T/2494.

2000. évi ...... törvény

a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai, valamint Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott - a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló - Egyezmény kihirdetéséről

1.§

Az Országgyűlés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) tagállamai, valamint Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott - a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló - Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A megerősítő okirat letétbe helyezése 1998. december 4-én megtörtént.)

2.§

         Az Egyezmény eredeti angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

“CONVENTION ON COMBATING BRIBERY

OF FOREIGN PUBLIC OFFICIALS IN INTERNATIONAL

BUSINESS TRANSACTIONS

PREAMBLE

         The Parties,

         Considering that bribery is a widespread phenomenon in international business transactions, including trade and investment, which raises serious moral and political concerns, undermines good governance and economic development, and distorts international competitive conditions;

Considering that all countries share a responsibility to combat bribery in international business transactions;

Having regard to the Revised Recommendation on Combating Bribery in International Business Transactions, adopted by the Council of the Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) on 23 May 1997, C(97)123/FINAL, which inter alia, called for effective measures to deter, prevent and combat the bribery of foreign public officials in connection with international business transactions, in particular the prompt criminalisation of such bribery in an effective and co-ordinated manner and in  conformity with the agreed common elements set out in that Recommendation and with the jurisdictional and other basic legal principles of each country;

Welcoming other recent developments which further advance international understanding and co-operation in combating bribery of foreign public officials,

including actions of the United Nations, the World Bank, the International Monetary Fund, the World Trade Organisation, the Organisation of American States, the Council of Europe and the European Union;

Welcoming the efforts of companies business organisations and trade unions as well as other non-governmental organisations to combat bribery;

Recognising the role of governments in the prevention of such solicitation of bribes from individuals and enterprises in international business transactions;

Recognising that achieving progress in this field requires not only efforts on a national level but also multilateral co-operation, monitoring and follow-up;

Recognising that achieving equivalence among the measures to be taken by the Parties is an essential object and purpose of the Convention, which requires that the Convention be ratified without derogations affecting this equivalence;

Have agreed as follows:

ARTICLE 1

THE OFFENCE OF BRIBERY OF FOREIGN PUBLIC OFFICIALS

1. Each Party shall take such measures as may be necessary to establish that it is a criminal offence under its law for any person intentionally to offer, promise or give any undue pecuniary or other advantage, whether directly or through intermediaries, to a foreign public official, for that official or for a third party, in order that the official act or refrain from acting in relation to the performance of official duties, in order to obtain or retain business or other improper advantage in the conduct of international business.

2. Each Party shall take any measures necessary to establish that complicity in, including incitement, aiding and abetting, or authorisation of an act of bribery of a foreign public official shall be a criminal offence. Attempt and conspiracy to bribe a foreign public official shall be criminal offences to the same extent as attempt and conspiracy to bribe a public official of that Party.

3. The offences set out in paragraphs 1 and 2 above are hereinafter referred to as “bribery of a foreign public official”.

4. For the purpose of this Convention:

a.   “foreign public official” means any person holding a legislative, administrative or judicial office of a foreign country, whether appointed or elected; any person exercising a public function for a foreign country, including for a public agency or public enterprise; and any official or agent of a public international organisation;

b.   “foreign country” includes all levels and subdivisions of government, from national to local;

c.   “act or refrain from acting in relation to the performance of official duties” includes any use of the public official’s position, whether or not within the official’s authorised competence.

ARTICLE 2

RESPONSIBILITY OF LEGAL PERSONS

         Each Party shall take such measures as may be necessary, in accordance with its legal principles, to establish the liability of legal persons for the bribery of a foreign public official.

ARTICLE 3

SANCTIONS

1. The bribery of a foreign public official shall be punishable by effective, proportionate and dissuasive criminal penalties. The range of penalties shall be comparable to that applicable to the bribery of the Party’s own public officials and shall, in the case of natural persons, include deprivation of liberty sufficient to enable effective mutual legal assistance and extradition.

2. In the event that, under the legal system of a Party, criminal responsibility is not applicable to legal persons, that Party shall ensure that legal persons shall be subject to effective, proportionate and dissuasive non-criminal sanctions, including monetary sanctions, for bribery of foreign public officials.

3. Each Party shall take such measures as may be necessary to provide that the bribe and the proceeds of the bribery of a foreign public official, or property the value of which corresponds to that of such proceeds, are subject to seizure and confiscation or that monetary sanctions of comparable effect are applicable.

4. Each Party shall consider the imposition of additional civil or administrative sanctions upon a person subject to sanctions for the bribery of a foreign public official.

ARTICLE 4

JURISDICTION

1. Each Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the bribery of a foreign public official when the offence is committed in whole or in part in its territory.

2. Each Party which has jurisdiction to prosecute its nationals for offences committed abroad shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction to do so in respect of the bribery of a foreign public official, according to the same principles.

3. When more than one Party has jurisdiction over an alleged offence described in this Convention, the Parties involved shall, at the request of one of them, consult with a view to determining the most appropriate jurisdiction for prosecution.

4. Each Party shall review whether its current basis for jurisdiction is effective in the fight against the bribery of foreign public officials and, if it is not, shall take remedial steps.

ARTICLE 5

ENFORCEMENT

         Investigation and prosecution of the bribery of a public official shall be subject to the applicable rules and principles of each Party. They shall not be influenced by considerations of national economic interest, the potential effect upon relations with another State or the identity of the natural or legal persons involved.

ARTICLE 6

STATUTE OF LIMITATIONS

         Any statute of limitations applicable to the offence of bribery of a foreign public official shall allow an adequate period of time for the investigation and prosecution of this offence.

ARTICLE 7

MONEY LAUNDERING

         Each Party which has made bribery of its own public officials a predicate offence for the purpose of the application of its money laundering legislation shall do so on the same terms for the bribery of a foreign public official, without regard to the place where the bribery occurred.

