törvényjavaslat
a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Gógl Árpád
egészségügyi miniszter
2000. február
2000. évi ...
törvény
a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról
1. §
(1) A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetei keretében, illetve engedélyével működő Családvédelmi Szolgálat végzi a tanácsadást, válsághelyzet esetén segítséget ad annak feloldásában, valamint szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.”
(2) A Tv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(3) Az állam
a) elősegíti a fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését;
b) elősegíti az anya, illetve a család egésze számára elérhető, megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező válságkezelő tanácsadás rendszerének fejlesztését, és szabályozza a tanácsadás során az állami, illetőleg a civil szervezetek hatékony együttműködésének feltételeit, formáit;
c) valamint a helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával segíti a várandós anyát és családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében.”
2. §
A Tv. 5. §-ának helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
“5. § (1) A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
(2) Súlyos válsághelyzet az, amely testi, vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.”
3. §
A Tv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel, legalább 3 hónapja tartózkodó nem magyar állampolgár is kérheti."
4. §
A Tv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően - lehetőleg a magzat apja jelenlétében -, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja őt, illetve - a 8. § (3) bekezdésében meghatározott esetben - a törvényes képviselőt
a) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről;
b) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;
c) az örökbefogadás lehetőségeiről és feltételeiről;
d) a válsághelyzet feloldására alkalmas állami vagy társadalmi segítségnyújtási formákról, és felajánlja közreműködését ezek igénybevételéhez;
e) a terhességmegszakítás veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról;
f) a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi tanácsadáson történő ismételt megjelenés szükségességéről, leghamarabb az a)–e) pontok szerinti tájékoztatást követő 3. napon.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás ellenére a kérelmező a terhességmegszakítás iránti kérelmét továbbra is fenntartja, a munkatárs – legkorábban az (1) bekezdés f) pontja szerinti időtartam elteltével – tájékoztatja
a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről;
b) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról;
c) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint
d) a Családvédelmi Szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást követően, és egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével;
e) a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatást követően a munkatárs a terhességmegszakítás iránti kérelmet írásban rögzíti. A kérelmet a kérelmező, illetőleg - lehetőség szerint - a magzat apja aláírja és megnevezi(k) a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt.
(4) A kérelmet a munkatárs ellenjegyzi és átadja a kérelmezőnek.
(5) A munkatárs az ellenjegyzett írásbeli kérelem másolatát - a kérelemnek a kérelmező részére történő átadását követő 24 órán belül - megküldi a választott egészségügyi intézménynek.
(6) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartartási kötelezettség terheli."
5. §
A Tv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(1) Az állapotos nő a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. Az egészségügyi intézmény a beavatkozás elvégzését követő 8 napon belül a terhesség megszakításáról tájékoztatja a kérelmet ellenjegyző munkatársat."
6. §
A Tv. 12. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve - cselekvőképtelensége esetén - törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nő cselekvőképtelensége esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének kifejtésére a Családvédelmi Szolgálat eljárásában lehetőséget kell biztosítani."
7. §
A Tv. 16. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
“(2) Az (1) bekezdésben nem említett esetben a terhességmegszakításért fizetendő díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével. A díj megfizetésének részletes szabályait – ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét is – az egészségügyi miniszter – a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg.
(3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás finanszírozás szerinti összegét megelőlegezi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett összegnek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.”
8. §
(1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2000. július 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a Tv. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában a "letelepedési engedéllyel rendelkező" szövegrész helyébe a "bevándorlási engedéllyel rendelkező" szövegrész lép, és a Tv. 10. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.
(2) E törvény 4. §-ának a Tv. 9. §-a (2) bekezdésének e) pontját megállapító rendelkezése 2001. január 1. napján lép hatályba.
(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a fogamzásgátló eszközök és készítmények rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételének feltételeit rendeletben meghatározza.
Az Alkotmánybíróság 48/1998. (XI. 23.) AB határozatával 2000. június 30. napjával megsemmisítette a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvénynek a súlyos válsághelyzet fogalmát meghatározó 12. §-a (6) bekezdését, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet – ezzel összefüggő – 9. §-ának (3) bekezdését, megállapítva, hogy ezen rendelkezések alkotmányellenesek.
