MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2034.

számú

törvényjavaslat

a hulladékgazdálkodásról

Előadó: dr. Pepó Pál

környezetvédelmi miniszter

1999. december1999. évi ……..törvény

a hulladékgazdálkodásról

Az Országgyűlés a környezet magas fokú védelme érdekében, különös tekintettel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióval fennálló és más nemzetközi megállapodásokból adódó kötelezettségeire,

- a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek, a jövő generációk tartalékainak biztosítása,

- a túlzott energia- és nyersanyagfogyasztás mérséklése, a felhasználás hatékonyságának növelése,

- az épített és természeti környezet, az emberi egészség hulladékok okozta terhelésének mérséklése

érdekében a következő törvényt alkotja.

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. §

E törvény célja

a) az emberi egészség védelme, a természeti és épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos vállalkozói és fogyasztói magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel;

b) a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladékok okozta terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása), a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladékok környezetkímélő ártalmatlanítása.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény hatálya kiterjed:

a)  minden hulladékra,

b)  a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre.

(2) A törvény hatálya

a)   az ásványi nyersanyagok kitermelése során vagy azzal együtt kitermelt, azoktól fizikai módszerekkel leválasztott szilárd anyagokra;

b)  az állati hulladékokra (beleértve az állati tetemeket, valamint a trágyát) és más természetes, a mezőgazdaságban  felhasználható nem veszélyes anyagokra;

c)   a folyékony hulladék kivételével a szennyvizekre;

d)  a hatástalanított robbanóanyagokra

csak annyiban terjed ki, amennyiben azokról jogszabály másképp nem rendelkezik.

(3) Nem terjed ki a törvény hatálya

a)  a levegőbe kibocsátott anyagokra;

b)  a radioaktív hulladékokra.

(4) A hulladékgazdálkodással összefüggő, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

Alapfogalmak

3. §

E törvény alkalmazásában:

a) hulladék: bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles;

b) veszélyes hulladék: a 2. számú mellékletben felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre és a környezetre kockázatot jelentő hulladék;

c) települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék;

d) folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül;

e)  gyártó: a termék előállítója, illetőleg külföldi gyártó esetén importálója;

f)   termelő: akinek a tevékenysége során a hulladék keletkezik vagy tevékenysége következtében a hulladék jellege és összetétele megváltozik;

(g) hulladékkezelő: aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék termelőjétől vagy más birtokosától átveszi és kezeli;

(h) hulladékgazdálkodás: a hulladékokkal összefüggő tevékenységek rendszere, beleértve a hulladékok keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást;

(i) újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása. A többször felhasználható, újra tölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká;

(j) hasznosítás: a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban - a 4. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával - történő felhasználása;

(k) ártalmatlanítás: a hulladék környezetveszélyeztető, -szennyező vagy -károsító hatásának megszüntetése, kizárása a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával, a 3. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával;

(l) kezelés: a hulladékok veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is;

(m)gyűjtés: a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre  történő elszállítás érdekében;

(n) begyűjtés: a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén;

(o) szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is;

(p) előkezelés: a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár;

(q) tárolás: a hulladéknak termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése.

A hulladékgazdálkodás alapelvei

4. §

A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni:

(a) a megelőzés, ezen belül az integrált szennyezés-megelőzés elve alapján a lehető legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét a környezetterhelés csökkentése érdekében;

(b) az elővigyázatosság elve alapján a veszély, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének;

(c) a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért, ide értve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló-képességét, a termék élettartamát és újrahasználhatóságát, a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is;

(d) a megosztott felelősség elve, a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük;

(e) az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása az elérhető legkisebb mértékű legyen;

(f) az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható, leghatékonyabb megoldásra; a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó, anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazására, a környezetterhelést csökkentő folyamatirányításra, a hulladékként nagy kockázatot jelentő anyagok kiváltására, illetőleg a környezetkímélő hulladékkezelő technológiák bevezetésére;

(g) a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni. A szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is;

(h) a közelség elve alapján a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a – környezeti és gazdasági hatékonyság figyelembe vételével kiválasztott – lehető legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor;

(i) a regionalitás elve (területi elv) alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak és a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni;

(j) az önellátás elve alapján – országos szinten, a regionalitás és a közelség elvének figyelembevételével – a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üzemeltetni;

(k) a fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célok elérését ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembe vételével javasolt megvalósítani;

(l) a példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit.

II. Fejezet

KÖVETELMÉNYEK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

A hulladékgazdálkodás általános szabályai

5. §

(1) Minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, illetve a környezet terhelése és igénybevétele csökkenjen, ne okozzon környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását.

(2) A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében törekedni kell:

(a) az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazására;

(b) az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartására;

(c) a lehető legkevesebb hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítására;

(d) a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltására.

(3) A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladékok lehető legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékokkal történő helyettesítésére, valamint – ha ezek nem megoldhatóak - a hulladék energiahordozóként való felhasználására.

(4) A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, hasznosítani kell.

(5) Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés).

(6) Ártalmatlanításra csak azok a hulladékok kerülhetnek, amelyek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak.

(7) Tilos a hulladékot elhagyni, – a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni és ellenőrzés nélkül ártalmatlanítani.

A gyártó kötelezettségei

6. §

(1) A gyártó köteles a terméket és csomagolását - külön jogszabályban meghatározottak szerint - úgy kialakítani, valamint olyan technológia- és termékfejlesztést végrehajtani, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár, továbbá elősegíti a termék újrahasználatát, hulladékká válását követően annak környezetkímélő kezelését, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását.

(2) A gyártó köteles az azonos célra szolgáló nyers- és alapanyagok, félkész-termékek, az azokból készült termékek, továbbá csomagolóeszközeik közül azok előnyben részesítésére, amelyek gyártásának és felhasználásának anyag- és energiaigénye alacsonyabb, használata kevesebb hulladék keletkezésével jár, illetőleg az azokból készült termék, csomagolóeszköz tartósabb, többször használható, hulladékként kevésbé terheli a környezetet.

7. §

(1) A gyártó köteles tájékoztatni a termék forgalmazóját, illetőleg a fogyasztót a termék és csomagolása hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, annak elhasználódása vagy hulladékká válása esetén kezelésének lehetőségeiről.

(2) A terméken, illetve csomagolásán jól látható módon jelölni kell annak esetleges hulladékszegény, tartós vagy újrafelhasználható voltát, anyagi összetételét, betétdíjas vagy letéti díjas forgalmazását. A tájékoztatás módjáról, tartalmi és alaki követelményeiről - a fogyasztóvédelmi törvénnyel összhangban - külön jogszabályok rendelkezhetnek.

8. §

(1) A gyártó köteles külön jogszabályban meghatározott termékekre vagy termékcsoportokra az ott megállapított arányban és feltételek mellett az általa belföldön forgalmazott termékből származó hulladékot, illetőleg a használt terméket a forgalmazótól, a fogyasztótól visszafogadni, illetőleg visszaváltani annak újrahasználata, hasznosítása vagy környezetkímélő ártalmatlanítása érdekében.

(2) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra visszaveendő hulladékok fajtáit, a visszavételi és hasznosítási arányokat és azok teljesítésének határidejét az érintett gyártók által létrehozott tanácsadó testületek javaslatának figyelembevételével a Kormány rendeletben állapítja meg.

(3) A gyártó saját döntése alapján is visszafogadhatja, visszaválthatja a forgalmazótól vagy a fogyasztótól a termékéből származó hulladékot vagy használt termékét, illetőleg ennek elősegítésére a termék forgalmazóival önkéntes megállapodást köthet.

(4) A gyártó az (1) bekezdésben meghatározott visszavételi kötelezettségének teljesítését, illetőleg a (3) bekezdés szerinti önkéntes visszavételt a megosztott felelősség elve alapján külön jogszabályban meghatározott feltételekkel megállapodásban - részben vagy egészben – átruházhatja a forgalmazóra vagy az arra feljogosított hulladékkezelőre. A megállapodást jóváhagyásra be kell nyújtani a környezetvédelmi hatóságnak.

(5) A gyártó a tevékenységéből származó hulladékairól, valamint (2) és (3) bekezdés alapján visszavett hulladékról a hulladék birtokosa kötelezettségeinek megfelelően köteles gondoskodni.

9. §

(1) A gyártó termékének forgalomba hozatalát megállapodás alapján ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a forgalmazó vállaljon kötelezettséget a termék elhasználódása utáni - betétdíj, tartós fogyasztási cikk esetén letéti díj  ellenében történő - begyűjtésére.

(2) A gyártó a betétdíjas vagy letéti díjas termékét vagy annak hulladékát köteles a forgalmazótól visszavenni és a betétdíjat vagy letéti díjat számára megfizetni.

(3) Termék forgalmazását jogszabály betétdíj vagy letéti díj megfizetéséhez kötheti.

(4) A betétdíjak és letéti díjak megállapításának és alkalmazásának szabályait külön jogszabály határozza meg.

A forgalmazó kötelezettségei

10. §

(1) A termék vagy szolgáltatás forgalmazója (a továbbiakban együtt: forgalmazó) köteles gondoskodni azon termékek, illetőleg csomagolásuk, illetve azok hulladékának fogyasztóktól történő visszafogadásáról, szelektív gyűjtéséről és a gyártónak vagy az arra feljogosított hulladékkezelőnek történő átadásáról, amelyek forgalmazását (kereskedelmét, javítását, karbantartását) a 8. § (4) bekezdése szerinti megállapodás alapján végzi.

(2) A forgalmazó saját döntése alapján is visszafogadhatja, visszaválthatja az általa forgalmazott használt terméket, illetőleg csomagolását és azok hulladékát a fogyasztóktól, amennyiben a hulladékok kezeléséről, hasznosításáról a vonatkozó szabályoknak megfelelően gondoskodik.

(3) A forgalmazó köteles azt a használt terméket, csomagolást vagy hulladékot, amely után a fogyasztó betét- vagy letéti díjat fizetett, a fogyasztótól visszavenni és részére a díjat visszafizetni.

(4) A begyűjtés ösztönzésére a forgalmazó a gyártótól függetlenül is alkalmazhat betétdíjat vagy letéti díjat.

(5) A termék forgalmazója, a gyártó és a hulladékkezelő szerződésben állapíthatják meg a használt termék vagy a hulladék gyűjtésének módját és feltételeit. Törvény vagy kormány-rendelet az ilyen szerződés megkötését kötelezően előírhatja.

(6) A forgalmazó az általa forgalmazott termék hulladékának visszavételét a forgalmazás helyén külön engedély nélkül - a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel - végezheti.

A gyártóra és a forgalmazóra vonatkozó közös szabályok

11. §

A gyártók és a forgalmazók a 6-10. §-ban foglalt kötelezettségeik ellátása érdekében más gyártókkal, forgalmazókkal és a termékből származó hulladék kezelőivel önálló szervezetet hozhatnak létre, amely szervezet a kötelezettségeket a gyártóktól és forgalmazóktól díjfizetés ellenében, szerződésben rögzített feltételek mellett átvállalja; a tevékenységi körébe tartozó hulladékok begyűjtését és hasznosítását vagy ártalmatlanítását szervezi és koordinálja.

A fogyasztó kötelezettségei

12. §

(1) A fogyasztó köteles a szervezett szelektív hulladék begyűjtési rendszereket igénybe venni.

(2) Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek fogyasztói tevékenysége során hulladék képződik, az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesülnek, ha a hulladék kezeléséről a hulladék termelőjére vonatkozó szabályok szerint gondoskodnak.

(3) Törvényben meghatározott esetekben a fogyasztó köteles a hulladékká vált terméket az annak visszavételére kötelezettnek, illetve feljogosítottnak visszaszolgáltatni.

A hulladék termelőjének, birtokosának kötelezettségei

13. §

(1) A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét vagy saját maga vagy az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek egyidejű megfizetésével teljesíti.

(2) Törvény, kormányrendelet vagy - települési hulladék esetében - önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek.

(3) Ha a gyártó, forgalmazó vagy fogyasztó tevékenysége gyakorlása során hulladék keletkezik, a tevékenységet ellátó köteles a hulladék termelőjére vonatkozó szabályok szerint a hulladék kezeléséről gondoskodni.

(4) A hulladék szállítója – amennyiben nem saját, hanem más hulladékát annak megbízásából szállítja a huladékkezelőhöz – a szállítmány rendeltetési helyére történő biztonságos eljuttatásáért felelős.

III. Fejezet

HULLADÉKKEZELÉS ÉS HULLADÉKHASZNOSÍTÁS

Hulladékkezelés

14. §

(1) Hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, ártalmatlanítása, hasznosítása.

(2) Hulladékkezelési tevékenység - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik - kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.

(3) A hulladékkezelésből származó hulladékokra a hulladékkezelő köteles betartani a hulladék termelőjére megállapított kötelezettségeket.

(4) A hulladékkezelő köteles a hulladék birtokosa számára előírt nyilvántartás és adatszolgáltatás elvégzésén túl a birtokába került, átvett hulladékokra és az általa végzett kezelésre vonatkozó adatokat is külön jogszabályban meghatározott módon nyilvántartani és a hatóságoknak adatot szolgáltatni.

(5) A hulladékkezeléshez használt technológia, berendezés, eszköz, anyag alkalmazását, forgalmazását jogszabály engedélyhez vagy alkalmassági vizsgálathoz, illetőleg minősítéshez kötheti.

(6) Az egyes hulladékfajtákra, illetve kezelési tevékenységekre vonatkozó átfogó szakmai szabályokat

(a) törvényi szabályozást nem igénylő esetekben a Kormány rendeletben;

(b) törvényi vagy kormányrendelet szintű szabályozást nem igénylő esetekben a miniszter, illetőleg a tevékenység szabályozásáért felelős miniszter rendeletben

állapítja meg.

(7) A technológiákból származó, a technológiai folyamatba visszavezetett maradék anyag, valamint a már használt, de eredeti céljára ismételten felhasználható termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká.

Hulladékgyűjtés és begyűjtés

15. §

(1) A hulladék további kezelésének megfelelően elkülönített gyűjtése a hulladék termelőjének vagy birtokosának elemi kötelezettsége. A hulladék telephelyen belüli –a környezet veszélyeztetését kizáró módon történő – gyűjtése a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végezhető.

