T/1758. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Torgyán József
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Budapest, 1999. október
1999. évi……… törvény
az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról
1. §
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 1. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme körébe tartozóan:/
"c) az épületek, műtárgyak (a továbbiakban együtt: építmények), valamint az építési munkák és építési tevékenységek építési előírásainak kialakítására,"
2. §
(1) Az Étv. 2. §-ának 2., 6., 9., 14., 15. és 17. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/E törvény alkalmazásában:/
"2. Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a zöldterületi, a közlekedési, a mezőgazdasági, az erdőművelési, illetőleg az egyéb célra szolgáló része.”
“6. Építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek.”
“9. Épület: olyan építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget, vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés – jellemzően tartózkodás – céljából.”
“14. Műtárgy: mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés-, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz,- folyadék,- ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások).
15. Önkormányzati (megyei, illetve települési) főépítész: a helyi önkormányzat egyes területfejlesztési és területrendezési, valamint e törvényben meghatározott építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit előkészítő - felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező - személy.”
“17. Sajátos építményfajták: az épületnek nem minősülő közlekedési, távközlési, közmű- és energiaellátási, vízellátási és vízgazdálkodási építmények (mérnöki létesítmények), továbbá a bányaműveléssel, a környezetvédelemmel kapcsolatos, és az atomenergia alkalmazására szolgáló, valamint a honvédelmi és katonai célú építmények."
(2) Az Étv. 2. §-a új 9. ponttal egészül ki, egyidejűleg a 9-29. pontok jelölése 10-30. pontokra változik:
"9. Közhasználatú építmény: az olyan építmény (építményrész), amely:
- a település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz és
- használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl: alap-, közép-, felsőfokú oktatási, egészségvédelmi, gyógyító, szociális, kulturális, művelődési, sport, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei), továbbá
- használata meghatározott esetekben kötelező, illetve elkerülhetetlen (pl: a közigazgatás, igazságszolgáltatás, ügyészség építményeinek mindenki által használható részei), valamint, amelyet
- törvény vagy kormányrendelet közhasználatúként határoz meg."
3. §
(1) Az Étv. 6. § (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A települési önkormányzat és szervei - a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint - a településrendezési feladatukat/
"a) a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával, továbbá"
(2) Az Étv. 6. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A főépítész egyes feladatait - a külön jogszabályok rendelkezései szerinti esetekben és módon - a tervtanács közreműködésével látja el."
4. §
(1) Az Étv. 9. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:/
"b) az államigazgatási szerveket, valamint az érintett települési önkormányzati szerveket az előkészítésbe be kell vonni, hogy 30 napon belül írásos állásfoglalásukban ismertessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek várható időbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;"
(2) Az Étv. 9. §-ának (6)-(8) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket az elfogadásuk előtt - a (3) és (4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indoklásával együtt - a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából:
a) a főváros, a fővárosi kerület, a megyei jogú város egészére egyszerre készített szabályzatot és településrendezési terveket az illetékes területi főépítészeti iroda útján a miniszternek,
b) az a) pontban felsorolt települések részterületeire és az egyéb településekre készített szabályzatot és településrendezési terveket a területi főépítésznek.
A miniszter, illetve a területi főépítész 120 napon belül adhat véleményt; ha e határidőn belül nem nyilatkozik, úgy véleményét egyetértőnek kell tekinteni. A véleményt a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell.
(7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)-(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el.
(8) Az elfogadott helyi építési szabályzatot, valamint településrendezési terveket, vagy azok vonatkozó részét, illetőleg kivonatát a polgármesternek (főpolgármesternek) meg kell küldenie az azok egyeztetésében részt vett államigazgatási, érdekképviseleti szerveknek és társadalmi szervezeteknek, továbbá a dokumentációt a külön jogszabályban meghatározott Országos Dokumentációs Központnak.”
5. §
Az Étv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A településszerkezeti terv a település közigazgatási területére készül és rajzi, valamint szöveges munkarészből áll."
6. §
(1) Az Étv. 12. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Szabályozási tervet kell készíteni minden esetben:/
"b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylő területek (pl: kiemelt üdülőterület, gyógyhely, műemléki jelentőségű terület) egészére, valamint"
(2) Az Étv. 12. § (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:/
"b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek, övezetek) lehatárolását,"
7. §
(1) Az Étv. 13. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
/A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:/
"b) a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait,
c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, az egyes övezetek lehatárolását, felhasználásuk és az azokon történő építés feltételeit, szabályait,"
(2) Az Étv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A helyi építési szabályzat készülhet a település közigazgatási területére egyszerre, vagy részterületenként fokozatosan az (4) bekezdés előírásainak figyelembe vételével."
(3) Az Étv. 13. § (5) bekezdésének számozása (4) bekezdésre változik és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylő területek (pl: kiemelt üdülőterület, gyógyhely, műemléki jelentőségű terület) egészére, valamint"
8. §
Az Étv. 14. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A (2)-(4) bekezdések szerinti fővárosi településrendezési eszközök összehangolt nyilvántartásának szabályait a fővárosi önkormányzat rendeletben állapítja meg."
9. §
Az Étv. 16. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat elkészítése jogszabályban meghatározott szakirányú felsőfokú képesítéshez és egyéb feltételekhez (a továbbiakban együtt: településtervezési jogosultság) kötött tevékenység.
(2) A településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat készítője a tervezés során birtokába jutott adatokat, információkat más célra nem használhatja fel, azokat harmadik személynek nem adhatja át."
10. §
Az Étv. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Ha egy adott területen nincs építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok nem minden kérdést szabályoznak, építési munkát végezni csak e törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévő környezethez."
11. §
Az Étv. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében az érintett területre változtatási, telekalakítási, illetőleg építési tilalom (a továbbiakban együtt: tilalom) rendelhető el.
(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és időtartamra kell korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a helyi építési szabályzat és a hozzá tartozó szabályozási tervek felülvizsgálatával együtt el kell végezni.
(3) A településrendezési feladatok megvalósulása érdekében önkormányzati rendelettel elrendelt tilalmat vagy annak megszüntetését - a változtatási tilalom kivételével - az első fokú építésügyi hatóság az érintettekkel határozattal közli.
(4) A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelőzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az arra illetékes államigazgatási szerv megkeresésére, az építésügyi hatóságnak határozattal el kell rendelnie a telekalakítási, illetőleg építési tilalmat.
(5) A határozatban meg kell jelölni azt az érdeket, amelynek érvényrejuttatását a tilalom szolgálja, továbbá azt, akinek az érdekében a tilalmat elrendelik.
(6) A tilalmat az azt elrendelő megkeresésére - a változtatási tilalom kivételével - az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
(7) A tilalom az építési engedély érvényességi ideje alatt nem terjed ki az elrendelése előtt engedélyezett építési, javítási-karbantartási és a jogszabályokban megengedett más építési munkákra, továbbá a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető kármegelőzési, kárelhárítási tevékenységekre."
12. §
Az Étv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv készítésének időszakára, azok hatálybalépéséig, de legfeljebb három évig az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel változtatási tilalmat írhat elő.
(2) A változtatási tilalom - ha az azt elrendelő önkormányzati rendelet rövidebb időről nem rendelkezik - három év eltelte után külön rendelkezés nélkül megszűnik."
13. §
Az Étv. 23. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Telekalakítás csak jogerős telekalakítási engedély alapján végezhető.
(3) A telekalakítási engedélykérelemhez a külön jogszabályban foglaltak szerint telekalakítási tervet kell készíteni."
14. §
Az Étv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Beépítésre nem szánt terület beépítésre szánt területté történő átminősítése során a telkeket - ha azok nem felelnek meg a helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben meghatározott rendeltetés céljára - a telkek csoportjának újraosztásával új telkekként kell kialakítani."
