A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1757. számú
törvényjavaslat
a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek
szakmai kamaráiról szóló
1996. évi LVIII. törvény módosításáról
Előadó: Dr.Torgyán József
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Budapest, 1999. október
1999. évi ...... törvény
a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek
szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény
módosításáról
1. §
(1) A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mkt.) 1. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet (a továbbiakban: jogszabály) által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez (a továbbiakban együtt: jogosultság) kötött önálló mérnöki, illetve építészeti tervezői és műszaki szakértői tevékenység (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) - a (4) bekezdésben és az 52/A. §-ban foglaltak kivételével - csak az ezen törvényben szabályozott kamarai tagság alapján folytatható. A törvény alkalmazásában mérnöki, illetve építészeti tevékenységnek minősül a földmérési és térképészeti, a munkabiztonsági szakértői, a terület- és településrendezési tervezői, valamint a táj- és kertépítészeti tervezői tevékenység is."
(2) Az Mkt. 1. §-a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az érintett személy lakóhelye, illetve az adott szakterület szerint illetékes kamara - külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - engedélyezheti, hogy az adott tervezési szakterület tekintetében szakirányú felsőfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező személy kamarai tagság és névjegyzékbe vétel kötelezettsége nélkül, kivételes esetben saját maga, vagy a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozói számára építészeti-műszaki tervet készítsen."
2. §
(1) Az Mkt. 2. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A megyékben (több megyére kiterjedően, vagy megyénként) és a fővárosban az e törvényben szabályozott kamarai tagsági feltételeknek megfelelő természetes személyek által létrehozott területi mérnöki, illetve építész kamarák (a továbbiakban együtt: területi kamara) nyilvántartott tagsággal, önkormányzattal, területi feladat- és hatáskörrel rendelkező köztestületek, amelyek közhasznú szervezetnek minősíthetők.
(2) A területi kamarák az e törvényben szabályozott módon hozzák létre az országos mérnöki kamarát (Magyar Mérnöki Kamara), illetve az országos építész kamarát (Magyar Építész Kamara) (a továbbiakban együtt: országos kamarák). Az országos kamarák országos feladat- és hatáskörrel rendelkező köztestületek, amelyek közhasznú szervezetnek minősíthetők."
(2) Az Mkt. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az országos kamarákon belül a Magyar Mérnöki Kamara legalább építési, tartószerkezeti, épületgépészeti, közlekedési, hírközlési, vízgazdálkodási, vízépítési, környezetvédelmi, földmérő és térképészeti, erdészeti és faipari, mezőgazdasági gépészeti, hő- és villamosenergetikai, gázipari, elektrotechnikai, munkabiztonsági szakterületeken, illetve a jogosultsághoz kötött egyéb szakértői és tervezői mérnöki szakterületeken, a Magyar Építész Kamara legalább terület- és településrendezési, táj- és kertépítészeti, építészeti, belsőépítészeti és műemlékvédelmi szakterületeken szakmai tagozatokat hoz létre."
3. §
Az Mkt. 3. §-a (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A területi kamara az 1. § (1) bekezdésében meghatározott mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogszerűségének biztosítása és szakmai színvonalának javítása érdekében az alábbi közfeladatokat látja el:]
"a) területi összesítésben vezeti a tervezői és a szakértői névjegyzéket, ennek keretében a hatályos jogszabályok alapján az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazva első fokon elbírálja a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez előírt feltételek teljesülését és határoz a jogosultságról;
b) figyelemmel kíséri, hogy a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet csak az arra jogosultak végezzék, ennek keretében érdekeltsége területén
ba) az építési engedélyek nyilvántartásába - a tervező jogosultságának megállapítása céljából - betekinthet, illetve
bb) az illetékes hatóságtól tájékoztatást kérhet,
bc) szükség esetén az intézkedésre jogosult hatóságnál eljárást kezdeményezhet;
c) ellenőrzi, hogy tagjai, valamint az 1.§ (3) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezetek, vállalkozók tevékenysége és annak minősége megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak, hatósági előírásoknak és a szakmai követelményeknek, szükség esetén saját hatáskörben eljár, vagy az intézkedésre jogosult hatóságnál eljárást kezdeményez;"
"e) együttműködik a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet érintő kérdésekben az illetékes hatóságokkal, valamint a helyi önkormányzati szervekkel,"
4. §
Az Mkt. 5. §-a helyére a következő rendelkezés lép:
"5.§ (1) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
a) e törvény keretei között a területi alapszabály elfogadása, módosítása;
b) a területi kamarák egyesüléséről, szétválásáról szóló döntés;
c) a területi kamara elnökének, - ha a taglétszám indokolja: alelnökének - elnökségének és a bizottságok tagjainak, valamint póttagjainak megválasztása;
d) az országos kamara küldöttgyűlésébe az országos alapszabályban meghatározott számú tag után egy-egy küldött, valamint pótküldöttek megválasztása;
e) a területi kamara éves tevékenységének, költségvetési tervének és éves költségvetési beszámolójának, valamint a területi ügyintéző szervek éves tevékenységéről készített beszámolóknak az elfogadása.
