T/2398.
TÖRVÉNYJAVASLAT
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének
elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat
megállapításáról
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Budapest, 2000. március
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról
és a Balatoni Területrendezési Szabályzat
megállapításáról
A Balaton kiemelt üdülőkörzetében a táj és a települési környezet minőségének védelme, a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi fejlesztéséhez szükséges környezeti feltételek megőrzése és javítása, a térség kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében a térség területhasználatának módjáról és szabályairól az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. §
A törvény célja a Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén az érintett önkormányzatok, szakmai, gazdasági és társadalmi szervezetek egyetértésével a területrendezés alapvető feladatainak és szabályainak megállapítása.
2. §
(1) A törvény hatálya a Balaton kiemelt üdülőkörzetének területére terjed ki.
(2) A Balaton kiemelt üdülőkörzetéhez tartozó települések felsorolását a törvény 1. számú melléklete, a partközeli települések felsorolását a törvény 2. számú melléklete tartalmazza.
3. §
(1) Az Országgyűlés a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének munkarészei közül
a) a térségi szerkezeti tervet,
b) a térségi szabályozás övezeti tervlapjait
elfogadja,
c) a Balatoni Területrendezési Szabályzatot megállapítja.
(2) A térségi szerkezeti tervet a törvény 3. számú melléklete, a térségi szabályozás övezeti tervlapjait a törvény 4. számú melléklete tartalmazza.
4. §
(1) A Balatoni Területrendezési Szabályzatban a Balaton kiemelt üdülőkörzetének területére és a Balaton kiemelt üdülőkörzetének partközeli településeire vonatkozó szabályozási előírások és a védelmi, funkcionális és egyéb övezetek szabályozási előírásai együttesen határozzák meg a területrendezési szabályokat és az építés feltételeinek térségi szabályait.
(2) Az övezeti szabályozási előírások a térségi szabályozás övezeti tervlapjaival együtt alkalmazandók.
(3) Az egy területre vonatkozó szabályozási előírások közül a szigorúbb előírást kell alkalmazni.
III. Fejezet
5. §
A meglévő erdőterületek beépítésre szánt területté való átminősítése tilos. Az egyes településeken lévő erdőterület nagysága összességében nem csökkenhet.
6. §
(1) A meglévő zöldterületek más területfelhasználási egységbe nem minősíthetők át.
(2) E törvény hatálybalépéséig érvényes településrendezési tervekben elfogadott, de még kialakítatlan zöldterületek településrendezési tervekben meghatározott zöldterületi területfelhasználási besorolását megváltoztatni csak a terület- és településrendezésért felelős miniszter egyetértésével lehet.
7. §
Az üdülőkörzet területén lévő települések beépítésre nem szánt területén, külterületén a még meglévő beépítetlen vízparti területeket – legkevesebb 50 méter széles sávban – a településrendezési tervekben és helyi építési szabályzatokban, az egyéb területfelhasználási egységbe kell sorolni és a helyi építési szabályzat előírásait az e törvény felszíni vízminőségvédelmi övezetre vonatkozó előírásai szerint kell meghatározni.
8. §
(1) Az üdülőkörzet településeinek beépítésre nem szánt területein 3000 m2-nél kisebb telket kialakítani nem szabad.
(2) A már beépült telkek megosztása nem engedélyezhető, ha az osztás eredményeként a keletkező telkek beépítése az adott területen érvényes szabályozási előírások által megengedett mértéket meghaladná.
9. §
(1) Az üdülőkörzet területére kívülről szennyvizet bevezetni tilos.
(2) Az üdülőkörzet területén keletkezett tisztított szennyvíznek a Balaton vízgyűjtő területéről történő kivezetéséről a gazdasági és műszaki szempontok mérlegelésével kell gondoskodni.
(3) Az üdülőkörzet településeinek közigazgatási területén a megépült szennyvízcsatorna-hálózatra való rákötés kötelező.
(4) Az üdülőkörzet azon településeiben, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki vagy a csatornába bekötött lakások, illetve üdülőegységek száma nem éri el a 60%-ot és a szennyvízcsatorna-hálózat nem megfelelő kapacitású tisztítóműre csatlakozik, a település beépítésre szánt területe, illetve belterülete az 1998. január elsejei terület nagyságához képest – ha az övezeti szabályozás ezt lehetővé teszi – legfeljebb 10%-kal növelhető.
(5) Az üdülőkörzet településeinek beépítésre szánt területein, illetve belterületein, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, illetve a tisztítómű tovább nem terhelhető:
a) e törvény hatálybalépésétől számított 2 éven belül új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni, illetve az engedélyek érvényét meghosszabbítani csak akkor lehet, ha az illetékes környezetvédelmi és vízügyi hatóság által elfogadott szennyvíztároló, illetve szennyvíztisztító berendezés létesült;
b) e törvény hatálybalépésétől számított 2 éven túl új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni, illetve az engedélyek érvényét meghosszabbítani csak a szennyvízcsatorna-hálózat és megfelelő kapacitású tisztítómű megléte esetén lehet.
(6) Az üdülőkörzet településeinek beépítésre nem szánt területén új épület építésére építésügyi hatósági engedélyt adni csak a környezetvédelmi és a vízügyi hatóság által elfogadott vízzáró szennyvíztároló, illetve egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmény (korszerű csatorna-közműpótló) megléte esetén lehet.
10. §
(1) Az üdülőkörzet településeire a természetvédelmi, tájesztétikai szempontokat, valamint a történeti településszerkezetet, a táj és település jellegét és az építészeti örökség (beleértve a helyi építészeti örökség) értékeit, az építészeti hagyományokat kiemelten figyelembe vevő településszerkezeti és szabályozási tervet, valamint helyi építési szabályzatot kell készíteni.
(2) A település szabályozási tervében és a helyi építési szabályzatban szabályozni kell a tájékoztató táblák, a köztárgyak, hirdető berendezések elhelyezhetőségét.
11. §
Ahol új épület építését e törvény nem engedi, a meglévő épületek bővítése e törvény hatálybalépése után – a vonatkozó szabályozási előírásoknak megfelelően, ahol ezzel a lehetőséggel 1989. január 1. után még nem éltek, legfeljebb 25 m2-rel – egy alkalommal engedélyezhető.
12. §
Az üdülőkörzet településeinek közigazgatási területén – a települési- és tájkarakter védelme érdekében – 2500 m2-nél nagyobb összes szintterületű, csarnok jellegű épületek építését csak a városok beépítésre szánt területén szabad engedélyezni.
13. §
(1) A települések beépítésre nem szánt részén terepszint alatti építmény alapterülete a telek 10 %-át nem haladhatja meg.
(2) A települések beépítésre nem szánt területén 10 méternél magasabb építményeket a környezethez (a domborzati és növényzeti adottságokhoz) illeszkedően kell elhelyezni.
(3) A 10 m-nél magasabb építmények építési engedély iránti kérelméhez tájesztétikai vizsgálatot és külön jogszabályban meghatározott látványtervet kell mellékelni.
14. §
Bányanyitás csak a rendkívüli értékű, az ország más területén föl nem lelhető ásványi kincs, illetve a helyi, tájbaillő építkezés nyersanyagai (kő, homok, kavics) lelőhelyének területén – környezeti hatásvizsgálat alapján – engedélyezhető.
15. §
Az üdülőkörzetben csak olyan létesítmények üzemeltethetők, amelyek
a) a kiemelten védett kategória levegőtisztaság védelmi előírásait teljesítik és
b) nem okoznak a vonatkozó jogszabályban az üdülőterületekre előírt határértékeknél nagyobb zaj-, illetve rezgésterhelést.
A Balaton kiemelt üdülőkörzetének partközeli településeire vonatkozó szabályozási előírások
16. §
(1) A települések beépítésre szánt területe, belterülete a Balaton jogi partvonalával meghatározott vízfelület rovására nem növelhető. További feltöltések mederkorrekcióként és a partvonal szabályozási terv alapján végezhetők, a vízügyi és a környezetvédelmi hatóság engedélye alapján.
(2) A partvonal szabályozási tervtől eltérő feltöltésének megszüntetéséről az illetékes vízügyi hatóságnak – a bontási költségeknek a kapcsolódó ingatlan tulajdonosára történő áthárításával – egy éven belül gondoskodnia kell.
17. §
(1) A települések beépítésre szánt területe, belterülete nem növelhető azokban a településekben, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, vagy a szennyvízcsatorna-hálózat nem megfelelő kapacitású tisztítóműre csatlakozik, vagy a hálózatra rákötött lakások, illetve üdülőegységek száma nem éri el a 80%-ot.
(2) A települések beépítésre szánt területein, belterületein, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, illetve a tisztítómű tovább nem terhelhető, új épület építésére építési engedély és a meglévő épület rendeltetésének megváltoztatására irányuló engedély nem adható ki.
(3) A települések közigazgatási területén csak korszerű, a Balatonra előírt vízminőségi kategóriának megfelelő vízminőséget biztosító technológiájú szennyvíztisztító-telep létesíthető.
18. §
(1) A települések a beépítésre szánt területeinek, belterületeinek növelésekor a növelés területének legkevesebb 10%-án zöldterületet kell létesíteni.
(2) A települések újonnan létesített zöldterületein legfeljebb 4%-os beépítettséggel helyezhetők el vendéglátó, sport, szabadidő létesítmények, illetve a terület gondozását szolgáló építmények.
19. §
(1) A meglévő kempingek területének más célra történő igénybevétele csak zöldterületként legfeljebb 4%-os, vagy a turizmus fejlesztését szolgáló területként legfeljebb 10%-os beépítettséggel történhet.
(2) A meglévő strandok területe nem csökkenthető és más célra nem vehető igénybe. A strandok területének legfeljebb 8%-a építhető be, és a strandterület legkevesebb 65%-át növényzettel fedetten kell kialakítani és fenntartani.
20. §
(1) Az üdülőkörzet valamennyi parti településén a belterülethez csatlakozó parthossz legkevesebb 30%-án 5-30 méter széles közhasználatú parti sétány alakítandó ki, figyelemmel a természetes vegetáció megtartására.
(2) A part menti 30 méteres területsávon belül, a vízparti rehabilitációs szabályozási követelmények alapján felülvizsgált és módosított településrendezési terv és helyi építési szabályzat elfogadásáig, közterület nem idegeníthető el, nem minősíthető át, új épület nem építhető, és meglévő épület nem bővíthető, kivéve a strandok higiénés és a kikötők használatához nélkülözhetetlenül szükséges épületeket.
(3) Az (2) bekezdésben foglalt előírások érvényesítése következtében fellépő kártalanítási igény nem érvényesíthető a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelmények alapján felülvizsgált és módosított településrendezési terv és helyi építési szabályzat elfogadásáig, de legfeljebb három évig.
(4) A part menti 30 méteres területsávra vonatkozóan a települési önkormányzatokat elővásárlási jog illeti meg, melyet az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni.
(5) A parti sétány kialakítására alkalmas területeket a települések szabályozási tervében zöldterületi területfelhasználási egységbe kell sorolni.
21. §
A felszíni csapadékvizeket közvetlenül a tóba vezetni csak a szükséges előzetes tisztítás (olajfogó, homokszűrő, törmelékfogó stb.) után, az illetékes vízügyi és környezetvédelmi hatóságok által meghatározott feltételek szerint lehet.
22. §
(1) A települések közigazgatási területének a tó felől látható részén mindenfajta bányászati tevékenység tilos.
(2) A települések közigazgatási területén új hulladéklerakók és hulladék-ártalmatlanítók nem létesíthetők és a meglévők nem bővíthetők.
Védelmi övezetek szabályozási előírásai
Természetvédelmi övezet
23. §
(1) A védett természeti területek alövezetén (V-1):
a) a Nemzeti Park bemutató övezete kivételével – a beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
b) a szántó művelési ágú területek nem építhetők be;
c) a kertgazdasági területek alövezetébe is besorolt területeken 3000 m2-nél kisebb telkek nem építhetők be;
d) új bányanyitás nem engedélyezhető;
e) természetközeli erdőművelés, környezetkímélő mezőgazdasági termelés, integrált szőlőművelés és a természetvédelmet szolgáló vadállomány-kezelés engedélyezhető;
f) új villamosenergia-ellátási, táv- és hírközlő vezetékek létesítése csak terepszint alatti elhelyezéssel engedélyezhetők;
g) a beépítésre nem szánt területeken a 10 méternél magasabb építmények elhelyezése – a kilátók, hidak, víztárolók és távközlési antennák kivételével – tilos;
h) egyéb közművezetékek és műtárgyaik, szerelvényeik csak rejtett, illetve növényzettel takart módon helyezhetők el;
i) új hulladéklerakó, hulladéktároló, hulladékkezelő-telep, hulladék átrakó állomás és vegyszertároló nem létesíthető.
(2) Az (1) bekezdés f)-h) pontjaiban foglalt rendelkezések alkalmazásától eltérni a természetvédelmi hatóság által meghatározott feltételekkel lehet.
24. §
A védelemre javasolt területek alövezetén (V-2) a természeti és az érzékeny természeti területeken a művelési ágak megváltoztatása, illetve közmű és közút építése, környezeti hatásvizsgálat alapján, a természetvédelmi hatóság által meghatározott feltételekkel engedélyezhető.
25. §
Az ökológiai hálózat által érintett egyéb területek alövezetén (V-3):
a) beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
b) csak extenzív jellegű, vagy természet- és környezetkímélő gazdálkodási módszerek használhatók;
c) a kialakult tájhasználatot megváltoztatni csak a természeti állapothoz közelítés érdekében szabad.
Táj- és településkép-védelmi övezet
26. §
(1) A tájképvédelmi, illetve tájkarakter megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű területek alövezetén (T-1):
a) beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
b) a művelési ág váltás, illetve a más célú hasznosítás csak az adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, tájhasználat kialakítása, illetve a tájkarakter erősítése, valamint közmű és közút építése érdekében engedélyezhető;
c) a kialakult geomorfológiai formák (hegygerinc, völgy stb.) megőrzendők;
d) új üzemanyagtöltő állomás, hulladéklerakó, hulladéktároló telep, valamint hulladék-ártalmatlanító és hulladékátrakó állomás nem létesíthető;
e) új villamosenergia-ellátási, a táv- és hírközlő vezetékek létesítése csak terepszint alatti elhelyezéssel engedélyezhetők, kivéve ha a terepszint alatti elhelyezés védendő értéket veszélyeztetne, károsítana.
(2) Az (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásától eltérni a természetvédelmi hatóság által meghatározott feltételekkel lehet.
27. §
A településkép-védelmi területek alövezetén (T-2):
a) a település szabályozási tervében, a helyi építési szabályzatban és a helyi építészeti örökség védelméről szóló rendeletben – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – meg kell határozni és elő kell írni az épületek paraméterei mellett, az építmények helyi építészeti hagyományokhoz illeszkedő megjelenését meghatározó elemeket és a helyi építészeti hagyományoknak megfelelő építési anyagok használatát;
b) új villamosenergia-ellátási, valamint a táv- és hírközlő vezetékek csak terepszint alatti elhelyezéssel engedélyezhetők, kivéve ha a terepszint alatti elhelyezés védendő értéket veszélyeztetne, károsítana.
