KORMÁNYA
törvényjavaslat
a büntetőeljárási jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről
Előadó:
Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter
2000. évi … törvény
a büntetőeljárási jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről
Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság 35/1999. (XI. 26.) AB és 26/1999. (IX. 8.) AB határozatára figyelemmel, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése, valamint az előzetes letartóztatás feltételeinek alkotmányos szabályozása érdekében a következő törvényt alkotja:
1. §
(1) Ha a bűncselekményt 1999. március 1. napja előtt követték el, és az első fokú ítélet meghozatalára e törvény hatálybalépéséig még nem került sor, a kábítószer-élvező terhelttel szemben indított büntetőeljárást egy ízben, egy évi időtartamra fel kell függeszteni, ha a Btk. 1999. február 28. napjáig hatályban volt 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok alapján a nyomozás, illetőleg az eljárás megszüntetésének lehet helye (Be. 139. § (1) bek. c) pont, 145. § (2) bek. d) pont, 170. § (1) bek. c) pont, 183. § (1) bek., 208. § (1) bek., 213. § (1) bek. a) pont), és a terhelt vállalja a folyamatos gyógykezelést, feltéve, hogy az eljárás felfüggesztésére ilyen okból még nem került sor. Az eljárást folytatni kell, ha a terhelt okirattal nem igazolja, hogy a felfüggesztéstől számított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos gyógykezelésben vett részt.
(2) Ha a kábítószer-élvező terhelttel szemben a nyomozás, illetőleg az eljárás felfüggesztésére a Be. 1999. február 28. napjáig hatályban volt 137. §-ának (2) bekezdése, illetőleg 169. §-ának (5) bekezdése alapján 1999. március 1. napját megelőzően került sor, és a büntetőeljárás folytatását még nem rendelték el, illetőleg azt nem szüntették meg,
a) a büntetőeljárást e törvény hatálybalépésének napjával meg kell szüntetni, ha a terhelt okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos gyógykezelésben részesült,
b) az eljárás folytatását e törvény hatálybalépésének napjával el kell rendelni, ha a terhelt okirattal nem igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos gyógykezelésben részesült, és a büntetőeljárás megszüntetésének más oka nincs.
2. §
A Be. 92. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a terhelt előzetes letartóztatásának akkor lehet helye, ha]
"c) az eljárás alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követett el, illetőleg alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el."
3. §
E törvény 2000. április 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a Be. 398/E. §-a, a 401. §-t megelőző, "A figyelmeztetés foganatosítása" alcím és a 407. § (3) bekezdése a hatályát veszti.
INDOKOLÁS
a büntetőeljárási jogszabályok
módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
1. Az Alkotmánybíróság a 35/1999. (XI. 26.) AB határozatával megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztást követett el és alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal, hogy a Be. 137. § (2) bekezdésének, illetve 169. § (5) bekezdésének az 1998. évi LXXXVIII. törvény 31. §-ával, illetve 40. §-ával történt módosításakor nem alkotott olyan átmeneti szabályt, amely biztosítaná a büntetőeljárás felfüggesztését, ha a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 1999. február 28. napjáig hatályos 282/A. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének lehet helye. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 2000. február 29. napjáig teljesítse. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az alábbi jogszabály-módosítások idézték elő:
a) Az Országgyűlés 1998. decemberében alkotta meg a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvényt (Btk. novella), amelynek 63. §-a 1999. március 1-i hatállyal módosította a Btk. 282/A. §-át.
A Btk. 1999. február 28. napjáig hatályban volt 282/A. §-a sajátos büntethetőséget megszüntető okot tartalmazott annak az elkövetőnek az esetében, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, állít elő, megszerez vagy tart, illetőleg aki a kábítószer fogyasztásával összefüggő – két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – bűncselekményt követett el, feltéve mindkét esetben, ha az elkövető az első fokú ítélet meghozataláig igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült.
