A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

T/1656. számú

 

TÖRVÉNYJAVASLAT

 

az Európai Szociális Karta kihirdetéséről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előadója:           Harrach Péter

szociális és családügyi

miniszter

 

 

 

 

 

 

 

Budapest, 1999. szeptember

 

 

 

1999. évi ....... törvény

az Európai Szociális Karta kihirdetéséről

 

 

1. §

 

Az Országgyűlés a Torinóban, 1961. október 18-án kelt Európai Szociális Kartát  és Függelékét (a továbbiakban: Karta) e törvénnyel kihirdeti. (A megerősítésről szóló okirat letétbe helyezése 1999. július 8-án megtörtént.)

 

2. §

 

A Karta eredeti angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

 

“THE EUROPEAN SOCIAL CHARTER

 

Turin, 18.10. 1961

 

Preamble

 

  The governments signatory hereto, being members of the Coun­cil of Europe,

 

  Considering that the aim of the Council of Europe is the achievement of greater unity between its members for the purpose of safe­guarding and realising the ideals and princi­ples which are their common heritage and of facilitating their economic and social prog­ress, in particular by the mainte­nance and further realisat­ion of human rights and fundamental freedoms;

 

  C­onsidering that in the European Con­vention for the Protec­tion of Human Rights and Fundamental Freedoms signed at Rome on 4th Novem­ber 1950, and the Proto­col thereto signed at Paris on 20th March 1952, the member States of the Council of Europe agreed to secure to their populations the civil and political rights and freedoms therein specified;

 

  Considering that the enjoy­ment of social rights should be secured without discrim­ina­tion on grounds of race, colour, sex, religion, political opinion, national extraction or social ori­gin;

 

  Being re­solved to make every effort in common to improve the standard of living and to promote the social well‑being of both their urban and rural populations by means of appropriate institu­tions and action,

  Have agreed as fol­lows:

 

Part I

 

  The Contracting Par­ties accept as the aim of their poli­cy, to be pursued by all appropriate means, both national and interna­tional in charac­ter, the attainment of conditions in which the fol­lowing rights and principles may be effec­tively reali­sed:

 

 1 Every­one shall have the opportunity to earn his living in an occupation freely entered upon.

 

 2 All workers have the right to just conditions of work.

 

 3 All workers have the right to safe and healthy working condi­tions.

 

 4 All workers have the right to a fair remunera­tion suffi­cient for a decent standard of living for them­selves and their fami­lies.

 

 5 All workers and employers have the right to freedom of association in national or international orga­nisa­tions for the protection of their economic and social inter­ests.

 

 6 All workers and employers have the right to bargain collec­tively.

 

 7 Children and young persons have the right to a special protection against the physical and moral hazards to which they are exposed.

 

 8 Employed women, in case of mater­nity, and other em­ployed women as appropri­ate, have the right to a special protection in their work.

 

 9 Everyone has the right to appropriate facilities for voca­tional guid­ance with a view to helping him choose an occupa­tion suited to his personal aptitude and interests.

 

 10 Everyone has the right to appro­priate facili­ties for voca­tional training.

 

 11 Everyone has the right to benefit from any measures en­abling him to enjoy the highest possible standard of health attain­able.

 

 12 All workers and their dependents have the right to social securi­ty.

 

 13 Anyone without adequate resources has the right to social and medi­cal assistance.

 

 14 Everyone has the right to benefit from social welfare services.

 

 15 Disabled persons have the right to vocational train­ing, rehabilita­tion and resettlement, whatever the origin and nature of their dis­ability.

 

 16 The family as a fundamental unit of society has the right to appropriate social, legal and economic protec­tion to ensure its full development.

 

 17 Mothers and chil­dren, irrespective of marital status and family relations, have the right to appro­priate social and economic protection.

 

 18 The nation­als of any one of the Contracting Parties have the right to engage in any gainful occupation in the territo­ry of any one of the others on a footing of equality with the na­tionals of the latter, subject to restrictions based on cogent eco­nomic or social reasons.

 

 19 Migrant workers who are nationals of a Con­tracting Party and their families have the right to pro­tection and assis­tance in the territory of any other Con­tracting Party.

 

 

Part II

 

  The Contracting Par­ties undertake, as provided for in Part III, to consider them­selves bound by the obliga­tions laid down in the following articles and paragraphs.

 

  Article 1 — The right to work

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to work, the Contracting Parties under­take:

 

 1 to accept as one of their primary aims and respon­sibili­ties the achieve­ment and maintenance of as high and stable a level of employ­ment as possi­ble, with a view to the attainment of full employ­ment;

 

 2 to protect effectively the right of the worker to earn his living in an occupation freely entered upon;

 

 3 to establish or maintain free employ­ment services for all work­ers;

 

 4 to provide or promote appropriate vocational guid­ance, training and reha­bilitation.    

 

  Article 2 — The right to just conditions of work

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to just condi­tions of work, the Contracting Parties undertake:

 

 1 to provide for reasonable daily and weekly working hours, the working week to be progres­sively reduced to the extent that the increase of productivity and other relevant factors permit;

 

 2 to provide for public holidays with pay;

 

 3 to pro­vide for a minimum of two weeks annual holiday with pay;

 

 4 to provide for additional paid holidays or reduced working hours for workers engaged in dangerous or unhealthy occupa­tions as prescribed;

 

 5 to ensure a weekly rest period which shall, as far as possible, coincide with the day recognised by tradi­tion or custom in the country or region con­cerned as a day of rest.

 

  Article 3 — The right to safe and healthy work­ing conditions

 

  With a view to ensuring the effec­tive exercise of the right to safe and healthy working conditions, the Contract­ing Parties under­take:

 

 1 to issue safety and health regula­tions;

 

 2 to provide for the enforcement of such regula­tions by measures of super­vision;

 

 3 to consult, as appropriate, employers' and wor­kers' organi­sations on measures intended to im­prove indus­trial safety and health.

 

  Article 4 — The right to a fair remuneration

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to a fair remu­neration, the Contracting Parties under­take:

 

 1 to recognise the right of workers to a remu­neration such as will give them and their families a decent standard of living;

 

 2 to recog­nise the right of workers to an increased rate of remunera­tion for overtime work, subject to exceptions in particular cases;

 

 3 to recognise the right of men and women work­ers to equal pay for work of equal value;

 

 4 to recogn­ise the right of all workers to a reason­able period of notice for termina­tion of employ­ment;

 

 5 to permit deductions from wages only under conditions and to the extent prescribed by national laws or regulations or fixed by col­lective agree­ments or arbitration awards.

 

  The exercise of these rights shall be achieved by freely concluded collective agreements, by statu­tory wage‑fi­xing machinery, or by other means appro­priate to national conditions.

 

 

  Article 5 — The right to organise

 

  With a view to ensuring or promot­ing the freedom of workers and employers to form local, national or internation­al organ­isati­ons for the pro­tection of their economic and social interests and to join those organi­satio­ns, the Con­tracting Parties undertake that national law shall not be such as to impair, nor shall it be so applied as to impair, this freedom. The extent to which the guarantees provided for in this article shall apply to the police shall be deter­mined by national laws or regulations. The princi­ple govern­ing the application to the members of the armed forces of these guarantees and the extent to which they shall apply to per­sons in this category shall equally be determined by national laws or regulations.

 

  Article 6 — The right to bargain collectively

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to bargain collectively, the Contracting Parties under­take:

 

 1 to pro­mote joint con­sulta­tion between workers and employ­ers;

 

 2 to promote, where necessary and appropri­ate, machinery for voluntary negotia­tions between employers or employers' organi­sations and worke­rs' organisations, with a view to the regulation of terms and conditions of employment by means of collective agreements;

 

 3 to promote the estab­lishment and use of appro­priate machin­ery for conciliation and voluntary arbitration for the settlement of labour dis­putes;

 

  and recognise:

 

 4 the right of workers and employers to collec­tive action in cases of conflicts of interest, including the right to strike, subject to obligations that might arise out of col­lective agreements previously en­tered into.

 

  Article 7 — The right of children and young persons to protection

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right of children and young persons to protec­tion, the Con­tracting Parties undertake:

 

 1 to provide that the minimum age of admission to em­ployment shall be 15 years, subject to excep­tions for chil­dren employed in prescribed light work without harm to their health, morals or education;

 

2 to provide that a higher minimum age of admis­sion to em­ployment shall be fixed with respect to prescribed occupa­tions regarded as dangerous or unhealthy;

 

 3 to pro­vide that persons who are still subject to compulso­ry educa­tion shall not be em­ployed in such work as would deprive them of the full benefit of their education;

 

 4 to provide that the working hours of persons under 16 years of age shall be limited in accordance with the needs of their development, and particular­ly with their need for voca­tional training;

 

 5 to recognise the right of young workers and apprentic­es to a fair wage or other appropriate allowanc­es;

 

 6 to provide that the time spent by young persons in voca­tional training during the normal working hours with the consent of the employer shall be treated as forming part of the working day;

 

 7 to provide that employed persons of under 18 years of age shall be entitled to not less than three weeks' annual holiday with pay;

 

 8 to provide that persons under 18 years of age shall not be employed in night work with the exception of certain occupa­tions provided for by national laws or regula­tions;

 

 9 to provide that persons under 18 years of age employed in occu­pations prescribed by national laws or regu­lations shall be subject to regular medical control;

 

 10 to ensure special protection against physical and moral dangers to which chil­dren and young per­sons are ex­posed, and particu­larly against those resulting directly or indirectly from their work.

 

  Article 8 — The right of employed women to protection

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right of employed women to protection, the Contracting Par­ties under­take:

 

 1 to provide either by paid leave, by ade­quate social securi­ty benefits or by benefits from public funds for women to take leave before and after childbirth up to a total of at least 12 weeks;

 

 2 to consid­er it as unlaw­ful for an employer to give a woman notice of dismissal during her absence on mater­nity leave or to give her notice of dismissal at such a time that the notice would expire during such absence;

 

 3 to provide that mothers who are nursing their infants shall be entitled to sufficient time off for this purpose;

 

 4 a to regulate the employment of women workers on night work in industrial employ­ment;

 

  b to prohibit the employ­ment of women workers in under­ground mining, and, as appropriate, on all other work which is un­suitable for them by reason of its dangerous, unhealthy, or arduous nature.

 

  Article 9 — The right to vocational guidance

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to vocational guidance, the Contracting Parties under­take to provide or promote, as neces­sary, a service which will assist all per­sons, includ­ing the handicapped, to solve problems related to occupational choice and progress, with due regard to the individual's characteristics and their relation to occupa­tional opportuni­ty: this assistance should be available free of charge, both to young persons, including school chil­dren, and to adults.

 

  Article 10 — The right to vocational training

 

  With a view to ensuring the effective exer­cise of the right to vocational training, the Contracting Parties under­take:

 

 1 to provide or promote, as necessary, the tech­nical and voca­tional training of all persons, includ­ing the handi­cap­ped, in consul­tation with employe­rs' and workers' organi­sations, and to grant facili­ties for access to higher techni­cal and uni­versity education, based solely on individu­al aptitude;

 

 2 to pro­vide or promote a system of apprentice­ship and other system­atic arrangements for training young boys and girls in their various employ­ments;

 

 3 to provide or pro­mote, as necessary:

 

  a adequate and readily available train­ing facil­ities for adult workers;

 

  b special facili­ties for the re‑training of adult workers needed as a result of tech­nological devel­opment or new trends in employ­ment;

 

 4 to encourage the full utilisation of the facilities provid­ed by appropriate measures such as:

 

  a reducing or abolishing any fees or charges;

 

  b granting financial assis­tance in appro­priate cases;

 

  c including in the normal working hours time spent on sup­plemen­tary training taken by the worker, at the request of his employer, during employ­ment;

 

  d ensuring, through adequate supervision, in consul­tation with the emplo­yers' and workers' organisations, the efficiency of appren­ticeship and other training arrange­ments for young workers, and the adequate protection of young workers generally.

  Article 11 — The right to protection of health

 

  With a view to ensur­ing the effective exercise of the right to protection of health, the Contract­ing Parties under­take, either directly or in co‑oper­ation with public or private organisations, to take appro­priate measures designed inter alia:

 

 1 to remove as far as possible the causes of ill­health;

 

 2 to provide advisory and educa­tional facilities for the promotion of health and the encouragement of individ­ual responsibility in matters of health;

 

 3 to prevent as far as possible epidemic, endemic and other diseases.