(2) Törvény és az alapszabály az (1) bekezdésben meghatározottakon túl más feladat meghatározását is a taggyűlés hatáskörébe utalhatja.
(3) A taggyűlés határozatképes, ha a bejegyzett tagok több, mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott taggyűlés határozatképes, ha azon a bejegyzett tagok több, mint egytized része jelen van. A megismételt közgyűlést az eredeti közgyűlés időpontját követő 15. és 60. nap közötti időpontra kell összehívni.
(4) A taggyűlés határozatait általában egyszerű szótöbbséggel hozza. A taggyűlésen jelen levő tagok kétharmadának egyetértő szavazata szükséges az (1) bekezdés a) és b) pontjában szereplő kérdésekben, valamint azokban az ügyekben, amelyeknek eldöntését a területi kamara alapszabálya kétharmados egyetértő szavazathoz köti.
(5) A taggyűlést szükség szerint, de legalább évente egyszer össze kell hívni. A területi alapszabály a taggyűlés kötelező összehívásának más eseteit is meghatározhatja."
5. §
Az Mkt. 6. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Az eljárás során szakértőként az országos alapszabályban, illetve szabályzatokban meghatározott testületeket kell igénybe venni."
6. §
(1) Az Mkt. 11. §-a (2) bekezdésének a), b) és i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az országos kamarák a mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogszerűségének biztosítása és szakmai színvonalának emelése érdekében az alábbi közfeladatokat látják el:]
"a) a hatályos jogszabályok alapján - az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazva - másodfokon elbírálják a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez előírt feltételek teljesülését és határoznak a jogosultságról;
b) a területi kamarák évenkénti adatszolgáltatása alapján, országos összesítésben vezetik a tervezői és a szakértői névjegyzéket, és biztosítják annak nyilvánosságát;"
"i) a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara a tevékenységüket kölcsönösen érintő ügyekben és tagjaik érdekében együttműködnek egymással, valamint más szakmai, illetve gazdasági kamarákkal."
(2) Az Mkt. 11. §-ának (2) bekezdése a következő j) és k) ponttal egészül ki:
"j) jogosultak - a kamarai tagsághoz szükséges - olyan felsőfokú szakképesítések elfogadására, amelyek jogszabályban nem meghatározottak, illetve amelyek szakiránya honosítási, vagy szakképesítési elismerési eljárással nem határozhatók meg egyértelműen;
k) az elvek és feltételek országosan egységes és következetes értelmezése, illetve alkalmazása érdekében - az e törvényben meghatározottakon kívül - szabályzatot dolgoznak ki minden olyan ügykörre, eljárásra, amelynek tekintetében jogszabály a kamarák tisztségviselői vagy testületei számára mérlegelési jogkört állapít meg."
(3) Az Mkt. 11. §-ának (3) bekezdése a következő i) és j) ponttal egészül ki:
[(3) Az országos kamarák képviselik a mérnöki, illetve építészeti tevékenység érdekeit. Ennek keretében:]
"i) figyelemmel kísérik és nyilvántartják a tevékenységi körüket érintő országos jelentőségű versenytárgyalások, tervpályázatok kiírását és lebonyolítását, továbbá külön jogszabályok szerint részt vesznek azokban, szükség esetén az eljárásra jogosult hatóságnál eljárást kezdeményeznek;
j) nemzetközi mérnöki, illetve építész szervezetekben képviselik a Magyar Mérnöki Kamarát, illetve a Magyar Építész Kamarát."
