MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1756. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról

                                                          Előadó:        Harrach  Péter

szociális és családügyi

                                                                                                 miniszter

Budapest, 1999. október

1999. évi .........törvény

egyes  munkaügyi és szociális törvények módosításáról

I.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló

1991. év IV. törvény módosítása

1. §

         A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 4. §-ának  (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “4. § (1) Minden munkavállalásra jogosultnak  és munkaadónak  joga van a munkaerőpiaci szervezet e törvény 13/A. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez.”

2.§

Az Flt. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“5. § (1) A foglalkoztatási feszültségek megszüntetésére, kezelésére és feloldására, valamint a munkanélküliség megelőzésére, csökkentésére és hátrányos következményeinek enyhítésére elsősorban a III. fejezetben meghatározott munkaerőpiaci szolgáltatásokat, valamint foglalkoztatást elősegítő támogatásokat kell alkalmazni.”

3. §

Az Flt. 8. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) A helyi önkormányzat döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai következményeit. Ezen túlmenően:]

“a) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben meghatározott foglalkoztatási feladatainak ellátása során részt vesz  a munkanélküliek részére történő közhasznú foglalkoztatás szervezésében, valamint külön törvény szerint szervezi a rendszeres szociális segélyben részesíthető, aktív korú nem foglalkoztatott személyek foglalkoztatását,”

4. §

Az Flt. III. fejezetének “A foglalkoztatást elősegítő támogatások” címe helyébe a “ Munkaerőpiaci szolgáltatások és foglalkoztatást elősegítő támogatások” cím lép, és e címet követően az Flt. a “Munkaerőpiaci szolgáltatások” alcímmel és a következő 13/A. §-sal egészül ki:

“13/A. §

(1) A munkaerőpiaci szervezet a munkahelykeresést, a munkához, valamint megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását szolgáltatások nyújtásával is elősegíti.

(2) A munkaerőpiaci  szolgáltatások formái a következők:

a) munkaerőpiaci- és foglalkozási információ nyújtása,

b) munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás,

c) munkaközvetítés.

         (3) Támogatás nyújtható annak, aki a (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott munkaerőpiaci szolgáltatást a (4) bekezdés szerinti jogszabályban meghatározott feltételekkel nyújtja.

 (4) Felhatalmazást kap a szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg az egyes munkaerőpiaci szolgáltatásokat - ide értve az egyes munkavállalói csoportok számára nyújtható speciális szolgáltatásokat -  a szolgáltatások szakmai követelményeit a szolgáltatások igénybevételének időtartama alatt a keresetpótló juttatás nyújtásának feltételeit és a szolgáltatások, valamint a (3) bekezdésben meghatározott támogatás nyújtásának feltételeit. A szociális és családügyi miniszter a rendeletnek a helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás szolgáltatásra vonatkozó szabályait a gazdasági miniszterrel egyetértésben adja ki.”

5. §

Az Flt. 16/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“16/A. § (1) A munkaadó részére a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség legfeljebb hetven százalékáig terjedő mértékű támogatás nyújtható, ha

a) a lakosságot vagy a települést érintő közfeladat, vagy önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot illetőleg a települést érintő feladat ellátása, vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében,

b) a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélküli foglalkoztatását vállalja, munkaviszony keretében úgy, hogy

c) ezzel a foglalkoztatással  a foglalkoztatottainak létszámát a foglalkoztatás megkezdését megelőző havi átlagos statisztikai állományi létszámához képest bővíti, és

d)a foglalkoztatással nyújtott szolgáltatás ellenértékeként más szervtől díjazásban nem részesül.”

6. §

Az Flt. a 19/A. §-át követően a következő alcímmel, és 19/B. §-sal egészül ki:

“Munkaerőpiaci programok támogatása

(1) A Munkaerőpiaci Alap előre meghatározott, összetett célok érdekében biztosíthatja olyan programok megvalósításának pénzügyi fedezetét, amelyek térségi foglalkoztatási célok megvalósítására, munkaerőpiaci folyamatok befolyásolására, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott programok keretében a munkaerőpiaci szolgáltatások és foglalkoztatást elősegítő támogatások egyidejűleg és egymásra épülve is nyújthatók. Ha a program által elérni kívánt cél megvalósítása érdekében indokolt, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó szabályoktól - a 20. § (2) bekezdése szerinti jogszabályban meghatározott  feltételekkel és módon - a támogatást nyújtó szerv eltekinthet.”

7. §

Az Flt. 20. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések  lépnek:

“20. § (1) A 14-18/A. §-ban, a 19/A-19/B. §-ban, valamint a 22. §-ban meghatározott  támogatás a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészéből nyújtható.

(2) A szociális és családügyi miniszter - a MAT véleményének meghallgatásával - rendeletben határozza meg  a 14-19. §-ban, valamint a 19/B. §-ban meghatározott támogatások további feltételeit, odaítélésének és visszakövetelésének részletes szabályait.”

8. §

(1) Az Flt. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“21. § (1) Ha a 16-18/A. §-ban, valamint a 19/B. §-ban meghatározott támogatás pénzügyi fedezetéül a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének

a) központi kerete szolgál, a Szociális és Családügyi Minisztérium, vagy  a megyei (fővárosi)  munkaügyi központ,

b) a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi kerete szolgál, a megyei (fővárosi) munkaügyi központ vagy annak kirendeltsége

köt megállapodást a támogatás felhasználására vonatkozóan.”

         (2) Az Flt. 21. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “(4) Ha a Munkaerőpiaci Alapból nyújtott támogatás jogszabály alapján visszakövetelhető, a támogatást a visszakövetelés időpontjában hatályos, a kötelezettségszegés időpontjától a visszakövetelésről rendelkező határozat meghozatalának napjáig számolt jegybanki alapkamattal növelt összegben kell visszafizetni. Amennyiben a kötelezett visszafizetési kötelezettségének a visszakövetelésről rendelkező határozatban megjelölt határidőig nem tesz eleget, e határidő elmulasztásának napjától a külön jogszabályban meghatározott módon számított késedelmi kamat terheli. A támogatást nyújtó szerv vezetője különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a kamatok, továbbá - a munkanélküli részére nyújtott támogatás esetén - a támogatás visszakövetelésétől. Ez a jogkör az eljárás bármely szakaszában gyakorolható.”

9. §

Az Flt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“24. § A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - ellátásként munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, valamint költségtérítés jár. Az 58. § (9) bekezdésében szabályozott kiegészítő segélyre a 37-38. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”

10. §

(1) Az Flt. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[5. § (1) Munkanélküli járadék illeti meg azt, aki]

“b) a munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább kétszáz  nap munkaviszonnyal rendelkezik,”

(2) Az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételek alkalmazásában a munkahely akkor megfelelő, ha]

“c) a várható kereset a munkanélküli járadék összegét, illetőleg - amennyiben a munkanélküli járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb - a kötelező legkisebb munkabér összegét eléri,”

11. §

Az Flt. 26. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:

“(7) A munkanélküli járadéknak a szünetelést követően történő folyósítása esetén - ha a szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott - a munkanélküli járadék alsó határának számításánál az öregségi nyugdíjnak az ismételt folyósítás kezdő napján hatályos összegét kell figyelembe venni.”

12. §

(1) Az Flt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A munkanélküli járadék folyósítási idejét az (1) bekezdés szerinti munkaviszony időtartamának  alapulvételével kell kiszámítani olymódon, hogy öt nap munkaviszony egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg.  Ha a kiszámítás során töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni.”

(2) Az Flt. 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A munkanélküli járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap.”

(3) Az Flt. 27. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:

“(6) Annak részére, aki a munkaügyi központ által támogatott képzést a munkanélküli járadék folyósításának ideje alatt, annak kezdő időpontjától számított 180 napon belül kezdi meg, és a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimeríti, a munkanélküli járadékot a képzés hátralévő időtartamára - legfeljebb azonban a képzés megkezdésétől számított 365. napig - tovább kell folyósítani. A 14. § (8) bekezdésében foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell.”

13. §

(1) Az Flt. 28. § -a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli:]

 “d) kereső tevékenységet folytat, kivéve a 29. § (1) bekezdésének f) pontjában  foglaltakat,”

 (2) Az Flt. 28. §-ának (1) bekezdése a következő f)-g) ponttal egészül ki:

[(1) Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli]

“f) oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat,

 g) a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítette.”

14. §

Az Flt. 29. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

“(4) Ha a munkanélküli járadék folyósítása szünetelésének oka megszűnik, és fennállnak a 25. § (1) bekezdésének a), c)-e) pontjában meghatározott feltételek, a munkanélküli járadékot a megállapító határozatban meghatározott feltételekkel - figyelemmel a 26. § (7) bekezdésében foglaltakra - tovább kell folyósítani.”

                                                 15. §

 (1) Az Flt. 30. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(6) Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását]

 “a) a kereső tevékenység időtartamára,”

(2) Az Flt. 30. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “(7) Ha a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony keretében folytat kereső tevékenységet, a nyugdíj előtti munkanélküli segély havi összegét az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munka napjaira jutó összeggel csökkentetten kell folyósítani. Az egy napra jutó összeg kiszámítására megfelelően alkalmazni kell az (5) bekezdésben foglaltakat.”

(3) Az Flt. 30. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8) bekezdés számozása (9) bekezdésre változik:

         “(8) Ha a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása szünetelésének oka megszűnik, azt a munkanélküli részére tovább kell folyósítani, feltéve, ha öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.”

16. §

(1) Az Flt. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“36. § (1) Aki munkanélküli ellátásban részesül, az ellátással összefüggő körülményeiben bekövetkezett változást a tudomására jutásától számított 8 napon belül köteles bejelenteni a munkaügyi központnak. A munkanélküli ellátásban részesülő személy az általa folytatott kereső tevékenységet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - legkésőbb a munkakezdést megelőző napon, a kereső tevékenység megszűnését a megszűnést követő napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni.”

(2) Ha a munkanélküli ellátásban részesülő személy alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkezik, akkor alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyát nem kell előre bejelenteni, de alkalmi munkavállalói könyvét a munkanélküli ellátás számfejtése előtt a munkaügyi központ kirendeltsége által megjelölt időpontban be kell mutatnia.”

17. §

Az Flt. 37. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg  jelenlegi (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

“(3) Ha a munkanélküli ellátásban részesülő személy mezőgazdasági őstermelőként folytat kereső tevékenységet, köteles az adóévben felvett munkanélküli ellátást visszafizetni.

(4) A munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a jogalap nélkül felvett munkanélküli ellátás visszakövetelésétől. Ezt a jogát az eljárás bármely szakaszában gyakorolhatja.”

18. §

(1) Az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének a), c) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(3) A Munkaerőpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a következő alaprészeket kell elkülöníteni:]

 a) szolidarítási  alaprészt, a munkanélkülieket e törvény alapján megillető ellátások (munkanélküli járadék, pályakezdők munkanélküli segélye, előnyugdíj, nyugdíj előtti munkanélküli segély, költségtérítés (31. §), valamint ezek juttatásával kapcsolatos postaköltség, továbbá a kifizetett ellátásokat terhelő, társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott járulék és a külön törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulás) finanszírozására. Ezt az alaprészt terheli továbbá a munkanélküli járadékban részesülők kiegészítő segélye (58. § (9) bekezdés);

“c) foglalkoztatási alaprészt, a foglalkoztatást elősegítő támogatások, a nem a munkaerőpiaci szervezet által nyújtott  munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtására, a MAT működtetésére, a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működéséhez való hozzájárulásra, valamint a keresetpótló juttatással   kapcsolatos postaköltség finanszírozására;

g) működési alaprészt, a megyei (fővárosi) munkaügyi központok, valamint az Országos Munkaügyi Módszertani Központ törvényben meghatározott alapfeladatai ellátására, továbbá fejlesztésére, a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő szervezet működtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkaerőpiaci ellenőrzési feladatainak ellátásához történő hozzájárulásra;

(2) Az Flt. 39. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) Az egyes alaprészek terhére elszámolhatók az alap könyvvizsgálatának díja arányosan, valamint az alaprészből finanszírozott ellátások, támogatások igénybevételének hirdetésével,  közzétételével kapcsolatos kiadások, szakértői díjak, valamint az alaprészek pénzeszközei visszakövetelésével, behajtásával kapcsolatban felmerülő díjak és költségek.”

(3) Az Flt. 39. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)-(7) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:

         “(5) A Munkaerőpiaci Alapon belül a (3) bekezdésben felsorolt alaprészeken kívül munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési   célelőirányzatot kell elkülöníteni. A célelőirányzat felhasználásáért a költségvetés általános szabályai szerint a gazdasági miniszter a felelős.

         (6)  A Munkaerőpiaci Alap külön jogszabályban foglaltak szerint hozzájárul a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és az Szt. szerinti rendszeres szociális segélyt igénylők ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatai megvalósításához."