(2) A begyűjtés során a hulladékkezelő a hulladékot a hulladék termelőitől vagy más birtokosaitól rendszeresen összeszedi és elszállítja a begyűjtőhelyre, a hasznosítás vagy ártalmatlanítás helyére, illetőleg a hulladékot átveszi a hulladékok birtokosaitól a begyűjtőhelyeken, gyűjtőpontokon.

(3) A hulladékbegyűjtési tevékenység végzése környezetvédelmi hatósági engedélyhez kötött.

(4) Gazdálkodó szervezet tevékenységi körében nem veszélyes hulladék forgalmazását - amennyiben azt változatlan formában értékesíti (a továbbiakban: hulladékkereskedő) -, a kereskedelmi jogszabályokban foglaltaknak megfelelően végezheti.

(5) A hulladékkezelő begyűjtőhelyet önálló telephelyként vagy telephelyen belüli gyűjtőhelyként hatósági engedély birtokában létesíthet és üzemeltethet, ahol a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőzően a hulladékot elszállításig tárolják, esetenként előkezelik, illetve további kezelésre, hasznosításra előkészítik.

(6) A (3) és (5) bekezdés szerinti engedélyezés feltételeit külön jogszabály tartalmazza.

Hulladékszállítás

         16. §

(1) Hulladékot úgy kell szállítani, hogy annak során a környezet ne szennyeződjék. Szennyeződés esetén a szállító - a 13. § (4) bekezdésben meghatározottak figyelembevételével - a hulladék eltakarításáról, a terület szennyeződés-mentesítéséről, valamint az eredeti környezeti állapot helyreállításáról köteles gondoskodni.

(2) A szállító (1) bekezdés szerinti kötelezettsége nem érinti az e törvény, valamint külön jogszabály alapján a hulladék termelőjének, birtokosának felelősségét, valamint a költségviselés áthárításának lehetőségét.

(3) Gazdálkodó szervezet üzletszerűen és rendszeresen hulladékszállítási tevékenységet csak a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, a környezetvédelmi hatóság előzetes engedélyével folytathat.

A hulladék behozatala, kivitele és átszállítása

17. §

Hulladék behozatala, kivitele, átszállítása és a Magyar Köztársaság területén történő hasznosítása, illetve ártalmatlanítása a környezet állapotát nem veszélyeztető, szennyezését, károsítását kizáró módon, a vonatkozó nemzetközi szerződésekből és megállapodásokból származó kötelezettségekkel összhangban történhet. Az ezzel összefüggő feltételeket - beleértve a hatósági engedélyhez kötött tevékenységek körét is - külön jogszabályok határozzák meg.

Hulladékhasznosítás

18. §

(1) A hulladék hasznosítása történhet

(a) a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználásával (újrafeldolgozás);

(b) a hulladék valamely újrafeldolgozható összetevőjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés);

(c) a hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás).

(2) A biológiailag lebomló szerves anyagok aerob vagy anaerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele (komposztálás) hasznosításnak minősül. A komposztálás végzésének és a komposzt felhasználásának feltételeit külön jogszabály tartalmazza.

(3) A hulladék hasznosítójának biztosítania kell, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél ne okozzon nagyobb környezetterhelést.

(4) Hulladékhasznosító létesítmény csak a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és a környezetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető.

(5) A hulladék hasznosítása esetén a gyártóra, a hulladék birtokosára és a hulladékkezelőre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

Hulladékártalmatlanítás

19. §

(1) A hulladékártalmatlanítás a környezetvédelmi hatóság engedélyében megfogalmazottak szerint történhet

(a) hulladéklerakóban történő lerakással;

(b) termikus ártalmatlanítással;

(c) más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárással.

(2) Hulladékártalmatlanító létesítmény csak a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és a környezetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető.

(3) Az ártalmatlanító létesítmények kialakítására és üzemeltetésére, valamint a már működő és betelt lerakókra vonatkozó előírásokat külön jogszabály állapítja meg.

(4) Már üzemelő hulladéklerakó környezetvédelmi, műszaki megfelelőségének megállapítására az üzemeltető köteles (Kt. 73-76. §) teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot végezni. A felülvizsgálat alapján indult eljárásban a további működés feltételeit, illetve a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket a környezetvédelmi hatóság a Kt.-ben foglaltaknak megfelelően határozza meg (Kt. 78-81. §).

(5) Új hulladéklerakó létesítmény csak regionális célokra építhető.

(6) Hulladéklerakóban előkezelés nélkül hulladék nem ártalmatlanítható. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok körét és a lerakás feltételeit külön jogszabály határozza meg.

IV. FEJEZET

A TELEPÜLÉSI SZILÁRD ÉS FOLYÉKONY HULLADÉKRA VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK

Az ingatlantulajdonos kötelezettségei

20. §

(1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.

(2) Az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot - a települési önkormányzat, Budapesten a Fővárosi Önkormányzat (a továbbiakban együtt: települési önkormányzat) rendeletében (a továbbiakban: önkormányzati rendelet) meghatározott feltételek mellett -, az abban megjelölt hulladékbegyűjtő helyre vagy hulladékkezelő telepre külön engedély nélkül maga is elszállíthatja.

(3) Az ingatlantulajdonos a települési hulladék veszélyes összetevőit (veszélyes hulladékokat) az önkormányzat rendeletében előírtaknak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni; a meghatározott begyűjtőhelyre vinni vagy a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek átadni, illetőleg a 12. § (2)-(3) bekezdése szerint eljárni.

(4) Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek a környezetvédelmi felügyelőség által engedélyezett - települési hulladék ártalmatlanítására alkalmas - hulladékkezelési berendezéssel, létesítménnyel rendelkeznek, az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesülnek, ha települési hulladékuk ártalmatlanításáról ezekben a berendezésekben, létesítményekben gondoskodnak.

A települési önkormányzatok kötelezettségei

21. §

(1) A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez és tart fenn.

(2) Gazdálkodó szervezetre a közszolgáltatás csak akkor terjed ki, ha a tevékenysége során keletkező települési hulladék kezeléséről a 13. §-ban foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik.

(3) A közszolgáltatás kiterjed

(a) a közszolgáltatás ellátására feljogosított hulladékkezelő (a továbbiakban: közszolgáltató) szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben, a közterületen vagy az ingatlanon összegyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott települési szilárd hulladék elhelyezés céljából történő rendszeres elszállítására;

(b) a települési folyékony hulladék ideiglenes tárolására szolgáló létesítmény kiürítésére és a települési folyékony hulladék elhelyezés céljából történő elszállítására;

(c) a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és működtetésére.

(4) A közszolgáltatás kiterjedhet begyűjtőhelyek (hulladékgyűjtő udvarok, átrakóállomások, gyűjtőpontok), előkezelő és hasznosító (válogató, komposztáló stb.) telepek létesítésére és működtetésére is.

(5) A települési önkormányzat a helyi feltételekhez igazodva, rendeletében előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás keretében történő begyűjtését, illetőleg meghatározhatja az erre vonatkozó részletes szabályokat.

22. §

(1) A települési önkormányzatok a hulladékgazdálkodási feladataik ellátása érdekében, e törvény céljainak és alapelveinek figyelembe vételével együttműködnek egymással. Együttműködésük tartalmát és feltételeit együttműködési vagy a társulási törvény szerinti társulási szerződésben állapítják meg.

(2) A települési önkormányzat a közszolgáltatás megszervezésére vonatkozó kötelezettségének vagy önálló közszolgáltatás szervezésével, vagy más szervezésében működő közszolgáltatáshoz való csatlakozással tehet eleget, illetve a szomszédos vagy egymáshoz közeli települési önkormányzatok közösen tarthatnak üzemben hulladékkezelésre szolgáló létesítményt vagy a közszolgáltatás ellátására közös gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre.

(3) A települési önkormányzat szerződést köthet a 11. § szerinti szervezettel a gyártó 8. §-ban meghatározott visszavételi felelősségébe tartozó hulladékok települési hulladékból történő szelektív begyűjtésére vagy válogatására. A szelektív begyűjtést ennek érdekében a közszolgáltatás keretébe vonhatja, az ebből eredő többlet költségeit a szervezettel részben vagy egészben – megállapodásuknak megfelelően – megtéríttetheti.

(4) A települési önkormányzat képviselőtestülete, az (1) bekezdés szerinti együttműködés keretében – a vonatkozó terület- és településrendezési tervekben foglaltak figyelembe vételével és a helyi hulladékgazdálkodási tervnek megfelelően - kijelöli az érintett települések igényeit kielégítő települési hulladékkezelési létesítmények helyét.

23. §

A települési önkormányzat képviselőtestülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:

(a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;

(b) a közszolgáltatást végző hulladékkezelő (a továbbiakban: közszolgáltató) megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;

(c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerződés egyes tartalmi elemeit;

(d) a közszolgáltatás keretében kötött közüzemi szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének - jogszabályban nem rendezett - módját és feltételeit;

(e) a közszolgáltatással összefüggő - jogszabályban nem rendezett - települési önkormányzati feladat- és hatáskört;

(f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.

24. §

(1) A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási feladatainak végrehajtása érdekében hozott önkormányzati rendeleteiben - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben - illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál szigorúbb hulladékgazdálkodási előírásokat is meghatározhat.

(2) A települési önkormányzat hulladékgazdálkodási tárgyú rendeleteinek tervezetét a szomszédos és az intézkedéssel érintett más települési önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatnak tájékoztatásul, valamint a környezetvédelmi felügyelőségnek véleményezésre megküldi. A környezetvédelmi felügyelőség szakmai véleményéről harminc napon belül tájékoztatja a települési önkormányzatot.

A hulladékkezelési közszolgáltatási díj

25. §

(1) A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan,

(a) a közszolgáltatás jellegét;

(b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét;

(c) a közszolgáltatást működtető szolgáltató folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket, - beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit, - külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit

külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.

(2) Az üdülőingatlan tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját, az (1) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével, tekintettel a település jellegére, az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan kell megállapítani.

(3) A közszolgáltatás díját meghatározó önkormányzati rendelet elfogadását megelőző, a Kt. 43. §-a szerinti vizsgálati elemzés részeként a közszolgáltatás rendjére és módjára tekintettel részletes költségelemzést kell készíteni. A költségelemzést - a közszolgáltató (1) bekezdésben meghatározottak szerint készített javaslata alapján - a jegyző terjeszti elő.

26. §

(1) A hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás.

(2) A díjhátralék keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására és felszólítja annak teljesítésére.

(3) A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. napot követően a közszolgáltató – a felszólítás megtörténtének igazolása mellett – a díjhátralékot a települési önkormányzattól igényelheti.

(4) A települési önkormányzat a szabályosan benyújtott igénylés átvételét követő 15 napon belül a díjhátralékot – a feladathoz kötött állami támogatás terhére – a közszolgáltatónak megtéríti, egyidejűleg a jegyző, Budapesten a főjegyző (a továbbiakban együtt: jegyző) – a külön jogszabályokban meghatározottak szerint – intézkedik a díjhátralék és a felmerült költségek behajtásáról.

A hulladékkezelési közszolgáltatás

27. §

(1) A települési hulladékkezelési közszolgáltatást ellátó közszolgáltató feladata a környezetvédelmi előírások megtartása mellett - az önkormányzati rendeletben előírt módon - a települési hulladék ingatlantulajdonosoktól történő begyűjtése, elszállítása a települési hulladék kezelőtelepre, illetőleg a települési hulladék kezelése, kezelő létesítmény üzemeltetése, a szolgáltatás folyamatosságának biztosítása.

(2) A közszolgáltatás teljesítése csak törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetekben szüneteltethető, illetőleg korlátozható.

(3) Települési hulladékkezelési közszolgáltatást az a hulladékkezelő végezhet, aki

(a) biztosítani tudja a közszolgáltatás azon – külön jogszabályban meghatározott – személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rendszeres és a környezetvédelmi szempontoknak maradéktalanul megfelelő ellátását;

(b) a végzendő hulladékkezelési tevékenységnek megfelelő környezetvédelmi hatósági engedéllyel rendelkezik;

(c) szerepel annak a települési önkormányzatnak – a jegyző által vezetett – nyilvántartásában, amelynek a közigazgatási területén közszolgáltatást kíván ellátni;

(d) megfelelő – külön jogszabályban meghatározottak szerinti – mértékű biztosíték, garancia meglétét igazolja;

(e) az a)-d) pontban meghatározott feltételek, illetőleg eredményes pályázat alapján a települési önkormányzattal közszolgáltatási szerződést kötött.

(4) A települési önkormányzat az önkormányzati rendeletben a 21. § (3)-(5) bekezdésének figyelembevételével meghatározott közszolgáltatás vagy egyes elemei ellátására nyilvános pályázatot hirdet meg. A közszolgáltató kiválasztására irányuló pályázat és elbírálása részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

(5) A pályázat eredménytelensége esetén a pályázatot 6 hónapon belül ismételten meg kell hirdetni. A közszolgáltatási szerződés megkötéséig a települési önkormányzat maga köteles gondoskodni a közszolgáltatás ellátásáról.

28. §

(1) A települési önkormányzat képviselőtestülete a pályázat nyertesével (nyerteseivel) közszolgáltatói szerződést köt.

(2) A szerződést a települési hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel legalább 10 évre szólóan kell megkötni.

(3) A kizárólag a hulladék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkozó szerződést legfeljebb 10 évre szólóan lehet megkötni. Az ilyen szerződésben meg kell határozni a hulladék ártalmatlanítását végző közszolgáltatót, a szelektíven gyűjtött hulladékok esetében az azok hasznosítását vagy ártalmatlanítását végző hulladékkezelőt.

(4) A szerződés részletes feltételeit és tartalmi követelményeit a Kormány rendeletben állapítja meg.

(5) A közszolgáltatói szerződés csak akkor mondható fel, ha a közszolgáltató

(a) a közszolgáltatás ellátása során a környezet védelmére vonatkozó jogszabályok vagy a reá vonatkozó hatósági határozat előírásait súlyosan megsértette és ennek tényét a bíróság vagy hatóság jogerősen megállapította;

(b) a szerződésben megállapított kötelezettségét neki felróhatóan súlyosan megsértette.

(6) A felmondási idő legalább hat hónap.

(7) A közszolgáltatási szerződés felmondása esetén a települési önkormányzatnak haladéktalanul intézkednie kell a közszolgáltatás ellátásának biztosításáról.

