T Ö R V É N Y J A V A S L A T
a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló
1993. évi XLVI. törvény módosításáról
igazságügy-miniszter
Budapest, 1999. augusztus
Törvényjavaslat
a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló
1993. évi XLVI. törvény módosításáról
Az Országgyűlés a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI.
törvény (a továbbiakban: Stt.)
6. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján a 2001. évi
népszámlálásról a következő törvényt alkotja, valamint a statisztikáról szóló
törvény egyes rendelkezéseit a következőképpen módosítja:
A 2001. évi népszámlálás
1. §
(1) A Magyar Köztársaság területén a 2001. január 31. és február 1. napja közötti éjféli állapot alapulvételével az Stt., a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével a természetes személyekről és a lakásokról általános összeírást (továbbiakban: népszámlálást) kell tartani.
(2) A népszámlálás az ország területén élő vagy bejelentett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és hontalan személyekre, valamint a menekültekre, továbbá az ország területén lévő lakó- és üdülőegységekre terjed ki, beleértve a közösségi elhelyezést szolgáló intézeteket is.
(3) A helyszíni adatfelvételt a 2001. február 1. és február 21. közötti időszakban kell végrehajtani.
(4) Az összeírásból kimaradottak pótösszeírását 2001. február 28-ig be kell fejezni.
(5) Az üdülőegységekre kiterjedő előzetes helyszíni adatfelvételt 2000. július 1. és augusztus 31. között kell végrehajtani.
2. §
A népszámlálás során az adatszolgáltatás a természetes személyek, a lakó- és üdülőegységek, valamint a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek (pl. diákotthon, kórház) következő adatainak összeírására terjed ki:
a) a természetes személyekre vonatkozóan: nem, születési időpont, lakóhely, családi állapot, családi állás, termékenység, iskolába járás, iskolai végzettség, személyek és háztartások megélhetési forrása, foglalkozás, munkáltató és munkahely, közlekedés, utazás, egészségi állapot, állampolgárság, vallás, nemzetiség, anyanyelv, nyelvismeret, a lakáshasználat jogcíme, üdülőtulajdon;
b) a lakó- és üdülőegységre vonatkozóan: rendeltetés (típus), tulajdoni jelleg, helyiségek száma, alapterület, kommunális ellátottság, felszereltség, karbantartás, a fűtés módja, építési év, falazat, a környezet lakóövezeti jellege;
c) a közösségi elhelyezést szolgáló intézetekre (pl. diákotthon, kórház) vonatkozóan: az intézet rendeltetése, a fenntartó gazdálkodási formája, tulajdoni jellege, dolgozói létszáma, az intézet férőhelyeinek, egészségügyi helyiségeinek száma, lakóövezeti jellege, kommunális ellátottsága, az étkeztetés formája; az intézeti épület típusa, nagysága, építési éve, falazata, felszereltsége, fűtésének módja, utolsó felújításának ideje, helyiségeinek típusa és száma, az üzemeltetés időszaka.
3. §
(1) Az adatszolgáltatás – a (2) bekezdésben felsorolt kérdések kivételével – kötelező. Az adatszolgáltatók kötelesek a népszámlálás körébe tartozó adatokat a valóságnak megfelelően, az 1. §-ban meghatározott időszakban megadni.
(2) Az adatszolgáltatás az egészségi állapotra, a vallásra és a nemzetiségre vonatkozóan önkéntes.
(3) A népszámlálás során gyűjtött adatok kizárólag statisztikai célra használhatók.
4. §
(1) A népszámlálás előkészítésének és adatfelvételének szakmai irányítását, továbbá az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi.
(2) A népszámlálás előkészítéséről és az adatfelvétel végrehajtásáról a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője, körjegyzője gondoskodik.
A statisztikáról szóló törvény módosítása
5. §
Az Stt. az alábbi 3/A. §-sal egészül ki:
„3/A. § A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerv vezetőjének biztosítani kell a statisztikai tevékenység működésének önállóságát, és a statisztikai tájékoztatás függetlenségét.”
6. §
(1) Az Stt. 4. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A KSH elnökét és elnökhelyetteseit a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kinevezés időtartama 6 év, amely két ízben további 6-6 évvel meghosszabbítható.”
(2) Az Stt. 4. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A KSH elnöke a közigazgatási államtitkárt, a KSH elnökhelyettesei pedig a helyettes államtitkárt megillető illetményre és juttatásokra jogosultak.”
7. §
(1) Az Stt. 6. § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„e) a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyűjtési programja tervezetének összeállítása, jóváhagyásra történő előterjesztése, a saját adatgyűjtéseinek végrehajtása és a program végrehajtásának figyelemmel kísérése a hivatalos statisztikai szolgálat szerveinél;”
(2) Az Stt. 6. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A statisztikai regiszter az adatszolgáltatók nyilvántartása érdekében a jogi személyiségű gazdasági szervezet, a gazdasági tevékenységet (vállalkozást) folytató természetes személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevét, statisztikai azonosítóját, statisztikai csoportképző ismérveinek kódját, valamint az azok meghatározásához szükséges alapadatokat, székhelyét és levelezési címét, telefon- és telefax-számát, valamint telepének címét, tevékenységi körét, nyitvatartási jellegét (állandó jelleggel, idényjelleggel működő telep) tartalmazza.”
(3) Az Stt. 6. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) A statisztikai regiszter (2) bekezdés szerinti tartalma – a csoportképzés alapjául szolgáló alapadatok kivételével – nyilvános. A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek részére – az országos statisztikai adatgyűjtési programban szereplő adatgyűjtéseik megszervezése érdekében – a regiszter tartalma az ehhez szükséges mértékben kiegészíthető.”