15. §
(1) Az Étv. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Helyi építési szabályzat és szabályozási terv hiányában a települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében a beépítetlen telkekre, illetőleg az olyan területekre, ahol a településszerkezeti tervben rögzített közérdekű célok megvalósítása érdekében településrendezési intézkedéseket tervez, és a rendezett településfejlődés biztosítása azt megkívánja, rendeletben elővásárlási jogot állapíthat meg. A rendeletben meg kell jelölni azt a célt, amelyre a telket az önkormányzat fel kívánja használni."
(2) Az Étv. 25. §-ának (4)-(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
“(4) Az (1)-(3) bekezdések szerinti elővásárlási jogot az önkormányzat köteles az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha az elővásárlási jog fenntartásának indokai megszűnnek, az önkormányzatnak haladéktalanul kérni kell az ingatlan-nyilvántartásból való törlést.
(5) Az önkormányzat (1)-(4) bekezdésekben szabályozott elővásárlási joga - az országos jelentőségű védett természeti területen lévő és a műemléki ingatlanra vonatkozó elővásárlási jogot kivéve - a más jogszabályokon, illetve szerződésen alapuló elővásárlási jogot megelőzi.
(6) Ha az önkormányzat az elővásárlási joga gyakorlásával kapcsolatos megkereséstől számított hatvan napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthető. A bejegyzett elővásárlási jogot az elidegenítés nem érinti."
16. §
Az Étv. 27. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
"Kiszolgáló és lakóút céljára történő lejegyzés
27. § (1) Ha a helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv szerint a település egyes területrészeit érintő kiszolgáló és lakóút (e törvény alkalmazásában, a továbbiakban: kiszolgáló út) létesítése, bővítése vagy szabályozása szükséges, az 52. § (2) bekezdésében meghatározott építésügyi hatóság a teleknek a kiszolgáló út céljára szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül - a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti. A lejegyzéshez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges.
(2) A lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védő területek esetében csak az érdekelt szakhatóságok előzetes egyetértésével végezhető.
(3) A telek kiszolgáló út céljára igénybe vett részéért, a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegéről az (1) bekezdésben meghatározott építésügyi hatóság külön határozatban dönt. A kártalanítás összegét a kiszolgáló út megépítéséből, illetőleg az ezzel összefüggő közművesítésből eredő telekérték-növekedés figyelembevételével kell megállapítani. Telekérték-növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybevett telekhányad értéke állapítható meg.
(4) Ha a teleknek a kiszolgáló út céljára szükséges részén építmény, vagy építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni, kivéve, ha a kártalanításról az érintettek megállapodnak.
(5) Ha a lejegyzéssel érintett telek visszamaradó része a rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik, a tulajdonos kérelmére a lejegyzéssel egyidejűleg, az egész telket igénybe kell venni. Ilyen esetben a telek teljes területéért kártalanítás jár.
(6) Ha a kiszolgáló út létesítését, bővítését vagy szabályozását szolgáló lejegyzés műszaki vagy egyéb indok alapján csak az egyik oldali teleksorból lehetséges, akkor a kiszolgáló út másik oldalán lévő teleksor tulajdonosait a települési önkormányzat, a kiszolgáló út változásából eredő telekérték-növekedés arányában - rendeletben - egyszeri hozzájárulás fizetésére kötelezheti.
(7) A (6) bekezdés szerinti hozzájárulás fizetésére kötelezés esetén a hozzájárulás teljes mértéke nem haladhatja meg az igénybe vett telekterületek értékének fele részét. Az így megállapított összeget a lejegyzéssel nem érintett telektulajdonosok között a tulajdonukban álló telek nagyságának arányában kell megosztani.
(8) A kiszolgáló út létesítése, bővítése során feleslegessé vált közterületet az érintett tulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani. Ha az ilyen területet korábban kártalanítás nélkül jegyezték le, azt az érintett tulajdonosnak térítés nélkül kell visszaadni.
(9) Az (1)-(8) bekezdés előírásait kell alkalmazni a hasonló rendeltetésű és szerepkörű külterületi helyi közutak esetében is.”
17. §
Az Étv. 28. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani."
18. §
Az Étv. 30. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási, vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.
(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint megállapítható értéke és a rendeltetés-módosítás eredményeként az ingatlan új forgalmi értéke közötti különbözet.
(3) Ha az ingatlanhoz füződő korábbi, a 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogok keletkezésétől számított hét éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére, a tulajdonosnak - kérelmére - a (2) bekezdés szerinti kártalanítás jár. Hét év eltelte után csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért, és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi használatot megnehezíti, vagy ellehetetleníti.
(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv valamely később megvalósítandó - jogszabályban megállapított - olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekű cél kedvezményezettjétől, illetőleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani.
(5) Nem jár kártalanítás a természeti veszélyeztetettségből eredő kár megelőzésére, a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom, továbbá a 21. § szerinti változtatási tilalom esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.
(6) A kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a korlátozás történt. Ha nem határozzák meg azt, akinek az érdekében a korlátozás történt, akkor a kártalanítási kötelezettség a települési önkormányzatot terheli.
(7) A kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya. Ha a felek között - a kérelem benyújtásától számított egy éven belül - nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, amelyet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel."
19. §
(1) Az Étv. 31. §-ának (2) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az építmények és azok részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, bővítése, felújítása, átalakítása, helyreállítása, korszerűsítése során érvényre kell juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen"
(2) Az Étv. 31. §-a (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az építménynek és részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, felújítása, átalakítása, bővítése, helyreállítása, korszerűsítése során biztosítani kell:"
20. §
(1) Az Étv. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az építészeti, műszaki tervek készítése a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel külön jogszabályban meghatározottak szerint
a) szakirányú egyetemi vagy azzal egyenértékű, illetve
b) a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel részlegesen szakirányú egyetemi, vagy szakirányú főiskolai képesítéshez, továbbá
c) külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételekhez (a továbbiakban együtt: tervezési jogosultság)
kötött tevékenység."
(2) Az Étv. 32. § a következő új (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (3)-(9) bekezdések jelölése (5)-(11) bekezdésekre változik:
"(3) Építészeti-műszaki tervezési tevékenységet külön jogszabályban meghatározott körben az is végezhet, aki a tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény hatályba lépését követő három éven belül benyújtott kérelme alapján a tervezői névjegyzékbe felvételt nyert és ezt követően az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeinek eleget tett.
(4) Építészeti-műszaki tervezési tevékenységet az építészeti és a táj- és kertépítészeti szakterületeken a külön jogszabályban meghatározott körben szakirányú főiskolai, vagy részleges szakirányú egyetemi végzettséggel csak az végezhet, aki végzettségét legkésőbb 2000. december 31-ig megszerzi, és azt követően teljesíti a jogszabályban meghatározott más szakmai követelményeket."
21. §
(1) Az Étv. 39. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyhez kötött építmények építőipari kivitelezési tevékenysége akkor folytatható, ha
a) az építőipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató (a továbbiakban: kivitelező) tevékenységi körében szerepel, illetve
b) az építés műszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelő és jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező felelős műszaki vezető irányítja."
(2) Az Étv. 39. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Akinek az építőipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel, illetőleg magánszemély - a (2) és (3) bekezdés figyelembevételével felelős műszaki vezető irányítása mellett - csak saját céljára végezhet építési munkát."
22. §
Az Étv. 40. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A kivitelező felelős a megvalósított építmény, építményrész, szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős építési engedélyben és a jóváhagyott engedélyezési tervekben előírottak biztosításáért.
(2) A felelős műszaki vezető felel az építménynek, építményrésznek, szakmunkának a jogerős építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelő megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért.
(3) A kivitelező - a jogszabályban meghatározott esetben és módon - építési naplót vezet, abban a napi munkát rögzíti, a naplót állandóan a munka helyszínén tartja, és azt az ellenörző hatóság, illetve a műszaki ellenőr kérésére rendelkezésre bocsátja. Az építési napló részét képezi az elvégzett építőipari kivitelezési tevékenységekre vonatkozó felelős műszaki vezetői nyilatkozat is."