19. §

         (1) Az Flt. 39/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “39/A. § (1) A Munkaerőpiaci Alappal - a 39. § (5) bekezdésében foglalt kivétellel - a szociális és családügyi miniszter rendelkezik. Rendelkezési jogát

a) a (2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint a MAT-tal,

b) a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprésze tekintetében az oktatási miniszterrel

megosztva gyakorolja.”

         (2) Az Flt. 39/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “(8) A Munkaerőpiaci Alap összesített bevételi és kiadási előirányzatát és annak az alaprészek, valamint a 39. § (5) bekezdésében meghatározott célelőirányzat közötti megosztását az Országgyűlés összevont jogcímenként (kiemelt előirányzatokként) az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá. Az alaprészen belüli további jogcímeket a szakképzési alaprész tekintetében az oktatási miniszter, a többi alaprész tekintetében a szociális és családügyi miniszter állapítja meg.” 

20. §

         (1) Az Flt. 43. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználható:]

“c) foglalkoztatást elősegítő támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó kutatások és programok támogatására;”

         (2) Az Flt. 43. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-f) pont megjelölése e)-g) pontra változik:

[(2) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználható:]

         “d) az érdekegyeztetés működési feltételeinek biztosításához történő hozzájárulásra;”

21. §

Az Flt. 56. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A szociális és családügyi miniszter, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, valamint kirendeltsége által mérlegelési jogkörben  hozott határozat ellen akkor van helye jogorvoslatnak, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó jogszabályban meghatározott szabályokat megsértette.”

22. §

Az Flt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“57. § A Szociális és Családügyi Minisztérium és a munkaügyi központ  határozata - ide nem értve az 56. § (3) bekezdése szerinti  határozatot - bíróság által megváltoztatható.”

23. §

Az Flt.  58. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[8. § (5) E törvény  alkalmazásában]

“e) kereső tevékenység: - az 1-2. pontban foglaltak figyelembe vételével - minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, valamint aki  gazdasági társaság tevékenységében személyes közreműködés vagy mellékszolgáltatás keretében történő munkavégzés útján vesz részt;

1. Az olyan munkavégzés amelyért jogszabály alapján tiszteletdíj jár, akkor minősül kereső tevékenységnek, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát meghaladja,

2. A mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott  tevékenység akkor minősül kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni.”

24. §

Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következő n)-o) ponttal egészül ki:

[(5) E törvény alkalmazásában]

"n) alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony: az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról, valamint az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény 2. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogviszony,

o)  közhasznú tevékenység : a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. §-ának c) pontjában felsorolt tevékenységek."

II.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló

1993. évi III. törvény módosítása

25. §

(1) Az szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A törvény hatálya - a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a Magyarországon élő magyar állampolgárokra, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert személyekre."

(2) Az Szt. 3. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(5) bekezdés számozása (3)-(6) bekezdésre módosul:

"(2) A törvény hatálya a 7. § (1) bekezdésében meghatározott ellátások tekintetében az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően kiterjed az Európai Szociális Kartát megerősítő országoknak a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezései szerint jogszerűen Magyarországon tartózkodó állampolgáraira is."

26. §

Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

"Nem minősül jövedelemnek a temetési segély, az alkalmanként adott átmeneti segély, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a nevelőszülők számára fizetett nevelési díj és külön ellátmány, az anyasági támogatás, valamint - a személyes gondoskodásért fizetendő személyi térítési díj megállapítása kivételével - a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményei, a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági támogatás;"

27. §

Az Szt. 32/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"32/C. § (1) Az időskorúak járadékának havi összege

a) jövedelemmel nem rendelkező jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-a, egyedülálló esetén 95 %-a;

b) jövedelemmel rendelkező jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.

(2) Ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatás összege az ezer forintot nem éri el, a jogosult részére akkor is legalább ezer forint összegű járadékot kell megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül jövedelemnek annak a nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenységnek a havi ellenértéke, amely az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 40 %-át nem éri el.

(4) Az időskorúak járadékára való jogosultság feltételeit a települési önkormányzat két évente legalább egyszer felülvizsgálja."

28. §

Az Szt. 32/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"32/D. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított időskorúak járadéka esetén az erről rendelkező határozat egy példányát meg kell küldeni a fővárosi főjegyző (a továbbiakban: főjegyző) részére.

(2) A főjegyző az időskorúak járadékában részesülő hajléktalanról a 18. §-ban szabályozott nyilvántartást vezeti és gondoskodik az időskorúak járadékának a hajléktalan személy által meghatározott, határozatban foglalt címre történő folyósításáról.

(3) Ha a hajléktalan személy a (2) bekezdés szerint folyósított időskorúak járadékát három hónap időtartamon keresztül nem veszi át, a támogatás folyósítását a főjegyző szünetelteti és erről a tényről a járadékot megállapító önkormányzatot tájékoztatja, amely dönt az ellátás fenntartásáról, illetve megszüntetéséről.

(4) Ha ugyanazon hajléktalan személy részére két vagy több önkormányzat döntése szerint egyidejűleg kellene járadékot folyósítani, csak az utóbb megállapított járadék folyósítható. Ilyen esetben a főjegyző tájékoztatja a járadékot korábban megállapított önkormányzatot az általa megállapított ellátás folyósításának megszüntetéséről.

(5) A főjegyző által az (1)-(4) bekezdés szerint folyósított időskorúak járadékának összegét a Belügyminisztérium megtéríti a fővárosi önkormányzat részére."

29. §

Az Szt. 37/A.-37/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki

a) a 18. életévét betöltötte és aktív korú, továbbá

aa) munkaképességét legalább 67 %-ban elvesztette, vagy

ab) vakok személyi járadékában részesül, illetőleg

ac) fogyatékossági támogatásban részesül,

b) aktív korú nem foglalkoztatott,

feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése

a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- át,

b) az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- át

és vagyona sem neki, sem családjának nincs.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki

a) a munkanélküli járadék, illetőleg a jövedelempótló támogatás folyósítási időtartamát kimerítette, vagy

b) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző kettő évben a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzattal, illetőleg a megyei, fővárosi munkaügyi központtal (a továbbiakban: munkaügyi központ) vagy annak kirendeltségével legalább egy év időtartamig együttműködött

és kereső tevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.

(4) A családi jövedelemszámításnál a rendszeres szociális segélyt igénylő részére a kérelem benyújtását megelőzően folyósított munkanélküliek jövedelempótló támogatás, illetőleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli járadék összegét figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A (3) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a rendszeres szociális segély iránti kérelem a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, illetőleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli járadék folyósítási időtartamának kimerítésétől számított tizenkettő hónapon belül nyújtható be. E határidő a gyermekgondozási segély igénybevétele esetében harminchat hónap.

(6) A települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyre jogosult, aktív korú nem foglalkoztatott személyek számára legalább 30 munkanap időtartamú foglalkoztatás megszervezésére köteles. A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy a települést érintő közfeladat ellátása céljából szervezett egyéb munka (a továbbiakban együtt: az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás) biztosításával teljesíthető. A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat más szerv útján is elvégezheti.

(7) A (6) bekezdés alkalmazásában települést érintő közfeladat alatt azt az állami vagy helyi önkormányzati feladatot kell érteni, amelynek ellátásáról - jogszabály alapján - a települési önkormányzat gondoskodik.

(8) A települési önkormányzat a rendszeres szociális segély megállapítása előtt az aktív korú nem foglalkoztatott személy foglalkoztatásának lehetőségét megvizsgálja. Ha az önkormányzat a segélyre irányuló kérelem benyújtásától számított harminc napon belül a kérelmező foglalkoztatását nem tudja biztosítani, úgy - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - a kérelem benyújtásának időpontjától rendszeres szociális segélyt állapít meg részére.

(9) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy akkor köteles a települési önkormányzat által a (6) bekezdés szerint felajánlott munkát elfogadni, ha

a) a munka a szakképzettségének, illetőleg iskolai végzettségének vagy annál eggyel alacsonyabb szintű végzettségnek, valamint az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjának megfelel, és

b) a várható havi kereset eléri az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.

37/B. § (1) Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak

a) a személynek, aki

aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. i) pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 37/A. § (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt személy esetében a 80 %-át, a 37/A. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt személy esetében pedig a 70 %- át,

ab) előzetes letartóztatásban van, elzárás büntetését, illetve szabadságvesztés büntetését tölti;

b) az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki

ba) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően folyósított jövedelempótló támogatásának időtartama alatt az önkormányzattal, illetőleg a munkaügyi központtal nem működött együtt,

bb) a rendszeres szociális segély megállapítását megelőzően, valamint a segély folyósításának időtartama alatt nem működött együtt,

bc) katonai szolgálatot teljesít,

bd) az Flt. szerinti munkanélküli járadékra jogosultságot szerzett,

be) kereső tevékenységet folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban való részvételt és az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzést.

(2) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy részére megállapított rendszeres szociális segély a megszüntetéstől számított harminchat hónapon belül - ide nem értve az (1) bekezdés bb) pontja szerinti megszüntetési esetet - ismételten megállapítható, amennyiben a kérelmező munkanélküli járadékra való jogosultságot nem szerzett és a rendszeres szociális segélyre való jogosultság jövedelmi feltételei [37/A. § (2) bek. b) pont] egyébként fennállnak.

37/C. § Szünetel a rendszeres szociális segély folyósítása, ha az aktív korú nem foglalkoztatott személy a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban vesz részt, ide nem értve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást.

37/D. § (1) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként a települési önkormányzattal, és/vagy az általa kijelölt szervvel együttműködni köteles.

(2) Az (1) bekezdésben előírt együttműködés azt jelenti, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy

a) a települési önkormányzatnál nyilvántartásba véteti magát, és

b) a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálatában együttműködik, továbbá

c) a települési önkormányzat által felajánlott és számára megfelelő munkalehetőséget elfogadja, vagy

d) a szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban részt vesz.

(3) A települési önkormányzat rendelete az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként

a) a családsegítő szolgálattal, vagy

b) a kijelölt szociális intézménnyel, vagy

c) a munkaügyi központ kirendeltségével

való - (2) bekezdés d) pontja szerinti - együttműködési kötelezettséget írhat elő, amennyiben az önkormányzat rendelkezik az ehhez szükséges intézményi feltételekkel, illetőleg a c) pontban megjelölt esetben a települési önkormányzat és a munkaügyi központ erről megállapodást kötött. Az együttműködésre kijelölt családsegítő szolgálat, szociális intézmény, vagy munkaügyi központ kirendeltsége és a segélyben részesülő személy írásban megállapodik az együttműködés tartalmáról.

(4) A (3) bekezdés szerinti együttműködési programnak a rendszeres szociális segélyben részesülő személy és családja önfenntartó képességének szintentartására és fejlesztésére kell irányulnia. Együttműködési program különösen az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló csoportos foglalkoztatáson, tanácsadáson való részvétel, a munkavégzésre történő felkészülési programokon való részvétel.

(5) A települési önkormányzat rendeletben szabályozza a 37/D. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti együttműködés eljárási szabályait, továbbá az együttműködési programok típusait és az együttműködési kötelezettség megszegésének következményeit.

37/E. § (1) A rendszeres szociális segély havi összege

a) jövedelemmel nem rendelkező jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- a, aktív korú nem foglalkoztatott személy esetén 70 %- a;

b) jövedelemmel rendelkező jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.

(2) Ha a rendszeres szociális segélyben részesülő személyt alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják, köteles az alkalmi munkavállalói könyvet legkésőbb a tárgyhót követő hónap első munkanapján bemutatni a települési önkormányzat jegyzőjének.

(3) A települési önkormányzat a tárgyhóra járó rendszeres szociális segély összegét a segély szüneteltetésének időtartamára jutó, valamint az alkalmi munkavállalási napokra jutó segély összegével csökkenti.

37/F. § A települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot évente felülvizsgálja. Ha a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálata nyomán megállapítást nyer, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, az önkormányzat a segélyt tovább folyósítja. Az aktív korú nem foglalkoztatott személy részére a segély akkor folyósítható tovább, ha - az általános jogosultsági feltételek fennállta mellett - a 37/D. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a települési önkormányzattal együttműködött.

37/G. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított rendszeres szociális segély esetén az erről rendelkező határozat egy példányát meg kell küldeni a főjegyzőnek.

(2) A főjegyző a rendszeres szociális segélyben részesülő hajléktalanokról a 18. §-ban szabályozott nyilvántartást vezeti és gondoskodik a rendszeres szociális segélynek a hajléktalan személy által meghatározott, határozatban foglalt címre történő folyósításáról.

(3) Ha a hajléktalan személy a (2) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segélyt három hónapi időtartamon keresztül nem veszi át, a segély folyósítását a főjegyző szünetelteti és erről a tényről a segélyt megállapító önkormányzatot tájékoztatja, amely dönt az ellátás fenntartásáról, illetve megszüntetéséről.

(4) Ha ugyanazon hajléktalan személy részére két vagy több önkormányzat döntése szerint egyidejűleg kellene rendszeres szociális segélyt folyósítani, csak az utóbb megállapított segély folyósítható. Ilyen esetben a főjegyző tájékoztatja a segélyt korábban megállapított önkormányzatot az általa megállapított ellátás folyósításának megszüntetéséről.

