpontjától számított három hónapon belül a kamarának történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást. Az egyéni vállalkozó halála esetén megszűnéshez kapcsolódó bevallást kell tenni. Mivel a megszűnést az áfa-törvény adózási pontként kezeli, az említett esetben adófizetési kötelezettség keletkezik. Ha az özvegy, illetve az örökös folytatja a tevékenységet, a folytonosság más jogviszonyokban adott, azonban az áfa tekintetében az adófizetési kötelezettség ellentételezéséül az özvegy (örökös) nem rendelkezik adólevonásra jogosító bizonylattal az átvett készletek tekintetében. A Javaslat célja, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységét özvegye, vagy örököse is adómentesen folytathassa.

a 2. §-hoz

A hatályos szabályozásban a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében megvalósuló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén utólagos visszatérítési rendszer működik. A NATO-hoz való csatlakozásunk következtében a beruházások számának jelentős növekedése miatt indokolt ezeket az értékesítéseket 0%-os adómérték alá sorolni. E rendelkezés hatálybalépését a NATO Biztonsági Beruházási Programról szóló törvény rendezi.

a 3. §-hoz

A folyamatosan teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körét a hatályos szabályozás nem határozza meg. Ugyanakkor ezen értékesítések teljesítési időpontja eltér a főszabálytól, és így az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése az egyes részkifizetések esedékességének időpontjához igazodik. A gyakorlatban kialakult bizonytalanság miatt a Javaslat meghatározza a folyamatos teljesítés fogalmát.

a 4. §-hoz

A teljesítési hely meghatározása az áfa fizetési kötelezettség keletkezése szempontjából döntő jelentőségű. A hatályos szabályozás nem különbözteti meg egyértelműen a teljesítési helyet attól függően, hogy a mérnöki szolgáltatás termékhez, ingatlanhoz kapcsolódik, vagy egyéb mérnöki szolgáltatásnak minősül. A Javaslat ennek az elhatárolásnak megfelelően pontosítja a teljesítési helyet.

az 5. §-hoz

A közös jogkezelés körében a felhasználóktól a közös jogkezelő által beszedett díjak átalánydíjak. Ennek összege, amely egyben a szerzőnek járó jogdíj összege is, az év folyamán csak az adott jogdíjnemre vonatkozó felhasználási adatok beérkezése után a Felosztási Szabályzat alapján állapítható meg. Ez kizárja azt, hogy a szerző, szerzői jogosult az adókötelezettségének az adott bevallási időszakban határidőre tegyen eleget. A módosítás célja, hogy azon jellegzetes közvetített szolgáltatások esetén, amikor az ellenértéket jogszabály alapján kell megállapítani, a teljesítési időpont is ehhez igazodjon.

a 6. §-hoz

A hatályos szabályozás az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg átvétele esetén kifejezetten csak az adófizetési kötelezettségről keletkezéséről rendelkezik. A gyakorlatban ezért az előleg utáni adólevonási jog érvényesítése bizonytalanná vált. Erre tekintettel a Javaslat az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napját teljesítési időpontként ismeri el, ezzel - az  adófizetési kötelezettség keletkezése  mellett -  az előleg utáni adólevonási jog is kifejezett elismerést nyer.

a 7. §-hoz

A módosítás technikai jellegű. A hatályos áfa-törvény 20. §-ának (6) bekezdése értelmében a nyilvántartásait pénzforgalmi szemléletben vezető adóalany az egyszeres könyvvitelt vezető adóalannyal esik egy tekintet alá, következésképpen adófizetési kötelezettségét az ellenérték megfizetéséig, maximum azonban 60 napig elhalaszthatja. A költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet módosításával a könyvviteli eljárás elnevezése "módosított teljesítés" szemléletre változott, mely módosulás a nyilvántartások módjában érdemi változást nem eredményezett. Ezt az elnevezésbeli változást veszi át a Javaslat.

a 8. §-hoz

Az áfa-törvény a szolgáltatások besorolások tekintetében a KSH Szolgáltatások Jegyzékére támaszkodik. A hatályos szabályozás az SZJ 1994. június 15-i állapotát tekinti irányadónak az egyes szolgáltatások adómértének meghatározásakor. A Szolgáltatások Jegyzékének KSH által megújított Európai Unióval konform változata 1999. január 1-jétől érvényes. Az áfa-törvény esetén is időszerűvé vált az új SZJ-re való áttérés. A Javaslat ezzel összefüggésben a törvényben nevesített szolgáltatások új SZJ számát rögzíti.

a 9. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint az adóalany kizárólag a saját nevére szóló számla birtokában élhet adólevonási joggal, illetve a nem létező adóalany által kibocsátott számla esetén a levonást jogosulatlannak tekinti. Átalakulás esetén azonban indokolt e szabályok merevségén oldani. Erre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy átalakulás esetén a jogutód is élhet a levonási joggal a jogelőd nevére szóló számlával. A jogelőd által kibocsátott számla tekintetében az azt fogadó félnek adólevonási joga van. Azonban a jogutód bejegyzésétől a jogelőd már nem létező adóalany, tehát az adóhatóság a másik félnél a levonási jogot vitathatja. A Javaslat ezen időszak tekintetében a számlát fogadó félnél is elismeri az adólevonási jogot.

a 10. §-hoz

Az előzetesen felszámított adót arányosítás alkalmazásával levonni csak akkor lehet, ha az adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységhez egyaránt használt beszerzés, igénybevett szolgáltatás előzetesen felszámított adójának tételes megosztására lehetőség nincs. Amennyiben egy adott beszerzés (igénybevett szolgáltatás) adóköteles és adóalanyiságon kívüli célokat egyaránt szolgál, előzetesen felszámított adójának csak a tételesen elkülöníthető része vonható le, arányosítás alkalmazását ilyenkor - a 33. § (1) bekezdés a) pontjának 1995-től érvényes előírása alapján - nem teszi lehetővé a törvény. A módosítás egyértelmű tiltást fogalmaz meg az arányosítás alkalmazására olyan esetekben, amikor a beszerzés (igénybevett szolgáltatás) akárcsak részben is nem az adóalanyiság körében történő felhasználást szolgálja (pl. lakástól el nem különült irodában felmerülő közüzemi díjak áfa-ja, cégautó magánhasználatával összefüggő áfa stb.).

a 11. §-hoz

A gazdasági társaságokról szóló törvény kimondja, hogy a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során az átalakulás folyamatban létét kifejezetten jelezni kell. Ezzel összhangban a Javaslat kötelezettségként rögzíti az adóalanyok számára, hogy az átalakulásról hozott döntéstől kezdve számláikon az “átalakulás alatt” kifejezést tüntessék fel. Ez egyúttal segíti az adóhatóságot az átalakulás időszakában történő ellenőrzések során.

a 12. §-hoz

Az éves bevallás feltételei a tárgyévet megelőző évhez kötődnek. A hatályos szabályozás nem rendezi azt az esetet, amikor valamely adóalany - akár kezdő vállalkozásként, akár pedig amiatt, hogy a tárgyévet megelőző évben kevés bevételre tett szert - a rendelkezések alapján éves bevallásra kötelezett, de a tárgyévben bevétele már meghaladja az éves bevallásra előírt összeghatárt. A Javaslat az éves bevallók negyedéves bevallásra történő áttérési kötelezettségének kimondásával kívánja ezt rendezni, amely egyben megoldást jelent a költségvetést terhelő likviditási gondokra is. Azok az éves bevallók ugyanis, akik - a kötelező áttérés hiányában - nagy bevételük ellenére sem válnak negyedéves bevallókká, elszámolandó adójukat csak a következő évben rendezik, az általuk kiállított számlák áfa tartalmát azonban a számlát fogadó fél levonásba helyezi, illetve negyedéves, vagy havi bevalló lévén vissza is igényli. A Javaslat szerint az éves bevallás 8 millió Ft bevételi határhoz kötődne. Az év közben áttérőknek a negyedéves bevallás benyújtásának határidejéhez igazodva kell adókötelezettségüket teljesíteni.

a 13. §-hoz

A visszaigénylés szigorításával a szándék kétirányú. Egyrészt elősegíti az ellenőrzés hatékonyságának növekedését, másrészt kifejezésre juttatja azt a szándékot, hogy csak a ténylegesen működő vállalkozások igényelhessenek vissza áfa-t. A visszaigénylésre jogosító bevételi összeghatár  4 millió forintra emelkedik, melynek eredményeképpen a visszaigénylést tartalmazó bevallások száma jelentősen lecsökkenne, a kiutalás előtti ellenőrzöttség szintje nagymértékben javulhatna. A módosításnak  további  három  lényeges eleme van.

- Havi bevallók esetében a felemelt értékhatár elérése esetén sem utalja vissza az adóhatóság minden hónapban az adózó negatív adóját, hanem három egymást  követő hónapban negatív egyenleggel kell zárulnia az adóbevallásnak ahhoz, hogy az adó kiutalható legyen. E szigorú feltétel teljesítése alól csak azok mentesülhetnek, akik a havi bevallói körbe nem az áfa-törvény vonatkozó feltételrendszere alapján kerültek, hanem a gyakoribb bevallásra az adózás rendjéről szóló törvény előírásai alapján váltak jogosulttá.

- Megszűnéskor a jogutód nélküli megszűnés esetén keletkezne visszautalható áfa, és csak akkor, ha a megszűnő adózó meghatározott mértékben 0, illetve mérsékelt adókulcs alá tartozó tevékenységet végzett. Nyereségre törekvő gazdálkodás mellett ugyanis ekkor indokolt a negatív egyenleg.  Jogutódlással  történő  megszűnés esetén a megszűnéshez kapcsolódó  adóbevallásban  szerepeltetett negatív  elszámolandó  adó   a jogutód  számára  az  általános  szabályoknak  megfelelően  adólevonás  útján  térül meg.

- Az adózó  azon  beszerzések (igénybe vett szolgáltatások)  esetében  válik jogosulttá az áfa visszaigénylésére, mely beszerzések adóval növelt vételárát  a bevallás benyújtására előírt határidőig meg is fizette. A tervezett előírás jelentősen csökkentené a fiktív számlázásokat, igazságosabb elszámolást eredményezne (a kiegyenlítetlen beszerzéshez kapcsolódó adóösszeg nem térülne meg az adózó számára). A szigorítás az adólevonási jog gyakorlásában nem korlátozná az adóalanyt, csak a visszaigényelt áfa tekintetében jelent korlátot.

A beruházások támogatása érdekében továbbra is megmarad a tárgyi eszköz beszerzéshez kötődő visszaigénylési jogcím. A beszerzett tárgyi eszközök előzetesen felszámított adójának göngyölített összege azonban 200 ezer forinttal kell, hogy meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó összegét, havi bevallók esetében azonban három egymást követő adómegállapítási időszak negatív egyenlege szükséges a visszaigénylési feltétel teljesítéséhez. Ez utóbbi szigorítás azért szükséges, mert ennek hiányában a havi bevallókra előírt feltétel nem jelentene igazi korlátot, a két feltétel egymást közömbösíthetné.

a 14. §-hoz

A hatályos szabályozás mentesíti azokat az adóalanyokat a bevallási kötelezettség alól, amelyek az adott adómegállapítási időszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végeznek. A bevallás elmaradása esetén nehezen állapítható meg, hogy az e törvényhelyen alapul, vagy mulasztás következménye. A Javaslat ezért a bevallási kötelezettség alóli mentesülést szűkíti azzal, hogy e törvényhely a jövőben kizárólag a tárgyi adómentes tevékenységet végzőként bejelentkezett adóalanyokra alkalmazható.

a 15. §-hoz

Az Szja törvény  4 millió  forintban  határozza meg  az átalányadózás  választására  jogosító  éves  bevételi  összeghatárt,   emellett  kötelezően  előírja  áfa-adózás tekintetében az  alanyi  adómentesség  választását.  A módosítás ezzel  összhangban  határozza  meg  az  alanyi  adómentesség   átalányadózókra  vonatkozó  összeghatárát.

Ezáltal az átalányadózásból adódó adminisztráció csökkenés is jobban érvényesül, hiszen az áfa levonási joggal nem rendelkező átalányadózást választó egyéni vállalkozó az Szja törvény előírásai értelmében csupán bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett. Az áfa-törvény szerint ezen túlmenően az adózót áfa megállapítási, -nyilvántartási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség sem terheli.

a 16. §-hoz

Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany akkor köteles a különös adózási szabályokat alkalmazni, ha saját nevében az utas javára olyan utazási csomagot értékesít, amelyben más adóalany által értékesített terméket (szolgáltatást) használ fel, hasznosít. A Javaslatban nevesített 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet mögöttes jogszabályként funkcionált eddig is, kiemelésével azonban egyértelművé tehető, hogy az árrés-adózás csak akkor kötelező az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számára, ha legalább két szolgáltatásból álló ún. utazási csomagot értékesít. Amennyiben önmagában csak menetjegy-értékesítésről, vagy szálláshely közvetítéséről van szó, úgy a közvetített szolgáltatás szabályai az irányadók.

Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalanyra - külön kimondott teljesítési időpont nélkül - a polgári jogi teljesítés vonatkozik, ez pedig az utas visszaérkezésének napja. A bizonylat kibocsátásával összefüggő feladatok egyszerűsítését célozza a módosítás azzal, hogy - kizárólag áfa-szempontból - teljesítési időpontnak az útiokmányok átadásának napja minősül, így már az elutazás előtt sor kerülhet a számla kibocsátására.

Az árrés-számítás a módosítás szerint pozíciószámra összesítetten történne szemben a jelenlegi, utankénti számítási kötelezettséggel. Ezzel elismerést nyer az utazásszervezői gyakorlatban alkalmazott kalkulációs egység. A szakmai és az adózásbeli nyilvántartás összhangjának megteremtésével az adóellenőrzés munkája is egyszerűsödik.

Az Európai Unió ajánlásával összhangban az idegenforgalmi szolgáltatásról kibocsátott számlán a módosítás szerint áthárított adót feltüntetni nem lehet. Ezzel az adóalap feltüntetésének kötelezettsége is megszűnik. A szabályozás módosulásával az adólevonási jog még üzleti út esetében sem lesz gyakorolható.

a 17-18. §-okhoz

Az új SZJ-re való áttérés miatt az állapotrögzítő is változik. A hatályos szabályozás szerinti 1994. június 15-i állapotot az SZJ 1999. július 1-jei állapota váltja fel. Egyúttal az Építményjegyzéknek is az 1999. július 1-jén érvényes besorolási rendje lesz az irányadó.

II. fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

a 19. §-hoz

A jövedéki adós termékek köre - megteremtve az EU szabályozással való teljes összhangot - kiegészül a bor termékkel. A jogharmonizáció kiteljesítése mellett a változtatás elsődlegesen a borpiacon kialakult helyzet rendezését, az adóelkerülések, a borhamisítások visszaszorítását célozza.

a 20. §-hoz

A bor jövedéki körbe vonásával összefüggésben az Országos Borminősítő Intézet az a szakhatóság, amely a jövedéki jogsértések felderítésében közreműködhet. Célszerű ezért az intézet megnevezése a törvényben.

a 21. §-hoz

A Javaslat a törvényben használt fogalmakat egészíti ki, pontosítja. A bor Jöt. hatálya alá vonásával kapcsolatos kiegészítés értelmében a természetes személyek évi 1000 liternél kisebb mennyiségű bor előállítása 500 m2-nél kisebb szőlőterület esetén nem tekintendő termékelőállításnak, vagyis nem kell hozzá adóraktári engedély, és nem keletkezik ezen mennyiségre adókötelezettség.

A termékek azonosításához használt Kereskedelmi Vámtarifa vámtarifaszámainak állapotrögzítése megváltozik, összhangba kerül az áfa-törvényben alkalmazottal.

Az adóraktár fogalmának pontosítása a borral összefüggésben szükséges, továbbá egyértelműsíti, hogy az egyszerűsített adóraktár a Jöt. rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az egyéb adóraktárakéval azonos státuszú.

A jövedéki biztosíték feleződésével járó megbízható adós kategóriát a Javaslat szerint a nagykereskedőkre, exportőrökre, importőrökre is lehet alkalmazni 2000. január 1-jétől. A Jöt. bevezetése óta 2 év telt el, amelynek alapján az adóraktári körön túli engedélyesekre is már megítélhetővé válik a megbízhatóság.

a 22. §-hoz

A Javaslat lehetővé teszi, hogy az adómentes felhasználó a keretengedélyében szereplő telephelyek között is szállíthasson adófelfüggesztéssel. Azt, hogy milyen esetben lehet a keretengedélyben több telephelyet, illetve a feldolgozó üzemen kívül raktározásra szolgáló telephelyet is bejegyezni, a Javaslat 31. §-a tartalmazza.

a 23. §-hoz

A Javaslat az EU jogharmonizációs követelményekhez igazodva lehetővé teszi az üzemanyag adómentes felhasználását a nemzetközi hajózásban a külföldi és belföldi hajók esetében egyaránt, továbbá a NATO tagállamok és a Békepartnerség más tagállamai szolgálati járműveiben, repülőgépeiben, hajóiban. Biztosítja továbbá azon ásványolajtermék adómentességét, amelyet a kőolajfinomítóban az ásványolaj termékek előállításához segédanyagként vagy a termelési célt szolgáló hőtermelésre használnak fel.

A Javaslat szerint az adóraktárban a jövedéki termék felhasználása egy nem jövedéki termék előállításához szintén az adó alóli végleges mentesüléssel jár. Ezzel a módosítással egyszerűsödik az engedélyezés rendszere, az adóraktárnak nem kell külön keretengedélyt is szerezni, amennyiben ilyen tevékenységet végez.

a 24. §-hoz

A Javaslat a NATO részére történő adómentes üzemanyagszállítás esetén követendő rendelkezéssel egészíti ki a Jöt. 14. §-át, illetve pontosítja a keretengedélyesek készlethiánya esetén az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beálltának időpontját.

a 25. §-hoz

A Javaslat az adóraktári engedély megszerzésénél a kettős könyvvezetés és a mérleghitelesítés általános követelménye alól kiveszi az egyéni vállalkozókat és a mezőgazdasági őstermelőket, ha az SZJA törvény szerinti nyilvántartást vezetik. A módosítással megteremtődik a két törvény előírásai közötti összhang. A mezőgazdasági őstermelőkre a rendelkezés lényegében csak akkor vonatkozik, ha ilyen státuszban folyamodnak bor adóraktári engedélyért (az egyszerűsített adóraktári engedély esetén ugyanis a törvény nem ír elő a könyvvezetésre feltételt).

a 26. §-hoz

A Javaslat a rendelkezésben szereplő hivatkozásoknak a bor Jöt. hatálya alá vonásával összefüggésben szükséges módosítását tartalmazza.

a 27. §-hoz

A jövedéki biztosítéknyújtás formáit bővíti a Javaslat. Elsődlegesen a bor adóraktárak miatt lehetővé teszi az Agrár Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány garancianyújtását is. A bankgaranciánál pontosítja, hogy az csak visszavonhatatlan, vagy olyan visszavonható bankgarancia lehet, amely a visszavonhatóság feltételéül rögzíti a vámhatóság jóváhagyását. Előírja továbbá, hogy az éppen érvényes bankgarancia lejártát két hónappal megelőzően az adóraktáraknak be kell mutatnia a lejárattól induló újabb bankgaranciát. Ez utóbbi rendelkezések célja, hogy a jövedéki biztosítékból jogsértés esetén az állam követelése valóban érvényesíthető legyen (az esetben is, ha pl. a jogsértés az adóraktár megszűnésekor és a garancia lejártakor kerül felderítésre, a készletfelvétel alkalmával).

a 28. §-hoz

A Javaslat a termékkísérő okmány alkalmazásának szabályait pontosítja, továbbá a sűrített gáztöltő adóraktárt mentesíti a termékkísérő okmány kiállítása alól a sűrített gáz előállításának sajátosságaira tekintettel (egy mozzanatban történik az előállítás, betöltés a gépkocsi tartályba, értékesítés végfelhasználónak).

a 29. §-hoz

A Javaslat az adóraktár engedélyesek vevőnyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket módosítja. A sűrített gáztöltő adóraktárnak nem kell vevőnyilvántartást vezetni, az üzemanyag tároló adóraktárnak viszont nemcsak az értékesítésről kell nyilvántartást vezetnie, hanem - amennyiben nem vagy nemcsak a saját áruját készletezi - tulajdonosonként a készletről és kitárolásról is.

a 30. §-hoz

A Javaslat szövegpontosítást tartalmaz annak érdekében, hogy a jogalkalmazás során felmerülő félreértések elkerülhetők legyenek (pl. a tüzelőolaj villamos erőműben való felhasználása esetén a hatályos törvény szerinti ún. termékelőállításra szolgáló üzemnek minősíthető-e az erőmű).

31. §-hoz

A Javaslat meghatározza, hogy milyen esetben lehet a keretengedélyhez adómentes telephelyként nemcsak a jövedéki terméket feldolgozó üzemet, hanem egy olyan tároló raktárt is bejegyezni az engedélyben, amely az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek nem a feldolgozás helyén történő tárolására szolgál. A feltételek rögzítése azért  lényeges, mert a Javaslat szerint adófelfüggesztéssel a keretengedélyes telephelyei (üzeme és raktára) között is megengedett lesz a jövedéki termékek szállítása, de a lehetőség korlátlan kiterjesztése nem indokolt.

a 32. §-hoz

A Jöt. múlt évi módosítása a 33. §-ban az adóraktárakra vonatkozó szabályozással azonosan,  az adómentes felhasználó esetében is a negyedévenkénti - vámhatóság általi - készletfelvételt rendelte el, tekintettel arra, hogy a havi gyakoriság bizonyos technológiák (pl. gyógyszeripar) esetén gyakorlatilag kivitelezhetetlen, de más gyártóknál is csak a termelés többnapos leállítása árán volt teljesíthető. Ugyanakkor a Jöt. 30. §-ában az adómentes felhasználó elszámolásánál változatlanul maradt a havi gyakoriság. A módosítás ennek az ellentmondásnak a megszüntetésére, a két rendelkezés közötti összhang megteremtésére az adómentes felhasználó elszámolásánál is tárgynegyedévet javasol.

a 33. §-hoz

A Javaslat az adóvisszaigénylés szabályainak kiegészítését tartalmazza. A bor jövedéki adós körbe vonásával összefüggésben bővül a visszaigénylés lehetősége a bor adózott beszerzésével, ha azt adómentes célra (biológiai ecet gyártás, ipari sav előállítás) használták fel. Az adózottan beszerzett, majd ezt követően exportált termék utáni adóvisszaigénylés feltételei - a visszaélések kivédése érdekében - szigorodnak. Az adót csak azt követően lehet visszaadni, ha az adóterhek fogadó államban történt megfizetését igazolják. Ez a változtatás lényegében az EU szabályokhoz való igazodást jelenti.

a 34. §-hoz

Sem a Jöt., sem az Art. nem rendelkezik egyértelműen arról, hogy a gázolaj visszaigénylése és visszatérítése esetén a kiutalás előtti ellenőrzés milyen ellenőrzésnek minősül. A kiutalás előtti ellenőrzésnek elsődlegesen az igényjogosultság felülvizsgálatára kell irányulnia, ezért nem tekinthető adóellenőrzésnek. A jövedéki adó vonatkozásában adóellenőrzésre csak az adóalany esetében, illetve akkor kerülhet sor, ha a vámhatóság a visszaigénylő részére a jövedéki adót már kiutalta.

a 35. §-hoz

A Javaslat a jövedéki termékként meghatározott ásványolaj termékek körét szűkíti - az EU jogharmonizációs követelményekkel is összhangban - azokkal a termékekkel, amelyeknél műszaki szempontból, a visszaélések lehetősége miatt sem indokolt fenntartani e besorolást. Így kikerülnek a jövedéki termékkörből a 2909 19 vámtarifaszámú aciklikus éterek, a 3819 vámtarifaszámú hidraulikus fékfolyadék és a 3820 vámtarifaszámú fagyásgátló és jégoldó készítmények.

a 36. §-hoz

A Javaslat az ásványolaj termékek adótételének valorizálását tartalmazza, a jövő évre tervezett inflációhoz igazítva 7 %-os mértékkel. A gáz üzemanyag esetén csökkentést javasol, olyan adómértékre tesz javaslatot, amelynek révén az üzemanyag fogyasztói ára közel egy szintre kerül a palackos PB gáz árával. Ennek hatásaként megszűnik a palackból való átfejtésre való ösztönzés, ma ugyanis a gáz üzemre átalakított gépkocsik mindössze 10 %-a tankol gázkutaknál adózott üzemanyagot. A forgalom növekedése feltételezhetően több adóbevételt eredményez, mint a jelenlegi adószint melletti.