23. §
Az Étv. 41. § helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelőség-igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni.
(2) A megfelelőség-igazolás annak írásos megerősítése, hogy az anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik
a) a nemzeti szabványokban,
b) az ágazati műszaki szabályzatokban és előírásokban,
c) az építőipari műszaki engedélyekben, valamint
d) a 31. § (2) bekezdés c)-h) pontjaiban előírt követelményeket .
(3) A megfelelőség-igazolást megfelelőségi vizsgálatok alapján lehet kiadni.
(4) A megfelelőség-igazolás lehet:
a) szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelőségi nyilatkozat,
b) független tanúsító szerv által kiadott irat."
24. §
Az Étv. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az építtetőnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési engedélyt kellett kérnie – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -, annak használatbavétele előtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. A kérelem elbírálásához szükséges a jogszabályban meghatározott esetekben az érdekelt szakhatóságok, az érintett infrastruktúra-hálózatot működtető közüzemek és a kéményseprő nyilatkozata, valamint az építési napló részét képező, a felelős műszaki vezető jogszabályban meghatározott nyilatkozata arról, hogy az építmény, építményrész (önálló rendeltetési egység), elvégzett szakmunka a jogerős építési engedélynek és a hozzátartozó jóváhagyott engedélyezési tervnek megfelel, rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas. Amennyiben az építőipari kivitelezési tevékenységet több kivitelező végezte, az építtető köteles gondoskodni arról, hogy az összes felelős műszaki vezetői nyilatkozat - a használatbavételi engedélyezési eljárás során - az építésügyi hatóság rendelkezésére álljon."
25. §
Az Étv. 45. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az első fokú építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenőrzésén túl megelőzi, felkutatja, megakadályozza a külön jogszabályban meghatározott építésügyi hatósági engedély nélkül, vagy attól eltérően, és építésügyi engedélyhez nem kötött építési munka esetében az általános érvényű kötelező építésügyi előírások megsértésével (a továbbiakban: szabálytalanul) történő építési tevékenységet, a rendeltetéstől eltérő építményhasználatot.
(3) Az építésügyi hatósági ellenőrzést rendszeresen - a külön jogszabályban meghatározott építmények esetében az építési munka végzése során legalább két alkalommal - kell végezni."
26. §
Az Étv. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az építésfelügyeleti ellenőrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv
a) az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető, valamint
b) az építőipari kivitelezési tevékenység végzésének, a beépített anyagok, szerkezetek, berendezések minőségében azonnali intézkedést igénylő állapot megállapítása esetén, továbbá
c) ha a kivitelezési tevékenység felelős műszaki vezető nélkül, vagy
d) jogosultsággal nem rendelkező felelős műszaki vezető részvételével történt, valamint
e) a jogszabályokban meghatározott feltételeknek nem megfelelő anyagok, szerkezetek, berendezések és termékek felhasználása, beépítése esetén
a szabálytalan állapot megszüntetését határozattal elrendeli, illetőleg az intézkedések megtételét az arra jogosult szervnél kezdeményezi. A határozat az a) és b) pont esetén azonnal végrehajtható."
27. §
(1) Az Étv. 47. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az építésügyi hatóság elrendelheti:/
"a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott, ennek hiányában az eredeti (a változtatás előtti) rendeltetésétől eltérő használatának megszüntetését, valamint"
(2) Az Étv. 47. §-a (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
/Az építésügyi hatóság elrendelheti:/
"f) az építmény környezetéből az építési tevékenység során keletkezett építési hulladék, maradék építőanyag és építési segédeszközök elszállítását, a környezetnek és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotban történő átadását, a környezetben okozott károk megszüntetését."
(3) Az Étv. 47. §-a (2) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie:"
(4) Az Étv. 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"b) az építmény, építményrész állékonyságát, az életet, egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, valamint az engedély nélküli használat megszüntetését,"
28. §
Az Étv. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság arra – az építtető vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján – fennmaradási engedélyt ad, ha a 18-19. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megteremthetők. Ha az építményt, építményrészt építésügyi hatósági engedély nélkül bontották le az építésügyi hatóság azt - határozattal - tudomásul veszi."
29. §
(1) Az Étv. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az építésügyi hatóság a 48. § szerint a fennmaradási engedélyt megadja, illetőleg a lebontást tudomásul veszi, ezzel egyidejűleg az építésügyi bírságot is ki kell szabni. Az építésügyi bírság alapjául a szabálytalanul létrehozott vagy megsemmisült építménynek, építményrésznek a külön jogszabályban meghatározott értéke szolgál. Az építésügyi bírság az építmény, építményrész készültségi fokának megfelelő - külön jogszabályban meghatározott - számított értéknek legalább 20 %-a, legfeljebb 100 %-a. Az építésügyi bírságot az építésügyi hatóság által a 48. § (4) bekezdés szerinti határozatában előírt határidőben kell megfizetni."
(2) Az Étv. 49. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az építésügyi hatóság által jogerősen és végrehajthatóan megállapított építésügyi bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül."
30. §
(1) Az Étv. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a használatbavételi és a fennmaradási engedélyezési, továbbá az azokkal összefüggésben keletkezett ellenőrzési és kötelezési ügyekben, valamint a kiszolgáló út céljára történő lejegyzés és a telekalakítások engedélyezése tárgyában és a 47. § (2) bekezdés b), c), d) pontjaiban meghatározott esetekben (a továbbiakban: kiemelt építésügyi hatósági ügy), elsőfokon - kormányrendeletben meghatározott illetékességi területtel - a városi (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője jár el."
(2) Az Étv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az építésügyi hatósági ügy iratait
a) a határozat jogerőre emelkedését és végrehajthatóvá válását, továbbá
b) az építésügyi hatósági engedély érvényességének megszűnését,
c) a használatbavételi (végleges fennmaradási) engedély jogerőssé és végrehajthatóvá válását, illetőleg
d) az építésügyi hatósági engedélyekben, kötelezésekben előírt kötelezettségek teljesítését,
a végrehajtás befejezését követő 30 napon belül az e törvény szerint hatáskörrel rendelkező építésügyi hatóság az építmény helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének (körjegyzőjének) adja át, aki köteles azokat - az ügyvitelre és ügykezelésre vonatkozó szabályok szerint - irattározni."
31. §
(1) Az Étv. 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A kiemelt építésügyi hatósági ügyek döntésére való szakmai előkészítését és végrehajtását, valamint az építésfelügyeleti tevékenységet csak jogszabályban meghatározott szakirányú egyetemi, vagy főiskolai, más építésügyi hatósági ügyek esetében pedig legalább szakirányú középfokú képesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel rendelkező köztisztviselő végezheti."
32. §
Az Étv. 54. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az építménynek, építményrésznek, önálló rendeltetési egységnek a használatbavételi, illetve fennmaradási engedélytől, ennek hiányában az eredeti rendeltetéstől eltérő használatához - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az építésügyi hatóság engedélye szükséges. A használat változtatását az új használatra való alkalmasság igazolásával, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység és környezete kölcsönhatásának vizsgálatával kell alátámasztani."
33. §
(1) Az Étv. 58. § (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Az (1) bekezdésben említett hatósági nyilvántartásnak minősül:/
"h) a tervezői, vezető tervezői, szakértői, műszaki ellenőri, felelős műszaki vezetői névjegyzék vezetése,"
(2) Az Étv. 58. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre módosul:
"(3) A felelős műszaki vezetői és a műszaki ellenőri névjegyzéket az építésfelügyeletet ellátó szerv vezeti."
34. §
(1) Az Étv. 60. § (2) bekezdésének utolsó két mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"E törvény 30. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni a törvény hatályba lépésétől kezdődően a korábbi rendezési tervek alapján fennálló, a tulajdonosi érdekeket sértő övezeti előírások változásával, az egyedi határozattal elrendelt, továbbá az egyedi határozattal el nem rendelt tilalmakkal kapcsolatban."