Az Alkotmánybíróság a törvény 6. §-ában érintetlenül hagyta a terhességmegszakítási okok között a “súlyos válsághelyzetet” mint terhességmegszakítási jogcímet, csupán azt a helyzetet tekintette alkotmányellenesnek, hogy ilyen címen az anyának a terhességmegszakításra feltétel nélküli alkotmányos joga legyen. A terhességmegszakítás ugyanis az államnak a magzati élet védelmére irányuló alkotmányos kötelességével ütközik, mellyel szemben csak ezen alkotmányos kötelezettség aránytalan sérelme nélkül érvényesülhet az anya önrendelkezési joga. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelesség és a terhes nő önrendelkezési joga egymással szembeni mérlegelését a törvény nem, illetve részben alkotmányellenesen végezte el.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása egyértelműen kimondja, hogy bár a törvény 6. §-ában a súlyos válsághelyzet mint terhességmegszakítási ok változatlanul fennmarad, azonban “a magzatvédelmi törvény 12. § (6) bekezdése megsemmisítése után a 6. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt súlyos válsághelyzet mint a terhességmegszakítást lehetővé tévő ok, alkotmányosan mindaddig nem alkalmazható, amíg a súlyos válsághelyzet fogalmát törvény meg nem határozza, és a törvényhozó azokat a további rendelkezéseket meg nem alkotja, amelyek – a súlyos válsághelyzet meghatározásáról és annak vizsgálatáról való törvényhozói döntéstől függően – az alkotmányos egyensúlyt az anya önrendelkezési joga és az államnak a magzatra vonatkozó érdekvédelmi kötelessége között nem biztosítják.”
Az Alkotmánybíróság határozata több lehetőséget is említ a magzatvédelmi törvény alkotmányossá tételére. Az egyik lehetőség, hogy a súlyos válsághelyzet fennállásának ellenőrzését törvényi szinten biztosítsa a jogalkotó. A másik lehetőség az, hogy a törvényhozó továbbra sem teszi lehetővé a súlyos válsághelyzet indikációjának ellenőrzését, azonban a magzattal szemben fennálló életvédelmi kötelességét új eszközökkel erősíti meg, mely a magzati élet védelmére megfelelő ellensúlyt képez az anya önrendelkezési jogával szemben. Ennek eszköze – többek között – a krízishelyzetben lévő állapotos nő megsegítése annak érdekében, hogy az anya a magzatát megtartsa. Ehhez megfelelő pszichikai, orvosi, anyagi segítséget kell biztosítani. Az ezzel összefüggő tanácsadás nem szorítkozhat egyszeri alkalomra. A terhes nő számára felajánlott segítségnek a terhesség egész folyamatára és a gyermek megszületését követő időszakra is ki kell terjednie.
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság által vázolt második lehetőséget megvalósítva teremti meg az egyensúlyt az anya – változatlanul elismert – önrendelkezési, személyiségi joga, valamint a magzati élet Alkotmány által megkövetelt védelme között. A törvényjavaslat alapvetően nem korlátozó-büntető eszközökkel, hanem ösztönző-jogbővítő lehetőségek felkínálásával kívánja a magzat megtartását elősegíteni.
A magzati élet védelméről szóló törvény törvényjavaslat szerinti módosítása megteszi azokat a legfontosabb lépéseket, melyek az Alkotmánybíróság határozatában foglalt alkotmánysértő rendelkezések kiküszöbölésével megteremtik a gyermeket váró nő önrendelkezési joga, valamint az állam életvédelmi kötelezettsége közötti egyensúlyt.