 

  Article 12 — The right to social security

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to social secu­rity, the Contracting Parties undertake:

 

 1 to establish or maintain a system of social securi­ty;

 

 2 to maintain the social security system at a satis­fac­tory level at least equal to that re­quired for ratification of Interna­tion­al Labour Convention (No. 102) Concerning Minimum Stan­dards of Social Security;

 

 3 to endeavour to raise progres­sively the system of social security to a higher level;

 

 4 to take steps, by the conclu­sion of appropriate bilat­eral and multilateral agree­ments, or by other means, and subject to the conditions laid down in such agreements, in order to ensure:

 

  a equal treat­ment with their own nationals of the nationals of other Contracting Parties in respect of social security rights, including the retention of benefits arising out of social security legisla­tion, whatever move­ments the persons protect­ed may undertake between the terri­tories of the Con­tracting Parties;

 

  b the granting, mainte­nance and resump­tion of social securi­ty rights by such means as the accumu­la­tion of insurance or employment periods com­pleted under the legisla­tion of each of the Contract­ing Parties.

 

  Article 13 — The right to social and medical assistance

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to social and medical assistance, the Contracting Parties under­take:

 

 1 to ensure that any person who is with­out ade­quate resources and who is unable to secure such resources either by his own efforts or from other sourc­es, in particular by benefits under a social security scheme, be granted adequate assis­tance, and, in case of sickness, the care necessitated by his condition;

 

 2 to ensure that persons receiving such assis­tance shall not, for that reason, suffer from a diminu­tion of their political or social rights;

 

 3 to provide that every­one may receive by appro­priate public or private servic­es such advice and personal help as may be required to pre­vent, to remove, or to alleviate per­sonal or family want;

 

 4 to apply the provisions referred to in para­graphs 1, 2 and 3 of this article on an equal footing with their nation­als to nationals of other Contracting Par­ties lawfully within their territo­ries, in accordance with their obligations under the European Conven­tion on Social and Medical Assistance, signed at Paris on 11th December 1953.

 

  Article 14 — The right to benefit from social welfare services

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to benefit from social welfare servic­es, the Contract­ing Parties under­take:

 

 1 to promote or provide services which, by using methods of social work, would contribute to the welfare and develop­ment of both individuals and groups in the community, and to their adjust­ment to the social environ­ment;

 

 2 to encourage the partici­pation of individuals and voluntary or other organisa­tions in the establishment and maintenance of such services.

 

  Article 15 — The right of physically or mental­ly disabled persons to vocational training, reha­bili­tation and social resettlement

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right of the physically or mentally disabled to vocational training, rehabilitation and resettle­ment, the Contracting Parties undertake:

 

 1 to take adequate measures for the provision of train­ing facilities, including, where necessary, specialised institutions, public or private;

 

 2 to take adequate mea­sures for the placing of disabled persons in employment, such as specialised placing services, facili­ties for sheltered employment and measures to encourage employers to admit disabled persons to employment.

 

  Article 16 — The right of the family to social, legal and economic protection

 

  With a view to ensuring the necessary conditions for the full development of the family, which is a fundamen­tal unit of society, the Contracting Parties under­take to promote the economic, legal and social protection of family life by such means as social and family benefits, fiscal arrangements, provision of family housing, benefits for the newly married,

and other appropri­ate means.

 

  Article 17 — The right of mothers and children to social and economic protection

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right of mothers and children to social and economic protec­tion, the Contracting Parties will take all appropriate and neces­sary measures to that end, including the establ­ish­ment or maintenance of appropriate institutions or services.

 

  Article 18 — The right to engage in a gainful occupation in the territory of other Contracting Parties

 

  With a view to ensuring the effective exercise of the right to engage in a gainful occu­pation in the territory of any other Contracting Party, the Con­tracting Parties under­take:

 

 1 to apply existing regula­tions in a spirit of liber­ality;

 

 2 to simplify exist­ing formalities and to reduce or abolish chancery dues and other charges payable by foreign workers or their employers;

 

 3 to liberalise, individually or collectively, regula­tions governing the employment of foreign workers;

 

  and recognise:

 

 4 the right of their na­tionals to leave the country to en­gage in a gainful occupa­tion in the territories of the other Con­tracting Parties.

 

  Article 19 — The right of migrant workers and their families to protection and assistance

 

  With a view to ensur­ing the effective exercise of the right of migrant workers and their families to protec­tion and assis­tance in the terri­tory of any other Contracting Party, the Contracting Parties undertake:

 

 1 to maintain or to satisfy themselves that there are main­tained adequate and free ser­vices to assist such workers, particular­ly in obtain­ing accurate informa­tion, and to take all appro­pri­ate steps, so far as national laws and regula­tions permit, against mis­lead­ing propaganda relating to emigration and immigration;

 

 2 to adopt appropriate measures within their own juris­diction to facilitate the departure, journey and reception of such work­ers and their families, and to provide, within their own jurisdic­tion, appropriate ser­vices for health, medical atten­tion and good hygienic condi­tions during the journey;

 

 3 to promote co‑operation, as appropriate, between social services, public and private, in emigration and immi­gration countries;

 

 4 to secure for such workers lawfully within their territo­ries, insofar as such matters are regulated by law or regula­tions or are subject to the control of adminis­trative author­ities, treatment not less favour­able than that of their own nation­als in respect of the following matters:

 

  a remunera­tion and other employment and work­ing conditions;

 

  b member­ship of trade unions and enjoy­ment of the benefits of collec­tive bargaining;

 

  c accommo­dation;

 

 5 to secure for such workers lawfully within their territo­ries treatment not less favourable than that of their own nationals with regard to employment taxes, dues or contribu­tions payable in respect of employed persons;

 

 6 to facili­tate as far as possible the reunion of the family of a for­eign worker per­mitted to estab­lish himself in the terri­tory;

 

 7 to secure for such workers lawfully within their territo­ries treatment not less favou­rable than that of their own nationals in respect of legal proceedings relating to matters referred to in this article;

 

 8 to secure that such workers lawfully residing within their territories are not expelled unless they endan­ger national security or offend against public interest or moral­ity;

 

 9 to permit, within legal limits, the transfer of such parts of the earnings and sav­ings of such workers as they may desire;

 

 10 to extend the protection and assistance provided for in this article to self‑employed migrants insofar as such mea­sures apply.

 

 

Part III

 

  Article 20 — Undertakings

 

 1 Each of the Contract­ing Parties under­takes:

 

  a to consider Part I of this Char­ter as a declara­tion of the aims which it will pursue by all appro­pri­ate means, as stated in the introducto­ry para­graph of that part;

 

  b to consider itself bound by at least five of the follow­ing articles of Part II of this Charter: Articles 1, 5, 6, 12, 13, 16 and 19;

 

  c in addi­tion to the articles selected by it in accordance with the preceding sub‑paragraph, to consider itself bound by such a number of articles or numbered para­graphs of Part II of the Charter as it may select, provided that the total number of articles or num­bered paragraphs by which it is bound is not less than 10 articles or 45 numbered para­graphs.

 

 2 The articles or paragraphs selected in accordance with sub‑parag­raphs b and c of paragraph 1 of this arti­cle shall be notified to the Secretary General of the Council of Europe at the time when the instru­ment of ratification or approval of the Contracting Party concerned is deposited.

 

 3 Any Con­tracting Party may, at a later date, declare by noti­fication to the Secretary Ge­neral that it considers itself bound by any articles or any numbered para­graphs of Part II of the Charter which it has not already accepted under the terms of paragraph 1 of this article. Such undertakings subsequently given shall be deemed to be an inte­gral part of the ratifica­tion or approv­al, and shall have the same effect as from the thirtieth day after the date of the notification.

 

 4 The Secretary General shall communicate to all the signato­ry governments and to the Director General of the Interna­tional Labour Office any notification which he shall have received pursuant to this part of the Charter.

 

 5 Each Con­tracting Party shall maintain a system of labour inspec­tion appropri­ate to national condi­tions.

 

 

Part IV

 

  Article 21 — Reports concerning accepted provi­sions

 

  The Con­tracting Par­ties shall send to the Secre­tary Gene­ral of the Council of Europe a report at two‑y­early inter­vals, in a form to be determined by the Committee of Minis­ters, concerning the applica­tion of such provisions of Part II of the Charter as they have accepted.

 

  Article 22 — Reports concerning provisions which are not accepted

 

  The Contracting Parties shall send to the Secre­tary Gene­ral, at appropriate intervals as requested by the Committee of Minis­ters, reports relating to the provisions of Part II of the Charter which they did not accept at the time of their rati­fication or approval or in a subsequent notifica­tion. The Committee of Ministers shall determine from time to time in respect of which provi­sions such reports shall be requested and the form of the reports to be provided.

 

  Article 23 — Communication of copies

 

 1 Each Contracting Party shall communicate copies of its reports referred to in Articles 21 and 22 to such of its national organisations as are members of the international organisations of employers and trade unions to be invited under Article 27, para­graph 2, to be represent­ed at meetings of the Sub‑committee of the Gov­ernmental Social Com­mittee.

 

 2 The Contracting Parties shall forward to the Secreta­ry Gen­eral any comments on the said reports re­ceived from these national organisations, if so requested by them.

 

  Article 24 — Examination of the reports

 

  The reports sent to the Secretary General in accordance with Articles 21 and 22 shall be exam­ined by a Committee of Ex­perts, who shall have also before them any comments forwarded to the Secretar­y Gen­eral in accordance with paragraph 2 of Article 23.

 

  Article 25 — Committee of Experts

 

 1 The Committee of Experts shall con­sist of not more than seven members appoint­ed by the Com­mit­tee of Ministers from a list of independent experts of the highest integrity and of recogni­sed competence in inter­na­tional social ques­tions, nomi­nated by the Contract­ing Parties.

 

 2 The members of the committee shall be ap­point­ed for a period of six years. They may be reap­pointed. Howev­er, of the members first appointed, the terms of office of two members shall expire at the end of four years.

 

 3 The mem­bers whose terms of office are to expire at the end of the initial period of four years shall be chosen by lot by the Committee of Minis­ters immediately after the first ap­pointment has been made.

 

 4 A member of the Committee of Experts ap­pointed to replace a member whose term of office has not expired shall hold office for the remainder of his predecess­or's term.

 

 

  Article 26 — Participation of the International Labour Organisation

 

  The International Labour Organisation shall be invited to nomi­nate a representative to participate in a consultative capac­ity in the deliberations of the Committee of Experts.

 

 

  Article 27 — Sub-committee of the Governmen­tal Social Committee

 

 1 The reports of the Contract­ing Parties and the conclu­sions of the Committee of Experts shall be submitted for examination to a sub‑commi­ttee of the Governmental Social Committee of the Council of Europe.

 

 2 The sub‑committee shall be composed of one repre­senta­tive of each of the Con­tracting Parties. It shall invite no more than two interna­tional organisa­tions of em­ployers and no more than two inter­national trade union organ­isations as it may desig­nate to be represented as ob­servers in a consulta­tive capacity at its meetings. More­over, it may consult no more than two repre­sentatives of international non‑governmen­tal organisations having consulta­tive status with the Council of Europe, in respect of ques­tions with which the organisa­tions are partic­ularly qualified to deal, such as social welfare, and the economic and social protection of the fami­ly.

 

 3 The sub‑co­mmittee shall present to the Commit­tee of Minis­ters a report containing its conclusions and append the report of the Committee of Experts.

 

  Article 28 — Consultative Assembly

 

  The Secretary Gen­eral of the Coun­cil of Europe shall transmit to the Consulta­tive Assembly the con­clusions of the Commit­tee of Experts. The Consul­tative Assembly shall commu­nicate its views on these conclusions to the Committee of Ministers.

 

  Article 29 — Committee of Ministers

 

  By a majority of two‑thirds of the members entitled to sit on the Committee, the Committee of Ministers may, on the basis of the report of the sub‑comm­ittee, and after consulta­tion with the Consulta­tive Assembly, make to each Contracting Party any necessary recommen­dations.

 

 

Part V

 

  Article 30 — Derogations in time of war or public emergency

 

 1 In time of war or other public emergency threat­ening the life of the nation any Contracting Party may take mea­sures derogating from its obliga­tions under this Charter to the extent strict­ly required by the exigencies of the situa­tion, provided that such measures are not inconsis­tent with its other obliga­tions under international law.

 

 2 Any Con­tracting Party which has availed itself of this right of derogation shall, within a reasonable lapse of time, keep the Secretary Gene­ral of the Council of Europe fully informed of the measures taken and of the reasons therefor. It shall likewise inform the Secretary General when such measures have ceased to operate and the provisions of the Charter which it has accepted are again being fully executed.

  3 The Secreta­ry General shall in turn inform other Contract­ing Parties and the Director ­Ge­neral of the Interna­tional Labour Office of all communica­tions re­ceived in accor­dance with paragraph 2 of this article.