8. §
(1) Az Stt. 8. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Természetes személy faji eredetére, nemzeti, nemzetiségi, etnikai hovatartozására, politikai véleményére vagy pártállására, vallásos vagy más meggyőződésére, egészségi állapotára, kóros szenvedélyére, szexuális életére, valamint büntetett előéletére vonatkozó személyes adatot statisztikai célra csak személyazonosításra alkalmatlan módon és az érintett természetes személy önkéntes adatszolgáltatása alapján lehet gyűjteni.”
(2) Az Stt. 8. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A jogi személy, valamint a gazdasági tevékenységére vonatkozóan a gazdasági tevékenységet folytató természetes személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének részletes szabályait, az OST állásfoglalásának figyelembevételével, a KSH elnökének előterjesztése alapján, kormányrendelet állapítja meg.”
9. §
Az Stt. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A népmozgalmi statisztika körében megfigyelésre kerül minden Magyarországon bekövetkezett születés, haláleset, házasságkötés, válás (a továbbiakban együtt: népmozgalmi esemény), valamint lakcímváltozás.
(2) A népmozgalmi események statisztikai felmérése céljából a KSH a következő személyes adatokat gyűjti: név, lakcím, állampolgárság, anyanyelv, születési hely és idő, nem, családi állapot, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, foglalkozás, munkahely, gyermekek száma, a népmozgalmi eseménnyel összefüggő egészségi állapot, az anyakönyvezés helye, az anyakönyvi bejegyzés folyószáma, a népmozgalmi esemény és a kapcsolódó népmozgalmi események helye és ideje.
(3) A népmozgalmi eseménnyel, valamint a lakcímváltozással kapcsolatban gyűjtött adatok közül a nevet és a lakcímet az adatok teljessége és összefüggése ellenőrzésének befejezését követő nyolc napon belül törölni kell.
(4) A (2) bekezdés szerinti adatokat a népmozgalmi esemény helye szerint illetékes anyakönyvvezetők, egészségügyi szervek és a bíróságok kötelesek szolgáltatni. A lakcím adatokat a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve a reá vonatkozó szabályok szerint szolgáltatja.”
10. §
Az Stt. 11. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adatszolgáltatási kötelezettséggel járó statisztikai adatgyűjtéseket - kivéve a törvényben elrendelteket - a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyűjtési programja (a továbbiakban: program) tartalmazza.”
11. §
Az Stt. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
”A jóváhagyott programot indokolt esetben a 11-12. §-ban foglaltak szerint lehet módosítani vagy kiegészíteni.”
12. §
Az Stt. 18. §-a kiegészül a következő (3) bekezdéssel:
„(3) Egyedi adat – az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően – csak statisztikai célból, statisztikai tevékenységgel foglalkozó nemzetközi szervezetnek, jogszabályban meghatározott nemzetközi kötelezettség teljesítése érdekében adható át az adatszolgáltató írásbeli hozzájárulása nélkül.”
13. §
Az Stt. 19. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Új adatoknak az adatállományhoz csatolása, valamint az azonos célú statisztikai adatgyűjtés céljából történt mintavételes eljárás végrehajtásának idejére, a személyazonosító adatok az adatállománnyal ideiglenesen összekapcsolhatók. Az összekapcsolás szabályait az adatvédelmi biztos állásfoglalásának figyelembevételével kell meghatározni, és véleményezésre az OST elé kell terjeszteni.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltak külön törvény szerint alkalmazhatók a lakosság egészére kiterjedő adatszolgáltatásnál.”
14. §
Az Stt. 21. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A KSH az (1) és (3) bekezdésben meghatározott adatgyűjtést végző szervtől az országos statisztikai adatgyűjtési programból rendelkezésre álló adatokat egyedi azonosításra alkalmas módon, ezen túlmenően a kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatgyűjtéseihez, az adatgyűjtés céljának és időtartamának megjelölésével a hatósági, ellenőrzési, gazdasági vagy egyéb tevékenységgel járó, valamint a nyilvános, közhitelű és egyéb nyilvántartások vezetésével összefüggő adatgyűjtést végző szervtől a rendelkezésre álló személyes és nem személyes adatokat egyedi azonosításra alkalmas módon statisztikai felhasználás céljából – az adatvédelemre vonatkozó szabályok megtartása mellett – jogosult átvenni. A KSH az adatszolgáltatókat a személyes adatok statisztikai célra történő átvételéről és felhasználásáról hivatalos lapjában előzetesen tájékoztatja. Az adatátvétellel összefüggő térítésre a (2) bekezdés irányadó.”
Záró rendelkezések
15. §
(1) E törvény a kihirdetését követő hónap 15. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg az Stt. 3. § (2) bekezdésének h) pontja, valamint az Stt. 8. § (5) bekezdése hatályát veszti.
(2) Ezen törvény hatálybalépésével egyidejűleg a KSH elnökének és elnökhelyettesének kinevezése határozott idejű kinevezéssé alakul át.
(3) Ez a
jogszabály a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai
között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt
Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I.
törvény
3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz:
a) a Bizottság 97/281/EK határozata az EUROSTAT-nak a közösségi statisztikák elkészítésében való szerepéről,
b) a Tanács 322/97/EK rendelete a közösségi statisztikáról.
16. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a népszámlálás megszervezésével kapcsolatos feladatokat, valamint a jegyzőknek és a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok vezetőinek népszámlálással kapcsolatos feladatait.
(2) A népszámlálás költségeinek fedezésére biztosítandó összeget az éves költségvetési törvényekben kell megállapítani.
I.
A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Központi Statisztikai Hivatal feladatkörébe tartozik a tíz évenként tartandó teljes körű nép- és lakásszámlálás (a továbbiakban népszámlálás) végrehajtása. Magyarországon 1870 óta rendszeresen, általában tízéves időközökben kerül sor teljes körű népszámlálásra.
A legutóbbi teljes körű népszámlálás 1990. január 1-jei eszmei időponttal került végrehajtásra. A harmadik évezred első népszámlálása – a 2001. évi – lesz a tizennegyedik hivatalos magyar népszámlálás, és beletartozik az 1950 óta Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak alapján szervezett világnépszámlálások sorozatába. 2000 körül a fejlett világ – és így Európa – valamennyi országában tartanak népszámlálást vagy azzal egyenértékű adatgyűjtést.
