MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1802. számú
törvényjavaslat
a kémiai biztonságról
Előadó: dr. Gógl Árpád
egészségügyi miniszter
1999. november
1999. évi ....
törvény
a kémiai biztonságról
Az Országgyűlés - figyelembe véve az ember legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez, valamint a környezet épségéhez fűződő alapvető alkotmányos jogait - a Magyarországon tartózkodó természetes személyek kémiai biztonsághoz kapcsolódó jogosultságainak biztosítása érdekében, a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények káros hatásainak megfelelő módon történő azonosítása, megelőzése, valamint elhárítása céljából a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
Fogalommeghatározások és a törvény hatálya
Fogalommeghatározások
1. §
E törvény alkalmazásában:
a) kémiai biztonság: a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok kezelését - csökkentését vagy elkerülhetővé tételét - célul kitűző, illetőleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét;
b) vegyi anyag életciklusa: a vegyi anyag országon belüli előállításától vagy behozatalától az országból való kiviteléig, illetve hulladékká válásáig, újrahasznosításáig, vagy ártalmatlanításáig terjedő, a vegyi anyaggal végzett tevékenységek által szakaszolt időszakok összessége;
c) EINECS: az 1981. szeptember 18-án az Európai Közösség piacán jelenlévő valamennyi anyagot tartalmazó Meglévő Kereskedelmi Anyagok Európai Jegyzéke;
d) ELINCS: az 1981. szeptember 18-át követően az Európai Közösségben, illetve az Európai Unióban (a továbbiakban: EU) törzskönyvezett új anyagokat tartalmazó Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke;
e) anyag: természetes állapotában előforduló vagy ipari termelőfolyamatból származó kémiai elemek vagy ezek vegyületei, amelyek a termék stabilitásához szükséges adalékokat és az előállításból/gyártásból származó szennyeződéseket is tartalmazhatnak, de nem tartalmaznak olyan oldószereket, amelyek az anyag stabilitásának vagy összetételének megváltozása nélkül elkülöníthetők;
f) új anyag: az EINECS-ben nem szereplő anyag;
g) veszélyes anyag: valamennyi, a 3-5. §, illetőleg e törvény hatályba lépéséig irányadó jogszabályok alapján veszélyesként osztályozott anyag;
h) veszélyes anyagok magyarországi jegyzéke: az e törvény hatályba lépéséig irányadó jogszabályok szerint veszélyesnek minősülő anyagok jegyzéke, kiegészítve az e törvény alapján bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyagokkal;
i) veszélyes anyagok közösségi jegyzéke: a 67/548/EGK Irányelv I. számú melléklete szerinti közösségi veszélyes anyagok jegyzéke;
j) új veszélyes anyag: az EINECS-ben nem szereplő veszélyes anyag;
k) készítmény: két vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat;
l) veszélyes készítmény: egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely az osztályozás során veszélyes besorolást kap;
m) veszélyes készítmények nyilvántartása: a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetében (a továbbiakban: OKK-OKBI) működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatnál (a továbbiakban: ETTSZ) a bejelentett veszélyes készítményekről vezetett termék-nyilvántartás;
n) veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények bejelentése: eljárás, melynek keretében a gyártó, illetve az importáló közli a veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes készítményekkel kapcsolatos, e törvényben meghatározott adatokat az OKK-OKBI-vel. Az OKK-OKBI a veszélyes anyagokat felveszi a veszélyes anyagok magyarországi jegyzékébe, a veszélyes készítményeket az ETTSZ az m) pont szerinti nyilvántartásba veszi;
o) törzskönyvezés: eljárás, melynek keretében az OKK-OKBI a törzskönyvezésre bejelentett új anyaghoz benyújtott dokumentációt elfogadja, törzskönyvezési számmal látja el, meghatározza az anyag egészség- és - a környezetvédelmi miniszterrel vagy az általa kijelölt szervvel egyetértésben - környezetkárosító kockázatát;
p) importáló: az a természetes vagy jogi személy, aki (amely) Magyarország területére anyagot vagy készítményt hoz be az országon belül történő értékesítés céljából;
q) értékesítés (piaci forgalmazás): anyagnak, illetve készítménynek harmadik személy számára történő elérhetővé tétele. E törvény alkalmazásában az ország vámterületére történő behozatalt is értékesítésnek kell tekinteni;
r) termék: minden ingó dolog - abban az esetben is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált - kivéve ez alól a földművelés, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés, a halászat és a vadászat feldolgozatlan termékeit;
s) műszaki dosszié: új anyag törzskönyvezéshez szükséges fizikai-kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján az egészség-, a környezet-, a fogyasztó-, és a munkavédelem követelményeit, valamint az e követelmények megvalósítása érdekében szükséges teendőket tartalmazó dokumentáció;
t) biztonsági adatlap: a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény azonosítására, veszélyességére, kezelésére, tárolására, szállítására, a hulladékkezelésre, valamint az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeire vonatkozó dokumentum;
u) tevékenység: a veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel kapcsolatos előállítás - ide értve a bányászatot (feltáró fúrás, kitermelés) is -, a gyártás, a feldolgozás, a kiszerelés, a csomagolás, a tárolás, az anyagmozgatás, a forgalmazás, az értékesítés, a felhasználás, továbbá a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények elemzésével, ellenőrzésével kapcsolatos vizsgálat;
v) tapintható veszélyjelzés: olyan jelzés, mely gyengénlátó vagy vak személy részére jelöli a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény által előidézhető veszélyt;
w) R mondat és R szám: a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények kockázataira utaló mondat, illetőleg e mondat sorszáma;
x) S mondat és S szám: a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények biztonságos használatára utaló mondat, illetve e mondat sorszáma;
y) GLP: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az EU irányelvei alapján meghatározott helyes laboratóriumi gyakorlat;
z) új gyártó, új importáló: a törzskönyveztetővel nem azonos olyan gyártó vagy forgalmazó, aki (amely) az ELINCS listán szereplő, törzskönyvezett anyagot kíván gyártani vagy forgalmazni;
A törvény hatálya
2. §
(1) E törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztető, a 3. § szerint veszélyesnek minősülő veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki, azzal, hogy a törzskönyvezési eljárás befejeztéig a törvény hatálya kiterjed - a veszélyességtől függetlenül - valamennyi új anyagra, a 5. § (1) bekezdése szerinti osztályozásig - az osztálybasorolhatóságtól függetlenül- valamennyi anyagra is.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki
a) az emberi vagy állatgyógyászati célra használt gyógyszerekre (késztermékekre);
b) a pszichotrop anyagokra, illetve a kábítószerekre;
c) a kozmetikai termékekre;
d) a 20. § (6) bekezdésében foglalt kivétellel a külön jogszabály szerint hulladéknak minősülő anyagkeverékekre;
e) a radioaktív anyagokra;
f) az élelmiszerekre;
g) a takarmányokra;
h) a növényvédőszerekre és a termésnövelő késztermékekre;
i) az egyéb veszélyes anyagokra - így különösen a kizárólag növényvédelmi célra szolgáló növényvédőszer hatóanyagokra -, vagy veszélyes készítményekre, amelyekkel kapcsolatban jogszabály olyan bejelentési, engedélyezési vagy egyéb közigazgatási eljárást ír elő, amelynek során érvényesített követelmények megfelelnek az e törvényben meghatározott követelményeknek.
(3) Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e törvény egyes rendelkezéseinek a (2) bekezdés a)-i) pontjában felsoroltakra történő alkalmazását.
(4) E törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni
a) a vámellenőrzés alatt álló veszélyes anyagokra és veszélyes készítményekre,
b) a 14. § (1) bekezdésében, valamint a 16. §-ban foglalt kivétellel a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítására. Azon veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények tekintetében, amelyek a veszélyes áruk szállítására vonatkozó jogszabályok hatálya alá is tartoznak, e törvény rendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben e jogszabályok a csomagolásra, a feliratozásra, a szállítás részét képező átmeneti tárolásra, a be- és kirakásra eltérően nem rendelkeznek.
(5) Abban a kérdésben, hogy valamely anyag vagy készítmény e törvény hatálya alá tartozik-e - kétség esetén - a 25. § szerinti tárcaközi bizottság állásfoglalása az irányadó.
II. Fejezet
Az anyagok és a készítmények emberre és környezetre való
veszélyességének meghatározása, a veszély azonosítása
A veszélyesség meghatározása
3. §
E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minősül az az anyag, illetve készítmény, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok bármelyikébe besorolható:
a) az anyagok és készítmények fizikai, fizikai-kémiai és kémiai tulajdonságai alapján, tűz-, és robbanásveszélyesség szerint:
aa) robbanásveszélyesek - az olyan gázhalmazállapotú, folyékony, képlékeny, kocsonyás vagy szilárd anyagok és készítmények, amelyek a légköri oxigénnel vagy anélkül, gyors gázfejlődéssel járó hőtermelő reakcióra képesek, és amelyek adott kísérleti körülmények között, illetőleg nyomásra vagy hőre felrobbannak;
ab) égést elősegítők, oxidálók - azok az anyagok és készítmények, amelyek más, elsősorban gyúlékony anyagokkal érintkezve erősen hőtermelő reakciót adnak;
ac) rendkívül gyúlékonyak
- azok az öngyulladásra képes folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek zárttéri lobbanáspontja kisebb, mint 0 0C és a forráspontja legfeljebb 35 0C ,
- a levegőben normális nyomáson gyúlékony gázok és gőzök;
ad) könnyen gyúlékonyak - azok az anyagok és készítmények, amelyek
- a levegőn, normális hőmérsékleten öngyulladásra képesek,
- szilárd halmazállapotban valamely gyújtóforrás rövid ideig tartó behatására könnyen meggyulladnak, majd a gyújtóforrás eltávolítása után tovább égnek, vagy bomlanak,
- zárttéri lobbanáspontja folyékony halmazállapotban alacsonyabb 21 0C-nál,
- vízzel vagy nedvességgel érintkezve könnyen gyulladó gázt fejlesztenek, veszélyes mennyiségben;
ae) gyúlékonyak – olyan folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek zárttéri lobbanáspontja legalább 21 0C, nyílttéri lobbanáspontja legfeljebb 55 0C ;
b) az anyagok és készítmények mérgező (toxikológiai) tulajdonságai alapján, toxikológiai sajátosságok szerint:
ba) nagyon mérgezőek – azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén igen kis mennyiségben halált, heveny egészségkárosodást okoznak;
bb) mérgezőek – azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén kis mennyiségben halált, heveny egészségkárosodást okoznak;
bc) ártalmasak – azok az anyagok és készítmények, amelyek a belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált, heveny egészségkárosodást okozhatnak, és nem sorolhatóak a ba)-bb) alpont szerinti veszélyességi osztályba;
bd) maró (korrozív) anyagok és készítmények – amelyek élő szövettel érintkezve azok elhalását okozzák;
be) irritáló vagy izgató anyagok és készítmények – olyan nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyával való pillanatszerű, hosszantartó vagy ismételt érintkezésük esetén gyulladást okoznak;
bf) túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló) anyagok és készítmények – amelyek ismételt belégzésüket, illetőleg a bőrön vagy a nyálkahártyán történő ismételt felszívódásukat követően túlérzékenységet okoznak. A túlérzékenység gyulladásos (bőr, nyálkahártya, kötőhártya), fulladásos reakcióban (tüdő) vagy a keringés összeomlásának formájában jelenhet meg;
bg) karcinogén anyagok és készítmények – olyan anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül, vagy egyéb úton a szervezetbe jutva daganatot okoznak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik;
bh) mutagén anyagok és készítmények – amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva genetikai károsodást okoznak vagy megnövelik a genetikai károsodások gyakoriságát;
bi) reprodukciót és az utódok fejlődését károsító anyagok és készítmények – amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül, vagy egyéb úton a szervezetbe jutva megzavarják, általában gátolják a reprodukciót, illetve az utódokban morfológiai, illetőleg funkciós károsodást okoznak;
c) az anyagok és készítmények környezetkárosító (ökotoxikológiai) tulajdonságai alapján, ökotoxikológiai sajátosságok szerint:
ca) környezetre veszélyes anyagok és készítmények – amelyek a környezetbe jutva a környezet egy vagy több elemét azonnal vagy meghatározott idő elteltével károsítják, illetve a környezet állapotát, természetes ökológiai egyensúlyát, biodiverzitását megváltoztatják.
4. §
(1) Az anyagok veszélyességét a 3. § szerinti veszélyességi jellemzők meghatározására irányuló vizsgálatokkal kell megállapítani. A veszélyesség meghatározásának alapelveit, valamint a vizsgálatok módszereit az EU irányelveinek, az OECD ajánlásainak, és a GLP követelményeinek figyelembevételével az egészségügyi, a környezetvédelmi, valamint a belügyminiszter együttesen határozza meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vizsgálattól eltérő módszerrel korábban nyert adatok esetében az e törvénynek megfelelő új vizsgálat szükségességéről esetenként a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (a továbbiakban: OKK) főigazgatója dönt. A döntés során tekintetbe kell venni egyebek között a gerinces állatokon végzett vizsgálatok minimálisra szorításának szükségességét új vizsgálati adatok megszerzése érdekében.
(3) Az 5. § szerinti jegyzékben már szereplő, osztálybasorolt veszélyes anyagokat nem kell ismételten megvizsgálni.
III. Fejezet
Az anyagok és készítmények veszélyesség szerinti osztályozása,
bejelentése, az új anyagok törzskönyvezése
Osztályozás, jegyzékbe vétel
5. §
(1) A veszélyesség meghatározása érdekében az anyagokat belső tulajdonságaik, a készítményeket a bennük lévő veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell a 3. §-ban meghatározott kategóriáknak megfelelően.