(2) Az Étv. 60. §-ának (3)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A törvény hatályba lépésekor a korábbi jogszabályok rendelkezései szerinti tartalmi követelményeknek megfelelően készített érvényes településrendezési terveket a módosításukig változatlanul alkalmazni kell, de azok legfeljebb 2003. december 31-ig alkalmazhatók.
(4) Az építésfelügyeleti, valamint a kiemelt első fokú építésügyi hatóságok felállítását és a feladatok ellátását biztosító költségvetési eszközökről az Országgyűlés első ízben az 1998. évre szóló költségvetésben köteles gondoskodni. A feladatok folyamatos, szakszerű és törvényes ellátásához szükséges költségvetési eszközökről az évi költségvetésben minden alkalommal gondoskodni kell."
35. §
(1) Az Étv. 62. §-ának (1) bekezdése a következő l) és m) ponttal egészül ki:
/Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy/
"l) a településrendezéssel kapcsolatos kártalanítás részletes szabályait,
m) a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó, építésügyi hatósági engedélyezési eljárás szabályait.”
/rendelettel állapítsa meg./
(2) Az Étv. 62. §-ának (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy/
"d) az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályait - az érdekelt miniszterekkel együtt -"
(3) Az Étv. 62. §-ának (2) bekezdése a következő q) és r) pontokkal egészül ki:
/Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy/
"q) a településszerkezeti tervek, a helyi építési szabályzatok és a szabályozási tervek tartalmi követelményeire vonatkozó részletes szabályokat - az érdekelt miniszterekkel együtt -,
r) a névjegyzékek vezetésével, megújításával kapcsolatos igazgatási szolgáltatási díjakat - a pénzügyminiszterrel egyetértésben –”
/rendelettel állapítsa meg./
(4) Az Étv. 62. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Egyes nemzeti szabványokat a szakmailag hatáskörrel rendelkező miniszter jogszabállyal meghatározott időre, egészben vagy részben kötelezően alkalmazandóvá nyilváníthat.
36. §
(1) E törvény 2000. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő, jogerős határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Étv. 2. §-ának 11. pontja, az 5. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata, 10. §-ának (2) bekezdése, 13. §-ának (4) bekezdése és (5) bekezdésének felvezető szövegében a (4) bekezdésre utalás és 62. §-ának (5) bekezdése hatályát veszti.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (Ftv.) 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a Ftv. 52. § - a (3) bekezdésének e) pontja hatályát veszti:
"44. § (4) Belterületi, illetőleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülő területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függően, vonhatók a belterületbe."
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"7. § (3) Külterületi ingatlan, különösen természeti terület beépítésre szánt területté minősítésére akkor kerülhet sor, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és természeti értéke nem károsodik helyreállítatlanul."
(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tvt. 18. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Természeti területen - a jogszerűen beépített területek kivételével - tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, valamint a vízfolyások hullámterében új épületek, mesterséges létesítmények elhelyezése."
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az ipari vagyont tartalmazó területeket - a bányafelügyelet javaslatára - a területrendezési tervek, illetőleg a településrendezési eszközök kidolgozásánál figyelembe kell venni. A területrendezési tervekben, illetőleg a településrendezési eszközökben bányaművelés céljára fenntartott területen terület-felhasználási, illetőleg építési korlátozásokat lehet életbe léptetni."
az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII.
törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 1998. január 1-jén lépett hatályba. A törvény hatálybalépése óta eltelt időszakban a gyakorlati és jogalkalmazói tapasztalatok több területen a törvény pontosításának igényét vetették fel.
A javaslat az eljárási rend egyszerűsítése, valamint az önkormányzatok és az állampolgárok jogos érdekeinek könnyebb érvényesítése érdekében tartalmaz fogalmi pontosításokat és változtatásokat.
A javaslat kibővíti a “sajátos építményfajták” körét a környezetvédelmi, valamint a honvédelmi és katonai építményekkel. Ez utóbbinak a NATO beruházásokkal összefüggésben jelentősége van.
Egyszerűsíti a javaslat a telekalakítási engedélyezési eljárás szabályait, ezzel az ügyfelet jelentős költségek és mellőzhető eljárási procedúrák alól mentesíti.
A kártalanítás eseteit és feltételeit a kártalanítási kötelezettség kezdő- időpontjának számítását is korszerűbben és a gyakorlat számára egyértelműbben rendezi a javaslat, figyelembe véve a tulajdonosok és az önkormányzatok reális érdekeit és lehetőségeit is.
A legjelentősebb módosítás a kiszolgáló és lakóút céljára történő lejegyzés jogintézményét érinti. Bár a szabályozás lényegében nem változik, a javaslat a módosításokkal kiküszöböli a jogalkalmazók számára nehézséget jelentő körülményeket. Egyértelműen meghatározza a lejegyzésben eljáró építésügyi hatóságot, megszüntetve ezzel a hatásköri bizonytalanságot.
A módosítás tehát a nagyobb jogbiztonság, az önkormányzati és állampolgári jogok teljesebb érvényesülését szolgálja.
R É S Z L E T E S I N D O K O L Á S
Az 1. §-hoz
Az Étv. 2. § 8. pontja úgy határozza meg az építmény fogalmát, hogy az az épület és a műtárgy gyűjtőfogalma. Ennek megfelelően az Étv. 1. § (1) bekezdésének c) pontjából a “más építményfajták” kifejezést törölni szükséges.
Az Étv. a 34. § (1) bekezdésében gyűjtőfogalomként használja az építési munka fogalmát [“telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban együtt: építési munka) a jogszabályban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélye szükséges.”]. Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet hatályában szerepelteti - az építési munkán túlmenően - az olyan építési tevékenységeket is, melyek nem kapcsolódnak feltétlenül építményhez (pl. tereprendezés). Ezért az építési munkák és az építési tevékenység fogalmát is a törvény hatálya alá kell vonni.
Az Étv. 2. §-a tartalmazza a törvény alkalmazása szempontjából legfontosabb fogalom-meghatározásokat. A javaslat a fogalom-meghatározások körében hat pont módosítását és egy új fogalom (a közhasználatú építmény) definiálását tartalmazza.
A 2. § 2. pontja a "beépítésre nem szánt terület" fogalmát állapítja meg. A törvény végrehajtási rendeleteként megjelent országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 24. §-a tartalmazza a beépítésre szánt területen belüli különleges területre vonatkozó előírásokat. Az itt felsorolt területek között található többek között a bánya, illetve a hulladéktelepek területe is. A két jogszabály közötti ellentmondást a javaslat a korszerűbb szakmai szempontoknak megfelelően oldja fel.
Az Étv. 2. § 6. pontja az "építési telek" fogalom-meghatározása. Az Étv. hatálybalépése óta eltelt időszak szakmai tapasztalatai azt az igényt vetették fel, hogy a magánutat egyértelműen nevesítse a törvény. A javaslat kimondja, hogy a magánútnak önálló helyrajzi számon, útként kell az ingatlan-nyilvántartásban szerepelnie.
Az Étv. 2. § 9. pontja és a 14. pontja az épület és a műtárgy fogalmát az eddigieknél pontosabban adja meg. A javaslat a felesleges szövegrészek elhagyása, illetve a 14. pont vonatkozásában a példálódzó felsorolás kibővítése folytán egyértelműbbé teszi a két építményfajta elhatárolását.
Az Étv. 2. § 15. pontjában az önkormányzati főépítész meghatározását összhangba kellett hozni a 6. § (5) bekezdésének, valamint az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (2)-(3) bekezdésének tartalmával.