(3) Az Mkt. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A kamarák szakterületeit érintő - jogszabály alkotására, program elfogadására, átfogó intézkedés meghozatalára irányuló - előterjesztések esetében az illetékes kamarának véleményezési és kezdeményezési joga van."
7. §
(1) Az Mkt. 14. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:]
"c) az éves költségvetési terv - ennek részeként az éves tagdíj rendszerének és összegének megállapítása és ebből az országos kamara részesedési arányának - meghatározása, továbbá az éves költségvetési beszámoló elfogadása."
(2) Az Mkt. 14. §-a (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A küldöttgyűlés határozatképes, ha a küldöttek több, mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott küldöttgyűlés határozatképes, ha azon a küldöttek több, mint egyharmad része jelen van. A megismételt küldöttgyűlést az eredeti küldöttgyűlés időpontját követő 15. és 60. nap között időpontra kell összehívni.
(5) A küldöttgyűlés határozatait általában egyszerű szótöbbséggel hozza. Az (1) bekezdés a) és d) pontjában szereplő kérdésekben, továbbá az országos kamara alapszabályában megállapított ügyekben a jelenlévők kétharmados egyetértő szavazata szükséges. A küldöttgyűlés határozatai a területi kamarákra nézve kötelezőek."
8. §
Az Mkt. 15. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Az eljárás során szakértőként az országos alapszabályban illetve szabályzatokban meghatározott testületeket kell igénybe venni."
9. §
Az Mkt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A kamarai felvételre jogosító szakmai feltételek a következők:
a) a mérnöki kamarák esetében:
aa) a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó egyetemen szerzett oklevél és legalább két év mérnöki tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat,
ab) a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó főiskolán szerzett oklevél és legalább öt év mérnöki tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat,
ac) a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést részlegesen nyújtó egyetemen szerzett oklevél és legalább öt év mérnöki tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat;
b) az építész kamarák esetében:
ba) szakirányú egyetemi - vagy külön jogszabályban meghatározott főiskolai - végzettség, valamint
bb) legalább két év építészeti tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat."
10. §
Az Mkt. 36. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Ha a területi kamara az eljárást a bejelentést követő 30 napon belül nem kezdi meg, a panaszos az országos kamarától kérheti másik, első fokon eljáró etikai-fegyelmi bizottság kijelölését."
11. §
Az Mkt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Nem lehet etikai-fegyelmi eljárást indítani, ha az első fokú etikai-fegyelmi bizottság az eljárást a cselekmény tudomására jutásától számított három hónapon vagy az elkövetésétől számított három éven belül nem indítja meg. Ha a cselekmény miatt büntető-, vagy szabálysértési eljárás indult, és az nem végződött felmentéssel, a három hónapos határidőt a jogerős határozatnak a kamarával való közlésétől, a három éves határidőt pedig az eljárás jogerős befejezésétől kell számítani."
12. §
Az Mkt. 38. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A Magyar Mérnöki Kamara és a területi mérnöki kamarák törvényességi felügyeletét a gazdasági miniszter, a Magyar Építész Kamara és a területi építész kamarák törvényességi felügyeletét a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban együtt: miniszter) gyakorolja. A gazdasági miniszter - olyan esetekben, amikor a tényállást építésügyi, földművelésügyi, környezetvédelmi, közlekedési, hírközlési, illetve vízügyi jogszabályok alapján lehet megállapítani - a törvényességi felügyelet körében gyakorolt intézkedéséhez kikéri, illetve figyelembe veszi az illetékes miniszter szakmai véleményét."