Az adalékanyagok közül az 5 kg vagy annál kisebb kiszerelésű anyagok kikerülnek a Javaslat szerint a jövedéki adós körből. E termékeknél nem indokolt az adóztatás fenntartása, a visszaélése kockázatával ilyen kis kiszerelésű forgalmazás esetén nem lehet számolni.

A nem szabványos üzemanyagokra érvényesülő plusz adót a Javaslat kiterjeszti a gáz üzemanyagokra is, de hatályba e rendelkezés csak 2002. január 1-jén lép, mivel a szabványon kívüli minőség megállapítására, mérhetőségére megfelelő felkészülési időt szükséges biztosítani.

a 37. §-hoz

A Javaslat az ásványolaj termékek adómentes felhasználására vonatkozó szabályokat pontosítja, illetve egészíti ki. Tartalmi változást (egyszerűsítést) jelent, hogy az ásványolaj termék adóraktárban történő felhasználása egy másik termék előállításához nem tekintendő adómentes célú felhasználásnak, vagyis az adóraktári tevékenység részeként végezhető, arra külön keretengedélyt nem kell kérni, s az elszámolást is az adóraktári szabályok szerint kell teljesíteni.

Az ásványolaj termékek keretengedéllyel történő beszerzésének és adómentes felhasználásának lehetősége - a NATO-SOFA Egyezménnyel szinkronban - kibővül a NATO szolgálati gépjárművei, légi járművei, hajói részére - a HM Beszerzési Hivatalán keresztül - beszerzett üzemanyagra.

Energiapolitikailag indokolt, hogy a tüzelőolaj adómentes felhasználása ne csak a villamos energia előállítására és a villamos energia és kapcsolt hőtermelésre terjedjen ki, hanem a távhőtermelésre is. A hőtermelésre használt egyéb energiahordozók (földgáz, fűtőolaj) nem viselnek adót. A versenysemlegesség megteremtése indokolja az azonos adózási feltételek biztosítását.

a 38. §-hoz

A Javaslat az ásványolaj adóraktárakra vonatkozó szabályokat módosítja. A finomítói ásványolaj-raktárban lehetővé teszi, hogy ne csak saját előállítású terméket raktározzanak. Megengedi az adalékanyag- és kenőolaj gyártását is, az adóraktári tevékenység részeként. Pontosítja továbbá a kizárólag kőolajfinomítóban vagy olefingyárban előállítható termékek körére vonatkozó rendelkezést.

A Javaslat a nemzetközi hajózást végző hajók adómentes üzemanyaggal való kiszolgálására bevezeti az ún. kikötői adóraktár fogalmát, amelyet vámhatósági felügyelet mellett működő kikötőben lehet létesíteni. Feltétel továbbá a legalább 200 m3 tárolókapacitás, a jövedéki biztosítékot pedig - a repülőtéri adóraktáréval azonosan - legfeljebb 200 M Ft összegben kell nyújtani. Az üzemanyagtároló adóraktárak tárolókapacitására előírt 20 ezer m3-t a Javaslat 10 ezer m3-ben javasolja megállapítani, azonosan a finomítói ásványolaj raktárra érvényesülő követelménnyel.

A tapasztalatok alapján szükséges a törvény kiegészítése egy olyan rendelkezéssel, amely előírja, hogy csak a vámhatóság engedélyével lehet ásványolaj előállítására alkalmas desztilláló berendezést előállítani, birtokolni, értékesíteni.

a 39. §-hoz

Az alkoholtermékek adótétele 7 %-kal nő, illetve a gyümölcspálinka 10, a borpárlat ennél nagyobb mértékben, 15 %-kal emelkedik. A különbség azonban csak az EU-hoz való csatlakozásig tarthat, mert a közösségi szabályok szerint kötelező az egységes kulcs elérése. A bérfőzött pálinka adója is az átlagot meghaladóan, 10 %-kal nő.

a 40. §-hoz

A Javaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítja azokat az eseteket, amelyeknél eltekint a tömény alkoholok zárjegyétől. Némileg módosul a zárjegy elszámolásra vonatkozó rendelkezés is, az ellopott alkohol zárjegyeket nem lehet igazolt csökkenésként elszámolni. A hatályos szabályozás alapján ez nem egyértelmű.

a 41. §-hoz

A módosításra kerülő rendelkezés az etilalkohol, a pálinka, borpárlat előállítására alkalmas készüléket "(a továbbiakban: desztilláló berendezés)"-ként határozza meg jelenleg. Ugyanakkor a Javaslat 37. § (6) bekezdése az ásványolaj termék előállítására alkalmas desztilláló berendezésről is rendelkezik, így tehát desztilláló berendezés alatt e kiegészítést követően  már nem csak az alkohol előállítására alkalmas berendezést kell  tekinteni. Ezért a Javaslat "(a továbbiakban: desztilláló berendezés)" kitételt törli.

a 42-43. §-okhoz

A sör adótétele az átlagnak megfelelően, 7 %-kal nő. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján a szabályozás kiegészül továbbá azzal a rendelkezéssel, mely szerint a sör gyártásra alkalmas berendezések előállítása, birtokolása és értékesítése csak vámhatósági engedéllyel történhet.

a 44. §-hoz

A Javaslat a bor Jöt. hatálya alá vonásának szabályait tartalmazza.

A Jöt. új 54/A. §-a a vámtarifaszámok alapján, ezen belül alkoholtartalom és annak eredete szerint meghatározza a szőlőbor és az egyéb bor (gyümölcsbor, stb.) fogalmat, s a két terméket együtt definiálja borként. Definíciót ad továbbá az egyes rendelkezésekben használt fogalmakra is.

A Jöt. új 54/B. §-a az adó alapját a bor mennyiségi egységére, literre, az adómértéket 10 Ft-ban határozza meg. A természetes személy adóalanyok által előállított borból - az EU szabályozással szinkronban - adómentes keretet állapít meg. Nem kell adót fizetni a természetes személy háztartásában élő felnőtt családtagonként 250 liter, háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig.

A Jöt. új 54/C. §-a értelmében a törvény hatálya - a teljes termékpálya lefedése érdekében - kiterjed a szőlőtermelőre is. Szőlőtermelőnek az minősül a törvény alkalmazásában, aki 500 m2-nél nagyobb szőlőterületet művel és nem állít elő bort, kivéve ha a bor előállítása nem haladja meg az adómentes mennyiséget (személyenként 250 liter, háztartásonként 1000 liter). (Ez utóbbi esetben tehát a szőlőt művelő személyre nem vonatkoznak a törvény rendelkezései.) A szőlőtermelőnek be kell jelentkeznie a vámhatósághoz, amely vámhatósági nyilvántartási számot ad ki a részére. Az egyéb jogszabályok által előírt pincekönyvet a bejelentkezéskor hitelesíttetni kell a vámhatósággal. A szőlőtermelő évente egyszer, november 30-áig a vámhatósághoz elszámolást nyújt be a megtermelt szőlőről. A szőlő szállítása - a más jogszabályban előírtakat is figyelembe véve - borkísérő okmánnyal történhet. A vámhatóság ellenőrizheti a szőlő szállítását, a szőlőtermelő elszámolását, illetve annak adatait felhasználhatja az egyéb szereplők ellenőrzése során.

A Jöt. új 54/D. §-a rögzíti, hogy bort csak egyszerűsített adóraktári vagy bor adóraktári engedéllyel lehet előállítani.

A Jöt. új 54/E. §-a szabályozza, hogy kik jogosultak egyszerűsített adóraktári engedélyre, illetve mely esetekben lehet ezzel az egyszerűbb engedéllyel bort előállítani. Ennek korlátját egyrészt a tevékenység jellege (csak saját termésű szőlőből lehet szőlőbort előállítani), másrészt az évente előállított szőlőbor mennyisége (3 gazdasági év átlagában maximum 1000 hektoliter) képezi. (Az egyéb bor előállítói tehát nem kérhetnek egyszerűsített adóraktári engedélyt.)

A házasítás, fajtabővítés céljából vásárolt szőlőből előállított szőlőbor vagy e célból vásárolt szőlőbor, ha annak mennyisége nem haladja meg a forgalmazott mennyiség 10 %-át, nem jelent kizáró körülményt.

Az engedélykérelemben - különböző adatok megadása mellett - nyilatkozni kell arról is, hogy milyen csatornán kerül az előállított bor értékesítésre, mivel attól függően eltérő szabályok érvényesülnek. A pincekönyvet az engedélyeztetés során kell hitelesíttetni a vámhatósággal. Az egyszerűsített adóraktári engedély megszerzéséhez a Javaslat nem ír elő jövedéki biztosítékot, s nem rendelkezik a könyvvezetés módjáról sem.

A Jöt. új. 54/F. §-a előírja az egyszerűsített adóraktári engedélyes számára a borkísérő okmányt a szőlőbor és - ha szőlőt is értékesít - a szőlő szállítása esetén is.

A pincekönyvben a szőlőbort palackos, kannás és hordós kiszerelés szerinti bontásban kell nyilvántartani (a szőlőbor esetén tehát nem követelmény az egyéb jövedéki termékek esetében érvényesülő 8 illetve 10 vámtarifaszám mélységű bontás). A pincekönyvet tárgynegyedévenként (február 28-án, május 31-én, augusztus 31-én november 30-án) kell lezárni.

Adóbevallást ezen időpontokhoz igazodva kell adni. Amennyiben a szőlőbort kizárólag továbbfeldolgozónak (bor adóraktárnak) adják el, adóbevallást csak évente egyszer kell tenni, a gazdasági évet (vagyis a december 1-jétől november 30-áig terjedő időszakot) követő december 15-éig. Ebben az esetben jellemzően nem keletkezik tényleges adófizetési kötelezettség, mivel a szőlőbor adóraktárnak történő átadásával egyidejűleg az egyszerűsített adóraktár engedélyese az adózás alól véglegesen mentesül, s az adófizetési kötelezettség "átszáll" a felvásárló adóraktárra. Az adóbevallás ez esetben lényegében csak az adókötelezettség elszámolására (végleges mentesülés megállapítására) szolgál. Adót csak akkor fizet az ilyen termelő, ha a megtermelt borkészletével nem tud elszámolni, készletében igazolatlan hiány keletkezik.

A másik eset, amikor az egyszerűsített adóraktár engedélyese nemcsak adóraktárnak értékesít, hanem közvetlenül fogyasztónak (pincéjéből kimérve vagy palackozva) vagy kereskedőnek is. Ezekben az esetekben szabadforgalomba bocsátás történik, s az adót a termelőnek meg kell fizetni. Ebben az esetben tárgynegyedévenként kell bevallást tenni, s adót megfizetni.

Mindkét esetre előírja továbbá a törvény a megtermelt szőlő mennyiségével való évente egyszeri elszámolást, amelyet december 15-éig kell benyújtani a vámhatósághoz. Ugyanezen elszámolásban az értékesített borról vevőnkénti részletezést is kell adni.

A Jöt. új 54/G. §-a a bor adóraktárak működésének, feltételeinek különös szabályait tartalmazza, amelyeket a törvény Általános rendelkezések fejezetében foglalt előírásokon felül vagy azok helyett kell alkalmazni.

Minden szőlőbort előállító, aki nem kaphat egyszerűsített adóraktári engedélyt, továbbá minden egyéb bor előállító köteles bor adóraktári engedélyt szerezni. Az engedély megadásának nem feltétele a tárolóeszközök hitelesíttetése (ez csak abban az esetben kerülhet a működés során előírásra, ha a vámhatóság az adókötelezettséget érintő jogsértést tár fel.) Sajátos a jövedéki biztosíték szabályozása is. Nincs "belépési küszöb", vagyis minimum érték meghatározva a jövedéki biztosítékra, s legfeljebb 10 M Ft értékben kell nyújtani. Amennyiben pedig a számított biztosíték összege nem éri el az 500 ezer Ft-ot, a törvény eltekint annak teljesítésétől.

A kettős könyvvezetés és mérleg hitelesítés követelménye nem érvényesül továbbá az egyéni vállalkozókra és mezőgazdasági őstermelőkre, ha az Szja. törvény szerinti nyilvántartást vezetik. (Ez a feltétel az egyéni vállalkozók esetében természetes, a mezőgazdasági őstermelőknél plusz követelményt jelent.)

A Jöt. új 54/H. §-a a bor, a szőlő boradóraktárból való kiszállításánál előírja a borkísérő okmány alkalmazását. Sajátos a szabály arra az esetre, ha az adóraktár nem a törvény hatálya alá tartozó személytől (500 m2-nél kisebb szőlőterületet művelőtől) vásárol fel bort. Ezesetben az adóraktár engedélyese állít ki borkísérő okmányt, a külön jogszabály rendelkezései szerint.

A visszaélések megakadályozására, a legális eredet egyszerű és gyors azonosíthatóságára a Javaslat a hordós borra a vámhatóság által felhelyezett hivatalos zár, a palackozott és kannás borra pedig zárjegy alkalmazását írja elő. Ezen adóügyi jelzések nélkül a bor nem szállítható.

A Jöt. új 54/I. §-a megtiltja a külön jogszabályban, vagyis a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvényben előírtaktól eltérően előállított, kezelt szőlőbor birtokolását, értékesítését. A melléktermékeket pedig csak alkoholtermék adóraktár részére engedi meg értékesíteni.

A Jöt. új 54/J. §-a lehetővé teszi, hogy keretengedéllyel adómentesen beszerezhető és felhasználható legyen a bor a biológiai ecet és az ipari sav előállításához (a bor adómentes felhasználási céljainak meghatározása).

a 45-47. §-okhoz

A Javaslat a pezsgőre vonatkozó rendelkezéseket módosítja. A pezsgő fogalmát - a bor jövedéki körbe lépésével összefüggésben, illetve a teljes EU konformitás megteremtése céljából módosítja. A tételes adó - az átlagosnak megfelelően - 7 %-os mértékkel emelkedik. Az eddigi működési tapasztalatok alapján, illetve a borra kialakított szabályozás figyelembevételével a Javaslat a jövedéki biztosíték alsó határát eltörli, a felső határát pedig 30 M Ft-ra szállítja le.

a 48-49. §-okhoz

A Javaslat a nem habzó köztes alkoholtermékek közül kiveszi az egyéb borokat (gyümölcsbor, stb.), amelyek a bor kategóriába kerülnek át, melynek adómértékét ennek megfelelően 10 Ft/literben határozza meg. Az egyéb nem habzó köztes alkoholtermékek adója - az EU minimumszinttől való elmaradásunk miatt, az ahhoz való fokozatos közelítés érdekében - az átlagot meghaladóan - 10 %-kal, a habzó köztes alkoholtermékeké 15 %-kal emelkedik.

a 50-52. §-okhoz

Néhány ponton módosul a dohánytermékekre vonatkozó szabályozás. A cigaretta sodrására szolgáló, ún. finomra vágott dohány külön kategóriaként kerül kiemelésre a fogyasztási dohányok közül. E termékcsoportra ugyanis külön minimum adó érvényesül az EU-ban, amelytől a magyar adószint elmarad. A fokozatos közelítés céljából a Javaslat a százalékos adó egy százalékpontos emelését javasolja.

A cigaretta esetében az EU minimumszinttől való nagymértékű elmaradásunkra miatt, illetve arra tekintettel, hogy a Kormány az 57 százalékos minimum szint teljesítésére nem kért derogációt, átlag feletti adóemelés szükséges. A Javaslat két változatot tartalmaz. Az "A" változat - annak érdekében, hogy a csatlakozás időpontjára "hátramaradó" adóemelés, illetve fogyasztói árhatás minél kisebb legyen - 2000-re egy kétlépésben megvalósuló, összesen 30 %-os (január 1-jén, illetve július 1-jén 15-15 %-os) adóemelést, a "B" változat összesen 15 %-os, január 1-jén hatályba lépő adóemelést javasol.

A cigaretta tételes adóalapjának (darab) a cigaretta hosszával összefüggő meghatározását tartalmazó, a jelenleg hatályost módosító rendelkezés az EU szabályozással való teljes összhangot biztosítja.

A Javaslat szerint 30 napról 15 napra lerövidül az az időszak, amikor az adómérték változását követően még a régi adójeggyel hozhatók forgalomba a dohánygyártmányok.

az 53. §-hoz

A Javaslat a Jöt. kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseiben használt fogalmakat pontosítja a működés közben felszínre került tapasztalatok alapján. Nem tekintendő jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedők közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása, amelynek részletszabályait a végrehajtási rendelet fogja tartalmazni. Ezzel megoldódnak az olyan helyzetek, amikor a nem jövedéki engedélyes kereskedő (pl. ÁFEOSZ, stb.) egyik üzletét az árukészlettel együtt egy másik vállalkozó részére üzemeltetésre bérbe adja, vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő megszünteti tevékenységét és a megmaradó árukészletét egy másik nem jövedéki engedélyes kereskedőnek értékesíti.

A sűrített gáztöltő esetében - annak sajátosságaira tekintettel - külön fogalom meghatározás (pontosítás) szükséges, mivel a benzinkutakra vonatkozó feltételek esetükben nem értelmezhetők. A Javaslat ezt pótolja.

az 54. §-hoz

A megbízható adós kategóriát a Javaslat kiterjeszti a jövedéki engedélyes kereskedőkre, exportálókra, importálókra is (21. § (4) bekezdés). A fix összegben meghatározott biztosíték összege 1995. óta változatlan. A megbízható adós kategória kiterjesztésével összekapcsolva ezért a Javaslat valorizálja a biztosítékok összegét, 50 % körüli mértékben. Az ásványolaj termékekre előírt 80 M Ft-ot 120 M Ft-ra, az egyéb jövedéki termékekét 15 M Ft-ról 22 M Ft-ra emeli meg. (Megbízható adós esetében tehát a Javaslat értelmében 60, illetve 11 M Ft lenne a nyújtandó jövedéki biztosíték.)

az 55. §-hoz

A hatályos rendelkezés nem tartalmazza a Jöt. 15. § (1) bekezdés a) pontja szerint lefoglalt és előzetesen értékesíthető jövedéki termék jövedéki engedélyes kereskedők általi beszerzésének lehetőségét. A Javaslat ezt a kiegészítést tartalmazza.

az 56-57. §-okhoz

A borra a zárjegy, illetve a hivatalos zár alkalmazásának előírása alapján szükséges a kereskedelemre vonatkozó szabályok kiegészítése is.

A terítőjáratos értékesítés lehetőségét a Javaslat - az életszerű szabályozás érdekében - kiterjeszti egyes ásványolaj termékek végfelhasználók részére történő értékesítésével. A terítőjáratot végző jövedéki engedélyes kereskedők esetén a törvény végrehajtási rendeletében előírt hatályos szabályok megfelelő biztonságot jelentenek az ellenőrizhetőségre.

Az egyéb rendelkezések a bor jövedéki termékkörbe vonásával kapcsolatos kisebb, értelemszerű kiegészítéseket tartalmazzák.

Kannás és hordós bort a jövőben csak olyan nem jövedéki engedélyes kiskereskedő forgalmazhat, aki borkimérésre jogosító üzletköri működési engedéllyel rendelkezik, és a törvényben előírt külön nyilvántartást vezeti.

az 58. §-hoz

A Javaslat a törvényben és végrehajtási rendeletekben előírt szabályok teljes körű ellenőrizhetőségéhez szükséges kiegészítéseket tartalmazza. A jövedéki ellenőrzést indokolt továbbá kiterjeszteni a jövedéki termék előállítására alkalmas termékekre, az azokat előállítókra, forgalmazókra az értékesítésük tekintetében (kinek, mennyit értékesítettek).

az 59. §-hoz

A hatályos rendelkezésben feleslegesen szerepel az "e törvényben.... előírt kötelezettségek" megsértésére, elmulasztására való hivatkozás, mivel azt már az (1) bekezdés is tartalmazza azáltal, hogy az (1) bekezdésben említett, Art. 74. § (10) bekezdése is visszautal "az adót.... megállapító törvényben megállapított kötelezettség" megszegésére. A Javaslat  az (1) és (2) bekezdés közötti átfedés megszüntetését tartalmazza.

A szőlőtermelő esetében a Javaslat bevezeti a mulasztási bírságot arra az esetre, ha a törvényben, illetve a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettséget sértik meg.

a 60. §-hoz

A Javaslat az adózás alól elvont termék fogalmát kiegészíti a szőlőborral, ha az eredetet igazoló, a külön jogszabályban előírt bizonylatokkal nem rendelkezik, illetve amelyet zárjegy, hivatalos zár nélkül találnak.

a 61. §-hoz

A Javaslat megállapítja a jövedéki bírság tételeket a bor zárjegy, hivatalos zár hamisítása, jogtalan megszerzése esetére, valamint a hamis, hamisított borra.

Kiegészül továbbá a szabályozás az ásványolaj előállítására alkalmas desztilláló berendezés, sör előállítására alkalmas főzőüst és forraló üst gyártására, birtokolására, értékesítésére vonatkozó új rendelkezések megsértésének szankciójával, 200 ezer Ft-ban megállapított felső határral.

a 62. §-hoz

Ahhoz, hogy kereskedelemre a végrehajtási rendeletekben foglalt előírások is betarthatók legyenek, szükséges ezek megsértése esetén is biztosítani a szankcionálás lehetőségét.

a 63. §-hoz

A 30, illetve 60 nap időtartamú bezárás a Javaslat szerint csak a zárjegyes, adójegyes szabályok megsértése esetén érvényesül, egyéb esetekben a bezárás időtartama - a reálisabb szankciók érvényesítése érdekében - 10, illetve 20 napra csökken. Az üzletbezárás szankciója kiterjed továbbá a hordós borra előírt hivatalos zár alkalmazására vonatkozó rendelkezések, valamint a borkimérőkre előírt szabályok megsértése esetére is.

A hatályos szabályozás alapján az üzemanyagtöltő állomások már minimális üzemanyag többlet (pl. motorbenzin esetén 40 litert meghaladó mennyiség) megállapítása esetén mérlegelés nélkül, azonnali végrehajtás mellett 30, illetve 60 nap időtartamra bezárhatók. Az ilyen esetekben ez a szankció nem áll arányban a jogsértés súlyával főleg akkor, ha a többlet keletkezésében nem játszott közre szándékosság. Ezért a Javaslat egy bizonyos mennyiség, 500 liter alatti eltérésnél megadja a vámhatóságnak a mérlegelés lehetőségét a szankció érvényesítése tekintetében.

a 64. §-hoz

A lefoglalás, elkobzás szabályai részben pontosításra kerülnek (pl. ismeretlen tettes esetén követendő eljárás), részben kiegészülnek a borra vonatkozó rendelkezésekkel. Emellett érdemi változást jelent, hogy nemcsak az adózás alól elvont terméket, hamis zárjegyet, adójegyet, stb. lehet lefoglalni, hanem a Javaslat szerint - a visszatartó hatás érdemi fokozása érdekében - az ezek felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt, járművet is.

a 65-66. §-okhoz

A Javaslat a Jöt. átmeneti rendelkezéseit egészíti ki. Eszerint a bor adóraktárak 2002. január 1-jéig haladékot kapnak a vámhatósággal kiépítendő közvetlen számítógépes összeköttetés kialakítására.

A bor adóraktári engedélyért a Javaslat szerinti határidőn belül (2000. június 30-áig) folyamodó kérelmezőt megbízható adósnak kell tekinteni, ha - a 2 éves folyamatos működésre vonatkozó feltétel kivételével - a Jöt-ben előírt feltételeknek egyébként megfelel. A rendelkezés a határidő betartását ösztönzi, a megbízható adós esetében ugyanis a jövedéki biztosíték feleződik.

a 67. §-hoz

A gyógyszertörvény (1998. évi XXV. törvény) 1999. január 1-jei bevezetését követően 5 év haladékot kaptak a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények, hogy gyógyszerként vagy közönséges áruként való minősítésük eldőljön. A vámtarifa-osztályozás szerint az e kategóriába tartozó alkoholtartalmú termék (pl. a Svéd csepp) a 2208 vámtarifaszám alá sorolandó, hacsak időközben nem szerez gyógyszer minősítést. A Javaslat a gyógyszertörvényben adott átmenettel azonosan, vagyis addig, amíg a végleges minősítés nem dől el, kiveszi a jövedéki termékkörből e termékeket.

a 68. §-hoz

A Javaslat a Jöt. felhatalmazásokat tartalmazó rendelkezéseit egészíti ki.

