T/2318.

Törvényjavaslat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról

1. §

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 87/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"87/A. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha

a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság); illetve

b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

e) szolgálati nyugdíjban, vagy

f) korengedményes nyugdíjban, vagy

g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül.

(2) A munkavállaló akkor részesül az (1) bekezdés b)-h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

(3) A munkavállaló köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés hatálya alá esik.”

2. §

(1) Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A munkáltató – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania."

(2) Az Mt. 89. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) A munkáltató a rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló a 87/A. § (1) bekezdésének a) - g) pontjai értelmében nyugdíjasnak minősül."

(3) Az Mt. 89. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással - kivéve, ha egyébként nyugellátásban részesül [87/A. § (1) bekezdés b)-h) pont] - a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a 87/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg."

3. §

Az Mt. 90. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a munkavállaló munkaviszonyának felmondására, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül [87/A. § (1) bekezdés]."

4. §

Az Mt. 94/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott, a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalói létszámba nem számít be az a munkavállaló, aki nyugdíjasnak minősül [87/A. § (1) bekezdés]."

5. §

(1) Az Mt. 95. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [87/A. § (1) bekezdés]."

(2) Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A végkielégítésnek a (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon, az öregségi nyugdíjra való jogosultság [87/A. § (1) bekezdés a) pont] megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg."

6. §

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A közszolgálati jogviszony – a (3) és (4) bekezdésben foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntethető meg, ha]

"f) a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül."

7. §

A Ktv. 17. §-a (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő köztisztviselőt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a közigazgatási szerv köteles az (1) bekezdés f) pontja alapján felmenteni."

8. §

A Ktv. 19. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha]

"b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [19/A. § (1) bekezdés]."

9. §

A Ktv. 19/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"19/A. § (1) A 17. § (1) bekezdés f) pontja, a 19. § (8) bekezdés b) pontja, valamint a 71. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül, ha

a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);

b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

e) szolgálati nyugdíjban, vagy

f) korengedményes nyugdíjban, vagy

g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül.

(2) A köztisztviselő akkor részesül az (1) bekezdés b)-h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

(3) A köztisztviselő köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés hatálya alá esik.

(4) A 17. § (6) bekezdés alkalmazása szempontjából a köztisztviselő öregségi nyugdíjra az (1) bekezdés a)-c) pontokban szabályozott esetben jogosult."

10. §

A Ktv. 71. §-a (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell alkalmazni:]

"b) 90. §-ának (1)-(2) bekezdését – kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét – azzal, hogy a védelem nem vonatkozik a köztisztviselőre, ha nyugdíjasnak minősül [19/A. § (1) bekezdés], továbbá 90. §-ának (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén a 17/B. §-ának (5) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó."

11. §

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt – a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]

"e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [37/B. §]."

12. §

(1) A Kjt. 37. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére – az egészségügyi okot kivéve – tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [37/B. §]. Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít."

(2) A Kjt. 37. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A végkielégítés a (6) bekezdésben meghatározott mértéke négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság [37/B. § (1) bekezdés a) pont] megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg."

13. §

A Kjt. 37/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"37/B. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha

a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság); illetve

b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

e) szolgálati nyugdíjban, vagy

f) korengedményes nyugdíjban, vagy

g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül.

(2) A közalkalmazott akkor részesül az (1) bekezdés b)-h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

(3) A közalkalmazott köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés hatálya alá esik.”

14. §

A Kjt. 78. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya megszűnik és – legkésőbb a megszűnés időpontjában – nyugdíjasnak minősül [37/B. § (1) bekezdés], továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni."

15. §

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 57. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A bíró szolgálati viszonya megszüntethető, ha rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjra válik jogosulttá."

16. §

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 114. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A bíró részére – ha nyugdíjazásakor szolgálati viszonya megszűnik – ki kell fizetni

a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,

b) a harminc év bírói szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből két év vagy ennél kevesebb van hátra,

c) a negyven év bírói szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből öt év vagy ennél kevesebb van hátra."

17. §

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 22. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya felmentéssel akkor szüntethető meg, ha]

"a) nyugdíjasnak minősül."

18. §

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 27. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Nem jár végkielégítés, ha az igazságügyi alkalmazott legkésőbb a jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül."

19. §

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 118. §-a (3) bekezdése a következő rendelkezés lép:

"(3) Az igazságügyi alkalmazott részére – ha nyugdíjazásakor a szolgálati viszonya megszűnik – ki kell fizetni

a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,

b) a harminc év szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati időből két év vagy ennél kevesebb van hátra,

c) a negyven év szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati időből öt év vagy ennél kevesebb van hátra."

20. §

Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]

"d) az ügyész nyugdíjasnak minősül."