13. §
Az Mkt. a következő 52/A. §-sal egészül ki:
"52/A. § (1) Az 52. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy mérnöki, illetve építészeti tevékenységét - külön jogszabályban meghatározott körben - akkor folytathatja, ha
a) az illetékes szakmai kamaránál az 52. § (2) bekezdése szerint névjegyzékbe vették, vagy korábbi jogosultsága folytonosságát külön jogszabály biztosította, és
b) az 52. § (2) bekezdésében meghatározott határidő elteltét követően az engedélyhez kötött további tevékenység megkezdése előtt, de legkésőbb 2000. június 30-ig az illetékes kamaránál névjegyzéki bejegyzésének meghosszabbítását kéri, továbbá
c) a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez külön jogszabályban előírt díjfizetési és egyéb feltételeket folyamatosan teljesíti.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határidő elmulasztása jogvesztéssel jár."
14. §
(1) Ez a törvény - a 9. § kivételével - 2000. január 1-én lép hatályba; egyidejűleg az Mkt. 3. §-a (1) bekezdésének g) és h) pontja, valamint a 29. § (2) bekezdése hatályát veszti.
(2) A törvény 9. §-a 2002. január 1. napján lép hatályba. Ez a rendelkezés az ezen időpontot megelőzően létrejött kamarai tagsági viszonyokat nem érinti.
I N D O K O L Á S
a tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvénymódosításáról
szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mkt.) 1997. január 6-án lépett hatályba. A törvény értelmében a mérnöki és az építész kamarák rendben megalakultak és megkezdték működésüket.
Jelenleg a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) területi kamaráinak összesen 12.500 - 13.000; a Magyar Építész Kamara (MÉK) területi kamaráinak összesen 7500 - 8000 tagja van.
Az Mkt. eredeti tartalma szerint a kamarák lényegében csak saját tagjaik tevékenységével kapcsolatban gyakoroltak hatósági jogköröket. Ez a helyzet az Mkt. 1997. évi módosításával megváltozott. Az 1997. évi LXIV. törvény ugyanis további két évvel meghosszabbította a korábban mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, de kamarai tagságra nem jogosult személyek számára az Mkt-ban megállapított egyéves átmeneti időszakot.
Ebben az átmeneti időszakban az érintett személyek a szakmai kamaráknál való névjegyzékbe vétel, illetve díjfizetés kötelezettsége mellett folytathatják azt a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet, amelyre korábban (az Mkt hatálybalépését megelőzően) engedéllyel rendelkeztek.
Jelenleg az MMK által vezetett külön, illetve átmeneti névjegyzékekben 300-400 fő technikus, a MÉK által vezetett névjegyzékekben 600-700 fő technikus van nyilvántartva, illetve rendelkezik ezáltal szakértői, illetve tervezési jogosultsággal. A technikusok körén kívül még olyan személyek is rendelkeznek átmeneti jogosultsággal, akik felsőfokú végzettségűek ugyan, de szakképesítésük a kamarai tagsághoz kötött tevékenység vonatkozásában még részlegesen szakirányúnak sem tekinthető. Tekintettel arra, hogy az 1997. évi törvénymódosítás által megállapított hároméves időszak 2000. január 6-án letelik, intézkedni kell az ez idő alatt átmenetileg fenntartott jogosultságok megszüntetéséről vagy további fenntartásáról. Mivel az érintettek közül - adott mérnöki, illetve építészeti szakterületen - teljes körű jogosultsággal csak nagyon kevesek rendelkeznek, és összlétszámuk általában nem éri el a kamarai tagok létszámának 10 %-át, indokoltabb az ilyen jogosultságoknak meghatározott feltételekkel való további fenntartása, mint megszüntetése. E jogosultságok megszüntetése ugyanis aránytalanul nagyobb hátrányt okozna az érintett személyeknek, mint amilyen szakmai előnyt ez a mérnöki és építészeti tevékenységek piacán a kamarai tagok számára jelentene.
A kamarai tagságra nem jogosult személyek mérnöki és építészeti tevékenységüket továbbra is a kamaráknál történt névjegyzékbe vétel mellett, illetve díjfizetés ellenében, de kamarai tagság kötelezettsége, illetve lehetősége nélkül végezhetik a javaslatban foglaltak szerint. A kamarák mint köztestületek ugyanis csak saját tagjaik felett gyakorolhatnak szakmai és etikai-fegyelmi felügyeletet, illetve velük kapcsolatban láthatnak el közigazgatási jellegű feladatokat.