28. §
A kiemelt jelentőségű épített környezeti értékek és régészeti területek alövezetén (T-3):
a) a település szabályozási tervében a kiemelt jelentőségű épített környezeti értékek és régészeti területek tágabb környezetére védőövezetet kell kijelölni;
b) a védőövezetben környezeti érték, illetve a régészeti terület történeti jellegét, a bemutatás (látvány) hangulati hitelességét veszélyeztető köztárgyak, hirdetések, közmű és távközlési nyomvonalas létesítmények elhelyezésének szabályait – a kulturális javak védelméről, illetve a műemlékvédelemről szóló törvényekkel, valamint a védettségi határozatban lévő korlátozásokkal összhangban – kell meghatározni;
c) a terület funkcionális működését, illetve a bemutathatóságot biztosító új villamosenergia-ellátási, valamint táv- és hírközlő vezetékek csak terepszint alatti elhelyezéssel építhetők, kivéve, ha a terepszint alatti elhelyezés magát a védendő értéket veszélyeztetné, károsítaná.
Tájrehabilitációs övezet
29. §
A komplex tájrehabilitációt igénylő területek alövezetén (R-1):
a) az emberi tájhasználat során jelentős mértékben átalakított, sérült területek, műszaki védelem nélküli hulladéklerakók rehabilitálása, újrahasznosítása során a jelenleginél kedvezőbb, a környező területek adottságainak, használatának megfelelő újrahasznosítást kell megvalósítani;
b) az újrahasznosítás célját, módozatait és szabályait a bányászatról szóló törvény előírásai szerint készített tájrendezési terv alapján, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó szabályokkal összhangban a településrendezési terv szabályozási tervében és a helyi építési szabályzatban kell meghatározni.
30. §
Az ökológiai rehabilitációra javasolt területek alövezetén (R-2):
a) beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
b) építési tevékenység nem folytatható;
c) a tájrehabilitáció során a terület természeti, illetve természetközeli állapotához hasonló állapot visszaállítását kell megvalósítani;
d) a természetközeli állapot visszaállítását, módozatait és szabályait a bányászatról szóló törvény előírásai szerint készített tájrendezési terv alapján a helyi szabályozási tervben kell meghatározni.
Felszíni szennyeződésre érzékeny területek övezete
31. §
A felszíni szennyeződésre fokozottan érzékeny területek alövezetén (SZ-1):
a) korlátozott vegyszer és műtrágya használatú, környezetkímélő, vagy extenzív mezőgazdasági termelés, ezen belül integrált szőlőtermesztés folytatható;
b) új hulladéklerakó, hulladéktároló, hulladékkezelő telep, hulladékátrakó állomás és vegyszertároló nem létesíthető.
32. §
A felszíni szennyeződésre érzékeny területek alövezetén (SZ-2) környezetkímélő erdő- és mezőgazdasági termelés folytatható.
33. §
A felszíni szennyeződésre kevésbé érzékeny területek alövezetén (SZ-3) az üdülőkörzet, illetve a települések üzemelését, környezetvédelmét szolgáló létesítmények – pl. szennyvíztisztító, hulladékkezelő telep, hulladékátrakó állomás stb. – elhelyezésére a településrendezési, illetve a megyei területrendezési tervekben jelölendő ki terület.
Felszínmozgásra érzékeny területek övezete
34. §
A felszínmozgásra érzékeny területek alövezetén (P-1):
a) az alövezetbe besorolt területek határait a településrendezési tervek szabályozási tervében fel kell tüntetni;
b) beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
c) a felszíni vizek és belvizek szakszerű elvezetésére szolgáló létesítményeket a településrendezési tervekben tervezni kell.
35. §
Az eróziónak fokozottan kitett területek alövezetén (P-2):
a) a földhasznosítás (művelési ág) tudatos megválasztásával, meliorációs talajvédelmi beavatkozások megvalósításával, talajvédő agrotechnikai eljárások alkalmazásával, a leginkább veszélyeztetett területek erdősítésével – kivéve a szőlőkataszter szerint I. osztályú területeket – kell az erózió mértékét csökkenteni;
b) a már kialakult vízmosások rendezésével (megkötésével, bedöntésével) kapcsolatos feladatokat a településrendezési tervekben, illetve a borvidékekre készítendő rekonstrukciós tervekben kell meghatározni.
36. §
A földrengés szempontjából potenciálisan veszélyeztetett területek alövezetébe (P-3) besorolt területek határait a településrendezési tervek szabályozási tervében fel kell tüntetni.
Felszíni vízminőségvédelmi övezet
37. §
A vízminőségvédelmi területek alövezetén (F-1):
a) a beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
b) erdőterületen elsősorban védelmi rendeltetésű erdő, mezőgazdasági területen csak nádas, gyep művelési ágú területek, zöldterület, valamint indokolt esetben közlekedési és közműterület jelölhető ki;
c) épületek építése, bővítése - a településrendezési tervekben szabályozott területeken elhelyezett, a horgászturizmust szolgáló esőbeálló jellegű építmények és az illetékes természetvédelmi és vízügyi hatóság egyetértésével elhelyezett, a legkevesebb 5 ha egybefüggő gyepterületen, a legeltetést biztosító állatállomány szállásául szolgáló, hagyományos istállóépületek kivételével - nem engedélyezhető;
d) új zagytér, hulladéklerakó, hulladéktároló telep, hulladékátrakó állomás, valamint szennyvízürítő nem létesíthető;
e) a már meglévő, feltöltött zagyterek területét a településrendezési tervekben zöldterület vagy erdőterület területfelhasználási egységbe kell sorolni.
38. §
A tómeder alövezetén (D-1):
a) a Balaton tómedre az érvényes partvonal szabályozási tervben meghatározottakon túlmenően nem csökkenthető;
b) a Balaton jogi partvonalát – a partvonal szabályozási tervtől eltérően – megváltoztatni és az élővilágra, a vízminőségre befolyással bíró tevékenységet végezni nem lehet;
c) a parti mólók, hullámtörők és kikötői létesítmények kivételével a tómederbe állandó létesítmény, sziget stb. nem építhető;
d) a parti élővilág védelme érdekében a tómederbe a nád gyökérzónáit kevésbé sértő, úszóponton jellegű, csak az üdülési, illetve horgász idényben használatos műtárgyak (pl. csónakkikötő, strandlétesítmények) helyezhetők el;
e) a tómeder nádasaiban, valamint a védett természeti területeken lévő nádasok területén tilos minden olyan mechanikai beavatkozás (pl. kotrás, feltöltés, építés, vízi állás, csónakút, horgászhely létesítése), amely a nádas állományát, annak minőségét károsítja, illetőleg a nádas pusztulását eredményezheti, kivéve a meglévő közhasználatú strandok előtt, ahol fövenyes strandszakasz kialakítása érdekében a IV. és V. osztályú nádasokban, legfeljebb 30 m széles bejáró az illetékes természet- és a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulására alapozott vízügyi hatósági engedéllyel létesíthető;
f) azok a vízi járművek, amelyek nem rendelkeznek üzemeltetési engedéllyel, a tómeder területén nem tárolhatók.
Funkcionális övezetek szabályozási előírásai
Térségi szerkezeti tervben meghatározott infrastruktúra hálózat övezete
39. §
A közlekedési létesítmények és védősávjai alövezetén (I-1):
a) a meglévő M7 gyorsforgalmi út nyomvonalán a kialakult építési területet fenn kell tartani, a bővítést ezen belül kell megvalósítani;
b) a tervezett gyorsforgalmi utak (M7 folytatása Balatonföldvár és Kőröshegy térségében terepszint közelében vagy az alatt kialakított nyomvonallal, továbbá az M8, M65, M76) területét az érintett települések közigazgatási területén biztosítani, ennek érdekében a terveket pontosítani kell, amelynek során a nyomvonalak tájba illesztésére és a környezetvédelem szempontjainak és követelményeinek érvényesítésére különös gondot kell fordítani;
c) a meglévő, korrekciókkal megmaradó főutak (67., 68., 71. és 75. sz. főút) megtartandó szakaszainak nyomvonalai és meglévő építési telkei megtartandók, a korrekciós szakaszokat a szakági és településrendezési tervek alapján kell figyelembe venni;
d) a Veszprém-Tapolca-84.sz. főút-71.sz. főút közötti új főút nyomvonalát (leendő 77. sz. főút) a 7701., a 7301., a 7342. és a 7343. jelű összekötő utak nyomvonalának fejlesztésével, paraméterek javításával, a településeket elkerülő szakaszok megvalósításával kell kialakítani;
e) a 77. sz. főút megvalósításával egyidejűleg a 77. és 71. sz. főutakat összekötő utakat is meg kell építeni;
f) a meglévő és megmaradó térségi jelentőségű mellékutak (Veszprém-Balatonalmádi, Zalacsány-Galambok, Balatonszentgyörgy-Szőcsénypuszta-Zalakomár, Szőcsénypuszta-Marcali, Fonyód/Balatonboglár-Lengyeltóti-Kaposvár, Szántód-Kaposvár, Lepsény-Berhida) nyomvonala megtartandó;
g) térségi jelentőségű mellékutakat kell kialakítani a következő irányokban:
ga) 77. sz. főút-Hidegkút-Balatonszőlős-Aszófő/Balatonfüred,
gb) Nagyvázsony-Zánka,
gc) Diszel-Badacsonytomaj,
gd) Marcali-Somogyvár-Gamás-Nagykónyi,
ge) Lengyeltóti-Somogymeggyes-Tab-65. sz. főút;
h) az E69 jelű Budapest-Murakeresztúr-országhatár nemzetközi vasúti törzshálózati fővonal kitérési lehetőséget biztosító szakaszos kétvágányúsításának és védőtávolságainak területigényét a szakági és a településrendezési tervek alapján kell meghatározni;
i) a Balatonakarattya-Balatonfűzfő közötti vasútvonal feltételes nyomvonalának biztosításához, a Székesfehérvár-Celldömölk hazai törzshálózati fővonalból kiágazó vasútvonal területigényét – szakági tervek alapján – a Szabadbattyán-Tapolca hazai törzshálózati fővonal balatonkenesei szakaszán a csúszásveszély megszűntetéséig biztosítani kell;
j) a vasútállomások, megállóhelyek eredeti – a századfordulós indóházak jellegét őrző – építészeti karakterét meg kell őrizni;
k) a vitorláskikötő-hálózat bővítése a vízparti-rehabilitációs szabályozási terv alapján, a természetes növényzet megtartásának figyelembevételével lehetséges;
l) új, Ordacsehi-Pálköve között közlekedő komp létesítéséhez a területigényt mindkét település településrendezési tervében biztosítani kell;
m) a meglévő három repülőtér
ma) Sármelléken regionális szerepkörű repülőtérként (nemzetközi forgalom is),
mb) Siófok-Kilitin sport és alkalmi belföldi légi forgalmú repülőtérként (nemzetközi forgalom is lehetséges),
mc) Szentkirályszabadján közös katonai és polgári hasznosítású, sport és alkalmi belföldi légi forgalmú repülőtérként
megtartandó és fejlesztendő;
n) a meglévő és pontosított nyomvonallal rendelkező gyorsforgalmi és főforgalmi utak külterületi szakasza mentén a tengelytől számított 100-100 m-es védősávot;
o) a meglévő és pontosan megtervezett nyomvonallal rendelkező valamennyi mellékút külterületi szakasza mentén a tengelytől számított 50-50 m-es védősávot,
kell figyelembe venni;
p) a vasútvonalak mentén 50-50 méteres, valamint a vasútállomások mellett a szélső vágányoktól számított 50 méteres védősávot kell figyelembe venni, kivéve ahol a településrendezési tervekben ettől eltérő szabályozás szerepel.
40. §
A közmű hálózatok és védősávjai alövezetén (I-2):
a) a közművezetékeket és a közműlétesítményeket közterületen, vagy közlekedési és közműterületen kell elhelyezni, ettől eltérő elhelyezés csak szolgalmi, vagy vezeték-jog biztosítása mellett engedélyezhető;
b) a meglévő közművezetékek és közműlétesítmények helyét közterületként kell kiszabályozni, ha közterületi kiszabályozása nem oldható meg, akkor a szolgalmi jog bejegyzésével kell a helyüket biztosítani;
c) a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendeletnek az érintett területre vonatkozó előírásai a helyi építési szabályzatba továbbvezetendők;
d) a szennyvízcsatorna-hálózat üzembe helyezését a csatlakozó szennyvíztisztító telep üzembe helyezését követően lehet engedélyezni;
e) a 20 személygépkocsi befogadóképességűnél nagyobb gépkocsiparkolók felületéről az összegyűjtött csapadékvizeket csak olajfogón átvezetve lehet a csapadékvízcsatornába bekötni és a parkolókban összefolyó csapadékvíz zöldfelületre nem vezethető;
f) a termikus energiaigények kielégítése, a levegőtisztaság védelme érdekében, távlatban csak vezetékes energiahordozó (villamos energia, földgáz), vagy a környezet károsodását nem okozó megújuló energiaforrások igénybevételével engedélyezhető;
g) a közmű és távközlési nyomvonalas létesítmények és járulékos létesítményeik elhelyezésénél a tájképi megjelenítést és az esztétikai követelményeket figyelembe kell venni;
41. §
A térségi hulladékkezelő elhelyezésére alkalmas területek alövezetén (H-1):
a) új hulladékkezelő telep beépítésre szánt terület szélétől legalább 1000 méter távolságra helyezhető el;
b) a partközeli településekben lévő hulladéklerakó, hulladékkezelő telep felszámolására, valamint a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő térségi hulladéklerakók, hulladékkezelő telepek létesítésére és üzemeltetésére a megyei területrendezési tervekkel és a települések településrendezési terveivel összhangban – a partközeli városokban a szelektív hulladékgyűjtési és hulladékkezelési rendszerre alapozott – hulladékgazdálkodási tervet kell készíteni.
Települési övezet
42. §
A települési területek alövezetén (U-1):
a) a településrendezési tervek történeti, építészeti, településszerkezeti adottságaival, valamint a felszíni vízrendezéssel foglalkozó szakági munkarészeit, illetve a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel érintett területekre készült tanulmányterveket a településrendezési tervekben és a helyi építési szabályzatban kötelezően figyelembe kell venni;
b) új beépítésre szánt terület határa utcahatárosan nem alakítható ki;
c) az új beépítés szabályozásakor a meglévő beépítési magassághoz kell igazodni;
d) a meglévő építmények felújításának, helyreállításának, átalakításának és korszerűsítésének lehetőségét e törvény szabályozási erőírásainak figyelembevételével a helyi építési szabályzatban kell meghatározni.
43. §
A gazdasági területek alövezetén (X-1):
a) a település beépítésre szánt területétől elkülönülő alövezetben a környezet, a táj értékeit és a térségben élő, üdülő embereket egyaránt kímélő, a környezetet nem károsító tevékenység folytatható;
b) az új telephelyek területének 40%-át növényzettel fedetten kell kialakítani.