 

  Article 31 — Restrictions

 

 1 The rights and prin­ciples set forth in Part I when effec­tively realised, and their effective exercise as provid­ed for in Part II, shall not be subject to any restric­tions or limitations not specified in those parts, except such as are prescribed by law and are necessary in a democratic society for the protection of the rights and freedoms of others or for the protection of public interest, national security, public health, or morals.

 

 2 The restric­tions permitted under this Charter to the rights and obliga­tions set forth herein shall not be applied for any purpose other than that for which they have been prescribed.

 

  Article 32 — Relations between the Charter and domestic law or international agree­ments

 

  The provisions of this Charter shall not preju­dice the provi­sions of domestic law or of any bilateral or multilater­al treaties, conventions or agreements which are already in force, or may come into force, under which more favourable treatment would be accorded to the persons pro­tected.

 

  Article 33 — Implementation by collective agree­ments

 

 1 In member States where the provisions of para­graphs 1, 2, 3, 4 and 5 of Arti­cle 2, paragraphs 4, 6 and 7 of Article 7 and paragraphs 1, 2, 3 and 4 of Article 10 of Part II of this Charter are matters normally left to agree­ments between employers or employers' organisations and workers' organisat­ions, or are normally carried out otherwise than by law, the undertakings of those paragraphs may be given and compli­ance with them shall be treated as effective if their provisions are applied through such agreements or other means to the great majori­ty of the workers concerned.

 

 2 In member States where these provisions are normally the subject of legisla­tion, the undertakings concerned may like­wise be given, and compliance with them shall be regarded as effec­tive if the provisions are applied by law to the great majority of the workers concerned.

 

  Article 34 — Territorial application

 

 1 This Charter shall apply to the metropolitan terri­tory of each Contracting Party. Each signatory government may, at the time of signa­ture or of the deposit of its in­strument of ratification or approval, speci­fy, by declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, the territory which shall be considered to be its metropoli­tan territory for this purpose.

 

 2 Any Contracting Party may, at the time of ratifi­cation or approv­al of this Charter or at any time thereafter, de­clare by notification addressed to the Secretary General of the Coun­cil of Europe, that the Charter shall extend in whole or in part to a non‑metropoli­tan territory or territories specified in the said declara­tion for whose international relations it is responsi­ble or for which it assumes interna­tional responsi­bility. It shall specify in the declara­tion the articles or paragraphs of Part II of the Charter which it accepts as binding in respect of the terri­tories named in the declara­tion.

 

 3 The Charter shall extend to the territory or terri­tories named in the aforesaid decla­ration as from the thirti­eth day after the date on which the Secre­tary General shall have received notification of such declaration.

 

 4 Any Contracting Party may declare at a later date, by notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe, that, in respect of one or more of the territories to which the Charter has been extended in accor­dance with paragraph 2 of this article, it accepts as binding any arti­cles or any numbered paragraphs which it has not already accepted in respect of that territo­ry or territories. Such undertakings subsequently given shall be deemed to be an integral part of the origi­nal decla­ration in respect of the territory con­cerned, and shall have the same effect as from the thirtieth day after the date of the notification.

 

 5 The Secretary Gen­eral shall communicate to the other signa­tory governments and to the Director Gene­ral of the International Labour Office any notification transmitted to him in accor­dance with this article.

 

  Article 35 — Signature, ratification and entry into force

 

 1 This Charter shall be open for signa­ture by the mem­bers of the Council of Europe. It shall be ratified or approved. Instru­ments of ratification or approval shall be deposited with the Secreta­ry General of the Council of Eu­rope.

 

 2 This Charter shall come into force as from the thirti­eth day after the date of deposit of the fifth instru­ment of ratification or approval.

 

 3 In respect of any signatory government ratifying subse­quently, the Charter shall come into force as from the thir­tieth day after the date of depos­it of its instrument of ratification or approv­al.

 

 4 The Secretary General shall notify all the mem­bers of the Council of Europe and the Director General of the Inter­nation­al Labour Office of the entry into force of the Char­ter, the names of the Contracting Parties which have ratified or ap­proved it and the subsequent deposit of any instruments of ratification or approval.

 

  Article 36 — Amendments

 

  Any member of the Council of Europe may propose amend­ments to this Charter in a commu­nication ad­dressed to the Secretary G­eneral of the Council of Europe. The Secreta­ry General shall transmit to the other members of the Council of Europe any amendments so proposed, which shall then be considered by the Committee of Ministers and submit­ted to the Consultative Assembly for opinion. Any amendments approved by the Com­mit­tee of Minis­ters shall enter into force as from the thirtieth day after all the Contract­ing Parties have informed the Secretary Gene­ral of their acceptance. The Secretary Ge­neral shall notify all the members of the Council of Europe and the Director Ge­neral of the International Labour Office of the entry into force of such amendments.

 

  Article 37 — Denunciation

 

 1 Any Contracting Party may denounce this Char­ter only at the end of a period of five years from the date on which the Charter entered into force for it, or at the end of any successive period of two years, and, in each case, after giving six months notice to the Secretary General of the Council of Europe who shall inform the other Parties and the Director G­eneral of the Internation­al Labour Office accord­ingly. Such denunciation shall not affect the validity of the Charter in respect of the other Contracting Parties provided that at all times there are not less than five such Contracting Parties.

 

 2 Any Contracting Party may, in accor­dance with the provi­sions set out in the preceding paragraph, denounce any arti­cle or paragraph of Part II of the Charter accepted by it provided that the number of articles or para­graphs by which this Con­tracting Party is bound shall never be less than 10 in the former case and 45 in the latter and that this num­ber of articles or para­graphs shall continue to include the articles selected by the Contracting Party among those to which special reference is made in Arti­cle 20, paragraph 1, sub‑paragraph b.

 

 3 Any Contracting Party may denounce the present Charter or any of the articles or para­graphs of Part II of the Char­ter, under the conditions speci­fied in para­graph 1 of this article in respect of any terri­tory to which the said Charter is applicable by virtue of a declaration made in accordance with paragraph 2 of Article 34.

 

  Article 38 — Appendix

 

  The appendix to this Charter shall form an inte­gral part of it.

 

  In witness where­of, the undersigned, being duly authori­sed thereto, have signed this Charter.

 

  Done at Turin, this 18th day of October 1961, in English and French, both texts being equally author­ita­tive, in a single copy which shall be depos­ited within the archives of the Council of Europe. The Secretary Gene­ral shall transmit certified copies to each of the Signatories.

 

 

APPENDIX TO THE SOCIAL CHARTER

 

  Scope of the Social Char­ter in terms of persons protect­ed

 

 1 Without prejudice to Arti­cle 12, paragraph 4, and Article 13, para­graph 4, the persons covered by Articles 1 to 17 include foreigners only insofar as they are nationals of other Con­tracting Parties lawfully resident or working regularly within the territory of the Contracting Party concerned, subject to the under­standing that these articles are to be interpreted in the light of the provisions of Arti­cles 18 and 19.

 

  This inter­pretation would not prejudice the exten­sion of similar facil­ities to other persons by any of the Contracting Parties.

 

 2 Each Contract­ing Party will grant to refugees as defined in the Convention relating to the Status of Refugees, signed at Geneva on 28th July 1951, and lawfully staying in its territo­ry, treatment as favou­rable as possible, and in any case not less favoura­ble than under the obligations accepted by the Contracting Party under the said Convention and under any other existing internation­al instruments appli­cable to those refugees.

 

Part I, paragraph 18, and Part II, Article 18, paragraph 1

 

  It is understood that these provisions are not concerned with the question of entry into the territories of the Contracting Parties and do not preju­dice the provisions of the European Conven­tion on Establish­ment, signed at Paris on 13th December 1955.

 

Part II, Article 1, paragraph 2

 

  This provision shall not be inter­pret­ed as prohibit­ing or authorising any union secu­rity clause or practice.

 

  Article 4, paragraph 4

 

  This provi­sion shall be so understood as not to prohibit immediate dismissal for any serious of­fence.

 

  Article 4, paragraph 5

 

  It is under­stood that a Contracting Party may give the undertak­ing required in this paragraph if the great majority of workers are not permitted to suffer deduc­tions from wages either by law or through collective agree­ments or arbi­tration awards, the exceptions being those persons not so covered.

  Article 6, paragraph 4

 

  It is under­stood that each Contracting Party may, insofar as it is concerned, regulate the exercise of the right to strike by law, provided that any further restriction that this might place on the right can be justified under the terms of Arti­cle 31.

 

  Article 7, paragraph 8

 

  It is understood that a Contract­ing Party may give the under­taking required in this paragraph if it fulfils the spirit of the undertaking by providing by law that the great majority of persons under 18 ye­ars of age shall not be em­ployed in night work.

 

  Article 12, paragraph 4

 

  The words “and subject to the conditions laid down in such agreements” in the introduction to this para­graph are taken to imply inter alia that with regard to benefits which are available indepen­dently of any insurance contribution a Con­tracting Party may require the completion of a prescribed period of residence before granting such benefits to nationals of other Contracting Parties.

 

  Article 13, paragraph 4

 

  Governments not Parties to the European Conven­tion on Social and Medical Assistance may ratify the Social Charter in respect of this paragraph provided that they grant to nationals of other Contracting Parties a treat­ment which is in confor­mity with the provisions of the said Convention.

 

  Article 19, paragraph 6

 

  For the purpose of this provision, the term “fami­ly of a foreign worker” is under­stood to mean at least his wife and dependent children under the age of 21 years.

 

Part III

 

  It is understood that the Charter contains legal obli­gations of an interna­tional character, the appli­cation of which is submit­ted solely to the supervi­sion provided for in Part IV thereof.

 

  Article 20, paragraph 1

 

  It is under­stood that the “numbered paragraphs” may include articles consisting of only one para­graph.

 

 

 

 

Part V, Article 30

 

  The term “in time of war or other public emer­gen­cy” shall be so understood as to cover also the threat of war.

 

EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA

Torino, 1961. október 18.

Preambulum

 

Az aláíró kormányok, az Európa Tanács tagjai,

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja, hogy szorosabb egységet teremtsen tagjai között, hogy ezzel oltalmazza és megvalósítsa a közös öröksé­güket alkotó eszményeket és elveket, és könnyítse gazdasági és szociális haladásukat, különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok fenn­tartása és fejlesztése útján;

figyelembe véve, hogy az Emberi Jogok és Alap­vető Szabadságjogok Védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt Európai Egyezményben és az Egyez­mény 1952. március 20-án Párizsban aláírt Kiegé­szítő Jegyzőkönyvében az Európa Tanács tagorszá­gai megállapodtak abban, hogy lakosságuk számára biztosítják az azokban részletezett polgári és politi­kai jogokat és szabadságjogokat;

figyelembe véve, hogy a szociális jogokban való részesülést bőrszínre, nemre, vallásra, politikai nézetre, nemzetiségre vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül biztosítani kell;

elszánva arra, hogy a megfelelő intézmények és intézkedések révén közösen minden erőfeszítést megtesznek mind a városi, mind a vidéki lakosság életszínvonalának javítására és szociális jólétének előmozdítására,

az alábbiakban állapodtak meg:

 

I. rész

 

A Szerződő Felek politikájuk céljaként fogadják el, hogy minden lehetséges, akár nemzeti, akár nem­zetközi jellegű eszközzel arra törekszenek, hogy olyan feltételek jöjjenek létre, amelyek révén az alábbi jogok és alapelvek ténylegesen megvalósul­hatnak:

1. Mindenkinek legyen meg a lehetősége megélhe­tését szabadon választott foglalkozás révén biztosí­tani.

2. Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.

3. Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.

4. Minden dolgozónak joga van a maga és családja számára tisztes életszínvonalat biztosító méltányos díjazáshoz.

5. Minden dolgozót és munkaadót megilleti az a jog, hogy gazdasági és szociális érdekei védelmében nemzeti vagy nemzetközi szervezetekben egyesüljön.

6. Minden dolgozónak és munkaadónak joga van a kollektív megállapodásra irányuló tárgyalás folytatásához.

7. A gyermekeknek és a fiataloknak különleges védelemre van joguk, azokkal a fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve.

8. A dolgozó nőknek - anyaság esetén – és a többi dolgozó nőnek – a megfelelő esetben – munkájuk során joguk van különleges védelemhez.

9. Mindenkinek joga van a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódás megfelelő lehetőségeihez, annak érdekében, hogy az elősegítse a személyes adottságainak és az érdeklődésének megfelelő szakma kiválasztását.

