T/ 1894. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról
Előadó:
Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
1999. évi … törvény
az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról
1. §
(1) A büntetőeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott dolgok közérdekű felhasználásának e törvény rendelkezései szerint van helye.
(2) E törvény alkalmazásában közérdekű felhasználás az elkobzott dolognak a rászorulók részére történő, egyéni szükségleteiket meg nem haladó mértékű ingyenes juttatása.
(3) A közérdekű felhasználás kezdeményezésére a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő Karitatív Tanács jogosult.
(4) A Karitatív Tanács tagja a szociális és családügyi miniszter, illetve az általa kijelölt személy, valamint a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevő, karitatív tevékenységet végző közhasznú szervezetek.
(5) A Karitatív Tanács döntésének előkészítését, a döntés végrehajtásának koordinálását, felügyeletét, továbbá a közérdekű felhasználás kezdeményezése és lebonyolítása során e törvényben meghatározott szakmai feladatok ellátását a Szociális és Családügyi Minisztérium végzi.
(6) A közérdekű felhasználás lebonyolítását a Karitatív Tanács azon tagja végzi, aki a közérdekű felhasználás lebonyolítását önként vállalja és erre őt a Karitatív Tanács a közérdekű felhasználás kezdeményezésével egyidejűleg kijelölte.
2. §
(1) Közérdekű felhasználásra kizárólag az e törvény mellékletében meghatározott rendeltetésű dolgok kerülhetnek.
(2) Nincs helye olyan elkobzott dolog közérdekű felhasználásának,
a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik (Btk. 77. § (1) bek. b) pont),
b) amelyet rossz minőségű termék forgalomba hozatala (Btk. 292. §) miatt koboztak el, feltéve, hogy a termék rendeltetésszerűen nem használható, illetve amelyet bitorlás (Btk. 329. §), szerzői vagy szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §), szerzői vagy szomszédos jog védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk. 329/B. §), jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 329/C. §), valamint iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 329/D. §) miatt koboztak el,
c) amelyet külön jogszabály rendelkezései szerint az elkobzást követően meghatározott szervnek kell átadni,
d) amely a közrendet, a közegészséget, vagy a közerkölcsöt sértő jellege folytán a közérdekű felhasználás céljával összeegyeztethetetlen,
e) amely jövedéki termék.
3. §
Az elkobzott dolgot kezelő hatóság az elkobzás külön jogszabályban meghatározott végrehajtásának megkezdése előtt alkalmanként, vagy - ha ez az érintett dolgok csekély mennyisége miatt ésszerűtlen lenne - több elkobzásról együttesen, időszakonként értesíti a Karitatív Tanácsot, ha e törvény szerint az elkobzott dolog közérdekű felhasználásának lehet helye.
4. §
(1) Ha a Karitatív Tanács a közérdekű felhasználást kezdeményező döntést hoz, a 3. § szerinti értesítés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül tájékoztatja az elkobzott dolgot kezelő hatóságot arról, hogy az elkobzott dolgot közérdekű felhasználásra átveszi.
(2) Ha a Karitatív Tanács határidőn belül nem nyilatkozik, vagy úgy nyilatkozik, hogy a közérdekű felhasználást nem kezdeményezi, az elkobzott dolgot kezelő hatóság a továbbiakban az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.
(3) Az elkobzott dolog tárolásával kapcsolatos költségek az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás beérkezésétől számítva a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagját terhelik. Ha a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja az elkobzott dolog elszállításáról a 3. § szerinti hatósági értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül nem gondoskodik, az elkobzott dolgot kezelő hatóság az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.
(4) Ha az elkobzott dolog biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a Szociális és Családügyi Minisztérium kezdeményezi az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek a dolog biztonságosságával kapcsolatos piac-felügyeleti eljárását és annak keretében a dolog biztonságossági szempontból történő megvizsgálását.
(5) Ha az elkobzott dolog forgalmazása, vagy használata (üzemben tartása) külön hatósági engedélyhez kötött, a Szociális és Családügyi Minisztérium gondoskodik az engedély beszerzéséről.