A Btk. novellájának 63. §-ával módosított – 1999. március 1. óta hatályos - rendelkezés (282/A. § (6) bek.) szerint a büntethetőséget megszüntető okot csak a kábítószerfüggő elkövető esetében lehet megállapítani, ha e személy kábítószert fogyaszt, illetőleg kábítószert saját fogyasztása céljából tart, vagy csekély mennyiségű kábítószert saját fogyasztása érdekében állít elő, termeszt vagy szerez meg, továbbá ha a kábítószer fogyasztásával összefüggő – két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – bűncselekményt követett el, feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben részesült.
A büntető anyagi jogi szabályok módosulása folytán tehát a büntethetőséget megszüntető ok fennállását nem lehet megállapítani azzal az elkövetővel szemben, aki nem kábítószerfüggő, és ennek megfelelően a büntethetőségi akadály megállapítása szempontjából csak a kábítószer-függőséget gyógyító, és nem az azt megelőző kezelés jöhet számításba.
b) A büntető anyagi jogszabályok módosítása szükségszerűen maga után vonta a Be. 137. §-a (2) bekezdésének és 169. §-a (5) bekezdésének módosítását is, mivel az eljárási törvény e két helyen rendelkezik az eljárásnak e sajátos büntethetőséget megszüntető ok miatti felfüggesztéséről. A Be. az eljárás egy évi időtartamra történő kötelező felfüggesztését írja elő, ha a Btk. 282/A. §-ának (6) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető okból a nyomozás, illetőleg a bírósági eljárás megszüntetésének lehet helye.
A büntető anyagi jogszabály változása folytán az eljárási törvény szerinti kötelező eljárás felfüggesztésre 1999. március 1-jét követően már csak azon terheltek esetében kerülhet sor, akiknél a kábítószer-függőség megállapítható.
c) A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni, ha azonban az elkövetés és az elbírálás között új büntető törvény lépett hatályba, az új törvényt kell alkalmazni akkor, ha aszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy az enyhébben bírálandó el. A Btk. novella szerinti módosítás szigorúbb büntető anyagi jogi elbírálást eredményezett azon elkövetők esetében, akik nem kábítószerfüggők, mert velük szemben a fent bemutatott rendelkezések értelmében nem teszi lehetővé a büntetőeljárás büntethetőséget megszüntető ok miatti megszüntetését. Ezért az 1999. március 1. előtt elkövetett, és az 1999. március 1. előtt hatályban volt Btk. 282/A. § szerint minősülő bűncselekmények elkövetői esetében a Btk. 1999. március 1. előtt hatályban volt, enyhébb elbírálást lehetővé tevő rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az 1999. március 1. előtt hatályban volt, így enyhébb elbírálást eredményező büntető anyagi jogszabályok alkalmazását azonban a Be. kizárja, mivel a büntető anyagi jogszabályok módosításával összhangban történt Be. módosítás csak az 1999. március 1-ét követő Btk. szabályokra tekintettel szabályozza az eljárás felfüggesztésének lehetőségét, tehát a hatályos Be. szerint nincs lehetőség az eljárás felfüggesztésére azokban az esetekben, amikor a Btk. 2. §-ára figyelemmel még az 1999. március 1. előtt hatályban volt büntető anyagi jogi szabályok szerint lehetőség lenne az eljárás büntethetőséget megszüntető okból történő megszüntetésének.
d) Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint a Be. két rendelkezésének módosítása önmagában nem jelent visszaható hatályú büntető jogalkotást. A törvényalkotó a Be. 137. § (2) bekezdésének és 169. § (5) bekezdésének módosításával a büntetőeljárás felfüggesztésének kötelezettségét és lehetőségét szükségképpen és egyidejűleg igazította hozzá a Btk. 282/A. § (6) bekezdésében - a korábbinál szűkebb elkövetői kör számára - meghatározott büntethetőséget megszüntető okhoz. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a törvényalkotó nem alkotott a büntetőeljárás felfüggesztésére átmeneti szabályt arra az esetre, amikor a Btk. 2. §-ára tekintettel a Btk. 1999. március 1-jéig hatályban volt 282/A. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok megállapítására van lehetőség, alkotmányellenes helyzetet idézett elő, mivel az eljárási szabályok szükségképpeni módosításának következményeit korrigáló átmeneti szabály hiánya megakadályozza a Btk. 2. §-ában foglalt büntető rendelkezés érvényesülését, vagyis az elkövetés idején hatályos - adott esetben enyhébb elbírálást jelentő - büntető jogszabályok alkalmazását, így a szigorúbb büntető törvény visszaható hatálya alkotmányos tilalmának gyakorlati megvalósulását.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, és a törvényalkotót átmeneti eljárási szabály megalkotására hívta fel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e rendelkezés megalkotására viszonylag rövid határidő adható csupán, mert a törvényalkotás késedelme azzal a veszéllyel jár, hogy az Alkotmányban biztosított alapjog sérelmének elkerülésére és utólagos orvoslására már nem lesz lehetőség.
2. Az Alkotmánybíróság a 26/1999. (IX. 8.) AB határozatával megállapította, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 92. § (1) bekezdése c) pontjának "újabb bűncselekményt követne el" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt 2000. március 31. napjával megsemmisítette.
a) Az Alkotmánybíróság az előzetes letartóztatás különös okait - az ártatlanság vélelmének elve alapján - támadó indítvány elbírálása során megállapította, hogy az előzetes letartóztatás mint büntetőeljárási kényszerintézkedés, nem ellentétes az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében, az alkotmányos alapjogok között szereplő ártatlanság vélelmével, és nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatív tartalommal meghatározott jogállamiságot sem.
Az Alkotmánybíróság határozata szerint az előzetes letartóztatás a büntetőeljárás során alkalmazható, a személyes szabadságot legsúlyosabban korlátozó kényszerintézkedés, amely fogalmilag nem büntetés, hanem a büntető igény hatékony érvényesítését, a büntetőeljárás sikerének biztosítását és a büntetés esetleges végrehajthatóságát célzó intézkedés, így a Be. 92. § (1) bekezdés c) pontja három fordulatában meghatározott különös letartóztatási ok és az ártatlanság vélelmének alapjoga között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés; a fordulatok megfogalmazása nem jelenti a bűnösség vélelmét.
b) Az Alkotmánybíróság a Be. 92. § (1) bekezdése c) pontjának utolsó fordulatát azért találta alkotmányellenesnek, mert az szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a szabadsághoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az állami büntető igény érvényesítése, a büntetőjogi felelősségre vonás meghiúsításának megakadályozása érdekében, a társadalom védelme és a közérdek szempontjából alkotmányosan is szükséges és indokolt annak lehetővé tétele, hogy az állam a büntetőeljárás alá vont személyt szabadságától időlegesen megfossza. Az alapjog – így a személyi szabadsághoz való jog - korlátozásának alkotmányosságához azonban önmagában nem elegendő, ha az alkotmányosan elismert cél érdekében történik, hanem szükségesnek és arányosnak kell lennie: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjogsérelemnek egymással arányban kell állnia.
A hatályos szabályozást értékelve, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem alkotmányellenes, ha az előzetes letartóztatás elvileg bármely szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény alapos gyanúja miatt indult eljárás terheltjével szemben elrendelhető, és a kényszerintézkedés lehetőségét a törvény nem köti a szabadságvesztés meghatározott mértékéhez vagy a bűncselekmények egyéb súly szerinti meghatározásához, így például a bűntetti vagy vétségi felosztásához.
c) Nem tekinthető szükségtelennek és aránytalannak, így alkotmányellenesnek az előzetes letartóztatás különös feltételeinek olyan meghatározása sem, amely nem csupán egy, az eljárás sikerét veszélyeztető már bekövetkezett eseményt követően teszi lehetővé az előzetes letartóztatást, hanem a nem kívánatos esemény - tényekre alapozottan - valószínűsíthető bekövetkezésének megakadályozásának esetére is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért a Be. 92. § (1) bekezdés c) pontjának első és második fordulata (a terhelt az eljárás alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követett el, illetőleg alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné) nem alkotmányellenes.