(5) A hajléktalan aktív korú nem foglalkoztatott személy a 37/D. §-ban előírt együttműködési kötelezettsége azzal a települési önkormányzattal áll fenn, amelynek határozata alapján a főjegyző a rendszeres szociális segélyt folyósítja.

(6) A főjegyző által az (1)-(4) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segély összegét a Belügyminisztérium megtéríti a fővárosi önkormányzat részére.

(7) A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata."

30. §

(1) Az Szt. 124. §-a a következő új (1) bekezdéssel egészül ki:

"(1) A rendszeres szociális segély  37/E. § szerint folyósított összegének 75%-át, a hajléktalan személy részére folyósított rendszeres szociális segély teljes összegét a központi költségvetés megtéríti."

(2) Az Szt. 124. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A munkanélküliek jövedelempótló támogatása összegének 75 %-át, a munkanélküli hajléktalanok jövedelempótló támogatásának teljes összegét a Munkaerőpiaci Alap megtéríti."

31. §

Az Szt. 125. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"125. § A települési önkormányzat által megállapított és folyósított pénzbeli és természetben nyújtott ellátások kiadásaihoz, továbbá a rendszeres szociális segélyt kérelmező foglalkoztatásának költségeihez, valamint a helyi önkormányzatok által fenntartott személyes gondoskodás keretébe tartozó ellátási formák működési és fejlesztési költségeihez az állam

a) az állandó lakosok után járó szociális célú normatív állami támogatással (a továbbiakban: szociális normatíva);

b) kötött felhasználású foglalkoztatási támogatással;

c) a fenntartott szociális intézmények után járó normatív állami támogatással (a továbbiakban: szociális intézményi normatíva);

d) kötött felhasználású támogatásokkal

járul hozzá."

32. §

Az Szt. 132. §-ának (1) bekezdése a következő új i) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa]

"i) a foglalkoztatási támogatás igénylésével, elszámolásával kapcsolatos szabályokat."

III.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása

33. §

        (1) A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek]

       "(2) Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) a 14. §-ban meghatározott állami irányítási feladatok végrehajtásának - a munkabiztonság területén történő - kezdeményezésére, előkészítésére és elősegítésére, valamint az általános munkabiztonsági hatósági feladatok ellátására létrehozott önálló központi hivatal, amelynek élén elnök áll."

        (2) Az Mvt. 17. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

       "(4) A szociális és családügyi miniszter nevezi ki az OMMF elnökét, elnökhelyettesét, valamint meghatározza az OMMF központi szakmai irányítási feladatait - ideértve a (3) bekezdés szerinti tevékenységet -, a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek működésének részletes szabályait. Az OMMF területi szervei az igazgató által irányított munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek, amelyek keretében munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők működnek."

34. §

         Az Mvt. 79. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

         [79. § A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében]

         "d) a 80. §-ban meghatározott keretben javaslatot tesz a felügyeletek által kiszabott pénzbírságok pályázat útján történő felhasználására, továbbá saját adataival, megállapításaival szükség szerint segíti a munkavédelmi információs rendszer működését."

35. §

         Az Mvt. 80. §-a és címe helyébe a következő rendelkezések lépnek:

         "A pénzbírságok felhasználása

         80. § (1) A felügyeletek által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegése miatt kiszabott pénzbírságot az OMMF kincstári előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A számla javára ilyen címen fennálló tartozás adók módjára behajtható köztartozásnak minősül.

         (2) Az (1) bekezdés szerinti bírságösszeg fele nyilvános pályáztatás útján kizárólag az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés céljainak támogatására, valamint fennmaradó része a közcélú állami munkavédelmi információs rendszer [14. § (1) bekezdés e) pontja] folyamatos működtetésére használható fel.

         (3) A (2) bekezdésben meghatározott pályázati és információs rendszer részletes szabályait a szociális és családügyi miniszter - az egészségügyi, valamint a gazdasági miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítja meg."

36. §

       (1) Az Mvt. 81. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

       "81. § (1) A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését az e törvényben és külön jogszabályban megállapított jogállással és hatáskörrel rendelkező OMMF, ÁNTSZ és a bányafelügyelet, illetve ezek területi szervei (a továbbiakban együttesen: felügyelet) általános jelleggel látják el."

       (2) Az Mvt. 83. §-a előtti alcímben a "felügyelőségek" szövegrész helyébe a "felügyelőségei" szövegrész lép.

IV.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény

 módosítása

37. §

         (1) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “1. § (1) E törvény hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minősülő gazdasági társaságra (a továbbiakban: foglalkoztató), aki a tizennyolcadik életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit, vagy fiatalkorút foglalkoztatásra irányuló jogviszony, illetve a (3) bekezdésben meghatározott jogviszonyok alapján foglalkoztat.”

         (2) A Met. 1. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

         [(3) Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik]

         “b) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közreműködése, valamint a korlátolt felelősségű társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése.”

38. §

         A Met. 2. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “2. § (1) A munkaügyi ellenőrzést – az e törvényben foglalt kivételekkel – az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség megyei (fővárosi) felügyelőségeinek munkabiztonsági és munkaügyi felügyelői, illetve munkaügyi felügyelői (a továbbiakban együtt: felügyelő) látják el.”

39. §

A Met. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“3. § A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:

a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések,

b) a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség,

c) a munkáltató nyilvántartási kötelessége,

d) a hátrányos megkülönböztetés tilalma,

e) a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,

f) a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések,

g) jogszabályban vagy kollektív szerződésben megállapított munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések,

h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő – a munkavállalót megillető – igazolások kiállításának és kiadásának,

i) a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések,

j) a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok,

k) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggő munkáltatói kötelességek,

l) a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselőnek a munkajogi védelmére, valamint munkaidő-kedvezményére vonatkozó szabályok,

m) a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok

megtartására.

(2) A munkaügyi ellenőrzést a felügyelő hivatalból, az (1) bekezdés d) és k)-m), pontjaiban foglalt esetekben, valamint a g) pontban a munkabérnek a kollektív szerződésben rögzített mértéke tekintetében bejelentésre folytatja le.”

40. §

         A Met. 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “4. § (1) A felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelesség nélkül ellenőrzést tarthat.”

41. §

         (1) A Met. 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

         “6. § (1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében:

         a) felhívja a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására,

         b) kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belüli jövőre nézve történő megszüntetésére,

         c) megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a 3. § e), f), i) pontok esetében a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható,

         d) a 3. § i) pontjában foglaltak megsértése esetén kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdésében meghatározott fizetési kötelességének teljesítésére,

         e) kezdeményezi a munkanélküli ellátás jogalap nélküli igénybevétele esetén az ellátás szüneteltetését, illetve megszüntetését,

         f) javaslatot tehet a 7. §-ban foglaltak szerint munkaügyi bírság kiszabására,

         g) szabálysértési eljárást folytathat le.”

         (2) A Met. 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

         “(3) A felügyelő a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony tartalmát érintő intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenőrzést megelőzően a felek között munkaügyi vita indult.”

42. §

         A Met. 7. §-a (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések  lépnek:

         “7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a 3. §-ban foglaltak megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is kiszabható a 3. § d), k), l), m) pontjában foglaltak megsértése esetén.

         (2) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb jogkövetkezmények - a 6. § (1) bekezdés g) pontját kivéve - alkalmazása, valamint a munkaügyi bírság egyidejű kiszabása esetén egy határozatot kell hozni.”

43. §

         A Met. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

         “8. § (1) A felügyelő, valamint az illetékes megyei (fővárosi) felügyelőség vezetője az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint jár el. A bíróság a felügyelőség által hozott közigazgatási határozatot megváltoztathatja.

         (2) A felügyelő a megyei (fővárosi) felügyelőség területén lévő valamennyi munkahelyen ellenőrzést tarthat, függetlenül a foglalkoztató székhelyétől (telephelyétől).

         (3) Munkaügyi bírság kiszabására, illetve a 7. § (2) bekezdése szerinti határozat meghozatalára annak a megyei (fővárosi) felügyelőségnek a vezetője jogosult, amelynek területén az ellenőrzött munkahely található.

         (4) A 3. § d) pontjában foglaltakkal összefüggésben folytatott ellenőrzés során a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy eljárása nem sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket.”

44. §

         A Met. 9. § (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

         [(3) E törvény alkalmazásában]

         "b) munkabéren: a jogszabály alapján járó illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést és tizenharmadik havi illetményt, valamint az ügyészségi szolgálati jogviszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényben és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényben, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényben foglalt javadalmazást”

[is érteni kell.]

V.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítása

45. §

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 19. §-a a következő (5)-(8) bekezdésekkel egészül ki:

"(5) A kérelemben, valamint a jövedelemnyilatkozatban szereplő adatok valódisága környezettanulmány készítésével vizsgálható. A jogosultság elbírálásánál a települési önkormányzat rendelete a vagyoni helyzet vizsgálatát is előírhatja, ha az önkormányzat hivatalos tudomása vagy a környezettanulmány megállapításai alapján a gyermeket gondozó család életkörülményei nem felelnek meg a jövedelemnyilatkozatban szereplő adatoknak.

(6) A vagyoni helyzet vizsgálata kiterjed

a) a gyermekkel közös háztartásban élő szülő,

b) a szülő házastársának,

c) a tartásra köteles más törvényes képviselő

vagyonára,

d) annak a gyermeknek a vagyonára, akire tekintettel a rendszeres támogatás megállapítását kérik.

(7) Az (5)-(6) bekezdés alkalmazása során vagyon alatt azt a hasznosítható ingatlant, járművet, gépi meghajtású termelő- és munkaeszközt, vagyoni értékű jogot kell érteni, amelynek

a) külön-külön számított értékének a gyermeket gondozó család egy főre jutó  forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének huszonötszörösét, vagy

b) együttes értékének a gyermeket gondozó család egy főre jutó forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének hetvenötszörösét

meghaladja, és amelynek hasznosítása nem veszélyezteti a vagyonnal rendelkező megélhetésének feltételeit. Nem tekinthető vagyonnak az az ingatlan, amelyben a szülő vagy a tartásra köteles más törvényes képviselő életvitelszerűen lakik, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármű.

(8) A települési önkormányzat képviselő-testülete a rendszeres támogatás iránti kérelmet elutasítja, ha a (6) bekezdésben megjelölt személyek együttesen vagy külön-külön a (7) bekezdésben meghatározott értékű vagyonnal rendelkeznek."

46. §

A Gyvt. 20. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"A rendszeres támogatásra való jogosultság feltételeit - a 19. §-ban meghatározottak alapulvételével - a települési önkormányzat képviselő-testülete évente legalább egyszer felülvizsgálja."

47. §

A Gyvt. a következő 20/A. §-sal egészül ki:

"20/A. § Azon tanulói vagy hallgatói jogviszonnyal rendelkező gyermek után, akire tekintettel a tárgyév szeptember hónapjában rendszeres támogatást folyósítanak - kormányrendeletben meghatározott mértékű - egyszeri támogatás jár. Az egyszeri támogatás összegét a szeptember hónapban esedékes rendszeres támogatás folyósításával egyidejűleg kell kifizetni."

48. §

A Gyvt. 144. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A gyermektartásdíj megelőlegezésének, az otthonteremtési támogatásnak, valamint a 20/A. § szerinti egyszeri támogatásnak a teljes fedezetét a központi költségvetés előleg nyújtásával biztosítja."

VI.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása

49. §

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló, az 1998. évi LXXXVI. törvénnyel módosított 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 22-23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a Fot. a következő új 23/A-23/F. §-sal egészül ki:

"22. § A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy - a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül  - anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez.

A jogosulti kör meghatározása

23. § (1) Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek

a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon a látóképessége teljesen hiányzik vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),

b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére és spontán elsajátítására segédeszközzel sem képes és halláskárosodása miatt a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos),

c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),

d) a mozgásrendszer károsodása illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli (mozgásszervi fogyatékos),

e) az a)-d) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),

f) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c), d) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),

és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul.

(2) Fogyatékossági támogatásra nem jogosult az a súlyosan fogyatékos személy, aki

a) vakok személyi járadékában,

b) magasabb összegű családi pótlékban

részesül.

(3) Megszűnik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, ha

a) a súlyosan fogyatékos állapot nem áll fenn;

b) a fogyatékos személy a felülvizsgálaton nem jelenik meg és a távolmaradását nem igazolja.

(4) Szünetel a fogyatékossági támogatás folyósítása, ha a jogosult három hónapot meghaladóan külföldön tartózkodik.

A fogyatékossági támogatás mértéke

23/A. § A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének

a) 50 %-a a 23. § (1) bekezdésének a)-d) pontja szerinti esetekben, kivéve az e § b) pontjában megjelölt eseteket,

b) 80 %-a,

ba) a 23. § (1) bekezdésének e) és f) pontja szerinti esetben,

bb) a 23. § (1) bekezdésének c)-d) pontjában foglalt esetekben, feltéve, hogy a súlyosan fogyatékos személynek az önkiszolgálási képessége teljesen hiányzik.