(6) Ha a (4) és (5) bekezdés szerinti eljárásban azt állapítják meg, hogy az elkobzott dolog nem biztonságos, illetve az elkobzott dolog forgalmazását, vagy használatát a hatóság nem engedélyezi, a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja köteles az elkobzott dolgot az elkobzást végrehajtó hatóságnak haladéktalanul visszaszolgáltatni.
5. §
(1) A Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja részére az elkobzott dolgot írásba foglalt szerződéssel kell ingyenesen átruházni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződésben a Karitatív Tanács közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagjának vállalnia kell, hogy kereskedelmi forgalomba nem juttatja az elkobzott dolgokat, azokat közvetlenül - az egyéni szükségletet meg nem haladó mértékben - a rászorulók részére ingyenesen adja át. E kötelezettség megszegése esetére megfelelő súlyú, arányos jogkövetkezményt kell a szerződésben kikötni.
6. §
(1) Az 1-5. §-ban foglaltakat az áru hamis megjelölése (Btk. 296. §) miatt elkobzott dolog közérdekű felhasználására az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A közérdekű felhasználásnak - az 1. §-ban foglaltakon túl - akkor van helye, ha az áru hamis megjelölésével jogaiban megsértett személy (továbbiakban: jogosult) a közérdekű felhasználáshoz hozzájárult, illetve ennek hiányában abban az esetben, ha az elkobzott dolog jogsértő mivoltától megfosztható és erről a bíróság rendelkezett. A jogosult hozzájárulásának beszerzése, illetve a bíróság eljárásának kezdeményezése a Szociális és Családügyi Minisztérium feladata.
(3) Ha a Karitatív Tanács az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekű felhasználását kívánja kezdeményezni, a Szociális és Családügyi Minisztérium az elkobzott dolgot kezelő hatóság értesítésének (3. §) beérkeztét követően haladéktalanul megkeresi a jogosultat a hozzájárulás megadása végett. Ha a megkereséstől számított tizenöt napon belül a jogosult nem válaszol, illetve az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekű felhasználásához nem járul hozzá, az e határidő leteltét követő tizenöt napon belül a Szociális és Családügyi Minisztérium – a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagjának egyetértésével - bírósághoz fordul. A Szociális és Családügyi Minisztérium a jogosult megkereséséről, a jogosult hozzájáruló nyilatkozatáról, illetve a bírósági eljárás megindításáról az elkobzott dolgot kezelő hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.
(4) Ha a jogosult az (1) bekezdésben meghatározott dolog közérdekű felhasználásához nem járult hozzá, és a Szociális és Családügyi Minisztérium határidőn belül a bírósági eljárást nem indítja meg, az elkobzott dolgot kezelő hatóság az elkobzás végrehajtásának általános szabályai szerint jár el.
(5) Az eljárás a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, Budapest területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. A bíróság nemperes eljárásban határoz. Eljárása során a jogosultat meghallgatja.
(6) Ha az elkobzott dolog megfosztható jogsértő mivoltától, a bíróság megállapítja, hogy a dolog közérdekű célra felhasználható. A bíróság rendelkezik arról, hogy az elkobzott dolog milyen módon fosztható meg a jogsértő mivoltától.
(7) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az elkobzott dolog közérdekű célra nem használható fel, illetve az elkobzott dolog jogsértő mivoltától való megfosztásának költségei aránytalanul magasak, és ezért a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja a közérdekű felhasználásról lemond, köteles az elkobzott dolgot az elkobzást végrehajtó hatóságnak haladéktalanul visszaszolgáltatni. Ez esetben az elkobzást végrehajtó hatóság köteles az elkobzott dolgot megsemmisíteni.
(8) A Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja az elkobzott dolgot saját költségén köteles a bíróság határozatában meghatározott módon jogsértő mivoltától megfosztani.
7. §
(1) E törvény a kihirdetését követő harmadik hónap tizenötödik napján lép hatályba, rendelkezéseit azokban az ügyekben kell alkalmazni, melyekben az elkobzásra a hatálybalépést követően kerül sor.