A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni adóvisszatérítés mértéke (a teljes adó 65,6 %-a) változatlan. Eszerint a 2000. január 1-je után vásárolt gázolaj jövedéki adójából 52,60 Ft/liter igényelhető vissza (jelenleg 49,20 Ft/liter). Változást jelent, hogy a visszaigénylésre a külön jogszabály [236/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet] szerint az FVM hivatalok által nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó jogosult. Az adóvisszatérítés is lényegét tekintve egyfajta támogatás, így annak igénybevétele esetén is indokolt a nyilvántartásba vétel megkövetelése (az elvégzett munkákról az igazolást egyébként is az FVM hivataloknak kell kiadniuk).

A Javaslat szerint a vámhatóságnak a jelenlegi 30 nap helyett 60 nap áll a rendelkezésére a visszaigénylés teljesítésére. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy a visszaigénylések benyújtása időnként összetorlódik. Ezekben a csúcsidőszakokban (év vége, év eleje) egy-egy hónapban több visszaigénylés érkezik be, mint az év addigi időszakában összesen. Ezek 30 napon belüli feldolgozása megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságot. Ezért a Javaslatban a reális időszükséglethez igazodva 60 nap szerepel az igények elbírálására.

A bor jövedéki körbe vonásával összefüggésben szükséges a Jöt. végrehajtási rendeletében szabályozandó (szabályozható) tárgykörök kiegészítése.

A NATO részére adómentesen keretengedéllyel, illetve adóraktárból közvetlenül is lehet a Javaslat szerint adómentesen üzemanyagot beszerezni, amely részletszabályainak kidolgozására is szükséges a Jöt.-ben a törvényi felhatalmazás alapját megteremteni.

a 69. §-hoz

A járulékbeszedés adóigazgatási integrációját követően nem kell külön nevesíteni "a társadalombiztosítási szervet". A Javaslat mindazon rendelkezésekből javasolja elhagyni e kitételt, amelyekben az jelenleg szerepel.

a 70. §-hoz

1999. január 1-jétől a szolgáltatások besorolására új KSH jegyzék lépett hatályba. Ezért szükséges ennek követése a Jöt. azon rendelkezésében, ahol SZJ számokra van utalás.

III. fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

a 71. §-hoz

A Javaslat egyes fogalmak pontosítását, illetve új fogalmak meghatározását tartalmazza.

Az azonos tartalmú jövedelmek azonos adójogi kezelése céljából  a bér fogalma kiegészül a keresetpótló járadékkal, amelyet a károkozással összefüggésben a balesetet szenvedett magánszemély a károkozótól vagy felelősségbiztosítás alapján a biztosítótól bérjövedelme pótlásaként kap arra tekintettel, hogy a baleset révén munkavégzési képessége véglegesen megváltozott.

Az adóköteles biztosítási díj fogalmából a Javaslat kiemeli azt a díjat, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvény alapján a magánnyugdíj-pénztár biztosító intézetnek fizet a tagja számára történő járadékvásárlás ellenértékeként. Ebben az esetben ugyanis a magánszemélynek nem keletkezik jövedelme, minthogy a szolgáltatás vásárlása az általa befizetett összegből történik.

A hallgatói munkadíj adózásának egyszerűsítésével összefüggésben a Javaslat a fogalom meghatározását - változatlan tartalommal - kiemeli a részletes szabályokból.

Az adómentességhez tartozó garanciális elemként vezeti be a Javaslat a csoportos személyszállítás és a biztosító szolgáltatásának fogalmát.

a 72. §-hoz

A Javaslat a törvénynek azt a rendelkezését módosítja, amely a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható bevételeket sorolja fel.

A módosítás (a vállalkozásba befektetett adózott vagyon kivonása mellett) általános érvénnyel megerősíti, hogy, ha a magánszemély az adózott jövedelmét valamely célra rendelkezésre bocsátja, valamilyen ügyletben átadja, befekteti, akkor meghiúsulás esetén, az eredeti állapot visszaállításakor, illetőleg a befektetés kivonásakor részben vagy egészben visszafizetett összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

A hatályos szabályozás szerint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulás a magánszemély bevételének számít, amely után a magánszemélynek az összevont adóalap részeként kell adóznia, és három befizetési jogcím (saját befizetés, a munkáltatói tagdíjbefizetés, támogatói adomány) alapján érvényesíthető az adókedvezmény. A Javaslat szerint a magánszemélynél “csak” a saját befizetése, továbbá a támogatói adomány lenne adóköteles jövedelem és ezekre vonatkozna az adókedvezmény az eddigi 50, illetőleg 25-25 százalék helyett egységesen 30 százalékos mértékkel, a munkáltatói tagdíjbefizetés (több munkáltató esetén annak a munkáltatónak a befizetése, amely a magánszemély foglalkoztatására tekintettel tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett) a minimálbér 115 százalékáig nem számít bevételnek. A tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére nem kötelezett munkáltató által vállalt, illetve a minimálbér 115 százalékát meghaladóan vállalt munkáltatói tagdíjbefizetés ezzel szemben adóköteles jövedelemnek minősül, amely után (a természetbeni juttatásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával) a munkáltató fizeti meg 44 százalékos kulccsal az adót.

A rendelkezés kiegészül azzal, hogy azt a bevételt, amely után az adót a kifizető megfizette, a magánszemélynek nem kell bevételként figyelembe vennie.

 a 73-74. §-okhoz

A módosítások az adóbevallások számának csökkentését, illetve a bevallások egyszerűsítését célozzák. Ennek érdekében a Javaslat szerint nem kell bevallani az ingó vagyontárgy átruházásából, illetve az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó, valamint a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik.

A hatályos szabályozás szerint az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó adóévi jövedelem "első 100 ezer" forintját nem kell bevallani (mivel a jelenlegi szabályok szerint ezen összeg után nincs adófizetés). Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem adómentes értékhatárának 200 ezer forintra történő felemelésével összefüggésben módosul az e jövedelemre vonatkozó bevallási kötelezettség is. Akinek a jövedelme nem éri el ezt az összeget, annak azt be sem kell vallania.

A jelenlegi rendelkezések szerint, ha a magánszemély munkaviszonyának megszűnése miatt végkielégítést kap, akkor azt abban az adóévben kell jövedelemként figyelembe vennie, amely adóévre "vonatkozik" a kifizetés. Ha a végkielégítést a magánszemély az adóévek között megosztja, akkor - az egyéb feltételek megléte esetén is - adóbevallást kell adnia. A Javaslat szerint - az adóbevallások számának csökkentése érdekében - kiterjedhet a munkáltatói adómegállapítás azokra az esetekre is, amikor a magánszemély a végkielégítésből  származó jövedelmét évek között megosztja. Ekkor ugyanis az új munkáltatónak leadott igazolás minden olyan információt tartalmaz, amely alapján a munkáltató el tudja számolni a magánszemély adóját.

A hatályos szabályozás szerint az osztalékelőleg kifizetésekor levont adót a kifizetőnek az osztalékmegállapítás időpontjában kell elszámolnia az osztalékká vált jövedelem adójával szemben, azonban nincs rendelkezés arról, hogy azt a magánszemélynek mikor kell bevallania. Javaslat egyértelműsíti, hogy az osztalékelőleget jövedelemként akkor kell bevallani, amikor az végleges osztalékká válik.

A Javaslat - a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségek eljárási rendjével összhangban - pontosítja az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető adóbevallást helyettesítő elszámolásának lehetőségét szabályozó rendelkezést.

a 75. §-hoz

A Javaslat pontosítja az üzemanyagmegtakarítás fogalmát: az új szabály szerint adómentes kifizetés csak akkor lehetséges, ha az üzemanyagmegtakarítás ténylegesen megvalósul. A hatályos szabályok alapján ugyanis nem csak a "literben" mért megtakarítás esetén van lehetőség az adómentes kifizetésre, hanem akkor is, ha az üzemanyag ára  alacsonyabb, mint az APEH által közzétett ár.

Ha a magánszemély személygépkocsi hivatali használata címén költségtérítést kap a munkáltatójától, akkor a hatályos szabályozás szerint adóbevallást kell adnia akkor is, ha a gépkocsi javításának, karbantartásának költségeit nem számlák alapján számolja el, kivéve, ha térítés esetenként belföldi kiküldetési rendelvény alapján történik. Az adózással összefüggő adminisztrációs terhek, illetőleg az adóbevallás benyújtására kötelezettek számának csökkentése érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy a hivatali, üzleti utazás esetén adott költségtérítés ne számítson bevételnek akkor, ha azt - a törvényben meghatározott tartalom szerinti - kiküldetési rendelvény alapján fizeti ki a munkáltató és nem fizet többet, mint a normarendelet szerinti fogyasztási normával és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség, kilométerenként 3 forint személygépkocsi normaköltség, valamint a napidíj jogszabályban meghatározott mértéke. A javasolt változtatás - a 3. számú mellékletnek az "Igazolás nélkül elszámolható költségek" című fejezetében foglalt pontosítással együtt - azt is jelenti, hogy ha a munkáltató a törvényben előírt bizonylat alapján térít a saját gépkocsival történő hivatali utazások esetén, akkor a magánszemély - ha a munkáltatói adómegállapítás feltételei egyébként fennállnak és a magánszemély elfogadja a törvényben rögzített mértékeket - nem köteles adóbevallást  benyújtani. A Javaslat annyiban is egyszerűsítést jelent, hogy annál, aki nem kíván adóbevallást adni, nem utazásonként, hanem elszámolási időszakonként kell az összesítéseket elvégezni és mindez külföldi kiküldetések esetén is alkalmazható.

a 76. §-hoz

A Javaslat kiegészíti az egyéb jövedelmek (vagyis az összevont adóalapba tartozó jövedelmek) körét, és egyértelműbbé teszi e jövedelmek adózásának szabályait.

Az értékpapírra vonatkozó jegyzési, vagy vételi jog gyakorlása által megszerzett jövedelem – ha a jog megszerzése csak meghatározott személyek számára volt biztosított – a hatályos törvény szerint is egyéb jövedelemnek minősül. A módosítás pontosítja a jövedelemszerzés időpontjára vonatkozó előírást: az új szabály szerint a jövedelmet azon a napon szerzi meg a magánszemély, amelyen megszerzi az értékpapír feletti rendelkezési jogot (vagyis amely napon jogosulttá válik az értékpapír elidegenítésére).

A Javaslat nevesíti az értékpapírra vonatkozó eladási jog gyakorlása által megszerzett jövedelmet is, amely – ha a jog megszerzése csak meghatározott személyek számára biztosított – szintén egyéb jövedelemnek minősül. A jövedelemszerzés időpontja az értékpapír elidegenítéséért kapott bevétel megszerzésének a napja. Ilyenkor egyéb jövedelemnek minősül az értékpapír eladási ára (amely ebben az esetben magasabb a szokásos piaci értéknél) csökkentve az értékpapírnak a jog gyakorlása időpontjában ismert szokásos piaci értékével és a jog megszerzése ellenében fizetett összeggel. Eladási jog gyakorlása esetén az árfolyamnyereséget a jog gyakorlásának (az értékpapír elidegenítésének) időpontjában ismert szokásos piaci ár és az értékpapír szerzési értéke közötti különbözet alapján kell meghatározni. Ilyenkor ugyanis e két érték (tehát nem az eladási ár és a szerzési érték) különbsége minősül árfolyamnyereségnek.

Az egyéb jövedelmek köre kiegészül a biztosító által a biztosítási szerződésnek biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történő megszűnése, átalakulása (maradékjogok) alapján a magánszemélynek fizetett összeggel, ha olyan – kifizető által kötött, de utóbb a magánszemélynek átadott – biztosítási szerződésről van szó, amely esetében a kifizető által a magánszemély javára fizetett díj adómentes (ilyennek minősül például a halál esetére szóló kockázati életbiztosítás, a balesetbiztosítás, vagy a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás). E módosítás következtében egyértelműbbé válik a kifizető által biztosítóintézet közbeiktatásával a magánszemély részére juttatott (a biztosító által nem biztosítási szolgáltatásként kifizetett) összeg adókötelezettsége.

a 77. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint az adójóváírást 1 millió forintot meghaladó bevallott (illetve munkáltatói vagy azzal egyenértékű elszámolásban elszámolt) éves jövedelem elérése esetén nem lehet igénybe venni, illetve az adóelőlegnél történő érvényesítés esetén annak összege az adóbevallás (munkáltatói elszámolás) alapján növeli az adófizetési kötelezettséget. A bevallott (elszámolt) jövedelemnek részét képezi például az osztalék és az árfolyamnyereség, az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, valamint az egyéni vállalkozásból származó jövedelem is. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat megerősíti, hogy az adójóváírásra való jogosulság szempontjából - a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál - vállalkozói jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni, a vállalkozói adóalapot nem. A gyakorlatban tapasztalt jogbizonytalanság feloldása érdekében a Javaslat szerint a rendelkezést már az 1999. évre vonatkozó adókötelezettség teljesítésénél is alklamazni kell.

a 78. §-hoz

A kapcsolódó jogszabály változása miatt (a gyermeknevelési támogatás folyósításáról nem a szociális törvény, hanem a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezik) szükséges a gyermeknevelési támogatás adójogi kezelésére vonatkozó rendelkezés pontosítása. Tekintettel arra, hogy a jogszabályváltozás 1999. január 1-jétől lépett hatályba, és a rendelkezés az adózók számára egyértelműen kedvező változást eredményez, a Javaslat ezen rendelkezésének alkalmazását 1999. január 1-től indokolt lehetővé tenni.

A hatályos szabályozás szerint a hallgatói munkadíj kedvezményeként ezen jövedelem adóját - az összevont adóalapnak a hallgatói munkadíjjal és hallgatói munkadíj nélkül kiszámított adója különbözetét - lehet levonni az összevont adóalap adójából. A kedvezményt akkor lehet érvényesíteni, ha a hallgató nyilatkozatot ad a felsőoktatási intézménynek, hogy a hallgatói munkadíjkedvezménnyel a befizetett tandíj kedvezményét csökkenti. A kedvezmény az adóelőleglevonásnál is ezen nyilatkozat alapján vehető igénybe. Ha a hallgató a munkadíj kedvezményét igénybe veszi, akkor nem veheti igénybe a halasztott tandíjkedvezményt. Egyszerűsítési szempontok indokolják, hogy a hallgatói munkadíj jelenlegi adókedvezménye helyett ez a jövedelem az ösztöndíjjal  (nyugdíjjal) azonosan legyen adóköteles és a tandíj kedvezményénél sem kelljen figyelembe venni. A változtatás azt jelenti, hogy a hallgatói munkadíj más jövedelem hiányában mentesül az adó alól, így azt bevallani sem kell, ha azonban más jövedelme is van a hallgatónak, akkor azok adója a magasabb adókulcsú sávokba (is) kerülhet.

A Javaslatnak az értelmező rendelkezésekben megfogalmazott (a hatályos előírással megegyező)  meghatározása szerint hallgatói munkadíjnak a – felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben első alapképzésben résztvevő – nappali tagozatos hallgató részére azon intézményben végzett munkájáért kapott bevétel minősül, amellyel hallgatói jogviszonyban áll. A Javaslat meghatározza a kedvezményesen adózó hallgatói munkadíj felső határát is, amely a költségvetési törvényben meghatározott nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva kétszerese.

a 79-81. §-okhoz

A Javaslat egyes adókedvezmények feltételeinek változását tartalmazza. Az adókedvezmények rendszere a gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzésekre tekintettel alapvetően nem változik. A javasolt módosításokban az egyszerűsítésre irányuló törekvés nyilvánul meg. A változtatások az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményeit, a magánszemély által fizetett magánnyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj kedvezményét, továbbá a családi kedvezményt és a közcélú adományok kedvezményét érintik.

A módosítások alapján 2000-től az önkéntes kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztári befizetések, valamint a magánszemély által fizetett magánnyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj után egységesen a befizetett összeg 30 százalékának megfelelő adókedvezmény vehető igénybe. Az azonos szabályozást az indokolja, hogy a felsorolt megtakarítások mindegyike az öngondoskodást szolgálja. A mérték változása az önkéntes kölcsönös egészségpénztári befizetések esetén emelkedést (25 százalék helyett 30 százalék), az egyéb említett befizetések esetén csökkenést (50 százalék helyett 30 százalék) jelent. A mérték csökkentésének indoka az, hogy a legmagasabb adókulcsa lényegesen alacsonyabb a kedvezmény 1999-ben még érvényesülő 50 százalékos mértékénél, és ez azt eredményezné, hogy a központi költségvetés továbbra is támogatást nyújtana e megtakarításokhoz még a legmagasabb adókulccsal adózók számára is. A minden magánszemélyre kiterjedő támogatás az intézményrendszer kiépítésének időszakában indokolt volt, de ma már szükségtelen, hiszen – más megtakarítási formákhoz képest – az adókedvezmény alacsonyabb mérték mellett is ösztönzést jelent. Az adókedvezményre javasolt alacsonyabb mérték továbbra is azt eredményezi, hogy a 30 százaléknál alacsonyabb adókulcs szerint adózó magánszemélyek öngondoskodási célú megtakarításait a költségvetés támogatással ösztönzi. Az érvényesíthető adókedvezmény felső határa változatlanul évi 100 ezer (a 2020. január 1. előtt öregségi nyugdíjkorhatárt elérők esetében 130 ezer) forint. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetéseket érintően további változás, hogy az adókedvezmény a munkáltatói tagdíjbefizetésre nem vehető igénybe, tekintettel arra, hogy annak összege – a Javaslatban megfogalmazott feltételek szerint – vagy adómentes jövedelemnek minősül, vagy a természetbeni juttatással azonosan adózik (azaz a magánszemély összevont adóalapjában nem jelenik meg).

A családi kedvezmény mértéke az 1999. évihez képest 30 százalékkal nő. Ez azt jelenti, hogy egy és két eltartott esetében  gyermekenként havi 2200 forint, három és több eltartott esetében gyermekenként  havi 3000 forint, fogyatékos eltartott után havi 3400 forint írható le az adóból. A gyermeket nevelő családok számára a megnövelt összegű adókedvezmény és a családi pótlék együttesen (az eltartottak számától függően) eltartottanként 180-270 ezer forint adómentes jövedelmet biztosít.  A kedvezmény igénybevételének anyagi jogi feltételei egyébként nem változnak.

A Javaslat szerint a közcélú adomány alapján egységesen (a támogatott közhasznú szervezet közhasznúsági fokozatától függetlenül) a befizetett összeg 30 százaléka vehető igénybe adókedvezményként, de a tartós adományozás külön kedvezménye (további 5 százalékpont) megmarad. Az egyszerűsítés érdekében az igénybe vehető kedvezmény összegére a magánszemély (más adókedvezményekkel csökkentett) adójának százalékában meghatározott korlát helyébe tételes összegű korlát lép. Ez közhasznú szervezet támogatása és közérdekű kötelezettségvállalás esetében együttesen 50 ezer forint, kiemelkedően közhasznú szervezetnek adott adomány esetében 100 ezer forint (együttes előfordulás esetén pedig 150 ezer forint). A változtatás következtében kiemelkedően közhasznú célra évi 330 ezer forint, egyéb közcélú támogatás esetében évi 170 ezer forint (összességében évi 500 ezer forint) után lehet adókedvezménnyel élni.

A hatályos szabályozás szerint a lakáscélú hitel törlesztésére fordított összeg utáni adókedvezmény nem vehető igénybe a lakástakarékpénztártól felvett hitelre, tekintettel az lakástakarékpénztárakról szóló törvényben garantált állami támogatásra. A lakástakarékpénztárakról szóló törvény azonban lehetővé teszi, hogy a lakástakarék-pénztár piaci kamatozású áthidaló kölcsönt nyújtson azoknak az előtakarékoskodóknak, akik részére még nem utalták ki a szerződéses összeget, de lakáscéljaikat előbb szeretnék megvalósítani. A jelenlegi szabályok alapján csak jogértelmezéssel vezethető le, hogy az áthidaló kölcsön is a kedvezményezett lakáscélú kölcsönök körébe tartozik. Ezért - kizárólag az egyértelmű jogalkalmazás érdekében - egyértelműsíti a Javaslat a záró rendelkezések között, hogy a lakáscélú hitel-törlesztés kedvezményére jogosító hitelek körébe a lakástakarékpénztár által adott áthidaló kölcsön is beletartozik.

a 82. §-hoz

A Javaslat az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményének változásával összefüggésben pontosítja a munkáltatói adóelőleg-levonás szabályait és egyértelműsíti a családi kedvezmény évközi érvényesítésére  vonatkozó rendelkezést is.

a 83. §-hoz

Az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint az egyéni vállalkozó elhalálozása, illetőleg cselekvőképességének elvesztése esetén özvegye, örököse; illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője - a kamarának történő bejelentés alapján - folytathatja a vállalkozást. A hatályos rendelkezések szerint ez esetben nem kell alkalmazni a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat, tehát nem kell a korábban költségként elszámolt készlet (pl. anyag, áru, félkész termék) értékét, gazdasági épület bérleti díját stb. bevételnek tekinteni. A hatályos szabályozásban nem rendezett a tevékenységet folytató vállalkozónál az elhunyt, illetve a cselekvőképességét elvesztő személy által a személyes közreműködés címén elszámolt vállalkozói kivét "sorsa". A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha az egyéni vállalkozó halálát követően az özvegye vagy az örököse, illetőleg cselekvőképességének elvesztésekor törvényes képviselője folytatja a vállalkozási tevékenységet, akkor a vállalkozás folyamatosnak tekintendő, és ez esetben az özvegy, az örökös, illetőleg a törvényes képviselő minősül egyéni vállalkozónak és az elhunyt, illetve a cselekvőképességét elvesztő személy által elszámolt vállalkozói kivét az adóévi vállalkozói adóalap illetve a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál figyelembe vehető.

a 84-86. §-okhoz

A Javaslat az egyéni vállalkozók adminisztrációs terheinek csökkentése és adókötelezettségeik egyszerűsítése érdekében kiszélesíti az átalányadózás választásának lehetőségét. A bővítés egyrészt azt jelenti, hogy 2000-től a tevékenységet kezdő  egyéni vállalkozók is jogosulttá válnak az átalányadózás szabályainak alkalmazására, másrészt általánosságban megszűnik a tevékenységi körre vonatkozó korlát. Az átalányadózás lehetősége továbbra is csak a főfoglalkozású egyéni vállalkozók részére biztosított, és nem változik az a szabály sem, hogy a kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végzők esetén évi 15 millió, mezőgazdasági kistermelők esetében évi 4 millió forint a választás bevételi összeghatára.

A Javaslat szerint – a már említett kivételekkel – az átalányadózás (az 1999-ben hatályos 3,5  millió forint helyett), 4 millió forint előző évi bevétel esetén választható mert e választásnak az is feltétele, hogy az egyéni vállalkozó az általános forgalmi adót érintően alanyi adómentességet válasszon (ezzel egységessé válik az átalányadó választására és az alanyi áfa-mentességre előírt 4 millió forint bevételi határ).