21. §

Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 33. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezése lép:

"(3) Végkielégítésre nem jogosult az ügyész, ha – az egészségügyi okot kivéve – alkalmatlanság címén vagy arra tekintettel mentették fel, hogy a 41. § (8) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát. Nem jár végkielégítés, ha az ügyész nyugdíjasnak minősül, továbbá ha – rendkívüli lemondása kivételével – a határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszonya szűnik meg."

22. §

Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 95. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Ahol jelen törvény "nyugdíjat", "öregségi nyugdíjat", "saját jogú nyugdíjat" említ, illetőleg a "nyugdíjasnak minősül" kifejezést használja, e fogalmak tekintetében a Munka Törvénykönyv 87/A. §-át alkalmazni kell."

23. §

(1) E törvény a kihirdetést követő tizenötödik napon lép hatályba, és ezzel egyidejűleg az 1996. évi LIX. törvény 18. §-a, 20. §- a, az 1997. évi CI. törvény 18. §-ának (3) bekezdése, az 1997. évi LXXI. törvény 20. §- a, az 1999. évi LVI. törvény 5. §- a, 7. §-ának (2) bekezdése, 10. §- a, 22. §-a, 24-25. §- a, 34. §- a, 36. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

(2) E törvény 4. §-ának rendelkezését e törvény hatálybalépését követően meghozott, csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó munkáltatói döntés tekintetében lehet alkalmazni.

(3) Ha az e törvény által megállapított Mt. 87/A. § (1) bekezdés b-c) és g) pontja, illetve a Ktv. 19/A. § (1) bekezdés b-c) és g) pontja, vagy a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b-c) és g) pontja szerinti munkavállaló (köztisztviselő, közalkalmazott) jogviszonyának megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot e törvény hatályba lépése előtt közölték, a végkielégítésre való jogosultság tekintetében a jognyilatkozat közlésekor hatályos jogot kell alkalmazni.

(4) E törvény 6. §-ában és 8. §-ában foglalt rendelkezéseket azon köztisztviselők tekintetében lehet alkalmazni, akik az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugellátást e törvény hatálybalépését követően vették igénybe.

(5) E törvény 14. §-ával megállapított Kjt. 78. §-a (4) bekezdését akkor lehet alkalmazni, ha a jogviszony megszűnésére vezető körülmény e törvény hatálybalépését követően következett be, vagy a jogviszony megszüntetését kiváltó jognyilatkozatot e törvény hatálybalépését követően tették.

Á L T A L Á N O S  I N D O K O L Á S

A hatályos munkajogi szabályaink a munkaviszony megszüntetése körében a munkavállalók számára azon időpontig biztosítanak kötöttebb, garanciális szabályokat, amíg az öregségi nyugdíjra nem válnak jogosulttá, illetve a reájuk irányadó nyugdíjkorhatár elérése előtt valamely más nyugellátási formát nem veszik igénybe.

A nők öregségi nyugdíjkorhatárának fokozatos emelése miatt kialakult átmeneti időszakban azonban a hatályos szabályok esélyegyenlőtlenséget teremtenek az azonos munkát végző és azonos korú nők és férfiak között.

A nők öregségi nyugdíjkorhatárának emelésére vonatkozó szabályok végrehajtása miatt a korhatár lépcsőzetes emelésével érintett nő (amennyiben az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik), több évvel a hatvankettedik életévének betöltése előtt jogosulttá válik az öregségi nyugdíjra. Mivel az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállaló munkaviszonya az általános szabályokhoz képest a garanciális szabályok mellőzésével szüntethető meg (a rendes felmondást nem kell indokolni, a felmondási tilalom nem terjed ki rájuk, végkielégítésre nem jogosultak), a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésével érintett nők korábban késztethetők pályájuk befejezésére, és az öregségi nyugdíj igénybevételére, mint a velük azonos korú, azonos munkát végző férfiak. A férfiak a hatvankettedik életévük betöltésekor válnak öregségi nyugdíjra jogosulttá, tehát - a munkaviszony megszüntetése körében érvényesülő garanciális szabályok védelme mellett - életpályájukat ezen időpontig teljesíthetik ki.

A jelenlegi rendszer az európai közösségi joggal sincs teljesen összhangban. A közösségi jog önmagában nem tekinti diszkriminatívnak azt a körülményt, hogy a férfiak és nők nyugdíjkorhatára eltér egymástól. Az olyan szabályozás azonban már ellentétes a közösségi joggal, amely csak azon az alapon teszi lehetővé egy nő elbocsátását, mert a nyugdíjkorhatárt elérte, miközben a férfiak számára megállapított nyugdíjkorhatár magasabb. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói diszkrecionális döntési jog önmagában nem nyújt védelmet az esélyegyenlőtlenséggel szemben.

A Javaslat célja az, hogy a munkavégzési viszonyok megszüntetése körében egyenlő esélyt biztosítson az eltérő életkorban nyugdíjjogosultságot szerző férfiak és nők számára.