(2) A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 88. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Ha az elkobzott dolog külön jogszabályban meghatározott közérdekű felhasználásának lehet helye, az elkobzás végrehajtását a közérdekű felhasználásról döntésre jogosult szervezet által adott tájékoztatás beérkezéséig nem lehet megkezdeni.”
(3) A Bv. tvr. 89. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
“(3) Az elkobzott dolgot meg kell semmisíteni, ha az értékesítés valamely szellemi tulajdonjogot sértene.”
(4) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 81. §-ának (6) bekezdése az alábbi c) ponttal egészül ki:
[Az elkobzott termékek közül]
“c) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.”
(5) A Karitatív Tanácsot e törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül a szociális és családügyi miniszter alakítja meg.
(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a Karitatív Tanácsban való tagság feltételeit, továbbá a Karitatív Tanács megalakításának és működési rendjének részletes szabályait.
Melléklet
az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló
1999. évi …törvényhez
Közérdekű felhasználásra az alábbi rendeltetésű dolgok kerülhetnek:
a) személyes szükségletet biztosító rendeltetési körök:
1. élelmezés
2. ruházkodás
3. hálófelszerelés
4. tisztálkodás
5. takarítás
6. tisztítás
7. iskoláztatás és művelődés
b) járulékos szükségletet biztosító rendeltetési körök:
1. ideiglenes lakhatás
2. lakáskarbantartás
3. lakásfelszerelés
4. híradástechnikai felszerelés
5. háztartási eszköz
6. konyhai felszerelés
7. játék
8. szabadidősport
INDOKOLÁS
az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló
1999. évi ... törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. A Javaslat célja az, hogy az elkobzás útján állami tulajdonba került (és a hatályos rend szerint raktározott, illetőleg megsemmisített) egyes dolgok társadalompolitikai szempontokra tekintettel, ésszerű módon – ne csak kampányszerűen – jussanak el a rászorultakhoz, és ez a különböző érdekek (különösen a szellemi tulajdonjogában megsértett jogosult érdekeinek) megfelelő figyelembevétele mellett történjen.
A Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a büntetőeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott egyes dolgok közérdekű, jótékony célra felhasználhatók legyenek.
2. Az elkobzás mind a büntetőjogi, mind a szabálysértési szankciórendszerben olyan intézkedés, amelynek célja különböző természetű ingó dolgok elvonása azért, mert az adott dolog birtoklása már önmagában jogsértő, a dolog léte a szabálysértési, illetve büntetőjogi felelősség alapját képező jogsértő magatartással szorosan összefügg (annak tárgya, eszköze, eredménye).
Az elkobzásról rendelkező jogerős határozattal az ilyen dolgok állami tulajdonba kerülnek, és jelenleg a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr., valamint az alacsonyabb szintű jogszabályok szerint meghatározott rendben történik az elkobzás végrehajtása. Ennek keretében az elkobzott dolog értékesítésre, vagy ennek meghiúsulása, illetve az értékesítésre való alkalmatlanság esetén megsemmisítésre kerül.
Ugyanakkor nyilvánvalóan a hatályos szabályozás szerinti rendben olyan dolgoknak is ez sorsa, amelyek alkalmasak lehetnek a rászorultakhoz közérdekű célból történő eljuttatásra. A Javaslat ennek lehetővé tétele végett meghatározza a közérdekű célra való felhasználható dolgok körét, a közérdekű felhasználáshoz vezető utat, a közérdekű felhasználás lebonyolításában résztvevők feladatait és a közérdekű felhasználás eljárását.
3. A Javaslat szerinti szabályozás több érdek egybevetésén alapul. Alapvetően a karitatív szándék érvényesülése a cél, amely a rászorultak részére történő ingyenes átadás követelményében fejeződik ki.
Ehhez kapcsolódik az a követelmény is, hogy az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékűnek kell lennie a közérdekű felhasználásnak. A Javaslat a karitatív szándék szem előtt tartásával rendelkezik a közérdekű célra felhasználható dolgok köréről.
A Javaslat a karitatív jelleg érvényesülése érdekében teszi lehetővé, hogy a közérdekű felhasználás kezdeményezésében, lebonyolításában külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevő karitatív szervezetek vegyenek részt.