ARTICLE 8

ACCOUNTING

1. In order to combat bribery of foreign public officials effectively, each Party shall take such measures as may be necessary, within the framework of its laws and regulations regarding the maintenance of books and records, financial statement disclosures, and accounting and auditing standards, to prohibit the establishment of off-the-books accounts, the making of off-the-books or inadequately identified transactions, the recording of non-existent expenditures, the entry of liabilities with incorrect identification of their object, as well as the use of false documents, by companies subject to those laws and regulations, for the purpose of bribing foreign public officials or of hiding such bribery.

2. Each Party shall provide effective, proportionate and dissuasive civil, administrative or criminal penalties for such omissions and falsifications in respect of the books, records, accounts and financial statements of such companies.

ARTICLE 9

MUTUAL LEGAL ASSISTANCE

1. Each Party shall, to the fullest extent possible under its laws and relevant treaties and arrangements, provide prompt and effective legal assistance to another Party for the purpose of criminal investigations and proceedings brought by a Party concerning offences within the scope of this Convention and for non-criminal proceedings within the scope of this Convention brought by a Party against a legal person. The requested Party shall inform the requesting Party, without delay, of any additional information or documents needed to support the request for assistance and, where requested, of the status and outcome of the request for assistance.

2. Where a Party makes mutual legal assistance conditional upon the existence of dual criminality, dual criminality shall be deemed to exist if the offence for which the assistance is sought is within the scope of this Convention.

3. A Party shall not decline to render mutual legal assistance for criminal matters within the scope of this Convention on the ground of bank secrecy.

ARTICLE 10

EXTRADITION

1. Bribery of a foreign public official shall be deemed to be included as an extraditable offence under the laws of the Parties and the extradition treaties between them.

2. If a Party which makes extradition conditional on the existence of an extradition treaty receives a request for an extradition from another Party with which it has no extradition treaty, it may consider this Convention to be the legal basis for an extradition in respect of the offence of bribery of a foreign public official.

3. Each Party shall take any measures necessary to assure either that it can extradite its nationals or that it can prosecute its nationals for the offence of bribery of a foreign public official. A Party which declines a request to extradite a person for bribery of a foreign public official solely on the ground that the person is its national shall submit the case to its competent authorities for the purpose of prosecution.

4. Extradition for bribery of a foreign public official is subject to the conditions set out in the domestic law and applicable treaties and arrangements of each Party. Where a Party makes extradition conditional upon the existence of dual criminality, that condition shall be deemed to be fulfilled if the offence for which extradition is sought is within the scope of Article 1 of this Convention.

ARTICLE 11

RESPONSIBLE AUTHORITIES

         For the purposes of Article 4, paragraph 3, on consultation, Article 9, on mutual legal assistance and Article 10, on extradition, each Party shall notify to the Secretary-General of the OECD an authority or authorities responsible for making and receiving requests, which shall serve as channel of communication for these matters for that Party, without prejudice to other arrangements between Parties.

ARTICLE 12

MONITORING AND FOLLOW-UP

         The Parties shall co-operate in carrying out a programme of systematic follow-up to monitor and promote the full implementation of this Convention. Unless otherwise decided by consensus of the Parties, this shall be done in the framework of the OECD Working Group on Bribery in International Business Transactions and according to its terms of reference, or within the framework and terms of reference of any successor to its functions, and Parties shall bear the costs of the programme in accordance with the rules applicable to that body.

ARTICLE 13

SIGNATURE AND ACCESSION

1. Until its entry into force, this Convention shall be open for signature by OECD members and by non-members which have been invited to become full participants in its Working Group on Bribery in International Business Transactions.

2. Subsequent to its entry into force, this Convention shall be open to accession by any non-signatory which is a member of the OECD or has become a full participant in the Working Group on Bribery in International Business Transactions or any successor to its functions. For each non-signatory, the Convention shall enter into force on the sixtieth day following the date of deposit of its instrument of accession.

ARTICLE 14

RATIFICATION AND DEPOSITARY

1. This Convention is subject to acceptance, approval or ratification by the Signatories, in accordance with their respective laws.

2. Instruments of acceptance, approval, ratification or accession shall be deposited with the Secretary-General of the OECD, who shall serve as Depositary of this Convention.

ARTICLE 15

ENTRY INTO FORCE

1. This Convention shall enter into force on the sixtieth day following the date upon which five of the ten countries which have the ten largest export shares set out in DAFFE/IME/BR(97)18/FINAL (annexed), and which represent by themselves at least sixty per cent of the combined total exports of those ten countries, have deposited their instruments of acceptance, approval, or ratification. For each signatory depositing its instrument after such entry into force, the Convention shall enter into force on the sixtieth day after deposit of its instruments.

2. If, after 31 December 1998, the Convention has not entered into force under paragraph 1 above, any signatory which has deposited its instruments of acceptance, approval or ratification may declare in writing to the Depositary its readiness to accept entry into force of this Convention under this paragraph 2. The Convention shall enter into force for such a signatory on the sixtieth day following the date upon which such declarations have been deposited by at least two signatories. For each signatory depositing its declaration after such entry into force, the Convention shall enter into force on the sixtieth day following the date of deposit.

ARTICLE 16

AMENDMENT

         Any Party may propose the amendment of this Convention. A proposed amendment shall be submitted to the Depositary which shall communicate it to the other Parties at least sixty days before convening a meeting of the Parties to consider the proposed amendment. An amendment adopted by consensus of the Parties, or by such other means as the Parties may determine by consensus, shall enter into force sixty days after the deposit of an instrument of ratification, acceptance or approval by all of the Parties, or in such other circumstances as may be specified by the Parties at the time of adoption of the amendment.

ARTICLE 17

WITHDRAWAL

         A Party may withdraw from its Convention by submitting written notification to the Depositary. Such withdrawal shall be effective one year after the date of the receipt of the notification. After withdrawal, co-operation shall continue between the Parties, and the Party which has withdrawn on all requests for assistance or extradition made before the effective date of withdrawal which remain pending.