Magyarországon az ezredforduló körüli népszámlálás megtartása azért indokolt, mert:
- egyedülállóan átfogó képet ad a népesség nagyságáról, demográfiai összetételéről, iskolázottságáról, foglalkoztatottságáról, a lakáskörülményekről, a háztartások és a családok jellemzőiről;
- pótolhatatlan információs alapot szolgáltat a politikai döntésalakításhoz, döntéshozatalhoz. Adatai különösen a területfejlesztéssel, a lakással, a családdal, a szociális helyzettel, a foglalkoztatottsággal, a munkanélküliséggel kapcsolatos politika alakításához nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget;
- a népszámlálás az országos, a regionális, a megyei és a települési szint mellett bármilyen tetszőleges nagyobb vagy kisebb területi egységre, akár településrészekre is szolgáltat adatot, ezáltal megalapozza a helyi közigazgatás döntéselőkészítési, döntéshozói tevékenységét, segíti jobban megismerni a “helyi társadalom” összetételét, belső struktúráját; a területfejlesztési törvény fejlettség-kiegyenlítő funkciójának megvalósulását, amely az utóbbi években jelentősen felértékelődött;
- a népszámlálási összeírás mind a tematikát, mind az adatgyűjtés fogalmi körét illetően megfelel a nemzetközi ajánlásoknak, így az Európai Uniós csatlakozás előtt álló Magyarországról olyan információkat nyújt, amelyek más országok adataival – akár a legkisebb területi egységekre vonatkozóan is – összehasonlíthatók; ezzel nagyban támogatja hazánk integrációs törekvéseit;
– a népszámlálás során összegyűjtött információk hozzájárulnak múltunk megismeréséhez, egyedülállóan hosszú “idősorai” információt szolgáltatnak a társadalmi-gazdasági élet változásairól, különös tekintettel az 1990-es évtizedben lezajlott átalakulási folyamatokról. Adatai segítik a drámainak tekinthető népességfogyás társadalmi, szociológiai okainak jobb megértését, a lehetséges, e tendenciát mérsékelő intézkedések kidolgozását;
- a piacgazdaság és az információs társadalom kibontakozásával a népszámlálásból biztosítható adatok iránti igények jelentősen bővültek. Nemzetközi tapasztalat, hogy a magánszféra gazdasági, társadalmi szereplői is – versenyképességük javítása érdekében – fokozottan felhasználják a népszámlálás során gyűjtött információkat, mivel ez a vállalkozások gazdasági kockázatát lényegesen mérsékli;
- az aktuális népszámlálás adatai hosszú időn át alapot szolgáltatnak a tudományos kutatáshoz, reprezentatív felvételek mintáinak kiválasztásához, információs bázisát adják további országos és helyi vizsgálatoknak, elemzéseknek.
A népszámlálás egyik alternatívája lehetne egy mintavételes adatfelvétel. A népszámlálási összeírások lényege azonban a teljeskörűség. A lakosságnak csak egy bizonyos hányadára kiterjedő mintavételes adatfelvétel nem biztosítaná a helyi, településszintű vagy az igen gyakran felhasznált településrészenkénti adatokat, így azok az információk hiányoznának, amelyek területfejlesztési projekteket támogatnak és a helyi döntéshozatalt segítik.
Egy másik alternatíva a népesség egyes adatait magukba foglaló közigazgatási nyilvántartások statisztikai célú felhasználása. Magyarországon 1975 óta működik népesség-nyilvántartás. A népesség-nyilvántartás hatósági jellegű nyilvántartás, adatait nem statisztikai célból kezelik. Adattartalma csak néhány személyi jellegű információra (a személy állampolgársága, neme, születési helye és ideje, családi állapota, anyja neve, lakóhelye, tartózkodási helye) terjed ki, így nem elégíti ki a népszámlálási tematikával kapcsolatos hazai és nemzetközi igényeket. Nem képezhetők le belőle az életviszonyok megítélése szempontjából döntő fontosságú háztartási viszonyok, olyan alapvető információk nem biztosíthatók a népesség-nyilvántartásból, mint pl. az iskolai végzettség, a foglalkozási jellemzők, a családi kapcsolatok, a lakáshelyzet, nem szerepelnek a népességnyilvántartásban a lakások jellemzői. A népesség-nyilvántartás tehát a jelenlegi adattartalmával nem helyettesítheti a népszámlálást, adatainak statisztikai célú felhasználása – elsősorban a szűk adattartalom miatt – rendkívül korlátozott.
Magyarországon vannak más, a népszámlálási tematika egyes részeit tartalmazó nyilvántartások is (pl. a Munkaügyi Központok, az APEH, az egészség- és nyugdíjbiztosítás adatállományai), azonban ezek a nyilvántartások csak meghatározott népességcsoportokról állnak rendelkezésre, a nyilvántartások sajátos adattartalma, eltérő céljai és módszertani megoldásai, az összekapcsolás technikai nehézségei és adatvédelmi korlátai jelenleg nem teszik lehetővé, hogy segítségükkel a népszámlálás akár csak megközelítően is kiváltható legyen. Az ilyen nyilvántartásokra épülő népszámlálási eljárást használó skandináv országokban a nyilvántartások tartalmát hosszú évtizedek alatt alakították úgy ki, hogy a statisztikai célú felhasználás szempontjait is figyelembe vették. Az összekapcsolást a személyi azonosító szám közvetítésével oldják meg – ott ezt adatvédelmi jogszabályok lehetővé teszik –, egyes adatokat viszont továbbra is kérdőíves kikérdezéssel gyűjtenek be.
A népszámlálás tehát jelenleg az egyedüli adatforrás, amely a személyre, a családra, mint a személyek legkisebb közösségére, a lakásra és a lakóépületekre vonatkozó információk tetszőleges kombinációjával ki tudja elégíteni az országos és a helyi szintű adatigényeket.