(2) Az anyagok, illetve a készítmények osztályozását a gyártó, illetve az importáló végzi. Az osztályozás alapján veszélyesként osztályba sorolható anyagokat, illetve készítményeket – veszélyességüknek megfelelően – szimbólummal, veszélyjellel, R számmal és mondattal, valamint S számmal és mondattal látja el.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben előírtak szerint osztálybasorolt veszélyes anyagok magyarországi jegyzékét (a továbbiakban: jegyzék) – osztálybasorolásukkal és feliratozásukkal együtt – az egészségügyi miniszter közreadja, és gondoskodik a jegyzékben bekövetkezett változások rendszeres - legalább 3 havonta történő - közzétételéről.
(4) A jegyzékben nem szereplő, új veszélyes anyagnak nem minősülő, valamint az ELINCS-ben feltüntetett veszélyes anyagot a jegyzékbe történő felvétel céljából, az osztálybasorolást követően, a gyártó vagy az importáló az OKK-OKBI-nek a 6-7. §-ban foglaltak szerint bejelenti.
(5) A gyártó, vagy az importáló a veszélyes készítményt az osztálybasorolást követően a 8. §-ban foglaltak szerint az OKK-OKBI-nek bejelenti.
(6) Ismert összetételű, osztálybasorolt veszélyes készítmény újraosztályozandó minden olyan esetben, amikor összetételében változás történt. Az újraosztályozást akkor is el kell végezni, ha valamely összetevő helyettesítése vagy további anyagok hozzáadása történt, függetlenül a helyettesítő, illetve a hozzáadott anyag veszélyességétől. Ha a veszélyes készítmény veszélyes összetevőinek száma megváltozik, illetve valamely veszélyes összetevője más veszélyes összetevőre változik, vagy a veszélyes készítmény veszélyessége bármely egyéb okból módosul, akkor a változás tényére a készítmény elnevezésében utalni kell.
(7) A gyártók, illetve a importálók minden szükséges intézkedést kötelesek megtenni a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény veszélyességére vonatkozó új információk beszerzése érdekében, de új adatok szerzése végett –jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – állatkísérletek elvégzésére nem kötelezhetőek.
(8) A veszélyesség szerinti besorolást a gyakorlatban szerzett, illetőleg az emberi mérgezésekkel kapcsolatos tapasztalatok, valamint az új tudományos ismeretek alapján haladéktalanul felül kell vizsgálni.
6. §
(1) A veszélyes anyagokat és a veszélyes készítményeket – az ELINCS-ben nem szereplő új veszélyes anyagok, valamint a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a gyártó, illetve az importáló (a továbbiakban együtt: bejelentő) az azzal kapcsolatos tevékenység megkezdését megelőzően bejelenti, amennyiben a tevékenység során alkalmazott veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény a jegyzékben még nem szerepel. Az új veszélyes anyagok jegyzékbe vételét az OKK-OKBI a törzskönyvezési eljárás lefolytatását követően, külön bejelentés nélkül, hivatalból végzi.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell bejelenteni a kizárólag kutatási célra, kísérleti gyártásra, és nem termelőüzemi méretű kipróbálásra gyártott, illetőleg importált veszélyes anyagokat, vagy veszélyes készítményeket.
(3) A veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes készítmények bejelentésére vonatkozó e törvényben foglalt rendelkezéseket Magyarország EU-hoz történő csatlakozásáig kell alkalmazni azzal, hogy az ELINCS-ben szereplő új veszélyes anyagok tekintetében ezen időponttól a 9. §-ban foglalt rendelkezések irányadóak.
7. §
(1) A veszélyes anyagokat az OKK-OKBI-hez az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentő lapon kell bejelenteni.
(2) A bejelentő a veszélyes anyag bejelentéséhez csatolja a magyar nyelvű biztonsági adatlapot és címketervet, amelyeken feltünteti az anyag veszélyesség szerinti besorolását is. A benyújtott dokumentációhoz a jegyzékbevételt végző OKK-OKBI adatkiegészítést kérhet.
(3) Az ELINCS-ben közreadott veszélyes anyag bejelentése során a bejelentő laphoz csatolni kell a veszélyes anyagot az EU területén törzskönyveztető írásbeli hozzájárulását, továbbá a hazai jegyzékbevételhez szükséges adatokat.
(4) A veszélyes anyag bejelentésével kapcsolatos valamennyi adatszolgáltatásért, az adatok hitelességéért a bejelentő a felelős.
(5) A veszélyes anyagra vonatkozó bejelentési eljárást nem kell alkalmazni a 2 %-nál kevesebb monomert tartalmazó műanyagok – ideértve valamennyi polimert is – továbbá azon veszélyes anyagok esetében, amelyeknek az egyébként bejelentésre kötelezett által évenként gyártott, vagy importált tömege nem éri el a 100 kg-ot, illetőleg a robbanásveszélyes, a rendkívül gyúlékony, a maró, a nagyon mérgező, a mérgező, a karcinogén, a mutagén, valamint a reprodukciót és az utódok fejlődését károsító anyagok esetén a 10 kg-ot, vagy - bármely veszélyes anyag esetén - halmozott össztömege az 1 tonnát.
(6) Nem kell külön bejelenteni a nagy tömegben - évente 10 tonnát meghaladó mennyiségben - gyártott, vagy importált veszélyes anyagokat.
(7) A bejelentés tudomásulvételéről az OKK-OKBI a szabályszerűen felszerelt bejelentőlap beérkezésétől számított 15 napon belül, a bejelentőlap igazoló szelvényének megküldésével értesíti a bejelentőt, valamint az ETTSZ-t. A bejelentett veszélyes anyagot az OKK-OKBI felveszi a jegyzékbe.
(8) Bármely gyártó vagy importáló, aki (amely) e törvény hatályba lépését megelőző 3 évben, illetve az azt követő évben legalább egy alkalommal évi 10 tonnát meghaladó mennyiségben veszélyes anyagot gyárt(ott) vagy importál(t), az egészségügyi miniszter által meghatározott információt köteles bejelenteni az OKK-OKBI-be. Amennyiben a veszélyes anyag szerepel a közösségi jegyzéken, a bejelentést 12, amennyiben a veszélyes anyag szerepel az EINECS-ben, de a közösségi jegyzéken nem, illetve a fentiek szerint gyártott, vagy importált mennyisége nem haladja meg az 1000 tonnát, a bejelentést 24 hónapon belül kell megtenni.
8. §
(1) A veszélyes készítményeket az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentőlapon be kell jelenteni az OKK-OKBI-nek. A bejelentő a bejelentő laphoz csatolja a veszélyes készítmények magyar nyelvű biztonsági adatlapját.
(2) Kizárólag a már bejelentett veszélyes anyagot, illetőleg törzskönyvezett anyagot tartalmazó veszélyes készítmény jelenthető be.
(3) A veszélyes készítmények bejelentésével kapcsolatosan megkövetelt adatok hitelességéért a bejelentő a felelős.
(4) Nem kell bejelenteni azokat a készítményeket, amelyeket e törvény hatálybalépését megelőzően a gyártó, illetve az importáló már bejelentett, illetőleg amelyek országos forgalmazási engedélyt kaptak.
(5) A bejelentés tudomásulvételéről az OKK-OKBI a szabályszerűen felszerelt bejelentőlap beérkezésétől számított 15 napon belül, a bejelentőlap igazoló szelvényének megküldésével értesíti a bejelentőt és az ETTSZ-t.
Új anyagok törzskönyvezése
9. §
(1) Új anyaggal - a (2)-(4) valamint a (13) bekezdésre figyelemmel, valamint az egészségügyi miniszter által meghatározott kivételekkel - csak törzskönyvezést követően lehet tevékenységet végezni.
(2) Magyarország területén új anyag önmagában, vagy készítmény összetevőjeként akkor hozható kereskedelmi, vagy bármely más gazdasági tevékenység céljából forgalomba, ha azt a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezte. Nincs szükség törzskönyvezésre azon új anyagok tekintetében, amelyek esetén a magyarországi forgalomba hozatalt végző
a) gyártó az adott új anyagot az EU valamely tagállamának, vagy az EU-val társulási megállapodást kötött bármely állam területén már előállítja vagy
b) importáló az új anyagot az EU valamely tagállamába, illetve az EU-val társulási megállapodást kötött bármely államba már importálja
és az érintett állam illetékes hatóságánál a 35. §-ban foglaltaknak megfelelően a forgalomba hozni szándékozott új anyagot már törzskönyvezték.
(3) Az ELINCS-ben szereplő, az EU valamely tagállamában már törzskönyvezett új anyag esetében valamennyi új gyártó, illetőleg a törzskönyveztetőtől erre felhatalmazással nem rendelkező új importőr köteles az anyag ismételt törzskönyveztetésére. Egyéb esetben ezen új anyagok törzskönyvezése, illetve ismételt hazai törzskönyvezése nem szükséges. Ismételt törzskönyveztetés esetén a törzskönyveztető az állatkísérletek megismétlésének lehetőség szerinti elkerülése érdekében az első, illetve bármely korábbi törzskönyveztetővel megállapodhat arról, hogy megkapja ezen kísérletek adatait.
(4) Az e törvény hatályba lépését megelőzően már törzskönyvezett új anyagokat a törzskönyvezést korábban teljesítőnek ismételten törzskönyveztetnie nem kell.
(5) Magyarországon előállított új anyagok esetében a törzskönyvezéshez szükséges dokumentációt a gyártó, külföldön előállított új anyagok esetén a magyarországi forgalomba hozatalt végezni szándékozó, illetőleg a külföldi gyártó magyarországi képviseletére jogosult természetes vagy jogi személy nyújtja be a törzskönyvezési eljárás lefolytatására illetékes OKK-OKBI-hez.
(6) Az új veszélyes anyag törzskönyvezésekor a kérelemhez a törzskönyveztető csatolja a műszaki dossziét, a vizsgálati bizonylatokat, a biztonsági adatlapot és a címketervet, valamint nyilatkozatot a gyártani, illetve importálni tervezett mennyiségekről (tonna/év) és a javasolt felhasználási és hulladékkezelési módról. Az osztályozás során veszélyes anyagként nem besorolható új anyagok törzskönyvezéséhez a vizsgálati bizonylatokat, valamint a műszaki dossziét kell csatolni.
(7) A törzskönyvezési eljárás során a veszélyes anyag környezetkárosító kockázatának meghatározásához a környezetvédelmi miniszter, vagy az általa kijelölt szerv egyetértése szükséges. A szakhatósági hozzájárulást a törzskönyvezést végző hatóság szerzi be.
(8) Új anyag fizikai, fizikai-kémiai, kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai sajátosságait feltáró vizsgálatokat GLP minősítésű, illetőleg akkreditált laboratóriumok végezhetnek.
(9) Új anyag (8) bekezdés szerinti sajátosságait feltáró vizsgálatok eredményéért a vizsgálatot végző laboratórium a felelős.
(10) A műszaki dosszié összeállítása, a törzskönyvezendő anyag osztályba sorolása, a magyar nyelvű biztonsági adatlap és címketerv elkészítése, illetve elkészíttetése a törzskönyveztető feladata.
(11) A törzskönyvezéssel kapcsolatos valamennyi adatszolgáltatásért, az adatok hitelességéért a törzskönyveztető a felelős.
(12) A törzskönyveztető a vizsgálatot végző laboratórium nevéről és címéről tájékoztatja az OKK-OKBI-t, egyidejűleg igazolást nyújt be arról, hogy jogosult a benyújtott vizsgálati adatok felhasználására. Ennek hiányában az OKK-OKBI az új anyag törzskönyvbe vételét, az OKK főigazgatója a törzskönyvezési okirat kiadását megtagadja.
(13) A ELINCS-ben szereplő veszélyes anyagok tekintetében e törvénynek a veszélyes anyagok törzskönyezésére vonatkozó rendelkezéseit Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozásától kell alkalmazni.
10. §
Abban az esetben, ha az új veszélyes anyag gyártani, illetve importálni tervezett tömege nem éri el az 1 tonna/év/gyártó, illetve importáló mennyiséget, illetőleg - a mennyiségtől függetlenül - a veszélyesként nem osztálybasorolható új anyagok esetén a törzskönyvezési eljárás az egészségügyi miniszter által meghatározott egyszerűsített módon folytatható le.
11. §
A törzskönyvező hatóság a törzskönyvezési eljárást 60 napon belül lefolytatja, és az OKK főigazgatója a törzskönyvezésről okiratot állít ki, egyidejűleg a hatóság a törzskönyvezett veszélyes anyagot felveszi az 1. § h) pontja szerinti jegyzékbe. Az OKK főigazgatója a törzskönyvezési okiratot egy-egy példányban megküldi a törzskönyveztetőnek, valamint az ETTSZ-nek. Az ETTSZ-nek megküldött okirathoz a biztonsági adatlap és a műszaki dosszié egy példányát is csatolni kell.
12. §
(1) A törzskönyveztető tájékoztatja a törzskönyvező hatóságot a törzskönyvezett új veszélyes anyag
a) gyártott vagy importált éves, vagy halmozott mennyiségének változásáról;
b) emberre, illetve környezetre kifejtett hatásaival kapcsolatos új ismeretekről;
c) új felhasználásairól;
d) összetételének változásairól;
e) gyártójának, illetőleg importálójának adataiban bekövetkezett változásokról.
(2) A törzskönyvezett, veszélyesként nem osztályozható új anyag esetén a törzskönyveztető tájékoztatási kötelezettsége az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottakra nem terjed ki.
A bejelentési és törzskönyvezési eljárás közös szabályai
13. §
A törzskönyvezési, illetőleg bejelentési eljárások lefolytatása során az OKK-OKBI, az OKK főigazgatója, illetőleg az ETTSZ - a törzskönyveztető vagy a bejelentő eltérő nyilatkozata hiányában - a tudomására jutott adatokat, információkat nyilvánosságra nem hozhatja. Nem tekinthető üzleti titoknak, illetőleg bizalmasan kezelendő adatnak az anyag, illetve a veszélyes készítmény kereskedelmi neve, fő alkalmazási területe, a veszélyességének megítélése szempontjából jelentős fizikai, kémiai tulajdonsága, a toxikológiai és az ökotoxikológiai vizsgálatokból levont következtetés, a vizsgálatok értelmezése, valamint a vizsgálatokért és adatokért felelős intézet, szervezet, személy neve, címe, továbbá az elsősegélynyújtásra, mentésre, óvintézkedésekre, dekontaminálásra vonatkozó adat, illetve eljárás. A törzskönyvező hatóság felülvizsgálhatja, hogy a törzskönyveztető által titkosítani kívánt adat képezheti-e üzleti titok tárgyát.
