MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/2681.

számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1971. évi 56. ülésszakán elfogadott 135. számú Egyezmény kihirdetéséről

Előadó: Harrach Péter

szociális és családügyi

miniszter

Budapest, 2000. május

2000. évi ....... törvény

1. §

Az Országgyűlés a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1971. évi 56. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1972. szeptember hó 11. napján megtörtént. Magyarországra nézve 1973. szeptember hó 11. napján hatályba lépett.)

2. §

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

“135. számú Egyezmény

a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1971. június 2-án ötvenhatodik ülésszakára ült össze, és

Hivatkozva a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogról szóló 1949. évi Egyezményre, amely védelmet nyújt a munkavállalóknak minden olyan megkülönböztetés ellen, amely a foglalkoztatás szempontjából veszélyeztethetné a szervezkedési jogokat, és

Figyelembe véve, hogy kívánatos kiegészítő rendelkezéseket elfogadni a munkavállalók képviselőinek témájában, és

Miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről, amely kérdés az ülésszak napirendjének ötödik pontjaként szerepelt, és

Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi Egyezmény formájában adja közre,

a mai napon, 1971. június 23-án, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a munkavállalói képviselőkről szóló 1971. évi Egyezmény" néven idézhető:

1. cikk

A munkavállalók üzemi képviselőit hatékony védelemben kell részesíteni minden hátrányos intézkedés ellen, beleértve a felmondást is, amelynek indoka az érintett munkavállaló üzemi képviselői minősége vagy ilyen jellegű tevékenysége, szakszervezeti tagsága, vagy részvétele a szakszervezet tevékenységében, feltéve, hogy tevékenységük összhangban van a hatályos jogszabályokkal, kollektív szerződésekkel, vagy egyéb, együttesen kialakított megállapodásokkal.

2. cikk

1. Kedvezményeket kell biztosítani az üzemekben a munkavállalók üzemi képviselői számára annak érdekében, hogy gyorsan és hatékonyan láthassák el feladataikat.

2. E tekintetben figyelemmel kell lenni az ország munkaügyi kapcsolatainak rendszerére, valamint az érintett üzem szükségleteire, méretére és lehetőségeire.

3. Az ilyen kedvezmények biztosítása nem hátráltathatja az érintett üzem hatékony működését.

3. cikk

A jelen Egyezmény szempontjából "munkavállalók üzemi képviselői"-nek minősülnek az adott ország jogszabályai, vagy gyakorlata szerint ilyennek elismert személyek, akik

(a) szakszervezeti képviselők, azaz a szakszervezetek, vagy a szakszervezeti tagok által kinevezett, vagy megválasztott képviselők; illetve

(b) választott képviselők, azaz az üzem munkavállalói által a nemzeti jogalkotás, vagy kollektív szerződések rendelkezéseinek megfelelően szabadon választott olyan képviselők, akiknek tevékenysége nem terjed ki olyan ténykedésekre, amelyeket az adott országban a szakszervezetek kizárólagos előjogának tekintenek.

4. cikk

A nemzeti jogalkotás, a kollektív szerződések, választott bírói ítéletek, vagy bírósági határozatok határozhatják meg a munkavállalók képviselőinek azt a típusát, vagy azon típusait, akik jogosultak a jelen Egyezményben előirányzott védelemre és kedvezményekre.

5. cikk

Abban az esetben, ha az üzemben egyidejűleg szakszervezeti és választott képviselők is ténykednek, ha ez indokolt, megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani annak érdekében, hogy a választott képviselők jelenlétét ne lehessen felhasználni az érintett szakszervezetek, vagy ezek képviselői helyzetének a gyengítésére és, hogy előmozdítsák az együttműködést az összes kapcsolódó kérdésekben a választott képviselők és az érintett szakszervezetek, illetve ezek képviselői között.

6. cikk

Az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása történhet nemzeti jogalkotás, kollektív szerződések utján, vagy bármely más, az adott ország gyakorlatának megfelelő módon.

7. cikk

A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.

8. cikk

1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.

2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.

3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.

9. cikk

1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.

2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tíz éves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek szerint.

10. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.

2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatályba lépésének időpontjára is.

11. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

12. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.

13. cikk

1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, akkor az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában

(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 9. cikk rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;

(b) az új módosító Egyezmény hatályba lépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.

2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem.

14. cikk

A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.”

3. §

E törvény a kihirdetése napját követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1973. szeptember hó 11. napjától kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető jogokat érintő egyezményei közül az 1971. június 23-án elfogadott 135. számú Egyezmény biztosítja a szervezkedési szabadság érvényesülését.

Az Egyezmény meghatározza az üzemi képviselők fogalmát, amely egyaránt magába foglalja a szakszervezeti képviselőket és a munkavállalók választott képviselőit. Lehetővé teszi egyidejűleg, hogy az országos törvényhozás, kollektív szerződések, döntőbírói ítéletek vagy bírósági határozatok meghatározzák azt a személyi kört, akikre az Egyezményben biztosított védelem és kedvezmények kiterjednek. A csatlakozó állam kötelezettségeként előírja, hogy a munkavállalók képviselőit részesítse hatékony védelemben, valamint kedvezményeket biztosítson részükre feladataik gyors és hatékony ellátása érdekében. Az Egyezmény egyidejűleg hangsúlyozza, hogy megfelelő intézkedéseket kell tenni a választott képviselők és a szakszervezetek közötti együttműködés előmozdítása, valamint annak érdekében, hogy a választott képviselőket ne lehessen felhasználni a szakszervezetek és képviselőik gyengítésére.

A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1972. szeptember 11. napján megtörtént. Az Egyezmény rendelkezése értelmében a tagállamra nézve az egyezmény tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a megerősítésről szóló okiratot nyilvántartásba vették. Ennek megfelelően Magyarországon rendelkezéseit 1973. szeptember 11. napjától kell alkalmazni.

Az Alkotmány I. fejezetébe foglalt Általános rendelkezésekkel valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ával és 16. §-ának (1) bekezdésével összhangban, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §-ának első bekezdése alapján a nemzetközi szerződést törvénnyel kell kihirdetni.