A népszámlálás elmaradása jelentős károkat okozna a nemzet adatvagyonában: megszakadna egy 1870 óta tartó folyamat; különösen regionális, kistérségi és helyi szinten olyan információvesztést okozna, amely lényegesen megnehezítené a döntéselőkészítési, döntéshozatali tevékenységet; rontaná az ország integrációs esélyeit, megakadályozná az ENSZ és az Európai Unió szervezeteivel és tagországaival fennálló, népszámlálási alapú információcserét; és – nem utolsósorban – hiányozna az információ az ezredforduló körüli évek Magyarországának országos és helyi szintű társadalmáról, a lakosság összetételéről, élet- és lakáskörülményeiről.
A népszámlálás végrehajtására a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kerül sor. Az említett törvények többek között előírásokat és garanciákat tartalmaznak az adatok védelmével kapcsolatban, rendelkeznek a kötelező adatszolgáltatás megtagadása esetén alkalmazható szankciókról, szabályozzák az adatok nyilvánosságra hozásának módját, továbbá más egyéb, az összeírás szempontjából fontos körülményt. A törvényjavaslat ugyan kötelezettséget ró az adatszolgáltatóra abban a tekintetben, hogy köteles valós adatokat szolgáltatni, az összeírás során azonban az adatszolgáltatóktól nem szabad dokumentumokat kérni. Az ún. érzékeny adatok esetében (pl. nemzetiség, vallás, fogyatékosság) az adatszolgáltató dönthet úgy, hogy a kérdésre nem kíván válaszolni.
1. §-hoz
A tervezet tartalmazza az adatszolgáltatás eszmei időpontját, az összeírás végrehajtásának időszakát, a statisztikai és az adatvédelmi törvényre történő utalást. Intézkedik továbbá arról, hogy a népszámlálás végrehajtását – a pótösszeírással együtt – a végrehajtás hónapjának végéig be kell fejezni.
A korábbi népszámlálások tapasztalatai azt mutatják, hogy az összeírás végrehajtására három hét az optimális időszak, tekintettel arra, hogy hosszabb összeírás esetén megfigyelhető az eszmei időpontra vonatkozó adatközlések növekvő pontatlansága. A bonyolult és részletes szervezési feladatok végrehajtásának követelménye is viszonylag rövid összeírási időszak mellett szól.
A törvényjavaslat meghatározza az adatszolgáltatók körét, amelynek értelmében össze kell írni az ország területén élő magyar állampolgárokat (függetlenül attól, hogy bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek-e), illetve azokat a magyar állampolgárokat, akik nem élnek életvitelszerűen az ország területén, de magyarországi lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkeznek, továbbá az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokat és hontalan személyeket, valamint a menekülteket.
A népszámlálások fontos feladata a személyek összeírása mellett, hogy az ország lakásállományáról, annak összetételéről is teljes körű képet ad. A lakás céljára épült, valamint a lakásként használt lakóegységek mellett a csak időszakosan vagy másodlagosan lakásként használt lakóegységek – mint pl. az üdülők – mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban is az ország lakásállományának, lakásvagyonának részét képezik. Magyarországon legutóbb az 1960. évi népszámlálás alkalmával volt helyszíni üdülő-összeírás, amikor az ún. nyári lakásokat is összeírták. Az 1980. évi népszámlálás során végrehajtott üdülő-összeírás nem volt teljes körű, mivel az adatfelvétel nem a helyszínen történt, hanem az összeírt személyek megkérdezése alapján. A 2001. évi népszámlálás alkalmával tervezett helyszíni lakás- és üdülő-összeírás tehát legalább négy évtizedes hiányt pótol azzal, hogy a teljes lakásvagyon nagyságáról és összetételéről ad képet.
A népszámlálás során az üdülők összeírását csak az üdülési időszakban lehet elvégezni, amikor az üdülőket használják. Ezért az üdülők előzetes összeírását a népszámlálást megelőző év nyarán (2000. évben) kell végrehajtani, két hónapos összeírási időszakkal számolva. (A népszámlálás tényleges időpontjában lehet az előzetes adatfelvételt pontosítani.)
A népszámlálás során a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek összeírására is sor kerül. Az intézeti háztartások vonatkozásában a kilencvenes években alapvető változások mentek végbe, összetételük, üzemeltetésük, finanszírozásuk, szolgáltatásaik átalakultak, aminek következtében az intézeti elhelyezést igénybe vevők demográfiai, foglalkoztatási stb. struktúrája, összetétele is jelentősen módosult. A legutóbbi teljes körű népszámláláshoz képest a lakóhelyüktől távol munkát vállalók számának erőteljes csökkenése miatt sorra szűntek meg a munkásszállások, alkalmazotti szálláshelyek, az ott élők száma ma már kevésbé jelentős. Az intézeti háztartások fenntartásában csökkent az állami szerepvállalás, jelentősen megnőtt viszont az egyházak, a civil szervezetek és a magántőke szerepe, amelyek nagyobbrészt a szociális ellátás terén nyújtanak közösségi elhelyezést és ellátást a rászorulók számára.
2. §-hoz
A tervezet az összeírás témaköreit sorolja fel, mind a személyek, mind a lakóegységek vonatkozásában. A tematika lehetővé teszi az alapvető hazai adatigények kielégítése mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió ajánlásainak megfelelő adatszolgáltatást is. A témák törvényben történő felsorolása egyben az állampolgároknak garanciát jelent arra, hogy csak az itt meghatározott körben tehetnek fel kérdéseket a népszámlálás során.
Az adatgyűjtés a személyek vonatkozásában tartalmazza az alapadatokat: nem, születési idő, lakóhely. Az adatfelvétel a lakóhely vonatkozásában elsődlegesen a bejelentéstől független tényleges lakcímet tudakolja. Meg kell jegyezni, hogy a magyar népszámlálások történetében először hiányzik a programból a családi és utónév bejegyzése.