Az Étv. 2. § 17. pontja a "sajátos építményfajták" fogalom meghatározása. A pontosított fogalomban – összhangban a távközlésről szóló szabályozásokkal – a hírközlés szó helyébe a távközlés kifejezés kerül. Ilyen pontosítás a fogalomban még a vízi építmények kifejezésnek, “a vízellátási és vízgazdálkodási építmények (mérnöki létesítmények)” szövegrészre változtatása. A fogalomhoz tartozó építmények felsorolását a javaslat kibővíti a környezetvédelemmel kapcsolatos építményekkel, valamint a honvédelmi és katonai célú építményekkel. Ez utóbbi építmények vonatkozásában (tekintettel NATO tagságunkra) a fogalom javasolt módosítása különösen fontos.
Az Étv. 2. §-a új 9. ponttal egészül ki, a közhasználatú építmény fogalmának meghatározásával. A jogalkalmazói gyakorlat jogos felvetésének tesz eleget e fogalom definiálásával, mert az Étv. szabályozásában használja ezt a fogalmat, előírja, hogy a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosítani kell a biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget.
A javaslat (1) bekezdése szerinti módosítás szövegpontosítás, az egységes szóhasználat érdekében. Tekintettel arra, hogy a helyi építési szabályzat is és a szabályozási terv is jogokat és kötelezettségeket állapít meg, ezért ezek elfogadása az Alkotmánybíróság egyik ítéletének indokolása szerint rendeleti formát igényel, így fölösleges és csak zavart okoz a helyi építési szabályzat vonatkozásában a "megállapítás", a szabályozási terv vonatkozásában pedig a "jóváhagyás" kifejezések használata.
Az Étv. 6. §-a állapítja meg a helyi önkormányzatok építésügyi feladatait, így az önkormányzati főépítész feladatairól is e §-ban kell rendelkezni. A tervezet szerinti módosítás előírja, hogy az önkormányzati főépítésznek a feladatát - az erre vonatkozó külön jogszabály figyelembe vételével – tervtanács közreműködésével kell ellátnia.
Az Étv. 9. § (2) bekezdése bevezette a településrendezési eszközök tekintetében az előzetes véleményezést. Az előzetes vélemény megadására azonban nem állapított meg határidőt, és ezzel jogbizonytalanságot okozott. A vélemény megadására vonatkozó határidő előírásával a javaslat a problémát megoldja.
A polgármesterek a 9. § (6) bekezdése szerinti szakmai véleményezésre általában csak a végső dokumentumokat (helyi építési szabályzatról szóló rendelet-tervezetet, településszerkezeti- és szabályozási tervet) küldik meg, de a vélemény csak akkor lehet megalapozott, ha a véleményező ismeri a véleményezési eljárás során keletkezett összes dokumentumot. Ennek érdekében a javaslat kiegészíti az előírást, továbbá a miniszternek, illetőleg a területi főépítésznek a szakmai vélemény megadására határidőt állapít meg..
A 9. § (8) bekezdése szerinti rendelkezés - amely előírja, hogy a megállapított szabályzatot, jóváhagyott terveket meg kell küldeni a véleményezési eljárásban résztvevőknek - túlzott anyagi terhet ró az önkormányzatokra. A javaslat a költségek csökkentésének érdekében a teljes dokumentumnak csak az egyes véleményezőket érintő részeinek vagy annak kivonatának megküldését írja elő.
Az Étv. 11. § (1) bekezdésének kiegészítése azért szükséges, mert amíg a helyi építési szabályzat esetében a törvény kimondja, hogy az a település közigazgatási területére készül, addig a településszerkezeti terv esetében ez elmaradt.
Az Étv. 12. § (2) bekezdésének módosítását azért tartalmazza a javaslat, hogy megteremtse a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény 6. § (4) bekezdésében foglaltakkal a koherenciát, az ugyanis előírja, hogy a műemléki jelentőségű területekre csak a teljes területet magába foglalóan lehet helyi építési szabályzatot, szabályozási tervet készíteni.
Az Étv. 12. § (5) bekezdésének módosítása szövegpontosítás, amely egyértelművé teszi, hogy a beépítésre szánt terület építési övezetekre, a beépítésre nem szánt terület övezetekre tagolódik.
Az Étv. 13. § (2) bekezdésének a javaslat szerinti módosításainak indokolása megegyezik az Étv. 12.§ (5) bekezdésének módosításához fűzött indokolással.
Az Étv. 13. § (3) bekezdésének módosítása feloldja a (3) és az (5) bekezdések közötti jelenlegi ellentmondást.
Az Étv. 14. §-ának kiegészítése az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges hatósági nyilvántartások létesítésének és működtetésének feltételeiről szóló 241/1997. (XII.19.) Korm. rendelet alkalmazása során felmerült hatásköri probléma tisztázásának érdekében szükséges.
Az Étv. 16. §-a a településtervezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A törvény bevezette a településrendezési eszközök gyűjtő fogalmát. A törvény nemcsak a településrendezési terveket sorolja a településrendezési eszközök közé, hanem például a helyi építési szabályzatot is, így tehát annak elkészítése is a településtervezés része, a tervezet ezt egyértelműsíti. A javaslat ezen túl enyhíti a szakmai követelményeket is, amikor a szakirányú egyetemi végzettség kizárólagossága helyett a szakirányú felsőfokú végzettséget írja elő a jogosultság feltételeként.
Az Étv. 18. §-ának (2) bekezdésében foglaltak pontosítása azért szükséges, mert a településrendezési eszközök gyakran nem kellő alaposságúak, illetőleg nem minden kérdést szabályoznak.
Az Étv. 20. és 21. §-ai a tilalmakkal kapcsolatos rendelkezéseket állapítják meg, amelyek változtatási-, telekalakítási- és építési tilalmak lehetnek. A két § rendelkezéseiben keverednek az általános és az egyes tilalmakra vonatkozó sajátos előírások, ami alkalmazási nehézséget jelentett. A javaslat a §-ok átszerkesztésével megoldja e problémát.
Az Étv. 21. §-a tartalmazza a változtatási tilalommal kapcsolatos előírásokat. Az említett jogszabályi hely (1) bekezdésének alkalmazása során értelmezési nehézségek jelentkeztek. Az egyértelmű jogalkalmazást segíti a szöveg helyesbítése. A (2) bekezdésben foglalt előírás félreérthető, ez jogbizonytalanságot okoz. A jogbiztonság a kifogásolt jogszabályi hely szövegének pontosabb megfogalmazásával biztosított.
Az Étv. 23-24. §-ai tartalmazzák a telekalakítással kapcsolatos rendelkezéseket. Az építési tevékenység általában a telekalakítással indul. Ha a telekalakítási eljárás végeredményeként kialakított új telek nem megfelelő, előállhat, hogy a telek kívánt beépítésének megvalósítása megnehezül vagy ellehetetlenül, ezért a telekalakítás igen fontos része az építésügynek. Az Étv. szabályozása a korábbihoz képest új elemeket is bevezetett, ám azok megfogalmazása nem bizonyult kellően egyértelműnek a gyakorlat számára. A módosítás az egyértelműséget kívánja biztosítani.
A 23. § (2) bekezdésének rendelkezése fölösleges ismétlés a törvényben, tekintettel arra, hogy az abban foglaltakat a törvény 34. § (1) bekezdése is tartalmazza, ugyanakkor - ellentétben egyéb más építési tevékenységgel - nem mondta ki, hogy a telekalakítás csak jogerős és végrehajtható hatósági engedély alapján végezhető.
A korábbi szabályozást a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 1983-ban történt módosításakor vezették be. Eszerint a telekalakítási engedélykérelemhez mellékelni kell a kitűzésre és az ingatlan-nyilvántartáson (telekkönyvön) történő átvezetésre alkalmas, a földhivatal által záradékolt vázrajzot (telekalakítási tervet), egyenlőséget téve ezáltal az ezt (1983. év) megelőző több évtizedes gyakorlat alatt használt és bevált telekalakítási terv és az ingatlan-nyilvántartási átvezetésre való vázrajz között. Ez nem jó megoldás, mert a tulajdonost olyan előzetes költségkiadásra kényszeríti (vázrajz elkészíttetése, földhivatali záradékoltatás), amelynek eredménye még abban a pillanatban bizonytalan, tekintettel arra, hogy az elkészített vázrajz záradékolásakor a földhivatal az új teleknek vagy telkeknek a helyi építési szabályzat, szabályozási terv telekalakításra vonatkozó előírásainak való megfelelést nem vizsgálja. A telekalakításra vonatkozó helyi szabályozásnak való megfelelést az építésügyi hatóság a kérelem elbírálásakor ellenőrzi.