ANNEX

DAFFE/IME/BR(97)18/FINAL

STATISTICS ON OECD EXPORTS

OECD EXPORTS

	1990-1996	1990-1996	1990-1996
	US$ million	%	%
		of Total OECD	of 10 largest
United States	287 118	15,9%	19,7%
Germany	254 746	14,1%	17,5%
Japan	212 665	11.8%	14.6%
France	138 471	7,7%	9,5%
United Kingdom	121 258	6,7%	8,3%
Italy	112 449	6,2%	7,7%
Canada	91 215	5,1%	6,3%
Korea	81 364	4,5%	5,6%
Netherlands	81 264	4.5%	5,6%
Belgium-Luxemburg	78 598	4,4%	5,4%
Total 10 largest	1 459 148	81%	100%
Spain	42 469	2,4%
Switzerland	40 395	2,2%
Sweden	36 710	2,0%
Mexico	34 233	1,9%
Australia	27 194	1,5%
Denmark	24 145	1,3%
Austria	22 432	1,2%
Norvay	21 666	1,2%
Ireland	19 217	1,1%
Finland	17 296	1,0%
Poland	12 652	0,7%
Portugal	10 801	0,6%
Turkey	8 027	0,4%
Hungary	6 795	0,4%
New Zealand	6 663	0,4%
Czech Republic	6 263	0,3%
Greece	4 606	0,3%
Iceland	949	0,1%
Total OECD	1 801 661	100%

EGYEZMÉNY A KÜLFÖLDI HIVATALOS SZEMÉLYEK

MEGVESZTEGETÉSE ELLENI KÜZDELEMRŐL

A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI ÜGYLETEKBEN

PREAMBULUM

         A Felek,

Figyelembe véve, hogy a vesztegetés a nemzetközi üzleti tranzakciókban, ideértve a kereskedelmet és a beruházásokat, széles körben elterjedt jelenség, amely súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, aláássa a jó kormányzást és a gazdasági fejlődést, és torzítja a nemzetközi verseny feltételeit;

Figyelembe véve, hogy minden ország felelősséggel tartozik azért, hogy a nemzetközi üzleti tranzakciókkal kapcsolatos vesztegetés ellen felvegye a küzdelmet;

Tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Tanácsának 1997. május 23-án elfogadott, C(97)123/FINAL számú módosított Ajánlására a Vesztegetés Elleni Küzdelemről a Nemzetközi Kereskedelmi Ügyletekben, amely többek között a külföldi hivatalos személyek nemzetközi üzleti tranzakciókban történő megvesztegetésének hatékony intézkedésekkel történő megakadályozására, megelőzésére, illetve az e jelenséggel szembeni harcra hív fel, különös tekintettel az ilyen jellegű vesztegetés azonnali, hatékony és egyeztetett módon történő büntethetővé tételére, az Ajánlásban szereplő egyeztetett közös elemeknek és az egyes országok joghatósági és más jogi alapelveinek megfelelően;

Üdvözölve az egyéb területeken végzett munkát, amely elősegíti a hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelem területén a nemzetközi egyetértést és együttműködést, ideértve az ENSZ-ben, a Világbankban, a Nemzetközi Valutaalapban, a Kereskedelmi Világszervezetben, az Amerikai Államok Szervezetében, az Európa Tanácsban és az Európai Unióban folytatott tevékenységet;

Üdvözölve a gazdasági társaságoknak, üzleti szervezeteknek, szakszervezeteknek és úgyszintén más, nem kormányzati szervezeteknek a vesztegetés elleni küzdelemben tett erőfeszítéseit;

Felismerve a kormányoknak, a nemzetközi üzleti tranzakciókban az egyénektől és a vállalkozásoktól a vesztegetés kérésének megakadályozásában betöltött szerepét;

Felismerve azt, hogy ezen a területen az előre lépéshez nem elegendőek a nemzeti szinten tett erőfeszítések, hanem szükség van többoldalú együttműködésre, ellenőrzésre és további intézkedésekre;

Felismerve azt, hogy a Felek által megvalósítandó intézkedések egységes véghezvitele lényegi eleme és célja az Egyezménynek, amely megkívánja, hogy az Egyezmény megerősítése fenntartások nélkül történjen, nem befolyásolva a megvalósítás egységességét;

         a következőkben egyeztek meg:

1. CIKK

A KÜLFÖLDI HIVATALOS SZEMÉLY MEGVESZTEGETÉSÉNEK

BŰNCSELEKMÉNYE

1. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a saját jogában bűncselekménynek minősüljön - amennyiben szándékosan követik elszándékos elkövetés esetén - bűncselekménnyé nyilvánítsa külföldi hivatalos személynek a maga vagy harmadik személy számára - közvetlenül vagy közvetítők útján - magának, vagy egy harmadik félnek bármilyen személy által történő, bármely személy által bármilyen jogellenestalan pénzbeli vagy egyéb előny felajánlása, ígérete vagy adása azért, hogy a hivatalos személy hivatali kötelezettségei gyakorlásával kapcsolatban valamit megtegyen vagy attól tartózkodjon azért, hogy  ,abból a célból, hogy a tisztviselő hivatali kötelessége gyakorlásából fakadóan valamit tegyen, vagy ne tegyen azért, hogya nemzetközi kereskedelem valamilyen üzlet vagy más, őt meg nem illető előny megszerzésezése vagy megtartása a nemzetközi kereskedelemben lehetővé váljéklehetővé váljék.

2. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a bűnrészesség, ide értve a felbujtást, és a bűnsegélyt is, a külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye esetében bűncselekménynek minősüljön. A külföldi hivatalos személyek megvesztegetése esetében a kísérletet és a megvesztegetésre irányuló bűnszövetséget olyan mértékben kell bűncselekménnyé nyilvánítani, amilyen mértékben a hazai hivatalos személyek megvesztegetése esetében az.

