﻿T/2492.
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
Képviselői önálló indítvány

Törvényjavaslat
a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997.	évi CXXI. törvény módosításáról

1.§
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI.
törvény (a továbbiakban: Btv.) a következő alcímmel és 31/A. §-sal
egészül ki:
„A borpárlat előállítására jogosult helyek
31/A. § Borpárlat csak olyan alkoholtermék adóraktárban állítható
elő, amely etilalkohol, nyers szesz, finomított szesz, vagy víztelenített
szesz gyártását nem végzi, ez a tevékenység nem szerepel az adóraktári
engedélyében.”
2.§
Ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

Indokolás

A Magyarországon beszerezhető alapanyagok árait és a termelési
költségeket is figyelembe véve, a piaci tendenciák azt mutatják, hogy a
borpárlat adók nélküli belföldi átlagára évek óta kb. négyszerese a
melaszból, illetve kukorica alapanyagból előállított finomszesz
átlagárának. Ez a termelői árkülönbség rendkívül ösztönző lehet arra, hogy
a kétféle terméket egy adóraktáron belül előállító üzemek esetleg még a
termelési folyamatban (alapanyag vagy félkész termék keveredéssel)
magasabb borpárlat hozamot érjenek el a valóságosnál, ezzel áldozva
ugyan a finomszesz termelés hatásfokából és eredményéből, ugyanakkor a
borpárlaton többszörös nyereséget elérve.
A keveredés azért lehetséges, mert a megvásárolt és párlásra kiadott
alapanyagoknak az adóraktáron belüli szigorú elkülönítését, illetve azok
valós alkoholtartalmának és minőségének a párlás előtti közvetlen
ellenőrzését a termelő üzemeknél sem az OBI, sem a VPOP számára nem
írja elő jogszabály, így az első mérés a késztermék hozamolásakor, a
szeszmérőgépek által történik. Az elszámolási kötelezettség - nagyon
szigorúan - ettől a ponttól él. Az OBI jelenleg beküldött minta alapján ad
párlási engedélyt az alapanyagokra, de a tényleges termelésre felhasznált
minőségét nem ellenőrzi.
A borpárlat és a valódi magyar gyümölcspálinkák minőségének
biztosítása érdekében szükség van arra, hogy a kizárólag borpárlatot és
valódi gyümölcspálinkát előállító adóraktárak a finomszesz gyártására
jogosult szeszgyáraktól különüljenek el. Bebizonyosodott, hogy az eddigi,
egy adóraktárban mindenféle alkoholtermék termelését megengedő és csak
időbeli elkülönülést előíró szabályozás nem hozott kielégítő eredményt.
Ezt bizonyítja, hogy jelenleg is a valós önköltségektől lefelé eltérített, a
piaci folyamatok által nem indokolt alacsony áron kerül nagy mennyiségű
borpárlat a forgalomba szeszgyári forrásokból. A borpárlat és a valódi
gyümölcspárlatok eredet- és minőségvédelmének az Európai Unió bor- és
élelmiszerszabályozásában is kiemelt jelntősége van. Ezért indokolt
szigorítás az, hogy egy adóraktáron belül vagy csak borpárlatot és valódi
gyümölcspálinkát, vagy kizárólag finomszeszt lehessen előállítani. Egy cég
természetesen rendelkezhet kétféle, elkülönült adóraktárral ebben az
esetben is. Ez a szabályozás nem ismeretlen a magyar gyakorlatban. A
korábbi jövedéki törvény termékfajta szerint elkülönült termelő
3
üzemtípusokat határozott meg, amelyekben kizárt volt a finomszesz
keveredése az értékesebb termékekkel, a borpárlattal és a valódi
gyümölcspálinkákkal.
Budapest, 2000. március 28.

Csatári József
(FKGP)
a Mezőgazdasági Bizottság alelnöke