A kamarai tagságra kötelezettek körének lényeges kibővítése ellentétes az Mkt. eredeti céljával, valamint a szakmai kamarák létesítésének kormányzati szempontjairól szóló 1037/1999. (IV.21.) Korm. határozattal, így a kamarák feladatai a módosítás révén nem bővülnének, hanem kismértékben csökkennének (a kamarai tagsághoz nem kötött tevékenységek vonatkozásában). A kamarai tagságra nem jogosult tervezők és szakértők jogosultságának további fenntartását illetően a javaslat az Alkotmánybíróságnak e kérdésben meghozott, 40/1997. (VII. 1.) AB határozatát tekinti alapnak, mely szerint a technikusok kamarai tagsága nem egyeztethető össze az Mkt. céljával.
Tekintettel arra, hogy a mérnöki és építészeti tevékenységet kivételesen kamarai tagság nélkül, az 1997. évi LXIV. törvény alapján végzők köre behatárolt és időben folyamatosan csökkenő, az ő esetükben a külön tervezői, illetve szakértői névjegyzéket továbbra is a kamarák vezetnék. Szakmai szempontból indokolt, hogy az azonos jellegű szakmai tevékenységet végzők nyilvántartását és felügyeletét a kamarák lássák el, ugyanakkor a kamarák etikai-fegyelmi, valamint tagdíjfizetési szabályai nem alkalmazhatóak a kamarán kívüliek esetében. (A jogosultsági rendeletek az Mkt. rendelkezéseitől függetlenül olyan eseteket állapítanak meg, amelyek alapul szolgálnak a névjegyzékből való kizárásra, így a hatósági jogkörrel felruházott kamara kivételes, illetve súlyos esetben a kamarai tagságtól függetlenül is eljárhat a szabályt megsértővel szemben.)
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A főszabályhoz képest a módosítás révén - kivételes esetekben - kamarai tagságra nem jogosultak is végezhetnek mérnöki és építészeti tevékenységet. Az új 52/A. § a technikusok problémájára ad megoldást, az 1. § új (4) bekezdése pedig a saját (családi) célra történő tervezés lehetőségét könnyíti meg.
Az Mkt. 1. §-a (1) bekezdésének további kiegészítése annak tisztázása céljából szükséges, hogy a hagyományosan és egyértelműen mérnöki, illetve építészeti tevékenységek mellett melyek azok a további kamarai tagsághoz kötött tevékenységek, amelyekre az Mkt. hatálya kiterjed.
Az Mkt. hatálybalépését megelőzően a jogosultsági rendeletek lehetővé tették, hogy esetenként megfelelő végzettségű személy saját maga és közeli hozzátartozói részére külön engedély nélkül tervezési tevékenységet folytathasson. Ennek a lehetőségnek a visszaállítására széles körű igény jelentkezett és ez nem ellentétes az Mkt. céljával. Az egyeztetések során a kamarák képviselői határozottan ellenezték ezt a rendelkezést, a visszaélések lehetőségére hivatkozva. Ezért esetenként a kamarák engedélyeznék a kamarai tagság nélküli tervezést, hogy a visszaéléseket kiszűrhessék.
A 2. §-hoz
A mérnöki és építész kamarák a műemlékvédelem, a természetvédelem, a környezetvédelem, valamint a fogyasztóvédelem területén széles körű közhasznú tevékenységet fejthetnek ki. Az országos kamarák és a területi kamarák - alapszabályaik kismértékű módosításával - egyaránt megfelelnek a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényben előírt feltételeknek. Mivel azonban e törvény 2. § (1) bekezdése szerint köztestület csak abban az esetben minősíthető közhasznú szervezetté, ha a létrehozásáról szóló törvény ezt lehetővé teszi, indokolt az Mkt. ilyen irányú módosítása. A kamarák működési feltételeinek javítása érdekében fontos lépés a közhasznú szervezetként való elfogadásuk.
Az MMK által létrehozott szakmai tagozatok köre kibővül az elektrotechnikai, valamint a munkabiztonsági tagozattal.