10. Mindenkinek joga van a megfelelő szakképzéshez.

11. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesüljön a lehető legmagasabb egészségügyi színvonal elérését lehetővé tevő összes intézkedésben.

12. Minden dolgozónak és családtagjának joga van a társadalombiztosításhoz.

13. Mindenkinek, aki nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel, joga van a szociális és egészségügyi segítségre.

14. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesüljön a szociális jóléti szolgál­tatásokból.

15. A fogyatékos személyeknek a fogyatékosság erede­tére és természetére való tekintet nélkül joguk van a szakmai képzésre, rehabilitációra és a vissza­illeszkedésre.

16. A családot – mint a társadalom alapvető egységét – teljes körű fejlődésének biztosításához megilleti a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemhez való jog.

17. Az anyáknak és a gyerekeknek – tekintet nélkül a családjogi helyzetükre és családi kapcsolatokra – joguk van a megfelelő szociális és gazdasági véde­lemre.

18. Bármelyik Szerződő Fél állampolgárainak joguk van bármelyik másik Fél területén, annak állampolgáraival egyenlő feltételek alapján vállalko­zásba fogni. E jogot csak nyomós gazdasági és szociális okokon alapuló korlátozásoknak lehet alávetni.

19. Azoknak a migráns munkásoknak, akik valamely Szerződő Fél állampolgárai, illetve családjuknak joguk van bármely más Szerződő Fél területén a védelemre és segítségre.

 

II. rész

 

A Szerződő Felek, a III. rész rendelkezéseinek megfelelően vállalják, hogy magukra nézve kötele­zőnek tekintik a következő cikkekben és bekezdé­sekben meghatározottakat:

 

1. cikk – A munkához való jog

A munkához való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. a teljes foglalkoztatás elérése céljából elsődleges céljaik és felelősségeik egyikeként fogadják el a foglalkoztatás lehető legmagasabb és legtartósabb szintjének elérését és fenntartását;

2. hatékonyan védik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon választott foglalkozás alapján biztosíthassa megélhetését;

3. minden dolgozó számára ingyenesen igénybe ve­hető foglalkoztatási szolgáltatásokat hoznak létre és tartanak fenn;

4. megfelelő szakmai pályaválasztási tanácsadást, szakképzést és szakmai átképzést biztosítanak és támogatnak.

 

2. cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog

Az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. ésszerű napi és heti munkaidőt határoznak meg, és a heti munkaidőt progresszíven csökkentik abban a mértékben, ahogyan azt a termelékenység növeke­dése és az egyéb kapcsolódó tényezők lehetővé teszik;

2. biztosítják a hivatalos ünnepekre járó fizetést;

3. legalább évi kéthetes fizetett szabadságot biztosí­tanak;

4. további fizetett szabadságot vagy csökkentett munkaidőt biztosítanak meghatározott veszélyes vagy egészségtelen munkát végzők számára;

5. heti pihenőidőt biztosítanak, amely – amennyire csak lehetséges – essék egybe az adott országban vagy régióban hagyományosan vagy a szokások alapján pihenőnapként elismert napokkal.

 

3. cikk – A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

 A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. munkabiztonsági és munkaegészségügyi szabályzatokat adnak ki;

2. biztosítják e szabályzatok felügyeleti intézkedé­sekkel történő végrehajtását;

3. az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő módon konzultá­ciót folytatnak a munkaadói és a dolgozói szerveze­tekkel.

 

4. cikk – A méltányos díjazáshoz való jog

A méltányos díjazáshoz való jog tényleges gya­korlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. elismerik a dolgozók azon jogát, hogy olyan díjazásban részesüljenek, amely mind a dolgozók­nak, mind pedig családjuknak tisztes életszínvonalat biztosít;

2. elismerik a dolgozók jogát arra, hogy a túlmun­káért – egyes sajátos esetek kivételével – felemelt mértékű díjazásban részesüljenek;

3. elismerik a férfi és női dolgozók egyenlő értékű munka egyenlő díjazásához való jogát;

4. elismerik minden dolgozó jogát az ésszerű felmondási időhöz munkaviszony meg­szüntetésekor;

5. a munkabérből csak olyan levonásokat engednek meg, amelyeket az ország törvényei vagy jogszabályai írnak elő, vagy a kollektív szerződé­sek vagy döntőbírói ítéletekben rögzített feltételeknek és mértékeknek.

Ezeket a jogokat a szabadon létrehozott kollektív szerződések, a törvényes bérrögzítő mechanizmusok vagy a nemzeti feltételeknek megfelelő egyéb eszközök révén kell gyakorolni.

 

5. cikk – Szervezkedési jog

A dolgozók és a munkaadók azon szabadságának biztosítására és támogatására, hogy gazdasági és szociális érdekeik védelmében helyi, országos vagy nemzetközi szervezeteket hozhatnak létre és csatla­kozhatnak ezen szervezetekhez, a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a nemzeti törvények sem önmaguk­ban, sem alkalmazásuk révén nem csorbítják ezt a szabadságot. Az ezen cikkben biztosított garanciák rendőrségre alkalmazásának mértékét a nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák majd meg. E garanciák fegyveres erőknél szolgálatot teljesítőkre történő alkalmazásának alapelveit és azt a mértéket, ameddig az e kategóriához tartozó személyeknél e garanciákat biztosítják, ugyancsak nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák meg.

 

 

 

6. cikk – A béralkuhoz való jog

A béralku megkötésére irányuló tárgyalások folytatására való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. támogatják a dolgozók és a munkaadók közötti konzultációt;

2. ahol szükséges és helyénvaló, ott támogatják a munkaadók vagy munkaadói szervezetek és a dolgozói szervezetek közötti önkéntes tárgyalási mechanizmusokat a munkafeltételek és körülmények kollektív szerződések általi szabályozása céljából;

3. támogatják a munkaügyi viták rendezését szol­gáló megfelelő érdekegyeztetési és önkéntes döntési mechanizmusok létrehozását és felhasználását;

és elismerik:

4. a dolgozók és a munkaadók jogát az érdekkonf­liktusok esetén történő kollektív fellépésre, bele­értve a sztrájkhoz való jogot is, azon kötelezettsé­gek függvényében, amelyek a korábban életbe lépett kollektív szerződésekből eredhetnek.

 

7. cikk – A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga

A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. a munkaviszony létesítéséhez szükséges minimális életkort a 15. életévben határozzák meg, olyan kivételekkel, amikor a gyermek előírt alkalmazása egészségére, erkölcsére vagy oktatására veszélyte­len könnyű munkára történik;

2. biztosítják, hogy a veszélyesnek vagy egészség­telennek tekintett előírt foglalkoztatás esetén a munkába lépéshez magasabb minimális életkort szabjanak meg;

3. biztosítják, hogy a még kötelező oktatásban részesülő gyermekek nem kerülnek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná őket oktatásuk teljes körű előnyétől;

4. biztosítják, hogy a 16 évnél fiatalabb személyek munkaidejét fejlődésük szükségleteinek megfelelően korlátozzák, különös tekintettel szakmai képzésük szükségességére;

5. elismerik a fiatal dolgozók és ipari tanulók jogát a méltányos bérhez vagy egyéb megfelelő juttatásra;

6. biztosítják, hogy a fiataloknak a rendes munkaidő alatt a munkaadó egyetértésével szakmai képzésben eltöltött idejét a munkanap részének tekintik;

7. biztosítják, hogy a 18 éven aluli dolgozók legalább 3 hét fizetett évi szabadságra legyenek jogosultak;

8. biztosítják, hogy a 18 éven aluliakat ne alkalmazzák éjszakai munkára, kivéve a nemzeti törvények vagy rendelkezések által meghatározott egyes foglalkozásokat;

9. biztosítják, hogy a nemzeti törvények és rendel­kezések által meghatározott munkakörökben foglal­koztatott 18 évnél fiatalabbak rendszeres orvosi felülvizsgálaton vegyenek részt;

10. speciális védelmet biztosítanak azon fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek a gyerekek és a fiatalok ki vannak téve, különösen amelyek közvetlenül vagy közvetve a munkájukból erednek.

 

8. cikk – A dolgozó nők védelemhez való joga

A dolgozó nők védelemhez való jogának tényleges biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. fizetett szabadság, megfelelő társadalombiztosítási ellátás vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítják, hogy a nők a gyermek születése előtt és után legalább összesen 12 hét szabadságot kapjanak;

2. jogtalannak tekintik, ha a munkaadó a szülési szabadság idején vagy olyan időpontra mond fel, amikor e felmondás ez alatt a szabadság alatt lépne érvénybe;

3. biztosítják, hogy a gyermeküket szoptató anyák e célra kellő időkedvezményt kapjanak;

4. a. az iparban történő alkalmazás esetében szabályozzák a dolgozó nők foglalkoztatását az éjszakai műszakban,

b. megtiltják női dolgozó foglalkoztatását a föld alatti bányászatban és szükség szerint minden más olyan munka esetében, amely veszélyessége, egészségtelensége vagy a fáradságossága miatt indokolt.

 

9. cikk – A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog

A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy szükség szerint olyan szolgáltatást hoznak létre vagy mozdítanak elő, amely a hátrányos helyzetűeket is beleértve mindenkinek, segítséget nyújt a pályájuk megválasz­tásával és a szakmai fejlődéssel összefüggő gondjaik megoldásá­hoz, kellő figyelemmel az egyéni tulajdon­ságokra és azoknak a foglalkoztatási lehetősé­gekhez való viszonyára. Ezt a segítséget fiataloknak – ideértve az iskolás gyerme­keket is – és felnőtteknek egyaránt ingyenesen kell megadni.

 

10. cikk – A szakképzéshez való jog

A szakképzéshez való jog tényleges gyakorlá­sának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. kizárólag az egyén adottságaira építve, a munka­adói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva, szükség szerint biztosítják vagy előmozdítják mindenki műszaki és szakmai képzését, beleértve a hátrányos helyzetűeket is, és biztosítják a magasabb műszaki vagy egyetemi képzéshez való hozzájárulás lehetőségét;

2. biztosítják vagy támogatják az ipari tanulói rendszert és az egyéb olyan szervezett intézkedése­ket, amelyek a fiatal fiúk és lányok képzését szol­gálják a különböző foglalkozások esetében;

3. szükség szerint biztosítják vagy előmozdítják:

a. a felnőtt dolgozók részére a megfelelő és könnyen elérhető képzési lehetőségeket;

b. a felnőtt dolgozók átképzését szolgáló, a műszaki fejlődés vagy az új foglalkoztatási irányok által szükségessé tett, speciális lehetőségeket;

4. megfelelő intézkedésekkel bátorítják a biztosított lehetőségek teljes körű hasznosítását, mint például:

a. részvételi díj csökkentése vagy eltörlése;

b. a megfelelő esetekben pénzügyi segítség nyúj­tása;

c. a foglalkoztatás során a dolgozónak a munkaadó kívánságára történő kiegészítő képzésben való részvételre fordított idejének a rendes munkaidőben történő beszámítása;

d. megfelelő ellenőrzés révén, a munkaadói és a dolgozói szervezetekkel konzultálva, a fiatal dolgo­zóknak nyújtott ipari tanulói és egyéb képzési lehetőségek hatékonyságának, és általában a fiatal dolgozók megfelelő védelmének biztosítása.

 

 

11. cikk – Az egészség védelméhez való jog

Az egészség védelméhez való jog tényleges gya­korlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy akár közvetlenül, akár a köz- vagy magánszer­vezetekkel együttműködve megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy – többek között –

1. amennyire csak lehetséges, felszámolják a betegeskedések okait;

2. tanácsadói és oktatási lehetőségeket biztosítsanak az egészségvédelemre és az egészségügyi kérdések­ iránti egyéni felelősség növelésére;

3. amilyen mértékben csak lehetséges, megelőzzék a járványos, endémiás és egyéb betegségeket.

 

12. cikk – A társadalombiztosításhoz való jog

A társadalombiztosításhoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. létrehozzák vagy fenntartják a társadalombizto­sítás rendszerét;

2. a társadalombizto­sítás rendszerét legalább a Társadalombiztosítás Minimális Szabványaira vonatkozó Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény (No.102) ratifikációjához megkövetelt kielégítő szinten tartják fenn;

3. törekednek arra, hogy a társadalombiztosítási rendszert folyamatosan egyre magasabb szintre emeljék;

4. a megfelelő két- és többoldalú megállapodások megkötésével vagy egyéb eszközök révén, és az ezekben a megállapodásokban lefektetett feltételek alap­ján lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy

a. a társadalombiztosítást érintő jogok vonatkozásá­ban a saját állampolgáraikkal egyenlő bánásmódot biztosítsanak a többi Szerződő Fél állampolgárai­nak, beleértve a társadalombiztosítási jogszabályok­ból eredő előnyök megtartását, bármilyen helyvál­toztatást végezzen is a biztosított személy a Szerző­dő Felek területei között;

b. megadják, fenntartják és folytatják a társadalom­biztosításra vonatkozó jogokat olyan módon is, hogy összeszámítják minden egyes Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően eltelt biztosítási idősza­kot vagy letöltött munkaviszonyt.