3. Az 1. és a 2. bekezdésben foglalt bűncselekmények a továbbiakban: "külföldi hivatalos személy megvesztegetése".

4. Az Egyezmény értelmébenalkalmazásában:

a) "külföldi hivatalos személy" jelenti azokat a személyeket, akik a jogalkotási, közigazgatási vagy igazságszolgáltatási tisztséget viselnekő, akár kijelölt akár választott személy egy külföldi országban, akár kijelöltek, akár választottak; olyan személyeket, akik egy külföldi országban  közfunkcióit gyakoroljákközhatalmi tisztséget ellátó személy, ideértve a köztestületben vagy az állami vagy önkormányzati vállalkozásban tevékenykedő személytközcélú vállalkozást; valamint a a közcélú nemzetközi szervezetek tisztviselőit, illetve ügynökeit;

         b) "külföldi ország" magában foglalja a kormányzat minden szintjét és szervezeti egységét az országostól nemzetitől a helyi szintig;

         c) "a hivatali kötelesség gyakorlása tekintetében a tevés, illetve nem tevés" magában foglalja a hivatalos személy pozíciójának tisztségének bármilyen felhasználását, tekintet nélkül arra, hogy hivatali hatáskörén belül vagy azon kívül jár elbele tartozik-e az adott tisztviselő hatáskörébe, illetékességébe, vagy sem.

2. CIKK

A JOGI SZEMÉLYEK FELELŐSSÉGE

Mindegyik Szerződő Fél - összhangbanigazodva saját jogi alapelveikkelhez - megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megteremtse a jogi személyek felelősségre vonhatóságát külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetén.

3. CIKK

SZANKCIÓK

1. A külföldi hivatalos személy megvesztegetését hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetésekkel kell büntetni. Az alkalmazható büntetések mértéke hasonlatos kell, hogy legyen azokhoz, amelyek az adott Fél saját hivatalos személyének megvesztegetése esetén alkalmazhatóak, és a természetes személyek esetében magában kell, hogy foglaljon olyan mértékű szabadságvesztést, amely biztosítja a hatékony kölcsönös jogsegélyt és kiadatást.

2. Abban az esetben, ha a szerződő FélSzerződő Fél jogrendszere szerint a jogi személyek büntetőjogi felelősségének megállapítása nem lehetséges, annak a Félnek biztosítania kell, hogy a jogi személyeket alanyai lehessenek külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében hatékony, arányos és visszatartó erejű, nem büntetőjogi szankcióknakkal lehessen sújtani, ideértve a pénzügyi szankciókat is.

3. Mindegyik szerződőSzerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsa a vesztegetés összegének és a külföldi hivatalos személy megvesztegetéséből eredő jövedelemnek vagy az ezzel azonos értékű vagyonnak lefoglalását és elkobzását, vagy ennek megfelelő mértékű pénzügyi szankciókat.

4. A szerződőSzerződő Feleknek meg kell fontolniuk egyéb polgári jogi, vagy közigazgatási jogi szankciók előírását, azon személlyel szemben, akit külföldi hivatalos személy megvesztegetéséért megbüntettekendő.

4. CIKK

JOGHATÓSÁG

1. Mindegyik szerződőSzerződő Félnek meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében joghatóságotát gyakoroljonmegállapítsa, amennyiben a bűncselekményt részben, vagy egészben a területén követték el.

2. Mindegyik szerződőSzerződő Félnek, amelyiknek joghatósága van állampolgárai felett az általuk külföldön elkövetett bűncselekmények esetében, meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azonos módon - ugyanazon alapelvek szerint -- joghatóságotát megállapíthass gyakoroljon a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében is.

3. Ha egynél több Félnek van joghatósága egy adott, az Egyezményben meghatározott bűncselekmény gyanúja esetén, az érintett Feleknek egyikük kérésére tárgyalniuk kell egymással annak érdekében, hogy meghatározzák a vádeljárás büntetőeljárás lefolytatására szempontjából legalkalmasabb joghatóság ot.meghatározása érdekében.

4. Mindegyik szerződőSzerződő Félnek meg kell vizsgálnia, hogy jelenlegi joghatóságaa megállapításának jelenlegi alapja elég hatékony-e a külföldi hivatalos személy megvesztegetése elleni küzdelemben, és ha nem, meg kell tennie a helyzet orvoslásához szükséges lépéseket.

5. CIKK

VÉGREHAJTÁS

         A külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében a nyomozás és a vádeljárás büntetőeljárás tekintetében mindegyik Félnek a vonatkozó belső jogszabályai és jogelvei alkalmazandók. Az eljárást nem befolyásolhatja nemzeti gazdasági érdek, egy másik állammal való kapcsolatokra történő lehetséges kihatás, vagy az ügyben érintett természetes, vagy jogi személy kiléteszemélyazonossága.

6. CIKK

ELÉVÜLÉS

         A külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye esetében az elévülésre alkalmazandó szabályoknak megfelelő időt kell biztosítaniuk a nyomozásra és a vádeljárásrabüntetőeljárásra.

7. CIKK

PÉNZMOSÁS

         Azoknak a szerződőSzerződő Feleknek, amelyek a saját hivatalos személyük esetében a vesztegetést a pénzmosásra vonatkozó szabályozásukban előzetes bűncselekménynekelőzetes bűncselekménynek tekintik, ahhoz hasonlóan kell tenniük ugyanígy kell eljárniuk a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében is, tekintet nélkül arra, hogy hol került sor a vesztegetésre.