44. §
Ipari park jellegű üzemi területek alövezetén (X-2):
a) a település beépítésre szánt területéhez kapcsolódó alövezetben a környezetet nem károsító tevékenység folytatható;
b) a környezetét szennyező vagy károsító meglévő létesítmény működésével kapcsolatban a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 74. §-a szerint kell eljárni;
c) az új telephelyek területének 30%-át növényzettel fedetten kell kialakítani.
Termelési övezet
45. §
Az árutermelési mezőgazdasági területek alövezetén (M-1):
a) az alövezet területéből a településrendezési tervek készítése során – ha az övezeti szabályozások összessége lehetővé teszi – beépítésre szánt terület kijelölhető;
b) szántóföldi művelés esetén, 20 ha-nál nagyobb telken, a terület rendeltetésszerű használatát szolgáló és a lakófunkciót is kielégítő épület építhető, és a beépített alapterület a telek a 0,1%-át, illetve az 500 m2-t nem haladhatja meg;
c) gyep művelési ágú, 5 ha-nál nagyobb telken, hagyományos, almos állattartó és a lakófunkciót is kielégítő épület építhető, és a beépített alapterület a telek 0,5%-át, illetve a 400 m2-t nem haladhatja meg;
d) szőlőműveléssel hasznosított területen, 2 ha-nál nagyobb telken, a termelést és a borturizmust szolgáló és a lakófunkciót is kielégítő épület építhető, és a beépített alapterület a telek 1%-át, illetve az 500 m2-t nem haladhatja meg;
e) művelt gyümölcsültetvény esetén 3 ha-nál nagyobb telken a mezőgazdasági termelést, feldolgozást szolgáló és a lakófunkciót is kielégítő épület építhető, és a beépített alapterület a telek 0,5%-át, illetve a 1000 m2-t nem haladhatja meg;
f) a telkek művelési ága a beépítés feltételeként akkor fogadható el, ha az a telek területének legalább 80%-án meghatározó;
g) állattartó épületet a tómedertől legkevesebb 1000 m, egyéb felszíni vizektől legkevesebb 200 m távolságra lehet elhelyezni.
46. §
A kertgazdasági területek alövezetén (M-2):
a) a beépíthető telek legkisebb nagysága 2000 m2, kivéve, ha e törvény hatálybalépése előtt a településrendezési terv és a helyi építési szabályzat más mértéket határozott meg;
b) 1500 m2-nél kisebb telekre az e törvény hatálybalépése előtt jóváhagyott településrendezési terv és helyi építési szabályzat alapján sem lehet építeni;
c) gazdasági épületet csak művelt telekre, legfeljebb 3%-os beépítettséggel lehet építeni;
d) az építhető épületek építménymagassága a 4,0 métert nem haladhatja meg, s legmagasabb homlokzatának magassága sem haladhatja meg a 6,0 métert;
e) a meglévő építmények felújításának, helyreállításának, átalakításának és korszerűsítésének lehetőségét e törvény szabályozási előírásainak figyelembevételével a helyi építési szabályzatban kell meghatározni;
f) lakókocsi, lakókonténer nem helyezhető el;
g) a települések közigazgatási területéből a kertgazdasági területek alövezetébe sorolt terület legfeljebb 20%-án – ahol a szennyvízkezelés az illetékes vízügyi és környezetvédelmi hatóság által elfogadott módon megoldott – a településrendezési tervekben kijelölt területeken, legkevesebb 3000 m2 nagyságú művelt telkeken, legfeljebb 3%-os beépítettséggel lakóépület is elhelyezhető;
h) műveltnek az a telek minősül, amelynek legalább 80%-án szőlő, gyümölcs, illetve más intenzív kertészeti kultúra található.
47. §
A meglévő erdőterületek alövezetén (E-1):
a) az üdülőkörzetben lévő erdőterületek művelési ága nem változtatható meg, kivéve a szőlőkataszter I. osztályú területeket, illetve a termőhelyre jellemző természetes vegetáció kialakítására alkalmas területeket, ahol az erdészeti hatóság engedélye alapján engedélyezhető az erdőről más művelési ágra való átminősítés;
b) a védett erdőterületeken csak a természetvédelmi kezelési tervben meghatározott területeken kizárólag természetvédelmi, illetve erdő- és vadgazdálkodási, illetve közjóléti célból szabad építeni;
c) az erdőterületen épületet 10 ha-nál nagyobb telken legfeljebb 0,3 % beépítettséggel lehet építeni;
d) a védett erdőterületen közút, közmű és távközlési nyomvonalas létesítmény létesítése csak a természetvédelmi hatóság által meghatározott feltételekkel engedélyezhető;
e) a szigorúan védett erdőterületek kivételével az erdők szabad látogathatóságát – tulajdoni állapottól függetlenül – biztosítani kell;
f) az erdőterületeken kerítést létesíteni csak természetvédelmi, vadgazdálkodási, illetve erdőgazdálkodási célból szabad.
48. §
Az erdősítésre javasolt terület alövezetén (E-2):
a) beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, illetve a belterület nem bővíthető;
b) az erdő művelési ág létrejöttéig az alövezetben csak az erdőtelepítés lehetőségét megőrző területhasználat folytatható;
c) az alövezetbe természetszerű, elegyes erdőket kell telepíteni.
49. §
A működő bányák alövezetén (B-1):
a) az ország szempontjából kiemelten fontos nyersanyagokat (pl. kvarchomok, bazalt) kitermelő, illetve a helyi építés anyagait biztosító működő bányák területére tájrendezési (rekultivációs) terv készítendő;
b) az a) pontban meghatározott tájrendezési tervben a bányaművelés, illetve a rekultiváció, a jövőbeni hasznosítás egyedi feladatait kell rögzíteni, amelyeket a településrendezési tervekben és a helyi építési szabályzatban kötelezően figyelembe kell venni.
Minőségi fejlesztést szolgáló övezet
50. §
A turisztikai fejlesztési területek alövezetén (Ü-1):
a) az 5 ha-nál nagyobb telkek építhetők be, legfeljebb 8 %-os beépíthetőséggel;
b) az építendő épületeket a rendeltetés és a szűkebb környék építészeti és táji adottságához igazodva kell megtervezni;
c) épület elhelyezésére, meglévő épület bővítésére csak a szennyvízcsatorna-hálózat és megfelelő kapacitású tisztítómű megléte, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezés létesítése esetén adható ki építési engedély;
d) a telek területének 50 %-át növényzettel fedetten kell kialakítani.
51. §
A szőlőkataszter szerinti I. osztályú területek alövezetén (C-1):
a) a szőlőkataszter szerinti I. osztályú területek – ezen térségi övezeti szabályozás által belterületbe vonható területek kivételével – beépítésre szánt területté nem jelölhetők ki, illetve nem vonhatók belterületbe;
b) építeni csak a legalább 80 %-ban szőlőműveléssel hasznosított telken, kizárólag a szőlőművelést, szőlőfeldolgozást, bortárolást, vagy borturizmust szolgáló épületet, illetve ahol az M-1 és az M-2 alövezetekhez tartozó szabályozási előírások lehetővé teszik, lakófunkciót is kielégítő épületet lehet;
c) a terület szőlőműveléssel hasznosítandó;
d) a területen lévő földrészletek jelenlegi művelési ága csak szőlő művelési ágra változtatható;
e) szőlő más művelési ágba – a terület pihentetése, illetve egyéb célból – csak az illetékes hegyközség, annak hiányában a település jegyzőjének engedélyével sorolható;
f) az alövezet pontos határait a megyei területrendezési tervekkel összhangban készülő borvidéki rekonstrukciós (tájrendezési) tervben kell véglegesen kijelölni;
g) a szőlőkataszter szerinti I. osztályú területek alövezetébe tartozó területek közül Balatonkenese, illetve Balatonalmádi Újhegy és Öreghegy területére a C-2 alövezet előírásai vonatkoznak;
h) a szőlőművelés tényét a terület pontosan meghatározott százalékában az illetékes hegyközségnek, ahol a hegyközség nem alakult meg, a település jegyzőjének nyilatkozatával kell igazolni.
52. §
A szőlőkataszter szerinti II. osztályú területek alövezetén (C-2):
a) a szőlőkataszter szerinti II. osztályú területek csak az illetékes Borvidéki Hegyközségi Tanács beleegyezésével jelölhetők ki beépítésre szánt területté, illetve vonhatók belterületbe;
b) építeni csak legalább a 75%-ban szőlő-, illetve gyümölcsműveléssel hasznosított telken lehet;
c) a terület szőlőműveléssel és gyümölcstermesztéssel hasznosítandó;
d) a területen lévő földrészletek jelenlegi művelési ága megváltoztatásához az illetékes hegyközség, annak hiányában a település jegyzőjének engedélye szükséges;
e) A művelés tényét a terület pontosan meghatározott százalékában az illetékes hegyközségnek, ahol a hegyközség nem alakult meg, a település jegyzőjének nyilatkozatával kell igazolni.
Egyéb övezetek szabályozási előírásai
Térségi szempontból kiemelten kezelendő területek övezete
53. §
A honvédségi területek alövezetén (K-1), több település közigazgatási területére kiterjedő honvédségi terület esetén, a megye területrendezési tervében kell az ingatlan használatát, illetve a védőövezetben folytatható tevékenységeket szabályozni.
IV. Fejezet
54. §
Ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba, rendelkezéseit alkalmazni kell:
a) a hatálybalépést követően indult államigazgatási ügyekre,
b) a jogerős államigazgatási határozattal le nem zárult ügyekre, kivéve azokat az eseteket, amikor a bíróság a törvény hatálybalépése előtt hozott határozattal lezárult államigazgatási ügyben új eljárás lefolytatását rendeli el (ezekben az esetekben az új eljárás alapjául szolgáló államigazgatási határozat meghozatalának időpontjában hatályos jogszabályok alkalmazandók),
c) a településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok készítése és jóváhagyása során.
55. §
A törvény hatálybalépését megelőzően kiadott jogerős és végrehajtható építésügyi hatósági engedély alapján megkezdett kivitelezést a törvény hatályba lépését követő 5 éven belül be kell fejezni. Amennyiben az építmény nincs rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas állapotban (a használatbavételi engedély nem adható ki), úgy a külön jogszabályban meghatározottak szerint az építésügyi hatósági engedélyt ismételten meg kell kérni. Erre az eljárásra e törvény előírásai az érvényesek.
56. §
Ahol e törvény a környezet, a természet, az erdők, a termőföld, az épített környezet, a kulturális javak védelmére és a műemlékvédelemre, valamint a vízgazdálkodásra vonatkozó külön jogszabályokban meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
57. §
A Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén szabálytalanul megépült építményre, építményrészre fennmaradási engedély csak akkor adható, ha az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1999. évi CXV. törvénnyel módosított 1997. évi LXXVIII. törvény 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően e törvény előírásainak is megfelel vagy szabályossá tehető.
58. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményeket szabályozza.
(2) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy
a) a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel érintett területeket lehatárolja;
b) a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelmények alapján a településrendezési tervek felülvizsgálatához szükséges tanulmányterveket elkészíttesse.
59. §
(1) A Balaton kiemelt üdülőkörzetének parti településein e törvény hatálybalépésekor érvényes településrendezési terveket és helyi építési szabályzatokat a vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményeknek megfelelően és a vízpart-rehabilitációval érintett területekre készülő tanulmánytervekkel összhangban – e törvény hatálybalépését követő három éven belül – felül kell vizsgálni és módosítani kell.
(2) A Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén lévő települések e törvény hatálybalépésekor érvényes településrendezési terveit és helyi építési szabályzatait – e törvény hatálybalépését követő 3 éven belül – felül kell vizsgálni és módosítani kell.
(3) A Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén lévő, településrendezési tervvel nem rendelkező települések településrendezési terveit és helyi építési szabályzatait – e törvény hatálybalépését követő 5 éven belül – kell elkészíteni.
60. §
(1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a Balatoni Üdülőkörzet Regionális Rendezési Tervét jóváhagyó 1005/1985.(II.21.) MT határozat,
b) a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény és az azt módosító 1999. évi LXVII. törvény, valamint
c) a budapesti agglomeráció, valamint a Balaton kiemelt üdülőkörzetének lehatárolásáról szóló 89/1997.(V.28.) Korm.rendelet 2. számú melléklete
hatályát veszti.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 27.§ /1/ bekezdése kiegészül az alábbiakkal:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]
“j) a területrendezési tervek térségi szabályozása övezeti tervlapjain meghatározott alövezeti határok és a térségi szerkezeti tervben meghatározott infrastruktúra hálózatok nyomvonalainak pontosítására vonatkozó eljárási rendet.”
INDOKOLÁS
a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet
Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvényjavaslathoz
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve elfogadásával a Balaton kiemelt üdülőkörzetében differenciált térségi területrendezési szabályozás lép életbe, amely lehetővé teszi, hogy az üdülőnépesség száma csak olyan mértékben növekedjék, amilyen mértékben az infrastruktúra is fejlődik, továbbá lehetővé teszi, hogy szabályozott mederben legyenek tarthatók az egyes ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonosi szándékok is.
a) megengedő jellegű abban a vonatkozásban, hogy
- meg kívánja teremteni a települések fejlődésének térbeli lehetőségét, a területrendezési terv csak azokon a külterületeken tiltja a beépítésre szánt területek kijelölését, illetve belterületbe vonást, ahol ez környezetvédelmi és tájesztétikai szempontból kedvezőtlen lenne;
- tudomásul veszi azt a körülményt, hogy a lakó- és üdülőfunkció az adott térségben egyrészt nem választható el egyértelműen, másrészt bizonyos külterületi földrészleteken is megjelenik, azaz a használat ilyen szempontokból való kategorikus korlátozása nem lenne életszerű;
- nem az építési tilalomra, illetve korlátozásra, hanem a feltételekhez kötött építés lehetőségére helyezi a hangsúlyt,
b) szigorú abban a vonatkozásban, hogy
- továbbra is csak olyan területeken enged építkezni, ahol a szükséges infrastrukturális feltételek megvannak;
- a partközeli települések belterületén – rövid türelmi időt követően – nem enged meg közműpótló berendezést, ezeken a területeken az építés feltétele a közcsatornába történő rákötés;
- a beépíthető külterületi földrészlet-nagyság a táj jellegének megőrzése érdekében differenciált és az országos átlaghoz képest általában jóval nagyobb;
- a települések központi területéhez kapcsolódó belterületi parthossz 30%-án, a parti sétány kialakítása érdekében, változó szélességű zöldterület kialakítását írja elő, vagyis továbbra is tiltja ezen területek üdülőterületként történő hasznosítását;
- a helyi önkormányzatok számára a településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok felülvizsgálatát, módosítását, elkészítését a törvény határidőhöz köti,
c) differenciált abban a vonatkozásban, hogy
- a víztől távolodva egyre enyhébb megkötéseket tartalmaz (a szabályozás részletessége és szigorúsága tekintetében megkülönböztet a kiemelt üdülőkörzetbe tartozó településeket és ezen belül partközeli településeket);
- megkülönböztetett figyelemmel kezeli a települések külterületét, ahol még nagyobb esély van a káros jelenségek (földrészletek elaprózódása, beépülés, infrastruktúra fejlesztés elhanyagolása) megakadályozására.