 

13. cikk – A szociális és egészségügyi segítségre való jog

A szociális és egészségügyi segítségre való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. biztosítják, hogy mindenki, aki nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel és aki nem képes ezeket az anyagi eszközöket megteremteni sem saját erőfeszíté­sei révén, sem másképpen, így a társadalombiztosí­tási rendszer segítségével sem, megfelelő segítség­nyújtásban részesüljön és betegsége esetén az állapotának megfelelő ellátást kapjon;

2. biztosítják, hogy a segítségnyújtás kedvezményezettjei emiatt ne veszíthessenek politikai vagy szociális jogaik­ból;

3. biztosítják, hogy a megfelelő köz- vagy magán­szolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kapjon, amelyre a saját vagy családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszünte­téséhez vagy enyhítéséhez szüksége van;

4. a jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdésében szereplő rendelkezéseket saját állampolgáraikkal egyenlően alkalmazzák a többi Szerződő Félnek törvényesen az ő területükön tartózkodó állampolgárai esetében, az 1953. decem­ber 11-én Párizsban aláírt, a Szociális és Orvosi Ellátásról szóló európai egyezményből eredő kötelezettségeiknek megfelelően.

14. cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga

A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesüléshez való jog tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. előmozdítják vagy biztosítják azokat a szolgálta­tásokat, amelyek a szociális munka módszereinek felhasználásával hozzájárulnak mind az egyének, mind a közösségi csoportok jólétéhez és fejlődésé­hez, valamint szociális környezetükhöz történő alkalmazkodásukhoz;

2. ösztönzik az egyének és az önkéntes vagy egyéb szervezetek részvételét a szolgáltatások létreho­zásában és fenntartásában.

 

15. cikk – A fizikailag vagy szellemileg fogyaté­kos személyek szakmai képzéshez, a rehabi­litációhoz és a társadalomba történő újra-beillesz­kedéshez való joga

A fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéshez, rehabili­tációhoz és újra-beilleszkedéshez való joguk tényleges megvalósu­lásának biztosítása érdekében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. megfelelő intézkedéseket tesznek a képzési lehetőségek biztosítására, ahol szükséges, ott a köz- vagy magánjellegű speciális intézmények bevonásá­val is;

2. megfelelő intézkedéseket tesznek a fizikai­lag fogyatékos személyek munkába állására, mint speciális munkakereső szolgáltatások létrehozása, lehetőségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékos szemé­lyek alkalmazására.

 

16. cikk – A család joga a szociális, jogi és gazdasági véde­lemhez

A család, mint a társadalom alapvető egysége, teljes körű fejlődéshez szükséges feltételek biztosí­tása érdekében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a szociális és családi juttatások, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása, a fiatal házasoknak nyújtott kedvezmények és egyéb megfelelő eszközök.

 

17. cikk – Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemhez

Az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelemhez való joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteszik az e célt szolgáló megfelelő és szükséges intézkedéseket, beleértve a megfelelő intézmények és szolgáltatások létrehozását vagy fenntartását is.

 

18. cikk – Más Szerződő Fél területén folytatott kereső foglalkozáshoz való jog

A más Szerződő Fél területén folytatott kereső foglalkozáshoz való jog tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. az érvényben lévő rendelkezéseket liberális szellemben alkalmazzák;

2. a meglévő formalitásokat egyszerűsítik, és csökkentik vagy megszüntetik a külföldi munkások vagy munkaadóik által fizetendő illetékeket vagy egyéb díjakat;

3. egyénileg vagy kollektíven liberalizálják a külföldi munkások alkalmazását szabályozó rendel­kezéseket;

és elismerik:

4. saját állampolgáraik jogát arra, hogy elhagyják az országot és a többi Szerződő Fél területén vállalkozásba kezdjenek.

19. cikk – A migráns dolgozók és családjaik védelemhez és segítséghez való joga

A bevándorló munkások és családjaik bármely másik Szerződő Fél területén történő védelemhez és segítséghez való joga tényleges megvalósulásának biztosítása érdekében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy

1. számukra megfelelő és ingyenes szolgáltatásokat tartanak fenn, különösen a pontos információk megszerzésében, illetve megbi­zonyosodnak ezeknek a szolgáltatásoknak létezéséről, és a hazai törvények és rendeletek által lehetővé tett minden szükséges lépést megtesznek a ki- és beván­dorlással kapcsolatos félrevezető propagandával szemben;

2. joghatóságuk határai között megfelelő intézkedé­seket hoznak a dolgozók és családjaik eltávozá­sának, utazásának és fogadásának elősegítésére és joghatóságuk határain belül biztosítják az utazás során a megfelelő egészségügyi, orvosi és higiéniai feltételeket;

3. megfelelő módon támogatják a ki- és bevándorlási országokon belüli, magán vagy közjel­legű szociális szolgálatok együttműködését;

4. a területükön jogszerűen tartózkodó dolgozóknak, amennyiben ezeket a kérdéseket törvények vagy jogszabályok szabályozzák, illetőleg a köz­igazgatási hatóságok ellenőrzik, a saját állampolgáraiknál nem kedvezőtlenebb elbánást biztosítanak az alábbi ügyekben:

a. díjazás és egyéb alkalmazási és munkafeltételek;

b. szakszervezeti tagság és a kollektív megállapo­dásra irányuló tárgyalások folytatásában való részvétel;

c. elszállásolás;

5. a területükön jogszerűen tartózkodó dolgozónak a saját állampolgáraiknál nem kedvezőtlenebb elbánást biztosítanak a foglalkoztatási adók, díjak és fizetendő hozzájárulások vonatkozásában;

6. a lehető legnagyobb mértékben segítik elő a letelepedési engedélyt kapott külföldi dolgozó családjának újraegyesítését;

7. a területükön jogszerűen tartózkodó dolgozóknak az ezen cikkben hivatkozott ügyekkel kapcsola­tos jogi eljárások vonatkozásában biztosítják, hogy a saját állampolgáraiknál nem kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek;

8. biztosítják, hogy a területükön jogszerűen tartózkodó dolgozókat nem utasít­ják ki, feltéve, hogy nem veszélyeztetik a nemzet­biztonságot és nem sértik a közérdeket és közerkölcsöt;

9. a törvényes keretek között lehetővé teszik, hogy a dolgozók keresetük és megtakarításaik belátásuk szerinti részét átutalják;

10. az e cikkben biztosított védelmet és segítség­nyújtást kiterjesztik az önállót vállalkozóként dolgozó migránsokra is, amennyiben az adott intézke­déseket alkalmazzák.

 

III. rész

 

20. cikk – Kötelezettségvállalások

1. Minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy:

a. a jelen Karta I. részét azon célok kinyilvánításának tekinti, amelyek elérésére a jelen rész bevezető bekezdésében foglaltakkal összhangban, minden megfe­lelő eszközzel törekedni fog;

b. a jelen Karta II. része következő hét cikke közül legalább ötöt kötelezőnek tekint magára nézve: ezek az 1., 5., 6., 12., 13., 16. és 19. cikkek;

c. az előző bekezdéssel összhangban általa kivá­lasztott cikkeken felül a Karta II. részének cikkei vagy számozott bekezdései közül az általa tetszése szerint kiválasztottakat tekinti kötelezőnek,  azzal, hogy a kötelezőnek tekintett cikkek és számo­zott bekezdések teljes száma nem lehet kevesebb 10 cikknél, vagy 45 számozott bekezdésnél.

2. A jelen cikk 1. bekezdésének b. és c. pontjának megfelelően kiválasztott cikkekről és bekezdésekről az Európa Tanács Főtitkárát akkor kell értesíteni, amikor a Szerződő Fél a megerősítésről, az elfoga­dásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot letétbe helyezi.

3. A Szerződő Felek mindegyike bármely későbbi időpontban a Főtitkárhoz intézett értesítésben kijelentheti, hogy magára nézve kötelezőnek tekinti a Karta II. részének azon cikkeit és számozott bekezdéseit is, amelyet e cikk 1. bekezdése alapján még nem fogadott el. Ezeket az utólagos kötelezett­ségvállalásokat a megerősítés vagy jóváhagyás szerves részének kell tekinteni és az értesítéstől számított harmincadik naptól kezdve azokkal egyen­lő hatályúaknak kell tekinteni.

4. A Főtitkár az összes aláíró kormányt és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatóját tájékoztatja a Karta jelen része értelmében beérke­zett összes értesítésről.

5. Minden Szerződő Fél a nemzeti feltételeknek megfelelő munkaügyi ellenőrzési rendszert köteles fenntartani.

 

IV. rész

 

21. cikk – Az elfogadott rendelkezésekre vonatkozó jelentések

A Szerződő Feleknek a Karta II. része általuk elfogadott rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan a Miniszterek Bizottsága által meghatározott formá­ban kétévenként jelentést kell küldeniük az Európa Tanács Főtitkárának.

 

22. cikk – A elfogadott rendelke­zésekre vonatkozó jelentések

A Szerződő Felek a Miniszterek Bizott­sága által kért időközönként kötelesek jelentést küldeni a Főtitkárnak a Karta II. része azon rendel­kezéseire vonatkozóan, amelyeket a megerősítéskor vagy a jóváhagyáskor, illetőleg azt követően tett értesítéssel nem fogadtak el. A Miniszterek Bizottsága időről-időre meghatározza, hogy mely rendelkezésekről és milyen formában kell a jelentéseket megtenni.

 

23. cikk – Másolatok megküldése

1. A 21. és 22. cikkekben említett jelentéseik másolatait minden Szerződő Fél megküldi a munkáltatók nemzetközi szerveze­teiben tagsággal rendelkező nemzeti szerveze­teinek, amelyeket a 27. cikk 2. bekezdésének megfe­lelően fel kell kérni arra, hogy a Kormányzati Szociális Bizottság Albizott­sága ülésein képviseltessék magukat.

2. A Szerződő Felek – kívánságukra – a Főtit­kárnak továbbítják az említett jelentésekre vonatkozóan az ezektől a nemzeti szervezetektől kapott észrevételeket.

 

24. cikk – A jelentések vizsgálata

A 21. és 22. cikknek megfelelően a Főtitkárnak küldött jelentéseket Szakértői Bizottság vizsgálja meg, amelynek a 23. cikk 2. bekez­désének megfelelően a Főtitkárhoz továbbított észrevételeknek is a birtokában kell lennie.

 

 

25. cikk – A Szakértői Bizottság

1. A Szakértői Bizottság legfeljebb hét tagból állhat, akiket a Miniszterek Bizottsága a Szerződő Felek javaslatai alapján a legfeddhetetlenebb, a nemzetközi szociális ügyekben elismert tekinté­lynek számító független szakértőkből összeállított listáról nevez ki.

2. A bizottság tagjait hatéves időszakra nevezik ki. Kinevezésük megújítható. Mindamellett az először kijelölt tagok közül két tag hivatali ideje a negyedik év végén lejár.

3. A Miniszterek Bizottsága azokat a tagokat, akiknek a hivatali ideje az első négy év végén jár le, köz­vetle­nül az első kinevezést követően sorshúzással választja ki.

4. A Szakértői Bizottság azon tagja, akit olyan tag helyett neveztek ki, akinek hivatali ideje még nem járt le, addig marad hivatalában, amíg elődje megbíza­tása tartott volna.

 

26. cikk – A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet részvétele

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet felkérik, hogy jelölje ki képviselőjét, aki a Szakértői Bizottság megbeszélésein tanácskozási joggal vesz részt.

 

27. cikk – A Kormányzati Szociális Bizottság­ Albizottsága

1. A Szerződő Felek jelentései és a Szakértői Bizott­ság következtetései megvitatásra az Európa Tanács Kormányzati Szociális Bizottságának Albizottsága elé kerülnek.

2. Az Albizottságban minden Szerződő Fél egy képvi­selővel rendelkezik. Legfeljebb két nemzetközi munkaadói és két nemzetközi szakszervezeti szervezetet kér fel képviselők jelölé­sére, akik az üléseken megfigyelőként, tanácskozási joggal vesznek részt. Ezen felül konzultálhat az Európa Tanácsban tanácskozási joggal rendelkező nemzetközi nem-kormányzati szervezetek legfeljebb két képvi­selőjével azon kérdések vonatkozásában, amelyekkel a szervezet kiemelten foglalkozik, mint például a szociális gondoskodás és a család gazdasági és szociális védelme.