A javaslat szerinti szabályozás arra épül, hogy a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási foganatosításához szükséges a vázrajz, ám ezt megelőzően szükséges az építésügyi hatóságnak a telekalakításra vonatkozó engedélye, amely igazolja, hogy a kívánt telekalakítás megfelel a helyi településrendezési eszközök szerinti telekalakítási szabályoknak. A javaslat egyértelműsíti, hogy az Étv. szerinti telekalakítási terv és az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez szükséges vázrajz nem egy és ugyanaz.
Az Étv. szelleme és célja megkívánja, hogy a település területének (közigazgatási terület) miként történő felhasználása terén intézkedni hivatott és jogosult építésügyi hatóság a telkek mindennemű megváltoztatási szándékáról előre tudjon, és az csak az engedélyével legyen az ingatlan-nyilvántartásban foganatosítható. A település rendezett fejlődésének biztosítása megkívánja, hogy amennyiben a beépítésre nem szánt terület beépítésre szánt területté történő átminősítése válik szükségessé, akkor a területen lévő telkeknek (pl: esetleg keskeny, hosszú parcellák) az átrendezése (telekcsoport újraosztása) a megfelelő beépítés elérése érdekében megtörténjen.
Az Étv. 25. § (2) bekezdése arra kíván lehetőséget adni az önkormányzatnak, hogy olyan területre is állapíthasson meg elővásárlási jogot, amely területen a településszerkezeti tervben rögzített fejlesztési elképzeléseket az érvényes helyi építési szabályzat, szabályozási terv még nem tartalmazza. A törvényi előírás nem elég egyértelmű, a javaslat ezt a problémát orvosolja.
A 25. § (4) bekezdése előírja, hogy az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni. A javaslat az előírást kiegészíti azzal, hogy amennyiben az elővásárlási jog fenntartásának feltételei megszünnek, azt haladéktalanul töröltetni kell a jogbiztonság érdekében.
A 25. § (5) bekezdése jelenleg csak a műemléki ingatlan esetében biztosít elsőbbséget az elővásárlási jog tekintetében az önkormányzattal szemben. A javaslat e körbe vonja az országos jelentőségű védett természeti területen lévő ingatlant is nemzeti természeti értékeink védelme érdekében.
A 25. § (6) bekezdése az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban tartalmaz előírást. Értelmezési problémaként merült fel, hogy az önkormányzatnak az elővásárlási joga gyakorlásáról történő lemondása egyben a későbbiekre nézve az elővásárlási jog megszűntét is eredményezi-e. A módosítás a jogszabályi előírás egyértelműsítését szolgálja.
Az Étv. 27. §-a az érintett településterületet kiszolgáló közút – a közúti közlekedésről szóló törvény szerinti kiszolgáló- és lakó út útkategória, amelybe nem tartozik bele a helyi gyűjtőút, az országos mellékút, a főút és a gyorsforgalmi út (autópálya, autóút) - megvalósítása érdekében lehetővé teszi lejegyzés jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a telekből az úthoz szükséges telekterület megszerzését az önkormányzat javára. Fontos tehát annak egyértelművé tétele, hogy ez a lehetőség a kiszolgáló- és lakóútnál magasabb rendű út kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható. A kiszolgáló- és lakóút valójában a területen lévő telkek tulajdonosainak az érdekét szolgálja.
A jelenlegi szabályozás lényegében nem változik, pontosító módosításokat tartalmaz a javaslat.
A jogalkalmazóknak gondot okozott, hogy az (1) bekezdés szövegében egyszerre jelent meg a lejegyzés és az azzal kapcsolatos kártalanítás, bizonytalanná téve ezzel azt, hogy ki az eljáró hatóság. A javaslat orvosolja ezt a problémát az (1) és (7) bekezdések szövegének pontosításával. A törvény a lejegyzésben eljáróként egyértelműen a kiemelt építésügyi hatóságot nevesíti, így a lejegyzéssel kapcsolatos kártalanítás kérdésében is ezen szervezet az eljáró hatóság. A lejegyzéssel kapcsolatos kártalanításra vonatkozó eljárási szabályként írja elő a törvény a kisajátítási kártalanítás szabályainak az alkalmazását az elsőfokú kiemelt építésügyi hatóság részére.
A javaslat az egyenlő közteherviselés elve alapján lehetőséget ad a települési önkormányzat számára, hogy az útkialakítás előnyeit élvező, de az ahhoz szükséges terület érdekében telek-igénybevétellel és lejegyzéssel nem érintett tulajdonosokat pénzbeli hozzájárulásra kötelezhesse, mely összegből az igénybevett telekterület fele részéért kártalanítás illeti meg a lejegyzéssel érintett tulajdonosokat.
Az Étv. 28. § (1) bekezdésének azon előírása, amely szerint a területre a helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben előírt kiszolgáló közutakat (kiszolgáló- és lakóutakat) és közműveket legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani, a már beépült területek esetében túlzott elvárás. A javaslat e kötelezettséget csak az újonnan beépítésre szánt és a rehabilitációra kijelölt területekre vonatkozóan írja elő.
Az Étv. 30. §-a a kártalanítási szabályokat állapítja meg, amelyek alkalmazása sok gyakorlati problémát vetett fel. A javaslat a § teljes átdolgozásával e problémát orvosolja.
Az (1) bekezdés általános érvénnyel kimondja, hogy amennyiben a helyi építési szabályzat, szabályozási terv - amely a törvény 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogokat keletkezteti - valamilyen indokból a korábbi építési jogokat megváltoztatja és ebből a tulajdonosoknak kára származik, kártalanítás jár.
A (2) bekezdés - változatlanul - előírja, hogy a kár értékét mi alapján kell megállapítani.
Az építési jog a tulajdonos számára lehetőség, amellyel vagy él vagy nem él. Az új (3) bekezdés rendelkezése hétéves időtartamot állapít meg a tulajdonos részére, hogy az építési jogával éljen. Ezen időtartam elégséges arra, hogy az építési szándék ténylegesen megnyilvánuljon. Ha azonban a tulajdonos a hét év elteltéig nem él építési jogával, a rendelkezés szerint már csak az ingatlan tényleges használatával kapcsolatban bekövetkezett káráért kérhet kártalanítást. A település közösségére indokolatlanul nagy terheket róna, ha egy kellő hosszúságú időtartam alatt ki nem használt építési jog esetleges részleges megvonásáért is kártalanítást kellene hogy fizessen.
Az ingatlan építési lehetőségeinek megváltoztatása azzal, hogy a helyi építési szabályzat, szabályozási terv annak rendeltetését valamely később megvalósítandó közérdekű célban (pl: iskola, kórház, stb. építése) határozza meg, a tulajdonosi jogokat és lehetőségeket valójában jelentős mértékben megváltoztatja annak ellenére, hogy az ingatlanra ezzel egyidejűleg sem korlátozást, sem pedig tilalmat nem mond ki. Tekintettel arra, hogy ilyen esetben az ingatlan tulajdonosától a legtöbbször nem várható el a közérdekű cél megvalósítása, jogos igényként merül fel a tulajdonos kártalanítása. Az új (4) bekezdésben foglaltak e helyzetre adnak pontosabb eligazítást.
Az (5) bekezdésében foglaltak szerint a törvényben meghatározott időtartamra elrendelhető változtatási tilalom után nem jár kártalanítás, mivel annak elrendelése éppen annak érdekében következett be, hogy az érintett területre új szabályozás szülessen, amelynek a végeredménye (az építési jogok nőnek vagy csökkennek) előre még természetesen nem tudható. Az új szabályozás hatálybalépése után, ha az az előzőekhez képest a tulajdonosnak "kárt okoz" értelemszerűen ettől kezdődően jár a kártalanítás.