A törvényhely harmadik fordulata azonban nem csupán szabadságvesztéssel fenyegetett, hanem bármely újabb bűncselekmény megakadályozására lehetővé teszi a személyes szabadságtól megfosztást, ami már aránytalan eszköznek minősül, így alkotmányellenes.
d) Az Alkotmánybíróság utalt arra is, hogy a hatályos jog alkotmányosságát attól függetlenül kellett megítélnie, hogy a törvényhozó a büntetőeljárásról szóló kihirdetett, de még hatályba nem lépett 1998. évi XIX. törvényben (új Be.), figyelembe véve a nemzetközi kötelezettségeket és tapasztalatokat, valamint értékelve az előzetes letartóztatással kapcsolatos - a törvény indokolása szerint bizonyos okok esetében mechanikus - jogalkalmazói gyakorlatot, újraszabályozta az előzetes letartóztatás feltételeinek rendszerét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az új Be. szerint az előzetes letartóztatás feltételei részben szűkültek és pontosabban megfogalmazottak; az új Be. az előzetes letartóztatás elrendelése, meghosszabbítása, illetve fenntartása kérdésében indítványt tevő ügyészt és döntést hozó bíróságot a kényszerintézkedés szükségessége tekintetében a tények körültekintőbb, alaposabb mérlegelésére, az indítvány, illetve a döntés ellenőrizhetőbb indokolására kényszeríti.
3. Az Alkotmánybíróság előzőekben bemutatott két határozatára figyelemmel szükségessé vált a büntetőeljárási jogszabályok módosítása, illetve kiegészítése.
Az Alkotmánybíróság 35/1999. (XI. 26.) AB határozata szerinti átmeneti eljárási szabályokat nem indokolt magában a Be.-ben elhelyezni, és nem volna célszerű a Be.-t módosító 1998. évi LXXXVIII. törvényt sem kiegészíteni, a módosítások hatálybalépését követő egy év után új rendelkezéssel. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés kiküszöbölésére leginkább önálló törvény alkalmas.
A törvényjavaslat egyúttal az Alkotmánybíróság 26/1999. (IX. 8.) AB határozatának megfelelően – amely a Be. 92. § (1) bekezdése c) pontjának utolsó fordulatát 2000. március 31. napjával megsemmisítette – a szóban forgó törvényhely új szövegét is megállapítja, valamint hatályon kívül helyez három, meghaladottá vált rendelkezést is.
1. Az Alkotmánybíróság azon határozata, amely a kábítószerrel visszaélés esetén alkalmazható speciális büntethetőséget megszüntető ok kapcsán állapította meg, hogy a büntető anyagi jogi szabályok módosítása miatt átmeneti eljárási rendelkezés megalkotása szükséges a szigorúbb anyagi jogi szabályok hatálybalépését megelőző anyagi szabályok érvényesítése céljából, az Országgyűlést kötelezte ilyen tartalmú rendelkezés megalkotására.
2. A határozat szerint az 1999. március 1. előtt hatályban volt büntető anyagi rendelkezések az elkövetők egy csoportja számára enyhébb elbírálást tesznek lehetővé, ezért a Btk. 2. §-ára figyelemmel szükséges olyan átmeneti eljárási rendelkezés megállapítása, amely lehetővé teszi, hogy az 1999. március 1. előtt elkövetett, de el nem bírált ügyekben a Btk. 1999. március 1. napjáig hatályban volt 282/A. §-át alkalmazni lehessen.