A Javaslat szerint a kizárólag olyan tevékenységet végző egyéni vállalkozók esetében – a kiegészítő tevékenységet végzők (nyugdíjasok) kivételével –, amelyekre eddig is biztosított volt a választás lehetősége, nem változik a jövedelemszámítás (például ipari és mezőgazdasági termékelőállítást, építőipari kivitelezést folytatók, kereskedelmi tevékenységet végzők). Szintén ezt a költséghányadot alkalmazhatják – kizárólagos tevékenység esetén – azok a főfoglalkozású egyéni vállalkozók is, akiknek a módosított rendelkezések alapján válik lehetővé ezen adózási mód választása (például a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozók). Az egyéb tevékenységet (vagy nem kizárólag az említett tevékenységet) végző egyéni vállalkozók esetében a Javaslat a bevétel 30 százalékát ismeri el költségként. Ez a költséghányad a társadalombiztosítási járulék mellett megközelítőleg 10 százalék költségre nyújt fedezetet (ami megegyezik az önálló tevékenységet végzőknél tételes költségelszámolás  nélkül elismert költséghányaddal). A kiegészítő  tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni vállalkozók által a Javaslat szerint elismert költséghányadok minden tevékenység esetében kisebbek (például 30 százalék helyett 15 százalék). Ennek az az oka, hogy a társadalombiztosítási jogszabályok alapján vállalkozói jövedelmük után nekik csak 5 százalék baleseti járulékot kell fizetniük, míg a "főállású" egyéni vállalkozót 33 százalék társadalombiztosítási járulék terheli. (A jövedelemhányadok meghatározása arra figyelemmel történt, hogy a baleseti járulék és a társadalombiztosítási járulék egyébként költségként elszámolható).

A Javaslat egyértelmű szabályozást ad arra az esetre, ha egy magánszemély egyidejűleg mezőgazdasági őstermelőnek és egyéni vállalkozónak is minősül. A szabályozás szerint ebben az esetben a magánszemély a két tevékenységére külön-külön, de egyidejűleg is élhet az átalányadózás választásának lehetőségével.

Új rendelkezést fogalmaz meg a Javaslat, amikor kimondja, hogy az átalányadózásból való kikerülést követő négy adóévben nincs lehetőség az átalányadózás ismételt választására (az egyéni vállalkozó döntése, vagy jogosultságának megszűnése miatt kerülhet ki az átalányadózás hatálya alól). Ez az előírás az adóelkerülést, az adónak több év átlagában történő  minimalizálását hivatott megakadályozni.

A Szolgáltatások Jegyzékének változása miatt szükséges a besorolási számmal meghatározott szolgáltatások besorolási számait is módosítani.

a 87. §-hoz

A Javaslat a kamat fogalmát pontosítja. Eszerint kamatnak minősül minden betét-, folyószámla-, vagy bankkártyaszámla-követelés után fizetett kamat. Szintén kamatként kezeli a Javaslat a biztosítási szerződésnek a biztosítási esemény bekövetkezése előtti megszüntetése (maradékjog érvényesítése) során a befizetett összegen felül kapott bevételt, kivéve, ha a magánszemély az adómentes díjú biztosítási szerződés szerződőjeként kifizető helyébe lépett (ilyenkor ugyanis egyéb jövedelem címén adózik a bevétel teljes összege). A 10 évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás és a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásának kifizetése esetén a befizetett díjakon (összegeken) felül elért hozam szintén kamatnak minősül.

a 88. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint a határidős ügyletből származó jövedelem adóztatása kétféle módon történik. A tőzsdei ügyleteknél a jövedelem 20 százalékkal, a nem tőzsdei határidős ügyletek esetén a jövedelem az összevont adóalap részeként adózik. A Javaslat a tőzsdei ügyletből származó jövedelem meghatározására vonatkozó előírást tartalmi változtatás nélkül pontosítja, egyben kiterjeszti a szabályozást a  tőzsdei ügyletnek megfelelő, nyilvános nem tőzsdei ügyletekre is, az azonos típusú jövedelmek egységes adójogi kezelése érdekében.

a 89. §-hoz 

A hatályos szabályozás szerint a vetélkedők, versenyek díjaként kapott tárgyjutalom önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amelyből 5000 forint adómentes, az e feletti összegből a jövedelmet a 90 százalékos szabály vagy a tételes költségelszámolás alkalmazásával a magánszemélynek kell megállapítania és az összevont adóalap részeként az adóbevallásban kell az adót megfizetnie. Egyszerűsítési szempontok indokolják, hogy az említett esetekben az adót a kifizetők fizessék meg. Ezért a Javaslat kiegészíti a nevesített természetbeni juttatásokat a vetélkedőkön, versenyeken, valamint a társadalmi szervezettől vagy egyháztól kapott tárgyjutalommal, a vetélkedőn, versenyen nyert trófeával, érmével. A Javaslat az 5000 forint adómentes értékhatárt az adómentes természetbeni juttatások között őrzi meg.

a 90. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint az ingatlan bérbeadásából származó bevétel - beleértve az ehhez kapcsolódó költségtérítést is - egésze jövedelem, amely után 20 százalék adót kell fizetni. Ez a rendelkezés hátrányos azokban az esetekben, amikor a bérbeadó a bérbeadással kapcsolatos költségeit nem tudja "áthárítani" a bérbevevőre. Ennek feloldására a Javaslat választási lehetőséget ad a magánszemélynek arra, hogy a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó jövedelmét – a külön adózó jövedelmekre vonatkozó szabály helyett (ahol a bevétel egésze jövedelem, az adó 20 százalék) – az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint, az összevont adóalap részeként állapítsa meg. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély választása szerint jövedelmét tételes költségelszámolással, vagy 10 százalék költséghányad alkalmazásával határozhatja meg a bevételből. Ilyenkor a kifizető által levont (vagy a magánszemély által évközben megfizetett), a bevétel 20 százalékának megfelelő adót az összevont adóalap után fizetendő adó megállapításánál adóelőlegnek tekintheti. Az adókijátszás elleni garanciális elem, hogy választás csak legalább négy adóévre vonatkozóan lehetséges.

IV. fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény módosítása

a 91. §-hoz

A Javaslat a Tbj.-nek a fogalmakkal és értelmező rendelkezésekkel foglalkozó 4. §-át egészíti ki. A továbbiakban foglalkoztatónak minősül a gyermekgondozási díjat folyósító szerv is. A Javaslat meghatározza az eltartott hozzátartozó fogalmát, továbbá kiterjeszti a pályakezdő és a saját jogú nyugdíjas fogalmát.

A foglalkoztató fogalmának kiegészítését a gyermekgondozási díjnak, mint új ellátási formának a bevezetése indokolja. Az eltartott hozzátartozó fogalma a Tbj.-ben meghatározott közeli hozzátartozói kört az eltartóval közös háztartásban élő eltartottakra szűkíti le. Ennek a rendelkezésnek elsődleges indoka az, hogy a Magyarországon tartózkodási engedéllyel élő külföldi állampolgár külföldön élő közeli hozzátartozói ne tarthassanak igényt a hazai egészségügyi ellátásokra. A pályakezdők fogalmának kiegészítésével a javaslat lehetővé kívánja tenni azoknak a fiataloknak a magánnyugdíjpénztári rendszerbe történő belépését, akik 1998. június 30-át megelőzően már voltak biztosítottak (pl. nyári szünidőben dolgoztak), de iskolai tanulmányaikat 1999. augusztus 31-e után fejezik be. Ezek a fiatalok a jelenlegi szabályozás szerint nem minősülnek pályakezdőnek. A magánnyugdíjpénztári önkéntes csatlakozásra sincs lehetőségük, és a jogszabály szerint kötelezően sem válnak pénztártaggá.  A saját jogú nyugdíjas fogalmának javaslat szerinti kiegészítése a hatályos rendelkezéssel szemben egyértelműen rögzíti, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó e minősítését nem érinti, ha nyugdíjának folyósítása szünetel.

a 92. §-hoz

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvénynek megfelelően a biztosítottakat meghatározó rendelkezés kiegészül az igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban foglalkoztatottak nevesítésével.

a 93. §-hoz

A Tbj. 8. §-a a) pontjának 1. alpontja a biztosítás szünetelésének eseteit, illetőleg az e szabályok alóli kivételeket sorolja fel. A módosítás lehetővé teszi a biztosítási jogviszony megtartását mindazon esetben, amikor a fizetés nélküli szabadság igénybevételének célja a gyermek gondozása címén igényelt pénzbeli támogatási forma.

a 94. §-hoz

A Tbj. 9. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a felsorolt támogatások folyósításának időtartama biztosítási jogviszonynak minősül. A módosítás kapcsán ezen túl a gyermekgondozási díj folyósításának időtartama is ilyen.

a 95. §-hoz

A javaslat a Tbj. 10. §-a (2) bekezdésének a) pontjában külön nevesíti az egyesülést, minthogy e szervezet a vonatkozó 1997. évi CXLIV. törvény szerint nem minősül gazdasági társaságnak. (A törvény értelmében e szervezetre a gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni.)

a 96. §-hoz

A devizakülföldi által Magyarországon foglalkoztatott devizabelföldi személy nem minősül biztosítottnak, mivel e jogviszonyban nincs jelen a biztosítási jogviszony egyik alanya (kötelezettje), a foglalkoztató. A fentiek szerint foglalkoztatott személy alkotmányos jogai sérülnének, ha a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságát törvény nem tenné lehetővé, ezért a 11. § módosításával a 12. § alapján jogosultságot szerezhet a társadalombiztosítási ellátásokra.

a 97. §-hoz

A javaslat szerint az egészségbiztosítási ellátások kiegészülnek a gyermekgondozási díjjal, mint a pénzbeli ellátások új formájával.

a 98. §-hoz

A Tbj. 18. §-ának módosított rendelkezése - e §-ban - sorolja fel az egyes ellátások fedezetére szolgáló, a törvényben meghatározott járulék, egészségügyi hozzájárulás, illetőleg tagdíj fizetési kötelezettségeket.

a 99. §-hoz

A javasolt módosítás meghatározza a 2000. január 1-jétől hatályos, új járulék (tagdíj) mértékeket. A Kormány a járulékmértékekre a társadalom és a költségvetés teherbíró képességének figyelembevételével tett javaslatot. Ez teszi lehetővé,  hogy a lakosság terhei ne növekedjenek. E szerint a 2000. január 1-től hatályos járulékmértékek nem változnak az 1999. évi fizetési kötelezettségekhez képest. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hatályos rendelkezéshez képest 2000-ben a foglalkoztatót terhelő nyugdíjbiztosítási járulék-teher nem csökken, illetőleg a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék nem növekszik 1%-kal.

a 100. §-hoz

A javasolt módosítás pontosítja a hatályos rendelkezés szövegét, az azonos tartalom meghagyása mellett. A társadalombiztosítási járulék megfizetésének alapja a biztosított részére kifizetett, elszámolt (juttatott), a Tbj. 4. §-ának k) pontjában meghatározott, járulékalapot képező jövedelem. Rögzíti, hogy a társadalombiztosítási járulékot a biztosítási jogviszony megszűnését követően kifizetett, járulékalapul szolgáló jövedelem után is meg kell fizetni.

a 101. §-hoz

A javasolt módosítás értelmében a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok - a hivatásos állományú tagjai részére az egészségbiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeli juttatásokat - az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásának megfelelő mértékben a kormányrendeletben meghatározottak szerint számolhatják el.

a 102. §-hoz

A Javaslat a Tbj. 4. §-a f) pontjának 3. alpontjával összefüggésben egészíti ki a Tbj. 25. §-át. E szerint, ha a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjának folyósítása szünetel, egészségbiztosítási járulékot fizet annak érdekében, hogy keresőképtelensége esetére táppénzben részesülhessen. A rendelkezést nem kell alkalmazni a társas vállalkozóra.

a 103. §-hoz

A gyermekgondozási díj folyósításának időszaka - az egyéb családtámogatási formákkal megegyezően - nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Az egyéb ellátás után fizetendő, a foglalkoztatót terhelő nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fedezi.

Az egyház a Tbj. 26. §-ának (3) bekezdése alapján előírt fizetési kötelezettségének akkor is köteles eleget tenni, ha a külön törvény szerinti központi költségvetési juttatást nem kifejezetten az előbb említett rendelkezésben meghatározott nyugdíjköltség megtérítése érdekében kapta. A javasolt módosítás a hatályos rendelkezés rossz értelmezéséből adódó helytelen kötelezetti magatartást kívánja  megakadályozni.

A Javaslat kiegészíti a Tbj. 26. §-át egy új (5) bekezdéssel. Sorkatonai szolgálatot teljesítők biztosítási jogviszonyának folytatólagossága érdekében a katonai szolgálat idejére - minthogy a biztosítási jogviszony az állampolgári kötelezettség teljesítése okán szünetelne egyébként - a járulékot a központi költségvetés fizeti meg.

a 104. §-hoz

A Javaslat értelmében a társas vállalkozók járulékfizetésének alsó- és felső határa számításánál a gyermekgondozási díj folyósításának időszakát is csökkentő tényezőként kell figyelembe venni. A Javaslat a 28. § (3) bekezdését szövegezésében pontosítja, egyértelműbbé téve, hogy ez a rendelkezés arra a társas vállalkozóra értendő, aki egyidejűleg munkaviszonyban is áll, és e munkaviszonyában a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát.

a 105. §-hoz

A Tbj. 29. §-ának (4) bekezdése kiegészül a gyermekgondozási díj folyósításának időtartamával, amely időtartamra - a felsorolt ellátáshoz hasonlóan - az egyéni vállalkozó nem fizet egyéni járulékot. A (6) bekezdés javasolt módosítása az egyéni vállalkozó egyidejűleg fennálló, legalább heti 36 órát elérő foglalkoztatása tekintetében pontosítja a hatályos rendelkezést, a 103. §-hoz fűzött indokolásban kifejtettek szerint.

a 106. §-hoz 

A Javaslat az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségét módosítja. A havi járulékfizetési kötelezettséget felváltja a negyedévenkénti. E módosítás az egyéni vállalkozó adminisztrációs terheit kívánja csökkenteni. A Javaslat megerősíti, hogy a járulékfizetésre az adózás rendjéről szóló, ide vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

a 107. §-hoz

A Javaslat összhangot teremt a hivatásos állomány szolgálati nyugdíjának megállapításával kapcsolatos rendelkezéssel, amikor kimondja, hogy a hivatásos állomány tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.

a 108. §-hoz

A költségvetés aktuális teherbíró képességét mérlegelve a Javaslat a magánnyugdíjpénztár tagjának 2000. január 1-től előírt tagdíjfizetési kötelezettségét 6%-ban állapítja meg, a hatályos  rendelkezésekben előírt 8%-kal szemben.

a 109. §-hoz

A javasolt módosítás kibővíti a megállapodás kötésére jogosultak körét, a 11. §-ban meghatározott, külföldinek minősülő személyekkel, továbbá azokkal a biztosítottakkal, akiknek a biztosítása a 8. § a) pontja szerint szünetel. A javaslat a Tbj. 34. §-a (5) bekezdésének módosításával lehetővé teszi a szolgálati idő szerzését a hatályos rendelkezés szerinti nyugdíjjárulék fizetése mellett 1998. évre a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére, valamint arra az időtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló törvény alapján gyermekgondozási segély nem jár. A javaslat kiigazítja a korábbi törvénymódosítás során előállt, nem várt helyzetet, mely szerint a devizakülföldinek minősülő magyar állampolgár nem köthet megállapodást egészségügyi szolgáltatásra.

a 110. §-hoz

A javasolt kiegészítés meghatározza a járulékfizetési kötelezettség alapjául szolgáló jövedelem változása következtében kötelezően módosított járulék befizetésének határidejét. Rögzíti, hogy a járulékfizetés elmaradása a megállapodás megszűnését vonja maga után.

a 111. §-hoz

A Javaslat értelmében a társas vállalkozásnak a baleseti járulékot a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony megszűnését követően kifizetett (juttatott) jövedelem után is meg kell fizetnie. Ez a rendelkezés nem ró új terhet a társas vállalkozásra, ezt az előírást a Tbj. eddig is tartalmazta. A Javaslat a 36. § (2) bekezdésének módosításával csupán egyértelművé teszi ezt a kötelezettséget.

a 112. §-hoz

A Javaslat meghatározza a foglalkoztatók és a biztosítottak által nyilvántartott és szolgáltatott mindazon adatokat, amelyek a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükségesek.

a 113. §-hoz

A rendelkezés módosítására a társadalombiztosítási folyószámlákkal összefüggésben kerül sor. A folyószámlán nyilvántartott összeget a jövőben a biztosított egyéni számláján tartják nyilván. A javaslat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő biztosítottakra vonatkozó magánnyugdíjpénztári adatszolgáltatás és átutalás határidejét módosítja a korábbi 8 napról 60 napra. Ezzel lehetővé válik az "egylépcsős" elszámolás, azaz visszalépés esetén az egyéni számlakövetelés összegét a jóváírt hozammal együtt utalják át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. A jogszabályban előírt 8 napos határidő nem tartható, tekintettel arra, hogy a hozamjóváírásra minden esetben a visszalépést követő 8 napon túl kerül sor, így a magánnyugdíjpénztár legalább két lépcsőben teljesítette a jogszabályban előírt kötelezettségét.

a 114. §-hoz

A rendelkezés a foglalkoztató ellenőrzését kívánja lehetővé tenni, hogy a foglalkoztató a biztosítási kötelezettség alá tartozó biztosított biztosítottá válását foglalkoztatási adatainak eltitkolásával ne akadályozhassa meg és járulékfizetési kötelezettségének mind a foglalkoztató, mind a biztosított eleget tegyen. A nyilvántartásbavétel elmulasztásával járó bírság a foglalkoztatót a nyilvántartásba nem vett személyek után személyenként terheli.

A nyilvántartási kötelezettség az egyéni vállalkozót az általa  foglalkoztatottak nyilvántartásba vétele mellett saját adatai tekintetében is terheli.

a 115. §-hoz

A biztosítottak adatait hosszú távon - adott esetben 30-50 évig - meg kell őrizni, ezért fontos érdek fűződik a nyilvántartások megfelelő archiválásához, amely biztosítja az eredeti adatokhoz való későbbi hozzáférést, s ezzel az ellátások megállapítását. A javasolt rendelkezés a szükséges garanciák mellett lehetővé teszi az adatok elektronikus, vagy optikai adathordozón történő megőrzését.

a 116. §-hoz

A járulékbeszedésnek az állami adóhatósághoz történő telepítése miatt szükséges rendelkezni a foglalkoztató járulék-megállapítási, járulék-levonási kötelezettségéről, továbbá arról, hogy a bevallási és befizetési kötelezettség teljesítésére az Art. szabályait kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg rendelkezni kell arról is, hogy a foglalkoztató a biztosítottat a jövedelem kifizetésekor írásban köteles tájékoztatni a megfizetett társadalombiztosítási járulékról, a biztosított-tól levont járulékokról, valamint a tagdíj összegéről.

a 117. §-hoz

A Javaslat a magánnyugdíjpénztári tagdíj bevallásának és befizetésének szabályait tartalmazza. A járulékbeszedésnek az állami adóhatósághoz telepítése a magánnyugdíjpénztári tagdíj bevallás és befizetési rendszerét nem érinti. E javaslat rendelkezik arról, hogy a foglalkoztató a tagdíjat köteles megállapítani és levonni, továbbá köteles a tagdíjbevallást tagonkénti bontásban és magánnyugdíjpénztáranként külön-külön elkészíteni. A Javaslat meghatározza a tagdíjbevallások és befizetések teljesítésének határidejét .és módját, továbbá a foglalkoztató kártérítési felelősségét a levont, de be nem fizetett tagdíj vonatkozásában. Rendelkezik arról is, hogy a magánnyugdíjpénztár soron kívüli ellenőrzést kérve az állami adóhatóságot keresi meg, ha a bevallás és befizetés adatai eltérnek egymástól, vagy a bevallás adatai hiányosak.

a 118. §-hoz

A hatályos szabályozás csak a pénztártagok közötti arányos elszámolásról rendelkezik, és nem tartalmazza a tagdíj és a tagdíj kiegészítések elszámolásának sorrendjét. A javaslat ezt a hiányosságot pótolja arra az esetre, ha a befizetett tagdíj nem fedezi a teljes befizetési kötelezettséget.

a 119. §-hoz

A nyilvántartás és az adatszolgáltatás előírásszerű pontos végrehajtása elengedhetetlen alapja a biztosítási kötelezettség, illetve a társadalombiztosítási ellátások elbírálásának, a biztosításból eredő jogok és kötelezettségek megállapításának. A Javaslat ezért e kötelezettségek ellenőrzését az igazgatási szervek feladatává teszi.

a 120. §-hoz

A tagdíjbefizetések elszámolása mellett a Javaslat rendelkezik arról, hogy a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot és bírságot a foglalkoztató a tagdíjtól elkülönítetten, külön számlára köteles befizetni. Ezzel biztosítható a tagdíj-, a pótlék- és bírság befizetések elkülönített elszámolása.

a 121. §-hoz

A Javaslat felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz a Kormány részére a járulékfizetés elszámolására, rendjére, az adatszolgáltatás módjára, és a nyilvántartás részletes szabályainak megalkotására.

V. fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

a 122. §-hoz

A pályakezdő fogalma a módosítás szerint kiszélesedik, a javaslat 90. §-ának (3) bekezdéséhez fűződő indokolásra is figyelemmel. A Javaslat indítványozza az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének kiegészítését. E szerint a tag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett választhatja a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátást. Az (5) bekezdés ezzel összefüggő eljárási szabályt  állapít meg.

VI. fejezet

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

a 123-129. §-okhoz

Az egyharmados táppénz-hozzájárulás, valamint a betegszabadság megszüntetése kapcsán módosulnak a táppénzre vonatkozó szabályok. Ennek megfelelően beépülnek a törvény szövegébe a foglalkoztatót, a társas vállalkozást, valamint az egyéni vállalkozót - évi 40 naptári napig - terhelő táppénzfizetési rendelkezések.  Megszűnik az a lehetőség, mely szerint a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt követő keresőképtelenség esetére táppénz folyósítható.

Az Eb. tv. 46. §-ának (2) bekezdésében megjelölt táppénzfizetési kötelezettség évente egy alkalommal hárítható át, ezért a keresőképtelenség napjait össze kell számítani az év közben keletkező, egymást követő jogviszonyokban, ami azt jelenti, hogy a 40 naptári napra előírt táppénzfizetési kötelezettség az egymást követő jogviszonyokban a foglalkoztatókat időarányosan terheli.

Az egyéni vállalkozó az előzőekben említett táppénzfizetési kötelezettségét - saját keresőképtelensége vonatkozásában - az Szja. szerint költségként elszámolhatja.

Ha a foglalkoztató, a társas vállalkozás az őt terhelő táppénzfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a táppénz folyósítására a biztosított igénylése alapján az egészségbiztosítási pénztár köteles. Ebben az esetben az egészségbiztosítás által folyósított táppénzt a foglalkoztatótól, társas vállalkozástól    - amennyiben a pénztár felhívására megtérítési kötelezettségének nem tett eleget - a járulékbehajtásra vonatkozó rendelkezések szerint az állami adóhatóság szedi be.

A 49/A. § beépítésével - az ott meghatározott korlátok mellett - az ellátás kifizetéséhez előleg igényelhető, mellyel a munkáltató köteles elszámolni. A kincstári körbe tartozó, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó szervek elszámolására az Áht. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A betegség és az anyaság esetére járó pénzbeli ellátások, valamint a táppénz iránti igény benyújtásáról szóló rendelkezések kiegészülnek a gyermekgondozási díj iránti igénnyel kapcsolatos rendelkezésekkel. A többi - e §-ban szabályozott ellátáshoz hasonlóan - a gyermekgondozási díj iránti igényt is a foglalkoztatónál kell bejelenteni, elbírálására és folyósítására a kifizetőhely, illetőleg a TÁKISZ köteles. A kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató esetén az igény elbírálása - ide értve a táppénzt is -  és az ellátás folyósítása a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár feladata.

Az Eb. tv. 69. §-a kiegészül azzal a rendelkezéssel, mely szerint a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot nem kell megfizetni, ha a kamat összege a 100 forintot nem haladja meg.

VII. fejezet

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosítása

a 130. §-hoz

A javasolt rendelkezés a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletével kapcsolatban bekövetkezett változásra tekintettel módosítja a pénzügyminiszternek, az egészségügyi miniszternek, valamint a szociális- és családügyi miniszternek - a társadalombiztosítási járulékfizetéssel, az egészségbiztosítási ellátásokkal, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos - jogszabályok előkészítésével  és benyújtásával kapcsolatos feladatait.

VIII. fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

a 131-134. §-okhoz

A Javaslat a gyermekgondozási díj címén keletkezett jövedelem után, illetőleg   folyósításának időtartamára mentesíti a kifizetőt a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól; módosítja a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékét, továbbá rendelkezéseket tartalmaz a kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésének időpontjáról.