A (7) bekezdés megállapítja a kártalanítási kötelezettség időpontjának kezdetét. A kártalanítás módja sokféle lehet. A kártalanítás bekövetkezhet egyszeri értékkülönbözet megfizetésével, évenkénti részletekben való megfizetéssel, cseretelek vagy csereingatlan adásával. A kártalanítás módjának az eldöntését a tervezet a felekre bízza, azzal a megszorítással, hogy amennyiben a kérelem benyújtásától számított egy éven belül a kártalanításról nem jön létre megállapodás, az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetőjének a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kártalanítási eljárásban kell azt rendeznie.
Az Étv. 31. § (2) és (4) bekezdésének felvezető szövegét az OTÉK fogalom meghatározásaira, valamint a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. § - ában foglaltakra figyelemmel az e jogszabályokkal való harmonizáció érdekében kell módosítani.
Az Étv. 32. §-a az építészeti - műszaki tervezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az Európai Közösségek Tanácsa 1985. június 10-i 85/384. (EGK) számú irányelve részletesen kifejti az építészképzéssel és önálló szakmagyakorlási jogosultsággal összefüggő követelményeket. A módosítás szerint az önálló építészeti tervezést folytató személyeknek szakirányú egyetemi, vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel kell rendelkezniük. Ezekkel az EU - követelményekkel teremti meg az összhangot a javaslat.
A 39. § (1) bekezdésének felvezető mondatát pontosítja a javaslat, ugyanis a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. §-ában felsoroltak széleskörűen tartalmazzák az építési (létesítési) engedélyhez kötött tevékenységeket, ezért az e körön kívüli építési tevékenységek végzéséhez elegendő a 39. § (2)-(4) bekezdéseiben szereplő szabályozás is.
Az Étv. 40. § (1)-(3) bekezdéseinek pontosítása azért szükséges, mert az építési napló - jogszabály szerinti - vezetése az építés kivitelezési tevékenység legfontosabb szakmai dokumentuma. A kivitelező, valamint a felelős műszaki vezető pedig a legtöbb esetben (pl. alvállalkozások esetében) csak az általa vállalt és elvégzett szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért lehet felelős.
A 23. §-hoz
Az Étv. hatályos rendelkezése hazai megfelelőség-igazolást ír elő annak feltételéül, hogy építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést lehessen forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni. Az EU - konform szabályozási elvárások azonban indokolttá teszik, hogy a javaslat a “hazai” szóhasználat helyett “a külön jogszabályban meghatározott” megfelelőség-igazolásra irányuló rendelkezést tartalmazzon. Ezzel biztosítható, hogy az EU-konform szabályozás tényleges bevezetésekor csak a “külön jogszabály”, az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések műszaki követelményeinek és megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 39/1997. (XII. 19.) KTM-IKIM együttes rendelet megfelelő módosításával, az Étv. rendelkezésének változatlanul hagyása mellett megoldható legyen a jogi rendezés.
Az Étv. 44. § (1) bekezdésének módosítása – összhangban a 40. § (3) bekezdésének módosításával – az építési naplóban rendelkezésre álló felelős műszaki vezetői nyilatkozatok szükségességét és tartalmát szabályozza a használatbavételi engedélyezési eljárás során.
Az Étv. 45. §-ának (2) bekezdése pontosítására azért van szükség, mert az építésügyi hatósági ellenőrzés során az építésügyi hatóságnak nemcsak az építési engedélytől eltérő, hanem az egyéb építésügyi hatósági engedélytől eltérő tevékenységeket is fel kell kutatnia, és ezekben az ügyekben is el kell járnia.
Az Étv. 45. §-ának (3) bekezdése az építésügyi hatóság számára előírt ellenőrzési kötelezettségeket állapítja meg. A javaslat – amellett hogy fenntartja az építési munkák végzésének legalább két alkalommal történő ellenőrzési kötelezettségét – a helyi ismeretekkel rendelkező eljáró hatóságra kívánja bízni, hogy ezeket az ellenőrzéseket a munka folyamatában mikor végzi el. Ugyanakkor változatlan az az előírás, hogy az engedély-kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles helyszíni szemlét tartani, valamint az is, hogy a használatbavétel engedélyezésekor ugyancsak a helyszínen kell ellenőriznie az engedély megadhatóságának feltételeit.
A bekezdés pontosítása állapítja meg az építésfelügyeleti ellenőrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv hatáskörét, illetőleg intézkedési jogkörét.
Az Étv. 47. §-ának módosítási javaslata az építésügyi hatósági kötelezések körét bővíti. A javaslat az Étv. egyes rendelkezéseiben foglalt tilalmak, illetve követelmények érvényre juttatása végett kiegészíti az építésügyi hatósági kötelezések tartalmára vonatkozó előírásokat, lehetővé téve, hogy az építésügyi hatóság az eredeti rendeltetéstől eltérő használat megszüntetését, az építkezések környezetének a munkák befejezését követő rendbetételét is elrendelhesse, illetőleg az engedély nélküli használat megszüntetését kötelezően elrendelje.
Az Étv. 34. §-ának (1) bekezdése egyértelműen szabályozza, hogy - jogszabályban meghatározott esetekben - az építmény, építményrész, épületegyüttes lebontásához is szükséges az építésügyi hatóság engedélye. Ugyanakkor a 48. § (1) bekezdésének hatályos szövege nem rendelkezik arról, hogy az építmény hatósági engedély nélkül történt teljes lebontása esetén milyen eljárási cselekményt foganatosíthat az építésügyi hatóság. Ezt pótolja a javaslat azzal, hogy ilyen esetben – mivel egy teljesen lebontott épület “fennmaradásának” engedélyezése fogalmi lehetetlenség – a lebontás tudomásulvételéről rendelkezik.
Ezzel összhangban kell kiegészíteni a 49. § (1) bekezdéseit is, hiszen nemcsak az engedély nélküli építés és ezzel összefüggésben a fennmaradási engedély megadása, hanem az engedély nélküli lebontás ténye és annak tudomásul vétele is indokolja a megfelelő szankció - az építésügyi bírság - alkalmazását a jogellenes cselekmény miatt.
A javaslat ezen túl az egyértelmű jogalkalmazói gyakorlat biztosítása érdekében a “felhívhatja” szót “kötelezheti” kifejezésre változtatja, továbbá rögzíti, hogy az építésügyi bírság megállapítása külön jogszabály alapján számított érték alapulvételével történik.
Az építésügyi bírság visszatartó erejének fokozását, illetőleg az önként meg nem fizetett bírság hatékonyabb behajtását szolgálja a javaslatnak a bírság adóigazgatási eljárás szabályai szerint adók módjára történő behajtására vonatkozó rendelkezése.
Az Étv. 52. § (2) bekezdésének hatályos szövegezése a jogalkalmazók körében gyakran félreértést okozott. A szövegben szereplő “az ezekkel összefüggő” szóhasználatot – elsősorban a kötelezések körében – úgy értelmezték, hogy hatósági kötelezést minden esetben csak az építésügyi hatósági engedélyezési (az un. kiemelt) ügyekben hatáskörrel rendelkező építésügyi hatóságok adhatnak ki, míg más építésügyi hatóságok még közvetlen élet- vagy balesetveszély esetén sem intézkedhetnek. Ezt a téves jogértelmezést kívánja kiküszöbölni a javaslat “az azokkal összefüggésben keletkezett” szóhasználata, egyértelművé téve, hogy a kiemelt ügyekben hatáskörrel rendelkező építésügyi hatóságok csak akkor járhatnak el a kötelezések ügyében, ha azok az Étv. 52. § (2) bekezdése szerinti kiemelt ügyekkel összefüggésben keletkeztek; minden egyéb esetben a hatósági intézkedés az adott település jegyzőjének hatáskörébe tartozik.