A 3. §-hoz
Az Mkt. eredeti szövege túlzottan általános, ezért pontosítani kell abban a tekintetben, hogy a kamarák milyen módon kísérhetik figyelemmel a jogosultsági feltételek érvényesülését.
A 4. §-hoz
Az ebben a szakaszban szereplő módosítások - elsősorban a kamarák javaslata alapján - a kamarai taggyűlés hatáskörére és eljárási rendjére vonatkozó szabályokat tartalmaznak. A javaslat figyelembe veszi azt, hogy a kamarai tagok nem minden esetben jelennek meg kellő létszámban a taggyűléseken, ezért a szavazási rendet is egyszerűsíti.
Az 5. és 8. §-okhoz
A kiegészítés értelmében a területi, illetve az országos kamara közigazgatási ügyekben eljáró titkárának - például a névjegyzékbe vétel alkalmával - figyelembe kell vennie a szakértői véleményt is. A kamarák sajátos tevékenységének megfelelően szakértőként a belső szabályzatokban meghatározott testületeket kell igénybe venni.
A 6. §-hoz
A módosítások szövegpontosításra, illetve a hasonló tartalmú rendelkezésekkel (pl. 4. §) való összhang megteremtésére irányulnak.
Az országos kamarák mérlegelési jogkört kaptak a tagfelvételi kérelmek elbírálásával összefüggésben hivatalos eljárással nem meghatározható szakképesítések szakirányának elfogadására. A javaslat ezt általánossá teszi.
Az MMK és a MÉK a tevékenységüket kölcsönösen érintő ügyekben a jövőben köteles lesz egyeztetni.
Az országos kamarák szakmai érdekképviseleti tevékenységi köre kibővül: figyelemmel kísérik és nyilvántartják a tevékenységi körüket érintő országos jelentőségű versenytárgyalásokat, tervpályázatokat, szükség esetén az arra jogosult hatóságoknál eljárást is kezdeményezhetnek; ezen felül a nemzetközi mérnöki illetve építész szervezetekben képviselik a hazai mérnök- és építésztársadalmat.
A 7. §-hoz
Ezek a módosítások - a két országos kamara egyetértése, illetve javaslata alapján - az országos küldöttgyűlés lebonyolításának szabályait pontosítják, igazítják a gyakorlati tapasztalatoknak és szempontoknak megfelelően. A módosított rendelkezések a demokratikus lebonyolítás garanciáit nem csorbítják.
A 9. §-hoz
Az építészeti tevékenység - környezetformáló szerepéből és jelentőségéből adódóan - más mérnöki szakmákhoz képest bizonyos sajátosságokkal rendelkezik. Ezeket a sajátosságokat összegezte az Európai Unió a 85/384/EGK sz. irányelvben, amely az építész diplomák kölcsönös elismeréséről, az építészképzés tartalmi követelményeiről, valamint az építészhivatás gyakorlásának feltételeiről szól. Ez a tervezett kiegészítés egyik alapja.
A kiegészítés másik alapja az, hogy a MÉK jelenlegi tagságának mintegy fele a szó eredeti értelmében véve, illetve az említett EU-irányelv szerint szakképesítése alapján nem tekinthető építésznek. Ez a körülmény a rendkívül bonyolult hazai jogosultsági rendszerben tükröződik, amelyben a teljes körű jogosultság mellett még további ötféle meghatározott, illetve korlátozott jogosultság szerezhető a végzettség szintjétől és jellegétől függően.
Az új eltérő rendelkezés - a szerzett jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett - azt a célt szolgálja, hogy a jövőben az építész kamarák tagsága csak megfelelő szakképesítésű személyekkel bővülhessen és ezzel összefüggésben a jogosultsági rendszer is egyszerűsödjön, végső soron a kamarai tagság és a jogosultság egyesüljön.
A 10. §-hoz
Az eredeti rendelkezés kiegészítése - a kamarák egyetértése és javaslata alapján - a területi kamaráknál esetleg előfordulható összejátszás, a halogatásból eredő elévülés lehetőségének korlátozására irányul.