IV. Fejezet
A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények
csomagolása, feliratozása, raktározása, szállítása, reklámozása
A csomagolás, raktározás, szállítás
14. §
(1) A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény - a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fvt.) foglalt követelmények megfelelő alkalmazásán kívül - olyan csomagolóanyagban, csomagoló eszközben, zárással, felirattal, szükség szerint egyéb jelzésekkel ellátva hozható forgalomba, hogy az veszélyes anyag, illetőleg veszélyes készítmény felhasználásáig biztosítsa az egészségkárosodás, illetve környezetszennyezés, vagy- károsodás elkerülését.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott károsodások elkerülése végett a csomagoló eszközt úgy kell megválasztani, hogy
a) akadályozza meg a tartalom kiszóródását, kiszivárgását, kiömlését;
b) azokat a csomagolóanyagokat, amelyekből a csomagolóeszköz és a lezárás készül, a tartalom ne károsíthassa, vele ártalmas vagy káros vegyületeket ne alkosson;
c) a csomagoló eszközök és a lezárások sérülés nélkül feleljenek meg a megfelelő anyagmozgatás, és bármilyen más, a felhasználás során történő rendeltetésszerű igénybevétel követelményeinek;
d) a visszahelyezhető zárórendszerrel ellátott csomagoló eszközből többszöri lezárást követően is megakadályozza a tartalom kijutását;
e) a csomagoló eszközön, amely lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba hozott
ea) nagyon mérgező, mérgező, maró anyagokat, illetve készítményeket tartalmaz, gyermekek által ki nem nyitható zárás és tapintható, veszélyt jelző figyelmeztetés
eb) ártalmas, könnyen gyulladó, rendkívül gyúlékony anyagokat, illetve készítményeket tartalmaz, tapintható, veszélyt jelző figyelmeztetés
is legyen;
f) a csomagoló eszközön - az egészségügyi miniszter által meghatározott esetben - olyan pecsét legyen, amely a első alkalommal történő felnyitáskor helyrehozhatatlanul megsérül.
(3) Veszélyes anyagot vagy veszélyes készítményt tilos előállítani, gyártani, csomagolni, kiszerelni élelmiszernek, illetőleg takarmánynak minősülő terméket előállító üzemben.
(4) Eredetileg veszélyes anyag, vagy veszélyes készítmény tárolására készített, vagy használt csomagoló eszköz még tisztított, közömbösített állapotban és átmenetileg sem használható élelmiszer, takarmány, valamint ezek alapanyagainak tárolására.
(5) Eredetileg élelmiszer csomagolására, vagy tárolására készített, illetve használt csomagoló eszköz veszélyes anyag, vagy veszélyes készítmény tárolására nem használható.
15. §
(1) A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények raktározásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés során a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a tevékenység végzésére a tevékenység bejelentésével jogot szerző természetes vagy jogi személy felelős. Bejelentéshez nem kötött tevékenység esetén a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények megfelelő módon történő tárolásáért a tevékenységet végző felel.
(2) A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények raktározásáért, tárolásáért az (1) bekezdés szerint felelős személyek biztosítják, hogy a raktározott (tárolt) veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény az egészséget, illetve testi épséget ne veszélyeztesse, illetőleg a környezetet ne szennyezhesse, károsíthassa.
16. §
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények csomagolását, illetőleg a szállító járművet úgy kell megválasztani, hogy a szállított anyag, készítmény a szállítás során az egészséget, illetve a környezetet ne veszélyeztethesse, illetőleg ne károsíthassa.
A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények feliratozása
17. §
(1) Bármely bejelentéshez kötött tevékenység csak a (2)-(8) bekezdés szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhető.
(2) A feliratot a tevékenység során alkalmazott valamennyi csomagolási egységen el kell helyezni. A felirat magyar nyelven is jól olvashatóan és letörölhetetlen módon tartalmazza
a) a termék nevét, a benne lévő veszélyes anyag megnevezését a magyarországi jegyzékben szereplő valamely megnevezés szerint, vagy - a jegyzékbevételig - valamely hivatalos nemzetközi elnevezés magyar megfelelőjét;
b) a gyártó, az importáló, vagy a magyarországi forgalmazó megnevezését és teljes címét, telefonszámát;
c) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény használatával felmerülő veszély megjelölését, és a veszély jelképét (szimbólumát);
d) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény használatával járó különös kockázatokat megjelölő, az egészségügyi miniszter által meghatározott szabványmondatokat (R mondat);
e) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény biztonságos használatával kapcsolatos, az egészségügyi miniszter által meghatározott szabványmondatokat (S mondat);
f) az Európai Közösségben (EU-ban) jegyzékbe vett veszélyes anyagok esetén az EINECS, illetve az ELINCS szerinti jegyzékszámot. Az e jegyzékekben szereplő anyagok esetében - a lakossági forgalomba kerülő veszélyes anyagok esetén 2002. január 1. napjától - a címkén szerepelnie kell az "EK felirat" szavaknak is;
g) a Magyarországon törzskönyvezett veszélyes anyagok esetében a magyar törzskönyvezési számot.
(3) Az oxidálódó, könnyen gyúlékony, gyúlékony veszélyességi osztályba sorolt, valamint a lakosság számára nem forgalmazott ártalmas anyagok és ártalmas készítmények esetében a R mondatokat és az S mondatokat nem kell feltüntetni azokon a csomagolási egységeken, amelyek nem tartalmaznak 125 ml-nél nagyobb mennyiséget.
(4) A feliraton a (2) bekezdés szerinti információkat olyan módon kell feltüntetni, hogy azok a felirat hátteréből szembeötlő módon elkülönüljenek és a jól olvashatóságot lehetővé tévő méretűek legyenek.
(5) A felirat vagy a csomagolás színének és megjelenésének olyannak kell lennie, hogy a veszélyt jelző szimbólum és annak háttere jól látható legyen.
(6) A feliratot (címkét) a csomagolás egy, illetve több oldalán úgy kell rögzíteni, hogy ha a csomagot szabályosan teszik le, azt vízszintesen lehessen olvasni.
(7) A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények csomagolásán, vagy feliratán megtévesztő jelölést, vagy feliratot nem szabad feltüntetni.
(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az Fvt.-ben az áruk címkézésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását.
A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények reklámozása
18. §
Veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények a külön törvényben foglalt egyéb feltételek mellett csak abban az esetben reklámozhatóak, ha a reklám tartalmazza a reklámozott termék 3. § szerinti veszélyességi osztályának egyértelmű megjelölését.
V. Fejezet
Kockázatbecslés, kockázatcsökkentés
19. §
(1) A veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes készítményekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző a veszélyes anyagok, illetőleg a veszélyes készítményekkel végzett tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázat-becslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős.
(2) A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges:
a) a veszély azonosítása;
b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése;
c) az expozíció becslése;
d) a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése.
(3) Az OKK-OKBI a törzskönyvezendő veszélyes anyagok esetében a törzskönyvezési eljárás során, illetve a bejelentendő veszélyes anyagok bejelentését követően - a legalább 10 tonna/év mennyiségben gyártott, illetve forgalmazott veszélyes anyag esetén - a környezetvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt szerv szakhatósági közreműködésével elvégzi a környezetvédelmi és az egészségügyi miniszter által meghatározott adatszolgáltatás elemzését, illetve kockázatbecslést.
(4) A (3) bekezdés szerinti kockázatbecslés elvégzése nem érinti az (1) bekezdés alapján a tevékenység megkezdését megelőzően elvégzendő kockázatbecslést.
(5) A veszélyes anyaggal, illetőleg a veszélyes készítménnyel tevékenységet végző a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki. Ez a kötelezettség nem érinti az Mvt.-ben, illetőleg a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényben foglalt egyéb követelmények teljesítését.
(6) Az (1)-(2), valamint az (4)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenység megkezdését megelőzően.
VI. Fejezet
A kockázat kezelése
Egészségvédelem, munkavédelem, lakosság- és fogyasztóvédelem,
környezetvédelem, termékfelelősség
20. §
(1) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények előállításának, gyártásának, feldolgozásának, illetve felhasználásának megkezdése előtt - ideértve a külföldről történő behozatalt is - a tevékenységhez az azonos célra alkalmas veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények közül a kevésbé veszélyes anyagot (készítményt) kell kiválasztani. A kiválasztás indokolására a tevékenységet végző elvégzi a szükséges kockázatbecslést, valamint költség-haszon elemzést és azt az ellenőrzést végző hatóságnak - kérésére - bemutatja.
(2) A tevékenységhez legalkalmasabb veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény kiválasztásához - szükség esetén - az OKK-tól vélemény kérhető.
(3) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a munkavégző a felelős.
(4) A munkavállalók, illetőleg a lakosság egészségét, vagy a környezetet nem megengedhető mértékben érintő kockázatok megfelelő szintre csökkentése érdekében - amennyiben a kockázat megfelelő csökkentése más módon nem lehetséges - egyes veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények alkalmazása, illetőleg egyes, ezekkel végzett tevékenységek betilthatóak, korlátozhatóak.
(5) A lakosság részére forgalomba hozott veszélyes anyaghoz, illetve veszélyes készítményhez a forgalmazó mellékeli a biztonsági adatlapnak a rendeltetés szerinti használattal összefüggő adatainak felhasználásával elkészített, magyar nyelvű használati utasítást. A használati utasítást a gyártó, vagy az importáló készíti el.
(6) A környezet veszélyes anyagokkal történő szennyezésének megismerése érdekében egyes, a környezetvédelmi miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegőbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeit, illetőleg hulladék formájában történő átadását a szennyezést okozó tevékenységet végző nyilvántartja. A nyilvántartott adatok alapján - az adatok rendszeres gyűjtésével és feldolgozásával - a Környezetvédelmi Minisztérium a kibocsátott szennyezésekről, illetőleg átadott hulladékokról regisztert állít fel, és hoz nyilvánosságra.
(7) A fel nem használt és nem hasznosítható veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes készítmények biztonságos kezeléséről a tevékenységet végző gondoskodik, és az erre vonatkozó dokumentációt az ellenőrzést végző hatóság részére - felhívására - rendelkezésre bocsátja.
21. §
(1) Az eredeti csomagolásban forgalomba hozott veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények minőségéért - a termékfelelősségről szóló külön törvényben foglaltak szerint - a gyártó, illetőleg az importáló felelős.
(2) A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény, valamint a csomagoló eszközének minőségét a külön törvényben foglaltak szerint a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ellenőrzi. A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény előállítója, illetőleg forgalmazója az ellenőrzést tűrni köteles.
(3) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények felett rendelkezési jogosultsággal rendelkező személy, valamint az, akinek munka-, illetve feladatkörébe tartozik ezen anyagok, illetve készítmények megfelelő őrizete, gondoskodik arról, hogy azok a megszerzésükre jogosulatlan, vagy biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába ne kerüljenek.
(4) A veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt az eredeti csomagoló eszközből tárolás, raktározás, illetve továbbadás, forgalmazás céljából más, az azonosítást szolgáló feliratozás nélküli csomagoló eszközbe áttenni nem lehet.
(5) A (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a nem foglalkozásszerűen végzett, magáncélú tevékenység során is megfelelően alkalmazni kell.
Biztonsági adatlap
22. §
(1) A munkahelyi egészség és biztonság, illetőleg a környezetvédelem érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából veszélyes anyag, vagy veszélyes készítmény a tevékenységet foglalkozásszerűen végző személy számára a gyártó, vagy az importáló által elkészített magyar nyelvű biztonsági adatlappal hozható forgalomba. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat.
(2) A tevékenységet végzőt a forgalmazó legkésőbb a termék első alkalommal történő kiszolgálásakor látja el a biztonsági adatlappal. A termék ismételt kiszolgálásakor a forgalmazónak a tevékenységet végzőt a biztonsági adatlappal ismételten ellátnia nem kell.
(3) A biztonsági adatlap írásban, vagy elektronikus úton rögzített módon is átadható.
(4) A forgalmazó a biztonsági adatlap átvevőjéről nyilvántartást vezet és a tudomására jutott új információkról őt haladéktalanul tájékoztatja.
(5) A biztonsági adatlap tartalmának, illetve formájának részletes szabályait az egészségügyi miniszter határozza meg.
VII. Fejezet
A kockázatok ismertetése, közlése, információcsere
A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények
nyilvántartása, információ szolgáltatás
23. §
(1) Az ETTSZ a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények országos nyilvántartása, illetőleg a termék-nyilvántartás keretében gyűjti, feldolgozza és rendszerezi a felsoroltakkal kapcsolatos toxikológiai, közegészségügyi és klinikai adatokat.
(2) Az ETTSZ az (1) bekezdés szerinti országos nyilvántartást, illetve - veszélyes készítmények esetén a termék-nyilvántartást - a bejelentett adatok alapján vezeti. A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények törzskönyvezését, jegyzékbe vételét, illetőleg nyilvántartásba vételét végző szerv az (1) bekezdésben megjelölt adatokat az ETTSZ-nek megküldi.
(3) Az ETTSZ a veszélyes anyagokra, illetve veszélyes készítményekre vonatkozó, általa nyilvántartott adatokról - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek a közérdekű adatok nyilvánosságára irányadó rendelkezései szerint - megkeresésre felvilágosítást ad. Az ETTSZ biztosítja az ezen adatokhoz történő folyamatos - napi 24 órás- hozzáférés lehetőségét.