Hatásköri, eljárási szabályok

23/B. § (1) A fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló eljárás igénybejelentésre indul. A fogyatékossági támogatás megállapítása első fokon az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fővárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) hatáskörébe tartozik. A MEP határozata ellen benyújtott fellebbezést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) bírálja el.

(2) Ha a támogatás a tartózkodási hely szerint került megállapításra, a MEP a határozat egy példányát tájékoztatásul megküldi a lakóhely szerint illetékes MEP-nek.

(3) Ha a fogyatékossági támogatásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő nem súlyosan fogyatékos, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb igénybejelentésre a bizonyítási eljárást csak abban az esetben kell lefolytatni, ha az orvos igazolja, hogy az igénylő állapota az elutasítás óta rosszabbodott. Egyéb esetben az igényt el kell utasítani.

23/C. § (1) A súlyosan fogyatékos állapot megállapítását az Országos Orvosszakértői Intézet (a továbbiakban: OOSZI) illetékes szakértő bizottsága végzi.

(2) A súlyosan fogyatékos állapot fennállását – ha a szakvélemény eltérően nem rendelkezik – öt évenként az OOSZI felülvizsgálja.

23/D. § (1) A fogyatékossági támogatásra való jogosultság, a jogosultat érintő jog és kötelezettség megállapítására az e törvényben foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A fogyatékossági támogatásra vonatkozó államigazgatási ügyben az érdemi határozatot az igény benyújtásától számított hatvan napon belül kell meghozni. Az OOSZI a szakvéleményét a megkereséstől számított negyven napon belül köteles előterjeszteni.

(3) A fogyatékossági támogatásban részesülő, illetve annak gondnoka a jogosultság feltételeit érintő lényeges tények, körülmények megváltozásáról 15 napon belül köteles értesíteni a MEP-et.

(4) Ha a támogatásra vonatkozó igényt jogerősen megállapítják, az ellátás az igény benyújtásától esedékes.

(5) A fogyatékossági támogatás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

A fogyatékossági támogatás folyósítása, finanszírozása, a

jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése

23/E. § (1) A fogyatékossági támogatást a MEP folyósítja.

(2) A bentlakásos intézményben lakó súlyosan fogyatékos cselekvőképtelen személy ellátását az intézmény vezetőjének kell folyósítani. Az intézmény vezetője a jogosult személy fogyatékossági támogatását az intézmény költségvetésétől elkülönítetten kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.

(3) A fogyatékossági támogatás teljes fedezetét a központi költségvetés biztosítja.

(4) Jogalap nélkül veszi igénybe a fogyatékossági támogatást az a személy, aki

a) arra nem jogosult, vagy

b) kevesebb összegre jogosult, mint amelyet számára folyósítottak.

(5) Az, aki a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított harminc napon belül írásban kötelezték.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett fogyatékossági támogatást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható, feltéve, hogy az ellátás megszűnésétől számított kevesebb mint három év telt el.

(7) Ha a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül igénybe vett személy igazolja, hogy tartozásának azonnali vagy egyösszegben való megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire való tekintettel magának vagy a tartásra szoruló hozzátartozónak aránytalanul súlyos anyagi megterhelést jelentene, részére a MEP legfeljebb tizenkét hónapi halasztást engedélyezhet, illetőleg azt, hogy a tartozást harminchat hónapon belül részletekben fizesse meg.

A nyilvántartásra, adatvédelemre vonatkozó rendelkezések

23/F. § (1) A MEP a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapítása, az ellátás biztosítása céljából nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza

a) a jogosult természetes személyazonosító adatait;

b) a jogosult állampolgárságát, illetőleg bevándorolt vagy menekült jogállását;

c) a jogosult belföldi lakó-, és/vagy tartózkodási helyét;

d) a jogosultsági feltételekre és az azokban bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat;

e) a fogyatékossági támogatás megállapítására, megváltoztatására és megszüntetésére vonatkozó döntést;

f) a felülvizsgálat időpontját;

g) a jogosult Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (TAJ szám).

(2) A MEP a nyilvántartásból adatot törvény alapján adatkezelésre jogosult szervnek - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.

(3) A nyilvántartásból a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megszűnésétől számított öt év elteltével törölni kell az adott személyre vonatkozó adatokat.

(4) Az e törvény felhatalmazása alapján nyilvántartást vezető szervek a nyilvántartásban kezelt adatokat személyes azonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatják, illetőleg azokból statisztikai célra adatot szolgáltathatnak. Az e törvény alapján elrendelt adatkezelésre és az adatok védelmére egyebekben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvény, valamint az egészségügyi adatkezelésre vonatkozó törvény rendelkezései az irányadók."

50. §

A Fot. 30. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő új d) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

"a) a súlyos fogyatékosság minősítésének, felülvizsgálatának részletes szabályait;

b) a fogyatékossági támogatás folyósításának, elszámolásának szabályait;

d) a Fogyatékosügyi Tanács szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat."

VII.

 A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása

51. §

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 4. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

"f) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy: az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul;"

52. §

A Cst. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után járó magasabb összegű családi pótlék annak a hónapnak a végéig - de legfeljebb a gyermek tizennyolcadik életévének betöltéséig - jár, ameddig a betegség, súlyos fogyatékosság fennállását a külön jogszabályban előírtak szerint igazolták."

53. §

A Cst. 9. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Azután a gyermek után, akire tekintettel tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak, az ezt követően folyósított iskoláztatási támogatásnak a havi összege nem lehet kevesebb a korábban utána folyósított magasabb összegű családi pótlék összegénél."

VIII.

Záró rendelkezések

54. §

(1) A törvény 1-17. §-a, 18. §-a - az e § (2) bekezdésében meghatározott részei kivételével - 20-24. §-a a kihirdetést követő második hónap első napján lép hatályba. Ezzel az időponttal egyidejűleg az Flt. 14. §-ának (6) bekezdése, 21. §-ának (5) bekezdése, 28. §-ának (4)-(5) bekezdése, 39. §-a (3) bekezdése b) pontjának 2. alpontja, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény 339. §-a (2) bekezdésének k) pontja hatályát veszti.

(2) A törvény 18. §-a (1) bekezdésének az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének g) pontját megállapító része, 18. §-a (3) bekezdésének az Flt. 39. §-a (5) bekezdését megállapító része, 19. §-a,  33-48. §-a, valamint 59. §-a 2000. január 1-jén lép hatályba. Ettől az időponttól kezdődően az Flt. 17. §-ának a)-b) pontja, a 18. §-át megelőzően a “Munkahelymegőrzés támogatása” alcím, valamint 18. §-a, 20. §-ának (3) bekezdése, 39/A. §-a (4) bekezdésének  b) pontjában a “ -  foglalkoztatási alaprész tekintetében a gazdasági miniszterrel egyetértésben - ², c) pontjában a “ - a foglalkoztatási alaprészt illetően a gazdasági miniszter egyetértésével - ², a 39/A. §-a (9) bekezdésében “a foglalkoztatási alaprész központi kerete tekintetében a gazdasági miniszterrel,” a 39/B. § (1) bekezdésében a “ - a foglalkoztatási alaprész központi pénzügyi kerete tekintetében a gazdasági miniszterrel egyetértésben hozott -,” szövegrész, 49. §-a (2) bekezdésének c) pontja (4) bekezdése, 51. §-a, 51/A. §-ának (8) bekezdése, valamint a Met. 4. §-a (2) bekezdésének c) pontja hatályát veszti és az Flt. 10. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a “gazdasági miniszter” szövegrész helyébe a “szociális és családügyi miniszter” szövegrész, 17. §-át megelőzően a “Munkahelyteremtés támogatása” alcím helyébe “Önfoglalkoztatás támogatása” alcím, 39/A. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a “foglalkoztatási alaprész” szövegrész helyébe a “39. § (5) bekezdésében meghatározott célelőirányzat” szövegrész, a 39/A. §-a (5) bekezdésének felvezető szövegében a “gazdasági miniszter” szövegrész helyébe a “szociális és családügyi miniszter” szövegrész, az Szt. 124. §-ának (5) bekezdésében a “70 %- át” szövegrész helyébe a “75 %- át” szövegrész lép.

(3) A törvény 25. §-a, 27-28. §-a, a 29. §-a - az Szt. 37/A. §-a (1) bekezdésének ac) pontját megállapító része kivételével -,  valamint 30-32. §-a 2000. május 1-én lép hatályba. Ezzel egyidejűleg az Szt. 25. §-ának (3) bekezdésében  “a munkanélküliek jövedelempótló támogatását” szövegrész, továbbá az Szt. 33-37. §-a, továbbá a 33. §-át megelőző “Munkanélküliek jövedelempótló támogatása” alcím hatályát veszti. Az Szt. 33-37. §-ának rendelkezéseit azonban az e törvény 56. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott esetekben tovább kell alkalmazni.

(4) A törvény 5. §-át azokra a támogatás iránti kérelmekre kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatályba lépését követően nyújtanak be.

55. §

         (1) Annak részére, aki az 54. § (1) bekezdésében meghatározott időpontot megelőzően a munkanélküli járadék jogosultsági feltételeivel rendelkezik, és a munkanélküli járadék iránti kérelmét eddig az időpontig benyújtja, a munkanélküli járadék folyósításának időtartamát ezen időpontot megelőző napon hatályban lévő szabályok alapján kell megállapítani.

         (2) A munkanélküli ellátásnak  kereső tevékenység folytatása melletti folyósítására az 54. § (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő 2. hónap első napjáig  az 54. § (1) bekezdésében meghatározott időpontot megelőzően hatályos szabályokat kell alkalmazni feltéve, ha a munkanélküli járadék folyósítása, valamint az az alatt folytatott kereső tevékenység ezen időpontot megelőzően kezdődött, és a kereső tevékenységet a munkaügyi központnak ezen időpontot megelőzően bejelentették.

         (3) A törvény 12. §-ának (3) bekezdését, valamint 54. §-a (1) bekezdésének az Flt. 14. §-ának (6) bekezdését hatályon kívül helyező rendelkezését arra kell alkalmazni, aki a munkanélküli járadék iránti kérelmét az 54. § (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően nyújtja be.

56. §

         (1) Annak a munkanélkülinek, akinek jövedelempótló támogatásra való jogosultsága 2000. május 1-jét megelőzően keletkezik és az ellátás megállapítására irányuló kérelmét 2000. április 30-áig benyújtja, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévő jogszabályok alapján kell megállapítani és folyósítani.

         (2) Annak a munkanélkülinek, akinek 2000. május 1-jét megelőzően jövedelempótló támogatásra való jogosultságát megállapították, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévő szabályok alapján tovább kell folyósítani.

         (3) Annak a munkanélkülinek, akinek a jövedelempótló támogatás folyósítása 2000. május 1-jén vagy ezt követően szünetel, a szünetelésre okot adó körülmény megszüntetését követően, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévő szabályok alapján tovább kell folyósítani.

         (4) Az a települési önkormányzat, amely a rendszeres szociális segélyben részesülők együttműködési kötelezettségének tárgyában önkormányzati rendeletet alkotott, köteles a rendeletét e törvény kihirdetésétől számított öt hónapon belül felülvizsgálni.   

57. §

         (1) A törvény 33-44. §-ának rendelkezéseit 2000. január 1-jét követően indult ügyekben kell alkalmazni.

         (2) A 35. § által megállapított, az Mvt. 80. §-ában foglalt rendelkezéseket a hatálybalépés előtt befolyt, de még meg nem hirdetett bírságösszeg felhasználására is alkalmazni kell.

         (3) 2000. január 1-jétől a megyei (fővárosi) munkaügyi központok szervezeteibe tartozó megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi szerveiként folytatják működésüket.

58. §

(1) A  törvény 49-50. §-a 2000. szeptember 1-jén lép hatályba, azonban fogyatékossági támogatásra való jogosultságot legkorábban 2001. július 1-jétől lehet megállapítani.

(2) A törvény 26. §-a, 29. §-ának az Szt. 37/A. §-a (1) bekezdésének ac) pontját megállapító része, 51-53. §-a,  valamint e §  (3)-(7) bekezdése 2001. július 1-jén lép hatályba.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt hatálybalépéssel egyidejűleg hatályát veszti  a Cst. 7. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában a "(személy)", 7. §-ának (3) bekezdésében a "(személyt)", 8. §-ának (1) bekezdésében a "(személyre)" szó.

(4) Az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki után 2001. június 30-án magasabb összegű családi pótlékra való jogosultság áll fenn, az ellátásra 2001. július 1-jétől saját jogán lesz jogosult, de a 2000. június 30-án hatályban lévő jogszabályok alapulvételével, ide nem értve az ellátás mértékére vonatkozó rendelkezést.

(5) 2001. június 30-át követően vakok személyi járadékára való új jogosultság nem állapítható meg. A 2001. július 1-jei időpont előtt megállapított vakok személyi járadékát a 2001. június 30-án hatályban lévő jogszabályok alapulvételével - ide nem értve az ellátás mértékére vonatkozó rendelkezést - tovább kell folyósítani. 

