MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2676.

számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1949. évi 32. ülésszakán elfogadott 98. számú Egyezmény kihirdetéséről

Előadó: Harrach Péter

szociális és családügyi

miniszter

Budapest, 2000. május

2000. évi ....... törvény

1. §

Az Országgyűlés a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1949. évi 32. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1957. június hó 6. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1958. június hó 6. napján hatályba lépett.)

2. §

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

“98. számú Egyezmény

a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1949. június 8-án harminckettedik ülésszakára ült össze, és

Miután úgy határozott, hogy elfogad a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazására vonatkozó különböző javaslatokat, amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és

Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre,

a mai napon, 1949. július 1-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 1949. évi Egyezmény" néven idézhető:

1. cikk

1. A munkavállalók, foglalkoztatásukkal kapcsolatosan, részesüljenek a szervezkedési szabadság megsértésére irányuló megkülönböztetés elleni megfelelő védelemben.

2. E védelemnek különösen olyan cselekedetekkel szemben kell érvényesülnie, melyek célja:

(a) valamely munkavállaló foglalkoztatását azon feltételtől tegyék függővé, hogy nem lép be valamely szakszervezetbe vagy abból kilép;

(b) a munkavállaló elbocsátása vagy bármilyen más módon történő megkárosítása, szakszervezeti hovatartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt, melyet a munkaidőn kívül, vagy a munkaadó hozzájárulásával a munkaidőn belül fejtett ki.

2. cikk

1. A munkavállalók és a munkaadók szervezeteinek megfelelő védelemben kell részesülniük egymás ellenében tett minden beavatkozás ellen, ami megalakulásukat, tevékenységüket és igazgatásukat illeti, történjék az akár közvetlenül, akár képviselőik akár tagjaik útján.

2. Jelen cikkely szempontjából beavatkozásnak tekintendő különösen minden olyan intézkedés, melynek célja munkaadók vagy munkaadói szervezetek ellenőrzése alatt álló munkavállalói szervezetek létesítésének elősegítése, vagy munkavállalói szervezetek pénzügyi, illetve egyéb eszközökkel történő támogatása azzal a szándékkal, hogy e szervezeteket a munkaadók vagy munkaadói szervezetek ellenőrzése alá helyezze.

3. cikk

Amennyiben szükséges, a nemzeti feltételeknek megfelelő eljárásokat kell létesíteni az előző cikkelyekben meghatározott szervezkedési jog tiszteletben tartásának biztosítására.

4. cikk

Amennyiben szükséges, a nemzeti feltételeknek megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani a munkaadók és munkaadói szervezetek, valamint a munkavállalók szervezetei közötti önkéntes tárgyalási eljárások teljes körű fejlesztésének és kihasználásának bátorítására és elősegítésére, a foglalkoztatási és munkafeltételek kollektív szerződések által történő szabályozása céljából.

5. cikk

1. A nemzeti jogalkotás határozza meg, hogy a jelen Egyezményben lefektetett biztosítékok milyen mértékben vonatkoznak a fegyveres erőkre és a rendőrségre.

2. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkelyének 8. bekezdésében lefektetett elveknek megfelelően, ennek az Egyezménynek valamely tagállam által történő ratifikálását nem lehet úgy tekintetni, mint ami érintené bármely már meglévő törvény, döntés, szokás vagy megállapodás hatályát, ami által a fegyveres erők és a rendőrség tagjai bármely, a jelen Egyezményben szavatolt biztosítékokat élveznének.

6. cikk

Jelen Egyezmény a közszolgálatban foglalkoztatottak helyzetére nem tér ki, és semmiképpen sem értelmezhető úgy, mint amely jogaikat, illetve jogállásukat érintené.

7. cikk

A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.

8. cikk

1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.

2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.

3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.

9. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 35. cikkely 2. bekezdése értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához eljuttatott nyilatkozat jelölje meg azokat

(a) a területeket, melyek vonatkozásában vállalják, hogy az Egyezmény előírásai módosítás nélkül érvényesek;

(b) a területeket, melyek vonatkozásában vállalják, hogy az Egyezmény előírásai módosításokkal, valamint a módosítás részleteivel érvényesek;

(d) a területeket, melyek vonatkozásában fenntartják döntésüket.