(4) Az ETTSZ az (1) bekezdésben meghatározott adatokon kívül megkeresésre felvilágosítást ad az ELINCS és az EINECS, valamint az Európai Közösség (EU) e törvény alkalmazásával összefüggő irányelveinek tartalmáról.
(5) Az ETTSZ az általa szolgáltatott felvilágosításról nyilvántartást vezet.
(6) A Magyarország területén előforduló bármilyen eredetű emberi mérgezési esetet az egészségügyi miniszter által meghatározott módon az ETTSZ-hez be kell jelenteni.
Információs Központ hazai és nemzetközi adatok
fogadására és feldolgozására
24. §
(1) Az OKK-OKBI-ben Információs Központ (a továbbiakban: Központ) működik.
(2) A Központ végzi a kémiai biztonsággal összefüggő nemzetközi információk gyűjtését, a fontosabb információk magyar nyelvre fordítását és valamennyi, a kémiai biztonságban érintett szervezethez történő eljuttatását. A Központ egyidejűleg gyűjti, elemzi és értékeli a kémiai biztonsággal, a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos hazai adatokat, és a nemzetközi, illetve hazai adatokból levont következtetéseiről tájékoztatja a 25. § szerinti, valamint a kémiai biztonság területén döntések előkészítésére, illetőleg döntések meghozatalára jogosult egyéb közigazgatási szerveket.
(3) A Központ végzi az OECD tagországok részére a veszélyes anyagokra vonatkozó adatok cseréjét. Az információcsere célja kizárólag a veszélyes anyagokra vonatkozó kockázat elbírálása, illetve az emberi élet és egészség védelme, továbbá a környezetvédelem lehet. Adat kizárólag olyan tagország részére közölhető, amelynek jogszabályai a közölt adat védelmét legalább a hazai jogszabályoknak megfelelően biztosítják.
A kémiai biztonságot koordináló tárcaközi bizottság
25. §
(1) A kémiai biztonság irányításának koordinálása, a részfeladatainak áttekinthetősége, az egységes és hatékony döntéselőkészítés céljából, a kémiai biztonság biztosításában való aktív nemzeti részvétel elősegítése érdekében tárcaközi bizottság működik.
(2) A tárcaközi bizottság kidolgozza a kémiai biztonság nemzeti politikáját, és programját - beleértve a közoktatási, illetve felsőoktatási intézmények tanulói, magánszemélyek és a szakemberek kémiai biztonsági oktatásának, képzésének rendszerét, módját is -, továbbá koordinálja a nemzeti program végrehajtását.
(3) A tárcaközi bizottság javaslattételi, valamint véleményezési joggal részt vesz bármely, a kémiai biztonságot érintő jogszabály, illetőleg hatósági intézkedés előkészítésében, felülvizsgálatában.
(4) A tárcaközi bizottság tagjai az egészségügyi, a környezetvédelmi, a gazdasági, a földművelésügyi és vidékfejlesztési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, az oktatási, a belügy, a pénzügy, a honvédelmi, valamint a szociális és családügyi miniszterek által kijelölt személyek, az országos tisztifőorvos, vagy az általa kijelölt személy, továbbá a kémiai biztonság területén érintett társadalmi szervezetek által a Kormány rendeletében meghatározott módon delegált legfeljebb hat személy.
(5) A tárcaközi bizottság operatív tevékenységét az OKK-ban működő titkárság segíti.
26. §
Amennyiben a 25. § szerinti tárcaközi bizottság bármely tagjának, vagy a 32. § (1) bekezdésének alapján ellenőrzésre jogosult hatóságok kezdeményezésére a rendelkezésére álló új adatok alapján megállapítja, hogy valamely, a közösségi jegyzékben nem szereplő veszélyes anyag e törvény osztályozási, feliratozási, vagy csomagolási előírásainak betartása mellett is veszélyt jelenthet az emberre, illetve a környezetre, a tárcaközi bizottság a Magyarországon osztályozott veszélyes anyag újraosztályozását javasolhatja, illetve - az újraosztályozás elvégzéséig, vagy egyéb módon meghatározott időre - javaslatot tehet a 32.§ (2) bekezdésének a) pontja szerinti hatóság számára a forgalomba hozatalnak az ország területén történő megtiltására, vagy külön feltételekhez kötésére, és - a 20. § (4) bekezdésére figyelemmel - az illetékes minisztereknél kezdeményezheti a 34. § (3) bekezdés db) alpontja és f) pontja szerinti rendelkezés meghozatalát, illetőleg annak módosítását.
Oktatás
27. §
A kémiai biztonság, illetőleg a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények helyes kezelésének alapelveit, legfontosabb szabályait - különösen a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények felismerésére, az általánosan használt veszélyes anyagok (készítmények) tárolására, felhasználására vonatkozó ismereteket - a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza.
VIII. Fejezet
A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel
végzett tevékenység feltételei, a kémiai biztonság hatósági ellenőrzése
A veszélyes anyagokkal, veszélyes készítményekkel
végzett tevékenység feltételei
28. §
(1) Bármely tevékenység - a kutatás, a kísérleti gyártás és a nem termelőüzemi méretű kipróbálás kivételével, a 7. § (5)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel - csak igazolható módon bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyaggal, illetve bejelentett veszélyes készítménnyel végezhető.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken kívül bármely veszélyes készítménnyel tevékenység csak akkor végezhető, ha a veszélyes készítményt alkotó veszélyes anyagoknak a bejelentése, illetve a törzskönyvezése megtörtént.
(3) A veszélyes anyagokkal, illetőleg veszélyes készítményekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag, illetőleg készítmény adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg.
29. §
(1) E törvény hatályba lépését követően a hatálya alá tartozó tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivételekkel - a tevékenységének megkezdése előtt ezt köteles bejelenteni az ÁNTSZ tevékenység gyakorlásának helye szerint területileg illetékes városi, fővárosi kerületi (a továbbiakban együtt: városi) intézetének.
(2) A bejelentést meg kell ismételni a bejelentő, illetőleg a bejelentett tevékenység azonosításához szükséges bármely adat megváltozása esetén. A 7. § (8) bekezdésében foglalt esetben a gyártott, vagy az importált mennyiségben bekövetkezett változásokat a gyártó, illetve az importáló 3 évenként jelenti be.
(3) A magánszemélyek részére magáncélú, nem foglalkozás körében történő felhasználás céljából kereskedelmi forgalomba hozott veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény vásárlását, illetve felhasználását nem kell bejelenteni.
(4) Az engedély visszavonásáig, illetve érvényességének lejártáig nem kell bejelenteni azt a tevékenységet, amelyet az arra jogosult e törvény hatálybalépésének napján érvényes tevékenységi engedély, illetve országos forgalmazási engedély alapján végez. Az e törvény hatálybalépése előtt kiadott általános tevékenységi engedély, illetőleg országos forgalmazási engedély csak abban az esetben vonható vissza, ha a tevékenység végzése nem felel meg az e törvényben, illetőleg a végrehajtásáról szóló jogszabályokban foglalt feltételeknek.
(5) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel végzett tevékenység előzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény előállításához, gyártásához, feldolgozásához, vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket.
30. §
Veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény foglalkozás körében történő felhasználás céljából csak a tevékenység végzésére jogosult és a veszélyes anyag, illetőleg veszélyes készítmény biztonságos alkalmazására képes olyan nagykorú természetes személy, vagy jogi személy, illetve a képviseletében eljáró nagykorú személy részére szolgáltatható ki, aki (amely) a 29. § szerinti bejelentés tényét, illetőleg a veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény átvételére való jogosultságát hitelt érdemlő módon igazolni tudja.
31. §
Az e törvényben foglalt követelményeknek megfelelő veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények hazai forgalmazása kizárólag a 20. § (4) bekezdésében, valamint a 26. §-ban meghatározott esetben korlátozható, illetőleg tiltható meg.
A kémiai biztonság hatósági ellenőrzése
32. §
(1) A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését
a) a közegészségügy szempontjából történő megfelelőség tekintetében az ÁNTSZ;
b) a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelőség;
c) a munkabiztonság körében a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelet szervei;
d) a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelmi hatóság;
e) a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelőség
végzi. Az ellenőrzést végző felügyeletek feladat- és hatáskörére a rájuk vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.
(2) A tevékenység ellenőrzésére az (1) bekezdés b)-e) pontja szerint jogosult hatóság feladatkörében eljárva - a rá vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott intézkedések alkalmazásán túl - az e törvényben, illetőleg a végrehajtásáról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezések megsértése esetén
a) kezdeményezi az ÁNTSZ tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézeténél
aa) a gyártás korlátozását,
ab) a tevékenység meghatározott időpontig vagy feltétel teljesítéséig történő megtiltását,
ac) a 33. § szerinti bírság alkalmazását;
b) a szabálysértési eljárás általános szabályai szerint szabálysértési eljárás, külön törvényben meghatározott esetben büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezheti.
(3) A városi intézet a (2) bekezdés szerinti intézkedéseket feladatkörében hivatalból, illetőleg az ellenőrzést végző felügyelet megkeresésére alkalmazza. Amennyiben az intézkedés alkalmazására nem az illetékes szakhatóság kezdeményezésére kerülne sor, úgy a határozathozatalt megelőzően kikéri annak hozzájárulását. A szakhatóság közreműködésére az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 20-21. §-a az irányadó.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések - értelemszerűen - egyidejűleg is alkalmazhatóak.
(5) A városi intézet az élet, a testi épség, az egészség, valamint a környezet védelme érdekében elrendelheti a (2) bekezdés aa)-ab) alpontja alapján hozott határozatának azonnali végrehajtását.
33. §
(1) A városi intézet az e törvényben, illetőleg a végrehajtásáról rendelkező jogszabályokban foglalt, a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenységre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 5 millió forintig terjedő kémiai terhelési bírságot szabhat ki.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bírság konkrét összegét az eset összes körülményeire - így különösen az emberi egészség, illetőleg a környezet sérelmének, illetve a veszélyeztetésének mértékére, a jogsértő magatartás időtartamára, esetleges ismételt tanúsítására, valamint a hatékonyság, az arányosság és a visszatartó hatás elvére - tekintettel kell meghatározni.
(3) A bírságot az Egészségügyi Minisztériumnak a Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell befizetni. A bírság megfizetéséből származó bevétel kizárólag a kémiai biztonság hazai fejlesztésének, továbbá kutatásának, oktatásának, informatikai rendszerének bővítése érdekében szükséges állami, helyi önkormányzati, vagy egyéb kezdeményezésű beruházások, más intézkedések költségvetési támogatásához használható fel.
(4) A bírságot meg nem fizetése esetén adók módjára kell behajtani.
IX. Fejezet
Zárórendelkezések
34. §
(1) Ez a törvény 2001. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 15. §-ának (5) bekezdése a hatályát veszti.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottság működésének;
b) a kémiai terhelési bírság alkalmazásának
részletes szabályait rendeletben meghatározza.
(3) Felhatalmazást kap
a) az egészségügyi miniszter, hogy
aa) a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények osztályba sorolásához szükséges R és S mondatok, R és S számok, illetőleg a veszélyszimbólumok és jelek körét;
ab) az e törvényben meghatározott eljárások során használt bejelentő lap, biztonsági adatlap, címketerv, műszaki dosszié, törzskönyvezési okirat, mérgezési eset bejelentő lap tartalmi és formai követelményeit;
ac) a műszaki dosszié összeállításához szükséges adatszolgáltatási szempontokat, valamint a polimerekkel kapcsolatos műszaki dosszié összeállításának különös szabályait;
ad) a csomagolás, a feliratozás részletes szabályait, a 2.§ (4) bekezdésére figyelemmel;
ae) a veszélyes anyagokra, illetve veszélyes készítményekre vonatkozó bejelentési és a törzskönyvezési eljárás részletes szabályait;
af) a mérgezési esetek kötelező bejelentésének szabályait;
ag) az osztálybasorolt veszélyes anyagok jegyzékbe vételének, a veszélyes készítmények nyilvántartásának rendjét, valamint a jegyzék közzétételére és rendszeres felülvizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat;
ah) a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel végzett tevékenység előzetes bejelentésének, a bejelentési eljárásnak a részletes szabályait;
ai) a veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények teljes életciklusára vonatkozó, a kémiai biztonsággal kapcsolatos helyes laboratóriumi gyakorlat alkalmazásának és ellenőrzésének részletes szabályait;
b) az egészségügyi miniszter, hogy a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények osztályozásának szempontjait;
c) az egészségügyi, a környezetvédelmi és a belügyminiszter, hogy a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények emberre, vagy a környezetre való veszélyessége meghatározásának alapelveit, a veszélyesség megállapítását célzó vizsgálatok módszereit és a vizsgálatok eredményének értékelését;
d) az egészségügyi és a szociális és családügyi miniszter, hogy a
da) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel munkahelyen végzett tevékenység kémiai biztonsági szabályait;
db) a munkavállalók egészségének védelme érdekében korlátozandó veszélyes anyagok, veszélyes készítmények, illetve tevékenységek körét, valamint a korlátozás módját;
e) az egészségügyi, a földművelésügyi és vidékfejlesztési, a környezetvédelmi, valamint a gazdasági miniszter, hogy a nemzetközi információs rendszerben (PIC) megjelölt egyes veszélyes anyagok forgalmazásának, használatának korlátozását;
f) az egészségügyi, valamint a környezetvédelmi miniszter, hogy a lakosság egészségének, illetve a környezet védelme érdekében korlátozni indokolt veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények, valamint tevékenységek körét, valamint a korlátozás módját;
g) a környezetvédelmi és az egészségügyi miniszter, hogy a kockázatbecslés és a kockázatcsökkentés részletes szabályait, a munkavállalók kémiai biztonsághoz fűződő jogát érintő szabályok tekintetében a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben;
h) az egészségügyi, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a környezetvédelmi miniszter, hogy a biocid anyagok - ide értve a faanyag-védőszereket, az irtószereket, valamint a fertőtlenítő szereket - előállításának, gyártásának, forgalombahozatalának, felhasználásának e törvénytől eltérő rendelkezéseit;
i) a gazdasági miniszter, hogy az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények gazdasági célú reklámozásának részletes szabályait;
j) a környezetvédelmi miniszter, hogy
ja) a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes készítmények, valamint a veszélyes anyagot tartalmazó hulladékok környezetkárosító és - szennyező hatásainak megelőzését;
jb) a környezetbe kerülő, szennyezést okozó veszélyes anyagok nyilvántartásának rendjét;
k) a honvédelmi miniszter, hogy
ka) a honvédségnél alkalmazott veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel munkahelyen végzett tevékenység kémiai biztonsággal összefüggő szabályait;
kb) a katonai célú robbanó- és pirotechnikai anyagok telephelyen kívüli szállításának, szállítási csomagolásának szabályait, valamint ezen anyagok felhasználásának e törvénytől eltérő részletes szabályait
rendeletben meghatározza.