A javaslat a telekalakítási ügyeket és ezzel összefüggésben a közút céljára történő lejegyzést, továbbá a kötelezések közül azokat, melyeket az életveszélyes vagy az állékonyságot veszélyeztető állapot esetén kell meghozni – fontosságuknak és szakmai összetettségüknek megfelelően – a kiemelt ügyek közé helyezi, és ennek megfelelően ezen ügyek döntésre való szakmai előkészítését és végrehajtását is szakirányú felsőfokú képesítéshez köti.
A javaslat pontosítja továbbá azt az időpontot, amelytől számított 30 napon belül irattározás céljából az eljárásra hatáskörrel rendelkező építésügyi hatóság köteles átadni az ügyek iratanyagát az érintett település jegyzőjének.
Az Étv. 53. § (2) bekezdése pontosítás annak érdekében, hogy a hosszú felsorolás helyett a “kiemelt” építésügyi hatósági ügyek fogalom általánosan használható legyen.
A javaslat az Étv. 54. §-ának (3) bekezdésének szabályozását pontosítja, mert az “önálló rendeltetési egységet” feltüntetése teszi teljessé a használati mód megváltoztatásának esetkörét.
A nyilvántartások fajtáit törvény állapíthatja csak meg, ezért a felelős műszaki vezetői névjegyzék vezetését mint új nyilvántartást itt fel kellett tüntetni. Itt kellett nevesíteni továbbá a nyilvántartás vezetésének helyét is.
Az Étv. 60. §-a az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. A törvény megpróbálta rendezni a hatálybalépése előtti korlátozásokkal kapcsolatos kártalanítás kérdéseit. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint azonban a törvény hatálybalépése óta eltelt időszak alatt szerzett tapasztalatok ezt nem igazolják. A tervezet szerinti rendelkezés megoldja a problémát azzal, hogy a 30.§ alkalmazását kötelezően előírja a jogerős határozattal elrendelt és a határozattal el nem rendelt tilalmak esetére egyaránt.
A törvény hatálybalépése óta több mint egy év eltelt, így a (3) bekezdés a) pontjában foglalt szabály - ami a hatálybalépéstől számított egy évre adott előírást - értelmét vesztette. Ez egyben azt is jelenti, hogy ma már csak az új tartalmi elvárásoknak megfelelően (OTÉK) elkészített településrendezési eszközök fogadhatók el. Az új építésügyi jogszabályok a korábbiakhoz képest olyan jelentős változásokat eredményeznek, hogy szükséges a jelenleg érvényes, de a korábbi szabályoknak megfelelően elkészített településrendezési tervek alkalmazhatóságát - az átdolgozásra megfelelő türelmi idő biztosításával - határidőhöz kötni. A (3) bekezdés b) pontjában foglaltak kiegészítése ezt a határidőt állapítja meg.
Az Étv. 62. §-a tartalmazza a felhatalmazásokat a törvény végrehajtását segítő alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotására. A tulajdonosi jogok a bekövetkezett változásokból eredően megnőttek, ezzel egyidejűleg a tulajdonosi jogok korlátozásával kapcsolatos ügyek is megtöbbszöröződtek. Az ezzel összefüggő kártalanítási eljárásnak korábbi gyakorlata lényegében nincsen. Az egységes jogalkalmazás érdekében szükségesnek tűnik a településrendezési tevékenység során felmerülő kártalanítás részletes szabályainak alacsonyabb szintű rendelettel történő szabályozása, amelynek megállapítására a javaslat a Kormánynak ad felhatalmazást.
Ugyanígy kiegészítésül jelenik meg a javaslatban a honvédelmi és katonai célú építmények mint a sajátos építményfajtákon belül is speciális építmények építésügyi hatósági engedélyezési eljárásainak lefolytatását szabályozó kormányrendeleti felhatalmazás is.
A településtervezők részéről felmerült, hogy szükséges lenne a településrendezési eszközök minden szakágra kiterjedő részletes tartalmi követelményeit miniszteri rendeletben - az érdekelt miniszterekkel együtt - megállapítani, hogy ne a megbízók (települési önkormányzatok) döntsék el, milyen munkarészeket, milyen mélységben rendelnek meg a településrendezési eszközeik elkészíttetése során. Az előzőeknek megfelelően egészül ki a 62. § (2) bekezdése.
A javaslat az Étv. 62. §-ának (3) bekezdése tekintetében szövegpontosítást tartalmaz, ami egyértelműen fogalmazza meg a szabványok kötelezővé nyilvánítására vonatkozó rendelkezést.
A javaslat e rendelkezései a törvény hatálybaléptetését és ezzel kapcsolatban néhány más jogszabály szükségképpeni módosítását tartalmazza.
Az Étv. 62. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a törvény hatálybalépését követő két éven belül - azaz 2000. január 1-ig - a Kormány az állam tulajdonában, illetőleg a helyi önkormányzatok a tulajdonukban lévő építményekre programot dolgoznak ki az Étv. 31.§-a (1) bekezdésének d) pontjában, valamint 31. §-a (4) bekezdésének c) pontjában foglaltak megvalósítására. A törvényi előírás alapján – összhangban a hivatkozott törvényhelyek tartalmával – e programban azt kell meghatározni, hogy milyen ütemben alakíthatók át a közhasználatú építmények úgy, hogy a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosított legyen ezek biztonságos, akadálymentes megközelíthetősége és használhatósága.
Az 1998. március 16. ülés napján az Országgyűlés elfogadta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt (a továbbiakban: esélyegyenlőségi törvény). Ez a törvény részletes határidőkhöz kötött feladatokat tartalmaz - egyebek mellett - a meglévő középületek akadálymentessé tételére, továbbá meghatározza a fogyatékos üggyel összefüggő feladatok ellátásának intézményrendszerét is. Az esélyegyenlőségi törvény 26. §-a szerint az Országos Fogyatékosügyi Programot az Országgyűlés határozza meg. A Program előkészítéséről és az Országgyűlés elé terjesztéséről - a népjóléti miniszter útján - a Kormány gondoskodik. Az említett törvényhely a Program tartalmát is előírja, utalva abban – többek között – az épített környezet átalakításának meghatározására is.
Az esélyegyenlőségi törvény részletekbe menő szabályozása – figyelemmel a határidő tekintetében jelentkező ellentmondó rendelkezésre is – indokolja az Étv. 62. §-a (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését.
Az Étv. 5. § (4) bekezdésének utolsó mondata nem illeszkedik a § egyéb rendelkezéseihez, hiszen az önkormányzati főépítész nem az állam építésügyi feladatainak ellátásában tevékenykedik, ezért a mondat elhagyására, illetve más megfogalmazásban más jogszabályhelyen történő szerepeltetésére volt szükség.
Az Étv. 10. § a településszerkezeti terv készítésével kapcsolatos előírásokat tartalmazza. A törvény hatálybalépése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a településrendezési eszközök elkészítésére megállapított törvényi határidő, az önkormányzatoknak e kötelezettségük teljesítésének kikényszerítésére nem elegendő. A szakmai cél - mindenhol legyen a helyi sajátosságoknak leginkább megfelelő, a helyi közérdeket képviselő, az építésügyi igazgatás alapját képező érvényes településrendezési eszköz - megvalósítását határidők előírása helyett jobban szolgálja az a szabályozás, amely a meglévő, kialakult állapottól eltérő, (nem illeszkedő) építési fejlesztést, az ehhez kapcsolódó központi támogatás elérést csak az adott területre érvényes településrendezési eszköz megléte esetén teszi lehetővé. Lényegében erre utalnak az Étv. 18. §-ának jelenlegi rendelkezései, amelyek fontosságát a 10. § (2) bekezdése és a 13. § (4) bekezdése jelentős mértékben csökkenti, így e két jogszabályi helynek a javaslat szerinti eltörlése indokolt.