29. §

(1) A közszolgáltató köteles a közszolgáltatói tevékenységéről évente részletes költségelszámolást készíteni és azt a települési önkormányzatnak benyújtani.

(2) A közszolgáltató a közszolgáltatás ellátása mellett hulladékkezelési engedélyének megfelelően egyéb hulladékgazdálkodási tevékenységeket is folytathat, amelyeknek díját maga határozza meg. A közszolgáltatás kereteit meghaladó hulladékgazdálkodási tevékenységéről évente tájékoztatást ad a települési önkormányzatnak.

(3) A kötelezően ellátandó közszolgáltatás kereteibe nem tartozó más hulladékkezelési szolgáltatás költségeit, elszámolását és díját szigorúan el kell különíteni, és e költségeket a közszolgáltatás díjából nem lehet finanszírozni.

(4) A települési szilárd és folyékony hulladékok kezelésére szolgáló technológiák, létesítmények kialakítására és üzemeltetésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg.

Elhagyott hulladék

30. §

(1) Az ingatlanon elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége - ellenkező bizonyításig - az ingatlan tulajdonosát terheli.

(2) A települési önkormányzat, közigazgatási területén a közterületen elhagyott hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról a közszolgáltatás keretein belül - a 31. §-nak megfelelően - gondoskodik.

(3) A környezetvédelmi hatóság határozatban kötelezheti az ingatlan tulajdonosát vagy - a közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot - az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására.

(4) Ha az elhagyott hulladék tulajdonosa azonosítható, a költségviselő vele szemben a hulladékkezelés és az eljárás költségeit érvényesíti.

A közterület tisztántartása

31. §

(1) A közterület szervezett, rendszeres tisztántartása a települési önkormányzat közszolgáltatási feladata.

(2) Az ingatlantulajdonos és a települési önkormányzat közterület tisztántartási feladatait, valamint a közterületen megvalósuló állattartás részletes szabályait - a külön jogszabályokban meghatározottaknak megfelelően - a települési önkormányzat rendeletben állapítja meg.

V. Fejezet

VESZÉLYES HULLADÉK

A veszélyes hulladék birtokosának kötelezettségei

32. §

(1) A külön jogszabályban kihirdetett veszélyeshulladék-jegyzékben nem szereplő, vagy ismeretlen összetételű hulladékot veszélytelenségének, illetve veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni.

(2) Tilos a veszélyes hulladékot – a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül – más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni.

(3) A veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie. A veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát (keletkezését, gyűjtését, szállítását, kezelését, átadását, átvételét) szoros elszámolásban nyilvántartani, bizonylatolni, és arról a környezetvédelmi hatóságoknak adatokat közölni.

(4) A veszélyes hulladék termelője - ha jogszabály másként nem rendelkezik - köteles legalább 3 évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott tartalmú hulladékgazdálkodási tervet készíteni.

(5) A háztartásban, illetőleg intézményi fogyasztásból, felhasználásból vagy szolgáltatásból keletkezett veszélyes hulladékot a termelő köteles a 20. § (3) bekezdésnek megfelelően elkülönítve, a környezet szennyezését vagy károsítását kizáró módon gyűjteni és az annak begyűjtésére és szállítására, illetőleg ártalmatlanítására engedéllyel rendelkező hulladékkezelő részére átadni, valamint a szolgáltatásért járó díjat megfizetni. A (3) és (4) bekezdés szerinti adminisztratív és tervezési kötelezettségek ezen esetekben a hulladék átvevőjét terhelik.

(6) Veszélyes hulladék kezelése csak a külön jogszabályban meghatározottaknak megfelelően, a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.

(7) Veszélyes hulladéknak az ország területére történő behozatala, onnan történő kivitele, illetve az ország területén történő átszállítása csak a környezetvédelmi hatóság engedélyével, külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, “a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről” szóló Bázeli Egyezmény előírásaival összhangban végezhető.

VI. Fejezet

A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS SZERVEZÉSE

Hulladékgazdálkodási terv

33. §

Az Országgyűlés a hulladékgazdálkodás stratégiai célkitűzéseinek, továbbá az e törvényben megállapított célok elérésének; és az alapvető hulladékgazdálkodási elvek érvényesítésének érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (a továbbiakban: országos terv) készít.

34. §

(1) Az országos terv alapján a környezetvédelmi felügyelőségek a külön jogszabályban megjelölt területre a vonatkozó területrendezési és területfejlesztési tervekben foglaltakkal összhangban területi hulladékgazdálkodási tervet készítenek a területen lévő, illetve működő helyi önkormányzatok, érintett más hatóságok, érdekképviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevonásával.

(2) A területi hulladékgazdálkodási terv előkészítésének megkezdéséről az (1) bekezdés szerinti részvétel biztosítása érdekében a környezetvédelmi felügyelőség írásban értesíti az érintett helyi önkormányzatokat, hatóságokat és érdekképviseleti szervezeteket.

(3) A környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevonása érdekében a környezetvédelmi felügyelőség hivatalos helyiségeiben és legalább egy regionális napilapban hirdetményt tesz közzé a területi hulladékgazdálkodási terv előkészítő eljárásának megkezdéséről. A hirdetményben felhívja az érintettek figyelmét a tervezés megkezdésére és a megjelenést követő 15 napon belül jelentkező társadalmi szervezeteket bevonja a tervezésbe.

(4) A tervezési területen működő gazdálkodó szervezetek érdekképviseletei szervezeteik útján vehetnek részt a terv előkészítésében.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint elkészült területi hulladékgazdálkodási tervet a környezetvédelmi felügyelőség előterjesztése alapján a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben hirdeti ki.

(6) A megyei önkormányzat az országos és a területi tervvel összhangban, a területén lévő települési önkormányzatokkal egyeztetetten önálló megyei hulladékgazdálkodási tervet készíthet.

35. §

(1) Az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban a települési önkormányzat (Budapesten a Fővárosi Önkormányzat) illetékességi területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki.

(2) A települési hulladékgazdálkodási terv előkészítésére a 34. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A Fővárosi Önkormányzat az előkészítésbe köteles a kerületi önkormányzatokat is bevonni és véleményüket kikérni.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint elkészült helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki.

36. §

(1) Az egy körjegyzőséghez tartozó vagy hulladékgazdálkodási feladataikat társulásban vagy más módon közösen ellátó települési önkormányzatok a 35. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségüket közös hulladékgazdálkodási terv kidolgozásával és kihirdetésével is teljesíthetik.

(2) Az országos, területi és helyi hulladékgazdálkodási tervek megvalósíthatóságának biztosítása érdekében egyes, a hulladékgazdálkodási feladatokat jelentősen befolyásoló gazdálkodó szervezetek kötelesek egyedi hulladékgazdálkodási tervet készíteni, azt a települési önkormányzattal egyeztetni és jóváhagyásra a környezetvédelmi felügyelőségnek megküldeni. A tervkészítésre kötelezett gazdálkodó szervezetek körét – a képződő vagy kezelt hulladékok mennyisége, minősége és az esetleges különleges kezelési kötelezettségek figyelembevételével – külön jogszabály állapítja meg. Az országos, területi és helyi tervek előkészítésébe e szervezetek vagy érdekképviseleti szerveik bevonása kötelező.

37. §

(1) A különböző szintű hulladékgazdálkodási terveket – kidolgozói – hat évre készítik el és 2 évente beszámolót állítanak össze az abban foglaltak végrehajtásáról. A terveket a Nemzeti Környezetvédelmi Programban, a tervezési területre vonatkozó környezetvédelmi programban, a terület- és településfejlesztési, valamint terület- és településrendezési dokumentumokban foglaltakkal összhangban kell kialakítani.

(2) A hulladékgazdálkodási tervben meghatározott feladatokat a terület- és településrendezési tervek jóváhagyása, illetve más önkormányzati döntések meghozatala során érvényesíteni kell.

(3) A tervet jóváhagyók, valamint az érintett hatóságok gondoskodnak a tervben meghatározottak végrehajtásáról, illetve a végrehajtás feltételeinek biztosításáról, figyelemmel kísérik a tervekben foglalt feladatok megoldását. A tervet az (1) bekezdés szerinti beszámoló összeállításával egyidejűleg felül kell vizsgálni és a végrehajtás tapasztalatai alapján szükség szerint módosítani. A felülvizsgálat eredményeiről, a tervezési területen végzett hulladékgazdálkodási tevékenységekről tájékoztatni kell a lakosságot.

(4) A hulladékgazdálkodási terveknek tartalmaznia kell különösen:

(a) a keletkező, hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladékok típusait, mennyiségét és eredetét;

(b) a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelményeket;

(c) az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedéseket;

(d) a hulladékok kezelésére alkalmas kezelőtelepeket és létesítményeket, a kezelésre felhatalmazott vállalkozásokat;

(e) az elérendő hulladékgazdálkodási célokat;

(f) a kijelölt célok elérését illetve megvalósítását szolgáló cselekvési programot: a hulladékok kezelésének (begyűjtésének, szelektálásának, szállításának, ártalmatlanításának és hasznosításának) racionalizálását elősegítő intézkedések meghatározását, végrehajtásuk sorrendjét és határidejét, a megvalósításhoz szükséges eszközök, megfelelő előkezelő, ártalmatlanító és hasznosító eljárások, berendezések és létesítmények meghatározását, valamint ezek becsült költségeit.

(5) A hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeit külön jogszabály határozza meg.

A megyei önkormányzat feladatai

38. §

(1) A megyei önkormányzat feladata a megye területén a hulladékok környezetkímélő kezelésének elősegítése.

 (2) A megyei önkormányzat a hulladékgazdálkodási feladatok ellátása érdekében különösen a következőkről intézkedik:

(a) a 34. §-ban foglaltaknak megfelelően a települési önkormányzatokkal együttműködve kidolgozza a megyei hulladékgazdálkodási tervet;

(b) a települési önkormányzatokkal együttműködve meghatározza a hulladék kezelésére, ártalmatlanítására alkalmas területeket a megye területén;

(c) összegyűjti a települési önkormányzatok helyi hulladékgazdálkodási terveit és javaslatot tesz azok összehangolására, a regionalitás érvényesítésére;

(d) együttműködik a hulladékgazdálkodási feladatok megoldásában más megyei önkormányzatokkal;

(e) elősegíti és támogatja a helyi önkormányzatok hulladékkezelését szolgáló közös telephelyek létesítését.

A hulladékgazdálkodás gazdasági eszközei

39. §

(1) A hulladékgazdálkodási célok megvalósítását szolgáló kezelőhálózat létrehozását cél- és címzett támogatásokkal és egyéb finanszírozási eszközökkel kell elősegíteni.

(2) A települési önkormányzat e törvény alapján kötelezően ellátandó feladataihoz kapcsolódó és azok végrehajtását biztosító állami támogatásról elsősorban a költségvetési törvényben kell gondoskodni.

(3) A települési önkormányzatokat a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezéséért – figyelemmel a közszolgáltatás színvonalára - a költségvetési törvényben biztosított módon és összegben feladathoz kötött állami támogatás illeti meg. A támogatás megállapításának részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

(4) A települési önkormányzat a (3) bekezdés szerinti feladathoz kötött állami támogatásra csak akkor jogosult, ha a közszolgáltatás ellátására vonatkozó – e törvényben és más jogszabályokban meghatározott – kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tesz.

(5) Amennyiben a települési önkormányzat a közszolgáltatás ellátására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, a megyei közigazgatási hivatal kezdeményezi, hogy a (3) bekezdés szerinti feladathoz kötött állami támogatást az azt folyósító szervezet a közszolgáltatás megszervezéséig visszatartsa, illetve zárolja.

(6) A több települési önkormányzat feladatait megvalósító, illetőleg regionális feladatokat ellátó hulladékkezelési létesítmények beruházásai, valamint a betelt hulladéklerakók felülvizsgálatot követő lezárása, területének újrahasznosításra alkalmassá tétele, természeti környezetbe illesztése (rekultivációja) - külön jogszabály szerint - állami támogatásban részesíthető.

VII. Fejezet

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI IGAZGATÁS

A hulladékgazdálkodási igazgatás

40. §

(1) A hulladékgazdálkodási igazgatás körébe tartozik

(a) a hulladékgazdálkodás irányítása, az állami és önkormányzati hulladékgazdálkodási feladatok – külön jogszabályokban foglalt – ellátása, szervezése, ellenőrzése;

(b) a hulladékgazdálkodási hatósági tevékenység ellátása, így különösen – az e törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott szabályok szerinti – hatósági engedélyezési, ellenőrzési feladatok meghatározása és ellátása, a környezetért való közigazgatási jogi felelősség érvényesítése;

(c) a hulladékgazdálkodással összefüggő adatok, információk kezelésével kapcsolatos feladatok ellátása.

(2) A hulladékgazdálkodási igazgatás feladatait a Kt., valamint az e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a környezetvédelmi miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség és a környezetvédelmi felügyelőségek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyzők látják el.

Hatósági hatáskörök

41. §

(1) Hulladékgazdálkodási ügyekben - ha törvény vagy kormányrendelet másképpen nem rendelkezik - az első fokú hatósági hatáskört a környezetvédelmi felügyelőség gyakorolja.

(2) A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség első fokon jár el:

(a) hulladék behozatalának, kivitelének és az ország területén való átszállításának engedélyezése során;

(b) a gyártó és a forgalmazó, illetve az általuk létrehozott szervezet és az önkormányzatok közötti, visszavételre vonatkozó megállapodás jóváhagyása során;

(c) abban az esetben, ha a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági engedély megszerzése iránti kérelem több környezetvédelmi felügyelőség illetékességi területét érinti, illetve az egész ország területére kiterjedő tevékenységre irányul.

(3) A települési önkormányzat jegyzője gyakorolja az elsőfokú hatósági hatáskört

(a) hulladékkezelési közszolgáltatási díjhátralék behajtása során;

(b) települési hulladékkezelő közszolgáltatói nyilvántartásba vétele során.

(4) Azokban a hulladékgazdálkodási hatósági ügyekben, amelyekben külön jogszabály alapján a jegyző jár el, de a hatósági eljárás tárgyát képező vagyontárgy a települési önkormányzat tulajdonában vagy többségi települési önkormányzati tulajdonban van, a környezetvédelmi felügyelőség jár el.

A hulladékgazdálkodás hatósági felügyeletének és
ellenőrzésének eljárási szabályai

42. §

Az e törvény szerinti hatósági eljárásokra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

43. §

(1) Az eljárási határidő a hulladékgazdálkodási hatósági engedélyezési eljárásokban – ha jogszabály másként nem rendelkezik – 90 nap.