(4) Az egészségügyi miniszter az EU-ban osztályozott, valamint az EINECS-ben szereplő anyagok jegyzékét 2000. december 31-éig közzéteszi.
35. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival és azok módosításaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
a) a Tanács 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról,
b) a Tanács 88/379/EGK irányelve a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról,
c) a Tanács 76/769/EGK irányelve a tagállamoknak az egyes veszélyes anyagok és készítmények értékesítésével kapcsolatos korlátozásokról szóló jogi és igazgatási előírásainak összehangolásáról,
d) a Tanács 2455/92/EGK rendelete egyes veszélyes vegyi anyagok exportjáról és importjáról (PIC),
e) a Tanács 793/93/EGK rendelete a létező vegyi anyagok emberekre és környezetre való veszélyességének értékeléséről és ellenőrzéséről,
f) a Tanács 1488/94/EGK rendelete a kockázatértékelés alapelveiről,
g) a Tanács 93/67/EGK irányelve a 67/548/EGK irányelvvel összhangban törzskönyvezett anyagok emberekre és környezetre való kockázatának megállapítására vonatkozó elvek meghatározásáról,
h) a Tanács 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalmazásáról,
i) a Tanács 87/18/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) alkalmazására vonatkozó törvények, előírások és adminisztratív rendelkezések egyeztetéséről, továbbá azoknak a vegyi anyagokon végzett kísérleti alkalmazásának ellenőrzéséről,
j) a Tanács 88/320/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) felügyeletéről és ellenőrzéséről,
k) a Tanács 98/24/EK irányelve a munkavállalók munkahelyi kémiai kóroki tényezőkkel szembeni védelméről,
l) a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalóknak a vegyi, fizikai és biológiai károsító anyagok munkavégzés közbeni veszélye elleni védelméről,
m) a Tanács 88/364/EGK irányelve a munkavállalók védelmére, egyes hatóanyagok, illetőleg tevékenységek betiltására.
A törvénytervezet célja egyrészt az ember és a környezet megvédése a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények életciklusa bármely szakaszában kifejtett káros hatásaitól, különös tekintettel e káros hatások azonosítására, megelőzésére és elhárítására (kémiai biztonság). A tervezet célja másrészt – az Alkotmányhoz kapcsolódva – hogy biztosítsa a Magyarországon tartózkodó természetes személyek a kémiai biztonsághoz való jogát. Figyelembe véve a vegyi anyagok gyorsulva növekvő tételszámát, illetőleg azt, hogy a kontrollálatlan kemizáció globális környezetkárosodást, tömeges egészségkárosodást és tömeges balesetet (kémiai katasztrófát, haváriát) okozhat, a célkitűzés indokoltsága értelemszerű. Fontos azonban, hogy az Agenda 21 (Feladatok a 21. századra) tizenkilencedik fejezetével összhangban a tervezetben végig érvényesül az az elv is, hogy a fenntartható fejlődés feltételeit biztosítja (garantálja az áruk szabad áramlását, nem ír elő felesleges költségekkel járó eljárásokat, a szabályozás bekapcsolhatóvá teszi az országot az EU piacába, feladat-megosztásokat tesz lehetővé az EU tagországaival – pl. törzskönyvezés, HPV anyagok kockázat-becslése –, miáltal gazdasági terheket vesz le az országról).
A kemizáció kockázatainak csökkentésére irányuló kémiai biztonság fogalma illetőleg kialakított nemzeti és globális rendszere alig több mint 25 éves múltra tekint vissza. Jelentősége miatt átfogó törvényi szabályozásának szükségessége az utóbbi évtizedben világszerte egyre sürgetőbben merült föl. Magyarországon a kémiai biztonságot szabályozó törvény megalkotását az alábbiak indokolják:
1. A gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatai.
2. A magyarországi kémiai biztonság széttagolt, korszerűtlen, “engedélyezés-elvű”, a piacgazdaság törvényszerűségeinek nem megfelelő szabályozása.
3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka.
4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei.
ad. 1. A gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatai. 1965-ben a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok száma 60.000, a regisztráltaké 6 millió volt; 1990-ben az előbbiek prognosztizált tétel száma 85.000, az utóbbiaké legfeljebb 8.5 millió volt; 1990-re a számuk 100.000 illetőleg 10 millió fölé nőtt.
Mind a kereskedelmi forgalomban lévő, mind a regisztrált vegyi anyagok tételszáma egyre gyorsuló ütemben növekszik. A különböző márkaneveken (fantázianevek) forgalomba hozott készítmények számát 4 millióra becsülik. A készítmények pontos összetétele általában ipari titok, a “fogyasztók” (lakosság, egészségügy, környezetvédelem, stb.) körében gyakran ismeretlen.
A vegyi anyagok lehetnek környezetkárosítóak, egészségkárosítóak, tűz- és robbanásveszélyesek; esetenként pedig egy-egy anyagban a két vagy három tulajdonság kombinálódik.
Mindezek figyelembevételével belátható, hogy a kemizáció fokozott, különösen kontrollálatlan növekedése az olyan kockázatok jelentős növekedését eredményezi, amelyek globális következményekkel járhatnak együtt.
Erre először az 1960-as évek második felében az ún. Római Klub (önként vállalkozó Nobel-díjas tudósok csoportja) hívta fel a figyelmet. A Római Klub a veszélyt elsősorban az ún. globális környezetkárosodásban látta.
A második súlyos következményre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hívta fel a figyelmet: a WHO definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciális kóroki tényező; ez azt jelenti, hogy a vegyi anyagok mint kóroki tényezők (tételszámuk 10 milliónál több!) sokszorosan haladják meg az eddig ismert valamennyi emberi megbetegedés ismert kóroki tényezőinek számát! Megfelelő szabályozás hiányában a vegyi anyagok a lakosság és a dolgozók tömeges egészségkárosodását idézhetik elő.
A kontrollálatlan kemizáció harmadik nem kívánatos következménye a korábban ismeretlen, majd egyre gyakoribbá váló kémiai haváriák, katasztrófák megjelenése (pl. a Thalidomid okozta tömeges fejlődési rendellenességek; a szerves higany okozta Minamata betegség; Kanadában klórt szállító vonat felrobbanása egy nagyobb város állomásán – több mint 100 000 ember evakulásával járt együtt; a sevezói TCDD-kiömlés; a poliklórozott bifeniles ételmérgezések Japánban; a bopáli gyárrobbanás okozta tömeges – több ezer ember halálát okozó – izocianát mérgezések).
A vegyi anyagok tulajdonságainak kombinálódása miatt negyedik nem kívánatos következményként olyan kockázatokkal is kell számolni, amelyekben az előzőek együttesen vannak jelen (kombinált kockázat).
Mindehhez az alábbi kiegészítéseket kell hozzátenni: az átfogóan megvizsgált (tesztelt) és ismert vegyi anyagok száma alig több, mint 1 000(!)[1], de még a kielégítően ismert hatású vegyi anyagok száma sem több mint 40 000; vagyis a nem vagy alig ismert, veszélyt jelentő anyagok száma mintegy tízmillió! Ötödikként tehát a nem megfelelően szabályozott kemizáció esetén egy jelentős mértékben ismeretlen, kiszámíthatatlan kockázattal is kell számolni.
E kockázatok kezelésére, csökkentésére illetőleg – meghatározott anyagcsoportokhoz kapcsolódóan – a kockázatok elkerülésére hívta életre az ENSZ 1972-ben a Stockholmban rendezett ún. első Környezetvédelmi Világkongresszuson a kémiai biztonsági programot. A kémiai biztonság azonban – miután a kemizáció nem kívánatos kockázatainak csökkenése a várttól elmaradt – továbbfejlesztést igényelt. Az 1992-ben a Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferenciát záró Föld-Csúcson a 178 ENSZ tagállam közül 172 ország államelnökei, kormányfői írták alá az ún. Agenda 21[2]-t. Ennek 19. fejezete megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket az egyes országoknak a kémiai biztonság továbbfejlesztése, a riói értekezleten definiált ún. helyes vegyi anyag kezelés érdekében meg kell oldaniuk. A helyes vegyi anyag kezelés a környezet védelme és az emberi egészség védelme mellett a társadalom és a gazdaság fejlődésének fenntartását is célul tűzi ki. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a környezet és az ember egészségének védelmét szolgáló programokban az országok kormányai, kormányzati szervei, intézményei partnerként együttműködnek az ún. nem kormányzati szervekkel: az iparral, a tudományos szféra intézményeivel, az érdekvédelmi, a közérdekű és a környezetvédő csoportokkal, illetőleg oly módon, hogy a helyes vegyi anyag kezelés mint tevékenység kiterjed a vegyi anyagok teljes életciklusára[3].
Az Agenda 21 – és ezen belül a kémiai biztonság átfogó programjának – megvalósítására 1994-ben Stockholmban életrehívták a Kémiai Biztonság Kormányközi Fórumát (Intergovernmental Forum on Chemical Safety, rövidítve: IFCS).
Az IFCS megfogalmazásában: a kémiai biztonság a vegyi anyagok termeléséből, tárolásából, szállításából, feldolgozásából, felhasználásából, lerakásából adódó rövid és hosszú távú, ember- és környezetkárosító hatások megelőzése.
Az IFCS munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes országok eredményes kémiai biztonságának előfeltétele a korszerű törvényi szabályozás.
ad. 2. A Magyarországi kémiai biztonság korszerűtlen szabályozása. A mérgező hatású vegyi anyagok részletes jogi szabályozására Magyarországon először az 1980-as években került sor. A szabályozás vázát a 26/1985. (V. 11.) MT rendelet és az ehhez kapcsolódó számos ponton túlszabályozó, “engedélyező elvű” 16/1988. (XII. 22.) SZEM rendelet képezte. Az ezekhez kapcsolódó, de gyakran az alaprendeletekkel szinkronban nem lévő nagyszámú tárca-rendelet (a Nemzeti Profil[4] 163 a tárgyhoz kapcsolódó jogtárgyat vett leltárba) a szabályozást áttekinthetetlenné és csaknem hatástalanná tette. A vegyi anyagok kötelezővé tett minősítési eljárásának a várt 40-60.000 eset helyett a gyártók és forgalmazók még 1000 esetében sem tettek eleget, a felelős tárca illetve intézményei az országban gyártott illetve forgalmazott vegyi anyagokról, készítményekről csak töredékes információhoz jutottak. Nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy ha az ipar és kereskedelem előírt kötelezettségének megkísérel eleget tenni, a felelős hatóság jelentős kapacitás hiány miatt képtelen lett volna megfelelni az elvárásoknak, a rendelkezések feleslegesen és jelentősen gátolták volna az áruk szabad áramlását. A tevékenységek (gyártás, feldolgozás, forgalmazás, felhasználás stb.) ugyancsak kötelező engedélyezési eljárásai a hatóságnak a már említett szűkös kapacitása miatt nemcsak feladat-megoldási inszufficienciát jelentettek, hanem azt is, hogy a hatóság (az állam) olyan felelősséget vállalt át, amelynek szakmailag nem volt képes eleget tenni, és amely felelősség-átvállalással lényegében felmentést adott a nem megfelelő mederben, olykor szabálytalanul folyó, a lakosság kémiai biztonságát veszélyeztető tevékenységeknek.
Megállapítható volt, hogy a magyar szabályozás széttagolt, a piac törvényeinek nem felel meg, fenntartja a központi irányítás idején kialakult engedélyezési elvet, szakmailag inszufficiens és a nemzeti kémiai biztonság szerkezetéről, működéséről semmiféle áttekintést nem ad.
ad. 3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka. Az EU tagság előfeltételeként zajló jogharmonizációs tevékenység a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények, illetőleg a kémiai biztonság területén számos közösségi irányelv, néhány rendelet és ajánlás beépítését teszi szükségessé a magyar jogrendszerbe. Ezek az áruk szabad áramlása mellett elsősorban az ember egészségének és környezetének védelmét szolgálják. Beépítésük csakis a szociális piacgazdaság jogrendszerének megfelelően történhet. Ezért EU csatlakozási szándékunk, illetőleg jogharmonizációs feladataink – különösen, ha figyelembe vesszük az Európai Közösség Alapító Szerződését, annak 100a cikkelyét, továbbá az Európa Bizottság javaslatát, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét – nem valósítható meg a kémiai biztonság korszerű szabályozása nélkül.
ad. 4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei. Magyarország mint az OECD tagja az OECD “jogszabályainak” is eleget kell, hogy tegyen. Minthogy az EU is tagja az OECD-nek, a két szabályozási rendszer között nincsenek ellentétes megoldások. Az OECD javaslatai – miután ennek a szervezetnek a legfejlettebb országok a tagjai (az EU mellett pl. az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada, Svájc) – alkalmasak arra, hogy a kémiai biztonság területének legfontosabb és legaktuálisabb fejlődési irányait jelöljék meg. Ezeket az ajánlásokat (pl. törzskönyvezés, GLP, ún. HPV anyagok minősítése) ezért is célszerű beépíteni a törvénybe. Mindez ugyancsak egy korszerű szabályozásban kaphat helyet.