3. Az Albizottság a Miniszterek Bizottsága elé ter­jesz­ti azt a jelentést, amely következtetéseit tartal­maz­za, és mellékeli a Szakértői Bizottság jelentését.

 

28. cikk – Konzultatív Gyűlés

Az Európa Tanács Főtitkára a Konzultatív Gyű­lés elé terjeszti a Szakértői Bizottság következteté­seit. A Konzultatív Gyűlés e következtetésekről alkotott véleményét a Miniszterek Bizottságához továbbítja.

 

29. cikk – A Miniszterek Bizottsága

A bizottságbeli tagságra jogosult tagok kétharma­dos többségével a Miniszterek Bizottsága, az Albizott­ság jelentése alapján és a Konzultatív Gyűléssel történt tanácskozást követően, minden Szerződő Félnek bármilyen szükséges ajánlást tehet.

 

V. rész

 

30. cikk – Ideiglenes eltérések háború vagy vészhelyzet idején

1. A háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén bármelyik Szerződő Fél a jelen Kartából fakadó kötelezettségeitől ideiglenesen eltérő intézkedéseket tehet a helyzet által feltétlenül megkívánt mérték­ben, feltéve, hogy az intézkedések nem összeegyeztethetetlenek egyéb nemzetközi kötelezettségeivel.

2. Az eltérés jogával élő Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárának ésszerű időn belül teljes körű tájékoztatást ad az általa tett intézkedésekről és azok okairól. Hasonlóképpen értesíti az Európa Tanács Főtitkárát, ha az ilyen intézkedések már nem hatályosak és a Karta általa elfogadott rendelkezéseit ismét teljes mértékben végrehajtja.

3. A Főtitkár az e cikk 2. bekezdésével összhang­ban kapott tájékoztatásokat közli a többi Szerződő Féllel és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigaz­gatójával.

 

31. cikk – Korlátozások

1. Az I. részben meghatározott jogokat és alapel­veket tényleges megvalósításuk és a II. részben biztosított gyakorlati alkalmazásuk során semmiféle olyan megszorításnak vagy korlátozásnak nem szabad alávetni, amelyeket ezekben a részekben nem tettek kifejezetten lehetővé, kivéve a jogszabályban meghatározott olyan megszorításokat és korlátozáso­kat, amelyek egy demokratikus társadalomban mások jogainak és szabadságjogainak vagy a közér­dek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelmében szükségesek.

2. A jelen Kartában meghatározott jogoknak és kötelezettségeknek a Karta által lehetővé tett korlá­tozásai kizárólag csak abból a célból alkalmazható­ak, amelyre azokat lehetővé tették.

 

32. cikk – A Karta viszonya a belső joghoz vagy a nemzetközi egyezményekhez

A jelen Karta rendelkezései nem sérthetik a már hatályos vagy később hatályba lépő, a belső jognak vagy bármely, két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés­nek a rendelkezéseit, amelyek révén a védett személyek kedvezőbb elbírálásban részesülnének.

 

33. cikk – Kollektív szerződések általi teljesítés

1. Azokban a tagországokban, ahol a jelen Karta II. rész, 2. cikkének 1., 2., 3., 4. és 5. bekezdése, 7. cikkének 4., 6. és 7. bekezdése és 10. cikkének 1., 2., 3. és 4. bekezdése rendelkezései rendszerint a munkaadók vagy a munkaadók szervezetei és a dolgozói szervezetek között kötött megállapodásra tartoznak, vagy általában nem törvényhozási úton teljesülnek, ezen bekezdésekben megjelölt kötele­zettségvállalások érvényesek, és azok teljesítése ténylegesen megtörténtnek tekinthető, amennyiben e rendelkezések e megállapodások részeiként vagy más módon az érdekelt dolgozók nagy többségére nézve alkalmazásra kerülnek.

2. Azokban a tagországokban, ahol e rendelkezé­sek rendszerint a törvényalkotásra tartoznak, a Szerződő Felek is megtehetik ezeket a kötelezettségvállalásokat és azok teljesí­tését érvényesnek kell tekinteni, ha a rendelkezéseket a törvény az érdekelt dolgozók többségére nézve alkalmazza.

 

34. cikk – Területi hatály

1. A jelen Karta a Szerződő Felek anyaországi területei­re alkalmazandó. Az aláíráskor vagy a megerősí­tésről, illetőleg a jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban minden aláíró kormány meghatároz­hatja, hogy e szempontból mely terület tekintendő anyaországnak.

2. A jelen Karta megerősítése vagy jóváhagyása időpont­jában vagy azt követően bármikor, az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítésben bármely Szerződő Fél kijelentheti, hogy a Kartát egészben vagy részben ki fogja terjeszteni az értesítésben meghatározott nem anyaországi területre vagy területekre is, amelyek nemzetközi kapcsola­taiért felelős, vagy amelyekért nemzetközi felelőssé­get visel. A nyilatkozatban meg kell határozni a Karta II. része azon cikkeit vagy bekezdéseit, amelyeket a nyilatkozatban megjelölt területek vonatkozásában kötelezőnek fogad el.

3. A Kartát az ezekben a nyilatkozatokban megjelölt területre vagy területekre a nyilatkozatnak a Főtit­kárnál történt letétbe helyezésétől számított harminc nap elteltével kell alkalmazni.

4. Minden Szerződő Fél bármely későbbi időpont­ban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilat­kozatban kijelentheti, hogy egy vagy több olyan területre nézve, amelyre a Karta alkalmazása e cikk 2. bekezdésével összhangban kiterjesztésre került, kötelező érvényűnek fogad el bármely olyan cikket vagy bekezdést, amelyet az adott terület vagy területek vonatkozásában addig még nem fogadott el. Ezeket az utólagos kötelezettségvállalásokat az eredeti nyilatkozat szerves részének kell tekinteni az érintett terület vonatkozásában, és a közlésüktől számított harminc nap elteltével azokkal azonos hatállyal rendelkeznek.

5. A Főtitkár a jelen cikkel összhangban hozzá eljuttatott minden nyilatkozatról értesíti a többi aláíró kormányt és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatóját.

 

35. cikk – Aláírás, megerősítés, hatálybalépés

1. A jelen Karta az Európa Tanács tagjai részére áll nyitva aláírásra. A Kartát meg kell erősíteni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítésről vagy jóváha­gyásról szóló okiratot az Európa Tanács Főtitká­ránál kell letétbe helyezni.

2. A Karta az ötödik megerősítő vagy jóváha­gyási okmány letétbe helyezését követő harminc nap elteltével lép hatályba.

3. Azon aláíró kormány tekintetében, amely utóbb erősíti meg, a Karta a megerősítésről vagy jóváha­gyásról szóló okirat letétbe helyezéséről számított harminc nap elteltével lép hatályba.

4. A Főtitkár az Európa Tanács összes tagját és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatóját értesíti a Karta hatályba lépéséről, a megerősítő vagy jóváhagyó Szerződő Felek nevéről és a később letétbe helyezett megerősítésről vagy jóváhagyásáról szóló okiratokról.

 

36. cikk – Módosítások

Az Európa Tanács Főtitkárának címzett értesítéssel az Európa Tanács bármely tagja javaslatot tehet a Karta módosítására. A Főtitkár az így közölt minden módosítási javaslatot eljuttatja az Európa Tanács többi tagállamához. A javaslatokat a Minisz­terek Bizottsága megvizsgálja és véleményezésre a Konzultatív   Gyűlés elé terjeszti. A Miniszterek Bizottsága által jóváhagyott módosítás az azt követő harminc nap elteltével lép hatályba, hogy vala­mennyi Szerződő Fél tájékoztatta a Főtitkárt a módosítás elfogadásáról. A Főtitkár az Európa Tanács összes tagországát és a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal főigazgatóját tájékoztatja a módosí­tások hatályba lépéséről.

 

37. cikk – Felmondás

1. A Szerződő Felek bármelyike csak a Kartának az ő vonatkozásában történt hatályba lépésétől számított ötéves időszak vagy az azt követő bárme­lyik kétéves időszak lejártával, és minden esetben az Európa Tanács Főtitkárához intézett hat hónapos előzetes értesítést követően mondhatja fel a jelen Kartát. A Főtitkár a felmondásról értesíti a többi Felet és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigaz­gatóját. A felmondás nem érinti a Karta hatályát a többi Szerződő Fél vonatkozásában, feltéve, hogy a Szerződő Felek száma nem csökken öt alá.

2. Az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban bármely Szerződő Fél felmondhatja a Karta II. részéből általa elfogadott bármely cikket vagy bekezdé­st, feltéve, hogy a Szerződő Felet kötelező cikkek vagy bekezdések száma soha nem csökken a cikkek esetében 10, a bekezdések esetében 45 alá, és hogy a kötelezőnek tekintett cikkek vagy bekezdések száma továbbra is magában foglalja a Szerződő Fél által kiválasztott azon cikkeket, amelyekre utalás történt a 20. cikk 1. bekezdés b. pontjában.

3. A jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott feltételek mellett azokra a területekre nézve, amelyekre a Kartát a 34. cikk 2. bekezdésével összhangban tett nyilatkozatnak megfelelően alkalmazni kell, bármely Szerződő Fél felmondhatja a jelen Kartát vagy a Karta II. része bármely cikkét vagy bekezdését

 

38. cikk – Függelék

A Függelék a Karta szerves részét képezi.

Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendel­kező alulírottak aláírták a jelen Kartát.

Készült Torinóban, 1961. október 18. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, amelyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyez­ni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Főtitkár minden aláíró részére másolatot küld.

 

A SZOCIÁLIS KARTA FÜGGELÉKE

 

A Szociális Karta alkalmazási köre a védett szemé­lyek vonatkozásában

1. A 12. cikk 4. bekezdés és a 13. cikk 4. bekez­dés sérelme nélkül azoknak a köre, akikre a 1-17. cikkek kiterjednek, a külföldieket csak annyiban foglalja magában, amennyiben azok más Szerződő Fél olyan állampolgárai, akik az érintett Szerződő Fél területén jogszerűen laknak vagy rendszeresen munkát végeznek, azzal a megegyezéssel, hogy ezeket a cikkeket a 18. és 19. cikkek rendelkezéseinek fényében fogják értelmezni.

Ez az értelmezés nem zárja ki, hogy a hasonló kedvezményeket a Szerződő Felek bármelyike kiterjessze más személyekre is.

2. a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott Genfi Egyezmény  által meghatározott azon menekülteknek, akik jogszerűen tartózkodnak területükön, minden Szerződő Fél biztosítja a lehető legkedvezőbb elbánást, de semmiképpen sem kedvezőtlenebbet, mint amelyre az említett egyez­ményben elfogadott kötelezettségek vagy az ezen menekültekre vonatkozó a bármely más nemzetközi megállapodások alapján köteles.

 

I. rész és II. rész 18. cikk első bekezdés

Magától értetődik, hogy e rendelkezések nem vonatkoz­nak a Szerződő Felek területére történő belépésre, és nem járhatnak a letelepedésről szóló 1955. december 13-án kelt Európai Egyezmény sérelmé­vel.

 

 

 

II. rész 1. cikk 2. bekezdés

Ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, mint amely megtilt vagy lehetővé tesz bármely szakszervezeti oltalmi záradékot vagy gyakorlatot.

 

4. cikk 4. bekezdés

Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy súlyos vétkesség esetén nem tiltja az azonnali elbocsátást.

 

4. cikk 5. bekezdés

Magától értetődik, hogy az ebben a bekezdésben megkö­vetelteknek a Szerződő Felek akkor tesznek eleget, ha a dolgozók nagy többsége vonatkozásában a törvény, kollektív szerződés vagy döntőbírói ítélet nem enged bérelvonásokat; ez alól egyedül azok képezhetnek kivételt, akik nem esnek a felsoroltak hatálya alá.

 

6. cikk 4. bekezdés

Magától értetődik, hogy a Szerződő Felek saját vonatkozásukban jogszabályi úton szabályozhatják a sztrájkjogot, feltéve, hogy e jogok minden esetleges korlátozása a 31. cikk szerint igazolható.

 

7. cikk 8. bekezdés

Magától értetődik, hogy a Szerződő Felek az ebben a bekezdésben megkö­vetelt kötelezettségvállalásnak akkor tesznek eleget, ha a kötele­zettségvállalás azon szellemét követve törvényben biztosítják, hogy a 18 éven aluliak nagy többségét nem alkalmazzák éjszakai munkára.