8. CIKK

SZÁMVITEL

1. A külföldi hivatalos személy megvesztegetése elleni hatékony küzdelem érdekében mindegyik szerződőSzerződő Félnek - a könyvvezetésre és a nyilvántartásokra, a pénzügyi beszámolókra , a számvitelre és a könyvelésre vonatkozó jogszabályainak és rendelkezéseinek, valamint a számvitelre és az ellenőrzésre irányadó standardok keretein belül - meg kell tennie azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy megtiltsa a könyvelésen kívüli számlák létrehozását; a könyvelésen kívüli vagy nem megfelelően azonosítható tranzakciókat; a nem létező kiadások feltüntetését; a tartozások tárgyának helytelen feltüntetését, valamint hamis okiratok használatát - azon vállalkozások számára, amelyek az erről rendelkező jogszabályok hatálya alá tartoznak - annak érdekében, hogy külföldi hivatalos személyt megvesztegessenek, illetve az ilyen vesztegetés tényét elrejtsék.

2. Mindegyik szerződőSzerződő Félnek hatékony, arányos és visszatartó erejű polgári jogi, közigazgatási, vagy büntetőjogi szankciókat kell biztosítania az ilyen mulasztások és hamisítások esetén e vállalatokkozások könyvelése, nyilvántartásai, számvitele és pénzügyi beszámolói tekintetében.

9. CIKK

KÖLCSÖNÖS JOGSEGÉLY

1. Mindegyik szerződőSzerződő Félnek a törvényeijogszabályai, vonatkozó szerződései és megállapodásai alapján a lehető legteljesebb mértékben gyors és hatékony jogsegélyt kell nyújtania egy másik Félnek az Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és a szerződőSzerződő Fél által kezdeményezett büntetőeljárások, illetve egyéb, a szerződőSzerződő Fél által jogi személyekkel szemben kezdeményezett, az Egyezmény hatálya alá tartozó, nem büntetőeljárások lefolytatása érdekében. A felkért Félnek késlekedés nélkül informálnia tájékoztatnia kell a felkérő Felet, bármilyen kiegészítő információ, illetve dokumentum tekintetében, amely szükséges a jogsegély kérelem alátámasztására, és amennyiben a Fél kéri, az adott jogsegély kérelem helyzetérőlállásáról, illetve kimeneteléről.

2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél kettős büntetendőségtől teszi függővé jogsegély nyújtását, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha a bűncselekmény, amely miatt a jogsegélyt kérték, ezen Eegyezmény hatályakeretei közé alá tartozik.

3. Egyik Fél sem tagadhatja meg a bűnügyi jogsegélynyújtást ezen Eegyezmény kereteibehatálya alá tartozó büntető ügyekben a banktitok alapján.

10. CIKK

KIADATÁS

1. A külföldi hivatalos személy megvesztegetését a Felek jogszabályai és kiadatási szerződései alapján kiadatási bűncselekménynek kell tekinteni.

2. Amennyiben az egyik Fél kiadatási szerződéstől teszi függővé a kiadatást, és olyan Féltől kap kiadatási kérelmet, amellyel ilyen szerződése nincs, a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében úgy tekintheti ezt az Egyezményt, amely jogi alapot nyújt a kiadatáshoz.

3. Mindegyik szerződőSzerződő Félnek meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsa állampolgárai kiadatását, vagy az eljárást állampolgáraikkal szemben a külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye miatt. Annak a Félnek, a melyik megtagadja egy másik Fél kiadatási kérelmét azon az alapon, hogy az adott személy az állampolgára, az adott ügyet az eljárás lefolytatása céljából az illetékes hatósága elé kell terjesztenie.

4. Külföldi hivatalos személy megvesztegetése miatti kiadatás minden Szerződő Fél hazai jogában és alkalmazható nemzetközi szerződéseiben és megállapodásaiban meghatározott feltételek szerint történik. Ha az egyik Fél a kiadatást a kettős büntetendőségtől teszi függővé, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha a bűncselekmény, amelyik miatt a kiadatást kérték, ezen eEgyezmény 1. cikkének keretébe hatálya alá tartozik.

11. CIKK

FELELŐS HATÓSÁGOK

         A 4. cikk 3. bekezdése szerinti tárgyalás, a 9. cikk szerinti kölcsönös jogsegély és a 10. cikk szerinti kiadatás céljából minden szerződőSzerződő Fél meg kell, hogy jelöljön olyan hatóságot, vagy hatóságokat az OECD Főtitkáránál, amelyek felelősek a megkeresések kiállításáért, illetve fogadásáért, amely ezekben az ügyekben az adott Fél kommunikációs csatornájaként szolgál, tekintet nélkül nem érintve a felekFelek közötti egyéb megállapodásokrat.

12. CIKK

ELLENŐRZÉS ÉS TOVÁBBI INTÉZKEDÉSEK

         A Szerződő Feleknek együtt kell működniük egy hatékony, az Egyezmény alkalmazását előmozdító és ellenőrző, nyomon követő program kialakításában. Ha a Felek teljes egyetértésselmegegyezéssel másképp máshogy nem határoznak, erre az OECD Vesztegetés a Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban elnevezésű Munkacsoportjának, vagy jogutódjának keretében kell megtörténnie, a Munkacsoport vagy jogutódja adott mandátumának megfelelően, és a Feleknek vállalniuk kell a program működésének költségeit, az adott testületre vonatkozó szabályoknak megfelelően.

13. CIKK

ALÁÍRÁS ÉS CSATLAKOZÁS

1. Hatályba lépéséig az Egyezmény aláírásra nyitva áll az OECD tagállamai és azon nem tagállamok számára, amelyek meghívást kaptak a Vesztegetés a Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban elnevezésű Munkacsoportban való teljes jogú tagságra.

2. Hatályba lépése után az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden olyan, nem aláíró Fél számára, amely az OECD tagállama vagy teljes jogú tagja lett a Vesztegetés a Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban elnevezésű Munkacsoportnak, vagy feladatai tekintetében bármely jogutódjának. Valamennyi ilyen, nem aláíró Fél esetében az Egyezmény az azt követő 60.hatvanadik napon lép hatályba, hogy a csatlakozásrólratifikációról szóló dokumentumaikat letétbe helyezték.