Tekintettel arra, hogy a jelenleg érvényes magyarországi bejelentési rendszer szerinti lakcímek nem minden esetben fedik azt a lakást, ahol az összeírt ténylegesen, életvitelszerűen él, a pontos és valós vándorlási és ingázási statisztikák elkészítéséhez szükséges az egyének valóságos lakcímének település szintű tudakolása.
A lakcím-bejelentési rendelkezések analógiájára a tényleges lakcímek vonatkozásában is megkülönböztethető elsődleges (állandó) és másodlagos lakás. A népesség két népszámlálás közötti továbbvezetésének megalapozása céljából az említett lakcímeken minden esetben a bejelentkezés módja is felvételre kerül.
Abból a célból, hogy ne csak a tényleges lakcímek alapján megállapítható népességről lehessen számot adni, kérdés vonatkozik arra, hogy az összeírtnak ezeken kívül van-e máshol bejelentett lakcíme. Így a népességszám nemcsak a ténylegesen használt lakások alapján, hanem a bejelentkezéseknek megfelelően is megállapítható.
Az összeírás a korábbi lakóhelyekre és a születéskori lakóhelyre is kiterjed (minden esetben településszinten). Minden személy születéskori lakóhelye az első állandó (elsődleges) lakcímének települése, és ehhez képest dönthető el, hogy vándorolt-e élete folyamán. Tekintettel arra, hogy a lakosság nagy többsége városokban (népesebb településeken) lévő kórházakban születik, ezért a népszámlálások alkalmával nem az anyakönyvezés szerinti születési hely kerül összeírásra, hanem az a település, ahol az összeírt személy édesanyja ténylegesen lakott a szülés időpontjában (származási hely). A megelőző elsődleges (állandó) lakcím települése alapján a jelenlegi lakcím településéhez viszonyítva meg lehet állapítani a vándorlások, a legutolsó költözés irányát és időpontját. Az egy évvel korábbi lakcím települése a vándorlások pontosabb becslését szem előtt tartó nemzetközi ajánlások miatt szerepel a témakörök között.
A családi állapot mindig alapvető ismérvként szerepel a népszámlálási programban.
A házasságok és élettársi kapcsolatok, valamint a termékenység felmérése fontos téma korunk demográfiai és társadalmi változásának jobb megértése szempontjából.
Az iskolai végzettség a népességre vonatkozó egyik legfontosabb információ. Egy ország tudásvagyonának, szellemi potenciáljának felméréséhez nélkülözhetetlen ismereteket szolgáltatnak a népszámlálás iskolai végzettséget tudakoló kérdéseire adott válaszok.
A népesség gazdasági aktivitásának megállapítása a népszámlálások alapvető feladata, amely a kérdezett személy megélhetését biztosító források tudakolása alapján történik. E kérdés alapján az összehasonlítás lehetősége biztosított, mind a korábbi hazai gyakorlatnak megfelelő gazdasági aktivitási kategóriákkal, mind a nemzetközi kívánalmaknak is eleget tevő jelenlegi hazai csoportosításokkal.
A valamilyen formában gazdaságilag aktív tevékenységet folytató személyek esetében az egyik leglényegesebb kérdés a foglalkozás meghatározása, amihez nélkülözhetetlen a munkakör megjelölése, illetve a kérdezett tevékenységre jellemző feladatok feltüntetése. Ezek az információk szükségesek a gazdaságilag aktív tevékenységet folytató személyeknek a már 1990 után kidolgozott, illetve korszerűsített foglalkozási osztályozási rendszerbe (FEOR-93) történő besorolásához, amely a nemzetközi összehasonlítást – elsősorban az Európai Unióhoz tartozó államok vonatkozásában – biztosítja.
A gazdasági átalakulás lényeges társadalmi következménye a foglalkoztatás formáinak bővülése, továbbá a munkáltatói szféra változása a privatizáció és a külföldi tőke megjelenése folytán. A népszámlálás ezekre a jellemzőkre is szolgáltat adatokat.
A munkanélküliség a rendszerváltás óta folyamatosan az érdeklődés előterében áll. 1949 után először az 1990. évi népszámlálás programjában szerepelt e kérdés. A 2001. évi tematikában is szerepel a munkanélküliség problémájának beható, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlását is figyelembe vevő vizsgálata. Hangsúlyozni kell, hogy csak a népszámlálás során megvalósuló teljes körű összeírás teremti meg a kistérségek és a települések vonatkozásában a munkanélküliség komplex, más összeírt jellemzőkkel kombinált értékelésének feltételét, ezzel is támogatva a helyi foglalkoztatási programokat.
A népesség gazdaságilag hasznos tevékenységgel való tényleges lekötöttségének értékeléséhez igen fontos az összeírást megelőző évben végzett mezőgazdasági munka, a mezőgazdasággal való kapcsolat vizsgálata.
Az egészségi állapotot tudakoló kérdések közül a fogyatékossággal kapcsolatos kérdéscsoport 1949-ig több népszámlálás programjának a részét képezte és az 1990. évi népszámlálásban is helyet kapott. A fogyatékosok helyzetének, esélyeinek javítását célzó programok szempontjából ezek az adatok különleges értéket képviselnek, és a fogyatékosok szervezetei számára is nélkülözhetetlenek. Mivel az egészségi állapot az érzékeny adatok közé tartozik, az e körbe tartozó kérdések tekintetében a válaszadás önkéntes.
Az állampolgárság az Európai Unió szerint kötelező témakör, és a nemzetközi vándorlás, valamint a külföldiek jelenlétének alapvető ismérve. 1970 óta a magyar népszámlálások tematikájában nem szerepelt.