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat a módosított törvény 2. §-a (2) bekezdésének módosításával a Családvédelmi Szolgálat feladatkörét az igényeknek megfelelően kibővíti, szerepét a családvédelmi tanácsadás tekintetében mind a folyamatos tanácsadó tevékenységre, mind a kialakult válsághelyzetben a válsághelyzet megoldásában való segítségnyújtásra kiterjeszti. A gyakorlatban – természetesen – a Szolgálat szerepében eddig is hangsúlyosak voltak a módosításnak megfelelő feladatok, azonban e feladatkörnek az egyértelmű törvényi alapjai hiányoztak. A Szolgálat feladatkörének ilyen jellegű törvényi meghatározása összhangban van az Alkotmánybíróság által is támasztott azon igénnyel, mely szerint a Szolgálat, illetőleg a várandós anya kapcsolata nem korlátozható egyetlen formális találkozásra.
A törvény módosított szövege lehetőséget kíván biztosítani arra is, hogy a Családvédelmi Szolgálat tevékenységét az ÁNTSZ engedélyével és felügyelete mellett egyéb szervezetek is végezhessék.
A törvényjavaslat az állam felelősségi körét a nem kívánt terhességek megelőzésében, illetőleg a bekövetkezett terhességek lehetőség szerinti megtartása érdekében a törvényben foglaltaknál lényegesen szélesebb körben határozza meg.
A nem kívánt terhességek megelőzésével összefüggő állami tevékenység most kialakítandó új területe a fogamzásgátló eszközök és készítmények szociális alapokon nyugvó, tehát rászorultságtól függő kedvezményes hozzáférési lehetőségének biztosítása, amely lehetővé teszi, hogy a Családvédelmi Szolgálat a jövőben ne kizárólag a családtervezéshez szükséges megfelelő információval, de szükség szerint a terhesség megelőzésére alkalmas eszközökkel is elláthassa az arra rászorulókat az egészségügyi miniszter által kiadott rendeletnek megfelelően. A nem kívánt terhesség elkerülésének mentális és egészségügyi szempontból legdrasztikusabb eszköze a terhességmegszakítás, így az állami feladatok között is prioritást kell élvezzen a nem kívánt terhességek időben történő megelőzése. A magzati élet védelmét szolgálja nemcsak a kialakult terhesség megtartása, de az is, ha a terhességmegszakítás szükségessége azokban az esetekben, amikor a szülőképes nő (még) nem akar gyermeket vállalni, fel sem merül.
A törvényjavaslat az anya, illetőleg a család válsághelyzete kezelésének megoldására alkalmas tanácsadó szolgálat rendszerének fejlesztésében, valamint a szolgálat tevékenységében résztvevő állami, illetőleg civil szervezetek tevékenységének koordinációjában is megjelöli az állam felelősségét, valamint – összhangban a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezéseivel –rendelkezést tartalmaz a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosítására vonatkozó állami, illetőleg önkormányzati felelősségről is.
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően határozza meg a súlyos válsághelyzet fogalmát.
A törvényjavaslat rendezi azt az ellentmondást, amely a magzati élet védelméről szóló törvény, valamint az idegenrendészeti törvény hatályos szövege között fennáll. A magzati élet védelméről szóló törvény a külföldi állampolgárnál elvégzett terhességmegszakítás feltételeként bármely tartózkodási engedélyt elfogad, ugyanakkor az időközben hatályba lépett idegenrendészeti törvény tartózkodási engedélyként jelöli meg az ún. ideiglenes tartózkodási engedélyt is. Ez utóbbit az arra jogosultak egy évet meg nem haladó magyarországi tartózkodási szándék esetén kaphatnak. Annak érdekében, hogy a jogszabályi terminológia időközi megváltozásának következtében ne legyen jogosult bármely külföldi állampolgár a magyarországi tartózkodás időtartamától függetlenül a terhességmegszakítás hazánkban történő elvégzésére, ezért az ún. “abortusz-turizmus” elkerülésére, korlátozására indokolt a terhességmegszakítási kérelem benyújtását megelőző minimális Magyarországon tartózkodási időtartam meghatározása.