 

12. cikk 4. bekezdés

A bekezdés bevezetőjében olvasható "és az ezekben a megállapodásokban lefektetett feltételek alapján" szavakat úgy kell érteni, hogy a biztosítási hozzájárulástól függetlenül létező juttatások tekintetében, a Szerződő Felek meghatározott idejű egyhelyben lakást írhatnak elő, mielőtt ezeket a juttatásokat a többi Szerződő Fél állampolgárai számára biztosítják.

 

13. cikk 4. bekezdés

Azok a kormányok, amelyek nem részesei a Szociális és Orvosi Ellátásról szóló európai egyezménynek, e bekezdést illetően azzal a feltétel­lel erősíthetik meg a Szociális Kartát, hogy a többi Szerződő Fél állampolgárai részére az említett egyezmény rendelkezéseivel összhangban levő bánásmódot biztosítják.

 

19. cikk 6. bekezdés

E rendelkezés szempontjából a "külföldi dol­gozó családja" kifejezés úgy értendő, hogy az magában foglalja legalább a feleséget és a 21 év alatti eltartott gyermekeket.

 

III. rész

Magától értetődik, hogy a Karta nemzetközi jogi kötelezettségeket tartalmaz, amelyek alkalmazása egyedül a IV. részben meghatározott ellenőrzés alatt áll.

 

20. cikk 1. bekezdés

Magától értetődik, hogy a "számozott bekezdések" olyan cikkeket is jelenthetnek, amelyek csak egyet­len bekezdésből állnak.

 

V. rész 30. cikk

A "háború vagy más rendkívüli állapot esetén" kifejezés úgy értendő, hogy az a háború fenyegeté­sének esetét is magában foglalja. ”

 

3. §

 

A Magyar Köztársaság vonatkozásában az Országgyűlés döntésének megfelelően a Karta 20. cikke 1. bekezdésének b) és c) pontjával összhangban a Karta II. részének kötelező alkalmazása az 1. cikkre, a 2. cikkre, a 3. cikkre, 5. cikkre, 6. cikkre, 8. cikkre, 9. cikkre, 11. cikkre, 13. cikkre, 14. cikkre, 16. cikkre és 17. cikkre terjed ki.

 

4. §

 

(1) Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 1999. augusztus 7-től kell alkalmazni.

(2) A Karta 13. cikkében említett, az abban foglaltakra tekintettel alkalmazott, az Európa Tanács Szociális és Orvosi Ellátásról szóló, 1953. december 11-én kelt párizsi egyezményének magyar nyelvű szövegét a törvény melléklete tartalmazza.

 

 

Melléklet az 1999. évi ......... törvényhez

 

EURÓPAI EGYEZMÉNY A SZOCIÁLIS ÉS ORVOSI

ELLÁTÁSRÓL

Párizs, 1953. XII. 11.

A jelen dokumentumot aláíró kormányok mint az Európa Tanács tagjai,

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célkitűzése a tagok közötti egység erősítése többek között annak érdekében, hogy előmozdítsák a társadalmi haladásukat;

e céllal összhangban elhatározván, hogy a szociális és orvosi ellátásra vonatkozó törvények alkalmazásakor minden részt vevő nemzet állampolgárát illető egységes bánásmód elvének leszögezésével szociális téren kibővítik együttműködésüket; valamint

ennek céljából Egyezmény megkötését kívánva,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

1. cikk

Minden egyes Szerződő Fél vállalja annak biztosítását, hogy más Szerződő Felek állampolgárait, akik területének bármely, az Egyezmény hatálya alá eső részén jogszerűen tartózkodnak és nem rendelkeznek elegendő forrással, saját állampolgáraival azonosan és ugyanazon feltételek mellett részesíti a területének azon részén mindenkor érvényes törvények szerint kijáró szociális és orvosi ellátásban (a továbbiakban "ellátás").

2. cikk

(a) A jelen Egyezmény céljaira az "ellátás", "állampolgárok", "terület" és "származási ország" kifejezések az alábbi jelentéssel bírnak:

            (i) Az "ellátás" minden Szerződő Fél vonatkozásában az ellátásnak azt a teljes körű, az adott fél területének bármely részén, az érvényes törvények és rendelkezések szerinti biztosítását jelenti, amely alapján a megfelelő saját forrásokkal nem rendelkező személyek megkapják a létfenntartáshoz szükséges forrásokat, az állapotuk indokolta gondozást, kivéve olyan, nem járulékalapú nyugdíjakat, illetve egyéb illetményeket, amelyeket háború vagy külföldi megszállás okozta sérülések alapján folyósítanak.

            (ii) A Szerződő Fél "állampolgárai" és "területe" kifejezések azzal a jelentéssel bírnak, amelyet a Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárának címzett deklarációban a többi Szerződő Féllel folytatott kommunikáció céljára azoknak tulajdonít, feltéve, hogy azt a személyt, aki valami módon elveszíti állampolgárságát - kivéve, ha attól megfosztották - és így hontalanná válik, amíg egy másik állampolgárságot meg nem szerez, továbbra is állampolgárként kezelik.

            (iii) A "származási ország" azt az országot jelenti, amelynek az adott személy, akire a jelen Egyezmény rendelkezései vonatkoznak, állam­polgára.

(b) A Szerződő Felek területein érvényes törvényeket és rendelkezéseket, és amelyekre a jelen Egyezmény vonatkozik, továbbá a Szerződő Felek által megfogalmazott fenntartásokat rendre az I. és II. Függelékben sorolták fel.

3. cikk

A kérdéses személy állampolgárságát az ilyen ügyekre a származási országban vonatkozó törvénykezésnek megfelelően kell igazolni.

4. cikk

Bármely Szerződő Fél állampolgára számára nyújtott ellátás költségét az ellátást biztosító Szerződő Fél fedezi.

5. cikk

A Szerződő Felek vállalják, hogy egymásnak segítséget nyújtanak az ellátás teljes költségének behajtásához olyan harmadik felektől, akik a támogatásban részesülő személy vonatkozásában anyagi felelősséggel tartoznak, illetve olyan személyektől, akiknek felelősségük a kérdéses személy ellátásának költségeihez hozzájárulni.

II. FEJEZET

VISSZATELEPÜLÉS

6. cikk

(a) A Szerződő Fél, akinek a területén egy másik Szerződő Fél állampolgára jogszerűen tartózkodik, állandó jelleggel nem telepítheti vissza ezt az állampolgárt pusztán annak okán, hogy ellátásra szorul.

(b) Semmi sem csorbítja a deportálás jogát a jelen Egyezményben, kivéve az előző bekezdésben említett indokot.

7. cikk

(a) A Szerződő Felek a 6. cikk (a) pontjában foglalt kitételek ellenére a 6. cikk (a) pontjában említett kizárólagos indok alapján is visszatelepíthetik egy másik Szerződéses Fél területükön lakó állampolgárát, amennyiben megvalósulnak az alábbi feltételek:

            (i) a kérdéses személy nem lakott legalább öt éven át megszakítás nélkül a Szerződő Fél területén, ha 55 éves kora előtt érkezett, illetve 10 éven át, ha idősebb korában jött;

            (ii) egészségileg alkalmas az utazásra; és

            (iii) nincsenek szoros kötelékei azon a területen, ahol állandó lakhelye van.

(b) A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy csakis a legnagyobb mérséklettel folyamodnak a visszatelepítés eszközéhez és akkor is csak olyankor, ha nem merül fel humanitárius ellenvetés.

(c) Ugyanebben a szellemben a Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy ha bárkit, aki támogatásban részesül visszatelepítenek, akkor a házastárs és a gyermekek számára (amennyiben van/vannak) segítséget ajánlanak fel a szóban forgó személy elkíséréséhez.

8. cikk

(a) Az a Szerződő Fél, amelyik egy állampolgárt a 7. cikk rendelkezéseinek szellemében visszatelepít, viseli a visszatelepítés költségeit annak a területnek a határáig, ahová az állampolgárt visszatelepítik.

(b) Minden egyes Szerződő Fél vállalja, hogy a 7. cikk rendelkezéseinek szellemében visszatelepített bármely saját állampolgárát fogadja.

(c) Minden egyes Szerződő Fél vállalja, hogy a 7. cikk rendelkezéseinek szellemében visszatelepített bármely személy saját területén való utaztatásáról gondoskodik.

9. cikk

Amennyiben az az ország, amelynek az ellátásban részesülő személy magát állampolgárának vallja, nem ismeri el állampolgárságát, a cáfolat indokait harminc napon belül, illetve amint csak ezt követően lehetséges, el kell hogy juttassa az állandó lakóhely szerinti országba.

10. cikk

(a) Abban az esetben, ha visszatelepítés mellett hoznak döntést, értesíteni kell a származási ország diplomáciai vagy konzuli hatóságait (lehető­ség szerint három héttel a visszatelepítést megelőzően) az adott ország állampolgárának visszatelepítéséről.

(b) A származási ország hatóságainak kötelességük a tranzit országot, avagy országokat megfelelően tájékoztatni.

(c) Az ilyen személyek átadásának helyét a származási és a lakóhely szerinti országok illetékes hatóságai közötti megegyezés alapján határozzák meg.

III. FEJEZET

ÁLLANDÓ TARTÓZKODÁS

11. cikk

(a) Idegen állandó tartózkodása bármely Szerződő Fél területén az Egyezmény értelmében mindaddig jogszerűnek minősül, amíg az ilyen személy érvényes tartózkodási engedéllyel, avagy más, az állandó tartózkodás szerint érintett ország törvényei és rendelkezései által előírt engedéllyel rendelkezik. Az ilyen engedélyek megújításának elmulasztása - amennyiben ennek pusztán az érintett személy figyelmetlensége az oka - nem csorbítja az ellátásra való jogosultságot.

(b) A jog szerinti állandó tartózkodás azon a napon válik jogtalanná, amikor a kérdéses személlyel szemben kitoloncolási parancsot adnak ki, kivéve, ha annak végrehajtását felfüggesztik.

12. cikk

A 7. cikkben foglalt folyamatos tartózkodás kezdetének dátumát, ellenkező érvényű bizonyíték hiányában, a hivatalos vizsgálat által feltárt bizonyítékok, a III. Függelékben felsorolt dokumentumok, illetve az adott országban a tartózkodás bizonyítékaként a törvények és rendelkezések által elismert dokumentumok alapján kell meghatározni.

13. cikk

(a) Az ott-tartózkodás folytonosságának igazolásául az állandó lakhely szerinti országban elfogadható bizonyíték bemutatható, mint például munkaviszony igazolása, avagy lakbérszámlák bemutatása.

(b)

            (i) Az ott-tartózkodást folyamatosnak kell tekinteni három hónapnál rövidebb idejű távolmaradások ellenére, feltéve, hogy a távolmaradásnak nem visszatelepítés vagy kitoloncolás az oka.

            (ii) Hat hónapig vagy ennél hosszabb időszakokra való távolmaradást úgy kell tekinteni, mint amely megszakítja az állandó tartózkodás folytonosságát.

            (iii) Annak eldöntésekor, hogy a három és hat hónap közé eső időszakra való távolmaradás megszakítja-e az állandó ott-tartózkodás folyamatosságát, figyelembe kell venni az említett személy szándékát az állandó lakhely szerinti országba való visszatérésre, valamint azt, hogy mennyiben őrizte meg távolléte alatt a lakóhely szerinti országgal létesített kapcsolatait.

            (iv) Az állandó lakóhely országában bejegyzett hajón teljesített szolgálat nem minősül a folyamatos ott-tartózkodás szünetelésének. Más hajókon teljesített szolgálatot a fenti (i)-(iii) alpontok rendelkezései szerint kell kezelni.

 

 

14. cikk

Az ott-tartózkodás hosszának kiszámításakor nem számítandók be azon időszakok, mialatt az érintett személy közpénzekből kapott támogatást - amint az az I. Függelékben említett törvényi intézkedésekben le van fektetve -, kivéve akut megbetegedés orvosi kezelésének vagy rövidtávú orvosi kezelés esetét.

IV. FEJEZET

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

15. cikk

A Szerződő Felek kormányzati, diplomáciai és konzuli hatóságai minden lehetséges segítséget megadnak egymásnak a jelen Egyezmény megvalósításakor.

16. cikk

(a) A Szerződő Felek értesítik az Európa Tanács Főtitkárát, ha törvényeikben, illetve rendelkezéseikben bármi olyan későbbi módosítás, kiegészítés történik, amely az I. és III. Függelékekben foglaltakat érinti.