2. A jelen cikkely 1. bekezdésének (a) és (b) pontjában szereplő vállalások a ratifikálás szerves részének tekintendők, és a ratifikálás erejével bírnak.

3. Egy utólagos nyilatkozattal bármely tagállam, részben vagy egészben, törölheti az eredeti nyilatkozatában tett, a jelen cikkely 1. bekezdésének (b), (c) és (d) pontjaiból eredő bármely kikötést.

4. Bármely olyan időpontban, amikor a 11. cikkely rendelkezéseivel összhangban az Egyezmény felmondható, bármely tagállam nyilatkozatot közölhet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója felé, melyben bármely szempontból módosíthatja bármely más korábbi nyilatkozat feltételeit, és közölheti érvényes álláspontját a különböző területek vonatkozásában.

10. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 35. cikkely 4. vagy 5. bekezdései értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához eljuttatott nyilatkozat tartalmazzák, hogy az Egyezmény előírásai az érintett területen módosítás nélkül, vagy módosításokkal érvényesek; amennyiben a nyilatkozat szerint az Egyezmény előírásai módosításokkal lesznek érvényesek, azokat részletezni kell.

2. Az érintett tagállam, tagállamok vagy nemzetközi hatóság egy utólagos nyilatkozattal bármikor, egészében vagy részben, lemondhat bármely korábbi nyilatkozat szerinti módosításra vonatkozó jogáról.

3. Bármely olyan időpontban, amikor a 11. cikkely előírásaival összhangban az Egyezmény felmondható, az érintett tagállam, tagállamok vagy nemzetközi hatóság eljuttathatnak a főigazgatóhoz egy olyan nyilatkozatot, mely bármely más vonatkozásban módosítja bármely más korábbi nyilatkozat feltételeit és közölheti az Egyezmény alkalmazására vonatkozó érvényes álláspontját.

11. cikk

1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.

2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkelyben biztosított felmondási jogával, újabb tíz éves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkelyben előírt feltételek szerint.

12. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.

2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatályba lépésének időpontjára is.

13. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkelyek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikkelye értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

14. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.

15. cikk

1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, akkor az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában

(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 11. cikkely rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;

(b) az új módosító Egyezmény hatályba lépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.

2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.

16. cikk

A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.”

3. §

E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1958. június hó 6. napjától kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető jogokat érintő egyezményei közül az 1949. július 1-én elfogadott 98. számú Egyezmény a munkavállalói és a munkaadói szervezetek szervezkedési szabadságát és kollektív tárgyalásait részesíti védelemben.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 98. számú Egyezménye arra kötelezi a csatlakozó tagországot, hogy részesítse védelemben azokat a munkavállalókat, akiket szakszervezethez való tartozásuk, a szakszervezeti tagságtól történő távol maradásuk, vagy szakszervezeti tevékenységük miatt megkülönböztetnek a foglalkoztatásuk során. Az Egyezmény meghatározza azokat az eljárásokat és módszereket, amelyek a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jog szabad gyakorlását különösen veszélyeztetik. Az Egyezmény kiemeli, hogy a csatlakozó államnak megfelelő védelemben kell részesíteni a szervezkedési jog alapján létrehozott munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleti szerveket, és támogatnia, ösztönöznie kell az önkéntes kollektív tárgyalásokat. A jelen Egyezményben garantált jogok tekintetében - a 87. számú Egyezményben foglaltakkal egyezően - lehetőség nyílik különös törvényi vagy rendeleti szabályok megalkotására a fegyveres erőkre és a rendőrségre vonatkozóan.

A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1957. június 6. napján megtörtént. Az Egyezmény rendelkezése értelmében a tagállamra nézve az egyezmény tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a megerősítésről szóló okiratot nyilvántartásba vették. Ennek megfelelően Magyarországon rendelkezéseit 1958. június 6. napjától kell alkalmazni.

Az Alkotmány I. fejezetébe foglalt Általános rendelkezésekkel valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ával és 16. §-ának (1) bekezdésével összhangban, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának első bekezdése alapján a nemzetközi szerződést törvénnyel kell kihirdetni.