A törvényjavaslat az alkotmányossági igényeknek megfelelően a Családvédelmi Szolgálat feladatkörét a súlyos válsághelyzetben lévő nő részére nyújtott tanácsadás során elsődlegesen a terhességmegszakítás lehetőség szerinti elkerülésének előmozdításában jelöli meg. A Szolgálat által nyújtott tanácsadás egyes konkrét feladatainak rangsora, időrendi sorrendje is a terhesség megtartásának elsődlegességéhez igazodik, a terhességmegszakítás konkrét feltételeiről adott tájékoztatásra, a kérelem benyújtására és a Családvédelmi Szolgálat által történő ellenjegyzésére kizárólag azt követően kerülhet sor, ha az anya terhességmegszakítással kapcsolatos szándéka megváltoztathatatlannak mutatkozik.
A Családvédelmi Szolgálat tevékenysége kiteljesedik, érdemibbé válik, figyelemmel arra, hogy az a jövőben nem korlátozódik egyszeri tájékoztatásra és terhességmegszakítással összefüggő adminisztratív teendők ellátására.
Amennyiben az anya a Családvédelmi Szolgálat tájékoztatását követően a gyermek megtartása mellett dönt – kívánságára – a Családvédelmi Szolgálat a terhesség teljes időtartama alatt segíti és támogatja, bevonva azokat az intézményeket és szervezeteket amelyek tevékenységi köre a gyermekvállalás erkölcsi, és anyagi előmozdítása.
Ha a súlyos válsághelyzetre hivatkozó terhes nő a széles körű tájékoztatás, a Családvédelmi Szolgálat által felajánlott támogatás kilátásba helyezése ellenére sem áll el a terhességmegszakítás szándékától, a kérelem benyújtása előtt három napos gondolkodási idő áll majd rendelkezésére elhatározásának újbóli végiggondolására. Ezen túlmenően a terhességmegszakítás által okozott trauma feldolgozásában – amennyiben azt igényli – továbbra is számíthat a Szolgálat segítségére. Erről őt a terhességmegszakítási kérelem előterjesztése során tájékoztatni kell.
A törvényjavaslat a módosítandó törvény szövegét a javaslat azon rendelkezésével hozza összhangba, amely a Családvédelmi Szolgálat munkatársának eljárását nem a kérelem aláírásában, hanem ellenjegyzésében jelöli meg. Ez a megfogalmazás markánsabban mutatja, hogy a Családvédelmi Szolgálat szerepe nem kizárólag egy formális államigazgatási és egyben tanácsadási eljárás, hanem valóban tényleges szakmai eszköze kell legyen az indokolatlan terhességmegszakítások elkerülésének. Természetesen anélkül, hogy a terhes nő döntését a Szolgálat munkatársának bármilyen érdemi jogi eszközzel módja lenne megváltoztatni. Annak érdekében továbbá, hogy a Családvédelmi Szolgálat pontos információkkal rendelkezzen az általa ellenjegyzett terhességmegszakítási kérelmek további sorsát illetően, a törvényjavaslat az egészségügyi intézmények számára viszonttájékoztatási kötelezettséget ír elő a ténylegesen elvégzett terhességmegszakításokról.
A törvényjavaslat a súlyos válsághelyzet fennállásának igazolásához továbbra sem kíván meg semmilyen külön bizonyítási eszközt, hanem e tekintetben az anya nyilatkozatát a Szolgálat köteles figyelembe venni. Új elem azonban a törvényjavaslatban, hogy azokban az esetekben, amikor a terhes nő cselekvőképtelensége következtében terhességmegszakítása kérdésében a törvényes képviselő dönt, a terhes nő véleményének kifejtésére is lehetőséget kell biztosítani. Természetesen kizárólag azokban az esetekben, amelyekben ezt a terhes nő állapota lehetővé teszi. Ez a véleménynyilvánítási jog összhangban áll egyrészt a vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel, másrészt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben az egészségügyi szolgáltatást igénybevevő cselekvőképtelen, illetőleg korlátozottan cselekvőképes betegeket megillető azonos tartalmú jogosítvánnyal.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása felveti annak lehetőségét, hogy a törvény az ellenőrizhetetlen, súlyos válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítástól esetlegesen vonja meg azokat a támogatásokat, amelyeket egyébként a hatóságilag mérlegelhető és ténylegesen súlyos kockázatot jelentő indikációknál megad.