A Javaslat szerint ugyanakkor a jogsértések elkerülése végett és a rászorultak megóvása érdekében, bizonyos dolgok esetében csak speciális szabályok betartásával nyílik mód a közérdekű felhasználásra.
Így megfelelő hatósági engedélyek birtokában lehet az olyan dolgokat eljuttatni a rászorultakhoz, amelyek minőségével, biztonságos használatával kapcsolatban kétségek merülnek fel, vagy amelyek forgalomba hozatalát jogszabály hatósági engedélyhez köti.
Ugyancsak egyértelmű, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő dolgok esetében a közérdekű felhasználáshoz olyan garanciális eljárást kell biztosítani, amely megfelelően figyelemmel van a szellemi tulajdonjog jogosultjának érdekeire.
A Javaslat szerinti szabályozás ezen érdekek érvényesülését van hivatva biztosítani.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
1. A Javaslat a közérdekű felhasználás alapelvi jellegű szempontjait határozza meg. Megvonja azt az eljárási kört, és megjelöli azt a hatósági döntést, amely a közérdekű felhasználásnak kiindulópontja lehet. A Javaslat szerint a büntetőeljárásba és a szabálysértési eljárásba bekerült olyan dolgok közérdekű felhasználásának van helye, amelyet elkoboztak.
A Javaslat a szabályozás körében közérdekű felhasználásnak az elkobzott dolognak a rászorulók részére történő, az egyéni szükségletet meg nem haladó és ingyenes juttatását tekinti.
2. A Javaslat meghatározza a közérdekű felhasználásban résztvevőket. A közérdekű felhasználás kezdeményezésére a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő Karitatív Tanács jogosult.
A Karitatív Tanácsot a szociális és családügyi miniszter alakítja meg a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tevő, karitatív tevékenységet végző közhasznú szervezetek képviselőiből. A Karitatív Tanács munkájának segítését, illetve a közérdekű felhasználás során a Javaslatban szabályozott egyes szakmai feladatok ellátását, továbbá a közérdekű felhasználás lebonyolításának koordinálását és felügyeletét a Szociális és Családügyi Minisztérium végzi. A Karitatív Tanács nem önálló jogi személy, ezért a működéséhez kapcsolódó jogviszonyokban a Szociális és Családügyi Minisztérium szerepel.
A közérdekű felhasználás lebonyolítását - azaz az elkobzott dolgoknak a rászorulókhoz eljuttatását - a Karitatív Tanácsnak erre kijelölt tagja végzi. A Javaslat abból indul ki, hogy a közérdekű felhasználás lebonyolítására a karitatív szervezetek alkalmasak, ugyanakkor nem lenne indokolt, ha a feladat elvégzését a törvény kötelezően előírná számukra, vagy akár a Karitatív Tanács kijelölése akaratuk ellen is megtörténhetne. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a közérdekű felhasználás lebonyolítására csak olyan karitatív szervezetet lehet kijelölni, amely ezt önként vállalja. A Karitatív Tanács kijelölő döntését a maga által meghatározott eljárási rendben, saját ügyrendje szerint hozza meg.
A 2. §-hoz
1. Általános szabály szerint közérdekű felhasználásra a Javaslat mellékletében meghatározott rendeltetésű dolgok kerülhetnek. A Javaslat ugyanakkor kizárja a dolgok bizonyos körét a közérdekű célra történő felhasználásból, míg a dolgok egy más körében speciális szabályokhoz köti a közérdekű célra való felhasználást (ld.: 6. §).
2. A szabálysértési és büntetőeljárás során elkobzott dolgok teljes köre nem válik automatikusan közérdekű célra felhasználhatóvá. Az első szűkítés a Javaslat mellékletében meghatározott rendeltetési kör, amely körvonalazza, hogy milyen célból, milyen szükségletek kielégítésére szolgáló dolgok esetében lehet szó közérdekű felhasználásról. A Javaslat melléklete az egyéni és ún. járulékos szükségletek körébe vonható azon rendeltetési köröket sorolja fel, amelyek valamelyikére lehet alapozni a közérdekű célra történő felhasználást. A Javaslat melléklete szerinti rendeltetési körök egyértelművé teszik, hogy luxusigények kielégítését a szabályozás nem szolgálhatja.