Az újraszabályozás 1996-ban megkezdődött. Elkészült a 233/1996. (XII. 26.) Korm. és a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet, amelyek a veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és feliratozását a vonatkozó közösségi irányelvekkel (a Tanács 67/548/EGK és 88/379/EGK irányelvei) összhangban szabályozták.
A hazai feltételek figyelembevétele miatt az említett rendeletek a közösségi szabályozáshoz képest csak részben szabályozták az új vegyi anyagok törzskönyvezését, nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási vegyi anyagra és kőolajtermékre, nem adtak megfelelően széleskörű meghatalmazást a kapcsolódó jogszabályok elkészítésére, továbbá megtartották a közösségi jogrendszerrel nem harmonizáló korábbi szabályozásból a tevékenységek engedélyezési eljárásait.
Tapasztalatok az új szabályozásokkal. Az új szabályozás tapasztalatai közül talán a legfontosabb: a rendeletek bevezetésével kapcsolatosan olyan anyagi megterhelésekről, amelyek a végrehajtást meggátolták, vagy akárcsak kifejezetten megnehezítették volna, nem voltak jelzések. Ennek jelentőségét abban látjuk, hogy miután a bevezetésre kerülő új törvény ezekre a szabályokra épül, nem jelent majd nemzetgazdasági szinten jelentős megterhelést. Emellett az ipar “megszabadul” a központi szabályozás utolsó bürokratikus és anyagigényes engedélyezésétől, a tevékenységi engedélyektől és az országos forgalmazási engedélyektől.
A törvénytervezet kidolgozása. A szabályozás célszerűen egy ernyő törvény révén tűnt megvalósíthatónak. Ennek vázát (mint említettük) a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kérdéskörét szabályozó, a Tanács 67/548/EGK, valamint 88/379/EGK irányelvei, továbbá a hasonló tárgykörben szabályozó 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet magva képezik. A tervezet figyelembe veszi a tartozó további közösségi irányelvek mellett az OECD ajánlásokat (szám szerint ötöt), valamint a hasonló szabályozást célzó német, svéd, finn és ír törvényeket.
A tervezett szabályozás nagymértékben hasonlít az Európai Közösség szabályozási rendszeréhez A szabályozás vázát a Közösségben is a két említett irányelv képezi, és ehhez a vázhoz, ernyőhöz illeszkednek a kémiai biztonságot garantáló végrehajtási előírások.
Fontos jellemzője a tervezetnek, hogy illeszkedik a kémiai biztonság határterületeinek, illetőleg a kémiai biztonságot felügyelő tárcáknak azon szabályaihoz, amelyek befolyásolják a kémiai biztonságot. Így kapcsolódik az egészségügyi, a környezetvédelmi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és a termékfelelősségi törvényekhez, szabályozásokhoz.
A tervezet vázát (ernyőjét) vegyi anyagok életciklusa első fázisát képező termelés vagy import, illetve az ezek révén “előállított” vegyi anyagok veszélyességének, kockázatának átfogó szabályozása képezi. Az ernyőn “függenek” az életciklus további szakaszai vegyi eredetű környezet- és egészségkárosító hatásainak, kockázatainak megelőzését, kezelését célzó – elsősorban végrehajtási rendeletekben megfogalmazásra kerülő – szabályozások. Az “ernyő” továbbá átjárhatóságot biztosít olyan hatályos jogszabályok felé, amelyek a kémiai biztonság azon szektorait szabályozzák, amelyek az IFCS irányításával folyó globális harmonizáció befejezéséig egyébként izoláltan funkcionálnak, vagy amelyek a kémiai biztonság határterületein szabályoznak. Mindezeket a kémiai biztonság intézményes rendszerét (pl. az információs központ, a toxikológiai tájékoztatás, a kémiai biztonság koordinálását elősegítő tárcaközi bizottság) szolgáló előírások egészítik ki.
Összegezve: a tervezet nemcsak a veszélyes vegyi anyagok kérdéskörét fedi le, hanem valóban lehetővé teszi a kémiai biztonság átfogó szabályozását.
RÉSZLETES INDOKLÁS
Az 1. §-hoz
A tervezet meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a kémiai biztonsággal kapcsolatos alapvető fogalom-rendszerbe tartoznak, illetőleg amelyek ismerete szükséges az anyagok és készítmények veszélyességének, a velük folytatott tevékenységek során fellépő kockázatok meghatározásának, becslésének, a kemizációs kockázatok kezelésének megértéséhez és eredményes végrehajtásához. A fogalmakat a tervezet elsősorban a tervezet vázát alkotó közösségi irányelvek szerint közölt jegyzékre támaszkodva írja le. Ezáltal a tervezet jól érthető bármely EU tagország gyártói, importőrei számára, és ennélfogva magyarországi tevékenységüket elősegíti.
A 2. §-hoz
A tervezet hatálya a célkitűzéssel és a tervezet vázát képező irányelvekkel összhangban egyrészt az embert és a környezetet veszélyeztető, a tervezet által meghatározott módon veszélyesnek minősülő anyagokra és készítményekre valamint az ezekkel folytatott tevékenységekre; másrészt pedig valamennyi, korábban nem ismert (még nem gyártott) új anyagra terjed ki, az utóbbi esetben új nem veszélyes anyagok tekintetében csak a törzskönyvezésig. Rögzíti továbbá a tervezet, hogy az osztályozás elvégzéséig - a veszélyességtől függetlenül - a tervezet hatálya alá tartozik valamennyi anyag. E szabály nyilvánvalóan következik abból, hogy bármely anyag veszélyességéről az osztályozás elvégzésével, szükség esetén az osztályba sorolhatóság megállapítását lehetővé tévő vizsgálatok elvégzésével lehet megalapozott módon állástfoglalni. A veszélyes anyagok, készítmények/termékek közül néhány olyan csoportra nem terjed ki a tervezet hatálya, amelyek az EU-ban és a világ más iparilag fejlett országaiban (USA, Japán, Kanada, Ausztrália, Svájc) is külön szabályozás alá tartoznak, ezek: gyógyszerek, pszichotróp anyagok, kábítószerek, növényvédőszerek, kozmetikumok, talajjavítók, élelmiszerek, takarmányok. Ezek a kivételek azért nem kérdőjelezhetik meg a törvény ernyő jellegét, mert a kemizáció kockázatait elsősorban a veszélyes anyagok okozzák; ezek túlnyomó többsége viszont ipari, fogyasztói vegyi anyag valamint a kőolaj-származékok közé tartozik, illetve a kábítószer és pszichotróp anyagok kivételével anyagként (hatóanyag, vivőszer komponens, adalék anyag, stb.) a tervezet hatálya alá tartoznak. Ugyancsak e tervezet hatálya alá tartozik gyakorlatilag valamennyi veszélyes anyag életciklusának legkülönbözőbb szakaszaiban az azokkal folytatott tevékenység (pl. gyártás, feldolgozás, hulladékképződés). Fontos szerepe van az “ernyő” teljessé-tételében, hogy a tervezet hatálya a törzskönyvezés révén (lásd 9-13. §-ban) valamennyi új anyagra kiterjed. Ez azt jelenti, hogy a tervezet a kemizáció minden számottevő további új termékéről, vegyi anyagáról részletes adathalmaz gyűjtését biztosítja; ez a prevenció szempontjából meghatározó fontosságú. Mindezek mellett azonban talán a legfontosabb, hogy szinkronban az IFCS globális harmonizációra való törekvésével az emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e tervezet egyes rendelkezésének a (2) bekezdés a)-i) pontjaiban felsoroltakra történő alkalmazását. Vagyis a tervezet valódi koordinációt, átfogó szabályozást biztosít a kémiai biztonság területén.
A 3. §-hoz
A tervezet meghatározza azt az egységes szempontrendszert, amelynek segítségével valamennyi vegyi anyag (és készítmény) jellemezhető. Ennélfogva sok millió vegyi anyag veszélyessége és az elvileg általuk okozott kockázatok alapján egy jól áttekinthető, viszonylag egyszerű rendszerben kezelhető (lásd: 5. §). A veszélyességet az anyagokban (a készítmények esetén az alkotó komponensekben mint anyagokban) rejlő fizikai, fizikai-kémiai és kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai tulajdonságok (ún. intrinsic sajátosságok) határozzák meg. Az első csoportba a robbanásveszélyes, az égést elősegítő vagy oxidáló, a rendkívül gyúlékony, könnyen gyúlékony és a gyúlékony tulajdonságok, a második csoportba a nagyon mérgező, mérgező, ártalmas, maró, izgató, túlérzékenységet okozó, rákkeltő, mutagén, reprodukciót és az utódok fejlődését károsító tulajdonságok, míg a harmadik csoportba a környezetet károsító sajátosságok tartoznak.
A 4. §-hoz
Annak érdekében, hogy egy vegyi anyag veszélyes tulajdonságainak meghatározása a tudományos elvárásoknak megfelelően történjék, az elfogadott nemzetközi előírások (EU irányelvek, OECD módszertani útmutató, a jó laboratóriumi gyakorlat – ún. GLP – követelményei) szerinti vizsgálatokat kell végezni. A tervezet figyelembe veszi a gerinces állatok védelmét és előírja, hogy a fenti vizsgálati módszerek alkalmazása előtti időszakból nyert eredmények is elfogadhatók, ha azt a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ főigazgatója – felhasználva a Központ kísérletes toxikológiában és a humán toxikológiában illetőleg ökotoxikológiában jártas öt intézetének tapasztalatait – úgy ítéli meg.
Az 5. §-hoz
A tervezet előírja, hogy az anyagokat belső tulajdonságaik, a veszélyes készítményeket a bennük lévő veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell. Ezeket az előírásokat részletesen a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben az egészségügyi miniszter határozza meg. Ezen a területen már jelentős hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután az e gyakorlatot meghatározó 67/548/EGK, illetve a 88/379/EGK irányelvek szabályozásai a 233/1996. (XII. 26.) Korm. illetve a 4/1997. (II. 21.) NM rendeletek és módosításaik révén hatályban vannak. Az osztályozás lehetővé teszi, hogy Magyarország is azonosan ítélje meg a vegyi anyagokat és készítményeket, mint az EU tagországai, elősegítve ezáltal a piacon belül ezek gyors és egyúttal biztonságos, az egészséget nem veszélyeztető mozgását. Fontos, hogy az EINECS-ben[5] szereplő anyagok esetében az osztályozást (ha az EU illetékesei még nem végezték el, az anyag nem szerepel a Tanács 67/548/EGK irányelvének I.sz. mellékletében) a gyártó vagy az importáló végzi el. Ezt a korábban centralizált feladatot így a tervezet decentralizáltan oldja meg; a decentralizálás a szakértői kapacitás sokszoros bővítése révén lehetővé teszi a feladat gyors megoldását. A tervezet Magyarország EU tagságáig fenntartja a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet által bevezetett – az EU tagországaiban nem előírt – gyakorlatot, miszerint a veszélyes anyagokat és készítményeket be kell jelenteni. Ez az előírás nagyon fontos célt szolgál: segítésével egyrészt rendelkezésre fog állni az ország veszélyes anyag jegyzéke, amelyről az egészségügyi miniszter rendszeresen tájékoztatást ad, másrészt egy olyan veszélyes anyag - és készítmény-regiszter adatbázisa építhető föl, amely lehetővé teszi a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetében (továbbiakban: OKK-OKBI) működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatnak (továbbiakban: ETTSZ) a hazai veszélyes anyagok és veszélyes készítmények pontos ismeretét illetve ismertetését. Az ETTSZ információs szolgáltatásáról a 23. § rendelkezik. A tervezet előírja: ha egy készítmény összetétele megváltozik, tovább nem forgalmazható anélkül, hogy korábbi fantázia-nevében a változtatás tényére utalás ne történne, illetve, hogy a veszélyes anyagokról a gyártó és a forgalmazó köteles minden újabb információt összegyűjteni és azt közzétenni. Az előbbi intézkedés a lakosság egészségének biztonsága, az utóbbi mind az ember, mind a környezet biztonsága szempontjából alapvető fontosságú.
A 6. §-hoz
A tervezet részletezi a bejelentéssel kapcsolatos tennivalókat. A veszélyes anyagokat és veszélyes készítményeket – az ELINCS-ben nem szereplő új anyagok kivételével, melyek a törzskönyvezés rendje szerint kerülnek bejelentésre – a gyártó és az importáló az ezekkel folytatott tevékenységek megkezdése előtt jelenti be az OKK-OKBI-ba, ha azok korábban még nem lettek jegyzékbe (veszélyes anyagok), illetve nyilvántartásba (veszélyes készítmények) véve. A bejelentésnek ez a rendszere elkerülhetővé teszi a többszörös bejelentést. Figyelemmel arra, hogy az EU vonatkozó direktívái bejelentési kötelezettséget a nem törzskönyvezendő veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes készítmények tekintetében nem írnak elő, ezért a tervezetnek a bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit hazánk EU tagságáig kell alkalmazni. Ezen időpontot követően az új anyagnak nem minősülő veszélyes anyagok, illetőleg a veszélyes készítmények tekintetében a regisztrációt célzó hatósági eljárás megszűnik, az ELINCS-en szereplő új veszélyes anyagok tekintetében - hasonlóan az ezen jegyzéken nem szereplő új anyagokhoz - pedig a törzskönyvezési eljárás harmonizált szabályait kell majd alkalmazni.