A Javaslat ezt oly módon biztosítja, hogy átalakítja az Mt. 87/A.§-ban található értelmező rendelkezést.

A Javaslat által megállapított Mt. 87/A.§ alapján a munkavállaló csak akkor minősül munkajogi szempontból nyugdíjasnak, ha az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése mellett, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabály által meghatározott hatvankettedik életévét elérte, vagy e korhatár elérése előtt, a számára biztosított öregségi nyugdíjat, vagy más nyugellátást ténylegesen igénybe is veszi.

A Javaslat a munkaviszony megszüntetése körében érvényesülő garanciális védelmet minden munkavállaló tekintetében az öregségi nyugdíjkorhatár elérésének időpontjáig biztosítja, függetlenül attól, hogy az adott munkavállaló valamely nyugellátásra korábban szerez jogosultságot. Ha azonban a munkavállaló valamely nyugellátást a hatvankettedik életévének betöltése előtt ténylegesen igénybe is veszi, a garanciális védelem elvesztése szempontjából nyugdíjasnak minősül.

R É S Z L E T E S  I N D O K O L Á S

Az 1. §-hoz:

A Javaslat az Mt. 87/A. §-ában megfogalmazott értelmező rendelkezést oly módon változtatja meg, hogy azok a munkavállalók, akik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabály által meghatározott hatvankettedik életévük betöltése előtt jogosultak valamely nyugellátásra, csak akkor minősüljenek munkajogi szempontból nyugdíjasnak, ha a hatvankettedik életév betöltése előtt az adott nyugellátást kérelmük alapján igénybe is veszik.

Az Mt. 87/A. §-a eddig csak az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj (melyen az eddigi gyakorlat szerint a baleseti rokkantsági nyugdíjat is érteni kellett), a szolgálati nyugdíj és a korengedményes nyugdíj tekintetében minősítette azt a körülményt, hogy az adott nyugellátást a jogosult igénybe veszi-e.

Az öregségi nyugdíj tekintetében önmagában a jogosultság megszerzése már alapot adott egyes speciális szabályok alkalmazására, hiszen az Mt. 87/A. §-a nem tett különbséget azon két élethelyzet között, hogy a hatvankettedik életévének betöltése előtt öregségi nyugdíjra jogosult személy a nyugellátást igénybe veszi-e vagy nem. A Javaslat 87/A. §-a továbbra is megőrzi értelmező jellegét, de az öregségi nyugdíjra jogosult személyek közül csak azt tekinti nyugdíjasnak, aki a hatvankettedik életévét elérte (és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik), vagy a hatvankettedik életév elérése előtt a számára biztosított nyugellátást igénybe is veszi.

Az Mt. 87/A. §-ának újrafogalmazása során szintén értelmező jelleggel kerül bevezetésre a nyugellátásban való részesülés fogalma. Ezt a Javaslat a nyugellátás – munkavállaló kérelmére történő – megállapításának időpontjához köti, függetlenül attól, hogy a folyósítás ténylegesen megkezdődött-e. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályokkal összhangban a nyugellátásban részesülés fogalmába nem tartozik bele az az eset, amikor a munkavállaló nyugdíja összegének folyósítása nélküli megállapítását (rögzített nyugdíj) vagy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelőző tíz éven belül a figyelembe vehető szolgálati idejének megállapítását kéri.

A Javaslat által bevezetésre kerülő szabályok alkalmazását segíti elő az a rendelkezés, mely szerint a munkavállaló köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha a 87/A. § (1) bekezdés hatálya alá esik.

A 2-4. §-okhoz:

A Javaslat szerint a 87/A. § rendelkezéseivel összhangban a munkáltató a rendes felmondást akkor nem köteles megindokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, azaz a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy a hatvankettedik életév elérése előtt valamely nyugellátást igénybe veszi. Ebből a körből a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő munkavállalókat a Javaslat azért veszi ki, mert e munkavállalói réteg továbbfoglalkoztatásához társadalmi érdek fűződik. A valamely rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek számára akkor lehet esélyegyenlőséget teremteni a munkaviszony fenntartása körében, ha ezen munkavállalókra – a rendes felmondás indokolása szempontjából – az általános szabályok az irányadóak.

A munkaviszony felmondása körében a különös indokolási kötelezettséggel járó felmondási korlátozást – a szabályozási céllal összhangban – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló szabályok által meghatározott, a hatvankettedik életév betöltéséhez és az öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő megszerzéséhez indokolt kötni. Ha a munkavállaló a hatvankettedik életévének betöltése előtt válik öregségi nyugdíjra jogosulttá, a fenti kötelezettség a munkáltatót a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül terheli. A felmondási korlátozást a munkavállaló hatvankettedik életévének betöltéséig kell alkalmazni, ha ezen időpontig a munkavállaló az öregségi nyugdíjban nem részesül.