3. További szűkítést jelent, hogy a Javaslat a melléklet szerinti rendeltetési kör alá vonható dolog esetében sem mindig teszi lehetővé a közérdekű felhasználást. A Javaslat egyrészt arra tekintettel, hogy mi volt az elkobzás jogalapja, illetve arra tekintettel, hogy az elkobzás milyen bűncselekménnyel áll összefüggésben, másrészt pedig arra tekintettel, hogy az adott dolog milyen jellegű, milyen tulajdonsággal bír, kizárja a közérdekű felhasználást.
a) Nincs helye olyan dolog közérdekű felhasználásának, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik. A Btk. 77. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az ilyen dolog elkobzását akkor is el kell rendelni, ha a dolog birtoklása bűncselekmény elkövetésével nem áll összefüggésben. Ilyen dolog például a robbanóanyag, lőfegyver, kábítószer.
b) Nincs helye olyan dolog közérdekű felhasználásának, amelyet rossz minőségű termék forgalomba hozatala (Btk. 292. §) miatt koboztak el, feltéve, hogy a termék rendeltetésszerűen nem használható. Akkor rossz minőségű a termék, ha rendeltetésszerűen nem használható, vagy használhatósága jelentősen csökkent (ld. Btk. 294. §). Nem kétséges, hogy a használhatatlan termék egyben rossz is. A használhatóság jelentős mértékű csökkenése pedig olyan viszonylagos fogalom, amely a termék jellegétől és a felhasználás körülményeitől függ. A Javaslat mindenképpen indokoltnak tartja azt, hogy azt a terméket, amely a legalapvetőbb követelménynek sem felel meg, vagyis használhatatlan, ne lehessen közérdekű célra felhasználni.
Nincs helye olyan dolog közérdekű felhasználásának, amelyet szerzői vagy szomszédos jogok megsértése, iparjogvédelmi jogok megsértése, illetve ezzel szorosan összefüggő bűncselekmények miatt koboztak el. Ezekben az esetekben fogalmilag nem lehet olyan garanciális szabályokat biztosítani, amely a közérdekű felhasználással együtt járó "forgalmazás" tekintetében a sértett érdekeit megfelelően kezelni tudná.
c) A Javaslat - a teljesség igényével, és inkább vállalva a kizáró esetek közötti átfedő szabályozást, mint a félreérthető helyzeteket – nem teszi lehetővé az olyan dolog közérdekű felhasználását, amelyet az elkobzást követően külön jogszabály rendelkezései szerint meghatározott szervnek kell átadni.
Az elkobzás végrehajtásáról szóló 13/1979. (VIII. 10.) IM sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint azt az elkobzott dolgot, amelynek művészeti, történeti, oktatási vagy tudományos értéke van, a bíróság intézkedése szerint a megfelelő gyűjteményben való elhelyezés végett át kell adni a kijelölt kezelő szervnek. A rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint az elkobzott lőfegyvert és lőszert a rendőrségnek kell átadni. A rendelet 6. §-ának (3) bekezdése szerint az elkobzott kábítószert az ORFK-nak kell átadni. A rendelet 10., illetve 11. §-a értelmében, ha a lefoglalt dolog a fegyveres erők, fegyveres testület vagy rendészeti szerv tulajdona, a dolgot a lefoglalás után a testületnek nyomban át kell adni. A lefoglalt devizaértéket a platinát és az ezüstöt a lefoglalástól számított nyolc napon belül át kell adni a Magyar Nemzeti Banknak.
Nem tartozik azonban a Javaslat 2. §-a (2) bekezdésének c) pontja alá az említett IM rendelet 12. §-ának hatálya alá tartozó vámáru, amelyet a vám- és pénzügyőrség szerveinek kell átadni. E szabály ugyanis lefoglalt (és nem elkobzott) dologról szól, másrészt a célja az, hogy az elkobzás végrehajtásában közreműködő hatóságok között ossza meg a feladatokat, így a vám- és pénzügyőrség szervei az elkobzást végrehajtó szervezetként kerülnek említésre, s nem az adott dolog végső letéteményeseként (szemben a rendelet 6., 10. és 11. §-ában említett szervekkel).
A büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről és nyilvántartásáról szóló 117/1984. (IK. 12.) IM-BM-PM-Legf.ü. együttes utasítás 45-46. és 51. §-a szerint az elkobzott bélyeget, az elkobzott gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket és orvosi műszereket, értéktárgyakat (arany, ezüst, platina), értékpapírokat meghatározott szervezeteknek kell átadni. Az utasítás 50. §-a szerint a Magyar Honvédség tulajdonát képező elkobzott lőfegyvert az MH Fegyverzeti Főnökségének kell átadni.
d) Nincs helye közrendet, közegészséget, vagy közerkölcsöt sértő jellegű dolog közérdekű felhasználásának, mert ez ellenkezne a közérdekű felhasználás céljával. Itt is olyan dologról van szó, amely ugyan a Javaslat melléklete szerinti valamelyik rendeltetési kör alá lenne vonható (pl.: ruhaneműként, felszerelési tárgyként). Ugyanakkor a dolog jellege olyan, ami összeegyeztethetetlen a Javaslat mögött meghúzódó karitatív szándékkal.
e) Nincs helye olyan dolog közérdekű felhasználásának, amely jövedéki termék. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 3. § (2) bekezdése alapján jövedéki termék: az ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a bor, a köztes alkoholtermék, a dohánygyártmány.
A 3. §-hoz
A Javaslat szabályozása arra irányul, hogy az elkobzott dolgot kezelő hatóságtól a közérdekű felhasználásra alkalmas dolgok egy közbenső fázis beiktatásával a rászorultakhoz jussanak el. Ennek első lépcsőjeként a javaslat előírja, hogy az elkobzott dolgot kezelő hatóság alkalmanként, vagy rendszeres időszakonként értesíti a Karitatív Tanácsot az elkobzás megkezdése előtt. Ennek révén lesz lehetősége a Karitatív Tanácsnak arra, hogy képet kapjon a szétosztható dolgok köréről.
A 4. §-hoz
1. Az elkobzott dolgot kezelő hatóság értesítését követően a Karitatív Tanács 15 napon belül jelentheti be, hogy igényt tart az elkobzott dologra. Ezen időtartam alatt a Karitatív Tanácsba kvalifikált karitatív szervezetek egymás között (önkéntes vállalás útján) eldöntik, hogy közülük ki lesz a Tanács által kijelölve a közérdekű felhasználás lebonyolítására.
További 15 napon belül van lehetősége a kijelölt karitatív szervezetnek arra, hogy a dolgot elszállítsa. Ha a Karitatív Tanács 15 napon belül nem jelenti be az igényét, vagy bejelenti ugyan, de az elkobzott dolgot kezelő hatóság értesítésétől számított 30 napon belül a kijelölt karitatív szervezet a dolgot nem szállítja el, akkor az elkobzást az általános szabályok szerint végrehajtják, tehát az elkobzott dolgot értékesítik vagy megsemmisítik.
A Javaslat azért ír elő rövid (mindazonáltal ésszerű, betartható) határidőket az eljárás menetében, mivel a karitatív felhasználásról meghozandó döntésig eltelő idő alatt az elkobzott dolgot kezelő hatóság saját költségén köteles továbbraktározni a dolgot, s az állami költségvetésnek ezen okból történő terhelését a Javaslat minimalizálni igyekszik.