A területrendezési terv megalapozó munkarészei között elkészült társadalmi hatásvizsgálat a hatásokat az érdekszintek (egyéni, helyi, térségi, országos, globális), érdektípusok (ökológiai, gazdasági, társadalmi) és időhorizontok (rövid távú, hosszú távú) dimenzióiban vizsgálja. A hatásvizsgálat megállapítja, hogy a terv legfontosabb pozitív hatásai (az állandó lakosság életkörülményeinek és jövedelemszerzési lehetőségeinek javítása, a természeti erőforrások védelme, az idegenforgalmi vonzerő fenntartása és fejlesztése a termőhelyi adottságokhoz és a kiemelt üdülőkörzet jellegéhez egyaránt igazodó, egyszersmind jövedelmező mezőgazdasági termelés feltételeinek biztosítása, az épített és a természeti környezet harmóniájának helyreállítása) hosszú távon érvényesülnek. Az össztársadalmi érdekek esetenként sérthetik a gazdasági szféra, kizárólag piaci logika alapján működő szűkebb társadalmi csoportok, illetve egyének rövid távú érdekeit.
A tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a feltételekhez kötött beépítési lehetőségek társadalmi elfogadtatása súlyos konfliktusokkal jár, mivel jelentős mennyiségben érint egyéni gazdasági érdekeket. Megállapítása szerint azonban a szigorú beépítési korlátozások környezeti hatása már rövid távon is jótékony hatású lesz. Az idegenforgalmi vonzerőt jelentő táj védelme érdekében alkalmazott szigor gazdasági hatásai, a minőségi turizmus felé tett lépések hosszú távon a térség társadalmára is pozitív hatással lesznek.
A területrendezési terv megalapozó munkarészei között elkészült gazdasági hatásvizsgálat szerint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének érvényesítését célzó intézkedésekből származó, a tulajdonosi, vállalkozói és közigazgatási szinteken a legmarkánsabban jelentkező gazdasági előnyök és hátrányok a következők:
- kötelező csatornázás, szennyvízhálózat kiépítése,
- meghatározott területek építési tilalma,
- ingatlanérték változások:
értékemelkedés ott, ahol:
- az infrastrukturális ellátás bővült,
- enyhült a környezetszennyezés,
- javultak a közlekedési körülmények,
- bővült a szolgáltatások köre,
- munkahelyek létesültek,
- belterületbe vontak területeket;
értékcsökkenés ott, ahol:
- fenti fejlesztések nem következtek be,
- romlottak a környezeti és az üdülési feltételek,
- építési tilalmat rendeltek el,
- a gazdálkodási költségek változása,
- minőségi technológiai előírások bevezetése,
- vállalkozási telephely-létesítési feltételek változása,
- a térszerkezeti terv megvalósítása által keltett (lakóépület, gazdasági terület, fejlesztési lehetőségek, közlekedési nyomvonalak, csomópontok, stb.) gazdasági potenciálváltozás,
- új terület- és településrendezési tervek készítése.
A területrendezési terv érvényesítését célzó intézkedések finanszírozásába bevonható források
- az adókedvezmények,
- a célhitel, kedvezményes hitel,
- a kötvénykibocsátás, hitelfölvétel,
- a koncessziók,
- a kártalanítás és a kompenzáció,
- a támogatási rendszerek reformjával aktivizálhatók.
A kártalanítási igények meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy
- a korlátozások elrendelésére nem csak a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét jóváhagyó törvény teremti meg a jogi alapot, hanem a korlátozások elrendelése – túlnyomó többségben – más törvényekben megfogalmazott általános érvényű kötelezések, előírások területre alkalmazása révén is lehetséges;
- közvetlenül a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét jóváhagyó törvényből származtatható, korlátozásokra vonatkozó kártalanítási igényt, illetve kisajátítási költséget csak ott lehet megállapítani, ahol a területrendezési terv alapján pontosan lehatárolható területre vonatkozik az igény, ahol a területrendezési terv pontos helymeghatározásra nem képes (például a települések egykori belterületén), ott a kártalanítási igény csak a tervhierarchia figyelembevételével elkészült településrendezési terv szabályozási terve és a helyi építési szabályzata elfogadását követően és ezekre alapozottan lesz érvényesíthető.
Részletes indokolás
1-4.§-hoz
A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény a központi állami szervek területfejlesztési és területrendezési feladat- és hatásköréről szóló szabályok körében rendelkezett a kiemelt térségek tervezésével és jóváhagyásával kapcsolatos feladatok ellátásáról. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) OGY határozat a kiemelt térségek körében, a kiemelt üdülőkörzetek között nevesítette a Balaton térségét. Az Országos Területfejlesztési Koncepció jövőképében a kiemelt üdülőkörzetek a nemzetközi és a hazai minőségi turizmus fogadóterületei, ahol a sajátos vonzerő, a kiváló idegenforgalmi adottságok kiaknázása, a szükséges infrastruktúra kiépítése a táj és a környezet fokozott védelmével valósítható meg.
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvénnyel (továbbiakban: BT) jóváhagyásra kerülő területrendezési terv olyan térszerkezeti megoldások kialakítását, olyan területhasználati keretfeltételek meghatározását szolgálja, amelyek alkalmazásával biztosítottá válik az Országgyűlés által az Országos Területfejlesztési Koncepció jövőképében deklarált törekvés, hogy az adottságok hasznosítása során elsőbbséget élvezzen a természeti erőforrások védelme, az erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a természetvédelmi területek a természeti és táji értékek megőrzői, az identitástudat és a generációs felelősség kifejezőivé váljanak.
A területrendezési tervek meghatározzák a térségi szereplők és az eltérő érdekszférák számára a terület- és településrendezési lehetőségeket, kereteket. Ezért a Balatoni Területrendezési Szabályzat országos és regionális szintű érdekeket képvisel, egyúttal megfelelő mozgásteret biztosít az egyes önkormányzatok számára ahhoz, hogy – a területrendezési terv szabályozási előírásainak átfogóbb keretei között – a megyei területrendezési tervekben, valamint a településrendezési tervekben és a helyi építési szabályzatokban megfelelő fejlesztési lehetőségeket biztosítsanak a lakosság és a vállalkozói szféra számára, illetve meghatározzák az egyes telkek beépítésének részletes feltételeit.
A többszörösen strukturált Balatoni Területrendezési Szabályzat a kiemelt üdülőkörzet területére és ezen belül a partközeli településekre általános érvényű előírásokat, a térségi szabályozás övezeti tervlapjain lehatárolt területekre övezeti szabályozási előírásokat határoz meg. A területileg általános érvényű szabályozási előírásokat az 1068/1996. (VI. 21.) kormányhatározat 3.2. pontjában megfogalmazott igény ellenére – amely szerint az új térségi terv készítése során vízminőség-védelmi szempontból a teljes vízgyűjtőt kell figyelembe venni – sem lehetett kiterjeszteni az üdülőkörzeten kívüli, de még a vízgyűjtőn lévő települések területére. Ugyanis az önkormányzatok számára kötelező érvényűvé tett előírások meghatározására csak a kiemelt térségek területén (jelen esetben a Balaton kiemelt üdülőkörzetében) van törvényi lehetőség. A Balaton vízminősége érdekében a vízgyűjtőn szükséges korlátozások és a Balaton kiemelt üdülőkörzetében meghatározott előírások közötti összhangot és átmenetet az Országos Területrendezési Tervben és hozzárendelt területrendezési szabályzatban kell megteremteni.
A térségi szabályozás övezeti tervlapjain egy-egy érdekszféra szempontjából szabályozás alá vont területek jelennek meg. Az Országos Területfejlesztési Koncepció jövőképében meghatározott értékhierarchia szerint a természetvédelmi és környezetvédelmi célú övezetekben és övezeti előírásokban, a Balaton partvonalához közeledve egyre szigorúbb előírások jelennek meg.
A tervezési terület egy-egy pontjára vonatkozó területrendezési szabályokat az általános érvényű és az övezeti szabályozási előírások együttesen határozzák meg. A Balatoni Területrendezési Szabályzat előírásai a hatályos jogszabályokkal és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek tekintett kormányhatározatokkal (a Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó többször módosított 1068/1996. (VI. 21.) kormányhatározat és a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programról szóló 2100/1995. (IV. 12.) kormányhatározat) összhangban, azokkal együtt határozzák meg a terület használatának szabályait. A Balatoni Területrendezési Szabályzat előírásai a hatályos jogszabályok előírásait a kiemelt üdülőkörzet térségére értelmezik (ha azok egyébként nem általános érvényű előírások vagy nem erre a térségre vonatkoznak), a hatályos jogszabályok előírásain szigorítanak, illetve a közérdek érvényesítése érdekében egy meglévő előírást a jogforrások hierarchikus rendjében magasabb szintre emelik.
5-15.§-hoz
A törvény előírásai a Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén lévő települések beépítésre szánt területén a telkek beépíthetőségét – a vízminőség védelme érdekében – a szennyvízcsatorna meglétéhez kötik. Az üdülőkörzet nem parti településein a rendelkezés szigorát két évig terjedő türelmi idő oldja.
Mivel építési igény döntően a beépítésre szánt területeken jelentkezik, csatorna hiányában korlátozás alá esik a beépítésre szánt területek növelésének mértéke is. Az építmények és az infrastruktúra létesítményeinek elhelyezése – a természeti erőforrások, a táj szépsége és egyedisége védelme érdekében – szintén feltételekhez kötött.
A Balatoni üdülőkörzet településeinek közigazgatási területén a Balatoni tájhoz hozzátartozó, sajátos természeti hagyományokkal rendelkező termesztőfelületek, védelemre érdemes történelmi borvidékek találhatóak. Az előzőekből következően vannak olyan előnyben részesített területhasználati módok, amelyeknek védelmét a törvény – az általános előírásokon túlmenően – külön övezeti szabályokban is előírja (lásd még 45-52.§).
A törvény a Balaton kiemelt üdülőkörzetének teljes területén az ország egyéb területeinek szabályozásához viszonyítva szigorúbb levegőtisztaság-védelmi és zajvédelmi előírásokat tartalmaz.
16-22.§-hoz
A törvény a Balaton kiemelt üdülőkörzetének partközeli településeinek beépítésre szánt területén – a tómeder irányában egyre szigorúbb szabályok alkalmazásának elve szerint – az építési hatósági engedély kiadásának feltételét a szennyvízcsatorna hálózat meglétéhez és hatékony működtetéséhez köti. E területeken türelmi időt a törvény nem biztosít. A szennyvízcsatorna hálózat kiépítésére és a meglévő szennyvízcsatorna hálózatra történő rákötésre ösztönöz a beépítésre szánt területek kijelölését korlátozó feltétel is.
A partközeli településeken a törvény a települések területfelhasználásának rendjét, a létesítmények használati értékét növelő, üdülési és idegenforgalmi szempontból a minőségi fejlesztést elősegítő, a zsúfoltságot oldó konkrét mérőszámokkal meghatározott előírásokat vezet be.
A beépítésre szánt területen belül a vízparti üdülési igényeket kiszolgáló szolgáltató és sportlétesítmények területén az országos településrendezési és építési követelményektől eltérően a kisebb beépítési arányokat engedő szabályozás a minőségi ellátáshoz szükséges nagyobb zöldfelületek kialakítását segíti elő. E területeken a vízparti üdülési lehetőségeket gazdagító, pihenést, testedzést szolgáló építmények (sétaút, kerékpárút, pihenő- és játszóhelyek, sportpályák, egyéb zöldfelületek) alakíthatók ki.
A települések területén a zöldterületek arányának növelésére ösztönző előírások, e területek beépítési százalékának az országos előírásoktól eltérően megnövelt értéke a zöldterületeken elhelyezhető vendéglátó, szolgáltató létesítmények elhelyezését, a zöldterületek funkciógazdagságának növelését szolgálja. Az üdülési adottsággal rendelkező települések tervezésénél a településrendezés számára orientáló szabály az üdülési adottságot jelentő természeti elemmel (jelen esetben a vízparttal) közvetlen térkapcsolatot teremtő, közhasználatú zöldterületek növelésének előírása. A törvény vonatkozásában ez a tervezési alapelv a települések belterületéhez csatlakozó partszakasz legkevesebb 30 % -án 5-30 méter széles parti sétány kialakításának igényében fogalmazódott meg. A vízparti üdülőhelyeken az üdülési komfort megteremtésének egyik nem mellőzhető formája a vízfelülettel vizuális és fizikai kapcsolat biztosítása. A passzív rekreációs tevékenységek körébe sorolható tevékenységekhez, a természeti elemek zavartalan szemléléséhez, a parti sétányról feltáruló tájkép látványának térélményt jelentő megéléséhez helyet kell biztosítani. Az aktív rekreációs tevékenységek között a vízisportok és a strandolás olyan tevékenységek, amelyek csak a vízparthoz köthetők. A két rekreációs tevékenységtípus intenzitásában, létesítményigényében eltérő, ezért közöttük az átmenetet is biztosítani kell. Ezeknek a területhasználati igényeknek a kielégítésére – területfelhasználási sajátosságaik révén – leginkább a zöldterületek alkalmasak.
A többféle, olykor egymást is zavaró funkció elhelyezése a partmenti területeken kellő körültekintést igényel. E területek rendezése meghatározó lehet a Balaton parthasználatának rendezése és a minőségi turizmus fejlesztési lehetőségei szempontjából. Ugyanakkor a települések egykori külterületi partszakaszai mellett természetes vegetációjú, megtartandó, helyenként védendő élőhelyek találhatóak. A sokféle érdek által megfogalmazott területigény kielégítése, a közöttük lévő összhang megteremtése országos érdek. Ezért a törvény e területek rehabilitációs tanulmánytervének elkészítését a központi államigazgatási szervek feladatává teszi (lásd még 58.§).
23-28.§-hoz
Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott értékhierarchia szerint a sajátos vonzerőre alapozott fejlesztés csak a táj és a környezet fokozott védelmével valósítható meg. Különösen indokolt a védelem a már védett és a védelemre javasolt természetvédelmi területeken, ahol a védelem alapvető céljaival összeegyeztethetetlen tevékenységek (bányanyitás, intenzív mezőgazdálkodás) és létesítmények elhelyezése szigorú feltételekhez kötött. A törvény azonban nem kívánja a települések fejlődését parttalanul korlátozni. Így a Nemzeti Park bemutató övezete irányában a belterület növelését – ha a szabályozási előírások összessége ezt lehetővé teszi – megengedi.