A népszámlálás tervezett programjának fontos része a nemzetiségi hovatartozás és a felekezeti hovatartozás vizsgálata. Ezekre a kérdésekre adott válaszok az ún. érzékeny adatok kategóriájába tartoznak, ezért adatkezelésük nagy körültekintést igényel. E kérdések tekintetében is biztosított a válaszadás önkéntessége.
A tervezetben a nemzetiség vizsgálata az ENSZ–EGB ajánlásának felel meg, amely a Budapesten 1992. szeptember 2-5. között tartott nemzetközi nemzetiségi statisztikai konferencia határozatát tartalmazza. A vallással kapcsolatos kérdés jelentőségét aláhúzza az a körülmény, hogy a felekezeti hovatartozást teljes körű összeírás keretében utoljára 1949-ben tudakolhatta a népszámlálás. Fél évszázad alatt mind országosan, mind területi szinten lényeges változások következtek be, amelyekre azonban nincsenek statisztikai adatok.
Az anyanyelven kívüli nyelvtudás kérdezésének fontosságát – a nemzetiségi kötődések közvetett megismerésén túl – az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítésének időszakában kiemeli az a körülmény, hogy az idegennyelv-tudás a szellemi tőke fontos része.
A háztartások és a családok vizsgálatának jelentőségét alapvetően meghatározza, hogy a háztartások a társadalom legkisebb gazdasági, a családok pedig a legkisebb vérségi, rokoni egységei. A család válságáról szóló tudósítások ellenére bizonyos, hogy a családok és a háztartások hosszabb ideig a magyar társadalom stabil alapegységei maradnak. Már önmagában ez a folyamatosság is indokolja, hogy az összeírás kiterjedjen ezen alapegységek összetételének, típusainak, élet- és lakáskörülményeinek vizsgálatára. A magyar népesedési helyzet válságos jellegének megismerésében, valamint a helyzet kezelését szolgáló eszközök meghatározásában nélkülözhetetlen a családok és háztartások jellemzőinek, struktúrájának feltárása.
Az utóbbi évtizedekben, de különösen a legutóbbi időkben lényeges változások mentek végbe a családok összetételében. Hasonlóan a nyugat-, és különösen az észak-európai trendekhez, Magyarországon is új családformák nyertek teret, amelyek közül kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani az élettársi közösségek terjedésének. Ez azért is fontos, mert a legújabb kutatások szerint ma már a felnőtt lakosság többsége elfogadja e családforma létjogosultságát, a vidéki lakosság körében is csökkenőben vannak az ezzel kapcsolatos előítéletek, valamint a házasságon kívüli születéseknek is jelentős hányada az élettársi kapcsolatokban valósul meg.
A családok egy másik, sok szempontból problematikus,
hátrányos helyzetű csoportját alkotják azok, amelyekben valamely okból
kifolyólag (özvegyülés, válás, különélés a házastárstól, egyedül vállalt
gyermek stb.) csak az egyik szülő él együtt egy vagy több gyermekével. E
családok helyzetének a jobb, pontosabb megítélése
– hasonlóan az élettársi kapcsolaton alapuló családokéhoz – csak a teljes körű
népszámlálás adataira épülő vizsgálatok, elemzések segítségével valósítható
meg.
A lakások esetében az elmúlt évtizedben a tulajdonviszonyok és a lakások felszereltsége megváltozott, az infrastrukturális beruházások a lakások víz- és gázellátását jelentősen javították. A 2001. évi népszámlálás adatai átfogó képet fognak adni ezekről a folyamatokról, a lakásvagyon számszerű és strukturális alakulásáról.
A program tartalmazza a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek összeírását is. Ennek keretében az intézetek legfontosabb adatainak – pl. rendeltetés, férőhelyek száma, épületre vonatkozó információk – felvételére is sor kerül.
3. §-hoz
A
már említett törvényekkel összhangban a tervezet rögzíti az adatszolgáltatók
kötelezettségét, meghatározza, hogy mely kérdésekre kötelező, és mely
kérdésekre önkéntes a válaszadás, továbbá megállapítja, hogy a gyűjtött adatok
kizárólag statisztikai célra használhatók, ezzel biztonságot nyújt az
adatszolgáltatóknak, hogy
– egyébként is névtelenül felvett – egyedi adataik csak és kizárólag
összesített formában kerülhetnek nyilvánosságra, illetve hogy a statisztikai
célra gyűjtött adatok semmi egyéb célból nem kerülhetnek felhasználásra.
4. §-hoz
A korábbi gyakorlatnak megfelelően a javaslat a Központi Statisztikai Hivatal feladatává teszi a népszámlálás szakmai irányítását, az adatok feldolgozását és közzétételét. Az összeírás helyi előkészítése, végrehajtása az előző népszámlálások során a tanácsi apparátus feladatát képezte, ami a következőkben értelemszerűen a helyi közigazgatási szervekre hárul. Felelősként a fővárosi kerületek, valamint települési önkormányzatok jegyzőjét (körjegyzőjét) nevezi meg a tervezet.
A népszámlálás előkészítése szükségszerűen időigényes folyamat, amelynek területi előkészítése önmagában is számos feladat megoldását igényli. Ilyen például a jegyzők és a polgármesteri hivatalok felkészítése, a számlálóbiztosok és felülvizsgálók toborzása, kiválogatása, oktatása. Az összeírás sikerét döntően meghatározza, hogy a munkát, az anyagot jól ismerő, a kérdezett személyekkel kellő kontaktust létesíteni képes számlálóbiztosok végezzék. E tevékenység javadalmazásáról – az adott keretek között – jelentőségének megfelelően szükséges gondoskodni. Szervezési és gazdasági szempontból egyaránt lényeges, hogy a közel 40 ezres létszámú összeírói, és közel 10 ezres felülvizsgálói hálózat felállításának és hatékony működtetésének a feltételeit kell megteremteni.
Az előkészítés zökkenőmentes végrehajtásának feltétele, hogy e munkálatok már törvényes felhatalmazáson alapuljanak, ezért fontos a javaslat 1999. évi megtárgyalása, és – elfogadás esetén – rövid határidővel való hatályba léptetése.