14. CIKK

MEGERŐSÍTÉS ÉS LETÉTBE HELYEZÉS

1. Az Egyezményt az aláíró Felek jogszabályai szerint kell elfogadni, jóváhagyni vagy megerősíteni.

2. Az elfogadásról, jóváhagyásról, megerősítésről vagy csatlakozásról szóló dokumentumokat az OECD Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki ennek az Egyezménynek a Letéteményese.

15. CIKK

HATÁLYBALÉPÉS

1. Az Egyezmény az azt a napot követő 60.hatvanadik napon lép hatályba, amikor öt, a DAFFE/IME/BR(97)18/FINAL számú OECD dokumentum (Melléklet) szerinti tíz legnagyobb exportrészesedéssel rendelkező ország közül - amely öt ország exportja legalább a 60%-át kiteszi e tíz ország összesített exportjának - letétbe helyezte az elfogadásról, jóváhagyásról, ratifikációrólmegerősítésről szóló dokumentumait. E hatályba lépés után minden aláíró és dokumentumait letétbe helyező ország tekintetében a letétbe helyezést követő 60.hatvanadik napon lép hatályba az Egyezmény.

2. Amennyiben az Egyezmény az 1. bekezdés alapján még nem lépett hatályba 1998. december 31. után, bármelyik állam, amelyik letétbe helyezte az elfogadásról, jóváhagyásról, ratifikációrólmegerősítésről szóló dokumentumait, deklarációt intézhetírásos nyilatkozatot intézhet a Letéteményeshez, hogy elfogadja az Egyezmény hatályba lépését jelen 2. bekezdés alapján. Az ilyen aláíró ország tekintetében az Egyezmény azazt követő 60.hatvanadik napon lép hatályba, amikor a fenti deklarációtnyilatkozatot legalább két aláíró ország megtette. E hatályba lépés után minden, deklarációjátnyilatkozatát letétbe helyező aláíró ország tekintetében a letétbe helyezést követő 60.hatvanadik napon lép hatályba az Egyezmény.

16. CIKK

MÓDOSÍTÁS

         Bármelyik Szerződő Fél javasolhatja az Egyezmény módosítását. A javasolt módosítást a Letéteményeshez kell eljuttatni, aki azt legalább 60hatvan nappal azelőtt továbbítja a többi Félnek, mielőtt találkozót hív össze a javasolt módosítás megvitatására. A teljes egyetértéssel elfogadott, illetve a Felek által teljes egyetértésben kialakítható, más módon elfogadott módosítás 60hatvan nappal azután lép hatályba, hogy a Felek mindegyike letétbe helyezte megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról ratifikációról szóló dokumentumait, vagy egyéb, a Felek által a módosítás elfogadáskor meghatározható más körülmények esetén.

17. CIKK

FELMONDÁS

         Bármelyik Fél a Letéteményeshez intézett írásbeli jegyzékkel mondhatja fel az Egyezményt. A felmondás egy évvel a jegyzék kézhezvétele után válik hatályossá. A felmondás után is folytatni kell az együttműködést a Felek és a felmondással élő Fél között azon jogsegély és kiadatási ügyekben, amelyeket a felmondás tényleges napja előtt terjesztettek elő és függőben maradtak.

Melléklet

DAFFE/IME/BR (97) 18/FINAL

OECD Export kimutatás

	1990-1996	1990-1996	1990-1996
	millió US$	%	%
		a teljes OECD export	a 10 legnagyobb részesedésű ország viszonylatában
Egyesült Államok	287 118	15,9%	19,7%
Németország	254 746	14,1%	17,5%
Japán	212 665	11.8%	14.6%
Franciaország	138 471	7,7%	9,5%
Egyesült Királyság	121 258	6,7%	8,3%
Olaszország	112 449	6,2%	7,7%
Kanada	91 215	5,1%	6,3%
Korea	81 364	4,5%	5,6%
Hollandia	81 264	4.5%	5,6%
Belgium-Luxemburg	78 598	4,4%	5,4%
A 10 legnagyobb összesítve	1 459 148	81%	100%
Spanyolország	42 469	2,4%
Svájc	40 395	2,2%
Svédország	36 710	2,0%
Mexikó	34 233	1,9%
Ausztrália	27 194	1,5%
Dánia	24 145	1,3%
Ausztria	22 432	1,2%
Norvégia	21 666	1,2%
Írország	19 217	1,1%
Finnország	17 296	1,0%
Lengyelország	12 652	0,7%
Portugália	10 801	0,6%
Törökország	8 027	0,4%
Magyarország	6 795	0,4%
Új-Zéland	6 663	0,4%
Cseh Köztársaság	6 263	0,3%
Görögország	4 606	0,3%
Izland	949	0,1%
Az OECD összesítve	1 801 661	100%		“

3.§

Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

INDOKOLÁS

I.

         1.1. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) először 1994. május 27-én fogadott el ajánlást a külföldi hivatalos személyek vesztegetése tárgyában, amely meglehetősen szűk körben teremtett jogi szabályozást ezen a területen. Az akkori ajánlás szerint annak felülvizsgálatát három éven belül kellett elvégezni. A felülvizsgált ajánlást 1997. május 23-án fogadták el Párizsban, kiterjesztve a jogszabály hatókörét, megnövelve ezzel hatékonyságát. Ez utóbbi ajánlást az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter írta alá hazánk részéről.

Még ezt megelőzően Németország és Franciaország kezdeményezte nemzetközi egyezmény létrehozását e tárgyban, ehhez az elképzeléshez az Amerikai Egyesült Államok is csatlakozott. Az Egyezmény alapját a felülvizsgált ajánlás “egyeztetett közös elemei” képezték, az Egyezmény azonban több ponton túl is ment a közös elemeken. Főként az Amerikai Egyesült Államok szorgalmazta, hogy az Egyezmény hatóköre a lehető legszélesebb legyen. Az “egyeztetett közös elemek” alapján három szövegváltozat készült (az OECD Titkársága által készített tervezet, Németország és Franciaország közös tervezete, az Amerikai Egyesült Államok önálló tervezete), amelyeknek első szakértői vitája 1997 júniusában zajlott, ennek során megtörtént a három változat egyeztetése. A következő szakértői tanácskozás során 1997 októberében már az egységes változat került napirendre. A végleges szöveg elkészültét egyeztető konferencia előzte meg 1997 novemberében.