A táj- és településkép-védelmi övezetek fogalmának bevezetésével lehetővé vált a lehatárolt területeken a tájkarakter, a tájkép egységét megbontó használat korlátozása, tájesztétikai szempontok érvényesítése. Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a településrendezési tervekben és helyi építési szabályzatban, valamint a T-2 alövezetben a helyi építészeti örökség védelméről szóló rendeletben konkrétan meg kell határozni és védeni kell az adott hely esztétikai megjelenését determináló elemeket és az adott helyre jellemző hagyományos építészeti megoldásokat. A Balaton kiemelt üdülőkörzetének egészére érvényes, az építészeti hagyományok megőrzésére vonatkozó előírást alkotni a sokféle adottság (pl. északi és déli part, vízparti és háttér-települések, szőlő- és gyümölcstermő területek) miatt nem lehetett, ezért a törvény ezeknek az előírásoknak meghatározását a kötelezően megalkotandó helyi rendeletek hatáskörébe utalja.
Különös figyelmet érdemelnek a kiemelt jelentőségű épített környezeti értékek és régészeti területek, amelyek védelmét a tervre alapozott BT az övezeti szabályozási tervlapon meghatározott tágabb környezetükre kívánja kiterjeszteni.
29-30.§-hoz
Az üdülőkörzetben nagyszámban található tájsebek (komplex tájrehabilitációt igénylő területek, a műszaki védelem nélküli hulladéklerakók) és az ökológiailag károsodott területek lehatárolására szükség volt. E területeken nem elegendő a bányászatról szóló törvény előírásai szerinti tájrendezési terv elkészítése, valamint a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokkal összhangban az újrahasznosítási mód meghatározása hanem el kell érni, hogy a területhasználat így meghatározásra került szabályai beépüljenek a településrendezési tervekbe és a helyi építési szabályzatokba is.
Az ökológiai rehabilitációra javasolt területeken, mivel azokon a természetközeli állapot, illetve értékes ökoszisztémák visszaállításának lehetősége adott, az ökológiai rehabilitációt végképp ellehetetlenítő tevékenységek korlátozása – már a rehabilitációt megelőző időszakban is – indokolt.
31-33.§-hoz
A felszíni szennyeződésre érzékeny területek övezetén, amely az üdülőkörzet jelentős területét lefedi, a felszínre juttatott és onnan a felszíni és a felszín alatti vízkészletbe könnyen bemosódó, vegyszer, illetve egyéb szennyező anyag kijuttatásával járó tevékenység generális tiltása vált szükségessé.
34-36.§-hoz
A felszínmozgásra érzékeny területek övezetén, a felszín megbontásával járó, illetve a felszíni vizek és belvizek elvezetését célzó tevékenység végzését, a hatályos jogszabályban rögzített eljárásokat kiegészítve, a BT külön feltételekhez köti. Jelen törvény az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény településrendezési tervek tartalmi követelményeiről szóló előírásait pontosítva, kötelező elemként írja elő e területek határainak feltüntetését és az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylő elemei között, a felszíni vizek és belvizek elvezetésére szolgáló létesítmények tervezését.
37-38.§-hoz
A felszíni vízminőségvédelmi övezetben a tómederrel és a Balaton vízterével közvetlenül kapcsolatban lévő, vízjárta területek védelme érdekében szükséges előírások az övezetben lehatárolt területek használatának szabályait rögzítik. E területeken – hasonlatosan a felszíni szennyeződésre érzékeny területekhez – a felszíni vízkészletekbe könnyen bemosódó vegyszer és egyéb szennyező anyagok, valamint a tóban a nem kívánatos tápanyag- feldúsulást okozó anyagok kijuttatásával a természetes vagy természetközeli ökoszisztémának megbontásával járó, annak pusztulását eredményező tevékenységek kerültek korlátozásra.
A törvény-tervezet a Balaton vízfelületének a partvonal szabályozási tervtől eltérő csökkentését nem engedélyezi. A 38. § c) pontja a partvonal szabályozási terv számára is kötelező előírást tartalmaz.
A törvény-tervezet a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól szóló kormányrendelet előírásaival összhangban a nádasok területének csökkentését a strandok érdekében is csak a IV. és V. osztályú nádasokban és további feltételekhez kötötten engedélyezi. A kormányrendeletben meghatározott szabályokat a törvény-tervezet közérdekként megfogalmazva, a jogforrások hierarchikus rendjében magasabb szinten kívánja szabályozni.
39-41.§-hoz
A térségi szerkezeti tervben meghatározott infrastruktúra hálózat övezetében a szabályozási előírások a közlekedési, közmű és távközlési nyomvonalas létesítmények nyomvonalát, a létesítmények helyét, környezetük területhasználatával kapcsolatos szabályokat rögzítik. A nyomvonalakat és a létesítmények helyét a településrendezési tervekben, illetve a készülő kiviteli tervekben kell pontosítani.
A terv a térségi hulladékkezelő elhelyezésére vonatkozó konkrét helykijelölési javaslatot nem tesz, de a korlátozó feltételek meghatározása után, a térségi hulladékkezelő elhelyezésére alkalmas területek alövezetén lehatárolt területekkel meghatározza az elhelyezésre alkalmas területeket.
42-44.§-hoz
A település egykori belterületére, beépítésre szánt területére vonatkozó szabályozási előírásokat azért nem lehetett teljes körűen meghatározni, mert a területrendezési tervek léptéke az ehhez szükséges vizsgálati mélységet nem teszi lehetővé (telek méretű szabályozási elemek). Azonban néhány, az egykori belterületre, beépítésre szánt területre vonatkozó szabályozási előírás, amely a közérdek megfogalmazását, érvényesítését és az üdülőkörzet értékteremtő területhasználati sajátosságainak védelmét szolgálja, a területrendezési tervet jóváhagyó törvényben is megfogalmazásra kell kerüljön azért, hogy ezek az előírások a térségi szereplők és a településrendezési tervek, valamint a helyi építési szabályzatok számára is kötelező érvényűek legyenek.
45-49.§-hoz
Az üdülőkörzet településeinek közigazgatási területén a beépítésre szánt területeken kívül, mezőgazdasági művelésre alkalmas területek, erdőterületek, helyenként működő bányák területei találhatóak. Ugyanakkor a beépítésre szánt területek fogytával az üdülési funkció is megjelent ezeken a területeken, és napjainkra a nagyüzemi művelésre nem alkalmas egykori zártkerti területeken (a tervben kertgazdasági területek alövezeteként jelölve) számottevő méreteket öltött. Ezek a területek vezetékes vízzel alig ellátott területek, és csatornázásukra is kevés az esély. A hiányos infrastruktúra miatt ezeken a területeken az építés szigorú feltételekhez kötött.
Az árutermelő mezőgazdasági területek alövezetén és az erdőterületeken az építendő épület a terület művelési ágának megfelelő, rendeltetésszerű használatot kell szolgálja. Míg az árutermelő mezőgazdasági területekből – a települések fejlesztési igényeinek megfelelően – beépítésre szánt terület kijelölhető, addig az erdőterületek alapterületi védelme érdekében, a művelési ág megváltoztatása csak kivételes esetben lehetséges.
Az erdőterületek védelme érdekében az egész üdülőterületre vonatkoztatva érvényes szabály mondja ki, hogy az erdőterületből beépítésre szánt terület nem jelölhető ki és az erdőterület összessége nem csökkenthető. Az üdülőkörzet erdősültségének növelése érdekében meghatározásra kerültek az erdősítésre javasolt területek is, ahol csak az erdőtelepítés lehetőségét megőrző területhasználat folytatható.
A működő bányák területére készítendő tájrendezési tervet a településrendezési tervek és helyi építési szabályzat készítésénél figyelembe kell venni.
50.§-hoz
A minőségi fejlesztést szolgáló területeken belül a BT különös figyelmet szentel a turisztikai fejlesztési területeknek. Annak érdekében, hogy a kiváló tájképi adottságú, jó közlekedési lehetőségekkel bíró területek az idegenforgalom minőségi fejlesztési területeivé, a nagy helyigényű – a szabadidő eltöltésének lehetőségeit jelentősen gazdagító – beruházások célterületeivé válhassanak, a szabályzási előírások nem teszik lehetővé e területek hétvégiházas üdülőterületté történő besorolását. A telekalakítás alsó határát a BT 5 ha-ban határozza meg. A törvény a településrendezési terv számára nem írja elő a lehetséges funkciót, de a hétvégiházas üdülőterületen kívül, az üdülőházas üdülőterület 30%-os, illetve az ún. "különleges" területfelhasználási egységek 40%-os beépítettségét sem engedi a területre. Ezzel e területek zöldfelületi jellegét kívánja megőrizni. A zöldterületeken megengedett 2%-os beépítettséget viszont az idegenforgalmi fejlesztéshez szükséges épületek elhelyezésének biztosítása érdekében négyszeresére emeli fel. A turizmus minőségi fejlesztése nem csak az (Ü-1) alövezetben valósul meg, hanem a meglévő üdülőterületek átstrukturálódásával, az idegenforgalmi létesítmények korszerűsítésével is. Jelentős turisztikai fejlesztések valósulhatnak meg a vízpart-rehabilitációval érintett partközeli területeken is.
51-52.§-hoz
A minőségi fejlesztést szolgáló területek között a minőségi szőlő- és bortermőterületek védelme érdekében lehatárolásra kerültek a szőlőkataszter I. és II. osztályú területei. A BT ezeken a területeken a szőlő- és gyümölcstermesztés feltételeit biztosítja és támogatja. A termőfelület védelme érdekében beépítésre szánt területek nem, vagy csak szigorú feltételek mellett jelölhetők ki. Építeni csak a rendeltetés szerinti használatnak megfelelő funkciójú épületet, az árutermelési, illetve kertgazdasági mezőgazdasági területek alövezetén megengedett beépítési százaléknak és a közművesítettségi feltételeknek megfelelően lehet. A szőlőterületek védelmével, a művelés ellenőrzésével és nyilvántartásával nevesül e területen a hegyközség feladata is.
53.§-hoz
A térségi szempontból kiemelten kezelendő területek övezetén belül csak a honvédségi területek alövezete került lehatárolásra.
54-60.§-hoz
A BT záró rendelkezései a hatálybaléptetést, a BT más jogszabályokhoz való viszonyát határozzák meg és a terv érvényesülését elősegítő tervhierarchia működéséhez szükséges intézkedéseket tartalmazzák.
A BT jóváhagyásával és hatálybalépésével az üdülőkörzetben lévő települések településrendezési tervei nem lesznek alkalmasak arra, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelve, abból levezetve helyi építési szabályokat állapítsanak meg. Ezért, noha az egyedi építésügyi hatósági engedélyezési eljárások során a törvény előírásai településrendezési terv nélkül is értelmezhetőek, a településrendezési tervek sürgős felülvizsgálata, módosítása illetve elkészítése mindenképpen szükséges. A településrendezési tervek készítésére és korszerűsítésére az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénnyel és az országos településrendezési és építési követelményekkel összhangban is szükség van.
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve az új típusú területrendezési tervek közül elsőként készült el és kerül jóváhagyásra az Országgyűlés elé. Ezért az elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvény előkészítése során több olyan általános érvényű -–a területrendezési és a településrendezési tervek kapcsolatával összefüggő – kérdés és az eljárási rendben jelentkező hiányosság vetődött fel, amelyeknek pótlására törvényi felhatalmazás és kormányintézkedés szükséges. Ezeket nemcsak a Balatonnal kapcsolatos tervezésre értelmezve, hanem – a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény kiegészítésével – a terület- és településrendezési tevékenység egészére vonatkoztathatóan kell meghatározni.
1. számú melléklet
A Balaton kiemelt üdülőkörzetébe tartozó települések
1 Alsóörs
2 Alsópáhok
3 Andocs
4 Aszófő
5 Ábrahámhegy
6 Badacsonytomaj
7 Badacsonytördemic
8 Balatonakali
9 Balatonalmádi
10 Balatonberény
11 Balatonboglár
12 Balatoncsicsó
13 Balatonederics
14 Balatonendréd
15 Balatonfenyves
16 Balatonfőkajár
17 Balatonföldvár
18 Balatonfüred
19 Balatonfűzfő
20 Balatongyörök
21 Balatonhenye
22 Balatonkenese
23 Balatonkeresztúr
24 Balatonlelle
25 Balatonmagyaród
26 Balatonmáriafürdő
27 Balatonőszöd
28 Balatonrendes
29 Balatonszabadi
30 Balatonszárszó
31 Balatonszemes
32 Balatonszentgyörgy
33 Balatonszepezd
34 Balatonszőlős
35 Balatonudvari
36 Balatonújlak
37 Balatonvilágos
38 Bábonymegyer
39 Bálványos
40 Barnag
41 Buzsák
42 Csajág
43 Cserszegtomaj
44 Csopak
45 Csömend
46 Dörgicse
47 Felsőörs
48 Felsőpáhok
49 Fonyód
50 Főnyed
51 Galambok
52 Gamás
53 Garabonc
54 Gyenesdiás
55 Gyugy
56 Gyulakeszi
57 Hács
58 Hegyesd
59 Hegymagas
60 Hévíz
61 Hidegkút
62 Hollád
63 Kapolcs
64 Kapoly
65 Káptalantóti
66 Karád
67 Karmacs
68 Kékkút
69 Kereki
70 Keszthely
71 Kéthely
72 Kisapáti
73 Kisberény
74 Kőröshegy
75 Kötcse
76 Kővágóörs
77 Köveskál
78 Küngös
79 Látrány
80 Lengyeltóti
81 Lesencefalu
82 Lesenceistvánd
83 Lesencetomaj
84 Litér
85 Lovas
86 Lulla
87 Marcali
88 Mencshely
89 Mindszentkálla
90 Monostorapáti
91 Monoszló
92 Nagycsepely
93 Nagyrada
94 Nagyvázsony
95 Nemesbük
96 Nemesgulács
97 Nemesvita
98 Nikla
99 Óbudavár
100 Ordacsehi
101 Öcs
102 Öreglak
103 Örvényes
104 Paloznak
105 Pécsely
106 Pula
107 Pusztaszemes
108 Raposka
109 Révfülöp
110 Rezi
111 Ságvár
112 Salföld
113 Sármellék
114 Sávoly
115 Sérsekszőlős
116 Siófok
117 Siójut
118 Somogybabod
119 Somogymeggyes
120 Somogysámson
121 Somogyszentpál
122 Somogytúr
123 Somogyvár
124 Szántód
125 Szegerdő
126 Szentantalfa
127 Szentbékkálla
128 Szentgyörgyvár
129 Szentjakabfa
130 Szentkirályszabadja
131 Szigliget
132 Szólád
133 Szőlősgyörök
134 Tab
135 Tagyon
136 Taliándörögd
137 Tapolca
138 Táska
139 Teleki
140 Tihany
141 Tikos
142 Torvaj
143 Tótvázsony
144 Uzsa
145 Vállus
146 Várvölgy
147 Vászoly
148 Veszprémfajsz
149 Vigántpetend
150 Vindornyafok
151 Vindornyalak
152 Vindornyaszőlős
153 Visz
154 Vonyarcvashegy
155 Vöröstó
156 Vörs
157 Zala
158 Zalakaros
159 Zalamerenye
160 Zalaszabar
161 Zalaszántó
162 Zalavár
163 Zamárdi
164 Zánka
2. számú melléklet
A Balaton kiemelt üdülőkörzetébe tartozó
partközeli települések
1 Alsóörs
2 Alsópáhok
3 Aszófő
4 Ábrahámhegy
5 Badacsonytomaj
6 Badacsonytördemic
7 Balatonakali
8 Balatonalmádi
9 Balatonberény
10 Balatonboglár
11 Balatonederics
12 Balatonfenyves
13 Balatonföldvár
14 Balatonfüred
15 Balatonfűzfő
16 Balatongyörök
17 Balatonkenese
18 Balatonkeresztúr
19 Balatonlelle
20 Balatonmáriafürdő
21 Balatonőszöd
22 Balatonrendes
23 Balatonszabadi
24 Balatonszárszó
25 Balatonszemes
26 Balatonszentgyörgy
27 Balatonszepezd
28 Balatonudvari
29 Balatonújlak
30 Balatonvilágos
31 Cserszegtomaj
32 Csopak
33 Felsőörs
34 Felsőpáhok
35 Fonyód
36 Gyenesdiás
37 Hévíz
38 Keszthely
39 Kőröshegy
40 Kővágóörs
41 Lovas
42 Örvényes
43 Paloznak
44 Révfülöp
45 Rezi
46 Siófok
47 Szántód
48 Szigliget
49 Tihany
50 Vonyarcvashegy
51 Zamárdi
52 Zánka
3. számú melléklet
Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve
(Térségi Szerkezeti Terv)
1. A területrendezési terv főbb céljai
A területrendezési terv a balatoni üdülőkörzet jövőbeni fejlődésének alakulását befolyásoló fontos stratégiai eszköz. A területrendezési terv fő célja a balatoni táj és települések környezetminőségének védelme, javítása, a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi feltételeinek megőrzése, a térség kiegyensúlyozott területi fejlődésének biztosítása a balatoni táj terhelhetősége, a vízminőség védelme és az ökológiai adottságok, a meglévő közlekedési hálózatok és a településhálózat figyelembevételével.