IX. fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

a 135. §-hoz

Az illetéktörvényt módosító rendelkezés az Alkotmánybíróság 17/1999. (VI. 11.) AB határozatához kapcsolódóan rögzíti, hogy lakástulajdonok cseréjekor, ha a forgalmi értékek arányosításával megállapított illeték vagyonszerzőt terhelő összege magasabb, mint amit az általa megszerzett lakás tulajdonjoga, illetve haszonélvezete, használat joga után a forgalmi érték alapulvételével fizetnie kellene, akkor tőle csak ez az alacsonyabb összegű illeték követelhető.

a 136. §-hoz

Az illetéktörvény szerint az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként folytató vállalkozó ingatlanszerzése után 2% illetéket fizet. A vállalkozó azt a tényt, hogy az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként gyakorolja, a főtevékenységre vonatkozó statisztikai jelzőszámmal, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetség nyilatkozatával igazolja. A hatályos törvény nem szabályozza az igazolással kapcsolatos eljárást, és nem határozza meg a Lízingszövetség nyilatkozatának érvényességi idejét sem. Ezt a hiányt pótolja a Javaslat. Abból kiindulva, hogy a nyilatkozat a vagyonszerzést megelőző évben elért éves nettó árbevétel megoszlását tartalmazza, erre vonatkozó információ pedig csak az éves mérlegbeszámolóból és csak az adott gazdasági év május 31. napjától, december 31. napjáig terjedő időszakra szóló érvényességgel nyerhető, a Javaslat bevezeti az ideiglenes igazolás intézményét. Ennek lényege, hogy a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség évében (tárgyév) kezdő vállalkozónak – minthogy esetében ekkor még a Magyar Lízingszövetség nyilatkozatához szükséges feltételek nem állnak fenn – a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor arról kell nyilatkoznia, hogy tárgyévi nettó árbevételének 50%-a ingatlanok pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjárműlízingből fog származni. A vállalkozó nyilatkozata alapján ingatlanszerzése után a kedvezményt megkapja. Ha azonban a tárgyévet követő év június 30. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetségnek a tárgyévi nettó árbevétel – vállalt feltételek szerinti – megoszlását bizonyító igazolását, akkor a kedvezményt elveszti, és pótlólag meg kell fizetnie a vagyonszerzésre egyébként irányadó mértékre kiegészített illetéket. A már működő vállalkozók esetén a Magyar Lízingszövetség nyilatkozata a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységet főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30. napjáig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. Ahhoz, hogy a vállalkozónak megelőlegezett kedvezmény véglegessé váljon, a vagyonszerzőnek legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig az illetékhivatalhoz be kell nyújtania a főtevékenységnek való megfelelőségéről szóló - a Magyar Lízingszövetség által kiadott - igazolást.

a 137. §-hoz

A Javaslat /a 137. § (1) bekezdésében/ összhangba hozza az ingatlan, illetve gépjárműforgalmazás, valamint az ingatlan, illetve gépjármű pénzügyi lízing főtevékenységként történő folytatásának igazolására és az igazolás érvényességére vonatkozó szabályokat.

Az Itv. 1999-től hatályos módosítása főszabályként az első lakását szerző fiatalt kedvezményezi. A főszabály alól kivétel, hogy első lakástulajdonát szerzőnek minősül az a fiatal is, aki nagykorúsága elérése előtt már lakástulajdonnal rendelkezett, de azt még a nagykorúsága előtt elidegenítette. Ez a rendelkezés azonban elvileg a kedvezmény kétszeri igénybevételét is lehetővé teszi. Indokolatlan, hogy az a fiatal, aki kiskorúsága idején ezt az illetékkedvezményt már igénybe vette, azt a nagykorúsága elérését követően újra igénybe vegye. A 137. § (2) bekezdésében foglalt módosítás ezt zárja ki.

a 138. §-hoz

A hatályos rendelkezések szerint lakástulajdonok cseréje esetén – az elcserélt lakások forgalmi értékeinek különbözete után – megállapított illeték a feleket egyenlő arányban terheli. Ez a szabály igazságtalan arra a félre, aki a csere során a kisebb értékű lakást szerzi. A Javaslat ezt azzal orvosolja, hogy a megállapított illetéket a felek olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az általuk megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke képvisel a csereügyletben szereplő valamennyi lakástulajdon forgalmi értékének együttes összegében.

a 139. §-hoz

A külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámárukra érvényesített statisztikai illeték alkalmazását a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO-val) aláírt megállapodás értelmében 1999. január 1-jétől meg kell szüntetni. Az egyéb sokoldalú és kétoldalú nemzetközi kereskedelmi szerződésekben is a WTO-val azonos elbánás alkalmazását vállaltuk. Ebből adódóan jelenleg gyakorlatilag nincs olyan kereskedelmi partner ország, amelyből behozott vámárukra érvényesíthető lenne a hatályos Itv. által meghatározott statisztikai illeték.

a 140. §-hoz

A hatályos rendelkezések szerint illetékmentes a bírósági eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül, hivatalból utasítja el. A Javaslat pontosító jelleggel rendelkezik arról, hogy a cégbírósági eljárás akkor mentes az illeték alól, ha a cégbíróság a beadványt hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül – hivatalból – utasítja el.

a 141. §-hoz

A hatályos rendelkezések értelmében az illeték megfizetésének kötelezettsége a tényleges vagyonszerzést követően keletkezik, az illetékelőleg fizetési kötelezettséget azonban már a tulajdonjog átruházására irányuló jogcím is megalapozza. Tulajdonjog fenntartás esetén a vételár kiegyenlítése a tulajdonjog átszállásának, nem pedig a szerződés érvényességének a feltétele. Az illetékelőleg-fizetési kötelezettség tehát a tulajdonjog fenntartása, illetve a vételár későbbi időpontban történő megfizetése esetén is fennáll. Ezért a Javaslat – kifejezetten az egységes jogalkalmazást segítő szándékkal – külön is rendelkezik a részlet-vételt vagy a vételár későbbi időpontban történő megfizetését tartalmazó vagyonszerzések utáni illetékelőleg fizetési kötelezettségről. A vagyonszerzést terhelő “végleges” illetéket ilyen esetben is csak a tulajdonjog átszállást követően kell megfizetni.

a 142. §-hoz

A Javaslat a termőföld fogalmának pontosításával egyértelművé teszi, hogy a termőföld megszerzésére biztosított jelentős (öröklésnél és ajándékozásnál 50%-os, visszterhes szerzésnél 75%-os) kedvezmény a termőföldön lévő felépítményre nem terjed ki. A Javaslat a továbbiakban pontosítja az ingatlanlízinget, a gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó fogalmát, és új szabályként értelmezi az ingatlan és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozót.

X. fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

a 143. §-hoz

A Gjt. hatályos rendelkezése nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy melyik önkormányzati adóhatóság illetékes abban az esetben, ha a gépjármű forgalmi engedélyében a székhely és a telephely is szerepel. A végrehajtás zökkenőmentessége szükségessé teszi az egyértelmű szabályzást. A Javaslat szerint, ha a gépjármű forgalmi engedélye a tulajdonos (üzembentartó) székhelyét és telephelyét is tartalmazza, akkor a telephely szerinti adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatásra. A székhely és a telephely forgalmi engedélybe való egyidejű beírása esetén ugyanis célszerű a telephely szerinti adóhatóság illetékességének primátusát kimondani, mivel a cég gépjárműveit jellemzően a telephelyen tárolja.

XI. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

a 144. §-hoz

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (Htv.) szabályozott tárgyi adók (építmény- és telekadó, magánszemélyek kommunális adója, üdülőépület utáni idegenforgalmi adó) ún. éves adók, azaz az adóalanyiság a naptári év első napján fennálló állapothoz kapcsolódik. Az önkormányzatnak azonban joga van az adó év közbeni bevezetésére is. Ilyenkor indokolatlan az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapot szerint megítélni. Az előzőekre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy az adó év közben történő bevezetése esetén, a bevezetés évében az adórendelet hatálybalépése napján fennálló állapot az irányadó az adóalanyiság szempontjából.

a 145. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy ha az adótárgy (épület) állapotában olyan változás következik be, amely az adókötelezettséget érinti, akkor ezt a változást csak a változást követő év január 1-jétől lehet figyelembe venni. Ez a szabályozás összhangban áll az adókötelezettség keletkezésére vonatkozó – hatályos – rendelkezésekkel, tovább egyszerűsítve az adóigazgatási eljárást.

a 146. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy az adótárgyban – telekben – bekövetkező olyan változást, amely az adókötelezettséget befolyásolja (pl.: a telek közművesítettségének módosulása) a változást követő év első napjától kell figyelembe venni. Ez a szabályozás összhangban áll az adókötelezettség keletkezésére vonatkozó – hatályos – rendelkezéssel.

a 147. §-hoz

A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózó vállalkozó (fodrász, kozmetikus, személyszállító, késes és köszörűs, kosárfonó, népi és háziszőttes készítő egyéni vállalkozó, valamint a fizetővendéglátó) számára a helyi iparűzési adóalap kiszámítása gondot és adminisztrációs többletet jelent, mivel ahhoz, hogy a nettó árbevételt csökkentő költségeket figyelembe vehesse, legalább ezen költségeiről számlát kell kérnie, nyilvántartást vezetnie. A Javaslat ezért – az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében és az adózás egyszerűsítésére tekintettel – e vállalkozói kör számára ún. különös adózási módot tesz lehetővé. Egyfelől a tételes átalányadózó vállalkozó csak egy – a telephelye vagy annak hiányában a székhelye szerinti – településen válik adóalannyá, azaz nem terheli az adóalap esetleges megosztási kötelezettsége. (A személyi jövedelemadóról szóló törvény tételes átalányadózásra vonatkozó feltételeinek logikájából következően székhelyén kívül csak egy telephellyel rendelkezhet.) Másfelől az iparűzési adóban az adóalany tételes adózást is választhat. Az adófizetési kötelezettséget ilyenkor fix összegben kell teljesíteni, a települési önkormányzat illetékességi területén hatályos adómérték függvényében. Ennek megfelelően, ha a hatályos adómérték nem éri el az 1%-ot, akkor az éves adó összege 5000 Ft, ha eléri vagy meghaladja akkor 10000 Ft. Ha az adókötelezettség nem áll fenn egész évben, akkor az előbbi összegek időarányos részét kell megfizetni.

a 148. §-hoz

A hatályos Htv. úgy rendelkezik, hogy ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, akkor az adóalany az adott év január 1-jei állapotának megfelelően köteles az adó megállapításához szükséges adatot szolgáltatni. Év közbeni bevezetéskor azonban ez a szabály nem megfelelő, így a Javaslat rendelkezik arról, hogy ilyenkor az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján fennálló állapot szerint kell eleget tenni az adóalanyt terhelő adatszolgáltatási kötelezettségnek. Az adatvédelmi törvényre tekintettel a Javaslat rögzíti, hogy az önkormányzati adóhatóság a hatáskörébe tartozó adók kezelése (nyilvántartása) során – az adó megállapításához szükséges egyéb adatokon túlmenően – csak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adóazonosító jelet és természetes azonosító adatokat tarthatja nyilván.

a 149. §-hoz

Az értelmező rendelkezésekre vonatkozó módosítás kiegészíti, illetőleg pontosítja - többek között - a vagyoni értékű jog, a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedés, valamint a helyi iparűzési adó alapjának megállapításához szükséges eladott áruk beszerzési értéke és az anyagköltség fogalmát, valamint az anyagköltséghez kapcsolódóan értelmezi a saját vállalkozásában végzett beruházás fogalmát. A vállalkozások szempontjából kiemelt jelentőségű iparűzési adónál az adóalap megállapításával összefüggő módosulások a hatályos szabályokhoz képest tartalmi változást nem jelentenek, azonban a joggyakorlat során felmerült értelmezési nehézségeket kiküszöbölik.

MÁSODIK RÉSZ

A biztosítási adó

a 150. §-hoz

Az adókötelezettséget tipikusan a biztosítási szerződés, pontosabban az annak alapján teljesített díjfizetés hozza létre. Az adófizetés a biztosítási díj megfizetéséhez tapad, azaz tényadó. Ebből következően a Javaslat kikerüli az esedékességhez igazodó kötelezettség bonyolult szabályozási igényeit. Az adót függetlenül az esedékességtől, az esetleges késedelemtől a díjjal együtt kell megfizetni. Természetesen az adóval érintett körben a biztosítottak költségei emelkednek. Az adókötelezettség meghatározásakor a Javaslat figyelemmel van az esetleges adókikerülési törekvések megakadályozására is.

a 151. §-hoz

Az adótörvények többsége ma már önálló fogalomrendszert használ a felesleges jogviták elkerülésére. A jogrendszer áttekinthetősége érdekében a Javaslat csak néhány fogalmat határoz meg önállóan, mert alapvetően a biztosítási törvény meghatározásaira támaszkodik, természetesen az életviszonyok eltérő szabályozási sajátosságaira figyelemmel.

a 152-154. §-okhoz

Az adó alapját a biztosítónak fizetett díj képezi, és az adót annak százalékában kell fizetni. Az adó nem része a biztosítási díjnak, attól elkülönül. Abban az esetben azonban, ha a díjfizetéshez közvetlenül nem kapcsolódik bizonylat, amiből a fizetni kívánt díj és az adó összege elkülönítetten megállapítható, más adókhoz (pl. áfa) hasonlóan – természetesen elvileg megdönthető - törvényi vélelmet állapít meg a Javaslat arra, hogy az adóalany a befizetett összeggel a díj mellett adófizetési kötelezettségének is eleget kívánt tenni. Amennyiben a díjfizetés és az adófizetés elvileg szétválhatna, ez a biztosítókat arra kényszerítené az adóalanyok mulasztása esetén, hogy a díjfizetésre kötelezett adóalanyok helyett fizessék meg az adót.

Arra az esetre, ha az adóalany az adónak megfelelő összeget nem fizeti meg, ahhoz hasonlóan kell eljárni, mintha a díj egy részével marad adós.

Viszonylag ritka, hogy a díjat nem pénzben teljesítik ,de a viszonylag csekély számú esetre is rendezni kell az adófizetés szabályait.

a 155. §-hoz

A tárgyi és személyi adómentességek köre a nemzetközi gyakorlatban adóztatott biztosítások körén túlnyúlik, mert hazai viszonyainkra tekintettel. mentesíti az élet-, nyugdíj és baleset- és betegségbiztosításokat. Így az életbiztosítások adóztatását más tőkejövedelmek adóztatásával összhangban kell hosszabb távon kezelni. Az életbiztosítások megtakarítási-befektetési jellege és a jövedelemadó kedvezmények miatt is indokolt e biztosítások mentesítése.

Az esetleges jogbizonytalanság elkerülésére, főként az elnevezésbeli hasonlóság miatt nevesítetten mentesíti a Javaslat a társadalombiztosítást, a kötelező magánnyugdíjpénztárnak és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztáraknak fizetett díjat. A mentességek indokolatlan megkülönböztetést nem tartalmaznak, azaz szervezetsemlegesek.

a 156. §-hoz

A Javaslat az adókulcsot differenciáltan határozza meg az egyes biztosítástípusokra. Figyelembe kell venni a biztosítási szféra sajátságos magyar viszonyait. A biztosítási kényszer és az érintettek igen eltérő teherviselő képessége miatt a gépkocsik kötelező felelősségbiztosítása esetén alacsonyabb adómértéket célszerű érvényesíteni annak ellenére, hogy a nemzetközi gyakorlatban erre a körre az átlagosnál magasabb adókulcsot is alkalmaznak. Mindezeket figyelembe véve mérsékelt, kedvezményes kulcs vonatkozik a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára, amely igen csekély összeggel növeli a gépjárművek üzembentartóinak adóterheit. A mentességekkel és a kedvezményekkel nem érintett biztosítástípusok díja után a proporcionális jellegű, “normál” adókulcsot kell alkalmazni.

A vagyonbiztosítások célja az esetleges káresemény hatásának enyhítése, addig az életbiztosítások emellett befektetési célokat szolgálnak.

a 157. §-hoz

A biztosítási adó alanya a díj fizetésére kötelezett természetes vagy jogi személy, illetve egyéb szervezet. Más adóbeszedéssel megállapított adókhoz hasonlóan a fizetésre kötelezettek közvetlenül nem kerülnek kapcsolatba az adóhivatallal. A biztosítókat terheli az adóbeszedési kötelezettség.

A (3) bekezdés rendelkezése főként az illegális tevékenységek esetében, esetleg a biztosító mulasztása esetére érvényesíteni kívánja az adókötelezettséget, megakadályozandó az adókijátszást vagy adóelkerülést. Természetesen az adókötelezettség rögzítése az adójogban érvényesülő alapelvnek megfelelően nem teszi törvényessé a működést, és nem zárja ki a különböző szankciók alkalmazását.

a 158. §-hoz

Az adóalany által már befizetett adó visszatérítése főként díjvisszatérítés (pl. casco bonus) kapcsán fordulhat elő. Az adóvisszatérítés intézményét több adónál (pl. személyi jövedelemadó) is felhasználja hatályos jogunk. Az adóvisszatrérítést a személyi jövedelemadónál alkalmazott munkáltatói elszámoláshoz hasonlóan rendezi. Az adóvisszatérítésre a Javaslat a legegyszerűbb adótechnikát alkalmazza, lehetőség szerint a visszatérítésnél is elkerülve azt, hogy a biztosított külön bevallással és igazolások beszerzésével közvetlenül az adóhatóságnál kényszerüljön a túlfizetés igénylésére. A kivételes esetként előforduló, önadózással teljesített adó visszatérítését is természetesen csak a támogatás igénylés általános, az adózás rendjében rögzített szabályai szerint lehet kérni.

a 159-160. §-okhoz

A biztosítási adó anyagi jogi rendelkezései mellett az adókötelezettség teljesítésének alaki, eljárási feltételeit is szabályozni kell. Az adózás rendjének általános szabályai ebben az esetben is érvényesülnek, de néhány sajátosságot külön kell szabályozni, főként azért, mert a központi adók körében adórendszerünk az adóbeszedést eddig nem alkalmazta. Az eljárási kötelezettségek alól a díjfizetésre kötelezetteket a Javaslat gyakorlatilag felmenti, hasonlóan a helyi idegenforgalmi adónál ismert megoldáshoz.

Az eljárási kötelezettségeket – beszedés, nyilvántartás, bizonylat-kiállítás, megállapítás, bevallás, befizetés - a biztosító teljesíti, rendszerint saját kötelezettségeivel együtt. A biztosítók az általuk beszedett adót havonta, a tárgyhónapot követő 20. napjáig vallják be és fizetik be.

Más fogyasztást terhelő, tárgyi jellegű adókhoz hasonlóan az adó megfizetés mérséklésére, részletfizetésre vagy fizetési halasztásra nincsen lehetőség.

Harmadik rész

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

a 161. §-hoz

A társaságok és más szervezetek átalakulása, továbbá a jogutódlás egyéb eseteit az adózás rendje ma is rendezi legalábbis egyes vonatkozásokban. E rendelkezések közül legfontosabb az, hogy a jogutódok jelentős része az adó megfizetésére kötelezettek közé tartozik [Art. 25. § (2) bekezdés], azaz helytállásra köteles a jogelőd tartozásáért. Az adóigazgatási gyakorlatban azonban egyre gyakrabban bizonytalan helyzetek sora alakult ki abban a tekintetben, hogy a jogutód jogosult-e az adózói jogok gyakorlására, illetve a fő kötelezettségen (adófizetés) kívül terhelik-e más kötelezettségek.

Egyes vonatkozásokban a polgári jogi rendelkezések is megfelelő megoldást nyújtanak, de ezek csak a főkötelezettséggel összefüggésben nyújthatnának megoldást. Az új rendelkezés nem teremt külön adójogi jogutódlást, mint amely független lenne a "magánjogi jogutódlás” intézményétől, hanem az adójogi rendelkezések teremtik meg az adózói anyagi jogi jogosultságok gyakorlásának lehetőségét, teszik egyértelművé a kötelezettségek terjedelmét, ideértve egyes adójogi jog-következményeket. A Javaslat valamennyi adó tekintetében általános érvénnyel rendezi az adójogi jogutódlást, de az egyes adótörvények (pl. áfa törvény) ehhez képest speciális rendezést is tartalmazhatnak sajátosságaiknak megfelelően.

A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel összhangban rendezi a többes jogutódlás esetén követendő szabályokat. Az adójogi rendelkezések sajátosságaiból fakad az adózói egyetemlegesség szabályának háttérszabályként való megteremtése, amelyre akkor kerül sor, ha kötelezettségeiket vagyonarányosan nem teljesítik önkéntesen. Az adózói jogok közül a vagyonarányos joggyakorlás természetesen csak az anyagi jogi jogosultságokra vonatkozik, mert az eljárási jogosultságok többségére egymástól függetlenül is jogosultak (pl. iratbetekintés).

a 162. §-hoz

A jelenlegi szabályozás szerint a bankszámla nyitásra kötelezett adózónak bankszámlái számát a megnyitást követő 15 napon belül közölnie kell az adóhatósággal, de adózót semmi sem készteti arra, hogy számlanyitási kötelezettségét az adóköteles tevékenység megkezdését követően rövid időn belül teljesítse. Az elsőként megnyitott bankszámlának az adószám közlésétől számított 15 napon belüli bejelentési kötelezettsége előírásával a Javaslat - közvetett úton - lehetővé teszi a bankszámla nyitási kötelezettség teljesítésének kikényszerítését. A bankszámla megnyitásának az erről szóló kormányrendelet szerint ugyan nincsen önálló jogkövetkezménye, de ezáltal az adózó megsérti a bejelentési kötelezettségét, aminek viszont van mulasztási bírság kiszabását lehetővé tévő tényállása a törvény 74. §-ában.

a 163. §-hoz

A járulékigazgatási reform részeként a járulékbeszedéssel összefüggő bejelentési kötelezettséget célszerű az Art.-ben szabályozni. Ez a járulékfizetésre kötelezett személyek számára nem jelenti nagyobb adathalmaz bejelentésének kötelezettségét, mivel a járulékfizetési kötelezettséggel összefüggésben bejelentendő adatok nem térnek el az adókötelezettséggel összefüggésben bejelentendőktől. A kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult magánszemély biztosítási kötelezettségének bejelentésére jelenleg a Tbj. tartalmaz előírást, a Javaslat ezt csak átemeli az Art.-be. Új eleme a szabályozásnak az, hogy az említett magánszemélyek járulékfizetési kötelezettségét az adóhatóság írja elő, továbbá az is, hogy az ilyen járulékfizetőknek is rendelkezniük kell adóazonosító jellel.

a 164. §-hoz

Az adókötelezettséget eredményező visszterhes ingatlan-átruházás esetén az ügyletről, illetőleg a vevőről és az eladóról a földhivatal szolgáltat adatot az illetékhivatalhoz, s ez utóbbi az állami adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás hasznosíthatósága e gyakran nagy értékű ügyletekkel összefüggésben is attól függ, hogy az adóköteles jövedelmet szerző magánszemély megbízhatóan azonosítható legyen s így az adóbevallásának adatai az adatszolgáltatással összevethetők legyenek. A hatalmas mennyiségű adóadatnak a fentieknek megfelelő felhasználhatóságát az adóazonosító jel kötelező használata biztosítja. A földhivatal - ahol az adózó a visszterhes ingatlan-átruházásról bejelentési kötelezettségét teljesíti - természetesen nem adóhatóság, ezért az adóazonosító jel, vagy az annak képzéséhez szükséges adatok hiánytalan rendelkezésre bocsátását a hatályos szabályok alapján nem tudja kikényszeríteni. Az előbbiekre tekintettel a Javaslat előírja, hogy a bejegyzési kérelmet a földhivatalnak a hiánypótlásig vissza kell utasítania, s ezzel bírhatók rá elsősorban a bejegyzési ügyekben eljáró ügyvédek, hogy a kérelmet az előírt adattartalommal terjesszék elő.

a 165. §-hoz

Az Art. hatályos szabályai szerint az általános forgalmi adó alanya, ha egyes, az általános forgalmi adóról szóló törvényben biztosított választási jogosultságával a törvényi feltételek hiányában élt, bejelentését az előző adóévre vonatkozó bevallásával egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja. A szabályozásban korábban bekövetkezett változások miatt az áfa alanyok többsége nem kötelezett éves adóbevallásra, ezért esetükben a hibás bejelentés módosításának határidejét az adóév utolsó hónapjáról, negyedévéről adott bevallás beadásával egyidejűleg állapítja meg a Javaslat.

a 166. §-hoz

Az előző évi módosítás során elfogadott szigorítás szerint a munkáltató, illetve az adóköteles jövedelem kifizetője a kifizetést megtagadja, ha a magánszemély az adóazonosító jelét nem közli. Az adóazonosító jel a munkáltató, kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, indokolatlan tehát a kifizetést abban az esetben is tiltani, amikor a törvény az egyébként adóköteles jövedelemmel összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettséget nem ír elő. A Javaslat megszünteti az említett indokolatlan tilalmat. A magánszemély adóazonosító jelét kizárólag akkor köteles közölni az adatszolgáltatásra kötelezett személlyel, ha e személyt a kifizetéssel, igazolás kiállítással összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettség ténylegesen terheli. Így elkerülhető a jogbizonytalanság, hogy például az adókötelezettséget ritkán eredményező ingó, ingatlan vételárat juttató kifizetőket terheli-e az adóazonosító jel megszerzésének kötelezettsége vagy sem. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a magánszemély azonosító jelét csak abban az esetben kell az adóköteles jövedelmet juttatónak beszereznie (megkövetelnie), ha ezt az adatszolgáltatás során hasznosítja is.

a 167. §-hoz

A személyi jövedelemadóról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magánszemélyt megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezményt a vele együtt élő házastársa érvényesítse. Ahhoz, hogy ezt a házastárs megtehesse, rendelkeznie kell az igénybe nem vett családi kedvezmény összegét igazoló bizonylattal. A magánszemélyt megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezmény összegét - a Javaslat szerint - a munkáltatói adómegállapítás esetében a munkáltató állapítja meg és azt az adómegállapításról adott igazoláson tünteti fel.

a 168. §-hoz

A Javaslat a járulékmegállapítás jellemző módjaként az önadózást határozza meg, azaz a járulékot az adózó maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemélyt azonban nem terheli nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítási kötelezettség, ha járulékköteles jövedelme munkáltatótól, kifizetőtől származik tekintettel arra, hogy ebben az esetben a járulékot a munkáltató, a kifizető vonja le, és a rá vonatkozó szabályok szerint bevallja és megfizeti. A magánszemély - figyelemmel a járulékfizetés felső határára, valamint a többes jogviszony esetén alkalmazandó különös járulékmegállapítási szabályokra is - a munkáltatónál, a kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat arról, hogy a kifizetést járulékkötelezettség nem terheli. A nyilatkozat mellé igazolást is csatolni kell. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű. Ha a magánszemélytől  - pl. a többes jogviszonya alapján - több járulékot vontak le, mint ami a "járulékplafon" miatt megengedett, a Javaslat szerint a jövedelemadó bevallásban is visszaigényelhető, feltéve, hogy a különbözetet a magánszemély a foglalkoztatójával nem számolta el.