A felmondási tilalmakat addig az időpontig tartja fenn a Javaslat, amíg a munkavállaló a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló szabályok által meghatározott hatvankettedik életévét be nem tölti, illetve az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt meg nem szerzi, vagy a hatvankettedik életév betöltése előtt a számára jogszabály által biztosított valamely nyugellátást – saját elhatározása alapján – igénybe nem veszi.

A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok tekintetében a 87/A. § módosítására figyelemmel fogalmi pontosítást vezet be a Javaslat.

Az 5. §-hoz:

A szabályozási céllal összhangban végkielégítés annak a munkavállalónak nem jár, aki a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy saját döntése alapján a hatvankettedik életévének betöltése előtt valamely számára biztosított nyugellátást igénybe veszi. Amennyiben a munkavállaló még nem érte el a hatvankettedik életévét és annak ellenére, hogy valamely nyugellátásra jogosulttá válik, a nyugellátás megállapítását – arra tekintettel, hogy életpályáját folytatni kívánja – nem kéri, munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése esetén végkielégítésre jogosult.

Magasabb mértékű végkielégítésre a munkavállaló a hatvankettedik életév betöltése és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése előtti öt évben jogosult.

A 6-14. §-okhoz:

A Javaslat a köztisztviselők tekintetében egyrészt a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megteremtését biztosítja, másrészt a jogviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat harmonizálja az általános munkajogi szabályokkal.

A jogalkalmazás szempontjából indokolatlanul bonyolult helyzetet teremtett pl. az a körülmény, mely szerint a köztisztviselők esetében az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjra jogosult, és azt igénybe is vevő személy jogviszonyát a munkáltató nem volt jogosult felmentéssel megszüntetni, míg az azonos ellátást igénybe vevő munkavállaló és közalkalmazott jogviszonya e körülményre tekintettel megszüntethető volt. E nyugdíjfajta igénybevétele a végkielégítésre való jogosultságot sem zárta ki. Az eddigi szabályok fenntartása a jogalkalmazásban jelentkező bizonytalanság mellett a Javaslat szabályozási céljával sem lenne összhangban. Ezért a Javaslat a köztisztviselőkre vonatkozó felmentési jogcím a végkielégítésre való jogosultság, a felmentési korlátozás tekintetében az Mt.-vel és a Kjt.-vel harmonizáló szabályokat tartalmaz. A nyugdíjasnak minősülő köztisztviselő fogalmát a Javaslat az Mt. 87/A. §-ában rögzített, új fogalomnak megfelelően alakítja ki.

A Kjt. esetében a felmentési jogcím, a végkielégítésre való jogosultság, a magasabb összegű végkielégítés, a nyugdíjasnak minősülő közalkalmazott fogalma, a jogviszony megszűnésekor (megszüntetésekor) kifizetésre kerülő jubileumi jutalom szabályait illetően a Javaslat a szabályozási célnak megfelelő, az Mt. szabályaival összhangban lévő rendelkezéseket tartalmaz.

A 15-22. §-okhoz:

A bírák, az igazságügyi alkalmazottak, az ügyészek jogállására és jogviszonyára vonatkozó rendelkezések tekintetében a Javaslat a szabályozási cél megvalósításán túlmenően az egyéb munkavégzési viszonyokat szabályozó törvények egyes rendelkezéseivel teremt összhangot. A Javaslat a bírák és az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályok tekintetében a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó rendelkezéseket pontosítja a kialakult gyakorlatnak megfelelően, és a munkavégzési viszonyokra vonatkozó más jogszabályokkal összhangban.

A Javaslat e kört érintő rendelkezései nem változtatnak az igazságszolgáltatásban foglalkoztatott személyek számára biztosított speciális szabályokon.

A Javaslat a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségére vonatkozó – a munkavégzési viszonyokat szabályozó, többi törvénnyel harmonizáló – rendelkezéseket és a jogalkalmazást segítő, pontosító szabályokat tartalmaz.

A 23. §-hoz:

Az átmeneti rendelkezések biztosítják, hogy a felmondásra (felmentésre), végkielégítésre, a csoportos létszámcsökkentésre, a Kjt. esetében a jubileumi jutalomnak a jogviszony megszüntetésekor történő kifizetésére vonatkozó új - illetve pontosított - szabályokat a Javaslat hatálybalépését követően közölt munkáltatói intézkedésekre lehet alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a Javaslat új szabályokat vezet be az előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugellátást igénybe vevő köztisztviselők vonatkozásában, az átmeneti rendelkezések értelmében ezen alkalmazotti körre a Javaslat által megállapított szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha a köztisztviselő az adott nyugellátást a Javaslat hatálybalépését követően vette igénybe.

Budapest, 2000. február 28.

Kósáné dr. Kovács Magda

a bizottság elnöke