E törekvés indokolja azt a szabályt is, hogy attól az időponttól, amikor a Karitatív Tanácsnak azon tájékoztatása, miszerint az elkobzott dolgot közérdekű felhasználására átveszi, az elkobzott kezelő hatósághoz megérkezik, a tárolási költségek a közérdekű felhasználást lebonyolító szervezetet terhelik, miként az elszállítás, szétosztás költségei is. Az állam ugyanis a karitatív felhasználási célt a maga részéről a tulajdonát képező elkobzott dolog ingyenes átadásával támogatja (amivel adott esetben lemond az értékesítésből származó bevételről is), továbbá az adminisztrációs, információs rendszernek az SzCsM általi működtetésével. Természetes nem kizárt az, hogy bizonyos esetekben - mivel a Karitatív Tanácsnak az SzCsM is tagja - maga az állam vállalja a minisztériumon keresztül a közérdekű felhasználás lebonyolítását is. Ezt azonban akkor teheti, ha a szükséges források rendelkezésére állnak, és a Karitatív Tanács erre - önkéntes ajánlkozása alapján - kijelöli.
2. A Javaslat a Szociális és Családügyi Minisztérium feladatává teszi a szükséges eljárás kezdeményezését az olyan dolgok esetében, amelyek biztonságossága iránt kétség merül fel, vagy amelyek forgalmazása, illetve használata külön hatósági engedélyhez kötött.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme érdekében kimondja, hogy forgalomba csak biztonságos áru hozható. Az áru biztonságáról a gyártó köteles gondoskodni, de a forgalmazó sem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja, vagy a rendelkezésére álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos (3. §). A forgalmazót e szabályok szerint terhelő felelősség a közérdekű felhasználást lebonyolító szervezetre is kiterjed. Ezért olyan esetben, ha az áru biztonságosságával kapcsolatban kétség merül fel, a közérdekű felhasználás elrendelése előtt az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek az áru biztonságosságának ellenőrzésére irányuló piacfelügyeleti eljárását indokolt kezdeményezni, melynek során elvégezhetők a szükséges biztonságossági vizsgálatok (79/1998. (IV. 29.) Korm. sz. rendelet).
Ha az derül ki, hogy a dolog nem biztonságos, vagy az illetékes hatóság a dolog használatához szükséges engedélyt nem adja meg, akkor a kijelölt karitatív szervezet köteles a dolgot haladéktalanul visszaszolgáltatni az elkobzást végrehajtó hatóságnak.
A jogsértő termék gyártójának (importálójának) az 1993. évi X. törvény alapján fennálló termékfelelőssége nem szűnik meg azáltal, hogy az állam a jogsértő terméket elkobozta és közérdekű célra felhasználta. A termék hibája által okozott károkat továbbra is gyártója köteles megtéríteni. A törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerint a gyártó mentesül a felelősség alól, ha a terméket nem hozta forgalomba. Az áru hamis megjelölése bűncselekmény azonban megvalósul már az előállítással is, tehát a jogsértő termék el is kobozható, s így sor kerülhet a közérdekű felhasználásra a Javaslat szabályai szerint. Ebben az esetben a gyártót a termékfelelősség nem terheli.
Az 5. §-hoz
A Javaslat rendelkezései alapján az elkobzott dolog kikerül az Állam tulajdonából. Indokolt a közérdekű felhasználás lebonyolítását vállaló, illetve végző, a Karitatív Tanács által kijelölt karitatív szervezettel kötendő szerződésre kötelező írásbeliséget előírni.
A Javaslat előírja, hogy a szerződésben az adott karitatív szervezetnek szerződéses szankció mellett vállalnia kell, hogy a hozzákerült dolgokat ingyenesen és közvetlenül a rászorulókhoz továbbítja, illetve a dolgokat kereskedelmi forgalomba nem juttatja.
Ez azt jelenti, hogy a Karitatív Tanácsnak a közérdekű felhasználás lebonyolítását vállaló tagja más karitatív szervezetre nem ruházhatja át az átvett dolog tulajdonjogát, azokat csak közvetlenül a rászorulóknak adhatja át. Nincs azonban akadálya annak, hogy a lebonyolításban közreműködőként igénybe vegye más karitatív szervezetek munkáját is (pl. szétosztásban, raktározásban).