Hasonlóan a levont jövedelemadóhoz, jövedelemadó-előleghez, a kifizető, munkáltató által tévesen megállapított járulékot, mivel az a kifizető, munkáltató adóbevallásában szerepel, a kifizető, munkáltató helyesbítheti önellenőrzéssel. A magánszemély akkor helyesbítheti önellenőrzéssel a tőle levont járulékot, ha a járulék levonásának mellőzését kérő nyilatkozatot jogszerűen nem tehetett volna. A költségvetésből gazdálkodó szervek nettó finanszírozási rendszerének sajátosságaira tekintettel a Javaslat lehetővé teszi, hogy e meghatározott adózói körben a járulékok bevallása, befizetése külön jogszabály szerint történhessen.

a 169. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint a munkáltató, a kifizető a levont adóelőleget, a megállapított adót saját adóbevallása keretében vallja be, de ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelőlegről és a megállapított jövedelemadó különbözetéről külön adóbevallást tesz. A Javaslat a munkáltató, a kifizető említett bevallási kötelezettségét kiterjeszti a járulékra is.

A hatályos szabályozás talaján a bírói gyakorlatban is előfordult az a jogértelmezés, amely szerint az utólagos adómegállapításnál az ellenőrzés megkezdését követően benyújtott adóbevallást is figyelembe kell venni. E jogértelmezés lényegében kizárná az adóhiány megállapítását, és ezzel együtt az adóbírság szankció alkalmazását, melynek következtében a jogsértő adózói magatartás kifizetődővé válhat. A Javaslat az említetteket megelőzendő az ellenőrzés megkezdését követően tiltja az elmulasztott bevallás pótlását.

a 170. §-hoz

A Javaslat a számviteli szabályokkal összhangban egyértelművé teszi a bevallási kötelezettségeket a gazdasági társaságok egyes "létszakaszaihoz", az előtársasági formában való működéshez kapcsolódóan. A módosítás ésszerűsíti a havi, negyedéves, illetve éves elszámolású adókkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését. A szabályozás kiegészítése biztosítja azt is, hogy a cégbejegyzés napjával létrejövő gazdasági társaság a bejegyzés napját megelőző nappal minden, az előtársaságot terhelő fizetési kötelezettséggel elszámoljon, és így a zárómérlegében szereplő adatok a társaság vagyoni viszonyait a valóságnak megfelelően tükrözze.

a 171. §-hoz

Az áfa-visszaigénylés lehetősége a visszaélésre törekvők körében változatlanul az érdeklődés középpontjában áll, érzékeny veszteséget okozva ezzel a központi költségvetésnek. A visszaélések megelőzésére - változatlan szabályozási feltételek mellett - az ellenőrzések számának növelése lehet hatékony eszköz, ez azonban beleütközik az adóhatóság kapacitáskorlátaiba. Az általános forgalmi adóról szóló törvény javasolt módosítása azt eredményezi, hogy csökken a visszaigénylést tartalmazó adóbevallások száma. Az áfa kiutalására rendelkezésre álló határidőnek a Javaslatban szereplő 45 napra történő meghosszabbítása következtében a kiutalás előtti ellenőrzésre is hosszabb idő áll rendelkezésre, s így változatlan ellenőrzési kapacitás mellett is magasabb ellenőrzöttségi szint érhető el. Vitathatatlan tény, hogy a javasolt szabályozás - a jelenlegi helyzethez képest - a vállalkozások egy részénél likviditási nehézségeket okozhat. A szabályozás változása okozta likviditási nehézségek azonban még belül vannak azon a mértéken, amelyhez egy életképes vállalkozásnak a gazdálkodási környezet szokásos mértékű változékonyságával összefüggésben egyébként is tudnia kell alkalmazkodni. A Javaslat a kis- és középvállalkozások helyzetét nem érinti, mert a kiutalási határidő csak abban az esetben hosszabbodik meg, ha a visszaigényelt forgalmi adó bevallásonként a 200 ezer forintot meghaladja.

A hatályos szabályozás a költségvetési támogatás kiutalására abban az esetben is 30 napos határidőt ír elő, amikor a kiutalandó összeget az adózó nem az önadózás szabályai szerint igényli, hanem azt pl. külföldi vállalkozás esetében a nagyobb adókockázat mellett az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében állapítja meg. Az ilyen kiutalásoknál a szükséges ellenőrzés miatt az adóhatóság az említett határidőt nem tudja betartani, tekintettel a jogorvoslat lehetőségére is, ezért felróható késedelem hiányában is késedelmi kamatot kell fizetnie. A Javaslat ezért ezekben az esetekben a kiutalás határidejét a kiutalás jogossága kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedésétől rendeli számítani.

E mellett a Javaslat egy új - az adóhatóság kamatfizetési kötelezettsége nélküli - eltérő határidő számítást állapít meg, ha a kiutalás előtti ellenőrzés elhúzódása az adózó érdekkörén belüli, fel nem róható okra vezethető vissza (pl. betegség, külföldi tartózkodás).

A késedelmes kiutalás esetén az előzőekben említetteken túl az ellenőrzés a kiutalás határidejét nem módosítja, és az adóhatóság csak akkor nem fizet kamatot, ha az igénylés több mint 50 százalékban jogosulatlan. Figyelemmel az Art. 11/A. § (5) bekezdésének módosítására is, a mentesítő körülményt szükséges kiegészíteni a kiutalás technikai jellegű akadályozásával, pl. a bankszámla megnyitásának elmulasztásával.

a 172. §-hoz

A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet az adózók meghatározott körét bankszámlanyitásra kötelezi. Amennyiben az adózó nem tesz eleget bankszámlanyitási kötelezettségének, az adózót megillető összeget az adóhatóság a hatályos rendelkezések alapján pénzintézet, posta útján fizeti ki. Az adózót így gyakorlatilag nem éri hátrány, amiért nem teljesítette bankszámlanyitási kötelezettségét, ezért a kötelező előírás ellenére a jövőben sem nyit bankszámlát. E szabályozási következetlenség megszüntetése érdekében - összhangban az Art. 11/A. § (5) bekezdésének módosításával - a Javaslat előírja, hogy az adóhatóság a bankszámlanyitásra kötelezett adózót megillető összeget kizárólag az adózó bankszámlájára történő átutalással teljesítheti.

Az adózók az őket megillető összeg kiutalását bevallásukban esetenként - harmadik személlyel szemben fennálló tartozásuk rendezése érdekében - e harmadik személy részére kérik teljesíteni. Ezekben az esetekben az adóhatóság elszakadva az eredeti adójogi jogviszonytól az adózó szerződéses tartozását egyenlíti ki, amely összeférhetetlen az adóhatóság adóztatási tevékenységével. Ezért a Javaslat rendelkezik arról, hogy az adóhatóság az adózót megillető összeget csak az adózó, illetőleg meghatalmazottja részére fizetheti ki.

a 173. §-hoz

Az Art. 29. §-ának (2) bekezdése szerint a helyi adókat és más, törvény alapján az önkormányzathoz fizetendő adókat és adójellegű kötelezettségeket az önkormányzat által meghatározott adószámla javára kell megfizetni. Az adó adónkénti, a megfelelő adószámlára történő megfizetését a törvény csak az állami adóhatóság által nyilvántartott adókra írja elő.

Az önkormányzatok a hatályos szabályok alapján külön adóbevételi számlát csak az iparűzési adó és a gépjárműadó nyilvántartására vezetnek, míg az önkormányzatot megillető többi helyi adó befizetése egy számlára történik. Az önkormányzati adóhatóság a bírságot, a késedelmi pótlékot ugyanezen számlákon tartja nyilván. Ez a számlavezetési rend – különösen az egyéb helyi adók tekintetében – áttekinthetetlenné teszi a befizetések nyilvántartását, nem állapítható meg, hogy az egyes befizetések mely kötelezettségekhez kapcsolódnak.

A Javaslat ezért az önkormányzatok számlavezetésére vonatkozó speciális szabályt elhagyja a törvény szövegéből és csak az illetékekre vonatkozó indokolt eltérés lehetőségét hagyja meg.

a 174. §-hoz

A járulékbeszedés integrációja kapcsán szükséges rendelkezni arról, hogy az Egészségbiztosítási Alap, illetőleg a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendő befizetéseket az állami adóhatóság külön számlákon tartja nyilván. Ezzel elkerülhetővé válnak azok a viták, amelyek az Alapok kezelői között merülhetnek fel a tekintetben, hogy az önkéntes járulékfizetés elmaradásakor lefolytatott ellenőrzések és behajtási eljárások nyomán utóbb megállapított fizetési kötelezettségből származó bevételek milyen arányban illessék meg a jogosultakat.

Az Art. 32. §-ának (5) bekezdése szerint az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű adó megfizetésére számolja el. A Javaslat szerint az adóhatóság az adózó rendelkezése alapján a támogatást nem csak a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű, hanem más esedékességű adókra is elszámolhatja.

Amennyiben az adóhatóság az adózó rendelkezése alapján a támogatást az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el, a hatályos rendelkezések szerint a költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának a támogatás esedékessége napját kell tekinteni. E szabály alapján ha az adózónak van egy február 20-án esedékes adófizetési kötelezettsége, melyet nem teljesít, ugyanakkor jogosult egy február 20-ai esedékességű támogatásra, melyet azonban csak később igényel és kéri elszámolni a február 20-ai esedékességű adójára, úgy kell tekinteni mintha adófizetési kötelezettségének az esedékességkor eleget tett volna. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának az igénylés (bevallás) benyújtása, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni.

a 175. §-hoz

Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése - a vállalkozó részére e minőségében teljesített kifizetések kivételével - az önadózó magánszemély bevételéről, a levont adóelőlegről, adóról, a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adóelőleget csökkentő tételekről csak a munkáltatót kötelezi az elszámolási évet követő január 31-ig összesített igazolás kiadására. A kifizetők a kifizetéskor teljesítendő bizonylat kiállítási és adási kötelezettségüknek gyakran nem tesznek eleget, ugyanakkor vannak kifizetők, akik/amelyek a kifizetéskor kiállított és átadott bizonylat mellett az év végét követően összesített igazolást is készítenek. A bizonylat kiállítási rend áttekinthetőbbé tétele érdekében a Javaslat a munkáltatók kötelezettségével egyező módon a kifizetőket is kötelezi összesített igazolás kiállítására, mely megkönnyíti az önadózó magánszemélyek adókötelezettségeinek teljesítését.

Amennyiben a magánszemélynek nincs a családi kedvezmény összegének érvényesítéséhez elegendő adója, akkor - a személyi jövedelemadóról szóló törvény 40. §-ának (6) bekezdése alapján - a családi kedvezmény nem érvényesített részét, illetőleg egészét a magánszeméllyel együttélő házastárs veheti igénybe. A Javaslat az Art. 35. § (1) bekezdésének kiegészítésével a családi kedvezmény igénybevételének módját határozza meg.

a 176. §-hoz

A hatályos rendelkezések alapján az adózók bizonylataikat az eredeti (papíralapú) formájukban kötelesek megőrizni. Ez az előírás amellett, hogy az idő múlásával kezelhetetlen mennyiségű bizonylat őrzési, tárolási kötelezettségét eredményezi, kizárja a fejlett technika által biztosított, korszerű iratmegőrzési módok alkalmazását. A Javaslat ezért a szükséges garanciák előírása mellett - az állami adóhatóság engedélyéhez kötötten - lehetővé teszi, hogy az adózók bizonylataikat elektronikus vagy optikai adathordozón őrizzék meg, s erről reprodukálhassák az ellenőrzés által megkövetelt példányokat.

a 177-178. §-okhoz

A járulékbeszedés integrációjával összefüggésben a Javaslat rendezi az állami adóhatóság, az Állami Pénztárfelügyelet, a Nyugdíjbiztosítási Alap, valamint az Egészségbiztosítási Alap kezelője közötti adatszolgáltatás, illetőleg tájékoztatás rendjét. Az adatvédelmi törvény előírásaival összhangban csak a törvényben meghatározott célokhoz kötötten kerülhet át az APEH adatbázisából az adat az ellátást folyósító szervekhez és megfordítva.

a 179. §-hoz

A Javaslat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szervére vonatkozó hatásköri szabályokat kiegészíti. A hatályos Tbj. előírások szerint a magánnyugdíjpénztárak megkeresése alapján az APEH járulékigazgatóságainak a feladata a munkáltatók, kifizetők ellenőrzése, ha a tagdíjbevallások hiányosak vagy a befizetési kötelezettséget nem teljesítik pontosan. A járulékigazgatóság megszűnésével az APEH feladatkörét kell kiegészíteni a tagdíjakkal kapcsolatos feladatokkal.

a 180. §-hoz

A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény módosítása következtében meghatározott körben külföldi székhelyű vállalkozás fióktelep alapítása nélkül is folytathat Magyarországon gazdasági tevékenységet. A Javaslat - a kizárólagos illetékesség külföldi adózókra vonatkozó hatályos szabályaihoz igazodva - a fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet végző külföldi vállalkozások adóügyeiben kizárólagos illetékességgel az APEH Észak-budapesti Igazgatóságát ruházza fel.

Az Art. elfogadása napjától, elsősorban védelmi és biztonságpolitikai érdekekre hivatkozással a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek alkalmazottainak adóügyeit - természetesen csak azokat, amelyek az APEH hatáskörébe tartoznak - a Fővárosi, majd pedig a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága kizárólagos illetékessége alá utalta. Az adatok biztonsága, továbbá az összeférhetetlenségi helyzetek kialakulásának megakadályozása megköveteli, hogy az APEH alkalmazottaira is ennek az egy Igazgatóságnak legyen hatásköre. Az APEH alkalmazottainak bérszámfejtése egyébként is központosított, így igazgatás-szervezési szempontból is egyszerűbb, ha az önadózó alkalmazottak bevallásának feldolgozása, ellenőrzése is ehhez közeli, központi helyen történik. A Javaslat ennek megfelelően egészíti ki az Észak-budapesti Igazgatóság feladatkörét.

a 181. §-hoz

Az adó- és járulékbeszedés integrációja 2000. január 1-jétől nem érinti a magánnyugdíjpénztárak javára teljesítendő befizetések és bevallások szabályait. A Javaslat alapján azonban az állami adóhatóság évente egyszer a pénztárakat is köteles ellenőrizni a tekintetben, hogy a tagdíjbevételek védelme érdekében a törvényben előírt feladataiknak eleget tettek-e. A járulékfizetési morál és fegyelem a tagdíj-befizetések esetében is megkérdőjelezhető, a levont, de a pénztárnak bevallani, befizetni elmulasztott tagdíj a magánszemély nyugdíjfedezetét közvetlenül veszélyezteti, ezért indokolt az állam ellenőrzési kötelezettségét ezen a területen erősíteni.

a 182. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint a próbavásárlás, illetve a leltárellenőrzés esetén az ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja van jelen, alkalmazottnak tekintve azt magánszemélyt is, aki az üzletben árusít. Próbavásárlásra, leltárellenőrzésre olyan esetekben is szükség van, amikor az elárusító hely nem felel meg az “üzlet” jogszabályban meghatározott kritériumainak, s ilyenkor az értékesítésben személyesen közreműködő alkalmazotti mivolta - akinek jelenléte feltétele az ellenőrzés megkezdésének - nem vélelmezhető. A Javaslat mindezekre figyelemmel nem az üzletben történő árusítást, hanem a vállalkozás javára az értékesítésben történő személyes közreműködés tényét tekinti olyannak, amely mellett az ellenőrzés e speciális formái lefolytathatók. A nyugta-, számlaadási kötelezettség elmulasztása szempontjából indifferens, hogy a mulasztást üzlethelyiségben vagy azon kívül (pl. közterületen) követik el.

a 183. §-hoz

A Javaslat az egységesség, a ma indokolatlan különbségek megszüntetése érdekében a mulasztási bírság szabályok módosításával az elvárhatósági, s egyben a szigorúbb megítélés választóvonalát a magánszemélyek, illetve az egyéb adózók között húzza meg. Ezzel egyidejűleg az évek óta változatlan bírságtételeket a bejelentkezés késedelme, illetve elmulasztása esetén - a nem magánszemély adózók tekintetében - a kétszeresére emeli, és a jogkövető magatartás kikényszerítése eszközeként bővíti a legsúlyosabb megítélés alá eső mulasztások körét.

a 184. §-hoz

Az adóhatósági határozatok kézbesítését és ennek következtében a határozat végrehajtását számos esetben hiúsítja meg az, hogy az adózó, vagy a mögöttes felelős nem hajlandó átvenni a kipostázott határozatot, nem keresi a küldeményt a postán. Az Art. jelenleg hatályos szabályai szerint, ha az adóigazgatási eljárásban hozott határozat kézbesítése sikertelen, a határozatot az adó megfizetésére kötelezhető személlyel kell közölni, ennek hiányában ügygondnokot kell kijelölni. Az Áe. 18. § (4) bekezdése alapján csak az ismeretlen helyen tartózkodó ügyfél esetében lehetséges ügygondnok kijelölése, a jelzett esetekben erre értelemszerűen nincs mód. Az adóhatósági határozat viszont csak akkor végrehajtható, ha azt az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy, illetve az ügygondnok átvette és jogerőre emelkedett. E szabály betartására az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is felhívta a figyelmet.

A Javaslat az ellentmondást oly módon oldja fel, hogy azokban az esetekben is kézbesítettnek minősíti a határozatot, ha a címzett az átvételt megtagadja vagy a postai kézbesítés másodszori megkísérlését követően a határozatot nem veszi át, és a posta azt visszaküldi az adóhatóságnak.

a 185. §-hoz

A hatályos szabályozás a részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezésének lehetőségéből kizárja azokat az adókat, előlegeket, amelyek valójában nem a tartozást felhalmozó kifizetőt, adóbeszedésre kötelezettet terhelik. Rajtuk ezek a pénzek - törvényes eljárást feltételezve - csak átfutnak. A magánszemélyek jövedelméből levont, de a magánszemélyt terhelő járulékok e tekintetben az adóelőleghez hasonlítanak. Ezért a Javaslat a fizetési könnyítés tárgyi korlátját kiterjeszti a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra is. A levont jövedelemadóhoz, jövedelemadó előleghez, illetve a beszedett helyi adóhoz hasonlóan a levont járulék meg nem fizetése is olyan jogellenes kifizetői magatartás következménye, amely kizárja a méltányosság alkalmazását.

a 186. §-hoz

A magánszemély adótartozása az Art. 82. § (1) bekezdése szerint akkor mérsékelhető, ha annak megfizetése vagy a megfizetés kikényszerítése veszélyezteti a magánszemély és a vele közös háztartásban állók megélhetését. Az Art. járulékokra vonatkozó különös szabályai - a Javaslat szerint hatályon kívül helyezett 96/B. § - a járuléktartozást kizárták a mérséklés, elengedés lehetőségéből. A Javaslat az adó- és járuléktartozás különbségét e tekintetben megtartja, ezért a kivételt a 82. §-ban említi meg.

a 187. §-hoz

A bírósági végrehajtásról szóló törvény az ingatlanárveréssel kapcsolatban rendelkezik arról, hogy ha az első árverés sikertelen volt és a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő felajánlott, akkor a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles a végrehajtást foganatosító bíróság végzése alapján megtéríteni. A Javaslat az egyszerűsítés és az egyértelműség jegyében kimondja, ha az adóhatóság kötelezi az árverési vevőt a vételár-különbözet megfizetésére, mit kell végrehajtható okiratnak tekinteni. Ezzel egyfelől tisztázottá válik, hogy ilyen esetben az adóhatóság a kieső adóbevétel megítéléséért nem fordul bírósághoz, másfelől a határozatban foglalt követelést adóként szedi be.

a 188. §-hoz

Az adózók egy része oly módon próbál jogosulatlan adóelőnyhöz jutni, hogy az adó megállapításához való jog elévülése napját megelőző napokban nyújt be többnyire nagy összegű támogatási igényt (negatív kötelezettséget) tartalmazó adóbevallást és kezdeményezi az összeg kiutalását. A Javaslat az elévülési idő meghosszabbításával lehetőséget ad az adóhatóságnak arra, hogy ezekben az esetekben a szükséges ellenőrzést lefolytathassa.

a 189. §-hoz

Az Art. 96. §-a az adóhatóságok feladatává teszi az adókötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványok rendszeresítését. Elvileg nem kizárt, hogy a mintegy háromezer önkormányzati adóhatóság mindegyike más és más nyomtatvány használatára kötelezze az adózókat. A Javaslat ezért a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást arra, hogy egységesíthesse az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresített nyomtatványok tartalmát.

a 190. §-hoz

Az Art. 97. §-a tartalmazza az egyes fogalmak meghatározását, melyek értelmező rendelkezésként is funkcionálnak. A j) és k) pontok a járulékbeszedés integrációjával összefüggésben kiegészítik a kifizető, illetőleg a munkáltató fogalmakat. Ezeket a törvény elsősorban mint a magánszemélyek jövedelmének forrását határozza meg, és a fogalom hatálya alá tartozók teljesítik azokat a kötelezettségeket, melyeket a törvények a kifizetett jövedelmekkel kapcsolatban előírnak (pl. adómegállapítás, levonás, bevallás, megfizetés). A Tbj. a járulékalapokat képező jövedelmek forrásaként, illetőleg a járulékokkal kapcsolatos kötelezettségek címzettjeként jellemzően a foglalkoztató megjelölést használja. Annak érdekében, hogy az adózással, illetőleg a járulékbeszedéssel kapcsolatos feladatokat a kifizetők és a munkáltatók egyként magukra értsék, a kifizető és a munkáltató fogalmát a Javaslat kiegészíti, és kimondja, hogy a járulékkötelezettségekkel összefüggésben kifizetőnek, illetőleg munkáltatónak kell tekinteni a Tbj.-ben a foglalkoztató gyűjtőfogalma alá tartozó szervezeteket és személyeket is.