(6) A vakok személyi járadékára és/vagy a magasabb összegű családi pótlékra jogosult személy, amennyiben egyidejűleg fogyatékossági támogatásra is jogosult lenne, úgy a választása szerinti ellátásra szerez jogosultságot.

(7) A bírósági végrehajtásról szóló, többször módosított 1994. évi LIII. törvény 74. §-a a következő új n) ponttal egészül ki:

[Mentes a végrehajtás alól]

"n)a fogyatékossági támogatás."

59. §

         Ahol jogszabály Érdekegyeztető Tanácsot említ, azon az Országos Munkaügyi Tanácsot kell érteni.

Á L T A L Á N O S   I N D O K O L Á S

I.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény hatályba lépése óta eltelt nyolc évben  jelentős változások következtek be a munkanélküliek számában és összetételében. Az elmúlt évben megindult gazdasági növekedés által megjelenő munkaerőpiaci igények olyan átalakításokat követelnek meg, amelyek hatékonyabban segítik  a munkanélküliek újbóli és mielőbbi munkába állását.

Ezért a Javaslat által tartalmazott törvénymódosítás célja egyrészt az, hogy fokozottabban ösztönözze az ellátásban részesülő munkanélkülit a munka világába történő visszakerülésre, aktívabb álláskeresésre, másrészt, hogy az ellátási rendszerben elért megtakarítások által több pénz jusson a foglalkoztatás támogatására.

Az előzőekben felsorolt célok megvalósítása érdekében a Javaslat bővíti a közhasznú foglalkoztatás lehetőségét, szabályozza a munkaerőpiaci szolgáltatásokat, megteremti a lehetőségét - az Európai Unióban már ismert - komplex munkaerőpiaci programok támogatására, továbbá a munkahelyteremtés eddig szétaprózott formáit a gazdasági miniszter rendelkezése alá kerülő célelőirányzatban összpontosítja.

A Javaslat módosítja  a foglalkoztatási törvénynek a munkanélküli járadék folyósítási idejét szabályozó rendelkezéseit. A munkanélküli járadék folyósítási idejének felső határát a korábbi 12 hónap helyett 9 hónapban állapítja meg. A munkanélküli járadéknak ennél hosszabb ideig történő folyósítása csak abban az esetben lehetséges, ha a munkanélküli a járadék folyósítás első hat hónapja alatt kezdődő és a járadék folyósítás idejének kimerítése után befejeződő képzésben vesz részt.

A Javaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításával megszünteti a munkanélküliek jövedelempótló támogatását. A munkanélküli járadékot kimerítő munkanélküliek közül azok részére akik szociálisan rászorultak, az önkormányzatok biztosítanak foglalkoztatási lehetőséget és csak e foglalkoztatást vállalók részesülhetnek a továbbiakban rendszeres szociális segélyben.

A Javaslat megszünteti a kereső tevékenység folytatásának lehetőségét a munkanélküli ellátások folyósítása alatt.

Ezeknek a változtatásoknak a célja egyrészt az, hogy a munkanélküliek törekedjenek munkanélküliségük első időszakában az átképzési lehetőségek elfogadására, olyan piacképes ismeretek megszerzésére, amelynek birtokában ismét eladható tudással, eredményesen munkára találnak a munkaerőpiacon.

A módosítás bevezetésének másik célja, hogy a munkanélküliség kezelésében ne az ellátások, hanem a munkaalkalmak teremtése kapjon nagyobb hangsúlyt.

II.

A Javaslat módosítja a munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket, valamint a munkaügyi ellenőrzés szervezetére vonatkozó szabályokat. A módosítás a munkaügyi ellenőrzés területén az elmúlt három évben szerzett tapasztalatok alapján az ellenőrzés hatékonyságát, az értelmezési nehézségeket okozó rendelkezések pontosítását, valamint az idő közben bekövetkezett jogszabályi változások követését szolgálja. A módosítás eredményeként a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek külön válnak a megyei (fővárosi) munkaügyi központok szervezetétől és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség szervezetében működnek tovább. A módosítás a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt érinti.

III.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Esélyegyenlőségi tv.) keretjelleggel határozza meg a fogyatékosokat megillető többletjogokat, az esélyegyenlőség célterületeit, valamint vázolja intézmény és szervezetrendszerét. Az Esélyegyenlőségi tv. egyik fontos eleme - a szociális ellátórendszer korszerűsítésének részeként - a fogyatékossági támogatás bevezetése. A törvény a fogyatékossági támogatás vonatkozásában csupán keretszabályokat tartalmaz, a támogatás bevezetése e rendelkezések kiegészítését teszi szükségessé.

A fogyatékossági támogatás bevezetésével egyidejűleg indokolt megkezdeni a fogyatékossággal összefüggő szociális ellátások újraszabályozását. A szociális ellátórendszer áttekinthetőbbé és célirányosabbá tétele elodázhatatlan feladat, ami a párhuzamos ellátások megszüntetését, s az igénybevételi feltételek egységesítését követeli meg. A súlyos fogyatékossághoz kapcsolódó pénzbeli ellátások átalakításának célja, hogy ha fokozatosan is, de egységes elven működő, az érintettek teljes körét átfogó ellátórendszer jöjjön létre. A fogyatékossági támogatás bevezetésével az azonos funkciójú jövedelemkiegészítő ellátások beintegrálódnak a fogyatékossági támogatásba, míg a megélhetést biztosító jövedelempótló jellegű ellátások (rokkantsági járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék) átalakítása a rokkantsági nyugdíjrendszer korszerűsítésével egyidejűleg válik időszerűvé. A fogyatékossági támogatás, mint új ellátás tehát nem egy további támogatási formát jelent, mivel bevezetésével egyidejűleg gondoskodni kell a hasonló funkciót betöltő ellátások átalakításáról.

A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy esélyegyenlőségét elősegítő havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás.  Célja, hogy anyagi segítséggel járuljon hozzá a 18. életévüket betöltött súlyosan fogyatékosok társadalmi hátrányainak mérsékléséhez, ezáltal esélyegyenlőségük javításához. Ez oly módon is kifejezésre jut, hogy a támogatás a jövedelemtől illetve annak nagyságától független ellátás.

A súlyos fogyatékos állapot leírása többszempontú megközelítést igényel. Az Esélyegyenlőségi tv. fogyatékos személyre vonatkozó definíciója [4. § a) pont],  ugyanis a rendellenes állapotból eredő társadalmi következményt is értékel. A súlyos fogyatékosság fogalmának meghatározásakor is e komplex megközelítést követi a törvényjavaslat, azaz a biológiai állapotok felsorolását azok szociális (társadalmi) hatásával kapcsolja össze.

A súlyos fogyatékosság ugyanis olyan tartósan vagy véglegesen fennálló állapot, aminek következménye, hogy a súlyosan fogyatékos személy önálló életvitelre egyáltalán nem képes, vagy  mások állandó segítségére szorul. A fogyatékossági támogatásnak a biológiai deficiteknek az életfeltételeket hátrányosan befolyásoló hatását kell legalább részben ellensúlyoznia.

A fogyatékossági támogatás havi  összegét az Esélyegyenlőségi tv. jelenleg hatályos 23. §-a az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- ában határozza meg. A súlyos fogyatékosság azonban nem egy meghatározott károsodáshoz és kórformához kapcsolódik csupán, hanem a legkülönbözőbb fogyatékossággal összefüggésben léphet fel, s a legkülönbözőbb formákban. Egy időben több különböző fogyatékosság is fennállhat, amely alapján az érintett személyek több fogyatékossági kategóriába is besorolhatók. A társadalmi életbe való aktív integráció lehetősége, az önálló életvitelre való alkalmasság, az önkiszolgálási képesség foka sem egyforma a súlyosan fogyatékos emberek esetében, hiszen meglévő képességeik is eltérőek a különböző társadalmi alrendszerekben betöltött funkcióik, valamint fogyatékosságuk jellege szerint. Indokolt tehát a fogyatékossági támogatás mértékének meghatározásakor is a fenti szempontok alapján differenciálni. Ezért a törvényjavaslat a fogyatékossági támogatás összegét két kategória és kétféle mérték szerint javasolja megállapítani. A két kategória - az önellátási képességhez igazodva került meghatározásra. A javaslat szerint a  fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi  nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50 %-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Az ellátásnak ezen alanyi kör esetében a minimálnyugdíj 50 %- ában történő meghatározása a fogyatékos állapotból fakadó hátrányok mérséklésén túl azt a törekvést is kifejezi, hogy a jelenlegi szociális támogatások összege egységesítésre kerüljön. Más a helyzet azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek extrém szociális függőségükből eredő társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók. A fogyatékossági támogatás havi összege ezért esetükben az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok vagy értelmi fogyatékosok illetve mozgásszervi fogyatékosok és önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik.

A fogyatékossági támogatással kapcsolatos igazgatási feladatokat az egészségbiztosítási ágazat központi igazgatását végző Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint igazgatási szervei, a fővárosi és megyei egészségbiztosítási pénztárak látják el.

A súlyos fogyatékosság meghatározásában kifejezésre jutó többszempontú megközelítésnek a minősítés során feltétlenül érvényesülnie kell, s ezért szükséges, hogy az a minősítést végző szakértői testület szakmai összetételben is tükröződjön.  Indokolt tehát, hogy a döntésben több szakma képviselője is részt vegyen. A tervezet szerint a súlyos fogyatékosság minősítését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének speciális  szakértő bizottsága végzi.

A fogyatékossági támogatás bevezetése szükségessé teszi a hasonló funkciót betöltő jövedelem-kiegészítő jellegű ellátások átalakítását is, ezért a törvényjavaslat erre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.  

A fogyatékossági támogatás által érintett jövedelem-kiegészítő jellegű ellátások a következők: vakok személyi járadéka, magasabb összegű családi pótlék, súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatása.

A vakok személyi járadékának a fogyatékossági támogatás rendszerébe történő integrálása azt jelenti, hogy a támogatás bevezetésével egyidejűleg a vakok személyi járadéka megszűnik. Ugyanis a látásfogyatékos személy, ha a feltételeknek megfelel, fogyatékossági támogatásra lesz jogosult. Tehát a fogyatékossági támogatás bevezetésének időpontjától a vakok járadékának újként történő megállapítására a továbbiakban nem kerül sor.

A magasabb összegű családi pótléknak a fogyatékossági támogatás rendszerébe történő bevonása a felnőtt korúak családi pótlékát érinti. Ez azt jelenti, hogy a magasabb összegű családi pótlék csak a kiskorú  fogyatékos vagy tartósan beteget nevelő családot illeti meg, míg közülük a súlyosan fogyatékosnak minősülő személyek nagykorúvá válásuk után már kizárólag a fogyatékossági támogatást igényelhetik.

Figyelemmel arra, hogy a magasabb összegű családi pótlékra és a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre nem fedi le teljesen egymást, a Javaslat biztosítja, hogy azok a nagykorúak, akik után a korábbi rendelkezések alapján  magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak, abban az esetben se veszítsék el az ellátást, ha állapotuk alapján fogyatékossági támogatásra nem lesznek jogosultak.

A súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeit a 164/1995. (XII.27.) Korm. rendelet szabályozza, ennélfogva e törvényjavaslat e támogatási rendszerre nem tartalmaz szabályozást. A közlekedési kedvezmények átfogó felülvizsgálatát azonban még a fogyatékossági támogatás bevezetése előtt el kell végezni. A fogyatékossági támogatás rendszerébe ugyanis  ez  az   ellátás beintegrálható.

Összességében a szociális támogatások rendszerén belül a fogyatékossági támogatás bevezetése és az ezáltal generált változásoknak  vitathatatlanul pozitív a társadalompolitikai hatásuk. Az intézkedések eredményeképpen, a támogatási rendszer egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik, a támogatások célzottsága érzékelhetően javul, ezzel együtt a jogosultak számára az eddiginél nagyobb összegű támogatás a fogyatékos személyek életminőségét pozitívan befolyásolja. Ugyanakkor a támogatási rendszerből kiszoruló - súlyos fogyatékosnak nem minősülő - személyek körében negatív fogadtatással kell számolni, még akkor is, ha az intézkedések a szerzett jogok védelmének szem előtt tartásával történnek.

 A fogyatékossági támogatás finanszírozása állami forrásból történik. Az ellátás bevezetésének költségkihatása kiszámításánál a fogyatékossági támogatás forrásigénye mellett az egész támogatási rendszer átalakításának költségvetésre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni.

A fogyatékossági támogatás forrásigénye alapvetően a jogosultak számától illetve az egyes támogatási kategóriák közti létszám-megoszlástól függ. Az előzetes becslések szerint a támogatásra összesen 180 ezer fő lesz jogosult, akiknek várhatóan 1/3-a részesül majd a magasabb támogatási összegben (öregségi nyugdíjminimum 80 %-a) és 2/3-a kapja az alacsonyabb támogatási összeget (öregségi nyugdíjminimum 50 %-a). Ennek együttes éves forrásigénye - 1999. évi szinten számolva - 19.899 millió Ft.

Ezek a kiadások csökkenthetők a meglévő ellátások integrálásával nyerhető megtakarításokkal.