A 7. §-hoz
Annak érdekében, hogy a bejelentés megfelelő adatsort szolgáltasson, a veszélyes anyagokat az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentő lapon kell bejelenteni és a bejelentő lappal egyidejűleg a biztonsági adatlapot és a címketervet is be kell nyújtani. Az előbbi a jegyzékbevételhez szükséges adatokról tájékoztat, az utóbbi pedig arról informál, hogy a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény megfelelő feliratozással kerül-e forgalmazásra illetve a tevékenységet végzőkhöz (lásd még: 17. §). A bejelentett adatokért a bejelentő felelős. Annak érdekében, hogy az egészséget és környezetet potenciálisan jelentősebben veszélyeztető anyagok mindegyikének a bejelentésére sor kerüljön, és a tömegüknél fogva minimális kockázatot jelentő anyagok ne terheljék feleslegesen sem a bejelentőt, sem a fogadó intézményt az előző csoport kárára, a bejelentési kötelezettség függ az anyag veszélyességétől és az évenként gyártott vagy importált, illetve az országban összesen felhalmozott tömegétől. Külön említi a tervezet a nagy tömegben gyártott vagy importált (évenként több mint 10 tonna tömegű) veszélyes vegyi anyagok bejelentését, amelyekről a későbbiekben az EU részére is jelentést kell tenni. Ebben a körben a bejelentési eljárás különleges adattartalmát a kémiai biztonság fokozott védelme érdekében az egészségügyi miniszter külön rendeletben határozza meg. A bejelentést regisztráló hatóság 15 napon belül tájékoztatja a bejelentőt arról, hogy a bejelentést tudomásul, az anyagot jegyzékbe vette. A bejelentés részletes szabályozását az egészségügyi miniszter határozza meg.
A 8. §-hoz
A veszélyes készítményeket a veszélyes anyagokhoz hasonló eljárás szerint kell az OKK-OKBI-ba bejelenteni. A veszélyes készítmények csak már bejelentett veszélyes anyagokat vagy törzskönyvezett anyagokat tartalmazhatnak; a bejelentett adatok hitelességéért a bejelentő felelős. A törvény hatálybalépését követően csak bejelentett veszélyes készítményekkel – beleértve az újonnan előállított készítményeket is – lehet az országban tevékenységeket folytatni. Az OKK-OKBI a bejelentés tudomásulvételét 15 napon belül köteles visszajelezni. Ez a szabályozás – amelynek részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg – lehetővé teszi, hogy az országban (az ETTSZ-ben) egy, az európai élvonalnak megfelelő termék-regiszter kezdje meg működését.
A 9. §-hoz
Magyarországon tevékenységet - a tervezetben meghatározott kivételekkel - csak olyan új anyaggal lehet végezni, amelyet törzskönyveztek; a készítmények komponensei is csak törzskönyvezett új anyagok lehetnek. Ez a szabályozás nagyon fontos prevenciós célt szolgál: amíg az EINECS-ben szereplő (ún. régi) anyagok között nagyobb számban lehetnek nem kielégítően ismert veszélyes anyagok, az EINECS-ben nem szereplő, újonnan előállított anyagokkal (ha azok előállított tömege számottevő), akár veszélyesek, akár nem, csak akkor végezhető bármilyen tevékenység, ha egészség- és környezet-károsító hatásuk kielégítően ismert (tehát az általuk okozott kockázat kezelhetővé válik). Az ELINCS-ben szereplő új veszélyes anyagok esetében a tervezet a törzskönyvezési eljárás szabályait a jogharmonizáció kívánalmainak megfelelően Magyarország EU csatlakozásától kezdődően rendeli alkalmazni, eddig az időpontig az ezen jegyzékben szereplő új anyagok esetében a lényegesen egyszerűbb bejelentési eljárás szabályai szerint kell eljárni.
A törzskönyvezési eljárás megegyezik az EU tagországaiban követett eljárással; az EU bármely tagországában már törzskönyvezett anyagot csak akkor kell újra törzskönyveztetni, ha az új gyártó vagy az importőr nem rendelkezik a törzskönyveztető erre történt felhatalmazásával. Ilyenkor ismételten törzskönyveztetni kell, de az állatkísérletek megismétlésének elkerülése végett az új törzskönyveztető megállapodhat az első törzskönyveztetőkkel, hogy ezeknek a kísérleteknek az adatait megkapja. Ez az eljárás egyrészt biztosítja, hogy a hazai eljárás megegyezzen az EU tagországokban alkalmazottal és egyszersmind védi a törzskönyveztető érdekeit és megfelel az állatvédelmi elveknek.
A tervezet előírja, hogy a törzskönyveztető a törzskönyvezéskor az OKK-OKBI-ba benyújtja a műszaki dossziét, a vizsgálati bizonylatokat, a biztonsági adatlapot, az anyag veszélyesség szerinti osztálybasorolását, a címketervezetet (ezek összeállítása a törzskönyveztető feladata), továbbá a gyártani/importálni szándékozott mennyiségről (tonna/év), a javasolt felhasználásról és hulladékkezelésről szóló nyilatkozatot. A vizsgálati eredményekért az azokat végző GLP minősítésű, illetőleg akkreditált laboratóriumok, az adatok közlésének hitelességéért a törzskönyveztető felelős; az adatsorok tulajdonjogát a törzskönyveztető igazolja. Mindezek az előírások az adatok valódiságát – ezáltal az új anyag egészség- és környezet-károsító hatásával szembeni biztonságos védekezést – szolgálják illetve biztosítják a bizalmas adatok, valamint a tulajdon védelmét. Ezek veszélyeztetése esetén a törzskönyvbe vételt, illetőleg a törzskönyvezési okirat kiadását a törzskönyvező hatóság megtagadja. A törzskönyvezésben a környezetvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt szerv szakhatóságként, hozzájárulási jogkörrel működik közre a környezeti veszélyességi jellemzők meghatározása tekintetében.
A 10-11. §-hoz
Az új anyag évenként gyártani vagy importálni szándékozott tömegétől függ a törzskönyvezési eljáráshoz szükséges adatszolgáltatás részletessége. A törzskönyvező hatóság a törzskönyvezési eljárást 60 napon belül lefolytatja és erről okiratot állít ki, a törzskönyvezett anyagot pedig jegyzékbe veszi. A törzskönyvezési eljárás részletes szabályait az egészségügyi miniszter határozza meg (34. §).
A 12. §-hoz
A már törzskönyvezett új veszélyes anyagról a törzskönyveztető rendszeresen tájékoztatást köteles adni a törzskönyvező hatóságnak: az új anyag évente gyártott vagy importált mennyiségéről illetve az országban összesen felhalmozott mennyiség változásáról, az új anyag emberre és környezetre kifejtett hatásáról, új felhasználási területéről, a gyártó illetőleg az importáló adatainak változásairól. Ez az eljárás fontos prevenciós célt szolgál, illetőleg azt, hogy tájékoztatás kérése végett a törzskönyveztető azonnal elérhető legyen. A veszélyesként nem osztályozható új anyag esetén az anyag gyártott, importált vagy összes tömegének változásáról nem kell tájékoztatni a hatóságot.
A 13. §-hoz
A tervezet kötelezi a törzskönyvező hatóságot az adatok bizalmas kezelésére, az üzleti titok védelmére. Leszögezi viszont, hogy nem képezheti üzleti titok tárgyát, nem kezelhető bizalmasan semmi olyan adat, amely az egészség- vagy környezet-károsító hatásról tájékoztat, ennek megelőzésére szolgál és amely adatok (vizsgáló, törzskönyveztető neve, címe, stb.) az információ elérhetősége végett fontosak.
A 14. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények csomagolásáról a tervezet úgy rendelkezik, hogy egyrészt az előírások illeszkedjenek a fogyasztóvédelemről szóló törvényhez, másrészt hogy a csomagolás megakadályozza a veszélyes anyagok és készítmények egészségkárosodást, környezetszennyezést okozó hatását. Külön szabályozza a lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba kerülő nagyon mérgező, mérgező, maró anyagok és készítmények, illetve ártalmas, könnyen gyulladó és rendkívül gyúlékony anyagok csomagolását. Előbbiek esetében gyermekek által ki nem nyitható zárást, mindkét esetben pedig a veszélyt jelző tapintható figyelmeztetés alkalmazását írja elő a gyermekek, illetőleg a gyengén látók és a vakok védelmében. Megkülönböztetett részletességgel írja elő az élelmiszerek szennyezése, illetőleg az azokkal történő cserék megakadályozásának szabályait. A csomagolás további szabályozásának kidolgozásával az egészségügyi minisztert hatalmazza fel (34. §). A csomagolás eurokonform szabályozásával kapcsolatban már kedvező hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre a hatályban lévő, csaknem teljesen harmonizált 4/1997. (II. 21.) NM és a 8/1998. (II. 4.) IKIM rendeletek révén.
A 15. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények raktározásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve a tevékenységet végző a felelős. A felelősök biztosítják, hogy a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények a raktározás és tárolás során ne veszélyeztessék az ember egészségét, testi épségét, a környezetet ne szennyezhessék és ne károsíthassák.
A 16. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítása során az élet, a testi épség, a környezet veszélyeztetésének kockázatát minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében különösen körültekintően kell eljárni a csomagolásnál, a ki- és berakodásnál, a szállító jármű megválasztásánál. A veszélyes áruk fuvarozására vonatkozó, Magyarországon is kihirdetett nemzetközi egyezmények határozzák meg ezen általános, biztonsági szabályon túl a szállításra vonatkozó részletszabályokat. Ezek körében a tervezet szubszidiárius normaként érvényesül.
A 17. §-hoz
A törvénytervezet előírja, hogy bármely tevékenység csak az e törvényi helyen leírtak szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhető. A felirat (címke) szükségszerűen magyar nyelven is részletesen tájékoztat a Tanács 67/548/EGK irányelvében meghatározottaknak megfelelően a termékről (megnevezése, a benne lévő veszélyes anyagok) a gyártóról, importálóról, magyarországi forgalmazóról (név, cím, telefon), a veszélyes anyag, veszélyes készítmény veszélyeiről (a veszély megjelölése, szimbólum/piktogram), a kockázatokról és ezek kezeléséről; ez utóbbiak az egészségügyi miniszter által meghatározott ún. R és S szabványmondatok[6] révén történnek. Jelezni kell a címkén, hogy a veszélyes anyagnak mi az EU-ban kapott jegyzék száma (EINECS vagy ELINCS szám); illetve magyarországi törzskönyvezés esetén a magyar törzskönyvezési számot. Mindez meggátolja, hogy ismeretlen anyagok illegálisan forgalomba kerüljenek. A tervezet fontos kiegészítő szabályozásokat is tartalmaz a címke jó láthatósága, a pontos, félre nem vezető információ adása érdekében is. A tervezetnek megfelelően elkészített címke/felirat a kémiai biztonság egyik legfontosabb előfeltétele. A feliratozás további részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg (34. §). Ezzel kapcsolatban már kielégítő kedvező hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet és módosításai a feliratozást már a Tanács 67/548/EGK, illetőleg 88/379/EGK irányelvei szerint szabályozták.
A 18. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények a külön törvényben foglalt egyéb feltételek figyelembevételével is csak abban az esetben reklámozhatók, ha a reklám tartalmazza a termék veszélyességi osztályának megjelölését. Részletes szabályait a gazdasági miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.
A 19. §-hoz
A tervezet a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenységek kivételével, minden veszélyes anyaggal és veszélyes készítménnyel végzett tevékenység esetében kötelezővé teszi a kockázatbecslést. A kockázatbecslés nagyon fontos célt szolgál: egyrészt a becsült kockázat jelzi, hogy csökkentésére (kezelésére) kell-e intézkedést hozni, másrészt az intézkedés eredményességét kontrollálhatóvá teszi; ha az intézkedést követően ismételten elvégzett kockázatbecslés nem jelzi a kockázat csökkenését, azt jelenti, hogy vagy az intézkedés volt hibás, vagy az intézkedést nem hajtották végre. A tervezet előírja, hogy a kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetében a tevékenységet végző a felelős. Ezzel a szabályozással a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel végzett tevékenységek “munkavédelmét” a tervezet az Mvt. határain túlra, a nem szervezett munkavégzésre is kiterjeszti. A tervezet - összhangban az Mvt.-vel - meghatározza a kockázatbecslés szakaszait. Előírja, hogy a törzskönyvezés során, illetve a nagy tömegben gyártott vagy importált veszélyes anyagok esetében az adatszolgáltatás (részletessége a gyártott vagy importált anyag tömegétől függ) a gyártó vagy az importáló kötelessége és felelőssége, de a kockázatbecslésnek a tevékenység ismerete nélkül elvégezhető szakaszait - az egészségügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter által meghatározott módon - a hatóság (OKK-OKBI) végzi el.
A 20-21. §-hoz
A tervezet az egészségügyi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi törvényhez illeszkedve fogalmazza meg a veszélyes vegyi anyagok és veszélyes készítmények okozta kockázatok kezelését (csökkentését) az egészségvédelem, a munkavédelem, a lakosságvédelem, a fogyasztóvédelem, a termékfelelősség és a környezetvédelem területén.
Előírja, hogy a különböző tevékenységekhez kötelező a kevésbé veszélyes anyagot/készítményt kiválasztani és azt, hogy a kiválasztást a kockázatbecslés, valamint a költség-haszon elemzés elvégzését követően kell végrehajtani; az eljárást a tevékenység felelőse az ellenőrzést végző hatóság kérésére be kell, hogy mutassa. A veszélyes anyaggal és veszélyes készítménnyel végzett tevékenység sem a munkát végzőt, sem más személyek egészségét nem veszélyeztetheti, a környezetet nem károsíthatja. Ezért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve a munkavégző a felelős. A lakossági forgalomba hozott veszélyes anyagokhoz/készítményekhez a forgalmazó a gyártó vagy az importáló által készített, a biztonsági adatlapra alapozott magyar nyelvű használati utasítást mellékel.
A munkát végzők/munkavállalók, illetőleg a lakosság és a környezet védelme érdekében a tervezet lehetőséget biztosít egyes vegyi anyagok, készítmények, illetve tevékenységek betiltására vagy korlátozására, ez a lehetőség azonban - a gazdasági élet szereplőinek megfelelő jogbiztonsága érdekében - egyrészt csak a megfelelő kockázatcsökkentés egyéb módozatának hiányában, és kizárólag jogszabály útján érvényesülhet. Ezt a kémiai biztonság szempontjából alapvető kérdést most először rendezi magyar jogszabály; e rendezés alkalmával kerül sor a munkahelyi kémiai biztonság egyik pillérének, a Tanács 80/1107/EGK, illetőleg 88/364/EGK irányelvének “harmonizálására” is.
