Magyar Köztársaság
Kormánya
T/1720. számú
törvényjavaslat
az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról
Előadó:
dr. Pintér Sándor
belügyminiszter
1999. október
az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról
1. §
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(1) Államtitok az az adat, amely e törvény mellékletében (a továbbiakban: államtitokkör) meghatározott adatfajta körébe tartozik, és a minősítési eljárás alapján a minősítő kétséget kizáróan megállapította, hogy az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai, külügyi vagy nemzetközi kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási, továbbá az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő érdekeit.”
2. §
A Ttv. mellékletét alkotó államtitokköri jegyzék 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“13. A Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült adat, valamint az e testületek üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv.
Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje 50 év.”
3. §
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény melléklete tartalmazza azoknak az adatoknak a körülírását és taxációját, amelyek a törvény 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt érdekekre tekintettel államtitokká minősíthetők. A titokköri jegyzék 13. pontjának hatályos szövege többféle értelmezésre ad lehetőséget, ami jelenleg is alapját alkotja az országgyűlés adatvédelmi biztosa és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter között a Kormány üléseiről készült összefoglalók minősítésével kapcsolatban keletkezett vitának. Az eltérő értelmezésből fakadó viták rendezésének legmegnyugtatóbb módja a hatályos törvényszöveg fogyatékosságának jogalkotási úton történő kiküszöbölése.
Az eredeti jogalkotási szándék szem előtt tartotta a Kormánynak, az állami politika alakításában és végrehajtásában játszott kiemelkedő szerepét és alkotmányos felelősségét, és ebből kiindulva biztosítani törekedett a döntés-előkészítés és a döntéshozatal illetéktelen külső befolyással, valamint a döntés hatásainak előzetes lerontására irányuló törekvésekkel szembeni védelmét azáltal, hogy lehetőséget kívánt biztosítani az e folyamatban keletkezett döntés-előkészítő és belső használatra készült adatok államtitokká minősítésére.
Ugyanakkor a döntések adattartalma tekintetében a közérdekű adatok teljes körű nyilvánosságának talajára helyezkedett, és ebben a körben az államtitokká minősítésre csak az általános feltételek fennállása, vagyis a titokköri jegyzék egyéb pontjaiban foglalt adattartalom esetén biztosított lehetőséget. A törvény szövegében ez a szándék eltorzítottan jelenik meg, és összekeverednek benne a belső használatra készült és a döntés-előkészítő adatokra, illetve a döntések adattartalmára vonatkozó fenti elvi követelmények.
A fenti fogyatékosság kiküszöbölése egyfelől a törvény államtitokfogalmát definiáló rendelkezésének (3. § /1/ bek.) a fokozott védelemben részesülő államérdekek taxációját tartalmazó részének megfelelő kiegészítésével, valamint a törvény mellékletét alkotó államtitokköri jegyzék 13. pontjának korrekciójával érhető el.
A törvény az államtitokká minősítést kettős feltételhez köti, egyfelől az államtitokköri jegyzékben nevesített adat meglétéhez, másfelől a törvény 3. §-ában külön nevesített államérdek potenciális veszélyeztetéséhez. A Kormány működésének zavartalanságához fűződő – fentebb részletezett – érdekek védelme megköveteli, hogy a törvény 3. §-ában foglalt taxáció kiegészüljön az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő - külön nevesített - államérdekkel.
A Kormány üléséről készült összefoglaló, amely egyfelől rögzíti a résztvevők nevét, az előterjesztésekkel kapcsolatos döntés irányát, továbbá a döntés véglegesítéséhez szükséges további feladatokat, egyértelműen belső használatra szolgál. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény 19. §-ának (5) bekezdése szerint az ilyen adat a keletkezését követő 30 éven belül nem nyilvános. Az adatvédelmi törvény azonban a nem nyilvános adatok engedély nélküli megismeréséhez, kiszivárogtatásához, illetve nyilvánosságra hozatalához külön jogkövetkezményt nem fűz, ezért ez a védelem súlytalan és nem áll arányban az adat nyilvánosságra kerülése következtében bekövetkező azon veszéllyel, illetve az esetleg bekövetkező károkkal, amelyek a kormányülésről készült összefoglalók nyilvánosságra hozatalából származhatnak. Fentiek alapján az összefoglalók tekintetében biztosítani kell a veszélyhelyzettel arányos büntetőjogi védelmet. E célt szolgálja a törvény 3. § (1) bekezdésének javasolt módosítása.
Mivel a jelenlegi jogértelmezési viták a titokköri jegyzék 13. pontjának szövegével kapcsolatban alakultak ki, ezért ennek megfelelő pontosítása érdekében a védett adatok egzakt meghatározása szükséges. A javasolt szöveg egyértelművé teszi, hogy valamennyi, a Kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testületek működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült adat, valamint az érintett testületek üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv államtitokká minősül, amennyiben a törvény 3. §-ának (1) bekezdésében leírt valamely magatartás az érintett testület zavartalan működéséhez fűződő érdeket veszélyezteti.
A titokköri jegyzék 13. pontja hatályos szövegének második fordulata mellőzhető, mivel az a titokvédelmi törvény általános szabályainak megismétlését jelenti.