|
|
|
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ |
T/1813.
Képviselői önálló indítvány
Dr. Áder János
a Magyar Országgyűlés elnöke részére
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 85. §. (2) bekezdése alapján benyújtom a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.
1999. évi … törvény
a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról
1. §
A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(4) Volt hadiárva, akit szülője halála miatt, volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt, volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként az 1933. évi VII. tc. alapján hadigondozásba vettek, továbbá aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt.”
2.§
E törvény a kihirdetés napját követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A Törvényjavaslat indokolása
A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. § (1) bekezdésében írtak szerint csak azok a hadiárvák jogosultak egyösszegű térítésre, akiknek pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okokból megszüntették, vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították.
A jogi szabályozás tehát napjainkban nem teszi lehetővé azon hadiárvák egyösszegű térítésben való részesítését, akik csak elhalt szülőjük holttá nyilvánító végzésével rendelkeznek, és nem tudják bizonyítani, hogy a jogszabály által írt időponttól kezdve a korabeli helyi jegyzőség, illetve körjegyzőség felnőtt hozzátartozóik részére hadiárva ellátást folyósított volna.
A törvény végrehajtása során tapasztalt ellentmondások és az Alkotmány 70/A. §-ában szabályzott hátrányos megkülönböztetés megszüntetése miatt indokolt, hogy azon volt hadiárvák, volt hadigyámoltak, volt hadigondozott családtagok is megkapják az egyösszegű térítést, akik nem tudják bizonyítani hadigondozásba vételüket. Az, hogy a hadigondozásba vétel dokumentuma nem áll a kérelmező rendelkezésére, több okból előfordulhat, így például leggyakoribb eset, hogy az eltelt negyven-ötven év alatt ez a dokumentum elveszett, megsemmisült, de azon személyek sem tudják a gondozásba vételüket okirattal bizonyítani, akiknek a gondozásba vételét politikai okból elutasították.
A 10. § (1) bekezdése alapján ezen személyeket is megilleti az egyösszegű térítés.
A hátrányos megkülönböztetés a volt hadiárvák, volt hadigyámoltak és a volt hadigondozott családtagok csoportja, illetve a hadirokkantak, és a hadiözvegyek csoportja között áll fenn a jelenlegi törvényben, mivel az első csoportba tartozóktól többlet bizonyítást követel az érvényben lévő törvény, ami alkotmányellenes.
A nyár folyamán egy felmérést készítettem annak kiderítése érdekében, hogy Magyarországon hány fő olyan hadiárva él, akiknek kérelme ellenére a fent írt jogszabályi feltételek hiányában eddig határozattal nem lehetett megállapítani az egyösszegű térítést.
Ezért felkértem valamennyi jegyzőt és körjegyzőt, hogy tájékoztasson: településén hány fő ilyen személy található. A beérkezett és feldolgozott adatok tanúsága szerint (1.750válaszlevél érkezett, azaz a kiküldött levelek 75,53%-ára kaptam választ) 12.928 olyan hadiárva él jelenleg a választ adó településeken, aki nem részesült egyösszegű térítésben.
Az ismertetett adat tükrében 100%-os felderítettség esetén statisztikailag 17.117 fővel számolhatunk. Ha ezt a számot az egyösszegű térítés tervezett összegével, 50.000 forinttal beszorozzuk, akkor megközelítőleg 856 millió forintot kapunk. E "csekély" összeg biztosításával az állam végre teljesíthetné morális kötelezettségét a tragikus sorsú hadiárvákkal szemben. A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott T/1658/303. számú módosító javaslatom ennek az összegnek a biztosítására irányul. Ez az önálló indítvány és az említett módosító javaslat tehát kiegészítik egymást.
Budapest, 1999. november 1.
Dr. Wekler Ferenc
országgyűlési képviselő
SZDSZ