A 11. §-hoz
Az etikai vagy fegyelmi vétség elkövetéséről a kamara nem mindig szerez tudomást. Lehetséges az is, hogy a kamarai tag bűncselekményt követ el, de erről a kamara csak évekkel később, a bírósági ítéletet követően, a bíróságtól értesítésül. Az ilyen esetekben az elévülési határidőket a büntetőeljárás lezárásával összefüggésben indokolt szabályozni.
A 12. §-hoz
A Magyar Mérnöki Kamara több tárca hatáskörébe tartozó szakterületen is gyakorol közigazgatási jellegű tevékenységet, és ezzel összefüggésben önkormányzati körben többféle szakmai szempontokat is érvényesíthet. Ezért olyan sajátos törvényességi felügyeleti esetekben, amikor a tényállás kivizsgálásához, illetve megállapításához a törvényességi felügyeletet gyakorló gazdasági miniszter hatáskörén kívül eső szakmai szabályozást is figyelembe kell venni, a gazdasági miniszter kikéri, illetve figyelembe veszi az illetékes miniszter szakmai véleményét. Emellett az eredeti rendelkezést azért is ki kellett egészíteni, mert az nem intézkedett a területi szakmai kamarák törvényességi felügyeletéről.
A 13. §-hoz
A kamarai tagságra nem jogosult személyek mérnöki, illetve építészeti tevékenységüket az Mkt. hatálybalépésétől számított három éves átmeneti időszakon túl akkor folytathatják, ha
- teljesítették az 1997. évi LXIV. törvényben foglalt feltételeket, vagyis a kamaráknál - díj ellenében - névjegyzékbe vétették magukat,
- a tervezett törvénymódosítás hatálybalépésétől számított 180 napon belül a végleges névjegyzékbe való átsorolásukat kérik,
- továbbá - a kamarai tagság kivételével - a jogosultság egyéb, jogszabályban meghatározott feltételeit folyamatosan teljesítik.
Az első feltétel szerint a korábban szerzett jog élethosszig való megtartásának kedvezményében azok részesülnek, akik az 1997. évi törvénymódosításnak megfelelően, tőlük elvárható módon biztosították jogosultságuk folytonosságát. E személyi kör korábban engedélyezett tevékenységi körét újra kell szabályozni a következők miatt:
Az időközben történt jogszabályi változások (pl. a típustervek státusának megszűnése) miatt nem biztosítható, hogy minden érintett személy ugyanazt a jogosultságot tarthassa meg, amit az Mkt. hatálybalépését megelőzően megszerzett. A jogalap nélkül, hibás jogalkalmazás révén szerzett jogosultságok maradéktalan fenntartása sem biztosítható, mert ez ellentétes volna az Mkt. céljával, illetve az Alkotmánybíróság 40/1997. (VII.1.) AB határozatával. Valamennyi érintett személy folytathatja azonban korábbi jövedelem-kiegészítő tevékenységét - külön jogszabályban méltányosan megállapított körben - ha a kiegészítő rendelkezésben foglalt együttes feltételeknek megfelel.
A második feltétel szerinti határidőt egyrészt az indokolja, hogy az építésügyi hatóságok számára is nehezen követhető átmeneti állapot mielőbb megszűnjön, másrészt az Mkt. 52. § (1) bekezdésének a) pontja ugyanilyen határidőt állapított meg a kamarai tagságra jogosultak számára a kamarába való belépéshez, illetve a szerzett jog fenntartásához.
A harmadik feltétel szerint a törvénymódosítással érintett személyi kört - a kamarai tagság kötelezettségén kívül - mindazon kötelezettségek terhelik, amelyek a tervezési jogosultsággal kapcsolatban a kamarai tagokra is vonatkoznak.
A 14. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezés egyben kivonja a kamarák hatásköréből a műszaki ellenőrök és a környezetvédelmi szakértők névjegyzékének vezetését, továbbá - a 7. § (1) bekezdése c) pontjával összhangban - megszünteti a kamarai tagok jövedelemváltozásával kapcsolatos bejelentési kötelezettséget.
Az építészkamarai tagságra vonatkozó szigorúbb feltételek a törvény egészétől eltérően, későbbi időpontban lépnek csak hatályba, s a szigorítás nem érinti az addig megszerzett jogosultságokat.