Az előző évi törvénymódosítás a kiemelt súlyú jogsértések közé emelte az igazolatlan eredetű áru forgalmazását, illetőleg a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását. Az adóhatóság tapasztalatai szerint az egyértelmű jogalkalmazás érdekében célszerű e két fogalmat a törvényben definiálni. A Javaslat az Art. értelmező rendelkezései közé helyezi a két új definíciót, ezzel hatályon kívül helyezve olyanokat, melyek meghatározására a jogfejlődés következtében már nincs szükség.

NEGYEDIK RÉSZ

I. fejezet

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

 a 191. §-hoz

A Javaslat a táppénz megfizetésének kötelezettségével összefüggésben kötelezi a foglalkoztatót, a társas vállalkozást és az egyéni vállalkozót arra, hogy a munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor igazolja az adott évben igénybevett táppénz időtartamát.

II. fejezet

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása

 a 192. §-hoz

Az alkalmi munkavállalói törvény ezidáig kizárólag a magánszemély munkáltatók számára teremtette meg azt a lehetőséget, hogy alkalmi munkavállalót foglalkoztassanak. Az eltelt időszak tapasztalatai szerint egyre nagyobb az igény arra, hogy az alkalmi foglalkoztatás lehetőségének jogi feltételei bővüljenek. Az új foglalkoztatási forma iránt – a magánszemély munkáltatók mellett – a mezőgazdasági nagyüzemek, a kisvállalkozás méretű betéti társaságok, a korlátolt felelősségű társaságok, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező társasházak is joggal tarthatnak igényt, mert ennek a rugalmas foglalkoztatási formának az előnyei - pl. egyszerűbb adminisztráció, alkalmilag ellátandó feladatok - náluk is megjelennek.

A Javaslat ezért bővíti az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásra jogosult munkáltatók körét. A magánszemély munkáltatók mellett a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltatóknak, valamint – bizonyos megszorítások mellett – a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknak is lehetősége nyílik erre a foglalkoztatási formára.

a 193. §-hoz

A közalkalmazotti, továbbá a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozó munkáltatók kizárólag a nem alaptevékenységük körébe tartozó feladatokra alkalmazhatnak alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalókat. A Javaslat a rövid időtartamú, időszakosan jelentkező munkák elvégzésének lehetőségét kívánja e munkáltatók részére is megteremteni.

a 194. §-hoz

A Javaslat a munkáltatók számára nyilvántartási kötelezettséget ír elő, amelynek tartalmaznia kell a munkavállaló adatait, az AM-könyv sorszámát, a lerótt közteherjegy értékét, a nettó befizetés összegét, valamint a munkavállaló aláírását. E foglalkoztatási forma szabályainak ellenőrzése során elengedhetetlen feltétel a nyilvántartás megléte, illetőleg annak vezetése. A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy ha a munkáltató ezirányú kötelezettségeit megszegi, akkor a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazhatók legyenek vele szemben.

a 195. §-hoz

A közteherjegy ellenértékéből a Magyar Államkincstár utalja át – a Javaslatban meghatározott százalékos megoszlás alapján – a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap, továbbá a Munkaerőpiaci Alap részére a Javaslatban meghatározott hányadokat. A százalékos megoszlást a járulék- és adórendszer változásával összhangban változtatja meg a Javaslat.

a 196. §-hoz

Az adótörvények alkalmazása során az ellátási alapot kell tekinteni a munkavállaló bérjövedelmének és az ellátási alap 20 %-át kell adóelőlegként figyelembe venni. Számviteli elszámolás szempontjából az ellátási alap személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősül.

III-IV. fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

a 197-198. §-okhoz

A közalkalmazotti és köztisztviselői törvény személyi hatályát – a Javaslat 1. §-ával összhangban – szükséges korrigálni.

V. fejezet

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása

a 199. §-hoz

A 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet értelmében a külföldi utas részére az áfa-visszatérítés vállalkozási tevékenység keretében történik, a tevékenység engedélyezésére az adóhatóság jogosult. E szolgáltatás a Szolgáltatások Jegyzéke alapján a pénzügyi szolgáltatások körébe tartozó ún. "faktoring" tevékenység. Tekintve, hogy a pénzügyi szolgáltatások és pénzügyi kiegészítő szolgáltatások - a külön nevesítettek kivételével - a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartoznak, végzésükhöz az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye szükséges, illetve a tevékenység csak részvénytársaság formájában végezhető. A külföldi utasok részére történő áfa-visszatérítéssel foglalkozó vállalkozások azonban jellemzően egyéni vállalkozás, illetőleg Kft. formájában működnek. Részvénytársasággá alakulásuk a vállalkozás mérete alapján nem lenne indokolt. A Javaslat szerint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya nem terjed ki a szóban forgó vállalkozásokra, így tevékenységüket továbbra is az adóhatóság engedélyével végezhetnék.

a 200. §-hoz

A Javaslat kibővíti a takarékszövetkezetek tevékenységi körét, lehetővé teszi a bankgarancia vállalást is. Ennek a Jöt. által előírt jövedéki biztosíték nyújtásával összefüggésben van jelentősége, a kisebb vállalkozások, illetve a Javaslat szerint a Jöt. hatálya alá kerülő bor adóraktárak esetében.

VI. fejezet

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

a 201. §-hoz

A fogyasztási adóval terhelt termékek közül 2000. augusztus 1-jétől kikerül a bor. A Javaslat egyrészt az emiatt szükséges módosításokat tartalmazza. Emellett a besorolásoknál használt Kereskedelmi Vámtarifa, illetve KSH Szolgáltatások Jegyzéke Fat.-ban alkalmazott állapotrögzítését hozza összhangba más adótörvényekével. Pontosítja továbbá a fogyasztási adó alá tartozó aranytermékek körét, valamint tartalmazza a Fat. 2. számú mellékletében a fogyasztói árkiegészítéses szolgáltatások meghatározásánál az új Szolgáltatások Jegyzéke szerinti SZJ számokra való áttérést.

VII. fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

a 202. §-hoz

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott le az APEH nyomozó hatóságát létrehozó, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban. Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként ajánlást tett, melyben szükségesnek tartja az APEH tv. néhány rendelkezésének kiegészítését, illetőleg módosítását.

Az ajánlásnak megfelelően a Javaslat az állampolgárok jogait védő garanciális szabályként előírja, hogy a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés alkalmazásához a bűnügyi igazgató, a bűnügyi igazgató helyettesének vagy a területi nyomozó hivatal vezetőjének engedélye szükséges, akik kötelesek a titkos információgyűjtés végrehajtását is ellenőrizni.

A Javaslat kiegészíti a feltartóztatás szabályait és - elfogadva az országgyűlési biztos ajánlását - célhoz köti a feltartóztatás alkalmazását, meghatározza a feltartóztatás helyét és módját.

Az országgyűlési biztos vizsgálatában megállapította, hogy a jogorvoslatra vonatkozó szabályok hiányoznak a törvényből. E hiányosságot pótolja a Javaslat és építi a törvény szövegébe a jogorvoslat rendjét meghatározó rendelkezéseket.

Az országgyűlési biztos megállapítása szerint szükséges az adónyomozói intézkedések és a kényszerítő eszközök alkalmazásának, valamint az adónyomozói magatartás rendeleti szintű részletes szabályozása. Ehhez azonban a pénzügyminiszter nem rendelkezik felhatalmazással, ezért a Javaslat az országgyűlési biztos ajánlásának megfelelően új felhatalmazó rendelkezéssel egészíti ki az APEH törvényt.

VIII. fejezet

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény módosítása

a 203. §-hoz

A cégbíróság a hatályos rendelkezések szerint a hozzá bejelentett adatváltozásoknak csak egy szűken meghatározott köréről köteles tájékoztatni az adóhatóságot. Ennek következtében az adózók ugyanazon adatváltozást az egyablakos rendszer ellenére több szervnél kötelesek bejelenteni. Kihasználva az egyablakos rendszer kínálta lehetőségeket a tervezet módosítja a Cégtörvényt, melynek következtében a cégbíróság valamennyi bejelentett adatváltozásról tájékoztatja az adóhatóságot.

IX. fejezet

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása

a 204. §-hoz

A felszámolási eljárásokban az egyik legnagyobb hitelezőként tipikusan az adóhatóság (elsősorban az állami adóhatóság) lép fel. A felszámolás alatt álló cégek tartozásainak szerkezete és a tartozások kiegyenlítési sorrendje következtében az adótartozások megtérülési rátája alacsony, átlagosan 2,2 %. A megtérülési rátához viszonyítva magas a követelések nyilvántartásba vételéhez fűződő regisztrációs díj mértéke. Minthogy az adóhatóság a felszámolási eljárásokban jellemzően az államháztartás valamely alrendszerének bevételi igényeit érvényesíti, indokolt, hogy az illetékmentesség mintájára az állam képviselője mentesüljön a díjfizetési kötelezettség alól. Természetesen, ha az adóhatóság valamely más jogcímen fennálló követelését érvényesíti, ugyanúgy fizet regisztrációs díjat, mint a többi hitelező.

X. fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény
módosítása

a 205. §-hoz

Az SZJ 74.4 - 1999. január 1-jét megelőzően az SZJ 143 - szám alá tartozó szolgáltatásoknál tipikusan előforduló eset, hogy a kulturális járulékfizetési kötelezettség halmozódik, mert a szolgáltatás több, szintén SZJ 74.4 szám alá tartozó tevékenységet végző járulékköteles szolgáltatón keresztül jut el a fogyasztóhoz. A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvény nem egyértelmű azonban abban a kérdésben, hogy ezekben az esetekben hogyan kell megállapítani a járulék alapját. A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében szükséges a törvénymódosítás. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a járulékalap megállapítása során az árbevételt csökkenti a számlával igazolt ugyanilyen SZJ szám alá tartozó igénybevett szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg. Így - egyezően a jogalkotó eredeti szándékával - a kulturális járulék az inkriminált tevékenységek körében hozzáadott érték típusú kötelezettségként működik.

XI. fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

a 206. §-hoz

A vámszempontból megbízhatóság feltételeinek kidolgozása során megoldást kíván az, ha a vámhatóság adminisztrációs hibája, vagy a banki átutalási megbízás késedelmes teljesítése miatt a gazdálkodó önhibáján kívül válik "megbízhatatlanná", s emiatt elveszíti a vámszempontból megbízhatósághoz kötött tevékenységi engedélyét is. Ennek kiküszöbölésére szolgál a javasolt módosítás, mely - szigorítva ugyan a vámtartozás megengedett százalékos határértékét - lehetőséget teremt arra, hogy az ügyfél a vámhatósági felszólítást követő 8 napon belül, a kedvezmény elvesztése nélkül kiegyenlíthesse tartozását. A vámszempontból megbízhatóság jelentőségére és az egyértelmű végrehajtás fontosságára tekintettel szükséges a külön törvényben foglalt egyedi fizetési konstrukciók feltételeinek figyelembevétele is.

A 34. pontban foglalt vámhiány fogalom pontosítása vámtechnikailag indokolt, tekintettel arra, hogy a jogszerűen kiszabott vámterhet nem minden esetben kell ténylegesen megfizetni. Emiatt elméletileg vámhiány keletkezik akkor is, amikor jogszerűen kiszabják a vámterhet és azt a határidő lejártáig nem fizetik meg. A fizetés elmulasztását az ügyfél jogszerűen igazolhatja azzal, hogy a kiszabott vámterhet - egyéb vámtörvényi rendelkezés miatt - nem kellett megfizetnie.

A 36. pontban foglalt új értelmező rendelkezés a vámtörvényben szabályozott és vámszempontból megbízhatósághoz kötött tevékenységi engedélyek körének taxatív felsorolására szolgál, amely eddig nem szerepelt összegyűjtve a vámtörvényben. Ez a módosítás a gazdálkodók, valamint a jogalkalmazó hatóság könnyebb eligazodását szolgálja.

a 207. §-hoz

A Javaslat a kezességvállalásra vonatkozó bankgarancia összeghez kötött kezességvállalási szabály korrekcióját szolgálja, tekintettel arra, hogy a vámtörvény 1999. január 1-i módosítása szerzett jogokat sértett azzal hogy a 20 millió Ft-os bankgarancia esetén vállalható kezességvállalás mértékét a korábban kiadott engedélyek tekintetésben is ehhez az összeghatárhoz kötötte. A javaslat a vállalható kezesség értékhatárai tekintetében visszaállítaná a törvénymódosítás előtti állapotot, s a szükséges szigorítást az engedélyesek körének pontosításával kívánja végrehajtani. E szerint kezességvállalási engedélyt csak igazoltan szállítmányozási vagy vámügynöki tevékenységet folytató szervezet, vagy ezek bejegyzett érdekképviseletei és szakmai szövetségei kaphatnak. A bankgarancia-összeg alapján vállalható kezességet érinti, hogy a kezesség korábban megkívánt “készfizető” jellege megszűnik. Ennek fenntartása ugyanis a vámtörvény 125. §-ának (2) és (6) bekezdései tükrében nem indokolt, tekintettel arra, hogy ezek a rendelkezések a vámfizetésre kötelezettek egyetemleges felelősségét írják elő, amely alapján a kezes fizetési kötelezettsége a főkötelezettel azonos időben nyílik meg akkor is, ha egyébként sortartó kezességet vállalt.

a 208. §-hoz

A hatályos vámjogi rendelkezések szerint a vámbiztosíték nyújtási kötelezettség alól általában mentesülnek a nemzetközi szállítást bonyolító fuvareszközök. A versenysemlegesség maradéktalan érvényesülése céljából indokolt a MALÉV által bérelt légi járművek számára is biztosítani a mentességet.

a 209. §-hoz

A vámtörvény 125. §-ának (2) és (6) bekezdései tükrében a kezesség korábban megkívánt “készfizető” jellegének fenntartása a vámfizetésre kötelezettekre vonatkozó szabályban sem indokolt, tekintettel arra, hogy ezek a rendelkezések a vámfizetésre kötelezettek egyetemleges felelősségét írják elő, amely alapján a kezes fizetési kötelezettsége a főkötelezettel azonos időben nyílik meg. Ez a módosítás a következetes vámjogi szabályozás kialakítását szolgálja.

a 210. §-hoz

A Javaslatban foglalt módosítás szerint az ügyfélnek a vámhatóságnál nyilvántartott túlfizetését vagy tartozatlan befizetését az elszámoló vámhivatal kérelem nélkül is köteles a javaslatban meghatározott sorrendben elszámolni, hiszen nem méltányos, hogy az ügyfél elveszítse a vámszempontból megbízhatóságát a vámhatóságnál nyilvántartott hátralék miatt, úgy, hogy ezzel egyidejűleg a folyószámlán túlfizetése mutatkozik, különösen amikor a túlfizetés vagy a tartozatlan befizetés meghaladja a tartozás összegét. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az elszámolásra csak ügyféli kérelemre van lehetőség, amely az ügyfél számára szükséges információk hiánya miatt nem volt működő megoldás. A vámhatóság ugyanakkor a birtokában lévő folyószámla-adatok alapján hivatalból intézkedni képes az ügyféli érdekek megóvása érdekében, a vámteher megfizetéséből származó költségvetési bevételek folyamatos biztosítása mellett.

a 211. §-hoz

A vámtörvényben szabályozott vámbiztosítéki rendszer legfontosabb eszközét jelentő bankgarancia fedezetre vonatkozó rendelkezések maradéktalan érvényesítése érdekében indokolt, hogy a vámtartozás végrehajtásáról rendelkező törvényi előírásoknál is utalás legyen arra, hogy végrehajtási eljárásra kizárólag akkor kerülhet sor ha a vámhatóság intézkedése a bankgarancia terhére történő lehívás tekintetében eredménytelenül végződne. Ez a módosítás a megfizetni elmulasztott vámteher beszedéséhez alkalmazható vámhatósági eszközök sorrendjét hivatott pontosítani.

a 212. §-hoz

A vámhatóság jövedéki igazgatással kapcsolatos feladatait a hatályos vámtörvény taxatív módon állapítja meg, függetlenül attól, hogy a jövedéki szabályozás alapját jelentő jövedéki törvény egyéb feladatokat is megállapíthat. A jövedéki termékekre vonatkozó jogszabályok módosítása különösen indokolttá teszi a párhuzamos rendelkezések megszüntetését, melyet a Javaslat azzal old meg, hogy a vámtörvénybe a jövedéki törvény alkalmazását előíró általános szabályt illeszt be.

a 213. §-hoz

A Javaslatban szereplő módosításokat a folyamatban lévő ügyekre nézve is alkalmazni rendeli a jogalkotó, tekintettel arra, hogy ezzel számos esetben a tevékenységi engedélyek méltánytalan elvesztése előzhető meg.

A kezességvállalás feltételeinek módosításához kapcsolódóan szükségessé vált az engedélyesek számára megfelelő felkészülési idő biztosítása, melyet a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés tartalmaz.

A Javaslat (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a módosítás hatályba lépését megelőzően kiadott engedélyek lejáratig érvényben maradnak tekintettel arra, hogy a már meglévő engedélyek fenntartásának az új feltételekhez való utólagos igazítása a szerzett jogok sérelmét jelentené.

A Javaslat a (4) bekezdésben - a kezesség vállalás szabályainak korrekciója okán - azon ügyfelek versenyegyenlőségét állítja vissza, akik az 1999. január 1-jei törvény módosítás következtében veszítették el tevékenységi engedélyüket. A Javaslatban foglalt rendelkezés eredményeként azon ügyfelek, akik az új feltételeknek megfelelnek, újabb engedély kiadását kérhetik, az egyébként szankcióként változatlanul előírt két éves tilalmi időtől függetlenül.

A Kormány döntése szerint 2000. január 1-jével megszűnik a statisztikai illeték és a vámkezelési díj. A Javaslat (5) bekezdése ennek megfelelően átvezeti a szükséges vámjogi módosításokat, s végrehajtja a vámkezelési díj és a statisztikai illeték vonatkozó szabályainak hatályon kívül helyezését.

XII. fejezet

A 2000. évi dátumváltással kapcsolatban elrendelt bankszünnapra eső pénzfizetési kötelezettségek határideje

a 214. §-hoz

A pénzfizetési kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban a 2000. esztendő dátumváltásával kapcsolatban közismerten számos aggály fogalmazódott meg. Különösen így van ez a bankszünnapokon esedékessé váló pénzfizetési kötelezettségek esetében. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet szerint közel 40 bank kért és kapott bankszünnapot 1999. december 30., 31., és 2000. január 3. napjaira és a Bankszövetség előzetes felmérései szerint várhatóan még január 4-re is bankszünnapot fognak kérni. A bankszünnap elrendelésére azért kerül sor, mert 2000. évvel kapcsolatban felmerült számítástechnikai problémák komoly fennakadásokat okozhatnak, és ezért a fizetési kötelezettségek teljesítésének biztonsága veszélybe kerülhet.

Természetesen lehetőség van arra is, hogy a bankszünnapokra eső pénzfizetési kötelezettségek teljesítése érdekében a kötelezettek egy hétre előre - az év végi bankszünnapok miatt - pénzt vegyenek ki, és esedékességkor fizessenek, de ezzel az év végi ünnepek miatt egyébként is megnövekvő, forgalomban lévő készpénz mennyiség csak tovább növekedne.

A közel egy hetes banki zárva tartás igen jelentős fennakadásokat és problémákat okozhat a pénzfizetési kötelezettségek teljesítésében, ezért ennek elkerülése érdekében indokolt egyszeri alkalommal a pénzfizetési kötelezettségek teljesítési határidejét jogszabályban rögzített módon módosítani. A pénzfizetési kötelezettségek teljesítési határideje, így az évezredfordulóval összefüggésben tartott bankszünnapok utáni első munkanapra változna. Ez a rendelkezés azonban egyszeri alkalomra szólna és 2000. január 5-én hatályon kívül kerülne.

A pénzfizetési kötelezettséget a legtágabb értelemben kell érteni, és ebbe beletartozik minden olyan teljesítés, amely pénz szolgáltatásával jár, így például ide tartoznak a pénzbüntetések, pénzbírságok, illetve egyes eljárási, szakértői díjak stb.

ÖTÖDIK RÉSZ

Vegyes rendelkezések

a 215. §-hoz

A vegyes rendelkezések a törvény hatálybalépésével összefüggésben tartalmaznak előírásokat. A törvény fő szabályként 2000. január 1. napjával lép hatályba, de néhány esetben ettől eltérő időpontot kell megállapítani a hatálybalépés napjaként (pl. a bor jövedéki adókötelezettsége)

A módosuló törvények szövegében számos rendelkezést kell hatályon kívül helyezni, továbbá egyes kifejezések is megváltoznak a Javaslat elfogadásával és hatálybalépésével.

a 216. §-hoz

A módosító törvény rendelkezései 2000. január hónap 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit ettől az időponttól kell alkalmazni. A főszabálytól eltérő hatályba léptető rendelkezéseket az alábbiak indokolják.

Az áfa visszaigénylésének szigorításával, a korábbinál bonyolultabb feltételrendszer kialakításával a szezonális vállalkozásokra (mezőgazdasági tevékenység, idegenforgalom) vonatkozó, a csúsztatott adóévvel kapcsolatos előírások túlhaladottá váltak, ezért a Javaslat azokat hatályon kívül helyezi. A csak az adó-visszaigénylés szempontjából alkalmazott szabály betartása - a jelen jogszabályi keretek között is - nehezen ellenőrizhető, a Javaslatban tervezett szigorítások bevezetésével ez csak fokozódna. Ahhoz, hogy az átállás zökkenőmentesen történhessen meg, méltányos átmenetet biztosít a törvény. Eszerint a hatályba lépést követő első félévben az érintett adózók az áfa-törvény 48 § (4) bekezdés a) pontjának korábban hatályos előírása alapján - 1999. év második félévének bevételét is figyelembe véve - számíthatják a visszaigénylésre jogosító összeghatár elérését. A második félévben a visszaigénylésre jogosultság tekintetében 2000. január 1-jétől elért bevételüket vehetik számba (egy félév átfedést tudatosan biztosít a törvény), de már a visszaigénylésre jogosító új összeghatárnak kell megfelelniük.

A nulla adómérték alá tartozó labordiagnosztikumok szabályozása a gyakorlat szerint nem volt elég részletes. A Javaslat az alkalmazás törvényi hátterét megnyugtatóan rendezné az 1999. évre a jogalkotási törvény követelményeinek sérelme nélkül.

a 218. §-hoz

A módosító törvény hatályba lépése előtt beszerzett - nem adóraktárban készletezett - jövedéki adó hatálya alá tartozó termékek értékesítése után a jövedékiadó-különbözetet a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az áfa-bevalláson keresztül kell megfizetni. A fizetendő adó összege az érintett termékekre kiszámított, a 4. számú mellékletben közölt tételek, és a 2000. év január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlet adatainak szorzatából adódik.

a 219. §-hoz

A Jöt. módosításai jellemzően 2000. január 1-jén lépnek hatályba. Ettől eltérően a NATO adómentes üzemanyag beszerzésére vonatkozó rendelkezések a NATO-SOFA szerződés kihirdetését tartalmazó törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályosulnak.

A bor jövedéki adóztatása 2000. augusztus 1-jével lép hatályba, az engedélyek megszerzésével kapcsolatos rendelkezések viszont már 2000. január 1-jétől. A helyi hegyközségek 2000. január 31-éig kötelesek tagjaikat tájékoztatni az új előírásokról. Az érintetteknek 2000. június 30-áig kell benyújtaniuk a vámhatósági nyilvántartásba vételre, az egyszerűsített adóraktári vagy a bor adóraktári engedély megszerzésére vonatkozó kérelmüket. Amennyiben ezen időpontot betartják, nem kell az államigazgatási eljárási illetéket megfizetniük, továbbá - a bor adóraktárak esetén - megbízható adós kedvezményét élvezhetik a jövedéki biztosíték nyújtásánál. Azok, akik 2000. június 30-áig kérelmüket benyújtották, tevékenységüket 2000. december 31-éig jogszerűen, engedély nélkül is tovább folytathatják. A vámhatóságnak legkésőbb 2000. december 31-éig minden kérelmet el kell bírálnia.