Az OECD 29 tagállama (köztük Magyarország), valamint a nem tagállamként csatlakozni kívánó Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia 1997. november 21-én elfogadta az Egyezmény végleges szövegét, amelynek miniszteri szintű, ünnepélyes aláírására 1997. december 17-én került sor Párizsban. Az Egyezményt Magyarország részéről az igazságügy-miniszter írta alá.

         1.2. Az Egyezményt a magyar Országgyűlés az 1998. szeptember 22-i ülésnapján erősítette meg. A megerősítésről az Országgyűlés 56/1998. (IX. 29.) OGY határozata rendelkezik. A megerősítő okiratot hazánk párizsi OECD-nagykövete 1998. december 4-én helyezte letétbe az OECD Főtitkáránál, mint az Egyezmény letéteményesénél. A Szervezettől kapott hivatalos tájékoztatás szerint a hatálybalépéshez szükséges számú megerősítés az 1998. év végéig megtörtént (12 ország ratifikálta az Egyezményt), így az Egyezmény 1999. február 15-én hatályba lépett. A belső jog megfelelő átalakítását a későbbiekben az Egyezményt létrehozó munkabizottság keretei között fogják ellenőrizni.

II.

         2.1. Az Egyezmény alapvető célja, hogy a tagországok és a csatlakozni kívánó országok saját büntetőjogukban valósítsák meg annak lehetőségét, hogy a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése is megfelelő erővel büntethető legyen, mivel a legtöbb ország büntetőjoga csak a belföldi hivatalos személyek megvesztegetését szankcionálja. Számos olyan ország is van, amely egyáltalán nem fűz büntetőjogi szankciókat a vesztegetési cselekményekhez, sőt egyes országokban az ilyen címen átadott összegek üzleti kiadásként való elszámolására is lehetőség volt, az adóhatóság felé.

         2.2. Az Egyezmény preambuluma kiemeli a szabályozni kívánt terület kriminalizálásának fontosságát, valamint üdvözli több más nemzetközi szervezet hasonló törekvéseit (Európa Tanács, Európai Unió, ENSZ, Világbank, Nemzetközi Valutalap, Kereskedelmi Világszervezet).

         2.3. Az 1. cikk megállapítja a kriminalizálandó tényállást, kiterjesztve a büntetendőséget a részességre, a felbujtásra, a bűnsegélyre, valamint a kísérletre és az elkövetésre irányuló bűnszövetségre. A továbbiakban értelmező rendelkezésként meghatározza a külföldi hivatalos személyek körét, a külföldi ország fogalmát, valamint a hivatali kötelességek gyakorlása körében a tevés, illetve nem tevés definícióját.

         Az egyeztetések során az egyik legvitatottabb kérdés volt a külföldi hivatalos személy fogalmának meghatározása, mivel az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezte, hogy a politikai pártok és azok tisztségviselői, valamint a jelöltek is az Egyezmény hatálya alá tartozzanak. Ez az elképzelés az országok többségének komoly ellenállásába ütközött és végső soron kimaradt az Egyezményből. Mindezek mellett néhány ország kifogásolta, hogy a parlamenti képviselők is beletartozzanak a hivatalos személyek körébe, ezek az ellenvetések azonban sikertelenek voltak.

Az Egyezmény alapján szükségessé vált a Büntető Törvénykönyv megfelelő módosítása (1998. évi LXXXVII. törvény), amelynek során a hivatalos személy fogalmát értelmező rendelkezést ki kellett terjeszteni a külföldi hivatalos személyekre is, továbbá sor került az Egyezmény által szabályozott tényállásnak a Büntető Törvénykönyvbe való beillesztésére. A Büntető Törvénykönyv új fejezettel egészült ki (“a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények”), amely megfelel az Egyezmény által támasztott követelményeknek. A módosítás 1999. március 1-jén lépett hatályba.

         2.4. Az Egyezmény 2. cikke megállapítja, hogy azok az országok, amelyek nem teremtették meg a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonhatóságának jogi lehetőségét, azt ezek után sem kötelesek megtenni.

2.5. A 3. cikk a szankcionálást szabályozza, kimondva, hogy az alkalmazható büntetés mértékének hasonlónak kell lennie ahhoz, amely az adott fél saját, tehát belföldi hivatalos személyének megvesztegetése esetén alkalmazható.

A jogi személyekkel kapcsolatosan előírja, hogy amennyiben a szerződő félSzerződő Fél jogrendszere szerint a jogi személyek büntetőjogi felelősségének megállapítása nem lehetséges (mint például egyelőre Magyarországon), annak a félnek biztosítania kell, hogy a jogi személyeket külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű nem büntetőjogi szankciókkal - ideértve a pénzbírságot is - lehessen sújtani.

A jogi személyekkel szemben nem büntetőjogi szankciók alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a vesztegetést a jogi személy érdekében, nevében követik el. A gyakorlatban ez járulékosan kapcsolódhat a vesztegető személlyel (pl. a jogi személy vezető tisztségviselőjével) szemben alkalmazott büntetőjogi szankcióhoz. Ilyen, nem büntetőjogi szankció lehet a jogi személy működésének felfüggesztése, megszüntetése, pénzbírsággal sújtása, közbeszerzésből, állami támogatások igénybevételéből történő kizárása.