A területrendezési terv a térszerkezet, az infrastruktúra-hálózat javasolt módosításaival és a területfelhasználás rendjének meghatározásával az üdülés és idegenforgalom fejlesztéséhez szükséges minőségi feltételek javításához, valamint az állandó lakosság életminőségének és munkafeltételeinek jobbításához szükséges műszaki, fizikai feltételeket teremti meg.
2. A Térségi Szerkezeti Terv meghatározó elemei és irányelvei
A térségi szerkezeti terv meghatározza az üdülőkörzetben a területfelhasználás rendjét, a távlati közlekedési hálózat és infrastruktúra rendszerek nyomvonalait, a településrendszer térbeli rendjét, és javaslatot ad a természetközeli területek összefüggő szerkezetére.
2.1 A térségi területfelhasználás rendje
A térségi szerkezeti terv a térségi területfelhasználás rendjét, a térségi területfelhasználási egységeket térségi területfelhasználási kategóriákba sorolva
jellemzően erdőgazdasági,
jellemzően mezőgazdasági (szántó, rét, legelő, kert, gyümölcsös, szőlő),
jellemzően települési,
egyedileg meghatározott
területként határozza meg.
Az üdülőkörzet területén – különös tekintettel a partközeli települések területére – környezetvédelmi (talaj- és vízminőség-védelmi) ökológiai, tájesztétikai, idegenforgalmi szempontból egyrészt meg kell akadályozni az erdőterület csökkenését, más célú használatát, másrészt az erdőterület nagyságát növelni kell.
A Balaton vízgyűjtő területére készült vízminőség-védelmi komplex meliorációs és erdősítési tanulmány 60 ezer hektár gyenge minőségű külterületi mezőgazdasági föld egy részét erdőtelepítéssel gazdaságosan hasznosítható területként jelöli meg. Az erdősítésre figyelembe vehető területek:
- a 25 % feletti meredekségű lejtők,
- a 17 % feletti lejtőn lévő szántók,
- a 25 % feletti lejtőkön elhelyezkedő ültetvények és déli fekvésű legelők,
- a 17-25 % közötti erózióveszélyes legelő területek,
- a sík és 12 % alatti lejtésű, a szélerózió által erősen veszélyeztetett laza talajok,
- a mély fekvésű víz által veszélyeztetett területek.
A partközeli települések egy részén, a tervlapon jelölt területeken az erdőterületek egy részét jóléti és védelmi rendeltetésbe kell sorolni, és ezen erdőterületekre a minőségi turizmust szolgáló sport, szabadidő, üdülési létesítmények – meghatározott feltételek mellett – elhelyezhetők.
Az erdősítési programban figyelembe kell venni az ökológiai szempontokat is, amelyek a gyepterületek, vizes élőhelyek esetében több esetben az erdősítés ellen szólnak. A Balaton-felvidéki szubmediterrán tájjelleget – többek között – a legelőként nyilvántartott sziklagyepek is képviselik, és e területek erdősítése sem kívánatos.
Mindezeket figyelembe véve a vízgyűjtő terület 60 ezer hektár gyenge minőségű külterületi mezőgazdasági területéből, csak a kiemelt üdülőkörzet területére vetítve, erdőtelepítés mintegy 9500 ha külterületi mezőgazdasági területen javasolt. (Somogy megyében 4950 ha, Veszprém megyében 3200 ha, Zala megyében 1350 ha.)
A terv a szántóterületek csökkenése mellett a rét, legelő területek növekedésével számol. Egyes szántóterületek gyepterületekké alakításával a bemutató, ismeretterjesztő, tájfenntartó, illetve gazdasági célú állattartás fejlesztése javasolt. A tájfenntartás, táji értékek megőrzése, valamint az itt élők foglalkoztatása szempontjából fontos az adottságokhoz igazodó termelés, így az állattenyésztés és a szőlészet-borászat és gyümölcstermesztés támogatása.
Az üdülőkörzet parttól hátrébb fekvő területein a hagyományos tájhasználat értékeinek megőrzése a cél, ezért az itt kialakult, jellemzően mező-, illetve erdőgazdasági területeket jelentősebb változtatás nélkül fenn kell tartani.
Az üdülőkörzet fejlődése szempontjából döntő a jellemzően urbanizált, műszakilag igénybevett területek kiterjedése. A terv az üdülőkörzet háttérterületén és a Nemzeti Park területén a belterület növelési lehetőségeket a települések igényeinek korlátozott figyelembevételével, vízvédelmi, környezetvédelmi, térszerkezeti, infrastruktúra fejlesztési, természetvédelmi és gazdasági szempontok alapján jelölte ki. Az urbanizált terület visszafogott növekedését területileg arányosabban elosztva – a parti terhelés és az összefüggő települési területek további növekedésének megakadályozása céljából – a térszerkezet változtatásával, új, a tóparttal párhuzamos, a háttérterületek felé eltolt, illetve a tópartra merőleges fejlesztési vonalak mentén kell biztosítani.
A nagyobb kiterjedésű bányászati tevékenység által roncsolt, más térségi területfelhasználási kategóriákba nem sorolható területeken a jelenlegi területhasználatnál kedvezőbb, komplex tájrehabilitációval egybekötött újrahasznosítást kell megvalósítani.
A tájrehabilitációra javasolt területek mellett ebbe a kategóriába kerültek besorolásba egyes, a minőségi turizmus, üdülés fejlesztését szolgáló zöldfelület jellegű területek is.
2.2. Infrastruktúra hálózatok és létesítmények
2.2.1. A közlekedés hálózatára és létesítményeire vonatkozó irányelvek
A terv döntő változást hozó fejlesztési elemei az M8-as autópálya megépítése, azaz a jelenlegi 8-as út és az M7-es autópálya összekötése, és a jelenlegi 8-as út Székesfehérvár és Veszprém közötti szakaszának 2x2 sávosra történő kiépítése. Így az északi partra irányuló forgalom már Székesfehérvár után leválasztható az M7-es autópályáról. Ezt követően a kisebb, alsóbbrendű útszakaszok kiépítésével, valamint a jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút minőségi átépítésével lehetővé kell tenni az északi oldalra (Balaton-felvidék) érkező forgalom arányos szétosztását.
A jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút jelentőségének és forgalmának növekedése Veszprém, Nagyvázsony, Monostorapáti és Tapolca szerepének növekedésével jár. A tóparttal párhuzamos, a háttérterületek felé eltolt, illetve a tópartra merőleges fejlesztési vonalak kialakításával a parti sávban jelentkező fejlesztési kényszer feloldását kell megoldani.
A partra merőleges irányú – azaz a jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút és a vízparti települések közötti – közlekedés zavartalan megteremtését a Balaton-felvidéket átszövő csatlakozó utak kiépítésével, felújításával kell biztosítani.
Az M7-es autópálya olyan nemzetközi, illetve országos jelentőségű kapcsolat, amely évtizedek múlva a legfontosabb közlekedési pályák egyike lesz. Az az európai közlekedési tengely (V. helsinki folyosó), amelynek a Velence-Koper/Trieszt-Ljubjana-Budapest-Ungvár-Lvov kapcsolatot kell biztosítania, jelentős gazdasági területfejlesztő erőt jelent. Mivel a nemzetközi autópályának a Balaton parti sávjában történő vezetése tovább növelné az üdüléshez nem kapcsolható beruházások és funkciók megtelepülésével a part menti sáv terhelését, és így gátolná a minőségi üdülés környezeti feltételeinek kialakítását, ezért a térségi szerkezeti tervben ábrázolt M7 – összhangban az Országos Területrendezési Tervvel – csak az üdülőkörzet forgalmának levezetését szolgálja. A tervezett nyomvonal legalább két forgalmi sávval történő kiépítése az üdülőkörzet elsődleges érdeke, mert a jelenlegi 7. sz. főút tehermentesítése a lakott területeken tovább nem halasztható.
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének térszerkezeti tervében az M7 korábban elfogadott nyomvonala szerepel a 2117/1999. (V.26.) kormányhatározatnak megfelelően. A V. helsinki folyosó forgalmát levezető gyorsforgalmi út a tótól távolabb kell megépüljön, és nyomvonalát a forgalmi és területfejlesztési tapasztalatok alapján az Országos Területrendezési Tervben és a megyei tervekben kell véglegesíteni.
A térségi szerkezeti terv a kialakult vasúti hálózat nyomvonalán a kétvágányúsítást csak egyes szakaszokon, a forgalom zavartalansága végett szükséges elvégezni. A nemzetközi közlekedési folyosó kialakításával párhuzamosan, távlatban a nagyterhelésű vasúti forgalmat a Budapest-Dombóvár-Kaposvár-Gyékényes-országhatár nemzetközi törzshálózati vasúti fővonalra kell terelni.
A térségi szerkezeti terven ábrázolt Balaton körüli kerékpárút hálózat az országos kerékpárút hálózattal való kapcsolatokkal együtt építendő ki. A part közelében haladó kerékpáros törzshálózatot mind az északi, mind a déli oldalon a településrendezési tervekben ki kell egészíteni a háttértelepüléseket felfűző kerékpárút-hálózattal.
2.2.2. Közmű-hálózatokra és létesítményekre vonatkozó irányelvek
A térségi (regionális és ún. kistérségi) rendszerek mellett a háttértelepüléseken az egyedi, helyi közműellátási megoldások alkalmazásának felvetése (pl. egyedi vízellátás, helyi vízbázis hasznosítása és szennyvíztisztítás szigorú feltételek melletti helyi, egyedi megoldási módjának megengedése) az üdülőfunkció kiterjedését, a gazdaság fejlődését, a természet és a környezet védelmét egyaránt szolgálja.
A terv kiemelt fontosságú feladatként határozza meg a térség településeinek csatornázását, mert a térszerkezetet és a környezet minőségét is gyökeresen meghatározó közműhálózatok közül elsősorban a szennyvízcsatorna hálózat és a szennyvíztisztítás főműveinek kiépítése a fő feladat.
Az északi oldalon a szennyvízkezelés és a regionális elvezető rendszer kiépítésében a minőségi előrelépés kulcsa a jelenleg épülő badacsonytördemici szennyvíztisztító telep mielőbbi működésbe állítása. Ez a tisztítótelep fogadja Balatonrendestől–Szigligetig a parti települések szennyvizeit, a Badacsony körüli háttértelepülések szennyvizeivel együtt.
A révfülöpi tisztítótelep korszerűsítésével, bővítésével alkalmassá válik Zánka–Kövágóörs–Balatonszepezd szennyvizeinek a fogadására. A terv Balatonfüred szennyvíztisztító-telepének rekonstrukcióját irányozza elő.
A Balatontól délre a nagy regionális rendszerek kialakultak (Siófok, Balatonlelle, Balaton-újlak).
A többi, szennyvíztisztítóval jelenleg még nem rendelkező településen részben nagyobb regionális rendszerekre, részben kistérségi rendszerekre való kapcsolódással, illetve egyes településeken belül helyi tisztítótelep építésével oldható meg a keletkező szennyvizek tisztítása.
Rendkívüli fontosságú a felszíni vízelvezetés megfelelő megoldása, mert az egyre növekvő mesterséges (burkolt) felületről lezúduló vizek által – záportározók, megfelelő előtisztító rendszerek híján – egyre nagyobb szennyezés éri a tavat. Ezért a felszíni vízrendezés megoldását a területrendezési terv kiemelt feladatnak tekinti és előírja a településtervezés során a felszíni vízrendezés szakszerű megoldásának megtervezését.
Az ivóvízellátás az északi oldalon kielégítő. A Nyirád felől érkező regionális ivóvíz távvezeték Kékkút, Kővágóörs környezetéből való továbbvezetésével Balatonfüred felé, megvalósul az észak-balatoni regionális rendszer összekötése a nyirádi vízbázissal.
A vízellátás a déli oldalon lévő part menti települések számára is regionális rendszerről biztosított. A háttér települések ellátása kistérségi rendszerekről, illetve helyi vízbázisról történik.
Az energiaközművek területén a villamos energia elosztóhálózat kapacitását növelni szükséges. Jelentős feladat a jövőben a meglévő nagyfeszültségű és egyéb föld feletti hálózatok esztétikai (táj- és településképi) tájbaillesztése, egyes helyeken terepszint alá helyezése. Különösen a Nemzeti Park területén kell a tájesztétikai szempontoknak érvényt szerezni.
A vezetékes gázellátás fejlesztését elsősorban az e tekintetben elmaradott Balatonfüred-Tapolca közötti térségben tartalmazza a terv. A még el nem látott települések ellátását rendezni szükséges.
A Balaton kiemelt üdülőkörzetében is előtérbe kell helyezni a megújuló energiahordozók – kiemelten a napenergia – használatának szükségességét. A környezetet legkevésbé terhelő energiahordozó használatával elő kell segíteni – környezetvédelmi igények kielégítése mellett –az országnak a kiotói egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeinek a teljesítését.
A térség kiváló, bőségben levő természeti adottsága a termálvízkincs. A termálvíz gyógyászati célú hasznosításával Balatonfüred, Tapolca, Marcali, Táska, Buzsák, Siófok, Ságvár, Zalakaros térségében a térség üdülési adottságainak egyenletesebb kihasználtságát kell elősegíteni.