Az átmeneti eljárási szabályoknak lehetőséget kell adniuk arra, hogy
- az 1999. március 1. előtt elkövetett bűncselekmény tekintetében a hatóságok az eljárást – feltéve, hogy erre még nem került sor – felfüggesszék, és lehetőséget adjanak a terheltnek a Btk. 282/A. §-ában írt büntethetőséget megszüntető ok feltételeinek teljesítésére,
- az 1999. március 1. előtt felfüggesztett eljárást a hatóságok megszüntethessék, feltéve, hogy a terhelt a Btk. 282/A. §-ában meghatározott feltételeket teljesítette.
3. E lehetőségeket csak a még folyamatban lévő eljárásokban kell biztosítani, minthogy az Alkotmánybíróság nem írta elő a lezárt büntetőügyek felülvizsgálatát. Ha a büntetőeljárást 1999. március 1. napját követően más okból megszüntették, vagy felmentő ítéletet hoztak, a terheltet tényleges jogsérelem nem érte.
Abban az esetben, ha az alkotmánysértő mulasztás folytán a terhelt büntetőjogi felelősségét 1999. március 1. napját követően a Btk. 2. §-ában írt elv figyelmen kívül hagyásával, a módosított büntető anyagi jogi szabályok alapján állapították meg, a Be. 284. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 2000. március 1. napján hatályba lépő 291/B. §-a alapján felülvizsgálati, illetve törvényesség érdekében emelt jogorvoslati eljárásnak lehet helye.
1. Az előzetes letartóztatás egyik különös feltételének alkotmányellenessé nyilvánításával foglalkozó határozat megállapításaiból az a következtetés adódik, hogy a bűnismétlés veszélyének az az esete, amikor alaposan feltehető, hogy a terhelt a szabadlábon hagyása esetén újabb bűncselekményt követne el, akként pontosítandó, miszerint az előzetes letartóztatás elrendelése csak újabb, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésének veszélye esetén legyen lehetséges.
Ezzel a megszorítással az Alkotmánybíróság által megállapított hiányosság – nevezetesen a szükségtelen és aránytalan jogkorlátozás – kiküszöbölhető. Az előzetes letartóztatás, mint személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés általános feltételei közé tartozik, hogy az eljárás szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt induljon meg, és a hatályos Be. 92. § (1) bekezdése c) pontjának első fordulata is tartalmazza ezt a megszorítást a bűnismétlés tényének mint előzetes letartóztatási oknak a körülírásakor.
2. Ezért az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően, a Be. 92. § (1) bekezdésének c) pontjában a bűnismétlés veszélyét mint letartóztatási okot úgy kell megfogalmazni, mint ahogyan azt a kihirdetett, de hatályba még nem lépett új Be. 129. § (1) bekezdésének d) pontja is teszi.
3. §- hoz
1. A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a Be. három rendelkezését is. A 398/E. § azért fölösleges, mert a közérdekű munka félbeszakításának szabályait a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 65. §-ának (2) bekezdése részletesen szabályozza, és azt a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe utalja. A szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakításáról pedig a Bv. tvr. 22. §-ának (1) bekezdése, a kegyelmi eljárás esetén a Be. 401. §-ának (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést, így a 398/E. § szükségtelen.
2. A 401. §-t megelőző alcím azért idejétmúlt, mert a 401. § eredeti rendelkezéseit az 1979. évi 11. tvr. 126. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte, és e szakasz jelenlegi szövegét az 1994. évi XCII. törvény 32. §-a állapította meg. Ez utóbbi módosítás folytán e szakasz jelenleg a kegyelmi kérelem elintézéséről, és nem a figyelmeztetés foganatosításáról rendelkezik, ezért a szakasz tartalmával ellentétes alcímet indokolt hatályon kívül helyezni.
3. A Be. 407. §-ának (3) bekezdése az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló 1958. évi 12. tvr. módosítását tartalmazza. E jogszabályt még az 1983. évi 4. tvr. hatályon kívül helyezte, a Be. e rendelkezését azonban ezzel egyidejűleg elmulasztotta hatályon kívül helyezni.
4. A törvény hatálybalépésének időpontját a javaslat 2000. április 1. napjában állapítja meg.