II.
A statisztikáról szóló törvény módosítására irányuló javaslat indokolása
Általános indokolás
A statisztikai adatok nyújtanak megfelelő alapot ahhoz, hogy gazdaságunk, társadalmunk helyzetét kellőképpen fel lehessen mérni hazai viszonylatban, és megítélni Magyarország helyét Európában. A közös európai gazdaság működése érdekében szükséges, hogy a statisztikai adatszolgáltatás zökkenőmentes legyen és a gazdálkodó szervezetek adatai statisztikai célra korlátozásoktól mentesen felhasználhatók legyenek. Ezért a módosítással lehetővé kell tenni az egyedi adatok átadását statisztikai célra az EUROSTAT részére. Ezen túlmenően a gyakorlat néhány esetben bebizonyította, hogy a törvény eredeti szövege nem segíti kellőképpen a szakmai feladatok elvégzését, egyes szakaszok pedig az adatgyűjtések során éppen az elérni szándékozott cél ellen hatnak. Ezért szükséges a törvény áttekintésével néhány módosítást megfogalmazni annak érdekében, hogy egy, az idők és a gyakorlat próbáját is kiálló statisztikai törvény alapján tudja kifejteni tevékenységét a hazai statisztika.
5. §-hoz
A felhasználók a munkájuk elvégzéséhez, feladataik ellátásához szükséges statisztikai adatokra csak akkor tudnak építeni, ha azok befolyásolástól mentesen az objektív valóságot tükrözik. Ezért szükséges – a KSH-hoz hasonlóan – kiemelni a statisztikai tevékenység önállóságának fontosságát a hivatalos statisztikai szolgálat egész területén.
6. §-hoz
Hazánk Európai Uniós csatlakozásának áttekintése folyamán, a magyar jelentés statisztikai fejezetével kapcsolatban, a leginkább kihangsúlyozott kifogás az volt, hogy a magyar statisztikai rendszer felépítését és működését megfogalmazó jogszabályokban, különös tekintettel a statisztikai törvényre, nincsenek kellőképpen kidolgozva azok a garanciák, amelyek biztosítják a statisztika számára azt a függetlenséget, ami az uniós elvárásoknak történő megfeleléshez szükséges. A csatlakozás folyamán is, de annak megtörténte után különösképpen szükséges, hogy a statisztikai adatok politikai-, gazdasági-, csoport- és egyéni érdekektől mentesen tükrözzék azt a magyar valóságot, amelyet a közös gazdálkodás során, legkiváltképpen az EUROSTAT rendszerébe integrálva a közösség életét tükröző adatoknál, számításba lehet venni. Mindezeknek az előírásoknak a magyar fél minden kétséget kizáróan akkor tud eleget tenni, ha a statisztika szervezetét, a meghatározó szerepet betöltő vezetők funkcióját, elhatárolja a négyévenkénti választás eredményétől, kizárva ezzel még a gyanúját is annak, hogy a mindenkori kormánynak bármiféle lehetősége lenne a statisztikát igényének megfelelően befolyásolni. A határozott idejű és a választási ciklust átfedő vezetői megbízások megfelelően garantálják az EU által elvárt szakmai függetlenséget és kiegészítik a 4. § (1) bekezdésében deklarált szakmai önállóságot. Amennyiben a határozott idő lejárta folyamatban lévő fontos feladatok idejére esne, vagy a szakma érdekében ez indokolt, a kinevezés időtartama meghosszabbítható a feladatok sikeres elvégzése érdekében.
7. §-hoz
A gazdasági–társadalmi helyzet stabilizálódása megteremti annak a lehetőségét, hogy a hosszabb távon változatlan adatszolgáltatási kötelezettséggel az adatszolgáltatók terhei csökkenjenek, és az üzleti élet bizalmát is megnyerje a statisztikai adatszolgáltatás stabilitása. Ezzel az országos statisztikai adatgyűjtési program elveszíti éves aktualitását, tehát a szövegből kimarad az arra történő utalás.
A statisztikai felmérések kiterjednek a cégek telep szintű információira is (pl. kiskereskedelmi üzletek). Ezért szükséges a regiszter tartalmának kibővítése a telepekre vonatkozó adatokkal.
8. §-hoz
A törvény védi a személyes adatokat, és kiemelten védi a különleges adatokat. A védelem megfelelő fokát biztosítja az a szabály, hogy ezeket az adatokat csak önkéntes adatszolgáltatás formájában lehet gyűjteni. Miután a statisztikai felméréshez nem szükségesek a személyazonosító adatok, így az adatfelvétel anonim módon történik. Ebben az esetben viszont szükségtelen az az előírás, hogy ehhez még az adatszolgáltató írásbeli hozzájárulása is szükséges.Az adatszolgáltatót ugyanis éppen az bizonytalanítja el a névtelenség tekintetében, ha tőle aláírást kérnek. Ezért a javaslat szerint az eredeti szövegből ez a rész kimarad.
Statisztikai adatszolgáltatás során egyformán szükség van minden gazdasági tevékenységet folytató szervezet adatára függetlenül attól, hogy milyen formában működik, vagy milyen módon fejti ki tevékenységét. Az egyéni vállalkozó, a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet gazdasági tevékenysége ugyanúgy részét képezi a nemzetgazdaság egészének, mint egy részvénytársaság működése. Ezért célszerűtlen az adatszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének jogi formák szerinti megkülönböztetése a törvényben, viszont szükséges kimondani minden gazdasági tevékenységet végzőre az egységes, azonos szabályok szerint előírt adatszolgáltatási kötelezettséget. Ez az egységes adatszolgáltatás azonban a természetes személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező adatszolgáltatónál kizárólag és kiemelten csak a gazdasági tevékenységére vonatkozhat, teljes egészében figyelembe véve a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat.