(2) A szakhatósági közreműködésre 20 nap áll rendelkezésre, amely egy alkalommal további 10 nappal meghosszabbítható.

44. §

(1) A hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását a környezetvédelmi hatóság rendszeresen ellenőrzi. Ennek során az e törvényben és más jogszabályban előírt kötelező és rendszeres adatszolgáltatásokon kívül is tájékoztató adatot, összefoglalót, jelentést kérhet kötelezettségei teljesítéséről a hulladék termelőjétől, birtokosától, illetve a hulladékkezelőtől.

(2) A környezetvédelmi hatóság a gyártónál, a forgalmazónál, a hulladék termelőjénél, birtokosánál, kezelőjénél rendszeres helyszíni ellenőrzést végez. A rendszeres ellenőrzések mellett bármikor végezhető rendkívüli helyszíni ellenőrzés. A helyszíni ellenőrzés az ellenőrzés foganatosítását közvetlenül megelőző bejelentést követően hajtható végre.

(3) Helyszíni ellenőrzés előzetes bejelentés nélkül is végrehajtható akkor, ha azt környezetvédelmi vagy közegészségügyi veszélyhelyzet teszi szükségessé vagy a hulladék kezelésével kapcsolatos súlyos kötelezettségszegés alapos gyanúja áll fenn.

(4) A hatósági helyszíni ellenőrzést az érintett tűrni köteles.

45. §

(1) A környezetvédelmi hatóság a jogszabályban meghatározott előírások teljesítése érdekében az ügyfeleket kötelezi

(a) a jogszabályban foglalt vagy hatósági határozatban meghatározott kötelezettségek betartására, ha az előírások megszegését vagy teljesítésük elmulasztását észleli;

(b) a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító tevékenység felfüggesztésére, abbahagyására, az eredeti állapot helyreállítására;

(c) a környezet szennyeződése esetében olyan intézkedés megtételére, amely azt csökkenti vagy megszünteti, a környezet károsodását kizárja.

(2) A környezetvédelmi hatóság – az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően – korlátozza, felfüggeszti, illetőleg megtiltja a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység engedélytől eltérő, vagy engedély nélküli folytatását, a környezetet károsító vagy súlyosan veszélyeztető hulladékgazdálkodási tevékenységet. A határozat - a jogorvoslatra tekintet nélkül - azonnal végrehajtandóvá nyilvánítható.

VIII. Fejezet

FELELŐSSÉG A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI
SZABÁLYOK MEGTARTÁSÁÉRT

Általános jogi felelősség

46. §

(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a hulladékgazdálkodási jogszabályokban, vagy reá vonatkozó hatósági határozatban foglalt kötelezettségét megszegi és ezzel a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, vagy tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogellenes tevékenység), az e törvényben, illetőleg a külön jogszabályokban foglaltak szerinti (büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik.

(2) A jogellenes tevékenységet folytató köteles

(a) az általa okozott környezetveszélyeztetést, illetőleg környezetszennyezést megszüntetni, illetőleg környezetkárosítást abbahagyni;

(b) az általa okozott károkért helytállni;

(c) a tevékenységet megelőző környezeti állapotot helyreállítani.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy eredménytelensége esetén a környezetvédelmi hatóság, illetve a bíróság a 45. § (2) bekezdése szerint jár el.

(4) A jogellenes tevékenységért való közigazgatási felelősség az ellenkező bizonyításáig – annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetőleg folytatták.

(5) A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját vagy a hulladék tulajdonosát, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli.

(6) Hulladéklerakó létesítmény esetében a létesítménnyel, illetőleg a lerakott hulladékkal okozott környezeti károkozás elévülési ideje a létesítmény lezárásától számított 30 év.

(7) Mindazokban az esetekben, amikor a törvény rendelkezései szerint a hulladékgazdálkodás egyes feladatai elvégzésére kötelezett személye nem állapítható meg, az állam köteles e tevékenységeket az ember és az élővilág egészségének megőrzése, illetve a környezeti károsodás elkerülése érdekében ellátni. Ez a kötelezettség nem érinti az állam esetleges későbbi visszkereseti igényeit.

Fedezet-biztosítás

47. §

(1) Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során veszélyes hulladék keletkezik, illetőleg a veszélyes hulladék kezelője köteles a keletkező, illetve a kezelt hulladék mennyiségével arányosan, az okozható károk felszámolására, illetve a veszélyes hulladék ártalmatlanítására a külön jogszabályban meghatározottak szerint fedezetet biztosítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti fedezet meglétének hitelt érdemlő igazolása a környezetvédelmi hatósági engedély előfeltétele. Fedezet hiányában a tevékenység nem kezdhető meg és nem folytatható.

(3) Hulladékkezelő létesítmény tulajdonosa köteles a létesítmény bezárásakor, illetőleg a tevékenység felhagyásakor szükséges felszámolási költségek fedezetét biztosítani. Hulladéklerakó esetében ennek fedeznie kell a lerakó utógondozásának, és legfeljebb 30 évig történő monitorozásának költségeit is.

Hulladékgazdálkodási bírság

48. §

(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával

(a) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a reá vonatkozó hatósági határozat előírásait megsérti, illetve azokban foglalt kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget;

(b) a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez;

(c) a hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével a környezetet veszélyezteti, károsítja,

hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni.

(2) A hulladékgazdálkodási bírságot a környezetvédelmi hatóság szabja ki.

(3) A bírság kiszabására a környezetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott cselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éven túl nincs lehetősége. A cselekmény elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.

(4) A hulladékgazdálkodási bírság – a Kt.-ben foglalt előírások figyelembevételével – a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzatot illeti meg.

(5) A hulladékgazdálkodási bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

(6) A jogerősen kivetett hulladékgazdálkodási bírság adók módjára behajtható köztartozás.

(7) A hulladékgazdálkodási bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat, a bírság mértékét és megállapításának módját külön jogszabály állapítja meg.

IX. Fejezet

A HULLADÉKGAZDÁKODÁS TÁRSADALMI NYILVÁNOSSÁGA ÉS

AZ ADATKÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉG

Tájékoztatási kötelezettség

49. §

(1) A Kormány az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet hatévente, és ezt követően annak minden felülvizsgálatakor közzéteszi.

(2) A megyei és a települési önkormányzatok a hulladékgazdálkodási terveikben meghatározottak teljesüléséről szóló beszámolókban teszik közzé a területükön keletkező hulladékok mennyiségét, a hulladékgazdálkodás helyzetét, a hulladékkezelő létesítmények állapotát, üzemeltetését és mindezek környezeti hatásait bemutató információikat.

Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

50. §

(1) A hulladék termelője, birtokosa és kezelője a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal köteles a tevékenysége során keletkező, más birtokostól átvett vagy másnak átadott hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, az általa végzett kezelésről, a kezelt és a kezelés eredményéből származó hulladékokról nyilvántartást, a kezelőlétesítmények működéséről üzemnaplót vezetni, és ezekről a környezetvédelmi hatóságoknak bejelentést tenni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség nem terjed ki azon ingatlantulajdonosokra, akik települési hulladékukat a közszolgáltatónak közüzemi szerződés alapján átadják. Ezen hulladékok nyilvántartásáról és bejelentéséről a közszolgáltató a külön jogszabályokban meghatározottak szerint gondoskodik.

(3) A gyártói felelősség alapján a 7-10. § szerinti feladatok teljesítéséről, a visszavételi kötelezettség alá tartozó termékek forgalmáról, a visszavett használt termékekről, csomagolásokról és hulladékokról a forgalomba hozatallal és a visszavétellel érintett gyártók, forgalmazók, hulladékkereskedők és kezelők kötelesek a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal nyilvántartást vezetni és ezekről a környezetvédelmi hatóságoknak bejelentést tenni. A nyilvántartási és bejelentési kötelezettséget a 11. § szerint létrehozott szervezet együttesen is teljesítheti.

Hulladékgazdálkodási információs rendszer

51. §

(1) A hulladékgazdálkodással kapcsolatos egységes, a nemzetközi követelményeknek is megfelelő információs rendszert a környezetvédelemért felelős miniszter az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (Kt. 49. §) önálló részeként alakítja ki és működteti.

(2) A környezetvédelmi hatóság eljárásához szükséges adatokat valamennyi hatóság, állami, önkormányzati szervezet, valamint a közszolgáltató köteles a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal a környezetvédelmi hatóság rendelkezésére bocsátani.

Állampolgárok részvétele a hulladékgazdálkodásban

52. §

(1) Az állampolgároknak a hulladékgazdálkodási eljárásokban való részvételére a Kt. 97-100. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A hulladékgazdálkodással kapcsolatos települési önkormányzati döntés meghozatala előtt a lakosság álláspontjának megismerése érdekében közmeghallgatás tartható.

(3) A települési önkormányzat köteles közmeghallgatást tartani

(a) hulladék ártalmatlanítását szolgáló telephely létesítését;

(b) települési hulladékok egymástól fajtánként elkülönített gyűjtését;

(c) a hulladékkezelési közszolgáltatás díjának meghatározását

(d) elrendelő döntése meghozatala előtt.

(4) A közmeghallgatásra a Kt. 93-94. §-ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy környezetvédelmi felügyelőség helyett a települési önkormányzat jegyzőjét kell érteni.

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés, nevelés

53. §

(1) A Kt. 54-55. §-ában foglaltak alapján a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az ismereteknek az oktatásával és terjesztésével – az állami, önkormányzati intézmények és más szervezetek bevonásával, valamint közszolgálati hírközlő szervek igénybevételével – elő kell segíteni, hogy a társadalom környezeti kultúrája növekedjen.

(2) A hulladékgazdálkodás korszerű módszereinek, az egyes hulladékfajták egymástól elkülönített gyűjtésének a megismertetése és népszerűsítése elsősorban a környezetvédelmi miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség és a környezetvédelmi felügyelőségek, illetve más államigazgatási szervek, a települési önkormányzatok, valamint a hulladékgazdálkodásban érdekelt gazdálkodó és társadalmi szervezetek feladata.

X. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések

54. §

(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a 2001. év január hó 1. napján lép hatályba.

(2) A törvény

(a) hulladékkezelési közszolgáltatási díjra vonatkozó 25., 26. §-a és 52. § (3) bekezdésének c) pontja;

(b) kéményseprő-ipari szolgáltatási díjra vonatkozó 56. §-a

(c) felhatalmazó rendelkezéseket meghatározó 58. §-a

a 2000. év július 1. napján lép hatályba.

(3) A törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult, továbbá a hatálybalépésekor még első fokon el nem bírált ügyekben alkalmazni kell.

55. §

(1) Azokon a településeken, ahol a törvény hatályba lépésekor nem működik települési szilárd hulladék kezelési közszolgáltatás, ott ennek megszervezését - a település állandó népessége függvényében - a következő határidőn belül kell megtenni:

(a) 2000 fő és a fölötti állandó lakos esetén 2002. január 1. napjáig;

(b) 2000 fő állandó lakos alatt 2003. január 1. napjáig.

(2) Azokon a településeken, ahol a törvény hatályba lépésekor nem működik települési folyékony hulladék kezelési közszolgáltatás, ott ennek megszervezését - a település szennyvízelvezető hálózatra nem kötött ingatlanokon élő állandó népesség függvényében – az (1) bekezdés szerinti határidőn belül kell megtenni.

(3) A törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor meglévő, érvényes környezetvédelmi hatósági engedély alapján üzemeltetett hulladékkezelő létesítmények üzemeltetési feltételeire a hatálybalépést követő egy év türelmi idő elteltével kell alkalmazni.

(4) A (3) bekezdés szerinti létesítmények üzemeltetői az e törvényben előírt követelmények érvényesítésére a hatálybalépést követő 180 napon belül ütemtervet kötelesek kidolgozni és a környezetvédelmi hatóságnak jóváhagyásra benyújtani.

(5) Már üzemelő hulladéklerakó környezetvédelmi, műszaki megfelelőségének megállapítására az üzemeltető köteles a Kt. szerinti környezetvédelmi felülvizsgálatot végezni. A felülvizsgálat alapján a további működés feltételeit, illetve a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket – a teljesítendő határidővel együtt - a környezetvédelmi hatóság a Kt.-ben meghatározottak szerint jóváhagyja. A felülvizsgálati jelentést és az intézkedési tervet a törvény hatályba lépésétől számított 2 éven belül kell a környezetvédelmi felügyelőségnek benyújtani.

(6) Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet első alkalommal a törvény hatálybalépését követő 180 napon belül jóváhagyásra az Országgyűlés elé kell terjeszteni. A területi hulladékgazdálkodási terveket az országos terv kihirdetését követő 270. napig ki kell hirdetni. A helyi hulladékgazdálkodási terveket a területi tervek kihirdetésétől számított 270. napig kell közzétenni.

(7) A helyi hulladékgazdálkodási terveknek tartalmaznia kell a települési hulladéklerakóban lerakott hulladékok - szabványnak megfelelően mért – összetételét és az összetevők tömeg szerinti megoszlását, ezen belül a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat. A mért értékhez viszonyítva a lerakással ártalmatlanított biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat

(a) 2004. július 1. napjáig 75%-ra;

(b) 2007. július 1. napjáig 50%-ra;

(c) 2014. július 1. napjáig 35%-ra

kell csökkenteni.

(8) A 8. § szerinti visszavételi kötelezettség alapján 2005. július 1. napjáig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok

(a) legalább 50%-a hasznosításra kerüljön;

(b) ezen belül legalább 25%-a anyagában kerüljön hasznosításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen.

56. §

(1) Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A helyi önkormányzat által szervezett, az e törvényben meghatározott kéményseprő-ipari közszolgáltatást a helyi közszolgáltatással ellátott területen levő ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles igénybe venni.”

(2) A Kötv. 4. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

       “(3) A belügyminiszter rendeletben állapítja meg a kéményseprő-ipari közszolgáltatás szakmai követelményeit, valamint a tevékenység körét és az ellátásra való jogosultság feltételeit.”