Megegyezően a nemzetközi elvárásokkal, a tervezet előírja a környezetvédelmi miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegőbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeinek, illetőleg hulladék formájában történő átadásának nyilvántartását és nyilvánosságra-hozatalát. Ugyancsak megegyezően a nemzetközi ajánlásokkal szabályozza az ún. “elavult” (raktáron maradt, fel nem használt) vegyi anyagokkal kapcsolatos teendőket.
Összhangban a termékfelelősségről szóló külön törvényben foglaltakkal, a tervezet a gyártó, illetőleg az importáló felelősségét jelöli meg a veszélyes anyagok/készítmények minőségének megfelelő csomagolásáért. Az a személy, aki a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények felett rendelkezési jogosultsággal rendelkezik, vagy aki felelős azok őrzéséért, gondoskodik arról, hogy azok ne kerüljenek biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába. Ezek a rendelkezések a nem foglalkozásszerűen végzett, magáncélú tevékenységek során is érvényesek.
A 22. §-hoz
A veszélyes anyag és veszélyes készítmény a tevékenységet foglalkozásszerűen végző személy számára a gyártó illetőleg az importáló által készített magyar nyelvű biztonsági adatlappal hozható csak forgalomba; a biztonsági adatlapot a tevékenységet végző részére a forgalmazó biztosítja. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat. Ez a szabályozás nem mentesíti a munkáltatót az Mvt. azon előírása alól, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót az általa értett nyelven informálni a tevékenység veszélyeiről, kockázatairól. A forgalmazó a biztonsági adatlapot rendszeresen kibővíti a tudomására jutott információkkal és azt az “adatlapot használó” tudomására hozza. A biztonsági adatlap tartalmát és formáját az egészségügyi miniszter határozza meg.
A 23. §-hoz
Az ETTSZ a veszélyes anyagok illetve a veszélyes készítmények országos nyilvántartása, illetőleg a termék-nyilvántartás keretében gyűjti, feldolgozza és rendszerezi a felsoroltakkal kapcsolatos toxikológiai, közegészségügyi és klinikai adatokat. Az adatgyűjtés a bejelentések illetve a törzskönyvezés segítségével történik. Az így kialakuló adatbázis (veszélyes anyag, illetőleg termék regiszter)[7] révén az ETTSZ a regiszterekben nyilvántartott adatokról - közérdekű adatként - megkeresésre bárki számára felvilágosítást szolgáltat. Az ETTSZ biztosítja az adatszolgáltatás folyamatosságát a mindenkori elérhetőség érdekében. Ez az információ-szolgáltatás megteremti a magyarországi toxikológiai adatok vonatkozásában a "right to know" kielégítésének alapjait. Nagyon fontos célt szolgál az az előírás, hogy az ország területén előforduló bármilyen eredetű emberi mérgezési esetet az egészségügyi miniszter által meghatározott módon az ETTSZ-hez be kell jelenteni. A jelentések lehetőséget biztosítanak a mérgezések legalább egy részének megelőzésére, illetőleg a kezelésükre való hatékonyabb felkészülésre.
A 24. §-hoz
A tervezet által előirt az OKK-OKBI-ban kialakítandó Információs Központ, amely hazai és nemzetközi adatok fogadására és feldolgozására lesz kialakítva, fontos célt szolgál. Ez végzi a kémiai biztonsággal összefüggő nemzetközi információk gyűjtését, a fontosabb információk magyar nyelvre fordítását és valamennyi a kémiai biztonságban érintett (kormány és nem kormányzati) szervezethez történő eljuttatását. Emellett gyűjti, elemzi és értékeli a kémiai biztonsággal, a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos hazai adatokat. Mindez lehetővé teszi, hogy a döntések előkészítése, illetve gyakorlati feladatok megoldásának elősegítése végett minden tárcához tartozó területhez (szektortól függetlenül) eljusson az információ. Ez a központ végzi az információcserét az OECD tagországok között is. Az információs központ értelemszerűen kapcsolatot tart az ETTSZ-szel is, valamint a 25. §-ban előírt Tárcaközi Bizottsággal.
A 25. §-hoz
A számos tárca területéhez tartozó kémiai biztonság irányításának koordinálása, a részfeladatok áttekintése, az egységes és hatékony döntéselőkészítés céljából a kémiai biztonság megvalósításában való aktív nemzetközi részvétel elősegítése érdekében tárcaközi bizottság működik. Ez a bizottság dolgozza ki a kémiai biztonság nemzeti politikáját és programját, illetőleg koordinálja az utóbbi végrehajtását (a program az IFCS, illetőleg a Nemzeti Profil ajánlása szerint mindig az aktuális elemzések alapján a kémiai biztonság leggyengébbnek bizonyuló pontjai fejlesztését tűzi napirendre, de rendszeresen foglalkozik a kémiai biztonság szakembereinek, az abban érintett magánszemélyek oktatási, képzési rendszerével, releváns tudományos-kutatási feladatok megoldásával). A bizottság javaslattételi és véleményezési joggal részt vesz bármely, a kémiai biztonságot érintő jogszabály, hatósági intézkedés előkészítésében, felülvizsgálatában. Tagjai: az egészségügyi, a környezetvédelmi, a gazdasági, a földművelésügyi és vidékfejlesztési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, a belügyi, a pénzügyi, a honvédelmi, az oktatási, valamint a szociális és családügyi miniszterek által kijelölt, továbbá a kémiai biztonság területén érintett nem kormányzati szervezetek (ipar, tudományos szféra, közérdekű szervezetek és környezet-védelmi szervezetek, valamint a munka világának érdekképviseleti szervezetei) által delegált személyek. A bizottság operatív tevékenységét a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban működő titkárság segíti. A tárcaközi bizottság feladatainak és működésének részletes szabályait a Kormány határozza meg (34. §).
A 26. §-hoz
A tárcaközi bizottság saját és az ÁNTSZ rendelkezésére álló adatok figyelembevételével a Veszélyes Anyagok Közösségi Jegyzékében nem szereplő veszélyes anyagok újraosztályozását javasolhatja, illetve forgalomba hozatali korlátozásokra tehet javaslatot az illetékes közegészségügyi hatóság számára. A Bizottság - tanácsadási feladatköréből adódóan - kezdeményezheti az arra illetékes minisztereknél egyes veszélyes anyagok, illetve készítmények alkalmazásának rendeleti szintű korlátozását.
A 27. §-hoz
Előírja a tervezet, hogy a kémiai biztonság alapelveit, alapvető ismereteit a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza. Csakis akkor képzelhető el a kielégítő nemzeti - és következményes globális - kémiai biztonság, ha az ismeretek megszerzése a kötelező oktatás keretében van előírva.
A 28-29. §-hoz
A tervezet meghatározza a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel folytatott tevékenység feltételeit. Ezek: a tevékenység csak az e tervezet előírásai szerint bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyaggal, illetőleg bejelentett veszélyes készítménnyel folytatható úgy, hogy a foglalkozásszerű tevékenységet folytatónak rendelkeznie kell az anyag, illetve készítmény biztonsági adatlapjával, az egyéb tevékenységet pedig csak a használati utasítás birtokában lehet megkezdeni. A tervezet hatálybalépésekor nem engedélyezett foglalkozásszerű tevékenységet annak megkezdése előtt be kell jelenteni az ÁNTSZ tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézetének; a bejelentést meg kell ismételni, ha a tevékenység megváltozik. Ez az intézkedés a korábbi engedélyezési eljárást megszünteti, és ezzel is érvényesíti a piac törvényeit (nem akadályozza a szabad versenyt). Ugyanakkor azonban előírja: a veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végzett tevékenység előzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény előállításához, gyártásához, feldolgozásához vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket.
A 30. §-hoz
A tervezet előírja, hogy foglalkozás körében történő felhasználás céljából veszélyes anyagot illetve veszélyes készítményt csak nagykorú, a veszélyes anyag illetve készítmény biztonságos kezelésére, alkalmazására képes természetes személy részére lehet kiadni. Ha foglalkozásszerű tevékenységhez vásárol anyagot, a tevékenység bejelentését igazolnia kell.
A 31. §-hoz
A tervezetben foglalt követelményeknek megfelelő, a 20. § (4) bekezdésben, illetve a 26. §-ban említett korlátozást indokló kockázatok nélkül alkalmazható veszélyes anyagok és veszélyes készítmények forgalmazása nem tiltható meg, illetve nem korlátozható. Ez a rendelkezés az áruk szabad áramlását kívánja elősegíteni.
A 32-33. §-hoz
A tervezet a kémiai biztonság hatósági ellenőrzését és a szankcionálást szabályozza. A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését a közegészségügy szempontjából az ÁNTSZ, a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelőség, a munkabiztonság körében az OMMF, illetve a munkabiztonsági felügyelet területi szervei, a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelmi hatóság, míg a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelőség végzi a rájuk vonatkozó külön jogszabályok szerint. Ezeken túl, az e tervezetben, illetőleg a végrehajtásról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezések megsértése esetén valamennyi ellenőrzést végző hatóság kezdeményezi az ÁNTSZ-nek a tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézeténél a gyártás korlátozását, a tevékenység meghatározott időpontig vagy feltétel teljesítéséig történő megtiltását, továbbá a 33. § szerint az ún. kémiai terhelési bírság kiszabását. Emellett kezdeményezheti a szabálysértési eljárás általános szabályai szerint a szabálysértési eljárást vagy külön törvényben meghatározott esetben büntetőeljárás lefolytatását. A kémiai biztonság szabályainak megszegése esetén kiszabható szankcionálás szigorúnak tűnhet. Az EU tagországaiban (pl. Németország, Svédország) a veszélyes anyagok, készítmények szabályozása bizonyos előírásait megszegők kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatók. A jelen törvénytervezet szerint szankciók kombináltan is alkalmazhatók és a tevékenység korlátozását vagy feltételhez kötött betiltását az ÁNTSZ azonnal elrendelheti és végrehajtathatja, ha az az életet, testi épséget veszélyezteti, illetőleg ha a végrehajtás az egészség és a környezet védelme érdekében történik.
Az ÁNTSZ városi intézete az e tervezetben, illetőleg a végrehajtásáról rendelkező jogszabályokban foglalt, a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 5 millió Ft-ig terjedő ún. kémiai terhelési bírságot szabhat ki. Ennek összegét az eset összes körülményére tekintettel – de különösen az emberi egészség, a környezet sérelmének, veszélyeztetésének mértékére, a jogsértő magatartás időtartamára, esetleges ismételt tanúsítására figyelemmel – kell meghatározni. A bírságot az EüM Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell befizetni; a bírságból származó bevétel kizárólag a kémiai biztonság hazai fejlesztésének, továbbá kutatásának, oktatásának, informatikai rendszerének bővítése érdekében szükséges állami, helyi önkormányzati vagy egyéb kezdeményezésű beruházások, intézkedések költségvetési támogatásához használható fel. A bírságot meg nem fizetés esetén adók módjára kell behajtani. A kémiai terhelési bírság elsősorban visszatartó ereje és csak másodsorban bevétele révén kínál lehetőséget az emberi egészség és a környezet vegyi anyagokkal szembeni hatékony védelmének mielőbbi európai szintre emeléséhez.
A 34. §-hoz
A tervezet záró rendelkezései a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák. Ezek a jogszabályok teszik lehetővé, hogy a tervezet ernyőjének kontrollja alatt koordináltan, az EU tárgyhoz tartozó jogszabályaival harmonizáltan legyenek szabályozva az egyes tárcák kompetenciájába tartozó kémiai biztonsági részterületek. Miután a jogszabályok egy részének kidolgozása csak a törvényjavaslat elfogadását követően kerül sorra, a törvény hatályba lépését célszerű 2001. január elsejében meghatározni.
35. §-hoz
A tervezet teljes körű áttekintést nyújt az EU azon jogi normáiról, amelyek figyelembe vételével a tervezet harmonizált jellege teljes körűen biztosított.
[1] 2004-re az OECD, a US EPA és a Nemzetközi Vegyipari Szövetség együttesen vállalkozott a nagy tömegben termelt és felhasznált, legfeljebb 4000, ún. high product volume (HPV) - anyag átfogó elemzésére és az elemzés eredményeinek közzétételére (IFCS, 1998.).
[2] A Riói Nyilatkozathoz (Környezet és Fejlődés című alapdokumentum) kapcsolódó, a fenntartható fejlődés globális megvalósítására irányuló, Feladatok a 21. századra című akcióprogram széles körben megnevezése.
[3] Életciklus: a vegyi anyag országon belüli előállításától vagy behozatalától az országból való kiviteléig, illetve hulladékká válásáig, vagy újrahasznosításáig terjedő, a vegyi anyaggal végzett tevékenységek (feldolgozás, szállítás, értékesítés, felhasználás) által szakaszolt időszakok összessége.
[4] Az IFCS javaslatára Magyarország számos más országgal együtt kidolgozta a kémiai biztonság Nemzeti Profilját. A Nemzeti Profil 12 fejezetében elemző áttekintést ad a hazai kémiai biztonság infrastruktúrájáról, aktivitásáról, jogi szabályozásáról, diagnosztizálja kémiai biztonságunk gyenge és erős pontjait.
[5] Az 1981. szeptember 18-án az Európai Közösség piacán jelenlévő valamennyi anyagot tartalmazó Kereskedelmi Anyagok Európai Jegyzéke.
[6] Az R a risk (kockázat), az S a safety (biztonság) angol szavak rövidítése; a szabványmondatok a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények egészség-, illetve környezet-károsító kockázatairól, valamint az ezek elkerülésére javasolt legfontosabb biztonsági eljárásról tájékoztatnak.
[7] Az ETTSZ más forrásokból beszerzett adatbázisai felhasználásával további részleteket tartalmazó információkat is közöl írásban, vagy telefonon 24 órás non-stop ügyelete révén.