A vakok személyi járadékának és a korhatáron túli magasabb összegű családi pótléknak a fokozatos megszűnése miatt a fogyatékossági támogatás bevezetését követően a régi ellátásoknál összesen évi 2.250 millió Ft kiadással lehet számolni,  ami azt is jelenti, hogy a meglévő támogatásokra eddig biztosított forrásokból 7.550 millió Ft a fogyatékossági támogatás finanszírozására felhasználható. Így összességében - a rendszeren belül realizált megtakarítások átcsoportosításával - 12.349 millió Ft többletforrás szükséges.

A fogyatékossági támogatás előirányzatát a 2001. évi központi költségvetésben úgy kell tervezni, hogy a meglévő ellátások átalakítása eredményeképpen felszabaduló forrásoknak a fogyatékossági támogatás céljára történő átcsoportosításáról is gondoskodni kell.

R É S Z L E T E S  I N D O K O L Á S

I.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló

1991. évi IV. törvény módosítása

1-2. §-hoz

A Javaslat a foglalkoztatási törvényt kiegészíti a munkaerőpiaci szervezet által  nyújtható munkaerőpiaci szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel. A hatályos szabályozás szerint a munkaerőpiaci szervezet a szolgáltatásait mindenki számára ingyenesen nyújtja. Ez a szabály az ingyenességre vonatkozó követelményt általánosságban tartalmazza. Figyelemmel azonban a szolgáltatások törvényben történő szabályozására - az ingyenesség követelményének változatlanul történő fenntartása mellett - szükséges megjelölni, hogy melyek azok a szolgáltatások amelyek mindenki számára ingyenesek, és melyek azok a szolgáltatások amelyek tekintetében az ingyenesség speciális tartalmuknál fogva csak azok számára áll fenn, akik számára a szolgáltatás nyújtását a munkaerőpiaci szervezet szükségesnek tartja.

A szolgáltatásokra vonatkozó új szabályozás megjelenésével módosítani szükséges a foglalkoztatási törvény 5. §-ának (1) bekezdését is. Erre figyelemmel a foglalkoztatási feszültségek, valamint a munkanélküliség elleni elsődlegesen használt eszközök kiegészülnek a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal.

3. §-hoz

A foglalkoztatási törvény hatályos rendelkezése az önkormányzatok feladatai között sorolja fel közhasznú munka szervezését a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők számára. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat egyrészt kibővíti a közhasznú munka szervezése alapjául szolgáló tevékenységeket, másrészt megszünteti a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, ezért az önkormányzatoknak a  közhasznú foglalkoztatás szervezésével kapcsolatos feladatait is indokolt tágabban megfogalmazni. A jövőben ezért az önkormányzatok a munkanélküliek számára szervezhetnek közhasznú munkát.

4. §-hoz

A Javaslat kiegészíti a foglalkoztatási törvényt egy új 13/A. §-sal, amely a munkaerőpiaci szervezet által nyújtható szolgáltatásokat tartalmazza. A szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályokat a szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza. E rendelet fogja szabályozni a munkaerőpiaci szervezeten kívüli szervezetek és személyek által, munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtásának feltételeit, valamint e szervek és személyek támogatásának lehetőségét.

5. §-hoz

A foglalkoztatási törvény szerint a közhasznú munka támogatásának egyik feltétele, hogy a munkaadó a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélkülit, a lakosságot, vagy a települést érintő közfeladat ellátása érdekében foglalkoztassa.  A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy  közhasznú munka támogatására ennél sokkal szélesebb körben van igény. Ezért a javaslat a közhasznú munka támogatásának lehetőségét nemcsak közfeladat, hanem önkormányzat által  önként vállalt, a lakosságot, illetőleg a települést érintő feladat ellátása vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében is megteremti.

6. §-hoz

A gyakorlatban már hosszú ideje szabályozási igényként merült fel a munkaerőpiaci programok támogatása lehetőségének megteremtése. A hatályos szabályozás ugyanis nem tartalmaz rendelkezéseket olyan előre meghatározott összetett célok megvalósítása érdekében indított programok támogatására, amelyek a munkaerőpiaci folyamatok befolyásolására, vagy hátrányos helyzetű rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak.  A Javaslat meghatározza e programok tartalmát és lehetőséget biztosít e programok támogatása keretében a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó szabályoktól való eltérésre.

7-8. §-hoz

A foglalkoztatást elősegítő támogatások  eljárási szabályainak módosítására egyrészt az új támogatási forma bevezetése miatt van szükség, másrészt a módosítás megszünteti a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felett a gazdasági miniszter jogosítványait. Ezen túlmenően gyakorlati tapasztalatok alapján a Javaslat módosítja a foglalkoztatást elősegítő támogatások visszakövetelése esetén a kamat számítására vonatkozó rendelkezéseket.

9. §-hoz

A foglalkoztatási törvény jelenleg hatályos 24. §-a a munkanélküli ellátások között sorolja fel az előnyugdíjat, valamint a pályakezdők munkanélküli segélyét. Ezek az ellátási formák már megszüntek, ezért a munkanélküli ellátások közötti szerepeltetésük nem indokolt. Ugyanakkor a felsorolásban nem szerepel az Flt. 58. §-a (9) bekezdésében szabályozott kiegészítő segély. A felsorolás kiegészül továbbá az 1999-ben a munkanélküli járadék mellett járó kiegészítő segéllyel. Bár ez az ellátási forma 2000-ben megszűnik, a felsorolás kiegészítésére azért van szükség, hogy a munkanélküli járadék jogalap nélkül történő felvétele esetén a kiegészítő segély is visszakövetelhető legyen.

10. §-hoz

A Javaslat szerint a jövőben módosul a munkanélküli járadékra való jogosultság jogszerző idejének időtartama. A munkanélküli járadék folyósítási idejének csökkenésével egyidejűleg  a munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges jogszerző idő legrövidebb időtartama 360 napról 200 napra csökken.

A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli részére felkínálható megfelelő munkahely egyik feltétele, hogy az ott elérhető kereset a munkanélküli járadék összegét elérje. Azokban az esetekben, amikor a munkanélküli járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb, ez a rendelkezés nem ösztönzi a munkanélkülit arra, hogy saját maga számára munkahelyet keressen. Ugyanakkor ez a megoldás jogszerűségi szempontból is vitatható. Ezért a javaslat szerint a munkanélküli részére járó munkanélküli járadék alacsonyabb mint a kötelező legkisebb munkabér, akkor ennek a feltételnek a szempontjából a várható keresetnek a kötelező legkisebb munkabért kell elérnie.

11. §-hoz

A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a munkanélküli járadék folyósítása különböző okokból hosszabb ideig szünetel. A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával. Ez a szabályozás azt eredményezi, hogy a munkanélküli járadéknak a szünetelést követő ismételt folyósítása esetén a munkanélküli részére rendkívül alacsony összegű járadék kerül folyósításra. Ezért a javaslat az alsó határ megállapítása szempontjából az ismételt folyósítás kezdő napján hatályos öregségi nyugdíj figyelembevételét írja elő, abban az esetben, ha a szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott.

12. §-hoz

A hatályos szabályozás a munkanélküli járadék folyósításának időtartamát oly módon szabályozza, hogy meghatározza  az egyes folyósítási időtartamokhoz tartozó jogszerző időnek az alsó és felső határát. A folyósítási időtartam az alsó és felső határon belül lévő jogszerző időhöz kapcsolódik. Ebből a szabályozásból az következik, hogy bizonyos alsó és felső határon belül, egyes különböző jogszerző idővel rendelkező munkanélküliek azonos időtartamban részesülnek munkanélküli járadékban. A Javaslat egyrészt megszünteti ezt a visszásságot olymódon, hogy minden öt nap jogszerző idő egy nap járadék folyósítási időnek felel meg. Ezzel a megoldással a járadékfolyósítási idő kiszámítása során egyes munkanélküliek nem kerülhetnek sem előnyösebb, sem pedig hátrányosabb helyzetbe.

A Javaslat a járadékfolyósítás leghosszabb időtartamát 360 napról 270 napra csökkenti. E megoldásnak az a célja, hogy a munkanélkülit jobban ösztönözze arra, hogy saját maga is keressen munkát.

13. §-hoz

A foglalkoztatási törvény bizonyos szűk körben  megengedi a munkanélküli járadék folyósítása mellett kereső tevékenység folytatását. Ez azt eredményezi, hogy a munkanélkülinek  nem célja, hogy maga számára munkahelyet keressen, hiszen a munkanélküli járadék és a mellette folytatott kereső tevékenységből származó csekély jövedelem előnyösebb számára mintha főállásban elhelyezkedne. Ennek elkerülése érdekében a javaslat megtiltja a munkanélküli járadék melletti kereső tevékenységet. Ezen túlmenően a javaslat pontosítja a munkanélküli járadék megszüntetésének szabályait olymódon, hogy ezeket a rendelkezéseket összhangba hozza a munkanélküli járadékra való jogosultság szabályaival, illetőleg a munkanélküli fogalmának a törvény által történő meghatározásával.

14. §-hoz

A gyakorlatban tisztázott volt, a törvény azonban nem szabályozta egyértelműen a munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése, és szünetelése közötti különbséget. A törvény ugyanis nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkanélküli járadék szünetelését követően milyen feltételekkel kerülhet sor a munkanélküli járadék tovább folyósítására. A Javaslat a foglalkoztatási törvény 29. §-a (4) bekezdésének kiegészítésével ezt a hiányosságot pótolja.

15. §-hoz

A Javaslat a munkanélküli járadékra vonatkozó rendelkezésekkel  azonos módon tiltja meg a kereső tevékenység folytatását a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása alatt. Úgyszintén szabályozza a Javaslat azt  az esetet, ha a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy alkalmi foglalkoztatásnak minősülő  munkaviszony keretében folytat kereső tevékenységet. Rendelkezik továbbá a nyugdíj előtti munkanélküli segélynek a folyósítás szünetelését követő ismételt folyósítása feltételeiről. Ez utóbbi rendelkezésre szintén a munkanélküli ellátások azonos módon történő szabályozásának megteremtése miatt van szükség.

16-17. §-hoz

A Javaslat pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a munkanélküli ellátásban részesülő bejelentési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseit. Figyelemmel arra, hogy a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység csak bizonyos feltételek esetén minősül a foglalkoztatási törvény alkalmazásában kereső tevékenységnek, ezért ilyen kereső tevékenység folytatása esetén speciális szabály érvényesül a munkanélküli ellátás visszafizetésére vonatkozóan. A Javaslat megteremti továbbá a lehetőségét, hogy a munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlő esetben eltekintsen a jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelésétől.

18-20. §-hoz

A Javaslat módosítja a Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészeinek felhasználási célját szabályozó rendelkezéseket. A foglalkoztatási alaprészből a jövőben finanszírozásra kerülnek a törvény által szabályozott munkaerőpiaci szolgáltatások, továbbá a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működéséhez történő hozzájárulás.

Az előzőekben foglaltakon túlmenően a Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az egyes alaprészek terhére elszámolható legyen az alap könyvvizsgálatának díja arányosan.

 A Javaslat a Munkaerőpiaci Alapon belül az alaprészeken túlmenően munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelőirányzat elkülönítését írja elő. E célelőirányzat felhasználásáért a költségvetés általános szabályai szerint a gazdasági miniszter lesz a jövőben felelős. Ezzel a szabályozással megteremtődik annak lehetősége, hogy a munkahelyteremtést és foglalkoztatásfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközök - figyelemmel a gazdasági miniszter foglalkoztatáspolitikában betöltött szerepére - a gazdasági miniszter rendelkezése alatt koncentrálódjanak. Ennek megfelelően szükséges módosítani a foglalkoztatási törvénynek a Munkaerőpiaci Alap feletti rendelkezési jog gyakorlására, továbbá a Munkaerőpiaci Alap bevételi és kiadási előirányzatának megállapítására vonatkozó szabályait. A törvény szabályaival való összhang megteremtése érdekében módosítja a Javaslat a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználására vonatkozó rendelkezéseket.

21-22. §-hoz

A foglalkoztatási törvény a szociális és családügyi miniszter, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, illetőleg kirendeltsége által mérlegelési jogkörben hozott határozat ellen a jogorvoslat lehetőségét kizárja. Figyelemmel arra, hogy a jogorvoslati lehetőség az Alkotmány szerint csak kétharmados szótöbbséggel elfogadott törvénnyel zárható ki, ezért szükség van e rendelkezés módosítására. A Javaslat ezért pozitív megközelítésben szabályozza a mérlegelési jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslat feltételeit. Ezáltal megteremti az Alkotmány s a foglalkoztatási törvény szabályai közötti összhangot. A foglalkoztatási törvény alkalmazásában a mérlegelési jogkör a foglalkoztatást elősegítő támogatások tekintetében érvényesül. Ugyanis e támogatások odaítélésének a jogszabályi feltételeken túl az is feltétele, hogy a támogatáshoz szükséges anyagi fedezet rendelkezésre álljon, továbbá a támogatások odaítélését a munkaerőpiaci feltételek indokolják. Erre figyelemmel a javaslat a mérlegelési  jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslati jogot abban az esetben biztosítja, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó szabályokat megsértette.