(3) A Kötv. a következő 5. §-sal egészül ki:

“5. § (1) A kéményseprő-ipari közszolgáltatás tekintetében a díj mértékét a kémény típusa (egyedi, gyűjtő, központi), a tüzelési mód, a kémény igénybevételének jellege (üzemelő vagy tartalék) és a kéményseprő-ipari közszolgáltatáshoz tartozó kéményseprő körzet településszerkezete figyelembe vételével kell meghatározni. A közszolgáltatás díjának a hatékonyan működő vállalkozás ráfordításaira és a működés fejleszthető fenntartásához kell fedezetet biztosítani.

(2) A díj megállapításához a közszolgáltatás ellátója a szolgáltatás módján és rendjén alapuló költségelemzést készít. A helyi önkormányzat a díj megállapításánál a fejlesztési célú költséghányadot figyelembe veheti.

(3) Ha a közszolgáltató szervezet más tevékenységet is folytat, akkor köteles a kéményseprő-ipari közszolgáltatás költségeit a számviteli előírásoknak megfelelően elkülönítetten nyilvántartani.

(4) A helyi önkormányzat képviselő testületeinek a díj megállapításakor ki kell kérnie a fogyasztók területileg illetékes érdekképviseleti szerveinek véleményét.

(5) A díjat az elvégzett szolgáltatás alapján - a tulajdonos és a közszolgáltató eltérő megállapodása hiányában - utólag kell megfizetni.”

(4) Egyidejűleg hatályát veszti a Kötv. 1. § (1) bekezdése, 1. § (3) bekezdésének második mondata, valamint a 3. § a)-e) pontjai.

57. §

(1) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 4. § (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:

[Ingatlant kisajátítani az alábbi célokra lehet:]

“s) hulladékgazdálkodási közszolgáltatási létesítmény elhelyezésére, ha az másképpen nem biztosítható, és az ingatlanra vonatkozó hatályos terület-, illetve településrendezési terv az ingatlant ezen területfelhasználási egységbe sorolta.”.

(2) Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 9-12. §-ait magában foglaló “Az állati hulladék ártalmatlanná tétele” fejezet címe a következőre változik:

“Az állati hulladék kezelése”

(3) A környezetvédelmi termékdíjról és az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 24. § (3) bekezdése a következőre változik:

“(3) A csomagolási hulladékról rendelkező külön jogszabály hatálybalépésével a Cskt. hatályát veszti.”

Felhatalmazó rendelkezések

58. §

(1)  Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza

(a) a hulladékok külföldről történő behozatalát, az országból történő kivitelét         és  az ország területén történő átszállítását;

(b) a letéti díj, a betét díj, a visszavételi és visszaadási lehetőségek  alkalmazásának részletes szabályait;

(c)  a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeit;

(d)  a települési hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeit

(e) a hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási, és adatszolgáltatási   kötelezettségeket;

(f)  a hulladékgazdálkodási terv részletes tartalmi követelményeit;

(g) a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának és megállapításának módját és mértékét;

(h)  a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályait;

(i)  a jegyző hulladékgazdálkodási hatás- és feladatkörét;

(j) a hulladékkezelési közszolgáltatás díjmegállapításának részletes szakmai szabályait;

(k) a közszolgáltató kiválasztására irányuló pályázat és elbírálása részletes szabályait;

(l)  a közszolgáltatói szerződés részletes feltételeit és tartalmi követelményeit;

(m) a közszolgáltatás ellátásáért a települési önkormányzatot megillető támogatás megállapításának szabályait;

(n)  a fedezetre vonatkozó részletes feltételeket;

(o)  a hulladékkereskedelem részletes feltételeit;

(p)  a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének részletes szabályait.

(2) Felhatalmazást kap a környezetvédelemért felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza:

(a) a hulladékkezelés végzésének, az egyes hulladékkezelő létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályait, különösen;

     aa) a hulladéklerakás technikai követelményeit;

     ab) a hulladék termikus ártalmatlanításának technikai követelményeit;

     ac) a hulladék komposztálásának technikai követelményeit;

(b) a hulladékok és a veszélyes hulladékok jegyzékét;

(c) az egyes speciális kezelési igényű hulladékok csoportjaira, fajtáira vonatkozó sajátos szabályokat, különösen:

      ca) a hulladékolajok kezelésének részletes szabályait;

      cb) a poliklórozott- bifenilek és poliklórozott terfenilek, illetve az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályait;

      cc) az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályait;

      cd) a titán-dioxid ipar hulladékai kezelésének részletes szabályait;

      ce) a kiselejtezett járművek kezelésének részletes szabályait;

      cf) az elektromos és elektronikai készülékek illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályait;

(3) Felhatalmazást kap

a) a földművelésügyi feladatok ellátásáért felelős miniszter, hogy

aa) az állati gyógyszerek és csomagolásuk hulladékai kezelésének részletes szabályait;

ab) a mezőgazdasági nem veszélyes hulladékok kezelésének részletes szabályait;

b) az egészségügyi feladatok ellátásáért felelős miniszter, hogy

ba) a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékai kezelésének részletes szabályait

bb) az egészségügyi hulladékok kezelésének részletes szabályait;

bc) a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményeket;

c) az ásványvagyon-gazdálkodási feladatok ellátásáért felelős miniszter, hogy

az ásványi alapanyagok kitermeléséből származó hulladékok kezelésének részletes szabályait;

(a) a gazdasági tevékenységek szabályozásáért felelős minisztert, hogy a környezetvédelmi feladatok ellátásáért felelős miniszterrel együttesen

(b) az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályait

(c) rendeletben állapítsa meg.

59. §

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

(a) a Tanács 91/156/EGK irányelvével módosított 75/442/EGK irányelve a hulladékról;

(b) a Bizottság 94/3/EK határozata a 75/442/EGK irányelv 1. cikk a) pontja értelmében vett hulladékjegyzékről;

(c) a Bizottság 96/350/EK határozata a 75/442/EGK irányelv II./A és II/B függelékeinek kiigazításáról;

(d)  a Tanács 97/C-76/01 határozata a hulladékgazdálkodás közösségi stratégiájáról.

1. számú melléklet

a hulladékgazdálkodásról szóló

2000. évi ...... törvényhez

HULLADÉK-KATEGÓRIÁK

Q1       A továbbiakban másként meg nem határozott termelési vagy fogyasztási maradékok

Q2       Előírásoknak meg nem felelő, selejt termékek

Q3       Lejárt felhasználhatóságú, szavatosságú termékek

Q4       Kiömlött, veszendőbe ment, vagy egyéb kárt szenvedett anyagok, beleértve a baleset következtében szennyeződött anyagokat, eszközöket, stb. is

Q5       Tervezett tevékenység következtében szennyeződött anyagok (tisztítási műveletek maradékai, csomagolóanyagok, tartályok, stb.)

Q6       Használhatatlanná vált alkatrészek, tartozékok (elhasznált szárazelemek, kimerült katalizátorok, stb.)

Q7       A további használatra alkalmatlanná vált anyagok (szennyeződött savak, oldószerek, kimerült edzősók, stb.)

Q8       Ipari folyamatok maradék anyagai (salakok, üstmaradékok, stb.)

Q9       Szennyezés-csökkentő eljárások maradékai (gázmosók iszapja, porleválasztók pora, elhasznált szűrők, stb.)

Q10    Gépi megmunkálás, felületkezelés maradék anyagai (esztergaforgács, reve, stb.)

Q11    Ásványi nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának maradékai (pl. ércbányászati meddő, olajkitermelés hulladékai, stb.)

Q12    Tiltott anyagokat tartalmazó termékek (PCB-tartalmú olajok, stb.)

Q13    Bármely anyag vagy termék, amelynek használatát jogszabály tiltja

Q14    A birtokosa számára tovább nem használható anyagok (mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok, stb.)

Q15    Talajtisztításból származó szennyezett anyagok

Q16    Bármely más hulladékká vált anyag vagy termék, amely nem tartozik a fenti kategóriákba

2. számú melléklet

a hulladékgazdálkodásról szóló

2000. évi ...... törvényhez

A VESZÉLYESSÉGI JELLEMZŐK JEGYZÉKE

UN osztály

Kód-szám

Jellemzők

1

H1

Robbanó anyagok Robbanó anyag, illetve hulladék az a szilárd, illetve folyékony anyag vagy hulladék (illetve ezen anyagok vagy hulladékok keverékei), amely önmagában kémiai reakciók révén gázokat fejleszt olyan hőmérsékleten és nyomáson és olyan sebességgel, hogy azok kárt okoznak a környezetükben.

2

H2

Sűrített, cseppfolyósított, nyomás alatt oldott vagy mélyhűtött gázok

3

H3

Gyúlékony folyadékok Gyúlékony folyadékok azok a folyadékok vagy folyadékelegyek, továbbá azok a folyadékok, amelyek szilárd anyagokat tartalmaznak oldatban vagy szuszpenzió formájában (pl. festékek, mázanyagok, lakkok, stb., de nem tartoznak ide azok az anyagok, illetve hulladékok, amelyeket egyéb veszélyes tulajdonságaik miatt más osztályba soroltak be), amelyek gyúlékony gőzt bocsátanak ki 60,5 oC-nál nem nagyobb hőmérsékleten (zárttéri lobbanáspont), illetve 65,6 oC-nál nem magasabb hőmérsékleten (nyílttéri lobbanáspont). (Mivel a nyílt- és a zárttéri lobbanáspont-vizsgálat eredményei nem hasonlíthatók össze egyértelműen, és ugyanazon vizsgálatok egyedi eredményei gyakran egymástól is különböznek, a fenti számszerű adatoktól eltérő szabályozás, tekintettel e különbségekre, összeegyeztethető a jelen meghatározás szellemével).

4.1

H4.1

Gyúlékony szilárd anyagok Szilárd anyagok, illetve hulladékok (kivéve azokat, amelyeket robbanóanyagként soroltak be), amelyek a szállítás során fellépő körülmények között könnyen meggyulladhatnak vagy súrlódás következtében tüzet okozhatnak vagy hozzájárulhatnak tűz keletkezéséhez.

4.2

H4.2

Öngyulladásra hajlamos anyagok, illetve hulladékok Anyagok vagy hulladékok, amelyek normál szállítási körülmények között önmelegedésre hajlamosak vagy levegővel érintkezve hajlamosak felmelegedni és meggyulladni.

4.3

H4.3

Anyagok vagy hulladékok, amelyek vízzel érintkezve gyúlékony gázokat fejlesztenek Anyagok vagy hulladékok, amelyek vízzel való kölcsönhatásuk következtében öngyulladásra hajlamossá válhatnak, illetve gyúlékony gázokat fejlesztenek veszélyes mennyiségben.

5.1

H5.1

Oxidáló anyagok Anyagok, illetve hulladékok, amelyek önmagukban nem szükségszerűen gyúlékonyak, de általában oxigént fejleszthetnek és ezáltal más anyagok égését előidézhetik vagy azt elősegíthetik.

5.2

H5.2

Szerves peroxidok Szerves anyagok vagy hulladékok, amelyek a két-vegyértékű -0-0- atomcsoport miatt termikusan instlabil anyagok, ennélfogva exoterm, öngyorsuló bomlásra képesek.

6.1

H6.1

Mérgező anyagok (akut) Anyagok vagy hulladékok, amelyek egyaránt képesek halált vagy súlyos sérülést okozni, illetve károsítani az emberek egészségét lenyelés, belélegezés, illetve a bőrrel való érintkezés révén.

6.2

H6.2

Fertőző anyagok Életképes mikroorganizmusokat, illetve azok toxinjait tartalmazó anyagok vagy hulladékok, amelyekről ismert vagy feltételezhető, hogy betegségeket okoznak állatokban, illetve emberekben.

8

H8

Maró (korrozív) anyagok Anyagok vagy hulladékok, amelyek kémiai reakciók révén súlyos károsodást okoznak, amikor érintkezésbe kerülnek élő szövettel vagy kifolyás esetében árukat vagy szállítóeszközöket tesznek tönkre vagy más veszélyt is okozhatnak.

9

H10

Toxikus gázok felszabadulása levegővel vagy vízzel való érintkezés során Anyagok vagy hulladékok, amelyek levegővel vagy vízzel való kölcsönhatásuk során veszélyes mennyiségben toxikus gázokat fejleszthetnek.

9

H11

Toxikus anyagok (késleltetett vagy krónikus hatás) Anyagok, illetve hulladékok, amelyek belélegezve, lenyelve vagy a bőrön át behatolva késleltetett vagy krónikus hatásokat okoznak, beleértve a karcinogén hatásokat is.

9

H12

Ökotoxikus anyagok Anyagok, illetve hulladékok, amelyek a környezetbe jutva bioakkumuláció és/vagy toxikus hatás révén a biotikus rendszerekben azonnali vagy késleltetett káros hatásokat okozhatnak.

9

H13

Olyan anyagok, amelyekből ártalmatlanításuk után bármely módon olyan anyag képződik (pl. kioldásból származó oldat), amely e jegyzékben felsorolt veszélyességi jellemzők bármelyikével rendelkezik.

3. számú melléklet

a hulladékgazdálkodásról szóló

 2000. évi ...... törvényhez

HULLADÉKÁRTALMATLANÍTÁSI MŰVELETEK

E melléklet célja a hulladék ártalmatlanítását célzó műveletek felsorolása, ahogy azok a gyakorlatban előfordulnak. A törvény 5. §-ával összhangban az ártalmatlanítás csak az ember egészsége és az épített és természeti környezet veszélyeztetése kizárásával – a külön jogszabályokban meghatározott feltételek betartásával - végezhető és csak az ezeknek megfelelő eljárások alkalmazhatók.

D1       A talaj felszínére vagy a talajba történő elhelyezés

D2       Talajban történő kezelés (folyadékok, iszapok talajban történő biológiai lebontása, stb.)

D3       Mély-injektálás (szivattyúzható anyagok kutakba, sódómokba vagy természetes üregekbe juttatása, stb.)

D4       Felszíni feltöltés (folyadékok, iszapok elhelyezése árkokban, mélyedésekben, lagúnákban, stb.)

D5       Lerakás műszaki védelemmel (elhelyezés fedett, szigetelt, a környezettől és egymástól is elkülönített cellákban, stb.)

D6       Bevezetés víztestbe, kivéve a tengereket és óceánokat

D7       Bevezetés tengerbe vagy óceánba, beleértve a tengerfenéken történő elhelyezést is

D8       E mellékletben máshol nem meghatározott biológiai kezelés, amelynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket a D1-D12 műveletek valamelyikével ártalmatlanítanak

D9       E mellékletben máshol nem meghatározott fiziko-kémiai kezelés, amelynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket a D1-D12 műveletek valamelyikével ártalmatlanítanak (elpárologtatás, szárítás, kiégetés, stb.)