2.3. A településrendszer térbeli rendjének változásai
A Balaton üdülőkörzet településrendszere sajátosan alakult az elmúlt évszázadban. Az egykori halászfalvak helyén ma nagykiterjedésű üdülőtelepülések vannak, s a század eleji ismertebb üdülőhelyek pedig ma jelentős lélekszámú városok. A tóparton a parti sávban ma 134.000 ember él, közülük 83.000 fő – Keszthely, Balatonfüred, Balatonalmádi, Siófok, Balatonföldvár, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód – városokban. A parton kívül az üdülőkörzetben további városok, Hévíz, Tapolca, illetve Marcali, Lengyeltóti találhatók.
Az északi parton a tó keleti végén az említett nagymértékű települési területnövekedés következtében – Veszprémmel megosztott funkciókkal – Balatonfűzfőtől Balatonfüredig tartó agglomerálódó parti településszövet alakult ki. Itt, miután a települések összenövése csaknem teljes, meg kell őrizni a településeket elválasztó mezőgazdasági funkciójú, illetve természetközeli területeket, illetve erdősítéssel, ligetes fásítással a tagoló jelleget erősíteni kell.
A Veszprém árnyékában szaporodó városok általában csak részleges és a környező települések számára csak csekély szolgáltatási, ellátási tevékenységet végeznek. (Ugyanakkor a városok és települések növekedése az üdülési funkció ellen hat.) El kell érni, hogy a tóparton fejlődő városok funkciógazdag, környezetük számára valóban központi szerepköröket és feladatokat ellátó településekké fejlődjenek, anélkül, hogy kedvező természeti adottságaikat felszámolnák.
Ezért – jó közlekedési lehetőséget teremtve – az iparterületeket a tóparttól távolabb, 10–15 km-re kell kijelölni, illetve fejleszteni. Az ipari jellegű fejlesztésre Marcali, illetve Tapolca városa a legmegfelelőbb az üdülőkörzetben.
A déli parton csaknem folyamatosan, illetve az északi parton még Balatongyörök és Keszthely között összefüggő, beépített települési terület található. Ebből következik, hogy az üdülőkörzet egyik legnagyobb értékét a Balatonfüred és Balatongyörök között még meglévő, a pannon táj szépségét őrző beépítetlen partszakaszok és háttérterületek jelentik. Ezen a területrészen hiányzik a településrendszerben központi funkciókkal rendelkező település, ezért a területrendezési terv keretfeltételei úgy lettek meghatározva, hogy a háttérterületeken Nagyvázsony szerepét, funkcióját térségi rangra lehessen emelni, míg a parton Badacsonytomaj és Révfülöp üdülőkörzeti központ szerepkör ellátására válhasson alkalmassá.
Keszthely körzetében Keszthely, Hévíz, Alsópáhok, Felsőpáhok, Cserszegtomaj, illetve Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Nemesbük, Rezi közigazgatási területén a természeti értékekre rátelepülő kertvárosiasodási folyamat szabályozására, a települések egymással összehangolt településrendezési terveinek elkészítésére van szükség.
Az üdülőkörzet Kis-Balaton és Zalakaros körüli területein az utak mentén futó egyutcás települések összenövését kell megakadályozni, szükség esetén más irányú területi bővítéssel.
A Nagykanizsa-Keszthely közötti térségben Zalakaros-Galambok és az üdülőkörzeten kívüli Zalakomár települési háromszöget szolgáltatási, ellátási feladatok ellátására kell alkalmassá tenni.
2.4. Ökológiai térszerkezet
A Balaton üdülőkörzet ökológiai térszerkezetét alapvetően a természeti adottságok és a nagymérvű beépítés egymáshoz való viszonya határozza meg.
Az északi part urbanizációs térszerkezete a part menti területek intenzív beépítésével alakult ki. A parti településsor mögötti Balaton-felvidéki területek a Veszprém-tapolcai törésvonalig, az urbanizáció által még kevéssé érintett természetközeli állapotban maradtak fenn. A nagy kiterjedésű erdőterületekkel, történelmi szőlőterületekkel, medence alján lévő gyepterületekkel, kisebb szántóterületekkel jellemezhető Balaton-felvidék a parti hegyvonulatot átvágó völgyekkel, vízfolyásokkal kapcsolódik a parti zónához, illetve a tóhoz.
A harmonikus kapcsolat a vízparttal, illetve a tóval az urbanizációs zóna agresszív növekedése miatt sok helyen megszakad. Hévíz környékén hatalmasra nőtt belterületek alapvetően megváltoztatják a táj jellegét, illetve a parti sávban a települések, üdülőterületek a vízpartokat elfoglalták, a vízfolyásokat elterelték, átépítették és csatornává alakították. Tekintettel arra, hogy itt az ökológiai hálózat folyamatos, szerves térszerkezetté alakításának gyakorlatilag nincs realitása, a terv ezért csak mozaikos ökológiai térszerkezet, ökológiai hálózat kialakítására tesz javaslatot.
A Balaton-felvidéken a természeti adottságokat figyelembe vevő természetközeli tájhasználat fennmaradása, megőrzése érdekében – az említett intenzíven beépült urbanizációs területeket kivéve – Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesült. A Nemzeti Park az említett Balaton-felvidék mellett a Tapolcai-medencét a bazalthegyekkel, a Keszthelyi-hegység erdeit, valamint a Kis-Balaton térségét is magába foglalja.
A déli part ökológiai rendszerét, térszerkezetét – a vízpartot végigkísérő átlag 1 km széles urbanizációs sáv mögött – Balatonszárszótól a Kis-Balatonig húzódó mély fekvésű, vizenyős berkek (Őszödi-berek, Szemesi-berek, Algyai-berek, Boglári-nagyberek, Csehi-nagyberek, Bézsenyi-berek, a Nagy-berek), illetve a tó és a Kis-Balaton, a tó felé lejtő dombhátak erdős, gyepes területei alkotják.
A térségi szerkezeti terv az ökológiai hálózat bővítése, a kedvezőbb természeti adottságok megőrzése és fejlesztése érdekében a déli parton egy összefüggő védett természeti terület kijelölésére tesz javaslatot. A későbbiekben meg kell vizsgálni – a korábbi szándékoknak megfelelően – az egységes Balatoni Nemzeti Park létesítésének lehetőségét is.
A védetté nyilvánítási javaslat mellett a térségi szerkezeti terv a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek erdősítését javasolja. Az erdősítésre ajánlott területek kijelölésénél figyelembe kell venni az ökológiai hálózat teljessé tételének szempontjait is.
3. számú melléklet
Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve
(Térségi Szerkezeti Terv)
1. A területrendezési terv főbb céljai
A területrendezési terv a balatoni üdülőkörzet jövőbeni fejlődésének alakulását befolyásoló fontos stratégiai eszköz. A területrendezési terv fő célja a balatoni táj és települések környezetminőségének védelme, javítása, a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi feltételeinek megőrzése, a térség kiegyensúlyozott területi fejlődésének biztosítása a balatoni táj terhelhetősége, a vízminőség védelme és az ökológiai adottságok, a meglévő közlekedési hálózatok és a településhálózat figyelembevételével.
A területrendezési terv a térszerkezet, az infrastruktúra-hálózat javasolt módosításaival és a területfelhasználás rendjének meghatározásával az üdülés és idegenforgalom fejlesztéséhez szükséges minőségi feltételek javításához, valamint az állandó lakosság életminőségének és munkafeltételeinek jobbításához szükséges műszaki, fizikai feltételeket teremti meg.
2. A Térségi Szerkezeti Terv meghatározó elemei és irányelvei
A térségi szerkezeti terv meghatározza az üdülőkörzetben a területfelhasználás rendjét, a távlati közlekedési hálózat és infrastruktúra rendszerek nyomvonalait, a településrendszer térbeli rendjét, és javaslatot ad a természetközeli területek összefüggő szerkezetére.
2.1 A térségi területfelhasználás rendje
A térségi szerkezeti terv a térségi területfelhasználás rendjét, a térségi területfelhasználási egységeket térségi területfelhasználási kategóriákba sorolva
jellemzően erdőgazdasági,
jellemzően mezőgazdasági (szántó, rét, legelő, kert, gyümölcsös, szőlő),
jellemzően települési,
egyedileg meghatározott
területként határozza meg.
Az üdülőkörzet területén – különös tekintettel a partközeli települések területére – környezetvédelmi (talaj- és vízminőség-védelmi) ökológiai, tájesztétikai, idegenforgalmi szempontból egyrészt meg kell akadályozni az erdőterület csökkenését, más célú használatát, másrészt az erdőterület nagyságát növelni kell.
A Balaton vízgyűjtő területére készült vízminőség-védelmi komplex meliorációs és erdősítési tanulmány 60 ezer hektár gyenge minőségű külterületi mezőgazdasági föld egy részét erdőtelepítéssel gazdaságosan hasznosítható területként jelöli meg. Az erdősítésre figyelembe vehető területek:
- a 25 % feletti meredekségű lejtők,
- a 17 % feletti lejtőn lévő szántók,
- a 25 % feletti lejtőkön elhelyezkedő ültetvények és déli fekvésű legelők,
- a 17-25 % közötti erózióveszélyes legelő területek,
- a sík és 12 % alatti lejtésű, a szélerózió által erősen veszélyeztetett laza talajok,
- a mély fekvésű víz által veszélyeztetett területek.
A partközeli települések egy részén, a tervlapon jelölt területeken az erdőterületek egy részét jóléti és védelmi rendeltetésbe kell sorolni, és ezen erdőterületekre a minőségi turizmust szolgáló sport, szabadidő, üdülési létesítmények – meghatározott feltételek mellett – elhelyezhetők.
Az erdősítési programban figyelembe kell venni az ökológiai szempontokat is, amelyek a gyepterületek, vizes élőhelyek esetében több esetben az erdősítés ellen szólnak. A Balaton-felvidéki szubmediterrán tájjelleget – többek között – a legelőként nyilvántartott sziklagyepek is képviselik, és e területek erdősítése sem kívánatos.
Mindezeket figyelembe véve a vízgyűjtő terület 60 ezer hektár gyenge minőségű külterületi mezőgazdasági területéből, csak a kiemelt üdülőkörzet területére vetítve, erdőtelepítés mintegy 9500 ha külterületi mezőgazdasági területen javasolt. (Somogy megyében 4950 ha, Veszprém megyében 3200 ha, Zala megyében 1350 ha.)
A terv a szántóterületek csökkenése mellett a rét, legelő területek növekedésével számol. Egyes szántóterületek gyepterületekké alakításával a bemutató, ismeretterjesztő, tájfenntartó, illetve gazdasági célú állattartás fejlesztése javasolt. A tájfenntartás, táji értékek megőrzése, valamint az itt élők foglalkoztatása szempontjából fontos az adottságokhoz igazodó termelés, így az állattenyésztés és a szőlészet-borászat és gyümölcstermesztés támogatása.
Az üdülőkörzet parttól hátrébb fekvő területein a hagyományos tájhasználat értékeinek megőrzése a cél, ezért az itt kialakult, jellemzően mező-, illetve erdőgazdasági területeket jelentősebb változtatás nélkül fenn kell tartani.
Az üdülőkörzet fejlődése szempontjából döntő a jellemzően urbanizált, műszakilag igénybevett területek kiterjedése. A terv az üdülőkörzet háttérterületén és a Nemzeti Park területén a belterület növelési lehetőségeket a települések igényeinek korlátozott figyelembevételével, vízvédelmi, környezetvédelmi, térszerkezeti, infrastruktúra fejlesztési, természetvédelmi és gazdasági szempontok alapján jelölte ki. Az urbanizált terület visszafogott növekedését területileg arányosabban elosztva – a parti terhelés és az összefüggő települési területek további növekedésének megakadályozása céljából – a térszerkezet változtatásával, új, a tóparttal párhuzamos, a háttérterületek felé eltolt, illetve a tópartra merőleges fejlesztési vonalak mentén kell biztosítani.
A nagyobb kiterjedésű bányászati tevékenység által roncsolt, más térségi területfelhasználási kategóriákba nem sorolható területeken a jelenlegi területhasználatnál kedvezőbb, komplex tájrehabilitációval egybekötött újrahasznosítást kell megvalósítani.
A tájrehabilitációra javasolt területek mellett ebbe a kategóriába kerültek besorolásba egyes, a minőségi turizmus, üdülés fejlesztését szolgáló zöldfelület jellegű területek is.
2.2. Infrastruktúra hálózatok és létesítmények
2.2.1. A közlekedés hálózatára és létesítményeire vonatkozó irányelvek
A terv döntő változást hozó fejlesztési elemei az M8-as autópálya megépítése, azaz a jelenlegi 8-as út és az M7-es autópálya összekötése, és a jelenlegi 8-as út Székesfehérvár és Veszprém közötti szakaszának 2x2 sávosra történő kiépítése. Így az északi partra irányuló forgalom már Székesfehérvár után leválasztható az M7-es autópályáról. Ezt követően a kisebb, alsóbbrendű útszakaszok kiépítésével, valamint a jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút minőségi átépítésével lehetővé kell tenni az északi oldalra (Balaton-felvidék) érkező forgalom arányos szétosztását.
A jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút jelentőségének és forgalmának növekedése Veszprém, Nagyvázsony, Monostorapáti és Tapolca szerepének növekedésével jár. A tóparttal párhuzamos, a háttérterületek felé eltolt, illetve a tópartra merőleges fejlesztési vonalak kialakításával a parti sávban jelentkező fejlesztési kényszer feloldását kell megoldani.
A partra merőleges irányú – azaz a jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút és a vízparti települések közötti – közlekedés zavartalan megteremtését a Balaton-felvidéket átszövő csatlakozó utak kiépítésével, felújításával kell biztosítani.
Az M7-es autópálya olyan nemzetközi, illetve országos jelentőségű kapcsolat, amely évtizedek múlva a legfontosabb közlekedési pályák egyike lesz. Az az európai közlekedési tengely (V. helsinki folyosó), amelynek a Velence-Koper/Trieszt-Ljubjana-Budapest-Ungvár-Lvov kapcsolatot kell biztosítania, jelentős gazdasági területfejlesztő erőt jelent. Mivel a nemzetközi autópályának a Balaton parti sávjában történő vezetése tovább növelné az üdüléshez nem kapcsolható beruházások és funkciók megtelepülésével a part menti sáv terhelését, és így gátolná a minőségi üdülés környezeti feltételeinek kialakítását, ezért a térségi szerkezeti tervben ábrázolt M7 – összhangban az Országos Területrendezési Tervvel – csak az üdülőkörzet forgalmának levezetését szolgálja. A tervezett nyomvonal legalább két forgalmi sávval történő kiépítése az üdülőkörzet elsődleges érdeke, mert a jelenlegi 7. sz. főút tehermentesítése a lakott területeken tovább nem halasztható.