Mivel az elkobzott dolgot közvetlenül kell a rászorulókhoz eljuttatni, nincs lehetőség arra, hogy azokat intézménynek, szervezetnek adják át. Lehetséges azonban, hogy az átruházás valamely rászorulti közösség (pl. egy otthon lakói) részére történik, akik azután közösen használják az adott dolgot. A Javaslat azért nem engedi meg, hogy intézményekre is átruházható legyen az elkobzott dolgok tulajdonjoga, mivel ehhez a jogosult intézményi kört is meg kellene határozni, ami túlzó mértékű szabályozást eredményezne. Másrészről a rendeltetési körök úgy lettek meghatározva, hogy a személyes szükséglet kielégítésére alkalmas dolgok kerülhetnek közérdekű felhasználásra, s ezek közvetlen intézményi felhasználtsága nem jellemző.
A 6. §-hoz
1. Az áru hamis megjelölése (Btk. 296. §) miatt elkobzott dolgok közérdekű felhasználására vonatkozóan a Javaslat speciális szabályokat is megállapít. Erre azért van szükség, mert az ilyen elkobzott dolog felhasználása egyes szellemi tulajdonjogokat sért, ugyanakkor – ellentétben a szerzői jog megsértése miatt elkobzott dolgok esetével – itt garanciális szabályok betartása mellett fogalmilag nem kizárt, hogy közérdekű felhasználásra kerülhessen sor.
2. A Javaslat az ilyen dolgok közérdekű felhasználását akkor teszi lehetővé, ha ahhoz a jogosult hozzájárult, illetve ennek hiányában, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy dolog megfosztható jogsértő mivoltától, a megfosztást követően.
Ezeknél a dolgoknál az eljárás tehát annyiban tér el az általános szabályoktól, hogy a Javaslat ezen termékek közérdekű célokra történő felhasználásának megkezdését megelőzően beiktat egy új bírósági eljárást. A bíróságnak kell megállapítania, hogy megfosztható-e a dolog a jogsértő mivoltától, és ha igen, milyen módon. A tervezet ezt - a Szociális és Családügyi Minisztérium által kezdeményezett - bírósági eljárást a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság hatáskörébe és illetékességébe utalja, és a kijelölt karitatív szervezet feladatává teszi a jogsértő jellegtől való megfosztás végrehajtását.
3. A közérdekű felhasználás módozatainak meghatározásakor figyelemmel kell lenni a jogosult érdekeire. Ez nem kizárólag a szellemi tulajdonjogokat védő nemzeti törvényekből következik, de a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében létrejött TRIPS-egyezmény rendelkezéseiből is, melyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki több egyezménnyel együtt. Ennek 46. cikke kimondja, hogy a jogsértő termékekről a kereskedelmi csatornák mellőzésével kell rendelkezni, úgy, hogy a jogosultnak az ne okozzon kárt. Tehát el kell kerülni azt, hogy a jogsértő termékek visszakerüljenek a kereskedelembe. A közérdekű felhasználásnak csak olyan módja választható, amely ezt kizárja.
A Javaslat szigorúan figyelembe veszi a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket. Ezen kötelezettségek jelentik azokat a korlátokat, amelyek miatt nincs lehetőség a szellemi tulajdonjoggal érintett termék kötetlenebb eljárásban történő közérdekű felhasználására, függetlenül attól, hogy az állami tulajdonba került az elkobzással.
Sem a bírósági eljárásra, sem a megfosztásra nincs szükség akkor, ha a szellemi tulajdonjog jogosultja a közérdekű felhasználáshoz enélkül is hozzájárul.
A 7. §-hoz
1. A Javaslat a hatálybalépésről úgy rendelkezik, hogy az biztosítsa a közérdekű felhasználásban résztvevők számára a felkészülést. Ugyanakkor az is indokolt, hogy csak olyan elkobzott dologra nézve lehessen a Javaslat rendelkezéseit alkalmazni, amelynek elkobzására a hatálybalépést követően került sor.
2. A Javaslat szerinti szabályozás más törvényi szabályozások kisebb módosítását teszi szükségessé. Erről a Javaslat rendelkezik.
3. A Javaslat a szociális és családügyi miniszter feladatává teszi, hogy a hatálybalépést követő 60 napon belül megalakítsa a Karitatív Tanácsot, amelynek működésére és összeállításának feltételeire vonatkozóan a Kormány kap felhatalmazást rendeleti jogkörben történő szabályozásra.