A szőlőbor értékesítés után 2000. július 31-éig még fogyasztási adót kell fizetni, ezen időpont után kell a Jöt. szerint rendezni az adókötelezettséget.

A Javaslat rendelkezik az adókötelezettségről arra az esetre, ha 2000. június 30-áig nem nyújtanak be engedélykérelmet. Ez esetben a július 31-én készleten lévő bor után a fogyasztási adót meg kell fizetni.

a 220. §-hoz

E § a Szja tv-nek a módosító törvény hatálybalépésével (2000. január 1.) egyidejűleg hatályát vesztő vagy csak részben módosuló előírásait, illetve egyes módosításokra vonatkozó átmeneti szabályokat fogalmazza meg.

A Javaslat visszaható hatály tilalmának megfelelően rendelkezik a hatályba lépő új szabályok alkalmazási rendjéről, illetőleg egyes esetekben lehetővé teszi az új rendelkezések alkalmazását már az 1999. évi adókötelezettség megállapításánál is. Ez utóbbiak közül az adóbevallás rendjét érinti a vagyonátruházásból származó bevétel bevallási kötelezettségének eltörlése, ha nem keletkezett jövedelem, illetőleg az éves adóbevallás egyértelmű elkészítését segíti az adójóváírásra való jogosultság megállapításánál figyelembe veendő jövedelem pontosítása. A gyermeknevelési támogatásra vonatkozó szövegpontosítás visszamenőleges alkalmazásának szükségességét indokolja, hogy az e támogatást megállapító jogszabály 1999. január 1-jétől  hatályos, így évközben a jövedelemből adóelőleget kellett vonni. Ezt - a jogalkotó eredeti szándékaitól eltérő - "terhesebb" adókötelezettséget az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban) lehet korrigálni.

A hatályukat vesztő rendelkezések közül kiemelendő, hogy a Szja tv. 12. §-a (3) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezése következtében lehetséges lesz az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás abban az esetben is, ha a végkielégítést a magánszemély több év adóalapjánál veszi figyelembe.

A Szolgáltatások Jegyzékének változása miatt szükséges a törvényben besorolási számmal meghatározott szolgáltatások besorolási számait is módosítani.

A módosuló rendelkezések közül kiemelendő, hogy ingó dolog nem üzletszerű értékesítése esetén az adóévi jövedelem adómentes része a Javaslat szerint kétszeresére, 200 ezer forintra emelkedik. A Javaslat szerinti módosítást indokolja, hogy az adómentes értékhatár már 11 éve nem változott, azonban a javasoltnál nagyobb mérték meghatározása a jövedelmeknek a feketegazdaságba való "terelődésére" ösztönözhetne.

Szintén fontos rendelkezése a Javaslatnak, amely – változatlan feltételekkel – 2000-ben is lehetővé teszi a törvényben meghatározott tevékenységet végző egyéni vállalkozók számára a tételes átalányadózás választását.

a 222. §-hoz

A 214. §-a hatálybaléptető, hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Átmeneti rendelkezéseiben rögzíti, hogy a törvényben meghatározott kötelezettségeket mely időpontban, és mely időtartamra irányadó rendelkezések szerint kell megfizetni.

a 223. §-hoz

A Javaslat illetéktörvényt módosító rendelkezései 2000. január 1. napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. A Javaslat megszünteti az ingatlanapport illetékmentességét, amely az alapításkor vagy a működés során a tag által szolgáltatott ingatlannak a társaság általi megszerzését preferálta. Ezért az ingatlanokhoz – attól függően, hogy a tagok képesek-e nem pénzbeli betéteként ingatlanapportra vagy sem – az egyik társaság illetékmentesen, míg a másik (amely adásvétel útján szerez ingatlant) illetékkötelesen jut. A mentesség tehát diszkriminatív, sérti a versenysemlegesség elvét.

A másik hatályon kívül helyezendő szabály a társaság vagy a közös gazdálkodás egyéb formájának megszűnésekor az induló vagyon értékét meghaladó (felhalmozott) vagyon tag általi megszerzésére biztosított mentességet.

a 224. §-hoz

E rendelkezés indokolását lásd a Javaslat 14. számú mellékleténél.

a 225. §-hoz

A Htv. módosításáról szóló rendelkezések 2000. január 1-jétől lépnek hatályba. Ezzel egyidejűleg az építmény megszűnésének fogalmát tartalmazó értelmező rendelkezés olyan értelemben változik, hogy az építmény megszűnése alatt csak az építmény lebontását, illetve megsemmisülését kell érteni. Átmeneti szabályként az iparűzési adó alanyai a 2000. évi adóalap megosztását a jelenleg hatályos melléklet alapján is elvégezhetik.

a 226. §-hoz

E rendelkezés indokolását lásd a Javaslat 15. számú mellékleténél.

a 227. §-hoz

A biztosítási adóra vonatkozó rendelkezések a megfelelő felkészülési idő érdekében a rendelkezések többségétől eltérően nem 2000. január 1-jén, hanem három hónappal később lépnek hatályba. Ez egyrészt a 2000. évi dátumváltással kapcsolatos informatikai nehézségekkel magyarázható, másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy a törvény kihirdetése és az év első napja közötti időszakban nehézségekbe ütközik mintegy nyolcmillió ügyfél értesítése az általuk fizetendő összeg megváltozásáról. A Kormány álláspontja szerint a törvény kihirdetése és hatálybalépése közötti közel öt hónapos időszak elegendő a felkészüléshez, különös tekintettel arra, hogy más törvényi változásoknál a 45 napos felkészülési időt tekinti jogunk elegendő időnek.

Az új rendelkezések időbeli hatályára kétféle megoldás kínálkozik. A hatálybalépést követően esedékessé váló díjakra, vagy az esedékességtől függetlenül a ténylegesen a hatálybalépést követően teljesített díjfizetésre terjeszthető ki a biztosítási adó hatálya. A Javaslat azért az utóbbi megoldást választja, mert ezzel számos későbbi jogvita elkerülhető, hiszen nem kell az egyes ügyleteknél az esedékességet vizsgálni (pl. késedelmes díjfizetést teljesített-e az adóalany, vagy esetleg a törvény hatálybalépése előtt teljesített a hatálybalépést követően esedékessé váló díjat), hanem a díjfizetés időpontja önmagában megfelelő információval szolgál az adókötelezettségről.

a 228. §-hoz

Az adózás rendjéről szóló törvényből elsősorban a járulékintegrációval összefüggésben helyezi hatályon kívül a Javaslat a szükségtelenné vált párhuzamos szabályokat, illetőleg idejét múlt rendelkezéseket. A Javaslat a visszaható hatály tilalmának megfelelően rendelkezik a hatályba lépő új szabályok alkalmazási rendjéről, illetőleg kimondja, hogy a hatályba lépést követően teljesítendő kötelezettségekre, ha azok a hatályba lépést megelőző időszakra vonatkoznak, még az 1999. december 31-én hatályos szabályok az irányadóak.

a 231. §-hoz

A Javaslat a módosítás hatályba lépésével összefüggésben lévő, más jogszabályokban technikai jellegű kiigazításokat tartalmaz.

az 1. számú melléklethez

Az 1.sz. melléklet I. részében a legnagyobb horderejű változás a Szolgáltatások Jegyzékének KSH által megújított, Európai Unió követelményeinek megfelelő változatára történő átállás. Jogharmonizációs kötelezettségeinknek eleget téve ugyanakkor - három egymást követő évre elosztva - szűkülne is a kedvezményes adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre. Az Európai Unió ajánlásával (77/388 (EGK) sz. hatodik direktíva "H" melléklete) összhangban 2000. január 1-jétől kikerülnének a kedvezményes adókulcsból egyes növényi és állati termékek (pl. nyers bőr, nyírott gyapjú, selyemhernyógubó, pamut, len, kender, juta), az azbesztmentes fékbetét, és a verseny- és élsporttal kapcsolatos szolgáltatások.

Az 1999. január 1-jétől hatályba lépő új termékazonosító rendszer alkalmazásával felmerült jogos igényeknek helyt adva visszakerülnek a kedvezményes adókulcsba olyan  termékek, melyek a korábbi ITJ- alapú rendszerben is 12%-os adómérték alá tartoztak, de az új rendszerbe történő beillesztésük körül problémák adódtak (pl. gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek, egyes fogászati termékek). Ugyancsak az új termékazonosító rendszer működésével kapcsolatos tapasztalatokat hasznosítva szövegpontosításokra is sor kerül (pl. szerobakteriológiai készítmények szakszerű behatárolása).

A Javaslat a tankönyvnek minősített CD-ROM-okat is a nulla nulla adómérték alá sorolja, megteremtve ezzel a tankönyv nulla kulcsossá tételénél az eredeti jogalkotói szándékkal az összhangot.

a 2. számú melléklethez

A 2. számú melléklet tartalmazza a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítéseknek és szolgáltatásnyújtásoknak a KSH új Szolgáltatások Jegyzékének megfelelő besorolását.

2000. január 1-jétől az ügyvédek csak az ügyvédségről szóló törvény szerint a kizárólag ügyvéd által végezhető tevékenységek esetében jogosultak tárgyi adómentesen szolgáltatást nyújtani.

a 3. számú melléklethez

A kompenzációs felárra jogosító termékkör kiegészül a kanárimaggal (fénymaggal), mert ezek esetében is érvényesül a felvásárlás, és e termék is mezőgazdasági terméknek minősül.

a 4. számú melléklethez

A melléklet a 218.§ szerinti számításhoz szükséges tételeket rögzíti.

az 5. számú melléklethez

A termékek azonosítására 1998. január 1-jétől a fogyasztási adónál is a vámtarifaszámok szolgálnak. Az ITJ-ről a vámtarifaszámra való áttérés során olyan termékek is fogyasztási adóssá váltak a vámtarifaszámok megjelölése alapján, amelyek korábban nem tartoztak e körbe (szintetikus kövek és a 14 karátnál kevesebb aranyat tartalmazó aranytárgyak). A mellékletben ennek korrekciójára, a korábbi állapot visszaállítására kerül sor.

a 6. számú melléklethez

A KSH a szolgáltatások besorolására 1999. január 1-jén új Szolgáltatások Jegyzékét adott ki. A melléklet a fogyasztói árkiegészítéses szolgáltatások meghatározásánál az új SZJ számokat tartalmazza.

a 7. számú melléklethez

A Javaslat 7. számú melléklete a Szja törvénynek az adómentes bevételeket meghatározó 1. számú mellékletét módosítja. Eszerint a katasztrófa esetén nyújtott állami segély akkor adómentes jövedelem, ha azt a károsult kapja. A törvényen belüli összhang és a gyakorlati végrehajtás segítése  érdekében a Javaslat pontosításokat tartalmaz és kiegészíti az adómentes természetbeni juttatások felsorolását.

a 8. számú melléklethez

A Javaslat 8. számú melléklete a Szja törvénynek az önálló tevékenységhez elszámolható költségekről rendelkező 3. számú mellékletét módosítja. A módosítással lehetővé válik, hogy a több önálló tevékenységhez használt (de egyébként kizárólag üzleti célú) tárgyi eszközökre a törvény szerint lehetséges értékcsökkenési leírást érvényesíthesse a magánszemély, de az egészet egyetlen (általa meghatározott) tevékenységnél. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény módosításához kapcsolódva a Javaslat rendelkezik arról, hogy a betegség első 40 napjára fizetett táppénz költségként érvényesíthető. A Javaslat ezen kívül néhány kisebb – egyszerűsítési célú – pontosítást is megfogalmaz (például a saját tulajdonú gépkocsi üzleti célú használata esetén az igazolás nélkül elszámolható költség bizonylataként a kiküldetési rendelvény a külföldi utak esetében is alkalmazható).

a 9. számú melléklethez

A Javaslat 9. számú mellékletében a Szja törvény adónyilvántartásokról rendelkező 5. számú mellékletének módosítása az adminisztrációs terhek csökkentését célozza, azzal, hogy megszünteti a géppel feldolgozott adatok pénztárkönyvbe való kötelező bevezetését. Ezzel összefüggésben az adatok megőrzésével kapcsolatos kötelezettségeket is pontosítja.

a 10. számú melléklethez

A Javaslat 10. számú mellékletében a Szja törvény mezőgazdasági őstermelői termékeket és tevékenységeket meghatározó 6. számú mellékletének módosítása az évközben (a hatályos törvény felhatalmazása alapján) kiadott kormányrendeletben meghatározott termékeket és tevékenységeket építi be a törvénybe. A törvény 1998. évi módosítása során - a jogharmonizációs elvárásoknak megfelelően - megtörtént a vámtarifa azonosító rendszer bevezetése, ami a mezőgazdasági őstermelői termékkör tartalmi meghatározását is érintette. A vámtarifa szemléletű termékazonosító rendszerbe nehezen illeszthető a mezőgazdasági termékek teljes köre. Ez óhatatlanul csak a szabályok gyakorlati alkalmazása során derülhet ki, ezért a személyi jövedelemadó törvényt módosító 1998. évi LXV. tv. 29. § (7) bekezdés rendelkezése - a zökkenőmentes áttérés érdekében - 1999. évben felhatalmazza a Kormányt arra, hogy ha az indokolttá válik, rendeletben határozza meg a Szja törvény 6. számú mellékletében felsorolt termék- és tevékenységi kört, valamint a vámtarifaszámokat érintő kiigazításokat. E rendelkezés célja, hogy a termékazonosító rendszer megváltozása miatt esetlegesen előforduló értelmezési kérdések az éves gazdálkodás biztonságát elősegítő módon menet közben törvénymódosítás nélkül kiigazíthatóak legyenek. Az ideiglenes felhatalmazás alapján történő kiegészítéseket építi be a Javaslat.

a 11. számú melléklethez

A Javaslat 11. számú mellékletében a Szja törvény biztosítási kedvezmény részletes feltételeit szabályozó 7. számú mellékletének módosítása egyértelművé teszi, hogy a rendelkezési jog gyakorlásának minősül a biztosító részére befizetett díjnak a rendszeres pénzkivonás formájában történő visszafizetése is.

a 12. számú melléklethez

A Javaslat 12. számú mellékletében a Szja törvény 10. számú mellékletére vonatkozó módosítás kimondja, hogy nem számolható el költségként a tevékenység megszüntetésére tekintettel megállapított vállalkozói osztalékalap után fizetendő százalékos egészségügyi hozzájárulás.

a 13. számú melléklethez

A Javaslat 13. számú mellékletében a Szja törvény egyéni vállalkozó költségeinek elszámolásáról rendelkező 11. számú mellékletének módosítása a törvény más rendelkezéseivel való összhang megteremtése céljából, illetve a más törvények változása miatt szükségessé vált kiegészítéseket, pontosításokat fogalmazza meg. A Javaslat (többek között) lehetővé teszi az egészségügyi hozzájárulás elszámolását (kivéve a megszűnéskor a vállalkozói osztalékalap után fizetett egészségügyi hozzájárulást), továbbá elismeri, hogy a több önálló tevékenységhez (de csak ilyen tevékenységekhez) használt tárgyi eszközök üzleti célt szolgálnak, és ezért beszerzési értékük – az értékcsökkenési leírás érvényesítésének az adott önálló tevékenységre irányadó szabályai szerint, a tevékenységek közötti megosztás nélkül – költségként számolható el valamely önálló tevékenység bevételével szemben. A Javaslat szerint a kisvállalkozások terhei mérséklése érdekében a tárgyi eszközök "gyorsított elszámolási" lehetőségének értékhatára 100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik. A Javaslat szabályozza a járművek költségelszámolásához alkalmazott útnyilvántartásban a kilométer futásteljesítmények figyelembe vételét.

a 14. számú melléklethez

A Javaslat az Itv. mellékletét módosítja oly módon, hogy a jelzálogjog bejegyzés módosítására irányuló eljárásra is a bejegyzési eljárásra érvényes illeték mértéket határozza meg.

a 15. számú melléklethez

A Htv. hatályos rendelkezései szerint a székhelyén kívül legalább egy telephellyel rendelkező vállalkozó számára a vállalkozási szintű adóalapot a tevékenységére legjellemzőbb módon - a Htv. mellékletében meghatározottak figyelembevételével - meg kell osztania a székhelye, telephelye szerinti önkormányzat között. A Htv. jelenlegi melléklete nem ír elő kötelező megosztási módot. Így a tevékenységre legjellemzőbb módszer sok esetben vita tárgyát képezi az adóhatóság és az adózó között, sőt előfordul, hogy – mivel a vállalkozó, több önkormányzati adóhatóságnál is adóalanynak minősül – az adóhatóságok ellenőrzésük során egymástól eltérő megállapításokat tesznek, azaz más-más megosztási módot tekintenek jogszabályszerűnek (a tevékenységre leginkább jellemzőnek). Ez különösen a nagyobb, sok telephelyes vállalkozások számára nemcsak potenciális “veszélyforrást”, hanem tényleges többletterheket is jelent. Ezért a Javaslat háromféle megosztási módszert ír elő, nevezetesen a személyi jellegű ráfordítások aránya szerinti, az eszközérték aránya szerinti módszert, valamint a nagyvolumenű vállalkozók esetében kötelező jelleggel e kettő kombinációját tartalmazó (komplex) adóalap-megosztási módszert.

a 16. számú melléklethez

A Javaslat 16. számú melléklete módosítja az Art. 1. számú mellékletét.  Ez a melléklet rendezi az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási szabályokat, a bevallási gyakoriságot, továbbá az általános bevallási rendtől eltérő, speciális, pl. évenként csak egyszer teljesítendő bevallások határidejét. A módosítás alapvetően nem forgatja fel az adóbevallási rendet, de a járulékintegráció következtében rendezni kell a Javaslatnak a kifizetőkre és munkáltatókra, illetőleg a magánszemélyekre vonatkozó járulékbevallási szabályokat kell beépíteni a kialakított rendszerbe. Az adókötelezettségek egyszerűsítése érdekében a járulékbevallási szabályokat a Javaslat a kifizetők, munkáltatók esetében a többi adókötelezettségükkel azonos módon rendeli teljesíteni.

a 17. számú melléklethez

A Javaslat 17. számú melléklete módosítja az Art. 2. számú mellékletét, amely az állami és az önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendő adó befizetési, és a támogatások esedékességének határidejét állapítja meg. Az adó- és járulékbeszedési rendszer integrációja, és az egységes folyószámla rendszer megköveteli, hogy a kerekítési és a nyilvántartási szabályokat a jövőben a járulékok tekintetében is alkalmazni kell. A járulékintegrációval összhangban a Javaslat az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék és baleseti járulék tekintetében adózói csoportokra lebontva tartalmazza a befizetések esedékességének időpontját is.

Az általános forgalmi adó visszaigénylés szigorításával összhangban a gyakorított áfa elszámolás és bevallás feltételei is megváltoznak. A Javaslat a gyakorított elszámolás lehetőségét a fogyasztói árkiegészítésre jogosult adózóknál, illetve konkrét feltételek teljesülése esetén a jellemzően az árbevételüket a 0 %-os és/vagy a kedvezményes adókulcs alá tartozó értékesítésből szerző adózók esetében teszi lehetővé. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezésével kapcsolatban a Javaslat rendelkezik az áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszak adókötelezettségének megállapításáról, bevallásáról és megfizetéséről is.

a 18. számú melléklethez

A Javaslat 18. számú melléklete módosítja az Art. 3. számú mellékletét. Ez a melléklet részletezi a törvény 45. §-a alapján adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek által szolgáltatott adatok tartalmát, illetőleg az egyes adatszolgáltatások határidejét. Az adatszolgáltatás rendszere az adókötelezettségek ellenőrzéséhez szükséges konrollinformáció rendszer felépítését szolgálja. A kifizető és a munkáltató kiterjedt adatszolgáltatási kötelezettsége alól a jogbizonytalanság elkerülése, valamint az adókötelezettségek egyszerűsítése érdekében a Javaslat mentesíti a kifizetőt az olyan adatok tekintetében, melyeknek nincs direkt összefüggése az adókötelezettségek ellenőrzésével. Ha pl. használt cikk értékesítése esetén a vásárló kifizetőnek minősül, a magánszemélyt csak esetenként illeti meg olyan bevétel, amely adókötelezettséget válthat ki. Ezért az ingó-, ingatlanértékesítés esetén nem kell a jövőben adatot szolgáltatni.

A Javaslat szerint az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjed valamennyi járulékköteles bevételre, ezzel biztosítva a megfelelő kontrollinformációt a munkáltatói, kifizetői járulékbevallások helyessége, valamint a magánszemélyek járulékmegállapításának mellőzését kérő nyilatkozatai jogszerűsége ellenőrzéséhez. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki azokra a járulékköteles ellátásokra, amelyeket 1999. december 31-éig benyújtott igénylés alapján kell folyósítani, mivel a folyósító - nem rendelkezvén a magánszemély adóazonosító jelével - adatszolgáltatási kötelezettség esetén e kifizetéseket jogszerűen nem teljesíthetné.

a 19. számú melléklethez

A Javaslat 19. számú melléklete módosítja az Art. 5. számú mellékletét. A külföldi személyek adózása speciális szabályainak gyakorlati jelentősége a külföldi befektetések, és különösen a nemzetközi tőkepiacba való bekapcsolódás miatt összehasonlíthatatlan az egy évtizeddel ezelőtti helyzettel. A kettős adózás elkerülésére kötött egyezmények gyakorlati alkalmazásához, az ellenőrizhetőséghez szükséges bizonyos igazolások megléte. Olyan szabályokra van szükség, amelyek az adókijátszás veszélyét csökkentik, ugyanakkor kellően rugalmasak ahhoz, hogy ne riasszák el a külföldi befektetőket. Ennek felel meg az illetőségigazolás átalakított feltételrendszere és az ún. haszonhúzói nyilatkozat igazolásának előírása. Ez utóbbi kapcsán kétségtelen, hogy egyes, az adóigazgatási együttműködés szempontjából kedvezőbb helyzetű országokban elegendő a haszonhúzó nyilatkozata is, de a javasolt megoldás (az adóhatóság vagy független könyvvizsgáló igazolása) sem teljesíthetetlen követelmény.

20. számú melléklethez

A Javaslat 20. számú melléklete módosítja az Art. 6. számú mellékletét, amely az átalányadózás részletes eljárási szabályait tartalmazza. Az adókötelezettségek egyszerűsítésének egyik lehetséges útja az átalányadózás kiterjesztése. A hatályos szabály a kezdő vállalkozásokat az átalányadózásból kizárja. A Javaslat e korlátot megszünteti. További lényeges adminisztrációs csökkentést jelent, hogy az átalányadózónak az átalányadó választásáról, ha választását fenntartja, nem kell minden évben újabb nyilatkozatot tennie. A Javaslat az átalányadó előleg megfizetésének határidejét egységesíti az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadó előlegének befizetésére előírt határidővel.

21. számú melléklethez

A Javaslat 21. számú melléklete módosítja az Art. 7. számú mellékletét. A kiemelt adózók igazgatósága 1997. év elejétől működik. Az a cél, hogy valóban a legjelentősebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatását lássa el. Ezért a Javaslat valorizálja a besorolási értékhatárokat. A Javaslat figyelembe veszi azt, hogy az adózók jelentős részénél a csődeljárás átmeneti állapot, amit nem mindig követ felszámolási vagy végelszámolási eljárás. Ennek megfelelően az illetékesség változtatását a csődeljárás alatt álló adózóknál a továbbiakban nem tartja fenn. A Javaslat pontosítja azt is, hogy mely időponttól kerül ki a kiemelt adózók igazgatósága illetékességéből a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló adózó.

a 22. számú melléklethez

A Javaslat új mellékletet léptet életbe, annak okán, hogy a kifizetett munkadíj összege és az ahhoz kapcsolódó közteherjegy értékek – a járulékok és az adóelőleg újraszámítása miatt – változnak.