Ehhez igazodóan módosítja a Javaslat a foglalkoztatási törvénynek a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a munkaügyi központok határozatai bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályát. A módosítás eredményeként a bíróság a mérlegelési jogkörben hozott határozatokat nem változtathatja meg. 

23-24. §-hoz

A Javaslat  egyrészt módosítja a törvénynek a kereső tevékenységet értelmező rendelkezését. A hatályos szabályozáshoz képest új elem, hogy a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet a javaslat abban az esetben tekinti kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. A Javaslat megszünteti ugyanakkor a jövedelem kiszámításának a személyi jövedelemadóról szóló szabályokban megfogalmazott a növénytermesztésre, illetőleg az állattenyésztésre vonatkozó kedvezőbb szabályainak alkalmazását. A Javaslat ezen túlmenően a gazdasági társaságokra vonatkozó új szabályozás hatálybalépésére figyelemmel pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a gazdasági társaság tevékenységében történő részvételnek kereső tevékenységként történő figyelembevételére vonatkozó szabályát.

A Javaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján foglakoztatási törvény értelmező rendelkezéseit új fogalmak meghatározásával egészíti ki.

II.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása

25. §-hoz

Az Európai Szociális Karta (a továbbiakban: Karta) 13. cikkének 3. bekezdése értelmében a Szerződő Felek vállalják annak biztosítását, hogy a megfelelő köz- vagy magánszolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kapjon, amelyre a saját vagy családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez szüksége van. Az Szt. 7. §-ában meghatározott szociális ellátásokat a Karta megerősítéséből adódó nemzetközi kötelezettségünknek megfelelően valamennyi,  a Kartát aláíró ország Magyarországon jogszerűen tartózkodó állampolgára részére biztosítani kell.

 26. §-hoz

Az Szt. módosítását a fogyatékossági támogatásnak az Szt. alkalmazásában jövedelemnek nem minősülő ellátásokkal való összehangolása indokolja. A fogyatékossági támogatásban részesülő személy - az egyéb jogszabályi feltételek fennállása esetén - egyidejűleg rendszeres szociális segélyre is jogosulttá válhat.

27-28. §-hoz

A Javaslat tartalmi vonatkozásában nem jelent új szabályozást a korábbiakhoz képest. Csupán jogtechnikai módosításra kerül sor azáltal, hogy az alkalmazni rendelt jogszabályhelyre való visszahivatkozás [36. §, 37. § (1)-(4) bekezdés] helyett az időskorúak járadéka összegének megállapítására, valamint a hajléktalan személyek járadékával kapcsolatos speciális rendelkezésekre vonatkozóan önálló szabályok megfogalmazására kerül sor. E szabályok tartalmukban azonosak a visszahivatkozott jogszabályi rendelkezésekkel.

29. §-hoz

A Javaslat újraszabályozza az Szt. rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezéseit (37/A-37/G. §-ok), melynek oka egyfelől a munkanélküliek pénzbeli támogatási rendszerének átalakítása, másfelől a munkára való ösztönzés erősítése. Mivel a munkanélküliek jövedelempótló támogatása megszűnik, ezért az aktív korú nem foglalkoztatott személyek részére a munkanélküli járadék időtartamának lejártát követően - ha foglalkoztatásuk semmiképpen nem biztosítható -, rászorultságuk esetén rendszeres szociális segélyt állapít meg a települési önkormányzat. Tekintettel azonban arra, hogy az új rendelkezések hatályba lépéséig jövedelempótló támogatásra jogosultságot szerzett munkanélküliek számára a támogatást továbbfolyósítják, rendszeres szociális segélyre jogosultság a munkanélküli járadékot kimerítőkkel azonos feltételek mellett áll fenn. A munkanélküli ellátásban nem részesült személyek, akkor lehetnek jogosultak a rendszeres szociális segélyre, ha kérelmük benyújtását megelőzően az önkormányzattal meghatározott ideig együttműködnek.

A rendszeres szociális segély megállapítására azonban bármely esetben csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmező foglalkoztatása nem biztosítható. Az önkormányzat elsősorban annak a lehetőségét köteles megvizsgálni, hogy a kérelmező közmunkába vagy közhasznú munkába bevonható-e. Ennek hiányában az önkormányzat által szervezett legalább 30 nap időtartamú közcélú munkát kell az igényjogosult számára biztosítani. A javaslat az Flt-vel összhangban meghatározza a megfelelő munka fogalmát azzal, hogy az együttműködési kötelezettség teljesítéséhez az érintett személynek képzettségénél eggyel alacsonyabb szintű végzettséget igénylő munkát is el kell fogadnia.

A Javaslat a korábbi szabályozással analóg módon - az Szt. 37/B. §-ának újraszabályozásával - rendelkezik az ellátásra való jogosulatlanság, illetve a segély megszüntetésének eseteiről. E szabályok ugyanakkor kiegészülnek az ellátás szüneteltetésének jogintézményével, melyre abban az esetben kerül sor, ha a segélyezett az önkormányzat által szervezett, valamint alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásában vesz részt.

A rendszeres szociális segély munkára ösztönző szabályozása érdekében az együttműködés elemei - az Szt. 37/D. §-ában - pontosítva újraszabályozásra kerülnek. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat rendelete szerinti együttműködés kiegészül a megfelelő munka elfogadásának kötelezettségével, valamint a jogosultsági feltételek felülvizsgálata során adatszolgáltatási kötelezettséggel.

Tehát a munkavégzési kötelezettség mellett a továbbiakban is lehetőség van együttműködési programok szervezésére és az ezekben történő részvétel előírására.

A rendszeres szociális segély az Szt. 37/E. §-ában meghatározott havi összege változatlanul az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80. §-a, aktív korú nem foglalkoztatott személy esetén 70 %-a, illetőleg erre az összegre kell kiegészíteni a jogosult más forrásból származó jövedelmét. Abban az esetben, ha a segély folyósítása szünetel vagy a jogosult alkalmi munkát végez, akkor az adott hónapra a segély időarányos része jár.

A Javaslat az Szt. 37/G. §-ának módosításával, a korábbiakkal megegyezően rendelkezik a hajléktalan személyek rendszeres szociális segélyére vonatkozó speciális szabályokról. A hajléktalan személyek esetében a többes igénybevétel elkerülése érdekében az ellátás folyósítása centralizáltan, a fővárosi főjegyző által történik. Az együttműködési kötelezettségre vonatkozóan pedig - az egyértelmű jogalkalmazás érdekében - a tartózkodási helynél pontosabb meghatározás szerepel. A hajléktalan személy azzal az önkormányzattal köteles együttműködni, amelynek határozata alapján az ellátást folyósítják számára.

30-32. §-hoz

Az Szt. 124-125. §-ainak újraszabályozásával - a települési önkormányzatnak a munkanélküliek foglalkoztatásában történő szerepváltozásához kapcsolódóan - a finanszírozási rendelkezések is módosulnak.

A munkanélküliek jövedelempótló támogatására jogosultak közhasznú foglalkoztatásának speciális támogatása megszűnik, míg az önkormányzat foglalkoztatási feladatainak ellátását önálló, új költségvetési támogatás segíti. Ez a foglalkoztatási támogatás kötött felhasználású előirányzatként működik az éves költségvetési törvény által szabályozott keretek között.

III.

A munkavédelemről szóló 1993. évi  XCIII. törvény módosítása

33-36. §-hoz

A Javaslat a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvénnyel való összhang megteremtése érdekében módosítja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény szabályait.

A felügyelőségek, az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat intézetei, a Magyar Bányászati Hivatal és a bányakapitányságok által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegése miatt kiszabott pénzbírságot az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség számlájára kell befizetni, és az  pályázati rendszerben kizárólag munkavédelmi célra fordítható. A javaslat új prioritásokat vesz alapul a befolyt bírságösszegek felhasználása tekintetében. A felhasználást normatív módon kell megállapítani, megőrizve a pályázati jelleget, de emellett fontos nemzetgazdasági érdekű funkciókra  (információs rendszer kiépítése, hatékonyabb hatósági működési feltételek biztosítása) nevesített, folyamatos forrást kell biztosítani.

IV.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény

módosítása

37. §-hoz

         Az 1. § (1) bekezdése az Flt-vel, illetve a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről szóló 7/1991. (X. 17.) MüM rendelettel való összhang miatt változott, amennyiben kimondja, hogy a Met. hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minősülő gazdasági társaságra, aki a 18. életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit, illetve fiatalkorút foglalkoztatásra irányuló jogviszony, vagy az 1. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyok alapján alkalmaz.

         Az 1. § (3) bekezdésének b) pontja az új társasági törvény szóhasználatának megfelelően változott.

38. §-hoz

         A nemzetközi munkaügyi szabályozásnak megfelelően szükséges a független munkaügyi ellenőrzést végző hatósági szervezet kialakítása. Ennek megfelelően a munkaerő-piaci szervezet és a hatósági ellenőrzést ellátó munkaügyi felügyelet összeolvadásának megszüntetése feltétlenül kívánatos, amely egyébiránt összhangban van a munka-felügyeleti rendszer megerősítésével kapcsolatos hazai törekvésekkel is. Ennek az igénynek megfelelően módosul a 2. § (1) bekezdésének szövege, amennyiben egyértelműen kimondja, hogy a munkaügyi ellenőrzést az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség megyei (fővárosi) felügyelőségeinek felügyelői látják el.

39. §-hoz

         E § módosítását a gyakorlati tapasztalatok indokolták. Ezek alapján egyrészről pontosítani kellett a §-nak a munkaügyi ellenőrzés tárgyköreit szabályozó egyes pontjait, másrészt a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok minősítésénél elegendő az alakszerűségének vizsgálata, hiszen a 3. § egyéb pontjai módot adnak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok szükséges tartalmi elemeinek feltárására is, amelyek alapján a felügyelő minősítheti az adott jogviszonyt.

40. §-hoz

         A 4. § (1) bekezdésének változása összefüggésben van a Javaslat 7. §-ában szabályozott új illetékességi szabályokkal, amelyek az államigazgatási eljárás általános szabályoktól való eltérést pontosabban jelzik. Ennek megfelelően a felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelesség nélkül tarthat ellenőrzést.

41. §-hoz

         A Met. 6. § (1) bekezdése egyrészről pontosan meghatározza a felügyelő kötelességeit és lehetőségeit az egyes jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából. A 6. § (1) bekezdés c) pontja pontosan meghatározza azokat a jogszabálysértéseket, amelyek esetében a felügyelő megtilthatja a további foglalkoztatást.

         A Met. 6. § új (3) bekezdése az Alkotmánybíróság 29/1998. (VI. 17.) AB határozatának megfelelően került a Met. szabályai közé. Az Alkotmánybíróság e határozatával megállapítja, hogy “a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 199. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott felek között munkaügyi jogvita indult [Mt. 199. § (3) bekezdés], a munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóság a felek munkaügyi jogvitájának tartama alatt a felek jogviszonyát elbíráló intézkedést nem tehet”. A Javaslat rögzíti, hogy a felügyelő, a foglalkoztató és a részére munkát végző közötti jogviszonyt érintő intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenőrzést megelőzően a felek között munkaügyi jogvita indult.

42. §-hoz

         A 7. § (1) bekezdése a 3. § módosításával összhangban csupán technikai változtatásokat tartalmaz.

         A Javaslat elhagyja a hatályos szabályozás 7. § (2) bekezdését. Az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy a Met. 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás a jogalkalmazás körében az eljárások elhúzódását eredményezi, nevezetesen pl. a szabálytalanság megszüntetésére kötelező határozat és az ehhez kapcsolódó bírsági határozat egy időben nem mindig adható ki. Tovább bonyolítja a problémát, hogy mindkét határozattal szemben fellebbezési joga van az érintett munkáltatóknak, többször számukra is értelmezhetetlenné vált a szabályozás. E jog megszüntetése nem jelenti a garanciális jogok csorbítását, hiszen ez önmagában nem jelenti a jogorvoslati lehetőségek szűkítését, amelynek alapján az I. fokú szervnek lehetősége van a határozat visszavonására, megváltoztatására, kijavítására, stb. Tehát mindaz megvalósulhat, amit a jogalkotói szándék az ezen joghoz kapcsolt fellebbezés keretében teljesíteni szándékozott.

43. §-hoz

         A Javaslat az eljárási rendelkezéseket pontosítja, különös tekintettel az államigazgatási eljárás általános szabályaitól történő eltérésre. A gyakorlatban problémát okoz az ún. nem telepített munkahelyek ellenőrzése, amelyek az építőiparban, a mezőgazdaságban igen gyakoriak. Lényeges, hogy éppen azokról a területekről van szó, ahol az illegális, vagy szabálytalan foglalkoztatás aránya meglehetősen magas. Az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint, ha a konkrét munkahely - teljesítési hely - és a munkáltató székhelye (telephelye) elválik egymástól, a munkaügyi ellenőrzést végző felügyelőnek a feltáró tevékenység után az ügyet át kell tennie a székhely (telephely) szerint illetékességgel rendelkező területi felügyelőséghez, ugyanis csak ez a szerv jogosult további eljárási cselekményen túl a határozat meghozatalára és a végrehajtás kikényszerítésére is. Ezen ellentmondásos helyzet feloldását szolgálják a javaslat 7. §-ának (3) és (4) bekezdései.