9. §-hoz
A polgárjogi szerveződések, az anyanyelv megőrzése érdekében létrejött mozgalmak kialakításához és működtetéséhez, a pénzügyi feltételek megteremtéséhez, az oktatási–művelődési lehetőségek kialakításához, elengedhetetlen a Magyarországon élők anyanyelvi megoszlásának ismerete. Ez pedig csak a népmozgalmi statisztika felhasználásával követhető nyomon.
Az anyanyelvi hovatartozásra vonatkozó információt sem az európai adatvédelmi egyezmény, sem a 95/46-os EK direktíva nem minősíti különleges adatnak.
Mivel a gyűjtésre kerülő adatok köréből a (2) bekezdésben már egy előző módosításnál elhagyásra került a tartózkodási hely, így azt a (3) bekezdésből is törölni kell.
10. §-hoz
A törvény szövege az adatszolgáltatási kötelezettség évenkénti megállapítását írta elő. A gazdasági-társadalmi helyzet stabilizálódásával azonban kialakul a közép- illetőleg hosszú távon változatlan adatgyűjtési rendszer, ami biztonságot ad az adatszolgáltatóknak is és az adatfelhasználóknak is. Ezért az "éves" jelző a program leírásánál elmarad.
11. §-hoz
Az OSAP éves jellegének megszüntetésével egyidejűleg szükséges újra szabályozni a módosítás lehetőségét, amire így nem évközben, hanem szükség szerint időközben fog sor kerülni.
12. §-hoz
A statisztika gyakorlata és jogi háttere is egyforma védelmet biztosít a személyes adatoknak és a jogi személyekre vonatkozó információknak. Az adatszolgáltatók jogainak ilyen irányú egyöntetűsége azonban gátat vet az üzleti, gazdasági adatok (egyedi adatok) felhasználásának, mivel ezek átadását nem engedélyezi az adatszolgáltató hozzájárulása nélkül. Szükséges a jövőben liberalizálni az egyedi adatok átadásának lehetőségét az EUROSTAT elvárásainak megfelelően, mivel a csatlakozás során is, és ezt követően is csak úgy lehet adatot szolgáltatni, ha az egyedi adatok statisztikai célra az adatszolgáltató külön hozzájárulása nélkül is átadhatók nemzetközi szervezetnek meghatározott nemzetközi kötelezettség teljesítése érdekében.
13. §-hoz
A javaslat lehetővé kivánja tenni, hogy mintavétel céljából is - ideiglenesen - a személyazonosító adat és az adatállomány összekapcsolható legyen, annak érdekében, hogy ún. célzott kismintás adatfelvételeket (pl. az idősekre, fiatalokra, a társadalom hátrányos helyzetű csoportjaira vonatkozókat) lehessen végrehajtani. Garanciális szabály, hogy csak a statisztikai célú adatfelvételekkel kapcsolatos mintavételi eljárásnál lehet ezt a megoldást alkalmazni és az összekapcsolás csak a szükséges ideig tarthat. A javaslat - szintén garanciális okból - kimondja, hogy a lakosság egészére kiterjedő adatszolgáltatásnál (pl. népszámlálásnál) e kérdésről külön törvénynek kell rendelkeznie.
14. §-hoz
Az adatkezelésekkel foglalkozó törvények külön-külön szabályozzák az általuk gyűjtött információk felhasználásának szabályait. Mivel mindegyik a maximális védelmet biztosítja a saját adatainak, így ezek statisztikai célból történő megszerzéséhez egy párhuzamos, az OSAP-on keresztül elvégezhető adatgyűjtésre van szükség.
A statisztikai törvény prioritást enged a KSH-nak különböző adatállományokból történő adatátvételeknél. Személyes adatok esetében azonban törvény vagy önkormányzati rendelet intézkedése alapján lehet csak ezekhez egyedileg azonosítható formában hozzájutni. A jogalkotás gördülékenysége nem biztosítja ennek a felhatalmazásnak a gyakorlati hasznosítását, így – az adatvédelmi törvény előírásait figyelembe véve – ebben a törvényben indokolt kimondani a KSH-nak azt a jogát, hogy – a kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatgyűjtéseihez, az adatgyűjtés célja és időtartama megjelölésével – minden adathoz azonosítható formában hozzájuthasson, azért hogy az adatszolgáltatók külön igénybevétele nélkül, pénzügyileg is takarékosabb formában tudjon statisztikát készíteni a más szerveknél rendelkezésre álló adatokból. Az azonosításra alkalmas adatátvétel biztosítja a különböző statisztikai célú szempontok szerinti adatösszesítések elvégzését. Miután a személyes adatok védelmét a statisztikáról szóló törvény maximálisan garantálja, az érdeksérelem lehetősége kizárt, és biztosított az adatszolgáltató tájékoztatása is a Statisztikai Közlönyön keresztül az adatátvételről.
15. §-hoz
A Magyar Köztársaság minisztériumainak
felsorolásáról szóló 1998. évi XXXVI. törvény 2. §-ának (2) bekezdése megszüntette
az Országos Testnevelési és Sporthivatalt. A 2. § (1) bekezdése g) pontjának
rendelkezése értelmében, ahol a törvény hatályba lépését megelőzően kiadott
jogszabály az Országos Testnevelési és Sporthivatalt említi, ott az Ifjúsági és
Sportminisztériumot kell érteni. Az Stt. 3. §-a (2) bekezdésének
b) pontja szerint a minisztériumok a hivatalos statisztikai szolgálathoz
tartoznak; ennek megfelelően e jogszabályhely hatálya az Ifjúsági és
Sportminisztériumra is kiterjed.
16. §-hoz
A Kormány hatáskörébe indokolt utalni, hogy a népszámlálás megszervezésével kapcsolatos részletes feladatokat szabályozza. A népszámlálással kapcsolatos költségek 2000. és 2003. év közötti fedezetéről – a feladat végrehajtásának megfelelő ütemezésben – az éves költségvetési törvényben kell gondoskodni.