E szankciók alkalmazásához szükséges a megfelelő jogi háttér megteremtése, pl. a törvényességi felügyeletet gyakorló hatóságok részére olyan jogosítványok biztosítása, amelyek alapján ilyen (egyébként már létező) szankciók alkalmazási lehetőségei kiterjedhetnének ezen esetekre is. Ennek megvalósítása azonban - tekintve, hogy ez a jogintézmény a magyar jogrendszerben eddig nem létezett, megvalósítása pedig számos alapvető problémát vet fel - hosszabb előkészítést igényel, amelynek során szükséges megvizsgálni, hogy ezek, a magyar jogrendszerben egyébként már létező szankciók (1997. évi CXLV. törvény a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról; 1995. évi XL. törvény a közbeszerzésekről) a jogi személyekkel szemben az Egyezmény által meghatározott körben és esetekben is alkalmazhatóak legyenek.

Biztosítani kell ugyanakkor a lefoglalás és az elkobzás lehetőségét is a bűncselekménnyel kapcsolatosan.

2.6. A 4. cikk a sSzerződő fFelek joghatóságával, míg az 5. cikk a végrehajtással foglalkozik, megállapítva, hogy a nyomozás és a büntetőeljárás tekintetében minden félnek a vonatkozó belső jogszabályai szerint kell eljárnia. Az Egyezmény 6. cikke az elévülésről rendelkezik, amelyre szintén a belső szabályok vonatkoznak.

2.7. Az Egyezmény 7. cikke rendelkezik a pénzmosásról. Ha a Sszerződő fFelek a saját hivatalos személyük esetében a vesztegetést a pénzmosás előzetes bűncselekményének tekintik, ezt az elvet kell követniük a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetén is. A Büntető Törvénykönyv 1999. évi CXX. törvénnyel történt módosítása eredményeként a pénzmosás előzetes bűncselekménye lesz minden szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, így a vesztegetés minden fajtája is.

2.8. A 8. cikk a számvitel vesztegetési összefüggéseit szabályozza, előírva, hogy minden szerződő félSzerződő Félnek hatékony, arányos és visszatartó erejű polgári jogi, közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókat kell biztosítania az ilyen kibocsátások és hamisítások esetén a könyvelés, a számlák, a számvitel és a pénzügyi bevallások tekintetében. A Büntető Törvénykönyv tartalmazza az adócsalás és a számviteli fegyelem megsértése törvényi tényállásait. A már hatályban lévő közigazgatási szankciók (pl. adójogi szankciók) szintén megfelelnek az Egyezményben előírt követelményeknek.

2.9. A 9., a 10. és a 11. cikk a kölcsönös jogsegélynyújtást, a kiadatást és a felelős hatóságokat érintő szabályozást tartalmaz. Fontos, hogy a jogi személyekkel szemben kezdeményezett nem büntetőjogi eljárásokban is meg kívánja teremteni a közigazgatási jogsegély lehetőségét.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 12.§-a szabályozza a közigazgatási jogsegélyt. Magyarországnak azonban csak igen kevés nemzetközi szerződése teszi lehetővé közigazgatási jogsegély nyújtását, annak belső jogi szabályozása ezért nem elégséges, gyakorlata pedig kialakulatlan. Célszerű ezért a jogszabály-módosítások során az államigazgatási eljárási törvény felülvizsgálata e kérdésben. Minden szerződő félSzerződő Félnek meg kell jelölnie azt a hatóságot az OECD főtitkáránál, amely felelős a megkeresések elküldéséért, illetve fogadásáért, vagyis amely a jogsegély-, a kiadatási és az Egyezményben előírt egyéb együttműködési ügyekben az adott fél kommunikációs csatornájaként működik.

2.10. A 12. cikk szerint az ellenőrzést és az Egyezmény alapján megteendő további intézkedések végrehajtását az Egyezmény megszövegezését eddig koordináló OECD-munkacsoport vagy annak jogutódja fogja elvégezni.

2.11. A 13. és a 14. cikk rendelkezik az aláírás és a csatlakozás, valamint a ratifikáció és letétbe helyezés kérdéséről. Az Egyezmény ünnepélyes aláírására 1997. december 17-én került sor Párizsban a tagállamok és az öt, a munkacsoporthoz csatlakozó állam részéről. Az Egyezmény hatályba lépését követően bármely ország kinyilváníthatja csatlakozási szándékát. Az Egyezményt az aláíró felek jogszabályai szerint kell ratifikálni, jóváhagyni, elfogadni. Az elfogadásról, jóváhagyásról, ratifikációról szóló dokumentumokat az OECD Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki ezen Egyezmény letéteményese.

2.12. A 15. cikkben rögzített hatálybalépés szintén komoly vitapont volt az egyeztetések során. A Titkárság eredetileg öt állam ratifikációját és ennek letétbe helyezését kívánta meg a hatálybalépés feltételéül, ezt többen elégtelennek vélték, sőt, volt olyan javaslat is, amely alapján valamennyi államnak meg kellett volna tennie ratifikációját és ennek letétbe helyezését a hatályba lépéshez. A végül elfogadott változat szerint az Egyezmény az azt a napot követő 60. napon lép hatályba, amikor a mellékletként szereplő dokumentum szerinti tíz legnagyobb export részesedéssel rendelkező ország (USA 15.9%, Németország 14.1%, Japán 11.8%, Franciaország 7.7%, Egyesült Királyság 6.7%, Olaszország 6.2%, Kanada 5.1%, Korea 4.5%, Hollandia 4.5%, Belgium-Luxemburg 4.4%) közül öt letétbe helyezte az elfogadásról, jóváhagyásról, ratifikációról szóló dokumentumait, oly módon, hogy ezen öt ország export részesedése legalább a 60%-át kitegye e tíz ország összesített exportjának.

2.13. A 16. és a 17. cikk a módosításról és a felmondásról rendelkezik. Mindkét esetben - melyet egyébként bármely fél kezdeményezhet - írásbeli javaslatot, illetve jegyzéket kell intézni a letéteményeshez. Módosítás esetén újabb egyeztető konferencia összehívására kerül sor.