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének térszerkezeti tervében az M7 korábban elfogadott nyomvonala szerepel a 2117/1999. (V.26.) kormányhatározatnak megfelelően. A V. helsinki folyosó forgalmát levezető gyorsforgalmi út a tótól távolabb kell megépüljön, és nyomvonalát a forgalmi és területfejlesztési tapasztalatok alapján az Országos Területrendezési Tervben és a megyei tervekben kell véglegesíteni.
A térségi szerkezeti terv a kialakult vasúti hálózat nyomvonalán a kétvágányúsítást csak egyes szakaszokon, a forgalom zavartalansága végett szükséges elvégezni. A nemzetközi közlekedési folyosó kialakításával párhuzamosan, távlatban a nagyterhelésű vasúti forgalmat a Budapest-Dombóvár-Kaposvár-Gyékényes-országhatár nemzetközi törzshálózati vasúti fővonalra kell terelni.
A térségi szerkezeti terven ábrázolt Balaton körüli kerékpárút hálózat az országos kerékpárút hálózattal való kapcsolatokkal együtt építendő ki. A part közelében haladó kerékpáros törzshálózatot mind az északi, mind a déli oldalon a településrendezési tervekben ki kell egészíteni a háttértelepüléseket felfűző kerékpárút-hálózattal.
2.2.2. Közmű-hálózatokra és létesítményekre vonatkozó irányelvek
A térségi (regionális és ún. kistérségi) rendszerek mellett a háttértelepüléseken az egyedi, helyi közműellátási megoldások alkalmazásának felvetése (pl. egyedi vízellátás, helyi vízbázis hasznosítása és szennyvíztisztítás szigorú feltételek melletti helyi, egyedi megoldási módjának megengedése) az üdülőfunkció kiterjedését, a gazdaság fejlődését, a természet és a környezet védelmét egyaránt szolgálja.
A terv kiemelt fontosságú feladatként határozza meg a térség településeinek csatornázását, mert a térszerkezetet és a környezet minőségét is gyökeresen meghatározó közműhálózatok közül elsősorban a szennyvízcsatorna hálózat és a szennyvíztisztítás főműveinek kiépítése a fő feladat.
Az északi oldalon a szennyvízkezelés és a regionális elvezető rendszer kiépítésében a minőségi előrelépés kulcsa a jelenleg épülő badacsonytördemici szennyvíztisztító telep mielőbbi működésbe állítása. Ez a tisztítótelep fogadja Balatonrendestől–Szigligetig a parti települések szennyvizeit, a Badacsony körüli háttértelepülések szennyvizeivel együtt.
A révfülöpi tisztítótelep korszerűsítésével, bővítésével alkalmassá válik Zánka–Kövágóörs–Balatonszepezd szennyvizeinek a fogadására. A terv Balatonfüred szennyvíztisztító-telepének rekonstrukcióját irányozza elő.
A Balatontól délre a nagy regionális rendszerek kialakultak (Siófok, Balatonlelle, Balaton-újlak).
A többi, szennyvíztisztítóval jelenleg még nem rendelkező településen részben nagyobb regionális rendszerekre, részben kistérségi rendszerekre való kapcsolódással, illetve egyes településeken belül helyi tisztítótelep építésével oldható meg a keletkező szennyvizek tisztítása.
Rendkívüli fontosságú a felszíni vízelvezetés megfelelő megoldása, mert az egyre növekvő mesterséges (burkolt) felületről lezúduló vizek által – záportározók, megfelelő előtisztító rendszerek híján – egyre nagyobb szennyezés éri a tavat. Ezért a felszíni vízrendezés megoldását a területrendezési terv kiemelt feladatnak tekinti és előírja a településtervezés során a felszíni vízrendezés szakszerű megoldásának megtervezését.
Az ivóvízellátás az északi oldalon kielégítő. A Nyirád felől érkező regionális ivóvíz távvezeték Kékkút, Kővágóörs környezetéből való továbbvezetésével Balatonfüred felé, megvalósul az észak-balatoni regionális rendszer összekötése a nyirádi vízbázissal.
A vízellátás a déli oldalon lévő part menti települések számára is regionális rendszerről biztosított. A háttér települések ellátása kistérségi rendszerekről, illetve helyi vízbázisról történik.
Az energiaközművek területén a villamos energia elosztóhálózat kapacitását növelni szükséges. Jelentős feladat a jövőben a meglévő nagyfeszültségű és egyéb föld feletti hálózatok esztétikai (táj- és településképi) tájbaillesztése, egyes helyeken terepszint alá helyezése. Különösen a Nemzeti Park területén kell a tájesztétikai szempontoknak érvényt szerezni.
A vezetékes gázellátás fejlesztését elsősorban az e tekintetben elmaradott Balatonfüred-Tapolca közötti térségben tartalmazza a terv. A még el nem látott települések ellátását rendezni szükséges.
A Balaton kiemelt üdülőkörzetében is előtérbe kell helyezni a megújuló energiahordozók – kiemelten a napenergia – használatának szükségességét. A környezetet legkevésbé terhelő energiahordozó használatával elő kell segíteni – környezetvédelmi igények kielégítése mellett –az országnak a kiotói egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeinek a teljesítését.
A térség kiváló, bőségben levő természeti adottsága a termálvízkincs. A termálvíz gyógyászati célú hasznosításával Balatonfüred, Tapolca, Marcali, Táska, Buzsák, Siófok, Ságvár, Zalakaros térségében a térség üdülési adottságainak egyenletesebb kihasználtságát kell elősegíteni.
2.3. A településrendszer térbeli rendjének változásai
A Balaton üdülőkörzet településrendszere sajátosan alakult az elmúlt évszázadban. Az egykori halászfalvak helyén ma nagykiterjedésű üdülőtelepülések vannak, s a század eleji ismertebb üdülőhelyek pedig ma jelentős lélekszámú városok. A tóparton a parti sávban ma 134.000 ember él, közülük 83.000 fő – Keszthely, Balatonfüred, Balatonalmádi, Siófok, Balatonföldvár, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód – városokban. A parton kívül az üdülőkörzetben további városok, Hévíz, Tapolca, illetve Marcali, Lengyeltóti találhatók.
Az északi parton a tó keleti végén az említett nagymértékű települési területnövekedés következtében – Veszprémmel megosztott funkciókkal – Balatonfűzfőtől Balatonfüredig tartó agglomerálódó parti településszövet alakult ki. Itt, miután a települések összenövése csaknem teljes, meg kell őrizni a településeket elválasztó mezőgazdasági funkciójú, illetve természetközeli területeket, illetve erdősítéssel, ligetes fásítással a tagoló jelleget erősíteni kell.
A Veszprém árnyékában szaporodó városok általában csak részleges és a környező települések számára csak csekély szolgáltatási, ellátási tevékenységet végeznek. (Ugyanakkor a városok és települések növekedése az üdülési funkció ellen hat.) El kell érni, hogy a tóparton fejlődő városok funkciógazdag, környezetük számára valóban központi szerepköröket és feladatokat ellátó településekké fejlődjenek, anélkül, hogy kedvező természeti adottságaikat felszámolnák.
Ezért – jó közlekedési lehetőséget teremtve – az iparterületeket a tóparttól távolabb, 10–15 km-re kell kijelölni, illetve fejleszteni. Az ipari jellegű fejlesztésre Marcali, illetve Tapolca városa a legmegfelelőbb az üdülőkörzetben.
A déli parton csaknem folyamatosan, illetve az északi parton még Balatongyörök és Keszthely között összefüggő, beépített települési terület található. Ebből következik, hogy az üdülőkörzet egyik legnagyobb értékét a Balatonfüred és Balatongyörök között még meglévő, a pannon táj szépségét őrző beépítetlen partszakaszok és háttérterületek jelentik. Ezen a területrészen hiányzik a településrendszerben központi funkciókkal rendelkező település, ezért a területrendezési terv keretfeltételei úgy lettek meghatározva, hogy a háttérterületeken Nagyvázsony szerepét, funkcióját térségi rangra lehessen emelni, míg a parton Badacsonytomaj és Révfülöp üdülőkörzeti központ szerepkör ellátására válhasson alkalmassá.
Keszthely körzetében Keszthely, Hévíz, Alsópáhok, Felsőpáhok, Cserszegtomaj, illetve Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Nemesbük, Rezi közigazgatási területén a természeti értékekre rátelepülő kertvárosiasodási folyamat szabályozására, a települések egymással összehangolt településrendezési terveinek elkészítésére van szükség.
Az üdülőkörzet Kis-Balaton és Zalakaros körüli területein az utak mentén futó egyutcás települések összenövését kell megakadályozni, szükség esetén más irányú területi bővítéssel.
A Nagykanizsa-Keszthely közötti térségben Zalakaros-Galambok és az üdülőkörzeten kívüli Zalakomár települési háromszöget szolgáltatási, ellátási feladatok ellátására kell alkalmassá tenni.
2.4. Ökológiai térszerkezet
A Balaton üdülőkörzet ökológiai térszerkezetét alapvetően a természeti adottságok és a nagymérvű beépítés egymáshoz való viszonya határozza meg.
Az északi part urbanizációs térszerkezete a part menti területek intenzív beépítésével alakult ki. A parti településsor mögötti Balaton-felvidéki területek a Veszprém-tapolcai törésvonalig, az urbanizáció által még kevéssé érintett természetközeli állapotban maradtak fenn. A nagy kiterjedésű erdőterületekkel, történelmi szőlőterületekkel, medence alján lévő gyepterületekkel, kisebb szántóterületekkel jellemezhető Balaton-felvidék a parti hegyvonulatot átvágó völgyekkel, vízfolyásokkal kapcsolódik a parti zónához, illetve a tóhoz.
A harmonikus kapcsolat a vízparttal, illetve a tóval az urbanizációs zóna agresszív növekedése miatt sok helyen megszakad. Hévíz környékén hatalmasra nőtt belterületek alapvetően megváltoztatják a táj jellegét, illetve a parti sávban a települések, üdülőterületek a vízpartokat elfoglalták, a vízfolyásokat elterelték, átépítették és csatornává alakították. Tekintettel arra, hogy itt az ökológiai hálózat folyamatos, szerves térszerkezetté alakításának gyakorlatilag nincs realitása, a terv ezért csak mozaikos ökológiai térszerkezet, ökológiai hálózat kialakítására tesz javaslatot.
A Balaton-felvidéken a természeti adottságokat figyelembe vevő természetközeli tájhasználat fennmaradása, megőrzése érdekében – az említett intenzíven beépült urbanizációs területeket kivéve – Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesült. A Nemzeti Park az említett Balaton-felvidék mellett a Tapolcai-medencét a bazalthegyekkel, a Keszthelyi-hegység erdeit, valamint a Kis-Balaton térségét is magába foglalja.
A déli part ökológiai rendszerét, térszerkezetét – a vízpartot végigkísérő átlag 1 km széles urbanizációs sáv mögött – Balatonszárszótól a Kis-Balatonig húzódó mély fekvésű, vizenyős berkek (Őszödi-berek, Szemesi-berek, Algyai-berek, Boglári-nagyberek, Csehi-nagyberek, Bézsenyi-berek, a Nagy-berek), illetve a tó és a Kis-Balaton, a tó felé lejtő dombhátak erdős, gyepes területei alkotják.
A térségi szerkezeti terv az ökológiai hálózat bővítése, a kedvezőbb természeti adottságok megőrzése és fejlesztése érdekében a déli parton egy összefüggő védett természeti terület kijelölésére tesz javaslatot. A későbbiekben meg kell vizsgálni – a korábbi szándékoknak megfelelően – az egységes Balatoni Nemzeti Park létesítésének lehetőségét is.
A védetté nyilvánítási javaslat mellett a térségi szerkezeti terv a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek erdősítését javasolja. Az erdősítésre ajánlott területek kijelölésénél figyelembe kell venni az ökológiai hálózat teljessé tételének szempontjait is.
4. számú melléklet
A Térségi Szabályozás Övezeti Tervlapjai
Az övezeti szabályozás az alábbi táblázat szerint strukturált. A térségi szabályozás övezeti tervlapjai 1-11. sorszám alatt szerepelnek.
Szabályozásitémakör |
Övezetek |
Alövezet |
Alövezetjele |
|
VÉDELMI CÉLÚ ÖVEZETEK |
1. TERMÉSZETVÉDELMI ÖVEZET
|
_ védett természeti területek _ védelemre javasolt területek _ ökológiai hálózat által érintett egyéb területek |
V-1 V-2 V-3
|
|
|
2. TÁJ- ÉS TELEPÜLÉSKÉP-VÉDELMI ÖVEZET
|
_ tájképvédelmi, illetve tájkarakter megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű területek _ településkép-védelmi területek _ kiemelt jelentőségű épített környezeti értékek és régészeti területek |
T-1
T-2 T-3
|
|
|
3. TÁJREHABILITÁCIÓS ÖVEZET
|
_ komplex tájrehabilitációt igénylő területek _ ökológiai rehabilitációra javasolt területek |
R-1
R-2 |
|
|
4. FELSZÍNI SZENNYEZŐDÉSRE ÉRZÉKENY TERÜLETEK ÖVEZETE |
_ fokozottan érzékeny területek _ érzékeny területek _ kevésbé érzékeny területek |
Sz-1 Sz-2 Sz-3 |
|
|
5. FELSZÍNMOZGÁSRA ÉRZÉKENY TERÜLETEK ÖVEZETE
|
_ felszínmozgásra érzékeny területek _ eróziónak fokozottan kitett területek _ földrengés szempontjából potenciálisan veszélyeztetett területek |
P-1 P-2 P-3
|
|
|
6. FELSZÍNI VÍZMINŐSÉG-VÉDELMI ÖVEZET |
_ vízminőségvédelmi területek _ tómeder |
F-1 D-1 |
|
FUNKCIONÁLIS ÖVEZETEK |
7. TÉRSÉGI SZERKEZETI TERVBEN MEGHATÁROZOTT INFRASTRUKTÚRA HÁLÓZAT ÖVEZETE |
_ közlekedési létesítmények és azok védősávja _ repülőtér és védőövezete _ közműhálózatok és azok védősávja _ térségi hulladékkezelő elhelyezésére alkalmas területek |
I-1
I-1 I-2 H-1 |
|
|
8. TELEPÜLÉSI ÖVEZET
|
_ települési területek _ gazdasági területek _ ipari park jellegű üzemi területek |
U-1 X-1 X-2 |
|
|
9. TERMELÉSI ÖVEZET
|
_ árutermelési mezőgazdasági területek _ kertgazdasági területek _ meglévő erdőgazdasági területek _ erdősítésre javasolt területek _ működő bányaterületek |
M-1 M-2 E-1 E-2 B-1 |
|
|
10. MINŐSÉGI FEJLESZTÉST SZOLGÁLÓ ÖVEZET
|
_ turisztikai fejlesztési területek _ I. osztályú szőlőkataszteri területek _ II. osztályú szőlőkataszteri területek |
Ü-1 C-1 C-2 |
|
EGYÉB ÖVEZETEK |
11. TÉRSÉGI SZEMPONTBÓL KIEMELTEN KEZELENDŐ TERÜLETEK ÖVEZETE |
_ honvédségi területek |
K-1 |