A törvényjavaslat továbbra sem kíván különbséget tenni a terhességmegszakítás költségeinek viselésében attól függően, hogy súlyos válsághelyzetre történő hivatkozással milyen konkrét okból vagy hányadik alkalommal kerül sor a terhesség megszakítására. Amennyiben ugyanis a súlyos válsághelyzet alapvető oka az anya kritikus vagyoni helyzetéből fakad, az orvosi beavatkozás költségeinek teljes körű viselésére nem lesz képes, helyette illegális, számos veszéllyel járó magzatelhajtásra kerülne sor. Megfelelőbb jogi eszköznek mutatkozik az, ha a súlyos válsághelyzet alapján igénybe vett terhességmegszakítás esetén a kérelmezőt jelenleg is terhelő fizetési kötelezettség kapcsán alkalmazható szociális kedvezmények továbbra is alkalmazhatóak maradnak, a jövőben azonban azokat valóban csak az arra ténylegesen rászorultak vehetik igénybe. A szociális kedvezmények igénybevételi feltételeinek meglétét – megfelelő eljárási eszközök felhasználásával – a Családvédelmi Szolgálat eljáró szerve, munkatársa a jövőben fokozottan ellenőrzi, ellenőrizheti majd.
A törvényjavaslat a nem egészségügyi indikációból elvégzett terhességmegszakításokért fizetendő díj mértékét a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegéhez igazítja a jelenlegi fix összegű, a szolgáltatás tényleges költségeihez nem igazodó térítési díjhoz képest. Ugyanakkor az egészségügyi miniszter rendeletével változatlanul módot biztosít a rászorultság mértékéhez igazodó szociális kedvezmények igénybevételére. A szociális kedvezmény igénybevételével elvégzett terhességmegszakítás tényleges költségeinek, illetőleg a megfizetett díj összegével fedezett költségeinek különbözetét az eddigi gyakorlattal megegyező módon a költségvetés megtéríti a költségek megelőlegzését végző Egészségbiztosítási Alapnak.
A törvényjavaslat hatályba lépése az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában megjelölt, az alkotmányellenes rendelkezések hatályon kívül helyezésének időpontjához igazodik, a fogamzásgátló eszközök és készítmények kedvezményes igénybevételének lehetőségét biztosító rendelkezés kivételével. Ez utóbbi rendelkezés hatályba lépését indokolt az új költségvetési év kezdetéhez igazítani, amely időpontig a szükséges források biztosíthatóak.
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a törvény azon rendelkezését, amely a terhességmegszakítási kérelem aláírása és az egészségügyi szolgáltatónál a beavatkozás elvégzésére történő jelentkezés közötti időtartamot legkevesebb három napban határozza meg, azaz kötelező várakozási időt írt elő a kérelem aláírását követően. E várakozási idő elhagyásának oka, hogy a törvényjavaslat ezt a várakozást a Családvédelmi Szolgálat tanácsadási folyamatába illeszti be, a Szolgálatnál a kérelem benyújtása érdekében történő ismételt megjelenést megelőzően. A terhességmegszakítás elvégzésére rendelkezésre álló rendkívül szoros törvényi határidőkre tekintettel, arra lehetőség nincs, hogy a törvényjavaslat az eredeti várakozási időre vonatkozó szabályok érintetlenül hagyásával a várakozás kötelező időtartamát kétszer három napban jelölje meg.
|
2. § (2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetei keretében működő Családvédelmi Szolgálat szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.
|
2.§ (2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetei keretében, illetve engedélyével működő Családvédelmi Szolgálat végzi a tanácsadást, válsághelyzet esetén segítséget ad annak feloldásában, valamint szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.
|
|
2.§ (3) Az állam elősegíti a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését.
|
2.§ (3) Az állam a) elősegíti a fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését; b) elősegíti az anya, illetve a család egésze számára elérhető, megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező válságkezelő tanácsadás rendszerének fejlesztését, és szabályozza a tanácsadás során az állami, illetőleg a civil szervezetek hatékony együttműködésének feltételeit, formáit; c) valamint a helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával segíti a várandós anyát és családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében.