D10    Hulladékégetés szárazföldön

D11    Hulladékégetés tengeren

D12    Tartós tárolás (tartályokban történő elhelyezés mélyművelésű bányában, stb.)

D13    Keverés vagy elegyítés a D1-D12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében

D14    Átcsomagolás a D1-D12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében

D15    Tárolás a D1-D14 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolást és gyűjtés kivételével)

4. számú melléklet

a hulladékgazdálkodásról szóló

 2000. évi ...... törvényhez

A HULLADÉKHASZNOSÍTÁS MŰVELETEI

E melléklet célja a hulladék hasznosítását célzó műveletek felsorolása, ahogy azok a gyakorlatban előfordulnak. A törvény 5. §-ával összhangban a hasznosítás csak az ember egészsége és az épített és természeti környezet veszélyeztetése kizárásával – a külön jogszabályokban meghatározott feltételek betartásával - végezhető és csak az ezeknek megfelelő eljárások alkalmazhatók.

R1       Fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon energia előállítása

R2       Oldószerek visszanyerése, regenerálása

R3       Oldószerként nem használatos szerves anyagok visszanyerése, regenerálása (beleértve a komposztálást és más biológiai átalakítási műveleteket is)

R4       Fémek és fémvegyületek visszanyerése, regenerálása

R5       Egyéb szervetlen anyagok visszanyerése, regenerálása

R6       Savak vagy lúgok regenerálása

R7       Szennyezés-csökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése

R8       Katalizátorok összetevőinek visszanyerése

R9       Olajok újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata

R10     Talajban történő kezelés, amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból haszonnal jár

R11     Az R1 - R10 műveletekből valamelyikéből származó hulladék hasznosítása

R12     Átalakítás az R1-R11 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében

R13     Tárolás az R1-R12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolást és gyűjtés kivételével)

A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT INDOKLÁSA

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Bevezetés

Az ipari- és mezőgazdasági termelésből, a szolgáltatásból eredően és a lakossági fogyasztás következtében folyamatosan növekszik a keletkező hulladékok mennyisége és azok veszélyessége. A folyamat a környezet fokozódó terheléséhez, illetve a természeti erőforrások kimerüléséhez vezethet, végső esetben maga után vonja a környezeti ártalmak- és az ezzel összefüggésben jelentkező egészségkárosodás növekedését is. Erre való tekintettel elkerülhetelen politikai-, jogi- és gazdasági feladattá vált a hulladékokkal kapcsolatos szabályozórendszer mielőbbi kialakítása. A legsürgetőbb érv a hulladékgazdálkodási törvény megalkotására a szabályozási hiányosságokból is adódó rendezetlenség, a hulladékok elhelyezési, kezelési gyakorlatának környezetet veszélyeztető volta, a természeti erőforrásokkal való takarékosság hiányai, az aránytalanul nagy hulladékkeletkezési hányad, a hulladékhasznosítás alacsony mértéke és a környezetkímélő hulladékártalmatlanítási kapacitások szűkössége.

Egyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységekről, illetőleg egyes hulladékokról különböző magyar jogszabályok rendelkeznek ugyan, de hiányzik az átfogó, minden tevékenységi kört és hulladékfajtát lefedő keretjogszabály, melynek pótlására e Javaslat hivatott.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény megalkotásának kötelezettségét előírta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) 3.§ (1) bekezdésének m) pontja. A Kormány a jelen Javaslatra vonatkozó szabályozási szempontokat 1998-ban határozta meg a 2068/1998. (III.25.) Korm. határozat elfogadásával.

A Javaslatnak számos társadalmi, gazdasági és jogharmonizációs elvárással kell szembenéznie: többek között keretet kell adnia a hulladékgazdálkodás rendszerének, meg kell határoznia a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szereplők főbb kötelezettségeit és jogait, szabályoznia kell a hulladékokkal kapcsolatos magatartásokat, elő kell írnia a felelősségvállalás normáit, valamint meg kell teremtenie a hulladékgazdálkodás speciális igazgatási szabályait. A fentieken túl rendelkezni kell az előírt kötelezettségek pénzügyi, gazdasági hátteréről, az általános keretszabály kialakítása mellett pedig létre kell hozni a végrehajtás biztosításához szükséges jogi, intézményi kereteket is. A Javaslat elfogadásához nélkülözhetetlen a speciális végrehajtási jogszabályok tartalmi meghatározása, sok esetben ezek elvi, koncepcionális kidolgozása is. A Javaslat kidolgozásakor a jogalkotó előtt az is szempont volt, hogy az előírt normák bevezetése csak fokozatosan történjen meg annak érdekében, hogy a hatálybalépéssel okozott jogi, gazdasági változások ne rójanak elviselhetetlen kötelezettséget a jogalanyokra.

Jogharmonizációs kötelezettség

A fenti elvárások mellett hasonlóan jelentős jogharmonizációs kötelezettségek is meghatározták a Javaslat kidolgozását, tekintettel arra, hogy a hulladékgazdálkodás törvényi szinten történő szabályozását számos nemzetközi előírás, illetőleg kötelezettségvállalás is sürgeti. Többek között ennek alapján fogadta el csatlakozási kérelmünket 1996-ban az OECD, és ezt tartalmazza kötelezettségként a Magyar Köztársaság csatlakozásról a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez szóló 32/1996. (IV. 30.) OGY határozattal megerősített Csatlakozási Nyilatkozat is.

Az OECD tagsággal járó kötelezettségek mellett kiemelkedő fontosságot kapott a Javaslat kidolgozásakor az európai uniós csatlakozással járó jogharmonizáció. E jogharmonizációs kötelezettség alapjait a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás teremtette meg. A Megállapodás 68. cikkelye határozza meg a jogszabályok közelítésének kiemelt területeit, amelyek között szerepel a környezetvédelemmel kapcsolatos szabályozás is.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi átvilágítási fordulóján bizonyossá vált, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogalkotási feladatok teljesítése az egyik legalapvetőbb jogharmonizációs kötelezettség. A csatlakozási tárgyalások alapját képező lista szerint 24 hulladékgazdálkodással kapcsolatos EK jogszabályt érint a jogharmonizációs kötelezettség, a hozzájuk kapcsolódó egyéb jogszabályok nélkül. A vonatkozó EK jogszabályok közül a hulladékról szóló Tanácsi (91/156/EGK irányelvével módosított) 75/442/EGK irányelv emelendő ki, arra való tekintettel, hogy e jogszabály teremti meg a közösségi jog hulladékos keretjogszabályát. Ezen jogszabály átvételét a Kormány a 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozatában 1999. évre ütemezte. A hivatkozott EK keretirányelv e Javaslatban történő átvétele alapvető jogharmonizációs kötelezettség, mely megalapozza a többi EK jogszabály harmonizációját is.

Mindezek figyelembevételével a Javaslat a következő közösségi jogszabályokban foglalt előírásokkal harmonizál:

-        A Tanács (91/156/EGK irányelvével módosított) 75/442/EGK irányelve a hulladékról, a Bizottság 96/350/EK határozata a IIA és a IIB mellékletek elfogadásáról, valamint a Bizottság 94/3/EK határozata a hulladék-lista létrehozásáról.

-      A Tanács 97/C-76/01 határozata a hulladékgazdálkodás közösségi stratégiájáról

A fent említett alapvető közösségi jogszabályok harmonizációja mellett további közösségi jogszabályok átvételének lehetőségét teremti meg a Javaslat azzal, hogy további végrehajtási rendeletek készítésére ad felhatalmazást, mely végrehajtási rendeletek a következő EK jogszabályok harmonizációját teszik lehetővé:

-          A Tanács (120/97EK és 2408/98EK rendeleteivel módosított) 259/93EGK rendelete a hulladékok Európai Közösségen belüli, onnan ki- és oda beszállításának ellenőrzéséről;

-          Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve a csomagolási tevékenységről és a csomagolási hulladékról;

-      a Tanács (94/31/EK irányelvével módosított) 91/689/EGK irányelve a veszélyes hulladékról;

-          a Tanács (87/101/EGK irányelvével módosított) 75/439/EGK irányelve a hulladék olajok kezeléséről, 

-          a Tanács (többször módosított) 78/176/EGK Irányelve a TiO2-ipar hulladékairól,

-          a Tanács 96/59/EGK irányelve a PCB-k és PCT-k ártalmatlanításáról,

-          a Tanács 89/369/EGK irányelve az új települési hulladék égetőkből eredő levegőszennyezés megelőzéséről,

-          a Tanács 89/429/EGK irányelve a működő települési hulladék égetőkről

-          a Tanács 94/67/EK irányelve a veszélyes hulladékok égetéséről

-          a Tanács 91/157/EGK irányelve a szárazelemekről és az akkumulátorokról,

-          a Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladékok lerakásáról

-          a kiselejtezett járművekről szóló irányelv-tervezet,

-          az elektronikai cikkekről szóló irányelv-tervezet.

Fontos a jogharmonizáció szempontjából, hogy az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályainak többsége irányelv; ezért azok nemzeti jogrendbe való átültetésnél a tagállamok bizonyos fokú diszkrecionális jogkörrel bírnak. Az alapvető kötelezettség ebből fakadóan az, hogy az irányelvben megfogalmazott célokat és kötelezettségeket átvegye a tagállam, anélkül azonban, hogy elő lenne írva, milyen speciális szabályokat alkalmazzon a jogalkotó a végrehajtás érdekében. Élve ezen lehetőséggel, jelen Javaslat a hulladékgazdálkodással kapcsolatos alapvető jogi kereteket teremti meg, sok esetben alacsonyabb rendű jogszabályra utalva a végrehajtás részletes szabályait.

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozás jelenlegi helyzete

A Javaslat nem a kezdetét jelenti a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogalkotásnak, hiszen annak előzményeként kell megemlíteni a Kt. hulladékokra vonatkozó általános szabályait (30. §) és a környezet használata után fizetendő díjakra vonatkozó rendelkezéseit (59-63. §). A Kt. mellett még két törvény érinti érdemben a hulladékokkal kapcsolatos szabályozást: a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI törvény, valamint az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII törvény.

A fent említett törvényeken túl számos további hatályos, alacsonyabb szintű, hulladékokkal kapcsolatos jogszabály létezik a magyar jogban, többek között a veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet; a Bázeli Egyezmény kihirdetéséről szóló 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet; a települési folyékony hulladék tárolásának, ártalmatlanításának és hasznosításának közegészségügyi szabályairól szóló 2/1985. (II. 16.) EüM-ÉVM együttes rendelet; a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM együttes rendelet; valamint a településtisztasági szolgáltatás ellátásáról és a települési folyékony hulladékok ártalmatlanításáról szóló 4/1984. (II. 1.) ÉVM rendelet és a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet.

E jogszabályok fogalomhasználata és követelményrendszere azonban nem egységes, a szabályozás sok esetben idejétmúlt, valamint az előírt kötelezettségek nem felelnek meg a mai környezetvédelmi elvárásoknak és a nemzetközi előírásoknak sem. Ezért szükséges a hulladékgazdálkodás átfogó, általános szabályait az e Javaslatban foglaltak alapján megteremteni és a különböző szakterületi szabályokat ezáltal egységesíteni.

A fentiekből következik, hogy a Javaslat kódex-szerű szabályozási formát ölt, amennyiben átfogja a hulladékgazdálkodási jogterület alapvető intézményeinek jelentősebb részét; így definiálja a legfontosabb fogalmakat, meghatározza a legalapvetőbb kötelezettségeket és jogokat. Természetesen nem lehetséges, sőt nem is lenne célszerű, hogy a Javaslat felölelje az egyes hulladékgazdálkodással összefüggő területek részletszabályait, de a Javaslat a végrehajtási rendeletek megalkotására adott felhatalmazásokkal megteremti a további jogalkotás lehetőségét. 

A Javaslat elfogadása a fentiekre való tekintettel nagy szerepet játszhat az egységes jogi keret kialakításában, ami maga után vonja a gazdasági, ipari szereplők hosszabb távú tervei kialakításának lehetőségét, a csatlakozási tárgyalások megkönnyítését, valamint a környezeti állapot hosszútávú javulását.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat alapvető szabályozási elemei

A Javaslat különösen az alábbiakat szabályozza:

- a törvény célját, hatályát;

- a hulladék, a veszélyes hulladék, a hulladékgazdálkodás, hasznosítás, kezelés, ártalmatlanítás, stb. fogalmát, a hulladékgazdálkodás alapelveit;

- a hulladékgazdálkodás általános szabályait;

- a gyártó-, a forgalmazó-,  a fogyasztó-, a hulladék termelő és a hulladékbirtokos kötelezettségeit;

- a hulladékkezelés és hulladékhasznosítás (begyűjtés, szállítás, előkezelés, tárolás, ártalmatlanítás, hasznosítás) szabályait;

- a települési hulladékra vonatkozó külön szabályokat; a települési önkormányzatok kötelezettségeit, a hulladékkezelési közszolgáltatás kereteit;

- a veszélyes hulladékra vonatkozó külön szabályokat;

- a hulladékgazdálkodás szervezését (hulladékgazdálkodási terv);

- a hulladékgazdálkodás gazdasági eszközeit;

- hulladékgazdálkodási igazgatás szabályait;

- hulladékgazdálkodás szabályainak megtartásáért való felelősséget;

- hulladékgazdálkodás társadalmi nyilvánosságára-, valamint a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó szabályokat.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A törvény 1. §-a lényegében az európai közösségi jogszabályok által meghatározott alapvető célokat foglalja össze: az emberi egészség és a környezet magas szintű védelme, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a hulladékkeletkezés megelőzése, a képződő hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése, stb. felsorolásával. A Javaslat b) pontjában szereplő célok egyúttal megjelenítik az EU hulladékgazdálkodási prioritási sorrendjét is, ami azt jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási módszerek közül mindig a sorrendben előbbre állót kell először alkalmazni, és csak akkor lehet a következő megoldáshoz folyamodni, ha a sorrendben előbbre álló módszer alkalmazási feltételei társadalmi és gazdasági szempontból kimerültek.