(b) Minden Szerződő Félnek értesítenie kell az Európa Tanács Főtitkárát bármely olyan új törvényről vagy rendelkezésről, amely még nem szerepel az I. Függelékben. Ezen értesítés alkalmával a Szerződő Fél fenntartásokkal élhet az új törvénynek, illetve rendelkezésnek a Szerződő Felek más állampolgáraival szembeni alkalmazását illetően.

(c) Az Európa Tanács Főtitkára továbbít a többi Szerződő Fél felé minden információt, amelyről az (a) és (b) pontok szerint értesült.

17. cikk

A Szerződő Felek kétoldalú megállapodás útján közbenső intézkedéseket hozhatnak azon esetek szabályozására, ahol az ellátást még a jelen Egyezmény életbelépése előtt biztosították.

18. cikk

A jelen Egyezmény előírásai nem korlátozzák az olyan nemzeti törvények és rendelkezések, kétoldalú, illetve többoldalú megállapodások előírásait, amelyek a kedvezményezettre nézve kedvezőbbek.

19. cikk

Az I., II. és III. Függelék a jelen Egyezmény szerves részének tekintendő.

20. cikk

(a) A Szerződő Felek illetékes hatóságai igyekeznek megoldást találni minden olyan egyezkedésben és vitában, amely a jelen Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozik.

(b) Ha nem sikerül a vitában három hónapon belül megállapodásra jutni, akkor azt döntés végett választottbírósági testület elé kell terjeszteni - amelynek összetételéről és eljárási rendjéről az érintett felek állapodnak meg -, illetve, ha újabb három hónapig ilyen megállapodás nem születik, akkor a döntőbírót - bármelyik Szerződő Fél kérésére - a Nemzetközi Bíróság Elnöke választja. Amennyiben a Nemzetközi Bíróság Elnöke a vitában részt vevő felek bármelyikének állampolgára lenne, úgy ezt a feladatot az alelnökre, avagy arra a rangban utána következő bíróra kell bízni, aki nem állampolgára a vitában részt vevő felek egyikének sem.

(c) A választottbírósági testület, illetve a döntőbíróság döntését a jelen Egyezmény elveivel és szellemével összhangban kell meghozni és a döntést véglegesnek és kötelező erejűnek kell tekinteni.

 

21. cikk

(a) A jelen Egyezményt az Európa Tanács tagjai aláírhatják. Az Egyezményt ratifikálni kell. A ratifikálás okmányait az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

(b) A jelen Egyezmény a második ratifikáló okmány letétbe helyezését követő hónap első napján lép életbe.

(c) Ami a később ratifikáló Aláírókat illeti, az Egyezmény számukra annak a hónapnak az első napján lép életbe, amely saját ratifikáló okmányuk letétbe helyezését követi.

22. cikk

(a) Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága felszólíthat olyan államokat is, amelyek nem tagjai a Tanácsnak, hogy csatlakozzanak a jelen Egyezményhez.

(b) A csatlakozás a csatlakozás okmányának az Európa Tanács Főtitkáránál való letétbe helyezésével történik meg és a letétbe helyezést követő hónap első napján lép életbe.

(c) A jelen cikkel összhangban letétbe helyezett csatlakozási okmányhoz csatolni kell az azokat az adatokat tartalmazó értesítőt, amelyeknek a jelen Egyezmény I. és III. Függelékében kellene szerepelniük, ha az érintett állam kormánya a csatlakozás dátumakor e dokumentum aláírója lenne.

(d) A jelen Egyezmény szempontjából, a (c) pont alapján nyújtott adatokat annak a Függeléknek a részeként kell tekinteni, amelybe akkor foglaltattak volna, ha az érintett állam kormánya e dokumentum aláírója lenne.

23. cikk

Az Európa Tanács Főtitkára értesíteni fogja a Tanács tagjait:

(a) a jelen Egyezmény életbelépésének napjáról és ratifikáló tagjainak nevéről;

(b) a 22. cikkel összhangban letétbe helyezett csatlakozási okmányról és az azzal együtt kézhez vett értesítőkről;

(c) a 24. cikkel összhangban kézhez vett értesítőről és a hatálybalépéséről.

24. cikk

A jelen Egyezmény a 21. cikk (b) pontja szerinti hatálybalépés dátumától számított két évig marad életben. Ezt követően évről évre hatályban marad azon Szerződő Felek számára, akik az Európa Tanács Főtitkárának címzett értesítésben legkevesebb hat hónappal az első kétéves időszak, illetve bármely azt követő éves időszak lejárta előtt nem mondták fel az Egyezményt. A felmondásról szóló értesítés annak az időszaknak a végén lép életbe, amely időszakra vonatkozik.

A fentiek tanúságául, a megfelelőképpen felhatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt kézjegyükkel látták el.

Készült Párizsban, 1953. december 11-én, angol és francia nyelven - amelyek mindegyike egyaránt mérvadó -, egyetlen példányban, amely az Európa Tanács levéltárába kerül letétbe. A Főtitkár a hitelesített példányokat eljuttatja az összes Aláírónak.

 

 

 

 

 

 

 

A SZOCIÁLIS ÉS ORVOSI ELLÁTÁSRÓL SZÓLÓ

EURÓPAI EGYEZMÉNY JEGYZŐKÖNYVE

A jelen dokumentumot aláíró kormányok mint az Európa Tanács tagjai,

tekintettel a Párizsban, 1953. december 11-én aláírt Szociális és Orvosi Ellátásról szóló Európai Egyezmény rendelkezéseire (a továbbiakban az "El­látásról szóló Egyezmény");

tekintettel a Menekültek helyzetével foglalkozó Egyezmény rendelkezéseire, amelyet

Genfben, 1951. július 28-án írtak alá (a továbbiakban a "Genfi Egyezmény");

attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az Ellátásról szóló Egyezmény rendelkezéseit oly módon terjesszék ki, hogy azok vonatkozzanak a Genfi Egyezmény által menekültként meghatározott személyekre,

az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk

A jelen Egyezmény vonatkozásában a "menekült" kifejezés jelentése megegyezik a Genfi Egyezmény 1. cikkében e szónak tulajdonított jelentéssel, feltéve, hogy a jelen dokumentum aláírásakor, illetve ratifikálásakor a Szerződő Felek mindegyike nyilatkozatot tesz, amely megnevezi, hogy az Egyezmény 1. cikkének B. pontjában felsorolt jelentések melyike alkalmazandó a jelen Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségek vonatkozásában, kivéve, ha a Szerződő Fél már az Egyezmény aláírásakor, illetve ratifikálásakor ilyen értelmű nyilatkozatot tett.

2. cikk

Az Ellátásról szóló Egyezmény I. Fejezetének rendelkezései vonatkoznak a menekültekre is, ugyanazon feltételek mellett, mint amelyek mellett a jelen Egyezményben részt vevő Szerződő Felek állampolgáraira vonatkoznak.

3. cikk

1. Az Ellátásról szóló Egyezmény II. Fejezetének rendelkezései nem vonatkoznak a menekültekre.

2. Amennyiben egy adott személyt a Genfi Egyezmény 1. cikkének C. pontja alapján tovább már nem illetik meg a Genfi Egyezmény által biztosított kedvezmények, az Ellátásról szóló Egyezmény 7. cikkének (a) (i) pontjában meghatározott, a visszatelepítésre szolgáló időszak azon a napon veszi kezdetét, amelyen a kérdéses személy jogcíme megszűnik.

4. cikk

A Szerződő Felek között a jelen Jegyzőkönyv 1., 2. és 3. cikkeit az Ellátásról szóló Egyezmény további cikkeiként kell tekinteni, és azon Egyezmény meglévő többi rendelkezését ennek megfelelően kell alkalmazni.

1. A jelen Jegyzőkönyvet aláírhatják az Európa Tanács azon tagjai, akik aláírták az Ellátásról szóló Egyezményt. [S1] A dokumentumot ratifikálni kell.

2. Bármely állam, amely csatlakozott az Ellátásról szóló Egyezményhez, csatlakozhat a jelen Jegyző­könyvhöz is.

3. A jelen Jegyzőkönyv annak a hónapnak az első napján lép életbe, amely a ratifikálást vagy csatlakozást szolgáló második okmány letétbe helyezését követi.

4. Ami az ezt követően ratifikáló bármely aláíró országot vagy csatlakozó államot illeti, a Jegyző­könyv a saját ratifikációs vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezését követő hónap első napján lép életbe.

5. A ratifikációs vagy csatlakozási okmányokat az Európa Tanács főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki értesíti a Tanács tagjait és a csatlakozó államokat azoknak az államoknak a nevéről, amelyek a Jegyzőkönyvet már ratifikálták vagy csatlakoztak hozzá.

Ennek hiteléül a megfelelő meghatalmazással rendelkező alulírottak a jelen Jegyzőkönyvet aláírták.

Készült Párizsban, 1953. december 11-én, angol és francia nyelven - amelyek mindegyike egyaránt mérvadó -, egyetlen példányban, amely az Európa Tanács levéltárába kerül letétbe. A Főtitkár a hitelesített példányokat eljuttatja az összes Aláírónak.

 

 

INDOKOLÁS

Az Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz

 

 

Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok az Európa Tanács legjelentősebb munkája eredményeként az Emberi Jogok Európai Egyezményében, valamint a szociális és gazdasági jogokra vonatkozóan az 1961. október 8-án, Torinóban aláírt és 1965. február 26-án hatályba lépett Európai Szociális Kartában jelennek meg. Az Amszterdami Szerződéssel módosított Európai Közösséget létrehozó szerződés Szociális rendelkezések fejezetének 136. cikke kifejezetten előírja, hogy a Kartában meghatározott szociális jogok figyelembe vételével kell a fejezetben meghatározott célokat megvalósítani. Ezen cél elérése érdekében közösségi jogszabályok is alkothatók. A Karta megerősítése egyidejűleg az Európai Unió szociálpolitikai célkitűzéseihez történő csatlakozásunkat is elősegíti.

 

A Karta I. része 19 pontban határozza meg, hogy milyen szociális jogokat kell megvalósítani, ezek olyan elvek, amelyekkel ellentétes intézkedéseket a részes államok nem hozhatnak, illetve olyan célok, amelyek megvalósítására minden eszközzel törekedniük kell.

 

A II. rész 19 olyan cikket tartalmaz, amely meghatározza a részes államok feladatait a szerződés által biztosított jogok megvalósítása érdekében.

Az Országgyűlés döntésének megfelelően a Magyar Köztársaság vonatkozásában - a Karta 20. cikk 1. bekezdésének b) és c) pontjában foglalt rendelkezéseivel összhangban - a II. rész kötelező alkalmazása az alábbi cikkekre terjed ki:

1. cikk – A munkához való jog,

2. cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog,

       3. cikk – A biztonságos és egészséges munkafel­tételekhez való jog,

5. cikk – Szervezetalakítási jog,

6. cikk – A kollektív alkuhoz való jog,

       8. cikk – A dolgozó nők védelemhez való joga,

9. cikk – A pályaválasztáshoz szükséges tájéko­zódáshoz való jog,

11. cikk – Az egészség védelméhez való jog,

13. cikk – A szociális és egészségügyi segítségre való jog,

14. cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga,

16. cikk – A család joga a szociális, jogi és gazdasági véde­lemre,

17. cikk – Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre.

 

A szociális és egészségügyi segítséghez való jogot biztosító 13. cikk 4. bekezdése rendelkezik arról, hogy a cikkben meghatározott jogokat az 1953. december 11-én Párizsban aláírt Szociális és Orvosi Ellátásrólról szóló európai egyezményből  (a továbbiakban: Párizsi Egyezmény) eredő kötelezettségeknek megfelelően kell alkalmazni.

A Karta Függeléke meghatározza, hogy azok a kormányok, amelyek nem részesei a Párizsi Egyezménynek, azzal a feltétellel erősíthetik meg a Karta vonatkozó rendelkezését, ha a többi szerződő fél állampolgárai részére az említett egyezmény rendelkezéseivel összhangban lévő bánásmódot nyújtják.

 

Magyarország nem részese az egyezménynek, ugyanakkor a Karta 13. cikkéből adódóan objektív végrehajtási kötelezettségünk keletkezik. A 13. cikkben foglaltakra tekintettel alkalmazott Párizsi Egyezményt a törvény melléklete tartalmazza.

 

A IV. rész rendelkezik a Karta ellenőrzési mechanizmusáról.

 

A Kartát az Országgyűlés 48/1999. (VI.3.) OGY határozatával erősítette meg. A Karta a Magyar Köztársaság vonatkozásában 1999. augusztus 7-én lépett hatályba.

 

Az Alkotmány és a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) bekezdését figyelembe véve, az Országgyűlés által megerősített nemzetközi szerződéseket törvénnyel kell kihirdetni.

 

 [S1]