|
|
3. § (1) Térítésmentes terhesgondozásra jogosult b) a Magyarországon érvényes letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár.
|
3. § (1) Térítésmentes terhesgondozásra jogosult b) a Magyarországon érvényes bevándorlási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár.
|
|
5. § A terhesség csak veszélyeztetettség esetén az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
|
5. § (1) A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg. (2) Súlyos válsághelyzet az, amely testi, vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.
|
|
7.§ (2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár is kérheti.
|
(2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel, legalább 3 hónapja tartózkodó nem magyar állampolgár is kérheti. |
|
9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően - lehetőleg az apa jelenlétében - tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, tájékoztatja őt
a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről;
b) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről;
c) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetén;
d) az örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről;
e) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásairól;
f) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint
g) a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereiről.
(2) A tájékoztatást követően a munkatárs kiállítja az e célra szolgáló kérőlapot, amelyet a kérelmező (lehetőség szerint az apa is) aláír és egyben megnevezi a terhességmegszakítás elvégzésére általa választott egészségügyi intézményt.
(3) A munkatárs az aláírásával ellátott kérőlap másolatát haladéktalanul megküldi a választott egészségügyi intézménynek.
(4) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli.
|
9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően - lehetőleg a magzat apja jelenlétében -, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja őt, illetve - a 8. § (3) bekezdésében meghatározott esetben - a törvényes képviselőt a) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről;
b) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;
c) az örökbefogadás lehetőségeiről és feltételeiről;
d) a válsághelyzet feloldására alkalmas állami vagy társadalmi segítségnyújtási formákról, és felajánlja közreműködését ezek igénybevételéhez;
e) a terhességmegszakítás veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról;
f) a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi tanácsadáson történő ismételt megjelenés szükségességéről, leghamarabb az a)–e) pontok szerinti tájékoztatást követő 3. napon.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás ellenére a kérelmező a terhességmegszakítás iránti kérelmét továbbra is fenntartja, a munkatárs – legkorábban az (1) bekezdés f) pontja szerinti időtartam elteltével – tájékoztatja a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről; b) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról; c) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint d) a Családvédelmi Szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást követően, és egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével; e) a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatást követően a munkatárs a terhességmegszakítás iránti kérelmet írásban rögzíti. A kérelmet a kérelmező, illetőleg - lehetőség szerint - a magzat apja aláírja és megnevezi(k) a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt. (4) A kérelmet a munkatárs ellenjegyzi és átadja a kérelmezőnek. (5) A munkatárs az ellenjegyzett írásbeli kérelem másolatát - a kérelemnek a kérelmező részére történő átadását követő 24 órán belül - megküldi a választott egészségügyi intézménynek. (6) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartartási kötelezettség terheli. |
|
10. § (1) Az állapotos nő a kérőlappal haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben.
|
10.§ (1) Az állapotos nő a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. Az egészségügyi intézmény a beavatkozás elvégzését követő 8 napon belül a terhesség megszakításáról tájékoztatja a kérelmet ellenjegyző munkatársat |
|
10.§ (2) A beavatkozásra a kérőlap kiállítását követő 3 napon belül nem kerülhet sor.
|
-[1] |
|
12.§ (6) Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz, és ez által veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését. A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő a kérőlap aláírásával igazolja.
|
12.§ (6) A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve - cselekvőképtelensége esetén - törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nő cselekvőképtelensége esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének kifejtésére a Családvédelmi Szolgálat eljárásában lehetőséget kell biztosítani. |
|
16.§ (2) A terhesség megszakításáért fizetendő díjat - ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét is -, valamint a díj megfizetésének részletes szabályait az egészségügyi miniszter - a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg.
(3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás költségeit megelőlegezi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett költségeknek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés átalány formájában megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.
|
16.§ (2) Az (1) bekezdésben nem említett esetben a terhességmegszakításért fizetendő díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével. A díj megfizetésének részletes szabályait – ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét is – az egészségügyi miniszter – a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg. (3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás finanszírozás szerinti összegét megelőlegzi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegzett összegnek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.
|