A 2. §-hoz

A 2068/1998. (III. 25.) Korm. határozat előírta, hogy a törvény tárgyi hatálya a radioaktív hulladékokat kivéve minden hulladékra terjedjen ki. A Javaslat eleget tesz e követelménynek azzal a kitétellel, hogy egy az egyben átveszi a Tanács 75/442/EGK keretirányelvének (a továbbiakban: Keretirányelv) vonatkozó szakaszait. A Javaslat 2.§ (2) bekezdésében felsorolt esetekben a törvény hatálya csak annyiban terjed ki, amennyiben azokról jogszabály másképp nem rendelkezik. A 2.§ (2) bekezdése a) pontjának meghatározása a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII alapján történt.

A Javaslat háttérjogszabályként a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) szabályait rendeli alkalmazni, arra való tekintettel, hogy számos alapelv- jogintézmény- és kötelezettség keretét a Kt. már megteremtette, ezért a Javaslat csak a speciális, hulladékgazdálkodással kapcsolatos rendelkezéseket határozza meg.

A 3. §-hoz

A Javaslat a teljesség igényével felsorolja és értelmezi a törvény szempontjából kiemelkedő jelentőségű fogalmakat. Ezen fogalmak felsorolása és meghatározása kulcskérdés egyfelől a hazai jogalkalmazás-, másfelől az európai közösségi jog harmonizációja szempontjából, figyelembe véve azt a tényt, hogy a hulladék definíciójának kérdése a közösségi jog egyik legproblematikusabb részét képezi és e definícióval már számos európai bírósági ítélet is foglalkozott. A jelenlegi közösségi joggyakorlat - az irányelv alapvető rendeltetésétől eltérően - megköveteli a vonatkozó definíciók majdnem szó szerinti átvételét. Ennek megfelelően a Javaslat átvette a Keretirányelv hulladék definícióját, illetőleg harmonizál ezen irányelvben felsorolt többi fogalommal is. Számos, a fenti irányelvben nem szabályozott definíció meghatározása is szükségessé vált, figyelemmel egyéb közösségi jogszabályra (1999/31/EK, 91/189/EGK), valamint a hazai speciális rendelkezések egységessé és egyértelművé tételének érdekében.

Fentiek figyelembevételével a fogalmak meghatározásánál az is vezérelv volt, hogy általános definíciókat adjon a Javaslat - pl. “hulladék” - de egyben meghatározza azon speciális fogalmakat is, amelyekre a Javaslat értelmében eltérő szabályok vonatkoznak -pl. “veszélyes hulladék”-. Ennek megfelelően a javaslat nem részletez minden kategóriát, hiszen számtalan egyéb csoportosítási lehetőség is felmerülhetne, hanem azt az elvet követi, hogy amennyiben az adott esetre van kizárólagos speciális szabály, ott e szabályt kell alkalmazni, amennyiben pedig nincs, ott a kategóriára vonatkozó általános szabály az alkalmazandó.

Azon definíciók mellett, melyek a Javaslat egész szövegén végigvonulnak és ebből az okból a 3. §-ban is meghatározásra kerültek, előfordulnak további, a Javaslat egyes fejezeteihez kapcsolódó fogalmak is, melyek az adott fejezetnél kerülnek meghatározásra.

A 4. §-hoz

A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a Javaslat számos, a közösségi jogszabályokban megtalálható alapelvet sorol fel, eleget téve az ebből fakadó jogharmonizációs kötelezettségnek. Így többek között nevesítve van a Maastrichti Szerződésben is megtalálható megelőzés- és elővigyázatosság elve; a szennyező fizet elv, ami a közösségi hulladékgazdálkodási politika egyik alapszabályának minősül, valamint a közelség –és a gyártói felelősség elve. A magyar jogalkotásban szokatlan a példamutatás elvének deklarálása, ám ez is jogharmonizációs célokat szolgál, tekintettel arra, hogy ezen elv a közösségi környezetvédelmi jog egyik alapját jelenti, mely a közigazgatás példamutatásával próbálja meg ösztönözni a lakosság környezeti tudatosságát.

Az 5. §-hoz

A Javaslat e paragrafusában kerül meghatározásra a hulladékgazdálkodással kapcsolatos, minden tevékenységre és személyre egyaránt kötelező, a Kt. előírásaival is összhangban levő, általános normarendszer. Fenti rendelkezések a törvény egészét, a hulladékgazdálkodási tevékenység minden mozzanatát át kell, hogy hassák.

A törvény általános jellegéből következően a Javaslat e rendelkezései összefoglalják azokat az átfogó, mindenkire vonatkozó alapkövetelményeket, amelyeket a törvény céljának elérése érdekében bármilyen, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos tevékenység megkezdése- és folytatása során be kell tartani.

A Javaslat itt általános parancsokat ad, de egyes rendelkezései - mint például a hulladékkezelés- és hasznosítás szabályai - a Javaslat későbbi részeiben részletesen is kifejtésre kerülnek.

A (7) pontban megfogalmazott határozott tilalom a Keretirányelv 4. paragrafusának harmonizációját biztosítja.

A 6-9. §-hoz

A Javaslat e szakaszai a termékek gyártójának kötelezettségeit határozzák meg, tekintettel arra, hogy a gyártó magatartása, döntése meghatározza a keletkező hulladék tulajdonságait és befolyásolja a későbbi felhasználás körülményeit. A gyártó fontos kötelezettsége a hulladék - lehetőségek szerinti - ismételt felhasználása, illetve a forgalmazótól történő visszavétele. Annak érdekében, hogy a termékciklus bezáródjék és a hulladék a lehető legnagyobb mértékben hasznosításra kerüljön, különböző kereskedelmi eszközök is alkalmazhatóak, például a Kt.-ben is meghatározott betétdíj, valamint a letéti díj, mely eszközökre vonatkozó részletes szabályokat a Javaslat felhatalmazása alapján külön jogszabályok fogják kialakítani. Jelentős rendelkezése a Javaslatnak, hogy előírja a gyártó tájékoztatási kötelezettségét az általa gyártott termék hulladékgazdálkodási szempontból fontos tulajdonságaival kapcsolatban, valamint az is, hogy előírja a gyártóra vonatkozó visszavételi kötelezettséget (8.§).

A 10. §-hoz

A forgalmazóval kapcsolatos rendelkezések abból a célból kerültek a Javaslatba, hogy ne csak a termék gyártója legyen kötelezve a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályok betartására, hanem a termékkel egyéb módon kapcsolatba kerülő gazdasági szereplő is. A termék forgalmazója azért fontos szereplő, mert egyrészről a betétdíjak, letéti díjak ki- és visszafizetése általa történik, másrészt a hulladék egy része is nála keletkezik. A Javaslat a fent említett, a gyártóra vonatkozó kötelezettség mellett egyes esetekben a forgalmazó számára is előírja a visszavételi kötelezettségeket. Fontos rendelkezése a Javaslatnak, hogy kötelezi a forgalmazót a használt terméknek, csomagolásnak vagy hulladéknak a visszavételére és a fogyasztó által fizetett betét-vagy letéti díj visszafizetésére.

A Javaslat 10. §-a nemcsak a termék forgalmazóira, hanem a szolgáltatói tevékenységeket forgalmazókra is kötelezettségeket ró, biztosítva azt, hogy például az autó- és egyéb szerelő műhelyek tevékenysége által keletkező hulladékok termelője is felelős legyen a hulladékgazdálkodási szabályok betartásáért.

A 11. §-hoz

A Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy a gyártók és a forgalmazók a Javaslatban előírt kötelezettségeik teljesítése érdekében önálló szervezetet hozhassanak létre.

A 12. §-hoz

A fogyasztóra a jelen Javaslat alapján új kötelezettségek hárulnak, például a hulladék visszavitele és a szervezett szelektív gyűjtésben való részvétel vonatkozásában. A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyasztó törvényben meghatározott esetekben köteles legyen a hulladékká vált terméket meghatározott feljogosítottaknak visszaszolgáltatni.

A fogyasztó közreműködését egyfelől gazdasági eszközökkel lehet ösztönözni, másfelől megnyerése érdekében jelentős felvilágosító, tudatformáló, oktató-nevelő munkára van szükség, amely feladatokat mind a gyártó, mind a forgalmazó, mind az önkormányzatok részéről biztosítani kellene. Ezért is bír különös jelentőséggel a Javaslat 53. §-ában nevesített oktatási kötelezettség.

A 13. §-hoz

Arra való tekintettel, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenységekből fakadó felelősség elsősorban a hulladék mindenkori birtokosával szemben érvényesíthető, különös jelentőséggel bírnak a Javaslatnak a hulladék termelőjére, birtokosára vonatkozó szabályai. E rendelkezések egyfelől generális szabályt adnak minden szereplőre, másfelől a közösségi hulladékgazdálkodási jog hulladékbirtokosra vonatkozó szabályait veszik át.

A 14-19. §-hoz

A hulladékkezelés és hasznosítás során betartandó szabályokat fogalmazzák meg jelen paragrafusok, kitérve valamennyi műveletre, így a hulladék begyűjtés-, szállítás-, előkezelés-, tárolás-, ártalmatlanítás és hasznosítás előírásaira. Alapvető szabály, hogy hulladékkezelés csak a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető és a szabályok betartására vonatkozó felelősség mindaddig fennáll, amíg a kezelést végző birtokában van a hulladék, a hulladékbirtokosra vonatkozó általános szabályokkal összhangban. A hulladék átadása során a hulladék birtokosának az elvárható gondosság szerint kell eljárnia abban az esetben, amikor a hulladékot továbbadja. A Javaslat felhatalmazást ad további rendeletek megalkotására az egyes hulladékfajtákra, illetve kezelési tevékenységekre vonatkozó átfogó szabályok vonatkozásában.

A Javaslat általános szabályként írja elő, hogy hulladék szállítását úgy kell végezni, hogy a környezet ne szennyeződjék. A fenti előírás mellett rendelkezik arról is, hogy gazdálkodó szervezet üzletszerűen és rendszeresen hulladékszállítási tevékenységet csak a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel végezhet (egyebek mellett a veszélyes áruk fuvarozási előírásait is be kell tartania) és erre a tevékenységre a környezetvédelmi hatóságtól előzetesen engedélyt kell szereznie.

A Javaslat szerint hulladék behozatala, kivitele, átszállítása, a Magyar Köztársaság területén történő hasznosítása, illetve ártalmatlanítása csak a környezet állapotát nem veszélyeztető, szennyezését, károsítását kizáró módon történhet, összhangban a vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel. A vonatkozó részletes szabályok megalkotására is adott felhatalmazás célja az, hogy az ország területén eredendően keletkező hulladékok mennyisége ne növekedjen a külföldről behozott hulladékok miatt. Fontos, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás pillanatában a Tanács e kérdéskört szabályozó 259/93/EGK rendelete automatikusan hatályba fog lépni, így a hulladék kivitelére, behozatalára vonatkozó szabályok a fenti rendeletben meghatározottak alapján lesznek kötelezőek.

A Javaslat 18. §-ában szabályozott hulladékhasznosítás a kezelési folyamatok legfontosabb lépése, mivel ennek segítségével valósítható meg leginkább a környezetkímélő termelés. A Javaslat meghatározza a hulladékhasznosítás fajtáit, megkülönböztetve az újrafeldolgozás, a visszanyerés és az energetikai hasznosítás eseteit; valamint azt a kötelezettséget rója a hulladékhasznosítást végzőre, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél ne okozzon nagyobb környezetterhelést.

A Javaslat a 19. §-ában meghatározza a hulladékártalmatlanítás esetköreit (lerakás, termikus ártalmatlanítás, más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárás), előírva azt, hogy ártalmatlanítás csak a környezetvédelmi hatóság engedélyében foglaltak szerint történhet. A hulladékok ártalmatlanítása a Javaslat szerint lerakás keretében a jövőben csak külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, regionális célokat szolgáló lerakóhelyen valósulhat meg. A lerakókra, a lerakható hulladékok körére és összetételére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg, a Tanács hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK Irányelvével összhangban. A Javaslat annak érdekében, hogy a már működő lerakók műszaki megfelelősége biztosítva legyen, az üzemeltető részére a Kt. szerinti környezetvédelmi felülvizsgálati kötelezettséget írja elő.

A 20-29.  §-hoz

A települési hulladékokra vonatkozó külön szabályok megfogalmazzák az ingatlantulajdonos-, a települési önkormányzatok- és a közszolgáltatók települési hulladékokkal kapcsolatos kötelezettségeit. A kötelezettségek előírásával a jogalkotó egyfelől arra próbálja ösztönözni az ingatlan tulajdonosát, hogy lehetőség szerint ügyeljen arra, más ne rakhasson le hulladékot ingatlanán, mert ez esetben a vonatkozó kötelezettségek őt terhelik (lásd: elhagyott hulladék témaköre), másfelől előírja, hogy az ingatlan tulajdonosa köteles az ingatlanán keletkező települési hulladékot külön jogszabályok szerint gyűjteni, továbbá azt az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni

A Javaslat fontos részét képezi a 21. § települési önkormányzatok kötelező közszolgáltatásra vonatkozó rendelkezése; meghatározza, hogy mire terjed ki kötelezően (gyűjtés, elszállítás, kiürítés, ártalmatlanító-létesítmény létesítés és működtetés), és mire terjedhet ki fakultatívan a közszolgáltatás.

E feladatok végrehajtása érdekében a regionalitás elvével összhangban az önkormányzatok közös létesítményeket és közös gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre vagy már meglévő ilyen szolgáltatásokat igénybe vehetnek. Tekintettel arra, hogy a fenti feladat az önkormányzatokra új kötelezettséget ró, gondoskodni kell a feladat ellátásához szükséges támogatás fedezetéről, mely kérdéskörrel kapcsolatban a Javaslat 39. §-a további rendelkezéseket ad.

A Javaslat ezen paragrafusainak hatályba lépésével indokolttá válik az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény vonatkozó részeinek egyidejű hatályon kívül helyezése.

A Javaslat a jelenlegi helyzet orvoslásaként - összhangban az Alkotmánybíróság vonatkozó döntésével (6/1999. (IV.21.) AB határozat) - előírja a hulladékkezelési közszolgáltatásért járó díj meghatározásának kereteit. Ugyancsak alkotmányossági kérdést hivatott rendezni a Javaslat üdülőingatlan-tulajdonosokra vonatkozó díjszámítási rendelkezése (25.§ (2) bekezdés).