A Javaslat a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző munkáltatói magatartás esetére úgy kívánja változtatni a szabályt, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén nem csupán a munkaügyi perben fordulna meg a bizonyítási teher, hanem a munkaügyi ellenőrzés során lefolytatott eljárásban is.

44. §-hoz

A gyakorlati tapasztalatok alapján a javaslat pontosítja az ellenőrzési törvénynek a munkabér fogalmát meghatározó értelmező rendelkezését.

V.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítása

45-48. §-hoz

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás szabályainak szigorítására az önkormányzatok, illetve a polgármesterek jelzése alapján kerül sor.

A jövedelem mérésénél meglévő bizonytalansági tényezők miatt meghatározott körben és feltételek szerint lehetőséget kell biztosítani a jövedelemnyilatkozat valódiságának felülvizsgálatára. Az erre vonatkozó ellenőrzési szabályokat ma kormányrendelet szabályozza, azonban indokolt ezen rendelkezéseket a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításának feltételeit meghatározó törvényben elhelyezni.

A Javaslat a jogosultsági feltételek szigorítását fogalmazza meg abban az esetben, ha a család életvitele az elvégzett környezettanulmány alapján nincs szinkronban a bevallott jövedelemnyilatkozatban foglalt adatokkal.

A települési önkormányzatok a helyi rendeletükben dönthetnének a törvényben meghatározott vagyoni helyzet mérlegelési lehetőségéről, mintegy megakadályozva a diszkriminatív helyi szabályozást is. Ezért törvény rendezné az egyes szociális ellátásoknál már bevezetett a vagyonként figyelembe vehető vagyonelemeket, ezek értékhatárát, illetve a vagyonnak nem minősülő elemeket. Ennek meghatározásánál alapvető szempont volt, hogy a rászoruló családban nevelkedő gyermekek jogosan kapjanak támogatást, hogy kizárólag anyagi okból ne kelljen a gyermeket kiemelni a családból. Ezért nem számít vagyonnak a lakás céljára szolgáló azon ingatlan, amelyben életvitelszerűen laknak.

A vagyon mértéke a gyermekvédelem egyéb anyagi és eljárási szabályaiban - otthonteremtési támogatás, költségek megtérítése - már szabályozott mértéket követi. A gyermek érdekét jelenti továbbá az a szabályozási feltétel is, hogy nem lehet elvárni a családtól azon - a javaslatban meghatározott mértéket meghaladó   - vagyon értékesítését, amely a megélhetési feltételeit veszélyeztetné.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás várható megtakarítását indokolt a gyermekvédelmi rendszerben, "egyszeri iskoláztatási támogatás" formájában eljuttatni a rászoruló családokhoz, hiszen általános tapasztalat, hogy az iskoláztatás jelentős terheket ró a családokra.

VI.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása

 49. §-hoz

A Javaslat a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) szabályozási tárgykörét egészíti ki. A fogyatékossági támogatásra vonatkozó legfontosabb rendelkezések e törvény módosításával kerülnek szabályozásra. A Fot. 22. §-a a fogyatékossági támogatásra való jogosultságot a súlyosan fogyatékos személyek számára alanyi jogként határozza meg. Ez oly módon jut kifejezésre, hogy a támogatás a jövedelemtől, illetve annak nagyságától függetlenül jár, célja a súlyosan fogyatékos személyek társadalmi integrációjának, esélyegyenlőségének javítása.

         A Javaslatban meghatározásra kerül a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre, a jogosultság feltételei, valamint felsorolásra kerülnek az ellátásra való jogosultságot kizáró okok. A Fot. új 23. § (1) bekezdése taxatív felsorolásban tartalmazza azokat a fizikai, testi, illetve pszichés károsodásokat (látási fogyatékosság, hallási fogyatékosság, értelmi fogyatékosság, mozgásszervi fogyatékosság, halmozott fogyatékosság) amelyeknek tartós vagy végleges fennállása a fogyatékossági támogatásra való jogosultság alapjául szolgál. Az egyes fogyatékossági kategóriák jogszabályi ismérveinek definiálásán túl a jogosulti kör meghatározása konjuktív feltételként a biológiai deficitek szociális következményeit is értékeli, azaz az önellátási képesség teljes vagy részleges hiányát.

         A Javaslat a fogyatékossági kategóriák meghatározása során - a látási és a hallási fogyatékosok esetében - azt a szabályozási logikát követi, hogy fogyatékossági támogatásra csak az lehet jogosult, akinek a rendellenes állapotából fakadó érzékszervi funkciózavara olyan mértékű, hogy az segédeszköz használatával sem korrigálható. Az értelmi fogyatékosok esetében a jogosultság a genetikai illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma (az emberrel veleszületett fogyatékosságok) továbbá a csecsemő- vagy gyermekkorban (14 éves korig) elszenvedett súlyos betegség következtében előálló középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű értelmi akadályozottak (szerzett fogyatékosság) körére vonatkozik. A mozgásszervi fogyatékosok esetében az érzékszervi fogyatékosoktól eltérően, a jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használata nem kizáró ok, hanem a jogosultság megállapításának feltételét jelenti. A halmozottan fogyatékosok körében a jogosultságot a Javaslat két súlyos fogyatékossági kategóriának megfelelő rendellenes állapot egyidejű fennállásához köti. A definíció második fordulata pedig privilegizáló szabályként megengedi, hogy egy súlyosan fogyatékosnak minősülő állapot mellett egy, a jogszabályi definíció szerint súlyosan fogyatékosnak nem tekinthető állapot (beszédkészség meglétével együtt járó  hallási fogyatékosság) együttes fennállása esetén is lehetőség legyen a jogosultság megállapítására. 

         A Javaslat a vakok személyi járadékának illetve a magasabb összegű családi pótléknak a folyósítása mellett a fogyatékossági támogatás folyósítását nem teszi lehetővé. A fogyatékossági támogatás a szerzett jogok tiszteletben tartásával fokozatosan váltja fel az egyéb jövedelem-kiegészítő jellegű ellátásokat, így a vakok személyi járadékát és a magasabb összegű családi pótlékot.

         A  Javaslat rendelkezik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megszűnéséről. Értelemszerűen megszűnik a jogosultság abban az esetben, ha a súlyosan fogyatékos állapot már nem áll fenn. A Javaslat a jogosult számára együttműködési kötelezettséget ír elő akkor, amikor kimondja, hogy a súlyosan fogyatékos állapot fennállását az Országos Orvosszakértői Intézet felülvizsgálja. A felülvizsgálaton való megjelenés elmulasztását, erre irányuló kimentés hiányában a javaslat a jogosultság megvonásával szankcionálja.

         A  jogosult három hónapot meghaladó külföldi tartózkodása esetén a javaslat a támogatás szünetelését állapítja meg. A jogosult hazatérése esetén pedig az ellátás úgy éled fel, hogy a jogosultság ismételt megállapítására - amennyiben az egyéb jogszabályi feltételek változatlanul fennállnak - a Javaslat szerint nincs szükség. 

         A Fot. új 23/A. §-a alapján a fogyatékossági támogatás összege két kategória és kétféle mérték szerint kerül megállapításra. A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek rendkívüli szociális függőségükből eredő társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók, a támogatás összege az öregségi nyugdíj  mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok, illetve abban az esetben, ha értelmi fogyatékosok vagy mozgásszervi fogyatékosok és az önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik.

         A  Fot. új 23/B. §-ában szabályozásra kerül a fogyatékossági támogatás iránti igény érvényesítésének módja, valamint az ellátás megállapítására jogosult szervek köre. A támogatás iránti igényt elsőfokon a lakó illetve tartózkodási hely szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár bírálja el, míg a másodfokú eljárás lefolytatása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hatáskörébe tartozik.

         A Fot. új 23/C. §-ában a súlyosan fogyatékos állapot minősítését valamint az időszakos felülvizsgálatát végző szerv kerül meghatározásra. E hatáskört az Országos Orvosszakértői Intézet gyakorolja.

         A Fot. új 23/D. §-a az igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási szabályokról rendelkezik.

         A Fot. új 23/E. §-a rendezi, hogy mely szerv jogosult a támogatás folyósítására, s az ellátás fedezetét milyen forrásból finanszírozzák. A  Javaslat meghatározza azok körét, akik a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül veszik igénybe. Értelemszerűen jogalap nélkül veszi igénybe az ellátást, aki arra nem jogosult, továbbá az is aki magasabb összeget vett igénybe, mint amennyire jogosult lenne (pl. az a személy, aki állapotánál fogva az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-ára jogosult, s ehelyett számára a minimálnyugdíj 80%-át folyósították).

         A Javaslat rendelkezik a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetéséről, ill. a fizetési könnyítés feltételeinek kérdéséről.

         A Fot. új 23/F. §-a a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvénnyel összhangban rendelkezik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapítása ill. biztosítása céljából vezetett nyilvántartás és az adatvédelem szabályairól.

50. §-hoz

         A Fot. 30. § (1) bekezdésének módosításával a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, a támogatás folyósításának, elszámolásának valamint a Fogyatékosügyi Tanács szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat.

VII.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény

módosítása

51-53. §-hoz

         A családok támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Cst.) módosítását a fogyatékossági támogatás és a magasabb összegű családi pótlék közötti összhang megteremtése indokolja. A magasabb összegű családi pótléknak a fogyatékossági támogatás rendszerébe történő bevonása ugyanis kizárólag a felnőtt korúak családi pótlékát érinti. Magasabb összegű családi pótlék ezért a Javaslat szerint csak a kiskorú fogyatékost vagy tartósan beteget nevelő családot illeti meg, míg a súlyosan fogyatékosnak minősülő személyek nagykorúvá válásuk után már kizárólag a fogyatékossági támogatást igényelhetik. Mivel magasabb összegű családi pótlék a Javaslat szerint tizennyolc évesnél idősebb személy után a jövőben nem jár, ezért a Cst. szabályainak olyan irányú módosítása szükséges, ami a felnőtt korúakat kizárja e jogosulti körből.

         Azoknak a középfokú iskolai tanulmányokat folytatóknak az esetében, akik után 18. életévük eléréséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak, a szülő a gyermek középfokú tanulmányainak befejezéséig - legfeljebb azonban 20 éves koráig - iskoláztatási támogatást vehet igénybe, a korábban folyósított magasabb összegű családi pótlékkal azonos összegben.

VIII.

Záró rendelkezések

54-58. §-hoz

A Javaslat egyes rendelkezései nem azonos időpontban lépnek hatályba. Ezért a javaslat “Záró rendelkezések” című fejezete a törvény hatálybalépésének időpontját nem egységesen, hanem törvénycsomagonként tartalmazza.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt módosító rendelkezések - a munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelőirányzat létrehozásával kapcsolatos rendelkezések kivételével - a törvény kihirdetését követő második hónap első napján lépnek hatályba.

A foglalkoztatási törvénynek a munkahelyteremtési és foglalkoztatási fejlesztési célelőirányzat létrehozásával kapcsolatos, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény, továbbá a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása és a javaslatnak az Országos Munkaügyi Tanács jogkörével kapcsolatos 59. §-a 2000. január 1-jén lépnek hatályba.

A Javaslat átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a munkanélküli járadék folyósítási idejének megváltozásával a kereső tevékenységnek a munkanélküli ellátások folyósítása alatti folytatásának megszüntetésével, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása megszűnésével, a megyei (fővárosi)  munkaügyi felügyelőségeknek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség irányítása alá kerülésével kapcsolatban. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának megszüntetésére, valamint a munkanélküli járadék folyósítási idejének megváltoztatására a szerzett jogok tiszteletben tartásával kerül sor.

A Javaslat a fogyatékossági támogatás létrejöttével összefüggésben 2001. július 1-jétől módosítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt.

A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt módosító rendelkezések - a fogyatékossági támogatás létrejöttével kapcsolatos  módosítás kivételével- 2000. május 1-jén lépnek hatályba. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól szűnik meg a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A Javaslatnak a szociális törvényt a fogyatékossági támogatás létrejöttével kapcsolatban módosító szabálya, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényt módosító rendelkezése 2001. július 1-jén lép hatályba. 

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt módosító rendelkezések  2000. szeptember  1-jén lép hatályba.

 59. §-hoz

A közelmúltban átalakult a munkaügyi érdekegyeztetés szervezete. Az Érdekegyeztető Tanács megszűnt, és helyébe munkaügyi érdekegyeztetés területén az Országos Munkaügyi Tanács lépett. Figyelemmel arra, hogy az Érdekegyeztető Tanácsról több jogszabály is rendelkezik, amely részére  különböző területeken különböző jogköröket biztosít, szükség van egy olyan általános rendelkezésre, amely szerint ezekben a rendelkezésekben az Érdekegyeztető Tanácsot az Országos Munkaügyi Tanács váltja fel.