Annak érdekében, hogy helyrebillenjen az az egyoldalú kötelezettségi helyzet, ami abból fakad, hogy az önkormányzatok, illetőleg a közszolgáltató folyamatos teljesítésre kötelezett, a jelenlegi helyzet szerint azonban az ingatlantulajdonos díjfizetésének végrehajtatása hosszadalmas, indokolttá vált a közszolgáltatást igénybe vevő ingatlantulajdonos ugyanilyen szintű kötelezése is. Hiszen akkor sem állhat le a közszolgáltatás működtetése, amennyiben az ingatlantulajdonos díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, azonban díjfizetés nélkül a közszolgáltatást működtető személy költségei nincsenek biztosítva. Ezen egyensúly megteremtése érdekében teszi lehetővé a Javaslat az esedékességkor meg nem fizetett díj adók módjára való behajtásának a lehetőségét. (26. §)

A közszolgáltatás ellátása a Javaslat szerint (27. §) hatósági engedéllyel rendelkező és a település jegyzőjénél regisztrált, az önkormányzattal szerződést kötött közszolgáltató(k) által történhet. Az önkormányzat a közszolgáltatót - külön jogszabályban meghatározottak szerint  -  nyilvános pályázat útján választja ki.

A közszolgáltatóval szemben különböző feltételeket támaszt a Javaslat, annak érdekében, hogy biztosított legyen az ellátandó feladathoz szükséges szakmai követelményrendszer, valamint a Javaslat egyebek mellett bizonyos esetekre vonatkozóan rendelkezik a közszolgáltatási szerződés legrövidebb, illetve leghosszabb időtartamáról, és a szerződés felmondásának lehetőségéről is.

A Javaslat fontos rendelkezése, hogy a közszolgáltató nemcsak közszolgáltatói feladatokat, hanem egyéb (hulladékkezelési engedélyének megfelelő) hulladékgazdálkodási feladatokat is elláthat, azonban e feladatok ellátása külön díj ellenében történhet. Ezen kettős feladatkör elkülönítését hivatott biztosítani a Javaslat azon rendelkezése (29. §), mely előírja, hogy a közszolgáltató elkülönített és részletes költségelemzést köteles készíteni és azt jóváhagyásra benyújtani a települési önkormányzatnak.

A 30. §-hoz

A jelenleg hatályos jogszabályok hiányosságait hivatott pótolni a Javaslat azon új előírása, mely szerint az elhagyott hulladék kezelésének kötelezettsége az ingatlan tulajdonosát terheli. E rendelkezés a korábbiakban már említett ingatlantulajdonossal kapcsolatos tulajdonvédelmi ösztönzést próbálja megcélozni, másfelől megpróbálja elérni, hogy megszűnjenek az illegális lerakók, az erdőszéli szemétkupacok és a jelenleg közterületen elhelyezett roncsautó-telepek. A Javaslat értelmében a közterületen elhagyott hulladék esetén a hulladékkezelési kötelezettség a települési önkormányzatot terheli, lehetőség van azonban arra, hogy amennyiben az elhagyott hulladék tulajdonosa azonosítható, a költségviselő érvényesítheti meghatározott költségeit. 

A 31. §-hoz

A közterületek tisztaságának biztosítása érdekében a Javaslat meghatározza, hogy e feladat a települési önkormányzat közszolgáltatási feladata, és az önkormányzat részére részletes jogszabályok megalkotására is felhatalmazást ad.

A 32. § -hoz

A veszélyes hulladékokról már rendelkezik a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet, ezért jelen Javaslat csak a közösségi követelményeknek megfelelő módosításokat tartalmazza, pl. a veszélyes hulladék lista közzétételével és a veszélyes hulladék osztály megszüntetésével. A Javaslat elfogadását követően és azzal összhangban a fenti rendelet átfogó módosítására kerül majd sor és várhatóan a műszaki követelmények alacsonyabb szintű jogszabályokban lesznek szabályozva.

A 33-37. §-hoz

A hulladékgazdálkodás szervezési kérdéseiről rendelkeznek a Javaslat e szakaszai. Az országos hulladékgazdálkodási terv elkészítésével, közzétételével, és az ország területi egységeire történő lebontásával az egyes térségekben kialakításra kerülő kezelő berendezések és létesítmények meghatározhatóakká válnak; a tervezést és forrásbiztosítást követően üzembe helyezhetőek. Kiemelkedően fontos jelentőségű a hulladékgazdálkodási tervre vonatkozó szabályok bevezetése, egyfelől azért, mert a helyi, területi és országos tervek kialakításával lehetőség nyílik az átfogó, egységes hulladékgazdálkodási politika végrehajtására, és egyben a közösségi jogszabályok a Keretirányelv által előírt kötelezettségek teljesítésére is. A fenti rendelkezések bevezetése módot ad arra is, hogy országos szinten átláthatóvá és tervezhetővé váljanak a hulladék-feldolgozó háttéripar szükséges kapacitásai.

A Javaslat háromszintű tervkészítést ír elő: az országos tervet, mely a Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz kapcsolódik és melynek készítése az Országgyűlés feladata, a területi tervet, amelyet a felügyelőségek-, és a helyi tervet, melyet a települési önkormányzatok készítenek. A Javaslat meghatározza a hulladékgazdálkodási terv tartalmának alapvető szabályait, illetve előírja, hogy milyen időközönként kell az egyes terveket elkészíteni.

A 38. §-hoz

A Javaslat megelőző rendelkezései a települési önkormányzatokra vonatkozó feladatokat határozták meg. Arra való tekintettel azonban, hogy a hulladékgazdálkodás átfogó feladatot jelent és a regionalitás elvére is figyelemmel kell lenni, indokolttá vált nemcsak a települési, hanem a megyei önkormányzatokat is bevonni a feladatok ellátásába. Mivel azonban ezen önkormányzatok nem állnak függőségi viszonyban egymással, az előkészítő csak azt határozta meg, hogy a megyei önkormányzatoknak alapvetően kiegészítő, együttműködő tevékenységeket kell végezniük, illetve ennek alapján a 38.§-ban meghatározott feladataikat a települési önkormányzatokkal együttműködve kell ellátniuk.

A 39. §-hoz

A Kormány már eddig is támogatta címzett- és céltámogatás formában, valamint a Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának, nyilvántartásának és ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 2/1999. (III. 26.) KöM rendeletben (a továbbiakban: KAC) meghatározott támogatásokkal a regionális hulladékkezelő létesítmények beruházásait. Azonban az önkormányzatok kötelező feladatává váló közszolgáltatás szükségessé teszi a helyi kezelő létesítmények és berendezések beruházásainak megvalósításhoz szükséges további állami források biztosítását.

Fenti okok miatt szükséges az üzemeltetés feladathoz kötött támogatása is, ezen megkülönböztető támogatás azonban a diszkrimináció tilalma miatt az EU tagság elérésével nem lesz tartható. Ennek ellenére átmeneti jelleggel szükséges a támogatás biztosítása, hogy a lakosokra ne háruljon méltánytalanul nagy teher. Ugyancsak többletköltséget fog jelenteni a meglévő és betelt lerakók rekultivációja is, amelyre vonatkozóan állami támogatást próbál előírni jelen Javaslat.

A 40-45. §-hoz

Jelen rendelkezések meghatározzák a hulladékgazdálkodással kapcsolatban felmerülő igazgatási feladatokat, a Kt. 65. §-ával összhangban nevesítik a feladatok ellátására hivatott szerveket és kijelölik az egyes hatóságok hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatait.

A Javaslat hatósági felügyeletre és ellenőrzésre vonatkozó szabályai harmonizálnak a Kt. rendelkezéseivel, valamint a 211/1997. (XI. 26.) Korm. rendelet előírásaival.

A hulladékgazdálkodási feladatok ellátása érdekében alkalmazott hatósági eljárás jellege nem indokolja ezen eljárásoknak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) hatálya alól történő kivételét, azonban bizonyos speciális vonásai szükségessé teszik az Áe.-től néhol eltérő szabályozást, kizárólag azokban az esetekben, ahol az Áe. is lehetőséget ad az eltérésre.

A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a gyártónál, az áruszállítónál, a forgalmazónál, a hulladék birtokosánál, termelőjénél és kezelőjénél - a Javaslatban meghatározott feltételek fennállása esetén - előzetes bejelentés nélkül is helyszíni ellenőrzést végezzen a hatóság, figyelemmel arra, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos tevékenységek során felmerülhetnek olyan veszélyhelyzetek, amelyek során azonnali intézkedésre és kárelhárításra van szükség (44. §).

A Javaslat speciális eljárási határidőt határoz meg, tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi ügyekhez hasonlóan a jelen Javaslat hatálya alá tartozó, hulladékgazdálkodással összefüggő hatósági eljárások komplex jellege indokolttá teszi az általánostól eltérő ügyintézési határidő biztosítását (43. §).

A Javaslat annak érdekében, hogy az előírt kötelezettségeket a jogalanyok végre is hajtsák, az eljáró hatóságokat megfelelő jogosítványokkal ruházza fel: így -a Kt. 101.§-val összhangban- előírja a felügyelőségek számára, hogy az ügyfeleket kötelezze az előírt kötelezettségek betartására, tevékenységük felfüggesztésére és az eredeti állapot helyreállítására.

A Javaslat szerint –meghatározott esetekben- a fellebbezési jogra való tekintet nélkül azonnal végrehajtatóvá nyilvánítható a hatósági határozat, hasonlóan a Kt. 95. §-hoz, arra való tekintettel, hogy egyes tevékenységek, cselekmények a környezetet oly mértékben veszélyeztethetik, hogy a veszély elhárítása, az esetleges károk csökkentése érdekében azonnal el kell járni (45. §).

A 46-48. §-hoz

A Javaslat megelőző szakaszai számos rendelkezést tartalmaznak arra nézve, hogy a hatálya alá tartozó jogalanyok hogyan járjanak el a hulladékgazdálkodási tevékenység folytatása során. A rendelkezések előírásán túlmenően azonban a hulladékgazdálkodásra vonatkozó normarendszer nem építhető ki és nem is működhet anélkül, hogy ezen rendelkezések betartását a hatóság ne ellenőrizze, illetőleg jogszabálysértés vagy jogellenes tevékenység észlelésekor azt ne szankcionálja.

A Javaslat ennek megfelelően - összhangban a Kt. vonatkozó szabályaival - rendelkezik a hulladékgazdálkodási tevékenyéggel kapcsolatos felelősség kérdéséről és elrendeli, hogy jogellenes tevékenység folytatása esetén az e tevékenységet folytató a Javaslatban és a külön jogszabályokban foglaltak szerinti felelősséggel tartozik (46.§).

A Javaslat a szakmai körökben már régóta felmerült biztosítékadási kötelezettséget írja elő a fedezet-biztosításra vonatkozó rendelkezések előírásával (46. §), amely lehetővé teszi, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenység során felmerülő károk felszámolása az előzetesen nyújtott fedezetből történhessen. A rendelkezés részletes feltételeit külön jogszabály határozza meg.

A hatékony jogérvényesítés egyik eszközeként került a Javaslatba a hulladékgazdálkodás szabályainak megsértése esetén alkalmazható hulladékgazdálkodási bírság (48. §) intézménye, melyre speciális határidők vonatkoznak: a felügyelőség csak a tudomásszerzéstől számított 1 éven belül szabhatja ki, azonban az elkövetésétől számított 5 éven túl csak abban az esetben lehet kiszabni, ha a cselekmény a jogellenes állapot fenntartásában nyilvánul meg. A hulladékgazdálkodási bírságra vonatkozó részletes szabályok kidolgozását a Javaslat kormányrendeleti hatáskörbe utalja.

A 49-53. §-hoz

A Javaslat korábbi rendelkezései szerint elkészített hulladékgazdálkodási terveket a Kormány és az önkormányzatok meghatározott időszakonként kötelesek közzétenni, biztosítva ezzel a tervek nyilvánosságát. A Javaslat a környezetvédelemért felelős miniszter számára előírja a hulladékgazdálkodással kapcsolatos egységes információs rendszer kialakítását és működtetését; nevesíti a vonatkozó adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeket, felhatalmazást adva külön jogszabály készítésére.

A Javaslat a fenti tájékoztatási kötelezettségen túl tartalmazza az állampolgári részvétel szabályait is - ami az egyik legalapvetőbb nemzetközi és közösségi környezetvédelmi jogi szabálynak minősül -, ezzel kapcsolatban elrendeli a Kt. vonatkozó 97-100.§-ának alkalmazását; a közmeghallgatás intézményével kapcsolatban ismét visszanyúl a Kt. szabályaihoz, azonban a telephely-kijelölés és a szelektív hulladék-gyűjtés elrendelésénél valamint a közszolgáltatási díj meghatározása esetében speciális hulladékgazdálkodási szabályokat vezet be.

A hulladékgazdálkodási ismeretek a környezetvédelmi ismeretek egyik alapvető részét alkotják. Ennek megfelelően a hulladékgazdálkodási ismeretek iskolarendszeren belüli és kívüli terjesztése, fejlesztése stratégiai jelentőségű állami feladat. A nevelési-oktatási-képzési szinteken megfelelő ismeretanyagra vonatkozó tartalmi követelményeket és a szintek közötti koordinációt a miniszter által készítendő környezeti program, illetve a Nemzeti Alaptanterv végrehajtásában való közreműködés biztosítja, összhangban a Kt. vonatkozó (54-55.§) szabályaival.

Az 54-55. §-hoz

A Javaslat a hatálybalépést 2001. január 1-jével állapítja meg. Egyes rendelkezéseket azonban csak későbbi időpontban kell alkalmazni, azért, hogy a kötelezetteknek megfelelő felkészülési idő álljon rendelkezésre, egyes rendelkezéseket pedig a 6/1999. (VI. 21.) AB határozat értelmében korábban kell hatályba léptetni. Jogharmonizációs kötelezettségnek tesznek eleget a hulladéklerakók, illetőleg a csomagolóanyagokkal kapcsolatos hatályba léptető szabályok.

Az 56-57.  §-hoz

A Javaslat végrehajtása érdekében módosít, illetve hatályon kívül helyez egyes jogszabályokat és jogszabályi rendelkezéseket.

Az 58. §-hoz

A Javaslat felhatalmazza a Kormányt és az ágazati irányításért felelős minisztereket, hogy a törvényből fakadó és ahhoz kapcsolódó további feladatok érdekében a szükséges részletes szabályokat rendelettel meghatározzák.

Az 59. §-hoz

A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a törvény felsorolja mindazokat az európai közösségi jogforrásokat, amelyekkel e jogszabály összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Mellékletek

A mellékletek a Keretirányelv vonatkozó mellékleteinek harmonizációját biztosítják.